T‑6/12. sz. ügy

(kivonatos közzététel)

Godrej Industries Ltd
és
VVF Ltd

kontra

az Európai Unió Tanácsa

„Dömping – Az Indiából, Indonéziából és Malajziából származó egyes zsíralkoholok és keverékeik behozatala – Az átváltási árfolyam címén kérelmezett kiigazítás – Bizonyítási teher – Kár – Dömpingellenes vám végleges mértéke”

Összefoglaló – A Törvényszék ítélete (negyedik tanács), 2013. szeptember 6.

1.      Közös kereskedelempolitika – A dömpingmagatartásokkal szembeni védekezés – Kár – Az okozati összefüggés megállapítása – Az intézmények kötelezettségei – A dömpinggel össze nem függő tényezők figyelembevétele – Az e tényezők által okozott kár be nem tudhatósága

(1225/2009 tanácsi rendelet, 3. cikk, (6) és (7) bekezdés)

2.      Közös kereskedelempolitika – A dömpingmagatartásokkal szembeni védekezés – Kár – Az uniós gazdasági ágazat fogalma – Olyan termékeknek valamely uniós gyártó általi behozatala, amelyek dömpingellenes vizsgálattal érintett országokból származnak – Bennfoglaltság – Az említett behozataloknak az 1225/2009 rendelet 3. cikkének (7) bekezdése szerinti „egyéb tényező[ként]” történő figyelembevétele – Megengedhetőség

(1225/2009 tanácsi rendelet, 3. cikk, (7) bekezdés és 4. cikk (1) bekezdés)

1.      Az 1225/2009 dömpingellenes alaprendelet 3. cikkének (6) bekezdéséből következik, hogy az uniós intézményeknek bizonyítaniuk kell, hogy a dömpingelt behozatal, mennyiségére és árszintjére tekintettel, jelentős kárt okoz az uniós gazdasági ágazatnak. Ezt nevezzük betudhatósági elemzésnek. E rendelet 3. cikkének (7) bekezdéséből következik továbbá egyrészt, hogy a fent hivatkozott intézményeknek az összes olyan egyéb ismert körülményt meg kell vizsgálniuk, amelyek a dömpingelt behozatallal egyidejűleg kárt okoznak az uniós gazdasági ágazatnak, másrészt pedig biztosítaniuk kell, hogy az egyéb tényezők által okozott kárt ne a dömpingelt behozatalnak tudják be. Ezt nevezzük be nem tudhatósági elemzésnek.

Az 1225/2009 rendelet 3. cikke (6) és (7) bekezdésének célja tehát annak biztosítása, hogy az uniós intézmények a dömpingelt behozatal káros hatásait elválasszák és megkülönböztessék az egyéb tényezők káros hatásaitól. Amennyiben az intézmények nem választják el és különböztetik meg a különböző káros tényezők hatását, nem juthatnak érvényesen arra a következtetésre, hogy a dömpingelt behozatal okozta a kárt az uniós gazdasági ágazatnak. Továbbá a kármegállapítás során az intézmények kötelesek megvizsgálni különösen, hogy azt a kárt, amelyet következtetéseikhez alapul akarnak venni, az uniós gyártók saját magatartása okozta‑e.

(vö. 62–64. pont)

2.      Az uniós gazdasági ágazat fogalmát az 1225/2009 dömpingellenes alaprendelet 4. cikke (1) bekezdésének a) pontja határozza meg. Márpedig olyan termelőnek az uniós gazdasági ágazat fogalma alá sorolása, aki egyúttal az állítólagosan dömpingelt termék importőre is, nem következik automatikusan, hogy behozatalait már nem kell az említett rendelet 3. cikkének (7) bekezdése értelmében vett „egyéb tényező[nek]” tekinteni. Így a kár bekövetkeztében való közrehatás, ami esetlegesen következhet olyan dömpingelt termékeknek valamely uniós gyártó általi beszerzéséből, amelyek a dömpingellenes vizsgálattal érintett országokból származnak, „egyéb tényező[nek]” minősül, amelyet az intézményeknek a kárelemzés keretében figyelembe kell vennie. Mindazonáltal sem az 1225/2009 rendeletből, sem pedig az ítélkezési gyakorlatból nem következik, hogy a kárelemzés keretében soha nem lehetne figyelembe venni az olyan dömpingelt termékeknek valamely uniós gyártó általi behozatalát, amelyek a dömpingellenes vizsgálattal érintett országokból származnak.

(vö. 65., 67. pont)