A TÖRVÉNYSZÉK VÉGZÉSE (fellebbezési tanács)
2013. május 28.(*)
„Eljárás – Költségek megállapítása – Ügyvédi munkadíjak – Intézmény ügyvéd általi képviselete – Megtérítendő költségek”
A T‑278/07. P‑DEP. sz. ügyben,
Luigi Marcuccio (lakóhelye: Tricase [Olaszország], képviseli: G. Cipressa ügyvéd)
felperesnek
az Európai Bizottság (képviselik: J. Currall, C. Berardis‑Kayser és G. Gattinara, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen
a Törvényszéknek a T‑278/07. P. sz., Marcuccio kontra Bizottság ügyben 2008. október 20‑án hozott ítéletéhez (EBHT‑KSZ 2008., I‑B‑1‑59. o. és II‑B‑1‑407. o.) kapcsolódó, költségek megállapítása iránt benyújtott kérelme tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (fellebbezési tanács),
tagjai: M. Jaeger elnök, N. J. Forwood (előadó), I. Pelikánová, A. Dittrich és L. Truchot bírák,
hivatalvezető: E. Coulon,
meghozta a következő
Végzést
A tényállás, az eljárás és a felek kérelmei
1 A Törvényszék Hivatalához 2007. július 18‑án benyújtott fellebbezési kérelmével Luigi Marcuccio az Európai Bíróság alapokmánya I. mellékletének 9. cikkének megfelelően fellebbezést nyújtott be az Európai Unió Közszolgálati Törvényszéke (első tanács) F‑2/06. sz., Marcuccio kontra Bizottság ügyben 2007. május 11‑én hozott végzésének (EBHT‑KSZ 2007., I‑A‑1‑137. o. és II‑A‑1‑749. o.) hatályon kívül helyezése iránt, amely végzésben a Közszolgálati Törvényszék – mint nyilvánvalóan elfogadhatatlant – elutasította az Európai Közösségek Bizottsága azon határozatának megsemmisítése iránti keresetét, amellyel a Bizottság befejezte az Európai Közösségek tisztviselői személyzeti szabályzata 73. cikke szerinti ellátásoknak a fellebbező balesete nyomán való nyújtására vonatkozó eljárást.
2 A Törvényszék a T‑278/07. P. sz., Marcuccio kontra Bizottság ügyben 2008. október 20‑án hozott ítéletével (EBHT‑KSZ 2008., I‑B‑1‑59. o. és II‑B‑1‑407. o.) a fellebbezést elutasította és L. Marcucciót kötelezte saját költségei, valamint a Bizottság részéről az ezen eljárás keretében felmerült költségek viselésére.
3 A Bizottság 2011. május 3‑i, L. Marcucciónak címzett és az ügyvédjének másolatban megküldött levelében emlékeztette őt többek között arra, hogy 2010. július 8‑i levelében már közölt az ügyvédjével egy kilenc ítéletet és végzést – köztük a fent hivatkozott Marcuccio kontra Bizottság ügyben 2008. október 20‑án hozott ítéletet – tartalmazó listát,, amely ítéletek és végzések őt a költségek viselésére, valamint a Bizottság részéről az egyes ügyekben felmerült költségek megtérítésére kötelezte. A Bizottság a jelen ügyben 4500 eurót követel, amely A. Dal Ferro ügyvéd részére került kifizetésre egy 2007. szeptember 25‑i jogi segítségnyújtásról szóló szerződés alapján. A Bizottság 2011. május 5‑i, a felperesnek címzett és az ügyvédjének másolatban megküldött levelében helyesbített egy elírást, amely kizárólag a felperestől 24 ügyben, közöttük a jelenlegi keretében, költségek címén igényelt teljes összegnek a megjelölését érintette.
4 Mivel nem jött létre egyezség a felek között a megtérítendő költségek vonatkozásában, a Bizottság a Törvényszék eljárási szabályzata 92. cikkének 1. §‑a alapján a Törvényszék Hivatalához 2012. július 20‑án benyújtott beadványával a jelen költségek megállapítása iránti kérelmet terjesztette elő, amelyben a Törvényszéktől a részére a fent hivatkozott Marcuccio kontra Bizottság ügyben 2008. október 20‑án hozott ítélet alapjául szolgáló jogvitában megtérítendő költségeknek 4500 euróban történő megállapítását, és L. Marcucciónak a jelen költségek megállapítására irányuló eljárásban felmerült költségek viselésére való kötelezését kéri.
5 L. Marcuccio 2012. augusztus 21‑én benyújtott észrevételeiben azt kérte a Törvényszéktől, hogy kézbesítse részére a Bizottság által benyújtott kérelmet, illetve a 7., 9. és 10. mellékletet törölje az iratok közül, továbbá utasítsa el a költségek megállapítására irányuló kérelmet mint elfogadhatatlant, vagy másodlagosan a megtérítendő költségek összegét 1400 euróban állapítsa meg, és kötelezze a Bizottságot a jelen eljárás költségeinek, valamint azon költségek viselésére, amelyek ezen eljárás kapcsán a Törvényszéknél feleslegesen felmerültek.
6 Az eljárási szabályzat 14. cikke alapján és a fellebbezési tanács javaslatára a Törvényszék a jelen ügyet kibővített ítélkező testület elé utalta.
A jogkérdésről
A költségek megállapítására irányuló kérelem kézbesítésére vonatkozó kérelemről
7 Mindenekelőtt el kell utasítani L. Marcuccio azon állításait, amelyekkel a kontradiktórius eljárás elvének megsértésére hivatkozik azon az alapon, hogy a jelen kérelmet nem neki, hanem ügyvédjének, G. Cipressának kézbesítették. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a fent hivatkozott Marcuccio kontra Bizottság ügyben 2008. október 20‑án hozott ítélet ellen benyújtott fellebbezésében az eljárási szabályzat 44. cikke 2. §‑ának és 138. cikke 1. §‑ának megfelelően L. Marcuccio kézbesítési címként G. Cipressa címét választotta, így e szabályzat 100. cikke alapján a költségek ugyanebben az ügyben való megállapítása iránti kérelmet érvényesen kézbesítették az említett ügyvédnek. Tekintve, hogy L. Marcucciónak ekképpen az eljárási szabályzat 92. cikke 1. §‑ának megfelelően lehetősége nyílt az észrevételeinek a megtételére – amely jogával egyébiránt élt is –, a kontradiktórius eljárás elvét a Törvényszék teljes mértékben tiszteletben tartotta. Következésképpen a Bizottság kérelmének kézbesítésére vonatkozó kérelmét el kell utasítani.
A költségek megállapítása iránti kérelem elfogadhatóságáról
8 L. Marcuccio azon érveit is el kell utasítani, amelyekkel a jelen kérelem elfogadhatóságát kérdőjelezi meg azon az alapon, hogy a 2011. május 3‑i és 5‑i leveleket (lásd fenti 3. pontot) nem kapta meg, ennek következtében a megtérítendő költségeknek az eljárási szabályzat 92. cikkének 1. §‑a értelmében vett vitatása nem állapítható meg a jelen kérelem benyújtásának időpontjában. E tekintetben, noha a Bizottság kizárólag a 2011. május 5‑i levél feladását bizonyította, L. Marcuccio nem vitatja, hogy G. Cipressa megkapta a 2010. július 8‑i levelet, sem azt, hogy ez utóbbi arra az ügyre vonatkozott, amely miatt a jelen kérelem benyújtásra került, és 4500 eurót jelölt meg megtérítendő költségként, továbbá azt sem cáfolta, hogy nem tudott megegyezni a Bizottsággal a megtérítendő költségek összegében. Ezenfelül L. Marcuccio nem hivatkozott sem arra, hogy közölte volna a Bizottsággal, hogy G. Cipressa – aki mindmáig képviseli a jelen ügyben – meghatalmazása nem, vagy már nem terjed ki a költségek viselésére kötelező ítélet végrehajtására vagy egy esetleges költségek megállapítására irányuló eljárásra, sem arra, hogy G. Cipressa értesítette volna a Bizottságot ilyen tényekről. Azon érv vonatkozásában, miszerint a május 3‑i és 5‑i levelek nem tartalmaznak a Bizottság követelései megalapozottságának értékelését lehetővé tévő igazolásokat, elegendő megjegyezni, hogy az eljárási szabályzat egyetlen rendelkezése sem kötelezi a felet a követelései okiratokkal történő alátámasztására a költségek megállapítása iránti kérelem benyújtását megelőző kapcsolatfelvételi szakaszban. E tekintetben a kontradiktórius eljárás elvét a Törvényszék teljes mértékben tiszteletben tartja az ugyanezen szabályzat 92. cikkének (1) bekezdése szerinti eljárás keretében. Következésképpen a jelen ügy tényállása vonatkozásában meg kell állapítani, hogy egyfelől L. Marcucciónak lehetősége volt a fent hivatkozott Marcuccio kontra Bizottság ügyben 2008. október 20‑án hozott ítélet végrehajtásaként a Bizottság által kért összegnek a vitatására, másfelől az L. Marcuccio által tanúsított magatartás az eljárási szabályzat 92. cikkének 1. §‑a értelmében vett vitatásnak minősül.
9 A fent hivatkozott Marcuccio kontra Bizottság ügyben 2008. október 20‑án hozott ítélet kihirdetése és a 2010. július 8‑i levél feladása között eltelt majdnem két évnyi időtartam egyébiránt nem ésszerűtlen, amennyiben a felperessel fennálló több jogvita következtében a helyzet megfelelő kezelése indokolttá tette azt, hogy a Bizottság közölje a felperessel az addig befejezett ügyekkel kapcsolatos követeléseit. Ahogyan a 2011. május 3‑i levélből kitűnik, amelynek valóságtartalmát L. Marcuccio nem kérdőjelezi meg, a 2010. július 8‑i levél kilenc ügyre vonatkozóan tartalmazott költségek megfizetésére való felhívást, amely ügyek közül az utolsót 2010. március 23‑án fejezték be. Mindenesetre ilyen körülmények között L. Marcuccio nem tekintheti megalapozottan úgy, hogy a Bizottság lemondott a felmerült költségeinek megtérítéséhez való jogáról. Következésképpen el kell utasítani L. Marcuccio azon érveit, amelyek szerint a Bizottság a kérelmét nem ésszerű időn belül nyújtotta be. Így, a megtérítendő költségek összegére vonatkozó, felek közötti egyezség hiányában, a Bizottság kérelmét elfogadhatónak kell nyilvánítani, és meg kell állapítani a Marcuccio kontra Bizottság ügyben 2008. október 20‑án hozott ítélet alapjául szolgáló jogvitában megtérítendő költségek összegét.
A költségek megállapítása iránti kérelem megalapozottságáról
A Bizottság részéről felmerült költségek megtéríthető jellegéről
10 Az eljárási szabályzat 91. cikkének b) pontja szerint megtérítendő költségeknek kell tekinteni a feleknél az eljárással kapcsolatban szükségszerűen felmerült költségeket, különösen az úti‑ és tartózkodási költségeket, valamint a meghatalmazottak, tanácsadók vagy ügyvédek díjazását.
11 Ebből a rendelkezésből következik, hogy a megtérítendő költségek egyrészt a Törvényszék előtt az eljárással kapcsolatban felmerült, másrészt a szükségszerű költségekre korlátozódnak (a Törvényszék T‑498/09. P‑DEP. sz., Kerstens kontra Bizottság ügyben 2012. március 23‑án hozott végzésének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 13. pontja).
12 Ezenfelül a díjszabási jellegű uniós rendelkezések hiányában a Törvényszéknek szabadon kell értékelnie az eset tényeit, figyelembe véve a jogvita tárgyát és természetét, az uniós jog szemszögéből való jelentőségét, az ügy nehézségeit, a peres eljárás miatt az eljáró meghatalmazottaknak vagy tanácsadóknak okozott munka mennyiségét, valamint azokat a gazdasági érdekeket, amelyeket a per a feleknek jelentett (a fent hivatkozott Kerstens kontra Bizottság ügyben hozott végzés 14. pontja).
13 A megtérítendő költségek megállapításakor a Törvényszék figyelembe veszi az ügy összes körülményét a költségek megállapításáról hozott végzés kihirdetéséig, beleértve a költségek megállapításával kapcsolatos eljárás szükségszerűen felmerült költségeit is (a fent hivatkozott Kerstens kontra Bizottság ügyben hozott végzés 15. pontja).
14 E tekintetben, ahogyan az a Bíróság alapokmánya 19. cikkének első bekezdéséből – amely az említett alapokmány 53. cikkének első bekezdése alapján a Törvényszék előtti eljárás során is alkalmazandó – kitűnik, az uniós intézmények igénybe vehetik ügyvéd segítségét. Ez utóbbi munkadíja tehát az eljárással kapcsolatban szükségszerűen felmerült költségek fogalma alá tartozik (a fent hivatkozott Kerstens kontra Bizottság ügyben hozott végzés 20. pontja), anélkül hogy az intézménynek ki kellene mutatnia, hogy az ilyen segítség objektív szempontból igazolható volt (lásd ebben az értelemben a Bíróság C‑323/06. P‑DEP. sz., Bizottság kontra Kallianos ügyben 2012. január 31‑én hozott végzésének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 10. és 11. pontját). Következésképpen, bár az a tény, hogy a Bizottság két meghatalmazott és egy külső ügyvéd közreműködésével járt el, nincsen hatással ezen költségek esetlegesen megtéríthető jellegére – mivel e költségek nem zárhatók ki eleve –, befolyással lehet az eljárással kapcsolatban felmerült, behajtandó költségek végső összegének meghatározására (a fent hivatkozott Kerstens kontra Bizottság ügyben hozott végzés 21. pontja). Így nincsen szó a felperesekkel való egyenlő bánásmód elvének megsértéséről, amikor az alperes intézmény egyes ügyekben úgy határoz, hogy igénybe veszi egy ügyvéd szolgáltatásait, míg más ügyekben a meghatalmazottai képviselik.
15 Minden más álláspont, amely valamely intézmény azon jogát, hogy kérje az ügyvéd részére kifizetett teljes munkadíj vagy annak egy része megtérítését, ahhoz a feltételhez kötné, hogy bizonyítsa az ügyvéd szolgáltatásai igénybevételének „objektív” szükségességét, valójában a Bíróság alapokmánya 19. cikkének első bekezdésében biztosított szabadság közvetett korlátozását jelentené, és azt eredményezné, hogy az uniós bíróságnak az intézmények és a szolgálati egységeik szervezéséért felelős szervek értékelését a sajátjával kellene helyettesítenie. Márpedig egy ilyen feladat nem összeegyeztethető sem a Bíróság alapokmánya 19. cikkének első bekezdésével, sem azzal a belső szervezet kialakítására vonatkozó hatáskörrel, amellyel az uniós intézmények és szervek rendelkeznek az uniós bíróságok előtt folyamatban lévő ügyeik kezelése tekintetében. Ellenben a szóban forgó ügyvéd melletti egy vagy több meghatalmazott fellépésének figyelembevétele összeegyeztethető az uniós bíróságnak az eljárási szabályzat 91. cikke b) pontja szerinti költségek megállapítására vonatkozó eljárásban biztosított mérlegelési jogkörrel (lásd a fenti 10–12. pontot).
A megtérítendő költségek összegéről
16 Annak érdekében, hogy a fenti 12. pontban felsorolt szempontok alapján meg lehessen ítélni az eljárással kapcsolatban ténylegesen felmerült költségek szükségszerű jellegét, pontos adatokat kell adnia a kérelmezőnek (lásd ebben az értelemben a Bíróság C‑321/99. P‑DEP. sz., DAI kontra ARAP és társai ügyben 2004. február 17‑én hozott végzésének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 23. pontját és a C‑12/03. P‑DEP. és C‑13/03. P‑DEP. sz., Tetra Laval kontra Bizottság egyesített ügyekben 2010. május 20‑án hozott végzésének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 65. pontját). Bár az ilyen adatok hiánya nem képezi akadályát annak, hogy a Törvényszék méltányos mérlegelés alapján állapítsa meg a megtérítendő költségek összegét, ugyanakkor szükségszerűen szigorúan kell értékelnie a kérelmező követeléseit (lásd a Törvényszék T‑176/04. DEP II. sz., Marcuccio kontra Bizottság ügyben 2011. október 24‑én hozott végzésének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 27. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
17 Jelen esetben először a peres eljárás miatt a Bizottságnak okozott munka mennyiségét illetően figyelembe kell venni azt a tényt, hogy L. Marcuccio fellebbezése hat jogalapot tartalmazott, amelyek közül az első a tények elferdítésén és eltorzításán, a második az indokolás teljes hiányán, a harmadik a sérelmet okozó aktus fogalmának helytelen alkalmazásán, a negyedik a jogvita egy lényeges pontjáról történő határozat hiányán és a clare loqui kötelezettségének megsértésén, az ötödik az ei incumbit probatio qui dicit et non qui negat elvének megsértésén és a hatodik a Közszolgálati Törvényszék előtt folyamatban lévő eljárást érintő eljárási hibákon alapult. A fentiekre tekintettel nagyobb munkamennyiség keletkezhetett, mint amekkora az ügy jellegét figyelembe véve várható lett volna.
18 Másodszor a jogvita tárgyát, természetét és gazdasági jelentőségét illetően meg kell jegyezni, hogy ezek a jogalapok a Közszolgálati Törvényszék azon végzése ellen irányultak, amelyben mint elfogadhatatlant elutasította az Európai Közösségek tisztviselői személyzeti szabályzatának 73. cikke szerinti ellátások nyújtása tárgyában folyamatban volt eljárást befejező, állítólagos bizottsági határozat megsemmisítése iránti kérelmet. Az említett jogalapok több szempontból is megkérdőjelezték a Közszolgálati Törvényszék értékelését, amely szempontok tekintetében a Bizottságnak állást kellett foglalnia, amit a válasza keretében meg is tett.
19 Harmadszor a jogvita uniós jogbeli jelentősége és a jogcímmel kapcsolatos nehézségek kapcsán kitűnik a fenti kritériumokból, hogy e nehézségek nem voltak különösen jelentősek.
20 Jelen ügyben a Bizottság 4500 eurót követel, amely a külső ügyvédjével kialkudott átalányösszegnek felel meg. Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy az uniós bíróságnak nem a felek által az ügyvédeiknek fizetendő díjak megállapítása a feladata, hanem azon összeget kell meghatároznia, amelynek erejéig a költségek viselésére kötelezett féllel az ügyvédi munkadíjat meg lehet téríttetni (lásd a Bíróság C‑204/07. P‑DEP. sz., C.A.S. kontra Bizottság ügyben 2009. szeptember 10‑én hozott végzésének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 13. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot; lásd a Törvényszék T‑310/00. DEP. sz., Verizon Business Global kontra Bizottság ügyben 2008. február 13‑án hozott végzésének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 29. pontját és a Törvényszék T‑5/02. DEP. és T‑80/02. DEP. sz., Tetra Laval kontra Bizottság egyesített ügyekben 2011. március 31‑én hozott végzésének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 55. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot). Hasonlóképpen a díjazás átalány jellege nem befolyásolja a Törvényszéket a költségtérítés címén megtérítendő összeg megállapításában, mivel a bíróság állandó ítélkezési gyakorlatában kialakult kritériumokra és meghatározott, a felek által benyújtandó konkrét adatokra támaszkodik. Bár az ilyen adatok hiánya nem képezi akadályát annak, hogy a Törvényszék méltányos mérlegelés alapján állapítsa meg a megtérítendő költségek összegét, ilyen hiány esetén ugyanakkor szükségszerűen szigorúan kell értékelnie a kérelmező követeléseit, ahogyan az a fenti 16. pontban szerepel.
21 E tekintetben a Bizottság kifejti, hogy a külső ügyvédje a munkaóráit utólagosan 17‑re becsüli, óránként 250 eurót számlázva értük, amelybe beletartozik, többek között, a megtámadott végzés és a fellebbezés elemzése, az ítélkezési gyakorlat kutatása és a válaszbeadvány megszerkesztése, valamint a Bizottság meghatalmazottaival való kommunikáció az iratok véglegesítése érdekében. Jelzi azt is, hogy a külső ügyvédje 250 euróra becsüli a szóban forgó ügyhöz kapcsolódó irodai költségek összegét.
22 A megtérítendő költségek összegének meghatározásához releváns kritériumok elemzéséből kitűnik, hogy mind a Bizottság külső ügyvédje munkaóráinak száma, mind az óradíja helyénvaló. Ami az ügyvédi készkiadásokat illeti, meg kell állapítani, hogy semmilyen okirati bizonyítékkal nem került alátámasztásra az ügyvéd adminisztratív költségeinek leírása. Márpedig a készkiadások és azok becsült összege közötti eltérés különösképpen indokolta volna, hogy ilyen bizonyítékot szolgáltassanak. Következésképpen – a fenti 20. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatnak megfelelően – a megtérítendő költségek méltányosan mérlegelésre kerülnek, amennyiben azok teljes összegét 4300 euróban állapítják meg, ami figyelembe veszi az ügy minden körülményét a jelen végzés elfogadásáig.
23 Tekintettel arra, hogy ez a következtetés nem a költségek megállapítása iránti kérelem 7., 9. és 10. mellékletein alapszik, nem lehet helyt adni L. Marcuccio azon kérelmének, amely e mellékletek közül való törlésére irányult. Mivel a Bizottság magatartása egyébiránt nem okozott a Törvényszéknek olyan költséget, amelyet el lehetett volna kerülni, nem lehet helyt adni L. Marcuccio azon kérelmének, hogy a Törvényszék kötelezze a Bizottságot arra, hogy térítsen meg neki bizonyos pénzösszeget.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (fellebbezési tanács)
a következőképpen határozott:
A Törvényszék az L. Marcuccio által az Európai Bizottságnak megtérítendő költségek teljes összegét 4300 euróban állapítja meg.
Kelt Luxembourgban, 2013. május 28‑án.