C‑444/17. sz. ügy
Préfet des Pyrénées‑Orientales
kontra
Abdelaziz Arib és társai
(a Cour de cassation [Franciaország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
A Bíróság ítélete (nagytanács), 2019. március 19.
„Előzetes döntéshozatal – A szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség – Határellenőrzés, menekültügy és bevándorlás – (EU) 2016/399 rendelet – 32. cikk – A belső határokon a határellenőrzés egy tagállam általi ideiglenes visszaállítása – Harmadik országbeli állampolgár jogellenes beutazása – A belső határok külső határokhoz hasonlítása – 2008/115/EK irányelv – Hatály – A 2. cikk (2) bekezdésének a) pontja”
1. Határellenőrzések, menekültügy és bevándorlás – Bevándorlási politika – Harmadik országok jogellenesen tartózkodó állampolgárainak visszatérése – 2008/115 irányelv – Személyi hatály – Jogellenesen tartózkodó és valamely belső határ közvetlen közelében elfogott állampolgár – Bennfoglaltság – A belső határokon a határellenőrzés egy tagállam általi ideiglenes visszaállítása – Hatás hiánya
(2008/115 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 2. cikk, (1) bekezdés, és (2) bekezdés, a) pont; 2016/399 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 2., 25. és 32. cikk)
(lásd: 38., 39., 45–47., 50–52., 56., 59., 62., 66., 67. pont és a rendelkező rész)
2. Határellenőrzések, menekültügy és bevándorlás – Bevándorlási politika – Harmadik országok jogellenesen tartózkodó állampolgárainak visszatérése – Olyan állampolgár, aki a 2008/115 irányelv értelmében vett kiutasítási eljárás alatt állt – Vissza nem térést igazoló indok nélkül, jogellenesen tartózkodó állampolgár – Olyan állampolgár, aki beutazási tilalom megsértésével jött vissza – Szabadságvesztés – Megengedhetőség
(2008/115 európai parlamenti és tanácsi irányelv)
(lásd: 40. pont)
3. Határellenőrzések, menekültügy és bevándorlás – A határok átlépéséről szóló uniós kódex – A belső határokon a határellenőrzés ideiglenes visszaállítása – A belső határok és a külső határok fogalma – Egyenértékűnek tekintés az ellenőrzések visszaállítása esetén – Hiány
(2016/399 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 2., 25. és 32. cikk)
(lásd: 61., 62. pont)
Összefoglalás
Valamely tagállam olyan belső határa, amelyen visszaállították az ellenőrzést, nem hasonlítható a visszatérési irányelv értelmében vett külső határhoz
A 2019. március 19‑én hozott Arib és társai ítéletben (C‑444/17) a Bíróság nagytanácsa a 2008/115 irányelv(1) 2. cikke (2) bekezdése a) pontjának értelmezéséről határozott, amely az e rendelkezésben említett két helyzetben lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy külső határaikon továbbra is alkalmazzák az egyszerűsített kiutasítási eljárásokat – anélkül, hogy követniük kellene az ezen irányelvben előírt valamennyi eljárási szakaszt – annak érdekében, hogy az ilyen határok átlépése során feltartóztatott harmadik országbeli állampolgárokat a lehető leggyorsabban kiutasíthassák. A Bíróság megállapította, hogy e rendelkezés – a 2016/399 rendelet(2) 32. cikkével összefüggésben értelmezve – akkor sem alkalmazandó a valamely tagállam belső határának közvetlen közelében elfogott és a tagállam területén jogellenesen tartózkodó harmadik országbeli állampolgár helyzetére, ha ez a tagállam ezen a határon a közrendjét vagy belső biztonságát fenyegető komoly veszély miatt – e rendelet 25. cikke értelmében – visszaállította a határellenőrzést.
A Bíróság, miután megállapította, hogy a 2008/115 irányelv 2. cikke (2) bekezdésének a) pontja nem teszi lehetővé a tagállamok számára, hogy kivonják ezen irányelv hatálya alól a jogellenesen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárokat a belső határon keresztül való jogellenes beutazásuk miatt, azt vizsgálta, hogy azon körülmény folytán, hogy valamely tagállam a 2016/399 rendelet 25. cikkének megfelelően a belső határain visszaállította az ellenőrzéseket, a 2008/115 irányelv 2. cikke (2) bekezdése a) pontjának hatálya alá tartozik–e az e tagállam területén jogellenesen tartózkodó és az ilyen belső határ közelében elfogott harmadik országbeli állampolgár helyzete.
E tekintetben a Bíróság először is hangsúlyozta, hogy a fent hivatkozott rendelkezésben előírt kivételt – a 2008/115 irányelv hatálya alóli eltérésként – szigorúan kell értelmezni. Márpedig, ez a rendelkezés – az e tekintetben teljesen egyértelmű szövege szerint – azon harmadik országbeli állampolgár helyzetére vonatkozik, aki egy tagállam „külső határán” vagy egy ilyen külső határ közvetlen közelében tartózkodik. Így e rendelkezés egyáltalán nem említi azt a körülményt, hogy ehhez a helyzethez lehetne hasonlítani az olyan harmadik országbeli állampolgár helyzetét, aki olyan belső határon tartózkodik, ahol a 2016/399 rendelet 25. cikke értelmében visszaállították a határellenőrzést, illetve aki egy ilyen belső határ közvetlen közelében tartózkodik, holott ezen irányelv elfogadásának időpontjában az 562/2006 rendelet(3) 23. és 28. cikke már előírta egyrészről, hogy a tagállamok – a közrendjüket vagy belső biztonságukat fenyegető komoly veszély esetén – belső határaikon kivételesen visszaállíthatják a határellenőrzést, másrészről pedig, hogy ilyen esetben e rendelet külső határokra vonatkozó rendelkezéseit értelemszerűen alkalmazni kell.
Másodszor, ami a 2008/115 irányelv 2. cikke (2) bekezdésének a) pontjával elérni kívánt célkitűzést illeti, a Bíróság megállapította, hogy az említett célkitűzésre figyelemmel nem kell különbséget tenni a jogellenesen tartózkodó és a belső határ közvetlen közelében elfogott harmadik országbeli állampolgár helyzetében aszerint, hogy az említett határon visszaállították–e a határellenőrzést, vagy sem, mivel a határellenőrzésnek a tagállam belső határain való puszta visszaállítása nem jár azzal a következménnyel, hogy a jogellenesen tartózkodó és az e határ átlépésekor vagy annak közvetlen közelében elfogott harmadik országbeli állampolgárt – azáltal, hogy haladéktalanul visszakísérik egy külső határhoz – gyorsabban vagy könnyebben lehet kitoloncolni a schengeni térség területéről, mint akkor, ha a 2016/399 rendelet 23. cikkének a) pontja értelmében vett rendőrségi ellenőrzés alkalmával ugyanazon a helyen fogták volna el anélkül, hogy a határellenőrzést visszaállították volna az említett határokon.
Harmadszor, a Bíróság megállapította, hogy azt, hogy a 2008/115 irányelv 2. cikke (2) bekezdése a) pontjának hatályát megszorítóan kell értelmezni, az e rendelkezés hátteréül szolgáló kontextus elemzése, még konkrétabban pedig a 2016/399 rendelet rendszertani értelmezése is alátámasztja. E rendelet 2. cikke értelmében ugyanis a „belső határok” és a „külső határok” fogalma kizárja egymást, az említett rendelet 32. cikke pedig annak előírására szorítkozik, hogy amennyiben valamely tagállam visszaállítja a határellenőrzést a belső határokon, e rendeletnek kizárólag a külső határokra vonatkozó releváns rendelkezéseit kell értelemszerűen alkalmazni. Ezzel szemben az említett 32. cikk nem írja elő, hogy ilyen esetben alkalmazni kell a 2008/115 irányelv 2. cikke (2) bekezdésének a) pontját.