A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (negyedik tanács)
2021. december 2.(*)
„Fellebbezés – Dömping – A Kínából származó szolárüveg behozatalai – 1225/2009/EK rendelet – A 2. cikk (7) bekezdésének b) és c) pontja – A piacgazdasági feltételek alapján működő vállalkozás jogállása – Megtagadás – A »korábbi, nem piacgazdasági rendszerből áthozott jelentős torzulás« 2. cikk (7) bekezdése c) pontjának harmadik franciabekezdése értelmében vett fogalma – Adókedvezmények”
A C‑884/19. P. és C‑888/19. P. sz. egyesített ügyekben,
az Európai Bizottság (képviselik kezdetben: L. Flynn, T. Maxian Rusche és A. Demeneix, később: L. Flynn és T. Maxian Rusche, meghatalmazotti minőségben)
fellebbezőnek,
a többi fél az eljárásban:
a Xinyi PV Products (Anhui) Holdings Ltd (székhelye: Anhui [Kína], képviselik: Y. Melin és B. Vigneron avocats)
felperes az elsőfokú eljárásban,
a GMB Glasmanufaktur Brandenburg GmbH (székhelye: Tschernitz [Németország], képviseli: R. MacLean solicitor)
beavatkozó fél az elsőfokú eljárásban (C‑884/19 P)
és
a GMB Glasmanufaktur Brandenburg GmbH (székhelye: Tschernitz [Németország], képviseli: R. MacLean solicitor)
fellebbezőnek,
a többi fél az eljárásban:
a Xinyi PV Products (Anhui) Holdings Ltd (székhelye: Anhui [Kína], képviselik: Y. Melin és B. Vigneron avocats)
felperes az elsőfokú eljárásban,
az Európai Bizottság (képviselik kezdetben: L. Flynn, T. Maxian Rusche és A. Demeneix, később: L. Flynn és T. Maxian Rusche, meghatalmazotti minőségben)
alperes az elsőfokú eljárásban (C‑888/19 P),
az Európai Unió Bírósága alapokmányának 56. cikke alapján 2019. december 3‑án és 4‑én benyújtott két fellebbezése tárgyában,
A BÍRÓSÁG (negyedik tanács),
tagjai: K. Jürimäe, a harmadik tanács elnöke, a negyedik tanács elnökeként eljárva (előadó), S. Rodin és N. Piçarra bírák,
főtanácsnok: G. Pitruzzella,
hivatalvezető: A. Calot Escobar,
tekintettel az írásbeli szakaszra,
a főtanácsnok indítványának a 2021. július 8‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Fellebbezésükben az Európai Bizottság és a GMB Glasmanufaktur Brandenburg GmbH (a továbbiakban: GMB) az Európai Unió Törvényszéke 2019. szeptember 24‑i Xinyi PV Products (Anhui) Holdings kontra Bizottság ítéletének (T‑586/14 RENV, a továbbiakban: megtámadott ítélet, EU:T:2016:668) hatályon kívül helyezését kéri, amennyiben ezzel az ítéletével a Törvényszék megsemmisítette a Kínai Népköztársaságból származó szolárüveg behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetéséről és a kivetett ideiglenes vám végleges beszedéséről szóló, 2014. május 13‑i 470/2014/EU bizottsági végrehajtási rendeletet (HL 2014. L 142., 1. o.; a továbbiakban: vitatott rendelet).
Jogi háttér
A dömpingellenes megállapodás
2 A többoldalú tárgyalások uruguayi fordulóján (1986–1994) elért megállapodásoknak az Európai Közösség nevében a hatáskörébe tartozó ügyek tekintetében történő megkötéséről szóló, 1994. december 22‑i 94/800/EK határozattal (HL 1994. L 336., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 21. kötet, 80. o.) az Európai Unió Tanácsa jóváhagyta a Marrakeshben 1994. április 15‑én aláírt, a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) létrehozásáról szóló egyezményt, valamint az ezen egyezmény 1–3. mellékletében szereplő megállapodásokat, amelyek közé tartozik az 1994. évi Általános Vám‑ és Kereskedelmi Egyezmény VI. cikkének végrehajtásáról szóló megállapodás (HL 1994. L 336., 103. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 21. kötet, 189. o.; a továbbiakban: dömpingellenes megállapodás).
3 A dömpingellenes megállapodás 2. cikke „[a] dömping tényének a megállapítására” vonatkozó szabályokat tartalmazza.
Az uniós jog
4 A jogvita alapját képező tényállás megvalósulása idején a dömpingellenes intézkedések Európai Unió általi elfogadására irányadó rendelkezések az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló, 2009. november 30‑i 1225/2009/EK tanácsi rendeletben (HL 2009. L 343., 51. o., helyesbítések: HL 2010. L 7., 22. o.; HL 2016. L 44., 20. o.; a továbbiakban: alaprendelet) szerepeltek.
5 Az alaprendelet (6) preambulumbekezdése szerint:
„A rendes értéknek a nem piacgazdasággal rendelkező országok esetében történő meghatározásakor helyénvalónak látszik az e célra használandó megfelelő, piacgazdasággal rendelkező harmadik ország kiválasztására vonatkozó szabályok megállapítása, ahol pedig nem lehet megfelelő harmadik országot találni, ott a rendes érték megállapításának más elfogadható alapon történő meghatározása.”
6 E rendelet 2. cikkének (1)–(6) bekezdése megállapítja a rendes érték meghatározására alkalmazandó szabályokat.
7 Az említett rendelet 2. cikkének (7) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„a) A nem piacgazdasággal rendelkező országokból [(i)deértve Albániát, Azerbajdzsánt, Észak‑Koreát, Fehéroroszországot, Grúzát, Kirgizisztánt, Moldovát, Mongóliát, Örményországot, Tádzsikisztánt, Türkmenisztánt és Üzbegisztánt]származó behozatal esetében a rendes értéket egy piacgazdasággal rendelkező harmadik ország ára vagy számtanilag képzett értéke vagy az ilyen harmadik országból más országokba – beleértve a Közösséget is – történő kivitel esetén felszámított ár alapján kell megállapítani, illetve, ha ez nem lehetséges, bármilyen más észszerű alapon megállapítható, ideértve a hasonló termékért a Közösségben ténylegesen fizetett vagy fizetendő árat, és azt szükség esetén megfelelően módosítani kell úgy, hogy egy észszerűen elfogadható haszonkulcsot is magában foglaljon.”
[…]
b) A Kínai Népköztársaságból, Vietnamból és Kazahsztánból, valamint a vizsgálat kezdeményezésének idején WTO‑tag, nem piacgazdasággal rendelkező országból származó behozatallal kapcsolatos dömpingellenes vizsgálatok során a rendes értéket az (1)–(6) bekezdésnek megfelelően kell meghatározni, amennyiben a vizsgálat alá eső egy vagy több gyártó megfelelően indokolt kérelme alapján, valamint a c) pontban előírt kritériumoknak és eljárásoknak megfelelően kimutatható, hogy piacgazdasági feltételek érvényesülnek e gyártó vagy gyártók számára az érintett hasonló termék gyártása és értékesítése tekintetében. Ettől eltérő esetben az a) pontban megállapított szabályokat kell alkalmazni.
c) A b) pont szerinti [kérelemnek] elegendő bizonyítékot kell tartalmaznia arra nézve, hogy a gyártó piacgazdasági feltételek alapján működik, vagyis, hogy:
– a vállalkozás döntéseit az árak, a költségek és a ráfordítások tekintetében, beleértve például a nyersanyagokat, a technológia és a munkaerő költségeit, a teljesítményt, az értékesítéseket és a beruházásokat, a keresletet és a kínálatot tükröző piaci jelzések alapján hozzák meg, e tekintetben jelentős állami beavatkozás nélkül, továbbá a főbb ráfordítások költségei alapvetően a piaci értékeket tükrözik,
– a vállalkozás egy átlátható könyvelést vezet, amelyet a nemzetközi számviteli szabályoknak megfelelően független könyvvizsgálat alá vetnek, és amelyet minden területen alkalmaznak;
– a vállalkozás termelési költségeit és pénzügyi helyzetét nem érintik a korábbi, nem piacgazdasági rendszerből áthozott jelentős torzulások, különösen az eszközérték‑csökkenés leírása, az egyéb leírások, a barterkereskedelem és az adósságkiegyenlítés útján történő fizetés,
– az érintett vállalkozás a csődre és a tulajdonjogra vonatkozó jogszabályok hatálya alá tartozik, amelyek jogbiztonságot és stabilitást biztosítanak a vállalkozás működése számára, és
– a valutaváltásokat piaci árfolyamon végzik.
[…]”
A jogvita háttere
8 A jogvita előzményei a megtámadott ítélet alapján a következőképpen foglalhatók össze.
9 A felperes, a Xinyi PV Products (Anhui) Holdings Ltd (a továbbiakban: Xinyi PV) egy Kínában székhellyel rendelkező társaság, amely az említett országban a vitatott rendelet hatálya alá tartozó szolárüveget gyárt és exportál az Unióba. Egyedüli részvényese a Hongkongban (Kína) letelepedett és a hongkongi tőzsdén jegyzett Xinyi Solar (Hong Kong) Ltd.
10 A vitatott rendelet elfogadásához vezető eljárás keretében a Xinyi PV 2013. május 21‑én az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének b) és c) pontja értelmében vett, piacgazdasági feltételek alapján működő vállalkozás (a továbbiakban: MET) jogállásának elismerése iránti kérelmet nyújtott be.
11 Miután megkapta a Xinyi PV által a dömpingellenes kérdőívre és a kiegészítő tájékoztatás iránti kérelemre adott válaszokat, a Bizottság megvizsgálta az e társaság kínai székhelyére 2013. június 21. és 26. között megküldött információkat. 2013 júniusának végén és 2013 júliusában a Xinyi PV a Bizottsággal egyeztetve és ez utóbbi felhívásainak megfelelően kiegészítő információkat szolgáltatott.
12 2013. augusztus 22‑i levelében a Bizottság arról tájékoztatta a Xinyi PV‑t, hogy véleménye szerint nem tud helyt adni a MET‑jogállás elismerése iránti kérelmének, mivel noha e társaság megfelel az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontjának első, második, negyedik és ötödik franciabekezdésében foglalt feltételeknek, nem felel meg az e rendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontjának harmadik franciabekezdésében foglalt feltételnek (a továbbiakban: 2013. augusztus 22‑i levél). A Bizottság felhívta a felperest, hogy terjessze elő észrevételeit.
13 2013. szeptember 1‑jén a Xinyi PV benyújtotta észrevételeit, amelyben vitatta a Bizottság megállapításait.
14 2013. szeptember 13‑i levelében a Bizottság tájékoztatta a Xinyi PV‑t a MET‑jogállás elismerése iránti kérelmének az elutasításáról szóló végleges határozatáról (a továbbiakban: 2013. szeptember 13‑i levél).
15 A megtámadott ítélet 63–65. pontjában ismertetett 2013. augusztus 22‑i és szeptember 13‑i levélből kitűnik, hogy ezen elutasítás azon a megfontoláson alapult, amely szerint a Xinyi PV nem felel meg az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontjának harmadik franciabekezdésében előírt azon feltételnek, miszerint a vállalkozás termelési költségeit és pénzügyi helyzetét ne érintsék a korábbi, nem piacgazdasági rendszerből áthozott jelentős torzulások (a továbbiakban: a MET‑jogállás harmadik feltétele). A Bizottság szerint ugyanis a Xinyi PV két kedvezményes adórendszerben részesült, vagyis egyrészt a „2 Free 3 Halve” programban, amely lehetővé teszi a külföldi tőkével rendelkező társaságok számára, hogy két éven át teljes adómentességben (0%) részesüljenek, majd ezt követően három évig a 25%‑os általános adókulcs helyett 12,5%‑os adókulcsot alkalmazzanak, másrészt pedig a csúcstechnológiát alkalmazó vállalkozásokra vonatkozó adórendszerben, amely alapján a társaságra a 25%‑os általános adókulcs helyett 15%‑os kedvezményes adókulcs vonatkozik.
16 2013. november 26‑án a Bizottság elfogadta a Kínai Népköztársaságból származó szolárüveg behozatalára vonatkozó ideiglenes dömpingellenes vám kivetéséről szóló 1205/2013/EU rendeletet (HL 2013. L 316., 8. o.; a továbbiakban: ideiglenes rendelet).
17 E rendelet (34)–(47) preambulumbekezdésében a Bizottság emlékeztetett azokra az okokra, amelyek miatt a vizsgálatban együttműködő négy vállalattól vagy vállalatcsoporttól, köztük a Xinyi PV‑től megtagadták a MET‑jogállás elismerését. A (43) preambulumbekezdés szövege a következőképpen szólt:
„[a] négy exportáló gyártó közül egyetlen sem bizonyította – sem egyénileg, sem pedig csoportként –, hogy esetükben nem állnak fenn a korábbi, nem piacgazdasági rendszerből áthozott jelentős torzulások. Ezek a vállalatok, illetve vállalatcsoportok tehát nem feleltek meg a [MET‑jogállás] harmadik feltételének. Konkrétabban: mind a négy exportáló gyártó, illetve exportáló gyártók csoportja részesült adókedvezményekből.”
18 2014. május 13‑án a Bizottság elfogadta a vitatott rendeletet, amelyben végleges dömpingellenes vámot vetett ki a Xinyi PV által gyártott szolárüvegtermékek behozatalaira.
19 E vitatott rendeletet (34) preambulumbekezdésében megerősítette az ideiglenes rendelet (34)–(47) preambulumbekezdésében kifejtett azon megállapításokat, hogy a MET‑jogállás elismerése iránti valamennyi kérelmet el kell utasítani. Konkrétan, a vitatott rendelet (33) preambulumbekezdése a következőket állapította meg:
„[A Xinyi PV] szerint a gazdasági előny, amelyre a kedvezményes adórendszerek és a támogatások révén tett szert nem képezi árbevételének jelentős hányadát. Ezzel kapcsolatban emlékeztetni kell arra, hogy ezzel az érvvel – több más érvvel együtt – a Bizottság már foglalkozott az exportőrnek küldött, 2013. szeptember 13‑án kelt levelében, amelyben értesítette a felet a rá vonatkozó piacgazdasági elbánás meghatározásáról. A szöveg különösen azt hangsúlyozta, hogy annak megállapítása szempontjából, hogy vajon a torzulás »jelentős« mértékűnek tekinthető‑e, a vizsgálati időszak alatt szerzett gazdasági előny abszolút összege – a szóban forgó gazdasági előny jellegéből adódóan – nem bír jelentőséggel. Ezt az állítást ezért elutasítják.”
A megtámadott ítéletet megelőző eljárás
20 A Törvényszék Hivatalához 2014. augusztus 7‑én benyújtott keresetlevelével a Xinyi PV a vitatott rendelet őt érintő részében való megsemmisítését kérte. Keresetének alátámasztása érdekében négy jogalapra hivatkozott, amelyek közül az elsőt, amely két részből áll, az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontja harmadik franciabekezdésének a megsértésére alapította.
21 2016. március 16‑i Xinyi PV Products (Anhui) Holdings kontra Bizottság ítéletében (T‑586/14, EU:T:2016:154) a Törvényszék lényegében azzal az indokkal adott helyt ezen első jogalap első részének, hogy a Bizottság nyilvánvaló értékelési hibát követett el, amikor megállapította, hogy a kínai hatóságok által a Xinyi PV részére nyújtott adókedvezményekből eredően „korábbi, nem piacgazdasági rendszerből áthozott” torzulás állt fenn. Következésképpen a Törvényszék az említett jogalap második részének vizsgálata nélkül a Xinyi PV‑re vonatkozó részében megsemmisítette a vitatott rendeletet.
22 Ezt az ítéletet azzal az indokkal helyezte hatályon kívül a Bíróság 2018. február 28‑i Bizottság kontra Xinyi PV Products (Anhui) Holdings ítélete (C‑301/16 P, EU:C:2018:132), hogy a Törvényszék több alkalommal tévesen alkalmazta a jogot az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontjának harmadik franciabekezdésében meghatározott, „korábbi, nem piacgazdasági rendszerből áthozott” torzulás fennállására vonatkozó feltétel értelmezése során. A Bíróság ezt követően visszautalta az ügyet a Törvényszékhez, a költségekről pedig nem határozott.
23 Az ügynek a Törvényszékhez való visszautalását követően a Törvényszék folytatta az eljárást. A Xinyi PV, a Bizottság és a GMB előterjesztette a 2018. február 28‑i Bizottság kontra Xinyi PV Products (Anhui) Holdings ítéletből (C‑301/16 P, EU:C:2018:132) a jogvita megoldása érdekében levonandó következtetésekre vonatkozó észrevételeket, és írásban válaszoltak a Törvényszék által feltett kérdésekre. Újabb tárgyalásra került sor.
24 A megtámadott ítéletben a Törvényszék azzal az indokkal adott helyt a Xinyi PV által felhozott első jogalap második részének, hogy az e társaság MET‑jogállás elismerése iránti kérelmének az elutasításával a Bizottság nyilvánvaló értékelési hibát követett el az említett társaság termelési költségei és pénzügyi helyzete jelentős torzulásának fennállását illetően. A Törvényszék tehát megsemmisítette a vitatott rendeletet, anélkül hogy megvizsgálta volna az utóbbi által felhozott három másik jogalapot.
A Bíróság előtti eljárás és a felek kérelmei
25 A C‑884/19. P. sz. ügyben benyújtott fellebbezésében a Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság:
– helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet;
– utasítsa el az elsőfokú eljárásban indított kereset első jogalapját mint megalapozatlant;
– az ügyet utalja vissza a Törvényszék elé az elsőfokú eljárásban indított kereset második, harmadik és negyedik jogalapjáról való határozathozatal céljából; és
– jelenleg ne határozzon a jelen eljárás és az ahhoz kapcsolódó korábbi eljárások – vagyis az elsőfokú eljárás és a korábbi fellebbezési eljárás – költségeiről.
26 A C‑888/19. P. sz. ügyben benyújtott fellebbezésében a GMB azt kéri, hogy a Bíróság:
– helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet;
– utasítsa el az elsőfokú eljárásban indított kereset első jogalapjának második részét mint megalapozatlant;
– az ügyet utalja vissza a Törvényszék elé az elsőfokú eljárásban indított kereset többi jogalapjáról való határozathozatal céljából; és
– a Xinyi PV‑t kötelezze a részéről a jelen eljárással, valamint az elsőfokú eljárással és a korábbi fellebbezési eljárással összefüggésben felmerült költségek viselésére.
27 A két fellebbezéssel kapcsolatban benyújtott válaszbeadványában a Xinyi PV azt kéri, hogy a Bíróság:
– utasítsa el a fellebbezéseket, és
– a Bizottságot, valamint a GMB‑t kötelezze a költségek viselésére.
28 A Bíróság elnöke 2020. március 11‑i határozatával az írásbeli és a szóbeli szakasz lefolytatása, valamint az ítélethozatal céljából egyesítette a C‑884/19. P. és a C‑888/19. P. sz. ügyet.
A fellebbezésekről
29 Fellebbezésük alátámasztása érdekében mind a Bizottság, mind a GMB három jogalapra hivatkozik, amelyek lényegében fedik egymást. E jogalapok közül az elsők az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontja harmadik franciabekezdésének az értelmezésével és a bizonyítási teher megoszlásával kapcsolatos téves jogalkalmazáson, a másodikak az e rendelkezés alkalmazása során elkövetett téves jogalkalmazáson, a harmadikak pedig eljárási szabálytalanságokon alapulnak.
30 Mindenekelőtt a jelen fellebbezések alátámasztására felhozott első jogalapokat kell megvizsgálni.
A felek érvei
31 A C‑884/19. P. sz. ügyben benyújtott fellebbezés első jogalapjában és a C‑888/19. P. sz. ügyben benyújtott fellebbezés első jogalapjának első részében a Bizottság, illetve a GMB lényegében azt állítja, hogy a megtámadott ítélet 55–61., 67. és 68. pontjában a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontja harmadik franciabekezdésének, valamint – a Bizottság szerint – e rendelet 2. cikke (7) bekezdése b) pontjának az értelmezése során. A C‑888/19. P. sz. ügyben benyújtott fellebbezés első jogalapjának második részében a GMB ezenkívül azt kifogásolja, hogy a Törvényszék ezen ítélet 68., 69. és 72. pontjában tévesen alkalmazta a jogot az említett rendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontja harmadik franciabekezdésének alkalmazása tekintetében a bizonyítási teher megoszlását illetően.
32 Először is a Bizottság az első fellebbezési jogalapjában, a GMB pedig első fellebbezési jogalapjának első részében azzal érvel, hogy a Törvényszék az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontja harmadik franciabekezdésének értelmezése céljából tévesen vette figyelembe a rendes érték kiszámításához e rendelet 2. cikkének (1)–(6) bekezdésében felsorolt tényezőket, és tévesen állapította meg, hogy kapcsolat áll fenn a vállalkozás pénzügyi helyzetének jelentős torzulása és az érintett hasonló termékek gyártásával és értékesítésével kapcsolatos tényezők között.
33 Először is, a Bizottság és lényegében a GMB megjegyzi, hogy a Törvényszék tévesen fordította meg a rendes érték meghatározásának logikai sorrendjét egy, Kínára vonatkozó vizsgálat során. A Törvényszék megközelítésével ellentétben az alaprendelet 2. cikkének (1)–(6) bekezdése nem releváns az e rendelet 2. cikke (7) bekezdése b) pontjának és c) pontja harmadik franciabekezdésének az értelmezése szempontjából. A Kínára irányuló vizsgálat keretében történő alkalmazása ugyanis annak a következménye, hogy teljesülnek az említett rendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjában előírt azon feltételek, amelyek makrogazdasági és mikrogazdasági szintű mutatókat kombinálnak. Ezek közül csak az ugyanezen rendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontja első franciabekezdésének első részében szereplő feltétel követel meg az árakra és a költségekre gyakorolt konkrét hatást.
34 Ráadásul a Bíróság a 2015. július 16‑i Bizottság kontra Rusal Armenal ítéletben (C‑21/14 P, EU:C:2015:494, 47–50. és 53. pont) már kimondta, hogy az alaprendelet 2. cikkének (7) bekezdése az uniós jogrend sajátos megközelítését tükrözi. Semmilyen megfelelés nem állapítható meg tehát e rendelkezés és a dömpingellenes megállapodás 2. cikke között, amely megállapodást az alaprendelet 2. cikkének (1)–(6) bekezdése ültetett át az uniós jogrendbe.
35 Másodszor, a Bizottság és a GMB úgy véli, hogy a megtámadott ítélet 58. és 59. pontjában a Törvényszék tévesen indokolta értelmezését az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontjának harmadik franciabekezdésében szereplő azon felsorolásra tekintettel, amely „különösen az eszközérték‑csökkenés leírás[ával], az egyéb leírások[kal], a barterkereskedelem[mel] és az adósságkiegyenlítés útján történő fizetés[sel]” kapcsolatos torzulásokat említi.
36 Amint ugyanis a Törvényszék a megtámadott ítélet 59. pontjában megjegyezte, e felsorolás pusztán tájékoztató jellegű.
37 Mindenesetre – a Bizottság szerint – az említett felsorolásban szereplő tényezők közül csak a barterkereskedelem szerepel az alaprendelet 2. cikke (3) bekezdésének második albekezdésében, anélkül hogy az egyébként a rendes érték e rendelet 2. cikkének (1)–(6) bekezdésében meghatározott módszer szerinti kiszámításához felhasznált tényezők részét képezné.
38 A C‑884/19. P. sz. ügyben benyújtott fellebbezésre előterjesztett válaszbeadványában a GMB hozzáteszi, hogy a tájékoztató jellegű felsorolásban feltüntetett elemek olyan tényezőket jelölnek, amelyek a vállalkozás termelési költségei helyett annak pénzügyi helyzetére vannak közvetlen hatással, így e tényezők nem igazolhatják az alaprendelet 2. cikkének (1)–(6) bekezdésével való összefüggést. Ezenkívül a Törvényszék elmulasztotta megfelelően indokolni az e rendelkezés és e rendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontjának harmadik franciabekezdése közötti, általa elvégzett közelítést.
39 Harmadszor, a Bizottság és a GMB úgy véli, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 59–61. pontjában tévesen alkalmazta a jogot annyiban, amennyiben analógia útján a 2012. július 19‑i Tanács kontra Zhejiang Xinan Chemical Industrial Group ítéletet (C‑337/09 P, EU:C:2012:471, 79–82. pont) alkalmazta. Ebben az ítéletben a Bíróság az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontja első franciabekezdése első részének az értelmezésére szorítkozott. Márpedig e rendelkezés szövege, célja és tárgya eltér e rendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontja harmadik franciabekezdésének szövegétől, céljától és tárgyától.
40 Negyedszer, a Bizottság és a GMB lényegében megjegyzi, hogy a Törvényszék által elfogadott értelmezés részben megfosztja hatékony érvényesülésétől az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontjának harmadik franciabekezdését. Az uniós jogalkotó ugyanis e rendelkezésben két különbálló feltételt állapított meg, nevezetesen egyrészt a MET‑jogállás elismerését kérelmező társaság termelési költségeit érintő jelentős torzulásnak, másrészt pedig a pénzügyi helyzetét érintő jelentős torzulásnak a fennállását. Márpedig a Törvényszék által elfogadott értelmezés a pénzügyi helyzetet érintő jelentős torzulás fennállását annak bizonyításától teszi függővé, hogy e torzulás a termelési költségeket érintő jelentős torzuláshoz vezet.
41 A Bizottság ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy a pénzügyi helyzetre vonatkozó feltétel széles körű, és olyan átfogó értékelést foglal magában, amely nem feltétlenül kapcsolódik szorosan a termelési költségekhez vagy az árakhoz. Az uniós jogalkotó tehát azt feltételezte, hogy ha a pénzügyi helyzetet jelentős torzulások érintik, a vállalkozás nem piacgazdasági feltételek mellett működik, és ennélfogva költségei vagy árai átfogó torzulás tárgyát képezhetik. Ez a helyzet áll fenn akkor, ha a vállalkozás mentesül az adó alól.
42 Ötödször, a Bizottság úgy véli, hogy az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontjának negyedik és ötödik franciabekezdése megerősíti az e rendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontjának harmadik franciabekezdésére vonatkozó értelmezését. Egyrészt az e negyedik és ötödik franciabekezdésben említett feltételek elvontak, és egyáltalán nem követelik meg a rendes érték e cikk (1)–(6) bekezdése alapján történő kiszámításának a lehetőségére gyakorolt tényleges hatás értékelését. Másrészt az „adómentesség/árbevétel” arányának figyelembevétele ugyanazon adóintézkedés kedvezményezettjei közötti, indokolatlan hátrányos megkülönböztetéshez vezet.
43 A GMB az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontjának szerkezetére is hivatkozik annak hangsúlyozása érdekében, hogy e rendelkezés öt franciabekezdése különös feltételeket határoz meg. Ebből következik, hogy a pénzügyi helyzet az érintett hasonló termék gyártásához és értékesítéséhez kapcsolódó tényezőnek minősül.
44 Másodszor, a C‑888/19. P. sz. ügyben benyújtott fellebbezés első jogalapjának második részében a GMB azt állítja, hogy a Törvényszék az említett ítélet 68., 69. és 72. pontjában tévesen alkalmazta a jogot annyiban, amennyiben kimondta, hogy a Bizottságnak a Xinyi PV MET‑jogállás elismerése iránti kérelmét elutasító határozatában további magyarázatot kellett volna adnia azáltal, hogy megvizsgálja a Xinyi PV pénzügyi helyzetét érintő torzulások konkrét hatását. Ezáltal a Törvényszék tévesen hárította át a Bizottságra a MET‑jogállás elismerése feltételeinek teljesülésével kapcsolatos bizonyítási terhet, holott e teher a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint az e jogállás elismerését kérelmező felet terheli. A GMB szerint, ellentétben azzal, amit a megtámadott ítélet 72. és 73. pontja állít, a Xinyi PV‑nek kell bizonyítania, hogy a szóban forgó kedvezményes adórendszerek nem vezetnek a pénzügyi helyzetét érintő jelentős torzulásokhoz, nem pedig a Bizottság feladata ennek ellenkezőjének a bizonyítása, mivel ez utóbbi intézmény csupán a Xinyi PV által szolgáltatott bizonyítékokat köteles értékelni, amit egyébként a jelen ügyben meg is tett.
45 A Xinyi PV ezen érvek összességét vitatja.
46 Először is a Xinyi PV úgy értelmezi a Bizottság érvelését, hogy ezen intézmény szerint az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének b) pontjában szereplő, „az érintett hasonló termék gyártása és értékesítése tekintetében” kifejezés kizárólag a MET‑jogállás elismerése első, az e rendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontjának első franciabekezdésében foglalt feltételének első részére vonatkozik. Márpedig az ilyen értelmezés összeegyeztethetetlen lenne magával az említett rendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontja harmadik franciabekezdésének szövegével, amely kifejezetten a hasonló termék termelési költségeire vonatkozik. Ráadásul a Bizottság elmulasztotta megmagyarázni, hogy mi a célja a MET‑jogállás elismerése másik négy feltételének, ha azok nem teszik lehetővé, hogy a vizsgálati időszak alatt Kínában hatályban lévő költségeket és eladási árakat vegyék alapul, amennyiben e költségek és eladási árak alkalmasak a rendes érték kiszámítására. A Bizottság e további feltételeket oly módon értelmezi, ami nem kapcsolódik az ugyanezen rendelet 2. cikke (7) bekezdése b) és c) pontjának céljához.
47 Másodszor a Xinyi PV lényegében úgy véli, hogy a Törvényszék a jelen ügyben helyesen állapíthatott meg párhuzamot a 2012. július 19‑i Tanács kontra Zhejiang Xinan Chemical Industrial Group ítélet (C‑337/09 P, EU:C:2012:471) alapjául szolgáló üggyel. Ugyanis az uniós intézmények ezen ügyek mindegyikében megtagadták a MET‑jogállás elismerése iránti kérelem alátámasztására előterjesztett bizonyítékok vizsgálatát.
48 Ezenkívül, éppúgy, mint az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontja első franciabekezdésének alkalmazása keretében, a Bizottságnak e rendelkezés harmadik franciabekezdése keretében mindig értékelnie kell, hogy a torzulás vagy a torzulás hiánya milyen hatással van a gyártó áraira vagy költségeire. Nem elégedhet meg absztrakt és pontatlan értékeléssel.
49 Harmadszor, az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontjának harmadik franciabekezdésében szereplő „pénzügyi helyzet” kifejezés hatékony érvényesülésére alapított érvelésre a Xinyi PV azt válaszolja, hogy ha valamely társaság pénzügyi helyzetét érintő jelentős torzulás inkább annak áraira, mintsem annak költségeire van hatással, a Törvényszék által adott értelmezés nem fosztja meg e kifejezést a hatékony érvényesülésétől.
50 Negyedszer, ami az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontjának negyedik és ötödik franciabekezdését illeti, nyilvánvaló, hogy az e rendelkezés negyedik franciabekezdése keretében releváns azon tény, hogy valamely társaság ellen nem folytatnak csődeljárást, torzítja annak költségeit és árait. Hasonlóképpen, a külföldi valutáknak a piaci árfolyamnál kedvezőbb árfolyamon történő vételéből vagy eladásából származó, az említett rendelkezés ötödik franciabekezdése keretében releváns esetleges előny hatással van a társaság költségeire és áraira.
51 A C‑884/19. P. sz. ügyben benyújtott válaszában és viszonválaszában a Bizottság, illetve a GMB viszont azzal érvel, hogy nincs olyan általános követelmény, amely a MET‑jogállás elismerésének az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontjának öt franciabekezdésében szereplő öt feltételében közös lenne, és amely előírná a termelési költségek valódi torzulásának bizonyítását.
52 E tekintetben a Bizottság különösen hangsúlyozza, hogy az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése b) és c) pontjának szövegére tekintettel az a követelmény, miszerint piacgazdasági feltételeknek kell érvényesülniük az érintett gyártó esetében a hasonló termék gyártása és értékesítése tekintetében, egyáltalán nem utal a termelési költségekre és e költségek tényleges torzulásának hiányára. A Bizottság és a GMB lényegében úgy véli, hogy e követelmény tehát egyszerűen arra a kontextusra irányul, amelyben a gyártó tevékenykedik, míg az e rendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjában felsorolt öt feltétel e kontextus különböző vetületeivel foglalkozik. A Xinyi PV egyébként elismeri, hogy a negyedik és ötödik feltétel automatikusan hatással van a költségekre. A Bizottság és a GMB szerint ugyanennek kell következnie a harmadik feltételből is.
53 A Bizottság megjegyzi továbbá, hogy semmiféle eltérő értelmezés nem vezethető le az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének azon céljából, amely a nem piacgazdasági feltételek alapján működő országokban érvényes árak és költségek figyelembevételének az elkerülésére irányul, mivel ezek nem a rendes piaci erők következtében előálló tényezők. Előzetes rendelkezésről van tehát szó, míg az e rendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjában foglalt feltételek annak meghatározására irányulnak, hogy a MET‑jogállás elismerését kérelmező társaság kizárólag a rendes piaci törvények alá tartozik‑e. Ezen előzetes jelleg torzulna, ha e feltételek összességét a társaság által minden egyes vizsgálati időszakban előállított és exportált egyes termékek esetében a termelési költséget érintő tényleges hatás bizonyításától kellene függővé tenni, amint a Törvényszék is tette.
54 A GMB hozzáteszi, hogy a Bizottság határozathozatali gyakorlata megerősíti annak lehetőségét, hogy az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontjának harmadik franciabekezdése alapján a MET‑jogállás elismerését olyan torzulások miatt tagadják meg, amelyek kizárólag az érintett gazdasági szereplőnek – például a kedvezményes adórendszer fennállása miatti – pénzügyi helyzetére vannak hatással. Ezenkívül a Törvényszék ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy e rendelet 2. cikkének (1)–(6) bekezdése és 2. cikkének (7) bekezdése két különböző szabálycsoportot alkot.
A Bíróság álláspontja
Előzetes észrevételek
55 Az alaprendelet 2. cikkének (7) bekezdése az e rendelet (6) preambulumbekezdésében foglaltak nyomán olyan különleges rendszert vezet be, amely a rendes érték kiszámítására vonatkozó részletes szabályokat határoz meg a nem piacgazdaságú országokból származó behozatalok tekintetében (lásd analógia útján: 2015. július 16‑i Bizottság kontra Rusal Armenal ítélet, C‑21/14 P, EU:C:2015:494, 47. pont).
56 Így az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontja szerint a nem piacgazdaságú országokból származó behozatal esetében a rendes értéket – az ugyanezen rendelet 2. cikkének (1)–(6) bekezdésében megállapított szabályoktól eltérve – főszabály szerint egy piacgazdasággal rendelkező harmadik ország ára vagy számtanilag képzett értéke, azaz az analóg ország módszer alapján kell megállapítani. E rendelkezés célja ezért annak elkerülése, hogy a piacgazdasággal nem rendelkező országokban érvényes árakat és költségeket vegyék figyelembe, mivel ezek nem a rendes piaci erők következtében előálló tényezők (2018. február 28‑i Bizottság kontra Xinyi PV Products [Anhui] Holdings ítélet, C‑301/16 P, EU:C:2018:132, 64. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
57 Mindazonáltal az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének b) pontja értelmében a többek között a Kínából származó behozatallal kapcsolatos dömpingellenes vizsgálatok során a rendes értéket e rendelet 2. cikke (1)–(6) bekezdésének megfelelően, következésképpen pedig nem az analóg ország módszer alapján határozzák meg, amennyiben a vizsgálat alá eső egy vagy több gyártó megfelelően indokolt kérelme alapján, valamint az említett rendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjában előírt kritériumoknak és eljárásoknak megfelelően kimutatható, hogy piacgazdasági feltételek érvényesülnek e gyártó vagy gyártók esetében az érintett hasonló termék gyártása és értékesítése tekintetében (2018. február 28‑i Bizottság kontra Xinyi PV Products [Anhui] Holdings ítélet, C‑301/16 P, EU:C:2018:132, 65. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
58 Amint az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése b) pontjának alapjául szolgáló különböző rendeletekből következik, e rendelkezés arra irányul, hogy lehetővé tegye a piacgazdasági feltételek mellett működő, többek között a Kínában létrejött gyártók számára, hogy a letelepedésük helye szerinti ország egészében fennálló helyzet helyett az egyedi helyzetüknek megfelelő státusszal rendelkezzenek (2018. február 28‑i Bizottság kontra Xinyi PV Products [Anhui] Holdings ítélet, C‑301/16 P, EU:C:2018:132, 66. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
59 Következésképpen azon gyártóra hárul a bizonyítási teher, aki az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének b) pontja értelmében a MET‑jogállás elismerését kérelmezi. E tekintetben e rendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontjának első bekezdése előírja, hogy az ilyen gyártó által benyújtott kérelemnek elegendő, az ez utóbbi rendelkezésben meghatározott bizonyítékot kell tartalmaznia arra nézve, hogy piacgazdasági feltételek alapján működik. Következésképpen nem az uniós intézményeknek kell bizonyítaniuk, hogy a gyártó nem felel meg az említett jogállás elismerése feltételeinek. Ellenben ezen intézményeknek mérlegelniük kell azt, hogy az érintett gyártó által benyújtott adatok elegendők‑e annak bizonyítására, hogy az említett 2. cikk (7) bekezdése c) pontjának első bekezdése által a MET‑jogállás elismerése tekintetében előírt feltételek teljesülnek, és az uniós bíróság feladata annak vizsgálata, hogy ez az értékelés nem tartalmaz‑e nyilvánvaló hibát (lásd ebben az értelemben: 2012. február 2‑i Brosmann Footwear [HK] és társai kontra Tanács ítélet, C‑249/10 P, EU:C:2012:53, 32. pont; 2018. február 28‑i Bizottság kontra Xinyi PV Products [Anhui] Holdings ítélet, C‑301/16 P, EU:C:2018:132, 67. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
60 A jelen ügyben nem vitatott, hogy a Xinyi PV‑nek a MET‑jogállás elismerése iránti kérelmét kizárólag azon az alapon utasították el, hogy e társaság nem bizonyította, hogy megfelel az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontjának harmadik franciabekezdésében szereplő, a MET‑jogállás elismerésére vonatkozó harmadik feltételnek.
61 E rendelkezés értelmében az érintett gyártónak elegendő bizonyítékot kell benyújtania arra nézve, hogy termelési költségeit és pénzügyi helyzetét nem érintik a korábbi, nem piacgazdasági rendszerből áthozott, különösen az eszközérték‑csökkenés leírásával, az egyéb leírásokkal, a barterkereskedelemmel és az adósságkiegyenlítés útján történő fizetéssel kapcsolatos jelentős torzulások.
62 Az említett rendelkezés szövegéből kitűnik, hogy az két kumulatív feltételt ír elő, amelyek közül az egyik a szóban forgó vállalkozás termelési költségei és pénzügyi helyzete jelentős torzulásának fennállására, a másik pedig arra irányul, hogy az említett torzulás korábbi, nem piacgazdasági rendszerből áthozottnak bizonyuljon (2018. február 28‑i Bizottság kontra Xinyi PV Products [Anhui] Holdings ítélet, C‑301/16 P, EU:C:2018:132, 70. pont).
63 A megtámadott ítélet e feltételek közül csak az elsőre vonatkozik, mivel a Törvényszék megállapította, hogy a Bizottság nyilvánvaló értékelési hibát követett el ezzel kapcsolatban.
64 E tekintetben a Törvényszék a megtámadott ítélet 55. pontjában megállapította, hogy az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése b) pontjának szövegére tekintettel az ez utóbbi 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjában foglalt feltételek az érintett hasonló termék gyártására és értékesítésére vonatkoznak. A Törvényszék, mivel úgy ítélte meg, hogy ez a pontosítás az említett rendeletnek a rendes érték kiszámítására vonatkozó szabályokat megállapító 2. cikkének kontextusába illeszkedik, a megtámadott ítélet 57. pontjában kimondta, hogy az ugyanezen rendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjában foglalt feltételek összessége „az annak vizsgálatára irányuló szándékot fejezik ki, hogy a MET‑jogállás elismerését kérelmező gazdasági szereplő az érintett hasonló termék előállítását és értékesítését illetően a rendes érték számítását lehetővé tevő elvekkel összhangban működik”.
65 A Törvényszék ebben az összefüggésben úgy értelmezte a megtámadott ítélet 58–61. pontjában az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontjának harmadik franciabekezdését, hogy a vállalkozás pénzügyi helyzetére általánosan vonatkozó körülményeket vagy intézkedéseket illetően a Bizottságnak a közigazgatási eljárás során benyújtott bizonyítékok alapján még azt kell értékelnie, hogy e körülmények vagy intézkedések ténylegesen az érintett hasonló termék gyártására és értékesítésére vonatkozó elemeket meghatározó tényezők jelentős torzulásához vezetnek‑e.
66 A jelen ügyben a Törvényszék a megtámadott ítélet 66–72. pontjában lényegében megállapította, hogy a Bizottság a MET‑jogállás elismerése harmadik feltételének kizárása érdekében nem támaszkodhatott kizárólag a Xinyi PV részére biztosított adókedvezményre, és arra a tényre, hogy ez a kedvezmény alkalmas volt arra, hogy tőkebefektetőket vonzzon. E tekintetben ezen ítélet 67. pontjában megállapította, hogy ezek az indokok legfeljebb rendkívül elvontan tekintve vonatkoznak e társaság pénzügyi helyzetére, anélkül hogy összefüggésben lennének az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontjának harmadik franciabekezdésében kifejezetten említett elemekkel vagy az érintett hasonló termék gyártásával és értékesítésével kapcsolatos egyéb tényezőkkel, amely gyártás és értékesítés esetében a vitatott előnyből eredő jelentős torzulás megkérdőjelezi a rendes érték alaprendelet 2. cikkének (1)–(6) bekezdése alapján történő érvényes kiszámításának lehetőségét.
67 E megállapításokból következik, hogy a Törvényszék lényegében úgy értelmezte az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontjának harmadik franciabekezdését, hogy az érintett gyártó általános pénzügyi helyzetének jelentős torzulása csak akkor vezethet e gyártó MET‑jogállás elismerése iránti kérelmének Bizottság általi elutasításához, ha e torzulás hatással van az érintett hasonló termék gyártására vagy értékesítésére, amit a Bizottságnak kell értékelnie.
68 A C‑884/19. P. sz. ügyben benyújtott fellebbezés első jogalapjában, valamint a C‑888/19. P. sz. ügyben benyújtott fellebbezés első jogalapjának első részében a Bizottság és a GMB vitatja ezen értelmezést, amely álláspontjuk szerint több tekintetben is téves jogalkalmazáson alapul. Az ez utóbbi ügyben benyújtott fellebbezés első jogalapjának második részében a GMB továbbá azt kifogásolja, hogy a Törvényszék tévesen fordította meg a bizonyítási terhet.
69 Következésképpen e két kifogást egymás után kell megvizsgálni.
Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontja harmadik franciabekezdésének értelmezésével kapcsolatos állítólagosan téves jogalkalmazásokról
70 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint valamely uniós jogi rendelkezés értelmezéséhez nemcsak annak kifejezéseit, hanem szövegkörnyezetét, és annak a szabályozásnak a célkitűzéseit is figyelembe kell venni, amelynek az részét képezi (2019. szeptember 12‑i Bizottság kontra Koninklijke Raj Industrial ítélet, C‑709/17 P, EU:C:2019:717, 82. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
71 Ezen ítélkezési gyakorlat fényében kell értelmezni az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontjának harmadik franciabekezdését, amely meghatározza a MET‑jogállás elismerésének harmadik feltételét, konkrétabban a szóban forgó vállalkozás termelési költségei és pénzügyi helyzete jelentős torzulásának a fennállására vonatkozó feltételt.
72 Először is e feltétel szó szerinti értelmezését illetően emlékeztetni kell arra, hogy – amint az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontjának harmadik franciabekezdéséből és a jelen ítélet 61. pontjából kitűnik – az érintett gyártónak elegendő bizonyítékot kell benyújtania annak alátámasztására, hogy „termelési költségeit és pénzügyi helyzetét nem érintik […] jelentős torzulások”.
73 Az „és” kötőszó használata egyértelműen azt jelenti, hogy e gyártónak kell bizonyítania egyrészt a termelési költségeit érintő jelentős torzulás hiányát, másrészt pedig a pénzügyi helyzetét érintő jelentős torzulás hiányát. Az említett feltétel tehát két kumulatív és különálló alfeltételen alapul.
74 E körülmény azt jelenti, hogy az MET‑jogállást nem lehet elismerni, ha ezen alfeltételek valamelyike nem teljesül, legyen szó akár az érintett gyártó termelési költségeit érintő, korábbi, nem piacgazdasági rendszerből áthozott jelentős torzulás hiányára vonatkozó alfeltételről, akár az e gyártó pénzügyi helyzetét érintő jelentős torzulás hiányára vonatkozó alfeltételről.
75 Márpedig azáltal, hogy az érintett gyártó pénzügyi helyzetének az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontjának harmadik franciabekezdése értelmében vett jelentős torzulása miatt a MET‑jogállás elismerése iránti kérelem elutasításának lehetőségét annak megállapításától teszi függővé, hogy e torzulás érinti az érintett hasonló termék gyártását és értékesítését, a Törvényszék által végzett, a jelen ítélet 64–67. pontjában bemutatott értelmezés az említett, kumulatív és különálló alfeltételek összekeverését jelenti, és megfosztja relevanciájától az érintett gyártó pénzügyi helyzete jelentős torzulásának említését.
76 Az a körülmény, hogy e rendelkezés felsorolja azokat a paramétereket, amelyek a hatálya alá tartozó torzulásokhoz vezethetnek, mint „különösen az eszközérték‑csökkenés leírása, az egyéb leírások, a barterkereskedelem és az adósságkiegyenlítés útján történő fizetés”, nem mond ellent ennek az értelmezésnek.
77 Azonkívül ugyanis, hogy – amint a Törvényszék a megtámadott ítélet 59. pontjában helyesen megjegyezte – a „különösen” határozószó használata nyilvánvalóvá teszi, hogy e lista tisztán tájékoztató jellegű, az nem hoz létre kifejezett kapcsolatot az általa meghatározott paraméterek és a rendes érték alaprendelet 2. cikkének (1)–(6) bekezdése alapján való kiszámításához figyelembe vett tényezők között.
78 Ebből következik, hogy az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontjának harmadik franciabekezdése a szövegére tekintettel nem tartalmaz semmiféle olyan információt, amely az érintett gyártó pénzügyi helyzetét érintő jelentős torzulás fennállására vonatkozó értékelésnek a termelési költségeihez vagy a rendes érték e rendelet 2. cikkének (1)–(6) bekezdése alapján történő meghatározása szempontjából releváns tényezőkhöz kötésére irányulna.
79 Épp ellenkezőleg, e szöveg arra enged következtetni, hogy a MET‑jogállás elismerésének harmadik feltétele az érintett gyártó tág értelemben vett pénzügyi helyzetére irányul, és nem feltétlenül kapcsolódik szorosan a termelési költségekhez vagy az árakhoz.
80 Következésképpen, amint lényegében a Bizottság és a GMB állítja, a Törvényszék által adott értelmezés ellentmond az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontja harmadik franciabekezdése egyértelmű szövegének.
81 Másodszor, az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontja harmadik franciabekezdésének szövegösszefüggése és általános rendszere szintén cáfolja a Törvényszék által elfogadott értelmezést, és megerősíti a jelen ítélet 79. pontjában kifejtett értelmezést.
82 Először is, a Törvényszék által e rendelkezés és az alaprendelet 2. cikkének (1)–(6) bekezdése között megállapított szoros kapcsolatot illetően emlékeztetni kell arra, hogy a jelen ítélet 55–57. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlat szerint e rendelet 2. cikkének (7) bekezdése olyan különös rendszert hoz létre, amely eltér a rendes érték kiszámítására vonatkozóan az említett rendelet 2. cikkének (1)–(6) bekezdésében előírt általános szabályoktól. Ez a különös szabályozás a nem piacgazdaságú országokból származó behozatalokra alkalmazandó.
83 Márpedig az említett különös rendszer főszabály szerint az analóg országnak az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontja szerinti módszerén alapul, amelyet e rendelet 2. cikke (7) bekezdésének b) és c) pontja értelmében alapesetben továbbra is alkalmazni kell a különösen Kínából származó behozatalokra vonatkozó dömpingellenes vizsgálatok során is. Valamely kínai gyártóval szemben e módszert csak abban az esetben nem fogják alkalmazni, ha jogilag megkövetelt módon bizonyítja, hogy megfelel az említett rendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjában rögzített öt feltételnek, és a Bizottság csak ekkor lesz köteles e gyártó tekintetében kiszámítani a rendes értéket az ugyanezen rendelet 2. cikkének (1)–(6) bekezdésében a piacgazdasággal rendelkező országokból származó behozatalokra előírt módszernek megfelelően (lásd ebben az értelemben: 2018. február 28‑i Bizottság kontra Xinyi PV Products [Anhui] Holdings ítélet, C‑301/16 P, EU:C:2018:132, 80. pont).
84 Így, ami a Kínából származó behozatalra vonatkozó dömpingellenes vizsgálatot illeti, az alaprendelet 2. cikke (1)–(6) bekezdésében foglalt általános szabályok alkalmazásának előfeltétele az, hogy az e rendelet 2. cikke (7) bekezdésének b) és c) pontjában előírt valamennyi feltétel teljesüljön.
85 Márpedig a Törvényszék azáltal, hogy a megtámadott ítélet 57. és 61. pontjában az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontjának alkalmazását az érintett gyártó szintjén végzett olyan elemzéstől tette függővé, amelynek célja annak ellenőrzése, hogy e gyártó a rendes érték kiszámítását lehetővé tévő elvekkel összhangban működik‑e, vagy ezen általános szabályok alkalmazása mesterséges eredményekhez vezet‑e, összekeverte az alaprendelet 2. cikkének (1)–(6) bekezdésében, illetve 7. cikkében megállapított rendszereket, és ezáltal félreértelmezte e rendelkezések általános rendszerét.
86 Ezenkívül, ellentétben azzal, amit a Törvényszék a megtámadott ítélet 61. pontjában megállapított, az ilyen értelmezés nem alapulhat a 2012. július 19‑i Tanács kontra Zhejiang Xinan Chemical Industrial Group ítélet (C‑337/09 P, EU:C:2012:471) 82. pontjával fennálló analógián sem, amely ítéletben a Bíróság az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontjának első franciabekezdését – amely a MET‑jogállás elismerésének első feltételét állapítja meg – illetően kimondta, hogy a szóban forgó gyártónak az árakra és a költségekre vonatkozó döntéseibe való állami beavatkozás jelentős jellegének fennállását vagy annak hiányát e rendelkezés céljához viszonyítva kell értékelni, amely a gyártó piacgazdasági feltételek melletti működésének, valamint különösen annak biztosítására irányul, hogy a gyártó részéről felmerülő költségek és az általa alkalmazott árak a piaci erők szabad összhatásának eredményei legyenek.
87 Márpedig a MET‑jogállás elismerésének alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontjának első franciabekezdésében foglalt első feltétele kifejezetten a gyártónak az árakra és költségekre vonatkozó döntéseire vonatkozik (lásd ebben az értelemben: 2012. július 19‑i Tanács kontra Zhejiang Xinan Chemical Industrial Group ítélet, C‑337/09 P, EU:C:2012:471, 79. pont), eltérően a MET‑jogállás elismerésének jelen ügyekben szóban forgó harmadik feltételétől. Mindenesetre a Bíróság a 2012. július 19‑i Tanács kontra Zhejiang Xinan Chemical Industrial Group ítéletben (C‑337/09 P, EU:C:2012:471) semmiféle közvetlen kapcsolatot nem állapított meg a MET‑jogállás elismerésének alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjában előírt feltételei és e rendelet 2. cikke (1)–(6) bekezdésének rendelkezései között.
88 Másodszor, kétségtelen, hogy – amint a Törvényszék a megtámadott ítélet 54. pontjában megjegyezte – az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének b) pontjából az következik, hogy a MET‑jogállás elismerése az érintett gyártó által megfelelően indokolt kérelmek alapján és az e rendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjában foglalt feltételeknek és eljárásoknak megfelelően annak bizonyításától függ, hogy „piacgazdasági feltételek érvényesülnek e gyártó […] számára az érintett hasonló termék gyártása és értékesítése tekintetében”.
89 Mindazonáltal, ellentétben azzal, amit a Törvényszék a megtámadott ítélet 55. és 57. pontjában megállapított, ebből nem vonható le az a következtetés, hogy az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjában foglalt öt feltétel mindegyike az érintett hasonló termék gyártására és értékesítésére vonatkozik, olyannyira, hogy e rendelkezés harmadik franciabekezdése megköveteli – amint ezen ítélet 60. pontjában szerepel –, hogy a vállalkozás általános pénzügyi helyzetére vonatkozó intézkedések esetében a Bizottság még értékelje azt, hogy ezen intézkedések ténylegesen olyan jelentős torzuláshoz vezetnek‑e, amely hatással van az érintett hasonló termék gyártására vagy értékesítésére.
90 Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontjának szerkezetében ugyanis semmi sem enged arra következtetni, hogy az e rendelkezésben foglalt öt feltétel mindegyikét kifejezetten az érintett hasonló termék gyártását és értékesítését közvetlenül befolyásoló tényezők alapján kell értékelni. Így meg kell állapítani, hogy – amint a főtanácsnok az indítványának 67. pontjában megjegyezte – e feltételek között szerepel például az említett rendelkezés negyedik és ötödik franciabekezdésében a csődre és a tulajdonjogra vonatkozó jogszabályok hatálya alá tartozásra, illetve a valutaváltásokra vonatkozó feltételek. Márpedig e feltételek per definitionem nem állnak közvetlen kapcsolatban az érintett hasonló termék gyártásával és értékesítésével, még ha – amint végeredményben a jelen fellebbezési eljárásokban részt vevő valamennyi fél abban egyetért – feltételezhető is, hogy e tényezők közvetetten hatással lehetnek az érintett gyártó költségeire vagy áraira.
91 Hasonlóképpen, amint a főtanácsnok az indítványának 68. pontjában lényegében megjegyzete, az érintett gyártó pénzügyi helyzetét érintő jelentős torzulás fennállására vonatkozó feltételt – tekintettel annak általános megállapítására és figyelemmel az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontjának általános rendszerére – úgy kell érteni, mint amely tág értelemben bármely olyan általános intézkedésre – mint például a kedvezményes adórendszerek – vonatkozik, amely e gyártó pénzügyi helyzetét jelentősen torzítja. Ez annál is inkább így van, mivel ilyen intézkedések esetén feltételezhető, hogy azok alkalmasak az említett gyártó költségeinek és árának torzítására, az érintett gyártó azon lehetőségének a sérelme nélkül, hogy ennek ellenkezőjét bizonyítsa.
92 Harmadszor, az ilyen értelmezés megfelel az alaprendelet 2. cikkének (7) bekezdése által létrehozott és a jelen ítélet 56. és 58. pontjában felidézett különös rendszer céljának is.
93 E rendelkezés célja ugyanis annak elkerülése, hogy a nem piacgazdaságú országokban érvényes árakat és költségeket figyelembe vegyék, mivel ezek nem a rendes piaci erők következtében előálló tényezők, mégpedig – amint a főtanácsnok az indítványának 69. pontjában helyesen megjegyezte – függetlenül azon következmények közvetlen vagy közvetett jellegétől, amelyeket a piacgazdaságra jellemző paraméterek torzulásához vezető intézkedések az érintett hasonló termék árára és költségeire gyakorolnak.
94 A fenti megfontolásokból következik, hogy az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontja harmadik franciabekezdésének Törvényszék általi értelmezése téves jogalkalmazáson alapul annyiban, amennyiben ellentmond e rendelkezés világos szövegének, és figyelmen kívül hagyja az említett rendelkezés szabályozási összefüggéseit, általános rendszerét és célját.
95 Következésképpen a C‑884/19. P. sz. ügyben benyújtott fellebbezés első jogalapjának, valamint a C‑888/19. P. sz. ügyben benyújtott fellebbezés első jogalapja első részének helyt kell adni.
A bizonyítási teher megoszlásával kapcsolatos állítólagos téves jogalkalmazásról
96 Fellebbezése első jogalapjának második részében a GMB azt kifogásolja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot a MET‑jogállás elismerése harmadik feltételének teljesülésével kapcsolatos bizonyítási teher megoszlását illetően.
97 E tekintetben meg kell állapítani, hogy a megtámadott ítélet 60. pontjában a Törvényszék megállapította, hogy az érintett gyártó általános pénzügyi helyzetére vonatkozó intézkedéseket illetően a Bizottság feladata, hogy a közigazgatási eljárás során benyújtott adatok alapján értékelje, hogy valóban ezen intézkedések idézték‑e elő az érintett hasonló termék gyártását és értékesítését illetően e helyzet torzulását.
98 A Törvényszék ezáltal a Bizottságra hárítja annak bizonyítását, hogy az érintett gyártó pénzügyi helyzetét érintő jelentős torzulás befolyásolja az érintett hasonló termék gyártását vagy értékesítését.
99 Márpedig a jelen ítélet 59. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlat szerint az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjában foglalt valamennyi feltétel teljesülésével kapcsolatos bizonyítási teher arra a gyártóra hárul, aki e rendelet 2. cikke (7) bekezdésének b) pontja alapján MET‑jogállásban kíván részesülni. A Bizottságnak nem azt kell bizonyítania, hogy a gyártó nem felel meg az e jogállás elismeréséhez előírt feltételeknek, hanem azt kell értékelnie, hogy az érintett gyártó által szolgáltatott elemek elegendőek‑e annak bizonyítására, hogy az e 2. cikk (7) bekezdésének c) pontjában előírt feltételek teljesülnek ahhoz, hogy számára a MET‑jogállást elismerjék.
100 Következésképpen a Törvényszék tévesen megfordította a bizonyítási terhet, így a C‑888/19. P. sz. ügyben benyújtott fellebbezés első jogalapja második részének is helyt kell adni.
101 E körülmények között, mivel a fellebbezések első jogalapja megalapozott, a megtámadott ítéletet hatályon kívül kell helyezni, anélkül hogy a jelen fellebbezések alátámasztására felhozott többi jogalapot meg kellene vizsgálni.
Az elsőfokú eljárásról
102 Az Európai Unió Bírósága alapokmánya 61. cikkének első bekezdése alapján a Törvényszék határozatának hatályon kívül helyezése esetén az ügyet maga a Bíróság is érdemben eldöntheti, ha a per állása megengedi.
103 A jelen ügyben a Xinyi PV a keresete alátámasztása érdekében négy jogalapra hivatkozott, amelyek közül az első az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontja harmadik franciabekezdésének a megsértésén, a második e rendelet 2. cikke (10) bekezdése i) pontjának a megsértésén, a harmadik az említett rendelet 2. cikke (8) és (9) bekezdésének a megsértésén, a negyedik pedig a védelemhez való jog megsértésén alapult.
104 Figyelemmel különösen arra a körülményre, hogy az első jogalap a Törvényszék előtt kontradiktórius vita tárgyát képezte, és hogy annak vizsgálata nem igényel semmiféle további pervezető intézkedést vagy bizonyításfelvételt, a Bíróság úgy véli, hogy a per állása megengedi a jogvita e jogalapot illetően való eldöntését, továbbá hogy arról érdemben kell dönteni (lásd ebben az értelemben: 2020. szeptember 8‑i Bizottság és Tanács kontra Carreras Sequeros és társai ítélet, C‑119/19 P és C‑126/19 P, EU:C:2020:676, 130. pont; 2021. szeptember 16‑i Bizottság kontra Belgium és Magnetrol International ítélet, C‑337/19 P, EU:C:2021:741, 158. pont).
Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontja harmadik franciabekezdésének a megsértéséről
105 Ezen első jogalapban a Xinyi PV azt kifogásolja, hogy a Bizottság megsértette az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontjának harmadik franciabekezdését.
106 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy – amint a jelen ítélet 61. és 62. pontjából következik – az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontjának harmadik franciabekezdése értelmében az érintett gyártónak elegendő bizonyítékot kell benyújtania annak alátámasztására, hogy termelési költségeit és pénzügyi helyzetét nem érintik a korábbi, nem piacgazdasági rendszerből áthozott jelentős torzulások. E rendelkezés szövegéből kitűnik, hogy a rendelkezés két kumulatív feltételt ír elő, amelyek közül az egyik a szóban forgó vállalkozás termelési költségeit és pénzügyi helyzetét érintő jelentős torzulásnak a fennállására, a másik pedig arra irányul, hogy az említett torzulás korábbi, nem piacgazdasági rendszerből áthozottnak bizonyuljon.
107 A jelen ügyben a felperes kifogásolja, hogy a Bizottság a megtámadott rendeletben jogellenesen állapította meg, hogy a felperes számára biztosított adókedvezmények a nem piacgazdasági rendszerből áthozott, az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontjának harmadik franciabekezdése értelmében vett torzulásoknak minősülnek.
108 A jelen ügyben a 2013. szeptember 13‑i levélben a Bizottság lényegében megállapította, hogy azon jövedelemadó‑rendszer, amelybe a szóban forgó adókedvezmények tartoznak, és amely a kínai kormány által stratégiai jelentőségűnek minősített bizonyos társaságokat vagy bizonyos gazdasági ágazatokat kedvezően kezel, azt jelenti, hogy e rendszer nem piacgazdasági, hanem továbbra is döntő részben állami tervezés eredménye.
109 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontjának harmadik franciabekezdését akként kell értelmezni, hogy az arra kötelezi a gyártót, hogy jogilag megkövetelt módon bizonyítsa, hogy termelési költségeit és pénzügyi helyzetét nem érintik a korábbi, piacgazdasággal nem rendelkező gazdasági rendszerből áthozott jelentős torzulások, legyen szó akár állami kereskedelmű rendszerről, akár bizonyos ágazatok tekintetében már a piacgazdaságra való áttérés folyamatában lévő rendszerről (2018. február 28‑i Bizottság kontra Xinyi PV Products [Anhui] Holdings ítélet, C‑301/16 P, EU:C:2018:132, 85. és 95. pont).
110 Ezenkívül a gyártót terhelő bizonyítási teherre figyelemmel a stratégiai jelentőségűnek ítélt ágazatokban – például a csúcstechnológiák ágazatában – adókedvezmények külföldi befektetések számára történő biztosításából álló intézkedésnek a Kínában végrehajtott különféle ötéves tervekhez való kapcsolódása elegendő annak vélelmezéséhez, hogy ezen intézkedés e rendelkezés értelmében véve „korábbi, nem piacgazdasági rendszerből áthozott” torzulásnak minősül. Ugyanis, még ha feltételezzük is, hogy ezentúl a kínai ötéves tervek már nem írnak elő valamennyi gazdasági ágazatra vonatkozóan meghatározott termelési célkitűzéseket, ellentétben azzal az esettel, amikor Kína még állami kereskedelmű ország volt, e tervek még a kínai gazdasági rendszer által ismert reformokat követően is alapvető szerepet játszanak e gazdaság szervezésében, mivel azok számos ágazat esetében olyan konkrét célkitűzéseket tartalmaznak, amelyek valamennyi kormányzati szint számára kötelezőek (lásd ebben az értelemben: 2018. február 28‑i Bizottság kontra Xinyi PV Products [Anhui] Holdings ítélet, C‑301/16 P, EU:C:2018:132, 94. és 95. pont).
111 Márpedig a jelen ügyben nem vitatott, hogy a szóban forgó adókedvezmények kapcsolódhatnak a Kínában végrehajtott különféle tervekhez, és hogy a gazdasági modelljét érintő reformok ellenére ez az ország – amint az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének b) és c) pontjában előírt rendelkezésből kitűnik – főszabály szerint továbbra is nem piacgazdasággal rendelkező országnak minősül, így az a kontextus, amelyben ezekre az adókedvezményekre sor kerül, gyökeresen eltér azon kontextustól, mint amelyben az esetlegesen hasonló intézkedések a piacgazdaságú országokban működnek (lásd ebben az értelemben: 2018. február 28‑i Bizottság kontra Xinyi PV Products [Anhui] Holdings ítélet, C‑301/16 P, EU:C:2018:132, 104. pont).
112 Ebből következik, hogy a jelen ügyben a Bizottság jogosan vélelmezhette, hogy a szóban forgó, olyan ötéves tervet végrehajtó adókedvezményekből álló intézkedéseket, amely a tervgazdaságok jellemző eleme és alapvető jelentőségű a kínai gazdaság szervezésében, a korábbi, nem piacgazdasági rendszerből hozták át.
113 Ezt az értékelést nem kérdőjelezik meg a Xinyi PV által a jelen ügyben szóban forgó adókedvezményeknek a Bizottság állami támogatásokkal kapcsolatos gyakorlatával való összehasonlítására alapított érvek.
114 Az uniós tagállamokat illetően ugyanis emlékeztetni kell arra, hogy az ilyen adókedvezmények főszabály szerint összeegyeztethetetlenek a belső piaccal, ekként pedig tilosak, ha az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett „állami támogatásnak” minősülhetnek, amihez az szükséges, hogy az ebben a rendelkezésben meghatározott négy feltétel teljesüljön (lásd ebben az értelemben: 2018. február 28‑i Bizottság kontra Xinyi PV Products [Anhui] Holdings ítélet, C‑301/16 P, EU:C:2018:132, 105. pont).
115 Következésképpen az első jogalap első részét mint megalapozatlant el kell utasítani.
116 Első jogalapjának második részében a Xinyi PV azt állítja, hogy a Bizottság mindenesetre nyilvánvalóan tévesen értékelte a tényeket, és tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította, hogy az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontjának harmadik franciabekezdése értelmében a torzulások jelentősek voltak termelési költségei és pénzügyi helyzete tekintetében.
117 E tekintetben egyrészt emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a közös kereskedelempolitika és különösen a kereskedelempolitikai védintézkedések területén az uniós intézmények széles mérlegelési jogkörrel rendelkeznek az általuk vizsgálandó gazdasági, politikai és jogi helyzetek összetettségéből adódóan. Az ilyen értékelés bírósági felülvizsgálatát illetően annak így az eljárási szabályok betartásának, a vitatott módszer végrehajtásához kiválasztott tényadatok tényszerű pontosságának, az ezen tényadatok értékelése során elkövetett nyilvánvaló hiba kizárásának, illetve a hatáskörrel való visszaélés kizárásának ellenőrzésére kell korlátozódnia (2012. február 16‑i Tanács és Bizottság kontra Interpipe Niko Tube és Interpipe NTRP ítélet, C‑191/09 P és C‑200/09 P, EU:C:2012:78, 63. pont; 2014. szeptember 11‑i Gem‑Year Industrial és Jinn‑Well Auto‑Parts [Zhejiang] kontra Tanács ítélet, C‑602/12 P, nem tették közzé, EU:C:2014:2203, 48. pont).
118 Másrészt a jelen ítélet 79., 91. és 92. pontjából kitűnik, hogy az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontja harmadik franciabekezdésének szövegére, szövegösszefüggésére, általános rendszerére és céljára tekintettel az érintett gyártó pénzügyi helyzetét érintő jelentős torzulásnak a fennállására vonatkozó feltételt úgy kell értelmezni, mint amely tág értelemben bármely olyan, akár általános jellegű intézkedésre vonatkozik, amely jelentősen torzítja e gyártó pénzügyi helyzetét.
119 A jelen ügyben, amint a jelen ítélet 12., 14. és 15. pontjában említett, 2013. augusztus 22‑i és szeptember 13‑i levélből következik, a Bizottság azon következtetését, hogy a Xinyi PV nem tudta bizonyítani, hogy pénzügyi helyzetét nem érintették jelentős torzulások, arra a megállapításra alapította, hogy az két kedvezményes adórendszerben részesült. Egyrészt a „2 Free 3 Halve” program keretében a külföldi tőkével működő társaságok két éven át teljes adómentességben (0%) részesülnek, majd ezt követően három évig a 25%‑os általános adókulcs helyett 12,5%‑os adókulcs vonatkozik rájuk. Másrészt a csúcstechnológiát alkalmazó vállalkozásokra vonatkozó adórendszer alapján a társaságra a 25%‑os általános adókulcs helyett 15%‑os kedvezményes adókulcs vonatkozik. A Bizottság szerint ezen adórendszerek alkalmazása érinti az adózás előtti azon nyereség összegét, amelyet a vállalkozásnak a befektetők vonzásához el kell érnie, és azok kombinációja az általános adókulcshoz képest jelentősen alacsonyabb adókulcs alkalmazásához vezet, ami többek között azt a célt szolgálhatja, hogy kedvezményes kulcsok mellett a társaság vonzó célponttá váljon a tőkebefektetések számára, így pedig az befolyást gyakorol a társaság egészének pénzügyi és gazdasági helyzetére.
120 E tekintetben meg kell állapítani, amint a főtanácsnok az indítványának 84. pontjában megjegyezte, és amint a Bizottság megállapította, hogy a tőke valamely társaság ráfordítása, így a költségeit befolyásoló intézkedések per definitionem alkalmasak arra, hogy pénzügyi helyzetének jelentős torzulását eredményezzék. Ez a helyzet többek között akkor, ha az érintett gyártó preferenciális adórendszerekben részesül.
121 A Xinyi PV – amelyre a jelen ítélet 59. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatnak megfelelően a bizonyítási teher hárult – által előadott egyetlen érv sem alkalmas annak bizonyítására, hogy e kedvezményes adórendszerek ellenére a pénzügyi helyzetét nem érintette jelentős torzulás.
122 Először is a Xinyi PV azt állítja, hogy a szóban forgó adózási ösztönzők a vizsgálati időszak alatt a teljes termelési költségének csak 1,34%‑át és árbevételének csak 1,14%‑át tették ki. Mindazonáltal meg kell jegyezni, hogy e fél nem fejti ki, hogy a termelési költségei és az árbevétele miért képeznek releváns elemzési keretet a preferenciális adórendszerek pénzügyi helyzetére gyakorolt hatásának értékelése szempontjából.
123 Másodszor, a Xinyi PV hangsúlyozza, hogy a szóban forgó két kedvezményes adórendszer nem állandó jellegű. E tekintetben meg kell állapítani, hogy – amint azzal a Bizottság is érvel – a Xinyi PV által a vizsgálati eljárás során tett nyilatkozatokból kitűnik, hogy bár a „2 Free 3 Halve” program öt évre korlátozódik, és a csúcstechnológiát alkalmazó vállalkozásokra vonatkozó adórendszerben való részesülést eredetileg három évben határozták meg, az ez utóbbi rendszerbe való belépés a kedvezményezett kérelmére meghosszabbítható. E körülmények között a Bizottság nyilvánvaló értékelési hiba elkövetése nélkül állapíthatta meg, hogy a két rendszer közül legalább az egyik, vagyis a csúcstechnológiát alkalmazó vállalkozásokra vonatkozó adórendszer szinte állandó.
124 A fentiekből következik, hogy a Xinyi PV nem tudta bizonyítani, hogy a Bizottság megállapításai nyilvánvaló értékelési hibát tartalmaznak.
125 Tehát az első jogalap második részét, valamint ennélfogva e jogalap egészét mint megalapozatlant el kell utasítani.
Az egyéb jogalapokról
126 Az első fokon indított kereset első jogalapja tekintetében megállapítottakkal ellentétben a per állása az e kereset második, harmadik és negyedik jogalapját illetően nem teszi lehetővé a határozathozatalt.
127 A Törvényszék ugyanis sem a 2016. március 16‑i Xinyi PV Products (Anhui) Holdings kontra Bizottság ítéletben (T‑586/14, EU:T:2016:154), sem a megtámadott ítéletben nem határozott ez utóbbi jogalapokról, mivel ezen ítéletek mindegyikében arra szorítkozott, hogy az előtte felhozott első jogalap első, illetve második részei alapján megsemmisítse a vitatott rendeletet, anélkül hogy szükségesnek tartotta volna a többi jogalapról való határozathozatalt. Márpedig egyrészt a Törvényszék előtti eljárás iratai alapján úgy tűnik, hogy e jogalapok nem képezték az e két ítélethez vezető eljárások során folytatott alapos vizsgálat, illetve megvitatás tárgyát. Másrészt az említett jogalapok olyan összetett ténybeli értékelést vonnak maguk után, amelyek tekintetében a Bíróság úgy ítéli meg, hogy nem rendelkezik a szükséges ténybeli elemek összességével.
128 Következésképpen az ügyet vissza kell utalni a Törvényszék elé, hogy az határozzon a kereset előtte felhozott második, harmadik és negyedik jogalapjáról.
A költségekről
129 Mivel az ügyet a Bíróság visszautalta a Törvényszék elé, az eljárás költségeiről jelenleg nem kell határozni.
A fenti indokok alapján a Bíróság (negyedik tanács) a következőképpen határozott:
1) A Bíróság az Európai Unió Törvényszékének 2019. szeptember 24‑i Xinyi PV Products (Anhui) Holdings kontra Bizottság ítéletét (T‑586/14 RENV, EU:T:2019:668) hatályon kívül helyezi.
2) A Bíróság az ügyet visszautalja az Európai Unió Törvényszéke elé, hogy ez utóbbi határozzon az előtte felhozott második, harmadik és negyedik jogalapról.
3) A Bíróság a költségekről jelenleg nem határoz.
Aláírások