T‑186/06. sz. ügy
Solvay SA
kontra
Európai Bizottság
„Verseny – Kartellek – Hidrogén‑peroxid és nátrium‑perborát – Az EK 81. cikk megsértését megállapító határozat – A jogsértés időtartama – A »megállapodás« és az »összehangolt magatartás« fogalma – Iratbetekintés – Bírságok – Engedékenységi közlemény – Egyenlő bánásmód – Jogos bizalom – Indokolási kötelezettség”
Az ítélet összefoglalása
1. Verseny – Kartellek – Vállalkozások közötti megállapodások – Fogalom – A tanúsítandó piaci magatartásra vonatkozó szándékegység – Bennfoglaltság
(EK 81. cikk, (1) bekezdés)
2. Verseny – Kartellek – Összehangolt magatartás – Fogalom – Valamely kartell keretében vagy annak előkészítése érdekében folytatott információcsere
(EK 81. cikk, (1) bekezdés)
3. Verseny – Kartellek – Mind a megállapodás, mind az összehangolt magatartás alkotóelemeit tartalmazó összetett jogsértés – „Megállapodásként és/vagy összehangolt magatartásként” történő egységes minősítés – Megengedhetőség
(EK 81. cikk, (1) bekezdés)
4. Verseny – Kartellek – Versenytorzítás – Értékelési szempontok – Versenykorlátozó cél – Megfelelő megállapítás
(EK 81. cikk, (1) bekezdés)
5. Verseny – Kartellek – Egységes jogsértést megvalósító megállapodások és összehangolt magatartások
(EK 81. cikk, (1) bekezdés)
6. Verseny – Kartellek – Tilalom – A formális megszüntetésüket követően is hatást kifejtő kartellek
(EK 81. cikk)
7. Verseny – Kartellek – Bizonyítás – A Bizottság által előterjesztett bizonyítékok – Versenyellenes célú találkozókon való részvétel
(EK 81. cikk, (1) bekezdés)
8. Verseny – Közigazgatási eljárás – A védelemhez való jog tiszteletben tartása – Iratbetekintés – Terjedelem – Valamely dokumentum közlésének hiánya – Következmények
(1/2003 tanácsi rendelet, 27. cikk, (2) bekezdés)
9. Verseny – Közigazgatási eljárás – A védelemhez való jog tiszteletben tartása – A kifogásközlésre adott válaszok közlése – Feltételek – Korlátok
(1/2003 tanácsi rendelet27. cikk, (2) bekezdés)
10. Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Szempontok – A jogsértés súlya
(1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk, (3) bekezdés)
11. Verseny – Bírságok – Bírságot kiszabó határozat – Indokolási kötelezettség – Terjedelem
(EK 253. cikk; 1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk, (3) bekezdés)
12. Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Szempontok – A jogsértés súlya – A piacra gyakorolt tényleges hatás figyelembevételének kötelezettsége – Terjedelem
(1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk, (2) bekezdés; 98/C 9/03 bizottsági közlemény, 1.A. pont)
13. Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Elrettentő jelleg – A szankcionált vállalkozás méretének figyelembevétele – Relevancia
(1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk; 98/C 9/03 bizottsági közlemény, 1.A. pont)
14. Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Szempontok – Az eljárás alá vont vállalkozás Bizottsággal történő, az engedékenységi közlemény keretein kívüli együttműködésének figyelembevétele – Feltételek – Korlátok
(1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk; 98/C 9/03 bizottsági közlemény, 3. pont és 2002/C 45/03 bizottsági közlemény, 23. pont, b) alpont, harmadik albekezdés)
15. Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – A bírság alóli mentesítés vagy a bírság csökkentése az eljárás alá vont vállalkozás együttműködése miatt – Az engedékenység iránti kérelem keltének meghatározása – Szempontok
(1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk; 2002/C 45/03 bizottsági közlemény, 21. pont, és 23. pont, b) alpont)
16. Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Szempontok – Az egyes vállalkozások által a közigazgatási eljárás során tanúsított együttműködés fokának értékelése – Az egyenlő bánásmód elvének tiszteletben tartása
(1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk; 2002/C 45/03 bizottsági közlemény)
17. Eljárás – Költségek – Megtérítendő költségek – Fogalom
(A Törvényszék eljárási szabályzata, 91. cikk, b) pont)
1. Az EK 81. cikk (1) bekezdése értelmében vett megállapodás létezéséhez elég az, hogy az érintett vállalkozások kifejezzék az arra irányuló közös akaratukat, hogy meghatározott piaci magatartást tanúsítanak.
Egy megállapodás az EK 81. cikk (1) bekezdése értelmében létrejöttnek tekinthető, ha akaratközösség áll fenn magának a verseny korlátozásának tekintetében, még akkor is, ha a tervezett versenykorlátozás különös elemei még tárgyalás tárgyát képezik.
E tekintetben amennyiben bizonyított, hogy a megbeszéléseket a résztvevők arra irányuló közös akarata határozta meg, hogy megegyezzenek magáról a versenykorlátozásról, ezt a megállapítást nem cáfolhatja az a tény, hogy a kilátásba helyezett korlátozás különös elemei a résztvevők közötti tárgyalások tárgyát képezték, valamint hogy az ezt követően kötött konkrét megállapodás más feltételekkel jött létre, mint amelyeket a korábbi találkozón a résztvevők megbeszéltek. A Bizottság tehát helyesen állapíthatja meg, hogy a résztvevőknek a kartell kezdeti szakaszában tanúsított magatartásai ugyanannak a versenyellenes tervnek a részei, és következésképpen az EK 81. cikk (1) bekezdésében meghatározott tilalom alá tartoznak.
(vö. 85–86., 139., 142–143. pont)
2. Az összehangolt magatartás fogalma egyfajta egyeztetést jelent a vállalkozások között, amelyek nem kötnek kifejezetten megállapodást, ám a kockázatokkal teli versenyt tudatosan helyettesítik az egymás közötti gyakorlati együttműködéssel.
E tekintetben az EK 81. cikk (1) bekezdésével ellentétes a gazdasági szereplők közötti bármely olyan közvetlen vagy közvetett kapcsolatfelvétel, amely jellegénél fogva vagy befolyásolja a tényleges, illetve potenciális versenytárs piaci magatartását, vagy feltárja az ilyen versenytárs előtt, hogy az adott vállalkozás saját maga milyen piaci magatartásról döntött, illetve milyen piaci magatartást fontolgat, amennyiben e kapcsolatfelvétel célja vagy hatása a verseny korlátozása.
Az a tény, hogy valamely vállalkozás versenyellenes megállapodás előkészítése céljából információkat közöl versenytársaival, elegendő az EK 81. cikk értelmében vett összehangolt magatartás fennállásának bizonyítására.
E tekintetben – még ha a Bizottság nem is bizonyította, hogy a vállalkozások szigorúan véve megállapodást kötöttek – az EK 81. cikk (1) bekezdésében meghatározott jogsértés megállapításához elegendő, ha a kérdéses vállalkozások a piac stabilizálása érdekében közvetlen kapcsolatban voltak egymással.
Mindenestre – amíg az érdekelt gazdasági szereplők nem bizonyítják annak ellenkezőjét – vélelmezni kell, hogy a megállapodásban részt vevő, a piacon tevékeny vállalkozások a versenytársaikkal kicserélt információkat figyelembe veszik piaci magatartásuk meghatározásakor.
(vö. 87–89., 147–148., 160. pont)
3. A megállapodás és az összehangolt magatartás EK 81. cikk (1) bekezdésének értelmében vett fogalma az összejátszás azonos jellegű formáit jeleníti meg, és csak intenzitásuk, valamint megjelenési formájuk vonatkozásában különböztethetők meg egymástól.
Egy olyan összetett jogsértés keretében, amely több éven keresztül a piac közös szabályozásának célját követő számos gyártót foglalt magában, a Bizottságtól nem követelhető meg, hogy minden egyes vállalkozás esetében bármely adott időpont esetében pontosan minősítse a jogsértést megállapodásnak vagy összehangolt magatartásnak, mivel a jogsértés mindkét formája szerepel az EK 81. cikkben.
Az adott jogsértés megállapodásnak „és/vagy” összehangolt magatartásnak való minősítését úgy kell értelmezni, mint amely olyan tényelemeket magában foglaló összetett egészt jelöl, amelynek egyes elemei megállapodásnak, mások pedig összehangolt magatartásnak minősültek az EK 81. cikk (1) bekezdésének értelmében, amely nem tartalmaz külön minősítést az ilyenfajta összetett jogsértésekre.
(vö. 90–92., 130. pont)
4. Az EK 81. cikk (1) bekezdésének alkalmazása céljából felesleges valamely megállapodás tényleges hatásainak figyelembevétele, amennyiben annak célja a verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása volt.
Különösen az a tény, hogy az összehangolt magatartás nem gyakorolt közvetlen hatást az árszintre, nem akadályozza meg annak megállapítását, hogy az korlátozta a szóban forgó vállalkozások közötti versenyt, különösen azzal, hogy kiiktatta a versenynyomást.
(vö. 158., 162. pont)
5. Amennyiben a Bizottság valamely kartellt egységes jogsértésnek minősít, nem köteles e minősítés keretében meghatározni a kifejezetten csak az egyik érintett piacra vonatkozó cselekmények eltérő időtartamát. Mivel nem különálló jogsértésekről van szó, e különbséget az összességében vett jogsértés időtartamának meghatározásakor sem kell figyelembe vennie.
Ezért mesterséges lenne ezen, egyetlen cél vezérelte magatartást szétbontani, és azt több különálló jogsértésnek tekinteni azon indokból, hogy a jogellenes magatartások intenzitásuk tekintetében érintett piaconként változtak. Ezeket a tényezőket csupán a jogsértés súlyának értékelésénél, illetve adott esetben a bírság összegének megállapításánál lehet figyelembe venni.
(vö. 165–166. pont)
6. Az EK 81. cikk azon megállapodásokra alkalmazandó, amelyek hatása a formális megszüntetésüket követően is fennmarad. Különösen a Bizottság jogszerűen állapíthatja meg, hogy a kartell a jogellenes találkozók formális beszüntetése utáni időszakra is kihatott, ugyanis az e találkozókon meghatározott áremeléseket egy későbbi időponttól kellett alkalmazni.
(vö. 174–175. pont)
7. Valamely kartell létezését bizonyító egybevágó bizonyítékok összességével szemben komoly és tényleg elfogadható magyarázatra van szükség annak bizonyítására, hogy a kérdéses találkozón teljesen más események történtek a korábbi találkozókon történtekhez képest, miközben minden találkozón ugyanazon résztvevők voltak jelen, ezek a találkozók hasonló külső körülmények között zajlottak le, és tagadhatatlanul ugyanaz volt a tárgyuk.
(vö. 181. pont)
8. A védelemhez való jog tiszteletben tartásából következő iratbetekintési jog a versenyszabályok alkalmazása tárgyában folyamatban lévő közigazgatási eljárásban magában foglalja, hogy a Bizottság lehetőséget biztosít az érintett vállalkozás számára a vizsgálati iratai között található valamennyi olyan dokumentum vizsgálatára, amelyek relevánsak lehetnek a védelme szempontjából.
Ezek magukban foglalják mind a terhelő, mind a mentő okiratokat, kivéve más vállalkozások üzleti titkait, a Bizottság belső iratait és egyéb bizalmas jellegű információkat.
A mentő iratok tekintetében valamely dokumentum közlésének elmulasztása csak abban az esetben sérti a védelemhez való jogot, ha az érintett vállalkozás bizonyítja egyrészről, hogy a Bizottság e dokumentummal támasztotta alá a jogsértéssel kapcsolatos kifogását, másrészről pedig azt, hogy e kifogás csak az említett dokumentumra történő hivatkozással bizonyítható. Az érintett vállalkozás kötelezettsége tehát annak bizonyítása, hogy azon eredmény, amelyre a Bizottság a határozatában jutott, eltérő lett volna, ha bizonyítékként nem kellett volna figyelembe venni e nem közölt dokumentumot.
Ezzel szemben valamely mentő irat közlésének elmaradását illetően az érintett vállalkozásnak kizárólag azt kell bizonyítania, hogy hozzáférhetővé tételének hiánya a hátrányára befolyásolhatta az eljárás lefolyását és a Bizottság határozatának tartalmát. Elegendő tehát, ha a vállalkozás bizonyítja, hogy az említett mentő dokumentumokat fel tudta volna használni a védelméhez, bizonyítva különösen, hogy olyan tényezőkre tudott volna hivatkozni, amelyek nem voltak összeegyeztethetők a Bizottságnak a kifogásközlés szakaszában levont következtetéseivel, tehát bármilyen módon befolyásolhatta volna a Bizottság által a határozatban elfogadott értékelést.
(vö. 205–208. pont)
9. Egy versenyjogi ügyben folyamatban lévő közigazgatási eljárás keretében a kifogásközlésre adott válaszok nem képezik magának a vizsgálati aktának a részét. A kifogásközlés kézbesítésekor az akta részét nem képező dokumentumokkal kapcsolatosan meg kell jegyezni, hogy a Bizottság csak akkor köteles ismertetni a szóban forgó válaszokat a többi érintett féllel, ha kiderül, hogy azok új terhelő vagy mentő bizonyítékokat tartalmaznak.
Továbbá a Bizottság nem határozhat egyedül arról, hogy melyek a szóban forgó vállalkozás védelme szempontjából hasznos iratok, mivel a Bizottság vizsgálati aktájának részét képező dokumentumokra vonatkozó fenti megállapítás nem alkalmazható a többi érintett vállalkozás által a Bizottság kifogásközlésére adott válaszokra.
Ennélfogva a fegyveregyenlőség elvének, valamint a védelemhez való jognak a tiszteletben tartására alapított megfontolások alapján főszabály szerint a Bizottság nem kötelezhető arra, hogy hozzáférhetővé tegye a többi félnek a kifogásközlésre adott válaszait annak érdekében, hogy a felek megvizsgálhassák, hogy nincs‑e esetleg bennük mentő bizonyíték.
Amennyiben az érintett felperes vállalkozás a Törvényszék előtt arra hivatkozik, hogy a nem közölt válaszok állítólag mentő bizonyítékokat tartalmaznak, az ő feladata először is annak bizonyítása, hogy e dokumentumok hasznosak lehetnek a védelme szempontjából. Különösen azt kell feltüntetnie, hogy melyek a szóban forgó esetleges mentő tényezők, vagy olyan bizonyítékot kell nyújtania, amely valószínűsíti létezésüket, és ennélfogva a bírósági eljárásban való hasznosságukat. E tekintetben a puszta tény, hogy a többi vállalkozás lényegében ugyanazokat az érveket hozta fel, mint a szóban forgó vállalkozás, nem elegendő ahhoz, hogy azok mentő bizonyítéknak minősüljenek. Ugyanígy az a körülmény, hogy egyes vállalkozásoknak a kifogásközlésre adott válaszukban sikerül bizonyítaniuk, hogy az állítólagos jogsértésekben való részvételük nem megfelelően bizonyított, egyáltalán nem jelenti azt, hogy e válaszok olyan bizonyítékokat tartalmaznak, amelyek más megvilágításba helyezhetnék azon irati bizonyítékokat, amelyekre a Bizottság más vállalkozásokkal szemben támaszkodik.
(vö. 224–225., 228–231., 233–234. pont)
10. A versenyjogi jogsértés súlyát számos tényező alapján kell meghatározni, mint például az ügy sajátos körülményei, háttere és a bírságok elrettentő hatása, amelyekre vonatkozóan a Bizottság mérlegelési mozgástérrel rendelkezik.
Ugyan a Bizottság a bírság kiindulási összegét egységes és folyamatos jogsértés esetén e jogsértés egészének súlya alapján határozza meg, vannak olyan esetek, amikor az tűnik megfelelőnek, ha a bírság összege meghatározásának e szakaszában a Bizottság a jogsértés különböző szakaszainak intenzitását is tükrözi.
(vö. 255., 260. pont)
11. A bizottsági határozatnak a versenyjogi jogsértés miatt kiszabott bírság kiindulási összegére vonatkozó indokolásának kapcsán az indokolási kötelezettséggel járó alapvető alaki követelmények akkor teljesülnek, ha a Bizottság a határozatában megjelöli az értékelés azon elemeit, amelyek lehetővé tették számára a jogsértés súlyának és időtartamának felmérését. A Bizottság megfelel e követelményeknek, amennyiben határozatában megjelöli a jogsértés jellegére, az érintett piacok kiterjedésére, valamint méretére vonatkozó tényezőket, és elmagyarázza az adott ügyben történő alkalmazásukat.
Ezen túlmenően az alapösszeg abszolút mértékének indokolását illetően a bírságok a Bizottság versenypolitikájának eszközei, és a Bizottságnak a bírságok összege megállapítása terén mérlegelési mozgástérrel kell rendelkeznie annak érdekében, hogy a vállalkozások magatartását a versenyszabályok tiszteletben tartásának irányába terelje. Ennélfogva nem várható el, hogy a Bizottság ebben a tekintetben a jogsértés súlyával és időtartamával kapcsolatos indokoláson kívül más indokolást adjon.
(vö. 271–273. pont)
12. A versenyjogi szabályok miatt kiszabott bírság összegének meghatározása során ugyan a jogsértés piacra gyakorolt tényleges hatása az elkövetett jogsértés súlyának értékelése során olyan elem, amelyet figyelembe kell venni, ez csak egy tényező a többi – azaz a jogsértés jellege, valamint az érintett földrajzi piac mérete – mellett. A 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az ESZAK‑Szerződés 65. cikkének (5) bekezdése alapján kiszabott bírság megállapításának módszeréről szóló iránymutatás 1.A. pontjának első bekezdése továbbá kimondja, hogy a piacra gyakorolt tényleges hatást csupán akkor kell figyelembe venni, ha az mérhető.
A horizontális árkartelleket, illetve a piac megosztására irányuló horizontális kartelleket már önmagukban, a jellegüknél fogva különösen súlyos jogsértéseknek lehet minősíteni, anélkül hogy a Bizottság köteles lenne bizonyítani a jogsértés által a piacra gyakorolt tényleges hatást. A jogsértés által gyakorolt tényleges hatás csak a figyelembe veendő tényezők egyikét jelenti, amely – ha mérhető – lehetővé teheti a Bizottság számára, hogy a bírság kiindulási összegét a lehetséges legalacsonyabb összeghez képest növelje.
Egyébiránt, mivel olyan tényezőről van szó, amelynek a bírság meghatározásakor való figyelembevétele nem kötelező, az érintett vállalkozás nem kifogásolhatja érvényesen, hogy a Bizottság nem fejti ki azon megállapításának indokait, hogy a jogsértés tényleges hatása nem mérhető.
Ennélfogva a Bizottság a kiszabott bírság kiindulási összegének meghatározásakor – anélkül, hogy e döntését indokolnia kellene – jogszerűen vetheti el a szóban forgó tényezőt és támaszkodhat más bizonyítékokra, úgymint a jogsértés természetére, a piac földrajzi kiterjedésére és méretére.
(vö. 277–278., 288–289. pont)
13. A Bizottságnak a versenyjogi jogsértés miatt kiszabott bírság meghatározása során biztosítania kell annak elrettentő jellegét. E tekintetben a Bizottság többek között figyelembe veheti a szóban forgó vállalkozás méretét és gazdasági erejét.
Mivel a szankcionált jogsértés megfelel azon magatartásoknak, amelyeknek jogellenes voltát a Bizottság többször is megerősítette az e téren történt első lépései óta, a Bizottság a bírság összegét olyan nagyságrendben állapíthatja meg, amely kellően elrettentő erővel bírt, anélkül hogy köteles lenne a felperes fél részéről történő visszaesés valószínűségét értékelni.
(vö. 297–298., 300. pont)
14. A kartellügyek esetében a bírságok alóli mentességről és a bírságok csökkentéséről szóló közlemény hatálya alá tartozó jogsértésekkel kapcsolatosan főszabályként az adott vállalkozás nem kifogásolhatja jogosan, hogy a Bizottság az engedékenységi közlemény jogi keretein kívül nem vette figyelembe enyhítő körülményként együttműködésének mértékét. Amikor ugyanis Bizottság már figyelembe vette valamely vállalkozás együttműködését oly módon, hogy az engedékenységi közlemény alkalmazásával csökkentette a bírság összegét, az e vállalkozás nem róható felkifogásolhatja érvényesen, hogy a Bizottság az engedékenységi közlemény jogi keretein kívül nem csökkentette tovább a vele szemben kiszabott bírság összegét.
(vö. 314–315. pont)
15. Annak érdekében, hogy a versenyjogi jogsértés miatt kiszabott bírság tekintetében a bírságok alóli mentességről és a bírságok csökkentéséről szóló közlemény 23. pontjának b) alpontjában meghatározott tartományok mindegyikében meg tudja határozni a csökkentés mértékét, a Bizottságnak meg kell határoznia a már rendelkezésére álló bizonyítékokhoz képest jelentős hozzáadott értékkel bíró bizonyíték benyújtásának időpontját. A Bizottságnak pontosan meg kell határoznia azt az időpontot, amikor a bírság csökkentésének feltételeit az érintett vállalkozás teljesítette, oly módon, hogy a nyújtott bizonyítékokat összehasonlítja a kérelem időpontjában már rendelkezésre álló bizonyítékokkal, így tehát ténylegesen a birtokában kell lennie a szóban forgó bizonyítékoknak.
E tekintetében a bírság mellőzése vagy csökkentése iránti kérelmet benyújtó vállalkozások helyzetét a bírságok alóli mentességről és a bírságok csökkentéséről szóló közlemény értelmében úgy kell tekinteni, hogy összehasonlítható helyzetben vannak, függetlenül a bizonyítékok benyújtásának módjától, amelyet a kérelmező maga választhat meg. Ezeket a helyzeteket tehát ugyanúgy kell kezelni.
Ezért amikor az adott vállalkozás felveszi a kapcsolatot a Bizottsággal szóbeli nyilatkozattétel céljából, ám csupán a következő napon nyújt be a jogsértésre vonatkozó bizonyítékot a Bizottságnak, az utóbbi helyesen állapíthatja meg, hogy a vállalkozás az utóbbi időpontban teljesítette a hivatkozott közlemény 21. pontjában meghatározott feltételt.
Éppen azért, mert a szóbeli információátadás kevésbé gyors együttműködési módnak minősül, mint az információk írásban való átadása, az adott vállalkozásnak – amennyiben úgy dönt, hogy szóban ad át információkat – tudnia kell, hogy ez azzal a kockázattal jár számára, hogy a kartell létét bizonyító meghatározó bizonyítékokat valamely másik vállalkozás írásban előbb eljuttathatja a Bizottsághoz.
(vö. 365–366., 370–372., 374. pont)
16. Ugyan a Bizottság valamely kartell tagjai együttműködésének megítélése keretében nem hagyhatja figyelmen kívül az egyenlő bánásmód elvét, ám széles mérlegelési mozgástérrel rendelkezik a kartell különböző tagjai együttműködése minőségének és hasznosságának a megítélésére vonatkozóan. Ennélfogva egyedül a Bizottság által elkövetett nyilvánvaló értékelési hibát lehet kifogásolni. E tekintetben egy vállalkozás nem szorítkozhat arra, hogy a keresete mellékleteként felajánlja a többi vállalkozás hozzájárulására vonatkozó saját értékelését, hanem bizonyítania kell konkrét érveléssel, hogy a Bizottság értékelése miben tartalmaz nyilvánvaló tévedést.
(vö. 394–395. pont)
17. A bizottsági határozat végrehajtásának elkerülése végett nyújtandó bankgarancia alapításából, illetve fenntartásából eredő költségek nem képezik az eljárás költségeinek részét.
(vö. 444. pont)