T‑541/10. sz. ügy
Anotati Dioikisi Enoseon Dimosion Ypallilon (ADEDY) és társai
kontra
az Európai Unió Tanácsa
„Megsemmisítés iránti kereset – Valamely tagállamhoz címzett, a túlzott hiány helyzetének orvoslása iránti határozatok – Közvetlen érintettség hiánya – Elfogadhatatlanság”
Összefoglaló – A Törvényszék végzése (első tanács), 2012. november 27.
1. Megsemmisítés iránti kereset – Természetes vagy jogi személyek – Őket közvetlenül és személyükben érintő jogi aktusok – Közvetlen érintettség – Szempontok – Valamely tagállamot a túlzott hiány helyzetének orvoslása iránti intézkedések meghozatalára felszólító tanácsi határozat – Szakszervezeti szövetség, valamint annak tagjai által indított kereset – Közvetlen érintettség hiánya – Elfogadhatatlanság
(EUMSZ 263. cikk, negyedik bekezdés; 1467/97 tanácsi rendelet, 5. cikk)
2. Európai Unió – Az intézmények jogi aktusai jogszerűségének bírósági felülvizsgálata – Nemzeti végrehajtási intézkedéseket igénylő jogi aktusok – Annak lehetősége, hogy a természetes vagy jogi személyek az érvényesség elbírálása érdekében az előzetes döntéshozatalra utalást vegyék igénybe – A hatékony bírói jogvédelem biztosításához szükséges jogorvoslatok megteremtésére vonatkozó tagállami kötelezettség – A megsemmisítés iránti kereset uniós bíróság előtti indítása lehetőségének megnyílása a nemzeti bíróság előtti jogorvoslat hiánya esetén – Kizártság
(EUSZ 19. cikk, (1) bekezdés, második albekezdés, EUMSZ 263. cikk, EUMSZ 267. cikk és EUMSZ 277. cikk)
1. Az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésében előírt azon elfogadhatósági feltétel, miszerint a kereset tárgyát képező határozatnak közvetlenül kell érintenie a természetes vagy jogi személyt, főszabály szerint két együttes feltételt kíván meg, nevezetesen elsőként azt, hogy a vitatott intézkedés közvetlen hatást gyakoroljon a jogalany jogi helyzetére, másfelől azt, hogy ne hagyjon mérlegelési lehetőséget az intézkedés végrehajtásával megbízott címzettek számára, mert az ilyen végrehajtás tisztán automatikus jellegű, és köztes szabályok alkalmazása nélkül, egyedül az Európai Unió szabályozása alapján történik.
Ennélfogva az olyan szakszervezeti szövetséget, amelynek a közjogi jogi személyek lényegében minden köztisztviselője és munkavállalója tagja, valamint e szövetség tagjait nem érinti közvetlenül a Tanács azon határozata, amely a tagállamot a túlzott hiány helyzetének orvoslása iránti intézkedések meghozatalára szólítja fel.
E határozatnak a tagállam által a túlzott hiány csökkentése érdekében meghozandó intézkedésekre vonatkozó rendelkezése ugyanis – mivel egy költségvetési cél elérésének kötelezettségét írja elő az érintett tagállam számára, nevezetesen a köztisztviselők számára fizetett prémiumok és juttatások csökkentése révén évente meghatározott összeg megtakarítását, e csökkentés módjait és az ezzel érintett köztisztviselők csoportjait nem határozva meg, amely elemeket a tagállam mérlegelésére hagytak – nem gyakorol közvetlen hatást a felperesek jogi helyzetére, mivel a végrehajtása keretében a tagállam hatóságai jelentős mérlegelési mozgástérrel rendelkeznek.
Ehhez hasonlóan az érintett határozat azon rendelkezése, amely előírja ugyanezen tagállam számára azon kötelezettséget, hogy elfogadja a nyugdíjrendszer közép‑ és hosszú távú fenntarthatóságának biztosítása érdekében az annak reformjára vonatkozó törvényt – mivel e rendelkezés végrehajtásához ilyen törvény elfogadása szükséges, és az nagyon jelentős mérlegelési mozgásteret hagy a tagállam hatóságai számára e törvény tartalmának a meghatározására, feltéve hogy az közép‑ és hosszú távon biztosítja a nyugdíjrendszer fenntarthatóságát – nem érinti közvetlenül az említett felpereseket, hiszen kizárólag e törvény érintheti esetlegesen a jogi helyzetüket.
Továbbá ugyanezen határozat azon rendelkezése, amely felső határt ír elő a közigazgatásban a nyugdíjazással megüresedő álláshelyek betöltésére, a közigazgatásra vonatkozó általános szervezeti és igazgatási intézkedésnek minősül, amely tehát nem érinti közvetlenül a felperesek jogi helyzetét. Ugyanis, amennyiben e rendelkezés a közszolgáltatások működésének romlását okozná, és rontaná a felperesek munkafeltételeit, ez egy olyan körülmény, amely nem a jogi helyzetüket, hanem kizárólag a ténybeli helyzetüket érintené.
Végül, mivel a végső cél az ország túlzott költségvetési hiányának csökkentése, az érintett tagállam számára bizonyos költségvetési konszolidációs intézkedéseket, a költségvetési fegyelem és felügyelet erősítésére irányuló intézkedéseket, valamint többek között általában a nemzetgazdaság versenyképességének javítására irányuló szerkezeti intézkedések elfogadását előíró rendelkezések – figyelembe véve a terjedelmüket – a tartalmukat pontosító nemzeti végrehajtási intézkedéseket igényelnek. E végrehajtás keretében a szóban forgó tagállam hatóságai jelentős mérlegelési mozgástérrel rendelkeznek, feltéve hogy a túlzott hiány csökkentésére irányuló végső célt betartják. E nemzeti intézkedések azok, amelyek esetlegesen közvetlenül érinthetik a felperesek jogi helyzetét.
(vö. 64., 70., 72–74., 76., 78., 80., 84. pont)
2. A Szerződés, egyrészt az EUMSZ 263. és az EUMSZ 277. cikkben, másrészt pedig az EUMSZ 267. cikkben az uniós intézmények által elfogadott jogi aktusok jogszerűségének felülvizsgálata érdekében alkalmazható jogorvoslati lehetőségek és eljárások teljes rendszerét állította föl, és a felülvizsgálatot az uniós bíróságokra bízta. E rendszerben, mivel a természetes vagy jogi személyek az EUMSZ 263. cikkben meghatározott elfogadhatósági feltételek miatt közvetlenül nem támadhatják meg a címzett tagállam végrehajtási intézkedéseit igénylő, általános hatályú uniós jogi aktusokat, ezen aktusok érvénytelenségére többek között a nemzeti bíróságok előtt hivatkozhatnak, és mivel ez utóbbiak nem rendelkeznek hatáskörrel arra, hogy maguk állapítsák meg az említett jogi aktusok érvénytelenségét, a természetes vagy jogi személyek indítványozhatják a nemzeti bíróságnál, hogy e tekintetben előzetes döntéshozatal iránti kérelmet terjesszen a Bíróság elé.
Az említett jogi aktusokkal szemben az uniós bíróság előtt indított megsemmisítés iránti kereset elfogadhatósága nem függhet attól, hogy a nemzeti bíróság előtt van‑e jogorvoslati lehetőség, amely lehetővé teszi e jogi aktusok érvényességének vizsgálatát, és nem függhet a nemzeti eljárások állítólagos lassúságától sem. Az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdése ugyanis előírja, hogy a tagállamok megteremtik azokat a jogorvoslati lehetőségeket, amelyek az uniós jog által szabályozott területeken a hatékony jogvédelem biztosításához szükségesek.
(vö. 89., 90., 93. pont)