A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (harmadik tanács)
2017. július 4.(*)
„Szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések – Közbeszerzési eljárás – Az Európai Unió Vasúti Ügynöksége információs rendszerének fejlesztésére irányuló külső szolgáltatásnyújtás – Valamely ajánlattevő ajánlatának rangsorolása – Valamely ajánlattevő ajánlatának elutasítása – Indokolási kötelezettség – Kirívóan alacsony összegű árajánlat”
A T‑392/15. sz. ügyben,
a European Dynamics Luxemburg SA (székhelye: Luxembourg [Luxemburg]),
az Evropaïki Dynamiki – Proigmena Systimata Tilepikoinonion Pliroforikis kai Tilematikis AE (székhelye: Athén [Görögország]),
a European Dynamics Belgium SA (székhelye: Brüsszel [Belgium])
(képviselik őket kezdetben: I. Ampazis, M. Sfyri, C.‑N. Dede és D. Papadopoulou, később: M. Sfyri, C.‑N. Dede és D. Papadopoulou ügyvédek)
felpereseknek
az Európai Unió Vasúti Ügynöksége (képviseli kezdetben: J. Doppelbauer, később: G. Stärkle és Z. Pyloridou, meghatalmazotti minőségben, segítőjük: V. Christianos ügyvéd)
alperes ellen
az Európai Unió Vasúti Ügynöksége által az ERA/2015/01/OP „ESP EISD 5 – Az [ezen ügynökség] információs rendszerének fejlesztéséhez külső szolgáltatásnyújtás” megnevezésű közbeszerzési eljárás 1. és 2. része tekintetében a felperesek által benyújtott ajánlatok rangsorolásáról hozott határozat megsemmisítése iránt az EUMSZ 263. cikk alapján benyújtott keresete tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (harmadik tanács),
tagjai: S. Frimodt Nielsen elnök, V. Kreuschitz (előadó) és N. Półtorak bírák,
hivatalvezető: E. Coulon,
meghozta a következő
Ítéletet
A jogvita előzményei
1 Az ERA/2013/16/RSU/OP „ESP EISD 4” referenciaszámú közbeszerzési eljárás (a továbbiakban: ESP EISD 4 közbeszerzési eljárás) hirdetményét2013. május 28‑án tettékközzé az Európai Unió Hivatalos Lapjának Kiegészítésében (HL 2013/S 101–172115). Az említett közbeszerzés tárgyát az Európai Vasúti Ügynökség (ERA) – jelenleg az Európai Unió Vasúti Ügynöksége – (a továbbiakban: Ügynökség) információs rendszerének fejlesztésére irányuló külső szolgáltatásnyújtásra vonatkozó nyílt közbeszerzési eljárás képezte. Három részből állt, és az odaítélési szempontot a legkedvezőbb ár‑érték arány képezte. Az Ügynökség a közbeszerzés minden egyes része vonatkozásában keretszerződést kívánt kötni azon három ajánlattevővel, amelyek ajánlatát az első helyekre rangsorolta, és mindegyikőjükkel szerződést kívánt kötni a keretszerződés futamideje alatt.
2 A felperesek – a European Dynamics Luxembourg SA, az Evropaïki Dynamiki – Proigmena Systimata Tilepikoinonion Pliroforikis kai Tilematikis AE és a European Dynamics Belgium SA – 2013. szeptember 16‑án ajánlatot nyújtottak be az ESP EISD 4 közbeszerzési eljárás mindhárom része vonatkozásában.
3 Az Ügynökség 2014. szeptember 12‑én értesítette a felpereseket, hogy az ESP EISD 4 közbeszerzési eljárás mindhárom része vonatkozásában első helyre rangsorolta az ajánlatukat, és mindegyik rész vonatkozásában keretszerződési ajánlatot tett a részükre.
4 Az Ügynökség 2014. október 14‑én azon határozatáról értesítette a felpereseket, hogy visszavonja az ESP EISD 4 közbeszerzési eljárást, és ezt egy hiányzó matematikai képlettel indokolta, amely lehetővé tette volna az ajánlatok pénzügyi értékelését. Ezt a határozatot 2014. október 29‑én közzétették a Hivatalos Lap Kiegészítésében.
5 A felperesek 2014. október 14‑én kifogást nyújtottak be az Ügynökség azon határozatának indokolása ellen, amelyet az ESP EISD 4 közbeszerzési eljárás visszavonása tárgyában hozott. Az Ügynökség 2014. november 13‑án megválaszolta e kifogást, és kifejtette, hogy az említett határozatot azért hozták, mert a szóban forgó közbeszerzési eljárás dokumentációja nem határozta meg pontosan a szakértelmi szintek százalékos értékben kifejezett súlyozását. Arra is utalt, hogy egy új hirdetményt fog közzétenni, és ismertette az ajánlatok pénzügyi értékeléséhez választott képletet.
6 A felperesek 2014. november 13‑án ismét kifogást nyújtottak be az ESP EISD 4 közbeszerzési eljárás visszavonásának indokolása ellen. Az Ügynökség 2014. december 10‑én megválaszolta e kifogást, és 2014. december 15‑én továbbította a felperesek részére az említett közbeszerzésre vonatkozó írásbeli összegzés nyilvános változatát.
7 Az ERA/2015/01/OP „ESP EISD 5 – Az [Ügynökség] információs rendszerének fejlesztéséhez külső szolgáltatásnyújtás” megnevezésű közbeszerzési eljárás (a továbbiakban: ESP EISD 5 közbeszerzési eljárás) hirdetményét 2015. január 28‑án tették közzé a Hivatalos Lap Kiegészítésében (HL 2015/S 019‑029728). Az említett közbeszerzés tárgyát az Ügynökség információs rendszerének fejlesztésére irányuló külső szolgáltatásnyújtásra vonatkozó nyílt közbeszerzési eljárás képezte. Három részből állt, és az odaítélési szempontot a legkedvezőbb ár‑érték arány képezte. Az Ügynökség e közbeszerzés minden egyes része vonatkozásában keretszerződést kívánt kötni azon három ajánlattevővel, amelyek ajánlatát az első helyekre rangsorolta. A közbeszerzési eljárás keretében az ajánlatok rögzített benyújtási határideje 2015. március 6‑a volt, és a felperesek – mint konzorcium – e határidőn belül benyújtották az ajánlatukat.
8 Az Ügynökség 2015. május 8‑án közölte a felperesekkel azon határozatát, amelyben a második helyre rangsorolta a felperesek azon ajánlatát, amelyet az ESP EISD 5 közbeszerzési eljárásnak „A helyszíni idő‑ és eszközinformációs rendszer karbantartása, üzemeltetése és fejlesztése” megnevezésű 1. része (a továbbiakban: 1. rész) tekintetében nyújtottak be (a továbbiakban: első megtámadott határozat).
9 A felperesek 2015. május 11‑én kérelmet nyújtottak be az Ügynökséghez, amelyben kiegészítő információkat kértek az 1. rész azon ajánlattevőknek való odaítélése tekintetében, amelyek ajánlatát az első és a harmadik helyre rangsorolták.
10 Az Ügynökség 2015. május 20‑án válaszolt e kérelemre. Válaszában az első helyre rangsorolt ajánlatról, valamint a felperesek ajánlatáról adott tájékoztatást. Az Ügynökség kifejtette, hogy az értékelő bizottság a Nextera1 konzorcium ajánlatát rangsorolta az első helyre, amely ajánlat a műszaki értékelés eredményeképpen 60 pontból 56 pontot, a pénzügyi értékelés eredményeképpen pedig 40 pontból 38,78 pontot ért el. Ami a felperesek második helyre rangsorolt ajánlatát illeti, az a műszaki értékelés eredményeképpen 60 pontból 57 pontot, a pénzügyi értékelés eredményeképpen pedig 40 pontból 35,46 pontot ért el.
11 A felperesek 2015. július 8‑án megkérték és meg is kapták az 1. részre vonatkozó írásbeli összegzés másolatát.
12 Az Ügynökség 2015. július 1‑jén közölte a felperesekkel azon határozatát, amelyben a hetedik helyre rangsorolta a felperesek azon ajánlatát, amelyet az ESP EISD 5 közbeszerzési eljárásnak „A nem helyszíni idő‑ és eszközinformációs rendszer karbantartása, üzemeltetése és fejlesztése” megnevezésű 2. része (a továbbiakban: 2. rész) tekintetében nyújtottak be (a továbbiakban: második megtámadott határozat).
13 A felperesek 2015. július 2‑án kiegészítő információkat kértek a 2. rész azon három ajánlattevőnek való odaítélése tárgyában, amelyek ajánlatát nyertesként fogadták el.
14 Az Ügynökség 2015. július 7‑én válaszolt e kérelemre, továbbítva az értékelő bizottság jegyzőkönyvének kivonatát, amely többek között a 2. rész tekintetében nyertesként elfogadott ajánlatokra vonatkozó információkat tartalmazta. Konkrétan az Intrasoft ajánlatát rangsorolták az első helyre, amely ajánlat a műszaki értékelés eredményeképpen 60 pontból 51 pontot, a pénzügyi értékelés eredményeképpen pedig 40 pontból 39,04 pontot ért el. Az Atos Belgium ajánlatát rangsorolták a második helyre, amely ajánlat a műszaki értékelés eredményeképpen 60 pontból 48,5 pontot, a pénzügyi értékelés eredményeképpen pedig 40 pontból 40 pontot ért el. A Nextera2 ajánlatát rangsorolták a harmadik helyre, amely ajánlat a műszaki értékelés eredményeképpen 60 pontból 52,5 pontot, a pénzügyi értékelés eredményeképpen pedig 40 pontból 32,53 pontot ért el. Ami a felperesek ajánlatát illeti, az a műszaki értékelés eredményeképpen 60 pontból 52 pontot, a pénzügyi értékelés eredményeképpen pedig 40 pontból 26,23 pontot ért el.
15 A felperesek 2015. július 8‑án levelet küldtek az Ügynökségnek, amelyben azt állították, hogy utóbbi a megtámadott határozatok kapcsán több szabálytalanságot is elkövetett. Többek között úgy vélték, hogy azok az ajánlattevők, amelyek ajánlatát az 1. és 2. rész tekintetében nyertesként fogadták el, szabálytalanul csökkentették az áraikat abból a célból, hogy versenyelőnyre tegyenek szert. Azt is jelezték, hogy számukra érthetetlen, hogy az Ügynökség hogyan fogadhatott el olyan árakat, amelyek mesterségesen alacsonyak voltak, és nehezményezték, hogy az Ügynökség ezen árak elfogadásáról vizsgálat és magyarázat nélkül döntött.
Az eljárás és a felek kérelmei
16 A Törvényszék Hivatalához 2015. július 17‑én benyújtott keresetlevelükkel a felperesek a jelen keresetet terjesztették elő a megtámadott határozatok ellen.
17 A felperesek 2015. július 23‑án jelezték az Ügynökség felé, hogy nem kaptak választ a 2015. július 8‑i levelükre, és újból kifejtették, hogy megítélésük szerint a nyertes ajánlatok kirívóan alacsony összegűek voltak, valamint jelezték, hogy a megtámadott határozatok ellen keresetet indítottak.
18 Az Ügynökség 2015. július 24‑én válaszolt a felperesek 2015. július 8‑i levelére cáfolva a felperesek által felhozott kifogásokat.
19 A felperesek 2015. július 27‑én vitába bocsátkoztak az Ügynökség 2015. július 24‑i levelében felhozott érvekkel kapcsolatban.
20 A Törvényszék Hivatala 2015. július 29‑én kézbesítette a felperesek keresetlevelét az Ügynökség részére.
21 A Törvényszék Hivatalához 2015. október 15‑én benyújtott külön beadványban az Ügynökség a Törvényszék eljárási szabályzatának 130. cikke szerinti elfogadhatatlansági kifogást terjesztett elő azzal az indokkal. hogy a felperesek által a második megtámadott határozat ellen benyújtott kereset elfogadhatatlan.
22 Ugyanezen a napon az Ügynökség ellenkérelmet nyújtott be a Törvényszék Hivatalához.
23 A Törvényszék Hivatalához 2015. november 26‑án benyújtott külön beadványában az Ügynökség újabb érveket hozott fel, és egy új bizonyítékot ajánlott fel.
24 A felperesek 2016. február 22‑én benyújtották a Törvényszék Hivatalához válaszukat, amelyben észrevételeket tettek az ellenkérelemről, az elfogadhatatlansági kifogásról, valamint az Ügynökség által előterjesztett új érvekről és új bizonyítékról.
25 Az Ügynökség 2016. április 21‑én viszonválaszt nyújtott be a Törvényszék Hivatalához.
26 A felperesek azt kérik, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el az elfogadhatatlansági kifogást;
– semmisítse meg a megtámadott határozatokat;
– utasítsa el az Ügynökség által a 2015. november 26‑i beadványában előterjesztett új jogalapokat és új bizonyítékokat;
– az Ügynökséget kötelezze a felperesek költségeinek viselésére.
27 Az Ügynökség azt kéri, hogy a Törvényszék:
– állapítsa meg, hogy a kereset elfogadhatatlan a második megtámadott határozatra irányuló részében;
– ha a keresetet teljes egészében elfogadhatónak kell tekinteni, teljes egészében utasítsa el a keresetet mint megalapozatlant;
– a Törvényszék előtti iratanyagból távolítsa el a C 4. mellékletet, és ne vegye figyelembe a felperesek e mellékletre vonatkozó érveit;
– a felpereseket kötelezze a költségek viselésére.
28 A Törvényszék (negyedik tanács) 2016. július 21‑i végzésében úgy határozott, hogy az elfogadhatatlansági kifogásról az eljárást befejező határozatban dönt, a költségekről pedig nem rendelkezett.
29 A Törvényszék tanácsai összetételének módosulásakor az előadó bírót a harmadik tanácsba osztották be, és ezért a jelen ügyet az eljárási szabályzat 27. cikkének (5) bekezdése alapján e tanácsnak osztották ki.
30 Az előadó bíró jelentése alapján a Törvényszék (harmadik tanács) úgy határozott, hogy tekintettel arra, hogy a felek nem kérték tárgyalás tartását, az eljárási szabályzata 106. cikke (3) bekezdésének alapján a kereset elbírálására a szóbeli szakasz mellőzésével kerül sor. A Törvényszék ugyanis úgy ítélte meg, hogy elegendő információ áll a rendelkezésére az ügyiratok alapján ahhoz, hogy az eljárás folytatása nélkül határozzon.
A jogkérdésről
Az elfogadhatóságról
A második megtámadott határozat elleni kereset elfogadhatóságáról
31 Az Ügynökség úgy véli, hogy a jelen kereset elfogadhatatlan azon részében, amely a második megtámadott határozat ellen irányul, tekintettel arra, hogy a felpereseknek már nem áll érdekében kérelmezni e határozat megsemmisítését azon okból, hogy annak indokolása hiányos.Úgy érvel, hogy 2015. július 24‑i levelében felvilágosítást adott a felperesek számára azon okokról, amelyek miatt úgy ítélte meg, hogy a nyertes ajánlatok nem tűnnek kirívóan alacsony összegűnek. Az Ügynökség ezt a felvilágosítást 2015. július 17. után adta, amely napon a felperesek benyújtották a keresetüket, de még 2015. szeptember 11. előtt, amely napon lejárt a második megtámadott határozat elleni keresetindítási határidő. Így az Ügynökség szerint 2015. július 24. és szeptember 11. között a felperesek ezen indokolás ismeretében indíthattak volna keresetet a Törvényszék előtt, és gyakorolhatták volna védelemhez való jogukat. Úgy véli, hogy mivel a felperesek nem éltek e lehetőséggel, a felperesek meggátolták keresetük hatékony érvényesülését, és megszűnt az eljáráshoz fűződő érdekük.
32 Ezenkívül az Ügynökség szerint a felperesek nem igazolták, hogy a keresetindítás időpontjában a második megtámadott határozat megsemmisítése a kereset tárgyán és eredményén keresztül alkalmas lehetett volna arra, hogy számukra előnnyel járjon. Ezen érv alátámasztására az Ügynökség megjegyzi, hogy egyrészt a felperesek nem voltak rákényszerülve arra, hogy keresetet indítsanak a második megtámadott határozattal szemben 2015. július 17‑én, miután ezen határozat tekintetében a keresetindítási határidő nem közvetlenül ezen időpont után járt le, másrészt pedig nem állt fenn e határozat tekintetében az indokolás „teljes” hiánya, amely akadályozta volna őket jogaik gyakorlásában.
33 A felperesek vitatják, hogy már nem rendelkeznek a második megtámadott határozat elleni eljáráshoz fűződő érdekkel. Úgy vélik, hogy a keresetük benyújtása napján a megtámadott határozatok indokolása nem tért ki a nyertes ajánlatok kirívóan alacsony jellegének kérdésére, továbbá jogukban állt keresetet indítani az említett határozatok ellen, anélkül hogy a keresetindítási határidő lejártát megelőző utolsó pillanatot megvárták volna. Mindenesetre úgy vélik, hogy az Ügynökség 2015. július 24‑i levele nem ad tájékoztatást arról, hogy megvizsgálták‑e a nyertes ajánlatokat annak megállapítása érdekében, hogy azok nem voltak kirívóan alacsony összegűek.
34 A Törvényszék arra emlékeztet, hogy az eljáráshoz fűződő érdek minden bírósági jogorvoslat lényeges és elsődleges feltételének minősül (2015. szeptember 17‑i Mory és társai kontra Bizottság ítélet, C‑33/14 P, EU:C:2015:609, 58. pont; 2013. április 10‑i GRP Security kontra Számvevőszék ítélet, T‑87/11, nem tették közzé, EU:T:2013:161, 44. pont). Ezen érdeknek – a kereset tárgyára tekintettel – a kereset benyújtásakor fenn kell állnia, ellenkező esetben a kereset elfogadhatatlannak minősül (2007. június 7‑i Wunenburger kontra Bizottság ítélet, C‑362/05 P, EU:C:2007:322, 42. pont).
35 A valamely természetes vagy jogi személy által megsemmisítés iránt indított kereset csupán abban az esetben elfogadható, amennyiben e személynek érdeke fűződik a megtámadott jogi aktus megsemmisítéséhez. Ez az érdek feltételezi, hogy a megtámadott jogi aktus megsemmisítése önmagában jogi következményekkel járhat, és ezért az eredményénél fogva alkalmas arra, hogy az azt kezdeményező fél számára előnnyel járjon (2009. március 5‑i Bizottság kontra Provincia di Imperia végzés, C‑183/08 P, nem tették közzé, EU:C:2009:136, 19. pont; 2015. szeptember 17‑i Mory és társai kontra Bizottság ítélet, C‑33/14 P, EU:C:2015:609, 55. pont; 2007. április 30‑i EnBW Energie Baden‑Württemberg kontra Bizottság végzés, T‑387/04, EU:T:2007:117, 96. pont; 2012. május 22‑i Evropaïki Dynamiki kontra Bizottság ítélet, T‑17/09, nem tették közzé, EU:T:2012:243, 117. pont).
36 Az ilyen érdeknek a bírósági határozat kihirdetéséig fenn kell állnia, ellenkező esetben a kereset okafogyottá válik (lásd: 2007. június 7‑i Wunenburger kontra Bizottság ítélet, C‑362/05 P, EU:C:2007:322, 42. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2015. szeptember 17‑i Mory és társai kontra Bizottság ítélet, C‑33/14 P, EU:C:2015:609, 57. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Ez a követelmény garantálja ugyanis eljárási szinten, hogy – a megfelelő igazságszolgáltatás érdekében – ne forduljanak a Törvényszékhez pusztán elméleti jellegű, vélemény iránti kérelmekkel vagy kérdésekkel (lásd ebben az értelemben: 2009. június 19‑i Socratec kontra Bizottság ítélet, T‑269/03, nem tették közzé, EU:T:2009:211, 36. pont).
37 A jelen esetben a második megtámadott határozat sérelmes volt a felperesek számára a kereset benyújtásakor, mivel az Ügynökség elutasította a 2. rész tekintetében benyújtott ajánlatukat és e részt három másik ajánlattevőnek ítélte oda. E határozat megsemmisítése azt eredményezné, hogy az Ügynökség elvileg arra kényszerülne, hogy újból értékelje a felperesek ajánlatát, ami számukra előnnyel járhat, hiszen nem zárható ki például az sem, hogy egy új értékelés eredményeképpen a 2. részt esetleg a felperesek részére ítélnék oda. Egyébiránt e határozat megsemmisítése az Ügynökséget esetleg arra ösztönözné, hogy a jövőre nézve megfelelően módosítsa a közbeszerzési eljárásait (lásd ebben az értelemben: 2014. május 23‑i European Dynamics Luxembourg kontra EKB ítélet, T‑553/11, nem tették közzé, EU:T:2014:275, 95. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Következésképpen a felpereseknek érdeke fűződött a második megtámadott határozattal szembeni eljáráshoz a kereset benyújtásakor, ezért a kereset elfogadható volt.
38 Amint a fenti 36. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatból következik, az eljáráshoz fűződő érdeknek az egész eljárás alatt fenn kell állnia, és az eljárás során bekövetkező érdekmúlás nem a kereset elfogadhatatlanságát, hanem okafogyottságát eredményezi. Az eljárási szabályzat 130. cikkének (2) bekezdése értelmében bármely fél kérheti, hogy a Törvényszék állapítsa meg, hogy a kereset okafogyottá vált. Ezenkívül az említett szabályzat 131. cikkének (2) bekezdése lehetővé teszi a Törvényszék számára, hogy hivatalból állapítsa meg, hogy a kereset okafogyottá vált abban az esetben, ha a felperes nem válaszol a Törvényszék felhívásaira.
39 Mivel az Ügynökség által felhozott elfogadhatatlansági kifogást okafogyottság megállapítása iránti kérelemnek lehet tekinteni, meg kell állapítani, hogy az Ügynökség tévesen állítja, hogy megszűnt a felperesek eljáráshoz fűződő érdeke amiatt, hogy 2015. július 24‑én, azaz 2015. július 17. után – a kizárólag az indokolási hiányosságra hivatkozó kereset benyújtásának időpontját követően –, de 2015. szeptember 11. előtt – a keresetindítási határidő lejártát megelőzően –, teljes körű indokolást kaptak az Ügynökségtől azzal kapcsolatban, hogy a nyertes ajánlatok nem voltak kirívóan alacsony jellegűek, de ennek megalapozottságát nem vitatták a felperesek a keresetindítási határidő lejárta előtt.
40 Ugyanis függetlenül attól a kérdéstől, hogy az Ügynökség jogszerűen ismertethette‑e a második megtámadott határozat indokolását azt követően, hogy a felperesek keresetet indítottak az említett határozat ellen, az Ügynökség által 2015. július 24‑én adott indokolásnak ténylegesen meg is kell felelnie az EUMSZ 296. cikk második bekezdésének. Márpedig azt követően, hogy az Ügynökség határozatával szemben megsemmisítés iránti keresetet nyújtottak be a Törvényszékhez, nem az Ügynökség feladata, hanem a Törvényszék feladata annak eldöntése, hogy az említett határozatban szereplő indokolás elégséges‑e.
41 Ezenkívül, mivel az Ügynökség szerint a felperesek eljáráshoz fűződő érdeke a kifogásaik megalapozottságától függ, emlékeztetni kell arra, hogy valamely fél eljáráshoz fűződő érdekének fennállásához az szükséges, de egyben elégséges, hogy az európai uniós bíróság előtt indított megsemmisítés iránti kereset az eredményénél fogva alkalmas legyen arra, hogy az azt indító fél számára előnnyel járjon (2015. szeptember 17‑i Mory és társai kontra Bizottság ítélet, C‑33/14 P, EU:C:2015:609, 76. pont). A felperesek eljáráshoz fűződő érdeke tehát nem függ a kifogásaik megalapozottságától. A jelen esetben, feltéve hogy a második megtámadott határozat indokolása hiányos, ez az említett határozat megsemmisítését idézheti elő, ami a fenti 37. pontban kifejtett okokból a felperesek számára előnnyel járhat.
42 Végül az Ügynökség tévesen állítja, hogy a felperesek nem vitatták a 2015. július 24‑i levelében foglalt indokolást. Ugyanis a válaszukban a felperesek kifejezetten vitatják az említett levélben szereplő indokolás megfelelő jellegét. Az a körülmény, hogy ennek vitatására nem a keresetindítási határidőben került sor, irreleváns a felperesek eljáráshoz fűződő érdekének megítélése során, mivel ezt az érdeket nem e határidő lejártához képest, és nem is a felhozott kifogások megalapozottságához képest kell megítélni.
43 A fenti indokok összességére tekintettel el kell utasítani az Ügynökség azon érveit, amelyek a felperesek eljáráshoz fűződő érdekének állítólagos hiányán alapulnak.
Az Ügynökség 2015. november 26‑i kiegészítő beadványának elfogadhatóságáról
44 Az Ügynökség 2015. november 26‑án egy olyan beadványt nyújtott be, amelyben nyilatkozik arról a tényről, hogy 2015. október 30‑án elfogadta az ESP EISD 5 közbeszerzési eljárás 3. részének odaítéléséről szóló határozatot. Úgy véli, hogy ez az új tény igazolja, hogy a felperesek tévesen állítják, hogy az ESP EISD 4 közbeszerzési eljárásban részt vevő vállalkozások pontosan ismerték az említett eljárásban tett felperesi árajánlatokat. Ezen Ügynökség szerint ez a beadvány elfogadható, mivel „új jogalapokat” és új bizonyítékokat tartalmaz. A felperesek nem e beadvány elfogadhatóságát, hanem az abban előterjesztett érvek megalapozottságát vitatják.
45 Az eljárási szabályzat 84. cikkének (1) bekezdése, valamint 85. cikkének (2) és (3) bekezdése egyrészt azzal a feltétellel teszi lehetővé, hogy az eljárás további részében új jogalapot hozzanak fel, ha az olyan jogi vagy ténybeli helyzetből származik, amely az eljárás során merült fel, másrészt pedig azzal a feltétellel engedi meg a bizonyítékok késedelmes előterjesztését, ha az igazolt. A jelen esetben az ESP EISD 5 közbeszerzési eljárás 3. részének odaítéléséről szóló határozatot 2015. október 30‑án fogadták el. E határozat olyan elemet képez, amely az eljárás során merült fel. A 2015. november 26‑i beadványt és a szóban forgó bizonyítékok benyújtását tehát elfogadhatónak kell minősíteni (lásd analógia útján: 2015. október 29‑i Vanbreda Risk & Benefits kontra Bizottság ítélet (T‑199/14, EU:T:2015:820, 58–62. pont).
A C 4. melléklet elfogadhatóságáról
46 Az Ügynökség úgy véli, hogy a válasz C 4. melléklete, amely az Európai Gyógyszerügynökség (EMA) értékelőbizottsági jegyzőkönyvének másolatát tartalmazza, amely a 2013. október 15‑i European Dynamics Belgium és társai kontra EMA ítélet (T‑638/11, nem tették közzé, EU:T:2013:530) tárgyát képező közbeszerzési eljárásra vonatkozott, elfogadhatatlan a 2009. október 15‑i Hangzhou Duralamp Electronics kontra Tanács végzés (T‑459/07, EU:T:2009:403), valamint a Törvényszék eljárási szabályzata gyakorlati végrehajtási rendelkezéseinek (HL 2015. L 152., 1. o.) 25. pontja alapján. Az Ügynökség szerint a felpereseknek azért van a birtokukban ez a dokumentum, mert félként vettek részt az ítélet alapjául szolgáló ügyben. Nem igazolták azonban, hogy megkérték és megkapták volna az EMA hozzájárulását ahhoz, hogy ezt az eljárási iratot benyújtsák a jelen ügyben. Az Ügynökség az eljárási szabályzat 130. cikkének (1) bekezdése alapján azt kéri, hogy a Törvényszék a jelen ügy iratai közül távolítsa el a C 4. mellékletet, és ne vegye figyelembe a felperesek által a válaszuk 36. pontjában e melléklet vonatkozásában előterjesztett érveket.
47 A felperesek nem foglaltak állást a C 4. melléklet elfogadhatóságáról, mivel az Ügynökség e melléklet elfogadhatatlanságát a viszonválaszban hozta fel.
48 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Törvényszék eljárási szabályzata gyakorlati végrehajtási rendelkezéseinek 25. pontja akként rendelkezik, hogy az ügyben benyújtott és az ügy iratanyagába felvett eljárási iratot és annak mellékleteit nem lehet egy másik ügy előkészítése érdekében felhasználni. E rendelkezés ennélfogva a Törvényszék pervezetési hatáskörének gyakorlása során az ügy e bíróság előtti és e bíróság általi előkészítését szabályozza. A C 4. mellékletet a felperesek nyújtották be felajánlott bizonyítékként, és nem olyan dokumentumként, amelynek célja, hogy előkészítse a felperesek iratanyagát a Törvényszék erre irányuló felszólítására. Következésképpen a Törvényszék eljárási szabályzata gyakorlati végrehajtási rendelkezéseinek 25. pontjára való hivatkozás hatástalan a C 4. melléklet elfogadhatóságának megítélése során.
49 Egyébiránt az, hogy az Ügynökség a 2009. október 15‑i Hangzhou Duralamp Electronics kontra Tanács végzésre (T‑459/07, EU:T:2009:403) hivatkozik azon érvének alátámasztására, amely szerint a C 4. melléklet elfogadhatatlan, emlékeztetni kell arra, hogy az az elv, amely a bizonyítás terén az uniós jogban érvényesül, a bizonyítékok szabad értékelésének elve (2007. január 25‑i Dalmine kontra Bizottság ítélet, C‑407/04 P, EU:C:2007:53, 63. pont; 2015. június 12‑i Health Food Manufacturers’ Association és társai kontra Bizottság ítélet, T‑296/12, EU:T:2015:375, 42. pont).
50 A Törvényszék számára a bizonyítékok szabad értékelésének elve azt jelenti, hogy a benyújtott bizonyítékok értékelése során az egyetlen releváns szempont azok hitelessége (2007. január 25‑i Dalmine kontra Bizottság ítélet, C‑407/04 P, EU:C:2007:53, 63. pont; 2013. december 19‑i Siemens és társai kontra Bizottság ítélet, C‑239/11 P, C‑489/11 P és C‑498/11 P, nem tették közzé, EU:C:2013:866, 128. pont).
51 A bizonyítékok szabad értékelése elvének szükségszerű velejárója a szabad bizonyítás elve (lásd ebben az értelemben: 2005. december 14‑i General Electric kontra Bizottság ítélet, T‑210/01, EU:T:2005:456, 297. pont), amely a felek számára biztosítja azt a lehetőséget, hogy az uniós bíróság elé terjesszenek minden olyan szabályos úton szerzett bizonyítékot, amelyet az álláspontjuk alátámasztásához relevánsnak tartanak. Ez a szabad bizonyítás hozzájárul annak biztosításához, hogy a felek az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikkében rögzített hatékony jogorvoslathoz való joggal rendelkezzenek.
52 A bizonyítékok szabad értékelésének elvét és a szabad bizonyítás elvét össze kell egyeztetni az uniós jog alapvető elveivel, mint például a tisztességes eljáráshoz való jog elvével és a fegyveregyenlőség elvével.
53 Így a bizonyítékok szabad értékelését össze kell egyeztetni azzal, hogy minden egyes félnek joga van érdekei bármiféle külső behatástól független védelmére, különösen a nyilvánossággal szemben, és joga van ahhoz, hogy védelmet élvezzen az eljárási iratai visszaélésszerű felhasználásával szemben (lásd ebben az értelemben: 1998. június 17‑i Svenska Journalistförbundet kontra Tanács ítélet, T‑174/95, EU:T:1998:127, 135. és 136. pont).
54 A Törvényszék feladata tehát annak megítélése, hogy valamely fél megfelelően használ‑e fel egy másik ügyből származó eljárási iratot.
55 A szabad bizonyítás elvéből következik, hogy valamely fél a Törvényszék előtt főszabály szerint jogosult arra, hogy bizonyítékként hivatkozzon olyan iratokra, amelyeket olyan másik bírósági eljárás során mutattak be, amelyben maga is részt vett. Ha az említett fél szabályos úton jutott ezen iratokhoz, és azok nem bizalmas jellegűek, főszabály szerint nem ütközik a megfelelő igazságszolgáltatás elvébe, ha ezeket a Törvényszékhez benyújtják. Így a Bíróság megállapította, hogy az előtte folyamatban lévő eljárásban valamely fél nem kérheti az eljárási irat visszavonását, ha ezen eljárási iratot az említett fél már az ugyanazon felek közötti másik eljárásban benyújtotta (lásd ebben az értelemben: 1991. május 15‑i Weddel kontra Bizottság végzés, C‑54/90, nem tették közzé, 1–5. pont).
56 Ezenkívül azon fél hozzájárulása, akitől az eljárási irat származik, nem képezheti az előfeltételét azon irat elfogadhatóságának, amely a Törvényszék előtti másik ügyből származik. Ha ugyanis annak megítélése során, hogy az iratot megfelelően használják‑e fel, lényeges elem lehetne azon fél hozzájárulása, akitől az irat származik, annak megkövetelése, hogy e hozzájárulást ezen irat Törvényszék előtti benyújtását megelőzően szerezzék be, különben az elfogadhatatlannak minősül, az irat kizárására hatalmazná fel azt a felet, akitől az irat származik, és ezzel megfosztaná a Törvényszéket azon lehetőségtől, hogy döntést hozzon az iratfelhasználás megfelelő jellegéről, és ezáltal teljesítse azon kötelezettségét, hogy észszerű lehetőséget kell biztosítania valamennyi félnek arra, hogy olyan körülmények között ismertesse álláspontját, amelyek alapján nem kerül teljesen előnytelen helyzetbe ellenfelével szemben, ami a fegyveregyenlőség elvének alapját képezi (lásd ebben az értelemben: 2012. november 6‑i Otis és társai ítélet, C‑199/11, EU:C:2012:684, 71. pont). Tehát a Törvényszék feladata, hogy minden egyes esetben egymással szemben mérlegelje egyrészt a szabad bizonyítás elvét, másrészt azt a védelmet, amely a bírósági eljárásban részt vevő feleket az eljárási iratok visszaélésszerű felhasználásával szemben megilleti.
57 A jelen esetben a felperesek által benyújtott C 4. melléklet az EMA értékelőbizottsági jegyzőkönyvének másolatát tartalmazza, amely jegyzőkönyv az EMA‑2011‑05‑DV referenciaszámú közbeszerzési eljárás keretében készült, és amely másolatból törölték néhány alvállalkozó és az értékelő bizottság tagjainak nevét.
58 A felperesek azért fértek hozzá a szóban forgó értékelőbizottsági jegyzőkönyvhöz, mert ajánlatot nyújtottak be az EMA‑2011–05‑DV referenciaszámú közbeszerzési szerződés elnyerése érdekében. Miután az EMA határozatot hozott e szerződés más ajánlattevőnek való odaítéléséről és a felperesek ajánlatának elutasításáról, a felperesek keresetet indítottak a Törvényszék előtt, és e kereset képezte a 2013. október 15‑i European Dynamics Belgium és társai kontra EMA ítélet (T‑638/11, nem tették közzé, EU:T:2013:530) tárgyát.
59 A 2013. október 15‑i European Dynamics Belgium és társai kontra EMA ítéletből (T‑638/11, nem tették közzé, EU:T:2013:530) kitűnik, hogy a szóban forgó értékelőbizottsági jegyzőkönyv ezen ügyben egy ügyirathoz csatolt eljárási iratot képezett. Erre a Törvényszék kifejezetten hivatkozott az említett ítélet 31., 34. és 37. pontjában.
60 Egyébiránt a 2013. október 15‑i European Dynamics Belgium és társai kontra EMA ítéletben (T‑638/11, nem tették közzé, EU:T:2013:530) a Törvényszék megjegyzi, hogy az EMA a szóban forgó értékelőbizottsági jegyzőkönyvet még azt megelőzően megküldte a felpereseknek, hogy keresetet indítottak volna az EMA e szerződés más ajánlattevőnek való odaítéléséről és a felperesek ajánlatának elutasításáról szóló határozata ellen. Amint ugyanis az említett ítélet 11. pontjából kitűnik, az EMA 2011. október 20‑i levelében továbbította a felperesek részére az említett jegyzőkönyvet, törölve az értékelő bizottság tagjainak, valamint azon három ajánlattevőnek a nevét, amelyek ajánlatát nyertesként fogadták el. Ez a jegyzőkönyv egy határozat indokolásának részét képezte, amelyet az EMA annak tárgyában fogadott el, hogy a szerződést nem a felpereseknek, hanem egy másik ajánlattevőnek ítélte oda. E jegyzőkönyv alapján a felperesek meg tudták ítélni, hogy érdemes‑e bírósági úton megtámadniuk az EMA szerződést odaítélő határozatát, amit a Törvényszék előtt indított keresetükkel 2011. december 12‑én meg is tettek.
61 Így a felpereseknek azért van a birtokukban az értékelő bizottság jegyzőkönyve, mert ajánlatot nyújtottak be az EMA által bonyolított közbeszerzési eljáráshoz kapcsolódó ajánlati felhívás nyomán, és elutasított ajánlattevőként kérték az ajánlatuk elutasításának indokolását. Következésképpen a felperesek szabályos úton jutottak ehhez a jegyzőkönyvhöz.
62 Az alapján, hogy a szóban forgó értékelőbizottsági jegyzőkönyv a 2013. október 15‑i European Dynamics Belgium és társai kontra EMA ítélet (T‑638/11, nem tették közzé, EU:T:2013:530) alapjául szolgáló ügyben eljárási iratot képezett, és hogy a felperesek nem szerezték be az EMA hozzájárulását ahhoz, hogy azt a jelen ügyben felhasználják, nem lehet ezen irat felhasználását visszaélésszerűnek minősíteni. Ugyanis azon túlmenően, hogy a felperesek szabályos úton jutottak e jegyzőkönyvhöz, meg kell állapítani, hogy az EMA e jegyzőkönyvben szereplő adatai és értékelései nem tekinthetők bizalmas jellegűnek az Ügynökség szempontjából. Egyébiránt, tekintettel e dokumentum tartalmára és a felpereseket megillető szabad bizonyításra, az EMA nem tagadhatta volna meg érvényesen azt, hogy e dokumentum a jelen eljárásban az Ügynökség számára hozzáférhetővé váljon. Ebből következik, hogy nem volt szükség az EMA hozzájárulására ahhoz, hogy e dokumentumot a jelen ügyben felhasználják. Következésképpen a megfelelő igazságszolgáltatás elvébe ütközne az, ha a Törvényszék elfogadhatatlanként elutasítaná a C 4. melléklet benyújtását, mivel ez az elutasítás alapos ok nélkül korlátozná a felpereseket megillető szabad bizonyítást.
63 A fenti indokok alapján meg kell állapítani, hogy a C 4. melléklet elfogadható.
A felperesek válaszában a tárgyalás tartása vonatkozásában felhozott felperesi érvek elfogadhatóságáról
64 A 2016. június 7‑i levelükben a felperesek jelezték, hogy nem kérik tárgyalás tartását, de nyilatkoztak arról, hogy készek részt venni a tárgyaláson, ha a Törvényszék annak megtartása mellett dönt. A tárgyalás mellőzése melletti döntésük indokolása során felhívták a Törvényszék figyelmét a viszonválasz egyes pontjaira.
65 A 2016. június 7‑i levelében az Ügynökség jelezte, hogy a tárgyalás esetleges megtartása tekintetében a Törvényszék döntésére hagyatkozik. Egyébiránt 2016. június 28‑i levelében úgy vélte, hogy a felperesek új jogalapokat terjesztettek elő 2016. június 7‑i észrevételeikben a tárgyalás tartása vonatkozásában. Elsődlegesen az Ügynökség azt kérte, hogy a Törvényszék küldje vissza az említett levelet a felpereseknek azzal az indokkal, hogy elfogadhatatlan, és ne vegye figyelembe az abban foglalt jogalapokat. Másodlagosan azt kérte, hogy e jogalapokra vagy írásban, vagy a tárgyaláson válaszolhasson, ha a Törvényszék annak megtartása mellett dönt.
66 A Törvényszék megjegyzi, hogy a felperesek részéről a 2016. június 7‑i levelükben felhozott érvek annak indokolására szolgálnak, hogy miért nem kérik a tárgyalás tartását. Ez az indokolás nem tartalmaz új érveket azokhoz képest, amelyeket a felperesek már felhoztak a keresetlevélben és a válaszban. Az Ügynökség nem fejti ki kellő mértékben, hogy milyen alapon állítja azt, hogy a felperesek önálló jogalapokat hoztak fel a viszonválaszban foglalt ügynökségi érvekre válaszolva.
67 Következésképpen nem kell helyt adni az Ügynökség azon kérelmének, hogy a Törvényszék egyrészt tekintse a felperesek 2016. június 7‑i levelét elfogadhatatlannak, másrészt pedig, hogy adjon lehetőséget számára a levél megválaszolására. Ezenkívül, mivel a felperesek 2016. június 7‑i levelében előterjesztett érvek kizárólag annak indokolására szolgálnak, hogy miért nem kérik a tárgyalás tartását, a Törvényszék nem fogja ezeket figyelembe venni a felperesek által felhozott egyetlen jogalap értékelése során, amely azon alapul, hogy az Ügynökség megsértette indokolási kötelezettségét.
Az ügy érdeméről
Bevezetés
68 A keresetük alátámasztására a felperesek egyetlen jogalapra hivatkoznak, amely azon alapul, hogy az Ügynökség megsértette indokolási kötelezettségét. A felperesek lényegében úgy vélik, hogy az értékelőbizottsági jegyzőkönyvvel kiegészített, megtámadott határozatokban hiányos az indokolás azon kérdés kapcsán, hogy a szóban forgó egyes részek tekintetében nyertes ajánlatok „kirívóan alacsony” jellegűek‑e.
69 Az egyetlen jogalap alátámasztására a felperesek azt állítják, hogy az ESP EISD 4 és az ESP EISD 5 közbeszerzési eljárásnak azonos volt a tárgya, a különböző részeket hasonlóan írták ki, és hogy az ESP EISD 5 közbeszerzési eljárásban részt vevő ajánlattevők pontosan ismerték azokat az árakat, amelyeket a felperesek ajánlottak az ESP EISD 4 közbeszerzési eljárásban. Szerintük az ESP EISD 4 közbeszerzési eljárásban az ajánlatok pénzügyi értékelésére előirányzott matematikai képlet inverz alkalmazása és a piaci megfigyelésen alapuló észszerű feltételezések együttesen lehetővé tették az ajánlattevők számára, hogy megismerjék a versenytársaik által alkalmazott árakat. Azok az ajánlattevők, amelyek ajánlatát nyertesként fogadták el az ESP EISD 5 közbeszerzési eljárás 1. és 2. részében, kirívóan csökkentették áraikat azon árakhoz képest, amelyeket az ESP EISD 4 közbeszerzési eljárásban benyújtott ajánlataikban alkalmaztak. Az említett ajánlattevők azért így jártak el, hogy ellensúlyozzák ajánlataik műszaki tartalmának minőségi hiányosságait, és hogy ajánlataikat az említett részek vonatkozásában kedvezőbb ranghelyre sorolják. A felperesek e tekintetben a szóban forgó ajánlattevők egyes ajánlataira hivatkoznak. A felperesek szerint az Ügynökségnek meg kellett volna indokolnia, hogy miért nem voltak a nyertes ajánlatok kirívóan alacsony összegűek, és ezen indokolás azt jelenti, hogy olyan okfejtést ad elő, amely alapján egyrészt arra a következtetésre jutott, hogy az ilyen ajánlatok – főként a pénzügyi jellemzőik alapján – megfelelnek különösen azon ország jogszabályainak, ahol a szolgáltatásokat nyújtani kell, a személyzet díjazása és a társadalombiztosítási járulékfizetés terén, valamint a munkahelyi biztonság és egészségvédelem szabályainak betartása tekintetében, másrészt pedig, hogy megvizsgálta, hogy az ajánlott árak magukban foglalnak minden költséget, amely a nyertes ajánlatok műszaki jellemzőiből következik. Márpedig az Ügynökség által szolgáltatott dokumentumok közül egyik sem tett említést a kirívóan alacsony összegű árajánlatok kérdéséről. Következésképpen – a felperesek szerint – az Ügynökség megsértette az indokolási kötelezettségét, és a megtámadott határozatokat meg kell semmisíteni.
70 Az Ügynökség vitatja, hogy megsértette volna az indokolási kötelezettségét. Úgy véli, hogy a felperesekkel közölt információk megfeleltek azoknak a szempontoknak, amelyeket az ítélkezési gyakorlat határozott meg az indokolási kötelezettség terén. A felperesek sem azt nem igazolták, hogy a jelen esetben miért lett volna kötelező eleme a megtámadott határozatok indokolásának a kirívóan alacsony összegű árajánlatok vizsgálata, sem pedig azt, hogy milyen okból tűnik a nyertes ajánlattevők pénzügyi ajánlata kirívóan alacsony összegűnek.
71 Ezen érvekre tekintettel először is fel kell idézni az Ügynökséget mint ajánlatkérőt terhelő indokolási kötelezettség terjedelmét, másodszor meg kell határozni a kirívóan alacsony összegű árajánlatokra vonatkozó szabályok hatályát, harmadszor pedig meg kel vizsgálni, hogy a jelen esetben az Ügynökség teljesítette‑e indokolási kötelezettségét.
Az Ügynökséget mint ajánlatkérőt terhelő indokolási kötelezettség terjedelméről
72 Az Alapjogi Charta 41. cikke (2) bekezdésének c) pontja értelmében az igazgatási szervek kötelesek döntéseiket megindokolni. Ez az indokolási kötelezettség a következetes ítélkezési gyakorlat szerint azt jelenti, hogy az EUMSZ 296. cikk második bekezdése értelmében a jogi aktus kibocsátójának világosan és egyértelműen kell előadnia érvelését egyrészről azért, hogy az érdekeltek jogaik érvényesítése érdekében megismerhessék a meghozott intézkedés indokait, másrészről azért, hogy a bíróság számára lehetővé váljon felülvizsgálati jogkörének gyakorlása (2003. február 25‑i Strabag Benelux kontra Tanács ítélet, T‑183/00, EU:T:2003:36, 55. pont; 2013. április 24‑i Evropaïki Dynamiki kontra Bizottság ítélet, T‑32/08, nem tették közzé, EU:T:2013:213, 37. pont; 2016. június 28‑i AF Steelcase kontra EUIPO ítélet, T‑652/14, nem tették közzé, EU:T:2016:370, 43. pont).
73 Az indokolási kötelezettséget tehát a célja határozza meg, azaz hogy lehetővé váljon az érdekeltek jogainak érvényesítése és a bíróság számára a felülvizsgálati jogkörének gyakorlása. E kötelezettség hozzájárul a hatékony bírói jogvédelem biztosításához (lásd: 2011. szeptember 20‑i Evropaïki Dynamiki kontra EBB ítélet, T‑461/08, EU:T:2011:494, 122. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
74 Ebből következik hogy azt a kérdést, hogy teljesítették‑e az indokolási kötelezettséget, a legkésőbb a kereset benyújtásakor a felperesek rendelkezésére álló információk alapján kell megítélni (lásd ebben az értelemben: 2003. február 25‑i Renco kontra Tanács ítélet, T‑4/01, EU:T:2003:37, 96. pont; 2012. április 19‑i Evropaïki Dynamiki kontra Bizottság ítélet, T‑49/09, nem tették közzé, EU:T:2012:186, 36. pont; 2013. február 21‑i Evropaïki Dynamiki kontra Bizottság ítélet, T‑9/10, nem tették közzé, EU:T:2013:88, 27. és 28. pont; 2014. május 23‑i European Dynamics Luxembourg kontra EKB ítélet, T‑553/11, nem tették közzé, EU:T:2014:275, 167. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Az indokolást nem elegendő első alkalommal utólagosan a bíróság előtt kifejteni. Csak rendkívüli körülmények indokolhatják azt, hogy az eljárás során benyújtott indokolási elemeket a bíróság figyelembe vegye (lásd ebben az értelemben: 2009. május 20‑i VIP Car Solutions kontra Parlament ítélet, T‑89/07, EU:T:2009:163, 76. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
75 Egyébiránt emlékeztetni kell arra, hogy az indokolás követelményét az ügy körülményeire, különösen a jogi aktus tartalmára, az előadott indokok jellegére és a jogi aktus címzettjei, illetve a jogi aktus által közvetlenül és személyükben érintett más személyek magyarázathoz fűződő érdekére tekintettel kell értékelni. Nem szükséges, hogy az indokolás valamennyi jelentőséggel bíró tény‑ és jogkérdésre külön kitérjen, mivel azt, hogy valamely aktus indokolása megfelel‑e az EUMSZ 296. cikk második bekezdése követelményeinek, nem pusztán a szövegére figyelemmel kell megítélni, hanem az összefüggéseire, valamint az érintett tárgyra vonatkozó jogszabályok összességére való tekintettel is (lásd: 2014. május 23‑i European Dynamics Luxembourg kontra EKB ítélet, T‑553/11, nem tették közzé, EU:T:2014:275, 153. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
76 Az Európai Unió közbeszerzéseire irányadó szabályok, amelyek megtalálhatók különösen az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról szóló, 2012. október 25‑i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2012. L 298., 1. o.) jelen ügyben hatályos szövegváltozatában (a továbbiakban: költségvetési rendelet), a költségvetési rendelet alkalmazási szabályairól szóló, 2012. október 29‑i 1268/2012/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (HL 2012. L 362., 1. o.) jelen ügyben hatályos szövegváltozatában (a továbbiakban: végrehajtási rendelet), valamint az Ügynökségre vonatkozó rendeletekben (lásd az Európai Vasúti Ügynökség létrehozásáról szóló, 2004. április 29‑i 881/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2004. L 164., 1. o.) 22. és 40. cikkét, együttesen értelmezve a 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet 208. cikkében említett szervekre vonatkozó pénzügyi keretszabályzatról szóló, 2013. szeptember 30‑i 1271/2013/EU bizottsági felhatalmazáson alapuló rendelet (HL 2013. L 328., 42. o.) 85. cikkével, e rendeletek jelen ügyben hatályos szövegváltozataiban) pontosítják az ajánlatkérő indokolási kötelezettségét.
77 Így a költségvetési rendelet 113. cikke (2) bekezdése előírja, hogy az ajánlatkérő egyrészt tájékoztatja az elutasított ajánlattevőket az elutasítás indokairól, másrészt pedig tájékoztat minden ajánlattevőt, aki a kizárási és kiválasztási szempontoknak megfelel és írásban tájékoztatást kért, a sikeres ajánlat jellemzőiről és viszonylagos előnyeiről, valamint a szerződést elnyerő ajánlattevő nevéről. Továbbá a végrehajtási rendelet 161. cikkének (2) bekezdése alapján az ajánlatkérő az írásos kérelem kézhezvételét követő tizenöt napon belül közli az utóbbi információkat. Ez utóbbi rendelet 161. cikkének (3) bekezdése többek között megismétli, hogy az elutasított ajánlattevők írásos kérelemre kiegészítő információkat kaphatnak az elutasítás indokairól, a sikeres ajánlat jellemzőiről és viszonylagos előnyeiről, valamint a szerződést elnyerő ajánlattevő nevéről.
78 A költségvetési rendelet 113. cikke (2) bekezdése és a végrehajtási rendelet 161. cikkének (2) bekezdése az elutasított ajánlattevők tekintetében az indokolást időben két szakaszra bontja. Az ajánlatkérő először minden elutasított ajánlattevővel közli, hogy az ajánlatát elutasította, és közli ezen elutasítás indokait. Ezek az indokok lehetnek rövid, összefoglaló jellegűek, tekintettel arra a lehetőségre, amelyet ugyanezen rendelkezés az elutasított ajánlattevő számára előír, hogy részletesebb indokolást kérhet. Továbbá ugyanezen rendelkezések értelmében, ha az az elutasított ajánlattevő, aki a kizárási és kiválasztási szempontoknak megfelel, írásban tájékoztatást kér, az ajánlatkérő a lehető legrövidebb határidőn belül, de legkésőbb e kérelem kézhezvételétől számított tizenöt napon belül közli a sikeres ajánlat jellemzőit és viszonylagos előnyeit, valamint a szerződést elnyerő ajánlattevő nevét.
79 A Törvényszék úgy ítélte meg, hogy az indokolás kétszakaszos közlése nem ellentétes az indokolási kötelezettség céljával, amely egyrészt arra irányul, hogy az érdekeltek jogaik érvényesítése érdekében megismerhessék a meghozott intézkedés indokait, másrészről, hogy a bíróság számára lehetővé váljon felülvizsgálati jogkörének gyakorlása (lásd ebben az értelemben: 2003. február 25‑i Renco kontra Tanács ítélet, T‑4/01, EU:T:2003:37, 93. pont; 2013. október 15‑i European Dynamics Belgium és társai kontra EMA ítélet, T‑638/11, nem tették közzé, EU:T:2013:530, 24. pont; 2015. szeptember 17‑i ítélet, Ricoh Belgium kontra Tanács, T‑691/13, nem tették közzé, EU:T:2015:641, 38. pont).
80 Végül emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 296. cikkben előírt indokolási kötelezettség olyan lényeges eljárási szabálynak minősül, amelyet külön kell választani az indokolás megalapozottságának kérdésétől, amely a vitatott jogi aktus érdemi jogszerűségére vonatkozik (2014. május 23‑i European Dynamics Luxembourg kontra EKB ítélet, T‑553/11, nem tették közzé, EU:T:2014:275, 154. pont; 2016. június 28‑i AF Steelcase kontra EUIPO ítélet, T‑652/14, nem tették közzé, EU:T:2016:370, 47. pont).
81 Tekintettel arra, hogy valamely jogi aktus indokolására vonatkozó kötelezettség attól a ténybeli és jogi kontextustól függ, amelyben ezen aktust elfogadták, azokat az elemeket kell figyelembe venni, amelyek a kirívóan alacsony összegű árajánlatokra vonatkozó, jelen esetben alkalmazandó szabályozási háttérből következnek.
A kirívóan alacsony összegű árajánlatokra vonatkozó szabályok terjedelméről
82 A végrehajtási rendelet 151. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„Amennyiben egy adott szerződéssel kapcsolatban az árajánlat kirívóan alacsonynak tűnik, úgy az ajánlatkérő az ajánlat kizárólag ilyen okból történő elutasítását megelőzően írásban bekéri az ajánlat általa lényegesnek tartott elemeire vonatkozó részletes adatokat, és a felek megfelelő meghallgatását követően ellenőrzi azokat, figyelembe véve a kapott magyarázatokat. Az említett adatok érinthetik különösen az építési beruházás, a szolgáltatás vagy árubeszerzés teljesítésének helyén hatályban lévő munkavédelmi és munkakörülményekre vonatkozó rendelkezések betartását.
Az ajánlatkérő különösen az alábbiakra vonatkozó magyarázatokat veszi figyelembe:
a) a gyártási folyamat, a szolgáltatásnyújtás vagy az építési módszerek gazdaságossága;
b) a választott műszaki megoldások vagy az ajánlattevő rendelkezésére álló kivételesen kedvező feltételek;
c) az ajánlat eredetisége.
(2) Amennyiben az ajánlatkérő azt állapítja meg, hogy a kirívóan alacsony árajánlat állami támogatás eredménye, úgy csak akkor utasíthatja el az ajánlatot kizárólag ezen okból, ha az ajánlattevő az ajánlatkérő által meghatározott észszerű időn belül nem tudja bizonyítani, hogy a kérdéses támogatást véglegesen, az állami támogatásra vonatkozó uniós szabályokban meghatározott eljárásoknak és határozatoknak megfelelően kapta.”
83 A „kirívóan alacsony árajánlat” fogalmát nem határozzák meg sem a költségvetési rendelet, sem a végrehajtási rendelet rendelkezései. Mindazonáltal az ítélkezési gyakorlatban megállapításra került, hogy valamely ajánlat kirívóan alacsony jellegét az ajánlat összeállítása és a szóban forgó szolgáltatás viszonylatában kell értékelni (2016. január 28‑i Agriconsulting Europe kontra Bizottság ítélet, T‑570/13, EU:T:2016:40, 55. pont).
84 A végrehajtási rendelet 158. cikkének (4) bekezdése alapján a kirívóan alacsony árajánlatok esetében az értékelő bizottság bekéri az árajánlat összeállításával kapcsolatos valamennyi lényeges információt.
85 Ez utóbbi rendelkezés kapcsán a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy az ajánlatkérő számára az ajánlat komolysága megvizsgálásának kötelezettsége abból adódik, hogy előzőleg kétségek merültek föl annak megbízhatóságával kapcsolatban, mivel e rendelkezés leginkább azt hivatott megakadályozni, hogy egy ajánlattevőt anélkül zárjanak ki az eljárásból, hogy lehetősége lenne kirívóan alacsonynak tűnő összegű árajánlatának tartalmát megindokolni. Ezért az értékelő bizottságnak, mielőtt az ajánlatot esetleg elutasítaná, csak abban az esetben kell az ajánlat összeállításával kapcsolatos valamennyi lényeges információt bekérnie, ha ilyen kétségek merülnek fel. Abban az esetben viszont, ha az ajánlat nem tűnik kirívóan alacsonynak a végrehajtási rendelet 158. cikkének (4) bekezdése értelmében, e cikk nem alkalmazható (lásd ebben az értelemben: 2005. július 6‑i TQ3 Travel Solutions Belgium kontra Bizottság ítélet, T‑148/04, EU:T:2005:274, 49. és 50. pont; 2010. május 11‑i PC‑Ware Information Technologies kontra Bizottság ítélet, T‑121/08, EU:T:2010:183, 72. pont; 2014. november 5‑i Computer Resources International (Luxembourg) kontra Bizottság ítélet, T‑422/11, EU:T:2014:927, 57. pont; 2016. szeptember 15‑i European Dynamics Luxembourg és Evropaïki Dynamiki kontra Bizottság ítélet, T‑698/14, nem tették közzé, EU:T:2016:476, 59. pont).
86 Ilyen kétségek merülhetnek fel különösen, ha bizonytalannak tűnik egyrészt, hogy az ajánlat megfelel azon ország jogszabályainak, ahol a szolgáltatásokat nyújtani kell, a személyzet díjazása és a társadalombiztosítási járulékfizetés terén, valamint a munkahelyi biztonság és egészségvédelem szabályainak betartása, valamint az áron aluli értékesítés tekintetében, másrészt pedig, hogy az ajánlott ár magában foglal minden költséget, amely a nyertes ajánlat műszaki jellemzőiből következik (2015. október 8‑i Secolux kontra Bizottság ítélet, T‑90/14, nem tették közzé, EU:T:2015:772, 62. pont).
87 A fentiekből következik, hogy az ajánlatkérő által a kirívóan alacsony összegű árajánlatok fennállása tekintetében végzett értékelés időben két szakaszban történik.
88 Az első szakaszban az ajánlatkérőnek azt kell értékelnie, hogy a benyújtott ajánlatok kirívóan alacsonynak „tűn[nek‑e]” (lásd a végrehajtási rendelet 151. cikkének (1) bekezdését). A „tűnik” ige alkalmazása a végrehajtási rendeletben arra utal, hogy az ajánlatkérő prima facie értékelést végez az ajánlat kirívóan alacsony jellegéről. A végrehajtási rendelet ezért nem kötelezi az ajánlatkérőt arra, hogy hivatalból részletes elemzést végezzen minden egyes ajánlat összeállítása kapcsán annak megállapítása érdekében, hogy az nem minősül kirívóan alacsony ajánlatnak. Így az első szakaszban az ajánlatkérőnek kizárólag azt kell meghatároznia, hogy a benyújtott ajánlatokban van‑e olyan jel, amely esetleg azt a gyanút kelti, hogy ezek az ajánlatok kirívóan alacsony összegűek. Ez a helyzet áll fenn nevezetesen akkor, amikor a benyújtott ajánlatban kínált ár jelentősen alacsonyabb, mint a többi benyújtott ajánlatban kínált ár vagy a szokásos piaci ár. Ha a benyújtott ajánlatokban nincs erre utaló jel, akkor azok nem tűnnek kirívóan alacsonynak, és az ajánlatkérő folytathatja ezen ajánlat értékelését és a közbeszerzési eljárást.
89 Ha azonban vannak olyan jelek, amelyek esetleg azt a gyanút keltik, hogy az ajánlat kirívóan alacsony összegű lehet, az ajánlatkérőnek a második szakaszban meg kell indítania az ajánlat összeállítására vonatkozó vizsgálatot annak érdekében, hogy meggyőződjön arról, hogy ez az ajánlat nem kirívóan alacsony összegű‑e. Ha megindítja ezt a vizsgálatot, az ajánlatkérő köteles lehetőséget biztosítani az említett ajánlat benyújtójának arra, hogy kifejtse, mely indokok miatt véli úgy, hogy az ajánlata nem kirívóan alacsony összegű. Az ajánlatkérőnek ezt követően értékelnie kell a kapott magyarázatokat, és meg kell állapítania, hogy a kérdéses ajánlat kirívóan alacsony jelleget mutat‑e, és ha igen, ebben az esetben azt el kell utasítania.
90 Mivel az indokolás követelményét különösen az alkalmazandó jogszabályokra tekintettel kell értékelni (lásd a fenti 75. pontot),e kétszakaszos vizsgálat fennállása befolyásolja az ajánlatkérő indokolási kötelezettségének terjedelmét.
Elemzés arra vonatkozóan, hogy a jelen esetben az Ügynökség teljesítette‑e az indokolási kötelezettséget
91 A Törvényszéknek már volt alkalma határozni azon indokolási kötelezettségről, amely az ajánlatkérőt terheli abban az esetben, ha az ajánlatok értékelésének szakaszában kétsége támad valamely benyújtott ajánlat kirívóan alacsony összege tekintetében, és úgy ítéli meg az érintett ajánlattevő meghallgatását és egy alaposabb elemzést követően, hogy ez az ajánlat nem volt kirívóan alacsony összegű (2013. október 15‑i European Dynamics Belgium és társai kontra EMA ítélet, T‑638/11, nem tették közzé, EU:T:2013:530, 64. és 65. pont), vagy kirívóan alacsony összegű volt (2014. november 5‑i Computer Resources International (Luxembourg) kontra Bizottság ítélet, T‑422/11, EU:T:2014:927, 39. és 40. pont). Így különösen a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy azon tény megfelelő indokolásához, hogy a nyertes ajánlat nem volt kirívóan alacsony összegű, az ajánlatkérőnek olyan okfejtést kell előadnia, amely alapján egyrészt arra a következtetésre jutott, hogy az ilyen ajánlat – főként a pénzügyi jellemzői alapján – megfelel különösen azon ország jogi szabályozásának, ahol a szolgáltatásokat nyújtani kell, a személyzet díjazása és a társadalombiztosítási járulékfizetés terén, valamint a munkahelyi biztonság és egészségvédelem szabályainak betartása tekintetében, másrészt pedig, hogy megvizsgálta, hogy az ajánlott ár magában foglal minden költséget, amely a nyertes ajánlat műszaki jellemzőiből következik (2013. október 15‑i European Dynamics Belgium és társai kontra EMA ítélet, T‑638/11, nem tették közzé, EU:T:2013:530, 68. pont).
92 Azon indokolási kötelezettség terjedelmét illetően, amely az ajánlatkérőre hárul abban az esetben, ha úgy ítéli meg, hogy a nyertes ajánlat nem tűnik kirívóan alacsony összegűnek, a kirívóan alacsony összegű árajánlatokra vonatkozó, a fenti 82. pontban ismertetett szabályokból, valamint konkrétan abból a körülményből, hogy az ajánlatkérőnek az első szakaszban csak prima facie értékelést kell végeznie az ajánlat kirívóan alacsony jellegéről, az következik, hogy az ajánlatkérő indokolási kötelezettsége korlátozott terjedelmű. Ugyanis az ajánlatkérő arra kötelezése, hogy részletesen fejtse ki, hogy mely okok miatt nem tűnik számára valamely ajánlat kirívóan alacsony összegűnek, nem venné figyelembe az elemzés két szakasza között teendő különbséget, amelyet a végrehajtási rendelet 151. cikke ír elő.
93 Így különösen, ha az ajánlatkérő nyertesként fogad el egy ajánlatot, nem kell a költségvetési rendelet 113. cikke (2) bekezdése alapján hozzá intézett összes indokolás iránti kérelemre adott válaszában kifejezetten megjelölnie azokat az indokokat, amelyek miatt nem tűnik számára kirívóan alacsony összegűnek az általa nyertesként elfogadott ajánlat. Ha ugyanis az ajánlatkérő nyertesként fogadta el az említett ajánlatot, ebből implicit módon, de szükségszerűen következik, hogy úgy ítélte meg, hogy nincsenek arra utaló jelek, hogy az említett ajánlat kirívóan alacsony összegű. Ezeket az indokokat azonban közölni kell azon elutasított ajánlattevővel, aki ezt kifejezetten kérte.
94 A jelen esetben meg kell jegyezni, hogy az 1. rész odaítélésére vonatkozó 2015. május 11‑i és a 2. rész odaítélésére vonatkozó 2015. július 2‑i kérelmeikben, amelyek a költségvetési rendelet 113. cikkének (2) bekezdésén alapultak, a felperesek nem kifejezetten arra kérték az ajánlatkérőt, hogy adja meg azokat az indokokat, amelyek miatt az 1. rész tekintetében első helyre rangsorolt ajánlat és a 2. rész tekintetében nyertes ajánlatok nem tűnnek kirívóan alacsony összegűnek.
95 Ugyanakkor az első megtámadott határozat kapcsán az indokolás 2015. május 20‑i kiegészítéséből kitűnik, hogy az Ügynökség közölte a felperesekkel az ajánlatok pénzügyi értékelésekor kiosztott pontokat az 1. rész tekintetében első helyre rangsorolt ajánlat esetében (38,78 pont) és az ugyanezen részre vonatkozó felperesi ajánlat esetében (35,46 pont). Azt is közölte velük, hogy az 1. rész tekintetében első helyre rangsorolt ajánlatban kínált ár 867 000 eurót tett ki, míg a felperesek által tett ajánlatban kínált ár ugyanezen rész vonatkozásában 948 100 euró volt.
96 A második megtámadott határozat esetében az indokolás 2015. július 7‑i kiegészítéséből kitűnik, hogy a felpereseknek az ajánlatok pénzügyi értékelése kapcsán tudomásuk volt a 2. részre vonatkozó ajánlatukra kiosztott pontokról, valamint a nyertes ajánlatokra kiosztott pontokról, amely az első helyre rangsorolt ajánlat esetében 39,04 pont, a második helyre rangsorolt ajánlat esetében 40 pont, a harmadik helyre rangsorolt ajánlat esetében pedig 32,53 pont volt. Ráadásul a dokumentáció pontosan meghatározta, hogy az említett rész tekintetében az ajánlatok pénzügyi értékelése során a pontokat a következő képlet alapján számítják: „a legalacsonyabb ár/az ajánlattevő ajánlatában kínált ár * 40”. Ezen információk alapján a felperesek ki tudták számítani az első helyre rangsorolt ajánlatban kínált árat, továbbá a többi nyertes ajánlatban kínálta árat is.
97 Így a felperesek már a kereset benyújtása előtt tudták, hogy az Ügynökség úgy ítélte meg, hogy a nyertes ajánlatok nem tűntek kirívóan alacsony összegűnek, hiszen azokat nyertesként fogadták el. Ezenkívül az indokolás 2015. május 20‑i és július 7‑i kiegészítéseiben nyújtott információk alapján a felperesek ismerték azon körülmények összességét, amelyek között a megtámadott határozatokat meghozták, ami lehetővé tette számukra, hogy e tekintetben támadják azok megalapozottságát.
98 Ezt az értékelést megerősíti a felperesek 2015. július 8‑i levelének tartalma. Ott ugyanis a következőket írták:
„Azok az ajánlattevők, amelyek ajánlatát az 1. és 2. rész tekintetében nyertesként fogadták el, szabálytalanul csökkentették az áraikat abból a célból, hogy versenyelőnyre tegyenek szert. Számunkra teljességgel érthetetlen, hogy az [Ügynökség] hogyan fogadhatott el olyan alacsony árakat, amelyek mesterségesen voltak alacsonyak, és nehezményezzük, hogy az [Ügynökség] ezen árak elfogadásáról vizsgálat és magyarázat nélkül döntött. Az Intrasoft International által az ESP EISD 4 közbeszerzési eljárás 1. része tekintetében kínált ár 15,78%‑kal volt magasabb, mint az általunk kínált ár. Viszont az Intrasoft International által az ESP EISD 5 közbeszerzési eljárás 2. része tekintetében kínált ár most 32,81%‑kal alacsonyabb, mint az általunk kínált, az ESP EISD 5 közbeszerzési eljárás 1. része tekintetében kínált ár pedig 5,88%‑kal alacsonyabb, mint az általunk kínált ár […]. Ráadásul az Ingegneria Informatica SPA által az ESP EISD 4 közbeszerzési eljárás 1. része tekintetében kínált ár 23,73%‑kal volt magasabb, mint az általunk kínált ár. Viszont a Nextera1 konzorcium által az ESP EISD 5 közbeszerzési eljárás 1. része tekintetében kínált ár most 8,56%‑kal alacsonyabb, mint az általunk kínált ár, továbbá az Ingegneria Informatica SPA […] által vezetett Nextera2 konzorcium által az ESP EISD 5 közbeszerzési eljárás 2. része tekintetében kínált ár 19,37%‑kal alacsonyabb, mint az általunk kínált ár.”
99 Ezt erősíti továbbá a keresetlevél 20–22. pontja is. Ezekben a pontokban a felperesek a következőt fejtették ki:
„Az ESP EISD 5 közbeszerzési eljárás tekintetében a felperesek, amikor kézhez vették a megtámadott határozatokat és a kiegészítő dokumentumokat, a következő észrevételeket tették:
a) az 1. rész tekintetében kifejtették, hogy a [Nextera1] konzorcium, amelyben részt vett az Engineering Ingegneria Informatica SPA társaság, 38,78 pontot kapott pénzügyi ajánlatának értékelése[kor], míg [a felperesek ajánlata] 35,46 pontot kapott […]. Következésképpen a [Nextera1] konzorcium ajánlata 8,56%‑kal előnyösebb volt gazdaságilag, mint a felpereseké (miközben az Encripta konzorcium, amely konzorciumnak tagja volt az Engineering Ingegneria Informatica SPA társaság is, az ESP EISD 4 közbeszerzési eljárás 1. részében 23,73%‑kal magasabb összegű ajánlatot tett). Következésképpen azon konzorcium, amelyben az említett társaság részt vesz, kirívóan alacsony összegű árajánlatot tett az ESP EISD 5 közbeszerzési eljárás keretében;
b) a 2. rész tekintetében kifejtették, hogy az Intrasoft International SA társaság 39,04 pontot kapott pénzügyi ajánlatának értékelésekor, míg a felperesek 26,23 pontot [kaptak. Következésképpen az Intrasoft International SA pénzügyi ajánlata ezúttal 32,81%‑kal alacsonyabb volt, mint a felpereseké (miközben az ugyanezen társaság által az ESP EISD 4 közbeszerzési eljárás 2. részében benyújtott ajánlata alig 3,45%‑kal volt alacsonyabb). Így az Intrasoft International ajánlata az ESP EISD 5 közbeszerzési eljárás keretében szintén kirívóan alacsony összegű volt.
[…] Annak ismeretében, hogy pénzügyi ajánlatuk eleve alacsony (de normál színvonalú) volt, a felperesek nem tudják mással magyarázni ezt a nagy különbséget a pénzügyi ajánlatok minősítésében, amely először az ESP EISD 5 közbeszerzési eljárásban merült fel, minthogy a nyertesként elfogadott konzorciumok kirívóan alacsony árat kínáltak. Ezt a következtetést támasztja alá az is, hogy az ESP EISD 4 közbeszerzési eljárás keretében, amelynek tárgyát ugyanezen szolgáltatások képezték és a különböző részeket hasonlóan írták ki, a felperesek pénzügyi ajánlata (amelyet mindhárom részben első helyre rangsoroltak) vagy sokkal előnyösebb volt gazdaságilag, mint az összes többi ajánlat (1. rész), vagy csak kissé volt magasabb összegű (2. és 3. rész). Következésképpen ezen ajánlatok összege a piacon megfigyelt árak és az ESP EISD 5 [közbeszerzési eljárás] keretében elvárható ajánlatok normál árszínvonalának biztos és egyértelmű kritériumát képezheti. Ehhez képest viszont a vitatott közbeszerzési eljárásban négy konzorcium (Nextera1, On Track, Intrasoft/Charles Oakes, Atos Integration) tett sokkal alacsonyabb árajánlatot az 1. rész tekintetében (az Atos Integration még a 11,35% alá is ment ajánlatával) […], miközben a 2. rész tekintetében a [nyertes ajánlatok] még inkább kirívóan alacsony összegűek voltak, mint a felperesek ajánlatai (az Atos Belgium SA esetében 34,42%, az Intrasoft International SA esetében 32,81% és a Nextera2 esetében 19,36% volt a különbség) […].
A fenti adatok azt igazolják, hogy a vitatott közbeszerzési eljárás két része tekintetében nyertes konzorciumok pénzügyi ajánlatai a piacon érvényes árhoz képest kirívóan alacsony összegű […] ajánlat jellemzőit mutatják.”
100 Ezek az adatok azt igazolják, hogy a felperesek a kereset benyújtásakor rendelkezésükre álló információk alapján vitathatták az Ügynökség értékelésének megalapozottságát, amely értékelés szerint a nyertes ajánlatokban nem utalt semmi az ott szereplő árak kirívóan alacsony jellegére, így azok nem tűntek kirívóan alacsony összegűnek.
101 Ezenkívül meg kell jegyezni, hogy a fenti 74. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében vett rendkívüli körülmények indokolhatják a jelen esetben, hogy a Törvényszék figyelembe vegye az eljárás során az Ügynökség által előterjesztett külön indokolást.
102 Ugyanis fontos megjegyezni, hogy a felperesek a két rész tekintetében csak 2015. július 8‑án intéztek külön indokolás iránti kérelmet az Ügynökség felé a nyertes ajánlatokban szereplő árak kirívó jellege miatt (lásd a fenti 15. pontot). Márpedig anélkül, hogy megvárták volna az Ügynökség válaszát, és e célból elegendő időt hagytak volna számára, miközben a keresetindítási határidők e lehetőségnek gátját nem képezték, a felperesek 2015. július 17‑én benyújtották a jelen keresetet kizárólag arra hivatkozva, hogy hiányos a megtámadott határozatok indokolása, különösen amiatt, hogy nem kaptak választ a 2015. július 8‑i kérelmükre (lásd a fenti 16. pontot). Az Ügynökség a maga részéről 2015. július 24‑i levelében adott magyarázatot arra, hogy mely okok miatt nem tűntek számára a nyertes ajánlatok kirívóan alacsony összegűnek, mégpedig egy olyan határidőn belül, amely a jelen ügy körülményeire tekintettel észszerűnek minősül. Ezért úgy kell tekinteni, hogy e körülmények összessége a fenti 74. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében vett rendkívüli helyzetet eredményez, amely indokolja azt, hogy a Törvényszék figyelembe vegye az Ügynökség 2015. július 24‑i levelét az Ügynökség arra vonatkozó indokolási kötelezettsége teljesítésének megítélése során, hogy mely okok miatt nem tekintette a nyertes ajánlatokat kirívóan alacsony összegűnek.
103 Az Ügynökség 2015. július 24‑i levelében különösen a következőket jelezte:
„Azon állítással kapcsolatban, amely szerint »azok az ajánlattevők, amelyek ajánlatát az 1. és 2. rész tekintetében nyertesként fogadták el, szabálytalanul csökkentették az áraikat abból a célból, hogy versenyelőnyre tegyenek szert«, a következőkről tájékoztatjuk Önöket:
– az 1. rész tekintetében nyertes ajánlattevők által kínált árak ugyanazon ártartományban helyezkednek el. Ha összevetjük a nyertes ajánlattevők pénzügyi ajánlataiban szereplő legalacsonyabb napi árat az ott szereplő legmagasabb árral, a European Dynamics ajánlata a legalacsonyabb magas profilú, a Nextera1 ajánlata pedig a legmagasabb alacsony profilú ajánlat;
– a 2. rész tekintetében az odaítélés szakaszában elfogadott tizenkét ajánlattevő közül hat tett alacsonyabb pénzügyi ajánlatot, mint a European Dynamics. A hat vállalkozás közül a három legalacsonyabb pénzügyi ajánlatot tevő vállalkozás részére került odaítélésre a szerződés, és az első két nyertes ajánlattevő pénzügyi ajánlata nagyon közel esett egymáshoz.
Ezen adatok alapján meggyőző bizonyítékaink vannak arra vonatkozóan, hogy a pénzügyi ajánlatok nem voltak kirívóan alacsony összegűek.”
104 Ezen adatok alapján, és kifejezetten az alapján, hogy mindegyik rész tekintetében több különböző ajánlattevő kínált egymáshoz viszonylag közel eső árakat, érthetővé válnak azok az okok, amelyek miatt az ajánlatkérő a jelen esetben nem ítélte úgy, hogy a nyertes ajánlatok első ránézésre kirívóan alacsony jellegűek lennének. Továbbá meg kell állapítani, hogy a felpereseknek lehetőségük volt arra, hogy ezen indokolás elégséges jellegét vitassák a válaszban, és e lehetőséget egyébként ki is használták.
105 A felperesekkel ily módon közölt adatok összessége tehát megfelel azoknak a követelményeknek, amelyek ezen a területen az Ügynökséget terhelték, amint azokat a fenti 100. és 101. pont is kifejti. Következésképpen a felperesek tévesen állítják, hogy a jelen esetben fennáll az indokolási kötelezettség megsértése.
106 Az a tény, hogy a felperesek a jelen keresetben nem terjesztettek elő olyan jogalapot, amely az Ügynökség értékelésének megalapozottságát vitatja, még nem jelenti azt, hogy ne lettek volna abban a helyzetben, hogy megértsék az ezen értékelést alátámasztó indokokat. Ezenkívül emlékeztetni kell arra, hogy az indokolás hiányán alapuló jogalap keretében a Törvényszék nem értékelheti az ezen indokolás megalapozottságára vonatkozó esetleges kifogásokat, mivel a fenti 80. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében az EUMSZ 296. cikkben előírt indokolási kötelezettség teljesítésének kérdését külön kell választani az indokolás megalapozottságának kérdésétől.
107 A fenti indokok összességére tekintettel az Ügynökség indokolási kötelezettségének megsértésére alapított egyetlen jogalapot, és így a keresetet teljes egészében el kell utasítani.
A költségekről
108 Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.
109 Mivel a felperesek pervesztesek lettek, az Ügynökség kérelmének megfelelően kötelezni kell őket a költségek viselésére.
110 Ezt az értékelést nem befolyásolja a felperesek arra irányuló kérelme, hogy az Ügynökség viselje az összes költséget még abban az esetben is, ha a keresetet elutasítják. A felperesek ugyanis e kérelem alátámasztására a megtámadott határozatok állítólagos indokolási hiányosságára, valamint – további pontosítás nélkül – az Ügynökség hozzáállására hivatkoznak. Ezek az indokok nem teszik lehetővé, hogy a Törvényszék az Ügynökséget kötelezze a jelen ügyben felmerült költségek viselésére.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (harmadik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék a keresetet elutasítja.
2) A Törvényszék a European Dynamics Luxembourg SA‑t, az Evropaïki Dynamiki – Proigmena Systimata Tilepikoinonion Pliroforikis kai Tilematikis AE‑t és a European Dynamics Belgium SA‑t kötelezi a költségek viselésére.
Frimodt Nielsen | Kreuschitz | Półtorak |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2017. július 4‑i nyilvános ülésen.
Aláírások