T‑674/11. sz. ügy
TV2/Danmark A/S
kontra
Európai Bizottság
„Állami támogatások – Közszolgálati műsorszolgáltatás – A támogatást a belső piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánító határozat – A dán hatóságok által a TV2/Danmark dán közszolgálati műsorszolgáltató javára végrehajtott támogatás – A közszolgáltatási kötelezettségek teljesítésével összefüggő költségek ellentételezése érdekében nyújtott állami finanszírozás – A támogatás fogalma – Altmark‑ítélet”
Összefoglaló – A Törvényszék (nyolcadik tanács) 2015. szeptember 24‑i ítélete
1. Megsemmisítés iránti kereset – Az eljáráshoz fűződő érdek – Létrejött és fennálló érdek szükségessége – A kereset benyújtásának időpontjában való értékelés – Kereset, amelyből a felperesnek előnye származhat – Az állami támogatás által kedvezményezett vállalkozásnak az e támogatást a belső piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánító bizottsági határozat ellen benyújtott keresete – A felperessel szembeni bírósági eljárás létrejött és fennálló kockázata – Elfogadhatóság
(EUMSZ 263. cikk)
2. Államok által nyújtott támogatások – Fogalom – A valamely vállalkozás által végzett közszolgáltatási feladatok költségének ellentételezésére irányuló intézkedések – Kizártság – Az Altmark‑ítéletben meghatározott feltételek
(EUMSZ 107. cikk, (1) bekezdés)
3. Államok által nyújtott támogatások – Fogalom – A valamely vállalkozás által végzett közszolgáltatási feladatok költségének ellentételezésére irányuló intézkedések – Kizártság – Az Altmark‑ítéletben meghatározott feltételek – Az Altmark‑ítéletben meghatározott feltételek valamelyikétől való eltérés lehetősége – Hiány
(EUMSZ 107. cikk, (1) bekezdés)
4. Államok által nyújtott támogatások – Fogalom – Általános gazdasági érdekű szolgáltatások működtetésével megbízott vállalkozások – Műsorszolgáltatási ágazat – A támogatás fennállásának megállapítására irányuló Altmark‑vizsgálat, valamint a támogatás belső piaccal való összeegyeztethetőségének megállapítását lehetővé tevő, az EUMSZ 106. cikk (2) bekezdése szerinti vizsgálat közötti különbségtétel – A tagállamokban történő közcélú műsorszolgáltatás rendszeréről szóló jegyzőkönyvnek kizárólag az állami támogatás fennállásának értékelése során való relevanciája
(EUMSZ 14. cikk, EUMSZ 106. cikk, (2) bekezdés és EUMSZ 107. cikk, (1) bekezdés; az EU‑Szerződéshez és az EUM‑Szerződéshez csatolt 29. jegyzőkönyv)
5. Államok által nyújtott támogatások – Fogalom – A valamely vállalkozás által végzett közszolgáltatási feladatok költségének ellentételezésére irányuló intézkedések – Kizártság – Az Altmark‑ítéletben meghatározott feltételek – Az említett feltételek kevésbé szigorú alkalmazása – Feltétel – Az ellentételezés kedvezményezettjének tevékenységi ágazata versengő és kereskedelmi dimenziójának hiánya
(EUMSZ 107. cikk, (1) bekezdés; az EU‑Szerződéshez és az EUM‑Szerződéshez csatolt 29. jegyzőkönyv)
6. Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések – Értelmezés – Az értelmező ítéletek időbeli hatálya – Visszaható hatály – Korlátok – Jogbiztonság
(EUMSZ 107. cikk, (1) bekezdés és EUMSZ 267. cikk)
7. Államok által nyújtott támogatások – Tervezett támogatások – A támogatás végrehajtásának előzetes bejelentésére és ideiglenes felfüggesztésére vonatkozó kötelezettség – Megsértés – A kedvezményezett azon lehetősége, hogy az Altmark‑feltételek alkalmazásának kifogásolása érdekében a jogbiztonság elvére és a bizalomvédelem elvére hivatkozzék – Hiány
(EUMSZ 107. cikk, (1) bekezdés és EUMSZ 108. cikk, (3) bekezdés)
8. Államok által nyújtott támogatások – Fogalom – A valamely vállalkozás által végzett közszolgáltatási feladatok költségének ellentételezésére irányuló intézkedések – Az Altmark‑ítéletben meghatározott második feltétel – Az ellentételezés kiszámítására szolgáló paraméterek objektív és átlátható módon történő megállapítására vonatkozó feltétel vizsgálata – A közszolgáltatás ellátásának hatékonyságára vonatkozó követelmény figyelembevétele – Megengedhetetlenség
(EUMSZ 107. cikk, (1) bekezdés)
9. Megsemmisítés iránti kereset – Tárgy – Az érvelés több pillérén alapuló határozat, amelyek mindegyike elegendő ahhoz, hogy megalapozza annak rendelkező részét – Az ilyen határozat megsemmisítése – Feltételek
(EUMSZ 263. cikk)
10. Államok által nyújtott támogatások – Fogalom – A valamely vállalkozás által végzett közszolgáltatási feladatok költségének ellentételezésére irányuló intézkedések – Az Altmark‑ítéletben meghatározott negyedik feltétel – A kompenzációnak az érintett ágazatban tevékenykedő átlagos vállalkozás költségei vizsgálatával történő meghatározása a vállalkozás közbeszerzési eljárás során történő kiválasztása hiányában – A közszolgáltatási feladattal megbízott vállalkozás költségei elemzésének elégtelensége
(EUMSZ 107. cikk, (1) bekezdés)
11. Államok által nyújtott támogatások – Fogalom – A valamely vállalkozás által végzett közszolgáltatási feladatok költségének ellentételezésére irányuló intézkedések – Az Altmark‑ítéletben meghatározott negyedik feltétel – A kompenzációnak az érintett ágazatban tevékenykedő átlagos vállalkozás költségei vizsgálatával történő meghatározása a vállalkozás közbeszerzési eljárás során történő kiválasztása hiányában – Az érintett tagállamra háruló bizonyítási teher
(EUMSZ 107. cikk, (1) bekezdés)
12. Bírósági eljárás – Beavatkozás – A támogatott fél érveitől eltérő érvek – Elfogadhatóság – Feltételek
(A Bíróság alapokmánya, 40. cikk, negyedik bekezdés; a Törvényszék eljárási szabályzata, 116. cikk, 3. §)
13. Államok által nyújtott támogatások – Fogalom – Előny nyújtása a kedvezményezetteknek – Kizárólag tranzit‑ vagy fizetési csatornaként eljáró közvetítő minőségben bizonyos összegek más vállalkozásoknak való kifizetésére vonatkozó kötelezettség – Kizártság – Közszolgáltatást nyújtó vállalkozás azon kötelezettsége, hogy a szolgáltatásaikért díjazásban részesülő vállalkozásoknak járó, előfizetési díjakból származó összegeket kifizesse – Bennfoglaltság
(EUMSZ 107. cikk, (1) bekezdés)
14. Államok által nyújtott támogatások – Fogalom – Állami forrásból származó támogatások – Az állami források fogalma – A saját forrásaik maghatározott felhasználását harmadik személyekkel szemben előíró jogalkotási intézkedés – Kizártság
(EUMSZ 107. cikk, (1) bekezdés)
15. Államok által nyújtott támogatások – Fogalom – Állami forrásból vagy az állam ellenőrzése alatt álló forrásból nyújtott előny – Terjedelem – A közszolgálati műsorszolgáltató reklámbevételei – Kizártság
(EUMSZ 107. cikk, (1) bekezdés)
16. Megsemmisítés iránti kereset – Jogalapok – Az állami támogatások területén hozott bizottsági határozat ellen felhozható jogalapok – A közigazgatási eljárás során fel nem hozott jogalapok – Az elfogadható jogi alapok és elfogadhatatlan ténybeli jogalapok közötti különbségtétel
(EUMSZ 108. cikk, (2) bekezdés és EUMSZ 263. cikk)
17. Államok által nyújtott támogatások – Létező támogatások és új támogatások – Új kedvezményezettnek nyújtott támogatás – A támogatási programok és az egyedi támogatások közötti különbségtétel
(EUMSZ 108. cikk)
18. Államok által nyújtott támogatások – Létező támogatások és új támogatások – A támogatás bevezetését és az érintett tagállam Unióhoz való csatlakozását követően létrehozott jogi személynek nyújtott egyedi támogatás – Létező támogatásnak való minősítés – Feltétel
(EUMSZ 108. cikk)
1. A támogatás kedvezményezettje által a Bizottságnak a szóban forgó támogatást a belső piaccal teljes mértékben összeegyeztethetőnek nyilvánító, illetve a vitatott finanszírozási intézkedések egyikét összeegyeztethetőnek nyilvánító határozata ellen benyújtott megsemmisítés iránti kereset keretében az eljáráshoz fűződő érdek következhet azon valós kockázat fennállásából, hogy bírósági eljárások befolyásolhatják a felperesek jogi helyzetét, vagy abból, hogy bírósági eljárások kockázata jött létre és áll fenn az Európai Unió bíróságához való keresetbenyújtás időpontjában.
E tekintetben a jogellenes és a belső piaccal összeegyeztethető támogatásban részesülő felperessel szembeni bírósági eljárás „valósˮ vagy „létrejött és fennállóˮ kockázatának létezését el kell ismerni akkor, ha egyrészt a nemzeti bíróságok előtt ilyen eljárás már folyamatban van a megsemmisítés iránti kereset Törvényszékhez való benyújtásának időpontjában, vagy ha e bíróságok előtt eljárást indítottak azt megelőzően, hogy a Törvényszék a megsemmisítés iránti keresetről határozott volna, és másrészt a nemzeti bíróságok előtt folyamatban lévő, a felperes által hivatkozott bírósági eljárás tárgyát a Törvényszékhez benyújtott kereset tárgyát képező határozatban említett támogatás képezi.
Ebből következik, hogy a belső piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánított jogellenes támogatás kedvezményezettjének jogos és fennálló érdeke fűződhet egy azon alapuló kereset benyújtásához, hogy az érintett intézkedéseket az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében állami támogatásnak minősítették, illetve hogy azokat az EK‑Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló 659/1999 rendelet 1. cikkének c) pontja értelmében új támogatásnak minősítették, amennyiben valamely versenytárs arra irányuló keresetet indított a nemzeti bíróság előtt – amely eljárást a Törvényszék ítéletének kihirdetéséig felfüggesztették –, hogy a kedvezményezettet kötelezzék a jogellenesség időszaka után járó kamatok megfizetésére és a támogatás jogellenes jellege miatt okozott károk megtérítésére.
(vö. 34., 36–39. pont)
2. Lásd a határozat szövegét.
(vö. 47–49. pont)
3. Az állami támogatások területén az Altmark‑ítélet minden kétséget kizáró szövegéből az következik, hogy az ott megállapított négy feltétel mindegyikének célja a szóban forgó intézkedés állami támogatásnak való minősítése, még pontosabban egy előny fennállásának a meghatározása. Így az olyan állami beavatkozást, amely az említett feltételek közül egynek vagy többnek nem felel meg, az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak kell tekinteni.
E tekintetben közelebbről a harmadik és a második Altmark‑feltétel közötti viszonyt illetően lehetetlennek tűnik annak megállapítása, hogy a valamely közszolgáltatási feladattal megbízott kedvezményezett vállalkozásnak nyújtott ellentételezés nem haladja meg a közszolgáltatási kötelezettségek teljesítése során felmerülő költségek egészének vagy egy részének fedezéséhez szükséges mértéket, figyelemmel az ehhez kapcsolódó bevételekre, valamint az e kötelezettségek teljesítéséből származó méltányos nyereségre, annak előzetes ismerete nélkül, hogy mely paraméterek alapján állapították meg ezen ellentételezés összegét, ami éppen a második Altmark‑feltételnek a célja.
(vö. 54., 55. pont)
4. A tagállamokban történő közcélú műsorszolgáltatás rendszeréről szóló 29. jegyzőkönyv (amszterdami jegyzőkönyv) szövegéből kitűnik, hogy e jogi aktus az EUMSZ 106. cikk (2) bekezdésében foglalt eltérés értelmezésére irányul. E jegyzőkönyv tehát nem releváns az Altmark‑kritériumok alkalmazhatóságának értékelésekor, amelyek célja az, hogy megállapítsák állami támogatás fennállását, nem pedig az, hogy megállapítsák annak a belső piaccal való összeegyeztethetőségét. Ezenkívül nem fogadható el azon érv, hogy az amszterdami jegyzőkönyv kizárja a versenyszabályok alkalmazását, és megtiltja a Bizottságnak, hogy a Bíróság által az Altmark‑ítéletben meghatározott szempontok alapján megvizsgálja, hogy valamely állami finanszírozás gazdasági előnyt jelent‑e a közszolgálati műsorszolgáltatók számára. Egyébiránt, még ha el is kellene ismerni az amszterdami jegyzőkönyvnek az állami támogatás fennállásának értékelésekor való relevanciáját, az csak az első, a közszolgáltatási kötelezettségek meghatározására vonatkozó Altmark‑feltételre korlátozódna.
(vö. 61., 62. pont)
5. Az állami támogatás fennállásának meghatározása keretében, ami adott esetben az Altmark‑feltételek kevésbé szigorú alkalmazását indokolhatja, az azon ágazat versengő és kereskedelmi dimenziójának hiánya, amelyben az ellentételezés kedvezményezettje tevékenykedik. Márpedig a közszolgálati műsorszolgáltatási feladat sajátosságára figyelemmel, amelyet a tagállamokban történő közcélú műsorszolgáltatás rendszeréről szóló 29. jegyzőkönyv is hangsúlyoz, nem fogadható el azon érv, hogy a műsorszolgáltatás ágazata nem rendelkezik versengő és kereskedelmi dimenzióval. E dimenzió fennállása különösen abban nyilvánul meg, hogy a részben a reklámbevételeiből finanszírozott közszolgálati műsorszolgáltató a televíziós reklám piacán tevékenykedik.
(vö. 70. pont)
6. Lásd a határozat szövegét.
(vö. 79., 80., 83., 85. pont)
7. Valamely be nem jelentett intézkedés kedvezményezettjére háruló pénzügyi következmények nem minősülnek olyan körülménynek, amely a jogbiztonság általános elvére tekintettel indokolná azon ítélet időbeli hatályának korlátozását, amelyben a Bíróság az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdését akképpen értelmezi, hogy az érintett intézkedés állami támogatásnak bizonyul. Ebből következik, hogy az ilyen intézkedés kedvezményezettje nem hivatkozhat olyan negatív pénzügyi körülményekre, amelyek számára az Altmark‑feltételek ezen intézkedésre való alkalmazásából, valamint ezen intézkedésnek az Altmark‑ítéletben értelmezett EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak való minősítéséből erednek, annak érdekében, hogy a jogbiztonság elvére hivatkozva azt kérje, hogy e feltételeket ne alkalmazzák.
Egyébiránt azon kérdés, hogy megfelel‑e a jogbiztonság elvének az, hogy a tényállás időszakában a közszolgáltatási feladat ellátásáért nyújtott ellentételezésnek minősülő finanszírozásban részesülő kedvezményezettet valamely pénzösszeg visszafizetésére kötelezzék az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének és az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdésének értelmezésére vonatkozó ítéletek együttes és visszaható hatályú alkalmazásából eredően, amely ítéleteket több évvel ezen ellentételezés kifizetését követően hozták, nem dönthető el egy olyan jogvita keretében, amely azon határozat érvényességére vonatkozik, amelyben a Bizottság az említett ellentételezést állami támogatásnak minősítette. A nemzeti bíróság feladata, hogy értékelje – adott esetben a Bíróságnak feltett előzetes döntéshozatal iránti kérdéseket követően –, hogy az elé terjesztett körülmények között alkalmazhatók‑e az azon kötelezettségre vonatkozó szabályok, hogy meg kell fizetni az államnak a jogellenesség időszaka után járó kamatokat, illetve hogy meg kell téríteni azon károkat, amelyek a támogatás jogellenes jellege miatt érték esetleg a versenytársait.
(vö. 82., 84. pont)
8. Az állami támogatás fennállásának meghatározása keretében a második Altmark‑feltétel, amely szerint az ellentételezés kiszámításának alapjául szolgáló paramétereket objektív és átlátható módon előre meg kell állapítani annak elkerülése érdekében, hogy az ellentételezés olyan gazdasági előnnyel járjon, amely alkalmas arra, hogy a kedvezményezett vállalkozást a versenytárs vállalkozásokhoz képest előnyben részesítse, három olyan követelményt állít fel, amelyeknek az ellentételezés számítási paramétereinek meg kell felelniük, annak biztosítása érdekében, hogy e számítás megbízható és a Bizottság által ellenőrizhető legyen. E követelmények előírják, hogy az ellentételezés számítási paramétereit átlátható eljárásban előre határozzák meg, és azok jellegüknél fogva objektívek legyenek. Az Altmark‑ítéletből egyáltalán nem tűnik ki, hogy az általa megfogalmazott második feltétel szerint az ellentételezés számítási paramétereit úgy kellene kialakítani, hogy az befolyásolja, illetve ellenőrizze az ezen ellentételezés kedvezményezettje részéről felmerülő kiadások mértékét.
A második feltétel olyan értelmezése ugyanis, amely szerint az ellentételezés számítási paramétereinek nem csupán objektíveknek és átlátható eljárásban előre meghatározottaknak kell lenniük, hanem ezenkívül biztosítaniuk kell a közszolgáltatás ellátásának hatékonyságát is, összeegyeztethetetlen a második Altmark‑feltétel szövegével, és az említett ítéletben foglalt negyedik, e hatékonysági követelményre vonatkozó feltétellel való összetéveszthetőséghez vezet.
Ennélfogva a Bizottság azáltal, hogy megköveteli, hogy a közszolgáltatási feladat ellátásáért a vállalkozásnak nyújtott ellentételezés számítási paraméterei oly módon legyenek megfogalmazva, hogy biztosítsák, hogy a vállalkozás hatékonyan lássa el közszolgáltatási feladatát, tévesen alkalmazza a jogot.
(vö. 102–106. pont)
9. Lásd a határozat szövegét.
(vö. 109. pont)
10. Az állami támogatás fennállásának meghatározása keretében a negyedik Altmark‑feltétel vizsgálatát illetően, amely feltétel szerint olyan közbeszerzési eljárás hiányában, amely lehetővé tenné, hogy azt a jelöltet válasszák, aki a közszolgáltatási feladatot a legkevesebb költséggel tudja ellátni, a nyújtott ellentételezést egy átlagos, jól vezetett és a szükséges eszközökkel megfelelően felszerelt vállalkozást referenciaként alapul véve kell meghatározni, az ilyen vállalkozás keresése arra szolgál, hogy optimalizálják a közszolgáltatási feladat ellátásához szükségesnek tekintett ellentételezés összegét, és elkerüljék azt, hogy valamely nem hatékony vállalkozás magas költségeit vegyék alapul referenciaként ezen ellentételezés összegének kiszámítása során.
E feltétel teljesítéséhez nem elegendő tehát, ha a tagállam kijelenti, hogy a közszolgáltatási feladat sajátosságaira figyelemmel nem lehetséges az ellentételezés kedvezményezettjéhez hasonló vállalkozást beazonosítani a piacon, és ezt követően megpróbálja bizonyítani, hogy maga a kedvezményezett e feltétel értelmében vett, jól vezetett és megfelelően felszerelt vállalkozás.
(vö. 116., 117., 131. pont)
11. Az állami támogatások területén a bizonyítási terhet illetően, noha a Bizottság feladata az állami támogatás fennállásának bizonyítása, az érintett tagállam az EK‑Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló 659/1999 rendelet 2. cikkének (2) bekezdésével összefüggésben értelmezett 10. cikke (2) bekezdésének megfelelően köteles minden olyan szükséges információt a Bizottság rendelkezésére bocsátani, amely lehetővé teszi számára a vizsgált intézkedés minősítésére és adott esetben a belső piaccal való összeegyeztethetőségére vonatkozó határozathozatalt.
Így a tagállam köteles bizonyítani, hogy az érintett közszolgáltatási feladat ellátásával megbízott vállalkozás kiválasztása érdekében szervezett közbeszerzési eljárás hiányában az e vállalkozásnak nyújtott ellentételezés mértékét azon költségek elemzése alapján állapították meg, amelyek egy átlagos, jól vezetett és a szóban forgó közszolgáltatási követelmények kielégítéséhez megfelelően felszerelt vállalkozásnál e feladat ellátásakor felmerültek volna. Ennek bizonyítása hiányában nem zárható ki, hogy a közszolgáltatási feladattal megbízott vállalkozásnak nyújtott ellentételezés állami támogatási elemet tartalmaz.
(vö. 124., 126. pont)
12. Lásd a határozat szövegét.
(vö. 156. pont)
13. Az állami támogatások területén abban az esetben, ha olyan félnek fizetnek valamely összeget, amely köteles ezen összeget teljes mértékben egy harmadik személynek átutalni, főszabály szerint nem lehet szó a kizárólag „fizető szervezetkéntˮ vagy „fizetési csatornakéntˮ eljáró félnek nyújtott előnyről. Ebben az esetben a szóban forgó összeg csak áthalad ez utóbbi fél vagyonán. Ezzel ellentétes következtetés csak akkor vonható le, ha bizonyítást nyer, hogy pusztán ezen áthaladás az érintett fél számára előnnyel jár, például azon időszak utáni kamatok formájában, amely időszak alatt ezen összeg a birtokában volt.
E tekintetben, amikor a jogalkotó által rábízott közszolgáltatási feladat egy részének ellátása érdekében a vállalkozásnak igénybe kell vennie más vállalkozások szolgáltatásait, ami viszont azzal járt, hogy ez utóbbiakkal szemben vállalnia kell azon kötelezettséget, hogy e szolgáltatásokért olyan megfelelő díjazást fizet nekik, amely lehetővé teszi számukra a szóban forgó szolgáltatások nyújtását, a közszolgáltatási feladattal megbízott vállalkozásnak magának kötelezettségeket kell vállalnia a többi vállalkozással szemben, ily módon a szerepe nem korlátozódik az előfizetési díjakból származó és más vállalkozásoknak járó kifizetések egyszerű „tranzitcsatornájaˮ szerepre. Ezenkívül az a tény, hogy a többi vállalkozás saját, a közszolgáltatási feladattal megbízott vállalkozásétól elkülönülő jogi személyiséggel rendelkezik, semmilyen hatással nem bír.
(vö. 159., 171. pont)
14. Az állami támogatások területén azok az előnyök, amelyeket nem állami forrásokból nyújtanak, semmiképpen nem minősülhetnek állami támogatásnak. E tekintetben az állami forrásokból nyújtott előny olyan előnyt jelent, amely a nyújtását követően az állam forrásaira negatív hatással jár.
E negatív hatás a legegyszerűbb formában akkor mutatkozik meg, amikor állami forrásokat ruháznak át arra, akinek az előnyt nyújtják. Nem szükséges azonban minden esetben bizonyítani, hogy állami források átruházása történt, ahhoz, hogy az egy vagy több vállalkozásnak biztosított előnyt állami támogatásnak lehessen tekinteni. Ebben az értelemben lehetséges az állami forrásokra negatív hatásokkal járó előnyt nyújtani úgy is, hogy az nem jár állami források átruházásával. Erről van szó különösen olyan intézkedés esetén, amellyel a hatóságok adómentességet biztosítanak egyes vállalkozásoknak, amely ugyan nem jár együtt állami források átruházásával, de pénzügyileg kedvezőbb helyzetbe hozza a kedvezményezetteket, mint a többi adóalanyt.
Ami az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami források fogalmának terjedelmét illeti, az minden olyan pénzügyi eszközt magában foglal, amelyet a hatóságok ténylegesen felhasználhatnak vállalkozások támogatására, anélkül hogy jelentősége lenne annak, hogy ezen eszközök állandó jelleggel az állam vagyonába tartoznak‑e, vagy sem. Következésképpen, még ha a szóban forgó intézkedésnek megfelelő összegek nincsenek is állandó jelleggel az államkincstár birtokában, azon tény, hogy folyamatosan állami ellenőrzés alatt maradnak, és így az illetékes nemzeti hatóságok rendelkezésére állnak, elegendő azok állami forrásoknak való minősítéséhez.
Így az állami források olyan források is lehetnek, amelyek harmadik személyektől származnak, de amelyeket tulajdonosaik vagy önként az állam rendelkezésére bocsátották, vagy pedig azokról a tulajdonosaik lemondtak, és az állam vállalta azok kezelését szuverén jogköreinek gyakorlása során. Nem lehet azonban megállapítani azt, hogy amennyiben bizonyos források állami ellenőrzés alatt állnak, a fenti értelemben vett állami forrásoknak minősülnek pusztán azon oknál fogva, hogy az állam jogalkotási intézkedéssel előírja valamely harmadik személy számára saját forrásainak sajátos felhasználását.
(vö. 190., 195., 196., 198., 201., 208., 209. pont)
15. Egy közszolgáltatási feladattal megbízott műsorszolgáltató reklámbevételei a reklámügyfelek által azért fizetett pénzügyi ellenértéknek minősülnek, hogy a műsorszolgáltató reklámidőt bocsát a rendelkezésükre. Ennélfogva e bevételek eredetüket tekintve nem állami, hanem magánforrásokból, a reklámügyfelek forrásaiból származnak.
Ami azon kérdést illeti, hogy lehet‑e úgy tekinteni, hogy e magáneredetű forrásokat az érintett tagállam hatóságai ellenőrzik, e forrásokat a tulajdonosaik nem bocsátották önként az állam rendelkezésére, és azok olyan forrásoknak sem minősülnek, amelyekről a tulajdonosaik lemondtak, és amelyek kezelését az állam vállalta. Abban az esetben ugyanis, amikor az állam beavatkozása konkrétan annak meghatározásában áll, hogy a reklámbevételekből eredő szóban forgó forrásokat milyen arányban kell e műsorszolgáltatónak átutalni, és az illetékes nemzeti hatóságok csupán arra jogosultak, hogy megszabják az e forrásokból e műsorszolgáltatónak átutalandó összeg felső határát, e jogkör nem tekinthető elegendőnek annak megállapításához, hogy állami ellenőrzés alatt lévő forrásokról van szó.
Amennyiben viszont az illetékes nemzeti hatóságok utasítására a reklámbevételek egy részét az említett hatóságok rendelkezésére bocsátanák, a reklámbevételek e része állami forrásoknak minősülne. Ellenben nincs oka annak, hogy úgy kelljen tekinteni, hogy a reklámbevételek fennmaradó része, amelyet nem tartottak vissza, állami forrásnak minősül.
Nem vezethet más megállapításra az a tény, hogy az érintett tagállam kulturális minisztere a reklámbevételek egy részét visszatarthatja. E körülmény ugyanis nem jelenti sem azt, hogy a vissza nem tartott rész állami forrásnak minősül, sem pedig azt, hogy annak a műsorszolgáltatónak való átutalása az utóbbi javára nyújtott állami támogatásnak minősül. Végül e tekintetben nem releváns az, hogy a reklámügyfelek és a műsorszolgáltató között nem áll fenn szerződéses jogviszony, illetve hogy a műsorszolgáltató nem befolyásolja a reklámtevékenységet.
Ebből következik, hogy a Bizottság, amennyiben a határozatában e reklámbevételeket állami támogatásnak minősíti, tévesen alkalmazza a jogot, és ez e tekintetben a határozat semmisségét vonja maga után.
(vö. 211., 212., 214., 217., 218., 220. pont)
16. Lásd a határozat szövegét.
(vö. 229–231. pont)
17. Az állami támogatások területén, amikor a létező támogatás kedvezményezettjeitől eltérő új kedvezményezettnek nyújtanak támogatást, ezen új kedvezményezett esetében csak új támogatásról lehet szó. E tekintetben különbséget kell tenni egyrészt a támogatási programok, másrészt pedig az egyedi támogatások között.
(vö. 236–239. pont)
18. A versenyjoggal összefüggésben, ideértve az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének alkalmazását is, a vállalkozás fogalma minden gazdasági tevékenységet folytató jogalanyra kiterjed, függetlenül azok jogállásától és finanszírozási módjától.
Így egy létező támogatás kedvezményezettjének azonosítása érdekében azon gazdasági egységet kell figyelembe venni, amely e támogatás kedvezményezettje, a jogállásában bekövetkezett bármilyen esetleges változástól függetlenül. Következésképpen még egy egyedi támogatás is létező támogatásnak tekinthető – még ha azt a támogatás bevezetését és az érintett tagállam Unióhoz való csatlakozását követően létrehozott jogalanynak nyújtották is –, amennyiben bebizonyosodik, hogy a szóban forgó jogalany, még ha a támogatás bevezetésének időpontjában mint olyan nem is létezett, ebben az időpontban azon vállalkozás, azaz azon gazdasági egység részét képezte, amelynek a létező támogatást nyújtották.
(vö. 243., 244. pont)