2013. július 25-én benyújtott kereset – La Ferla kontra Bizottság és ECHA

(T-392/13. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: olasz

Felek

Felperes: Leone La Ferla SpA (Melilli, Olaszország) (képviselők: G. Passalacqua, J. Occhipinti és G. Calcerano ügyvédek)

Alperes: Európai Vegyianyag-ügynökség (ECHA), Európai Bizottság

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

semmisítse meg a megtámadott és a keresetlevélben megjelölt aktusokat, teljes egészében, illetve annyiban, amennyiben a Törvényszék jogosnak és a felperes érdekének megfelelőnek tartja;

következésképpen, kötelezze az ECHA-t a felperes által tartozatlanul megfizetett összegek visszatérítésére, valamint a Leone La Ferla Spa által az ECHA számára teljesített fizetés időponttól a tényleges visszafizetésig számított törvényes kamatokkal együtt, újraértékelés mellett;

illetve, ezzel együttesen vagy másodlagosan, kötelezze az ECHA-t a Leone La Ferla Spa által elszenvedett, a fent említett, a felperes által tartozatlanul megfizetett összegeknek megfelelő kár megtérítésére, valamint a Leone La Ferla Spa által az ECHA számára teljesített fizetés időponttól a tényleges visszafizetésig számított törvényes kamatokkal együtt, újraértékelés mellett;

kötelezze az alpereseket a jelen eljárással kapcsolatos költségek, tiszteletdíjak és egyéb terhek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A felperes a jelen keresetben azon határozatot támadja meg, amelyben az ECHA – úgy ítélve meg, hogy a felperes nem bizonyította, hogy kis- vagy középvállalkozás (KKV) – elrendelte, hogy a nagyvállalkozások számára előírt regisztrációs díjakat és adminisztratív terheket fizesse meg

Keresete alátámasztása érdekében a felperes négy jogalapra hivatkozik.

Első jogalapja keretében a felperes azt állítja, hogy az ECHA jogellenesen lépte túl saját, a felperes vállalkozás tekintetében lefolytatott azon vizsgálati eljárás puszta lefolytatására irányuló hatáskörét, hogy a felperes jogosult-e a KKV-kat megillető kedvezményes díjakra, azzal, hogy a Bizottság helyébe lépett, amikor elfogadta az említett jogra vonatkozó határozatot, illetve azzal, hogy önkényesen, a KKV-k jogi természetének megállapítására vonatkozó, a Bizottság által a 340/2008/EK rendeletben¹ megállapítottakhoz képest további alapvető kritériumokat alkalmazott.

A KKV-k számára fenntartott kedvezményes díjhoz való jogra vonatkozó határozatok elfogadásának hatásköre ugyanis a KKV-k közösségi finanszírozásáról szóló 2003/361/EK ajánlás kritériumainak a regisztrált vállalkozás méretére történő alkalmazhatóságára vonatkozó érdemi döntést von maga után, amely nem az ECHA titkárságának, hanem kizárólag a Bizottságnak a hatáskörébe tartozik, mivel sem a REACH-rendelet, sem a Bizottság végrehajtási rendeletei nem ad hoc fogalmat írnak elő.

Továbbá, a KKV-k jogi természetének megállapítása tekintetében a 340/2008/EK bizottsági rendelet a 2003/361/EK ajánlásnak a más vállalkozásokban való társasági részesedésekre vonatkozó részszempontjai alkalmazhatóságát kifejezetten a nem az Európai Unióban letelepedett vállalkozások tekintetében írja elő. Ebből ugyanakkor az következik, hogy azokat a kritériumok nem alkalmazhatók egy, az Unióban letelepedett vállalkozás méretének azon célból történő megállapítása tekintetében, hogy jogosult-e a kedvezményes tarifára.

Második jogalapja keretében a felperes azt állítja, hogy az ECHA, mindenesetre, konkrétan jogellenesen alkalmazta a hivatkozott részszempontokat, és nem vette figyelembe, hogy a Leone La Ferla S.p.a családi jellegű vállalkozás, mivel tőkéje teljes egészében a két La Ferla testvér tulajdonában van. Ennek okán semmiféle jelentőséget nem kellett volna tulajdonítani – hacsak nem az említett részszempontok alapján – a más vállalkozásokkal fennálló társulási viszonyoknak és összekapcsolódásnak, tekintettel arra, hogy a felperessel kapcsolatban álló egyik vállalkozás sem működik ugyanazon a piacon, sem pedig a szomszédos piacon (a 361/2003/EK ajánlás 1. melléklete 3. cikkének 3. pontja).

Harmadik jogalapja keretében a felperes arra hivatkozik, hogy az ECHA ügyvezető igazgatója jogellenesen írta alá a megtámadott intézkedést, tekintettel arra, hogy a REACH-rendelet nem írja elő, hogy az ECHA ügyvezető igazgatója a regisztrációt kérelmező vállalkozások méretére vonatkozó határozatokat fogadhat el.

Negyedik jogalapja keretében a felperes az ECHA MB/D/29/2010 és MB/D/21/2012/D határozatainak jogellenességére hivatkozik, amely határozatokkal az ügynökség megállapította az úgynevezett „adminisztrációs teher” összegét, önkényesen átalakítva ezt különböző gazdasági értékekbe, amikor is ennek kivetése csak a nagyobb összeg szintjén következik be. E határozatok jogellenesek – aminek következtében jogellenesek a végrehajtási intézkedések is – mivel a Bizottság hatáskörébe tartozik a REACH-rendeletben előírt díjak és terhek pontos összegének meghatározása (az ECHA csak a REACH rendszer saját szolgáltatásaihoz viszonyítottan „más” szolgáltatások besorolását végezheti), illetve, azon tényre figyelemmel, hogy az úgynevezett „adminisztratív költség” az ECHA költségvetésébe kerül. Ezenfelül, az említett „teher” közigazgatási szankció jellegéből, amelynek célja a vállalkozások elrettentése a nem megfelelő magatartástól, illetve az információk visszatartásától, a REACH-rendelet értelmében az következik, hogy azt a tagállamoknak kell meghatározni.

____________

¹ A vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH) szóló 1907/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet alapján az Európai Vegyianyag-ügynökség részére fizetendő díjakról szóló, 2008. április 16-i 340/2008/EK bizottsági rendelet (HL L 107., 6. o.)