A Törvényszék (kibővített első tanács) T-540/20. sz. Jushi Egypt for Fiberglass Industry kontra Bizottság ügyben 2023. március 1-jén hozott ítélete ellen a Jushi Egypt for Fiberglass Industry SAE által 2023. április 27-én benyújtott fellebbezés

(C-272/23. P. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Fellebbező: Jushi Egypt for Fiberglass Industry SAE (képviselők: B. Servais és V. Crochet avocats)

A többi fél az eljárásban: Európai Bizottság és Association des producteurs de fibres de verre européens (APFE)

A fellebbező kérelmei

A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság:

helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet,

adjon helyt a Jushi Egypt for Fiberglass Industry SAE által benyújtott megsemmisítés iránti kereset első, harmadik és negyedik jogalapjának, és

kötelezze az ellenérdekű felet és a beavatkozó feleket a költségek viselésére, beleértve az elsőfokú eljárásban felmerült költségeket is.

Jogalapok és fontosabb érvek

A megtámadott ítéletben a Törvényszék elutasította a fellebbező által az Egyiptomból származó folytonosüvegrostszál termékek behozatalára vonatkozó végleges kiegyenlítő vám kivetéséről, a kivetett ideiglenes kiegyenlítő vám végleges beszedéséről, valamint az Egyiptomból származó folytonosüvegrostszál termékek nyilvántartásba vett behozatalára vonatkozó végleges kiegyenlítő vám megállapításáról szóló, 2020. június 24-i (EU) 2020/870 bizottsági végrehajtási rendelettel¹ szemben benyújtott megsemmisítés iránti keresetet.

A jelen fellebbezés alátámasztása érdekében a fellebbező négy jogalapra hivatkozik, nevezetesen arra, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor:

arra a következtetésre jutott, hogy a Bizottság nem sértette meg az alaprendelet¹ 2. cikkének a) és b) pontját, valamint 3. cikke 1. pontjának a) alpontját, amikor a Kínai Népköztársaság kormányához kapcsolódó kormányzatok és közjogi szervek által nyújtott pénzügyi hozzájárulást a származási vagy exportáló ország kormányának, nevezetesen az Egyiptomi Arab Köztársaság kormányának tulajdonította;

megállapította, hogy a Bizottság nem sértette meg az alaprendelet 4. cikkének (2) és (3) bekezdését, amikor az egyiptomi kormánynak tulajdonított pénzügyi hozzájárulásokat egyedinek tekintette;

arra a következtetésre jutott, hogy a Bizottság nem sértette meg az alaprendelet 3. cikke 1. pontja a) alpontjának ii. alpontját, 3. cikkének 2. pontját és 5. cikkét a vámvisszatérítési rendszer keretében a fellebbezőnek juttatott előny összegének kiszámításakor; és

úgy ítélte meg, hogy a Bizottság nem sértette meg az alaprendelet 3. cikkének 2. pontját és 4. cikke (2) bekezdésének c) pontját, amikor megállapította, hogy az árfolyamveszteségek adóügyi megítélése előnyt biztosított a fellebbező számára, és egyedi támogatásnak minősül.

Az első fellebbezési jogalapot illetően a fellebbező lényegében azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor arra a következtetésre jutott, hogy az alaprendelet nem zárja ki annak lehetőségét, hogy még ha a pénzügyi hozzájárulás nem közvetlenül a származási vagy exportáló ország kormányától származik is, e pénzügyi hozzájárulást az alaprendelet 2. cikkének b) pontja és 3. cikkének 1. pontja alapján neki lehessen tulajdonítani.

A második fellebbezési jogalapot illetően a fellebbező lényegében azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor arra a következtetésre jutott, hogy az egyiptomi kormány a kínai kormány által nyújtott kedvezményes finanszírozást nyújtó hatóságnak minősül. Ehelyett a Törvényszéknek azt a következtetést kellett volna levonnia, hogy a Bizottság megsértette az alaprendelet 4. cikkének (2) és (3) bekezdését, mivel a pénzügyi hozzájárulásokat nyújtó kínai jogalanyok minősülnek a támogatást nyújtó hatóságnak.

A harmadik fellebbezési jogalapot illetően a fellebbező lényegében azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor arra a következtetésre jutott, hogy annak meghatározása céljából, hogy a fellebbező előnyben részesült-e, az egyetlen összehasonlítható helyzet egy, a fellebbezőhöz hasonlóan a Szuezi-csatornai Gazdasági Övezetben letelepedett vállalkozásé, amely vámfizetés alóli kivétel hatálya alá tartozó anyagokat tartalmazó termékeket értékesít egy, a Szuezi-csatornai Gazdasági Övezeten kívül letelepedett vállalkozás számára.

A negyedik fellebbezési jogalapot illetően a fellebbező lényegében azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor arra a következtetésre jutott, hogy a Bizottság nem tekintette úgy, hogy az adóügyi megítélés önmagában olyan támogatásnak minősül, amely kiegyenlítő intézkedés tárgyát képezheti, és hogy a fellebbező első fokon nem terjesztett elő olyan bizonyítékokat, amelyek valószínűtlenné tehetnék a Bizottság által a vitatott végrehajtási rendeletben arra vonatkozóan tett ténybeli értékeléseket, hogy az adóügyi megítélés valamennyi, külföldi pénznemben fennálló kötelezettséggel rendelkező vállalkozás számára előnyös volt.

____________

¹ HL 2020. L 201., 10. o.

¹ Az Európai Unióban tagsággal nem rendelkező országokból érkező támogatott behozatallal szembeni védelemről szóló, 2016. június 8-i (EU) 2016/1037 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2016. L 176., 55. o.).