Language of document : ECLI:EU:T:2007:387

AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (harmadik tanács)

2007. december 13.(*)

„Közösségi védjegy – Felszólalási eljárás – A PAGESJAUNES.COM közösségi szóvédjegy bejelentése – A LES PAGES JAUNES korábbi nemzeti ábrás védjegy – A »pagesjaunes.com« doménnév – Viszonylagos kizáró ok – Összetéveszthetőség – A 40/94/EK rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja”

A T‑134/06. sz. ügyben,

a Xentral LLC (székhelye: Miami, Florida [Egyesült Államok], képviseli: A. Bertrand ügyvéd)

felperesnek

a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) (képviseli: A. Folliard‑Monguiral, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen,

a másik fél az OHIM fellebbezési tanácsa előtti eljárásban, beavatkozó az Elsőfokú Bíróság előtti eljárásban:

a Pages jaunes SA (székhelye: Sèvres [Franciaország], képviselik: C. Bertheux Scotte, B. Potot és B. Corne ügyvédek)

az OHIM első fellebbezési tanácsa által a Pages jaunes SA és a Xentral LLC közötti felszólalási eljárásban 2006. február 15‑én hozott határozat (R 708/2005‑1. sz. ügy) ellen benyújtott keresete tárgyában,

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁGA

(harmadik tanács),

tagjai: M. Jaeger elnök, V. Tiili és T. Tchipev bírák,

hivatalvezető: K. Pocheć tanácsos,

tekintettel az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2006. május 11‑én benyújtott keresetlevélre,

tekintettel az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2006. november 24‑én benyújtott válaszbeadványra,

tekintettel a beavatkozónak az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2006. november 22‑én benyújtott válaszbeadványára,

a 2007. június 7‑i tárgyalást követően,

meghozta a következő

Ítéletet

 A jogvita előzményei

1        2000. szeptember 21‑én a Prodis Inc. a közösségi védjegyről szóló, 1993. december 20‑i 40/94/EK módosított tanácsi rendelet (HL 1994. L 11., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 146. o.) alapján közösségi védjegybejelentést nyújtott be a Belső Piaci Harmonizációs Hivatalhoz (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM).

2        A lajstromoztatni kívánt védjegy a PAGESJAUNES.COM szómegjelölés volt.

3        A bejelentést a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, felülvizsgált és módosított, 1957. június 15‑i Nizzai Megállapodás szerinti 16. osztályba tartozó áruk vonatkozásában tették, az alábbi leírással: „Nyomtatványok, újságok, folyóiratok, telefonkönyvek”.

4        2002. február 21‑i levelében az elbíráló arról tájékoztatta a Prodist, hogy a szóban forgó megjelölés a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében nem részesülhet védjegyoltalomban, mivel nem alkalmas a megkülönböztetésre. Az elbíráló szerint ugyanis az érintett közönség e megjelölést a szakmai telefonkönyveket forgalmazó vállalkozások valamelyikének internetcímeként észlelné.

5        Mivel az elbíráló kifogásával kapcsolatban nem érkezett észrevétel, 2002. június 4‑i határozatával az elbíráló a 40/94/EK rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja alapján elutasította a lajstromozás iránti kérelmet.

6        2002. július 3‑án a Prodis a 40/94 rendelet 57–62. cikke alapján fellebbezést nyújtott be az OHIM‑hoz a PAGESJAUNES.COM védjegy lajstromozásának megtagadásával szemben.

7        2002. október 4‑i levelében a 40/94 rendelet 60. cikke szerinti saját hatáskörbeni jogorvoslatot követően az elbíráló arról tájékoztatta a Prodist, hogy a vizsgálat után a védjegybejelentését meghirdetés céljából elfogadták.

8        E bejelentést a Közösségi Védjegyértesítő 2002. október 14‑i 81/2002. számában tették közzé.

9        2003. január 6‑án a beavatkozó Pages jaunes SA a 40/94 rendelet 42. cikke alapján felszólalást nyújtott be a bejelentett védjegy lajstromozásával szemben. Felszólalását egyrészt a Pages jaunes cégnévre és kereskedelmi névre, másrészt pedig a francia, 99800903. számon 1999. április 2‑án lajstromozott és a 9., 16., 35., 38., 41. és 42. osztályba tartozó árukat és szolgáltatásokat jelölő LES PAGES JAUNES alábbi ábrás védjegyre alapította:

Image not found

10      A felszólalást a PAGESJAUNES.COM védjegybejelentésben szereplő valamennyi áruval szemben nyújtották be. A felszólalást a korábbi védjeggyel jelölt valamennyi árura és szolgáltatásra alapították, többek között a 16. osztályba tartozó – nevezetesen „nyomtatványok, újságok, folyóiratok, telefonkönyvek” –árukra.

11      A felszólalás alátámasztásaként a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontjában és (4) bekezdésében foglalt okokra hivatkoztak. A korábbi védjegy, a cégnév és a kereskedelmi név közismertségére is hivatkoztak, amelyet arra alapítottak, hogy ez utóbbiakat folyamatosan és régóta használják különösen telefonkönyvek és kiadványok megjelölésére.

12      2005. április 28‑i határozatában a felszólalási osztály a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja alapján helyt adott a felszólalásnak. Úgy ítélte meg, hogy fennáll az összetévesztés veszélye, figyelemmel a szóban forgó áruk azonosságára, az ütköző védjegyek nagyfokú hangzásbeli és fogalmi hasonlóságára, valamint a korábbi védjegy franciaországi közismertségére. Úgy ítélte meg továbbá, hogy még ha a „pages jaunes” kifejezést több országban és bizonyos mértékben Franciaországban szokásosan alkalmazottnak lehetne is tekinteni, a Prodis nem bizonyította, hogy a korábbi védjegy a beavatkozó „révén” szokásosan alkalmazottá vált.

13      2005. június 16‑án a Prodis a 40/94 rendelet 57–62. cikke alapján fellebbezést nyújtott be az OHIM‑hoz a felszólalási osztály határozata ellen.

14      2006. február 15‑i határozatával (a továbbiakban: megtámadott határozat) az OHIM első fellebbezési tanácsa elutasította a fellebbezést. Úgy ítélte meg, hogy a Prodis esetleges korábbi jogát, azaz a „pagesjaunes.com” doménnevet figyelmen kívül kell hagyni, hogy nem az OHIM feladata a nemzeti védjegyek törléséről való határozathozatal, illetve hogy semmilyen irat nem támasztja alá azt az érvet, miszerint a „pages jaunes” kifejezés a francia fogyasztók számára nem megkülönböztető jellegű, illetve hogy leíró jellegű kiadványok és különösen telefonkönyvek vonatkozásában. A fellebbezési tanács szerint ezzel szemben e kifejezés „átlagos megkülönböztető képességgel” rendelkezik, mivel az a szín, amelyben e kifejezés megjelenik, önkényes, és az említett kifejezés nem vált általánossá. A fellebbezési tanács kiemelte, hogy a két ütköző védjegy domináns eleme ugyanazon „pages jaunes” kifejezésből áll, és hogy az említett védjegyek között szembetűnő a hasonlóság. Következésképpen úgy ítélte meg, hogy az érintett áruk azonossága miatt Franciaországban fennáll az összetévesztés veszélye, mivel a bejelentett védjegyet úgy észlelnék, mintha a LES PAGES JAUNES védjegyet viselő papírformájú telefonkönyv internetes változata lenne, és a szóban forgó árukat így ugyanazon vállalkozás által kínált áruknak tekintenék.

15      A PAGESJAUNES.COM védjegybejelentés átruházásra került a felperes, a Xentral LLC részére. Ezen átruházást 2006. május 2‑án rögzítették a közösségi védjegylajstromban.

 A felek kérelmei

16      A felperes azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:

–        helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;

–        állapítsa meg a PAGESJAUNES.COM védjegy érvényességét;

–        az OHIM fellebbezési tanácsát kötelezze a költségek viselésére.

17      Az OHIM azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:

–        a második kereseti kérelmet mint elfogadhatatlant utasítsa el;

–        a keresetet ezt meghaladó részében utasítsa el;

–        a felperest kötelezze a költségek viselésére.

18      A beavatkozó azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:

–        tartsa fenn hatályában a megtámadott határozatot;

–        teljes egészében utasítsa el a PAGESJAUNES.COM védjegy lajstromozása iránti kérelmet;

–        a felperest kötelezze a költségek viselésére.

19      A tárgyaláson a felperes elállt a második kereseti kérelmétől, amit az Elsőfokú Bíróság tudomásul vett. Pontosította továbbá, hogy a harmadik kereseti kérelmét úgy kell értelmezni, hogy az Elsőfokú Bíróság az OHIM‑ot kötelezze a költségek viselésére, amit az Elsőfokú Bíróság szintén tudomásul vett.

20      A tárgyaláson a beavatkozó elállt a második kereseti kérelmétől, amit az Elsőfokú Bíróság tudomásul vett.

 Az első ízben az Elsőfokú Bíróság előtt előterjesztett dokumentumok elfogadhatóságáról

21      A beavatkozó arra hivatkozik, hogy a keresetlevél 51–53., valamint 77. és 78. melléklete új bizonyítékok, mivel azokat nem terjesztették az OHIM elé. Ennélfogva e dokumentumok elfogadhatatlanok.

22      A keresetlevél 51–53. és 77. melléklete – az 52. melléklet azonos a 77. melléklettel – az 1887., 1886. és 1891. évi AnnuaireAlmanach du commerce, de l’industrie, de la magistrature et de l’administration (Évkönyv – Kereskedelmi, ipari, igazságszolgáltatási és közigazgatási almanach) (Didot‑Bottin) olyan kivonatai, amelyek nem szerepeltek az OHIM előtti igazgatási eljárás iratai között. A 78. melléklet az Institut national de la propriété industrielle (INPI, az Ipari Tulajdon Nemzeti Intézete) nyilvántartásából vett, a „pages jaunes” szóelemet magában foglaló, Franciaországban bejelentett védjegyekre vonatkozó kivonatokat tartalmaz, amelyeket szintén nem nyújtottak be az OHIM‑hoz.

23      Ennélfogva ezen, első ízben az Elsőfokú Bíróság előtt benyújtott dokumentumokat nem lehet figyelembe venni. Ugyanis a 40/94 rendelet 63. cikke értelmében az Elsőfokú Bírósághoz benyújtott keresetek az OHIM fellebbezési tanácsai által hozott határozatok jogszerűségének felülvizsgálatára irányulnak, így az Elsőfokú Bíróságnak nem az a feladata, hogy az első ízben előtte benyújtott bizonyítékok fényében újból megvizsgálja a tényállási elemeket. A fenti dokumentumokat el kell tehát utasítani, anélkül hogy szükséges lenne azok bizonyító erejének vizsgálata (lásd az Elsőfokú Bíróság T‑346/04. sz., Sadas kontra OHIM – LTJ Diffusion (ARTHUR ET FELICIE) ügyben 2005. november 24‑én hozott ítéletének [EBHT 2005., II‑4891. o.] 19. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

 A felperes által előadott egyes érvek elfogadhatóságáról

24      Az OHIM szerint a felperesnek a 40/94 rendelet 8. cikkének (4) bekezdésére vonatkozó érvei elfogadhatatlanok, és semmiképpen nem relevánsak, mivel a felszólalási osztály a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja alapján helyt adott a felszólalásnak, anélkül hogy megvizsgálta volna a rendelet 8. cikke (4) bekezdésének alkalmazási feltételeit. Mivel a fellebbezési tanács sem vizsgálta meg ez utóbbi jogalapot, a megtámadott határozat jogszerűségét csak a rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja alapján lehet az Elsőfokú Bíróság általi felülvizsgálatnak alávetni.

25      Ki kell emelni, hogy a felperes a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának és (4) bekezdésének alkalmazására vonatkozó érvekre hivatkozik. Márpedig a felszólalási osztály és a fellebbezési tanács a rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja alapján adott helyt a felszólalásnak, megállapítva azt, hogy a bejelentett védjegy és a korábbi védjegy között fennáll az összetévesztés veszélye, ami a PAGESJAUNES.COM védjegy lajstromozása iránti kérelem elutasításához vezetett. Sem a felszólalási osztály, sem pedig a fellebbezési tanács nem hasonlította össze a bejelentett védjegyet a beavatkozó cégnevével vagy kereskedelmi nevével, amelyekre a beavatkozó a 40/94 rendelet 8. cikkének (4) bekezdésére alapított felszólalásának alátámasztása érdekében hivatkozott, mivel a felszólalásnak való helyt adáshoz elegendő valamely viszonylagos kizáró ok fennállása.

26      E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az Elsőfokú Bírósághoz benyújtott kereset a fellebbezési tanács által hozott határozat jogszerűségének felülvizsgálatára irányul. Ezt a felülvizsgálatot a fellebbezési tanács elé terjesztett jogi kérdések tekintetében kell elvégezni (az Elsőfokú Bíróság T‑133/05. sz., Meric kontra OHIM – Arbora & Ausonia (PAM‑PIM’S BABY‑PROP) ügyben 2006. szeptember 7‑én hozott ítéletének [EBHT 2006., II‑2737. o.] 22. pontja és a T‑364/05. sz., Saint‑Gobain Pam kontra OHIM – Propamsa (PAM PLUVIAL) ügyben 2007. március 22‑én hozott ítéletének [EBHT 2007., II‑0000. o.] 83. pontja).

27      Ebből következően meg kell vizsgálni, hogy a fellebbezési tanács a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja alapján helyesen következtetett‑e a bejelentett védjegy és korábbi védjegy közötti összetéveszthetőségre, anélkül hogy az Elsőfokú Bíróságnak – amely az említett rendelet 8. cikkének (4) bekezdésében foglalt viszonylagos kizáró ok értékelését illetően nem léphet az OHIM helyébe – figyelembe kellene vennie a beavatkozó által felszólalásának alátámasztására hivatkozott cégnevet és kereskedelmi nevet. Ezért csak a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértésére alapított jogalapot kell megvizsgálni.

28      Ezenkívül az OHIM úgy érvel, hogy a felperesnek a korábbi védjegy tényleges közismertségét tagadó érvei a jelen kereset keretében nem relevánsak. Ugyanis, mivel a fellebbezési tanács a korábbi védjegy „átlagos megkülönböztető képességére” hivatkozva megerősítette az összetévesztés veszélyének fennállását, nem vizsgálta meg a használat révén megszerzett közismertségét – ahogyan arra a beavatkozó az OHIM előtti eljárásban hivatkozott –, és nem is az említett közismertségre alapozta határozatát.

29      Ki kell emelni, hogy – mivel a felszólalási osztály a határozatában megállapította, hogy a beavatkozó bizonyította, hogy védjegye közismert Franciaországban, amit a felperes a fellebbezési tanácshoz benyújtott fellebbezésében vitatott – a közismertség kérdése a fellebbezési tanács előtti jogvita tárgyának részét képezte. Ennélfogva a felperes által e tekintetben előadott érvek elfogadhatóak.

 Az ügy érdeméről

30      A felperes szerint a „pagesjaunes.com” doménnevet, amelynek ő a jogosultja, a korábbi védjeggyel szemben érvényesíthető korábbi jognak kell tekinteni. Továbbá a korábbi védjegy csekély megkülönböztető képességgel rendelkezik, és általános is. Ezenkívül a bejelentett védjegy nem a korábbi védjegy jogellenes utánzata. Végül pedig a beavatkozó nem hivatkozhat a korábbi védjegy semmilyen közismertségére.

31      Az OHIM és a beavatkozó előadja, hogy a fellebbezési tanács helyesen következtetett az összetévesztés veszélyének fennállására.

32      Előzetesen meg kell vizsgálni a felperes azon érvét, miszerint a „pagesjaunes.com” doménnevét a beavatkozó korábbi védjegyével szemben érvényesíthető korábbi jognak kell tekinteni.

 A „pagesjaunes.com” doménnévre alapított korábbi jog esetleges hatásairól

33      A felperes úgy érvel, hogy a doménnév a védjegyhez hasonlóan egy megkülönböztető megjelölés, és korábbi jogot keletkeztet. A „pagesjaunes.com” doménnevet 1996. április 9‑én lajstromozták, vagyis jóval azon korábbi védjegy előtt, amelyre a beavatkozó a felszólalását alapozta, mivel utóbbit csak 1999. április 2‑án lajstromozták.

34      A felperes szerint a Szellemi Tulajdon Világszervezetének (WIPO) egyik igazgatási egysége 2000. augusztus 21‑i határozatában megerősítette a felperesnek a „pagesjaunes.com” doménnévhez fűződő jogait, és nem adott helyt a France Télécom társaság – amely akkoriban az 1977‑ben benyújtott francia PAGES JAUNES ábrás védjegyek jogosultja volt – kérelmeinek.

35      E tekintetben a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 10. pontjában úgy ítélte meg, hogy ezt az érvet el kell utasítani, mivel „a [40/94 rendelet] 8. cikkének (1) bekezdése alapján az [OHIM] által elvégzendő vizsgálat a bejelentett közösségi védjegy és a hivatkozott korábbi jog közötti összeütközésre korlátozódik”.

36      E következtetést anélkül kell elfogadni, hogy meg kellene vizsgálni azt a kérdést, vajon a doménnév harmadik személyekkel szemben érvényesíthető jognak tekinthető‑e. A nemzeti védjegy – a jelen esetben a beavatkozó védjegyének – érvényességét ugyanis nem lehet közösségi védjegy‑bejelentési eljárás keretében vitatni, hanem kizárólag az érintett tagállamban lefolytatott törlési eljárás keretében (az Elsőfokú Bíróság T‑6/01. sz., Matratzen Concord kontra OHIM − Hukla Germany (MATRATZEN) ügyben 2002. október 23‑án hozott ítéletének [EBHT 2002., II‑4335. o.] 55. pontja). Továbbá, bár az OHIM feladata annak vizsgálata, hogy a felszólaló által előterjesztendő bizonyítékok alapján a felszólalás alátámasztására felhozott nemzeti védjegy létezik‑e, nem köteles döntést hozni arról az összeütközésről, amely e védjegy és valamely másik védjegy között nemzeti szinten áll fenn, és amely a nemzeti hatóságok hatáskörébe tartozik (az Elsőfokú Bíróság T‑269/02. sz., PepsiCo kontra OHIM – Intersnack Knabber‑Gebäck (RUFFLES) ügyben 2005. április 21‑én hozott ítéletének [EBHT 2005., II‑1341. o.] 26. pontja; lásd még e tekintetben az Elsőfokú Bíróság T‑288/03. sz., TeleTech Holdings kontra OHIM – Teletech International (TELETECH GLOBAL VENTURES) ügyben 2005. május 25‑én hozott ítéletének [EBHT 2005., II‑1767. o.] 29. pontját).

37      Ennélfogva, amíg a korábbi nemzeti védjegy tényleges oltalmat élvez, valamely ennél korábbi nemzeti lajstromozás vagy másik korábbi jog fennállása nem döntő a közösségi védjegybejelentés elleni felszólalás keretében, még akkor sem, ha a bejelentett közösségi védjegy azonos a felperes korábbi nemzeti védjegyével vagy a felszólalás alapjául szolgáló nemzeti védjegynél korábbi másik joggal (lásd e tekintetben az Elsőfokú Bíróság T‑185/03. sz., Fusco kontra OHIM – Fusco International (ENZO FUSCO) ügyben 2005. március 1‑jén hozott ítéletének [EBHT 2005., II‑715. o.] 63. pontját). Így még ha feltételezzük is, hogy a doménnevekhez fűződő korábbi jogok korábbi nemzeti lajstromozással egyenértékűnek tekinthetők, semmiképpen nem az Elsőfokú Bíróság feladata, hogy a korábbi nemzeti védjegy és a doménnevekhez fűződő korábbi jogok közötti összeütközésről döntsön, mivel az ilyen összeütközés nem tartozik az Elsőfokú Bíróság hatáskörébe.

38      A jelen esetben ki kell emelni, hogy a felperes többek között a „pagesjaunes.com” doménnevére hivatkozva valóban megkísérelte töröltetni a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságok előtt a különböző PAGES JAUNES védjegyeket, amelyeknek a beavatkozó a jogosultja. A törlés iránti kérelmét azonban a tribunal de grande instance de Paris (Franciaország) (párizsi elsőfokú bíróság) 2003. május 14‑i, illetve a cour d’appel de Paris (Franciaország) (párizsi fellebbviteli bíróság) 2005. március 30‑i határozatával elutasította. Ezenkívül e két határozat, mivel nem a jelen esetben hivatkozott korábbi védjegy, hanem egyéb PAGES JAUNES védjegyek – amelyeknek a beavatkozó a jogosultja – érvényességét vizsgálta, semmiképpen nem hat ki a jelen ügyre, ugyanis a korábbi védjegy még mindig érvényes.

39      Ezenkívül a WIPO igazgatási egységének határozatát illetően ki kell emelni, hogy az kizárólag a „pagesjaunes.com” és a „pagesjaunes.net” doménnévnek a France Télécomra való esetleges átruházásának kérdésével, nem pedig a „pagesjaunes.com” és a LES PAGES JAUNES közötti összetéveszthetőség kérdésével foglalkozott, így a határozat nem hat ki a jelen eljárásra. Sőt, a WIPO nem határozott a korábbi védjegy érvényességéről sem.

40      Következésképpen a felperes a jelen eljárásban nem hivatkozhat a „pagesjaunes.com” doménnévre alapított állítólagos korábbi jogára.

41      Meg kell tehát vizsgálni, hogy a fellebbezési tanács a jelen esetben megfelelően alkalmazta‑e a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontját.

 A 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának alkalmazásáról

42      A 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerint a korábbi védjegy jogosultjának felszólalása alapján a megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, ha azt azon a területen, ahol a korábbi védjegy oltalom alatt áll, a fogyasztók összetéveszthetik a korábbi védjeggyel való azonossága vagy hasonlósága, valamint az érintett áruk, illetve szolgáltatások azonossága vagy hasonlósága miatt. Az összetéveszthetőség magában foglalja azt az esetet is, ha a fogyasztók a megjelölést gondolati képzettársítás (asszociáció) útján kapcsolhatják a korábbi védjegyhez. Egyebekben a 40/94 rendelet 8. cikke (2) bekezdése a) pontjának ii) alpontja értelmében a korábbi védjegyen azt a valamely tagállamban lajstromozott védjegyet kell érteni, amelynek bejelentési napja korábbi, mint a közösségi védjegybejelentés bejelentési napja.

43      Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint összetéveszthetőséget eredményezhet az, ha a közönség azt hiheti, hogy a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások ugyanattól a vállalkozástól vagy adott esetben gazdaságilag egymással kapcsolatban álló vállalkozásoktól származnak.

44      Ugyanezen ítélkezési gyakorlat értelmében az összetéveszthetőséget átfogóan kell értékelni az alapján, hogy az érintett vásárlóközönség milyen képet alkot a megjelölésről és a szóban forgó árukról vagy szolgáltatásokról, és figyelembe kell venni valamennyi, a jelen ügyre jellemző tényezőt, különösen a megjelölések és a megjelölt áruk vagy szolgáltatások hasonlósága közötti kölcsönös függőséget (lásd az Elsőfokú Bíróság T‑162/01. sz., Laboratorios RTB kontra OHIM – Giorgio Beverly Hills (GIORGIO BEVERLY HILLS) ügyben 2003. július 9‑én hozott ítéletének [EBHT 2003., II‑2821. o.] 30–33. pontját, valamint a hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

45      A jelen esetben az a védjegy, amelyre a felszólalást alapozták, Franciaországban lajstromozott nemzeti védjegy. Így az összetéveszthetőség vizsgálata esetén figyelembe veendő terület a francia államterület.

46      Tekintettel arra, hogy a szóban forgó áruk gyakori fogyasztási cikkek, a célközönség az a francia átlagfogyasztó, aki szokásosan tájékozott, ésszerűen figyelmes és körültekintő.

47      Nem vitatott, hogy a két ütköző védjegy által megjelölt áruk azonosak. Ugyanis e két védjegy a Nizzai Megállapodás szerinti 16. osztályba tartozó „nyomtatványokat, újságokat, folyóiratokat, telefonkönyveket” jelöl. Noha a felszólalást egyéb olyan osztályokba (9., 35., 38., 41. és 42. osztály) tartozó árukra és szolgáltatásokra is alapozták, amelyek vonatkozásában a korábbi védjegyet lajstromozták, ezeket nem kell megvizsgálni, mivel a megtámadott határozatot kizárólag a 16. osztályba tartozó árukra alapozták.

 A megjelölések összehasonlításáról

48      Az állandó ítélkezési gyakorlatnak megfelelően az összetéveszthetőség átfogó mérlegelésénél az ütköző megjelölések vizuális, hangzásbeli és fogalmi hasonlóságát illetően a megjelölések által keltett együttes benyomást kell alapul venni, különösen a megkülönböztető és domináns jegyeik figyelembevételével (lásd az Elsőfokú Bíróság T‑292/01. sz., Phillips‑Van Heusen kontra OHIM – Pash Textilvertrieb und Einzelhandel (BASS) ügyben 2003. október 14‑én hozott ítéletének [EBHT 2003., II‑4335. o.] 47. pontját és a hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

49      A felperes úgy véli, hogy az ütköző megjelölések nem hasonlóak, míg az OHIM és a beavatkozó álláspontja szerint igen.

50      Az összehasonlítandó megjelölések az alábbiak:

Korábbi védjegy

Bejelentett védjegy

Image not found

PAGESJAUNES.COM


51      A felperes hangsúlyozza, hogy az ütköző védjegyek összehasonlítása előtt a védjegyeket először összességükben, valamint jellegzetes vagy megkülönböztető jegyeik alapján kell értékelni. A korábbi védjegyet a „pages jaunes” kifejezést feltüntető sajátos grafikai ábrázolás jellemzi, amely leíró jellegű, szokásos és általános.

52      Emlékeztetni kell arra, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint valamely összetett védjegy és valamely másik olyan védjegy, amely az összetett védjeggyel azonos, vagy annak valamely összetevőjével hasonlóságot mutat, akkor tekinthető hasonlónak, ha a másik védjegy az összetett védjegy által keltett összbenyomás domináns jegyét alkotja. Ez a helyzet, amikor ez az összetevő önmagában annyira meghatározza e védjegy képét, hogy az érintett vásárlóközönség erre az összetevőre emlékezik, és a védjegy többi összetevőjének szerepe a domináns összetevő által keltett összbenyomás esetében elhanyagolható (az Elsőfokú Bíróság fent hivatkozott MATRATZEN‑ügyben hozott ítéletének 33. pontja, a T‑153/03. sz., Inex kontra OHIM – Wiseman (Tehénbőr ábrázolás) ügyben 2006. június 13‑án hozott ítéletének [EBHT 2006., II‑1677. o.] 27. pontja és a fent hivatkozott PAM PLUVIAL ügyben hozott ítélet 97. pontja).

53      A jelen esetben ki kell emelni, hogy a „pages jaunes” kifejezés jelenti a korábbi védjegy domináns elemét. E kifejezés ugyanis jelentősen kitűnik a korábbi védjegy egészéből, mind a betűinek nagyságából, mind pedig a védjegybeli méretéből adódóan. Továbbá a fekete alapon fehér betűkkel írt „les pages jaunes” kifejezés grafikai ábrázolása – ahogyan az OHIM helyesen megállapítja – semmilyen eredetiséget nem mutat, és ezért e védjegy vizuális észlelése vonatkozásában – a felperes állításával ellentétben – elhanyagolható elemnek kell tekinteni. Ezenkívül a „les” névelő kisebb betűkkel van írva, ami csökkenti a vizuális jelentőségét. Ennélfogva a korábbi védjegy által keltett vizuális benyomás vonatkozásában a „pages jaunes” szóelem a meghatározó, mivel e védjegy összes többi összetevője elhanyagolható.

54      E következtetést nem kérdőjelezheti meg a felperes érve, miszerint a „pages jaunes” kifejezésnek nincs megkülönböztető képessége, mivel e kifejezés leíró jellegű, szokásos és általános. Ugyanis az összetett védjegy valamely elemének esetleges csekély megkülönböztető képességéből még nem következik szükségszerűen, hogy ez az elem nem lehet domináns, amennyiben – például a megjelölésen belüli helyzete vagy mérete következtében – alkalmas arra, hogy a fogyasztó észlelje és megjegyezze (a fent hivatkozott Tehénbőr ábrázolás ügyben hozott ítélet 32. pontja; lásd még e tekintetben az Elsőfokú Bíróság T‑115/02. sz., AVEX kontra OHIM – Ahlers (a) ügyben 2004. július 13‑án hozott ítéletének [EBHT 2004., II‑2907. o.] 20. pontját).

55      Következésképpen a vizsgálat e szakaszában nem kell nyilatkozni a „pages jaunes” kifejezés esetleges csekély megkülönböztető képességéről, mivel a fenti 53. pontban foglalt fejtegetésekre tekintettel egyértelmű, hogy éppen e kifejezés az, amely alkalmas arra, hogy a fogyasztó észlelje és megjegyezze.

56      A PAGESJAUNES.COM bejelentett védjegyet illetően, amely tisztán szóvédjegy, ki kell emelni, hogy az két részből áll. Helyzeténél és hosszánál fogva a „pagesjaunes” elem képezi a domináns elemet. A „ .com” végződés csak másodlagos jellegű, és egyszerűen egy internetcímre utal.

57      Az ütköző megjelölések vizuális összehasonlítását illetően a felperes úgy érvel, hogy a korábbi védjegy összesen öt szótagból álló három szót tartalmaz, míg a bejelentett védjegy csak egyetlen hatszótagú szóból áll. A felperes szerint viszonylagossá kell tenni a csekély megkülönböztető képességű „pages jaunes” szóelemből eredő hasonlóságokat a megkülönböztetést lehetővé tevő elemekhez való kötődés érdekében, úgymint a védjegyek írásmódja, valamint az egyik esetben a „les” névelő, a másik esetben pedig a „ .com” végződés megléte. Vizuális téren tehát jelentős különbségek vannak.

58      Ezen érvelés nem fogadható el. Ugyanis még ha a „pages” és a „jaunes” szavak a bejelentett védjegyben összekapcsolódnak is, míg a korábbi védjegyben e két szó között nehezen észlelhető távolság van, ki kell emelni, hogy e két védjegy domináns elemei egybeesnek. Továbbá a korábbi védjegy „les” szóeleme és a bejelentett védjegy „ .com” szóeleme nem teszi lehetővé e védjegyek megkülönböztetését, mivel ezen összetevők csupán másodlagosak, ahogyan a fenti 53. és 56. pontból is kitűnik. A korábbi védjegy grafikai ábrázolása sem olyan, hogy a védjegyeket vizuális téren különbözővé tenné.

59      Meg kell tehát állapítani, hogy az ütköző védjegyek vizuális téren hasonlóak.

60      Az ütköző megjelölések hangzásbeli összehasonlítását illetően a felperes úgy érvel, hogy a két védjegy között e tekintetben is jelentős különbségek vannak, mivel a korábbi védjegyet „paj-jo-ne”‑ként, míg a bejelentett védjegyet „paj-jo-ne-point-com”‑ként kell kiejteni.

61      Ezen érvelés nem fogadható el. Elegendő kiemelni, hogy pusztán a „les” és a „ .com” elem közötti másodlagos különbségek nem elegendőek azon hangzásbeli hasonlóság kizárásához, amely a „pages” és a „jaunes” szavaknak, vagyis a korábbi védjegy domináns elemének a bejelentett védjegyben való megjelenéséből ered. Sőt, ki kell emelni, hogy a névelőt nem szükségképpen ejtik ki, amit hallgatólagosan maga a felperes is elismer, mivel egyáltalán nem utal erre a szóban forgó védjegyek hangzásbeli összehasonlítására vonatkozó állításaiban.

62      Ami az ütköző megjelölések fogalmi összehasonlítását illeti, a felperes szerint nincs semmilyen hasonlóság, mivel a korábbi védjegy vitathatatlanul a papírformájú telefonkönyvekre – amelyeknek az oldalai sárgák –, míg a bejelentett védjegy az internetre és az internetes címkereső rendszerre vonatkozik.

63      A felperes ezen érvelését is el kell utasítani. A két védjegy ugyanis sárga színű oldalakra utal. A korábbi védjegyben lévő „les” szóelem jelenléte semmiben nem változtat annak fogalmi tartalmán, mivel egyszerű névelőszerepet tölt be. Az egyetlen különbség a bejelentett védjegy „ .com” végződése. E végződés azonban nem változtatja meg a „pages jaunes” kifejezés értelmét, mivel azon gondolat sugalmazására korlátozódik, hogy a bejelentett védjegy által megjelölt áruk megtekinthetők vagy megvásárolhatók az interneten.

64      Következésképpen meg kell állapítani, hogy a szóban forgó védjegyek hasonlóak, és hogy a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 20. pontjában helyesen állapította meg, hogy a védjegyek között mind vizuális és hangzásbeli téren, mind pedig fogalmi téren szembetűnő a hasonlóság.

65      Azt kell még átfogó módon értékelni, hogy az ütköző védjegyek között fennáll‑e az összetévesztés veszélye.

 Az összetéveszthetőségről

66      A fellebbezési tanácsnak az összetéveszthetőséggel kapcsolatos álláspontját a megtámadott határozat 21. pontja a következőképpen tartalmazza:

„Amennyiben [az ütköző védjegyek közötti szembetűnő hasonlósághoz] hozzátesszük, hogy a védjegyeket ugyanazon a területen élő ugyanazon közönségnek kínált, azonos árukkal kapcsolatban használnák, az összetéveszthetőség nem csupán valószínű, hanem biztos. A francia fogyasztók ugyanis azt gondolnák, hogy a PAGESJAUNES.COM a LES PAGES JAUNES [védjegyet viselő] papírformájú telefonkönyv internetes változata, és hogy a két árut természetesen ugyanaz a vállalkozás kínálja.”

67      A felperes úgy érvel, hogy nagyon csekély megkülönböztető képességére figyelemmel a korábbi védjegy jellegénél fogva csak korlátozott védelmet élvezhet, amely egyszerűen a szolgai utánzásának megtiltásában áll, anélkül hogy a beavatkozónak kizárólagos jogot lehetne biztosítani a „pages jaunes” kifejezésre vonatkozóan. A felperes szerint a fellebbezési tanács a szóban forgó védjegyek összehasonlításakor figyelmen kívül hagyta ezt a nagyon csekély megkülönböztető képességet.

68      E tekintetben ki kell emelni, hogy a megtámadott határozatból kitűnik, hogy a fellebbezési tanács elismerte a korábbi védjegy „átlagos megkülönböztető képességét”.

69      Anélkül, hogy meg kellene vizsgálni a felperesnek a korábbi védjegy állítólagos csekély megkülönböztető képességére vonatkozó különböző érveit, elegendő megállapítani, hogy még akkor is, ha úgy ítélnénk meg, hogy a fellebbezési tanács tévesen tulajdonított a korábbi védjegynek „átlagos megkülönböztető képességet”, e hiba nem vezethet a megtámadott határozat hatályon kívül helyezéséhez.

70      Ugyanis a korábbi védjegy csekély megkülönböztető képességének elismerése nem zárja ki annak megállapítását, hogy a jelen esetben fennáll az összetévesztés veszélye. Ugyanis, ha a korábbi védjegy megkülönböztető képességét tekintetbe kell is venni az összetéveszthetőség mérlegelése során (lásd ennek megfelelően a Bíróság C‑39/97. sz. Canon‑ügyben 1998. szeptember 29‑én hozott ítéletének [EBHT 1998., I‑5507. o.] 24. pontját), ez csupán egyike az ezen értékelés során közrejátszó számos elemnek. Így, még valamely csekély megkülönböztető képességgel rendelkező korábbi védjegy esetén is fennállhat az összetévesztés veszélye az érintett megjelölések és áruk vagy szolgáltatások hasonlósága következtében (lásd ennek megfelelően az Elsőfokú Bíróság T‑112/03. sz., L’Oréal kontra OHIM – Revlon (FLEXI AIR) ügyben 2005. március 16‑án hozott ítéletének [EBHT 2005., II‑949. o.] 61. pontját).

71      Ezenkívül a felperes által e tekintetben hangoztatott álláspont azzal a hatással járna, hogy semlegesítené a védjegyek hasonlóságával kapcsolatos tényezőt a korábbi nemzeti védjegy megkülönböztető képességével kapcsolatos tényező javára, amelynek túlzott jelentőséget tulajdonítanának. Ebből az következne, hogy mivel a korábbi nemzeti védjegy csak csekély megkülönböztető képességgel bír, az összetévesztés veszélye csak e védjegynek a lajstromoztatni kívánt védjegy általi teljes megjelenítése esetén állna fenn, függetlenül a szóban forgó megjelölések hasonlóságának mértékétől (a Bíróság C‑235/05. P. sz., L’Oréal kontra OHIM ügyben 2006. április 27‑én hozott végzésének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 45. pontja). Ez az eredmény azonban nem felelne meg azon átfogó értékelés jellegének, amelyet a hatáskörrel rendelkező hatóságoknak a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében el kell végezniük (a Bíróság C‑171/06. P. sz., T.I.M.E. ART kontra Devinlec és OHIM ügyben 2007. március 15‑én hozott ítéletének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 41. pontja).

72      Ennélfogva ki kell emelni, hogy a jelen esetben a szóban forgó áruk azonossága és az ütköző megjelölések hasonlósága miatt fennáll az összetévesztés veszélye. Ugyanis, ahogyan a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 21. pontjában helyesen megállapította, a francia fogyasztók azt gondolhatnák, hogy a PAGESJAUNES.COM bejelentett védjegy a LES PAGES JAUNES védjegyet viselő papírformájú telefonkönyv internetes változata, és hogy következésképpen a két árut ugyanaz a vállalkozás kínálja.

73      E körülmények között el kell utasítani a korábbi védjegy közismertségének hiányával kapcsolatos állítást is. Mivel a fellebbezési tanács nem a korábbi védjegy közismertségére alapította határozatát, és mivel helyesen következtetett az összetévesztés veszélyének fennállására, a közismertség esetleges hiánya semmiképpen nem érintené a megtámadott határozat jogszerűségét.

74      A fentiek összességéből következik, hogy a keresetet el kell utasítani.

 A költségekről

75      Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a alapján az Elsőfokú Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a felperes pervesztes lett, az OHIM és a beavatkozó kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján

AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG (harmadik tanács)

a következőképpen határozott:

1)      A keresetet elutasítja.

2)      A Xentral LLC‑t kötelezi a költségek viselésére.

Jaeger

Tiili

Tchipev

Kihirdetve Luxembourgban, a 2007. december 13‑i nyilvános ülésen.

E. Coulon

 

      M. Jaeger

hivatalvezető

 

      elnök


* Az eljárás nyelve: francia.