ELEANOR SHARPSTON
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2017. december 7.(1)
C‑85/16. P. és C‑86/16. P. sz. egyesített ügyek
Kenzo Tsujimoto
kontra
az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO)
„Fellebbezés – Európai uniós védjegy lajstromozása iránti kérelem – »KENZO ESTATE« – »KENZO« korábbi európai uniós védjegy – Viszonylagos kizáró okok – A 207/2009 rendelet 8. cikkének (5) bekezdése – »A bejelentett védjegy alapos ok nélkül történő használata sértené vagy tisztességtelenül kihasználná a korábbi védjegy megkülönböztető képességét vagy hírnevét« fordulat értelmezése – Valamely személy keresztnevének használata alapos oknak minősül‑e”
1. A jelen fellebbezésekkel Kenzo Tsujimoto (a továbbiakban: K. Tsujimoto) arra kéri a Bíróságot, hogy helyezze hatályon kívül a Törvényszék két, nevezetesen a 2015. december 2‑i Tsujimoto kontra OHIM(2) és Tsujimoto kontra OHIM ítéletét.(3) A Bíróság arra kért, hogy a jelen indítványban K. Tsujimoto fellebbezésének egy részére, jelesül az európai uniós védjegyről szóló 207/2009/EK rendelet(4) 8. cikkének (5) bekezdésében meghatározott, védjegyoltalmat viszonylagosan kizáró okok értelmezésére összpontosítsak. A vizsgálat tárgya az, hogy a K. Tsujimoto által európai uniós védjegyként lajstromoztatni kívánt „KENZO ESTATE” szóvédjegyre vonatkozik‑e az említett rendelkezésben szereplő „a bejelentett védjegy alapos ok nélkül történő használata” fordulat. K. Tsujimoto azzal érvel, hogy mivel e megjelölés részben saját „Kenzo” keresztnevéből áll, annak lajstromozása alapos okkal történő használatnak minősül, ezért a 207/2009 rendelet 8. cikkének (5) bekezdése nem alkalmazandó.
A 207/2009 rendelet
2. A (7) preambulumbekezdés rögzíti, hogy „[az európai uniós] védjegyoltalomból eredő jogok kizárólag lajstromozás útján szerezhetők meg, és a lajstromozásnak nem lehet helye különösen akkor, ha a védjegy nem alkalmas a megkülönböztetésre, jogszabállyal ellentétben áll, vagy korábbi jogokkal ütközik”.
3. A 8. cikk rögzíti, hogy a korábbi védjegy jogosultja által indított felszólalási eljárás esetén a megjelölés mely okok alapján nem részesülhet védjegyoltalomban. Ezek az okok kettős jellegűek. A megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, ha „az a korábbi védjeggyel azonos, és az árujegyzékében szereplő áruk, illetve szolgáltatások azonosak a korábbi védjegy árujegyzékében szereplő árukkal, illetve szolgáltatásokkal” (a 8. cikk (1) bekezdésének a) pontja). A megjelölés akkor sem részesülhet védjegyoltalomban, ha „azt azon a területen, ahol a korábbi védjegy oltalom alatt áll, a fogyasztók összetéveszthetik a korábbi védjeggyel való azonossága vagy hasonlósága, valamint az érintett áruk, illetve szolgáltatások azonossága vagy hasonlósága miatt; az összetéveszthetőség magában foglalja azt az esetet is, ha a fogyasztók a megjelölést gondolati képzettársítás (asszociáció) útján kapcsolhatják a korábbi védjegyhez” (a 8. cikk (1) bekezdésének b) pontja). A 8. cikk (2) bekezdésének alkalmazásában korábbi védjegynek minősül többek között az európai uniós védjegy (a 8. cikk (2) bekezdése a) pontjának i. alpontja).
4. A 8. cikk (5) bekezdése rögzíti, hogy „[a] (2) bekezdés szerinti korábbi védjegy jogosultjának felszólalása alapján nem részesülhet továbbá oltalomban a korábbi védjeggyel azonos vagy ahhoz hasonló megjelölés, ha az érintett áruk, illetve szolgáltatások nem hasonlóak, feltéve, hogy [európai uniós] védjegy esetén a korábbi [európai uniós] védjegy az Unióban, korábbi nemzeti védjegy esetén a korábbi nemzeti védjegy pedig az érintett tagállamban jóhírnevet élvez, és a megjelölés [helyesen: a bejelentett védjegy] alapos ok nélkül történő használata sértené vagy tisztességtelenül kihasználná a korábbi védjegy megkülönböztető képességét vagy jóhírnevét”(5).
5. A 8. cikk (5) bekezdéséhez hasonló megfogalmazást használ a 2. szakasz („Az [európai uniós] védjegyoltalom joghatásai”) 9. cikke („Az [európai uniós] védjegyoltalom tartalma”). A 9. cikk (1) bekezdése felsorolja azokat a körülményeket, amelyek között az európai uniós védjegy jogosultja bárkivel szemben felléphet, aki az engedélye nélkül gazdasági tevékenység körében bizonyos megjelöléseket használ. Ezek a 9. cikk (1) bekezdésének c) pontja értelmében magukban foglalják „a[z] [európai uniós] védjeggyel azonos vagy ahhoz hasonló megjelölés [használatát] a[z] [európai uniós] védjegy árujegyzékében szereplő árukhoz, illetve szolgáltatásokhoz nem hasonló árukkal, illetve szolgáltatásokkal kapcsolatban, feltéve, hogy a[z] [európai uniós] védjegy a[z] [Európai Unióban] jóhírnevet élvez, és a megjelölés alapos ok nélkül történő használata sértené vagy tisztességtelenül kihasználná a[z] [európai uniós] védjegy megkülönböztető képességét vagy jóhírnevét”(6).
6. A 2. szakasz a 12. cikket („A[z] [európai uniós] védjegyoltalom korlátai”) is magában foglalja. Ez a cikk úgy rendelkezik, hogy „[az európai uniós] védjegyoltalom alapján a jogosult nem tilthat el mást attól, hogy:
a) saját nevét vagy címét;
b) az áru vagy a szolgáltatás fajtájára, minőségére, mennyiségére, rendeltetésére, értékére, földrajzi eredetére, előállítási, illetve teljesítési idejére vagy egyéb jellemzőjére vonatkozó jelzést;
c) a védjegyet, ha az – különösen tartozékok vagy alkatrészek tekintetében – szükséges az áru vagy a szolgáltatás rendeltetésének jelzésére
gazdasági tevékenysége körében – az üzleti tisztesség követelményeivel összhangban – használja.”
7. A 207/2009 rendelet 15. cikke alapján, ha a jogosult a lajstromozástól számított öt éven belül nem kezdte meg az európai uniós védjegy tényleges használatát az Európai Unióban az árujegyzékben szereplő árukkal és szolgáltatásokkal kapcsolatban, bizonyos jogkövetkezmények alkalmazandók. Hasonlóképpen, (az 51. cikk értelmében) a védjegyoltalom megszűnése megállapítható, ha a jogosult a védjegy tényleges használatát megszakítás nélkül öt éven át elmulasztja. Ugyanezt a logikát követve az 54. cikk úgy rendelkezik, hogy ha az európai uniós védjegy jogosultja öt egymást követő éven át eltűrte egy későbbi európai uniós védjegynek az Európai Unióban történő használatát, noha tudomása volt e használatról, a továbbiakban nem kérheti e későbbi védjegy törlését, továbbá nem léphet fel a későbbi védjegy használata ellen.
A jelen eljárás háttere
A C‑85/16. P. sz. ügy
8. 2008. január 21‑én K. Tsujimoto kérelmet terjesztett elő a „KENZO ESTATE” szómegjelölésnek (a továbbiakban: bejelentett védjegy) az akkori Európai Közösség területén védjegyként történő nemzetközi lajstromozása iránt. A lajstromozási kérelemmel érintett áruk a Nizzai Megállapodás 33. osztályába tartoztak;(7) az áruk megfeleltek a következő leírásnak: „Bor, gyümölcsből készült alkoholos italok; nyugati likőrök (általánosságban)”. Ezt a kérelmet a Közösségi Védjegyértesítő 2008. március 17‑i 12/2008. számában tették közzé. 2008. december 16‑án a Kenzo SA (beavatkozó fél a Törvényszék előtti eljárásban; a továbbiakban: Kenzo) a 207/2009 rendelet 41. cikke alapján – a rendelet 8. cikkének (5) bekezdésére hivatkozással – felszólalást nyújtott be. A felszólalás a többek között a Nizzai Osztályozás szerinti 3., 18. és 25. osztályba tartozó áruk vonatkozásában 2001. február 20‑án lajstromozott, korábbi „KENZO” európai uniós védjegyen alapult.(8) 2011. december 20‑án a felszólalási osztály elutasította a felszólalást. A Kenzo e határozatot megtámadta a fellebbezési tanács előtt.
9. 2013. május 22‑én a fellebbezési tanács teljes egészében helyt adott a Kenzo felszólalásának. Úgy ítélte meg, hogy a 8. cikk (5) bekezdésében foglalt három együttes feltétel teljesült: (i) a szóban forgó megjelölések az érintett vásárlóközönség nem elhanyagolható része számára erőteljesen hasonlók voltak; (ii) a fellebbezési tanács álláspontjával ellentétben a korábbi megjelölés jóhírnevet szerzett; valamint (iii) a védjegybejelentéssel érintett megjelölés a korábbi védjegy nyomdokába próbál lépni. A fellebbezési tanács következtetése szerint fennáll annak a kockázata, hogy a K. Tsujimoto által lajstromoztatni kívánt védjegy a 207/2009 rendelet 8. cikke (5) bekezdésének alkalmazásában tisztességtelenül kihasználná a korábbi „KENZO” védjegy jóhírnevét.
10. 2013. augusztus 8‑án K. Tsujimoto a határozattal szemben keresetet terjesztett a Törvényszék elé. K. Tsujimoto két jogalapra hivatkozott. Előadta, hogy a fellebbezési tanács megsértette a 207/2009 rendelet 76. cikkének (2) bekezdését(9) és 8. cikkének (5) bekezdését. A Törvényszék a keresetet teljes egészében elutasította és K. Tsujimotót a költségek megfizetésére kötelezte.
A C‑86/16. P. sz. ügy
11. 2009. augusztus 18‑án K. Tsujimoto újabb kérelmet terjesztett elő a „KENZO ESTATE” szómegjelölésnek (a továbbiakban: bejelentett védjegy) az akkori Európai Közösség területén védjegyként történő nemzetközi lajstromozása iránt. A védjegybejelentéssel érintett áruk és szolgáltatások a Nizzai Osztályozás szerinti 29., 30., 31., 35., 41. és 43. osztályba tartoznak.(10) A védjegybejelentést a Közösségi Védjegyértesítő 2009. november 16‑i 44/2009. számában tették közzé. 2010. augusztus 12‑én a Kenzo a 207/2009 rendelet 41. cikke alapján – a rendelet 8. cikkének (5) bekezdésére hivatkozással – felszólalást nyújtott be. A felszólalás többek között ismét a Nizzai Osztályozás szerinti 3., 18. és 25. osztályba tartozó áruk vonatkozásában 2001. február 20‑án lajstromozott, korábbi „KENZO” szóvédjegyen alapult.
12. 2012. május 24‑i határozatával a felszólalási osztály elutasította a Kenzo felszólalását. 2012. július 23‑án a Kenzo a határozattal szemben fellebbezést terjesztett a fellebbezési tanács elé, amely 2013. július 3‑i határozatával részben helyt adott a Kenzo fellebbezésének. A fellebbezési tanács a (K. Tsujimoto védjegybejelentésében foglalt) 29–31. osztályba tartozó áruk vonatkozásában megállapította, hogy azok nem minősülnek luxuscikkeknek és nem feltétlenül társítják hozzájuk gondolatban a csillogás vagy divat világát. Arra az álláspontra helyezkedett, hogy olyan hétköznapi, tömegesen fogyasztott élelmiszerekről van szó, amelyek bármely sarki boltban megvásárolhatók, és csak érintőlegesen kapcsolódnak a Kenzo áruihoz. A fellebbezési tanács ezért ezen áruk tekintetében elutasította a felszólalást. A Nizzai Osztályozás szerinti 35., 41. és 43. osztályba tartozó szolgáltatásokkal, illetve árukkal kapcsolatban ugyanakkor helyt adott a felszólalásnak.
13. 2013. szeptember 26‑án K. Tsujimoto a határozattal szemben keresetet terjesztett a Törvényszék elé. Előadta, hogy a fellebbezési tanács megsértette a 207/2009 rendelet 76. cikkének (2) bekezdését és 8. cikkének (5) bekezdését. A Törvényszék a keresetet teljes egészében elutasította és K. Tsujimotót a költségek megfizetésére kötelezte.
A fellebbezések és a Bíróság előtti eljárás
14. A szóban forgó két ügyben K. Tsujimoto arra kéri a Bíróságot, hogy:
– helyezze hatályon kívül a Törvényszék ítéletét;
– érdemben döntse el a jogvitát;
– az EUIPO‑t és a Kenzót kötelezze az eljárási költségek viselésére, ideértve a fellebbezési tanács előtti eljárás költségeit is.
15. Az EUIPO és a Kenzo arra kérik a Bíróságot, hogy utasítsa el mindkét keresetet, és K. Tsujimotót kötelezze az eljárási költségek viselésére.
16. K. Tsujimoto mindkét ügyben két fellebbezési jogalapra hivatkozik. Először is előadja, hogy a Törvényszék tévesen értelmezte a 207/2009 rendelet 76. cikkének (2) bekezdését. A négy részre oszló második fellebbezési jogalappal K. Tsujimoto azt rója fel a Törvényszéknek, hogy megsértette a szóban forgó rendelet 8. cikkének (5) bekezdését. E fellebbezési jogalap negyedik része a C‑85/16. P. sz. és C‑86/16. P. sz. ügyben azonos. Ez a jogalap új jogkérdést vet fel, ezért jelen indítványomban kizárólag erre fogok összpontosítani.
A második fellebbezési jogalap negyedik része – a 207/2009 rendelet 8. cikke (5) bekezdésének téves értelmezése – a bejelentett védjegy „alapos ok nélküli” felhasználása
17. K. Tsujimoto azzal érvel, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot. A K. Tsujimoto által lajstromoztatni kívánt megjelölés (KENZO ESTATE) a keresztnevét tartalmazza: következésképpen e megjelölést alapos okkal használja. K. Tsujimoto azt is előadja, hogy a Törvényszék indokolása nem megfelelő, mivel pusztán azt rögzíti, hogy „alapos ok bizonyítására nem került sor”. Véleménye szerint a Törvényszék hibázott, mivel elmulasztotta megállapítani, hogy a fellebbezési tanácsnak indokolnia kellett volna azt a következtetését, miszerint K. Tsujimoto keresztnevének a KENZO ESTATE megjelölésben való használata alapos ok nélkül történt.
A megtámadott ítéletek
18. A Törvényszék megállapította, hogy a fellebbezési tanács helyesen járt el, amikor megállapította, hogy a K. Tsujimoto védjegybejelentésének tárgyát képező megjelölés lajstromozása a korábbi védjegy jóhírneve tisztességtelen kihasználásának kockázatát vetné fel. A Törvényszék megerősítette a fellebbezési tanács megállapítását, amely szerint K. Tsujimoto megjelölése „[…] a korábbi védjegy nyomdokába próbál lépni, hogy részesüljön annak vonzerejéből, elismertségéből és presztízséből, valamint azért, hogy kihasználja – mindennemű pénzügyi ellentételezés nélkül – a [Kenzo] által e védjegy imázsának megteremtése és fenntartása érdekében eszközölt üzleti ráfordításokat”(11).
19. A Törvényszék ítéletében emlékeztetett K. Tsujimoto azon érvelésére, hogy a fellebbezési tanács megsértette a 207/2009 rendelet 8. cikkének (5) bekezdését, mivel nem vette figyelembe azt az érvet, hogy pusztán a keresztnevét szerette volna védjegyként lajstromoztatni.(12) A Törvényszék az alábbiak szerint határozott:
„Rá kell mutatni arra, hogy a fellebbezési tanács a felperes érvelésére adott válaszában rögzítette, hogy „alapos ok bizonyítására nem került sor” (a megtámadott határozat 50. pontja). Jóllehet ez a válasz lakonikus, ugyanakkor megfelelő. A 207/2009 rendelet nem biztosít feltétlen jogot valamely megnevezésnek közösségi védjegyként történő lajstromozásához (e tekintetben lásd: 2011. május 25‑i Prinz von Hannover kontra OHIM [Címer ábrázolása] ítélet, T‑397/09, EU:T:2011:246, 29. pont), még kevésbé valamely keresztnév védjegyként történő lajstromozásához. Következésképpen az, hogy a felperes vezetékneve Kenzo, nem elegendő ahhoz, hogy a 207/2009 rendelet 8. cikke (5) bekezdésének alkalmazásában a védjegybejelentés tárgyát képező megjelölés használatát alátámasztó alapos oknak minősüljön […].
Ebből az következik, hogy a második jogalap negyedik részét el kell utasítani.”(13)
Értékelés
Az indokolási kötelezettségről
20. K. Tsujimoto azon érvelése, amely szerint a Törvényszék ítéleteiben szereplő indokolás nem megfelelő, lényegében arra vonatkozó panasz, hogy a Törvényszék nem indokolta meg, hogy miért adott helyt azoknak a fellebbezési tanács által meghozott határozatoknak, amelyekben a fellebbezési tanács megállapította, hogy K. Tsujimoto keresztnevének a bejelentett védjegyben történő felhasználása a 207/2009 rendelet 8. cikke (5) bekezdésének szerinti, alapos ok nélküli használatnak minősül.
21. Az indokolási kötelezettség a Bíróság alapokmányának 36. cikkéből ered, amely az alapokmány 53. cikke és a Törvényszék eljárási szabályzatának 117. cikke alapján a Törvényszékre is alkalmazandó.(14) Az állandó ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy a Bíróság szerint a Törvényszék nem köteles olyan magyarázatot adni, amely egyenként és kimerítően követi a felek által előadott összes érvet, és a Törvényszék indokolása lehet hallgatólagos is, amennyiben lehetővé teszi az érdekelt felek számára, hogy megismerjék érvelésük Törvényszék általi elutasításának okait, és lehetővé teszi a Bíróság számára a felülvizsgálat elvégzését.(15)
22. A megtámadott ítéletekből egyértelműen kiderül, hogy a Törvényszék megvizsgálta K. Tsujimoto saját keresztnevének használatával kapcsolatos érvét. A Törvényszék arra az álláspontra helyezkedett, hogy a fellebbezési tanács említett érvre adott válasza bár „lakonikus”, de megfelelő volt.(16) Igaz, hogy a Törvényszék nem részletezte a 207/2009 rendelet 8. cikke (5) bekezdésének értelmezésével kapcsolatos álláspontját. E bíróság ugyanakkor kifejezetten rögzítette, hogy megítélése szerint nem elégséges annak állítása, miszerint önmagában valamely keresztnév használata a szóban forgó rendelkezés alkalmazásában alapos oknak minősül. Következésképpen véleményem szerint a Törvényszék határozatából megállapítható, hogy a Törvényszék e tekintetben miért utasította el K. Tsujimoto kereseti kérelmét.
A 207/2009 rendelet 8. cikkének (5) bekezdése
23. K. Tsujimoto érvelésének lényege az, hogy a KENZO ESTATE megjelölés lajstromoztatására azért jogosult, mert a „Kenzo” szót mint saját keresztnevét jóhiszeműen használja.
24. Nem értek egyet K. Tsujimotóval. Nézetem szerint abból, hogy a keresztneve Kenzo, nem következik, hogy az általa lajstromoztatni kívánt védjegy használata a 207/2009 rendelet 8. cikke (5) bekezdésének alkalmazásában „alapos okkal” történő használatnak minősül. A Kenzo szóvédjegyet 2001‑ben lajstromozták: ez mintegy nyolc évvel K. Tsujimoto védjegybejelentése előtt történt. Az említett védjegyhez fűződő jogokat a 207/2009 rendelet védi és a biztosított jogvédelmet nem szünteti meg pusztán az, hogy a Kenzo név Japánban viszonylag gyakori keresztnév.
25. Elemzésemet néhány előzetes megjegyzéssel kell kezdenem. Nem vitatott, hogy a Kenzo szómegjelölés a szóban forgó ügyekben a 207/2009 rendelet 8. cikke (2) bekezdése a) pontja i. alpontjának alkalmazásában „korábbi védjegynek” minősül. A Törvényszék ítéleteinek 54. pontjában megerősítette azt a fellebbezési tanács által tett megállapítást, amely szerint K. Tsujimoto megjelölése „a korábbi védjegy nyomdokába próbál lépni”, ezért a jogosult Kenzo jogait sértené.
26. A 207/2009 rendelet 8. cikke (5) bekezdésének értelmezését illetően először is szem előtt kell tartani, hogy a „bejelentett védjegy alapos ok nélkül történő használata” kifejezést a rendelet nem határozza meg. Ezt a fogalmat ezért az általános szerkezetre, és azon rendszer céljaira tekintettel kell értelmezni, amelynek részét képezi, valamint figyelembe véve különösen a fogalmat tartalmazó rendelkezés összefüggéseit.(17)
27. Másodszor, a 207/2009 rendelet által létrehozott rendszerben a 8. cikk a „Viszonylagos kizáró okok” címet viseli. E cikk a jogviták rendezésének szabályait rögzíti arra az esetre, ha a későbbi védjegybejelentés benyújtásának időpontjában korábbi védjegy a védjegyjogosult javára jogokat biztosít. A 9. cikk rögzíti azokat a jogokat, amelyeket az európai uniós védjegy biztosít a védjegyjogosultnak. E rendelkezés alapján a védjegyjogosult bárkivel szemben felléphet, aki (az engedélye nélkül) használ az európai uniós védjeggyel azonos megjelölést olyan árukkal, illetve szolgáltatásokkal kapcsolatban, amelyek azonosak az európai uniós védjegy árujegyzékében szereplő árukkal, illetve szolgáltatásokkal (9. cikk (1) bekezdésének a) pontja). A védjegyjogosult emellett megakadályozhatja bármely olyan megjelölés használatát, amelyet a fogyasztók az európai uniós védjeggyel összetéveszthetnek a megjelölés és az európai uniós védjegy azonossága vagy hasonlósága, valamint a megjelölés és az európai uniós védjegy árujegyzékében szereplő áruk, illetve szolgáltatások azonossága vagy hasonlósága miatt (9. cikk (1) bekezdésének b) pontja). A 9. cikk (1) bekezdése c) pontjának megfogalmazása (amely az „alapos ok nélküli használattal” kapcsolatos) a 8. cikk (5) bekezdésben utolsóként szereplő feltételhez hasonló. Úgy vélem, hogy e két rendelkezést következetesen kell értelmezni annak biztosítása érdekében, hogy a 207/2009 rendelet értelmezése is koherens legyen.(18)
28. Harmadszor, a 207/2009 rendelet és a védjegyirányelv történeti háttere ugyanaz, és közös céljuk az európai védjegyrendszer létrehozása.(19) A 207/2009 rendelet 8. cikke (5) bekezdésének és 9. cikke (1) bekezdése c) pontjának párhuzamos rendelkezései az irányelv 4. cikke (4) bekezdésének a) pontjában, illetve 5. cikkének (2) bekezdésében is megtalálhatók. Ennélfogva úgy tűnik számomra, hogy a 207/2009 rendelet 8. cikke (5) bekezdésének bármely vizsgálata esetén célszerű a védjegyirányelvben szereplő párhuzamos rendelkezések értelmezésére vonatkozó, fennálló ítélkezési gyakorlatot alapul venni. A Bíróság már megállapította, hogy a védjegyirányelv 5. cikke (2) bekezdésének adott értelmezés az irányelv 4. cikke (4) bekezdésének a) pontjára is érvényes.(20) Úgy vélem, hogy a 207/2009 rendelet 8. cikkének (5) bekezdésére és 9. cikke (1) bekezdésének c) pontjára is ugyanez a megközelítés érvényes.
29. A Bíróság Levi Strauss ítéletben(21) hozott döntése a 207/2009 rendelet rendszerét illetően hasznos iránymutatást ad, ami véleményem szerint analógia útján alkalmazható. A jogszabályi keret a jogosult magatartásának függvényében következményeket is előirányoz annak érdekében, hogy meghatározható legyen e jogok oltalmának terjedelme.(22)
30. A 15. cikk szerint tehát ha a jogosult a lajstromozás befejezését követően nem kezdte meg a védjegy tényleges használatát az adott tagállamban az árujegyzékben szereplő árukkal és szolgáltatásokkal kapcsolatban, vagy ha az ilyen használatot öt éven át megszakítás nélkül elmulasztotta, a védjegyoltalomra alkalmazni kell a 207/2009 rendeletben meghatározott jogkövetkezményeket, kivéve, ha a jogosult a használat elmaradását kellőképpen igazolja. A 207/2009 rendelet 51. cikke alapján az európai uniós védjegyoltalom megszűnését kell megállapítani, ha a védjegy használatát megszakítás nélkül öt éven át elmulasztja, vagy ha a védjegy a jogosult magatartása következtében az áru vagy a szolgáltatás szokásos megjelölésévé válik. Végül az 54. cikk alapján, ha a korábbi védjegy jogosultja öt egymást követő éven át eltűrte egy későbbi védjegynek az Európai Unióban történő használatát, noha tudomása volt e használatról, a továbbiakban korábbi védjegyére hivatkozva nem kérheti e későbbi védjegy törlését, továbbá nem léphet fel a későbbi védjegy használata ellen olyan áruk, illetve szolgáltatások tekintetében, amelyekkel kapcsolatban a későbbi védjegyet használták.(23)
31. E rendelkezésekből következően a 207/2009 irányelvnek – általános jelleggel – az a célja, hogy egyensúlyt teremtsen. A védjegyjogosult érdeke, hogy a védjegy alapvető funkcióját biztosítsa az Európai Unión belül. E funkció abban áll, hogy biztosítsa a fogyasztó vagy végső felhasználó számára a védjeggyel jelölt áru vagy szolgáltatás származásának azonosíthatóságát, lehetővé téve ezáltal számára, hogy ezen árut vagy szolgáltatást az összetévesztés veszélye nélkül meg tudja különböztetni a máshonnan származóktól. A védjegy jogosultja számára védelmet kell nyújtani azon versenytársakkal szemben, akik a védjegy helyzetét és hírnevét olyan áruk értékesítésével akarják kihasználni, amelyek jogosulatlanul viselik a védjegyet. Az egyensúlyteremtési feladat másik része a többi gazdasági szereplő azon érdekére vonatkozik, hogy olyan megjelölések álljanak rendelkezésükre, amelyek alkalmasak áruik és szolgáltatásaik jelölésére.(24)
32. Ebből következően a védjegyjogosult jogainak a 207/2009 rendelet szerinti védelme nem feltétel nélküli, mivel ez a védelem az említett érdekek két csoportjának egyensúlyba hozatala érdekében különösen azokra az esetekre korlátozódik, amikor a jogosult elég ébernek mutatkozik ahhoz, hogy fellépjen a védjegyére esetlegesen veszélyt jelentő megjelölések más gazdasági szereplők általi használatával szemben.(25) Pontosan ez a helyzet azokban a szóban forgó ügyekben, amelyekben a Kenzo aktívan felszólalt a bejelentett védjegy lajstromozása ellen. A Kenzo tehát a korábbi védjegy alapvető funkcióját kívánja biztosítani.
33. A 207/2009 rendelet rendszerében K. Tsujimoto saját keresztnevét tartalmazó megjelölés védjegylajstromozási kérelme a rendelet 8. cikke (5) bekezdésének alkalmazásában alapos oknak minősül‑e?(26)
34. A Bíróság a védjegyirányelv 5. cikkének (2) bekezdését érintő Leidseplein Beheer and de Vries ügyben hozott határozatában néhány olyan elvet rögzít, amely a 207/2009 rendelet 8. cikke (5) bekezdésének vizsgálata során figyelembe vehető. A Bíróság az említett ügyben megállapította, hogy a jóhírnévvel rendelkező védjegyek oltalma széles körű. A jelen ügyben a Kenzo bizonyította, hogy a korábbi védjegy megsértésének egy formája valósul meg, amennyiben megállapítást nyer, hogy K. Tsujimoto megjelölése ennek a védjegynek a nyomdokába próbál lépni.(27) Ennek megfelelően K. Tsujimoto feladata annak bizonyítása, hogy a KENZO ESTATE lajstromozására alapos oka van.(28) Az „alapos ok” fogalma nem csupán objektív kényszerítő okokat ölel fel, hanem a jóhírnevű védjeggyel azonos vagy ahhoz hasonló megjelölést használó harmadik személy szubjektív érdekeivel is összefügg. E fogalom nem eredményezheti annak elismerését, hogy K. Tsujimotót megilletik a lajstromozott védjegyhez fűződő jogok. Alapos ok megállapítása esetén viszont arra kényszeríti a jóhírnevű védjegy jogosultját (a jelen ügyben a Kenzót), hogy tűrje el a hasonló megjelölés használatát.(29)
35. Úgy tűnik számomra, hogy az említett elvek jelen ügyre történő alkalmazásával a mérleg nyelve nem billen K. Tsujimoto javára.
36. A Leidseplein Beheer and de Vries ügyben nem volt vitatott, hogy a harmadik fél (Hendrikus de Vries, a szóban forgó megjelölés jogosultja) a megjelölést azelőtt lajstromoztatta és vette használatba, mielőtt a védjegyirányelv 5. cikkének (2) bekezdésére hivatkozni kívánó védjegyjogosult (a Red Bull GmbH) a saját megjelölését bejegyeztette volna.(30) A jelen ügyben ugyanakkor K. Tsujimoto a KENZO ESTATE megjelölés lajstromoztatását a Kenzo európai uniós védjegy lajstromozását követő nyolc évvel kérelmezte.(31)
37. Ebből következően nem merül fel annak kérdése, hogy K. Tsujimoto megjelölését az érintett közönség elfogadta‑e, és hogy a megjelölés az érintett közönség vonatkozásában milyen hírnevet szerzett. Ilyen előzmények után pusztán az a tény, hogy K. Tsujimoto a saját keresztnevét védjegyként szeretné használni, nem billenti a mérleg nyelvét az ő oldalára az annak megítélésekor elvégzendő mérlegelés szempontjából, hogy K. Tsujimoto tudja‑e bizonyítani az alapos okkal történő használatot.
38. Ha a fennálló európai uniós védjegy jogosultjának okozott sérelemhez képest nagyobb jelentőséget kellene tulajdonítani annak, hogy K. Tsujimoto keresztneve Kenzo, ez lényegesen meggyengítené a 207/2009 rendeletben biztosított védelmet. A szóban forgó használatnak alapos okkal történő használatként való automatikus minősítése azt jelentené, hogy a nevet magában foglaló minden korábbi védjegy elvesztené alapvető funkcióját.
39. A nevek védjegyként való használatának koncepciója egyáltalán nem szokatlan.(32) A Bíróság ezért megállapította, hogy azokban az esetekben, amelyekben a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának értelmében vett összetéveszthetőség fennáll, célszerű figyelembe venni a szóban forgó ügy szempontjából releváns tényezőket, köztük azt, hogy az érintett személy közismert‑e.(33) Egyértelműnek tűnik, hogy amennyiben valamely nevet a 207/2009 rendelet alapján védjegyként lajstromoznak, a megjelölés alapvető funkciója, hogy a rendelet alapján védje a védjegyjogosult érdekeit. Ebből (K. Tsujimoto állításával ellentétben) nem következhet az, hogy alapos oknak minősül pusztán az, hogy az általa lajstromoztatni kívánt védjegy részben saját keresztnevéből áll.
40. A viszonylagos kizáró okok célját illetően a 207/2009 rendelet (7) preambulumbekezdése rögzíti, hogy „lajstromozásnak nem lehet helye különösen akkor, ha a védjegy nem alkalmas a megkülönböztetésre, jogszabállyal ellentétben áll, vagy korábbi jogokkal ütközik”. Ez arra utal, hogy lajstromozásnak nem lehet helye akkor, ha a bejelenteni kívánt védjegy a 8. cikk (5) bekezdésének alkalmazásában valamely korábbi védjeggyel ütközne. E rendelkezés megfogalmazása olyan helyzetekre vonatkozik, amelyekben a megjelölés használata sértené vagy tisztességtelenül kihasználná a korábbi védjegy megkülönböztető képességét vagy jóhírnevét. A fellebbezési tanács megállapítását – amely szerint a K. Tsujimoto által lajstromoztatni kívánt megjelölés „a korábbi védjegy nyomdokába próbál lépni” – helyben hagyó, a megtámadott ítéletek 54. pontjában foglalt törvényszéki megállapítás egyértelmű jele annak, hogy a Törvényszék szerint K. Tsujimoto védjegye a korábbi védjegyet tisztességtelenül kihasználná.
41. Arra a következtetésre jutottam, hogy K. Tsujimoto saját keresztnevének az általa lajstromoztatni kívánt megjelölésben történő használata nem minősül a 207/2009 rendelet 8. cikke (5) bekezdésének alkalmazásában alapos oknak.
42. A rend kedvéért hozzáteszem, hogy az európai uniós védjegy jogosultja nem tilthat el mást attól, hogy a saját nevét vagy címét gazdasági tevékenysége körében használja, feltéve, hogy e használat az üzleti tisztesség követelményeivel összhangban történik.(34) A 207/2009 rendelet tehát biztosítja, hogy a K. Tsujimoto helyzetében levő valamely személy a Kenzo korábbi védjegyoltalmának eredményeként ne legyen eltiltva attól, hogy megnevezésként saját keresztnevét a gazdasági tevékenysége körében használja.
43. Ez összhangban van a Charta 7. cikkével, amely biztosítja a személy magán‑ és családi élethez való jogát. A Bíróság ismételten megállapította, hogy valamely személy neve alapvető része személyazonosságának és magánéletének. A nevünk használatával azonosítjuk magunkat. A személynév a személy családjához, származásához, illetve örökségéhez való kapcsolódás is, és érinti az adott személy magán‑ és családi életét.(35) Az azonban, hogy a Kenzo gyakori keresztnevet lajstromoztatott védjegyként (amely történetesen K. Tsujimoto keresztneve), még nincsen kihatással K. Tsujimoto magán‑ vagy családi életére.
A költségekről
44. A Bíróság eljárási szabályzatának 137. cikkével összhangban a költségekről az eljárást befejező ítéletben kell határozni.
Végkövetkeztetés
45. A fenti megfontolások tükrében azt javasom a Bíróságnak, hogy a következőképpen határozzon:
– a második fellebbezési jogalap negyedik részét mint megalapozatlant utasítsa el; valamint
– a Bíróság eljárási szabályzata alapján a jelen eljárás befejezésekor megfelelően rendelkezzen a költségek viseléséről.