Ideiglenes változat
ANTHONY MICHAEL COLLINS
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2024. június 6.(1)
C‑264/23. sz. ügy
Booking.com BV,
Booking.com (Deutschland) GmbH
kontra
25hours Hotel Company Berlin GmbH,
Aletto Kudamm GmbH,
Air‑Hotel Wartburg Tagungs‑ & Sporthotel GmbH,
Andel’s Berlin Hotelbetriebs GmbH,
Angleterre Hotel GmbH & Co. KG,
Atrium Hotelgesellschaft mbH,
Azimut Hotelbetrieb Köln GmbH & Co. KG,
Barcelo Cologne GmbH,
Business Hotels GmbH,
Cocoon München GmbH,
DJC Operations GmbH,
Dorint GmbH,
Eleazar Novum GmbH,
Empire Riverside Hotel GmbH & Co. KG,
Explorer Hotel Fischen GmbH & Co. KG,
Explorer Hotel Nesselwang GmbH & Co. KG,
Explorer Hotel Schönau GmbH & Co. KG,
Fleming’s Hotel Management und Servicegesellschaft mbH & Co. KG,
G. Stürzer GmbH Hotelbetriebe,
Hotel Bellevue Dresden Betriebs GmbH,
Hotel Europäischer Hof W.A.L. Berk GmbH & Co KG,
Hotel Hafen Hamburg, Wilhelm Bartels GmbH & Co. KG,
Hotel John F GmbH,
Hotel Obermühle GmbH,
Hotel Onyx GmbH,
Hotel Rubin GmbH,
Hotel Victoria Betriebs‑ und Verwaltungs GmbH,
Hotel Wallis GmbH,
i31 Hotel GmbH,
IntercityHotel GmbH,
ISA Group GmbH,
Kur‑Cafe Hotel Allgäu GmbH,
Lindner Hotels AG,
M Privathotels GmbH & Co. KG,
Maritim Hotelgesellschaft mbH,
MEININGER Shared Services GmbH,
Oranien Hotelbetriebs GmbH,
Platzl Hotel Inselkammer KG,
prize Deutschland GmbH,
Relexa Hotel GmbH,
SANA BERLIN HOTEL GmbH,
SavFra Hotelbesitz GmbH,
Scandic Hotels Deutschland GmbH,
Schlossgarten Hotelgesellschaft mbH,
Seaside Hotels GmbH & Co. KG,
SHK Hotel Betriebsgesellschaft mbH,
Steigenberger Hotels GmbH,
Sunflower Management GmbH & Co. KG,
The Mandala Hotel GmbH,
The Mandala Suites GmbH,
THR Hotel am Alexanderplatz Berlin Betriebs‑ und Management GmbH,
THR III Berlin Prager‑Platz Hotelbetriebs‑ und Beteiligungsgesellschaft mbH,
THR München Konferenz und Event Hotelbetriebs‑ und Management GmbH,
THR Rhein/Main Hotelbetriebs‑ und Beteiligungs‑GmbH,
THR XI Berlin Hotelbetriebs‑ und Beteiligungsgesellschaft mbH,
THR XXX Hotelbetriebs‑ und Beteiligungs‑GmbH,
Upstalsboom Hotel + Freizeit GmbH & Co. KG,
VI VADI HOTEL Betriebsgesellschaft mbH & Co. KG,
Weissbach Hotelbetriebsgesellschaft mbH,
Wickenhäuser & Egger AG,
Wikingerhof GmbH & Co. KG,
Hans‑Hermann Geiling, Hotel Präsident,
Karl Herfurtner, Hotel Stadt München e.K.
(a Rechtbank Amsterdam [amszterdami bíróság, Hollandia] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„Előzetes döntéshozatalra utalás – Verseny – Vállalkozások közötti megállapodások – Online szállodai foglalási platform és szállodák között létrejött szerződések – A garantált legjobb árra vonatkozó kikötések – EUMSZ 101. cikk – Járulékos korlátozások – Csoportmentesség – Vertikális megállapodások – 330/2010/EU rendelet – A piac meghatározása”
I. Bevezetés
1. A jelen ügyben a Bíróságnak a versenyjog digitális piacokra történő alkalmazásával összefüggésben felmerülő két új és fontos kérdésre kell válaszolnia. Az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésének alkalmazásában járulékos korlátozásoknak minősülnek‑e a garantált legjobb árra vonatkozó tágabb, illetve szűkebb értelemben vett kikötések? Milyen jogi elvek vonatkoznak az érintett termékpiac meghatározására az olyan kétoldalú digitális platformok esetében, mint a Booking.com?
II. Az alapeljárás, az előzetes döntéshozatal iránti kérelem és a Bíróság előtti eljárás
2. A Booking.com BV, amely 1996‑ban Hollandiában alapított vállalkozás, ugyanezen név alatt online szállodafoglalási platformot(2) üzemeltet. A Booking.com közvetítőként jár el a szállodai szolgáltatók és a végső ügyfelek között. Nem határozza meg, hogy a szállodai szobákat milyen áron kínálják a platformján. A végső ügyfelek nem fizetnek díjat a Booking.com használatáért. Amennyiben a végső ügyfél a Booking.com‑on keresztül foglal szállást, a szállodák jutalékot fizetnek a platformnak. A végső ügyfelek foglalhatnak szállodai szobát közvetlenül a szállodáknál (telefonon, e‑mailen vagy a szállodák weboldalain keresztül), vagy hagyományos utazási irodán keresztül is. A Booking.com a platformján világszerte több mint 1,2 millió szállodában található szállodai szobákat kínál.
3. Amikor a Booking.com 2006‑ban belépett a német piacra, az online szállodafoglalás nem volt gyakori, és a legtöbb szállodai szobát közvetlenül a szállodáknál foglalták le. Más online utazási irodák, többek között a Hotel Reservation Service Robert Ragge GmbH (a továbbiakban: HRS) és az Expedia Inc. működtek Németországban. Ezek az online utazási irodák a szállodákkal kötött szerződéseikben a garantált legjobb árra vonatkozó tágabb értelemben vett kikötéseket alkalmaztak. Az ilyen kikötések megakadályozták, hogy a szállodák a saját közvetlen értékesítési csatornáikon és bármely más értékesítési csatornán, többek között a versengő online utazási irodákon keresztül alacsonyabb áron kínáljanak szobákat.
4. 2010‑ben a Bundeskartellamt (szövetségi versenyhatóság, Németország) vizsgálatot indított a HRS‑szel szemben a garantált legjobb árra vonatkozó tágabb értelemben vett kikötések alkalmazásával kapcsolatban. 2013. december 20‑án a szövetségi versenyhatóság határozatot fogadott el, amelyben megállapította, hogy a HRS és a szállodák között kötött szerződésekben foglalt, garantált legjobb árra vonatkozó tágabb értelemben vett kikötések sértik az EUMSZ 101. cikket és a német jog megfelelő rendelkezését (a továbbiakban: HRS‑határozat). 2013‑ban a szövetségi versenyhatóság a Booking.com‑mal szemben is vizsgálatot indított a szerződéseiben alkalmazott, a garantált legjobb árra vonatkozó tágabb értelemben vett kikötések miatt.
5. 2015. január 9‑i ítéletével az Oberlandesgericht Düsseldorf (düsseldorfi regionális felsőbíróság, Németország) elutasította a HRS‑határozat megsemmisítése iránti keresetet (a továbbiakban: HRS‑ítélet). A HRS nem nyújtott be fellebbezést ezen ítélettel szemben, amely jogerőre emelkedett.
6. 2015 júliusában a Booking.com a francia, olasz és svéd versenyhatóságokkal egyeztetve megszüntette a garantált legjobb árra vonatkozó tágabb értelemben vett kikötéseket, amelyeket addig valamennyi szerződésébe belefoglalt. E kikötéseket a garantált legjobb árra vonatkozó szűkebb értelemben vett kikötésekkel váltotta fel. Ez utóbbiak megakadályozzák a szállodákat abban, hogy a szobákat a közvetlen értékesítési csatornáikon keresztül alacsonyabb áron kínálják.
7. 2015. december 22‑én a szövetségi versenyhatóság megállapította, hogy a garantált legjobb árra vonatkozó szűkebb értelemben vett kikötések ellentétesek az EUMSZ 101. cikkel és a német jog megfelelő rendelkezésével (a továbbiakban: Booking.com‑határozat). Úgy ítélte meg, hogy az ilyen kikötések korlátozzák a versenyt a szállodai szálláshely‑szolgáltatások piacán, és a gyakorlatban a platformok által a szállodák számára nyújtott online közvetítő szolgáltatások piacán.(3) A Booking.com érintett piacon fennálló jelentős piaci részesedése miatt e kikötések nem tartoztak az Európai Unió működéséről szóló szerződés 101. cikke (3) bekezdésének vertikális megállapodások és összehangolt magatartások csoportjaira történő alkalmazásáról szóló, 2010. április 20‑i 330/2010/EU bizottsági rendelet(4) (a továbbiakban: 330/2010 rendelet) szerinti mentesség hatálya alá. Az EUMSZ 101. cikk (3) bekezdése szerinti egyedi mentesség alkalmazásának feltételei sem álltak fenn.
8. 2019. június 4‑i ítéletében az Oberlandesgericht Düsseldorf (düsseldorfi regionális felsőbíróság) megállapította, hogy a garantált legjobb árra vonatkozó szűkebb értelemben vett kikötések versenykorlátozásnak minősülnek, de szükségesek a „potyázás” elkerüléséhez. E bíróság szerint e kikötések megakadályozzák a szállodákat abban, hogy a Booking.com‑ot használják az ügyfelek elérésére, majd ezt követően arra ösztönözzék őket, hogy közvetlenül a szállodáknál foglaljanak. Az Oberlandesgericht Düsseldorf (düsseldorfi regionális felsőbíróság) megállapította, hogy az ilyen kikötések járulékos korlátozásoknak minősülnek, amelyek nem sértik az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdését. Ezért megsemmisítette a Booking.com‑határozatot.
9. 2021. május 18‑án a Bundesgerichtshof (szövetségi legfelsőbb bíróság, Németország) hatályon kívül helyezte ezt az ítéletet, és helybenhagyta a Booking.com‑határozatot. Kimondta, hogy a garantált legjobb árra vonatkozó szűkebb értelemben vett kikötések korlátozzák a versenyt a szállodai szálláshely‑szolgáltatások nyújtásának piacán. E kikötések nem tartoznak a 330/2010 rendelet szerinti mentesség hatálya alá, és nem minősülnek járulékos korlátozásoknak sem. A garantált legjobb árra vonatkozó szűkebb értelemben vett kikötések versenyt támogató és versenyellenes hatásai közötti mérlegelést az EUMSZ 101. cikk (3) bekezdése alapján folytatott egyedi elemzés keretében kell elvégezni. A Bundesgerichtshof (szövetségi legfelsőbb bíróság) megállapította, hogy az ilyen kikötések objektíve nem szükségesek valamely alapügylet megvalósításához, mivel nem nyert bizonyítást, hogy e kikötések hiányában veszélybe kerülne a Booking.com jövedelmezősége.
10. 2020‑ban a Hotelverband Deutschland (IHA) eV – egy olyan szövetség, amely több mint 2600 szállodát képvisel – kártérítés iránti keresetet indított a Booking.com ellen a Landgericht Berlin (berlini regionális bíróság, Németország) előtt.
11. 2020. október 23‑án a Booking.com keresetet nyújtott be a Rechtbank Amsterdamhoz (amszterdami bíróság, Hollandia) annak megállapítása iránt, hogy a garantált legjobb árra vonatkozó kikötései nem sértik az EUMSZ 101. cikket. E keresettel összefüggésben 62 német szálloda viszontkeresetet terjesztett elő, amellyel kártérítést követelnek a Booking.com‑tól az EUMSZ 101. cikk megsértése miatt (a továbbiakban: viszontkeresetet előterjesztő szállodák). E bíróság előtt két fő jogkérdés képezi a jogvita tárgyát.
12. Először is, az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdése alkalmazásában járulékos korlátozásnak minősülnek‑e a garantált legjobb árra vonatkozó kikötések? A Booking.com arra hivatkozik, hogy a garantált legjobb árra vonatkozó tágabb, illetve szűkebb értelemben vett kikötések járulékos korlátozások, mivel megakadályozzák a szállodákat abban, hogy szolgáltatásait díjfizetés nélkül használják, és ezáltal megakadályozzák a potyázást. A viszontkeresetet előterjesztő szállodák arra hivatkoznak, hogy a kikötések 2016‑ban történő eltörlése nem volt érzékelhetően hátrányos hatással a Booking.com tevékenységére, ami így azt támasztja alá, hogy a potyázás kockázata korlátozott.
13. A Rechtbank Amsterdam (amszterdami bíróság) ezenkívül rámutat, hogy eltérő álláspontok állnak fenn a garantált legjobb árra vonatkozó kikötések kezelését illetően, amint azt a szövetségi versenyhatóság és az Oberlandesgericht Düsseldorf (düsseldorfi regionális felsőbíróság) által képviselt eltérő álláspontok is tanúsítják. Hozzáteszi, hogy Belgiumban, Franciaországban, Olaszországban és Ausztriában a nemzeti jogszabályok tiltják a garantált legjobb árra vonatkozó tágabb, illetve szűkebb értelemben vett kikötések alkalmazását.
14. Másodszor, a Rechtbank Amsterdam (amszterdami bíróság) megjegyzi, hogy amennyiben a garantált legjobb árra vonatkozó kikötések nem járulékos korlátozások, meg kell határozni az érintett termékpiacot annak vizsgálata érdekében, hogy a 330/2010 rendelet alkalmazandó‑e. Jelzi, hogy a közösségi versenyjog alkalmazásában az érintett piac meghatározásáról szóló korábbi bizottsági közlemény(5) szerint az érintett termékpiac meghatározása érdekében meg kell vizsgálni a keresleti és a kínálati oldali helyettesíthetőséget.(6)
15. A Booking.com előadja, hogy az érintett termékpiac a szállodai szálláshelyek foglalási és értékesítési piaca, amely kétoldalú piac. A különböző online és offline értékesítési csatornák mind a szállodák, mind a végső ügyfelek szempontjából helyettesíthetők, és így ugyanazon érintett termékpiachoz tartoznak. Egy, a Booking.com által megrendelt gazdasági jelentés szerint 2014‑ben a német végső ügyfelek 62%‑a kettő és négy közötti weboldalt használt szállodai szállás kereséséhez. Azon végső ügyfelek közül, akik online utazási irodát vettek igénybe a szállodai szállás kereséséhez, 46% meta‑keresőmotorokat is használt. 2015‑ben a szállodai foglalások 60%‑ára offline került sor.
16. A viszontkeresetet előterjesztő szállodák ezzel szemben azt állítják, hogy az online utazási irodák külön termékpiacon működnek, mivel keresési, összehasonlítási és foglalási szolgáltatásokat nyújtanak. A szállodai szolgáltatások offline forgalmazása és a szállodák közvetlen értesítési csatornái tehát nem képezik ugyanazon érintett termékpiac részét.
17. A Rechtbank Amsterdam (amszterdami bíróság) szerint úgy tűnik, hogy ellentmondás áll fenn azon érv, amely szerint a szállodák közvetlen értékesítési csatornái külön termékpiacot alkotnak, és azon állítás között, amely szerint a garantált legjobb árra vonatkozó szűkebb értelemben vett kikötések korlátozzák az online utazási irodák, így például a Booking.com és a szállodák közvetlen értékesítési csatornái közötti versenyt. Megjegyzi továbbá, hogy a Booking.com álláspontját látszik alátámasztani a 2011. május 30‑i C(2011) 3913 végleges bizottsági határozat (COMP/M.6163 – AXA / PERMIRA / OPODO / GO VOYAGES / EDREAMS ügy), amely megállapította, hogy az érintett termékpiac magában foglalja a repülőjegyeknek az online utazási irodák weboldalain és a légitársaságok weboldalain keresztül történő online forgalmazását.
18. A piac meghatározásáról szóló közlemény értékeléséhez kapcsolódó, az érdekelt felekkel folytatott konzultáció 2020. december 18‑i összefoglalója (a továbbiakban: az érdekelt felekkel folytatott konzultáció összefoglalója)(7) szerint a gazdasági szakirodalomban vagy a versenyhatóságok határozathozatali gyakorlatában nincs konszenzus a tekintetben, hogy a többoldalú piacokat hogyan kell meghatározni. Vita folyik arról, hogy azokat több érintett piacként (ahol a platform minden egyes oldala egy piacot alkot) vagy egyetlen piacként (amely a platform valamennyi oldalát magában foglalja) kell‑e meghatározni.(8)
19. E körülmények között a Rechtbank Amsterdam (amszterdami bíróság, Hollandia) úgy határozott, hogy az előtte folyamatban lévő eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:
„1) Az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdése keretében járulékos korlátozásnak minősülnek‑e a garantált legjobb árra vonatkozó tágabb, illetve szűkebb értelemben vett kikötések?
2) A 330/2010/EU rendelet alkalmazása szempontjából hogyan kell meghatározni az érintett piacot, ha az ügyleteket olyan online utazási irodai platformon keresztül bonyolítják le, amelyen a szálláshelyek szobákat kínálhatnak, és kapcsolatba léphetnek az utazókkal, akik szobát foglalhatnak a platformon keresztül?”
20. A Booking.com, a viszontkeresetet előterjesztő szállodák, a német, a görög, a spanyol és az osztrák kormány, valamint az Európai Bizottság terjesztett elő írásbeli észrevételeket. A 2024. február 29‑i tárgyaláson a Booking.com, a viszontkeresetet előterjesztő szállodák, a német és a spanyol kormány, valamint a Bizottság szóbeli észrevételeket terjesztett elő, továbbá válaszoltak a Bíróság által feltett kérdésekre.
III. Értékelés
A. Az elfogadhatóságról
21. A viszontkeresetet előterjesztő szállodák és a német kormány vitatja az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatóságát.
22. Először is azt állítják, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatatlan, mivel nem felel meg a Bíróság eljárási szabályzatának 94. cikkében foglalt követelményeknek. Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem nem tartalmazza az összes releváns tényt, nevezetesen azt, hogy a Booking.com‑határozat és a HRS‑határozat foglalkozott a kérdést előterjesztő bíróság által feltett mindkét kérdéssel. A német bíróságok helybenhagyták e határozatokat, és azok jogerőre emelkedtek. Míg a viszontkeresetet előterjesztő szállodák úgy ítélik meg, hogy a kérdést előterjesztő bíróságot kötik az e határozatokban szereplő megállapítások, a német kormány arra hivatkozik, hogy e határozatok legalábbis a jogsértés fennállására vonatkozó prima facie bizonyítéknak minősülnek.
23. Másodszor, a viszontkeresetet előterjesztő szállodák azt állítják, hogy a kérdések tisztán hipotetikus jellegűek, mivel a kérdést előterjesztő bíróságot kötik a német bíróságok ítéletei. A német kormány hasonlóképpen úgy véli, hogy a kérdések nem szükségesek, mivel a Booking.com‑határozat és a HRS‑határozat, amelyeket a német bíróságok helybenhagytak, eloszlat az uniós jog értelmezésével kapcsolatos minden kétséget.
24. Harmadszor, az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések elfogadhatatlanok, mivel nem az uniós jog értelmezésére, hanem annak alkalmazására vonatkoznak. Azt a kérdést, hogy a garantált legjobb árra vonatkozó tágabb, illetve szűkebb értelemben vett kikötések járulékos korlátozásoknak minősülnek‑e, lehetetlen elvont módon, az alkalmazásuk ténybeli, jogi és gazdasági összefüggésétől elválasztva megválaszolni. Az érintett termékpiac meghatározása nem jogi fogalom, hanem ténybeli értékelést igényel.
25. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EUMSZ 267. cikk szerinti eljárás a Bíróság és a nemzeti bíróságok közötti együttműködés eszköze, amelynek révén az előbbi az utóbbiak által eldöntendő jogviták megoldásához szükséges támpontokat nyújt az uniós jog értelmezése terén. Ezen együttműködés keretében kizárólag a jogvitában eljáró, a meghozandó bírósági határozatért felelősséget viselő nemzeti bíróság feladata mind az előzetes döntéshozatal ítélethozatalhoz való szükségességének, mind pedig az általa a Bíróság elé terjesztendő kérdések jelentőségének megítélése. Következésképpen, ha a feltett kérdések az uniós jog értelmezésére vonatkoznak, a Bíróság főszabály szerint köteles határozatot hozni.(9)
26. Ebből következik, hogy a nemzeti bíróság által saját felelősségére meghatározott jogszabályi és ténybeli háttér alapján – amelynek helytállóságát a Bíróság nem vizsgálhatja – az uniós jog értelmezésére vonatkozóan előterjesztett kérdések releváns voltát vélelmezni kell. A nemzeti bíróságok által előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelem Bíróság általi elutasítása csak abban az esetben lehetséges, amennyiben nyilvánvaló, hogy az uniós jog értelmezése, amelyet a nemzeti bíróság kért, nem függ össze az alapeljárás tényállásával vagy tárgyával, illetve ha a szóban forgó probléma hipotetikus jellegű, vagy a Bíróság nem rendelkezik azon ténybeli és jogi elemek ismeretével, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a feltett kérdéseket hatékonyan megválaszolja.(10)
27. Ami az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatóságával szembeni első kifogást illeti, az előzetes döntéshozatalra utaló határozat elegendő ténybeli, jogi és eljárási információt tartalmaz ahhoz, hogy a Bíróság választ tudjon adni az előterjesztett kérdésekre. Többek között információkat tartalmaz a HRS‑határozattal, a Booking.com‑határozattal és a német bíróságoknak az e határozatokra vonatkozó későbbi ítéleteivel kapcsolatban.
28. Ami e határozatoknak és a német bíróságok későbbi ítéleteinek a kérdést előterjesztő bíróság előtti ügy szempontjából fennálló relevanciáját illeti, a tagállamok és az Európai Unió versenyjogi rendelkezéseinek megsértésén alapuló, nemzeti jog szerinti kártérítési keresetekre irányadó egyes szabályokról szóló, 2014. november 26‑i 2014/104/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv(11) tárgyi hatálya a versenyszabályok megsértésével okozott kár megtérítése iránti keresetekre korlátozódik. Nem vonatkozik a versenyszabályok megsértésére hivatkozó egyéb keresettípusokra,(12) így például az annak megállapítása iránti keresetekre, hogy nem került sor jogsértésre, amennyiben a nemzeti jogban léteznek ilyen keresetek. A Bíróság rendelkezésére álló iratokból kitűnik, hogy míg a Booking.com annak megállapítását kéri a kérdést előterjesztő bíróságtól, hogy a garantált legjobb árra vonatkozó kikötései nem sértették a versenyszabályokat, a viszontkeresetet előterjesztő szállodák kártérítési keresetet indítottak a Booking.com ellen e bíróság előtt. E viszontkereset a 2014/104 irányelv tárgyi hatálya alá vonja a kérdést előterjesztő bíróság előtti ügyet.
29. A 2014/104 irányelv 9. cikkének (1) bekezdése értelmében a valamely nemzeti versenyhatóság vagy felülvizsgálati bíróság által hozott határozatban megállapított versenyjogi jogsértés megtörténte nem vitatható a nemzeti versenyjog alapján az e tagállam nemzeti bíróságai előtt indított kártérítési perekben.(13) A 2014/104 irányelv 9. cikkének (2) bekezdése szabályozza a jelen ügyben felmerülő helyzetet. Amennyiben versenyjogi jogsértéssel okozott kár megtérítése iránti keresetet indítanak valamely tagállam bíróságai előtt, e bíróságoknak a más tagállamban hozott jogerős határozatokat a versenyjogi jogsértés megtörténte prima facie bizonyítékaként kell figyelembe venniük, az ellenkező bizonyítására vonatkozó lehetőség sérelme nélkül.(14) A kérdést előterjesztő bíróságot tehát nem kötik a Booking.com‑határozatban, a HRS‑határozatban vagy a német bíróságok későbbi ítéleteiben szereplő megállapítások. Az a tény, hogy e határozatok jogsértés megtörténtére vonatkozó prima facie bizonyítéknak minősülhetnek, nem teszi elfogadhatatlanná az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet.
30. Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatóságával kapcsolatos második kifogást hasonló okok miatt lehet elutasítani. A kérdést előterjesztő bíróság kérdései nem hipotetikus jellegűek, mivel nem kötik a fent említett határozatok. E határozatok létezése továbbá nem jelenti azt sem, hogy nem szükséges az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések Bíróság általi megválaszolása, mivel a Bíróság az uniós jog végső értelmezője.(15)
31. Végül az EUMSZ 267. cikk szerinti eljárás keretében a Bíróság nincs felhatalmazva arra, hogy az uniós jog szabályait egy meghatározott ügy tényállására alkalmazza, mivel ez a kérdést előterjesztő bíróság feladata. A Bíróság azonban az iratokban fellelhető tényekből kiindulva megadhatja a nemzeti bíróságnak az uniós jog értelmezésének azokat az elemeit, amelyek valamely uniós jogi rendelkezés hatásainak értékelése során részére hasznosak lehetnek.(16)
32. A jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróság által feltett kérdések az uniós jog értelmezésére, tudniillik a járulékos korlátozások fogalmának és az azon érintett termékpiacok meghatározását vezérlő jogi elveknek az értelmezésére vonatkoznak, amelyeken a szállodaágazatban működő online utazási irodák tevékenységüket folytatják.
33. Ezen okokból azt javaslom a Bíróságnak, hogy utasítsa el az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatóságával kapcsolatban felhozott különböző kifogásokat.
B. Az ügy érdeméről
1. Az első kérdés
– A felek észrevételei
34. A garantált legjobb árra vonatkozó tágabb értelemben vett kikötéseket illetően a Bizottság úgy véli, hogy a HRS‑határozat és a HRS‑ítélet arra utaló jelnek minősül, hogy az ilyen rendelkezések főszabály szerint ellentétesek az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésével, mivel korlátozzák mind az online utazási irodák, mind a szállodák közötti versenyt. Ez akkor is így van, ha a Booking.com félként nem vett részt ezekben az eljárásokban, és így a 2014/104 irányelv 9. cikkének (2) bekezdése nem alkalmazandó.
35. Ami a garantált legjobb árra vonatkozó szűkebb értelemben vett kikötéseket illeti, a Bizottság azt állítja, hogy a Booking.com‑határozat és a Bundesgerichsthof (szövetségi legfelsőbb bíróság) későbbi ítélete, amely megállapította, hogy az ilyen kikötések korlátozzák a szállodák és az online utazási irodák közötti versenyt, a 2014/104 irányelv 9. cikkének (2) bekezdése értelmében a versenyjogi jogsértés megtörténtére vonatkozó prima facie bizonyítéknak minősül. A Bizottság szerint semmi nem utal arra, hogy a német hatóságoknak a garantált legjobb árra vonatkozó tágabb, illetve szűkebb értelemben vett kikötésekre vonatkozó megállapításai téves jogi elemzést tartalmaznának, vagy hogy elferdítették volna a bizonyítékokat.
36. A Bizottság szerint valamely korlátozást akkor kell járulékosnak tekinteni, ha két feltétel teljesül. Először is, a korlátozás objektíve szükséges valamely alapügylet megvalósításához, amely ügylet a járulékos korlátozás hiányában lehetetlen lenne. Ezen alapügyletnek a verseny szempontjából pozitív hatásokkal kell rendelkeznie, vagy legalábbis semlegesnek kell lennie. Másodszor, a járulékos korlátozásnak arányosnak kell lennie az alapügylet által elérni kívánt célokkal. A Bizottság észrevételei e feltételek közül az elsőre összpontosítanak. Azt az álláspontot képviseli, hogy a jelen ügyben a fő tevékenység, vagyis az online közvetítő szolgáltatásoknak az online utazási irodák által a szállodák részére történő nyújtása, pozitív hatásokkal jár. Növeli a szállodák közötti versenyt, és lehetővé teszi a végső ügyfelek számára, hogy a szállodai szolgáltatásokra vonatkozó versengő ajánlatokat keressenek és hasonlítsanak össze. A Bizottság előadja továbbá, hogy úgy tűnik, a német hatóságok a megfelelő jogi szempontot alkalmazták, amikor annak megállapítására törekedtek, hogy a garantált legjobb árra vonatkozó kikötések objektíve szükségesek‑e. Noha a Bizottság nem helyettesítheti a saját értékelésével a nemzeti versenyhatóságok és bíróságok értékelését az előzetes döntéshozatal iránti kérelmek keretében, semmi nem látszik arra utalni, hogy a garantált legjobb árra vonatkozó kikötések hiányában veszélybe kerülne a Booking.com gazdasági túlélése. Még ha a garantált legjobb árra vonatkozó szűkebb értelemben vett kikötések hasznosak is lehetnek a potyázás megakadályozása szempontjából, ezt az elemzést az EUMSZ 101. cikk (3) bekezdésének egyedi körülményekre történő alkalmazása keretében kell elvégezni.(17)
37. A viszontkeresetet előterjesztő szállodák, valamint a német, a görög és az osztrák kormány szerint a garantált legjobb árra vonatkozó kikötések csak akkor tekinthetők járulékos korlátozásoknak, ha elengedhetetlenek a Booking.com életképességének biztosításához. Nem elegendő annak bizonyítása, hogy a Booking.com tevékenységei kevésbé jövedelmezőek lehetnek. Azt az álláspontot képviselik, hogy a garantált legjobb árra vonatkozó kikötések nem minősülnek járulékos korlátozásoknak, mivel objektíve nem szükségesek. Először is, a Booking.com néhány évvel a német piacra való sikeres belépését követően vezette be a garantált legjobb árra vonatkozó kikötéseket. Másodszor, a Booking.com tovább erősítette piaci helyzetét Németországban azt követően, hogy felhagyott az ilyen kikötések alkalmazásával.(18) Harmadszor, a Booking.com azt állítja, hogy bár számos szálloda nem tartotta tiszteletben a garantált legjobb árra vonatkozó kikötéseket, nem törekedett azok érvényre juttatására.
38. A viszontkeresetet előterjesztő szállodák és a görög kormány továbbá azzal érvelnek, hogy a garantált legjobb árra vonatkozó kikötések aránytalanok, mivel a Booking.com eltérő eszközökkel is védheti jogos üzleti érdekeit. Például listázási díjat számíthatna fel a szállodáknak, vagy kattintásonkénti fizetést írhatna elő a végső ügyfelek számára.
39. A német és a görög kormány úgy véli, hogy a garantált legjobb árra vonatkozó tágabb értelemben vett kikötések a 2022/720 rendelet 5. cikke (1) bekezdésének d) pontja szerinti nem mentesülő korlátozások körébe tartoznak. Ez a rendelkezés azt mutatja, hogy az ilyen kikötések nem minősülnek járulékos korlátozásoknak, és hogy a versenyjoggal való összeegyeztethetőségük az EUMSZ 101. cikk (3) bekezdése szerinti egyedi értékelést tesz szükségessé. A garantált legjobb árra vonatkozó szűkebb értelemben vett kikötések azonban a 2022/720 rendelet hatálya alá tartozhatnak, feltéve, hogy tiszteletben tartják a piaci részesedési küszöböket és az egyéb alkalmazandó feltételeket.
40. A spanyol kormány a garantált legjobb árra vonatkozó tágabb, illetve szűkebb értelemben vett kikötések eltérő értékelését javasolja. Tekintettel arra, hogy a garantált legjobb árra vonatkozó tágabb értelemben vett kikötések különösen káros hatással vannak a versenyre, azoknak cél általi versenykorlátozásnak kell minősülniük, aminek ahhoz kell vezetnie, hogy azokat a 2022/720 rendelet 4. cikke értelmében vett különösen súlyos korlátozásokként kezeljék. Ezzel szemben a 2022/720 rendelet mentességet biztosíthat a garantált legjobb árra vonatkozó szűkebb értelemben vett kikötések számára, amennyiben az érintett vállalkozások nem lépik túl a 30%‑os piaci részesedési küszöböket. E piaci részesedési küszöbök túllépése esetén el kell végezni a garantált legjobb árra vonatkozó szűkebb értelemben vett kikötések összeegyeztethetőségének egyedi vizsgálatát. A spanyol kormány nem zárja ki, hogy ebben az esetben az ilyen kikötéseket járulékos korlátozásoknak lehet tekinteni, amennyiben azok szükségesek a potyázás megakadályozásához, ha nincsenek az e cél elérésére szolgáló, kevésbé korlátozó alternatív eszközök.
41. A Booking.com két indokot ad elő arra vonatkozóan, hogy a garantált legjobb árra vonatkozó tágabb, illetve szűkebb értelemben vett kikötések miért minősülnek járulékos korlátozásoknak. Először is, a garantált legjobb árra vonatkozó kikötések közvetlenül kapcsolódtak a Booking.com és a szállodák közötti fő szerződések végrehajtásához, amelyek pozitív hatást gyakoroltak a versenyre, és előnyökkel jártak a szállodák és a végső ügyfelek számára. A Booking.com platformjának köszönhetően a szállodák nagyobb láthatósághoz jutottak, és világszerte több végső ügyfelet értek el. A végső ügyfelek a szállodák nagyobb kínálatához férnek hozzá, és egyszerűen és hatékonyan össze tudják hasonlítani a szállásokat és szállást tudnak foglalni. A Booking.com platformja növelte a szállodák közötti versenyt, ami a végső ügyfelek számára alacsonyabb árakhoz vezetett.
42. Másodszor, a platform létrehozásába, fejlesztésébe és népszerűsítésébe történő jelentős befektetései miatt a garantált legjobb árra vonatkozó kikötések a Booking.com üzleti modelljének védelme érdekében objektíve szükségesek voltak. A szállodák nem fizetnek díjat azért, hogy szobáikat a Booking.com platformján kínálják. Csak akkor fizetnek, ha egy ügyfél a Booking.com‑on keresztül szobát foglal és azt nem mondja le. A végső ügyfelek ingyenesen veszik igénybe a Booking.com szolgáltatásait. A garantált legjobb árra vonatkozó kikötések elengedhetetlenek voltak annak elkerüléséhez, hogy a szállodák potyázást folytassanak oly módon, hogy szobáikat hirdetik a Booking.com platformján, és ugyanakkor megpróbálják elkerülni a foglalási díj megfizetését azáltal, hogy ugyanazokat a szobákat más értékesítési csatornákon alacsonyabb áron kínálják. A Booking.com előadja, hogy a garantált legjobb árra vonatkozó kikötések i. megfelelő intézkedésnek minősültek az üzleti modellje sikerének biztosításához, ii. jogszerű célt követtek, és iii. a potyázás elleni küzdelemre szolgáló legkevésbé korlátozó intézkedést jelentették.(19)
– Elemzés
43. Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság arra vár választ, hogy a garantált legjobb árra vonatkozó tágabb, illetve szűkebb értelemben vett kikötéseket, amelyeket egy online utazási iroda az üzleti feltételei részeként a szállodák számára kíván előírni, az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdése értelmében vett járulékos korlátozásoknak kell‑e tekinteni.
44. A 2014/104 irányelv 9. cikke (2) bekezdésének következtében a kérdést előterjesztő bíróságnak a Booking.com‑határozatot és a német bíróságok későbbi ítéleteit legalább prima facie bizonyítékként kell kezelnie arra vonatkozóan, hogy a Booking.com garantált legjobb árra vonatkozó szűkebb értelemben vett kikötései sértették a versenyjogot. A kérdést előterjesztő bíróság továbbá a HRS‑határozatot, amelynek nem a Booking.com volt a címzettje, valamint a német bíróságok arra vonatkozó későbbi ítéletét – amennyiben a felek azokat előterjesztik – „egyéb bizonyítékoknak” tekintheti annak megállapítása érdekében, hogy a Booking.com garantált legjobb árra vonatkozó tágabb értelemben vett kikötései sértették‑e a versenyjogot. A kérdést előterjesztő bíróságot nem kötik a más tagállamban hozott jogerős határozatok, amennyiben úgy tűnik, hogy e határozatok téves jogalkalmazást vagy nyilvánvaló értékelési hibát tartalmaznak, aminek meghatározása a kérdést előterjesztő bíróság feladata.
45. A Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy amennyiben valamely ügyletre vagy tevékenységre – semlegességénél vagy a versenyre gyakorolt kedvező hatásánál fogva – nem terjed ki az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésében foglalt tilalom, ezen ügylet vagy e tevékenység egy vagy több résztvevője kereskedelmi önállóságának korlátozására nem terjed ki az említett tilalom akkor, ha e korlátozás az említett ügylet vagy tevékenység megvalósításához objektíve szükséges, és azok célkitűzésével arányos.(20)
46. Amikor azt kell eldönteni, hogy valamely korlátozás kikerülhet‑e az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésében foglalt tilalom alól azzal az indokkal, hogy ilyen versenyellenes jelleggel nem bíró alapügylet járulékos részét képezi, meg kell vizsgálni, hogy ezen ügylet megvalósítása e korlátozás hiányában lehetetlen lenne‑e. Azon tény, hogy valamely ügylet korlátozás igénybevétele hiányában nehezebben megvalósítható vagy kevésbé előnyös, nem elegendő ahhoz, hogy e korlátozásnak olyan „objektíve szükséges” jelleget kölcsönözzön, amely megkövetelt ahhoz, hogy járulékosnak lehessen minősíteni. Ellenkező esetben a járulékos korlátozások tartalma magában foglalna olyan korlátozásokat, amelyek nem szigorúan elengedhetetlenek az alapügylet megvalósításához. Ha ezt elfogadnánk, ez az eredmény sértené az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésében foglalt tilalom hatékony érvényesülését.(21) Az objektív szükségesség kritériuma arra a kérdésre vonatkozik, hogy fennáll‑e a veszélye annak, hogy a kereskedelmi önállóság korlátozásának hiányában valamely alapügylet vagy alaptevékenység, amelyre nem terjed ki az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésében foglalt tilalom, és amelyhez viszonyítva az említett korlátozás másodlagos, nem valósul meg, illetve nem folytatható.(22)
47. Annak elkerülése érdekében, hogy az ítélkezési gyakorlat által valamely korlátozásnak az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdése értelmében járulékosnak minősítése céljára megállapított feltételek összemosódjanak az EUMSZ 101. cikk (3) bekezdése által a valamely korlátozásnak a mentesítése érdekében megkövetelt elengedhetetlen jellegére vonatkozó kritériummal, a korlátozás tekintetében az objektív szükségesség vizsgálatára viszonylag absztrakt szinten kerül sor. Míg valamely megállapodás versenyt támogató és versenyellenes hatásainak mérlegelése az EUMSZ 101. cikk (3) bekezdésének keretében történik, kizárólag azok a korlátozások tartozhatnak a járulékos korlátozások körébe, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a fő ügylet minden esetben megvalósulhasson.(23),(24)
48. A jelen ügyben egyértelmű, hogy az online szállásfoglalási szolgáltatásoknak a Booking.com‑hoz hasonló online utazási irodák általi nyújtása kedvező hatással volt a versenyre, amennyiben e tevékenység növeli a szállodák közötti versenyt, és lehetővé teszi a végső ügyfelek számára, hogy a szálláshely‑szolgáltatásokra vonatkozó versengő ajánlatokat keressenek és hasonlítsanak össze. A valódi kérdés az, hogy a garantált legjobb árra vonatkozó tágabb és/vagy szűkebb értelemben vett kikötések objektíve szükségesek és arányosak‑e a kérdést előterjesztő bíróság előtt vizsgált fő tevékenység gyakorlása szempontjából. Amint azt a jelen eljárásban részt vevő felek többsége állítja, a garantált legjobb árra vonatkozó tágabb, illetve szűkebb értelemben vett kikötések nem tűnnek elengedhetetlennek. Úgy tűnik, hogy nem áll fenn lényegi kapcsolat az online utazási irodák fő tevékenysége és a garantált legjobb árra vonatkozó kikötések előírása között. Az online utazási irodák gazdasági életképességének biztosításához sem tűnnek objektíve szükségesnek. A Bíróság rendelkezésére álló iratokból arra lehet következtetni, hogy az online utazási irodák azt követően, hogy megtiltják számukra a garantált legjobb árra vonatkozó kikötések alkalmazását, továbbra is nyújtják szolgáltatásaikat, sőt több tagállamban sikeresek is. Amint arra a Bíróság előtti eljárásban több fél is hivatkozott, más alternatív és kevésbé korlátozó eszközök is elképzelhetők a potyázás megakadályozására irányuló jogszerű cél elérése érdekében, például listázási díj felszámítása a szállodáknak. Kétséges tehát, hogy a garantált legjobb árra vonatkozó tágabb, illetve szűkebb értelemben vett kikötések eleget tesznek‑e az arányosság kritériumának, amelynek a járulékos korlátozásoknak meg kell felelniük.
49. A fenti megfontolások nem érintik az ilyen korlátozások versenyt támogató és versenyellenes hatásainak az EUMSZ 101. cikk (3) bekezdése szerinti egyedi vizsgálat keretében történő mérlegelését. A potyázás elkerülése olyan jogszerű cél, amely igazolhatja a verseny korlátozását, amennyiben az EUMSZ 101. cikk (3) bekezdésének alkalmazási feltételei teljesülnek.(25) Ebből következik, hogy az online utazási irodák ilyen érvekre az EUMSZ 101. cikk (3) bekezdésének keretében hivatkozhatnak, nem pedig a járulékos korlátozások fennállásának megállapítása során.(26)
50. Mivel a kérdés a tárgyaláson felmerült, hozzáteszem, hogy a garantált legjobb árra vonatkozó tágabb, illetve szűkebb értelemben vett kikötések nem minősülnek a 330/2010 rendelet 4. cikke értelmében vett különösen súlyos korlátozásnak. A 330/2010 rendelet nem hivatkozik a garantált legjobb árra vonatkozó tágabb, illetve szűkebb értelemben vett kikötésekre. A 330/2010 rendelet 4. cikkének a) pontjában(27) szereplő különösen súlyos korlátozás a „viszonteladási ár meghatározására” vonatkozik, vagyis az olyan megállapodásokra vagy összehangolt magatartásokra, amelyek közvetlen vagy közvetett célja egy rögzített vagy minimális viszonteladási ár megállapítása. A viszonteladási ár meghatározásának fogalma a vevő azon képességének korlátozására utal, hogy saját viszonteladási árát megállapítsa.(28) A garantált legjobb árra vonatkozó tágabb, illetve szűkebb értelemben vett kikötések meglehetősen eltérő módon működnek. Először is, az online utazási irodák közvetítő szolgáltatásokat nyújtanak a szállodáknak. Nem nyújtanak szálláshely‑szolgáltatásokat, amelyeket a szállodák tovább értékesítenének a végső ügyfeleknek. A viszonteladási ár meghatározásának fogalma nehezen illeszthető be ebbe a szerződéses mátrixba. Másodszor, még ha analógiát kellene is felállítani a viszonteladási ár meghatározása és az online utazási iroda által közvetített ügyletekre vonatkozó, rögzített vagy minimális eladási ár online utazási iroda általi előírása között,(29) a garantált legjobb árra vonatkozó tágabb, illetve szűkebb értelemben vett kikötések nem akadályozzák meg a szállodákat abban, hogy csökkentsék az ezen online utazási iroda által közvetített ügyletek eladási árát.(30)
51. Azt az álláspontot, amely szerint a garantált legjobb árra vonatkozó kikötések a 330/2010 rendelet alkalmazásában nem minősülnek különösen súlyos korlátozásoknak, a 2022/720 rendeleten és az új vertikális iránymutatáson alapuló két további megfontolás is alátámasztja.(31) Először is, a 2022/720 rendelet 5. cikke (1) bekezdésének d) pontja kifejezetten úgy rendelkezik, hogy a garantált legjobb árra vonatkozó tágabb értelemben vett kikötések „nem mentesülő korlátozások”,(32) nem pedig a 2022/720 rendelet 4. cikke szerinti különösen súlyos korlátozások.(33) Ez arra látszik utalni, hogy a 2022/720 rendelet mentesíti a garantált legjobb árra vonatkozó szűkebb értelemben vett kikötéseket, amelyek kevésbé korlátozzák a versenyt.(34) Másodszor, az új vertikális iránymutatás kifejezetten megerősíti, hogy a garantált legjobb árra vonatkozó szűkebb értelemben vett kikötések részesülhetnek a 2022/720 rendelet által biztosított mentességben.(35)
52. Mivel a 330/2010 rendelet nem tartalmaz a 2022/720 rendelet 5. cikke (1) bekezdésének d) pontjához hasonló rendelkezést, és a garantált legjobb árra vonatkozó kikötések nem minősülnek különösen súlyos korlátozásnak, elvileg semmi sem akadályozza, hogy a 330/2010 rendelet a garantált legjobb árra vonatkozó tágabb, illetve szűkebb értelemben vett kikötésekre egyaránt alkalmazandó legyen, feltéve, hogy a rendeletben meghatározott többi feltétel teljesül.
53. Következésképpen azt javaslom a Bíróságnak, hogy az első kérdésre azt a választ adja, hogy a garantált legjobb árra vonatkozó tágabb, illetve szűkebb értelemben vett kikötések, amelyeket valamely online utazási iroda az üzleti feltételei részeként a szállodák számára kíván előírni, az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdése alkalmazásában nem minősülnek járulékos korlátozásoknak, kivéve ha az online utazási iroda gazdasági életképességének biztosításához elengedhetetlenek és arányosak, amit – az EUMSZ 101. cikk (3) bekezdése szerinti elemzésének sérelme nélkül – a kérdést előterjesztő bíróságnak kell megállapítania.
2. A második kérdés
– A felek észrevételei
54. A Bizottság megjegyzi, hogy a jogerőre emelkedett Booking.com‑határozat szerint az érintett termékpiac a platformok által a szállodák számára nyújtott online közvetítő szolgáltatások piaca volt. A szállodák közvetlen értékesítési csatornái és a meta‑keresőmotorok nem képezték ezen érintett termékpiac részét. A német kormány által támogatott Bizottság előadja, hogy nincs arra utaló jel, hogy e megállapítások nyilvánvaló értékelési hibát tartalmaznának.(36) E határozatnak ezért az érintett piac kérdést előterjesztő bíróság általi meghatározása céljára legalább prima facie bizonyítéknak kell minősülnie.
55. A Bizottság kiemeli, hogy a 330/2010 rendelet 3. cikkének (1) bekezdésében említett piaci részesedési küszöb arra az érintett piacra vonatkozik, ahol a szállító eladja a szerződés szerinti áruit és szolgáltatásait. A Bizottság és a német kormány analógia útján az új vertikális iránymutatás (67) pontjára hivatkozik.
56. Úgy tűnik, hogy a viszontkeresetet előterjesztő szállodák megkérdőjelezik a Booking.com és a szállodák közötti kapcsolat vertikális jellegét, a Booking.com azon érvére hivatkozva, amely szerint a szállodák közvetlen értékesítési csatornái versenyben állnak a platformjával. Ezen érv alapján a 330/2010 rendelet nem lenne alkalmazandó. Mindenesetre a viszontkeresetet előterjesztő szállodák, amelyeket a görög, a spanyol és az osztrák kormány támogat, azzal érvelnek, hogy a meta‑keresőmotorok nem képezik az érintett termékpiac részét, mivel a felhasználók nem tudnak azokon keresztül foglalást eszközölni. A szállodák közvetlen értékesítési csatornái azért nem képezik az érintett termékpiac részét, mert nem biztosítanak keresési és összehasonlítási funkciókat.
57. A Booking.com előadja, hogy az érintett termékpiacnak magában kell foglalnia az online és offline értékesítési csatornák, többek között a szállodák weboldalai által közvetlenül és közvetetten gyakorolt versenynyomást. Ezt az álláspontot alátámasztja alá az a tény, hogy az ügyfelek több csatornát is igénybe vesznek (ún. multi‑homing), mivel offline és online értékesítési csatornákon – így online utazási irodákon, meta‑keresőmotorokon és a szállodák közvetlen értékesítési csatornáin – keresztül is foglalnak szállodai szállást. A végső ügyfeleknek nyújtott szolgáltatás az értékesítési csatornától függetlenül ugyanaz, nevezetesen egy szállodai szoba. Ha nem állna fenn annak kockázata, hogy az ügyfelek más értékesítési csatornákon keresztül foglalhatnak szállodai szobákat, úgy a garantált legjobb árra vonatkozó kikötésekre kereskedelmi szempontból nem lenne szükség.
– Elemzés
58. Második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság arra vár választ, hogy a 330/2010 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének alkalmazásában hogyan kell meghatározni az érintett termékpiacot egy, a szállodák és a végső ügyfelek között közvetítő online utazási iroda tevékenységei viszonylatában.
59. Előzetesen megjegyzem, hogy úgy tűnik, a viszontkeresetet előterjesztő szállodák által előadott érv, amely szerint a szállodák és a Booking.com közötti kapcsolat nem vertikális jellegű és a 330/2010 rendelet nem alkalmazandó egy ilyen típusú helyzetre, téves felfogáson alapul.
60. A 330/2010 rendelet 1. cikke (1) bekezdésének a) pontja úgy határozza meg a vertikális megállapodást, mint olyan megállapodást vagy összehangolt magatartást, amely a megállapodás vagy az összehangolt magatartás szempontjából a termelési vagy értékesítési lánc különböző szintjein tevékenykedő két vagy több vállalkozás között jön létre, és amely azokra a feltételekre vonatkozik amelyek mellett egyes áruknak vagy szolgáltatásoknak a felek által történő vásárlása, értékesítése vagy viszonteladása történik.(37) Egy olyan vállalkozás, mint a Booking.com, amely közvetítő szolgáltatásokat nyújt a szállodáknak annak érdekében, hogy elérjék a szállodai szálláshely‑szolgáltatást kereső végső ügyfeleket, egyértelműen e fogalommeghatározás körébe tartozik, mivel e megállapodás alkalmazásában a Booking.com és a szállodák a termelési és értékesítési láncok különböző szintjein tevékenykednek.
61. Ettől eltérő jogi kérdés az, hogy a 330/2010 rendelet alkalmazandó‑e vagy sem amiatt, hogy a Booking.com platformja versenyben áll a szállodák közvetlen értékesítési csatornáival. A 330/2010 rendelet 2. cikkének (4) bekezdése értelmében a rendelet 2. cikkének (1) bekezdésében szereplő mentességet nem lehet alkalmazni a versenytárs vállalkozások között létrejött vertikális megállapodásokra. E rendelkezés alól van egy kivétel: a csoportmentességet alkalmazni kell akkor, ha a versenytárs vállalkozások nem kölcsönös vertikális megállapodást kötnek és a szállító a kereskedelem több szintjén nyújt szolgáltatásokat, a vevő pedig kiskereskedelmi szinten bocsátja rendelkezésre áruit és nyújt szolgáltatást, és ő maga nem versenytárs vállalkozás a kereskedelem azon szintjén, amelyen a szerződés szerinti szolgáltatásokat vásárolja.(38) Ez a kivétel a „kettős forgalmazás” eseteire vonatkozik, vagyis azokra az esetekre, amelyekben a szállító nemcsak független forgalmazókon keresztül értékesíti szolgáltatásait, hanem azokat a független forgalmazóival versenyezve közvetlenül a végső fogyasztók részére is értékesíti.(39) Ebből következik, hogy még ha feltételezzük is, hogy a Booking.com platformja és a szállodák közvetlen értékesítési csatornái ugyanazon érintett termékpiacon tényleges vagy potenciális versenytársaknak minősülnek,(40) az a helyzet, amelyben a szállodák a szobáikat online utazási irodákon, valamint saját weboldalaikon keresztül is értékesítik, a 330/2010 rendelet 2. cikke (4) bekezdésének hatálya alá tartozik. A viszontkeresetet előterjesztő szállodák által előadott érvvel ellentétben tehát a 330/2010 rendelet alkalmazandó.
62. Ez a következtetés még egyértelműbbé válik, ha azt a 2022/720 rendelet és az új vertikális iránymutatás kontextusában vizsgáljuk. A 2022/720 rendelet 1. cikke e) pontjának ii. alpontja úgy határozza meg az „online közvetítő szolgáltatásokat”, mint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatásokat, amelyek lehetővé teszik a vállalkozások számára, hogy árukat vagy szolgáltatásokat kínáljanak végső felhasználók számára azzal a céllal, hogy megkönnyítsék a közvetlen ügyleteket az ilyen vállalkozások és a végső felhasználók között. A 2022/720 rendelet 2. cikke (4) bekezdése – kettős forgalmazásra vonatkozó – b) pontjának szövege azonos a 330/2010 rendelet 2. cikke (4) bekezdésének b) pontjával. A 2022/720 rendelet 2. cikke azonban tartalmaz egy új (6) bekezdést, amely kimondja, hogy a 2022/720 rendelet 2. cikkének (4) bekezdésében foglalt mentességek nem alkalmazandók az online közvetítő szolgáltatások nyújtásával kapcsolatos vertikális megállapodásokra abban az esetben, ha e szolgáltatás nyújtója versenytárs vállalkozás a közvetített áruk vagy szolgáltatások értékesítésének érintett piacán.(41)
63. Az új vertikális iránymutatás (104)–(106) pontja egyértelművé teszi, hogy a 2022/720 rendelet 2. cikke (6) bekezdésének célja, hogy szűkítse a mentesítési szabály („safe harbour”) hatályát a „hibrid” funkcióval rendelkező platformok tekintetében.(42) Ez lehet a helyzet akkor, ha az élelmiszer‑értékesítők értékesítésre kínálják termékeiket egy online piactéren, míg az online piactér üzemeltetője egyidejűleg ezen eladókkal versenyezve a saját termékeit is kínálja. E kizárás indoka az, hogy ilyen körülmények között az online közvetítő szolgáltatóknak az érdekükben állhat, hogy előnyben részesítsék saját értékesítéseiket, és képesek lehetnek befolyásolni a verseny eredményét. Ebből következik, hogy a 2022/720 rendelet továbbra is mentességet biztosít azoknak az online közvetítő szolgáltatóknak, amelyek nem rendelkeznek hibrid funkcióval, mint például egy olyan online utazási iroda, amely a platformján keresztül nem kínálja saját szállodai szobáit.
64. A második kérdésre rátérve megjegyzem, hogy a piacmeghatározás olyan eszköz, amely lehetővé teszi a vállalkozások közötti verseny határainak azonosítását és meghatározását. Fő célja azon tényleges és közvetlen versenykényszer szisztematikus azonosítása, amellyel a vállalkozások szembesülnek, amikor bizonyos termékeket értékesítenek.(43)
65. Az ítélkezési gyakorlat szerint az érintett termékpiac magában foglalja mindazokat a termékeket és/vagy szolgáltatásokat, amelyeket a fogyasztó a jellemzőik, áruk és rendeltetésük alapján egymással felcserélhetőnek vagy helyettesíthetőnek tart. Az érintett piac fogalma magában foglalja, hogy hatékony verseny létezhet a piacon lévő termékek vagy szolgáltatások között. Ez azt feltételezi, hogy az ugyanazon piacon lévő valamennyi termék vagy szolgáltatás között bizonyos mértékű felcserélhetőség áll fenn az azonos felhasználás tekintetében. A felcserélhetőséget vagy a helyettesíthetőséget nemcsak a szóban forgó termékek vagy szolgáltatások objektív jellegzetességeire figyelemmel kell értékelni. Figyelembe kell venni a versenyfeltételeket, valamint a piaci kereslet és kínálat szerkezetét is.(44) A termékek felcserélhetősége és helyettesíthetősége dinamikus jellegű, és az érintett piac meghatározása idővel változhat.(45)
66. A kétoldalú piacok azok a piacok, amelyeken egy gazdasági szereplő – gyakran egy online platform – két különböző felhasználói csoportot kapcsol össze. Ilyen körülmények között az egyik felhasználói csoport kereslete befolyásolja a másik csoport keresletét, ami közvetett hálózati hatásokat eredményez.(46) Az ilyen kétoldalú piacok példái között szerepel az olyan online piactér, ahol a platform a termékek eladóit és valamely termék vásárlóit köti össze, valamint az olyan professzionális közösségi hálózat, amely a végfelhasználókat és a potenciális munkáltatókat köti össze.(47)
67. Az érintett piac meghatározásáról szóló új közlemény szerint a többoldalú platformok megléte esetén helyénvaló lehet a platform egésze által kínált termékek érintett termékpiacát oly módon meghatározni, hogy az magában foglalja az összes felhasználói csoportot. Helyénvaló lehet külön, bár egymással összefüggő érintett termékpiacokat meghatározni a kínált termékek tekintetében a platform mindegyik oldalán.(48) E meghatározást számos tényező befolyásolja, többek között az, hogy ügyleti vagy nem ügyleti platformról van‑e szó.(49)
68. Ebben az összefüggésben, amint arra a Bizottság és a német kormány helyesen hivatkozik, a Booking.com‑határozat és a német bíróságok későbbi ítéletei legalább prima facie bizonyítéknak minősülnek a kérdést előterjesztő bíróság számára az érintett piac 2014/104 irányelv 9. cikkének (2) bekezdése alapján, a jelen indítvány 29. pontjában foglalt megfontolásokkal összhangban történő meghatározása céljára. A nemzeti bíróságokat azonban nem kötik a más tagállamban hozott határozatok, különösen akkor, ha úgy tűnik, hogy azok téves jogalkalmazást vagy nyilvánvaló értékelési hibát tartalmaznak, aminek eldöntése a kérdést előterjesztő bíróság feladata.
69. Nem vitatott, hogy a jelen ügyben a Booking.com egy kétoldalú piacon mind a szállodák, mind pedig a végső ügyfelek számára online közvetítő szolgáltatásokat nyújtó szolgáltatóként tevékenykedik.(50) Míg a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak meghatározása, hogy egyetlen érintett termékpiacot kell‑e meghatározni, amely a platform mindkét oldalának felhasználóit magában foglalja, vagy a platform két oldala tekintetében két különböző érintett termékpiacot, az új vertikális iránymutatás kimondja, hogy a 2022/720 rendelet 3. cikkének (1) bekezdésében(51) szereplő piaci részesedési küszöbök alkalmazása céljára egy online közvetítő szolgáltatásokat nyújtó, a Booking.com‑hoz hasonló szolgáltató e szolgáltatások tekintetében szállítónak minősül, az a vállalkozás pedig, amely online közvetítő szolgáltatón keresztül kínál vagy értékesít árukat vagy szolgáltatásokat, például egy szálloda, az online közvetítő szolgáltatások tekintetében vevőnek minősül.(52) Következésképpen az online közvetítő szolgáltatásokat nyújtó vállalkozás piaci részesedését az e szolgáltatásoknak a vevőként kategorizált vállalkozások részére történő nyújtása érintett piaca alapján kell kiszámítani.(53) Az új vertikális iránymutatás rögzíti továbbá, hogy az érintett termékpiac kiterjedése az online és offline közvetítő szolgáltatások közötti, a különböző áru‑ és szolgáltatáskategóriák esetében használt közvetítő szolgáltatások közötti, valamint a közvetítő szolgáltatások és a közvetlen értékesítési csatornák közötti helyettesíthetőség mértékétől fog függeni.(54)
70. A 330/2010 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének a jelen ügyre történő alkalmazása érdekében ki kell számítani a Booking.com mint a szállodák részére online közvetítő szolgáltatásokat nyújtó szolgáltató piaci részesedését. Ebben az összefüggésben célszerű lehet megvizsgálni, hogy a közvetítő szolgáltatások helyettesíthetők‑e a más típusú közvetítő szolgáltatásokkal és az egyéb értékesítési csatornákkal a szállodák (az ilyen közvetítő szolgáltatások keresleti oldalán), valamint a végső ügyfelek (akik e kétoldalú platform másik oldalán vannak jelen) szempontjából.(55) Ezért helyénvaló lehet megvizsgálni az offline utazási irodák szolgáltatásainak, a szállodák közvetlen értékesítési csatornáinak, sőt, az egyéb online szolgáltatásoknak, például a meta‑keresőmotorok által nyújtott szolgáltatásoknak a helyettesíthetőségét. E tekintetben megjegyzem, hogy a Booking.com kivételével a kérdést előterjesztő bíróság előtti eljárásban részt vevő valamennyi fél úgy véli, hogy nem áll fenn helyettesíthetőség az online közvetítő szolgáltatások és a fent említett értékesítési csatornák között, lényegében azért, mert nem biztosítják ugyanazokat a keresési és összehasonlítási funkciókat, valamint a foglalás lehetőségét.(56)
71. A kérdést előterjesztő bíróság feladata, hogy a fenti megfontolások fényében meghatározza az érintett termékpiacot, figyelembe véve a Booking.com‑határozatot és a német bíróságok későbbi ítéleteit mint prima facie bizonyítékot, bármely más releváns bizonyítékkal együtt. Hozzáteszem, hogy a Bundesgerichtshof (szövetségi legfelsőbb bíróság) Booking.com‑határozatra vonatkozó ítélete szerint a Booking.com e jogvita során nem vitatta az érintett piac meghatározását.
72. A kérdést előterjesztő bíróság ezenkívül útmutatást meríthet más versenyhatóságok precedenseiből, így például az összefonódást a belső piaccal és az Európai Gazdasági Térségről (EGT) szóló megállapodás működésével összeegyeztethetetlennek nyilvánító, 2023. szeptember 25‑i C(2023) 6376 final bizottsági határozatból (M.10615 – Booking Holdings/eTraveli Group ügy), amely a tárgyaláson megvitatásra került. Bár a Booking.com e határozattal szemben megsemmisítés iránti keresetet indított a Törvényszék előtt,(57) képviselői a Bíróság kérdéseire azt válaszolták, hogy bizonyos fenntartások ellenére nem vitatta kifejezetten az e határozatban elfogadott piacmeghatározást.
73. Végül, amint arra a Bizottság helyesen hivatkozik, nincs ellentmondás azon érv között, amely szerint a szállodák közvetlen értékesítési csatornái külön termékpiacot alkotnak, és azon állítás között, amely szerint a garantált legjobb árra vonatkozó szűkebb értelemben vett kikötések korlátozzák a Booking.com‑hoz hasonló online utazási irodák és a szállodák közvetlen értékesítési csatornái közötti versenyt. Bár az érintett termékpiac meghatározása az érintett vállalkozások által érzékelt legközvetlenebb versenynyomás azonosítására törekszik, a verseny értékelése figyelembe veheti a kevésbé közvetlen versenynyomás egyes formáit is, így például a piacon kívülről érkező versenykényszert.
74. A javaslom tehát a Bíróságnak, hogy a második kérdésre azt a választ adja, hogy a 330/2010 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének alkalmazásában az érintett termékpiacot egy, a szállodák és a végső ügyfelek között közvetítő online utazási iroda tevékenységei vonatkozásában – az online utazási iroda mint a szállodák részére online közvetítő szolgáltatásokat nyújtó szállító piaci részesedésének kiszámítása érdekében – annak értékelése útján kell meghatározni, hogy más értékesítési csatornák a szállodák és a végső ügyfelek szempontjából helyettesíthetők‑e.
IV. Végkövetkeztetés
75. Azt javaslom a Bíróságnak, hogy a Rechtbank Amsterdam (amszterdami bíróság, Hollandia) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre a következőképpen válaszoljon:
1) Az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdését a következőképpen kell értelmezni:
a garantált legjobb árra vonatkozó tágabb, illetve szűkebb értelemben vett kikötések, amelyeket valamely online utazási iroda az üzleti feltételei részeként a szállodák számára kíván előírni, nem minősülnek járulékos korlátozásoknak, kivéve ha az online utazási iroda gazdasági életképességének biztosításához elengedhetetlenek és arányosak, amit – az EUMSZ 101. cikk (3) bekezdése szerinti elemzésének sérelme nélkül – a kérdést előterjesztő bíróságnak kell megállapítania.
2) Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 101. cikke (3) bekezdésének vertikális megállapodások és összehangolt magatartások csoportjaira történő alkalmazásáról szóló, 2010. április 20‑i 330/2010/EU rendelet 3. cikkének (1) bekezdését a következőképpen kell értelmezni:
az érintett termékpiacot egy, a szállodák és a végső ügyfelek között közvetítő online utazási iroda tevékenységei vonatkozásában – az online utazási iroda mint a szállodák részére online közvetítő szolgáltatásokat nyújtó szállító piaci részesedésének kiszámítása érdekében – annak értékelése útján kell meghatározni, hogy más értékesítési csatornák a szállodák és a végső ügyfelek szempontjából helyettesíthetők‑e.