A Bíróság (második tanács) 2007. április 26-i ítélete (a Court of Appeal [Egyesült Királyság] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) - Boehringer Ingelheim KG, Boehringer Ingelheim Pharma GmbH & Co. KG kontra Swingward Ltd, és Boehringer Ingelheim KG, Boehringer Ingelheim Pharma GmbH & Co. KG kontra Dowelhurst Ltd, és Glaxo Group Ltd kontra Swingward Ltd, és Glaxo Group Ltd, The Wellcome Foundation Ltd kontra Dowelhurst Ltd, és SmithKline Beecham plc, Beecham Group plc, SmithKline & French Laboratories Ltd kontra Dowelhurst Ltd, és Eli Lilly and Co. kontra Dowelhurst Ltd
(Ipari és kereskedelmi tulajdon - Védjegyjog - Gyógyszerkészítmények - Párhuzamos import - A védjegyet viselő termék átcsomagolása)
Az eljárás nyelve: angol
A kérdést előterjesztő bíróság
Court of Appeal (Egyesült Királyság)
Az alapeljárás felei
Felperesek: Boehringer Ingelheim KG, Boehringer Ingelheim Pharma GmbH & Co. KG contre Swingward Ltd, et Boehringer Ingelheim KG, Boehringer
Alperesek: Swingward Ltd, Dowelhurst Ltd
Tárgy
Előzetes döntéshozatal iránti kérelem - Court of Appeal - Áruk szabad mozgása - Gyógyszerkészítmény párhuzamos importőre által történő védjegyhasználat - A csomagolás megváltoztatása - A forgalombahozatalnak a Bíróság C-247/93. sz., a C-429/93. sz. és a C-436/93. sz. Brystol-Myers Squibb kontra Paranova egyesített ügyekben hozott ítéletében meghatározott feltételei - Értelmezés
Rendelkező rész
Az Európai Gazdasági Térségről szóló 1992. május 2-i megállapodással módosított, a védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1988. december 21-i 89/104/EGK első irányelv 7. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a védjegyjogosult törvényes formában tiltakozhat a valamely tagállamból eredeti belső és külső csomagolásában importált, de az importőr által egy további külső címkével ellátott gyógyszerkészítmény későbbi forgalmazása ellen, kivéve, ha
megállapítható, hogy a védjegyhez fűződő jogok érvényesítése annak jogosultja által az említett újracímkézett termékek e védjeggyel történő forgalmazása elleni tiltakozásként a tagállamok között a piacok egymástól való mesterséges elzárásához vezetne;
bizonyítható, hogy az újracímkézés nem lenne hatással a csomagoláson belül található termék eredeti állapotára;
az új csomagoláson világosan feltüntetik a termék újracímkézését végző cég/személy és a gyártó nevét;
az újracímkézett termék külleme nem olyan, ami sérthetné a védjegy, illetve annak jogosultjának hírnevét; tehát a címke nem lehet sérült, rossz minőségű vagy szennyezett;
az importőr az újracímkézett termék forgalomba bocsátását megelőzően értesíti a védjegyjogosultat, és amennyiben az kéri, az említett termékből egy mintadarabot a rendelkezésére bocsát.
Az a feltétel, miszerint a gyógyszerkészítmény átcsomagolása - annak új csomagolásba helyezése és a terméket tartalmazó csomagolásra új címke felragasztása által - feltétlenül szükséges a termék behozatal szerinti tagállamban történő későbbi forgalmazásához, amikor azon feltételek egyikéről van szó, amelyek fennállása esetén az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodással módosított 89/104 irányelv 7. cikke (2) bekezdésének megfelelően azok megakadályozzák, hogy a védjegyjogosult az említett forgalmazás ellen felléphessen, kizárólag az átcsomagolás tényére vonatkozik, és nem arra, hogy azt milyen módon vagy jelleggel végzik el.
az a feltétel, miszerint az átcsomagolt termék külleme nem lehet olyan jellegű, ami sértheti a védjegy és annak jogosultjának hírnevét, mint ahhoz szükséges feltétel, hogy ez utóbbi ne tudjon az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodással módosított 89/104 irányelv 7. cikke (2) bekezdése értelmében törvényes formában tiltakozni a gyógyszerkészítmény későbbi forgalmazása ellen akár olyankor, amikor a párhuzamos importőr úgy csomagolta újra az árut, hogy arra újból rárakta a védjegyet, akár akkor, ha az árut tartalmazó csomagolásra ragasztotta fel a címkét, nem korlátozódik azokra az esetekre, amikor a csomagolás sérült, rossz minőségű vagy szennyezett.
Az a kérdés, hogy párhuzamos importőr számára az a tény, hogy:
nem helyezi el a védjegyet az új külső csomagoláson (ún. de-branding, azaz márkamentesítés), vagy
a saját logóját helyezi el, saját vagy az ún. ""házi" csomagolását" alkalmazza, vagy több különféle termékhez használt csomagolást (ún. co-branding, azaz márkatársítás) alkalmaz, vagy
a jogosult védjegyét részben vagy egészen eltakaró új címkét helyez el a csomagoláson, vagy
nem tünteti fel az új címkén azt, hogy a szóban forgó védjegynek ez utóbbi a jogosultja, illetve
a párhuzamos importőr nevét nagybetűvel rányomtatja a csomagolásra,
olyan jellegű-e, amely sérti a védjegy hírnevét, olyan ténybeli kérdés, amelyet a nemzeti bíróságnak kell értékelnie, az egyes konkrét ügyek saját körülményeit figyelembe véve.
Az olyan helyzetekben, mint az alapeljárásbeli, a párhuzamos importőrökre hárul azon feltételek fennállásának bizonyítása, miszerint
a védjegyhez fűződő jogok érvényesítése a jogosult által az említett átcsomagolt termékek e védjeggyel történő forgalmazása elleni tiltakozásként a tagállamok között a piacok egymástól való mesterséges elzárásához vezetne;
az átcsomagolás nem lenne hatással a csomagoláson belül található termék eredeti állapotára;
az új csomagoláson világosan feltüntetik a termék átcsomagolását végző cég/személy és a gyártó nevét;
az átcsomagolt termék külleme nem olyan, ami sérthetné a védjegy, illetve annak jogosultjának hírnevét, vagyis a csomagolás nem lehet sérült, rossz minőségű vagy szennyezett,
az importőr az átcsomagolt termék forgalomba bocsátását megelőzően értesíti a védjegyjogosultat, és amennyiben az kéri, az átcsomagolt termékből egy mintadarabot a rendelkezésére bocsát,
és amelyek teljesülése megakadályozza, hogy a védjegyjogosult törvényes formában felléphessen az átcsomagolt gyógyszerkészítmények későbbi forgalmazásával szemben.
Azt a feltételt illetően, miszerint bizonyítani kell, hogy az átcsomagolás nem lesz hatással a csomagolásban található termék eredeti állapotára, elegendő, ha a párhuzamos importőr olyan jellegű bizonyítékokat szolgáltat, amelyek alapján logikusan vélelmezhető, hogy ez a feltétel teljesül. Ugyanez abból a feltételből méginkább következik, miszerint az átcsomagolt termék megjelenése nem lehet olyan, ami sértheti a védjegy és annak jogosultjának hírnevét. Ezért, ha az importőr ez utóbbi feltételt illetően ilyen bizonyítékot tud szolgáltatni, akkor adott esetben annak bizonyítása, hogy az átcsomagolás sérti-e a védjegy, illetve az ő hírnevét, a védjegyjogosultra hárul, aki inkább van abban a helyzetben, hogy ezt meg tudja ítélni.
Ha a párhuzamos importőr elmulasztotta a védjegyjogosult előzetes értesítését az átcsomagolt termékkel kapcsolatban, megsérti a jogosult jogait az említett gyógyszer későbbi forgalmazásával, lévén, hogy erről nem értesítette őt. Az e jogsértés miatti szankciónak nem csak arányosnak, hanem kellően hatékonynak, és elrettentőnek kell lennie az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodással módosított 89/104 irányelv teljes érvényesülésének biztosítása érdekében. Az olyan nemzeti szabály, amelynek értelmében egy ilyen jogsértés esetén a védjegyjogosultnak ugyanolyan feltételek mellett van joga pénzbeli kártérítésre, mint hamisítás esetén, önmagában nem tűnik ellentétesnek az arányosság elvével. Mindenesetre, a nemzeti bíróság feladata - különösen a párhuzamos importőr által elkövetett jogsértéssel a védjegyjogosultnak okozott kár terjedelmét figyelembe véve, valamint az arányosság elvének betartásával - az egyes konkrét esetekben a pénzbeli kártérítés összegét meghatározni.
____________1 - HL C 273., 2004.11.6.