C‑508/10. sz. ügy

Európai Bizottság

kontra

Holland Királyság

„Tagállami kötelezettségszegés – 2003/109/EK irányelv – Harmadik országok huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező állampolgárainak jogállása – »Huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező« jogállás iránti kérelem – Valamely első tagállamban »huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező« jogállást már megszerző személy vagy annak családtagja által tartózkodási engedély iránt egy második tagállamban benyújtott kérelem – Az illetékes hatóságok által követelt illetékek összege – Aránytalan jelleg – A tartózkodási jog gyakorlásának akadálya”

Az ítélet összefoglalása

1.        Kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset – Pert megelőző eljárás – Tárgy – Keresetlevél – A kifogások és a jogalapok felsorolása

(EUMSZ 258. cikk; a Bíróság alapokmánya, 21. cikk, első bekezdés; a Bíróság eljárási szabályzata, 38. cikk, 1. §, c) pont)

2.        Határellenőrzések, menekültügy, bevándorlás – Bevándorlási politika – Harmadik országok huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező állampolgárainak jogállása – 2003/109 irányelv – Valamely első tagállamban „huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező” jogállást már megszerző személy vagy annak családtagja által e jogállás vagy tartózkodási engedély iránt egy második tagállamban benyújtott kérelem

(2003/109 tanácsi irányelv)

1.        A kötelezettségszegés megállapítása iránt indított eljárásban a pert megelőző eljárás célja az, hogy lehetőséget nyújtson az érintett tagállamnak egyrészről arra, hogy az uniós jogból eredő kötelezettségeket teljesítse, másrészről pedig arra, hogy a Bizottság részéről megfogalmazott kifogásokkal szemben hatékonyan védekezzen. Az EUMSZ 258. cikk alapján indított kereset tárgyát tehát az e rendelkezés által előírt pert megelőző eljárás határolja körül.

Az Európai Unió Bírósága alapokmánya 21. cikkének első bekezdése és a Bíróság eljárási szabályzata 38. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében a Bizottságnak valamennyi, az EUMSZ 258. cikk alapján benyújtott keresetlevélben pontosan meg kell jelölnie azokat a kifogásokat, amelyekről a Bíróság határozathozatalát kéri, valamint, legalább röviden, azokat a jogi és ténybeli elemeket, amelyekre e kifogásokat alapozza. Mindazonáltal ha a Bizottság azt állítja, hogy egy nemzeti szabályozás ellentétes valamely irányelv felépítésével, rendszerével vagy szellemével, anélkül hogy az uniós jog ebből következő megsértését ezen irányelv valamely meghatározott rendelkezésére lehetne alapozni, a keresetét nem lehet kizárólag emiatt elfogadhatatlannak minősíteni.

(vö. 33–35., 39. pont)

2.        Az a tagállam, amely harmadik országoknak a „huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező” jogállás ugyanezen tagállamban történő megszerzését kérelmező állampolgáraira, és harmadik országok azon állampolgáraira, akik egy másik tagállamban huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkeznek és a tartózkodási joguk e tagállamban történő gyakorlását kérik, valamint azon családtagjaikra, akik annak engedélyezését kérik, hogy őket elkísérhessék vagy hozzájuk csatlakozhassanak, olyan túlzott mértékű és aránytalan illetékeket alkalmaz, amelyek alkalmasak a 2003/109 irányelv által biztosított jogok gyakorlásának akadályozására, nem teljesíti 2003/109 irányelvből eredő kötelezettségeit.

Ugyanis, noha a tagállamok a tartózkodási engedélyek ezen irányelv címén történő kiállítását köthetik illetékek kiszabásához, azon mértéknek, amelyen ezen illetékek rögzítésre kerülnek, nem lehet sem célja, sem hatása – az irányelv által elérni kívánt célnak, valamint az irányelv szellemének a sérelme nélkül –, hogy korlátozza az ezen irányelv által biztosított „huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező” jogállás megszerzését, és megfossza ezen irányelvet hatékony érvényesülésétől.

Továbbá a tagállamoknak a harmadik országok állampolgáraitól a 2003/109 irányelv II. és III. fejezete címén tartózkodási engedély kiállításáért beszedett illetékek összegének meghatározása tekintetében fennálló mérlegelési mozgástere nem korlátlan, nem teszi tehát lehetővé olyan illetékek megfizetésének előírását, amelyek túlzott mértékűek, tekintettel azon jelentős pénzügyi hatásra, amelyekkel ezen állampolgárok számára járnának.

(vö. 69., 70., 73–74., 79. pont és a rendelkező rész)