AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (fellebbezési tanács)

2009. április 2.

T‑473/07. P. sz. ügy

Az Európai Közösségek Bizottsága

kontra

Michael Berrisford

„Fellebbezés – Közszolgálat – Tisztviselők – Előléptetés – 2005. évi előléptetési időszak – A személyzeti szabályzat 45. cikke – Az érdemek összehasonlító vizsgálata – Az érintett tisztviselő »hátrahagyott« voltának figyelembevételére vonatkozó kötelezettség”

Tárgy: Az Európai Unió Közszolgálati Törvényszékének (harmadik tanács) F‑107/06. sz., Berrisford kontra Bizottság ügyben 2007. október 10‑én hozott ítélete (az EBHT‑ban még nem tették közzé) ellen benyújtott és ezen ítélet hatályon kívül helyezésére irányuló fellebbezés.

Határozat: Az Elsőfokú Bíróság a fellebbezést elutasítja. A Bizottság viseli saját költségeit, valamint a Michael Berrisford részéről a jelen eljárásban felmerült költségeket.

Összefoglaló

1.      Fellebbezés – Jogalapok – A Közszolgálati Törvényszék előtt felhozott jogalapok és érvek egyszerű megismétlése – Elfogadhatatlanság – A közösségi jog e Törvényszék általi értelmezésének vagy alkalmazásának vitatása – Elfogadhatóság

(EK 225. cikk; a Bíróság alapokmánya, I. melléklet, 11. cikk, (1) bekezdés; az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata, 138. cikk, 1. §, c) pont)

2.      Tisztviselők – Előléptetés – Az érdemek összehasonlító vizsgálata – Figyelembe veendő tényezők

(Személyzeti szabályzat, 45. cikk, (1) bekezdés)

1.      Az EK 225a. cikk, a Bíróság alapokmánya I. melléklete 11. cikkének (1) bekezdése és az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 138. cikke 1. §‑ának c) pontja szerint a fellebbezésben pontosan meg kell jelölni a hatályon kívül helyezni kért ítélet kifogásolt részeit, valamint a kérelmet konkrétan alátámasztó jogi érveket. Nem tesz eleget az indokolás követelményének az a fellebbezés, amely azoknak a jogalapoknak és érveknek az ismétlésére vagy szó szerinti átvételére szorítkozik, amelyeket már első fokon előterjesztettek, ideértve azokat is, amelyek az elsőfokú bíróság által kifejezetten elvetett tényeken alapulnak. Az ilyen fellebbezés valójában a Közszolgálati Törvényszékhez benyújtott kereset újbóli megvizsgálására irányul, amely nem tartozik a fellebbviteli bíróság hatáskörébe. Viszont ha a felperes a közösségi jognak az elsőfokú bíróság általi értelmezését vagy alkalmazását kifogásolja, az elsőfokú eljárásban megvizsgált jogkérdések a fellebbezés keretében újból vita tárgyát képezhetik. Ugyanis ha a felperes az első fokon már felhasznált jogalapokra és érvekre nem alapíthatná fellebbezését, a fellebbezési eljárás részben értelmét vesztené.

(lásd a 37. pontot)

Hivatkozás: a Bíróság C‑320/05. P. sz., Olsen kontra Bizottság 2007. október 4‑én hozott végzésének 48–50. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat (EBHT 2007., I‑131. o.).

2.      Az előléptethető tisztviselők érdemeinek összehasonlító vizsgálata során a kinevezésre jogosult hatóság köteles figyelembe venni, hogy valamely tisztviselőt a korábbi előléptetési időszakban előléptetésre javasoltak, vagy akár szerepelt a legérdemesebb tisztviselők listáján, hacsak időközben nem vált érdemtelenné. Ugyanis amikor az adminisztráció széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik – mint ahogyan az a kinevezésre jogosult hatóság esetében az előléptetésekre vonatkozóan fennáll – köteles gondos és pártatlan vizsgálatnak alávetni az ügy összes releváns körülményét. Ilyen esetben elegendő a szóban forgó körülmény releváns jellegét bizonyítani annak megállapításához, hogy az adminisztráció köteles azt figyelembe venni az értékeléskor; a releváns jelleget az adminisztráció széles mérlegelési jogkörét körülhatároló szabályok szövegére, céljára és azok összefüggéseire tekintettel kell értékelni.

Az érintett tisztviselő »hátrahagyott« voltának érdemnek minősülő releváns körülményként való elismerése azonban nem befolyásolja az e minőség figyelembe vételére vonatkozó kötelezettség esetleges gyakorlati következményeit, és különösen azt, hogy a kinevezésre jogosult hatóság széles mérlegelési jogkörének gyakorlása során milyen jelentőséget tulajdonít e tényezőnek az érdemek összehasonlításának egyes eseteiben. Ezen elismerésnek csupán az a hatása, hogy kötelezi e hatóságot arra, hogy ebben az összefüggésben ne hagyja figyelmen kívül az érintett tisztviselő »hátrahagyott« voltát.

(lásd a 42. és 43. pontot)

Hivatkozás: a Bíróság C‑269/90. sz. Technische Universität München ügyben 1991. november 21‑én hozott ítéletének (EBHT 1991., I‑5469. o.) 14. pontja.