AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (fellebbezési tanács)

2008. március 12.

T‑107/07. P. sz. ügy

Francisco Rossi Ferreras

kontra

az Európai Közösségek Bizottsága

„Fellebbezés – Közszolgálat – Tisztviselők – Szakmai előmeneteli jelentés – A 2003. évi értékelési időszak – A tényállás értékelése – Bizonyítási teher és bizonyításfelvétel – Elfogadhatatlan fellebbezés – Megalapozatlan fellebbezés”

Tárgy: Az Európai Unió Közszolgálati Törvényszékének (második tanács) F‑42/05. sz., Rossi Ferreras kontra Bizottság ügyben 2007. február 1‑jén hozott ítélete (az EBHT‑ban még nem tették közzé) ellen benyújtott, ezen ítélet hatályon kívül helyezése iránti fellebbezés.

Határozat: Az Elsőfokú Bíróság a fellebbezést elutasítja. Francisco Rossi Ferreras maga viseli saját költségeit, valamint köteles viselni a Bizottságnál felmerült költségeket.

Összefoglaló

Fellebbezés – Jogalapok – A Közszolgálati Törvényszék előtt felhozott jogalapok és érvek egyszerű megismétlése – A tények téves értékelése – Elfogadhatatlanság – A bizonyítékok értékelésének az Elsőfokú Bíróság általi felülvizsgálata – Kizártság, kivéve az elferdítés esetét – Bizonyítási teher és bizonyításfelvétel

(EK 225A. cikk; a Bíróság alapokmánya, I. melléklet, 11. cikk, (1) bekezdés)

Az EK‑Szerződés 225A. cikkéből és a Bíróság alapokmánya I. melléklete 11. cikkének (1) bekezdéséből következően a fellebbezésben pontosan meg kell jelölni a hatályon kívül helyeztetni kívánt ítélet kifogásolt elemeit és a kérelem alapjául szolgáló egyedi jogi érveket.

Nem tesz eleget e követelménynek az a fellebbezés, amely azoknak a jogalapoknak és érveknek a megismétlésére vagy szó szerinti átvételére szorítkozik, amelyeket már a Közszolgálati Törvényszék elé terjesztettek, beleértve az e bíróság által kifejezetten figyelmen kívül hagyott tényekre alapított jogalapokat és érveket.

A fellebbezés csak jogsértésre vonatkozó jogalapon alapulhat, a tények értékelésére vonatkozó jogalapon nem. Kizárólag az első fokon eljáró bíróság rendelkezik hatáskörrel egyrészt a tényállás megállapítására – kivéve, ha megállapításainak anyagi pontatlansága a hozzá benyújtott eljárási iratokból ered – , másrészt a tények értékelésére. A tények értékelése tehát – az e bíróság előtt bemutatott bizonyítékok elferdítésének esetét kivéve – nem minősül az Elsőfokú Bíróság által végzett felülvizsgálat hatálya alá tartozó jogkérdésnek. Az említett elferdítésnek nyilvánvalóan ki kell tűnnie az aktában szereplő iratokból, anélkül hogy szükséges lenne a tényállás és a bizonyítékok újbóli értékelése.

Az a kérdés azonban, hogy a bizonyítási teherre és a bizonyításfelvételre vonatkozó szabályokat tiszteletben tartották‑e, a fellebbezést elbíráló bíróságnak az első fokon eljáró bíróság ténybeli megállapításaira vonatkozó felülvizsgálati jogkörébe tartozik. Ennélfogva elfogadhatónak kell nyilvánítani az arra alapított fellebbezési jogalapot, hogy az első fokon eljáró bíróság elutasított egy kifogást, anélkül hogy előzőleg felhívta volna a másik felet az e kifogás megalapozottságának bizonyítására alkalmas információk szolgáltatására.

Az ilyen fellebbezési jogalap érdemi vizsgálatát illetően figyelembe kell venni, hogy kizárólag az első fokon eljáró bíróság ítélheti meg, hogy az elé terjesztett ügyre vonatkozóan rendelkezésére álló információkat esetlegesen szükséges‑e kiegészíteni. Egyébiránt ahhoz, hogy valamelyik fél meggyőzze a fellebbezést elbíráló bíróságot valamely állítása helytállóságáról, vagy legalábbis elérje, hogy e bíróság közvetlenül részt vegyen az azokkal kapcsolatos bizonyítékok feltárásában, nem elegendő bizonyos tényekre hivatkoznia az állítása alátámasztása érdekében; olyan kellően pontos, tárgyilagos és egybehangzó bizonyítékokat kell szolgáltatnia, amelyek alátámasztják vagy valószínűsítik e tények fennállását. E körülmények között a bíróság csak olyan kivételes esetekben vehet részt a felpereseket igazoló bizonyítékok feltárásában, amelyekben – például – a felpereseknek az alperes birtokában lévő bizonyítékokra van szükségük az érvelésük alátámasztására, és nehézségekbe, sőt esetleg az alperes elutasításába ütköznek e bizonyítékok beszerzésében.

(lásd a 26–31. és 36–39. pontot)

Hivatkozás: a Bíróság C‑19/95. P. sz., San Marco kontra Bizottság ügyben 1996. szeptember 17‑én hozott végzésének (EBHT 1996., I‑4435. o.) 37. pontja; a Bíróság C‑8/95. P. sz., New Holland Ford kontra Bizottság ügyben 1998. május 28‑án hozott ítéletének (EBHT 1998., I‑3175. o.) 23. és 25. pontja; a Bíróság C‑185/95. P. sz., Baustahlgewerbe kontra Bizottság ügyben 1998. december 17‑én hozott ítéletének (EBHT 1998., I‑8417. o.) 93. pontja; a Bíróság C‑274/99. P. sz., Connolly kontra Bizottság ügyben 2001. március 6‑án hozott ítéletének (EBHT 2001., I‑1611. o.) 113. pontja; a Bíróság C‑315/99. P. sz., Ismeri Europa kontra Számvevőszék ügyben 2001. július 10‑én hozott ítéletének (EBHT 2001., I‑5281. o.) 19. pontja; a Bíróság C‑551/03. P. sz., General Motors kontra Bizottság ügyben 2006. április 6‑án hozott ítéletének (EBHT 2006., I‑3173. o.) 54. pontja; a Bíróság C‑167/04. P. sz., JCB Service kontra Bizottság ügyben 2006. szeptember 21‑én hozott ítéletének (EBHT 2006., I‑8935. o.) 108. pontja; a Bíróság C‑403/04. P. és C‑405/04. P. sz., Sumitomo Metal Industries és Nippon Steel kontra Bizottság egyesített ügyekben 2007. január 25‑én hozott ítéletének (EBHT 2007., I‑729. o.) 39. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑201/00. és T‑384/00. sz., Ajour és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2002. szeptember 25‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2002., I‑A‑167. o. és II‑885. o.) 75. pontja, valamint az Elsőfokú Bíróság T‑252/06. P. sz., Beau kontra Bizottság ügyben 2007. július 12‑én hozott végzésének (az EBHT‑ban még nem tették közzé) 45–47. pontja.