T‑434/09. sz. ügy

Centrotherm Systemtechnik GmbH

kontra

Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM)

„Közösségi védjegy – Megszűnés megállapítása iránti eljárás – A CENTROTHERM közösségi szóvédjegy – A védjegy tényleges használata – A 207/2009/EK rendelet 51. cikke (1) bekezdésének a) pontja – A tények hivatalból történő vizsgálata – A 207/2009/EK rendelet 76. cikkének (1) bekezdése – Az új bizonyítékok elfogadhatósága – A 207/2009/EK rendelet 76. cikkének (2) bekezdése – Jogellenességi kifogás – A 2868/95 rendelet 40. szabályának (5) bekezdése”

Az ítélet összefoglalása

1.      Közösségi védjegy – Harmadik személyek észrevételei és felszólalás – A felszólalás vizsgálata – A korábbi védjegy használatának igazolása – Tényleges használat – Fogalom

(207/2009 tanácsi rendelet 42. cikk, (2) és (3) bekezdés)

2.      Közösségi védjegy – Harmadik személyek észrevételei és felszólalás – A felszólalás vizsgálata – A korábbi védjegy használatának igazolása – Tényleges használat – Fogalom – Értékelési szempontok

(207/2009 tanácsi rendelet 42. cikk, (2) és (3) bekezdés)

1.      Az ítélkezési gyakorlat értelmében valamely védjegy akkor képezi tényleges használat tárgyát, ha alapvető rendeltetésének megfelelően használják: hogy a védjegy biztosítsa azon áruk vagy szolgáltatások eredetének azonosíthatóságát, amelyekre vonatkozóan a védjegyet lajstromozták, abból a célból, hogy ezeknek az áruknak és szolgáltatásoknak piacot hozzon létre vagy tartson fenn, kivéve a szimbolikus jellegű használatot, amelynek egyetlen célja a védjegy által létrehozott jogok fenntartása. Ezenfelül a védjegy tényleges használatának követelménye megkívánja, hogy a védjegyet – úgy, ahogyan az a vonatkozó területen oltalom alatt áll – nyilvánosan és a külvilág felé használják.

Noha a tényleges használat fogalmával szemben áll tehát mindenféle minimális használat, amely nem elegendő annak megállapításához, hogy valamely védjegyet egy meghatározott piacon ténylegesen és hatékonyan használnak, ettől még a tényleges használat követelményének nem célja, hogy a kereskedelmi sikert értékelje, sem az, hogy valamely vállalkozás gazdasági stratégiáját ellenőrizze, vagy hogy a védjegy védelmét annak jelentős mértékű kereskedelmi használata esetére korlátozza.

(vö. 25–26. pont)

2.      A korábbi védjegy tényleges használatának konkrét esetben történő megvizsgálásához az ügy aktájához csatolt iratoknak az eset összes releváns tényezőjét figyelembe vevő átfogó mérlegelését kell elvégezni. E mérlegelés során figyelembe kell venni minden olyan tényt és körülményt, amelyek alapján megállapítható, hogy a védjegy kereskedelmi használata valóságos‑e, idesorolhatók különösen az érintett gazdasági szektorban igazoltnak tekintendő olyan használatok, amelyek feladata az, hogy a védjeggyel ellátott áruk és szolgáltatások számára megteremtsék és fenntartsák a piaci részesedést, továbbá az áruk és szolgáltatások természete, a piac jellegzetességei, valamint a védjegy használatának mértéke és gyakorisága.

Ami a szóban forgó védjegy használatának jelentőségét illeti, figyelembe kell venni többek között az összes használati ügylet kereskedelmi volumenét egyrészről, és annak az időszaknak a tartamát, melynek során a használati ügyletek történtek, valamint másrészről ezeknek az ügyleteknek a gyakoriságát. Ez a mérlegelés magában foglalja a számításba vett tényezők bizonyos kölcsönös függőségét. Így az érintett védjeggyel ellátott áruk vagy szolgáltatások csekély mennyiségben történő értékesítését/nyújtását kompenzálhatja a védjegy intenzív használata vagy bizonyos tartóssága, és fordítva.

Azonban minél korlátozottabb a védjegy felhasználásának kereskedelmi volumene, annál inkább szükséges az, hogy a védjegyjogosult további bizonyítékokat nyújtson be az érintett védjegy használatának tényleges jellegét illetően esetlegesen fennálló kétségek eloszlatása érdekében.

Ezenkívül egy védjegy tényleges használatát nem lehet valószínűség vagy feltételezések alapján bizonyítani, hanem ahhoz konkrét és objektív bizonyítékokra kell támaszkodni, amelyek bizonyítják az érintett piacon történő tényleges és elegendő használatot.

(vö. 27–30. pont)