T‑259/20. sz. ügy
Ryanair DAC
kontra
Európai Bizottság
A Törvényszék ítélete (kibővített tizedik tanács), 2021. február 17.
„Állami támogatások – A francia légi közlekedési piac – A repülőjegyek után havonta fizetendő polgári repülési adó és szolidaritási adó megfizetésére vonatkozó moratórium a 2020. március és december közötti időszakra a Covid19‑világjárvánnyal összefüggésben – Kifogást nem emelő határozat – Rendkívüli események által okozott károk helyreállítására nyújtott támogatás – Szolgáltatásnyújtás szabadsága – Egyenlő bánásmód – A francia hatóságok által kibocsátott engedéllyel való rendelkezés kritériuma – Arányosság – Az EUMSZ 107. cikk (2) bekezdésének b) pontja – Indokolási kötelezettség”
1. Államok által nyújtott támogatások – Tilalom – Eltérések – A belső piaccal összeegyeztethető támogatások – A természeti csapások vagy más rendkívüli események által okozott károk helyreállítására nyújtott támogatások – Szempontok – Rendkívüli esemény – Fogalom – A Covid19‑világjárvány és a kezelése érdekében hozott állami intézkedések – Bennfoglaltság
(EUMSZ 107. cikk, (2) bekezdés, b) pont)
(lásd: 23–27. pont)
2. Államok által nyújtott támogatások – Tilalom – Eltérések – A belső piaccal összeegyeztethető támogatások – A természeti csapások vagy más rendkívüli események által okozott károk helyreállítására nyújtott támogatások – A Covid19‑világjárvánnyal összefüggésben a légitársaságok javára szóló légiforgalmiadó‑fizetési moratórium – Nemzeti engedéllyel rendelkező légitársaságok számára fenntartott moratórium – A belső piaccal az EUMSZ 107. cikk (2) bekezdésének b) pontja alapján összeegyeztethető támogatás – Az állampolgárság alapján történő hátrányos megkülönböztetés tilalmának megsértése – Hiány
(EUMSZ 18. cikk, első bekezdés, és EUMSZ 107. cikk, (2) bekezdés, b) pont)
(lásd: 30–32., 49. pont)
3. Államok által nyújtott támogatások – Tilalom – Eltérések – A belső piaccal összeegyeztethető támogatások – A természeti csapások vagy más rendkívüli események által okozott károk helyreállítására nyújtott támogatások – A Covid19‑világjárvánnyal összefüggésben a légitársaságok javára szóló légiforgalmiadó‑fizetési moratórium – Nemzeti engedéllyel rendelkező légitársaságok számára fenntartott moratórium – Értékelés – Szempontok – A támogatási program célja – A támogatás arányossága
(EUMSZ 107. cikk, (2) bekezdés, b) pont)
(lásd: 33–48., 50. pont)
4. Szolgáltatásnyújtás szabadsága – A Szerződés rendelkezései – Hatály – Az EUMSZ 58. cikk (1) bekezdése értelmében vett, közlekedés területén nyújtott szolgáltatások – Légi közlekedési szolgáltatások – Különös jogi szabályozás
(EUMSZ 56. cikk, EUMSZ 58. cikk, (1) bekezdés, és EUMSZ 100. cikk, (2) bekezdés)
(lásd: 55., 56. pont)
5. Államok által nyújtott támogatások – A Bizottság arra vonatkozó határozata, hogy nem emel kifogást valamely támogatási programmal szemben – Indokolási kötelezettség – Terjedelem – A tárgyra vonatkozó jogszabályok összefüggéseinek és összességének figyelembevétele
(EUMSZ 107. cikk, (3) bekezdés, b) pont)
(lásd: 79–84. pont)
6. Megsemmisítés iránti kereset – Természetes vagy jogi személyek – Őket közvetlenül és személyükben érintő jogi aktusok – Az állami támogatás belső piaccal való összeegyeztethetőségét hivatalos vizsgálati eljárás megindítása nélkül megállapító bizottsági határozat – Az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése értelmében vett érintett felek keresete – A kereset tárgyának megjelölése – Az érintettek eljárási jogainak védelme iránti kereset – Felhozható jogalapok – A konkrét ügyben az ilyen jogalap önálló tartalmának hiánya
(EUMSZ 108. cikk, (2) bekezdés, és EUMSZ 267. cikk, negyedik bekezdés)
(lásd: 87. pont)
Összefoglalás
Összhangban van az uniós joggal a Franciaország által bevezetett adófizetési moratórium, amelynek célja a Covid19‑világjárvánnyal összefüggésben a francia működési engedéllyel rendelkező légitársaságok támogatása
2020 márciusában a Francia Köztársaság bejelentette az Európai Bizottságnak a 2020. március és december közötti időszakra a repülőjegyek után havonta fizetendő polgári repülési adó és szolidaritási adó megfizetésére vonatkozó moratórium formájában nyújtott támogatásra vonatkozó intézkedést (a továbbiakban: adófizetési moratórium). Ez a moratórium, amely a francia engedéllyel(1) rendelkező légitársaságok javára szól, abban áll, hogy 2021. január 1‑jéig elhalasztják ezen adók megfizetését, és ezt követően a fizetési kötelezettségeket elosztják egy 24 hónapos időszakra, mégpedig 2022. december 31‑ig. Az adók pontos összegét a szállított utasok száma és a francia repülőterekről induló járatok száma alapján határozzák meg.
2020. március 31‑i határozatában(2) a Bizottság az adófizetési moratóriumot olyan állami támogatásnak(3) minősítette, amely az EUMSZ 107. cikk (2) bekezdésének b) pontja alapján összeegyeztethető a belső piaccal. E rendelkezés értelmében összeegyeztethető a belső piaccal a természeti csapások vagy más rendkívüli események által okozott károk helyreállítására nyújtott támogatás.
A Ryanair légitársaság e határozat megsemmisítése iránt keresetet indított, amelyet azonban elutasít a Törvényszék kibővített tizedik tanácsa. Ebben az összefüggésben a Törvényszék első alkalommal vizsgálja az EUMSZ 107. cikk (2) bekezdésének b) pontja alapján egy olyan állami támogatási program jogszerűségét, amelyet abból a célból fogadtak el, hogy választ adjanak a Covid19‑világjárvány következményeire.(4) A Törvényszék ezenkívül tisztázza az állami támogatásokra vonatkozó szabályok, valamint egyrészt az EUMSZ 18. cikk első bekezdésében foglalt, az állampolgárság alapján történő hátrányos megkülönböztetés tilalmára vonatkozó elv, másrészt pedig a szolgáltatásnyújtás szabadságának elve közötti kapcsolatot.
A Törvényszék álláspontja
A Törvényszék először is a Bizottság határozatát az EUMSZ 18. cikk első bekezdésére tekintettel vizsgálja, amely szerint a Szerződések alkalmazási körében – és az azokban foglalt különös rendelkezések sérelme nélkül – tilos az állampolgárság alapján történő bármely megkülönböztetés. Márpedig, mivel az EUMSZ 107. cikk (2) bekezdésének b) pontja e különös rendelkezések között szerepel a Törvényszék szerint, utóbbi megvizsgálja, hogy az adófizetési moratórium a belső piaccal összeegyeztethetőnek tekinthető‑e ezen rendelkezés értelmében.
E tekintetben a Törvényszék kimondja egyrészt, hogy a Covid19‑világjárvány és a Francia Köztársaság által az e világjárványra történő válaszadás céljából elfogadott közlekedéskorlátozási és lezárási intézkedések együttesen képezik az EUMSZ 107. cikk (2) bekezdésének b) pontja szerinti rendkívüli eseményt, amely gazdasági károkat okozott a Franciaországban működő légitársaságoknak. A Törvényszék szerint nem vitatható, hogy az adófizetési moratórium célja ténylegesen az említett károk helyreállítására irányul.
A Törvényszék másrészt megállapítja, hogy az adófizetési moratóriumnak a francia engedéllyel rendelkező légitársaságokra történő korlátozása alkalmas az említett rendkívüli esemény által okozott károk helyreállítására irányuló cél elérésére. E tekintetben a Törvényszék hangsúlyozza, hogy a Közösségben a légi járatok működtetésére vonatkozó közös szabályokról szóló rendelet alapján a francia engedéllyel való rendelkezés ténylegesen azon alapul, hogy a légitársaságok központi ügyvezetési helye francia területen legyen, valamint hogy e légitársaságok a francia hatóságok pénzügyi és megbízhatósági felügyeletének hatálya alá tartozzanak. A Törvényszék szerint az említett rendelet rendelkezései kölcsönös kötelezettségeket állapítanak meg a francia engedéllyel rendelkező légitársaságok és a francia hatóságok között, és így különös és állandó kapcsolatot alakítanak ki közöttük, amely kellő módon megfelel az EUMSZ 107. cikk (2) bekezdésének b) pontjában előírt feltételeknek.
Ami az adófizetési moratórium arányos jellegét illeti, a Törvényszék hangsúlyozza továbbá, hogy a támogatási program keretében támogatható légitársaságokat érintik a legsúlyosabban a Franciaország által elfogadott közlekedéskorlátozási és lezárási intézkedések. Az említett moratóriumnak a nem Franciaországban letelepedett társaságokra való kiterjesztése ellenben nem tette volna lehetővé a Franciaországban működő légitársaságokat ért gazdasági károk helyreállítására irányuló cél ugyanilyen pontos és túlkompenzáció veszélye nélküli elérését.
E megállapításokra tekintettel a Törvényszék kifejti, hogy az adófizetési moratórium célja megfelel az EUMSZ 107. cikk (2) bekezdésének b) pontjában előírt eltérés követelményeinek, és hogy az e támogatás nyújtásának részletszabályai nem haladják meg az e cél eléréséhez szükséges mértéket. Így az említett program egyáltalán nem minősül az EUMSZ 18. cikk első bekezdése által tiltott hátrányos megkülönböztetésnek.
Másodszor a Törvényszék a Bizottság határozatát az EUMSZ 56. cikkben foglalt szolgáltatásnyújtási szabadság vonatkozásában vizsgálja. Ezzel kapcsolatban a Törvényszék arra emlékeztet, hogy konkrétan ez az alapvető szabadság nem vonatkozik a közlekedés területére, amely egy olyan különös jogi szabályozás hatálya alá tartozik, amelynek része a Közösségben a légi járatok működtetésére vonatkozó közös szabályokról szóló említett rendelet. Márpedig e rendeletnek kifejezetten az a célja, hogy meghatározza a szolgáltatásnyújtás szabadsága elvének a légi közlekedési ágazatban történő alkalmazási feltételeit. Azonban a Ryanair egyáltalán nem hivatkozott az említett rendelet megsértésére.
Harmadszor a Törvényszék elutasítja azt a jogalapot, amely szerint a Bizottság nyilvánvaló értékelési hibát vétett az adófizetési moratóriumot igénybe vevő légitársaságoknak nyújtott előny értékének megítélése során. A Törvényszék megállapítja, hogy az adófizetési moratórium kedvezményezettjeit ért károk összege minden valószínűség szerint nominálisan magasabb, mint a moratórium teljes, nominális összege, így az esetleges túlkompenzáció felvetését egyértelműen el kell utasítani. Továbbá a Törvényszék hangsúlyozza, hogy a Bizottság figyelembe vette a Francia Köztársaság azon kötelezettségvállalását, hogy számára megküld egy részletes módszert arra vonatkozóan, hogy e tagállam hogyan kívánja utólag és minden egyes kedvezményezett vonatkozásában számszerűsíteni a világjárvány által okozott válsághoz kapcsolódó károk összegét, ami további garanciát jelent a túlkompenzáció bármely veszélyének elkerülésére.
A Törvényszék végül megalapozatlanként elutasítja az indokolási kötelezettség állítólagos megsértésére alapított jogalapot, és megállapítja, hogy nem szükséges megvizsgálni az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdéséből eredő eljárási jogok megsértésére alapított jogalap megalapozottságát.