A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (nyolcadik tanács)
2014. szeptember 25.(*)
„A dokumentumokhoz való hozzáférés – 1049/2001/EK rendelet – EU Pilot eljárás keretében Németországtól származó dokumentum – A 4. cikk (4) és (5) bekezdése – A 4. cikk (2) bekezdésének harmadik francia bekezdése – A hozzáférés megtagadása – Lényeges eljárási szabályok megsértése – Konkrét és egyedi vizsgálat kötelezettsége – Részleges hozzáférés – Nyomós közérdek”
A T‑669/11. sz. ügyben,
Darius Nicolai Spirlea és Mihaela Spirlea (lakóhelyük: Capezzano Pianore [Olaszország], képviselik kezdetben: V. Foerster és T. Pahl, később: V. Foerster és E. George ügyvédek)
felperesnek
az Európai Bizottság (képviseli: P. Costa de Oliveira és H. Kraemer, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen
azon, 2011. november 9‑i bizottsági határozat megsemmisítése iránti kérelem tárgyában, amely megtagadta a felperesektől a hozzáférést a Németországi Szövetségi Köztársaság által a 2070/11/SNCO. sz. EU Pilot eljárás keretében 2011. július 7‑én a Bizottsághoz intézett észrevételekhez,
A TÖRVÉNYSZÉK (nyolcadik tanács),
tagjai: D. Gratsias elnök, M. Kancheva (előadó) és C. Wetter bírák,
hivatalvezető: K. Andová tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2014. március 6‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet
Jogi háttér
A dokumentumokhoz való hozzáférésről
1 Az EUMSZ 15. cikk (3) bekezdése előírja:
„Bármely uniós polgár, valamint valamely tagállamban lakóhellyel, illetve létesítő okirat szerinti székhellyel rendelkező természetes vagy jogi személy jogosult az Unió intézményeinek, szerveinek és hivatalainak dokumentumaihoz hozzáférni az e bekezdésnek megfelelően meghatározandó elvek és feltételek szerint.
Az e dokumentumokhoz való hozzáférési jog általános elveit és köz‑ vagy magánérdeken alapuló korlátozásait rendes jogalkotási eljárás keretében elfogadott rendeletekben az Európai Parlament és a Tanács határozza meg.
A második albekezdésben említett rendeleteknek megfelelően valamennyi intézmény, szerv és hivatal gondoskodik tevékenységének átláthatóságáról és saját eljárási szabályzatában rögzíti a dokumentumaihoz való hozzáférésre vonatkozó különös rendelkezéseket. […]”
2 Az Európai Unió Alapjogi Chartájának a „Dokumentumokhoz való hozzáférés joga” című 42. cikke ekképpen rendelkezik:
„Bármely uniós polgár, valamint valamely tagállamban lakóhellyel, illetve létesítő okirat szerinti székhellyel rendelkező természetes vagy jogi személy jogosult hozzáférni az Unió intézményeinek, szerveinek és hivatalainak dokumentumaihoz, függetlenül azok megjelenési formájától.”
3 Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2001. május 30‑i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 145., 43. o., magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 3. kötet, 331. o.) rögzíti [az EUMSZ 15. cikkben] meghatározott, az intézmények dokumentumaihoz való hozzáférési jog elveit, feltételeit és korlátait.
4 Az 1049/2001 rendelet (4) és (11) preambulumbekezdése értelmében:
„(4) E rendelet célja, hogy a lehető legteljesebb érvényt szerezzen dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés jogának, és ezzel a hozzáféréssel kapcsolatban általános elveket és korlátokat állapítson meg az EK‑Szerződés 255. cikke (2) bekezdésének megfelelően.
[…]
(11) Elvben az intézmények valamennyi dokumentumát hozzáférhetővé kell tenni a nyilvánosság számára. Ugyanakkor, bizonyos köz‑ és magánérdekeknek kivételek útján védelmet kell biztosítani. Az intézményeket fel kell jogosítani belső egyeztetésik és tanácskozásaik védelmére, ha az feladataik ellátása érdekében szükséges. A kivételek [helyesen: Valamely kivétel szükségességének] értékelése során az intézményeknek az Unió valamennyi tevékenységi területén figyelembe kell venniük a közösségi joganyagban szereplő, a személyes adatok védelmével kapcsolatos elveket.”
5 Az 1049/2001 rendelet 1. cikke ekként rendelkezik:
„E rendelet célja, hogy:
a) a köz‑ vagy magánérdek alapján olyan módon határozza meg az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság (a továbbiakban: az intézmények) dokumentumaihoz való, az EK‑Szerződés 255. cikkében előírt hozzáférési jogra irányadó elveket, feltételeket és korlátozásokat [helyesen: olyan módon határozza meg az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság (a továbbiakban: az intézmények) dokumentumaihoz való, az EK‑Szerződés 255. cikkében előírt hozzáférési jogra irányadó, köz‑, illetve magánérdeken alapuló elveket, feltételeket és korlátozásokat], hogy a dokumentumokhoz a lehető legszélesebb körű hozzáférést biztosítsa,
b) megállapítsa az e jog lehető legegyszerűbb módon történő gyakorlását biztosító szabályokat, [és]
c) elősegítse a dokumentumokhoz való hozzáféréssel kapcsolatos helyes igazgatási gyakorlatot.”
6 Az 1049/2001 rendelet 2. cikke kimondja:
„(1) Bármely uniós polgár, valamint valamely tagállamban lakóhellyel, illetve létesítő okirat szerinti székhellyel rendelkező természetes vagy jogi személy jogosult az intézmények dokumentumaihoz hozzáférni az e rendeletben meghatározott elvek, feltételek és korlátok szerint.
[…]
(3) Ez a rendelet az intézmény birtokában lévő dokumentumokra vonatkozik, amely dokumentumokat az intézmény állított ki, vagy azok hozzá érkeztek, és amelyek az Európai Unió tevékenységi területeire vonatkoznak.
[…]”
7 Az 1049/2001/EK rendelet 4. cikkének (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„Az intézmények megtagadják a dokumentumokhoz való hozzáférést, ha a közzététel [helyesen: hozzáférhetővé tétel] hátrányosan befolyásolná [helyesen: sértené] a következők védelmét:
[…]
– ellenőrzések, nyomozati cselekmények [helyesen: vizsgálatok] és könyvvizsgálatok célja,
kivéve ha a nyilvánosságra hozatalhoz [helyesen: hozzáférhetővé tételhez] nyomós közérdek fűződik.”
8 Az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (4)–(6) bekezdése megállapítja:
„(4) A harmadik személyek dokumentumait illetően az intézmény köteles a harmadik személlyel egyeztetni annak megállapítása érdekében, hogy az (1) vagy a (2) bekezdésben felsorolt valamely kivétel alkalmazható‑e, kivéve ha egyértelmű, hogy a dokumentum közzétehető [helyesen: hozzáférhetővé tehető], illetve nem tehető közzé [helyesen: nem tehető hozzáférhetővé], illetve nem tehető közzé.
(5) Bármely tagállam kérheti az intézménytől, hogy előzetes beleegyezése nélkül az intézmény az illető tagállamtól származó dokumentumot ne tegye közzé [helyesen: hozzáférhetővé].
(6) Ha a kivételek bármelyike a kért dokumentumnak csak részeit érinti, a dokumentum fennmaradó részei közzétehetők [helyesen: csak egy részét érinti, a dokumentum fennmaradó része hozzáférhetővé tehető].”
Az EU Pilot eljárásról
9 Az EU Pilot eljárás az Európai Bizottság és a tagállamok közötti együttműködési eljárás, amely lehetővé teszi annak ellenőrzését, hogy az uniós jogot tiszteletben tartották‑e és helyesen alkalmazták‑e a tagállamokban. Az esetleges uniós jogsértések hatékony és – amennyiben lehetséges – az EUMSZ 258. cikk szerinti kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás formális megindításának elkerülésével történő megoldását célozza.
10 Az EU Pilot eljárás működésének jellemzőit először is „Az eredmények Európája – a közösségi jog alkalmazása” című 2007. szeptember 5‑i bizottsági közlemény (COM[2007] 502 végleges) ismerteti. E közlemény „A munkamódszerek javítása” című 2.2 pontja különösen a következőket írja elő:
„[…]A Bizottság a közösségi jog helyes alkalmazásával kapcsolatban beérkező megkereséseket és panaszokat – a jelenlegi rendszernek megfelelően – továbbra is nyilvántartásba venné, beérkezésüket visszaigazolná […]. Amennyiben egy kérdés a tagállam ténybeli vagy jogi álláspontjának tisztázását igényli, továbbítaná az érintett tagállamnak. […] a tagállam rövid határidőt kapna arra, hogy az érintett polgárokkal vagy vállalkozásokkal közvetlenül tisztázza a szükséges kérdéseket, tájékoztassa őket, és megoldja a problémákat, valamint tájékoztassa a Bizottságot. Amennyiben az ügy a közösségi jog megsértését valósítja meg, a tagállamoknak maguknak kellene meghatározott határidőn belül a helyzetet orvosolniuk, vagy ilyen jellegű javaslatot tenniük. Amennyiben nem javasolnak megoldást, a Bizottság nyomon követné az esetet, és a jelenlegi gyakorlattal összhangban meghozná a további lépéseket, beleértve a Szerződés megsértése miatti eljárás indítását […] Az ügyek kimenetelét nyilvántartásba vennék, hogy lehetővé tegyék a feladatok elvégzéséről szóló jelentéstételt és a nyomon követő fellépéseket, beleértve a Szerződés megsértése miatti eljárások nyilvántartásba vételét és kezdeményezését. E jelentéstétel keretében megállapítható lenne a megoldatlanul maradt problémák mennyisége, jellege és súlya, valamint az, hogy szükség van‑e további különleges problémamegoldó mechanizmusokra vagy a szükségletekhez jobban igazodó ágazati kezdeményezésekre. Mindezek az intézkedések várhatóan hozzájárulnak a Szerződés megsértése miatti eljárások számának csökkenéséhez és az eljárások hatékonyabb kezeléséhez. A Bizottság néhány tagállam bevonásával olyan kísérlet indítását javasolja 2008‑ban, amelyet a működés első évének értékelése után valamennyi tagállamra ki lehetne terjeszteni. […]”
A jogvita előzményei
11 A felperesek, Darius Nicolai Spirlea és Mihaela Spirlea, egy állítólagosan olyan, autológ őssejteken alapuló gyógykezelés következtében 2010 augusztusában elhunyt gyermek szülei, amely kezelést egy Düsseldorfban (Németország) található magánklinikán (a továbbiakban: magánklinika) végeztek e gyermeken.
12 A felperesek a 2011. március 8‑i levélben panaszt nyújtottak be a Bizottság „Egészségügy” főigazgatóságához (DG), amelyben lényegében azt állították, hogy a magánklinika a német hatóságok tétlenségének következtében folytathatta gyógykezelési tevékenységeit, amelyek ezáltal megsértették a fejlett terápiás gyógyszerkészítményekről, valamint a 2001/83/EK irányelv és a 726/2004/EK rendelet módosításáról szóló, 2007. november 13‑i 1394/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 324., 121. o.) rendelkezéseit.
13 E panaszt követően a Bizottság 2070/11/SNCO számú EU Pilot eljárást indított, és kapcsolatba lépett a német hatóságokkal annak ellenőrzése céljából, hogy a felperesek által a panaszukban a magánklinika gyakorlatával kapcsolatban leírt események mennyiben sérthették az 1394/2007 rendeletet.
14 A Bizottság 2011. május 10‑én és október 10‑én két információ iránti kérelmet intézett a Németországi Szövetségi Köztársasághoz, amelyeknek ez utóbbi 2011. július 7‑én, illetve november 4‑én eleget tett.
15 A felperesek az 1049/2001 rendelet alapján 2012. augusztus 11‑én hozzáférést kértek a panasz kezelésre vonatkozó információkat tartalmazó dokumentumokhoz. Különösen a Németországi Szövetségi Köztársaság által 2011. július 7‑én benyújtott észrevételekbe (a továbbiakban: vitatott dokumentum) kértek betekintést.
16 2011. augusztus 12‑én a Bizottság tájékoztatta a német hatóságokat a felpereseknek a vitatott dokumentumhoz való hozzáférés iránti kérelméről.
17 2011. augusztus 19‑én a Németországi Szövetségi Köztársaság tájékoztatta a Bizottságot arról, hogy egyrészt a nemzetközi kapcsolatoknak az 1049/2001 rendelet 4. cikke (1) bekezdése a) pontjának harmadik francia bekezdésében foglalt védelmére, másrészt a vizsgálatok céljainak az ugyanezen rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik francia bekezdésében foglalt védelmére vonatkozó kivétel alapján ellenzi a vitatott dokumentumhoz való hozzáférés megadását.
18 2011. szeptember 22‑én a Bizottság elutasította a felpereseknek a vitatott dokumentumhoz való hozzáférés iránti kérelmét.
19 2011. szeptember 27‑én a felperesek megerősítő kérelmet nyújtottak be a Bizottsághoz az 1049/2001 rendelet 7. cikkének (2) bekezdése alapján.
20 2011. november 9‑én a Bizottság helyben hagyta az előző határozatát, és az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik francia bekezdésével összefüggésben értelmezett ugyanezen rendelet 4. cikkének (5) bekezdése alapján megtagadta a felperesek hozzáférését a vitatott dokumentumhoz (a továbbiakban: megtámadott határozat).
21 Legelőször is a Bizottság kifejtette, hogy a német hatóságokkal folytatott egyeztetést követően ez utóbbiak – többek között a vizsgálatok védelmével kapcsolatban az 1049/2001 rendeletben foglalt kivételre hivatkozva – ellenezték az említett dokumentum hozzáférhetővé tételét. Ezt követően megállapította, hogy mivel ezen indokolás első látásra megalapozottnak tűnik, az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (5) bekezdése alapján meg kell tagadnia a vitatott dokumentumhoz való hozzáférést. Egyebekben úgy ítélte meg, hogy a jelen ügyben nem lehetséges a vitatott dokumentumokhoz az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (6) bekezdése szerinti részleges hozzáférés. Végül megállapította, hogy nincsen olyan, az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének utolsó tagmondata szerinti nyomós közérdek, amely igazolná a vitatott dokumentumok hozzáférhetővé tételét.
22 2012. szeptember 27‑én a Bizottság tájékoztatta a felpereseket, hogy a 2070/11/SNCO. sz. EU Pilot eljárást véglegesen lezárta.
Eljárás és a felek kérelmei
23 A Törvényszék Hivatalához 2011. december 27‑én benyújtott keresetlevelükkel a felperesek előterjesztették a jelen keresetet.
24 A Törvényszék részleges megújítását követően az előadó bírót a nyolcadik tanácsba osztották be, a jelen ügyet tehát e tanács elé utalták.
25 2014. február 3‑i végzésében a Törvényszék eljárási szabályzata 65. cikkének b) pontja, 66. cikkének 1. §‑a és 67. cikke 3. §‑ának harmadik bekezdése alapján kötelezte a Bizottságot a vitatott dokumentum benyújtására, annak kimondása mellett, hogy e dokumentumot nem közlik a felperesekkel és a beavatkozókkal a jelen eljárás keretében. A Bizottság e felhívásnak a megszabott határidőn belül eleget tett.
26 2014. február 4‑én a Törvényszék eljárási szabályzatának 64. cikkében előírt pervezető intézkedések keretében felhívta a felpereseket és a Bizottságot arra, hogy nyújtsák be észrevételeiket a Bíróság C‑135/11. P. sz., IFAW Internationaler Tierschutz‑Fonds kontra Bizottság ügyben 2012. június 21‑én hozott ítéletének a jelen jogvita megoldásával kapcsolatos következményeire vonatkozóan. A felek a megszabott határidőn belül eleget tettek ennek a felhívásnak.
27 Az előadó bíró jelentése alapján a Törvényszék a szóbeli szakasz megindításáról döntött.
28 A Törvényszék a 2014. március 6‑i tárgyaláson meghallgatta a felek szóbeli előadásait és a Törvényszék által feltett kérdésekre adott válaszait.
29 A felperesek azt kérik, hogy a Törvényszék:
– semmisítse meg a megtámadott határozatot;
– a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.
30 A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet mint megalapozatlant;
– a felpereseket kötelezze a költségek viselésére.
Indokolás
31 A felperesek lényegében három jogalapot hoznak fel, amelyeket a lényeges eljárási szabályok és az indokolási kötelezettség megsértésére, az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdése utolsó tagmondatának megsértésére, illetve az említett rendelet 4. cikke (6) bekezdésének megsértésére alapítanak.
Az első, a lényeges eljárási szabályok és az indokolási kötelezettség megsértésére alapított jogalapról
A felek érvei
32 A felperesek lényegében azt róják fel a Bizottságnak, hogy a megtámadott határozatban úgy ítélte meg, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság által a vitatott dokumentumok hozzáférhetővé tételével szemben felhozott puszta tiltakozás elegendő volt az 1049/2001 rendelet alapján benyújtott hozzáférés iránti kérelmük elutasításához. E tekintetben előadják, hogy a Bizottság több hibát vétett a hozzáférés iránti kérelmük elbírálásakor, és nem indokolta kellően a megtámadott határozatot.
33 Legelőször is a felperesek arra hivatkoznak, hogy amikor – a jelen esethez hasonlóan – valamely tagállamtól származó dokumentumhoz való hozzáférés iránti kérelemről van szó, az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (4) bekezdése mérlegelési mozgásteret biztosít a Bizottság számára az ugyanezen rendelkezés (1) és (2) bekezdésében foglalt kivételek alkalmazása terén. Így a Bizottság nem köteles azonnal egyeztetést kezdeményezni a hozzáférésre vonatkozóan az érintett tagállammal, amennyiben egyértelmű, hogy a szóban forgó dokumentumot hozzáférhetővé kell tenni. A jelen ügyben a felperesek megjegyzik, hogy a megtámadott határozatban szereplő egyetlen információ alapján sem lehet úgy tekinteni, hogy a Bizottság a hozzáférés iránti kérelmük keretében ilyen mérlegelési mozgásteret gyakorolt volna.
34 A felperesek ezt követően azt állítják, hogy a Bizottságnak a Németországi Szövetségi Köztársasággal az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (5) bekezdése alapján folytatott egyeztetést követően is részletesen meg kellett volna vizsgálnia, hogy a tagállam által a vitatott dokumentum hozzáférhetővé tételével szemben hivatkozott tények és indokolás megalapozott‑e. Véleményük szerint a Bizottság feladata nem csak annak vizsgálata, hogy az említett tagállam alakszerűen indokolta‑e tiltakozását, hanem annak ellenőrzése is, hogy ezen indokolás kapcsolódik‑e az 1049/2001 rendelet 4. cikkében foglalt kivételekhez, és annak konkrét értékelése, hogy a hivatkozott kivételek és indokok alkalmazandók‑e a vitatott dokumentumra.
35 Egyébként a felperesek azt róják fel a Bizottságnak, hogy felhívást intézett a Németországi Szövetségi Köztársasághoz azon kivételek alkalmazására, amelyek az 1049/2001 rendelet 4. cikkében szerepelnek. Úgy ítélik meg ugyanis, hogy a felperesek vitatott dokumentumhoz való hozzáférésének kizárása érdekében a Bizottság közvetlenül kötelezte a tagállamot arra, hogy az ellen tiltakozzon, és hogy az 1049/2001 rendeletben szereplő kivételekre való hivatkozással fel is hívta a figyelmét a tiltakozásra. Márpedig ezen eljárás ellentétes az említett rendelet céljával, nevezetesen az Európai Unió intézményei által hozott határozatok átláthatóságával és objektivitásával.
36 A felperesek továbbá azt állítják, hogy a Bizottság a megtámadott határozatot eredményező eljárásban megsértette a fegyveregyenlőség elvét és a meghallgatáshoz való jogot. Kifejtik ugyanis, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaságot tájékoztatták azon indokokról, amelyekre a hozzáférés iránti kérelmük alátámasztása érdekében hivatkoztak, őket ugyanakkor nem tájékoztatták azon indokokról, amelyek miatt az említett tagállam tiltakozott a vitatott dokumentum hozzáférhetővé tételével szemben. E körülmények között nem fejthették ki e tagállam tiltakozásának megalapozottságával kapcsolatos álláspontjukat az 1049/2001 rendelet 4. cikkében foglalt kivételek tekintetében. Végül úgy ítélik meg, hogy az eljárásnak az említett rendelet értelmében vett feleiként hozzáférést kellett volna kapniuk a Németországi Szövetségi Köztársaság válaszához.
37 Végezetül a felperesek azt állítják, hogy a Bizottság tévesen terjesztette ki az 1049/2001 rendelet 4. cikke (5) bekezdésének hatályát a „német hatóságokra”, míg a Bizottság számára az említett cikk keretében az egyetlen érvényes tárgyalópartner a „Németországi Szövetségi Köztársaság” volt.
38 A Bizottság vitatja a felperesek érveit.
A Törvényszék álláspontja
39 Az első jogalap keretében a felperesek lényegében két kifogásra hivatkoznak, amelyeket többek között az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (4) és (5) bekezdéséből eredő lényeges eljárási szabályok megsértésére, illetve az indokolási kötelezettség megsértésére alapítanak.
– Előzetes megjegyzések
40 Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy az 1049/2001 rendelet célja – amint azt (4) preambulumbekezdése és az 1. cikke kimondja –, hogy a lehető legszélesebb körű hozzáférési jogot biztosítsa a nyilvánosság számára az intézmények dokumentumaihoz (a Bíróság C‑39/05. P. és C‑52/05. P. sz., Svédország és Turco kontra Tanács egyesített ügyekben 2008. július 1‑jén hozott ítéletének [EBHT 2008., I‑4723. o.] 33. pontja és a Törvényszék T‑63/10. sz., Jurašinović kontra Tanács ügyben 2012. október 3‑án hozott ítéletének 28. pontja). E rendelet 2. cikkének (3) bekezdése szerint ez a jog nem csupán az intézmény által kiállított, hanem az általuk harmadik személyektől kapott dokumentumokra is vonatkozik, amelyek között a tagállamok is szerepelnek, ahogyan ezt ugyanezen rendelet 3. cikkének b) pontja kifejezetten meghatározza.
41 A dokumentumokhoz való hozzáférési jogra azonban a köz‑ vagy magánérdekkel kapcsolatos okokon alapuló korlátozások vonatkoznak (a Bíróság C‑266/05. P. sz., Sison kontra Tanács ügyben 2007. február 1‑jén hozott ítéletének [EBHT 2007., I‑1233. o.] 62. pontja és a fent hivatkozott Jurašinović kontra Tanács ügyben hozott ítélet 29. pontja). Különösen az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (5) bekezdése kimondja, hogy bármely tagállam kérheti az intézménytől, hogy előzetes beleegyezése nélkül az intézmény az ezen államtól származó dokumentumot ne tegye hozzáférhetővé (a fent hivatkozott IFAW Internationaler Tierschutz‑Fonds kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 50. pontja).
42 A jelen ügyben a Németországi Szövetségi Köztársaság azon jogkörét gyakorolta, amelyet az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (5) bekezdése biztosít számára, és kérte a Bizottságot, hogy ne tegye hozzáférhetővé azokat az észrevételeket, amelyeket e tagállam intézett a Bizottsághoz 2011. július 7‑én a 2070/11/SNCO. sz. EU Pilot eljárásban. E tagállam többek között az említett rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik francia bekezdésében foglalt, a vizsgálatokkal kapcsolatos kivételre alapozta tiltakozását. Következésképpen a Bizottság a megtámadott határozatban a vitatott dokumentumhoz való hozzáférés megtagadását az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (5) bekezdése értelmében a német hatóságok által kinyilvánított tiltakozásra alapozta.
43 E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a Bíróságnak a C‑64/05. P. sz., Svédország kontra Bizottság ügyben 2007. december 18‑án hozott ítéletben (EBHT 2007., I‑11389. o.) és a fent hivatkozott IFAW Internationaler Tierschutz‑Fonds kontra Bizottság ügyben hozott ítéletben már volt alkalma meghatározni a valamely tagállam által az említett rendelkezés értelmében kifejezett tiltakozás terjedelmét.
44 E tekintetben a Bíróság kiemelte, hogy az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (5) bekezdése eljárási jellegű, mivel az érintett tagállam előzetes beleegyezése követelményének előírására szorítkozik – amennyiben a tagállam erre vonatkozó egyedi kérelmet nyújtott be –, és mivel egy uniós határozat elfogadására vonatkozó eljárásról szól (a fent hivatkozott Svédország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 78. és 81. pontja, valamint a fent hivatkozott IFAW Internationaler Tierschutz‑Fonds kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 53. pontja).
45 Eltérően az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (4) bekezdésétől, amely a harmadik személyek számára, a tőlük származó dokumentumok esetében csak az érintett intézménnyel való egyeztetés jogát biztosítja a 4. cikk (1) és (2) bekezdésében előírt kivételek alkalmazásának tárgyában, az említett rendelet 4. cikkének (5) bekezdése a tagállam előzetes beleegyezését, annak kérésére, a tagállamtól származó dokumentum hozzáférhetővé tételének szükséges feltételévé teszi (a fent hivatkozott IFAW Internationaler Tierschutz‑Fonds kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 54. pontja).
46 A Bíróság ily módon megállapította, hogy amennyiben valamely tagállam élt az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (5) bekezdésében biztosított lehetőséggel, és kérte, hogy valamely tőle származó konkrét dokumentumot előzetes beleegyezése nélkül ne tegyenek hozzáférhetővé, e dokumentumnak az intézmény általi esetleges hozzáférhetővé tételéhez e tagállam beleegyezésének előzetes megszerzése szükséges (a fent hivatkozott Svédország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 50. pontja és a fent hivatkozott IFAW Internationaler Tierschutz‑Fonds kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 55. pontja).
47 Ebből a contrario az következik, hogy az intézmény, amely nem rendelkezik az érintett tagállam beleegyezésével, nem jogosult a szóban forgó dokumentum hozzáférhetővé tételére (a fent hivatkozott Svédország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 44. pontja és a fent hivatkozott IFAW Internationaler Tierschutz‑Fonds kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 56. pontja).
48 Mindazonáltal az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (5) bekezdése nem biztosít a tagállam számára olyan általános és feltétel nélküli vétójogot, amely lehetővé tenné, hogy valamely intézmény birtokában lévő bármely dokumentum hozzáférhetővé tételével szemben pusztán diszkrecionális alapon egyszerűen amiatt tiltakozhasson – anélkül, hogy döntését meg kellene indokolnia –, hogy a dokumentum ettől a tagállamtól származik (a fent hivatkozott Svédország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 58. pontja és a fent hivatkozott IFAW Internationaler Tierschutz‑Fonds kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 57. pontja).
49 Az 1049/2001 rendelet 4. cikke (5) bekezdésének rendelkezése által az érintett tagállamra ruházott hatáskör gyakorlását ugyanis korlátozzák az e cikk (1)–(3) bekezdésében felsorolt tárgyakra vonatkozó kivételek, és a tagállam e tekintetben csupán az intézmény döntésében való részvételi jogosultsággal rendelkezik. Az érintett tagállam előzetes beleegyezése, amelyre e cikk utal, ennélfogva nem a diszkrecionális vétójoghoz, hanem az ugyanezen rendelet 4. cikkének (1)–(3) bekezdésére alapított kivételek hiányát illető kedvező véleményhez hasonlít. Az említett cikkel így bevezetett döntéshozatali eljárás megköveteli tehát, hogy az intézmény és az érintett tagállam tartsa magát az említett rendelet 4. cikkének (1)–(3) bekezdésében foglalt anyagi jogi kivételekhez (a fent hivatkozott Svédország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 76. és 83. pontja, valamint a fent hivatkozott IFAW Internationaler Tierschutz‑Fonds kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 58. pontja).
50 Következésképpen az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (5) bekezdése csak akkor hatalmazza fel az érintett tagállamot arra, hogy a tőle származó dokumentumok hozzáférhetővé tételével szemben tiltakozzék, ha tiltakozását az e cikk (1)–(3) bekezdésében említett anyagi jogi kivételekre alapozza, és e tekintetben álláspontját megfelelően megindokolja (a fent hivatkozott Svédország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 99. pontja és a fent hivatkozott IFAW Internationaler Tierschutz‑Fonds kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 59. pontja).
51 A jelen esetben az 1049/2001 rendelet 4. cikke (5) bekezdésének a dokumentumhoz való hozzáférés iránti kérelem ügyében eljáró intézmény vonatkozásában fennálló hatályát illetően emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság már határozott arról, hogy a kérelmező vonatkozásában az érintett tagállam beavatkozása nem érinti azon határozat uniós jogi aktus jellegét, amelyet később az intézmény a birtokában lévő valamely dokumentumhoz való hozzáférés iránti kérelmére válaszolva közöl a kérelmezővel (a fent hivatkozott Svédország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 94. pontja és a fent hivatkozott IFAW Internationaler Tierschutz‑Fonds kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 60. pontja).
52 A dokumentumhoz való hozzáférés iránti kérelem ügyében eljáró intézmény mint a dokumentumokhoz való hozzáférést megtagadó határozat kibocsátója tehát felelős e határozat jogszerűségéért. Ennek megfelelően a Bíróság már határozott arról, hogy a Bizottság nem adhat helyt a tagállam által a tőle származó dokumentum hozzáférhetővé tételével szemben kinyilvánított tiltakozásnak, ha e tiltakozás minden indokolást nélkülöz, vagy ha az előadott indokolást nem az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (1)–(3) bekezdésében felsorolt kivételekre hivatkozva fogalmazták meg (a fent hivatkozott Svédország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 88. pontja és a fent hivatkozott IFAW Internationaler Tierschutz‑Fonds kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 61. pontja).
53 Ebből következik, hogy a valamely tagállamtól származó dokumentumhoz való hozzáférés megtagadása előtt az érintett intézménynek meg kell vizsgálnia, hogy ez a tagállam az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (1)–(3) bekezdésében előírt anyagi jogi kivételekre alapította‑e a tiltakozását, és hogy ebben a vonatkozásban megfelelően megindokolta‑e az álláspontját. Következésképpen a hozzáférést megtagadó határozat elfogadására irányuló eljárásban az említett intézménynek meg kell győződnie az ilyen indokolás fennállásáról, és arra utalnia kell a végül elfogadott határozatban (a fent hivatkozott Svédország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 99. pontja és a fent hivatkozott IFAW Internationaler Tierschutz‑Fonds kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 62. pontja).
54 Ezzel szemben, az ítélkezési gyakorlat értelmében nem a dokumentumhoz való hozzáférés iránti kérelem ügyében eljáró intézmény feladata, hogy kimerítően értékelje az érintett tagállam tiltakozó határozatát, olyan vizsgálatot folytatva, amely túlmegy az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (1)–(3) bekezdésében felsorolt kivételekre hivatkozó indokolás puszta meglétének ellenőrzésén (a fent hivatkozott IFAW Internationaler Tierschutz‑Fonds kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 63. pontja).
55 Az ilyen kimerítő értékelés megkövetelése ugyanis oda vezethet, hogy a dokumentumhoz való hozzáférés iránti kérelem ügyében eljáró intézmény, miután ezen értékelést elvégezte, tévesen közölheti a kérelmezővel a szóban forgó dokumentumot, azon tagállamnak a jelen ítélet 52. és 53. pontja szerint megfelelően indokolt tiltakozása ellenére, amelytől e dokumentum származik (a fent hivatkozott IFAW Internationaler Tierschutz‑Fonds kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 64. pontja).
56 Ezen elvek fényében kell megvizsgálni a felperesek által az első jogalap keretében hivatkozott két kifogást.
– A lényeges eljárási szabályok állítólagos megsértéséről
57 A lényeges eljárási szabályok megsértésére alapított kifogás tekintetében a felperesek arra hivatkoznak először is, hogy az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (4) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a Bizottság az érintett tagállammal ugyanezen cikk (5) bekezdése értelmében vett egyeztetés előtt köteles diszkrecionális mozgástere alapján megvizsgálni, hogy az említett rendeletben foglalt kivételekre tekintettel azt a dokumentumot, amelyhez hozzáférést kértek, hozzáférhetővé lehet‑e tenni, vagy sem.
58 E tekintetben rá kell mutatni, hogy az említett hivatkozás a Bizottság által a megtámadott határozatban, valamint a Törvényszékhez benyújtott beadványaiban megfogalmazott azon állítás megcáfolására irányul, miszerint amennyiben a hozzáférés iránti kérelem valamely tagállamtól származó dokumentumra vonatozik, akkor kéri az említett állam beleegyezését a hozzáférhetővé tételhez.
59 Márpedig a felperesek helytálló módon vitatják a Bizottság ezen állítását, mivel az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (4) bekezdése azt írja elő, hogy a harmadik személyek – ideértve a tagállamokat is (lásd a fenti 40. pontot) – dokumentumait illetően a dokumentumhoz való hozzáférés iránti kérelem ügyében eljáró intézmény köteles a harmadik személlyel egyeztetni annak megállapítása érdekében, hogy az ugyanezen cikk (1) vagy a (2) bekezdésében felsorolt valamely kivétel alkalmazható‑e, kivéve ha egyértelmű, hogy a dokumentum hozzáférhetővé tehető, vagy nem tehető hozzáférhetővé.
60 Ezen túlmenően rá kell mutatni, hogy a Bíróság az ítélkezési gyakorlatában megállapította, hogy az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (4) bekezdésével összhangban, amennyiben az érintett intézmény úgy ítéli meg, hogy a valamely tagállamtól származó dokumentumhoz való hozzáférést egyértelműen meg kell tagadni az ugyanezen cikk (1) és (2) bekezdésében foglalt kivételek alapján, az intézmény megtagadja a kérelmező hozzáférését, mégpedig anélkül, hogy egyeztetnie kellene azzal a tagállammal, amelytől a dokumentum származik, valamint függetlenül attól, hogy e tagállam korábban benyújtott‑e az említett rendelet 4. cikkének (5) bekezdésén alapuló kérelmet, vagy sem (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Svédország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 68. pontját).
61 Így a felperesek állításának megfelelően, amennyiben a tagállamtól származó olyan dokumentum, amelyhez hozzáférést kértek, semmilyen módon nem kapcsolódik az 1049/2001 rendelet 4. cikkében foglalt kivételekhez, a Bizottság nem lenne köteles egyeztetni e tagállammal, és nem tehetné közvetlenül hozzáférhetővé a vitatott dokumentumot a beleegyezés nélkül. E tekintetben ki kell emelni, hogy – a fenti 48. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlattal összhangban – a tagállamok nem rendelkeznek olyan általános és feltétel nélküli vétójoggal, amely lehetővé tenné számukra, hogy valamely intézmény birtokában lévő bármely dokumentum hozzáférhetővé tételével szemben tiltakozhassanak amiatt, hogy az említett dokumentum tőlük származik.
62 A jelen ügyben mindazonáltal az 1049/2001 rendelet 4. cikke (4) bekezdésének semmilyen megsértése sem tudható be a Bizottságnak, mivel – amint arra a megtámadott határozatban rámutatott – a vitatott dokumentum EU Pilot eljárásra vonatkozott, és ezért a Németországi Szövetségi Köztársaság hivatkozhatott az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik francia bekezdése értelmében vett kivételre.
63 E tekintetben legelőször is rá kell mutatni, hogy a felperesek nem vitatják, hogy a vitatott dokumentum „vizsgálatra” vonatkozik az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik francia bekezdésében foglalt kivétel értelmében.
64 Mindenesetre a 2007. szeptember 5‑i közleményből (lásd a fenti 10. pontot) következik, hogy az EU Pilot eljárások célja annak ellenőrzése, hogy az uniós jogot tiszteletben tartották‑e és helyesen alkalmazták‑e tagállamokban. A Bizottság e célból rendszeresen intéz a részt vevő tagállamokhoz, valamint az érintett polgárokhoz és vállalkozásokhoz tájékoztatás‑ és információkéréseket. A 2070/11/SNCO. sz. EU Pilot eljárás konkrét keretei között a Bizottság különösen megvizsgálta, hogy a felperesek által a panaszukban ismertetett tények valóban alkalmasak voltak‑e arra, hogy megvalósítsák az 1394/2007 rendelet Németországi Szövetségi Köztársaság általi megsértését. E célból először tájékoztatáskéréseket küldött a Bizottság e tagállamnak. Ezt követően értékelte a kapott válaszokat. Végül a felperesekhez címzett jelentésben – ugyan ideiglenes jelleggel – kifejtette következtetéseit.
65 Ebből következik, hogy a felperesek állításával szemben a Bizottság teljesítette az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (5) bekezdéséből eredő kötelezettségeit, amikor egyeztetett a Németországi Szövetségi Köztársasággal arról, hogy véleménye szerint az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (1) és (2) bekezdésében foglalt kivételek alkalmazandók‑e a hozzáférés iránti kérelmükre. Ezen túlmenően meg kell állapítani, hogy a Bizottságnak a hozzáférés iránti kérelemre vonatkozó válasza a német hatóságok által a megtámadott határozat elfogadására irányuló eljárás keretében hozott határozat függvénye volt (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott IFAW Internationaler Tierschutz‑Fonds kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 56. pontját).
66 Másodsorban a felperesek azt róják fel a Bizottságnak, hogy kötelezte a Németországi Szövetségi Köztársaságot arra, hogy tiltakozzon a vitatott dokumentum hozzáférhetővé tétével szemben. Meg kell azonban állapítani, hogy ezt az állítást semmivel nem támasztotta alá. Amint ugyanis a Bizottság 2011. augusztus 12‑i leveléből (lásd a fenti 16. pontot) kiderül, ez utóbbi tájékoztatta a Németországi Szövetségi Köztársaságot a felpereseknek a vitatott dokumentumhoz való hozzáférése iránti kérelméről, és ennek keretében arra szorítkozott, hogy a véleményét kérte a vitatott dokumentum hozzáférhetővé tételével kapcsolatban. A felperesek hivatkozásával szemben ez nem minősülhet a hozzáférés iránti kérelmük elleni tiltakozásra való felhívásnak, hanem inkább azon kötelezettség teljesítésére irányul, amely a Bizottságot az 1049/2011 rendelet 4. cikkének (4) bekezdése alapján terheli, hogy az említett kérelemmel érintett tagállammal egyeztessen.
67 Harmadsorban a felperesek azt állítják, hogy a Bizottság tévesen fordult a „német hatóságokhoz”, és nem a „Németországi Szövetségi Köztársasághoz”. E tekintetben elegendő megjegyezni, hogy e hivatkozás a megtámadott határozatban szereplő kifejezések hibás értelmezéséből ered. Az indokolásában ugyanis a Bizottság a „német hatóságok” kifejezést a „Németországi Szövetségi Köztársaság” kifejezéssel egyenértékű kifejezésként használta. Mivel a két kifejezés a jelen ügyben azon érintett tagállamhoz kapcsolódik, ahonnan az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (5) bekezdése értelmében a hozzáférés iránti kérelem tárgyát képező dokumentum származik, az említett cikk semmilyen megsértése nem róható fel a Bizottságnak. Emlékeztetni kell arra, hogy e cikk minden, a tagállamoktól eredő olyan dokumentumra vonatkozik, amelyet valamely intézménynek átadnak, bárki is bocsátotta ki azokat az említett államokon belül a nemzeti hatáskörmegosztásnak megfelelően (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Svédország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 61. pontját).
68 Negyedsorban a felperesek lényegében azt kifogásolják, hogy a Bizottság megsértette a fegyveregyenlőség elvét, és nem engedélyezte nekik, hogy megismerhessék a Németországi Szövetségi Köztársaság véleményét az 1049/2011 rendelet 4. cikke (5) bekezdésének megfelelően folytatott egyeztetést követően.
69 E tekintetben a Bizottsághoz hasonlóan először is meg kell jegyezni, hogy a Bizottságnak nem feladata az 1049/2001 rendelet 4. cikke (5) bekezdésének alkalmazása keretében, hogy a fegyveregyenlőség elvét figyelembe véve elbírálja a dokumentumhoz való hozzáférést kérelmező és az említett dokumentumot kibocsátó tagállam közötti jogvitát. A jelen ügyben pontosan a Bizottság – mint a vitatott dokumentumhoz való hozzáférésről határozó, hatáskörrel rendelkező intézmény – feladata annak vizsgálata, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság az 1049/2001 rendelet 4. cikkében foglalt kivételekre tekintettel olyan indokokat ismertetett‑e, amelyek első látásra indokolhatják a hozzáférés iránti kérelem elutasítását.
70 Ezt követően, a felperesek állításával szemben meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozatban a Bizottság nem kizárólag arra korlátozódott, hogy kifejtse a Németországi Szövetségi Köztársaság által a hozzáférés iránti kérelmükkel kapcsolatban képviselt álláspontot, hanem szó szerint megismételte azon vélemény részeit, amelyet ez utóbbi nyújtott be hozzá az egyeztetést követően (a megtámadott határozat 3. szakasza). Különösen azon részekről van szó, amelyekben a Németországi Szövetségi Köztársaság lényegében kifejtette, hogy álláspontja szerint az EU Pilot eljárás keretében a Bizottsággal a kölcsönös bizalom légkörének kell uralkodnia, amely a vita gyors és teljes rendezése érdekében lehetővé teszi számukra a tárgyalási folyamat megkezdését és kompromisszum elérését. Az említett részekből az is kiderül, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság szerint a vitatott dokumentum hozzáférhetővé tétele nem sértheti a közötte és a Bizottság közötti jóhiszemű együttműködést, amelynek megőrzése szükséges volt a megindított vizsgálat keretében.
71 Következésképpen úgy kell tekinteni, hogy a Bizottság lehetővé tette a felperesek számára, hogy megismerhessék a Németországi Szövetségi Köztársaság által a vitatott dokumentum hozzáférhetővé tételével szembeni tiltakozás keretében hivatkozott indokolást.
72 Egyébként el kell utasítani a felperesek azon érvelését, mely szerint a Bizottság lényegében megsértette a meghallgatáshoz való jogukat, mivel nem adott lehetőséget számukra, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság válaszára vonatkozó észrevételeiket ismertessék.
73 E tekintetben rá kell mutatni, hogy az 1049/2001 rendeletben szerepel azon előírás, hogy a dokumentumhoz való hozzáférés iránti kérelem ügyében eljáró intézmény első elutasító határozatát követően a hozzáférést kérelmezők az említett rendelet 7. cikkének (2) bekezdése alapján megerősítő határozat iránti kérelmet nyújthatnak be. Ennek keretében megőrzik lehetőségüket arra, hogy adott esetben az említett intézmény által támogatott állásponttal szemben nyújtsák be észrevételeiket. Különösen abban az esetben, ha a tagállam az 1049/2001 rendelet 4. cikke (5) bekezdésének megfelelően az ugyanezen rendelkezés (1) és (2) bekezdésében foglalt kivételekre hivatkozva tiltakozott a kért hozzáférhetővé tétellel szemben, a kérelmezőknek lehetőségük van arra, hogy megerősítő határozat iránti kérelem útján kinyilvánítsák véleményüket az említett tagállam által kifejtett indokolásról.
74 Márpedig a jelen ügyben a felperesek a vitatott dokumentumhoz való hozzáférés iránti kérelmüket elutasító 2011. szeptember 22‑i bizottság határozatot (lásd a fenti 18. pontot) követően megerősítő kérelmet nyújtottak be a Bizottsághoz az 1049/2001 rendelet 7. cikkének (2) bekezdése alapján (lásd a fenti 19. pontot). Ennélfogva meg kell állapítani, hogy a hivatkozásaikkal szemben lehetőségük volt arra, hogy vitassák mind a Bizottság által a Németországi Szövetségi Köztársasággal az említett rendelet 4. cikkének (5) bekezdése alapján folytatott egyeztetéssel kapcsolat folytatott eljárást, mind pedig ez utóbbi tagállamnak a kérelemmel kapcsolatos kedvezőtlen álláspontját. Egyébként ki kell emelni, hogy az indokolásában a Bizottság konkrétan válaszolt a felperesek által a megerősítő kérelemben felhozott hivatkozásokra és észrevételekre (a megtámadott határozat 4. szakasza).
75 Ötödsorban, míg a felperesek azt kifogásolják, hogy a Bizottság nem megfelelően azonosította a hozzáférés iránti kérelmük tárgyát képező dokumentumot, meg kell állapítani, hogy a Bizottság – mind a Németországi Szövetségi Köztársasághoz intézett kérelmében, mind pedig a megtámadott határozatban – helyesen hivatkozott az említett dokumentumra azon válaszként, amelyet e tagállam intézett a Bizottsághoz 2011. július 7‑én, a 2070/11/SNCO. sz. EU Pilot eljárásban benyújtott kérelmet követően. Ezért a felperesek érvét el kellett utasítani.
76 Következésképpen, mivel a Bizottság tiszteletben tartotta a többek között – a Bíróság ítélkezési gyakorlatának megfelelően értelmezett – 1049/2001 rendelet 4. cikkének (4) és (5) bekezdéséből eredő kötelezettségeket, a felperesek nem hivatkozhatnak arra, hogy megsértette a lényeges eljárási szabályokat a hozzáférés iránti kérelmük elbírálása során.
77 Az első kifogást tehát el kell utasítani.
– Az indokolási kötelezettség állítólagos megsértéséről
78 Ami az indokolási kötelezettség megsértésére alapított kifogást illeti, a felperesek számos érvre hivatkoznak, amelyek arra irányulnak, hogy felróják a Bizottságnak, hogy a hozzáférés iránti kérelem általa történő elutasításának alátámasztására a Németországi Szövetségi Köztársaság által felhozott indokolás felszínes vizsgálatára korlátozódott. Úgy ítélik meg, hogy az állandó ítélkezési gyakorlattal összhangban a Bizottság köteles lett volna konkrétan és egyedileg megvizsgálni az említett indokolást, és hogy elutasítás esetén ki kellett volna fejtenie azon indokot, amely alapján a vitatott dokumentumhoz való hozzáférés sértené a Németországi Szövetségi Köztársaság által hivatkozott rendelkezést, nevezetesen az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik francia bekezdését.
79 Előzetesen rá kell mutatni, hogy e kifogásban a felperesek az elvégzendő ellenőrzés jellegére és mértékére, valamint a Bizottság által abban az esetben nyújtandó indokolás jellegére és mértékére vonatkozó kérdést vetik fel, amikor úgy határoz, hogy az 1049/2001 rendelet 4. cikkében foglalt kivételekre hivatkozik.
80 E tekintetben a felperesek helyesen állapítják meg, hogy a Bíróság főszabály szerint megállapította, hogy az azon dokumentumhoz való hozzáférés megtagadásának alátámasztásához, amelynek hozzáférhetővé tételét kérték, főszabály szerint nem elegendő az, hogy e dokumentum az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (2) bekezdésében említett tevékenységek valamelyikéhez kapcsolódjon. Az érintett intézménynek arra is magyarázatot kell adnia, hogy az említett dokumentumhoz való hozzáférés konkrétan és ténylegesen hogyan sérthetné az e cikkben előírt kivétellel védett érdeket (a Bíróság C‑139/07. P. sz., Bizottság kontra Technische Glaswerke Ilmenau ügyben 2010. június 29‑én hozott ítéletének [EBHT 2010., I‑5885. o.] 53. pontja, C‑514/07. P., C‑528/07. P. és C‑532/07. P. sz., Svédország és társai kontra API és Bizottság egyesített ügyekben 2010. szeptember 21‑én hozott ítéletének [EBHT 2010., I‑8533. o.] 72. pontja, valamint C‑514/11. P. és C‑605/11. P. sz., LPN kontra Bizottság egyesített ügyekben 2013. november 14‑én hozott ítéletnek 44. pontja).
81 Márpedig meg kell jegyezni, hogy a konkrét és egyedi vizsgálat kötelezettsége, amely az átláthatóságnak a fent hivatkozott ítélkezési gyakorlatban kifejtett elvéből ered, nem alkalmazható, ha a hozzáférés iránti kérelem az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (5) bekezdése értelmében valamely tagállamtól származó dokumentumra vonatkozik.
82 Amint ugyanis a fenti 53. és 55. pontból következik, a Bíróság kimondta, hogy a hozzáférést megtagadó határozat elfogadására irányuló eljárásban a Bizottságnak pusztán arról kell megbizonyosodnia, hogy egyrészt az érintett tagállam az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (1)–(3) bekezdésében előírt anyagi jogi kivételekre alapította‑e a tiltakozását, másrészt pedig megfelelően indokolta‑e az ezzel kapcsolatos álláspontját.
83 Egyébként a Bíróság – a felperesek által a jelen ügyben felhozott érvekhez hasonló érvekre válaszul – kifejtette, hogy nem a dokumentumhoz való hozzáférés iránti kérelem ügyében eljáró intézmény feladata, hogy kimerítően értékelje az érintett tagállam tiltakozó határozatát, olyan vizsgálatot folytatva, amely túlmegy az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (1)–(3) bekezdésében felsorolt kivételekre hivatkozó indokolás puszta meglétének ellenőrzésén.
84 A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy a Bizottság megvizsgálta, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság tiltakozása az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (1)–(3) bekezdésében foglalt anyagi kivételekre hivatkozott, és hogy az említett tiltakozást e tekintetben megfelelően indokolta. Egyébként a Bizottság legelőször is megjegyezte, hogy a német hatóságok az e rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik francia bekezdésében foglalt, a vizsgálatok céljainak védelmével kapcsolatos kivételre alapozva tiltakoztak a vitatott dokumentum hozzáférhetővé tételével szemben. E tekintetben még a Németországi Szövetségi Köztársaság válaszának szövegét is szó szerint idézte. Ezt követően megállapította, hogy a magyarázatai első ránézésre megalapozottnak tűnnek, amint azt véleménye szerint a Bíróság a fent hivatkozott Svédország kontra Bizottság ügyben hozott ítéletben megkövetelte. Végül válaszolt azon érvekre, amelyeket a felperesek a megerősítő határozat iránti 2011. szeptember 27‑i kérelmükben (lásd a fenti 19. pontot) a német hatóságokkal való egyeztetéssel szemben felhoztak.
85 Ebből következik, hogy a Bizottság teljesítette az alapos vizsgálatra vonatkozó kötelezettségét, tiszteletben tartva a Bíróság által az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (5) bekezdésére vonatkozó ítélkezési gyakorlatában megkövetelt mértékét, és teljesítette az indokolási kötelezettségét.
86 A második kifogást ezért el kell utasítani.
87 A fentiekre tekintettel az első jogalapot teljes egészében el kell utasítani.
A második, az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdése utolsó tagmondatának megsértésére alapított jogalapról
A felek érvei
88 A felperesek elsődlegesen azt állítják, hogy a Bizottság nem indokolta kellően a határozatát az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének utolsó tagmondata értelmében vett nyomós közérdek fennállásának hiányát illetően. Másodlagosan úgy ítélik meg, hogy a Bizottság helytelenül mérlegelte a jelen ügyben ütköző érdekeket, és ezért vitatják azon következtetést, mely szerint az EU Pilot eljáráshoz fűződő érdeknél egyetlen nyomósabb érdek sem igazolhatta volna a vitatott dokumentumok hozzáférhetővé tételét. Lényegében arra hivatkoznak, hogy az egészségvédelem céljának meg kell előznie a Bizottságnak a vizsgálata lefolytatásához fűződő különös érdekét.
89 A Bizottság vitatja a felperesek érveit.
A Törvényszék álláspontja
90 Előzetesen rá kell mutatni, hogy még abban az esetben is, amikor – a jelen ügyhöz hasonlóan – a Bizottság az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (5) bekezdésére alapoz a kért dokumentumokhoz való hozzáférés megtagadása céljából, nincsen kizárva annak bizonyításának lehetősége, hogy az említett dokumentumok hozzáférhetővé tételét igazoló nyomós közérdek áll fenn ugyanezen rendelet 4. cikke (2) bekezdésének utolsó tagmondata értelmében. Amint ugyanis a fenti 49. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatból következik, az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (5) bekezdésében bevezetett döntéshozatali eljárás megköveteli, hogy az intézmény és az érintett tagállam tartsa magát az ugyanezen rendelet 4. cikkének (1)–(3) bekezdésében foglalt anyagi jogi kivételekhez, amely mindenképpen magában foglalja a 4. cikk (2) bekezdésének utolsó tagmondatát.
91 Márpedig az állandó ítélkezési gyakorlat szerint annak kell konkrétan hivatkoznia az érintett dokumentumok hozzáférhetővé tételét igazoló körülményekre, aki azt állítja, hogy nyomós közérdek áll fenn (lásd ebben az értelemben a C‑477/10. P. sz., Bizottság kontra Agrofert Holding ügyben 2012. június 28‑án hozott ítélet 68. pontját; a fent hivatkozott Bizottság kontra Technische Glaswerke Ilmenau ügyben hozott ítélet 62. pontját; a fent hivatkozott Svédország és társai kontra API és Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 103. pontját, valamint a fent hivatkozott LPN kontra Bizottság egyesített ügyekben 2013. november 14‑én hozott ítélet 94. pontját).
92 Egyebekben a pusztán általános jellegű megfontolások kifejtése nem elegendő annak megállapításához, hogy valamely nyomós közérdek megelőzi a kérdéses dokumentumok hozzáférhetővé tételének megtagadását igazoló indokokat (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott LPN kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 93. pontját).
93 A valamely dokumentum hozzáférhetővé tételének igazolására alkalmas nyomós közérdeknek továbbá nem kell szükségszerűen különböznie az 1049/2001 rendeletet átható elvektől (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Svédország és Turco kontra Tanács egyesített ügyekben hozott ítélet 74. és 75. pontját, valamint a fent hivatkozott LPN kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 92. pontját).
94 A jelen ügyben meg kell jegyezni, hogy a megtámadott határozatban a Bizottság úgy ítélte meg, hogy egyetlen, az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének utolsó tagmondata értelmében vett nyomós közérdek sem igazolja a dokumentumok hozzáférhetővé tételét, mivel a jelen esetben az EU Pilot eljárás Németországi Szövetségi Köztársasággal való lefolytatása szolgálta leginkább a közérdeket. A Bizottság szerint – amely lényegében megismételte a német hatóságok által a 2011. augusztus 19‑i levelükben (lásd a fenti 18. pontot, valamint a megtámadott határozat 3. és 6. pontját) ezzel kapcsolatban kifejtett indokolást – ez lehetővé tette annak vizsgálatát, hogy a felperesek által a panaszukban a német hatóságokkal szemben felhozott tények fényében valóban megsértették‑e az uniós jogot.
95 A Bizottság ezen értékelése nem téves.
96 Ugyanis először is meg kell állapítani, hogy – amint a fenti 94. pontból következik – a Bizottság indokolta azon következtetését, miszerint az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének utolsó tagmondat értelmében vett nyomós közérdek a jelen ügyben nem igazolhatja a vitatott dokumentum hozzáférhetővé tételét. Ezért a felpereseknek a megtámadott határozat indokolásának hiányára alapított érve e tekintetben nem fogadható el.
97 Másodsorban rá kell mutatni, hogy a felperesek – a hivatkozott jogsértés súlyosságára, a közegészség védelmének szükségességére és az arra vonatkozó általános állításokon kívül, hogy e magánklinika gyógykezelései okozták a legtöbb beteg halálát Németországban – nem támaszkodnak olyan konkrét indokokra, amelyek a jelen ügyben igazolnák a vitatott dokumentum hozzáférhetővé tételét. Különösen nem fejtik ki, hogy e dokumentumnak – nevezetesen a Németországi Szövetségi Köztársaságnak a Bizottság által a szóban forgó EU pilot eljárásban feltett kérdésekre adott válasza – a felperesek számára való hozzáférhetővé tétele hogyan szolgálná a közegészség védelméhez fűződő érdeket. Márpedig ki kell emelni, hogy – amint a fenti 91. és 92. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatból következik – az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik francia bekezdésében foglalt kivétel alkalmazásakor a bizonyítási teher azon intézményt terheli, amely az említett kivételre hivatkozik, ami viszont az említett rendelet 4. cikke (2) bekezdésének utolsó tagmondatát illeti, annak kell bizonyítania az említett rendelkezés utolsó tagmondata értelmében vett nyomós közérdek fennállását, aki arra hivatkozik.
98 Harmadsorban, feltételezve akár, hogy az egészségvédelemhez fűződő általános érdek fennállásával kapcsolatos általános hivatkozásokat el kell fogadni, a kért dokumentumok hozzáférhetővé tétele a jelen esetben nem tekinthető úgy, mint amely lehetővé tenné ezen érdek teljesülését. Meg kell ugyanis állapítani, hogy nem a felpereseknek kell bizonyítaniuk, hogy a panaszukban ismertetett tényállásra tekintettel az uniós jogot, különösen az 1394/2007 rendeletet mennyire tartották tiszteletben a német hatóságok. Éppen ellenkezőleg, meg kell erősíteni a Bizottság azon értékelését, mely szerint az ahhoz fűződő közérdek, hogy maga tisztázza, hogy az uniós jogot tiszteletben tartotta‑e a Németországi Szövetségi Köztársaság, minősül a leghatékonyabb eszköznek a közegészség védelme céljából.
99 Negyedsorban a felperesek arra hivatkoznak, hogy a vitatott dokumentum olyan, szerződésen kívüli felelősség megállapítása iránti keresetet alapoz meg, amelyet esetlegesen a német nemzeti bíróságok előtt indíthatnak. A felperesek kérelme lényegében a felelősség megállapítása iránti keresetüket alátámasztó bizonyító iratok beszerzésére irányul, a Bizottságot és az EUM‑Szerződés őreként a rendelkezésére álló vizsgálati jogköröket használva fel e célból. Márpedig a felperesek ahhoz fűződő érdeke, hogy a nemzeti bírósághoz bizonyító okiratokat nyújthassanak be, nem tekinthető az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének utolsó mondata értelmében vett nyomós közérdeknek (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Bizottság kontra Agrofert Holding ügyben hozott ítélet 86. pontját). Ezért nem engedhető meg, hogy a Bizottságot más módon el nem érhető bizonyítékokhoz való hozzáférés céljára használják fel.
100 E tekintetben rá kell mutatni, hogy még ha a felperesek német és európai bíróság előtti keresetét kiváltó tények nyilvánvalóan szomorúak és sajnálatosak is, a Bizottság helyesen emelte ki, hogy a felpereseknek a nemzeti jogrend által számukra elismert jogorvoslati lehetőségeket és bizonyítékszerzési eszközöket alkalmazva kell a bíróságok előtt eljárniuk.
101 Ötödsorban a felperesek azt róják fel a Bizottságnak, hogy a hivatkozott közérdekre tekintettel nem biztosított a vitatott dokumentumhoz hozzáférést még a 2070/11/SNCO. sz. EU Pilot eljárás lezárását követően sem.
102 E tekintetben elegendő arra emlékeztetni, hogy az állandó ítélkezési gyakorlatból következik, hogy az EUMSZ 263. cikk alapján indított megsemmisítés iránti kereset keretében a megtámadott jogi aktus jogszerűségét az aktus meghozatalának időpontjában fennálló ténybeli és jogi elemek függvényében kell elbírálni (lásd a Törvényszék T‑432/07. sz., Franciaország kontra Bizottság ügyben 2009. szeptember 30‑án hozott ítéletének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 43. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
103 Márpedig meg kell állapítani, hogy a 2070/11/SNCO. sz. EU Pilot eljárás lezárására a megtámadott határozat elfogadását követően került sor. Következésképpen a felperesek érvét el kell utasítani.
104 Mindenesetre nem zárható ki, hogy – amint egyrészt a fent hivatkozott LPN kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 12. pontjából, másrészt a Bizottság által a tárgyaláson adott információkból kiderül – a jelen ügyben érintett dokumentumokhoz való teljes vagy részleges hozzáférés megadható lenne a felperesek számára, amennyiben az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik francia bekezdésében előírt kivétel a panasz Bizottság általi lezárást követően már nem lenne alkalmazható, feltéve hogy az említett dokumentumok nem tartoznak az e rendelet szerinti más kivétel hatálya alá. Márpedig ez az eset csak akkor lenne elképzelhető, ha a Bizottsághoz új hozzáférés iránti kérelmet nyújtottak volna be.
105 Ebből következik, hogy a jelen ügyben a Bizottság nem sértette meg az indokolási kötelezettségét, és nem követett el mérlegelési hibát az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdése utolsó tagmondatának alkalmazása során.
106 A második jogalapot el kell tehát utasítani.
A harmadik, az 1049/2001 rendelet 4. cikke (6) bekezdésének megsértésére alapított jogalapról
A felek érvei
107 A felperesek azt állítják, hogy a Bizottság megsértette a felperesek azon jogát, hogy részleges hozzáférést kapjanak a vitatott dokumentumhoz.
108 A Bizottság vitatja a felperesek érveit.
A Törvényszék álláspontja
109 A Bíróság alapokmánya 21. cikkének első bekezdése szerint, amely ezen alapokmány 53. cikkének első bekezdése szerint alkalmazandó a Törvényszék előtti eljárásra, valamint az eljárási szabályzat 44. cikke 1 §‑ának c) pontjára tekintettel minden keresetlevélnek meg kell jelölnie a jogvita tárgyát, és tartalmaznia kell a felhozott jogalapok rövid ismertetését. Ennek kellően egyértelműnek és pontosnak kell lennie ahhoz, hogy lehetővé tegye az alperes számára védekezésének előkészítését, a Törvényszék számára pedig a bírósági felülvizsgálatának gyakorlását. A jogbiztonság és az igazságszolgáltatás megfelelő működésének biztosítása érdekében szükséges, hogy a keresetet megalapozó lényeges jogi és ténybeli adatok legalább kivonatosan, de összefüggően és érthetően kitűnjenek magából a keresetlevél szövegéből (a Törvényszék T‑85/92. sz., De Hoe kontra Bizottság ügyben 1993. április 28‑án hozott végzésének [EBHT 1993., II‑523. o.] 20. pontja és a T‑294/04. sz., Internationaler Hilfsfonds kontra Bizottság ügyben 2005. július 11‑én hozott végzésének [EBHT 2005., II‑2719. o.] 23. pontja).
110 A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy azon kívül, hogy a felperesek keresetlevelükben absztrakt módon említik az 1049/2001 rendelet 4. cikke (6) bekezdésének megsértésére alapított jogalapot (lásd különösen a keresetlevél 91. pontját), semmilyen érvelést nem fejtenek ki annak alátámasztására. Azon hivatkozásra szorítkoznak ugyanis, hogy „a Bizottságnak pontosan meg kellett volna jelölnie a vitatott dokumentum kibocsátóját, ez utóbbi terjedelmét, valamint mellékleteit, hivatkozását stb. annak érdekében, hogy lehetővé tegye az említett dokumentum azonosítását”, és hogy „[a] »német hatóságok« [vitatott dokumentumának] ilyen azonosítása hiányában […] nem beszélhetünk tisztességes eljárásról”.
111 Márpedig mivel e hivatkozás a jelen esetben nem áll semmilyen kapcsolatban az 1049/2001 rendelet 4. cikke (6) bekezdésének alkalmazásával, hanem inkább a fenti 78–86. pontban vizsgált indokolási kötelezettséggel, úgy kell tekinteni, mint amely a jelen jogalap alátámasztása tekintetében nem irányadó.
112 Egyébként meg kell állapítani, hogy a felperesek által a válasz szakaszában ismertetett érvek sem vizsgálhatók meg, mivel a megtámadott határozatban szereplő olyan információkon alapulnak, amelyek ismertek voltak a keresetlevél benyújtásának időpontjában (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑474/08. sz., Umbach kontra Bizottság ügyben 2010. október 21‑én hozott ítéletének [az EBHT‑ben nem tették közzé] 60. pontját).
113 Következésképpen a harmadik jogalapot mint elfogadhatatlant el kell utasítani.
114 Így a keresetet teljes egészében el kell utasítani.
A költségekről
115 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 3. §‑a alapján részleges pernyertesség esetén vagy különleges indokból a Törvényszék elrendelheti a költségeknek a felek közötti megosztását, vagy határozhat úgy, hogy mindegyik fél maga viselje saját költségeit.
116 A jelen ügy körülményei között úgy kell határozni, hogy mindegyik fél maga viseli saját költségeit.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (nyolcadik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék a keresetet elutasítja.
2) Mindegyik fél maga viseli saját költségeit.
Kihirdetve Luxembourgban, a 2014. szeptember 25‑i nyilvános ülésen.
Aláírások