A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (ötödik tanács)
2023. október 19.(*)
„Előzetes döntéshozatal – Közlekedés – 1370/2007/EK rendelet – Vasúti és közúti személyszállítási közszolgáltatások – Hatály – Az 1. cikk (2) bekezdése – Kötélpálya‑létesítmények – Személyszállítási közszolgáltatási szerződésnek egy helyi hatóság általi, belső szolgáltató számára történő közvetlen odaítélése – Az üzemeltetés kockázatának átruházása – A közszolgáltatási kötelezettségek ellentételezése”
A C‑186/22. sz. ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Consiglio di Stato (államtanács, Olaszország) a Bírósághoz 2022. március 9‑én érkezett, 2022. március 7‑i határozatával terjesztett elő
a Sad Trasporto Locale SpA
és
a Provincia autonoma di Bolzano
között,
a Strutture Trasporto Alto Adige SpA A. G.
részvételével folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (ötödik tanács),
tagjai: E. Regan tanácselnök (előadó), Csehi Z., M. Ilešič, I. Jarukaitis és D. Gratsias bírák,
főtanácsnok: M. Campos Sánchez‑Bordona,
hivatalvezető: C. Di Bella tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2023. március 30‑i tárgyalásra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– a Sad Trasporto Locale SpA képviseletében G. Greco és A. Sandulli avvocati,
– a Provincia autonoma di Bolzano képviseletében L. Fadanelli, P. Mantini, P. Pignatta, L. Plancker és A. Roilo avvocati,
– a Strutture Trasporto Alto Adige SpA A. G. képviseletében P. Mantini avvocato,
– az Európai Bizottság képviseletében G. Gattinara, P. Messina és F. Tomat, meghatalmazotti minőségben,
tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a 2016. december 14‑i (EU) 2016/2338 európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL 2016. L 354., 22. o.) módosított, a vasúti és közúti személyszállítási közszolgáltatásról, valamint az 1191/69/EGK és az 1107/70/EGK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2007. október 23‑i 1370/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2007. L 315., 1. o.; a továbbiakban: 1370/2007 rendelet) 1. cikke (2) bekezdésének, valamint az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének értelmezésére vonatkozik.
2 E kérelmet a Sad Trasporto Locale SpA és a Provincia autonoma di Bolzano (Bolzano autonóm megye, Olaszország) között a személyszállítási közszolgáltatásnak egy belső szolgáltató, a Strutture Trasporto Alto Adige SpA A. G. (a továbbiakban: STA) részére koncesszió útján történő közvetlen odaítélése tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.
Jogi háttér
Az uniós jog
Az 1370/2007 rendelet
3 Az 1370/2007 rendelet (33) és (36) preambulumbekezdésének szövege a következő:
„(33) A [2003. július 24‑i Altmark Trans és Regierungspräsidium Magdeburg ítéletének (C‑280/00, EU:C:2003:415)] 87–95. pontjában az Európai Közösségek Bírósága úgy határozott, hogy a közszolgáltatási ellentételezések nem képeznek a[z EUMSZ 107. cikk] szerinti előnyöket, feltéve hogy négy feltétel együttesen teljesül. Amennyiben ezek a feltételek nem teljesülnek, és fennállnak a[z EUMSZ 107. cikk] (1) bekezdése alkalmazásának általános feltételei, a közszolgáltatási ellentételezések a[z EUMSZ 93., 106,. 107. és 108. cikk] hatálya alá tartozó állami támogatásnak minősülnek.
[…]
(36) […] Bármely, az ezen új rendelet hatálya alá nem tartozó személyszállítási közszolgáltatás nyújtásával kapcsolatos olyan ellentételezésnek, amely esetében fennáll a[z EUMSZ 107. cikk] (1) bekezdése szerinti állami támogatás kockázata, meg kell felelnie a[z EUMSZ 93., 106., 107. és 108. cikknek], beleértve az Európai Közösségek Bíróságának bármely vonatkozó értelmezését, és különösen a [2003. július 24‑i Altmark Trans és Regierungspräsidium Magdeburg ítéletét (C‑280/00, EU:C:2003:415)]. Az ilyen esetek vizsgálatakor ezért a Bizottságnak az e rendeletben megállapítottakhoz hasonló elveket, vagy adott esetben az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokra vonatkozó egyéb jogszabályokat kell alkalmaznia.”
4 E rendelet „Cél és hatály” című 1. cikkének (1) és (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„(1) E rendelet célja annak meghatározása, hogy a közösségi jog szabályainak megfelelően az illetékes hatóságok hogyan avatkozhatnak be a személyszállítás területén az olyan általános érdekű szolgáltatások nyújtásának biztosítása érdekében, amelyek többek között számosabbak, biztonságosabbak, magasabb minőségűek vagy alacsonyabb költséggel járnak, mint azok, amelyek nyújtását a piaci verseny lehetővé tenné.
Ebből a célból ez a rendelet meghatározza azokat a feltételeket, amelyek mellett az illetékes hatóságok a közszolgáltatási kötelezettségek előírásakor vagy ilyen kötelezettségek ellátására vonatkozó szerződés megkötése esetén ellentételezik a közszolgáltatóknál felmerült költségeket, és/vagy kizárólagos jogokat biztosítanak a közszolgáltatási kötelezettségek teljesítése fejében.
(2) Ezt a rendeletet a vasúti, valamint az egyéb kötöttpályás és a közúti személyszállítási közszolgáltatások belföldi és nemzetközi üzemeltetésére kell alkalmazni, kivéve azokat a szolgáltatásokat, amelyeket főként történelmi érdekességük vagy idegenforgalmi értékük miatt. A tagállamok e rendeletet alkalmazhatják a belvízi személyszállításra, valamint a szolgáltatásnyújtás szabadsága elvének a tagállamokon belüli tengeri fuvarozásra (tengeri kabotázs) történő alkalmazásáról szóló, 1992. december 7‑i 3577/92/EGK tanácsi rendelet [HL 1992. L 364., 7. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 2. kötet, 10. o.] sérelme nélkül, a nemzeti tengereken folytatott személyszállításra is.
[…]”
5 Az említett rendelet „Fogalommeghatározások” című 2. cikkének a), e), h), i), j) és aa) pontja kimondja:
„E rendelet alkalmazásában:
a) »személyszállítási közszolgáltatás«: a nyilvánosság számára megkülönböztetés nélkül és folyamatosan nyújtott általános gazdasági érdekű személyszállítási szolgáltatások;
[…]
e) »közszolgáltatási kötelezettség«: valamely illetékes hatóság által annak érdekében meghatározott vagy megállapított kötelezettség, hogy biztosítsa az olyan általános érdekű személyszállítási közszolgáltatások nyújtását, amelyeket egy szolgáltató – amennyiben saját gazdasági érdekeit venné figyelembe – ellenszolgáltatás nélkül nem, vagy nem olyan mértékben vagy nem ugyanolyan feltételekkel végezne el;
[…]
h) »közvetlen odaítélés«: közszolgáltatási szerződésnek egy adott közszolgáltató számára előzetes versenytárgyalási eljárás nélkül történő odaítélése;
i) »közszolgáltatási szerződés«: egy vagy több olyan jogilag kötelező erejű aktus, amely megerősíti az illetékes hatóság és a közszolgáltató közötti megállapodást, amelynek értelmében a közszolgáltatóra ruházzák a közszolgáltatási kötelezettségek hatálya alá tartozó személyszállítási közszolgáltatások kezelését és üzemeltetését; a szerződés – a tagállamok joga szerint – az illetékes hatóság által hozott határozat is lehet, amely:
– egyedi törvényi vagy rendeleti aktus formáját ölti, vagy
– tartalmazza azokat a feltételeket, amelyek esetén az illetékes hatóság maga nyújtja a szolgáltatásokat, vagy az ilyen szolgáltatások nyújtását belső szolgáltatóra bízza;
j) »belső szolgáltató«: olyan elkülönült jogi egység, amely felett az illetékes helyi hatóság – illetve hatóságcsoport esetén legalább egy illetékes helyi hatóság – a saját szervezeti egységei feletti ellenőrzéshez hasonló ellenőrzést gyakorol;
[…]
aa) »vasúti személyszállítási közszolgáltatás«: vasúti személyszállítási közszolgáltatás az egyéb kötöttpályás közlekedési módok, például a metró és a villamos kivételével.”
6 Ugyanezen rendeletnek a „Közszolgáltatási szerződések odaítélése” című 5. cikkének (2) bekezdése a következőket írja elő:
„Amennyiben a nemzeti jog nem tiltja, bármely illetékes helyi hatóság – függetlenül attól, hogy az önálló hatóság vagy integrált személyszállítási közszolgáltatást nyújtó hatóságcsoport‑e – dönthet úgy, hogy saját maga nyújt személyszállítási közszolgáltatásokat vagy közvetlenül ítél oda közszolgáltatási szerződéseket olyan jogilag elkülönült jogi személy részére, amely felett az illetékes helyi hatóság – illetve hatóságcsoport esetén legalább egy illetékes helyi hatóság – a saját szervezeti egységei feletti ellenőrzéshez hasonló ellenőrzést gyakorol.
[…]”.
Az (EU) 2016/424 rendelet
7 A kötélpálya‑létesítményekről és a 2000/9/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2016. március 9‑i (EU) 2016/424 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2016. L 81., 1. o., helyesbítés: HL 2016. L 266., 8. o.) „Fogalommeghatározások” című 3. cikkének 1., 7. és 9. pontja a következőket írja elő:
„E rendelet alkalmazásában:
1. »kötélpálya‑létesítmény«: az a teljes helyszíni rendszer, amelyet személyszállítás céljára tervezett, gyártott, összeszerelt és üzembe helyezett létesítmények infrastruktúrája és alrendszerei alkotnak, és ahol a vontatás az utazás vonala mentén futó kötelekkel történik;
[…]
7. »kabinos kötélpálya«: olyan kötélpálya‑létesítmény, ahol a kabinokat egy vagy több kötél tartja függve és hajtja előre;
[…]
9. »sikló«: olyan kötélpálya‑létesítmény, ahol a kabinokat egy vagy több kötéllel, földre fektetett pálya vagy rögzített szerkezetekkel alátámasztott pálya mentén vontatják.”
Az olasz jog
8 A 2016. április 18‑i Decreto legislativo n. 50 – Codice dei contratti pubblicinek (a közbeszerzési törvénykönyvről szóló 50. sz., felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet; a GURI 2016. április 19‑i 91. számának 10. sz. rendes melléklete) az alapügyre alkalmazandó változata 192. cikkének (2) bekezdése kimondja:
„Az ajánlatkérő szervek a piacon versenyfeltételek mellett rendelkezésre álló szolgáltatásokra vonatkozó szerződés in house odaítélése céljából – a szolgáltatás tárgyára és értékére figyelemmel – előzetesen értékelik az in house jogalanyok ajánlatának gazdasági alkalmasságát, és az odaítélési határozat indokolásában közlik a piac igénybevétele mellőzésének indokait, közlik továbbá, hogy a választott eljárási forma az egyetemesség és a társadalmi kapcsolatok, a hatékonyság, a gazdaságosság és a szolgáltatás minőségének, valamint az állami források optimális felhasználásának céljára is tekintettel milyen előnyökkel jár a köz javára.”
9 A 2012. december 17‑i legge n. 221 (221. sz. törvény; a GURI 2012. december 18‑i 294. számának 208. sz. rendes melléklete) által módosításokkal törvénnyé alakított 2012. október 18‑i decreto‑legge n. 179/2012 – Ulteriori misure urgenti per la crescita del Paese (az ország növekedését elősegítő egyéb intézkedésekről szóló 179/2012. sz. rendkívüli törvényerejű rendelet; a GURI 2012. október 19‑i 245. számának 194. sz. rendes melléklete) 34. cikkének (20) bekezdése ekképp rendelkezik:
„A gazdasági érdekű helyi közszolgáltatások esetében az európai uniós jog tiszteletben tartása, a gazdasági szereplők egyenlősége és az irányítás gazdaságossága biztosításának érdekében, valamint az érintett szervezetek megfelelő tájékoztatásának biztosítása érdekében a szolgáltatási szerződést az e célból elkészített és az érintett ajánlatkérő szerv honlapján közzétett jelentés alapján kell odaítélni; a jelentésnek tartalmaznia kell az odaítélés indokait, a választott odaítélési formára vonatkozóan az uniós jog által előírt feltételek teljesülését, és meg kell határoznia a közszolgáltatási és egyetemes szolgáltatási kötelezettségek pontos tartalmát, adott esetben megjelölve a gazdasági ellentételezéseket.”
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
10 1991. december 30‑i és 2001. június 15‑i határozataival, amelyek hatályát többször meghosszabbították, legutóbb 2021. március 19‑ig, a Provincia Autonoma di Bolzano (Bolzano autonóm megye), az alapügy felperese a Sad Trasporto Locale SpA‑nak, az alapügy felperesének ítélte oda az említett megye tömegközlekedési szolgáltatásainak üzemeltetését, a kötöttpályássikló‑, kötélpálya‑ és villamosvasúti létesítmények üzemeltetését is beleértve.
11 2021. március 16‑i 243. sz. határozatával az alapeljárás alperese az 1370/2007 rendelet 5. cikkének (2) bekezdése alapján in house ítélte oda a fent említett tömegközlekedési szolgáltatásokat az STA‑nak, egy olyan társaságnak, amelynek ő az egyedüli részvényese, és amely így jogilag elkülönült, de tevékenységét elsősorban vele együtt végzi, és kizárólag a Provincia Autonoma di Bolzano területén fejti ki tevékenységeit a 2021. május 19. és 2030. április 30. közötti időszakban.
12 A siklóval és villamossal történő szállítás teszi ki azon szállítási szolgáltatások nagyobb részét, amelyek üzemeltetését ily módon ítélték oda, mivel a kötélpályás szállítás az STA‑nak közvetlenül odaítélt teljes szolgáltatás 47%‑át teszi ki.
13 Ugyanezen 243. sz. határozatban az alapeljárás alperese jóváhagyott egy olyan közszolgáltatási szerződést, amely az alapeljárás alperesét terhelő szerződéses díjnak az STA részére történő megfizetését írja elő, valamint egy, az STA‑val fennálló jogviszonyaira vonatkozó gazdasági és pénzügyi tervet, amelyből az következik, hogy a díjakból származó bevételeket az alapeljárás alperesének juttatják, míg az érintett szolgáltatás nyújtásához járulékosan kapcsolódó egyéb kereskedelmi tevékenységekből származó esetleges bevételeket az STA‑nak.
14 Az említett 244. sz. határozat elfogadásának napján hozott 243. sz. határozatával az alapeljárás alperese arra kötelezte az alapeljárás felperesét, hogy az STA megbízásáig folytassa a szállítási szolgáltatások nyújtását.
15 Az alapeljárás felperese jogorvoslati kérelmet nyújtott be a Tribunale Regionale di Giustizia Amministrativa del Trentino Alto Adige, Sezione autonoma di Bolzanóhoz (Trentino Alto Adige tartomány közigazgatási bírósága, bolzanói autonóm tanács, Olaszország) és a 243. és 244. sz. határozat, valamint az ahhoz kapcsolódó jogi aktusok – köztük az in house odaítélésről szóló jelentés, az érintett szolgáltatási szerződés, valamint a vonatkozó gazdasági és pénzügyi terv – megsemmisítését kérte.
16 E tekintetben az alapeljárás felperese arra hivatkozott, hogy e határozatok jogellenesek, mivel az 1370/2007 rendelet 5. cikkének (2)–(6) bekezdése nem alkalmazható az alapügyben szóban forgó közszolgáltatási szerződésekre, mivel e rendelkezés csak a vasúti vagy más kötöttpályás, illetve közúti személyszállítással kapcsolatos koncessziós szerződésekre vonatkozik. Márpedig az alapeljárás tárgya egy olyan szolgáltatási szerződés, amely egyrészt nem koncesszió formáját ölti magára, másrészt pedig egy kötélpályás szállítási szolgáltatásra vonatkozik. Következésképpen e jogvitát a közbeszerzésekről szóló törvénykönyv, és különösen annak 192. cikke (2) bekezdése alapján kell eldönteni, amely az in house odaítélést sajátos feltételek fennállásától teszi függővé, többek között az ajánlati felhívás közzétételének lehetetlenségére vonatkozó különös indokolástól, illetve annak bizonyításától, hogy egy ilyen jellegű odaítélés előnyös a közösség számára, amely feltételek a jelen ügyben nem teljesülnek.
17 Az eljárás során az alapeljárás felperese, az 1370/2007 rendelet (33) preambulumbekezdésére emlékeztetve, felvetette azt a kérdést, hogy az alapügyben szóban forgó közszolgáltatási szerződés keretében nyújtott ellentételezés összeegyeztethető‑e az EUM‑Szerződés állami támogatásokra vonatkozó rendelkezéseivel, és többek között azt állította, hogy az STA‑nak nyújtott ellentételezés mértékét nem azon költségek elemzése alapján határozták meg, amelyek egy átlagos, jól irányított és közlekedési eszközökkel megfelelően felszerelt vállalkozásnál a rá háruló szolgáltatási kötelezettségek teljesítése során felmerülnének.
18 Mivel a Tribunale Regionale di Giustizia Amministrativa del Trentino Alto Adige, Sezione autonoma di Bolzano (Trentino Alto Adige tartomány közigazgatási bírósága, bolzanói autonóm tanács) elutasította az alapeljárás felperesének jogorvoslati kérelmét, ez utóbbi az ítélet megváltoztatása iránti keresetet nyújtott be a Consiglio di Statóhoz (államtanács, Olaszország), a kérdést előterjesztő bírósághoz. E bíróságnak kétségei vannak az 1370/2007 rendelet és az EUM‑Szerződés állami támogatásokra vonatkozó rendelkezéseinek értelmezését illetően.
19 Közelebbről, a kérdést előterjesztő bíróság egyrészt arra keresi a választ, hogy a kötélpályán történő szállítás e rendelet hatálya alá tartozik‑e, amint azt e rendelet 1. cikkének (2) bekezdése meghatározza, másrészt pedig, annak értékelése céljából, hogy az alapügyben szóban forgó személyszállítási közszolgáltatási szerződésben előírt ellentételezés az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak minősül‑e, amelyre az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdésében előírt előzetes bejelentési kötelezettség vonatkozik, az ezen ellentételezés kiszámítását lehetővé tevő módszer megfelelt‑e a 2003. július 24‑i Altmark Trans és Regierungspräsidium Magdeburg ítéletből (C‑280/00, EU:C:2003:415) eredő ítélkezési gyakorlat által rögzített negyedik feltételnek.
20 E körülmények között a Consiglio di Stato (államtanács) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:
„1) Úgy kell‑e értelmezni az [1370/2007] rendelet 1. cikkének (2) bekezdését, hogy azzal ellentétes az e rendeletnek a nemzeti és nemzetközi multimodális személyszállítási szolgáltatások nyújtására történő alkalmazása, amennyiben egyrészt a szállítási közszolgáltatás az odaítélés szempontjából egységes jelleget ölt, és azt villamossal, siklóval és kabinos kötélpályán nyújtják, másrészt pedig a kötöttpályás szállítás a teljes egészében és egységesen a szolgáltató részére odaítélt szolgáltatás több, mint 50%‑át teszi ki?
2) Az első kérdésre adandó nemleges válasz esetén: úgy kell‑e értelmezni az [1370/2007] rendelet 5. cikkének (1) és (2) bekezdését, hogy az a villamossal történő személyszállításra vonatkozó közszolgáltatási szerződésnek belső szolgáltató részére történő közvetlen odaítélésével összefüggésben is kötelezővé teszi az odaítélésre vonatkozó aktus jogi formájának ellenőrzését, azzal, hogy az említett 5. cikk (2) bekezdésének hatályán kívül esnek az olyan aktusok, amelyek nem szolgáltatási koncessziós szerződések formáját öltik?
3) A második kérdésre adandó igenlő válasz esetén: úgy kell‑e értelmezni a [koncessziós szerződésekről szóló, 2014. február 26‑i 2014/23/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2014. L 94., 1. o.)] 5. cikke (1) bekezdésének b) pontját és (2) bekezdését, hogy nem száll át a szolgáltatások kezeléséhez kapcsolódó működési kockázat a nyertes ajánlattevőre, amennyiben az odaítélés tárgyát képező szerződés: a) a bruttó költségen (gross cost) alapul, és a bevételek az ajánlatkérő szervet illetik meg, b) üzemeltetési bevételként a szolgáltató javára kizárólag az [ajánlatkérő] szerv által megfizetett és a végzett tevékenység volumenével arányos ellenértéket ír elő (tehát kizárja a keresleti kockázatot), c) az ajánlatkérő szervnél hagyja (az ellenértékeknek a szolgáltatási volumenek előre meghatározott határértékeken felüli csökkenéséből következő csökkenésével kapcsolatban) a keresletből eredő működési kockázatot, a (jogszabályi és szabályozási változásokkal, valamint az engedélyek és/vagy tanúsítványok illetékes személyek általi késedelmes kiállításával kapcsolatban felmerülő) szabályozási kockázatot, (az ellenértékek kifizetésének elmaradásával vagy késedelmes kifizetésével, valamint az ellenértékek kiigazításának elmaradásával kapcsolatban felmerülő) pénzügyi kockázatot, valamint a vis maior felmerülésének (a szolgáltatásnyújtás feltételeinek előre nem látható megváltozásából következő) kockázatát, és d) átruházza a nyertes ajánlattevőre (a szolgáltató által nem ellenőrizhető tényezők, az energia, a nyersanyagok és az anyagok költségeinek változásával kapcsolatban) a kínálatból eredő működési kockázatot, (a személyi jellegű ráfordítások kollektív szerződésen alapuló változásaiból eredő,) munkaügyi kapcsolatokkal összefüggő kockázatot, (a működési költségek várható költségek téves becsléséből eredő negatív dinamikájából eredő) üzemeltetési kockázatot, valamint a (szolgáltatás nyújtását szolgáló javakon bekövetkező véletlenszerű eseményekből eredő) társadalmi és környezeti kockázatot?
4) Végezetül, úgy kell‑e értelmezni az EUMSZ 107. [cikk] (1) bekezdését és az EUMSZ [108. cikk] (3) bekezdését, hogy helyben illetékes hatóság által személyszállítási közszolgáltatási szerződésnek belső szolgáltató részére történő közvetlen odaítélése keretében az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdése értelmében vett előzetes ellenőrzési eljárás tárgyát képező állami támogatásnak minősül a közszolgáltatási kötelezettségeknek az olyan ellentételezése, amelynek alapját az olyan üzemeltetési költségek képezik, amelyek bár összefüggenek a várható szolgáltatási szükségletekkel, egyrészt figyelembe veszik a több, mint tíz évre meghosszabbított szolgáltatási koncesszió jogosultjának minősülő korábbi üzemeltető által nyújtott szolgáltatás múltbeli költségeit, másrészt pedig minden esetben arányosak a korábbi odaítéléssel vagy egyébként az ágazat szolgáltatóit általánosságban érintő szabványos piaci paraméterekkel kapcsolatos költségekkel vagy ellenértékekkel?”
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről
Az első kérdésről
21 Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy úgy kell‑e értelmezni az 1370/2007 rendelet 1. cikkének (2) bekezdését, hogy azzal ellentétes az, ha e rendeletet olyan multimodális személyszállítási közszolgáltatási szerződésre alkalmazzák, amely magában foglalja a villamossal, siklóval és kabinos kötélpályával történő közlekedést, még abban az esetben is, ha a kötöttpályás közlekedés képezi azon szállítási szolgáltatások többségét, amelyek üzemeltetését odaítélték.
22 Először is, egyfelől emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint valamely uniós jogi rendelkezés értelmezése nem akadályozhatja meg e rendelkezés egyértelmű és pontos szövegének hatékony érvényesülését. Amennyiben tehát az uniós jog valamely rendelkezésének értelme magából a rendelkezés szövegéből egyértelműen kitűnik, a Bíróság nem térhet el ettől a megfogalmazástól (lásd ebben az értelemben: 2022. szeptember 20‑i VD és SR ítélet, C‑339/20 és C‑397/20, EU:C:2022:703, 71. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
23 Másfelől, az 1370/2007 rendelet 9. cikke mentesíti az e rendeletnek megfelelően kifizetett ellentételezéseket az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdésében előírt előzetes bejelentési kötelezettség alól. Következésképpen mint a bejelentési kötelezettség által megtestesített főszabály korlátozását az említett rendelet rendelkezéseit és az abban előírt feltételeket szigorúan kell értelmezni (lásd ebben az értelemben: 2016. július 21‑i Dilly’s Wellnesshotel ítélet, C‑493/14, EU:C:2016:577, 37. pont; 2019. március 5‑i Eesti Pagar ítélet, C‑349/17, EU:C:2019:172, 60. pont).
24 Az 1370/2007 rendelet 1. cikke (2) bekezdésének szövege, amely a rendelet alkalmazási körét határozza meg, úgy rendelkezik, hogy ezt a rendeletet a vasúti, valamint az egyéb kötöttpályás és a közúti személyszállítási közszolgáltatások belföldi és nemzetközi üzemeltetésére kell alkalmazni, kivéve azokat a szolgáltatásokat, amelyeket főként történelmi érdekességük vagy idegenforgalmi értékük miatt üzemeltetnek. E rendelkezés azt is előírja, hogy a tagállamok e rendeletet alkalmazhatják a belvízi személyszállításra.
25 Márpedig először is meg kell állapítani, hogy az 1370/2007 rendelet nem határozza meg a „vasúti, valamint az egyéb kötöttpályás személyszállítási szolgáltatás” fogalmát. Mindazonáltal az általános nyelvhasználatban elfogadott szokásos jelentésükre tekintettel a jogalkotó azon döntése, hogy e kifejezéseket használja, azt jelenti, hogy a jogalkotó olyan közlekedési módokra kívánt utalni, amelyeket a járművek egyetlen sínből vagy párhuzamos sínekből álló vágányon történő mozgatása jellemez.
26 Következésképpen az említett kifejezés nem vonatkozik az olyan közlekedési módra, mint a kabinos kötélpálya. A kabinos kötélpályát ugyanis a 2016/424 rendelet 3. cikkének 7. pontja úgy határozza meg, hogy az egy olyan kötélpálya‑létesítmény, ahol a kabinokat egy vagy több kötél tartja függve és hajtja előre.
27 Másodsorban, ugyanezen okból e közlekedési mód nem tartozik az 1370/2007 rendelet 1. cikkének (2) bekezdésében szintén említett közúti és belvízi közlekedés körébe sem.
28 Harmadsorban, az 1370/2007 rendelet nem tartalmaz semmiféle olyan rendelkezést, amely előírná, hogy e rendeletet az 1. cikkének (2) bekezdésében említettektől eltérő közlekedési módokat magában foglaló multimodális szerződésekre kell alkalmazni, azt az esetet is ideértve, amikor a kötöttpályás közlekedés az érintett szerződés több mint 50%‑át képviseli.
29 Negyedsorban meg kell állapítani, hogy az 1370/2007 rendelet 1. cikkének (2) bekezdése lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy e rendeletet a belvízi személyszállításra is alkalmazzák Ennek megfelelően, mivel az említett rendelet hatálya kiterjesztésének lehetőségét az 1370/2007 rendelet 1. cikkének (2) bekezdése kifejezetten anélkül írja elő, hogy e rendelkezés említené a kabinos kötélpályával történő közlekedést, e közlekedési eszközt úgy kell tekinteni, mint amely nem képezheti e lehetőség tárgyát.
30 Márpedig a jelen ítélet 23. pontjában kifejtett okok miatt ugyanezen rendeletnek a hatályát meghatározó 1. cikke (2) bekezdését szigorúan kell értelmezni.
31 Következésképpen az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy az 1370/2007 rendelet 1. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy e rendelet nem alkalmazható egy olyan multimodális személyszállítási közszolgáltatási szerződésre, amely magában foglalja a villamossal, siklóval és kabinos kötélpályával történő közlekedést, még abban az esetben sem, ha a kötöttpályás közlekedés képezi azon szállítási szolgáltatások többségét, amelyek üzemeltetését odaítélték.
A második és harmadik kérdésről
32 Az első kérdésre adott válaszra tekintettel a második és a harmadik kérdésre nem szükséges válaszolni.
A negyedik kérdésről
33 Negyedik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy úgy kell‑e értelmezni az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdését, hogy az e rendelkezés értelmében vett „állami támogatásnak” minősül egy személyszállítási közszolgáltatási szerződésnek a hatáskörrel rendelkező helyi hatóság általi közvetlen odaítélése keretében a belső szolgáltató részére közszolgáltatási kötelezettségekért fizetett olyan ellentételezés, amelyet azon üzemeltetési költségek alapján számítottak ki, amelyeket egyrészt a kilépő szolgáltató által nyújtott szolgáltatás korábbi költségeinek figyelembevételével számítottak ki, másrészt minden esetben arányosak a korábbi odaítélés költségeivel vagy ellenértékeivel vagy egyébként az ágazat szolgáltatóit általánosságban érintő szabványos piaci paraméterekkel kapcsolatos költségekkel vagy ellenértékekkel.
34 E kérdés – amint az a kérdést előterjesztő bíróság magyarázataiból kitűnik – olyan összefüggésben került előterjesztésre, amelyben az új piaci szereplőnek fizetendő ellentételezés rendszerét többek között egységes ágazati referenciaértékek, valamint egy szimulált közbeszerzési eljárásra vonatkozó, olyan gazdasági és pénzügyi tervből eredő költségekkel való összehasonlítás alapján határozták meg, amely maga is a kilépő szolgáltató egyes korábbi évekre vonatkozó eredménykimutatásain alapul.
35 Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy amint az az 1370/2007 rendelet (36) preambulumbekezdéséből kitűnik, amennyiben az e rendelet hatálya alá nem tartozó személyszállítási közszolgáltatás nyújtásával kapcsolatos ellentételezést nyújtanak, meg kell vizsgálni, hogy ez az ellentételezés az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak minősül‑e, amely esetben az említett ellentételezés az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdésében előírt bejelentési kötelezettség alá tartozik.
36 Márpedig az állandó ítélkezési gyakorlatból következik, hogy formájától függetlenül állami támogatásnak minősül az a beavatkozás, amely közvetlenül vagy közvetve alkalmas vállalkozások előnyben részesítésére, illetve amelyet olyan gazdasági előnynek kell tekinteni, amely olyan gazdasági előnyt biztosít, amelyet a kedvezményezett vállalkozás az általános piaci feltételek között, azaz állami támogatás hiányában nem érhetett volna el (lásd ebben az értelemben: 2022. január 27‑i Sātiņi‑S ítélet, C‑238/20, EU:C:2022:57, 41. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
37 Mindazonáltal a 2003. július 24‑i Altmark Trans és Regierungspräsidium Magdeburg ítélet (C‑280/00, EU:C:2003:415) szerint a közszolgáltatásért járó ellentételezés nem minősül állami támogatásnak, amennyiben négy feltétel együttesen teljesül. Először is, a közszolgáltatási kötelezettség teljesítése érdekében nyújtott szolgáltatások ellenértékét képviselő ellentételezésben részesülő vállalkozást ténylegesen közszolgáltatási kötelezettségnek kell terhelnie, és e kötelezettségnek egyértelműen meghatározottnak kell lennie. Másodsorban, az ellentételezés kiszámításának alapjául szolgáló feltételeket tárgyilagos és átlátható módon előzetesen kell megállapítani. Harmadsorban, az ellentételezés nem haladhatja meg a közszolgáltatási kötelezettségek végrehajtása során felmerülő költségek egészben vagy részben való fedezéséhez szükséges mértéket, figyelemmel az érintett bevételekre és az e kötelezettségek teljesítéséből származó méltányos nyereségre. Következésképpen, negyedsorban, amikor a közszolgáltatási kötelezettség végrehajtásával megbízott vállalkozás kiválasztása nem közbeszerzési eljárás keretében történik, amely lehetővé tenné, hogy azt a jelöltet válasszák, aki a közösségnek legkevesebb költséggel járó szolgáltatást tudja nyújtani, a szükséges ellentételezés mértékét azon költségek elemzése alapján kell megállapítani, amelyet egy átlagos, jól vezetett és a szükséges közszolgáltatási követelmények kielégítéséhez közlekedési eszközökkel megfelelően felszerelt vállalkozásnál e kötelezettségek végrehajtásakor felmerülnének, figyelemmel az érintett bevételekre és az e kötelezettségek teljesítéséből származó méltányos nyereségre (lásd ebben az értelemben: 2003. július 24‑i Altmark Trans és Regierungspräsidium Magdeburg ítélet, C‑280/00, EU:C:2003:415, 89., 90., 92. és 93. pont).
38 Közelebbről, negyedik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság azt kívánja megtudni, hogy a személyszállítási közszolgáltatási szerződés keretében nyújtott ellentételezés kiszámítása megfelel‑e a jelen ítélet előző pontjában hivatkozott negyedik feltételnek, amennyiben e számítást a kilépő szolgáltató költségeinek és ellenszolgáltatásainak, valamint az érintett ágazat valamennyi gazdasági szereplőjére érvényes szabványos piaci paraméterek figyelembevételével végzik. A kérdést előterjesztő bíróságnak ugyanis kétségei vannak afelől, hogy e kritériumok megfelelő alapot jelentenek‑e egy átlagos, jól vezetett és az előírt közszolgáltatási követelmények kielégítéséhez szükséges eszközökkel megfelelően ellátott vállalkozás költségeinek kiszámításához.
39 E tekintetben, először is, a „szabványos piaci paramétereket” illetően meg kell állapítani, hogy az annak értékelése céljából alkalmazható egyik megközelítés lényege, hogy e negyedik feltétel teljesül‑e, a közszolgáltatási szerződést elnyerő vállalkozás számára nyújtandó ellentételezésnek az olyan vállalkozásoknál felmerült költségek átlaga alapján történő kiszámítása lehet, amelyek az alapügyben szóban forgó közszolgáltatással minden tekintetben összehasonlítható szolgáltatást nyújtanak több éve egy, a versenynek nyitott piacon, illetve az említett vállalkozások által kapott, a közszolgáltatási kötelezettségek teljesítéséből származó bevételek, és adott esetben az e szolgáltatásból származó nyereség átlaga alapján. E tekintetben, először is, a „szabványos piaci paramétereket” illetően meg kell állapítani, hogy az annak értékelése céljából alkalmazható egyik megközelítés, hogy e negyedik feltétel teljesül‑e, állhat a közszolgáltatási szerződést elnyerő vállalkozás számára nyújtandó ellentételezésnek az olyan vállalkozásoknál felmerült költségek átlaga alapján történő kiszámításából, amelyek több éve az alapügyben szóban forgó közszolgáltatással minden tekintetben összehasonlítható szolgáltatást nyújtanak a versenynek kitett piacon, az említett vállalkozások által kapott, a közszolgáltatási kötelezettségek teljesítéséből származó bevételek, és adott esetben az e szolgáltatásokból származó nyereség alapján. Vélelmezhető ugyanis, hogy az ilyen számítás lehetővé teszi azon költségek meghatározását, amelyek egy átlagos, jól vezetett és az előírt közszolgáltatási követelmények teljesítéséhez szükséges eszközökkel megfelelően ellátott vállalkozásnál e tekintetben merültek volna fel, az érintett bevételekre és azon észszerű nyereségre figyelemmel, amelyet e vállalkozás az ilyen tevékenység gyakorlásától várhatott el.
40 Mindazonáltal ahhoz, hogy az ilyen megközelítés releváns legyen, először is meg kell győződni arról, hogy az ily módon figyelembe vett, piacon működő vállalkozások száma kellően jelentős‑e ahhoz, hogy – mivel egy adott vállalkozás sajátos helyzetét nem kell aránytalanul súlyozni – az ilyen átlagot statisztikailag alátámasztottnak, és ezért a 2003. július 24‑i Altmark Trans és Regierungspräsidium Magdeburg ítéletben (C‑280/00, EU:C:2003:415) megállapított negyedik feltételben előírt szabvány tekintetében megfelelőnek lehessen tekinteni.
41 Továbbá, az ilyen számítás céljából csak azokat a vállalkozásokat lehet figyelembe venni, amelyek képesek azonnal teljesíteni az érintett közszolgáltatási kötelezettségeket, és ezért úgy tekinthetők, hogy megfelelő mértékben rendelkeznek a szükséges közszolgáltatási követelmények kielégítéséhez szükséges eszközökkel.
42 Végül, bár az e vállalkozások által nyújtott szolgáltatásnak összehasonlíthatónak kell lennie az érintett közszolgáltatással, egy multimodális személyszállítási közszolgáltatás odaítélésével összefüggésben az ilyen követelmény nem zárja ki, hogy először is egy átlagos, jól vezetett és az e multimodális szállítási szolgáltatás minden egyes eleme tekintetében a szükséges eszközökkel megfelelően ellátott vállalkozásnál felmerült költségeket külön‑külön számítsák ki, és ezt követően e költségeket összeadják, amennyiben adott esetben az ezen elemek integrált kezeléséből eredő, egyértelműen azonosítható szinergiahatásokat megfelelően figyelembe veszi.
43 Következésképpen a kérdést előterjesztő bíróság feladata, hogy e tényezők fényében meghatározza, hogy a jelen ügyben alkalmazott szabványos piaci paraméterek megfelelnek‑e ennek a módszertannak.
44 Másodszor, ami azt a kérdést illeti, hogy a kilépő szolgáltató által nyújtott szolgáltatás költségeit figyelembe lehet‑e venni, meg kell állapítani, hogy az „átlagos, jól vezetett és a szükséges eszközökkel megfelelően ellátott vállalkozás” kritériuma önmagában nem zárja ki a kilépő szolgáltató által nyújtott szolgáltatás vagy az előző odaítélés korábbi költségein alapuló számítást, feltéve azonban, hogy a kilépő üzemeltetőt az e célból szokásosan alkalmazott számviteli és pénzügyi elemzési módszerek alapján átlagos és jól vezetett vállalkozásnak lehet tekinteni.
45 Következésképpen a negyedik kérdésre azt a választ kell adni, hogy az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy nem minősül az e rendelkezés értelmében vett „állami támogatásnak” egy személyszállítási közszolgáltatási szerződésnek a hatáskörrel rendelkező helyi hatóság általi közvetlen odaítélése keretében a belső szolgáltató részére közszolgáltatási kötelezettségekért fizetett olyan ellentételezés, amelyet azon üzemeltetési költségek alapján számítottak ki, amelyeket egyrészt a kilépő szolgáltató által nyújtott szolgáltatás korábbi költségeinek figyelembevételével számítottak ki, másrészt minden esetben arányosak a korábbi odaítélés költségeivel vagy ellenértékeivel, vagy egyébként az ágazat szolgáltatóit általánosságban érintő szabványos piaci paraméterekkel kapcsolatos költségekkel vagy ellenértékekkel, amennyiben e tényezők alkalmazása olyan költségek meghatározásához vezet, amelyek azokat a költségeket tükrözik, amelyek egy átlagos, jól vezetett és az előírt közszolgáltatási követelmények teljesítéséhez szükséges eszközökkel megfelelően ellátott vállalkozásnál e kötelezettségek teljesítésekor merülnének fel.
A költségekről
46 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (ötödik tanács) a következőképpen határozott:
1) A 2016. december 14‑i (EU) 2016/2338 európai parlamenti és tanácsi rendelettel módosított, a vasúti és közúti személyszállítási közszolgáltatásról, valamint az 1191/69/EGK és az 1107/70/EGK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2007. október 23‑i 1370/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 1. cikkének (2) bekezdését
a következőképpen kell értelmezni:
e rendelet nem alkalmazható egy olyan multimodális személyszállítási közszolgáltatási szerződésre, amely magában foglalja a villamossal, siklóval és kabinos kötélpályával történő közlekedést, még abban az esetben sem, ha a kötöttpályás közlekedés képezi azon szállítási szolgáltatások többségét, amelyek üzemeltetését odaítélték.
2) Az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdését
a következőképpen kell értelmezni:
nem minősül az e rendelkezés értelmében vett „állami támogatásnak” egy személyszállítási közszolgáltatási szerződésnek a hatáskörrel rendelkező helyi hatóság általi közvetlen odaítélése keretében a belső szolgáltató részére közszolgáltatási kötelezettségekért fizetett olyan ellentételezés, amelyet azon üzemeltetési költségek alapján számítottak ki, amelyeket egyrészt a kilépő szolgáltató által nyújtott szolgáltatás korábbi költségeinek figyelembevételével számítottak ki, másrészt minden esetben arányosak a korábbi odaítélés költségeivel vagy ellenértékeivel, vagy egyébként az ágazat szolgáltatóit általánosságban érintő szabványos piaci paraméterekkel kapcsolatos költségekkel vagy ellenértékekkel, amennyiben e tényezők alkalmazása olyan költségek meghatározásához vezet, amelyek azokat a költségeket tükrözik, amelyek egy átlagos, jól vezetett és az előírt közszolgáltatási követelmények teljesítéséhez szükséges eszközökkel megfelelően ellátott vállalkozásnál e kötelezettségek teljesítésekor merülnének fel.
Aláírások