A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (fellebbezési tanács)

2015. október 22.

T‑130/14. P. sz. ügy

az Európai Unió Tanácsa

kontra

Erik Simpson

„Fellebbezés – Közszolgálat – Tisztviselők –Besorolási fokozatban való előrelépés – Besorolási fokozatba való besorolás – Az érintett AD 9 besorolási fokozatba való besorolását egy AD 9 besorolási fokozatra vonatkozó nyílt versenyvizsga sikeres teljesítését követően mellőző határozat – Bizonyítékok elferdítése”

Tárgy: Az Európai Unió Közszolgálati Törvényszékének (első tanács) 2013. december 12‑i Simpson kontra Tanács ítéletével (F‑142/11, EBHT‑KSZ, EU:F:2013:201) szemben benyújtott, ezen ítélet részleges hatályon kívül helyezésére irányuló fellebbezés.

Határozat: A Törvényszék hatályon kívül helyezi az Európai Unió Közszolgálati Törvényszékének (első tanács) 2013. december 12‑i Simpson kontra Tanács ítéletét (F‑142/11, EBHT‑KSZ, EU:F:2013:201) azon részében, amelyben a Közszolgálati Törvényszék megsemmisítette az Európai Unió Tanácsának az Erik Simpson által az EPSO/AD/113/07 versenyvizsga sikeres teljesítésével indokolt AD 9 besorolási fokozatba való előrelépése iránti kérelmét elutasító határozatát, továbbá azon részében, amelyben a Tanácsot kötelezte az összes költség viselésére (ezen ítélet rendelkező részének 1) és 3) pontja). A Törvényszék az ügyet visszautalja a Közszolgálati Törvényszék elé. A Törvényszék a költségekről jelenleg nem határoz.

Összefoglaló

Fellebbezés – Jogalapok – A tények és bizonyítékok téves értékelése – Elfogadhatatlanság – A tények és bizonyítékok értékelésének Törvényszék általi felülvizsgálata – Kizártság, kivéve az elferdítés esetét – A Törvényszék arra vonatkozó hatásköre, hogy értékelje a Közszolgálati Törvényszék által az indokolási kötelezettség tiszteletben tartásának vizsgálata keretében megállapított tényeket

(EUMSZ 257. cikk; a Bíróság alapokmánya, I. melléklet, 11. cikk (1) bekezdés)

Kizárólag a Közszolgálati Törvényszék rendelkezik hatáskörrel egyrészt a tényállás megállapítására – kivéve, ha megállapításainak tárgyi pontatlansága a hozzá benyújtott eljárási iratokból ered –, másrészt a tények értékelésére. A tények értékelése tehát – a Közszolgálati Törvényszék elé terjesztett bizonyítékok elferdítését kivéve – nem minősül jogkérdésnek, amelyet mint ilyet a Törvényszéknek felül kellene vizsgálnia.

Továbbá a Törvényszék által a fellebbezés keretében gyakorolt jogszerűségi felülvizsgálatnak szükségszerűen figyelembe kell vennie azt a tényállást, amelyre a Közszolgálati Törvényszék támaszkodott annak eldöntésekor, hogy az indokolás megfelelő volt‑e, vagy sem.

Másfelől a bizonyítékok elferdítését illetően az ilyen elferdítésnek nyilvánvalóan ki kell tűnnie az ügy irataiból, anélkül hogy szükség lenne a tényállás és a bizonyítékok újbóli értékelésére, vagy új bizonyítékok felhasználására.

(lásd a 27., 29. és 31. pontot)

Hivatkozás:

Bíróság: 1997. november 20‑i Bizottság kontra V ítélet, C‑188/96 P, EBHT, EU:C:1997:554, 24. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 1998. május 28‑i New Holland Ford kontra Bizottság ítélet, C‑8/95 P, EBHT, EU:C:1998:257, 72. pont; 2006. április 6‑i General Motors kontra Bizottság ítélet, C‑551/03 P, EBHT, EU:C:2006:229, 54. pont; 2008. július 10‑i Bertelsmann és Sony Corporation of America kontra Impala, C‑413/06 P, EBHT, EU:C:2008:392, 30. pont;

Az Európai Unió Törvényszéke: 2011. október 24‑i P kontra Parlament ítélet, T‑213/10 P, EBHT‑KSZ, EU:T:2011:617, 47. és 48. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2013. október 8‑i Tanács kontra AY ítélet, T‑167/12 P, EBHT‑KSZ, EU:T:2013:524, 25. pont.