C‑87/12. sz. ügy

Kreshnik Ymeraga és társai

kontra

Ministre du Travail, de l’Emploi et de l’Immigration

(a Cour administrative [Luxemburg] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Uniós polgárság – EUMSZ 20. cikk – Azon uniós polgár harmadik ország állampolgárságával rendelkező családtagjainak a tartózkodási joga, aki nem gyakorolta a szabad mozgáshoz való jogát – Alapvető jogok”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (második tanács), 2013. május 8.

1.        Uniós polgárság – A tagállamok területén való szabad mozgáshoz és szabad tartózkodáshoz való jog – 2004/38 irányelv – Jogosultak – Uniós polgár harmadik ország állampolgárságával rendelkező családtagjai – Feltétel – Uniós polgár, aki már gyakorolta szabad mozgáshoz való jogát – A 2003/86 irányelv uniós polgár családtagjaira való alkalmazása – Kizártság

(2004/38 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 2. cikk, 2. pont és 3. cikk, (1) bekezdés; 2003/86 tanácsi irányelv, 3. cikk, (3) bekezdés)

2.        Uniós polgárság – A Szerződés rendelkezései – Hatály – Uniós polgár, aki soha nem élt a szabad mozgáshoz való jogával – A kiterjesztés feltétele – Olyan intézkedések alkalmazása, amelyek az uniós polgárt megfosztják az uniós polgár jogállással összefüggő jogok lényegének tényleges élvezetétől – Értékelési szempont – Olyan intézkedések, amelyek miatt az említett polgár kénytelen lenne elhagyni az Unió területét – Harmadik ország állampolgárságával rendelkező családtagjai tartózkodási jogának megtagadása – Az említett megfosztás bizonyításához elégtelen körülmény

(EUMSZ 20. és EUMSZ 21. cikk)

3.        Alapvető jogok – Az Európai Unió Alapjogi Chartája – A magán‑ és a családi élet tiszteletben tartása – Uniós polgár harmadik ország állampolgárságával rendelkező családtagjai tartózkodási jogának megtagadása – Az uniós jog hatálya alá nem tartozó helyzet – Az Emberi Jogok Európai Egyezményének fényében való értékelés – A nemzeti bíróságot terhelő értékelés

(az Európai Unió Alapjogi Chartája, 51. cikk, (1) bekezdés)

1.        A családegyesítési jogról szóló 2003/86 irányelv és az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról szóló 2004/38 irányelv nem alkalmazható harmadik országok olyan állampolgáraira, akik azért kérnek tartózkodási jogot, hogy csatlakozzanak uniós polgár családtagjukhoz, aki a szabad mozgás jogát uniós polgárként sosem gyakorolta, és mindig annak a tagállamnak a területén tartózkodott, amelynek állampolgára.

(vö. 33. pont)

2.        Az EUMSZ 20. cikket úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az, hogy valamely tagállam megtagadja egy harmadik ország állampolgára számára a területén való tartózkodást, annak ellenére, hogy ezen állampolgár olyan családtagjával kíván együtt élni, aki e tagállamban lakóhellyel rendelkező uniós állampolgár, aki rendelkezik e tagállam állampolgárságával, és aki uniós állampolgárként sosem gyakorolta a szabad mozgáshoz való jogát, amennyiben ez a megtagadás nem fosztja meg az érintett uniós polgárt az uniós polgári jogállással összefüggő jogok lényegének tényleges élvezetétől.

E tekintetben pusztán az a tény, hogy gazdasági okokból vagy a családi egységnek az Unió területén történő fenntartása érdekében valamely tagállam ezen állampolgára számára kívánatosnak tűnhet, ha családtagjai, akik nem rendelkeznek egyetlen tagállam állampolgárságával sem, vele együtt az Unió területén tartózkodhatnának, önmagában nem elegendő annak megállapításához, hogy az uniós polgár kénytelen volna elhagyni az Unió területét e tartózkodási jog megadásának megtagadása esetén.

(vö. 38., 45. pont és a rendelkező rész)

3.        Amennyiben az uniós polgár harmadik ország állampolgárságával rendelkező családtagjainak helyzetét nem szabályozza sem az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról szóló 2004/38 irányelv, sem a családegyesítési jogról szóló 2003/86 irányelv, és a tartózkodási jognak az említett uniós polgár családtagjai számára történő megadása valamely tagállam általi megtagadásának nem az a hatása, hogy megfosztja az előbbit az uniós polgári jogállás révén biztosított jogok lényegének tényleges élvezetétől, az ilyen megtagadás nem tartozik az Unió jogának az Európai Unió Alapjogi Chartájának 51. cikke értelmében vett végrehajtása körébe, és így e megtagadásnak az alapvető jogokkal való összeegyeztethetősége nem vizsgálható az ezen utóbbi által lefektetett jogok fényében.

Az ilyen megállapítás nem dönti el előre azt a kérdést, hogy az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény – amelynek valamennyi tagállam részes fele – rendelkezéseinek fényében történő vizsgálat alapján a tartózkodási jog megtagadható‑e az alapügy keretében érintett, harmadik ország állampolgárai számára.

(vö. 42–44. pont)