A Közszolgálati Törvényszék F-117/11. sz., Teughels kontra Bizottság ügyben 2013. december 11-én hozott ítélete ellen Catherine Teughels által 2014. február 21-jén benyújtott fellebbezés

(T-131/14. P. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Fellebbező: Catherine Teughels (Eppegem, Belgium) (képviselő: L. Vogel ügyvéd)

A másik fél az eljárásban: Európai Bizottság

Kérelmek

A fellebbező azt kéri, hogy a Törvényszék:

helyezze teljes egészében hatályon kívül az Európai Unió Közszolgálati Törvényszékének teljes ülése által 2013. december 11-én hozott, telefaxon 2013. december 11-én közölt azon megtámadott ítéletet, amely elutasította a fellebbező által 2011. november 8-án előterjesztett keresetet;

a fellebbező által a Közszolgálati Törvényszék előtt előterjesztett keresetet az érdemét illetően nyilvánítsa megalapozottnak, és ennek következtében semmisítse meg az annak tárgyát képező határozatokat;

az eljárási szabályzat 87. cikke (2) bekezdésének alkalmazásával az alperest kötelezze az eljárás költségeinek a viselésére, beleértve az eljárással kapcsolatban szükségszerűen felmerült költségeket, különösen az utazási és tartózkodási költségeket, valamint az ügyvédek díjazását az eljárási szabályzat 91. cikkének b) pontja alapján.

Jogalapok és fontosabb érvek

Fellebbezése alátámasztása érdekében a fellebbező két jogalapra hivatkozik.

Az első, az Európai Unió tisztviselőinek személyzeti szabályzata VIII. melléklete 11. cikke (2) bekezdésének megsértésére, az említett szabályzat XIII. melléklete 26. cikke (1) és (4) bekezdésének megsértésére, a szerzett jogok megsértésére, a jogbiztonság és a visszaható hatály tilalma elvének megsértésére, valamint az indokolás hiányára alapított jogalap. A fellebbező arra hivatkozik, hogy

a Közszolgálati Törvényszék visszamenőleges hatályt tulajdonított a személyzeti szabályzat VIII. melléklete nyugdíjjogosultságok átvitelével kapcsolatos 11. és 12. cikke 2011-ben elfogadott általános végrehajtási rendelkezéseinek annak kimondásával, hogy a fellebbezőt a belga nyugdíjrendszerben megillető nyugdíjjogosultságok biztosításmatematikai egyenértékének – a közösségi nyugdíjrendszer alapján – megfelelő nyugdíjszerző szolgálati évek számának meghatározása során a kinevezésre jogosult hatóság érvényesen alkalmazhatta a 2011-es általános végrehajtási rendelkezéseket azzal az indokkal, hogy e rendelkezések hatálybalépésének időpontjában a fellebbező nem volt olyan helyzetben, amely a 2004-es általános végrehajtási rendelkezések hatálya alatt „teljesen kialakult”, mivel nem fogadta el a vele korábban közölt, a nyugdíjszerző szolgálati évek jóváírására vonatkozó javaslatot, jóllehet a nyugdíjjogosultságok átvitelére vonatkozó kérelmet 2009 novemberében benyújtották, a fellebbező jogai tehát ezen időpontban véglegesen kikristályosodtak, és azokat a 2004-es általános végrehajtási rendelkezések alkalmazásával kellett meghatározni;a Közszolgálati Törvényszék az elemzését nem támasztotta alá jogi érvekkel, és nem fejtette ki, hogy a jelen ügyben milyen okból kell figyelmen kívül hagyni a szabályzatnak a fellebbező által az elsőfokú eljárásban hivatkozott rendelkezéseit, és az azokban foglalt elveket.A második, a jogbiztonság és a „patere legem quam ipse fecisti” elvének megsértésére, a szerzett jogok megsértésére, az indokolás hiányára, valamint az egyedi közigazgatási aktusok, így különösen a fellebbező tekintetében 2010. június 29-én hozott határozat jogerejének és kötelező erejének megsértésére alapított jogalap. A fellebbező arra hivatkozik, hogy:a Közszolgálati Törvényszék tévesen mondta ki, hogy a fellebbező helyzete nem alakult ki teljesen a 2004-es általános végrehajtási rend

elkezések hatálya alatt e végrehajtási intézkedések 2011-es hatálybalépése időpontjában, azzal az indokkal, hogy a fellebbező „formálisan se nem fogadta el, se nem utasította el” a részére 2010. június 29-én átadott, a nyugdíjszerző szolgálati évek jóváírására vonatkozó jav

aslatot, noha e javaslat olyan valódi közigazgatási határozatnak minősül, amely a fellebbező jogait véglegesen érinti;a közigazgatás nem korlátozhatta egyoldalú módon tovább azokat a jogokat, amelyek a rá nézve kötelező jogi erővel bíró, a nyugdíjszerző szolgálati évek jóváírására vonatkozó javaslatból erednek;a Közszolgálati Törvényszék megsértette azt a

z elvet, amely szerint a Bizottság egyoldalú határozatának végleges és kötelező jellege nem függ a határozat címzettjének hozzájárulásától.