A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (nyolcadik tanács)

2012. július 5.(*)

„EMOGA – Garanciarészleg – A finanszírozásból kizárt kiadások – Zöldségek és gyümölcsök – Vidékfejlesztés – Fizetési határidők be nem tartása – A Bíróság ítéletének végrehajtása – Ítélt dolog – 24 hónapos határidő – Az arányosság elve”

A T‑86/08. sz. ügyben,

a Görög Köztársaság (képviselik kezdetben: V. Kontolaimos, S. Charitaki és M. Tassopoulou, később: M. Tassopoulou, I. Chalkias és K. Tsagkaropoulos, meghatalmazotti minőségben)

felperesnek

az Európai Bizottság (képviseli: H. Tserepa‑Lacombe, meghatalmazotti minőségben, segítője: P. Katsimani ügyvéd)

alperes ellen

az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap (EMOGA) Garanciarészlege terhére a tagállamok által kifizetett egyes kiadásoknak a közösségi finanszírozásból való kizárásáról szóló, 2007. december 20‑i 2008/68/EK bizottsági határozat (HL L 18., 12. o.) abban a részében történő megsemmisítése tárgyában, amelyben az kizár egyes, Görögország által kifizetett kiadásokat,

A TÖRVÉNYSZÉK (nyolcadik tanács),

tagjai: L. Truchot elnök, M. E. Martins Ribeiro és H. Kanninen (előadó) bírák,

hivatalvezető: S. Spyropoulos tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2011. június 22‑i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

 A jogvita előzményei

1        Az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap (EMOGA) Garanciarészlege terhére a tagállamok által kifizetett egyes kiadásoknak a közösségi finanszírozásból való kizárásáról szóló, 2007. december 20‑i 2008/68/EK bizottsági határozattal (HL L 18., 12. o.; a továbbiakban: megtámadott határozat) az Európai Közösségek Bizottsága kizárt a közösségi finanszírozásból egyes, többek között a zöldség‑ és gyümölcságazatban, a vidékfejlesztéshez kapcsolódó intézkedések ágazatában és pénzügyi ellenőrzési területen Görögország által kifizetett kiadásokat.

2        A jelen kereset a következő pénzügyi korrekciókra vonatkozik:

–        az 1998‑as és az 1999‑es pénzügyi évre vonatkozó, a citrusfélék feldolgozására irányuló támogatás összegének 2%‑os, összesen 345 259,93 euró összegű átalánykorrekciója „ellenőrzési hiányosságok – csekk formájában megvalósult kifizetések [miatt], amelyek lerontják az elvégzett ellenőrzések minőségét”;

–        a 2003‑as és a 2004‑es pénzügyi évre vonatkozó, vidékfejlesztéshez kapcsolódó intézkedésekre irányuló, 5%‑os, összesen 1 331 047 eurós átalánykorrekció „nem teljes mértékben kielégítő keresztellenőrzések” miatt;

–        a 2004‑es pénzügyi évre vonatkozóan késedelmes kifizetésekre irányuló, 5 279 881,28 euró összegű különleges korrekció.

1.     A „Zöldségek és gyümölcsök – Citrusfélék feldolgozása” ágazatban az 1998‑as és az 1999‑es pénzügyi évre vonatkozó kiadásokra alkalmazott pénzügyi korrekcióról

3        A Bizottság szervezeti egységei 1999. február 23. és 26., valamint 1999. március 22. és 24. között ellenőrzést folytattak le Görögországban a Görög Köztársaság által a „Zöldségek és gyümölcsök – Citrusfélék feldolgozása” ágazatban az 1998‑as és az 1999‑es pénzügyi évre vonatkozóan eszközölt kiadásokat illetően.

4        A Bizottság 1999. augusztus 16‑i levelében közölte a Görög Köztársasággal az általa lefolytatott ellenőrzések eredményeit. A Görög Köztársaság 1999. október 1‑jén adott erre választ.

5        A Bizottság 2000. január 27‑én kétoldalú megbeszélésre hívta a Görög Köztársaságot, amelyre 2000. április 12‑én került sor. A megbeszélésről készült jegyzőkönyvet a Bizottság 2000. június 16‑i levelében megküldte a Görög Köztársaságnak. A Görög Köztársaság 2000. július 21‑i levelével terjesztette elő megjegyzéseit.

6        A Görög Köztársaság 2001. december 6‑án az egyeztető testülethez fordult, amely 2002. április 25‑én közölte véleményét.

7        A Bizottság 2002. június 24‑i levelében közölte végső álláspontját a Görög Köztársasággal.

8        A Bizottság 2002. november 5‑én elfogadta az EMOGA Garanciarészlege terhére a tagállamok által kifizetett egyes kiadásoknak a közösségi finanszírozásból való kizárásáról szóló 2002/881/EK határozatot (HL L 306., 26. o.).

9        A Bíróság Hivatalához 2003. január 3‑án benyújtott keresetlevelével a Görög Köztársaság a 2002/881 határozat abban a részében történő megsemmisítését kérte, amelyben az elsőként az 1997 és 2001 közötti pénzügyi években a zöldség‑ és gyümölcságazatban 2 438 896,91 eurós összeg, másodikként az 1999 és 2001 közötti pénzügyi években a szarvasmarhafélékre vonatkozó állattámogatás tekintetében 11 352 868 eurós összeg, és harmadikként az 1998‑as és az 1999‑es pénzügyi évben a juh‑ és kecskefélékre vonatkozó állattámogatás tekintetében 22 969 271 eurós összeg pénzügyi korrekciójára vonatkozik.

10      A Bíróság a C‑5/03. sz., Görögország kontra Bizottság ügyben 2005. július 7‑én hozott ítéletével (a továbbiakban: 2005. július 7‑i ítélet) megsemmisítette a 2002/881 határozatot abban a részében, amelyben az kizárt a közösségi finanszírozásból egy 2 438 896,91 eurós összeget, amely a zöldség‑ és gyümölcságazatban kifizetett kiadásokra alkalmazott 2%‑os átalánykorrekciónak felelt meg.

11      2006. április 10‑én a Bizottság újabb kétoldalú megbeszélésre hívta a Görög Köztársaságot, amelyre 2006. május 11‑én került sor. A megbeszélésről készült jegyzőkönyvet a Bizottság 2006. június 2‑i levelében megküldte a Görög Köztársaságnak. A Görög Köztársaság 2006. július 13‑i levelével terjesztette elő észrevételeit.

12      A Bizottság 2007. február 2‑i levelében olyan pénzügyi korrekció alkalmazását javasolta a Görög Köztársaságnak, amely kizárólag azon alapult, hogy lehetetlen volt kiegészítő ellenőrzést lefolytatni.

13      Az egyeztető testület 2007. július 17‑i véleményét követően a Bizottság 2007. augusztus 14‑i levelében közölte végső álláspontját a Görög Köztársasággal, amelyet a közös agrárpolitika finanszírozásáról szóló, 1970. április 21‑i 729/70/EGK tanácsi rendelet (HL L 94., 13. o.) 5. cikke (2) bekezdésének c) pontja és a közös agrárpolitika finanszírozásáról szóló, 1999. május 17‑i 1258/99/EK tanácsi rendelet 7. cikkének (4) bekezdése alapján az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap (EMOGA) Garanciarészlege végső elszámolásának keretében végzett ellenőrzések eredményeiről szóló, 2007. szeptember 3‑i összefoglaló jelentés (HL L 160., 103. o.; a továbbiakban: összefoglaló jelentés) 4.3.5 pontja is tartalmaz.

2.     A vidékfejlesztéshez kapcsolódó intézkedések ágazatában a 2003‑as és a 2004‑es pénzügyi évre vonatkozó kiadásokra alkalmazott pénzügyi korrekcióról

14      A Bizottság szervezeti egységei 2005. február 28. és március 4. között ellenőrzést folytattak le Görögországban az „agrár‑környezetvédelemre” és a „mezőgazdasági földterületek erdősítésére” irányuló, vidékfejlesztéshez kapcsolódó intézkedéseket illetően.

15      A Bizottság 2005. július 4‑i levelében közölte a Görög Köztársasággal az általa lefolytatott ellenőrzések eredményeit. A Görög Köztársaság 2005. szeptember 5‑én adott erre választ.

16      A Bizottság 2006. január 19‑én kétoldalú megbeszélésre hívta a Görög Köztársaságot, amelyre 2006. február 21‑én került sor. A megbeszélésről készült jegyzőkönyvet a Bizottság 2006. március 28‑i levelében megküldte a Görög Köztársaságnak. A Görög Köztársaság 2006. április 28‑i levelével terjesztette elő megjegyzéseit.

17      A Bizottság 2006. október 3‑i levelével hivatalosan közölte a Görög Köztársasággal a javasolt korrekció becsült összegét, amely 1 331 047 euró a 2003‑as és a 2004‑es pénzügyi évre vonatkozóan.

18      A Görög Köztársaság 2006. november 13‑án az egyeztető testülethez fordult. Az egyeztető testület 2007. március 19‑én hozott véleményt.

19      A Bizottság 2007. július 31‑i levelében közölte végső álláspontját a Görög Köztársasággal, amelyet az összefoglaló jelentés 16.3.5. pontja is tartalmaz.

3.     A 2004‑es pénzügyi évre vonatkozóan pénzügyi ellenőrzési területen alkalmazott pénzügyi korrekcióról

20      A Bizottság 2005. május 25‑i levelével megállapította, hogy a Görög Köztársaság nem tartotta be a rendeletileg megállapított kifizetési határidőket a 2003. október 16. és 2004. július 31. közötti időszakban, valamint 2004. augusztus, szeptember és október folyamán. A Görög Köztársaság erre 2005. július 4‑i levelében válaszolt.

21      A Bizottság 2005. december 2‑án kétoldalú megbeszélésre hívta a Görög Köztársaságot, amelyre 2006. január 12‑én került sor, és az erről készült jegyzőkönyvet 2006. március 15‑i levelében küldte meg a Görög Köztársaságnak. A Görög Köztársaság 2006. május 2‑i levelében adott erre választ.

22      A Görög Köztársaság 2007. január 17‑én az egyeztető testülethez fordult, amely 2007. május 21‑én közölte véleményét.

23      A Bizottság 2007. augusztus 20‑i levelében közölte végső álláspontját a Görög Köztársasággal, amelyet az összefoglaló jelentés 17.1.5 pontja is tartalmaz.

 Eljárás és a felek kérelmei

24      A Törvényszék Hivatalához 2008. február 19‑én benyújtott keresetlevelével a Görög Köztársaság előterjesztette a jelen keresetet.

25      Az előadó bíró jelentése alapján a Törvényszék (nyolcadik tanács) a szóbeli szakasz megnyitásáról határozott, és az eljárási szabályzatának 64. cikke szerinti pervezető intézkedések keretében írásban kérdéseket tett fel a felpereseknek, valamint dokumentumok benyújtására szólította fel őket. A felek ezen intézkedéseknek eleget tettek.

26      A Törvényszék a 2011. június 22‑i tárgyaláson meghallgatta a felek szóbeli előadásait és az általa feltett kérdésekre adott válaszaikat.

27      A Görög Köztársaság azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        semmisítse meg vagy módosítsa a megtámadott határozatot abban a részében, amelyben az pénzügyi korrekciókat rendel el a Görög Köztársaság terhére;

–        kötelezze a Bizottságot a költségek viselésére.

28      A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        utasítsa el a keresetet;

–        kötelezze a Görög Köztársaságot a költségek viselésére.

 A jogkérdésről

1.     A „Zöldségek és gyümölcsök – Citrusfélék feldolgozása” ágazatra vonatkozó kiadásokra alkalmazott pénzügyi korrekcióról

29      A Görög Köztársaság a „Zöldségek és gyümölcsök – Citrusfélék feldolgozása” ágazatra vonatkozó kiadásokra alkalmazott pénzügyi korrekcióval kapcsolatban két jogalapra hivatkozik. Az első jogalapot az EK 233. cikk megsértésére, a jogerő elvének megsértésére és a végső elszámolásra vonatkozó közösségi rendeletek és iránymutatások megsértésére alapítja. A második jogalapot a tények téves értékelésére, az indokolás elégtelenségére, az arányosság elvének megsértésére és a mérlegelési jogkör határainak megsértésére alapítja.

 Az EK 233. cikk megsértésére, a jogerő elvének megsértésére és a végső elszámolásra vonatkozó közösségi rendeletek és iránymutatások megsértésére alapított első jogalapról

30      Az első jogalap keretében a felperes lényegében három kifogást terjeszt elő. Először is, a Bíróság a fenti 10. pontban hivatkozott 2005. július 7‑i ítélettel végleges jelleggel elbírálta a jogvitát, és így a Bizottság nem állapíthatott meg újabb pénzügyi korrekciót. Másodszor, a Bizottság tévesen számította a 729/70 rendelet 5. cikke szerinti 24 hónapos határidőt az 1999. augusztus 16‑i levéltől, amely – a 729/70/EGK tanácsi rendeletnek az EMOGA Garanciarészlege végső elszámolási eljárása tekintetében történő alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1663/95/EK rendelet (HL L 158., 6. o.) 8. cikke (1) bekezdésének első albekezdésébe ütköző módon – nem tartalmazza a kiadások becsült összegét. Harmadszor, kiegészítő ellenőrzések hiányos végrehajtása esetén a Bizottság nem alkalmazhatott 2%‑os átalánykorrekciót.

 Az első kifogásról, miszerint a Bizottság nem állapíthatott meg újabb pénzügyi korrekciót a fenti 10. pontban hivatkozott 2005. július 7‑i ítéletet követően

31      A Görög Köztársaság emlékeztet arra, hogy a fenti 10. pontban hivatkozott 2005. július 7‑i ítéletével a Bíróság megsemmisítette a 2002/881 határozatot azzal az indokolással, hogy a Bizottság által megállapított négy hiányosság közül kettő – bizonyos citrusgyümölcsök szállításának nem kielégítő ellenőrzése és a szállított termékek mennyiségére vonatkozó dokumentumok (mérlegelési bizonylatok) megőrzésének elmulasztása – nem volt megalapozott. Következésképpen a Bíróság végleges jelleggel elbírálta a Bizottsággal szemben felmerült vitát. A Görög Köztársaság szerint ugyanis a Bíróság, ha úgy vélte volna, hogy a Bizottság által megállapított másik két hiányosság – hogy a támogatásokat csekkel fizették ki, és hogy egyes termelőknek nem fizették ki határidőn belül a támogatást – elegendő a korrekciót kiszabó bizottsági határozat megindokolására, akkor nem semmisítette volna meg a 2002/881 határozatot. Következésképpen a Görög Köztársaság szerint a fenti 10. pontban hivatkozott 2005. július 7‑i ítéletet követően a Bizottság nem ismételhette meg a végső elszámolási eljárást annak érdekében, hogy újabb pénzügyi korrekciót alkalmazzon.

32      Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint valamely intézményi aktus közösségi bíróság általi megsemmisítése esetén az EK 233. cikk arra kötelezi az aktust kibocsátó intézményt, hogy megtegye az ítéletben foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket. E tekintetben a Bíróság és a Törvényszék kifejtette, hogy ahhoz, hogy a megsemmisített jogi aktust kibocsátó intézmény a megsemmisítő ítéletnek eleget tegyen, és azt teljes mértékben végrehajtsa, nemcsak az ítélet rendelkező részét köteles tiszteletben tartani, hanem az annak szükséges alátámasztását képező indokokat is, mivel ezek nélkül nem lehet megállapítani a rendelkező részben foglaltak pontos értelmét. Ezek ugyanis azok az indokok, amelyek egyrészt megnevezik a jogellenesnek minősülő adott rendelkezést, másrészt rámutatnak a rendelkező részben megállapított jogellenesség pontos okaira, és amelyeket a megsemmisített aktus helyébe lépő új aktusnál az érintett intézménynek figyelembe kell vennie (ebben az értelemben lásd a Bíróság 97/86., 99/86., 193/86. és 215/86. sz., Asteris és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 1988. április 26‑án hozott ítélet [EBHT 1988., 2181. o.] 27. pontját; a Törvényszék T‑132/06. sz., Gorostiaga Atxalandabaso kontra Parlament ügyben 2007. április 24‑én hozott végzésének [EBHT 2006., II‑2359. o.] 28. pontját, és a Törvényszék T‑301/01. sz., Alitalia kontra Bizottság ügyben 2008. július 9‑én hozott ítéletének [EBHT 2008., II‑1753. o.] 97. és 98. pontját).

33      Arra is rá kell mutatni, hogy a Bíróság számos alkalommal emlékeztetett egyrészt arra, hogy a jogerő elve mind az uniós, mind pedig a nemzeti jogrendben milyen jelentős szerepet tölt be (a C-224/01. sz. Köbler‑ügyben 2003. szeptember 30‑án hozott ítélet [EBHT 2003., I‑10239. o.] 38. pontja; a C-234/04. sz. Kapferer‑ügyben 2006. március 16‑án hozott ítélet [EBHT 2006., I‑2585. o.] 20. pontja és a C‑352/09. P. sz., ThyssenKrupp Nirosta kontra Bizottság ügyben 2011. március 29‑én hozott ítélet [EBHT 2011., I‑2359. o.] 123. pontja), másrészt arra, hogy a jogerő csak azokhoz a ténybeli és jogi kérdésekhez kapcsolódik, amelyeket a szóban forgó bírósági határozat ténylegesen vagy szükségszerűen eldöntött (a fent hivatkozott ThyssenKrupp Nirosta kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 123. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

34      A jelen ügyben a Bizottság a 2002/881 határozattal 2%‑os átalánykorrekciót alkalmazott a Görög Köztársaság által a zöldség‑ és gyümölcságazatban eszközölt kiadásokra, a következő négy hiányosságra alapozva: a támogatásokat csekkel fizették ki, egyes termelőknek nem fizették ki határidőn belül a támogatásokat, bizonyos citrusgyümölcsök szállítását nem ellenőrizték megfelelően, és nem őrizték meg a mérlegelési bizonylatokat.

35      A fenti 10. pontban hivatkozott 2005. július 7‑i ítélet 34–43. pontjában a Bíróság rámutat arra, hogy a Bizottság által az említett határozatban megállapított négy hiányosság közül kettő – hogy a támogatásokat csekkel fizették ki, és hogy egyes termelőknek nem fizették ki határidőn belül a támogatásokat – megalapozott. Az említett ítélet 36. pontjában a Bíróság többek között kifejti, hogy „a szóban forgó kiadásokra nem a közösségi szabályozásnak megfelelően került sor”, és hogy „ebből következően a Bizottság joggal zárta ki e kiadásokat a közösségi támogatásból”.

36      Minthogy a Bizottság által hivatkozott négy hiányosságból kettő nem volt megalapozott (a fenti 10. pontban hivatkozott 2005. július 7‑i ítélet 44–53. pontja), és ennélfogva a Bíróság megfogalmazása szerint a 2%‑os átalánykorrekció „elégtelen indokoláson alapul”, a 2002/881 határozatot a Bíróság megsemmisítette abban a részében, amelyben az a gyümölcs‑ és zöldségágazat kiadásainak 2%‑át kizárja a közösségi finanszírozásból (a fenti 10. pontban hivatkozott 2005. július 7‑i ítélet 54. és 55. pontja).

37      A Görög Köztársaság állításával ellentétben, és ahogyan a fenti 35. pontból is következik, a Bíróság a fenti 10. pontban hivatkozott 2005. július 7‑i ítéletben nem határozott úgy, hogy a megalapozottnak ítélt két hiányosság nem adhat okot pénzügyi korrekció alkalmazására.

38      E tekintetben meg kell állapítani, hogy amennyiben a Bizottság a 2002/881 határozatot négy olyan hiányosság megállapítására alapította, amelyek közül kettőt a Bíróság a fenti 10. pontban hivatkozott 2005. július 7‑i ítéletben megalapozatlannak nyilvánított, a Bíróság nem dönthette el a Bizottság helyett azt, hogy milyen következményeket kell levonni az alkalmazandó pénzügyi korrekció tekintetében a Bizottság által megállapított és a Bíróság által megalapozottnak ítélt két hiányosságból (ebben az értelemben lásd a Törvényszék T‑196/01. sz., Aristoteleio Panepistimio Thessalonikis kontra Bizottság ügyben 2003. szeptember 30‑án hozott ítélet [EBHT 2003., II‑3987. o.] 224. és 225. pontját).

39      Ezt a következtetést nem kérdőjelezi meg a Törvényszék T‑33/07. sz., Görögország kontra Bizottság ügyben 2009. június 11‑én hozott, a Görög Köztársaság által a tárgyalás során hivatkozott ítélete (az EBHT‑ban nem tették közzé), amelyet helybenhagyott a Bíróság C‑321/09. P. sz., Görögország kontra Bizottság ügyben 2011. április 7‑én hozott ítélete (az EBHT‑ban még nem tették közzé). A fent hivatkozott Görögország kontra Bizottság ügyben 2009. június 11‑én hozott ítélet alapjául szolgáló ügyben a Törvényszék azt mondta ki, hogy a Bizottság által megállapított négy hiányosság közül csak egy nem volt megalapozott, amely nem minősül „alapvető fontosságú tényezőnek”, csupán „kisebb jelentőségűnek”, míg a többi hiányosság „alapvető problémának” tekinthető, majd azt állapította meg, hogy nem kell megsemmisíteni a Bizottság határozatát (a fent hivatkozott Görögország kontra Bizottság ügyben 2009. június 11‑én hozott ítélet 211. és 212. pontja). A jelen ügyben azonban sem az összefoglaló jelentés, sem a végső bizottsági álláspont nem értékeli kisebb jelentőségűnek a csekkel történt kifizetésre vonatkozóan megállapított hiányosságot.

40      Másfelől hozzá kell ehhez tenni, hogy – ellentétben azzal, amit a Görög Köztársaság állít anélkül, hogy alátámasztaná – nem ütközik az uniós jogba, ha a végső elszámolási eljárás végén hozott bizottsági határozat megsemmisítése esetén újból lefolytatják a végső elszámolási eljárást. Az 1995. május 22‑i 1287/95/EK tanácsi rendelettel (HL L 125., 1. o.) módosított 729/70 rendelet 5. cikke (2) bekezdése c) pontjának ötödik albekezdése, amelynek értelmében „nem utasítható el azoknak a kiadásoknak a finanszírozása, amelyek több mint huszonnégy hónappal azelőtt merültek fel, hogy a Bizottság e vizsgálatok eredményét írásban közölte az érintett tagállammal”, nem képezi akadályát a végső elszámolási eljárás újbóli lefolytatásának, mivel a 2002/881 határozat megsemmisítését követően a Bizottság által alkalmazott újabb pénzügyi korrekció is azokra a kiadásokra vonatkozik, amelyek az azt megelőző 24 hónapon belül merültek fel, hogy a Bizottság a vizsgálatok eredményét írásban közölte a Görög Köztársasággal.

41      A Görög Köztársaság azon érvét illetően, miszerint a 729/70 rendelet 5. cikke (2) bekezdésének c) pontjában foglalt 24 hónapos határidőt nem lehet az 1999. augusztus 16‑i levéltől számítani, tekintettel arra, hogy a Bíróság a teljes végső elszámolási eljárást megsemmisítette, meg kell állapítani, hogy – a Görög Köztársaság állításával ellentétben – a fenti 10. pontban hivatkozott 2005. július 7‑i ítéletével a Bíróság nem határozott arról a végső elszámolási eljárásról, amelynek végén a 2002/881 határozat elfogadásra került.

42      Ugyanis, mivel az uniós bíróság által megsemmisített aktus pótlására irányuló eljárást attól a ponttól kezdve lehet megismételni, ahol a jogellenesség bekövetkezett (a Bíróság C‑458/98. P. sz., Industrie des poudres sphériques kontra Tanács ügyben 2000. október 3‑án hozott ítéletének [EBHT 2000., I‑8147. o.] 82. pontja; a fenti 32. pontban hivatkozott Gorostiaga Atxalandabaso kontra Parlament ügyben hozott ítélet 30. pontja, és a fenti 32. pontban hivatkozott Alitalia‑ügyben hozott ítélet 99. pontja), az említett aktus megsemmisítése nem érinti az eljárás összes korábbi aktusát. Jóllehet a jelen ügyben a Bizottság a 2006. május 11‑én tartott újabb kétoldalú megbeszélésre történő meghívás szakaszában indította újra az eljárást, ezt – ahogyan maga a Bizottság előadja – annak érdekében tette, hogy lehetővé tegye a Görög Köztársaság számára észrevételei előterjesztését a 2002/881 határozatnak a fenti 10. pontban hivatkozott 2005. július 7‑i ítélettel történt megsemmisítését követően.

43      A fentiekből tehát az következik, hogy a Bizottság nem sértette meg sem az EK 233. cikket, sem a jogerő elvét azáltal, hogy a megtámadott határozatban a támogatások csekkel történő kifizetése miatt indokoltnak tartotta a zöldség‑ és gyümölcságazatban az 1998‑as és az 1999‑es pénzügyi évre vonatkozó kiadásokra alkalmazott pénzügyi korrekciót.

44      Az első kifogást ezért el kell utasítani.

 A második kifogásról, amely szerint a 729/70 rendelet 5. cikke szerinti 24 hónapos határidőt nem lehet az 1999. augusztus 16‑i levéltől számítani, mert ez a levél az 1663/95 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének első albekezdésébe ütköző módon nem tartalmazza a kiadások becsült összegét

45      A Görög Köztársaság szerint a Bizottság nem tekintheti az 1999. augusztus 16‑i levelet az 1287/95 rendelettel módosított 729/70 rendelet 5. cikke (2) bekezdésének c) pontja szerinti 24 hónapos határidő kezdőpontjának, mivel az 1999. augusztus 16‑i levél az 1663/95/EK rendelet 8. cikke (1) bekezdésének első albekezdésébe ütköző módon nem tartalmazza a „kiadások becsült összegét”.

46      A Bizottság a Törvényszék kérdéseire adott írásbeli válaszaiban valamint a tárgyalás során előadta, hogy a Görög Köztársaság a jelen eljárásban nem adhatja elő ezt a kifogást, mivel a Bíróság a fenti 10. pontban hivatkozott 2005. július 7‑i ítélet alapjául szolgáló eljárás keretében végleges jelleggel elbírálta az 1999. augusztus 16‑i levél tartalmára vonatkozó kérdést.

47      A felek által nem vitatott, hogy a Görög Köztársaság nem vetette fel ezt a kifogást a fenti 10. pontban hivatkozott 2005. július 7‑i ítélet alapjául szolgáló eljárásban. A Bizottság ezért nem állíthatja azt, hogy a Bíróság a fenti 10. pontban hivatkozott 2005. július 7‑i ítélet alapjául szolgáló eljárás keretében végleges jelleggel elbírálta az 1999. augusztus 16‑i levél tartalmára vonatkozó kérdést.

48      A tárgyaláson a Görög Köztársaság előadta, hogy a fenti 10. pontban hivatkozott 2005. július 7‑i ítélet alapjául szolgáló eljárás keretében minden olyan jogalapot előterjesztett, amelyet hasznosnak ítélt meg. E tekintetben lényegében arra hivatkozik, hogy keresetlevelének a Bírósághoz történt benyújtása időpontjában nem merült fel az a kérdés, hogy az ellenőrzések eredményeiről szóló értesítésnek tartalmaznia kell‑e a kiadások becsült összegét. Kifejti, hogy erre a kifogásra csak a C‑300/02. sz., Görögország kontra Bizottság ügyben 2005. február 24‑én hozott ítélet (EBHT 2005., I‑1341. o.; a továbbiakban: 2005. február 24‑i ítélet) meghozatala után hivatkozhatott, amelyben a Bíróság első ízben kimondta, hogy az 1663/95 rendelet 8. cikke alapján a bizottsági ellenőrzések eredményeiről szóló értesítésnek tartalmaznia kellett volna a kiadások becsült összegét.

49      A Görög Köztársaság ezen érvelése nem fogadható el. A Bíróság által valamely uniós jogi szabálynak adott értelmezés szükség esetén tisztázza és pontosítja e szabály jelentését és hatályát, ahogyan azt hatálybalépésének pillanatától kezdve érteni és alkalmazni kell vagy kellett volna. Ebből következik, hogy az így értelmezett szabályt a Bíróság ítéletét megelőzően létrejött jogviszonyokra is alkalmazni lehet és kell (lásd ebben az értelemben és analógia útján a Bíróság által az EK 234. cikknek adott értelmezés időbeli hatályára vonatkozóan a Bíróság 61/79. sz. Denkavit italiana ügyben 1980. március 27‑én hozott ítéletének [EBHT 1980., 1205. o.] 16. pontját és a C‑367/93–C‑377/93. sz., Roders és társai egyesített ügyekben 1995. augusztus 11‑én hozott ítélet [EBHT 1995., I‑2229. o.] 42. pontját). A Görög Köztársaság ezért annak megindokolására, hogy nem terjeszthette elő a jelen kifogást az említett eljárásban, nem hivatkozhat arra a körülményre, hogy a fenti 48. pontban hivatkozott 2005. február 24‑i ítélet később született, mint ahogy keresetet indított a fenti 10. pontban hivatkozott 2005. július 7‑i ítélet alapjául szolgáló ügyben.

50      Következésképpen a Görög Köztársaság azáltal, hogy a fenti 10. pontban hivatkozott 2005. július 7‑i ítélet alapjául szolgáló eljárás keretében nem terjesztette elő a jelen kifogást, holott arra módja lett volna, megfosztotta magát annak lehetőségétől, hogy ezt a kifogást később előterjessze, ha egyszer a 2002/881 határozattal szembeni keresetindítás határideje lejárt.

51      Amint a fenti 41. és 42. pontban már említésre került, a Bíróság nem határozott arról a végső elszámolási eljárásról, amelynek végén a 2002/881 határozat elfogadásra került, és így e határozat megsemmisítését követően a Bizottság azzal, hogy újabb kétoldalú megbeszélésre hívta a Görög Köztársaságot, újból megindíthatta a végső elszámolási eljárást, nem érintve ezzel az eljárás korábbi aktusait. A 2002/881 határozat megsemmisítése tehát nem érintette az 1999. augusztus 16‑i levelet, amelyben a Bizottság az ellenőrzései eredményeit közölte.

52      Következésképpen a megtámadott határozatot olyan eljárás végén fogadták el, amely részben megegyezik azzal, amelynek végén a 2002/881 határozatot elfogadták.

53      Ezért, amennyiben a Görög Köztársaság számára megengednék, hogy a jelen eljárás keretében olyan eljárási aktusra vonatkozó kifogást terjesszen elő, amelyet a 2002/881 határozat megsemmisítése nem érintett, annak ellenére, hogy nem volt akadályoztatva abban, hogy a fenti 10. pontban hivatkozott 2005. július 7‑i ítélet alapjául szolgáló eljárás keretében a Bíróság előtt hivatkozzon erre a kifogásra, gyakorlatilag annak megengedését jelentené, hogy nem kell betartania a 2002/881 határozattal szembeni keresetindítás határidejét.

54      Márpedig az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az eljárási határidőkre vonatkozó uniós szabályozás szigorú alkalmazása felel meg a jogbiztonság követelményének, illetve annak a feltételnek, hogy a bírósági eljárásban ne érvényesülhessen hátrányos megkülönböztetés, sem önkényes bánásmód (lásd ebben az értelemben a Bíróság C‑73/10. P. sz., Internationale Fruchtimport Gesellschaft Weichert kontra Bizottság ügyben 2010. november 16‑án hozott végzésének [EBHT 2010., I‑11535. o.] 49. pontját).

55      Következésképpen a második kifogást mint elfogadhatatlant el kell utasítani.

 A harmadik kifogásról, amely szerint kiegészítő ellenőrzések hiányos végrehajtása esetén nem lehetett volna 2%‑os átalánykorrekciót alkalmazni

56      A Görög Köztársaság előadja, hogy nem lehet pénzügyi korrekciót alkalmazni pusztán amiatt, hogy egy tagállam hiányosan végzett el egy kiegészítő ellenőrzést. Csak a kiegészítő vizsgálat teljes elmulasztása indokolná a 2%‑os átalánykorrekciót alkalmazását.

57      Feltéve hogy a támogatások kifizetési módjának ellenőrzése kiegészítő ellenőrzésnek minősül, meg kell állapítani, hogy pusztán az a tény, hogy csupán egyes kifizetések esetében került sor csekkel történő fizetésre, nem pedig valamennyiében, nem elegendő annak alátámasztásához, hogy a Görög Köztársaság csupán hiányosan ellenőrizte a támogatások kifizetési módját. E tekintetben a Bizottság azt állítja, hogy a Görög Köztársaság „egyáltalán nem ellenőrizte” azt, hogy megfelelő volt‑e a támogatások kifizetési módja, amit a Görög Köztársaság nem vitat bizonyítékkal alátámasztott módon, csupán azt állítja, hogy az elvégzett ellenőrzések pusztán hiányosak voltak, és ezért a Bizottság állítása „nyilvánvalóan téves”.

58      E feltételek mellett a harmadik kifogást, és következésképpen az első jogalapot el kell utasítani.

 A tények téves értékelésére, az indokolás elégtelenségére, az arányosság elvének megsértésére és a mérlegelési jogkör határainak megsértésére alapított második jogalapról

59      A jelen jogalap két részből áll. Az első részt a tények téves értékelésére és az indokolás elégtelenségére alapították. A második részt az arányosság elvének megsértésére és a mérlegelési jogkör határainak megsértésére alapították.

 A tények téves értékelésére és az indokolás elégtelenségére alapított első jogalapról

60      A megtámadott határozat indokolásával kapcsolatban, amelyet a felperes a jelen rész keretében vitat, emlékeztetni kell arra, hogy a következetes ítélkezési gyakorlat szerint az EMOGA végső elszámolására vonatkozó határozatok kidolgozásának különleges összefüggésében valamely határozat indokolását akkor kell megfelelőnek tekinteni, ha a címzett államot szorosan bevonták a határozat kidolgozásának folyamatába, és az ismerte azokat az indokokat, amelyek miatt a Bizottság úgy vélte, hogy a vitatott összeget az EMOGA nem számolhatja el (lásd a Bíróság C‑130/99. sz., Spanyolország kontra Bizottság ügyben 2002. március 21‑én hozott ítéletének [EBHT 2002., I‑3005. o.] 126. pontját és C‑335/03. sz., Portugália kontra Bizottság ügyben 2005. április 14‑én hozott ítéletének [EBHT 2005., I‑2955. o.] 84. pontját, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot; a Törvényszék T‑373/05. sz., Olaszország kontra Bizottság ügyben 2009. július 10‑én hozott ítéletének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 51. pontját).

61      Márpedig – feltételezve, hogy a felperes azt kifogásolja, hogy a Bizottság nem ismertette az alkalmazott korrekció alapjául szolgáló indokokat – először is azt kell megállapítani, hogy az összefoglaló jelentés 4.3 pontja – amelyre a megtámadott határozat kifejezetten hivatkozik – ismerteti a Bizottság szervezeti egységei előtt lefolytatott közigazgatási eljárás különböző szakaszait, amelyekbe a Görög Köztársaságot is szorosan bevonták. A megtámadott határozat továbbá a korrekció indokaként egyértelműen a következőt nevezi meg: „Csekkel történő kifizetések, amelyek lerontják az elvégzett ellenőrzések minőségét”, és utal az összefoglaló jelentésre, amelynek a Bizottság végső álláspontját ismertető 4.3.5 pontja egyértelműen megfogalmazza, hogy „[a] jelen pénzügyi korrekciót az ellenőrzési rendszer gyengesége indokolja, amelynek köszönhetően a görög hatóságok engedélyezték a csekkel történő kifizetéseket”.

62      A felperes ilyen feltételek mellett nem állíthatja, hogy a megtámadott határozat indokolása „határozatlan és nem elegendő”.

63      A tények állítólagos téves értékelésével kapcsolatban a Görög Köztársaság előadja, hogy a megtámadott határozat jogellenes, amennyiben azon a megállapításon alapul, hogy a csekkel történő kifizetési gyakorlat „nem volt ritka”, holott először is csak egyes termelői szervezeti tagoknak fizettek csekkel, másodszor a vonatkozó nemzeti szabályozás összhangban állt a közösségi szabályozással, harmadszor pedig a támogatásokat az összes termelői szervezeti tagnak kifizették az 1997/1998‑as gazdasági évre vonatkozóan.

64      A jelen ügyben emlékeztetni kell arra, hogy a Bizottság a „Zöldségek és gyümölcsök – Citrusfélék feldolgozása” ágazatban az 1997/1998‑as gazdasági évre vonatkozó pénzügyi korrekció alkalmazását a következő okokkal indokolta: „Ellenőrzési hiányosságok” és „Csekk formájában megvalósult kifizetések, amelyek lerontják az elvégzett ellenőrzések minőségét”.

65      Ahogyan arra a Bizottság jogosan rámutat, a Bíróság a fenti 10. pontban hivatkozott 2005. július 7‑i ítéletében már kimondta, hogy az egyes termelőknek csekkel történő kifizetések miatt a szóban forgó kiadásokra nem a közösségi szabályoknak megfelelően került sor, és ebből következően a Bizottság jogosan zárta ki ezeket a kiadásokat a 2002/881 határozattal a közösségi finanszírozásból.

66      A Görög Köztársaság egyébként nem vitatja, hogy egyes termelői szervezeti tagoknak csekkel fizették ki a támogatásokat, de azt állítja, hogy a vonatkozó nemzeti szabályozás összhangban állt a közösségi szabályozással, és hogy annak ellenére, hogy egyes esetekben csekkel történt a kifizetés, valamennyi termelői szervezeti tag megkapta a támogatásokat.

67      Márpedig egyrészt az az állítás, miszerint a nemzeti szabályozás összhangban állt a közösségi szabályozással, nem alkalmas arra, hogy kétségbe vonja azt a megállapítást, hogy csekkel eszközöltek kifizetéseket.. Másrészt azt kell megállapítani, hogy a Bizottság az összefoglaló jelentés 4.3.3.1 pontjában rámutat arra, hogy az első tárcaközi körlevél, amely kötelezővé tette a kifizetések átutalással történő teljesítését, az 1997/1998‑as gazdasági évnél később kelt, és a Bizottság ebből azt a következtetést vonta le, hogy ebben a gazdasági évben nem volt szokatlan, hogy a támogatást nem banki vagy postai átutalással fizették ki, hanem más módon, és a Bizottság ezen állításának pontatlanságát a Görög Köztársaságnak nem sikerült a keresetlevélben vagy a válaszban bizonyítania.

68      A Görög Köztársaság azon érvét, miszerint annak ellenére, hogy csekkel fizettek ki támogatásokat, teljesült az egyes citrusfélék termelői részére közösségi támogatási rendszer bevezetéséről szóló 2202/96/EK tanácsi rendelet részletes alkalmazási szabályairól szóló, 1997. június 26‑i 1169/97/EK bizottsági rendelet (HL L 169., 15. o.) 15. cikkének (2) bekezdésében kitűzött cél, azaz hogy a termelők az alkalmazandó határidőkön belül megkapják a támogatást, hatástalannak kell nyilvánítani, mivel a kifizetéseknek meg kell felelniük a közösségi szabályozásnak ahhoz, hogy az EMOGA finanszírozza őket (ebben az értelemben lásd a Törvényszék T‑364/04. sz., Görögország kontra Bizottság ügyben 2008. április 9‑én hozott ítélet [az EBHT‑ban nem tették közzé] 69. pontját).

69      Ezért a Görög Köztársaság nem állíthatja azt, hogy a Bizottság a jelen ügyben tévesen értékelte a tényeket.

70      Következésképpen az első részt el kell utasítani.

 Az arányosság elvének és a mérlegelési jogkör határainak megsértésére alapított második részről

71      A Görög Köztársaság szerint a Bizottság nyilvánvalóan túlzott mértékű korrekciót alkalmazott az EMOGA által amiatt elszenvedett állítólagos veszteségekre tekintettel, hogy egyes termelői szervezeti tagoknak csekkel fizettek ki támogatásokat.

72      Emlékeztetni kell arra, hogy a pénzügyi korrekció összegét illetően a Bizottság teljes egészében visszautasíthatja a felmerült kiadások EMOGA‑ra terhelését, amennyiben úgy találja, hogy nincsenek megfelelő ellenőrzési eljárások (a Bíróság C‑263/98. sz., Belgium kontra Bizottság ügyben 2001. szeptember 20‑án hozott ítéletének [EBHT 2001., I‑6063. o.] 125. pontja és a Törvényszék fenti 39. pontban hivatkozott Görögország kontra Bizottság ügyben 2009. június 11‑én hozott ítéletének 140. pontja). A Bizottságnak azonban tiszteletben kell tartania az arányosság elvét, amely megköveteli, hogy az intézmények aktusai ne haladják meg a kitűzött cél elérésére alkalmas és ahhoz szükséges mértéket (a Bíróság 15/83. sz. Denkavit Nederland ügyben 1984. május 17‑én hozott ítéletének [EBHT 1984., 2171. o.] 25. pontja). Ha végső elszámolási feladata keretében a Bizottság ahelyett, hogy visszautasítaná az összes kiadás finanszírozását, arra törekszik, hogy olyan szabályokat állapítson meg, amelyek különbséget tesznek aszerint, hogy a különböző szintű ellenőrzési hiányosságok milyen mértékű kockázatot jelentenek az EMOGA számára, akkor a tagállamnak kell bizonyítania, hogy ezek a kritériumok önkényesek és méltánytalanok (a Bíróság C‑50/94. sz., Görögország kontra Bizottság ügyben 1996. július 4‑én hozott ítéletének [EBHT 1996., I‑3331. o.] 28. pontja és fenti 39. pontban hivatkozott Görögország kontra Bizottság ügyben 2009. június 11‑én hozott ítélet 140. pontja).

73      Az alkalmazott korrekció jellegét illetően meg kell jegyezni, hogy az „EMOGA Garanciarészlege számláinak végső elszámolására vonatkozó határozat előkészítése során a pénzügyi következmények kiszámítására vonatkozó iránymutatás” című VI/5330/97. sz. dokumentum (a továbbiakban: VI/5330/97. sz. dokumentum) alapján, amennyiben nem határozható meg pontosan az Európai Közösséget ért kár, a Bizottság átalánykorrekciót helyezhet kilátásba (lásd ebben az értelemben a C‑346/00. sz., Egyesült Királyság kontra Bizottság ügyben 2003. szeptember 18‑án hozott ítélet [EBHT 2003., I‑9293. o.] 53. pontját, és a Törvényszék T‑281/06. sz., Spanyolország kontra Bizottság ügyben 2009. április 30‑án hozott ítéletének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 66. pontját).

74      Közelebbről, a VI/5330/97. sz. dokumentum szerint, amennyiben valamely tagállam megfelelően végezte el a kulcsellenőrzéseket, de teljes mértékben elmulasztott egy vagy több másodlagos ellenőrzést, 2%‑os korrekciót kell alkalmazni, tekintettel annak kisebb mértékű kockázatára, hogy az EMOGA veszteségeket szenved, valamint figyelemmel a jogsértés kisebb súlyára. Amennyiben azonban egy tagállam minden kulcsellenőrzést elvégzett, de azokat nem a rendeletek által előírt számban, gyakorisággal vagy szigorral hajtották végre, 5%‑os mértékű korrekciót kell alkalmazni, mivel ésszerűen feltételezhető, hogy ezek az ellenőrzések nem biztosították az elvárt mértékben a kérelmek szabályosságát, és jelentős kockázata volt annak, hogy az EMOGA veszteségeket szenved.

75      A jelen ügyben a második jogalap első részének vizsgálatából (lásd a fenti 63–69. pontot) kitűnik, hogy a Bizottság jogosan állapította meg azt, hogy egyes támogatások csekkel történt kifizetése miatt a szóban forgó kiadásokra nem a közösségi szabályoknak megfelelően került sor.

76      A fenti 10. pontban hivatkozott 2005. július 7‑i ítéletben a Bíróság már kimondta, hogy jóvá kell hagyni a Bizottságnak az EMOGA‑t ért pénzügyi veszteségek kockázatának fennállására vonatkozó megállapítását (lásd a 41. és 42. pontot).

77      Azt kell tehát megállapítani, hogy a Bizottság a VI/5330/97. sz. dokumentum megsértése nélkül ésszerűen szabhatott ki 2%‑os átalánykorrekciót, amely az alkalmazható mértékek közül a legalacsonyabb (lásd ebben az értelemben a fenti 73. pontban hivatkozott Egyesült Királyság kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 56. pontját és a C‑418/06. P. sz., Belgium kontra Bizottság ügyben 2008. április 24‑én hozott ítélet [EBHT 2008., I‑3047. o.] 137. pontját).

78      Másfelől, amennyiben – ahogyan ezt a Bizottság a tárgyaláson előadta – a támogatások kifizetési módjának ellenőrzése kulcsellenőrzésnek minősül, emlékeztetni kell arra, hogy a VI/5330/97. sz. dokumentum szerint a Bizottság 5 %‑os korrekciót is alkalmazhatott volna a kulcsellenőrzésekben történt hibák vonatkozásában A Bizottság mindazonáltal megerősítette, hogy az EMOGA‑t ért veszteségek kisebb mértékű kockázatára tekintettel 2%‑ra csökkentette a pénzügyi korrekció mértékét.

79      Ilyen feltételek mellett a Görög Köztársaság nem kifogásolhatja, hogy a Bizottság aránytalan mértékű pénzügyi korrekciót alkalmazott vele szemben.

80      A fentiekből következően a második jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani.

2.     A vidékfejlesztéshez kapcsolódó intézkedések ágazatában a 2003‑as és a 2004‑es pénzügyi évre vonatkozó kiadásokra alkalmazott korrekcióról

81      A Görög Köztársaság három, a vidékfejlesztéshez kapcsolódó intézkedések ágazatában a 2003‑as és a 2004‑es pénzügyi évre vonatkozó kiadásokra alkalmazott pénzügyi korrekcióra vonatkozó jogalapra hivatkozik. Az első jogalapot a lényeges eljárási szabályok megsértésére és másodlagosan a Bizottság hatáskörének időbeli hiányára alapítja. A második jogalapot az indokolás elégtelenségére alapítja. A harmadik jogalapot jogszabálysértésre, ténybeli hibákra, az indokolás elégtelenségére, az arányosság elvének megsértésére és a mérlegelési jogkör határainak megsértésére alapítja.

 A lényeges eljárási szabályok megsértésére és másodlagosan a Bizottság hatáskörének időbeli hiányára alapított első jogalapról

82      A jelen jogalap két részből áll. Az első jogalapot a lényeges eljárási szabályok megsértésére alapították. A második – az elsőhöz képest másodlagos – jogalapot a Bizottság hatáskörének időbeli hiányára alapították.

 A lényeges eljárási szabályok megsértésére alapított első jogalapról

83      Az első rész keretében a Görög Köztársaság két kifogást hoz fel. Egyrészt azt állítja, hogy az 1258/1999 rendelet 7. cikkének (4) bekezdésében és az 1663/95 rendelet 8. cikkében előírt, a Bizottság és az érintett tagállam képviselői között megtartott kétoldalú megbeszélések során a Bizottságnak közölnie kellett volna a javasolandó pénzügyi korrekciók ideiglenes becslését. Másrészt azt kifogásolja, hogy a Bizottság a kétoldalú megbeszélés során nem ismertette arra vonatkozó álláspontját, hogyan értékeli a jogsértések súlyát és a miattuk a Közösséget ért pénzügyi veszteséget.

–       Az első kifogásról, amely szerint nem folytattak megbeszélést a tervezett korrekciók becsült összegéről

84      Az 1258/1999 rendelet 7. cikke (4) bekezdésének második albekezdése szerint a Bizottság vizsgálatának eredményét és az érintett tagállam válaszát írásban közlik, ami után a két fél arra törekszik, hogy megállapodásra jusson a megteendő intézkedéseket illetően.

85      A 2245/1999/EK rendelettel módosított 1663/95 rendelet 8. cikkének (1) bekezdése meghatározza ezen eljárás részletes szabályait. A vizsgálat befejezésekor a Bizottság értesíti az érintett tagállamot ellenőrzései eredményeiről, és feltünteti a végrehajtandó korrekciós intézkedéseket. A tagállam két hónapon belül válaszol. A válaszadási határidő lejárta után a Bizottság kétoldalú megbeszélésre hívja a feleket, amelyen igyekeznek megállapodásra jutni a végrehajtandó intézkedések, a jogsértés súlyának kiértékelése, valamint a Közösséget ért pénzügyi veszteség tekintetében. Ezt követően a Bizottság hivatalosan közli a tagállammal a megállapításait, és közli a kizárandó kiadások becsült összegét.

86      Az 1663/95 rendelet 8. cikke (1) bekezdése első albekezdésének a 2245/1999 rendelettel történt módosítása előtt hatályos szövege úgy rendelkezett, hogy a tagállamnak címzett, az ellenőrzés eredményeiről szóló értesítésnek tartalmaznia kell az érintett szabályoknak való jövőbeli megfelelőség biztosítása érdekében meghozandó korrekciós intézkedéseket, valamint a kiadások becsült összegét. Jelenleg az 1663/95 rendeletnek a 2245/1999 rendelettel történt módosítása szerint az első bizottsági levélnek tartalmaznia kell a bizottsági ellenőrzések eredményeit, de nem kell tartalmaznia a kizárni szándékozott kiadások becsült összegét (a Törvényszék T‑266/04. sz., Spanyolország kontra Bizottság ügyben 2008. február 14‑én hozott ítéletének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 199. pontja, és T‑263/06. sz. Görögország kontra Bizottság ügyben 2008. november 26‑án hozott ítéletének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 65. pontja). Ezenkívül – ahogyan erre a Bizottság jogosan rámutatott – a tagállammal folytatott megbeszélés során a Bizottság nem köteles az elutasítandó összeg közlésére vagy arra vonatkozóan bármilyen javaslat tételére (a fent hivatkozott Görögország kontra Bizottság ügyben 2008. november 26‑án hozott ítélet 67. pontja). A 2245/1999 rendelet (3) preambulumbekezdése alapján a Bizottságnak nincs joga, és nem is lenne méltányos a részéről, hogy mielőtt a tagállamnak lehetősége lenne a válaszadásra, megbecsülje azokat a kiadásokat, amelyeket a ténymegállapításai eredményeként ki akar zárni. Az eljárás lefolytatása lehetővé teszi a Bizottság számára különösen azt, hogy magyarázatot kapjon a tagállamtól a megállapított szabálytalanságokra, és hogy esetlegesen figyelembe vegye ezeket a magyarázatokat az általa kizárni szándékozott kiadások összegének meghatározásánál (a Bíróság C‑332/06. P. sz., Görögország kontra Bizottság ügyben 2007. október 11‑én hozott ítéletének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 47. pontja).

87      A Bizottság által kizárni szándékozott kiadások becsült összegét ettől kezdve a módosított 1663/95 rendelet 8. cikke (1) bekezdése harmadik albekezdésének megfelelően a kétoldalú megbeszélést követően küldött levélnek kell tartalmaznia (ebben az értelemben lásd a Törvényszék T‑251/04. sz., Görögország kontra Bizottság ügyben 2006. június 20‑án hozott ítéletének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 181. pontját, és a fenti 39. pontban hivatkozott Görögország kontra Bizottság ügyben 2009. június 11‑én hozott ítélet 81. pontját).

88      A jelen ügyben a Görög Köztársaság vitatja, hogy a Bizottság a kétoldalú megbeszélés során ideiglenes becslést adott volna az esetleges pénzügyi korrekciókról. A fenti 86. pontban kifejtetteknek megfelelően a Bizottság sem a kétoldalú megbeszélés előtt, sem pedig annak során nem volt köteles közölni a Görög Köztársasággal az elutasítani kívánt összeget. A Bizottság ezt az összeget 2006. október 3‑i levelében hivatalosan közölte a Görög Köztársasággal, a módosított 1663/95 rendelet 8. cikke (1) bekezdése harmadik albekezdésében foglalt rendelkezéseknek megfelelően.

89      Ezt a következtetést nem kérdőjelezi meg a Görög Köztársaságnak a válaszban kifejtett azon érve, amely szerint, mivel a kilátásba helyezett korrekciók becsült összegéről nem folytattak kétoldalú megbeszélést, az érintett tagállam azt hihette, hogy a Bizottság már nem véli úgy, hogy jogsértéseket követett volna el. A jelen ügyben a kétoldalú megbeszélésre szóló meghívásból ugyanis – ahogyan ezt a Bizottság is jogosan megjegyzi – egyértelműen az következik, hogy a Bizottság szervezeti egységei „kilátásba helyezték, hogy javaslatot tesznek egyes kiadásoknak a közösségi finanszírozásból történő kizárására”, miközben ezen korrekciók összegére vonatkozóan semmilyen megbeszélés nem volt tervbe véve, így a Görög Köztársaság nem állíthatja azt, hogy megtévesztették.

90      Az első kifogást ezért el kell utasítani.

–       A jogsértés jellegéről és súlyáról, valamint a pénzügyi veszteségről szóló megbeszélés elmaradására vonatkozó második kifogásról

91      Az 1258/1999 7. cikke (4) bekezdésének negyedik albekezdése szerint a kétoldalú megbeszélésnek a jogsértés jellegére és súlyára, valamint az Európai Közösség által elszenvedett pénzügyi veszteségre kell vonatkoznia.

92      A 2245/1999 rendelettel módosított 1663/95 rendelet 8. cikke (1) bekezdése harmadik albekezdésének első mondata úgy rendelkezik, hogy „a Bizottság kétoldalú megbeszélésre hívja a tagállamot, amelyen igyekeznek megállapodásra jutni a végrehajtandó intézkedések, a jogsértés súlyának kiértékelése, valamint a Közösséget ért pénzügyi veszteség tekintetében”.

93      A jelen ügyben a kétoldalú megbeszélésre szóló 2006. január 19‑i meghívásból kitűnik, hogy a meghíváshoz csatolt melléklet tartalmazza a kétoldalú megbeszélés tárgyát képező elemek kifejtését. E melléklet 1.1 pontjában az szerepel, hogy nem azonosították a közösségi szabályozásnak megfelelően egyedileg azokat a mezőgazdasági parcellákat, amelyekre a támogatást kérték. Az említett melléklet 2.2 pontja arra mutat rá, hogy nem került sor az integrált igazgatási és ellenőrzési rendszer (a továbbiakban: IIER) adatbázisa alapján történő keresztellenőrzésekre. A szóban forgó melléklet 3.2 pontja arról szól, hogy nem voltak megfelelőek a kedvezményezettek valamennyi kötelezettségvállalására és kötelezettségére irányuló helyszíni ellenőrzések. Ugyanezen melléklet 4. pontja a helyes gazdálkodási gyakorlatra és különösen annak ellenőrzésére vonatkozik.

94      A kétoldalú megbeszélésről készült, a Görög Köztársaságnak 2006. március 28‑án megküldött jegyzőkönyvből kitűnik, hogy ez a megbeszélés „a kétoldalú találkozóra szóló meghívás mellékletében említett kérdésekre összpontosított”. Azt is tartalmazza, hogy „a találkozó során a következő pontok megtárgyalására került sor abban a sorrendben, ahogyan azok a kétoldalú találkozóra szóló meghívólevélben szerepeltek”, ezek között szerepel többek között a parcellák egyedi azonosítása és az IIER adatbázisa alapján történő keresztellenőrzések (1.1 pont), az ellenőrzési jelentések tartalma (3.3 pont) és a helyes gazdálkodási gyakorlat ellenőrzése (4.3 pont).

95      A Görög Köztársaság ezért nem állíthatja, hogy a kétoldalú megbeszélés nem vonatkozott a Bizottság által megállapított hiányosságok jellegére és súlyára.

96      Azzal az állítással kapcsolatban, hogy a Közösség által elszenvedett pénzügyi veszteségre vonatkozóan a kétoldalú találkozón nem folytattak megbeszélést, a Görög Köztársasággal ellentétben azt kell megállapítani, hogy a kétoldalú találkozóról készült jegyzőkönyv hivatkozik a kétoldalú megbeszélésre szóló meghívásra, amely említi a kulcsellenőrzésekkel kapcsolatos hiányosságokra vonatkozó VI/5330/97. sz. dokumentumot. Márpedig az ebben a dokumentumban foglalt iránymutatások többek között azon alapulnak, hogy a kulcsellenőrzésekkel kapcsolatos hiányosságok megállapítása esetén fennáll annak kockázata, hogy az EMOGA veszteségeket szenved el (ebben az értelemben lásd a fenti 86. pontban hivatkozott Görögország kontra Bizottság ügyben 2008. november 26‑án hozott ítélet 76. és 77. pontját).

97      A második kifogást, és ennélfogva a jelen jogalap első részét ezért el kell utasítani.

 A Bizottság hatáskörének időbeli hiányára alapított második részről

98      A Görög Köztársaság előadja, hogy ha a Törvényszék nem ad helyt a lényeges eljárási szabályok megsértésére alapított jogalapnak, a megtámadott határozatot a Bizottság hatáskörének időbeli hiánya miatt kell megsemmisíteni. A Görög Köztársaság szerint a Bizottságnak a pénzügyi korrekció becsült összegét tartalmazó első értesítése a 2006. október 3‑i bizottsági levél volt. Következésképpen az 1258/1999 rendelet 7. cikkének (4) bekezdésében foglalt 24 hónapos szabályt alkalmazva a 2004. október 3. előtt eszközölt kiadások nem esnek a Bizottság hatáskörének időbeli hatálya alá.

99      Az 1258/1999 rendelet 7. cikke (4) bekezdése ötödik albekezdésének a) pontja úgy rendelkezik, hogy a finanszírozás elutasítása nem vonatkozhat azokra a kiadásokra, amelyek „több mint 24 hónappal azelőtt merültek fel, hogy a Bizottság az említett vizsgálatok eredményét írásban közölte az érintett tagállammal”.

100    Az ítélkezési gyakorlat szerint a bizottsági ellenőrzések eredményeiről szóló, az érintett tagállamnak címzett írásbeli értesítés az, amellyel a 24 hónapos határidő megkezdődik, és amely a finanszírozás elutasítását az ebben az időszakban eszközölt kiadásokra korlátozza (ebben az értelemben lásd a fenti 86. pontban hivatkozott Görögország kontra Bizottság ügyben 2007. október 11‑én hozott ítélet 48. pontját, és a Törvényszék T‑214/07. sz. Görögország kontra Bizottság ügyben 2011. március 31‑én hozott ítéletének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 39. pontját).

101    Ezért – ahogyan a Bizottság jogosan állítja, és a Görög Köztársaság állításával ellentétben – a 24 hónapos határidő nem a kiadások becsült összegét tartalmazó, 2006. október 3‑i bizottsági levéltől, hanem attól a 2005. július 4‑i bizottsági levéltől számít, amellyel a Bizottság értesítette a Görög Köztársaságot az általa végzett ellenőrzések eredményeiről. Egyébként hangsúlyozni kell, hogy ez a levél kifejezetten tartalmazza, hogy a kiadásoknak a közösségi finanszírozásból való kizárása „csak a jelen értesítés görög nyelven történő átadását megelőző legfeljebb 24 hónapon belül eszközölt kiadásokra vonatkozik”.

102    Az előbbiekben kifejtett érvekből következően a jogalap második részét, és így a jelen jogalapot el kell utasítani.

 Az indokolás elégtelenségére alapított második jogalapról

103    A Görög Köztársaság lényegében azt állítja, hogy a megtámadott határozatnak nem világos az indokolása, mivel egy kulcsellenőrzés hiányos végrehajtására vonatkozóan „nem teljes mértékben kielégítő keresztellenőrzéseket” említve egyetlen jogsértésről szól, holott a 2006. október 3‑i bizottsági levélből és az összefoglaló jelentésből az következik, hogy e tekintetben a Bizottság eredetileg a kulcsellenőrzéseket illetően az „agrár‑környezetvédelemre” irányuló intézkedésekkel kapcsolatban öt, a „mezőgazdasági földterületek erdősítésére” irányuló intézkedéssel kapcsolatban pedig két hiányosságra hivatkozott.

104    A fenti 60. pontban már említettek szerint az EMOGA végső elszámolására vonatkozó határozatok kidolgozásának különleges összefüggésében valamely határozat indokolását akkor kell megfelelőnek tekinteni, ha a címzett államot szorosan bevonták a határozat kidolgozásának folyamatába, és ismerte azokat az indokokat, amelyek miatt a Bizottság úgy vélte, hogy a vitatott összeget az EMOGA nem számolhatja el.

105    A jelen ügyben először is rá kell mutatni arra, hogy az összefoglaló jelentés, amelyre a megtámadott határozat kifejezetten hivatkozik, egyértelműen meghatározza a Bizottság szervezeti egységei előtt lefolytatott közigazgatási eljárás különböző szakaszait, amelyekbe a Görög Köztársaságot is szorosan bevonták. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a megtámadott határozat a (4) preambulumbekezdésében világosan utal „az elvégzett ellenőrzések, a kétoldalú megbeszélések eredményei és az egyeztetési eljárások” alapján levont következtetésekre.

106    Ezt követően arra kell rámutatni, hogy a Görög Köztársaságot ezen eljárás alatt tájékoztatták arról, hogy különböző kifogások merültek fel vele szemben. Erről tanúskodik a Bizottság 2005. július 4‑i, a Görög Köztársaságot a lefolytatott ellenőrzések eredményeiről értesítő levele, a 2006. október 3‑i bizottsági levél, a kétoldalú megbeszélésre meghívó levél, valamint az erről a megbeszélésről készült jegyzőkönyv.

107    Ami konkrétan a 2006. október 3‑i bizottsági levelet illeti, amelyre maga a Görög Köztársaság is hivatkozott, azt kell megállapítani, hogy az említett levél többek között öt, kulcsellenőrzésekkel kapcsolatos hiányosságot állapít meg az „agrár‑környezetvédelemre” irányuló intézkedésekre vonatkozóan, és két, kulcsellenőrzésekkel kapcsolatos hiányosságot a „mezőgazdasági földterületek erdősítésére” irányuló intézkedésre vonatkozóan. A Bizottság ezeket a hiányosságokat – a levélben megfogalmazottak szerint – az általa elvégzett ellenőrzés, a vizsgálatairól szóló értesítés, a Görög Köztársaság által a bizottsági ellenőrzések közlését követően adott válaszok elemzése és a kétoldalú megbeszélés alapján állapította meg. Ennek megállapítása egyértelműen kitűnik a levél mellékletének 1. pontjából. A Görög Köztársaság állításával ellentétben a kulcsellenőrzésekkel kapcsolatban az „agrár‑környezetvédelemre” irányuló intézkedésekre vonatkozóan feltárt öt hiányosságot és a „mezőgazdasági földterületek erdősítésére” irányuló intézkedésre vonatkozóan feltárt két hiányosságot a Bizottság nem csak a közigazgatási eljárás kezdeti szakaszában állapította meg.

108    Igaz – ahogyan a Görög Köztársaság állítja –, hogy az összefoglaló jelentés 16.3.5 pontja, amely a Bizottság végső álláspontját tartalmazza, nem tesz említést kifejezetten a kulcsellenőrzésekkel kapcsolatban az „agrár‑környezetvédelemre” irányuló intézkedésekre vonatkozóan feltárt öt hiányosságról és a „mezőgazdasági földterületek erdősítésére” irányuló intézkedésre vonatkozóan feltárt két hiányosságról. Csupán általánosságban azt tartalmazza, hogy „a Bizottság szervezeti egységei úgy vélik, hogy a helyszíni ellenőrzések – annak ellenére, hogy a erdősítési program kedvezményezettjeinek 100%‑ára vonatkozóan folytatták le azokat – nem pótolják az IIER alapján történő számítógépes keresztellenőrzéseket, a parcellák nem megfelelő azonosítását, és az IIER rendszerben megállapított más olyan hiányosságokat, amelyeket a Bizottság szervezeti egységei az ellenőrzéssel érintett időszakra vonatkozóan kimutattak”.

109    Meg kell azonban állapítani – ahogyan erre a Bizottság jogosan mutat rá –, hogy a Bizottság végső álláspontjának az összefoglaló jelentés 16.3.5 pontjában kifejtett záró mondatából kitűnik, hogy „a Bizottság szervezeti egységei fenntartják azt az álláspontot, amelyet a görög hatóságokkal a 2006. október 3‑i [bizottsági levélben] közöltek”, amely a kulcsellenőrzésekkel kapcsolatban az „agrár‑környezetvédelemre” irányuló intézkedésre vonatkozóan öt, a „mezőgazdasági földterületek erdősítésére” irányuló intézkedésre vonatkozóan pedig két hiányosságról tesz kifejezetten említést, ahogyan ez a fenti 107. pontban is kifejtésre került.

110    Ezért a Görög Köztársaság állításával ellentétben a megtámadott határozatból egyértelműen megállapíthatók azok az indokok, amelyek alapján a Bizottság 5%‑os korrekciót alkalmazott a Görög Köztársaság által a vidékfejlesztéshez kapcsolódó intézkedések ágazatában a 2003‑as és a 2004‑es pénzügyi évre vonatkozóan eszközölt kiadásokra.

111    Következésképpen a megtámadott határozat indokolásának elégtelenségére alapított jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani.

 A jogszabálysértésre, ténybeli hibákra, az indokolás elégtelenségére, az arányosság elvének megsértésére és a mérlegelési jogkör határainak megsértésére alapított harmadik jogalapról

112    Ez a jogalap két részből áll. Az első részt jogi és ténybeli hibákra, valamint az indokolás elégtelenségére alapították. A második részt az arányosság elvének megsértésére és a mérlegelési jogkör határainak túllépésére alapították.

 A jogi és ténybeli hibákra, valamint az indokolás elégtelenségére alapított első részről

113    Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy az EMOGA csak a mezőgazdasági piacok közös szervezése keretében, a közösségi rendelkezéseknek megfelelően végrehajtott intézkedéseket finanszírozza (ebben az értelemben lásd fenti 48. pontban hivatkozott 2005. február 24‑én hozott ítélet 32. pontját).

114    E tekintetben az EMOGA‑ra vonatkozó szabályokból az következik, hogy a tagállamoknak az adminisztratív és helyszíni ellenőrzések olyan összességét kell megszervezniük, amelyek lehetővé teszik annak biztosítását, hogy a támogatások odaítélésének anyagi és alaki feltételeit megfelelő módon betartsák. Ha ezeket az ellenőrzéseket nem szervezik meg, vagy a tagállam annyira hiányosan szervezi meg azokat, hogy kétségessé válik, hogy betartották‑e ezeket a feltételeket, akkor a Bizottság megalapozottan zárhat ki egyes, az érintett tagállam által eszközölt kiadásokat (a Bíróság C‑468/02. sz., Spanyolország kontra Bizottság ügyben 2005. április 14‑én hozott ítéletének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 36. pontja, és a Törvényszék T‑183/06. sz., Portugália kontra Bizottság ügyben 2009. szeptember 30‑án hozott ítéletének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 31. pontja).

115    Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a Bizottságnak annak érdekében, hogy bebizonyítsa a mezőgazdasági piacok közös szervezésére vonatkozó szabályok megsértését, nem kell kimerítően bizonyítania a nemzeti közigazgatási szervek által végrehajtott ellenőrzések elégtelenségét vagy az azok által közölt számadatok szabálytalanságát, hanem arra vonatkozóan kell bizonyítékot bemutatnia, hogy komoly és ésszerű kétség merül fel benne ezen ellenőrzések vagy számadatok tekintetében. A Bizottság bizonyítási terhének ilyen csökkentését az magyarázza, hogy a tagállam képes a legkönnyebben összegyűjteni és ellenőrizni az EMOGA végső elszámolásához szükséges adatokat, következésképpen a tagállam feladata ellenőrzései illetve számadatai valóságának, és adott esetben a Bizottság állításai helytelenségének legrészletesebb és legteljesebb bizonyítása (a Bíróság C‑247/98. sz., Görögország kontra Bizottság ügyben 2001. január 11‑én hozott ítéletének [EBHT 2001., I‑1. o.] 7–9. pontja, és a fenti 100. pontban hivatkozott Görögország kontra Bizottság ügyben 2011. március 31‑én hozott ítélet 51. pontja).

116    Ezen megállapítások fényében kell megvizsgálni azt, hogy – amint ezt a felperes állítja – a Bizottság tévesen állapította‑e meg először is azt, hogy az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalapból (EMOGA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról szóló 1257/1999/EK tanácsi rendelet alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2002. február 26‑i 445/2002/EK bizottsági rendelet (HL L 74., 1. o. ; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet 35. kötet 269. o.) 58. cikkét megsértve a támogatásban részesült mezőgazdasági parcellákat csak részben azonosították, másodszor hogy a 445/2002 rendelet 60. cikkét megsértve nem folytattak le keresztellenőrzéseket az IIER adatbázisa alapján, harmadszor hogy a 445/2002 rendelet 61. cikkét megsértve a helyszíni ellenőrzések nem voltak teljes körűek, negyedszer hogy a 3508/92/EGK tanácsi rendelettel az egyes közösségi támogatási intézkedésekre vonatkozóan létrehozott egységes igazgatási és ellenőrzési rendszer részletes alkalmazási szabályainak megállapításáról szóló, 2001. december 11‑i 2419/2001/EK bizottsági rendelet (HL L 327., 11. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet 34. kötet 308. o.) 20. cikkét megsértve az ellenőrzési jelentések nem voltak részletesek, és ötödször hogy a 445/2002 rendelet 61. cikkét megsértve a kedvezményezettek valamennyi kötelezettségvállalására és kötelezettségére irányuló ellenőrzések nem voltak megfelelőek.

–       A mezőgazdasági parcellák azonosításáról

117    A Görög Köztársaság lényegében azt állítja, hogy a végső elszámolási eljárás során bebizonyította, hogy a mezőgazdasági parcellákat 2003 óta a 445/2002 rendelet 58. cikkének megfelelően egyedileg azonosítják, és hogy a támogatások kifizetése nem jelentett kockázatot az EMOGA számára.

118    A 445/2002 rendelet 58. cikkének (2) bekezdése értelmében ha a vidékfejlesztési támogatási intézkedés területalapú, a parcellákat egyenként azonosítva kell feltüntetni. Ugyanezen cikk (4) bekezdése szerint a földterületeket az egyes közösségi támogatási programok integrált igazgatási és ellenőrzési rendszerének létrehozásáról szóló, 1992. november 27‑i 3508/92/EGK tanácsi rendelet (HL L 355., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet 13. kötet 223. o.) 4. és 5. cikkének megfelelően kell meghatározni.

119    A 2000. július 17‑i 1593/2000/EK tanácsi rendelettel (HL L 182., 4. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet 30. kötet 94. o.) módosított 3508/92 rendelet 1. cikkének (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy valamennyi tagállamnak létre kell hoznia egy IIER‑t.

120    Az 1593/2000 rendelettel módosított 3508/92 rendelet 2. cikke úgy rendelkezik, hogy az IIER többek között mezőgazdasági parcellák azonosítására szolgáló rendszert (a továbbiakban: MePAR) is tartalmaz.

121    Az 1593/2000 rendelettel módosított 3508/92 rendelet 4. cikkének megfelelően a MePAR‑t telekkönyvi térképek és dokumentumok és más térképészeti források alapján kell létrehozni. Ennek során a számítógépes térinformatikai rendszereknél alkalmazott technológiákat kell alkalmazni, ideértve elsősorban az egységes szabványok alapján történő légi vagy műholdas ortokorrigált digitális felvételezést, amely legalább 1:10000 léptékű térképészeti pontosságot biztosít. Minden mezőgazdasági parcellát e rendszer szerint kell tehát azonosítani (a fenti 100. pontban hivatkozott Görögország kontra Bizottság ügyben 2011. március 31‑én hozott ítélet 54. pontja).

122    Továbbá emlékeztetni kell az IIER létrehozásának jelentőségére, amelyre a Bizottság is helyesen mutatott rá. A mezőgazdasági parcellák azonosítása ugyanis kulcsszerepet játszik a földterülethez kapcsolódó rendszer helyes alkalmazásánál. A parcellák megbízható azonosítási rendszerének hiánya önmagában maga után vonja a közösségi költségvetés számára a veszteség magas kockázatát (ebben az értelemben lásd a Bíróság C‑285/03. sz., Görögország kontra Bizottság ügyben 2005. március 17‑én hozott ítéletének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 62. pontját; a Törvényszék T‑243/05. sz., Görögország kontra Bizottság ügyben 2007. szeptember 12‑én hozott ítéletének [EBHT 2007., II‑3475. o.] 61. pontját, és a fenti 100. pontban hivatkozott Görögország kontra Bizottság ügyben 2011. március 31‑én hozott ítélet 57. pontját).

123    Amint az már a fenti 109. pontban említésre került, a Bizottságnak az összefoglaló jelentés 16.3.5. pontjában kifejtett végső álláspontja a 2006. október 3‑i bizottsági levélre hivatkozik.

124    A Bizottság 2006. október 3‑i levelében ismerteti, hogy „a támogatásban részesült parcellákat nem azonosították minden esetben, ami nem tette lehetővé a földterületek pontos meghatározását és a hatékony keresztellenőrzések lefolytatását, megsértve ezzel a 445/2002 rendelet 58. cikkében foglalt rendelkezéseket”. A Bizottság utal 2005. július 4‑i levelének 1.1 pontjára is, amelyben kifejtette, hogy a parcellákat „nem azonosították egyedileg”, ahogyan ezt a 445/2002 rendelet előírja. Hozzáfűzi ehhez, hogy „az azonosítás elsősorban a mezőgazdasági parcellák és a kérdéses földterület tizedhektáronként történő lemérésén alapult, [és hogy] 2004 előtt nem volt kötelező az IIER‑bevallás illetve a parcellaazonosítási rendszerből vett […] kivonatok rendszeres bemutatása[, aminek következtében] az esetek többségében 2003 [végéig] nem volt lehetséges az egyedi azonosítás és a nem automatizált keresztellenőrzések lefolytatása”.

125    A fenti 115. pontban idézett ítélkezési gyakorlatnak megfelelően meg kell vizsgálni, hogy a Görög Köztársaság bizonyítja‑e, hogy a Bizottság megállapításai nem helytállóak.

126    A Görög Köztársaság azt állítja, hogy a Bizottsággal történt levélváltás, valamint a kétoldalú megbeszélés során bizonyítékot szolgáltatott arra, hogy 2003 óta a parcellákat a 445/2002 rendelet 58. cikkében foglalt rendelkezéseknek megfelelően egyedileg azonosítják. E tekintetben a 2005. szeptember 5‑i levelét idézi (1.1. pont). Ezenkívül több miniszteri rendeletet említ, amelyek a parcellák azonosítási módjára, és arra a kötelezettségre vonatkoznak, miszerint az IIER keretében benyújtott kérelmekben meg kell adni a parcellák pontos azonosítószámát.

127    Először is meg kell állapítani, hogy a Görög Köztársaság anélkül állítja azt, hogy bizonyítékot szolgáltatott a parcellák azonosítására vonatkozóan, hogy közölte volna, melyek ezek a bizonyítékok. A kétoldalú megbeszélésről készült jegyzőkönyvből valóban kitűnik, hogy a Görög Köztársaság e megbeszélés során több dokumentumot szolgáltatott annak érdekében, hogy bebizonyítsa a parcellák azonosítását. A felperes azonban beadványaiban nem közölte, hogy ezek a dokumentumok mennyiben bizonyítják azt, hogy a mezőgazdasági parcellákat 2003 óta a 445/2002 rendeletnek megfelelően azonosították.

128    A Görög Köztársaság ezután azon állítása alátámasztásául, hogy a mezőgazdasági parcellákat 2003 óta egyedileg azonosítják, a 2005. szeptember 5‑i levelére hivatkozik, amelynek 1.1 pontjában szerinte bizonyította, hogy a görög termelők 2003 óta végeznek ilyen azonosítást. Azt kell azonban megállapítani, hogy e levél tartalma nem alkalmas a Bizottság megállapításának cáfolására. A levélből ugyanis nem tűnik ki, hogy 2003 óta ténylegesen sor kerül Görögországban a parcelláknak a 445/2002 rendeletben előírt azonosítására. A Görög Köztársaság csupán ismerteti az összes olyan szöveget, amely arra kötelezte a termelőket, hogy az IIER keretében benyújtott kérelmekben egyedileg azonosítsák a parcellákat, hangsúlyozva emellett, hogy 2003‑ban „csekély számú mezőgazdasági termelő elmulasztotta a kérelem benyújtását”.

129    Ezenkívül meg kell állapítani, hogy az, hogy a Görög Köztársaság olyan szövegekre hivatkozik, amelyek kötelezővé teszik a parcellák egyedi azonosítását, nem elegendő annak bizonyítására, hogy ténylegesen lefolytatta az azonosítást.

130    Végül a keresetlevélben a Görög Köztársaság elismeri, hogy egyes termelők a 2003‑as évre vonatkozóan nem a 3508/92 rendelet előírásainak megfelelően, számítógéppel töltötték ki a bevallásokat, hanem kézzel írták azokat. Márpedig e rendelet 6. cikke szerint minden egyes gazdálkodónak minden egyes évre vonatkozóan támogatás iránti kérelmet kell benyújtania, amelyben fel kell tüntetni a mezőgazdasági parcellákat, amelyek azonosítási módjait ugyanezen rendelet 4. cikke határozza meg. Ilyen feltételek mellett a Görög Köztársaság nem állíthatja azt, hogy a mezőgazdasági parcellákat 2003 óta a rendeletnek megfelelően azonosítják.

131    Következésképpen a Görög Köztársaság által a mezőgazdasági parcellákra vonatkozóan kifejtett érvelést el kell utasítani.

–       A keresztellenőrzésekről

132    A Görög Köztársaság lényegében azt állítja, hogy a keresztellenőrzéseket a 445/2002 rendelet 60. cikkének megfelelően, az IIER számítógépes adatbázisa alapján végezték el.

133    A 2419/2001 rendelet 16. cikke szerint a 3508/92/EGK rendelet 8. cikkének (1) bekezdésében említett adminisztratív ellenőrzéseknek tartalmazniuk kell különösen a bejelentett mezőgazdasági parcellákra és állatokra vonatkozó, abból a célból végzett keresztellenőrzéseket, hogy elkerüljék ugyanazon támogatás indokolatlan többszörös megadását ugyanabban a naptári vagy gazdasági évben és megelőzzék a területre vonatkozó nyilatkozatokat igénylő közösségi támogatási intézkedések keretében nyújtott támogatás bármiféle indokolatlan felhalmozását, valamint olyan, számítógépes adatbázis segítségével végrehajtott keresztellenőrzéseket, amelyek a támogatás követelményeinek való megfelelés ellenőrzésére irányulnak (lásd a fenti 100. pontban hivatkozott Görögország kontra Bizottság ügyben 2011. március 31‑én hozott ítélet 63. pontját).

134    A 445/2002 rendelet 60. cikke a következőképpen rendelkezik:

„Az adminisztratív ellenőrzés teljes körű, és többek között szükség szerint az integrált igazgatási és ellenőrzési rendszerből származó adatokkal végzett keresztellenőrzéseket is magában foglal. A keresztellenőrzés a jogtalan támogatáskifizetések elkerülése érdekében a támogatási intézkedés által érintett parcellákra […] irányul. […]”

135    Az összefoglaló jelentés 16.3.5 pontjában a Bizottság ismerteti, hogy a Görög Köztársaság nem végzett az IIER adatbázisa alapján történő számítógépes keresztellenőrzéseket. A 2006. október 3‑i levelében kifejtett álláspontjára is utal, amelyből kitűnik, hogy az IIER nem működött teljes hatékonysággal Görögországban a Bizottság által vizsgált időszakban.

136    Amint a fenti 115. pontból is kitűnik, meg kell vizsgálni, hogy a Görög Köztársaság bizonyítja‑e, hogy a Bizottság megállapításai nem helytállóak.

137    A Görög Köztársaság előadja, hogy az érintett időszakban az IIER teljes körűen működött. Több olyan, a kétoldalú megbeszélés során általa bemutatott dokumentumra is hivatkozik, amely bizonyítja, hogy lefolytatta a számítógépes keresztellenőrzéseket. Ezenkívül az Opekepe (orientációs és garanciatámogatások kifizetéséért és ellenőrzéséért felelős görög szerv) levelét is idézi, amely tartalmazza, hogy hogyan hajtották végre a számítógépes keresztellenőrzéseket.

138    Mindenekelőtt emlékeztetni kell arra, hogy – ahogyan ez már a fenti 126–131. pontban említésre került – a kérdéses időszakban a MePAR nem felelt meg teljesen az 1593/2000 rendelettel módosított 3508/92 rendelet 4. cikkének. Ezenkívül rá kell mutatni arra, hogy az 1593/2000 rendelettel módosított 3508/92 rendelet 2. cikkéből következően a MePAR az IIER egyik eleme. A mezőgazdasági parcellák azonosítása terén megállapított hiányosságokra tekintettel a Görög Köztársaság nem állíthatja, hogy az IIER teljes körűen működött 2003‑ban.

139    Márpedig ilyen, az uniós jog által előírt és a kilátásba helyezett ellenőrzések alapvető elemét képező, hatékony és teljes körűen működő rendszerek nélkül a 445/2002 rendelet 60. cikke értelmében vett keresztellenőrzéseket nem lehet megfelelően lefolytatni (ebben az értelemben lásd a fenti 86. pontban hivatkozott Görögország kontra Bizottság ügyben 2008. november 26‑án hozott ítélet 108. pontját és a fenti 100. pontban hivatkozott Görögország kontra Bizottság ügyben 2011. március 31‑én hozott ítélet 65. pontját).

140    Hozzá kell tenni – ahogyan a Bizottság jogosan kiemeli –, hogy bár a Görög Köztársaság bizonyítani próbálta, hogy a Bizottság megállapításaival ellentétben elvégezte a számítógépes keresztellenőrzéseket, a beadványaiban maga is elismeri, hogy egyes termelők a 2003‑as évre vonatkozóan nem számítógéppel, hanem kézzel kitöltött bevallásokat nyújtottak be, amit a tárgyaláson a Törvényszék kérdése nyomán meg is erősített.

141    E tekintetben rá kell mutatni arra, hogy a Görög Köztársaság nem állítja azt, hogy a kétoldalú megbeszélés során előadott bizonyítékok, valamint az Opekepe 2007. március 9‑i levele alapján cáfolni lehetne, hogy egyes termelők nem nyújtottak be a 3508/92 rendeletnek megfelelő számítógépes bevallást.

142    A Görög Köztársaság azt állítja, hogy a 2003‑as évre vonatkozóan a 3508/92 rendeletnek megfelelő számítógépes bevallások elmulasztása nem jelenti azt, hogy nem került sor számítógépes keresztellenőrzésekre, és hozzáteszi, hogy a kézzel kitöltött bevallásokat, amelyeket a Bizottság szervezeti egységei 2003‑ra vonatkozóan feltártak, bevitték a rendszerbe, és azok alapján hajtották végre a számítógépes keresztellenőrzéseket.

143    Egyrészt azonban a Görög Köztársaság nem támasztja alá az állításait. Különösen nem bizonyítja azt, hogy a kérdéses termelőkre vonatkozóan 2003‑ban számítógépes ellenőrzést végeztek. Másrészt, még ha feltételezzük is, hogy sor került keresztellenőrzésekre a Bizottság szervezeti egységei által 2003‑ra vonatkozóan feltárt, kézzel kitöltött bevallások alapján, ez nem kérdőjelezheti meg a Bizottság arra vonatkozó megállapítását, hogy nem hozták létre a MePAR‑t a közösségi szabályozásban foglaltak szerint.

144    Másfelől az előző megállapításokra és a fenti 60. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatra tekintettel a Bizottság azon állítása, miszerint az ellenőrzés során a szervezeti egységei nem találtak bizonyítékot arra, hogy sor került keresztellenőrzésekre, a felperes állításával ellentétben nem minősíthető „hiányos” indokolásnak.

145    Következésképpen a Görög Köztársaság által a keresztellenőrzésekre vonatkozóan előadott érveket el kell utasítani.

–       A helyszíni ellenőrzésekről

146    A Görög Köztársaság két fő kifogást ad elő. Egyrészt azt állítja, hogy bebizonyította, hogy a mezőgazdasági parcellák lemérésére vonatkozó helyszíni ellenőrzések megfelelőek és megbízhatóak voltak, és eleget tettek a 445/2002 rendelet 61. cikkében foglalt kritériumoknak. Másrészt azt adja elő, hogy elvégezte a helyes gazdálkodási gyakorlat helyszíni ellenőrzését.

147    A 445/2002 rendelet 61. cikke szerint „a helyszíni ellenőrzést a 2419/2001 […] rendelet III. címében foglaltaknak megfelelően kell végezni”. E rendelet 15. cikke alapján az adminisztratív és helyszíni ellenőrzéseket oly módon kell elvégezni, hogy biztosítsák a támogatási feltételeknek való megfelelés hatékony igazolását.

148    Ami konkrétan a helyes gazdálkodási gyakorlatot illeti, a 445/2002 rendelet 61. cikkének harmadik bekezdéséből következően a vonatkozó ellenőrzés a kedvezményezettnek minden olyan kötelezettségvállalására és kötelezettségére kiterjed, amely a látogatás alkalmával ellenőrizhető. A 2419/2001 rendelet 22. cikkének (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a helyes gazdálkodási gyakorlat is olyan tényezőnek minősül, amelyet a földterületek meghatározásánál figyelembe kell venni (ebben az értelemben lásd a fenti 86. pontban hivatkozott Görögország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 119. pontját).

149    Az összefoglaló jelentésnek a Bizottság végső álláspontját tartalmazó 16.3.5 pontjában említett 2006. október 3‑i bizottsági levélből kitűnik, hogy a helyszíni ellenőrzések nem voltak teljes körűek a 445/2002 rendelet 61. cikke értelmében, mivel egyrészt nem tartalmazták a 3508/92 rendeletnek megfelelően a mezőgazdasági parcellák lemérését, másrészt pedig mivel nincsen bizonyíték arra, hogy a helyes gazdálkodási gyakorlatra vonatkozóan elvégezték a helyszíni ellenőrzéseket.

150    A Görög Köztársaság annak érdekében, hogy vitassa a Bizottságnak a mezőgazdasági parcellák lemérésének helyszíni ellenőrzésére vonatkozó megállapítását, beéri azzal az állítással, hogy az említett parcellákat „a nemzeti ellenőrök ellenőrizték és lemérték”, amit a Bizottság szervezeti egységei nem vizsgálhattak, mivel maguk nem végezték el az említett parcellák lemérését. Ezek a semmilyen módon nem bizonyított állítások nem alkalmasak arra, hogy megcáfolják a Bizottság megállapításait.

151    E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a 2006. október 3‑i bizottsági levélben említett 2005. július 4‑i bizottsági levélből kitűnik, hogy „[a] mezőgazdasági parcellák lemérésére vonatkozóan nem áll rendelkezésre elegendő adat annak megállapítására, hogy a parcellát ténylegesen milyen mértékben mérték le újra, illetve hogy csak a parcella szemléjére került‑e sor”. Márpedig ezt a megállapítást a Görög Köztársaság nem vonja kétségbe.

152    A Görög Köztársaság azon érve sem fogadható el, miszerint a kétoldalú megbeszélés során szolgáltatott ellenőrzési jelentésekben a parcellák lemérésére valamint a helyes gazdálkodási gyakorlatra irányuló helyszíni ellenőrzésekről van szó. Ezek az ellenőrzési jelentések kizárólag Magnézia nomószra vonatkoznak, amit egyébként a Görög Köztársaság sem vitat. Márpedig, még ha feltételezzük is, hogy az említett jelentések azt állapítják meg, hogy ellenőrzések irányultak a helyes gazdálkodási gyakorlat alkalmazására, azt kell megállapítani – ahogyan arra a Bizottság jogosan rámutat –, hogy önmagukban ezek a jelentések nem bizonyítják azt, hogy nem volt helytálló a Bizottság megállapítása, amely olyan területre vonatkozik, amely nagyobb, mint ez az egy nomósz. A tagállamnak ugyanis konkrétan bizonyítania kell, hogy a nem ellenőrzött régiókban az ellenőrzési rendszereket nem érintették ugyanazok a hibák, mint amelyeket a Bizottság az ellenőrzött régiókban megállapított (ebben az értelemben lásd a Bíróság C‑344/01. sz., Németország kontra Bizottság ügyben 2004. március 4‑én hozott ítéletének [EBHT 2004., I‑2081. o.] 64. és 65. pontját).

153    Végül a Görög Köztársaság azon érve, amely szerint egy 2000‑ben elfogadott miniszteri rendelet kötelezettségként írja elő a helyes gazdálkodási gyakorlatnak való megfelelést, nem bizonyíthatja kellően azt, hogy a Görög Köztársaság ténylegesen végzett helyszíni ellenőrzést a helyes gazdálkodási gyakorlatra vonatkozóan (ebben az értelemben lásd a fenti 86. pontban hivatkozott Görögország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 120. pontját).

154    A Görög Köztársaságnak a helyszíni ellenőrzésre vonatkozó érvelését ezért el kell utasítani.

–       Az ellenőrzési jelentésekről

155    A Görög Köztársaság lényegében azt állítja, hogy nem minősül az uniós jog megsértésének, és nem indokolja pénzügyi korrekció kiszabását az a tény, hogy a Larissza nomószra vonatkozó ellenőrzési jelentések nem tartalmazzák a bevallott és a lemért területek mérete, illetve a bevallott és a megszámolt állatok száma közötti különbséget, valamint az ellenőrök konkrét észrevételeit.

156    A 2419/2001 rendelet 20. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében, amely a 445/2002 rendelet 61. cikke (1) bekezdésének első mondatára hivatkozik, minden helyszíni ellenőrzésről jelentést kell készíteni, amely lehetővé teszi az elvégzett ellenőrzések részleteinek felülvizsgálatát, amelyek között e rendelkezés felsorolja „az ellenőrzött mezőgazdasági parcellákat, a lemért mezőgazdasági parcellákat, a mérések eredményeit lemért parcellánként és az alkalmazott mérési módszereket”.

157    A 2006. október 3‑i bizottsági levél szerint, amelyre az összefoglaló jelentésnek a Bizottság végső álláspontját tartalmazó 16.3.5 pontja hivatkozik, az ellenőrzési jelentések „nem tartalmazták mindazokat a részleteket”, amelyeket a 2419/2001 rendelet 20. cikke megkövetel, e cikk ugyanis – ahogyan fentebb kifejtésre került – a mezőgazdasági parcellák lemérésnek eredményeit is megemlíti.

158    A 2006. október 3‑i bizottsági levél ezenkívül a 2005. július 4‑i bizottsági levél 3.3 pontjára utal, amely a következőképpen szól:

„[…] a vizsgált jelentések nincsenek kellően alátámasztva, és nem állapítják meg egyértelműen a helyszíni ellenőrzés során ténylegesen lefolytatott ellenőrzés típusát. A jelentések egyáltalán nem tesznek említést a bevallott terület és az ellenőrzés során megállapított terület, illetve megszámolt állatok száma közötti eltérésről. Ez kétséget ébreszt a jelentésekben szereplő bevallások pontosságát és hitelességét illetően.

A mezőgazdasági parcellák lemérésére vonatkozóan nem áll rendelkezésre elegendő adat annak megállapítására, hogy a parcellát ténylegesen milyen mértékben mérték le újra, illetve hogy csak a parcella szemléjére került‑e sor. Amint az különösen az ellenőrzött aktákból megállapítást nyert, nem egészítették ki módszeresen azt a részt, amelyet az ellenőrzési jelentésekben ki kellett volna tölteni, és amely az alkalmazott mérési módszerhez illetve a lemért parcellák számához kapcsolódó bizonyítékokra vonatkozott. Másfelől az ellenőrzési jelentések általában nem tartalmazzák az ellenőrök által az ellenőrzések során tett konkrét észrevételeket […]”.

159    A Görög Köztársaság nem szolgáltat olyan bizonyítékot, amely megcáfolhatná a Bizottság megállapításainak helytállóságát.

160    A Görög Köztársaság azon érve, miszerint a kétoldalú megbeszélés során előadott ellenőrzési jelentések a parcellák lemérésére vonatkoznak, nem fogadható el. Amint az a fenti 152. pontban már kifejtésre került, és ahogyan azt a Bizottság is jogosan állítja, ezek az ellenőrzési jelentések, amelyek kizárólag Magnézia nomószra vonatkoznak, nem alkalmasak arra, hogy megkérdőjelezzék a Bizottság általánosabb tartalmú megállapítását.

161    Másfelől rá kell mutatni arra, hogy – a Görög Köztársaság állításával ellentétben – az aktából nem állapítható meg az, hogy a Bizottság szervezeti egységei elismerték volna, hogy a Larissza nomószra vonatkozó ellenőrzési jelentések tartalma elszigetelt esetet képezett. A kétoldalú megbeszélésről készült jegyzőkönyv 3.3 pontja csupán arra mutat rá, hogy a Bizottság szervezeti egységei „fenntartják azt az álláspontjukat, hogy a larisszai kiküldetés során vizsgált ellenőrzési jelentések nem megfelelőek”.

162    Végül meg kell állapítani, hogy a Görög Köztársaság által hivatkozott miniszteri rendeletek és iránymutatások, mint olyanok, nem elegendőek annak bizonyítására, hogy az ellenőrzési jelentéseket valóban a 2419/2001 rendelet 20. cikkének megfelelően készítették el (ebben az értelemben lásd a fenti 86. pontban hivatkozott Görögország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 120. pontját).

163    Következésképpen a Görög Köztársaságnak az ellenőrzési jelentésekre vonatkozó érvelését el kell utasítani.

–       A kedvezményezettek valamennyi kötelezettségvállalására és kötelezettségére irányuló ellenőrzésekről

164    A Görög Köztársaság először is azt állítja, hogy nem ellentétes az uniós joggal az, hogy nem végeztek minden esetben helyszíni ellenőrzést a kedvezményezettek valamennyi kötelezettségvállalására és kötelezettségére vonatkozóan. Arra hivatkozik továbbá, hogy a Bizottság által kiszabott pénzügyi korrekció egy olyan kedvezményezett egyedi esetén alapul, akinek nem ellenőrizték valamennyi kötelezettségvállalását és kötelezettségét.

165    A 445/2002 rendelet 61. cikkének harmadik bekezdése szerint „az ellenőrzés a kedvezményezettnek minden olyan kötelezettségvállalására és kötelezettségére kiterjed, amely a látogatás alkalmával ellenőrizhető”.

166    A 2006. október 3‑i bizottsági levél, amelyre az összefoglaló jelentésnek a Bizottság végső álláspontját ismertető 16.3.5 pontja hivatkozik, azt tartalmazza, hogy „a kedvezményezettek valamennyi (agrár‑környezetvédelmi fejlesztési intézkedéssel kapcsolatos) olyan kötelezettségvállalása vonatkozásában, amelyet a kiküldetés tartama alatt ellenőrizni lehet, ahogyan azt a 445/2002 rendelet előírja, az ellenőrzések nem voltak megfelelőek”.

167    A 2006. október 3‑i bizottsági levél ezenkívül a 2005. július 4‑i bizottsági levél 3.2 pontjára utal, amely a következőképpen szól:

„Ahogyan a 817/2004/EK rendelet 69. cikkének harmadik bekezdése megállapítja, a helyszíni ellenőrzés a kedvezményezett minden olyan vidékfejlesztési intézkedéssel kapcsolatos kötelezettségvállalására és kötelezettségére kiterjed, amely a látogatás alkalmával ellenőrizhető. A tagállamok e tekintetben úgy rendelkezhetnek, hogy ha a kedvezményezettet egy vidékfejlesztési intézkedés keretében választották ki, akkor ezen intézkedés és minden olyan más intézkedés alapján fogják ellenőrizni, amelynek ellenőrzéséhez hasonló szakértői vizsgálat szükséges.

Az akta ellenőrzése során azonban fény derült egy olyan esetre, amelyben a kedvezményezettet, aki két különböző agrár‑környezetvédelmi alintézkedésben részesült, az egyik intézkedésre vonatkozóan kiválasztották helyszíni ellenőrzés tárgyául, a második intézkedésre vonatkozóan viszont nem választották ki a helyszíni látogatás során.

A görög hatóságok az erre irányuló kérdésre válaszolva elismerték, hogy a helyszíni ellenőrzések csak annak az alintézkedésnek a kötelezettségvállalására irányultak, amelyre vonatkozóan a kedvezményezettet kiválasztották, és nem terjedtek ki ugyannak a vidékfejlesztési intézkedésnek más lehetséges cselekményeire, amelyben a mezőgazdasági termelő részesült.”

168    A Görög Köztársaság annak érdekében, hogy vitassa a Bizottságnak a 2005. július 4‑i bizottsági levél 3.2 pontjában kifejtett megállapítását, beéri azzal az állítással, hogy az alkalmazott pénzügyi korrekció egy olyan kedvezményezett egyedi esetén alapul, akinek nem ellenőrizték valamennyi kötelezettségvállalását és kötelezettségét. Ezzel nem cáfolja a Bizottság ezen kedvezményezettel kapcsolatos megállapításait.

169    Márpedig az állandó ítélkezési gyakorlat szerint, amennyiben a tagállam nem tudja bizonyítani, hogy a Bizottság megállapításai pontatlanok, azok komoly kétségeket kelthetnek a megfelelő és hatékony felügyeleti és ellenőrzési intézkedések összességének végrehajtását illetően (a Bíróság C‑253/97. sz., Olaszország kontra Bizottság ügyben 1999. október 28‑án hozott ítéletének [EBHT 1999., I‑7529. o.] 7. pontja, és a fenti 48. pontban hivatkozott 2005. február 24‑i ítéletének 35. pontja). Következésképpen, ha a Bizottság a szúrópróbaszerűen végzett ellenőrzések során hibát talál, a fenti ítélkezési gyakorlatra tekintettel nem zárhatja ki azt, hogy ez a szabálytalanság általánosabb lehet.

170    A Görög Köztársaság azon érvével kapcsolatban, miszerint a Bizottság nem jelezte, hogy a szóban forgó kedvezményezettel kapcsolatban lehetőség volt valamennyi kötelezettségvállalás és kötelezettség egyidejű ellenőrzésére, emlékeztetni kell arra, hogy a fenti 115. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat alapján az ilyen bizonyításfelvétel az érintett tagállam feladata. Márpedig a Görög Köztársaság nem állapította meg azt, hogy az ilyen ellenőrzés nem volt lehetséges. Csupán azt állítja – állítását nem támasztva alá bizonyítékokkal –, hogy 2003. április 15‑én, amikor a „búzát” érintő „biogazdálkodásra” irányuló intézkedésekre vonatkozó kötelezettségek betartására irányuló helyszíni ellenőrzésre sor került, nem volt lehetősége megvizsgálni, hogy a „gyapotra” vonatkozó „nitrátszennyezésre” irányuló intézkedéshez kapcsolódó valamennyi kötelességet és kötelezettségvállalást betartották‑e, mivel a gyapot ültetési időszaka még tartott. Másfelől a Görög Köztársaság ezen érve különbözik attól, amelyet a tárgyaláson adott elő, és amely szerint az ilyen ellenőrzések elvégzéséhez olyan szakértői csoport mozgósítására lenne szükség, amelynek tagjai a gyapothoz, a vízszennyezéshez és az agrár‑környezetvédelmi programokhoz is értenek.

171    Következésképpen el kell utasítani a Görög Köztársaságnak a kedvezményezettek valamennyi kötelezettségvállalására és kötelezettségére irányuló ellenőrzésekre vonatkozó érvét, és ebből következően a jelen jogalap első részét.

 Az arányosság elvének megsértésére és a mérlegelési jogkör határainak megsértésére alapított második részről

172    A Görög Köztársaság azt állítja, hogy a megtámadott határozatot meg kell semmisíteni abban a részében, amelyben megsérti az arányosság elvét. Helyette a korrekció kiszámításánál csak Larissza nomósz esetét, az „agrár‑környezetvédelemre” vonatkozó intézkedést és a 2004. október 3. után eszközölt kiadásokat kell figyelembe venni.

173    A fenti 72. pontban említett állandó ítélkezési gyakorlatból következően, ha a Bizottság ahelyett, hogy visszautasítaná az összes kiadás finanszírozását, arra törekszik, hogy olyan szabályokat állapítson meg, amelyek különbséget tesznek aszerint, hogy a különböző szintű ellenőrzési hiányosságok milyen mértékű kockázatot jelentenek az EMOGA számára, akkor a tagállamnak kell bizonyítania, hogy ezek a kritériumok önkényesek és méltánytalanok.

174    A VI/5330/97. sz. dokumentum értelmében egyrészt „[a]mennyiben egy vagy több kulcsellenőrzést nem végeztek el, illetve azokat olyan rosszul vagy ritkán végezték el, hogy alkalmatlanok voltak a kérelmek elfogadhatóságának megállapítására vagy a szabálytalanságok megelőzésére, 10%‑os mértékű korrekciót kell alkalmazni, mivel ésszerűen feltételezhető, hogy komoly veszélye merült fel annak, hogy az EMOGA súlyos veszteségeket szenved”, másrészt pedig „[a]mennyiben minden kulcsellenőrzést elvégeztek, de azokat nem a rendeletek által előírt számban, gyakorisággal vagy szigorral hajtották végre, 5%‑os mértékű korrekciót kell alkalmazni”.

175    A Bizottság a vidékfejlesztéshez kapcsolódó intézkedések ágazatában a 2003‑as és a 2004‑es pénzügyi évre vonatkozó kiadásokra alkalmazott 5%‑os pénzügyi korrekciókat az ellenőrzések megvalósítása során felmerült, a fenti 116. pontban felsorolt hiányosságokkal indokolta.

176    A vidékfejlesztéshez kapcsolódó intézkedések ágazatában a 2003‑as és a 2004‑es pénzügyi évre vonatkozó kiadásokra alkalmazott pénzügyi korrekcióra irányuló harmadik jogalap első részének vizsgálatából (lásd a fenti 117–171. pontot) az állapítható meg, hogy a Görög Köztársaság nem tudta bizonyítani, hogy a Bizottság megállapításai nem helytállóak. Ezért a fenti 173–175. pontban kifejtett megállapításokra tekintettel nem tekinthető az arányosság elvébe ütközőnek az, hogy a Bizottság 5%‑os pénzügyi korrekció alkalmazásáról határozott. E tekintetben egyébként rá kell mutatni arra, hogy az uniós bíróság korábban már kimondta, hogy arányosnak minősül az 5%‑os korrekciós kulcsnak a mezőgazdasági parcellák megbízható azonosítási rendszerének hiánya miatt történő alkalmazása (ebben az értelemben lásd a fenti 48. pontban hivatkozott 2005. február 24‑i ítélet 100. pontját, a fenti 122. pontban hivatkozott Görögország kontra Bizottság ügyben 2005. március 17‑én hozott ítélet 64. pontját és a fenti 122. pontban hivatkozott Görögország kontra Bizottság ügyben 2007. szeptember 12‑én hozott ítélet 78. pontját).

177    Meg kell állapítani ezenkívül, hogy a Görög Köztársaság nem terjesztett elő azt alátámasztó bizonyítékot, hogy a Bizottság nem állapíthatta volna meg, hogy jelentős kockázata volt annak, hogy az EMOGA veszteségeket szenved. Csupán azt állította, hogy amennyiben a Törvényszék nem ítéli meg aránytalannak a pénzügyi korrekciót, úgy a korrekció kiszámításánál csak Larissza nomósz esetét, az „agrár‑környezetvédelemre” vonatkozó intézkedést és a 2004. október 3. után eszközölt kiadásokat kell figyelembe venni.

178    Márpedig – amint ez a fenti 160. és 161. pontból is kitűnik – a Larissza nomószban lefolytatott ellenőrzésekben mutatkozó hiányosságok nem zárhatják ki azt, hogy más nomószokban is voltak hiányosságok. Ezenkívül a 2006. október 3‑i bizottsági levélből – amelyre az összefoglaló jelentés 16.3.5 pontja hivatkozik – kitűnik, hogy a mezőgazdasági parcellák azonosításához és az IIER alapján történő keresztellenőrzésekhez kapcsolódó hiányosságok nemcsak az „agrár‑környezetvédelemre” irányuló intézkedésekre, hanem a „mezőgazdasági földterületek erdősítésére” irányuló intézkedésekre is vonatkoznak. Márpedig a fenti 117–145. pontból következően a Bizottság nem követett el ténybeli hibát azáltal, hogy megállapította az említett hiányosságokat. Végül – amint ez a fenti 99–101. pontban kifejtésre került – a 24 hónapos határidőt nem a kiadások becsült összegét tartalmazó, 2006. október 3‑i bizottsági levéltől, hanem attól a 2005. július 4‑i bizottsági levéltől kell számítani, amellyel a Bizottság értesítette a Görög Köztársaságot az általa végzett ellenőrzések eredményeiről. A Görög Köztársaság ezért nem állíthatja azt, hogy az 5%‑os pénzügyi korrekció kiszámításánál csak Larissza nomósz esetét, az „agrár‑környezetvédelemre” vonatkozó intézkedést és a 2004. október 3. után eszközölt kiadásokat kell figyelembe venni

179    Következésképpen a második részt, és ennek folytán a jelen jogalapot el kell utasítani.

3.     A 2004‑es pénzügyi évre vonatkozóan pénzügyi ellenőrzési területen alkalmazott pénzügyi korrekcióról

180    A Görög Köztársaság egyetlen jogalapra hivatkozik, amelyet jogszabálysértésre, a VI/5330/97. sz. dokumentumban foglalt iránymutatások megsértésére, ténybeli hibákra, az indokolás elégtelenségére, az arányosság elvének megsértésére és a mérlegelési jogkör határainak megsértésére alapít.

181    E jogalap keretében a Görög Köztársaság lényegében azt állítja, hogy a késedelmes kifizetések igazoltak voltak, és kizárólag a Közösség pénzügyi érdekeinek védelmére irányultak. Azt a következtetést vonja le, hogy az alkalmazott korrekció nyilvánvalóan meghaladja az EMOGA által elszenvedett veszteség mértékét.

182    A 2001. augusztus 1‑jei 1577/2001/EK bizottsági rendelettel (HL L 209., 12. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 33. kötet, 235. o.) módosított, a tagállamok által továbbítandó adatokról és az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap (EMOGA) Garanciarészlege által finanszírozott kiadások havi könyveléséről szóló 1996. február 16‑i 296/96/EK bizottsági rendelet (HL L 39., 5. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 18. kötet, 453. o.) 4. cikkének (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„A könyvelés alapján nyújtott előleget a határidők lejárta után felmerült kiadások vonatkozásában a következők szerint kell csökkenteni:

a)      ha a határidők lejárta után felmerült kiadások a határidő előtt felmerült kiadásoknak legfeljebb a 4%‑át teszik ki, a késedelem hónapokban kifejezett időtartamától függetlenül nem kerül sor csökkentésre;

b)      a 4%‑os küszöbérték felett minden további felmerült kiadást:

–        egy hónap késedelem esetén 10%‑kal,

–        két hónap késedelem esetén 25%‑kal,

–        három hónap késedelem esetén 45%‑kal,

–        négy hónap késedelem esetén 70%‑kal,

–        öt vagy több hónap késedelem esetén 100%‑kal kell csökkenteni.

A Bizottság azonban más idősávokat és/vagy kisebb mértékű csökkentéseket alkalmaz, vagy egyáltalán nem alkalmaz csökkentést, amennyiben bizonyos intézkedések során az igazgatás tekintetében kivételes körülmények merülnek fel, vagy ha a tagállam alapos indokot hoz fel.

Az e cikkben említett csökkentéseket a 2040/2000/EK rendelet 14. cikkében megállapított szabályok szerint kell végrehajtani.”

183    Az ítélkezési gyakorlat szerint a 296/96 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének második albekezdése eltérésről rendelkezik, ezért szigorúan kell értelmezni (a fenti 122. pontban hivatkozott Görögország kontra Bizottság ügyben 2007. szeptember 12‑én hozott ítélet 115. pontja).

184    Másfelől az EMOGA terhére történő finanszírozás kiadásait azt vélelmezve kell kiszámítani, hogy az alkalmazandó mezőgazdasági szabályozás által előírt határidőket betartják. Ennek következtében a nemzeti hatóságok, ha a határidő lejárta után folyósítanak támogatási kifizetést, akkor – ahogy ez a 296/96 rendelet negyedik preambulumbekezdéséből is kitűnik – az EMOGA‑t szabálytalan és ezért nem támogatható kiadásokkal terhelik (ebben az értelemben lásd a fenti 169. pontban hivatkozott Olaszország kontra Bizottság ügyben 1999. október 28‑án hozott ítélet 126. pontját). Következésképpen a tagállamnak úgy kell az ellenőrzési rendszerét felállítania, hogy figyelemmel legyen a támogatási kifizetésekre előírt határidőre (ebben az értelemben lásd a fenti 122. pontban hivatkozott Görögország kontra Bizottság ügyben 2007. szeptember 12‑én hozott ítélet 116. pontját).

185    Az összefoglaló jelentés 17.1.5 pontja szerint, amely a Bizottság végső álláspontját tartalmazza, a pénzügyi korrekciókat a késedelmes kifizetések miatt alkalmazták, 5 279 881,28 euró összegben.

186    A Görög Köztársaságnak bizonyítania kell, hogy teljesülnek a 296/96 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének második albekezdésében foglalt feltételek, vagyis bizonyítania kell, hogy bizonyos intézkedések során az igazgatás tekintetében kivételes körülmények merülnek fel, vagy alapos indokot kell felhoznia. A Görög Köztársaságnak bizonyítania kell különösen azt, hogy a késedelmek nem haladták meg az ésszerű mértéket (ebben az értelemben lásd a Bíróság C‑331/00. sz., Görögország kontra Bizottság ügyben 2003. szeptember 18‑án hozott ítéletének [EBHT 2003., I‑9085. o.] 117. pontját és a Törvényszék fenti 39. pontban hivatkozott Görögország kontra Bizottság ügyben 2009. június 11‑én hozott ítéletének 372. pontját).

187    Először is rá kell mutatni arra, hogy a Görög Köztársaság nem vitatja a késedelmes kifizetések tényét. Bírálja viszont az alkalmazott pénzügyi korrekciót, mert szerinte a késedelmes kifizetések azért voltak szükségesek, hogy a termelők kérelmeiben szereplő egyes hibákat – adott esetben kiegészítő ellenőrzéseket lefolytatva – kijavítsák.

188    Ahogyan a Bizottság előadta, először is azt kell megállapítani, hogy a Görög Köztársaság nem hivatkozik semmilyen, „az igazgatás tekintetében felmerülő olyan kivételes körülményre”, amely indokolná a késedelmes kifizetéseket.

189    A 296/96 rendelet 4. cikkének (2) bekezdése az igazgatás tekintetében felmerülő kivételes körülményeken kívül azt említi, hogy „a tagállam alapos indokot hoz fel”.

190    Anélkül, hogy meg kellene vizsgálni azt, hogy a termelők kérelmeiben szereplő hibák kijavításának szükségessége a 296/96 rendelet 4. cikkének (2) bekezdése értelmében „alapos indoknak” minősül‑e, mindazonáltal azt kell megállapítani, hogy a Görög Köztársaság nem hoz fel arra irányuló bizonyítékot, hogy a termelők kérelmeiben valóban szerepeltek a termelők adataira vonatkozó hibák. E tekintetben meg kell állapítani, hogy a 2006. január 12‑i kétoldalú megbeszélésről készült jegyzőkönyvben a Bizottság felhívta a görög hatóságokat, hogy „bizonyítékokkal támasszák alá a késedelem okainak hitelességét”. Bár a Görög Köztársaság 2006. május 2‑i levelében alátámasztja állításait, meg kell jegyezni, hogy ennek ellenére nem szolgáltat bizonyítékot annak megerősítésére, hogy a késedelmes kifizetés állítólagos indokai valóban fennálltak.

191    Mindenesetre – még ha feltételezzük is, hogy a termelők kérelmeiben valóban szerepeltek hibák – a Görög Köztársaság nem bizonyította, hogy olyan kiegészítő ellenőrzések lefolytatására volt szükség, amelynek hossza indokolta volna a késedelmes kifizetéseket (ebben az értelemben lásd a fenti 39. pontban hivatkozott 2009. június 11‑i ítélet 375. pontját). E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a 296/96 rendelet 4. cikkének (2) bekezdésében meghatározott 4%‑os küszöbérték éppen arra szolgál, hogy lehetőséget biztosítson a tagállamoknak a kiegészítő ellenőrzések elvégzésére, pontosítva ugyanakkor, hogy a késedelem hónapjainak száma egyáltalán nem befolyásolja az e küszöbértéket meg nem haladó kifizetéseket (a fenti 122. pontban hivatkozott Görögország kontra Bizottság ügyben 2007. szeptember 12‑én hozott ítélet 116. pontja).

192    Másfelől el kell utasítani a Görög Köztársaságnak a megtámadott határozat indokolásának hiányára alapított kifogását, miszerint a Bizottság nem fejtette ki, hogy miért nem vette figyelembe a késedelmes kifizetések igazolásául hivatkozott indokokat.

193    Meg kell ugyanis állapítani, hogy azt követően, hogy a Bizottság felszólította a görög hatóságokat, hogy bizonyítékkal támasszák alá a késedelem igazolására előadott indokok hitelességét, az Opekepe 2006. május 2‑i levelében ismertette a késedelmes kifizetések indokait, és táblázatos formában részletezte a termelők kérelmeiben szereplő hibákat a 2002‑es és a 2003‑as évre vonatkozóan, anélkül azonban, hogy kézzelfogható tényekkel bizonyította volna ezeket a hibákat. A 2007. augusztus 20‑i bizottsági levélben a Bizottság közli, hogy a görög hatóságok érvei nem fogadhatók el, mivel „az igazgatás tekintetében semmilyen kivételes körülmény nem merült fel, és a [Görög Köztársaság] semmilyen alapos indokot nem hozott fel”, és hogy az adminisztratív nehézségeket a 296/96 rendelet 4. cikkének (2) bekezdésében előírt 4%‑os kikötéssel kezelték.

194    Következésképpen a fenti 60. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat alapján a Görög Köztársaság nem vélheti az indokolási kötelezettség megsértésre hivatkozva úgy, hogy nem tájékoztatták megfelelően arról, hogy a Bizottság miért nem vette figyelembe a 2006. május 2‑i levelében a késedelmes kifizetések indokainak alátámasztására vonatkozóan előadottakat. Meg kell továbbá jegyezni, hogy a felperesnek lehetősége volt jogai érvényesítésére, mivel a keresetlevelében éppen hogy vitatja az „adminisztratív nehézségek” kifejezést, amelyet a Bizottság a késedelmes kifizetések indokainak minősítésére hozott fel.

195    A Görög Köztársaság azon kifogását illetően, miszerint az alkalmazott korrekció nyilvánvalóan meghaladja az EMOGA által állítólagosan elszenvedett veszteség mértékét, emlékeztetni kell arra, hogy nem vitatott, hogy a kifizetésekre késedelmesen került sor.

196    Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a közösségi jogszabályok megsértését a Bizottságnak kell bizonyítania, ha azonban e jogsértés már megállapítást nyert, a tagállamnak kell bizonyítania azt, hogy adott esetben a Bizottság az ebből levonandó pénzügyi következtetések tekintetében hibát követett el (a Bíróság C‑153/01. sz., Spanyolország kontra Bizottság ügyben 2004. október 7‑én hozott ítéletének [EBHT 2004., I‑9009. o.] 67. pontja).

197    A jelen ügyben a Görög Köztársaság csupán a késedelmes kifizetéseket igazolta, de nem vitatta a Bizottság által megállapított pénzügyi következményeket, különös tekintettel a 296/96 rendelet 4. cikkének (2) bekezdésében foglalt rendelkezésekre, amelyeket a fenti 182. pont ismertet. Nem állíthatja ezért azt, hogy a pénzügyi korrekció aránytalan.

198    Végül meg kell állapítani, hogy a Görög Köztársaság a beadványaiban és a tárgyalás során is azt állította, hogy a Bizottságnak vissza kell fizetni a részére 20 006,27 eurót, amely az előlegek keretében már eszközölt levonásoknak (ezek becsült összege 5 299 887,55 euró) és a Bizottság által alkalmazott korrekció teljes összegének (5 279 881,28 euró) a különbözete. Rá kell azonban mutatni arra, hogy a megtámadott határozat figyelembe veszi ezt a különbözetet, amely a megtámadott határozat mellékletében található táblázatban a „Pénzügyi kihatás” oszlopban szerepel.

199    Következésképpen a jelen jogalapot, valamint a keresetet teljes egészében el kell utasítani.

 A költségekről

200    Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a alapján a pervesztes felet kötelezik a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a Görög Köztársaság pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (nyolcadik tanács)

a következőképpen határozott:

1)      A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)      A Törvényszék a Görög Köztársaságot kötelezi a költségek viselésére.

Truchot Martins Ribeiro Kanninen

Kihirdetve Luxembourgban, a 2012. július 5‑i nyilvános ülésen.

Aláírások

* Az eljárás nyelve: görög.