A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (harmadik tanács)
2023. július 6.(*)
„Fellebbezés – Környezet – Aarhusi Egyezmény – 1367/2006/EK rendelet – A 2. cikk (1) bekezdésének f) pontja – A »környezetvédelmi jog« fogalma – A 2. cikk (1) bekezdésének g) pontja – Az »igazgatási aktus« fogalma – A 10. cikk (1) bekezdése – Az igazgatási aktusok belső felülvizsgálata – Az Európai Beruházási Bank (EBB) igazgatótanácsának biomasszaerőmű‑projekt finanszírozását jóváhagyó határozata – E határozat belső felülvizsgálata iránti kérelem elfogadhatatlanság miatt történő elutasítása – Az EBB‑nek a pénzügyi műveletei területén fennálló függetlensége – Az EUMSZ 271. cikk c) pontja – Terjedelem”
A C‑212/21. P. és C‑223/21. P. sz. egyesített ügyekben,
az Európai Beruházási Bank (EBB) (képviselik: K. Carr, G. Faedo és T. Gilliams, meghatalmazotti minőségben, segítőik: J. Bouckaert és G. Schaiko avocats)
fellebbezőnek a C‑212/21. P. sz. ügyben
az Európai Unió Bírósága alapokmányának 56. cikke alapján 2021. április 2‑án benyújtott fellebbezése tárgyában,
a többi fél az eljárásban:
a ClientEarth (székhelye: London [Egyesült Királyság], képviselik: S. Abram, J. Flynn KC és H. Leith barrister)
felperes az elsőfokú eljárásban,
az Európai Bizottság (képviselik: F. Blanc és G. Gattinara, meghatalmazotti minőségben)
beavatkozó fél az elsőfokú eljárásban,
valamint
az Európai Bizottság (képviselik: F. Blanc és G. Gattinara, meghatalmazotti minőségben)
fellebbezőnek a C‑223/21. P. sz. ügyben
az Európai Unió Bírósága alapokmányának 56. cikke alapján 2021. április 2‑án benyújtott fellebbezése tárgyában,
a többi fél az eljárásban:
a ClientEarth (székhelye: London, képviselik: S. Abram, J. Flynn KC és H. Leith barrister)
felperes az elsőfokú eljárásban,
az Európai Beruházási Bank (EBB) (képviselik: K. Carr, G. Faedo és T. Gilliams, meghatalmazotti minőségben, segítőik: J. Bouckaert és G. Schaiko avocats)
alperes az elsőfokú eljárásban,
A BÍRÓSÁG (harmadik tanács),
tagjai: K. Jürimäe tanácselnök, M. Safjan, N. Piçarra (előadó), N. Jääskinen és M. Gavalec bírák,
főtanácsnok: J. Kokott,
hivatalvezető: R. Stefanova‑Kamisheva tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2022. október 20‑i tárgyalásra,
a főtanácsnok indítványának a 2022. december 15‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Fellebbezéseikben az Európai Beruházási Bank (EBB) (C‑212/21. P. sz. ügy) és az Európai Bizottság (C‑223/21. P. sz. ügy) az Európai Unió Törvényszéke 2021. január 27‑i ClientEarth kontra EBB ítéletének (T‑9/19, a továbbiakban: megtámadott ítélet, EU:T:2021:42) hatályon kívül helyezését kéri. Ezen ítéletben a Törvényszék megsemmisítette az EBB‑nek a ClientEarthszel a 2018. október 30‑i levélben közölt azon határozatát (a továbbiakban: vitatott határozat), amely a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló Aarhusi Egyezmény rendelkezéseinek a közösségi intézményekre és szervekre való alkalmazásáról szóló, 2006. szeptember 6‑i 1367/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2006. L 264., 13. o.) 10. cikkének (1) bekezdése és az Aarhusi Egyezményről szóló 1367/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek az igazgatási aktusok belső felülvizsgálata iránti kérelmek tekintetében történő alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2007. december 13‑i 2008/50/EK bizottsági határozat (HL 2008. L 13., 24. o.) alapján elfogadhatatlanság miatt elutasította az EBB igazgatótanácsa 2018. április 12‑i, egy galíciai (Spanyolország) biomasszaerőmű‑projekt finanszírozását jóváhagyó határozatának a ClientEarth által 2018. augusztus 9‑én előterjesztett belső felülvizsgálata iránti kérelmet.
Jogi háttér
A nemzetközi jog
2 A környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló, Aarhusban (Dánia), 1998. június 25‑én elfogadott Egyezmény (kihirdette: a 2001. évi LXXXI. törvény; a továbbiakban: Aarhusi Egyezmény), amelyet az Európai Közösség nevében a 2005. február 17‑i 2005/370/EK tanácsi határozat (HL 2005. L 124., 1. o.) hagyott jóvá, 2. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy a jelen Egyezményre vonatkozóan:
„A »hatóság« jelenti
[…]
d) minden olyan, a 17. Cikkben említett regionális gazdasági integrációs szervezet intézményeit, amely ezen Egyezményhez csatlakozó Fél.
A fenti meghatározás nem tartalmazza azokat a testületeket vagy intézményeket, melyek igazságszolgáltatási vagy jogalkotói minőségben járnak el.”
3 Az Aarhusi Egyezmény „Hozzáférés az igazságszolgáltatáshoz” című 9. cikkének (3) és (4) bekezdése kimondja, hogy valamennyi fél biztosítja a nyilvánosság azon tagjai számára, akik a nemzeti jogban meghatározott kritériumoknak – amennyiben vannak ilyenek – megfelelnek, a magánszemélyek és hatóságok olyan intézkedéseinek vagy mulasztásainak megtámadására irányuló közigazgatási vagy bírósági eljáráshoz való jogot, amelyek sértik a környezetre vonatkozó nemzeti jogi rendelkezéseket.
Az uniós jog
4 Az 1367/2006 rendelet (3), (7), (10), (11), (18) és (20) preambulumbekezdése kimondja:
„(3) […] A[z uniós] jog rendelkezéseinek összhangban kell lenniük az [Aarhusi] egyezménnyel.
[…]
(7) Az Aarhusi Egyezmény a hatóságokat tág értelemben határozza meg, aminek alapját az az elgondolás képezi, hogy hatósági jogkör gyakorlása során jogokat kell biztosítani az egyének és szervezeteik számára. Ezért szükséges az e rendelet hatálya alá tartozó [uniós] intézményeket és szerveket ugyanilyen tág értelemben és funkcionális módon meghatározni. Az Aarhusi Egyezmény alapján a[z uniós] intézmények és szervek kizárhatók az Egyezmény hatálya alól, amennyiben bírói vagy jogalkotói minőségben járnak el. […]
[…]
(10) Tekintettel arra a tényre, hogy a környezetvédelmi jog folyamatosan fejlődik, a környezetvédelmi jog fogalommeghatározásának a[z uniós] környezetvédelmi politika Szerződésben megállapított céljaira kell vonatkoznia.
(11) Az egyedi hatállyal bíró igazgatási aktusok esetén – amennyiben kötelező erővel és külső hatással bírnak – lehetővé kell tenni a belső felülvizsgálatot. […] Mivel a bírói vagy jogalkotói minőségben eljáró [uniós] intézmény vagy szerv által elfogadott intézkedések kizárhatóak, ugyanezt kell alkalmazni egyéb vizsgálati eljárások esetén is, amikor a[z uniós] intézmény vagy szerv igazgatási felülvizsgálati szervként jár el a Szerződés rendelkezései értelmében.
[…]
(18) Az Aarhusi Egyezmény 9. cikkének (3) bekezdése előírja a bírósági és egyéb felülvizsgálati eljárásokhoz való jogot a magánszemélyek és hatóságok olyan jogi aktusainak vagy mulasztásainak megtámadására, amelyek sértik a környezetre vonatkozó jogi rendelkezéseket. Az igazságszolgáltatáshoz való jogra vonatkozó rendelkezéseknek összhangban kell lenniük a Szerződéssel. Ebben az összefüggésben helyénvaló, hogy e rendelet kizárólag a hatóságok jogi aktusaira és mulasztásaira vonatkozzon.
[…]
(20) A környezetvédelem területén működő nem kormányzati szervezeteknek, amelyek megfelelnek bizonyos kritériumoknak – különösen annak biztosítása érdekében, hogy ezek olyan független és elszámolható szervezetek legyenek, amelyek bizonyították, hogy elsődleges céljuk a környezetvédelem támogatása – jogosultnak kell lenniük arra, hogy kérjék egy adott [uniós] intézmény vagy szervezet környezetvédelmi jog alapján elfogadott aktusainak, illetve környezetvédelmi jogon alapuló aktusai elmulasztásának belső ellenőrzését [uniós] szinten az érintett intézmény vagy szervezet általi felülvizsgálása céljából.”
5 E rendelet 1. cikkének (1) bekezdése a következőképpen határozza meg a rendelet tárgyát:
„E rendelet célja, hogy hozzájáruljon [az Aarhusi Egyezmény] alapján fennálló kötelezettségek végrehajtásához, az [ezen] egyezmény rendelkezéseinek [uniós] intézményekre és szervekre történő alkalmazását szolgáló szabályok meghatározása által, különösen a következő eszközökkel:
[…]
d) környezeti ügyekben az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosítása közösségi szinten az e rendelet által megállapított feltételek szerint.”
6 Az említett rendelet 2. cikke értelmében:
„(1) E rendelet alkalmazásában:
[…]
c) »[uniós] intézmény vagy szerv«: bármely – a Szerződés által vagy annak alapján alapított – közintézmény, szerv, hivatal vagy ügynökség, kivéve ha bírói vagy jogalkotói minőségben jár el.
[…]
f) »környezetvédelmi jog«: [uniós] jogszabályok, amelyek a jogalapjukra való tekintet nélkül hozzájárulnak a Szerződés szerinti közösségi környezetvédelmi politika céljainak megvalósításához […]
g) »igazgatási aktus«: [uniós] intézmény vagy szerv által hozott, egyedi hatállyal, valamint környezetvédelmi jogon alapuló, jogilag kötelező és külső hatással bíró intézkedés;
[…]”
7 Ugyanezen rendelet „Igazgatási aktusok belső felülvizsgálata iránti kérelmek” című 10. cikke az (1) bekezdésében a következőket írja elő:
„Bármely, a 11. cikkben megállapított feltételeknek megfelelő nem kormányzati szervezet jogosult belső felülvizsgálat iránti kérelmet benyújtani azon [uniós] intézményhez vagy szervhez, amely a környezetvédelmi jog alapján igazgatási aktust fogadott el […]”
8 Az 1367/2006 rendelet „A Bíróság előtti eljárások” című 12. cikke az (1) bekezdésében a következőképpen rendelkezik:
„A 10. cikk szerinti belső felülvizsgálat iránti kérelmet benyújtó nem kormányzati szervezet a Szerződés vonatkozó rendelkezéseivel összhangban eljárást indíthat a Bíróságon.”
A jogvita előzményei
9 A jogvitának a megtámadott ítélet 37–62. pontjából kitűnő előzményei a következőképpen foglalhatók össze.
10 Az EBB igazgatótanácsa 2018. április 12‑i határozatával, amelyet 2018. június 28‑án tettek közzé az EBB honlapján, jóváhagyta egy körülbelül 50 megawatt villamosenergia‑termelési kapacitású biomassza‑erőműnek – amelyet 100 km‑es sugarú körben gyűjtött erdészeti hulladékkal táplálnak – Coruña tartományban, Galíciában (Spanyolország) található Curtis (Teixeiro) településen történő építésére irányuló projekt (a továbbiakban: Curtis projekt) valamely ad hoc jogalanynak, legfeljebb 60 millió euró összegben nyújtandó kölcsön formájában történő finanszírozására irányuló javaslatot (a továbbiakban: 2018. április 12‑i határozat).
11 2018. április 13‑i levelében az EBB tájékoztatta a Curtis projektgazdáját a 2018. április 12‑i határozatról, közölve, hogy e projekt finanszírozásának előzetes jóváhagyása semmilyen kötelezettséget nem keletkeztet az EBB‑re nézve a kölcsön nyújtására vonatkozóan, de lehetővé teszi a projektgazda számára, hogy megtegye az e kölcsön formalizálásához szükséges intézkedéseket.
12 2018. július 23‑án az EBB szervezeti egységei belső megállapodást írtak alá a Curtis projekt finanszírozási szerződésének részleteiről. Az erre vonatkozó dokumentációt 2018. július 25‑én írták alá. Az EBB finanszírozásához kapcsolódó első kifizetésre 2018. augusztus 29‑én került sor.
13 2018. augusztus 9‑én a ClientEarth, egy környezetvédelemmel foglalkozó nem kormányzati szervezet az 1367/2006 rendelet 10. cikkének (1) bekezdése alapján a 2018. április 12‑i határozat belső felülvizsgálata iránti kérelmet nyújtott be az EBB‑hez.
14 A vitatott határozattal, amelyet a ClientEarthszel a főtitkár, valamint az EBB jogi szolgálatának helyettes vezetője által aláírt 2018. október 30‑i levélben közöltek, e kérelmet mint elfogadhatatlant elutasították azzal az indokkal, hogy a 2018. április 12‑i határozat nem minősül az 1367/2006 rendelet 2. cikke (1) bekezdésének g) pontja értelmében vett „igazgatási aktusnak”, és ezért nem képezheti az EBB által végzett belső felülvizsgálat tárgyát.
A Törvényszék előtti kereset és a megtámadott ítélet
15 A Törvényszék Hivatalához 2019. január 8‑án benyújtott keresetlevelével a ClientEarth a vitatott határozat megsemmisítése iránti keresetet terjesztett elő, amelynek alátámasztására két jogalapra hivatkozott. Az első jogalap azon két feltétel alkalmazása során elkövetett értékelési hibákon alapult, amelyeknek a 2018. április 12‑i határozatnak meg kell felelnie ahhoz, hogy az 1367/2006 rendelet 2. cikke (1) bekezdésének g) pontja értelmében vett „igazgatási aktusnak” minősüljön, vagyis egyrészt, hogy az aktust „a környezetvédelmi jog alapján” fogadják el, másrészt pedig, hogy ez az aktus „jogilag kötelező és külső hatállyal” bírjon. A második jogalap az EBB indokolási kötelezettségének megsértésén alapult.
16 A Bizottság által támogatott EBB azt kérte, hogy a Törvényszék utasítsa el e keresetet. Az EBB elöljáróban azt állította, hogy a ClientEarth által a 2018. április 12‑i határozat belső felülvizsgálata iránt benyújtott kérelem összeegyeztethetetlen az EBB‑nek a pénzügyi műveletei területén fennálló függetlenségével, és ennélfogva elfogadhatatlan.
17 A Törvényszék a megtámadott ítélet 86–92. pontjában mindenekelőtt mint elfogadhatatlant elutasította az EBB e védekezési jogalapját. Megállapította, hogy a vitatott határozat kizárólag azt állapította meg, hogy a 2018. április 12‑i határozat nem minősül az 1367/2006 rendelet 2. cikke (1) bekezdésének g) pontja értelmében vett „igazgatási aktusnak”, mivel azt nem „környezetvédelmi jog alapján” fogadták el, és nem váltott ki „jogilag kötelező és külső hatást”. A Törvényszék szerint az EBB „kizárólag e két további indok, nem pedig valamely önálló indok vizsgálata keretében hivatkozott homályosan és általánosságban a Szerződések és az alapokmány által elismert üzleti és politikai mérlegelési jogkörére, valamint intézményi szerepére és az említett alapokmány értelmében rá háruló feladatra”. A Törvényszék így ezen ítélet 91. pontjában megállapította, hogy a 2018. április 12‑i határozat belső felülvizsgálata iránti kérelemnek az EBB pénzügyi műveletei területén fennálló függetlenségével állítólagosan fennálló összeegyeztethetetlenségének értékelése az EBB által a vitatott határozat alátámasztása érdekében elfogadott indokolást a saját indokolásával helyettesítené.
18 Ezenkívül a Törvényszék a megtámadott ítélet 92. pontjára utalt annak érdekében, hogy ezen ítélet 151. pontjában mint elfogadhatatlant elutasítson egy arra alapított érvelést, hogy az EUMSZ 271. cikk c) pontjára és az EBB‑nek a pénzügyi műveletei területén fennálló függetlenségére tekintettel a 2018. április 12‑i határozat nem minősíthető az 1367/2006 rendelet 2. cikke (1) bekezdésének g) pontja értelmében vett „igazgatási aktusnak”.
19 Ezt követően a Törvényszék a megtámadott ítélet 102–104. pontjában megvizsgálta a ClientEarth által a keresetének alátámasztására felhozott második jogalapot, és megállapította, hogy a vitatott határozat lehetővé tette számára azon indokok megértését, amelyek miatt az EBB mint elfogadhatatlant elutasította a 2018. április 12‑i határozat belső felülvizsgálata iránti kérelmét, valamint ezen indokok megalapozottságának vitatását. Mivel e határozat azt is lehetővé tette a Törvényszék számára, hogy gyakorolja bírósági felülvizsgálati jogkörét, a második jogalapot mint megalapozatlant elutasította.
20 Végül, ami a ClientEarth által a keresetének alátámasztása érdekében hivatkozott első jogalapot illeti, amelyet a Törvényszék utolsóként vizsgált, a megtámadott ítélet 107. pontjából kitűnik, hogy e bíróság előzetesen megállapította, hogy a jelen ítélet 15. pontjában említett és az 1367/2006 rendelet 2. cikke (1) bekezdésének g) pontjában szereplő két feltételt lehetőség szerint „az Aarhusi Egyezmény 9. cikkének (3) és (4) bekezdése fényében […] ennélfogva pedig a [ClientEarth] igazságszolgáltatáshoz való tényleges jogának biztosítására vonatkozó követelményre figyelemmel kell értelmezni”.
21 Ami először is e jogalap második részét illeti, amely azon feltétel téves alkalmazásán alapul, hogy a jogi aktust „a környezetvédelmi jog alapján” kell elfogadni, a Törvényszék a megtámadott ítélet 118. pontjában emlékeztetett arra, hogy az Európai Unió jogalkotója az 1367/2006 rendelet 2. cikke (1) bekezdésének f) pontja értelmében vett „környezetvédelmi jog” fogalmának „tág jelentést szándékozott adni, amely nem korlátozódik a szűk értelemben vett természetes környezet védelmére”.
22 A megtámadott ítélet 121. pontjában a Törvényszék megállapította, hogy az e 2. cikk (1) bekezdésének f) pontjában szereplő, „a[z uniós] jogszabályokra” való hivatkozást úgy kell érteni, mint amely „a másodlagos uniós jog minden általános hatályú rendelkezésére” vonatkozik, ellentétben az e rendelet 2. cikke (1) bekezdésének g) pontja értelmében vett „igazgatási aktussal”. E tekintetben a Törvényszék megállapította, hogy mivel az említett rendelet elfogadásának időpontjában a rendes vagy különleges jogalkotási eljárás keretében elfogadott jogalkotási aktusok és a más eljárás szerint elfogadott rendeleti jellegű jogi aktusok közötti különbségtétel nem került meghatározásra az uniós szerződések szintjén, a „jogszabályok” említett rendelet 2. cikke (1) bekezdésének f) pontja értelmében vett fogalma nem értelmezhető úgy, hogy az kizárja az e területen elfogadott „rendeleti jellegű jogi aktus” rendelkezéseinek „környezetvédelmi jogként” való figyelembevételét.
23 A megtámadott ítélet 122–124. pontjában a Törvényszék megállapította, hogy az e 2. cikk (1) bekezdésének f) pontja értelmében vett „környezetvédelmi jogra” vonatkozó jogszabályi rendelkezésekkel azonos módon kell kezelni az EBB‑nek az EUM‑Szerződés környezetvédelmi célkitűzéseinek megvalósítása céljából nyújtott kölcsönök nyújtásával kapcsolatos tevékenységét szabályozó általános hatályú szabályokat, különösen azokat, amelyek egyrészt a szociális és környezeti alapelvekről és szabályokról szóló, az EBB igazgatótanács által 2009. február 3‑án jóváhagyott nyilatkozatból (a továbbiakban: 2009. évi nyilatkozat), másrészt pedig az EBB által 2015. szeptember 22‑én elfogadott, az alacsony szén‑dioxid‑kibocsátású és az éghajlatváltozás hatásaival szemben ellenállóképes gazdaságra történő átállás finanszírozására irányuló éghajlati stratégiából (a továbbiakban: éghajlati stratégia) következnek.
24 A megtámadott ítélet 126. pontjában a Törvényszék megállapította, hogy az „igazgatási aktusnak” az 1367/2006 rendelet 2. cikke (1) bekezdésének g) pontjában szereplő fogalmát úgy kell értelmezni, hogy az „a másodlagos uniós jog követelményeinek hatálya alá tartozó minden olyan egyedi hatályú intézkedésre vonatkozik, amely a jogalapjától függetlenül közvetlenül az Unió környezetvédelmi politikai célkitűzéseinek megvalósítására irányul”.
25 A megtámadott ítélet 138–140. pontjában a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy a 2018. április 12‑i határozat, amennyiben úgy ítélte meg, hogy a Curtis projekt megfelel az EBB hitelezési tevékenysége célkitűzéseinek, valamint a projektek e szerv finanszírozásra való jogosultságára vonatkozó, a 2009. évi nyilatkozatban és az éghajlati stratégiában megállapított környezetvédelmi jellegű kritériumoknak, az e rendelet 2. cikke (1) bekezdésének g) pontja értelmében vett „környezetvédelmi jog alapján” elfogadott egyedi hatályú intézkedésnek minősül. A Törvényszék helyt adott tehát e kereset első jogalapja második részének.
26 Másodszor, ami az első jogalap első részét illeti, amely azon feltétel téves alkalmazásán alapul, hogy az aktusnak „jogilag kötelező és külső hatással” kell bírnia, a Törvényszék a megtámadott ítélet 167–170. pontjában megállapította, hogy a 2018. április 12‑i határozat az EBB igazgatótanácsának a Curtis projekt – annak környezeti és szociális szempontjaira tekintettel – e szerv által történő finanszírozásra való jogosultságra vonatkozó végleges állásfoglalását tükrözi, így „az igazgatási bizottságnak a kölcsön nyújtásáról szóló későbbi, a Curtis projekt további vizsgálandó szempontokkal kapcsolatos vizsgálatának lefolytatását követően hozott határozatát legfeljebb […] puszta végrehajtási határozatnak lehetett tekinteni”.
27 A Törvényszék, miután megállapította, hogy a ClientEarth által benyújtott belső felülvizsgálat iránti kérelem „legalábbis részben a [2018. április 12‑i] határozat által harmadik személyekre nézve kiváltott végleges joghatásokra” vonatkozott, a megtámadott ítélet 171. és 172. pontjában helyt adott az első kereseti jogalap első részének, és így megsemmisítette a vitatott határozatot.
A felek kérelmei és a Bíróság előtti eljárás
28 A C‑212/21. P. sz. ügyben benyújtott fellebbezésében az EBB azt kéri, hogy a Bíróság:
– helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet;
– utasítsa el az első fokon indított keresetet, és
– a ClientEartht kötelezze az elsőfokú eljárás és a fellebbezési eljárás költségeinek viselésére.
29 A C‑223/21. P. sz. ügyben benyújtott fellebbezésében a Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság:
– helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet;
– az első fokon indított keresetet mint megalapozatlant utasítsa el, és
– a ClientEartht kötelezze a költségek viselésére.
30 A ClientEarth a két fellebbezésre adott válaszbeadványában azt kéri, hogy a Bíróság:
– utasítsa el e fellebbezéseket, és
– a Bizottságot és az EBB‑t kötelezze a költségek viselésére.
31 A Bíróság elnöke a 2021. április 30‑i határozatával az eljárás írásbeli és a szóbeli szakaszának lefolytatása, valamint az ítélethozatal céljából egyesítette a C‑212/21. P. és a C‑223/21. P. sz. ügyet.
A fellebbezésekről
32 Fellebbezéseik alátámasztására mind a Bizottság, mind pedig az EBB három jogalapra hivatkozik, amelyekben azt kifogásolják, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot az EBB által a pénzügyi műveletei területén hivatkozott funkcionális függetlenség értékelése, valamint az Aarhusi Egyezmény és az „igazgatási aktus” 1367/2006 rendelet 2. cikke (1) bekezdésének g) pontja értelmében vett fogalmának értelmezése és alkalmazása során.
A C‑212/21. P. sz. ügyben előterjesztett első jogalapról és második jogalap második részéről, valamint a C‑223/21. P. sz. ügyben előterjesztett harmadik, az EBB pénzügyi műveletei területén fennálló függetlenségének értékelése során elkövetett téves jogalkalmazásra alapított jogalapról
A felek érvei
33 Az EBB a C‑212/21. P. sz. ügyben előterjesztett első jogalappal és második jogalapjának második részével, a Bizottság pedig a C‑223/21. P. sz. ügyben előterjesztett harmadik jogalappal azt rója fel a Törvényszéknek, hogy többek között a megtámadott ítélet 89–92. és 151. pontjában tévesen alkalmazta a jogot, amennyiben mint elfogadhatatlant elutasította az EBB‑nek a pénzügyi műveletei területén fennálló függetlenségére alapított védekezési jogalapot. Álláspontjuk szerint a Törvényszék tévesen állapította meg, hogy a vitatott határozat „önálló indok keretében” nem e függetlenségre támaszkodott annak érdekében, hogy a 2018. április 12‑i határozat belső felülvizsgálata iránti kérelmet mint elfogadhatatlant elutasítsa. Mindenesetre az EBB szerint az a kérdés, hogy e határozat belső felülvizsgálata iránti kérelem sértette‑e az említett függetlenséget, mivel az az elsődleges uniós jogból ered, imperatív jellegű volt, és azt a Törvényszéknek hivatalból kellett volna vizsgálnia.
34 E tekintetben az EBB először is azt rója fel a Törvényszéknek, hogy a megtámadott ítélet 90. pontjában nyilvánvalóan elferdítette a vitatott határozat tartalmát, mivel az EBB‑nek a pénzügyi műveletei területén fennálló függetlenségére alapított érvet e határozat indokolása kifejezetten megemlítette. Az említett ítélet 91. pontjában tett megállapítással ellentétben ezen érv vizsgálata tehát nem indította arra a Törvényszéket, hogy az EBB indokolását a saját indokolásával helyettesítse, sem pedig a 2020. június 11‑i Bizottság kontra Di Bernardo ítélet (C‑114/19 P, EU:C:2020:457, 59. pont) értelmében vett „felek közötti egyensúlyhiányt” sem okozott, mivel a ClientEarth tapasztalt és az uniós jogot ismerő szervezet.
35 Másodszor az EBB és a Bizottság azt állítja, hogy az EBB igazgatótanácsa határozatainak belső felülvizsgálata iránt az 1367/2006 rendelet 10. cikkének (1) bekezdése alapján benyújtott kérelem sérti az e szervet a pénzügyi piacokon megillető függetlenséget, amely elengedhetetlen az EUMSZ 309. cikkben rá ruházott közérdekű feladat ellátásához. Az ilyen kérelem sértheti az EBB jóhírnevét és hitelességét is e piacokon. Azon időszak alatt ugyanis, amelynek során e kérelmet be lehet nyújtani, valamint e felülvizsgálat teljes időtartama és az esetleges későbbi bírósági eljárások során az EBB számára gyakorlatilag lehetetlen az igazgatótanácsa által már jóváhagyott projektek finanszírozására vonatkozó szerződéses dokumentáció megtárgyalása és aláírása. Az ebből eredő bizonytalanságot tovább növeli a belső felülvizsgálat iránti kérelmek előre nem látható száma.
36 A Törvényszéknek hivatalból kellett volna megvizsgálnia az 1367/2006 rendelet 10. cikkének (1) bekezdése alapján benyújtott, a 2018. április 12‑i határozat belső felülvizsgálata iránti kérelem elfogadhatóságát az EUMSZ 15. cikk (3) bekezdésére, az EUMSZ 271. cikk c) pontjára, az EUMSZ 308. cikkre és az EUMSZ 309. cikkre, valamint az EBB alapokmányának releváns rendelkezéseire tekintettel. Ráadásul a Törvényszéknek hivatalból az EUMSZ 271. cikk c) pontjára kellett volna támaszkodnia a ClientEarth által indított kereset elutasítása érdekében, mivel e rendelkezés az EBB alapokmányának 19. cikkével összefüggésben értelmezve kizárja e szerv igazgatótanácsának határozatait az érdemi bírósági felülvizsgálat minden formájából.
37 Ebben az összefüggésben mind az EBB, mind a Bizottság hangsúlyozza egyrészt, hogy valamely igazgatási aktusnak az 1367/2006 rendelet 10. cikkének (1) bekezdése alapján történő belső felülvizsgálata elválaszthatatlan az e rendelet 12. cikkében említett bírósági jogorvoslattól, másrészt pedig, hogy az EUMSZ 271. cikk c) pontja a „Szerződés [egyik] vonatkozó rendelkezése”, amelyet e 12. cikk értelmében figyelembe kell venni az utóbbi rendelkezés által a környezetvédelmi nem kormányzati szervezetek számára elismert perképesség értékelése során. Márpedig e 271. cikk c) pontja sérül, ha az EBB igazgatótanácsának belső felülvizsgálat iránti kérelemmel érintett határozata az 1367/2006 rendelet 12. cikke alapján indított kereset tárgyát képezi, tekintettel az e kérelmet benyújtó nem kormányzati szervezet által felvetett környezetvédelmi aggályokra.
38 A ClientEarth vitatja ezen érvek összességének megalapozottságát.
A Bíróság álláspontja
39 Érvelésükben az EBB és a Bizottság azt rója fel a Törvényszéknek, hogy a megtámadott ítélet 89–92. és 151. pontjában tévesen alkalmazta a jogot, amikor mint elfogadhatatlant elutasította az EBB‑nek az elsődleges uniós jog által biztosított pénzügyi műveletei területén fennálló függetlenségének megsértésére alapított érvet, mivel erre az érvre nem a vitatott határozat önálló indokaként hivatkoztak. Márpedig az említett érvet mindenesetre olyan imperatív jellegű kérdésként kellett volna vizsgálni, amely a ClientEarth által indított kereset elutasítását eredményezheti.
40 Ami először is a vitatott határozat tartalmának – a megtámadott ítélet 89–91. pontjában az EBB pénzügyi műveletei területén fennálló függetlenségét illetően elvégzett – állítólagos nyilvánvaló elferdítését illeti, e határozat negyedik, ötödik és hetedik bekezdéséből kitűnik, hogy a 2018. április 12‑i határozat belső felülvizsgálata iránti kérelmet mint elfogadhatatlant elutasították azzal az indokkal, hogy e határozat nem minősül az 1367/2006 rendelet 2. cikke (1) bekezdésének g) pontja értelmében vett „igazgatási aktusnak”, mivel azt nem „a környezetvédelmi jog alapján” fogadták el, és nem bír „jogilag kötelező és külső hatással”, nem pedig azzal az indokkal, hogy e belső felülvizsgálat iránti kérelem sértette az EBB pénzügyi műveletei területén fennálló függetlenségét.
41 A vitatott határozat ugyanis a hatodik bekezdésében jelzi, hogy „az EBB arra vonatkozó döntése, hogy támogat‑e egy esetlegesen támogatható projektet, vagy nem, illetve adott esetben e támogatás formája az [EBB] Szerződések és az alapokmány által elismert üzleti és politikai mérlegelési jogkörbe tartozik”, nyolcadik bekezdésében pedig, hogy az említett rendelet 2. cikke (1) bekezdésének f) pontja értelmében vett „környezetvédelmi jog” fogalmának a ClientEarth által támogatott értelmezése „már nem egyeztethető össze sem az EBB intézményi szerepével, sem az alapokmánya alapján rá háruló feladattal”.
42 A Törvényszék tehát téves jogalkalmazás nélkül ítélhette meg úgy a megtámadott ítélet 89. és 90. pontjában, hogy az EBB a vitatott határozatban csak „homályosan és általánosságban [hivatkozott] a Szerződések és az alapokmány által elismert üzleti és politikai mérlegelési jogkörére, valamint intézményi szerepére és az említett alapokmány értelmében rá háruló feladatra”, nem pedig a 2018. április 12‑i határozat belső felülvizsgálata iránti kérelem elfogadhatatlanságára vonatkozó önálló indokként, hanem kizárólag a jelen ítélet 40. pontjában hivatkozott két indok vizsgálata keretében. E körülmények között nem róható fel a Törvényszéknek, hogy nyilvánvalóan elferdítette az említett határozat tartalmát.
43 E tekintetben hozzá kell tenni, hogy az uniós bíróság az indokolási kötelezettség tiszteletben tartásának értékelésekor nem köteles figyelembe venni a kizárólag az eljárás során a szóban forgó jogi aktus kibocsátója által nyújtott kiegészítő magyarázatokat, ellenkező esetben sérülne a közigazgatás és az uniós bíróságok közötti hatáskörmegosztás, és gyengítené az igazgatási aktusok jogszerűségének felülvizsgálatát (lásd ebben az értelemben: 2020. június 11‑i Bizottság kontra Di Bernardo ítélet, C‑114/19 P, EU:C:2020:457, 58. pont).
44 Másodszor, ami a Törvényszék azon kötelezettségét illeti, hogy hivatalból vizsgálja meg, hogy a 2018. április 12‑i határozat belső felülvizsgálata iránti kérelem állítólagosan sérti‑e az EBB‑nek a pénzügyi műveletei területén fennálló függetlenségét, amelyet e szerv többek között az EUMSZ 15. cikk (3) bekezdésére, az EUMSZ 271. cikk c) pontjára, az EUMSZ 308. cikkre és az EUMSZ 309. cikkre, valamint az EBB alapokmányának bizonyos rendelkezéseire alapít, először is meg kell állapítani, hogy az elsődleges uniós jog állítólagos megsértése nem elegendő ahhoz, hogy az uniós bíróság által hivatalból történő vizsgálatra vonatkozó kötelezettséget keletkeztessen.
45 Ugyan egyes jogalapokat – mint például az adott határozat indokolásának nem megfelelő voltát – hivatalból is fel lehet, sőt, fel kell hozni, az e határozat érdemi jogszerűségére vonatkozó olyan jogalapot, amely a szerződések vagy az azok alkalmazására vonatkozó bármely jogi rendelkezés megsértésére vonatkozik, az EUMSZ 263. cikk értelmében az uniós bíróság csak akkor vizsgálhatja, ha a felperes azt kérte (lásd ebben az értelemben: 2017. október 25‑i Bizottság kontra Olaszország ítélet, C‑467/15 P, EU:C:2017:799, 14. és 15. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
46 A Törvényszék tehát nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor nem vizsgálta érdemben az EBB‑nek a pénzügyi műveletei területén fennálló függetlenségének megsértésére alapított érvét, amely az EUMSZ 15. cikk (3) bekezdéséből, az EUMSZ 308. cikkből és az EUMSZ 309. cikkből, valamint az EBB alapokmányának bizonyos rendelkezéseiből következik.
47 Mindazonáltal az EBB‑nek a pénzügyi műveletei területén fennálló függetlenségének megőrzésére az EUMSZ 271. cikk c) pontjával összefüggésben való hivatkozása, amint az az EBB által a Törvényszékhez benyújtott ellenkérelme 110. pontjából kitűnik, az Európai Unió Bírósága arra vonatkozó hatásköre megkérdőjelezésének tekinthető, hogy akár közvetetten is, akár közvetetten felülvizsgálja az EBB igazgatótanácsának határozatát az e határozat belső felülvizsgálatának EBB általi megtagadásával szemben indított megsemmisítés iránti kereset keretében. Ezenkívül az EBB, amelyet e tekintetben a Bizottság is támogat, többek között a Bíróság előtt tartott tárgyaláson azt állította, hogy elválaszthatatlan kapcsolat áll fenn az EBB igazgatótanácsa határozatának belső felülvizsgálata iránti kérelem benyújtásához való jog és az EBB által e felülvizsgálatot követően hozott határozat megsemmisítése iránti kereset indításához való jog között. Következésképpen az EBB függetlenségének megőrzése álláspontjuk szerint azt követeli meg, hogy az olyan nem kormányzati szervezeteket, mint a ClientEarth, megfosszák mind az ilyen határozat belső felülvizsgálatának kérelmezéséhez való jogtól, mind pedig az esetleges elutasító határozattal szembeni megsemmisítés iránti kereset indításához való jogtól.
48 Ebben az összefüggésben a Törvényszék feladata volt, hogy hivatalból vizsgálja az uniós bíróságnak az EBB igazgatótanácsa határozatának belső felülvizsgálata iránti kérelmet elbíráló határozat megsemmisítése iránti kereset elbírálására vonatkozó hatáskörét. Ugyanis, mivel annak a kérdése, hogy az Európai Unió Bírósága hatáskörrel rendelkezik‑e valamely jogvita elbírálására, eljárásgátló jellegű, az ilyen kérdést a Bíróság az eljárás során bármikor, akár hivatalból is vizsgálhatja (lásd ebben az értelemben: 2020. október 6‑i Bank Refah Kargaran kontra Tanács ítélet, C‑134/19 P, EU:C:2020:793, 25. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
49 Az EUMSZ 271. cikk c) pontja értelmében az EBB igazgatótanácsának határozatai ellen „csak a tagállamok vagy a Bizottság” indíthat keresetet az EUMSZ 263. cikkben meghatározott feltételek mellett, „és kizárólag a[z EBB] alapokmánya 19. cikkének (2), (5)–(7) bekezdésében foglalt eljárási szabályok megsértésére történő hivatkozással”.
50 Magából az EUMSZ 271. cikk c) pontjának szövegéből kitűnik, hogy e rendelkezés az EBB igazgatótanácsának határozataival szembeni megsemmisítés iránti kereset indításának lehetőségét az EUMSZ 263. cikkben előírtaknál szigorúbb feltételekhez köti. Az EUMSZ 271. cikk c) pontja az e Szerződés által az Európai Unió Bíróságára ruházott, az uniós intézmények jogi aktusai jogszerűségének felülvizsgálatára vonatkozó általános hatáskör korlátozását foglalja magában, következésképpen azt megszorítóan kell értelmezni (lásd analógia útján: 2021. június 3‑i Magyarország kontra Parlament ítélet, C‑650/18, EU:C:2021:426, 31. pont). Amint arra a főtanácsnok az indítványának a 63. és a 64. pontjában rámutatott, e korlátozás egyrészt a potenciális felperesek körére, másrészt pedig az uniós bíróság érdemi felülvizsgálati jogköreire vonatkozik.
51 Ebből következik, hogy az EUMSZ 271. cikk c) pontja nem szabályozza közvetlenül az EBB‑nek az igazgatótanácsi határozat belső felülvizsgálata iránti kérelmet elbíráló határozatával szemben az 1367/2006 rendelet 12. cikkének (1) bekezdése alapján indított kereset esetét. Ugyanakkor az EUMSZ 271. cikk c) pontja a Szerződésnek az 1367/2006 rendelet 12. cikkének (1) bekezdése értelmében vett releváns rendelkezésének minősül, amelyet figyelembe kell venni az uniós bírósághoz fordulás lehetőségének meghatározása során.
52 Márpedig, amint arra a főtanácsnok az indítványának a 68. pontjában lényegében rámutatott, az EUMSZ 271. cikk c) pontját megfosztanák hatékony érvényesülésétől, ha az EBB‑nek az igazgatótanácsa határozatának belső felülvizsgálata iránti kérelmet elbíráló határozatával szembeni kereset keretében az uniós bíróság közvetett módon felülvizsgálná e határozat megalapozottságát.
53 Ezzel szemben, figyelemmel a jelen ítélet 50. pontjára, és ellentétben az EBB és a Bizottság állításaival, az EUMSZ 271. cikk c) pontjával főszabály szerint nem ellentétes, ha valamely nem kormányzati szervezet az 1367/2006 rendelet 10. cikkének (1) bekezdése alapján kérheti az EBB igazgatótanácsa határozatának belső felülvizsgálatát, sem pedig az, hogy az uniós bírósághoz e rendelet 12. cikkének (1) bekezdése alapján megsemmisítés iránti keresetet lehet benyújtani az EBB igazgatótanácsa határozatának belső felülvizsgálata iránti kérelmet elfogadhatatlannak nyilvánító határozat ellen.
54 Ez utóbbi esetben ugyanis a kereset nem az EBB igazgatótanácsa által hozott határozat jogszerűségének vagy megalapozottságának az uniós bíróság általi vizsgálatára irányul, hanem kizárólag arra, hogy az EBB megalapozottan utasította‑e el az ilyen határozat belső felülvizsgálata iránti kérelmet mint elfogadhatatlant. Amint arra a főtanácsnok az indítványának a 73. pontjában rámutatott, ha helyt adnak az ilyen keresetnek, annak egyetlen következménye az, hogy az EBB maga végzi el az említett határozat belső felülvizsgálatát.
55 A jelen ügyben a ClientEarth által a Törvényszék előtt indított kereset tárgya az 1367/2006 rendelet 2. cikke (1) bekezdése g) pontjával összefüggésben értelmezett 10. cikke (1) bekezdésének rendelkezésein alapuló azon vitatott határozat megsemmisítése volt, amelyet a ClientEarthszel a 2018. október 30‑i levélben közöltek, amelyet az EBB jogi szolgálatának főtitkára és jogi szolgálatának helyettes vezetője írt alá, és amellyel a 2018. április 12‑i határozat belső felülvizsgálata iránti kérelmet mint elfogadhatatlant elutasították.
56 Mivel ezen, az 1367/2006 rendelet 12. cikkének (1) bekezdése alapján benyújtott kereset tárgya a vitatott határozatnak a 2018. április 12‑i határozatnak az EBB által az e rendelet 2. cikke (1) bekezdésének g) pontjára tekintettel történő állítólagosan téves jogi minősítése okán, az e határozat belső felülvizsgálata iránti kérelem elfogadhatóságának értékelése keretében, nem pedig az említett határozat megalapozottságának értékelése keretében történő megsemmisítése, az EUMSZ 271. cikk c) pontja nem képezheti akadályát az ilyen kereset indításának.
57 A Törvényszék tehát nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor úgy ítélte meg, hogy hatáskörrel rendelkezik a ClientEarth által a vitatott határozattal szemben indított kereset elbírálására. E feltételek mellett az a körülmény, hogy nem vizsgálta meg kifejezetten az EUMSZ 271. cikk c) pontjára alapított érveket, nem igazolhatja a megtámadott ítélet hatályon kívül helyezését.
58 A fenti indokokra tekintettel az EBB C‑212/21. P. sz. ügyben előterjesztett első jogalapját és második jogalapjának második részét, valamint a Bizottság által a C‑223/21. P. sz. ügyben előterjesztett harmadik jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani.
A C‑212/21. P. sz. ügyben előterjesztett harmadik jogalap harmadik részéről és a második jogalap első részéről, valamint a C‑223/21. P. sz. ügyben előterjesztett első, az Aarhusi Egyezmény értelmezése és alkalmazása során elkövetett téves jogalkalmazásra alapított jogalapról
A felek érvei
59 Az EBB a C‑212/21. P. sz. ügyben előterjesztett harmadik jogalap harmadik részében, a Bizottság pedig a C‑223/21. P. sz. ügyben előterjesztett első jogalap első részében azt kifogásolja, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 107., 125. és 126. pontjában tévesen állapította meg, hogy az 1367/2006 rendelet 2. cikke (1) bekezdésének g) pontjában foglalt feltételeket az Aarhusi Egyezmény 9. cikkének fényében kell értelmezni.
60 Először is a Bíróság ítélkezési gyakorlata, különösen a 2015. január 13‑i Tanács és Bizottság kontra Stichting Natuur en Milieu és Pesticide Action Network Europe ítélet (C‑404/12 P és C‑405/12 P, EU:C:2015:5) és a 2020. szeptember 3‑i Mellifera kontra Bizottság ítélet (C‑784/18 P, nem tették közzé, EU:C:2020:630) kizárja az 1367/2006 rendelet ezen egyezmény rendelkezéseivel összhangban történő értelmezésének kötelezettségét.
61 Másodszor, a 2015. július 16‑i ClientEarth kontra Bizottság ítélet (C‑612/13 P, EU:C:2015:486) 40. pontjából kitűnik, hogy mivel az Aarhusi Egyezményt a nemzeti jogrendek, nem pedig az Unióhoz hasonló regionális gazdasági integrációs szervezetek jogi sajátosságainak figyelembevételével alkották meg, semmilyen analógia nem állapítható meg ezen egyezmény tagállamok általi végrehajtása és annak uniós szintű végrehajtása között. A Törvényszék tehát a megtámadott ítélet 107. pontjában nem támaszkodhatott volna az 1367/2006 rendelet 2. cikke (1) bekezdése g) pontjának ezen egyezmény 9. cikkének (3) és (4) bekezdése fényében történő értelmezéséhez „hasonló okokra”, amelyeket végeredményben nem fejtett ki.
62 Harmadszor, a Törvényszék a megtámadott ítélet 125. és 126. pontjában tévesen támaszkodott az Aarhusi Egyezménnyel összhangban álló értelmezés elvére annak értékelése során, hogy a 2018. április 12‑i határozat az 1367/2006 rendelet 2. cikke (1) bekezdésének g) pontja értelmében vett „egyedi hatályú intézkedésnek” minősül‑e, holott e fogalmat kizárólag az EUMSZ 263. cikkből és az EUMSZ 288. cikkből eredő kritériumok alapján kell értelmezni. E tekintetben a 2020. december 3‑i Région de Bruxelles‑Capitale kontra Bizottság ítélet (C‑352/19 P, EU:C:2020:978) 25. pontjából kitűnik, hogy az Aarhusi Egyezmény nem határozhatja meg az elsődleges uniós jog értelmezését.
63 A C‑212/21. P. sz. ügyben előterjesztett második jogalap első részében, illetve a C‑223/21. P. sz. ügyben előterjesztett első jogalap második részében az EBB és a Bizottság azt kifogásolja, hogy a Törvényszék ráadásul a megtámadott ítélet 107. pontjában tévesen alkalmazta a jogot az Aarhusi Egyezmény 2. és 9. cikkének értelmezése során. A 2018. április 12‑i határozat elfogadásával ugyanis az EBB igazgatótanácsa nem az ezen egyezmény 2. cikkének (2) bekezdése értelmében vett „hatóságként” járt el, így az egyezmény 9. cikkének (3) bekezdése nem alkalmazható. Épp ellenkezőleg, e határozat elfogadása az EBB bankként folytatott pénzügyi tevékenységébe illeszkedik.
64 A ClientEarth ezen érvek összességének megalapozottságát vitatja.
A Bíróság álláspontja
65 Érvelésükben az EBB és a Bizottság azt állítja, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 107., 125. és 126. pontjában több alkalommal tévesen alkalmazta a jogot az Aarhusi Egyezmény értelmezése és alkalmazása során.
66 E tekintetben először is emlékeztetni kell arra, hogy az uniós jogszabályokat, amennyire lehetséges, a nemzetközi jog figyelembevételével kell egyébként értelmezni, különösen amikor e jogszabályok épp az Unió által megkötött valamely nemzetközi megállapodás végrehajtását szolgálják (lásd ebben az értelemben: 1998. július 14‑i Safety Hi‑Tech ítélet, C‑284/95, EU:C:1998:352, 22. pont; 2019. december 19‑i Nederlands Uitgeversverbond és Groep Algemene Uitgevers ítélet, C‑263/18, EU:C:2019:1111, 38. pont).
67 Ez a helyzet az 1367/2006 rendelettel, amelynek célja az Aarhusi Egyezmény 9. cikkének (3) bekezdésében foglalt rendelkezéseknek az uniós intézmények tekintetében történő végrehajtása (lásd ebben az értelemben: 2011. március 8‑i Lesoochranárske zoskupenie ítélet, C‑240/09, EU:C:2011:125, 41. pont).
68 Ha e 9. cikk (3) bekezdésére nem lehet hivatkozni az 1367/2006 rendelet 10. cikke (1) bekezdése jogszerűségének az értékelése érdekében (lásd ebben az értelemben: 2015. január 13‑i Tanács és társai kontra Vereniging Milieudefensie és Stichting Stop Luchtverontreiniging Utrecht ítélet, C‑401/12 P–C‑403/12 P, EU:C:2015:4, 61. pont; 2015. január 13‑i Tanács és Bizottság kontra Stichting Natuur en Milieu és Pesticide Action Network Europe ítélet, C‑404/12 P és C‑405/12 P, EU:C:2015:5, 53. pont), e megállapítás nem képezi akadályát annak, hogy e rendelet rendelkezéseit a jelen ítélet 66. pontjában említett ítélkezési gyakorlatnak megfelelően lehetőség szerint az Aarhusi Egyezmény fényében értelmezzék (lásd ebben az értelemben: 2020. szeptember 3‑i Mellifera kontra Bizottság ítélet (C‑784/18 P, nem tették közzé, EU:C:2020:630, 77. pont).
69 Az ilyen értelmezés ugyanis lényeges eszköz az uniós jogalkotónak az említett rendelet (3) preambulumbekezdésében kifejtett szándékának megfelelően annak biztosításához, hogy az uniós jog rendelkezései összeegyeztethetők maradjanak ezen egyezmény rendelkezéseivel.
70 Másodszor, az EBB és a Bizottság azon érvét illetően, amely szerint a 2018. április 12‑i határozat elfogadásával az EBB igazgatótanácsa nem az Aarhusi Egyezmény 2. cikkének (2) bekezdése értelmében vett „hatóságként” járt el, emlékeztetni kell egyrészt arra, hogy ezen egyezmény 2. cikke (2) bekezdésének d) pontja értelmében minden olyan regionális gazdasági integrációs szervezet intézményeit, amely az Unióhoz hasonlóan ezen egyezmény részes fele, az említett egyezmény alkalmazásában hatóságoknak kell tekinteni, kivéve ha igazságszolgáltatási vagy jogalkotói minőségben járnak el.
71 Másrészt az 1367/2006 rendelet 2. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében az „[uniós] intézmények és szervek” fogalma, amelyekre e rendelet az 1. cikkének (1) bekezdésével összhangban alkalmazandó, „bármely, a Szerződés alapján vagy alapján létrehozott állami intézmény[re], szerv[re], ügynökség[re] vagy hivatal[ra]” vonatkozik, kivéve, ha bírói vagy jogalkotói minőségben jár el. E tekintetben az említett rendelet (7) preambulumbekezdése pontosítja, hogy e fogalmat „tág értelemben és funkcionális módon” határozták meg, tekintettel arra a „tág értelemre”, amelyre az Aarhusi Egyezmény alkalmazandó, annak érdekében, hogy a személyek és szervezeteik számára a közhatalom gyakorlását követően jogokat biztosítsanak. Ezenkívül ugyanezen rendelet (11) preambulumbekezdése kimondja, hogy ki kell zárni „egyéb vizsgálati eljárások[at] is, amikor a[z uniós] intézmény vagy szerv igazgatási felülvizsgálati szervként jár el a Szerződés rendelkezései értelmében”.
72 Ebből következik, hogy az „[uniós] intézmények és szervek” tevékenysége csak akkor zárható ki az 1367/2006 rendelet és az Aarhusi Egyezmény hatálya alól, ha ezek az intézmények és szervek bírói vagy jogalkotói hatáskört gyakorolnak, vagy a Szerződés alapján igazgatási felülvizsgálati szervként járnak el.
73 Márpedig a jelen ügyben nem ez a helyzet. A Curtis projekt finanszírozási javaslatát az EBB alapokmánya 9. cikkének (1) bekezdése és 19. cikkének (3) bekezdése alapján jóváhagyó 2018. április 12‑i határozat ugyanis nem abból ered, hogy az EBB igazgatótanácsa bírói vagy jogalkotói hatáskört gyakorol, amely szintén nem az 1367/2006 rendeletnek a (11) preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett 2. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében vett „a Szerződés szerinti igazgatási ellenőrző szervként” járt el.
74 Ennélfogva, amint arra a főtanácsnok az indítványának a 92–94. pontjában lényegében rámutatott, az EBB kettős természetű hatáskört gyakorol a szerződésben szervezett finanszírozás keretében. Ez alkalommal ugyanis kétségtelenül a kedvezményezett magánfeleként jár el, azonban közfeladatokat is ellát. Ennélfogva e rendelet 2. cikke (1) bekezdése c) pontjának olyan értelmezése, amely szerint, amennyiben az EBB finanszírozási tevékenységet folytat, „[uniós] szervnek” minősül, az említett rendeletnek az Aarhusi Egyezmény 2. cikke (2) bekezdésének d) pontjával összeegyeztethető végrehajtását biztosítja.
75 A fenti indokokra tekintettel a C‑212/21. P. sz. ügyben előterjesztett második jogalap első részét és a harmadik jogalap harmadik részét, valamint a C‑223/21. P. sz. ügyben előterjesztett első jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani.
A C‑212/21. P. sz. ügy második jogalapjának második és harmadik részéről, valamint harmadik jogalapjának első és második részéről, valamint a C‑223/21. P. sz. ügyben előterjesztett második, az 1367/2006 rendelet 2. cikke (1) bekezdése f) és g) pontjának megsértésére alapított jogalapról
Az 1367/2006 rendelet 2. cikke (1) bekezdésének f) pontja értelmében vett „környezetvédelmi jog” fogalmáról
– A felek érvei
76 Az EBB a C‑212/21. P. sz. ügyben előterjesztett harmadik jogalap első és második részében, a Bizottság pedig a C‑223/21. P. sz. ügyben előterjesztett második jogalap első részében azt rója fel a Törvényszéknek, hogy a megtámadott ítélet 120–124. és 138–140. pontjában tévesen hasonlította össze a projektek EBB‑finanszírozásra való jogosultságára vonatkozó, a 2009. évi nyilatkozatból és az éghajlati stratégiából eredő környezetvédelmi jellegű kritériumokat az 1367/2006 rendelet 2. cikke (1) bekezdésének f) pontja értelmében vett uniós környezetvédelmi jogi rendelkezésekkel, és ennélfogva azt állapította meg, hogy a 2018. április 12‑i határozatot az e rendelet 2. cikke (1) bekezdésének g) pontja értelmében vett „környezetvédelmi jog alapján” fogadták el.
77 E tekintetben az EBB és a Bizottság először is arra hivatkozik, hogy az említett rendelet 2. cikke (1) bekezdésének f) pontjában szereplő „jogszabályok” fogalma formális fogalom, amelyet az érintett jogi aktus elfogadására irányuló eljárás határoz meg. Így az EUMSZ 289. cikknek megfelelően „jogszabályoknak” kizárólag az olyan rendelkezések minősülhetnek, amelyek a Szerződések olyan rendelkezése alapján elfogadott uniós jogi aktusban szerepelnek, amely ezen aktusnak rendes jogalkotási eljárás vagy különleges jogalkotási eljárás keretében történő elfogadását írja elő. A Törvényszék tehát a megtámadott ítélet 120–124. pontjában figyelmen kívül hagyta az EUMSZ 289. cikkből eredő követelményeket, és olyan értelmezést alkalmazott, amely túlmutat az 1367/2006 rendelet 2. cikke (1) bekezdésének f) és g) pontjában szereplő „jog” és „jogszabályok” fogalmán. Közelebbről, a megtámadott ítélet 121. pontja téves jogalkalmazáson alapul, amennyiben a Törvényszék abban azt állapította meg, hogy a Lisszaboni Szerződés által bevezetett, a jogalkotási aktusok és a rendeleti jellegű jogi aktusok közötti különbségtétel nem releváns e rendelet 2. cikke (1) bekezdése f) pontjának értelmezése szempontjából.
78 Ezt követően az EBB és a Bizottság azt kifogásolja, hogy a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy a 2009. évi nyilatkozat és az éghajlati stratégia kötelező jellegű. E két eszköz az EBB tevékenységének a projektek értékelésének különböző szakaszaiban történő irányítására korlátozódik, anélkül azonban, hogy korlátozná az e szervet megillető diszkrecionális jogkör gyakorlását. Az a körülmény, hogy valamely projekt megfelel a finanszírozásra vonatkozó, az említett eszközökből eredő jogosultsági feltételeknek, nem von maga után semmilyen jogot arra, hogy az EBB finanszírozásban részesüljön, az igazgatótanácsa számára semmilyen kötelezettséget nem jelent e finanszírozás jóváhagyására, sem pedig arra, hogy az EBB köteles kölcsönszerződést kötni, az igazgatótanács jóváhagyását követően sem.
79 Még ha feltételezzük is, hogy a 2009. évi nyilatkozat és az éghajlati stratégia korlátozza az EBB mérlegelési jogkörének gyakorlását, az ilyen korlátozást akkor sem lehet jogszabály által előírtnak tekinteni. Ezenkívül az olyan belső iránymutatás, amelynek egyetlen hatása az, hogy az attól eltérő intézményt határozatának indokolására kötelezi, nem minősül jogforrásnak. A „jogszabályok” 1367/2006 rendelet 2. cikke (1) bekezdésének f) pontjában szereplő fogalma tehát csak azokat a szabályokat foglalja magában, amelyek azonnali, kötelező joghatással bírnak az állampolgárokra nézve. Nem ez a helyzet azonban azon iránymutatások esetében, amelyek értelmében valamely intézmény a jövőre nézve korlátozza mérlegelési jogkörének gyakorlását.
80 Végül az EBB és a Bizottság vitatja az EBB környezetvédelmi hitelpolitikája és belső személyzeti szabályzata között a megtámadott ítélet 123. pontjában megállapított analógiát. Arra hivatkoznak, hogy ez utóbbi területen az EBB közigazgatási hatóságként jár el, mivel határozatai bírósági felülvizsgálat tárgyát képezhetik, míg az EBB környezetvédelmi hitelnyújtási tevékenysége a pénzügyi szerepének gyakorlása körébe tartozik, és nem olyan közigazgatási határozatok formájában nyilvánul meg, amelyek érdemi bírósági felülvizsgálat tárgyát képezhetik.
81 A ClientEarth vitatja ezen érvek összességének megalapozottságát.
– A Bíróság álláspontja
82 Érvelésükben az EBB és a Bizottság azt rója fel a Törvényszéknek, hogy a megtámadott ítélet 120–124. és 138–140. pontjában tévesen állapította meg, hogy mind a 2009. évi nyilatkozat, mind az éghajlati stratégia az 1367/2006 rendelet 2. cikke (1) bekezdésének f) pontja értelmében vett „környezetvédelmi jog” fogalma alá tartozik, következésképpen a 2018. április 12‑i határozatot az e rendelet 2. cikke (1) bekezdésének g) pontja értelmében vett „környezetvédelmi jog” alapján fogadták el.
83 A „környezetvédelmi jog” fogalmát az 1367/2006 rendelet 2. cikke (1) bekezdésének f) pontja úgy határozza meg, mint amely magában foglalja az „[uniós] jogszabályok[at], amelyek a jogalapjukra való tekintet nélkül hozzájárulnak a[z EUMSZ 191. cikk (1) bekezdése] szerinti [uniós] környezetvédelmi politika céljainak megvalósításához”. Amint az e rendelet (10) preambulumbekezdéséből kitűnik, az e célkitűzésekre való hivatkozás indokolt, mivel „a környezetvédelmi jog folyamatosan fejlődik”.
84 Magából az 1367/2006 rendelet (10) preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett 2. cikke (1) bekezdése f) pontjának a szövegéből következik, hogy az uniós jogalkotó tágan kívánta értelmezni a „környezetvédelmi jog” fogalmát.
85 Ebben az összefüggésben az a körülmény, hogy bizonyos nyelvi változatokban, mint például a spanyol, az angol, a francia vagy a portugál nyelvi változatban az 1367/2006 rendelet 2. cikke (1) bekezdésének f) pontja „jogra” vagy „jogszabályokra” utal, az EBB és a Bizottság által képviselt állásponttal ellentétben nem jelenti azt, hogy e rendelet alkalmazásában a „környezetvédelmi jog” fogalma az EUMSZ 289. cikk (3) bekezdése értelmében vett jogalkotási aktusokra korlátozódik. Ugyanis, amint arra a főtanácsnok az indítványának a 118. pontjában rámutatott, más nyelvi változatokban, így különösen a német nyelvi változatban az 1367/2006 rendelet 2. cikke (1) bekezdésének f) pontja a „jogi szabályok” tágabb fogalmát alkalmazza, amely minden jogilag kötelező erejű általános hatályú aktust magában foglalhat.
86 Ilyen körülmények között, a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint e rendelkezést azon szabályozás általános rendszerére és céljára tekintettel kell értelmezni, amelynek az a részét képezi (lásd ebben az értelemben: 2022. február 24‑i Tiketa ítélet, C‑536/20, EU:C:2022:112, 27. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
87 Márpedig, tekintettel a jelen ítélet 84. pontjára, valamint az uniós környezetpolitikai célkitűzésekre, a „környezetvédelmi jog” fogalmát tágan kell értelmezni abban az értelemben, hogy az kiterjed minden olyan uniós jogi aktusra, amely a jogalapjára való tekintet nélkül hozzájárul e politika EUMSZ 191. cikk (1) bekezdésében meghatározott céljainak megvalósításához (lásd ebben az értelemben: 2022. november 8‑i Deutsche Umwelthilfe [Gépjárművek jóváhagyása] ítélet, C‑873/19, EU:C:2022:857, 53. pont). Abból a körülményből, hogy az 1367/2006 rendelet 2. cikke (1) bekezdése f) pontjának szövege szerint az aktus elfogadásának jogalapja nem releváns szempont az aktus „környezetvédelmi jognak” minősítése szempontjából, arra lehet következtetni, hogy az ilyen jogi aktus elfogadására irányuló eljárás, amely az EUMSZ 289. cikknek megfelelően meghatározza annak jogalkotási vagy nem jogalkotási jellegét, szintén nem releváns szempont e minősítés szempontjából.
88 A jelen ügyben az EBB igazgatótanácsa, amikor az EBB alapokmánya 9. cikkének (1) bekezdése és 19. cikkének (3) bekezdése alapján a finanszírozás nyújtásáról határoz, nem térhet el indokolás nélkül a projektek finanszírozásra való jogosultságára vonatkozó, a 2009. évi nyilatkozatból és az éghajlati stratégiából eredő környezetvédelmi kritériumoktól, amelyeket az EBB maga is köteles követni a hitelezési tevékenysége során, mivel ellenkező esetben adott esetben az olyan általános jogelveknek, mint az egyenlő bánásmódnak vagy a bizalomvédelem elvének megsértése okán szankcionálható (lásd analógia útján: 2005. június 28‑i Dansk Rørindustri és társai kontra Bizottság ítélet, C‑189/02 P, C‑202/02 P, C‑205/02 P–C‑208/02 P és C‑213/02 P, EU:C:2005:408, 209. és 211. pont).
89 A Törvényszék tehát nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor a megtámadott ítélet 122–124. pontjában megállapította, hogy mind a 2009. évi nyilatkozat, mind az éghajlati stratégia az 1367/2006 rendelet 2. cikke (1) bekezdésének f) pontja értelmében vett „környezetvédelmi jog” fogalma alá tartozik, mivel meghatározzák a projektek EBB általi finanszírozásra való jogosultságára vonatkozó környezetvédelmi jellegű kritériumokat, tehát behatárolják az EBB tevékenységét az EUM‑Szerződés környezetvédelmi célkitűzéseinek megvalósítása céljából nyújtott kölcsönök nyújtásával kapcsolatban.
90 A Törvényszék szintén nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor a megtámadott ítélet 138–140. pontjában megállapította, hogy a 2018. április 12‑i határozatot az 1367/2006 rendelet 2. cikke (1) bekezdésének g) pontja értelmében „környezetvédelmi jog alapján” hozták, amennyiben megállapította, hogy a Curtis projekt megfelel a projektek EBB általi finanszírozásra való jogosultságára vonatkozó, e két jogi aktusból eredő környezetvédelmi jellegű kritériumoknak.
91 A fenti indokokra tekintettel a C‑212/21. P. sz. ügyben előterjesztett harmadik jogalap első és második részét, valamint a C‑223/21. P. sz. ügyben előterjesztett második jogalap első részét mint megalapozatlant el kell utasítani.
Az 1367/2006 rendelet 2. cikke (1) bekezdésének g) pontja értelmében vett „egyedi hatályú intézkedés” fogalmáról
– A felek érvei
92 A C‑223/21. P. sz. ügyben előterjesztett második jogalap második részében a Bizottság azt rója fel a Törvényszéknek, hogy az a megtámadott ítélet 126–142. pontjában figyelmen kívül hagyta azt az ítélkezési gyakorlatot, amely szerint az „egyedi hatályú intézkedésnek” az 1367/2006 rendelet 2. cikke (1) bekezdésének g) pontja értelmében vett fogalmát az EUMSZ 263. cikkből és az EUMSZ 288. cikkből eredő kritériumokkal összhangban kell értelmezni. A Törvényszék ugyanis a 2020. szeptember 3‑i Mellifera kontra Bizottság ítélet (C‑784/18 P, nem tették közzé, EU:C:2020:630) 65–67. és 84–86. pontjából következő elveket megsértve megállapította, hogy ahhoz, hogy a 2018. április 12‑i határozatot „egyedi hatályú intézkedésnek” lehessen minősíteni, elegendő, ha e határozattal az EBB igazgatótanácsa végleges döntést hoz bizonyos környezetvédelmi célkitűzések megvalósításáról. Ez a megközelítés tehát azt jelentené, hogy az olyan nem kötelező erejű jogi aktusok, mint az ajánlások és vélemények, e rendelet 10. cikkének (1) bekezdése alapján belső felülvizsgálat iránti kérelem, majd az említett rendelet 12. cikkének (1) bekezdése szerinti kereset tárgyát képezhetik.
93 A Bizottságot támogatva az EBB arra hivatkozik, hogy a 2018. április 12‑i határozat belső jogi aktusnak minősül, amelynek egyedüli hatása az, hogy lehetővé teszi e szerv szervezeti egységei számára a jóváhagyott finanszírozásra irányuló szerződéses tárgyalások folytatását, így az nem érinti személyükben a külső személyeket.
94 A ClientEarth arra hivatkozik, hogy arra az érvre, amely szerint a belső felülvizsgálat iránti kérelem tárgyát képező jogi aktust az 1367/2006 rendelet 2. cikke (1) bekezdésének g) pontja értelmében vett „egyedi hatályú intézkedésnek” kell tekinteni, sem az EBB, sem a Bizottság nem hivatkozott a Törvényszék előtt, így a Bizottság nem hivatkozhat erre az érvre a fellebbezés szakaszában, tekintettel annak új jellegére. Mindenesetre a 2018. április 12‑i határozat „egyedi hatályú intézkedés”, mivel a Curtis projekt finanszírozására vonatkozó konkrét kérelemre alkalmazandó.
– A Bíróság álláspontja
95 Érvelésével a Bizottság azt rója fel a Törvényszéknek, hogy a megtámadott ítélet 126–142. pontjában tévesen alkalmazta a jogot az 1367/2006 rendelet 2. cikke (1) bekezdésének g) pontja értelmében vett „egyedi hatályú intézkedés” fogalmának értelmezése és alkalmazása során, amikor a 2018. április 12‑i határozatnak ilyen hatályt tulajdonított.
96 Ami először is a ClientEarth által felvetett azon kérdést illeti, hogy a Bizottság a fellebbezés szakaszában vitathatja‑e a megtámadott ítéletet, amennyiben az a 2018. április 12‑i határozatot tévesen minősítette „egyedi hatályú intézkedésnek”, emlékeztetni kell arra, hogy a fellebbező fellebbezést nyújthat be, amelyben a Bíróság előtt a megtámadott ítéletből eredő azon jogalapokra és érvekre hivatkozik, amelyek ezen ítélet jogi megalapozottságát kívánják bírálni (lásd ebben az értelemben: 2007. november 29‑i Stadtwerke Schwäbisch Hall és társai kontra Bizottság ítélet, C‑176/06 P, nem tették közzé, EU:C:2007:730, 17. pont; 2021. március 4‑i Bizottság kontra Fútbol Club Barcelona ítélet, C‑362/19 P, EU:C:2021:169, 47. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
97 A Bizottság tehát a fellebbezés szakaszában vitathatja a 2018. április 12‑i határozatnak a Törvényszék által a megtámadott ítélet 140. és 142. pontjában elvégzett „egyedi hatályú intézkedésnek” történő minősítését.
98 Másodszor, e minősítés megalapozottságát illetően emlékeztetni kell arra, hogy valamely jogi aktus általános vagy egyedi hatályának meghatározása érdekében az uniós bíróságnak elsősorban a jogi aktus célját és tartalmát kell figyelembe vennie. Valamely jogi aktus akkor általános hatályú az EUMSZ 288. cikk értelmében, ha objektív módon meghatározott helyzetekre alkalmazandó, és általánosan és absztrakt módon meghatározható személycsoporttal szemben fejt ki joghatásokat. E második kritériumot illetően valamely jogi aktus általános hatályát nem kérdőjelezi meg az a lehetőség, hogy többé‑kevésbé pontosan meghatározható azon jogalanyok száma, sőt kiléte is, akikre az aktus egy adott időpontban alkalmazandó, amennyiben megállapítható, hogy az alkalmazás a benne meghatározott objektív jogi vagy ténybeli helyzet folytán, annak céljával összefüggésben történik (lásd ebben az értelemben: 2020. szeptember 3‑i Mellifera kontra Bizottság ítélet, C‑784/18, nem tették közzé, EU:C:2020:630, 65–67. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
99 A jelen ügyben a 2018. április 12‑i határozat, amennyiben a Curtis projekt finanszírozási javaslatát annak környezeti és szociális szempontjaira tekintettel hagyja jóvá, egy sajátos helyzetre, nevezetesen e projekt finanszírozására vonatkozik, és joghatásokat vált ki az említett projektgazda tekintetében, lehetővé téve számára, hogy megtegye a kölcsön formalizálásához szükséges intézkedéseket.
100 A Törvényszék tehát nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor a megtámadott ítélet 140. és 142. pontjában megállapította, hogy e határozat az 1367/2006 rendelet 2. cikke (1) bekezdésének g) pontja értelmében vett „egyedi hatályú intézkedésnek” minősül.
101 Következésképpen a C‑223/21. P. sz. ügyben előterjesztett második jogalap második részét mint megalapozatlant el kell utasítani.
Az 1367/2006 rendelet 2. cikke (1) bekezdésének g) pontja értelmében vett „jogilag kötelező és külső hatás” fogalmáról
– A felek érvei
102 Az EBB a C‑212/21. P. sz. ügyben előterjesztett második jogalap második és harmadik részében, a Bizottság pedig a C‑223/21. P. sz. ügyben előterjesztett második jogalap harmadik részében azt kifogásolja, hogy a Törvényszék tévesen állapította meg, hogy a 2018. április 12‑i határozat az 1367/2006 rendelet 2. cikke (1) bekezdésének g) pontja értelmében vett, jogilag kötelező és külső joghatásokat vált ki, amennyiben az az EBB igazgatótanácsának a Curtis projekt EBB általi finanszírozásra való jogosultságára vonatkozó végleges álláspontját tükrözi, tekintettel annak környezeti és szociális szempontjaira. Az ilyen döntés ugyanis nem biztosít egyéni jogot az EBB által történő finanszírozásra, mivel az e szerv és a potenciális hitelfelvevő közötti kapcsolat jogilag csak a releváns szerződés aláírásával válik kötelezővé. E döntéshez tehát semmilyen jogi kötőerő nem kapcsolható.
103 A megtámadott ítélet indokolása ráadásul ellentmondásos, mivel a Törvényszék egyszerre állapította meg, hogy a 2018. április 12‑i határozat joghatásokat vált ki a Curtis projektgazdájával szemben, ezen ítélet 167–170. pontjában pedig azt, hogy e határozat nem minősül „jogi kötelezettségvállalásnak a kölcsön […] nyújtását” illetően, és hogy az eljárás az elfogadását követően folytatódott.
104 E tekintetben az EBB arra hivatkozik, hogy az igazgatótanácsának az EBB alapokmánya 19. cikkének (3) bekezdése alapján elfogadott határozata egyedi, a projekt finanszírozására vonatkozó határozatnak minősül, anélkül hogy el lehetne különíteni egy nem végleges, kötőerővel és külső hatással nem járó „pénzügyi ágat”, valamint egy végleges és jogilag kötelező „környezeti ágat”, amely harmadik személyekkel szemben végleges és jogilag kötelező.
105 Mindenesetre az 1367/2006 rendelet 2. cikke (1) bekezdésének g) pontja értelmében vett, jogilag kötelező és külső joghatások fennállását a ClientEarth jogi helyzetére tekintettel kellett volna megállapítani. A Törvényszék, miután a megtámadott ítélet 170. pontjában megvizsgálta a Curtis projektgazda jogi helyzetét, megerősítette, hogy a ClientEarth tekintetében semmilyen ilyen hatás nem következett be.
106 A ClientEarth vitatja ezen érvek összességének megalapozottságát.
– A Bíróság álláspontja
107 Érvelésükben az EBB és a Bizottság azt rója fel a Törvényszéknek, hogy tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott ítélet 167–171. pontjában úgy ítélte meg, hogy a 2018. április 12‑i határozat az 1367/2006 rendelet 2. cikke (1) bekezdésének g) pontja értelmében vett „jogilag kötelező és külső hatással” bíró aktus.
108 E tekintetben a megtámadott ítélet 149. pontjából kitűnik, hogy a Törvényszék e fogalmat „az általános koherencia érdekében” az EUMSZ 263. cikk első bekezdése értelmében vett, „harmadik személyekre joghatással jár[ó aktusként]” értelmezte, amely főszabály szerint kizárja a kizárólag az azt meghozó uniós intézmény, szerv vagy hivatal belső körében hatást kiváltó aktusokat, anélkül hogy harmadik személyekkel szemben jogot vagy kötelezettséget keletkeztetnének (lásd ebben az értelemben: 1988. február 25‑i Les Verts kontra Parlament ítélet, 190/84, EU:C:1988:94, 8. pont; 2020. június 25‑i CSUE kontra KF ítélet, C‑14/19 P, EU:C:2020:492, 73. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
109 Márpedig a megtámadott ítélet 167–171. pontjában a Törvényszék ezen ítélkezési gyakorlat alapján megállapította, hogy a 2018. április 12‑i határozat véglegesen meghatározza az EBB igazgatótanácsának a Curtis projekt e szerv finanszírozásának e projekt környezeti és szociális szempontjaira tekintettel való támogathatóságára vonatkozó álláspontját, és ennélfogva e határozat joghatásokat vált ki harmadik személyekkel szemben, különösen e projekt projektgazdájával szemben, mivel megállapította, hogy az említett projekt környezeti és szociális szempontjaira tekintettel jogosult az EBB általi finanszírozásra, lehetővé téve ily módon e projektgazda számára, hogy megtegye a kölcsön formalizálásához szükséges intézkedéseket.
110 Semmilyen ellentmondás nem fedezhető fel egyrészt azon megállapítás között, hogy a Curtis projekt környezeti vonatkozásai végleges értékelés tárgyát képezték, másrészt pedig a szintén a megtámadott ítélet említett pontjaiban megállapított körülmények között, hogy a 2018. április 12‑i határozat nem minősül „jogi kötelezettségvállalásnak a kölcsön […] nyújtását” illetően, és hogy az e finanszírozás nyújtására irányuló eljárás folytatódott, mivel az említett projekt egyéb technikai, gazdasági és pénzügyi vonatkozásait továbbra is ellenőrizték.
111 Ezenkívül az EBB által előadott azon érv, amely szerint a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott ítélet 167–170. pontjában úgy ítélte meg, hogy a 2018. április 12‑i határozat egy „környezeti ágtól” elválasztható „pénzügyi ágat” tartalmazott, és hogy csak ez utóbbi volt végleges és jogilag kötelező harmadik személyekkel szemben, e pontok téves értelmezésén alapul. A Törvényszék ugyanis e határozatban annak megállapítására szorítkozott, hogy e határozat véglegesen megállapítja a Curtis projekt EBB általi finanszírozásra való jogosultságát e projekt környezeti és szociális szempontjaira tekintettel, azonban egyáltalán nem mondta ki, hogy az említett határozat ez utóbbi szempontoknak az említett projekt pénzügyi vagy egyéb szempontjaitól való formális elválasztásán alapul.
112 Egyébiránt e rendelet egyáltalán nem támasztja alá azt az érvet, amely szerint a Törvényszéknek a megtámadott ítélet 170. pontjában értékelnie kellett volna, hogy a 2018. április 12‑i döntés az 1367/2006 rendelet 2. cikke (1) bekezdésének g) pontja értelmében vett „jogilag kötelező és külső hatással” bír‑e a ClientEarth tekintetében. Ugyanis sem e rendelkezés, sem az említett rendelet 10. cikkének (1) bekezdése nem követeli meg, hogy a belső felülvizsgálat iránti kérelem tárgyát képező igazgatási aktus jogilag kötelező és külső hatással bírjon az e kérelmet benyújtó nem kormányzati szervezetre nézve.
113 A fenti indokokra tekintettel a C‑212/21. P. sz. ügyben előterjesztett második jogalap második és harmadik részét, valamint a C‑223/21. P. sz. ügyben előterjesztett második jogalap harmadik részét mint megalapozatlant el kell utasítani.
114 A fenti indokok összességére tekintettel a fellebbezéseket teljes egészükben el kell utasítani.
A költségekről
115 A Bíróság eljárási szabályzata 184. cikkének (2) bekezdése értelmében, ha a fellebbezés megalapozatlan, a Bíróság határoz a költségekről. E szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése értelmében – amely az említett szabályzat 184. cikkének (1) bekezdése szerint a fellebbezési eljárásban is alkalmazandó – a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.
116 Az EBB‑t és a Bizottságot, mivel pervesztesek lettek, a ClientEarth kérelmének megfelelően kötelezni kell a saját költségeiken felül a ClientEarth részéről mindkét fellebbezés keretében felmerült költségek viselésére.
A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott:
1) A Bíróság a fellebbezéseket elutasítja.
2) A Bíróság az Európai Beruházási Bankot (EBB) és az Európai Bizottságot kötelezi a saját költségeiken felül a ClientEarth részéről felmerült költségek viselésére.
Aláírások