T‑229/11. és T‑276/11. sz. egyesített ügyek
Lord Inglewood és társai
kontra
Európai Parlament
„Az európai parlamenti képviselők költségtérítéséről és juttatásairól szóló szabályzat – Kiegészítő nyugdíjrendszer – A kiegészítő nyugdíjrendszer 2009. évi módosítása előtt hatályos rendelkezések alkalmazása iránti kérelmeket elutasító határozatok – Jogellenességi kifogás – Megszerzett jogosultságok – Jogos bizalom – Arányosság – Egyenlő bánásmód”
Összefoglaló – A Törvényszék ítélete (negyedik tanács), 2013. március 13.
1. Intézmények jogi aktusai – Az európai parlamenti képviselők önkéntes kiegészítő nyugdíjrendszerének módosításáról szóló határozat – Közzététel – Az intézmény intranetjén történő közlés – A volt képviselők hozzáférésének hiánya – A határozatra való hivatkozás lehetőségének az interneten történt közzétételhez kötése
2. Európai Parlament – A képviselők költségtérítéséről és juttatásairól szóló szabályzat – Önkéntes kiegészítő nyugdíjrendszer – A biztosítás feltételei – Kumulatív jelleg
3. Európai Parlament – A képviselők költségtérítéséről és juttatásairól szóló szabályzat – Önkéntes kiegészítő nyugdíjrendszer – Nem kötelmi jelleg
4. Európai Parlament – A képviselők költségtérítéséről és juttatásairól szóló szabályzat – Önkéntes kiegészítő nyugdíjrendszer – A nyugellátás egy része tőke formájában történő kifizetése lehetőségének megszüntetése – A bizalomvédelem elvének megsértése – Hiány
5. Európai Parlament – A képviselők költségtérítéséről és juttatásairól szóló szabályzat – Önkéntes kiegészítő nyugdíjrendszer – A nyugellátás egy része tőke formájában történő kifizetése lehetőségének és az előrehozott nyugdíj lehetőségének megszüntetése – Az arányosság elvének megsértése – Hiány
6. Európai Parlament – A képviselők költségtérítéséről és juttatásairól szóló szabályzat – Önkéntes kiegészítő nyugdíjrendszer – A rendszer pénzügyi egyensúlyának helyreállítását célzó módosítások bevezetése – Megengedhetőség
(EUMSZ 232. cikk, első bekezdés)
7. Európai uniós jog – Elvek – Egyenlő bánásmód – Fogalom – Bírósági felülvizsgálat – Korlátok
8. Európai Parlament – A képviselők költségtérítéséről és juttatásairól szóló szabályzat – Önkéntes kiegészítő nyugdíjrendszer – A nyugdíjkorhatár felemelése – Az egyenlő bánásmód elvének az uniós tisztviselők számára biztosítottakhoz hasonló átmeneti intézések elfogadásának hiánya miatti megsértése – Hiány
(723/2004 tanácsi rendelet)
9. Európai Parlament – A képviselők költségtérítéséről és juttatásairól szóló szabályzat – Önkéntes kiegészítő nyugdíjrendszer – Módosítás – A Parlament főtitkárságával és a Quaestorok Kollégiumával való egyeztetésre vonatkozó kötelezettség – Hiány
(Az Európai Parlament eljárási szabályzata, 21. cikk, (2) bekezdés)
1. Az Európai Parlament Elnökségének az európai parlamenti képviselők költségtérítéséről és juttatásairól szóló szabályzat VII. mellékletét képező, a képviselők (önkéntes) kiegészítő nyugdíjrendszeréről szóló szabályzat módosításáról szóló határozata, mint általános hatályú, nem egyetlen címzettnek szóló aktus, nem igényel egyedi közlést, azonban azt a hatálybalépés érdekében közzé kell tenni. Az Európai Unió jogrendjének egyik alapelve ugyanis megköveteli, hogy a közigazgatási szervek jogi aktusait ne lehessen a jogalanyokra alkalmazni addig, amíg a jogalanyoknak nincs lehetőségük a jogi aktusról tudomást szerezni.
Minthogy nem olyan aktusról van szó, amely tekintetében az EK 254. cikk előírja a Hivatalos Lapban való közzétételt, megfelelőnek tekintendő bármely más hasonló közzétételi mód. Mivel e határozat belső szervezeti aktus, el kell fogadni, hogy azt az intézményen belül az ilyen intézkedések tekintetében megállapított szabályok szerint hozzák az érintettek tudomására. E tekintetben a Parlament intranetjén való közzététel, amely megfelel a parlamenti gyakorlatnak, az aktív képviselők tekintetében elegendő. Mivel azonban a volt képviselőknek nincs hozzáférésük a Parlament intranetjéhez, az ő vonatkozásukban a honlapon való közzététel szükséges.
Márpedig e határozatnak, általános hatályú aktusként, ugyanabban az időben kellett hatályba lépnie minden olyan jogalany tekintetében, akinek a jogi helyzetét érinti, a jogbiztonság és az egyenlő bánásmód elvéből következő okok miatt is. Ezenkívül, mivel az aktus jogalannyal szemben való alkalmazhatóságának feltétele az a lehetőség, hogy a jogalany tudomást szerezzen az aktusról, e tekintetben azt az időpontot kell figyelembe venni, amikor e lehetőség az utolsó érintettek számára is megnyílt.
(vö. 32–34., 37. pont)
2. Az európai parlamenti képviselők költségtérítéséről és juttatásairól szóló szabályzat VII. mellékletét képező, a képviselők (önkéntes) kiegészítő nyugdíjrendszeréről szóló szabályzat 1. cikkének (1) bekezdéséből egyértelműen kiderül, hogy a kiegészítő nyugdíjra való jogosultság megszerzéséhez a képviselőnek valamennyi ott előírt, kumulatív feltételt teljesítenie kell, vagyis először is legalább két évig járulékot kell fizetnie a kiegészítő nyugdíjrendszerbe, másodszor a mandátumának meg kell szűnnie, és harmadszor be kell töltenie a nyugdíjkorhatárt (2009. július 14. előtt a 60. életévét, utána pedig a 63. életévét). A képviselő vagy volt képviselő számára a kiegészítő nyugdíjra való jogosultság tehát akkor keletkezik, amikor az adott képviselő e feltételek közül az utolsót is teljesíti, bármelyik is legyen az.
(vö. 40., 56. pont)
3. Az európai parlamenti képviselők költségtérítéséről és juttatásairól szóló szabályzat VII. mellékletében szabályozott (önkéntes) kiegészítő nyugdíjrendszer kizárólag azon hatósági jogkörökbe tartozik, amelyeket a Parlamentre azért ruháztak, hogy a Szerződésekben rá bízott feladatát elláthassa. A Parlament és a biztosított képviselők számára az e rendszerből eredő jogok és kötelezettségek következésképpen a Parlamentet és a képviselőket egyesítő, a statútumon alapuló jogviszonyba illeszkednek, tehát nem kötelmi jogok és kötelezettségek, hanem a közjog hatálya alá tartoznak; e megállapításon nem változtat az, hogy az érintett önként lépett be az említett rendszerbe.
(vö. 61., 148. pont)
4. Lásd a határozat szövegét.
(vö. 66. pont)
5. Lásd a határozat szövegét.
(vö. 70–72., 93–95., 107., 132. pont)
6. Az Európai Parlament az európai parlamenti képviselők költségtérítéséről és juttatásairól szóló szabályzat VII. mellékletében szabályozott (önkéntes) kiegészítő nyugdíjrendszer szabályozásakor jogszerűen írhat elő módosításokat többek között az európai adófizetőkre gyakorolt bármilyen pénzügyi hatás lehetőség szerinti elkerülése érdekében, annak biztosítására, hogy a költségeket méltányosan osszák szét, és megfelelően figyelembe vegyék a döntések nyilvánosság részére való kifejtésének szükségességét, valamint avégett, hogy a nyugdíjalap likviditását, amennyire csak lehetséges, meg lehessen őrizni. Ha ugyanis ebben a biztosításmatematikai számításon alapuló kiegészítő nyugdíjrendszerben, amelynek keretében a biztosítottak és a Parlament összes éves hozzájárulásainak főszabály szerint meg kell felelniük az ugyanazon évben megszerzett összes nyugdíjjogosultságnak, bebizonyosodik, hogy túl optimisták voltak az alap eszközeinek hozamára vonatkozó előrejelzések, amely hozam függvényében határozták meg a járulékok összegét, abból azt a következtetést kell levonni, hogy valójában a biztosítottak és a Parlament múltban befizetett járulékai túl alacsonyak voltak a megfelelő nyugdíjjogosultságok finanszírozásához. A rendszer egyensúlyának helyreállítása érdekében elvileg tehát igazolható a biztosítottak és a Parlament hozzájárulásra kötelezése.
E tekintetben, minthogy a nyugdíjkorhatárnak a kiegészítő nyugdíjrendszer keretében való emeléséről szóló határozatot alapvetően a kiegészítő nyugdíjalap nehéz pénzügyi helyzete indokolta, irreleváns az az érv, miszerint e korhatárt a kötelező nyugdíjrendszerekre alkalmazandó megfontolások alapján állapították meg.
(vö. 73–75., 98., 145. pont)
7. Lásd a határozat szövegét.
(vö. 112., 113. pont)
8. Az európai parlamenti képviselők költségtérítéséről és juttatásairól szóló szabályzat VII. mellékletében szabályozott (önkéntes) kiegészítő nyugdíjrendszer módosításáról szólva az a körülmény, hogy a nyugdíjkorhatárt átmeneti intézkedések nélkül emelték fel, nem számít pusztán amiatt hátrányos megkülönböztetésnek, hogy más közösségi nyugdíjrendszerekben léteznek ilyen átmeneti intézkedések. Ugyanis egyfelől a képviselők, másfelől az uniós tisztviselők lényegesen különböző ténybeli és jogi helyzetben vannak, ami az átmeneti intézkedések elfogadását illetően igazolja az eltérő bánásmód alkalmazását.
Az uniós tisztviselők nyugdíjrendszerének az Európai Közösségek tisztviselőinek személyzeti szabályzatának, valamint az Európai Közösségek egyéb alkalmazottai alkalmazási feltételeinek módosításáról szóló 723/2004 rendelettel történt módosításáról szólva az átmeneti intézkedések lényegében egyrészt a módosítások hatálybalépésének időpontjában hivatalban lévő tisztviselők egy részének mentességére, másrészt pedig a módosításoknak – a hatálybalépésükkor hivatalban lévő tisztviselők életkorán alapuló – lépcsőzetes alkalmazására vonatkoztak. Ilyen összefüggésben meg kell állapítani, hogy az az öregségi nyugdíj, amelyre az uniós tisztviselők számíthatnak, az esetek többségében azon időskori jövedelem legfontosabb, sőt akár egyetlen összetevője, amelyre a szakmai tevékenységük után jogosultak. Ezzel szemben a parlamenti képviselők mandátuma általában véve nem kizárólagos szakmai tevékenységet jelent. A mandátumot a képviselő rendszerint más szakmai tevékenysége után vagy előtt, sőt akár azzal párhuzamosan tölti be. Következésképpen az európai parlamenti képviselők kiegészítő nyugdíja általában csupán a volt képviselők időskori jövedelmének egy részét teszi ki, mivel ők általában más szakmai tevékenységük keretében már szereztek más nyugdíjjogosultságot. Ebből az következik, hogy a kiegészítő nyugdíjrendszer módosítása nem érintheti ugyanúgy a biztosítottakat, mint ahogy az uniós tisztviselőket a saját nyugdíjrendszerük módosítása érinti.
Továbbá az uniós tisztviselők nyugdíjrendszerének a 723/2004 rendelet keretében elfogadott módosítása más indokokon alapul, mint az európai parlamenti képviselők kiegészítő nyugdíjrendszerének módosításáról szóló határozatban hivatkozott indokok. A tisztviselők nyugdíjkorhatárának emelése és a nyugdíjjogosultság éves felhalmozási rátájának csökkentése ugyanis a nyugdíjrendszernek a fokozatos demográfiai változáshoz való igazítását képezi, nem pedig az említett rendszer akut válságára adott választ jelent. Az európai parlamenti képviselők kiegészítő nyugdíjrendszerének módosításáról – így többek között a nyugdíjkorhatár e kiegészítő nyugdíjrendszer keretében való emeléséről – szóló határozatot ezzel szemben a likviditással és a nyugdíjjogosultságok fedezeti arányával kapcsolatos rendkívüli szükséghelyzet indokolta.
(vö. 114., 117–121., 123., 124. pont)
9. Lásd a határozat szövegét.
(vö. 137., 138. pont)