A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (fellebbezési tanács)
2011. december 14.
T‑433/10. P. sz. ügy
John Allen és társai
kontra
Európai Bizottság
„Fellebbezés – A JET közös vállalkozás által foglalkoztatott személyi állomány – Az ideiglenes alkalmazottakétól eltérő jogállás alkalmazása – Vagyoni károk megtérítése – Keresetindítási határidők – Késedelem – Ésszerű határidő”
Tárgy: Az Európai Unió Közszolgálati Törvényszékének (első tanács) F‑103/09. sz., Allen és társai kontra Bizottság ügyben 2010. július 13‑án hozott végzése ellen benyújtott és e végzés hatályon kívül helyezésére irányuló fellebbezés.
Határozat: A Törvényszék a fellebbezést elutasítja. John Allen és a többi 109 felperes, akiknek névsorát a melléklet tartalmazza, maguk viselik saját költségeiket, valamint a Bizottság részéről a jelen eljárásban felmerült költségeket.
Összefoglaló
1. Tisztviselők – Kereset – Határidők – Intézményhez intézett kártérítési kérelem – Ésszerű határidő betartása – Ésszerű határidő tartamának megállapítása – Az uniós bíróság hatásköre – Korlátok
(A Bíróság alapokmánya, 46. cikk; személyzeti szabályzat, 90. cikk)
2. Tisztviselők – Kereset – Határidők – Intézményhez intézett kártérítési kérelem – Ésszerű határidő betartása – Értékelési szempontok
(A Bíróság alapokmánya, 46. cikk; személyzeti szabályzat, 90. cikk)
1. Valamennyi olyan esetben, amelyekre nézve a jogalkotó nem határozott meg határidőt, vagy nem zárta kifejezetten ki azt, az ésszerű határidő betartása kötelező. Az ésszerű határidő megállapításának jogalapja ugyanis erre vonatkozó írott norma hiányában a jogbiztonság elve, mely megakadályozza, hogy az intézmények és a természetes vagy jogi személyek időbeli korlát nélkül cselekedjenek, és így veszélyeztessék a kialakult jogi helyzetek stabilitását. Ekképpen vonatkozó írott norma hiányában, az uniós bíróság feladata az eset körülményeire tekintettel megállapítani a kártérítési kérelem benyújtására rendelkezésre álló ésszerű határidő tartamát.
Ennélfogva azon tény, hogy a szabályzat nem állapított meg határidőt, önmagában nem tekinthető úgy, hogy magában foglalja a kártérítési kérelem időbeli korlát nélküli benyújtásának lehetőségét, mivel az ésszerű határidő általános elve minden olyan esetben alkalmazandó, amikor a jogalkotó nem zárta kifejezetten ki, illetve nem állapított meg konkrét határidőt.
E tekintetben azon tény, hogy a Bizottság számára nincs előírva határidő a tagállami kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás megindítására ezen eljárás sajátosságának következménye, és nem ültethető át a kártérítési eljárásra.
(lásd a 26., 31. és 35. pontot)
Hivatkozás:
a Törvényszék T‑192/99. sz., Dunnett és társai kontra EBB ügyben 2001. március 6‑án hozott ítéletének (EBHT 2001., II‑813. o.) 51–54. pontja; a Törvényszék T‑281/01. sz., Huygens kontra Bizottság ügyben 2004. július 6‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2004., I‑A‑203. o. és II‑903. o.) 46., 47. és 49. pontja; a Törvényszék T‑144/02. sz., Eagle és társai kontra Bizottság ügyben 2004. október 5‑én hozott ítéletének (EBHT 2004., II‑3381. o.) 57. és 58. pontja.
2. Amennyiben az uniós bíróságnak kell megállapítania a kártérítési kérelem benyújtásakor tiszteletben tartandó ésszerű határidő tartamát, figyelembe kell vennie az ügy körülményeit. A Bíróság alapokmányának 46. cikkében előírt öt éves elévülési idő, melyet analógia útján a Közszolgálati Törvényszék is alkalmaz, a fennálló érdekek mérlegelése révén lehetővé teszi egyfelől, hogy az érintett számára a káresemény bekövetkeztétől számítva kellően hosszú idő álljon rendelkezésre a kártérítés kérése,lehetőségének mérlegelésére, és az igényeinek az érintett intézménynél történő érvényesítésére, és másfelől az Unió számára érdekeinek – különösen pénzügyi érdekeinek – a nem kellő gondossággal eljáró igényérvényesítőkkel szembeni védelmére.
Ekképpen a szóban forgó ügyben a Bíróság alapokmányának 46. cikkében előírt határidő analógia útján történő alkalmazását az említett ügy és más olyan ügyek közötti tényállásbeli hasonlóságok indokolják, ahol ugyanezen határidőt alkalmazták.
(lásd a 45. és 46. pontot)