A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (második tanács)
2017. május 31.(*)(i)
„Európai uniós védjegy – Felszólalási eljárás – A SOTTO IL SOLE ITALIANO SOTTO il SOLE európai uniós ábrás védjegy bejelentése – A VIÑA SOL korábbi európai uniós szóvédjegy – Viszonylagos kizáró ok – A megkülönböztető képesség megsértése – A megjelölések hasonlóságának hiánya – A 207/2009 rendelet 8. cikkének (5) bekezdése”
A T‑637/15. sz. ügyben,
az Alma‑The Soul of Italian Wine LLLP (székhelye: Coral Gables, Florida [Egyesült Államok], képviseli: F. Terrano ügyvéd)
felperesnek
az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) (képviseli: J. Crespo Carrillo, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
a másik fél az EUIPO fellebbezési tanácsa előtti eljárásban, beavatkozó fél a Törvényszék előtti eljárásban:
a Miguel Torres, SA (székhelye: Vilafranca del Penedès [Spanyolország], képviseli: J. Güell Serra ügyvéd),
az EUIPO második fellebbezési tanácsának a Miguel Torres és az Alma‑The Soul of Italian Wine közötti felszólalási eljárással kapcsolatban 2015. szeptember 3‑án hozott határozata (R 356/2015‑2. sz. ügy) ellen benyújtott keresete tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (második tanács),
tagjai: M. Prek elnök, F. Schalin (előadó) és M. J. Costeira bírák,
hivatalvezető: M. Marescaux tanácsos,
tekintettel a Törvényszék Hivatalához 2015. november 16‑án benyújtott keresetlevélre,
tekintettel az EUIPO‑nak a Törvényszék Hivatalához 2016. január 20‑án benyújtott válaszbeadványára,
tekintettel a beavatkozónak a Törvényszék Hivatalához 2016. február 17‑én benyújtott válaszbeadványára,
tekintettel a 2017. január 11‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet
A jogvita előzményei
1 2011. március 4‑én a felperes, az Alma‑The Soul of Italian Wine LLLP, európai uniós védjegybejelentést nyújtott be az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatalához (EUIPO) az európai uniós védjegyről szóló, 2009. február 26‑i 207/2009/EK tanácsi rendelet (HL 2009. L 78., 1. o.) alapján.
2 A lajstromoztatni kívánt védjegy az alábbi ábrás megjelölés volt:
3 A bejelentést a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, felülvizsgált és módosított, 1957. június 15‑i Nizzai Megállapodás szerinti 33. osztályba tartozó áruk vonatkozásában tették, a következő leírással: „Borok”.
4 Az európai uniós védjegybejelentést a Közösségi Védjegyértesítő 2011. április 1‑jei 64/2011. számában hirdették meg.
5 2011. június 30‑án a beavatkozó, a Miguel Torres, SA, a 207/2009 rendelet 41. cikke alapján felszólalt a bejelentett védjegy fenti 3. pontban foglalt áruk tekintetében történő lajstromozásával szemben.
6 A felszólalás, melynek alapját a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontjában, és a 8. cikkének (5) bekezdésében meghatározott okok képezik, a következő korábbi védjegyeken alapult:
– az 1997. február 12‑én bejelentett, és 1998. október 29‑én 462523. számon lajstromozott, 2007. március 5‑én megújított VIÑA SOL európai uniós szóvédjegy a 33. osztályba tartozó „alkoholtartalmú italok (sörök kivételével)” vonatkozásában;
– az 1944. május 9‑én bejelentett, és 1947. január 13‑án 152231. számon lajstromozott, 2007. szeptember 11‑én megújított VIÑA SOL spanyol szóvédjegy a 33. osztályba tartozó „a borok teljes osztálya, a fehér, extra száraz, a rajnaival megegyező tulajdonságú asztali borok kivételével” vonatkozásában;
– az 1973. május 25‑én bejelentett, és 1977. március 21‑én 715524. számon lajstromozott, 2003. március 25‑én megújított VIÑA SOL spanyol szóvédjegy a 33. osztályba tartozó „brandy” vonatkozásában.
7 A felszólalás, melynek alapját csak a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott ok képezi, a következő korábbi védjegyeken alapult:
– az alább látható, 2007. október 26‑án bejelentett, és 2008. május 6‑án 2796505. számon lajstromozott spanyol ábrás védjegy a 33. osztályba tartozó „alkoholtartalmú italok (sörök kivételével)” vonatkozásában:
– a 2007. október 17‑én bejelentett, és 2010. május 2‑án 6373971. számon lajstromozott SOL európai uniós szóvédjegy a 33. osztályba tartozó „alkoholtartalmú italok (a sörök kivételével)” vonatkozásában.
8 A felszólalási osztály, figyelembe véve a SOL korábbi európai uniós szóvédjegyet, 2012. október 30‑i határozatával helyt adott a felszólalásnak, azzal az indokkal, hogy fennáll az összetéveszthetőség a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében.
9 2012. december 21‑én a felperes a 207/2009/EK rendelet 58–64. cikke alapján fellebbezést nyújtott be az EUIPO‑hoz a felszólalási osztály határozata ellen.
10 2013. szeptember 10‑i határozatával (a továbbiakban: 2013. szeptember 10‑i határozat) az EUIPO második fellebbezési tanácsa helybenhagyta a felszólalási osztály határozatát, és elutasította a bejelentett védjegy lajstromozása iránti kérelmet. Kiemelte azonban, hogy pergazdaságossági okok miatt, míg a felszólalási osztály a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja alapján adott helyt a felszólalásnak, a fellebbezési tanács a 207/2009 rendelet 8. cikke (5) bekezdésében foglalt felszólalási okot vizsgálja a VIÑA SOL korábbi európai uniós szóvédjegyet véve figyelembe (a továbbiakban: korábbi védjegy). A fellebbezési tanács úgy találta, hogy az érintett közönség az Unió átlagos fogyasztóiból áll, akik általános mértékben tájékozottak, észszerű mértékben körültekintőek és figyelmesek. Úgy találta egyfelől, hogy a spanyol, francia és portugál nyelvet beszélő fogyasztók számára az ütköző védjegyek közepes mértékű hasonlóságot mutatnak, mivel a korábbi védjegy domináns eleme, a „sol” és a bejelentett védjegy domináns eleme, a „sole” rendkívül hasonlóak, és másfelől, hogy az olasz fogyasztók számára az ütköző védjegyek csupán csekély mértékű hasonlóságot mutatnak.
11 A fellebbezési tanács szerint a korábbi védjegy a borok tekintetében az Unióban jóhírnevet élvezett. Figyelembe véve az ütköző megjelölések hasonlóságát, a korábbi védjegy megkülönböztető képességét és jóhírnevét, valamint az ütköző védjegyekkel jelölt áruk azonosságát, a fellebbezési tanács úgy találta, hogy az érintett fogyasztók jelentős része, tudniillik a spanyol, olasz, francia és portugál nyelvet beszélő fogyasztók számára kapcsolat áll fenn az ütköző megjelölések között. A fellebbezési tanács úgy vélte, hogy fennáll a felhígulás veszélye, azaz annak veszélye, hogy a bejelentett védjegy használata alapos ok nélkül sérti a korábbi védjegy megkülönböztető képességét a 207/2009 rendelet 8. cikkének (5) bekezdése értelmében. Arra a következtetésre jutott, hogy a 207/2009 rendelet 8. cikkének (5) bekezdésében meghatározott feltételeknek a spanyol, olasz, francia és portugál nyelvet beszélő fogyasztók tekintetében való teljesülése elegendő ahhoz, hogy a felszólalásnak helyt adjon.
12 Mivel a felperes a 2013. szeptember 10‑i határozattal szemben 2013. november 21‑én hatályon kívül helyezés iránti kérelmet nyújtott be a Törvényszékhez, ez utóbbi a 2014. szeptember 25‑i Alma‑The Soul of Italian Wine kontra OHIM – Miguel Torres (SOTTO IL SOLE ITALIANO SOTTO il SOLE) ítéletben (T‑605/13, nem tették közzé, EU:T:2014:812) az említett határozatot hatályon kívül helyezte.
13 A Törvényszék lényegében úgy találta, hogy a 2013. szeptember 10‑i határozat nem tartalmazott olyan megállapításokat, melyek lehetővé tették volna annak eldöntését, hogy a fellebbezési tanács figyelembe vette‑e a felperes által annak alátámasztására benyújtott bizonyítékokat, hogy az ütköző védjegyekben szereplő „sol” és „sole” szavak csekély megkülönböztető képességgel rendelkeznek, vagy annak megértését, hogy a fellebbezési tanács milyen okból találta adott esetben úgy, hogy e bizonyítékok nem relevánsak. A Törvényszék tehát megállapította, hogy az említett határozat indokolása hiányos, és nem lehet megállapítani, hogy a fellebbezési tanács figyelembe vette‑e ezeket a bizonyítékokat, melyek szerint e szavak a védjegyek domináns elemei, az értékelésében, és ennélfogva azon megállapításában, mely szerint az említett védjegyek hasonlóak.
14 A Törvényszék által hozott, hatályon kívül helyező ítéletet követően az EUIPO második fellebbezési tanácsa újból megvizsgálta az ügyet, és 2015. szeptember 3‑i határozatában (a továbbiakban: megtámadott határozat) helybenhagyta a 2013. szeptember 10‑i határozatot, és a védjegybejelentést teljes egészében elutasította.
15 A fellebbezési tanács megjegyezte, hogy a 2013. szeptember 10‑i határozat hatályon kívül helyezésének szövege alapján a feladata a felperes által a „sun” szó (különböző nyelvi változatainak), illetve az érintett borászati termékekkel kapcsolatban a nap ábrázolásának az uniós fogyasztók tekintetében fennálló esetleges csekély megkülönböztető képességével kapcsolatban benyújtott bizonyítékok értékelése volt, ami hatással lehet az ütköző megjelöléseknek a domináns és megkülönböztető elemeik alapján történő összehasonlítására. A fellebbezési tanács szerint e bizonyítékok három kategóriába sorolhatók: először is, különböző, az uniós fogyasztók számára olyan védjegyekkel ellátott borokat kínáló vállalkozások honlapjainak kivonatai, mely védjegyekben szerepelnek a „sol”, „sole”, „soleil” és „sun” szavak, valamint különböző napot ábrázoló képek, másodszor a 33. osztályba tartozó áruk tekintetében lajstromozott, ugyanezen szavakat vagy képeket tartalmazó európai uniós védjegyek listája, és harmadszor, a felszólalási osztály egy korábbi, 2004. március 26‑i határozata.
16 A fellebbezési tanács megállapította, hogy a korábbi védjegy a borokra vonatkozóan az Unió területén már jóhírnevet szerzett a vitatott védjegy bejelentésének időpontjában, amennyiben ezt a 2013. szeptember 10‑i határozatban szereplő megállapítást a felperes nem kérdőjelezte meg. a fellebbezési tanács egyébiránt a felperes által benyújtott bizonyítékok vizsgálatát követően az ütköző megjelölésekkel jelölt áruk releváns fogyasztóinak azonosságát, az említett fogyasztók egy része számára e megjelölések hasonlóságát, a korábbi védjegy megkülönböztető képességét, az érintett fogyasztók jelentős része számára az ütköző megjelölések közötti kapcsolat fennállását, a korábbi védjegy megkülönbözető képességének sérelmét, és a bejelentett védjegy használata alapos okának hiányát állapította meg.
Az eljárás és a felek kérelmei
17 A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
– helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;
– az EUIPO‑t kötelezze a költségek viselésére.
18 Az EUIPO és a beavatkozó fél azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el keresetet;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
A jogkérdésről
19 A felperes keresete alátámasztásául három jogalapra hivatkozik, amelyeket először is a 207/2009 rendelet 8. cikke (5) bekezdésének megsértésére, másodszor az említett rendelet 64. cikke (1) bekezdésének megsértésére, és harmadszor pedig ugyanezen rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértésére alapít.
20 Célszerű az első, a 207/2009 rendelet 8. cikke (5) bekezdésének megsértésére alapított jogalap vizsgálatával kezdeni, adott esetben a második és a harmadik jogalap vizsgálatát megelőzően.
21 Az első jogalap alátámasztásaként a felperes lényegében úgy érvel, hogy az EUIPO tévesen állapította meg, hogy a „sol” és a „sole” kifejezések nem mutatnak közvetlen kapcsolatot a szóban forgó árukkal, úgy értékelve, hogy e kifejezések nem írják le sem a bort, sem annak tulajdonságait, természetét vagy rendeltetését.
22 A felperes szerint ugyanis ez pontatlan, mivel a nap és a bor közötti kapcsolat köztudomású. A „sol” és a „sole” szavak egyértelműen utalnak a bor eredetére, amit megerősít a 33. osztályba tartozó áruk tekintetében lajstromozott, a „sol”, „sole”, „soleil” vagy „sun” szavakat, illetve napot ábrázoló képeket tartalmazó európai uniós védjegyeknek a felperes által benyújtott listája. E kifejezések vagy képek tehát csupán igen csekély megkülönböztető képességgel rendelkeznek a bor tekintetében. Egyébiránt a szóban forgó lista alátámasztja azt is, hogy az Unió piacán egyidejűleg vannak jelen a bort jelölő, és a „sol”, „sole”, „soleil” vagy „sun” szavakat, illetve napot ábrázoló képeket tartalmazó védjegyek.
23 A felperes vitatja egyébként, hogy a korábbi védjegy jóhírnevet szerzett volna az Unióban. Mindenesetre arra hivatkozik, hogy amennyiben bizonyítást is nyerne e szerzett jóhírnév, a 207/2009 rendelet 8. cikke (5) bekezdésének végrehajtásához szükséges kumulatív feltételek nem teljesülnek. Az ütköző megjelölések ugyanis nem hasonlóak, mivel az e megjelölésekben szereplő, igen csekély megkülönböztető képességgel rendelkező „sol” és „sole” szavak jelenlétéből következő hasonlóság nem bír nagyobb jelentőséggel, mint az említett megjelölések közötti különbségek, és így nem sérül a korábbi védjegy megkülönböztető képessége. A felperes végül a bejelentett védjegy lajstromozásának és használatának azon lehetőséggel kapcsolatos alapos okára hivatkozik, hogy egy borokat jelölő védjegy hivatkozhat a napra, amint azt több bortermelő teszi is.
24 Az EUIPO úgy érvel, hogy a közigazgatási eljárás során benyújtott, az 1–3. mellékletben szereplő bizonyítékok értékelése nem vezet a megtámadott határozat indokolásának módosításához, mely indokolás szerint a „sol” kifejezés, a korábbi védjegy domináns elemeként nem tekinthető leírónak, és ekképpen rendelkezik megkülönböztető képességgel, és így az érintett közönség a VIÑA SOL korábbi védjegyet védjegyként észleli.
25 Az EUIPO arra a következtetésre jutott, hogy tekintettel először is az ütköző megjelöléseknek az első megjelölésben szereplő „sol” és a második megjelölésben szereplő „sole” kifejezés jelenlétéből eredő hasonlóságára, és másodszor a korábbi védjegynek a borok vonatkozásában fennálló jóhírnevére, az érintett közönség jelentős része számára kapcsolat áll fenn az érintett megjelölések között, mivel a bejelentett védjegy a közönség e része számára a korábbi védjegyet idézi fel. A korábbi védjegy sérelme abban állna, hogy veszítene a minőséget illetően a hírnevéből, és esetleg az értékesítései csökkennének.
26 A beavatkozó úgy érvel, hogy a „sol” kifejezés megkülönböztető képessége a bor tekintetében bizonyított. Következésképpen úgy véli, hogy a jelen esetben a szóban forgó áruk teljes azonossága, a korábbi védjegy hírneve, mely az egyik legismertebb borvédjegy Európában, és azon tény, miszerint az ütköző védjegyek megkülönböztető és domináns eleme a „sol”, illetve a „sole” szó, valamint a nap ötlete, elegendő ahhoz, hogy a fogyasztók, legalábbis Spanyolországban, Franciaországban és Portugáliában az ütköző védjegyek között kapcsolatot feltételezzenek. Mivel teljesülnek a 207/2009 rendelet 8. cikkének (5) bekezdésében felsorolt további feltételek, a jelen esetben a korábbi védjegy hírneve és a megkülönböztető képességének sérelme, a bejelentett védjegy a lajstromozása esetén részt venne a korábbi védjegy jóhírnevének élősködő módon történő kihasználásában, és emiatt a szóban forgó védjegybejelentést el kell utasítani.
27 Előzetesen meg kell jegyezni, hogy a jelen esetben végzett vizsgálat a megtámadott határozat jogszerűségét az abban foglalt indokolás alapján vizsgálja felül, továbbá arra vonatkozóan, hogy ezen indokok részben a 2013. szeptember 10‑i határozatban foglalt eredeti indokokra való hivatkozásokból állnak ez utóbbi, hivatkozott határozat tartalma tekintetében (lásd analógia útján: 1959. március 20‑i Nold kontra Főhatóság ítélet, 18/57, EU:C:1959:6, 116. o.), azonban kizárólag amennyiben e tartalmat nem érintette a 2014. szeptember 25‑i SOTTO IL SOLE ITALIANO SOTTO il SOLE ítélet (T‑605/13, nem tették közzé, EU:T:2014:812).
28 A 207/2009 rendelet 8. cikke (5) bekezdésének értelmében az ugyanezen cikk (2) bekezdése szerinti korábbi védjegy jogosultjának felszólalása alapján nem részesülhet oltalomban a korábbi védjeggyel azonos vagy ahhoz hasonló megjelölés, és ha az érintett áruk, illetve szolgáltatások nem hasonlóak, feltéve hogy a korábbi védjegy jóhírnévnek örvend az Unió területén belül, amennyiben korábbi európai uniós védjegyről van szó, illetve az érintett tagállam területén, amennyiben korábbi nemzeti védjegyről van szó, és a megjelölés alapos ok nélkül történő használata sértené vagy tisztességtelenül kihasználná a korábbi védjegy megkülönböztető képességét vagy jóhírnevét.
29 A korábbi védjegy számára a 207/2009 rendelet 8. cikkének (5) bekezdése által biztosított, kiterjedt oltalom tehát több feltétel együttes fennállását feltételezi. Először is a korábbi védjegynek és a bejelentett védjegynek azonosaknak vagy hasonlóaknak kell lenniük. Másodsorban a korábbi védjegynek jóhírnévnek kell örvendenie az Unió területén belül, amennyiben korábbi európai uniós védjegyről van szó, illetve az érintett tagállam területén, amennyiben korábbi nemzeti védjegyről van szó. Harmadsorban a bejelentett védjegy alapos ok nélkül történő használatának a korábbi védjegy megkülönböztető képessége vagy jóhírneve tisztességtelen kihasználásának, vagy a korábbi védjegy megkülönböztető képessége vagy jóhírneve sérelmének veszélyét kell eredményeznie. Mivel e feltételek kumulatív jellegűek, közülük már egynek a hiánya is meghiúsítja az említett rendelkezés alkalmazását (2007. március 22‑i Sigla kontra OHIM – Elleni Holding (VIPS) ítélet, T‑215/03, EU:T:2007:93, 34. és 35. pont; lásd továbbá ebben az értelemben: 2005. május 25‑i Spa Monopole kontra OHIM – Spa‑Finders Travel Arrangements (SPA‑FINDERS) ítélet, T‑67/04, EU:T:2005:179, 30. pont).
30 A 207/2009 rendelet 8. cikke (5) bekezdésének harmadik alkalmazási feltételét illetően emlékeztetni kell arra, hogy a korábbi védjegy megkülönböztető képességének sérelme, mely fogalmat „a felhígulás veszélyének” is neveznek, rendszerint akkor állapítható meg, ha a lajstromozni kért védjegy használata azzal a hatással jár, hogy a korábbi védjegy többé nem alkalmas közvetlen asszociáció keltésére azon áruk tekintetében, amelyek tekintetében azt lajstromozták és alkalmazták (lásd ebben az értelemben: 2014. december 11‑i Coca‑Cola kontra OHIM – Mitico (Master) ítélet, T‑480/12, EU:T:2014:1062, 83. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
31 A Bíróság pontosította, hogy mely tényezők lehetnek relevánsak az ütköző védjegyek közötti kapcsolatnak az érintett közönség képzetében való fennállása megállapítását célzó átfogó értékelésnél. Így e tényezők közül először is megemlítette az említett védjegyek közötti hasonlóság mértékét, másodszor azon áruk vagy szolgáltatások természetét, amelyek vonatkozásában e védjegyeket lajstromozták, beleértve ezen áruk vagy szolgáltatások, valamint az érintett közönség hasonlóságának vagy különbözőségének mértékét, harmadszor a korábbi védjegy jóhírnevének erősségét, negyedszer a korábbi védjegy benne rejlő vagy a használattal megszerzett megkülönböztető képességének mértékét, és ötödször az összetéveszthetőségnek a közönség képzetében való fennállását (lásd analógia útján: 2008. november 27‑i Intel Corporation ítélet, C‑252/07, EU:C:2008:655, 42. pont).
32 A szóban forgó áruk összehasonlítását és az érintett közönség meghatározását követően a jelen esetben a második, a korábbi védjegy jóhírnevének az Unióban való fennállására vonatkozó feltételt kell megvizsgálni, amennyiben e jóhírnév erősségétől függ az ütköző védjegyek közötti kapcsolat megállapításához hozzájáruló tényezők átfogó értékelése, és ezt követően kell megvizsgálni az első, az ütköző védjegyek azonosságára, illetve hasonlóságára vonatkozó feltételt.
Az ütköző védjegyekkel jelölt árukról
33 Jóllehet a 207/2009 rendelet 8. cikkének (5) bekezdésében meghatározott oltalom az egymáshoz nem hasonló áruk és szolgáltatások esetében való alkalmazásra került kialakításra, az alkalmazható abban az esetben is, amikor az ütköző védjegyekkel jelölt áruk vagy szolgáltatások azonosak vagy hasonlóak (lásd ebben az értelemben: 2007. július 11‑i Mülhens kontra OHIM – Minoronzoni (TOSCA BLU) ítélet, T‑150/04, EU:T:2007:214, 54. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
34 Az ütköző védjegyekkel jelölt áruk a 33. osztályba tartoznak, és egyfelől a bejelentett védjegy esetében a boroknak felelnek meg, másfelől pedig, a korábbi védjegy esetében az alkoholtartalmú italoknak (sörök kivételével). Meg kell tehát állapítani, hogy fennáll azonosság, amennyiben az elsők benne foglaltatnak a másodikban, amit egyébként a felek sem vitatnak (lásd ebben az értelemben: 2005. november 24‑i Sadas kontra OHIM – LTJ Diffusion [ARTHUR ET FELICIE] ítélet, T‑346/04, EU:T:2005:420, 34. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
Az érintett közönségről
35 Az érintett közönséggel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy az ütköző védjegyek közötti kapcsolat, amelytől a 207/2009 rendelet 8. cikkének (5) bekezdésében felsorolt visszaélésszerű magatartások megvalósulása függ, azt feltételezi, hogy az említett védjegyekkel jelölt áruk és szolgáltatások által érintett közönségek azonosak, vagy bizonyos mértékben „átfedik egymást” (2012. március 9‑i Ella Valley Vineyards kontra OHIM – HFP [ELLA VALLEY VINEYARDS] ítélet, T‑32/10, EU:T:2012:118, 23. pont; lásd analógia útján: 2008. november 27‑i Intel Corporation ítélet, C‑252/07, EU:C:2008:655, 46–49. pont).
36 Egyébiránt az összetéveszthetőség átfogó értékelésénél az érintett termékek átlagos fogyasztóját kell figyelembe venni, aki szokásosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő. Azt is számításba kell venni, hogy az átlagos fogyasztó figyelme a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások kategóriájától függően változó lehet (lásd: 2007. február 13‑i Mundipharma kontra OHIM – Altana Pharma [RESPICUR] ítélet, T‑256/04, EU:T:2007:46, 42. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
37 Jelen esetben a felperes a fellebbezési tanács előtti első eljárás során arra hivatkozott, hogy a szóban forgó áruk érintett közönsége az átlagosnál nagyobb fokú figyelmet tanúsít, amit különösen az EUIPO vitat.
38 E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a „borok”, amennyiben mind a bejelentett védjegy, mind a korábbi védjegy által érintettek, az Unió nagyközönségének szántak. Az ítélkezési gyakorlat szerint ugyanis mivel a borok általában széles körű forgalmazás tárgyát képezik, a nagy áruházak élelmiszerrészlegétől az éttermekig és kávézókig, mindennapi fogyasztási cikkekről van szó, amelyek tekintetében az érintett közönséget a nagy tételben vásárolt termékek átlagos fogyasztói alkotják, akik feltehetően szokásosan tájékozottak, észszerűen figyelmesek és körültekintők (lásd: 2012. március 9‑i Ella Valley Vineyards kontra OHIM – HFP [ELLA VALLEY VINEYARDS] ítélet, T‑32/10, EU:T:2012:118, 25. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
39 E körülmények között az ütköző védjegyekkel jelölt áruk érintett közönsége az Unió átlagos szintű figyelmet tanúsító nagyközönségéből áll, és meg kell állapítani, hogy a jelen esetben az e fogyasztókból álló közönségek „átfedik egymást” a fenti 35. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében.
40 A fellebbezési tanács tehát nem értékelte tévesen az érintett közönséget.
A korábbi védjegy jóhírnevével kapcsolatos feltételről
41 A megtámadott határozat, mely e tekintetben a 2013. szeptember 10‑i határozatban szereplő indokolásra hivatkozik, kifejti, hogy a bejelentett védjegy bejelentésének időpontjában, azaz 2011. március 4‑én, a korábbi védjegy az Unió területén jóhírnévnek örvendett a „borok” tekintetében.
42 A felperes úgy érvel, hogy a beavatkozó által benyújtott bizonyítékok vagy nem elégségesek, vagy nem rendelkeznek bizonyító erővel annak alátámasztására, hogy a korábbi védjegy az Unióban a használat révén jóhírnevet szerzett volna.
43 Az EUIPO és a beavatkozó vitatja a felperes érveit.
44 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a jóhírnév feltétele az, hogy a korábbi védjegyet az azzal ellátott árukon vagy szolgáltatásokon keresztül az érintett közönség jelentős része ismerje. E feltétel vizsgálatának keretében tekintetbe kell venni minden szóban forgó releváns elemet, többek között a korábbi védjegy által birtokolt piaci részesedést, a védjegy használatának intenzitását, földrajzi kiterjedését és tartamát, valamint a vállalkozás által a védjegy reklámozása céljából megvalósított beruházások jelentőségét, ugyanakkor nem követelmény, hogy a korábbi védjegy az így definiált érintett közönség meghatározott százalékának körében ismert legyen, vagy hogy a jóhírneve az érintett földrajzi terület egészén fennálljon, amennyiben a jóhírnév az érintett terület jelentős részén fennáll (lásd: 2012. március 9‑i Ella Valley Vineyards kontra OHIM – HFP [ELLA VALLEY VINEYARDS] ítélet, T‑32/10, EU:T:2012:118, 31. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
45 Jelen esetben meg kell jegyezni, hogy a felperes állításával ellentétben, a beavatkozó által benyújtott bizonyítékok alkalmasak annak alátámasztására, hogy a korábbi védjegy jóhírnevet szerzett az Unióban. E bizonyítékok többek között az alábbiakból állnak: mind a beavatkozó, mind a VIÑA SOL védjeggyel ellátott áruk által kapott elismerések, a felszólaló igazgatójának eskü alatt tett nyilatkozata, mely ugyanezen árukban a 2003 és 2010 közötti időszakban az Unió különböző tagállamainak – köztük Belgiumnak, Dániának, Németországnak, Észtországnak, Írországnak, Görögországnak, Spanyolországnak, Franciaországnak, Olaszországnak, Lettországnak, Litvániának, Máltának, Hollandiának, Ausztriának, Lengyelországnak, Portugáliának, Romániának, Szlovákiának, Finnországnak, Svédországnak és az Egyesült Királyságnak – a területén történt eladásainak mennyiségét és értékét is megemlíti, a helyi kiskereskedők eskü alatt tett nyilatkozatai, sajtóban megjelent cikkek, valamint a legnagyobb spanyol légitársaságnak a VIÑA SOL védjeggyel jelölt árut említő brosúrája.
46 Az érintett időszakban ugyanis a beavatkozó egyebek mellett Spanyolországban több mint 41 millió üveget értékesített, az Egyesült Királyságban több mint 15 milliót, és Németországban több mint 3 milliót, ami alátámasztja, hogy a korábbi védjeggyel jelölt, szóban forgó árukat az Unió területének jelentős részén széles körben forgalmazták.
47 Egyébiránt, amint arra az EUIPO hivatkozik, a harmadik felek által nyújtott, valamelyik érdekelt fél által készített modell alapján tett írásbeli nyilatkozatok bizonyító ereje önmagában nem csökkenti az említett dokumentumok megbízhatóságát és hitelességét, és nem is kérdőjelezi meg azok bizonyító erejét (lásd ebben az értelemben: 2013. szeptember 16‑i Avery Dennison kontra OHIM – Dennison‑Hesperia [AVERY DENNISON] ítélet, T‑200/10, nem tették közzé, EU:T:2013:467, 73. pont).
48 Végül meg kell állapítani, hogy e bizonyítékok, összességükben figyelembe véve, nem tartalmaznak következetlenségeket.
49 E körülmények között meg kell állapítani, hogy a felperes nem bizonyította, hogy a fellebbezési tanács hibát vétett volna annak megállapításakor, hogy a korábbi védjegy jóhírnévnek örvendett az Unióban.
Az ütköző megjelölések azonosságára vagy hasonlóságára vonatkozó feltételről
50 Az ütköző megjelölések közötti hasonlóság vagy azonosság fennállását illetően össze kell hasonlítani a korábbi védjegyet és a bejelentett védjegyet az esetleges hasonlóságuk erősségének meghatározása érdekében.
51 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a védjegyek hasonlóságára vonatkozóan a 207/2009 rendelet 8. cikke (5) bekezdése által előírt feltétel teljesítéséhez nem szükséges annak bizonyítása, hogy az érintett közönség tudatában fennáll az összetévesztés veszélye a jóhírnévnek örvendő korábbi védjegy és a bejelentett védjegy között. Elegendő az, ha az említett védjegyek közötti hasonlóság olyan mértékű, hogy az érintett közönség összekapcsolja őket (lásd analógia útján: 2009. június 18‑i L’Oréal és társai ítélet, C‑487/07, EU:C:2009:378, 36. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Ekképpen minél nagyobb a hasonlóság az ütköző védjegyek között, annál valószínűbb, hogy a bejelentett védjegy felidézi a korábbi, jóhírnévvel rendelkező védjegyet az érintett vásárlóközönség képzetében (lásd analógia útján: 2008. november 27‑i Intel Corporation ítélet, C‑252/07, EU:C:2008:655, 44. pont).
52 Az ütköző védjegyek közötti kapcsolat fennállásának megállapítását célzó átfogó értékelésnek az ütköző megjelölések vizuális, hangzásbeli vagy fogalmi hasonlóságát illetően a megjelölések által keltett összbenyomást kell alapul vennie, különösen a megkülönböztető és domináns elemeik figyelembevételével (2007. május 16‑i La Perla kontra OHIM – Worldgem Brands [NIMEI LA PERLA MODERN CLASSIC] ítélet, T‑137/05, nem tették közzé, EU:T:2007:142, 35. pont; 2009. március 25‑i L’Oréal kontra OHIM – Spa Monopole [SPALINE] ítélet, T‑21/07, nem tették közzé, EU:T:2009:80, 18. pont).
53 Amennyiben a bejelentett védjegy egyszerre ábrás és szóelemekből is álló összetett védjegy, emlékeztetni kell arra, hogy két védjegy közötti hasonlóság értékelése nem korlátozódhat az összetett védjegy csupán egyik alkotóelemének figyelembevételére és annak valamely másik védjeggyel történő összehasonlítására. Ellenkezőleg az összehasonlítást az ütköző védjegyeket megvizsgálva kell elvégezni, mindegyiket egészében tekintve, ez azonban nem jelenti azt, hogy az összetett védjegy által az érintett fogyasztókban keltett összbenyomás szempontjából bizonyos körülmények esetén ne lehetne domináns a védjegy egy vagy több alkotóeleme (lásd analógia útján: 2009. december 15‑i Trubion Pharmaceuticals kontra OHIM – Merck [TRUBION] ítélet, T‑412/08, nem tették közzé, EU:T:2009:507, 35. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), még ha meg is kell jegyezni, hogy az ítélkezési gyakorlat bizonyos körülmények között lehetővé teszi a nem domináns, hanem kevésbé jelentős, azonban nem elhanyagolható elemek közötti összehasonlítást is (2016. április 14‑i Roland kontra EUIPO végzés, C‑515/15 P, nem tették közzé, EU:C:2016:298, 31. pont).
54 Ezen elvekre tekintettel kell megvizsgálni, hogy a fellebbezési tanács hibát követett‑e el, amikor megállapította, hogy a korábbi védjegy jóhírnevének erősségére tekintettel, az ütköző megjelölések kellően hasonlóak ahhoz, hogy az érintett közönség összekapcsolhassa őket, és e vizsgálatot az ütköző megjelölések megkülönböztető és domináns elemeinek meghatározásával kell kezdeni.
Az ütköző megjelölések megkülönböztető és domináns elemeiről
55 A korábbi védjegyet illetően a fellebbezési tanács úgy találta, hogy a „viña” szó a spanyol, illetve a portugál, olasz és francia nyelvet beszélő közönség számára a szőlőtőkét jelenti. Az áru eredetére való ezen utalást, mely a kérdéses szót leíró jelleggel ruházza fel, könnyen felismeri az érintett közönség, így a „viña” szó csekély megkülönböztető képességgel bír, és nem tekinthető e védjegy domináns elemének. Ezzel szemben a védjegy második szava, a „sol”, nem tekinthető leíró jellegűnek vagy megkülönböztető képességgel nem rendelkezőnek, még abban az esetben sem, ha – amint arra a felperes hivatkozik – amiért a nap lényeges szerepet játszik a szőlő növekedésében, és így a bortermelésben, e szót úgy kellene értelmezni, hogy az közvetlenül utal a borra. A felperes által e tekintetben benyújtott dokumentumok nem módosítják a 2013. szeptember 10‑i határozatban foglalt értékelést. A fellebbezési tanács ezért úgy vélte, hogy „a [»sol« kifejezést], jóllehet az átlagosnál valamelyest csekélyebb megkülönbözető képességgel bír, észszerű szintű oltalomban részesülőnek kell tekinteni”, valamint a korábbi védjegyet illetően, hogy az „nem teljesen alkalmatlan a megkülönböztetésre”.
56 A bejelentett védjegyet illetően a fellebbezési tanács egyfelől úgy találta, hogy a megjelölést alkotó leíró elemet, azaz a nap ábrázolását, nem lehet a megjelölés által keltett összbenyomás domináns elemének tekinteni. Másfelől pedig úgy találta, hogy a spanyol, portugál és francia nyelvet beszélő fogyasztók számára a napot felidéző „sole” szóelem a domináns, míg az Unió többi fogyasztója számára, beleértve az e kifejezést értő olasz nyelvet beszélő fogyasztókat is, a „sotto il sole” kifejezés a domináns elem, mely az ábrás védjegy nagyobb betűtípussal írott szóeleme.
57 A fellebbezési tanács ezen értékelése részben pontatlan.
58 Először is, a korábbi védjegy vizsgálatának keretében figyelembe kell venni azon tényt, miszerint e védjegy két rövid szó – azaz a „viña” és a „sol” – összetételéből áll. Amint azt a fellebbezési tanács megállapította, az első csupán csekély megkülönböztető képességgel bír, míg a második szó, mely nem leíró jellegű, ellentétben az elsővel, amely az érintett közönség számára a „szőlő”, és ezáltal a „bor” fogalmára utalhat, az elsőnél valamelyest nagyobb, – jóllehet az átlagosnál valamelyest csekélyebb – megkülönböztető képességgel bír, ami alapján dominánsnak lehetne tekinteni.
59 A felperes által a vita során előterjesztett bizonyítékok vizsgálata – a jelen esetben az közigazgatási eljárás során benyújtott 1–3. melléklet, melyeket illetően a 2013. szeptember 10‑i határozat nem említi, hogy ezeket a fellebbviteli tanács figyelembe vette volna értékelésének keretében, és amelyeket azonban a megtámadott határozat ténylegesen figyelembe vett – az ezen értékelésből levont következtetések néhány ponton történő módosításához vezet.
60 A közigazgatási eljárás során benyújtott 2. melléklet, mely a napot ábrázoló képekkel kapcsolatos, valóban kevéssé releváns a korábbi, szóvédjegy értékelése szempontjából.
61 Ezzel szemben a közigazgatási eljárás során benyújtott 1. és 3. melléklet, melyek egyrészt az uniós fogyasztók számára olyan védjegyekkel ellátott borokat kínáló weboldalak kivonataiból állnak, mely védjegyekben szerepelnek a „sol”, „sole”, „soleil” és „sun” szavak, valamint különböző napot ábrázoló képek, másrészt a 33. osztályba tartozó áruk tekintetében lajstromozott, ugyanezen szavakat vagy képeket tartalmazó európai uniós védjegyek – mint például a SOL DE MALAGA, a COLORES DEL SOL, a PIEDRA DEL SOL, a CITA DEL SOL, a SOL ROJO, a REY SOL, illetve a SOL DES ESPAÑA – listájából állnak, lehetővé teszik a valamilyen formában a nap fogalmára utaló európai uniós védjegyek egyidejű jelenlétének megállapítását.
62 Helytálló az EUIPO azon, a 2009. szeptember 16‑i Zero Industry kontra OHIM – zero Germany (zerorh+) ítéletből (T‑400/06, nem tették közzé, EU:T:2009:331, 73. pont) eredő ítélkezési gyakorlatra hivatkozva tett állítása, mely szerint a puszta tény, hogy az érintett árukat több olyan védjegy is jelöli, mely egy adott, azonos szót tartalmaz, nem elegendő annak megállapításához, hogy ez az elem csekélyebb megkülönböztető képességgel bír az adott területen történt gyakori használata következtében, még akkor sem, ha az említett védjegyekkel jelölt áruk maguk is azonosak vagy kapcsolatban állnak. A védjegyek tényleges piaci használatát kell ugyanis figyelembe venni, nem a közös elemet tartalmazó védjegyek absztrakt együttes jelenlétét a lajstromban (lásd ebben az értelemben: 2005. november 24‑i GfK kontra OHIM – BUS [Online Bus] ítélet, T‑135/04, EU:T:2005:419, 68. pont). Ugyanakkor, amint arra a felperes helyesen hivatkozik, a közigazgatási eljárás során benyújtott 1. mellékletben szereplő elemek, azaz az uniós fogyasztók számára olyan védjegyekkel ellátott borokat kínáló különböző vállalkozások honlapjainak kivonatai, mely védjegyekben szerepelnek a „sol”, „sole”, „soleil” és „sun” szavak, valamint különböző napot ábrázoló képek, lehetővé teszik annak megállapítását, hogy általában az uniós fogyasztó, és pontosabban az érintett közönség, konkrétan és gyakran találkozik ilyen védjegyekkel, ekképpen a nap fogalma és a bor közötti képzettársítás nem idegen számára. A felperes által a vita során előterjesztett bizonyítékok anélkül teszik lehetővé ezen következtetés levonását, hogy meg kellene vizsgálni, amint a felperes állítja, hogy a nap fogalma és a bor közötti kapcsolat közismert ténynek minősül‑e.
63 Amint az a megtámadott határozat 27. pontjában lényegében már említést nyert, a korábbi védjegy európai uniós védjegyként való lajstromozásával járó előny elveszne, ha a törlési eljárásán kívül megállapítható lenne e védjegy megkülönböztető képességének teljes hiánya. Meg kell ugyanakkor állapítani, hogy a „sol” kifejezés, még ha nem is teljesen alkalmatlan a megkülönböztetésre, csupán csekély megkülönböztető képességgel rendelkezik, és a „viña” kifejezéssel összekapcsolva, mely maga is csupán csekély megkülönböztető képességgel bír, csak csekély megkülönböztető képességgel ruházza fel a korábbi védjegyet.
64 E következtetés a korábbi védjegyet illetően a fellebbezési tanácsnak eredetileg benyújtott, a fenti 59–62. pontban vizsgált bizonyítékok tekintetében érvényesül, anélkül, hogy figyelembe kellene venni az először a Törvényszék előtt benyújtott dokumentumokat, melyeknek a vitában figyelmen kívül hagyását kéri a beavatkozó.
65 Másodszor, a bejelentett védjegy vizsgálatát illetően emlékeztetni kell arra, hogy ez utóbbi a napot különböző pontok közötti kontraszttal ábrázoló, kerek ábrás elemből áll. Ezen ábrás elem egyfelől a felette található az első szóelemből, mely a kisméretű nagybetűkkel szedett „sotto il sole italiano” kifejezésből áll, és másfelől az alatta található második szóelemből tevődik össze, mely utóbbi a nagy méretű, enyhén stilizált betűkkel íródott „sotto il sole” kifejezésből áll, melyben az „il” szó dőlten van szedve.
66 A ítélkezési gyakorlat értelmében amennyiben valamely védjegy szó‑ és ábrás elemekből is áll, főszabály szerint a védjegy szóeleme az ábrás eleménél nagyobb megkülönböztető képességgel rendelkezik, mivel az átlagos fogyasztó könnyebben utal a szóban forgó árura az áru nevének felidézésével, mint az ábrás elem leírásával (lásd: 2008. szeptember 9‑i Honda Motor Europe kontra OHIM – Seat [MAGIC SEAT] ítélet, T‑363/06, EU:T:2008:319, 30. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Egyébiránt, amint azt a fellebbezési tanács is megállapította a 2013. szeptember 10‑i határozat 43. pontjában, az érintett fogyasztó hajlamos azokra az elemekre emlékezni, amelyek valamilyen érzéket idéznek fel. Vélhetően tehát a „sotto il sole italiano” szóelemben az olasz nyelvet beszélő fogyasztókon kívül a spanyol, a portugál és a francia nyelvet beszélő fogyasztók is megértik, nem csupán a „sole” kifejezést, hanem az „italiano” kifejezést is, mint – a bortermelés lehetséges helyének megjelöléseként – Olaszországra való hivatkozást. Valószínűleg egyébként e kifejezést megérti az uniós fogyasztók többsége, amennyiben az az Unió nyelveinek jelentős részében szintén ezen országra utal.
67 Nem vitatott, hogy a bejelentett védjegy felső részében szereplő szóelem kisebb méretű betűkkel van szedve, mint az alsó részén szereplő szóelem, azonban mivel e betűk nem stilizáltak, jobban is olvashatóak, ekképpen könnyebb ezeket felismerni. A bejelentett védjeggyel találkozó borfogyasztó, noha átlagos mértékű figyelmet tanúsít, az általa megvásárolt bornak az említett védjegyben szereplő eredetmegjelölésére bizonyos figyelmet fordít (lásd ebben az értelemben: 2012. március 9‑i ELLA VALLEY VINEYARDS ítélet, T‑32/10, EU:T:2012:118, 45. pont). E körülmények között meg kell állapítani, hogy a bejelentett védjegy domináns eleme nem csak a „sole” kifejezésből áll, hanem a „sole” és az „italiano” kifejezések összekapcsolásából, anélkül, hogy a többi elem elhanyagolható lenne.
68 Így a jelen esetben az ütköző megjelölések megkülönböztető és domináns elemeinek a fellebbezési tanács általi értékelése részben tévesnek tűnik, és meg kell állapítani, hogy az ütköző védjegyek közötti kapcsolat fennállásának megállapítását célzó átfogó értékelést annak megállapításával kell végezni egyfelől, hogy a korábbi védjegy domináns eleme a „sol” szó, figyelembe véve csekély megkülönböztető képességét, valamint azt, hogy a „viña” kifejezéssel összekapcsolva a korábbi védjegy maga is csupán csekély megkülönböztető képességgel bír, illetve másfelől, hogy a bejelentett védjegy domináns eleme a „sole” és az „italiano” kifejezések összekapcsolásából áll.
A vizuális összehasonlításról
69 Az ütköző megjelölések, amint arra a felperes is hivatkozik, vizuálisan csupán enyhe hasonlóságot mutatnak. A korábbi védjegy csak két szóból áll, míg a bejelentett védjegy két, egyenként négy és három szavas szóelemből, valamint a nap középen elhelyezett, stilizált képéből tevődik össze, mely bizonyos mértékű eredeti jelleget hordoz magában. Meg kell egyébiránt jegyezni, hogy a bejelentett védjegy napot ábrázoló ábrás eleme bizonyos mértékben eredeti, ami a megjelölés egészére kihat.
70 Az ütköző megjelölések közötti egybeesés kizárólag abból ered, hogy az említett megjelölések mindegyike tartalmazza az „s”, „o” és „l” betűket, a korábbi védjegy egyszer, a bejelentett védjegy pedig kétszer. Ezen elem nem egyensúlyozza a szóban forgó megjelölések között meglévő számos megkülönböztető elemet.
A hangzásbeli összehasonlításról
71 Az ütköző megjelölések hangzás szempontjából ugyancsak mutatnak különbségeket, amelyek túlmutatnak a hasonló elemeken. E védjegyek eltérő hossza, tekintve, hogy a korábbi védjegy két igen rövid, két, illetve egy szótagú szóból áll, és a bejelentett védjegy négy különböző szóból tevődik össze, valamint hogy a „sotto il sole” szóelem már önmagában öt szótagú, aminek következtében kiejtésük hangzása és ritmusa igen eltérő.
72 Ezen elemek teljes mértékben közömbösítik a hasonlóságot, amit a bejelentett védjegyben szereplő „sole” szó és a korábbi védjegyben szereplő „sol” szó jelenléte okozhat.
A fogalmi összehasonlításról
73 Az ütköző megjelölések, amint arra a felperes is rámutatott, fogalmilag sem mutatnak kellő mértékű hasonlóságot ahhoz, hogy az érintett közönség e megjelöléseket kapcsolatba hozhassa egymással.
74 Az érintett közönség azon része számára, amely érti a „viña sol” spanyol kifejezést és a „sotto il sole italiano” olasz kifejezést, az első kifejezés lényegében a „nap szőlőjét”, míg a „sole” és az „italiano” kifejezések társítása „az olasz napot” jelenti, és a második kifejezés jelentése „az olasz nap alatt”, utalva a bejelentett védjeggyel jelölt bor olasz eredetére.
75 A napra való, mindkét megjelölésben szereplő utalás fogalmilag nem eredményez hasonlóságot az ütköző megjelölések között. Míg ugyanis a korábbi védjegy bizonyos fantáziadús jelleggel bír, amennyiben a borra, mint a nap szőlőjéből származóra utal, ami egyben dicsérő jellegű is, addig a bejelentett védjegy a bor eredetére és termelésének helyére utal. Az említett megjelölések által közvetített jelentés tehát nem hasonló.
Az ütköző megjelölések között a hasonlóságukra tekintettel fennálló kapcsolatra vonatkozó következtetés
76 Az ütköző megjelölések összehasonlítása annak megállapításához vezet, hogy vizuálisan csekély a hasonlóság közöttük, az említett megjelölések közötti hasonlóság a hangzás tekintetében közömbösítődik, és fogalmilag nem hasonlítanak; ekképpen e megjelöléseket egészükben véve csekély mértékű hasonlóságot mutatónak kell tekinteni.
77 A fellebbezési tanács által figyelembe vett további releváns tényezőket illetően meg kell jegyezni, hogy amennyiben az érintett fogyasztók köre és a korábbi védjegy borok tekintetében fennálló jóhírnevét a megtámadott határozat megfelelően értékelte, a korábbi védjegy megkülönböztető képessége mindent egybevetve csekély.
78 E megfontolásokból, valamint a fenti 33–75. pontban szereplőkből következik, hogy a fellebbezési tanács által levont következtetéssel ellentétben, az említett megjelölések közötti hasonlóság mértéke, együtt a megtámadott határozat 35. pontjában említett további releváns tényezőkkel – a jelen esetben az érintett fogyasztók köre, a korábbi védjegy borok tekintetében fennálló jóhírnevének mértéke, illetve megkülönböztető képessége – nem elegendő ahhoz, hogy az érintett közönség azokat egymással társítsa, azaz hogy azokat a 207/2009 rendelet 8. cikke (5) bekezdésének értelmében egymással össze tudja kapcsolni.
79 Így a 207/2009 rendelet 8. cikke (5) bekezdésének végrehajtási feltételeivel kapcsolatos – a fenti 31. pontban hivatkozott – ítélkezési gyakorlat által megkövetelt, annak megállapítására irányuló átfogó értékelés, hogy fennáll‑e az érintett közönség képzetében az ütköző védjegyek közötti kapcsolat, arra a következtetésre kell vezetnie, hogy tekintettel különösen a szóban forgó megjelölések között fennálló különbségekre, a jelen esetben nem áll fenn annak a veszélye, hogy az érintett közönség e megjelöléseket ilyen kapcsolatba hozza egymással.
80 Következésképpen meg kell állapítani, hogy a jelen esetben a 207/2009 rendelet 8. cikke (5) bekezdése alkalmazásának egyik feltétele, nevezetesen az ütköző védjegyek hasonlósága, vagy még inkább azonossága, amelynek folytán az érintett közönség az említett védjegyeket kapcsolatba hozza egymással, nem teljesül.
81 E körülmények között, mivel a 207/2009 rendelet 8. cikke (5) bekezdése alkalmazásának feltételei kumulatív jellegűek, és közülük már egynek a hiánya is meghiúsítja az említett rendelkezés alkalmazását, a keresetnek helyt kell adni, és a megtámadott határozatot hatályon kívül kell helyezni, anélkül hogy szükséges lenne a másik két jogalapot megvizsgálni.
82 Meg kell végül említeni, hogy az uniós bíróság előtt az EUIPO egyik fellebbezési tanácsának határozata ellen benyújtott kereset keretében az utóbbi köteles megtenni az uniós bíróság ítéletének végrehajtásához szükséges intézkedéseket, ennek címén – tekintettel a megtámadott határozat azon okból történt hatályon kívül helyezésére, hogy a fellebbezési tanács megsértette a 207/2009 rendelet 8. cikke (5) bekezdésének rendelkezéseit – lehet, hogy meg kell vizsgálnia a felszólalási osztály 2012. október 30‑án hozott határozatának jogszerűségét, amennyiben az a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja alapján eredetileg helyt adott a felszólalásnak, mivel pergazdaságossági okokból a felszólalási osztály határozatának ezzel kapcsolatos indokolását nem vizsgálták.
A költségekről
83 A Törvényszék eljárási szabályzata 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezik a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.
84 Mivel az EUIPO pervesztes lett, a felperes kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.
85 Az eljárási szabályzat 138. cikkének (3) bekezdése alapján a beavatkozó maga viseli saját költségeit.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (második tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék hatályon kívül helyezi az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) második fellebbezési tanácsának 2015. szeptember 3‑án hozott határozatát (R 356/2015‑2. sz. ügy).
2) A Törvényszék az EUIPO‑t kötelezi saját költségein túl az Alma‑The Soul of Italian Wine LLLP részéről felmerült költségek viselésére.
3) A Miguel Torres, SA maga viseli saját költségeit.
Kihirdetve Luxembourgban, a 2017. május 31‑i nyilvános ülésen.
Aláírások
i A jelen szöveg 44. pontjában az első elektronikus közzétételt követően nyelvi módosítás történt.