AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (első tanács)

2006. szeptember 27.(*)

„Verseny – EK 81. cikk – EK 82. cikk – Pótalkatrészek forgalmazása – Párhuzamos import – Panasz – Elutasító határozat”

A T‑204/03. sz. ügyben,

a Haladjian Frères SA (székhelye: Sorgues [Franciaország], képviseli: N. Coutrelis ügyvéd)

felperesnek

az Európai Közösségek Bizottsága (képviselik: A. Whelan és O. Beynet, meghatalmazotti minőségben, segítőjük: D. Waelbroeck ügyvéd)

alperes ellen,

támogatják:

a Caterpillar, Inc. (székhelye: Peoria, Illinois [Amerikai Egyesült Államok]),

a Caterpillar Group Services SA (székhelye: Charleroi [Belgium]),

(képviselik őket kezdetben: N. Levy solicitor és S. Kingston barrister, később: M. Levy és T. Graf ügyvéd)

beavatkozók,

a Haladjian Frères SA által a Caterpillar, Inc. ellen az EK 81. és 82. cikk feltételezett megsértése miatt előterjesztett panaszt elutasító 2003. április 1‑jei bizottsági határozat megsemmisítése iránti keresete tárgyában

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁGA(első tanács),

tagjai: R. García‑Valdecasas elnök, J. D. Cooke és V. Trstenjak bírák,

hivatalvezető: K. Pocheć tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2006. március 28‑i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

 A kereset alapjául szolgáló tényállás

A –  Az érintett társaságok

1        A felperes, a panaszt tevő, francia vállalkozás, amely építőipari gépekhez pótalkatrészeket importál Európába és Afrikába, valamint azokat forgalmazza. Főbb beszerzési forrásai az Európai Unió és az Egyesült Államok területén találhatóak.

2        A társaság, aki ellen a panaszt tették, a Caterpillar, Inc., amerikai vállalkozás, amely építőipari gépeket, valamint azokhoz tartozó pótalkatrészeket gyárt és forgalmaz. E termékek európai és afrikai forgalmazása a Caterpillar Overseas nevű svájci leányvállalaton keresztül történik. 1990‑ben a Caterpillar Overseas egy belga leányvállalatot hozott létre Caterpillar Export Services (CES) néven, a Caterpillar által gyártott pótalkatrészek egyik földrajzi területről a másikra történő kivitelének az irányítása és ellenőrzése végett.

B –  A közigazgatási eljárás

1.     A Bizottság által a Caterpillar ellen indított eljárás

3        1963‑ban a Caterpillar bejelentette a Bizottságnak a termékei európai forgalmazására vonatkozó általános megállapodást. E bejelentést több ízben is naprakésszé tették, többek között 1983‑ban és 1992‑ben. A Haladjian panaszának 1993. októberi benyújtását megelőzően, 1990‑től más pótalkatrész-viszonteladók is nyújtottak be panaszt a Caterpillar ellen.

4        E panaszok hatására a Bizottság 1993. május 12‑én kifogásközlést küldött a Caterpillarnak (a továbbiakban: a kifogásközlés), amelyben kifogásolja, hogy e vállalkozás vevőszolgálati díjat szab ki a területen kívülre történő eladásokra, árdiszkriminációt alkalmaz, valamint megtiltja a viszonteladóknak történő eladást, amennyiben úgy tűnik, hogy azok exportálni szándékoznak.

5        1993. augusztus 27‑én a Caterpillar állást foglalt a kifogásközléssel kapcsolatban, vitatva valamennyi szóban forgó jogsértés fennállását.

2.     A Haladjian panasza alapján indított eljárás

6        1993. október 18‑án a felperes – a Szerződés [81]. és [82]. cikkének végrehajtásáról szóló, 1962. február 6‑i 17. (első) tanácsi rendelet (HL 1962. L 13., 204. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 3. o.) 3. cikkének értelmében – kérelmet nyújtott be a Bizottsághoz ez utóbbi rendelkezéseknek a Caterpillar általi feltételezett megsértését illetően (a továbbiakban: a panasz).

7        1994. január 25‑én a Caterpillar benyújtotta a panaszban foglaltakkal kapcsolatos észrevételeit.

8        1994. május 23‑án a Haladjian benyújtotta az ezen észrevételekre, valamint a Caterpillar kifogásközlésre adott válaszára vonatkozó megjegyzéseit.

9        A Bizottság a vizsgálat keretében 1995. július 6‑án és 7‑én helyszíni vizsgálatot hajtott végre a Caterpillar bizonyos európai forgalmazóinál. 1995 szeptemberében, majd 1996 februárjában a Bizottság többszöri információkéréssel fordult a Caterpillar európai forgalmazóihoz, amelyekre az utolsó válaszokat 1996 áprilisában kapta meg.

10      A Haladjian szintén több levelet küldött a Bizottságnak új dokumentumok közlése végett. 2000. augusztus 11‑én többek között összegző feljegyzést küldött a Bizottságnak, amely összefoglalta panaszának az iratokhoz csatolt valamennyi elemét.

11      A Bizottság az EK‑Szerződés [81.] és [82.] cikke alapján kezdeményezett eljárásokban a felek meghallgatásáról szóló, 1998. december 22‑i 2842/98/EK bizottsági rendelet (HL L 354., 18. o.; magyar nyelvű különkiadás 7. fejezet, 4. kötet, 204. o.) 6. cikke szerint eljárva 2001. július 19‑i levelében tájékoztatta a felperest arról, hogy a panaszát el kívánja utasítani (a továbbiakban: a 6. cikk szerinti levél).

12      2001. október 22‑én a felperes megküldte a Bizottságnak a 6. cikk szerinti levéllel kapcsolatos észrevételeit.

13      2003. április 1‑jei határozatával a Bizottság hivatalosan elutasította a panaszt (a továbbiakban: a megtámadott határozat).

14      2003. május 8‑i levelében a Bizottság arról tájékoztatta a Caterpillart, hogy miután megvizsgálta a kifogásközlésre adott válaszát és az azt követően szerzett információkat, úgy határozott, hogy visszavonja a kifogásokat és lezárja az ügyet.

 Az eljárás és a felek kérelmei

15      Az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2003. június 10‑én benyújtott keresetlevelével a felperes megindította a jelen keresetet.

16      2003. október 16‑án kiegészített október 2‑i levelükben a Caterpillar és a Caterpillar Group Services kérték, hogy a Bizottság kérelmeinek támogatása végett beavatkozhassanak.

17      2003. december 5‑i végzésével az Elsőfokú Bíróság ötödik tanácsának elnöke engedélyezte a Caterpillar és a Caterpillar Group Services beavatkozását a Bizottság kérelmeinek támogatása végett, és helyt adott a bizalmas kezelés iránti kérelemnek.

18      2004. február 2‑án a Caterpillar és a Caterpillar Group Services (a továbbiakban: a Caterpillar) beavatkozási beadványt nyújtott be. 2004. április 22‑én és 20‑án a felperes és a Bizottság benyújtották a beavatkozási beadványra vonatkozó észrevételeiket.

19      Az előadó bíró jelentése alapján az Elsőfokú Bíróság (első tanács) elrendelte a szóbeli szakasz megnyitását, és pervezető intézkedések keretében felhívta a Bizottságot, hogy fejtse ki, miként fejeződött be a Caterpillar ellen indított eljárás a kifogásközlés után. A Bizottság 2006. március 8‑án keltezett, az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2006. március 10‑én érkezett levelében válaszolt az Elsőfokú Bíróság e kérdésére.

20      Az Elsőfokú Bíróság a 2006. március 28‑i tárgyaláson meghallgatta a felek szóbeli előterjesztéseit és az Elsőfokú Bíróság kérdéseire adott válaszaikat.

21      A felperes azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:

–        semmisítse meg a megtámadott határozatot;

–        kötelezze a Bizottságot a költségek viselésére;

–        kötelezze a beavatkozókat a saját költségeik és a felperesnek a beavatkozásuk miatt felmerült költségei viselésére.

22      A Bizottság azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:

–        utasítsa el a keresetet;

–        kötelezze a felperest a költségek viselésére.

23      A beavatkozók azt kérik, hogy az Elsőfokú Bíróság:

–        a keresetet utasítsa el;

–        kötelezze a felperest a költségeik viselésére.

 A jogkérdésről

A –  Előzetes észrevételek az EK 81. és 82. cikk megsértése miatti panasz kivizsgálásakor a Bizottságot terhelő kötelezettségek terjedelmét illetően

24      Előzetesen a felek kifejtik a panasz kivizsgálásával kapcsolatban a Bizottságot terhelő kötelezettségeket, elemzik az ezen intézménytől ebben az összefüggésben megkövetelt bizonyítás és indokolás szintjét, és vitatják az Elsőfokú Bíróság vizsgálatának terjedelmét egy panaszt elutasító határozat elleni kereset esetében.

25      Az Elsőfokú Bíróság először is megállapítja, hogy a megtámadott határozat az EK 81. cikk (1) bekezdésének, illetve az EK 82. cikknek az alkalmazhatóságával kapcsolatos vizsgálat végén arra a következtetésre jutott, hogy a Haladjian által a közigazgatási eljárás során előterjesztett válaszok (különösen a 6. cikk szerinti levélre adott válaszok) „nem teszik lehetővé, hogy a panasznak helyt adjanak”, következésképpen elutasította a panaszt. Ebben az összefüggésben emlékeztetni kell a panaszos jogaira és a Bizottság kötelezettségeire az EK 81. és 82. cikk állítólagos megsértésével kapcsolatos panasz elutasítása esetén.

26      A panaszosnak joga van tájékoztatást kapni azon indokokról, amelyek alapján a Bizottság panaszát el kívánja utasítani, és joga van e tárgyban észrevételeket tenni, mielőtt ez az intézmény határozatot hozna ügyében. A jelen esetben alkalmazandó 2842/98 rendelet és a 17. rendelet eljárási jogokkal ruházza fel a Bizottsághoz a 17. rendelet 3. cikke alapján panaszt benyújtó személyeket. E jogok között szerepelnek a 2842/98 rendelet 6. cikkében meghatározott jogok, amelyek szerint amennyiben a Bizottság a rendelkezésére álló információk alapján úgy ítéli meg, hogy nincs megfelelő alap arra, hogy a panasznak helyt adjon, tájékoztatja a panaszost az indokokról, és megjelöli a határidőt, amelyen belül a panaszos írásban ismertetheti észrevételeit.

27      Azonban sem a 17. rendelet, sem a 2842/98 rendelet nem tartalmaz kifejezett rendelkezéseket a panasz érdemére vonatkozóan hozandó intézkedésekkel kapcsolatban, sem a Bizottságnak a panasz kivizsgálásával kapcsolatos esetleges vizsgálati kötelezettségére vonatkozóan (az Elsőfokú Bíróság T‑24/90. sz., Automec kontra Bizottság ügyben 1992. szeptember 18‑án hozott ítéletének [EBHT 1992., II‑2223. o.] 72. pontja). Erre vonatkozóan meg kell állapítani, hogy a Bizottság nem köteles a közösségi jog esetleges megsértésének megállapítására irányuló eljárásokat indítani (lásd analógia útján a Bíróságnak a 247/87. sz., Star Fruit kontra Bizottság ügyben 1989. február 14‑én hozott ítéletét [EBHT 1989., 291. o., 301. o.]), és a panaszosnak a 17. rendelet és a 2842/98 rendelet által biztosított jogok között nem szerepel az állítólagos jogsértés fennállására vonatkozó végső határozat elnyeréséhez való jog (a Bíróság 125/78. sz., Gema kontra Bizottság ügyben 1979. október 18‑án hozott ítéletének [EBHT 1979., 3173. o.] 17. és 18. pontja).

28      Ezen elvek alapján az ítélkezési gyakorlat elismerte, hogy a Bizottság nem köteles nyilatkozni a jogsértés fennállása vagy hiánya tekintetében, ezért vizsgálat lefolytatására sem kötelezhető, mivel ez utóbbi tárgya nem lehetne más, mint olyan bizonyítékok felkutatása, amelyek annak a jogsértésnek a fennállására vagy hiányára vonatkoznak, amelynek megállapítására nem köteles (a fent hivatkozott Automec kontra Bizottság ítélet 76. pontja). Ráadásul még ha folytatott is a Bizottság ilyen vizsgálatot, a másodlagos jog egyetlen rendelkezése sem ruházza fel a panaszost azzal a joggal, hogy a Bizottságot arra kötelezze, hogy az állítólagos jogsértés fennállását vagy hiányát megállapító végső határozat meghozataláig folytassa az eljárást (a Bíróság C‑449/98. P. sz., IECC kontra Bizottság ügyben 2001. május 17‑én hozott ítéletének [EBHT 2001., I‑3875. o.] 35. pontja). A panaszok kivizsgálásának keretében a Bizottságra ruházott mérlegelési jogkör fennállása ugyanis nem függvénye az ügyben folytatott vizsgálat előrehaladottságának (a fent hivatkozott IECC kontra Bizottság ítélet 37. pontja).

29      E körülmények között az Elsőfokú Bíróság úgy találta, hogy amikor a Bizottság valamely panasz kivizsgálásáról határoz – kellőképp részletes indokolás hiányában –, azt az előírt körültekintéssel, megfontoltsággal és gondossággal kell tennie ahhoz, hogy teljes tájékozottsággal tudja értékelni a panaszos által elé terjesztett ténybeli és jogi elemeket (az Elsőfokú Bíróság T‑7/92. sz., Asia Motor Franciaország és társai kontra Bizottság ügyben 1993. június 29‑én hozott ítéletének [EBHT 1993., II‑669. o.] 36. pontja, T‑206/99. sz., Métropole télévision kontra Bizottság ügyben 2001. március 21‑én hozott ítéletének [EBHT 2001., II‑1057. o.] 59. pontja).

30      E megfontolásokra tekintettel az Elsőfokú Bíróságnak meg kell vizsgálnia, hogy a megtámadott határozat, amely elutasította a panaszt, tartalmazza‑e a közigazgatási eljárás keretében a Bizottság elé terjesztett ténybeli és jogi elemek megfelelő vizsgálatát. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Bizottságnak az összetett gazdasági értékeléssel járó aktusait érintő bírósági felülvizsgálat – amint az az EK 81. és 82. cikk állítólagos megsértésének esetében is fennáll – csak az eljárásra és az indokolásra vonatkozó szabályok betartására, valamint a tényállás megállapításának pontosságára, nyilvánvaló mérlegelési hiba fennállására és hatáskörrel való visszaélésre terjed ki (a Bíróság 142/84. és 156/84. sz., BAT és Reynolds kontra Bizottság ügyben 1987. november 17‑én hozott ítéletének [EBHT 1987., 4487. o.] 62. pontja, a C‑225/91. sz., Matra kontra Bizottság ügyben 1993. június 15‑én hozott ítéletének [EBHT 1993., I‑3203. o.] 23. és 25. pontja; a fent hivatkozott Asia Motor Franciaország és társai kontra Bizottság ítélet 33. pontja).

B –  A „CES‑rendszernek”, a Haladjian kifogásainak és a megtámadott határozatnak az általános bemutatása

31      A Haladjian panasza azokat a változtatásokat érinti, amelyeket a Caterpillar 1982‑től hozott a pótalkatrészek forgalmazási rendszerével kapcsolatban, az Egyesült Államokból Európába irányuló párhuzamos behozatal korlátozása végett.

1.     A CES‑rendszer leírása

32      Termékei forgalmazása céljából a Caterpillar különböző földrajzi területekre – többek között Egyesült Államok, EK/EFTA‑terület és Afrika – osztotta fel a világot, és az építőipari gépeinek és az azokhoz tartozó pótalkatrészeknek a forgalmazásával 181 független forgalmazót bízott meg, amelyek 160 országban tevékenykednek. A Caterpillarnak az EK/EFTA‑területen tevékenykedő forgalmazói nem rendelkeznek kizárólagos forgalmazási joggal a nekik átengedett területen. Így a Caterpillarnak két forgalmazója van Olaszországban (amelyek közül az egyik a Maia), kettő az Egyesült Királyságban (amelyek közül az egyik a Leverton) és egy Franciaországban (a Bergerat).

33      A Caterpillar nem szab meg eladási árat a forgalmazóinak. A forgalmazók mindegyike szabadon szabja meg az árait a beszerzési árra, az árfolyam-ingadozásra, a forgalmazási költségekre és a helyi versenyfeltételekre tekintettel. A közigazgatási eljárás során szerzett információk szerint az amerikai forgalmazók által alkalmazott árak alacsonyabbak az európai forgalmazók árainál, amelyek viszont alacsonyabbak az afrikai forgalmazók árainál. Az európai forgalmazók által alkalmazott árak országonként jelentősen eltérőek.

34      1982‑ig a Caterpillar nem korlátozta a pótalkatrészek másik földrajzi területről történő beszerzését. Az azonos földrajzi területen belüli (mint például az EK/EFTA‑terület) beszerzés szintén teljesen szabad volt mind a pótalkatrészek viszonteladói, mind ezen alkatrészek használói számára. 1982‑ben a Caterpillar azonban azt tapasztalta, hogy számos viszonteladó kihasználta a földrajzi területek közötti árkülönbségeket, hogy jelentős behozatalt hajtson végre a különböző területek között. A Caterpillar szerint e mozgások veszélyeztetik azon forgalmazói nyereségességét, akik jelentős befektetéseket hajtottak végre avégett, hogy megfeleljenek az építőipari gépek hatékony és versenyképes forgalmazásához szükséges követelményeknek.

35      A Caterpillar úgy döntött, hogy 1982‑től korlátozza a pótalkatrészek egyik földrajzi területről a másikra történő eladását (a továbbiakban: területek közötti eladások). 1982. szeptember 24‑i levelében a Caterpillar arról tájékoztatta az egyesült államokbeli forgalmazóit, hogy a pótalkatrészek nem adhatóak el olyan viszonteladónak, aki azokat ezen országból exportálni kívánja. Ugyanígy 1983. december 15‑i levelében a Caterpillar tájékoztatta az európai forgalmazóit, hogy az említett alkatrészek nem adhatóak el olyan viszonteladónak, aki azokat az Egyesült Államok vagy az EK/EFTA területén kívülre szándékozik exportálni.

36      Mivel ezen utasításokat nem tartották tiszteletben, a Caterpillar 1990. február 2‑i levelében tájékoztatta a forgalmazóit a világ minden területén a Caterpillar Export Services (CES) létrehozásáról a területek közötti eladások irányítása és ellenőrzése végett (a továbbiakban: a CES‑rendszer). A Caterpillar továbbá rendszeresen frissített listát küldött a forgalmazóinak a területek közötti eladásokkal foglalkozó viszonteladókról, a figyelmük felhívása, illetve a megrendelt alkatrészek rendeltetési helyének ellenőrzésére való ösztönzésük végett (a továbbiakban: a területek közötti viszonteladók listája). A megtámadott határozat szerint a pótalkatrészek rendeltetési helyének eme ellenőrző eljárása azonban a forgalmazó szabad belátására van bízva.

37      A CES‑rendszer alkalmazásában a Caterpillar által gyártott pótalkatrészek az alábbi elvek szerint adhatóak el.

38      Először is a végső felhasználó szabadon vehet Caterpillar pótalkatrészeket bárhol Európában vagy más földrajzi területen.

39      Másodszor az európai viszonteladó az EK/EFTA országaiban történő viszonteladásra ezen országok bármely forgalmazójától vehet pótalkatrészeket. Ily módon feltételezhető, hogy módjában áll készleteket felhalmozni. A CES‑rendszer nem alkalmazandó azon európai viszonteladóra, aki valamelyik EK/EFTA‑országban az e területhez tartozó másik országban történő viszonteladás céljából vásárol.

40      Harmadszor az európai viszonteladó, aki az Egyesült Államokból szerzi be a pótalkatrészeket az EK/EFTA területén történő eladás céljából, továbbra is megvásárolhatja azokat a Caterpillar amerikai forgalmazóitól, feltéve hogy tiszteletben tart egy különleges eljárást, amely két alapvető részből áll. Egyrészt az európai viszonteladónak be kell jelentenie a CES‑nek, hogy melyik európai ügyfél számára veszi az alkatrészeket, és így kap egy ügyfélkódot. Másrészt az amerikai forgalmazónak be kell jelentenie a Caterpillarnak, amennyiben egy európai viszonteladó alkatrész-megrendelését adja le EK/EFTA‑területre irányuló export szándékával. Ebben az esetben ugyanis a Caterpillar az amerikai piacra szánt alkatrészek esetében szokásosan számlázott árnál hozzávetőleg 10%‑kal magasabb árat számláz e forgalmazónak (a továbbiakban: az amerikai forgalmazókkal szemben alkalmazott ár). A Caterpillar szempontjából ezen áremelést az ezen ügyletből származó haszon egy részének az európai forgalmazó – akire az érintett építőipari gép vevőszolgálatának terhe hárul – számára történő átadásának szándéka indokolja. Az amerikai forgalmazó azonban továbbra is szabadon dönthet arról, hogy milyen árat szab az európai viszonteladó számára.

41      Ugyanez az eljárás alkalmazandó abban az esetben is, amikor az európai viszonteladó kíván Európában vásárolni Afrikában történő viszonteladás céljával.

2.     A Haladjian kifogásainak leírása

42      A többek között a 2000. augusztus 11‑i összegző feljegyzéssel kiegészített panaszában a Haladjian úgy érvel, hogy a kifogásolt gyakorlat sérti az EK 81. és 82. cikket. Különösen maga a CES‑rendszer vállalkozások közötti megállapodás az EK 81. cikk értelmében, és a – többek között a Haladjiannal szembeni – végrehajtásának részletes szabályai korlátozzák a közös piacon belüli versenyt. A Haladjian arra hivatkozik, hogy a Caterpillar megtiltotta a forgalmazóinak a területek közötti eladásokat – például a pótalkatrészeknek az Egyesült Államokból az EK/EFTA‑területre irányuló kivitelét –, valamint a pótalkatrészek olyan viszonteladóinak történő eladását, akik az EK/EFTA területén belül másik országban rendelkeznek székhellyel (a továbbiakban: Közösségen belüli eladások) – például az Olaszországból Franciaországba irányuló eladást.

43      A területek közötti eladásokat illetően a Haladjian úgy véli, hogy az egyesült államokbeli vásárlásainak pusztán azokra az alkatrészekre való korlátozása, amelyekre ténylegesen megbízást kapott egy európai ügyféltől, akadályozza az európai piac kielégítő ellátásában, mivel megfosztja a megfelelő pótalkatrész-készlet fenntartásának lehetőségétől, ezáltal torzítva a versenyt. A Haladjian azt állítja továbbá, hogy az amerikai forgalmazókkal szemben alkalmazott áraknak az exportra szánt eladások esetében történő 10%‑os emelése a tagállamok közötti kereskedelmet érintő versenykorlátozásnak minősül.

44      A Közösségen belüli eladásokat illetően a Haladjian úgy érvel, hogy a Caterpillar és európai forgalmazói minden párhuzamos behozatalt tiltanak a Közösség tagállamai között, ami veszélyezteti a versenyt és érinti kereskedelmet.

3.     A megtámadott határozat és a Haladjian keresete

45      Miután leírta a CES‑rendszert és a Haladjian állításai megalapozottságának ellenőrzése végett lefolytatott vizsgálat eredményeit, a megtámadott határozat kifejti azokat az indokokat, amelyek alapján a Bizottság úgy találta, hogy a megszerzett információk alapján nem adhat helyt a panasznak. A Bizottság jogi értékelése különbséget tesz a CES‑rendszer keretében megvalósított területek közötti eladások és a Közösségen belüli eladások között.

46      Az „[EK 81. cikk (1) bekezdésének] a [területek közötti eladásokat] érintő megállapodásokra és összehangolt magatartásra való alkalmazhatóságának” vizsgálata keretében a megtámadott határozat kifejti, hogy a CES‑rendszer nem határolja el a közös piacot, mivel sem tényszerűen, sem jogilag nem tiltja a behozott alkatrészeknek az európai árnál alacsonyabb áron történő versenyét. E tekintetben a határozat kifejti egyrészt, hogy az EK/EFTA‑területen az európai viszonteladók szabadon és minden korlátozás nélkül intézhetik beszerzéseiket az e területen található forgalmazóknál, másrészt pedig e viszonteladók továbbra is intézhetik beszerzéseiket az Egyesült Államokban a CES‑rendszer keretében (a megtámadott határozat 7.2. pontjának negyedik albekezdése).

47      A megtámadott határozat ugyan kifejti, hogy e beszerzési forrás az alkatrészek végső felhasználóiról tett nyilatkozat követelményének van alávetve, de e követelmény nem akadályozza érzékelhetően az Egyesült Államok és Európa közötti kereskedelmet, és nem érinti a Közösségen belüli kereskedelmet, amint ezt igazolja az a tény is, hogy az Egyesült Államokból származó behozatal továbbra is lehetséges és nyereséges, tehát az európai piac nincs elhatárolva, és a Haladjian továbbra is kihasználja a gyakorlatban ezt az alternatív forrást (a megtámadott határozat 7.2. pontjának negyedik albekezdése és a 7.2. pont következtetésének első francia bekezdése).

48      A megtámadott határozat kifejti, hogy az amerikai forgalmazókkal szemben alkalmazott árak és a területek közötti eladás esetében alkalmazandó árak közötti 10%‑os különbség nem jelentős a pótalkatrészek amerikai és európai árai közötti különbség tekintetében, és semleges az európai piacon tevékenykedő viszonteladók közötti verseny tekintetében. Következésképpen ezen áremelésnek az Egyesült Államokból importáló viszonteladóknak az EK/EFTA‑országok hivatalos forgalmazóival szemben gyakorolt versenyére gyakorolt hatása csekély (a megtámadott határozat 7.2. pontjának negyedik albekezdése és a 7.2. pont következtetésének első francia bekezdése).

49      Az „[EK 81. cikk (1) bekezdésének] a [Közösségen belüli eladásokra] való alkalmazhatóságának” vizsgálata keretében a megtámadott határozat kifejti, hogy a CES‑rendszer nem tartalmaz semmilyen versenykorlátozást a panasz tárgya tekintetében. A határozat szerint a CES‑rendszer csak a területek közötti eladásokat érinti, és nem korlátozza az EK/EFTA‑területen belüli vásárlási és eladási szabadságot. Az európai végső felhasználók és viszonteladók szabadon vásárolhatnak pótalkatrészeket a Caterpillar bármely engedéllyel rendelkező, az EK/EFTA területén letelepedett forgalmazójától, amennyiben a viszonteladók által vásárolt alkatrészek e terület országainak piacára szántak (a megtámadott határozat 7.1. pontja).

50      A felperes lényegében három jogalapra hivatkozik a keresetlevelében. Az első jogalapot az EK 81. cikk (1) bekezdésének a CES‑rendszerre való alkalmazhatóságát illetően a tényállás mérlegelése során elkövetett nyilvánvaló hibákra és jogban való tévedésre alapítja. A második jogalapot az EK 82. cikk CES‑rendszerre való alkalmazhatóságát illető jogban való tévedésre alapítja. A harmadik jogalapot az eljárási szabályoknak és a panaszos jogainak megsértésére alapítja.

C –  Az EK 81. cikk (1) bekezdésének a CES‑rendszerre való alkalmazhatóságát illetően a tényállás mérlegelése során elkövetett nyilvánvaló hibákra és jogban való tévedésre alapított első jogalapról

51      A felperes úgy érvel, hogy a megtámadott határozatban a közigazgatási eljárás keretében a Bizottság elé terjesztett tények mérlegelése során nyilvánvaló hibák történtek, amelyek a szóban forgó megállapodások és magatartások EK 81. cikkre tekintettel történő értékelésére és minősítésére vonatkozóan jogban való tévedésekhez vezettek.

1.     A CES‑rendszerrel kapcsolatos kifogásról

52      A felperes arra hivatkozik először is, hogy a megtámadott határozat helytelenül tagadta meg annak megállapítását, hogy a CES‑rendszer már magában a tagállamok közötti kereskedelem akadályozását jelenti, a területek közötti eladások esetében az amerikai forgalmazókkal szemben alkalmazott árak emelése, valamint az európai viszonteladók egyesült államokbeli megrendeléseinek azon alkatrészekre való korlátozása miatt, amelyekre ténylegesen megbízással rendelkeznek valamely európai ügyféltől. A Haladjian a továbbiakban három pontos kifogást emel a területek közötti viszonteladók listájával, a terület közötti vásárlások rendeltetési helyének ellenőrzésével és a CES‑rendszer keretében véghezvitt ügyletek azonosítására szolgáló kódok (a továbbiakban: a CES‑kódok) késedelmes kiosztásával kapcsolatban.

a)     A területek közötti eladások korlátozásának következményeiről

 A felek érvei

53      A felperes úgy érvel, hogy a CES‑rendszer átfogó jellege, valamint a területek közötti eladásokra vonatkozó korlátozás, amivel jár, elválaszthatatlan a Közösségen belüli jellegétől, amelynek a hatásait konkrétan, és nem elméletileg kell értékelni. Nem állítható tehát az érintett piacot vizsgáló bármilyen elemzés megtámadott határozatbeli hiánya miatt, hogy a CES‑rendszernek nincs érzékelhető hatása a Közösségen belüli versenyre. Ugyanígy azon megállapítás, amely szerint az Egyesült Államokból származó, Európába irányuló behozatal továbbra is lehetséges és nyereséges, ami lehetővé teszi, hogy az európai piac ne legyen elzárva (lásd a megtámadott határozat 25. oldalán a 7.2. pont első francia bekezdését), nem bír jelentőséggel annak megállapításánál, hogy nem áll fenn versenykorlátozás az EK 81. cikk értelmében.

54      E tekintetben a felperes hangsúlyozza, hogy a megtámadott határozat semmilyen következtetést sem von le azon tényből, hogy a különböző földrajzi piacok teljes mértékben el vannak zárva, amit az is mutat, hogy a viszonteladók – a végső felhasználóktól eltérően – nem tudnak önállóan vásárolni az Egyesült Államokban, és hogy ő maga – a Közösségben az egyetlen megmaradt alternatív beszerzési forrás – sem tud az Egyesült Államokból származó készletet képezni, valamint hogy a franciaországi piacrészesedése jelentősen csökkent. E piacrészesedés 1982‑ben 30% volt, amely 1993‑ra 20%-ra, 2003‑ra pedig kevesebb mint 10%‑ra csökkent a Bergerat, a Caterpillar franciaországi forgalmazója javára, ami határozottan magasabb az ítélkezési gyakorlat által a közösségi jog figyelembevételéhez meghatározott érzékelhetőségi küszöbnél (az Elsőfokú Bíróság T‑368/00. sz., General Motors Nederland és Opel Nederland kontra Bizottság ügyben 2003. október 21‑én hozott ítéletének [EBHT 2003., II‑4491. o.] 153. pontja). E csökkenés elegendő az EK 81. cikk értelmében vett versenykorlátozás fennállásának bizonyítására. E piacrészesedés változását figyelembe véve lényegtelen, hogy 2001 és 2003 között nőtt azon végső felhasználók száma, akik számára a Haladjian az Egyesült Államokban a CES‑rendszer keretében vásárol. Ráadásul a piac egészét meg kell vizsgálni, nem csupán a panaszos helyzetét. Jelenleg azon európai végső felhasználó számára, aki olyan eladót keres, aki gyorsan képes számára készleten lévő alkatrészeket beszerezni, az egyesült államokbeli vásárlás a CES‑rendszer keretében nem jelent hatékony alternatív beszerzési forrást.

55      A felperes továbbá arra hivatkozik, hogy az amerikai forgalmazókkal szemben az Európába irányuló kivitel esetén alkalmazott árak emelésének nem csupán a 10%‑os drágulás az egyetlen következménye, mivel a ténylegesen számlázott árak alacsonyabbak lehetnek az amerikai forgalmazókkal szemben alkalmazott árnál, a Caterpillar által a forgalmazóinak rendszeresen nyújtott árengedmények miatt. Azonban számos, a Haladjian által a Bizottságnak benyújtott iratból kitűnik, hogy a Caterpillar nem nyújtja a szokásos kedvezményt azon forgalmazóknak, akik exportra adnak el (lásd a Caterpillar amerikai forgalmazóknak címzett 1990. február 2‑i levelét, valamint a Caterpillar kiskereskedőknek [„sub‑dealers”] címzett 1993. június 28‑i levelét). A többletköltség tehát az amerikai forgalmazó, és következésképpen az európai viszonteladó és ügyfele számára sokkal magasabb lehet a megtámadott határozatban említettnél.

56      A Bizottság és a Caterpillar kifejtik, hogy az Egyesült Államokból származó behozatal továbbra is lehetséges és nyereséges, és a Haladjian továbbra is alternatív beszerzési forrást jelent az európai felhasználók számára. A Haladjian által azonosított nehézségek nem jelentenek versenykorlátozást az EK 81. cikk (1) bekezdése értelmében, különösen a Bíróság C‑306/96. sz. Javico‑ügyben 1998. április 28‑án hozott ítéletében (EBHT 1998., I‑1983. o., 16. és 25. pont) kifejtett feltételekre tekintettel, amelyek szerint az állítólagos versenykorlátozásoknak a tagállamok közötti kereskedelmi forgalomra gyakorolt hatása nem lehet jelentéktelen, annak érzékelhetőnek kell lennie.

 Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

57      Először is emlékeztetni kell arra, hogy a CES‑rendszer tiltja a területek közötti eladásokat, amennyiben azok nem valamely felhasználó tényleges megrendelésére történnek, aki viszonteladót bíz meg közvetítőként, amely esetben a megrendelést a CES‑rendszeren keresztül kell benyújtani. E tekintetben nem nyert megállapítást, hogy egy európai viszonteladó, mint a Haladjian, nem tudna a továbbiakban a Caterpillar által gyártott pótalkatrészeket venni az Egyesült Államokban a saját javára, többek között készletképzési céllal, hogy az európai ügyfelei igényeit kielégítse, ahogyan azt a CES‑rendszer felállítása előtt is megtehette. Ráadásul területek közötti eladások esetén az amerikai forgalmazókkal szemben alkalmazott ár ugyan hozzávetőleg 10%‑kal magasabb, az egyesült államokbeli forgalmazó továbbra is szabadon szabja meg az árat, amit az európai viszonteladótól kér.

58      A Bizottság megvizsgálta a területek közötti eladások e korlátozásait a Haladjian panaszát követően a Caterpillar ellen indított közigazgatási eljárás során. Ennek keretében a Caterpillar kifejtette, hogy egy építőipari gép tényleges beszerzési költsége fele‑fele arányban oszlik meg egyrészt a gép vételára, másrészt a pótalkatrészek és a karbantartás költségei között. A gyakorlatban inkább a pótalkatrészek, mint az építőipari gépek eladása teszi lehetővé a forgalmazók számára, hogy állni tudják a forgalmazási hálózat felállításának költségeit. E körülmények között a Caterpillar olyan rendszert kívánt bevezetni, amely jobban lehetővé teszi a forgalmazók érdekeinek figyelembevételét, akiket olyan kötelezettségek terhelnek, amilyenekkel a viszonteladóknak nem kell szembenézniük, amikor pótalkatrészek párhuzamos importőreiként bekapcsolódnak, anélkül hogy az építőipari gépek forgalmazásával kapcsolatos költségeket viselniük kellene. E rendszer megfelel a Caterpillar ügyfelei érdekeinek, akiknek a jó forgalmazási hálózathoz való hozzáférés az érdeke a gépeik karbantartásának és javításának biztosítása végett. A tárgyalás során a Caterpillar kifejtette, hogy ez az üzletpolitikájának meghatározó eleme, és hogy a hálózatának minőségére számít a többi építőipari gépet gyártó társasággal szembeni versenyben.

59      Ebben az összefüggésben kell a Haladjian és a többi független viszonteladó helyzetét értékelni. A Haladjian ugyanis nem szorítkozhat az 1982 előtti kedvező helyzete fenntartásának követelésére, amely helyzetben megszorítások nélkül tudta beszerzéseit az Egyesült Államokban intézni, mivel pontosan ez a helyzet veszélyeztette a Caterpillar világszintű forgalmazási hálózatának teljességét és minőségét, és ez volt a CES‑rendszer felállításának az oka. Ezzel kapcsolatban meg kell állapítani – ahogyan azt a megtámadott határozat is teszi –, hogy a Haladjiannak továbbra is módjában áll az Egyesült Államokban intézni a beszerzéseit, feltéve hogy tiszteletben tartja a CES‑rendszer szabályait. Ez a megmaradt beszerzési lehetőség teljesen érdemleges, amennyiben lehetővé teszi a Caterpillar számára, hogy teljesíthesse bizonyos ügyfelei elvárásait, akik a helyi forgalmazó által kínálttól eltérő pótalkatrész-beszerzési forrást kívánnak igénybe venni.

60      E tekintetben az iratokból kitűnik, hogy a Haladjian bizonyos dinamizmusról tesz továbbra is tanúbizonyságot az Egyesült Államokból az EK/EFTA‑területre irányuló párhuzamos behozatalt illetően, mivel azon végső felhasználók teljes száma, amelyekkel kapcsolatban a CES‑nél be van jegyezve területek közötti eladásokra, több mint 20%‑kal emelkedett 2001 és 2003 között, és ezen időszakban az egyesült államokbeli vásárlásai a CES‑rendszeren keresztül majdnem 40%‑kal emelkedtek. Eközben a Haladjian alkalmazkodott a CES‑rendszerrel bevezetett új szabályokhoz, és még ha igaz is az az állítás, miszerint a Haladjian az egyetlen megmaradt alternatív beszerzési forrás a Közösség területén, ezáltal lehetővé vált számára, hogy tevékenységét Franciaországról más tagállamokra bővítse.

61      A franciaországi piacrészesedései csökkenésével kapcsolatos érvet illetően meg kell állapítani, hogy ezen érv nem alapul kellően meggyőző adatokon, mivel a Bergerat – amely vállalkozás nem csak a Caterpillar termékeit értékesíti, és több szolgáltatást nyújt, mint a Haladjian – és a Haladjian teljes forgalmának az összehasonlítására támaszkodik, és a Haladjian 1982‑es kezdeti piacrészesedése („hozzávetőleg a piac egyharmada”) a Bergerat 1979‑es nem hivatalos becslése alapján került kiszámításra, amelyről a Haladjian közvetetten, egy kanadai forgalmazó 1981. október 19‑i feljegyzéséből szerzett tudomást.

62      A felperes azon érvét illetően, miszerint a Caterpillar által az amerikai forgalmazójával szemben az Európába irányuló kivitel esetén alkalmazott árak emelésének nem csupán az amerikai forgalmazókkal szemben alkalmazott árak 10%‑os drágulása az egyetlen következménye, mivel az amerikai forgalmazó ügyfelének ténylegesen számlázott árak alacsonyabbak lehetnek ennél az árnál, a Caterpillar által a forgalmazóinak rendszeresen nyújtott árengedmények miatt, meg kell állapítani – amint azt a megtámadott határozat is kifejti (5.1. pont, harmadik bekezdés) –, hogy a Caterpillar nem avatkozik bele az amerikai forgalmazói által a területek közötti eladásokra alkalmazott végső eladási ár kialakításába. Mindenesetre a felperes nem bizonyította azon állításait, miszerint a Caterpillar nem nyújtaná a szokásos kedvezményeket forgalmazóinak, amennyiben az eladások kivitelre irányulnak, és nem bizonyította azt sem, hogy az Egyesült Államok és az EK/EFTA‑terület árai közötti jelentős eltéréseket a CES‑rendszer olyan mértékben közömbösítette, hogy e kivitel nyereségessége lényegesen csökkent, különös tekintettel arra, hogy az amerikai forgalmazók továbbra is szabadon nyújthatnak árengedményeket a saját haszonrésükön belül. A felperes által ezzel kapcsolatban hivatkozott két levél egyáltalán nem meggyőző, mivel az első levél – amelyet a Caterpillar 1990. február 2‑án küldött az amerikai forgalmazóknak – nem említi az árengedmények kérdését, a második levél pedig – amelyet a Caterpillar 1993. június 28‑án küldött a kiskereskedőknek – a kiskereskedőkre vonatkozik, akiknek a Caterpillar helyi ügyfeleinek az ellátása, és nem exportügyletek megvalósítása a feladata.

63      A fentiekből következik, hogy a Bizottság nem vétett nyilvánvaló mérlegelési hibát, amikor megállapította, hogy a felperes által a területek közötti eladások korlátozó jellegének alátámasztására benyújtott bizonyítékok nem kellően meggyőzőek.

64      A felperes által előterjesztett többi érv nem alkalmas arra, hogy megkérdőjelezze e következtetést.

b)     A területek közötti viszonteladók listájával kapcsolatos kifogás

65      A felperes arra hivatkozik, hogy még ha igaz is, hogy a területek közötti viszonteladók listája hivatalosan nem érinti a Közösségen belüli kereskedelemmel foglalkozó viszonteladókat, a valóságban azon viszonteladók, akik Közösségen belüli kereskedelemmel foglalkoznak, vagy kívánnak foglalkozni, szükségszerűen e „feketelistán” találják magukat. Az egyik tagállamból a másikba exportáló európai viszonteladó és a CES‑rendszer alá tartozó, területek közötti viszonteladó közti különbség tehát pusztán elméleti, és a CES‑rendszer versenykorlátozó elemet magában hordoz a Közösségen belüli eladásokkal foglalkozó európai viszonteladók vonatkozásában, mivel e lista lehetővé teszi a Caterpillar forgalmazói számára, hogy e viszonteladókat pusztán a területek közötti viszonteladóként való megnevezésük alapján azonosítsák.

66      Az Elsőfokú Bíróság – megállapítva, hogy minden Közösségen belüli viszonteladó egyben a megfelelő listán szereplő területek közötti viszonteladó is – rámutat, hogy a felperes nem fejti ki, hogy e megjegyzés mennyiben jelentené a Közösségen belüli eladások, illetve a területek közötti eladások korlátozását. A felperes ekképpen nem tudta megindokolni, hogy e tény – még ha bizonyított is – mennyiben akadályozta abban, hogy beszerzéseit az Egyesült Államokban intézze a CES‑rendszer keretében, illetve mennyiben veszélyeztette európai beszerzési lehetőségeit. E tekintetben meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozatból kitűnik, hogy a területek közötti viszonteladók listája csupán a Caterpillar forgalmazói tájékoztatására szolgál, mivel a helyi felhasználásra szánt alkatrészek vásárlójaként jelentkező viszonteladó valójában lehet olyan viszonteladó, aki a CES‑rendszert megsértve területek közötti kereskedelemben kívánja értékesíteni az alkatrészeket.

67      A fentiekből következik, hogy a felperesnek a területek közötti viszonteladók listájával kapcsolatos kifogását el kell utasítani.

c)     A terület közötti eladások rendeltetési helyének ellenőrzésével kapcsolatos kifogásról

68      A felperes vitatja a megtámadott határozatban szereplő azon állítást, amely szerint a területek közötti viszonteladók listáján szereplő európai viszonteladótól nem tagadják meg a lehetőséget, hogy alkatrészeket vásároljon, de a forgalmazó mérlegelésétől függően alávethető az EK/EFTA‑területen történő értékesítés céljából megvett alkatrészek rendeltetési helyét ellenőrző eljárásának (a megtámadott határozat 5.3. pontja második francia bekezdésének ötödik albekezdése). A forgalmazókra bízott állítólagos mérlegelési lehetőség valójában a Caterpillar által a forgalmazói számára előírt kötelezettség. Mivel e forgalmazóknak tiszteletben kell tartaniuk a CES‑rendszer szabályait a területek közötti eladásokat illetően, ez szükségszerűen a területek közötti viszonteladók listáján szereplő európai viszonteladók számára eladott pótalkatrészek rendeltetési helyének hatékony felügyeletével jár. Ennélfogva kevéssé jelentős, hogy a Haladjian nem hivatkozott arra, hogy valamely európai forgalmazó alávetette volna az EK/EFTA‑területen történő értékesítés céljából vásárolt alkatrészek rendeltetési helyét ellenőrző eljárásnak. Amennyiben a forgalmazó tudja, hogy a termék rendeltetési helye az EK/EFTA‑területen van, semmiféle ellenőrzésre nem köteles a CES‑rendszer alapján. Ráadásul amennyiben a Haladjian Franciaországban rendelkezik székhellyel, ahol az árak magasak, a franciaországi viszonteladás céljából a többi tagállamban megvalósított vásárlásai szükségképpen Közösségen belüli eladásoknak minősülnek, és nincs értelme annak bizonyítását kérni a Haladjiantól, hogy alávetették‑e a Közösségen belül a vásárolt termékek rendeltetési helyét ellenőrző eljárásnak. Végeredményben a felperes emlékeztet arra, hogy A. úrnak a Schmidt részére küldött 1990. szeptember 11‑i levele alapján megállapítható, hogy a Haladjiannak a le havre‑i és a marseille‑i kikötőbe érkező behozatalát a francia forgalmazó, a Bergerat felügyelte.

69      Az Elsőfokú Bíróság rámutat, hogy a felperes azon állítása, miszerint a területek közötti eladások rendeltetési helyének ellenőrzését voltaképpen a Caterpillar írja elő, és az nincs az érintett forgalmazó mérlegelésére bízva, nem bizonyítja, hogy a megtámadott határozat e ponton hibás. A Caterpillar 1990. december 13‑i leveléből – amely az EK/EFTA‑terület forgalmazóit ismerteti meg a CES‑rendszer működésével – kitűnik, hogy a forgalmazó felelőssége annak meghatározása, hogy az általa az EK/EFTA‑területen székhellyel rendelkező viszonteladónak eladott alkatrészek rendeltetési helye e terület, vagy egy másik földrajzi terület. Ezen ellenőrzés tehát a forgalmazó mérlegelési körében marad, aki, amennyiben szükségesnek érzi, elvégzi azt. Kétség esetén a forgalmazó feladata, hogy megkérdezze a viszonteladót az ez utóbbi által vásárolt alkatrészek rendeltetési helyéről. Amennyiben a viszonteladásra az érintett területen kívül kerül sor, az eladásra a CES‑rendszer vonatkozik, míg ha nem ez a helyzet, nincs egyéb alaki követelménynek alávetve. Abban az esetben, ha az EK/EFTA‑terület valamely forgalmazója ad el alkatrészeket e terület valamely viszonteladójának, ezen ellenőrzést esetleg az indokolhatja, ha a forgalmazó úgy véli, hogy az alkatrészek rendeltetési helye Afrika, amely esetben az ügylet terület közötti eladásnak minősül. A benyújtott iratok közül egyik sem teszi lehetővé annak megállapítását, hogy a Caterpillar előírná forgalmazói számára az eladott termékek rendeltetési helyének módszeres ellenőrzését.

70      Egyébként a felperesnek az A. úr által a Schmidtnek küldött 1990. szeptember 11‑i levélre történő hivatkozása, amely szerint a Haladjiannak a le havre‑i és a marseille‑i kikötőbe érkező behozatalát a francia forgalmazó, a Bergerat felügyelte, nem teszi lehetővé annak megállapítását, hogy e felügyeletet a Caterpillar és a CES‑rendszer megköveteli. Ezen irat sajátos összefüggésbe illeszkedik, amelyben a Bergerat és a Caterpillar megkísérelték a Haladjian beszerzési forrásait azonosítani, mivel az továbbra is az Egyesült Államokban intézte beszerzéseit a CES‑rendszeren kívül.

71      Mindenesetre meg kell állapítani, hogy a felperes nem vitatja a megtámadott határozatban szereplő azon értékelést, amely szerint ő maga nem említette, és még kevésbé bizonyította, hogy az EK/EFTA‑terület valamely forgalmazója alávetette volna a vásárolt pótalkatrészek rendeltetési helye ilyetén ellenőrzésének. Nem állíthatja tehát ennek alapján azt, hogy a CES‑rendszer akadályozza a Közösségen belüli eladásokat.

72      A fentiekből következik, hogy a felperesnek a terület közötti eladások rendeltetési helyének ellenőrzésével kapcsolatos kifogását el kell utasítani.

d)     A CES‑kódok késedelmes kiosztásával kapcsolatos kifogásról

73      A felperes kifejti, hogy a Caterpillar néha késedelmesen osztotta ki számára a CES‑kódokat, még ha e kódok szükségesek is voltak az egyesült államokbeli ügyfelei megrendeléseinek teljesítéséhez. A felperes szerint e késedelmeket figyelembe kell venni a CES‑rendszer versenyellenes mivoltának értékelésekor. E tekintetben a felperes úgy érvel, hogy a megtámadott határozat 5.4. pontjában az állításai elutasításával kapcsolatban kifejtett érvelés nem veszi figyelembe a közigazgatási eljárás keretében benyújtott bizonyítékokat. A Bizottság így vitat bizonyos, a Haladjian 6. cikk szerinti levéllel kapcsolatos észrevételeihez csatolt táblázatban szereplő adatokat, kifogásolja az adatok helyességének megállapítását lehetővé tevő példák hiányát, valamint azt, hogy a kód kiosztására vonatkozó határidő kiszámításához figyelembe vett kiindulási időpont nem az, amikor e kérelmet továbbították a belgiumi CES‑hez, hanem az Egyesült Államokba történő továbbításának az időpontja, pedig egyéb iratok bizonyítják, hogy maga a Caterpillar is elismeri a szóban forgó késedelmeket.

74      Az Elsőfokú Bíróság rámutat, hogy a felperes a közigazgatási eljárás során nem terjesztett elő semmilyen iratot, semmilyen bizonyítékot, még bizonyító jelét sem mutatta fel annak alátámasztására, hogy a CES‑kódok kiosztásának késedelmét, amely a CES‑rendszer létrehozása óta néhányszor előfordult, a Caterpillar szándékosan idézi elő, azért, hogy a CES‑rendszer működését a Haladjian számára nehezebbé tegye.

75      A Caterpillar és a Haladjian közötti 1993. május 21‑i és 28‑i levélváltásból kitűnik, hogy a Caterpillar tájékoztatta a Haladjiant arról, hogy a CES‑kódok kiosztása számos, a megrendelés teljesítéséhez szükséges információ megszerzésén alapul, amely információk – adott esetben – nem mind szerepeltek a Haladjian által benyújtott megrendelési listán.

76      A Haladjian 2000. március 7‑i panaszát követően – amely szerint a kódok kiosztásában tapasztalt bizonyos késedelmek az 1999. év során és a 2000. év elején történtek –, a Caterpillar azt a választ adta 2000. március 31‑i levelében, hogy a kódok kiosztása sosem szünetelt, és e késedelmek annak tudhatóak be, hogy a CES‑nek nehézségei voltak érintkezésbe lépni a Haladjiant egyesült államokbeli megrendeléssel megbízó személyekkel, és e nehézségek orvoslására a CES úgy döntött, hogy rugalmasabbá teszi rendszerét, és a korábbi gyakorlattal ellentétben nem az összes megbízást, hanem csak néhány véletlenszerűen kiválasztottat ellenőriz.

77      A fentiekből következik, hogy a felperesnek a CES‑kódok késedelmes kiosztására vonatkozó kifogását el kell utasítani.

78      Következésképpen a felperesnek a CES‑rendszer jellegéből adódó versenyellenességével kapcsolatos összes kifogását el kell utasítani.

2.     A Caterpillar európai forgalmazóinak küldött 1982. december 15‑i levelével kapcsolatos kifogásokról

79      A felperes úgy érvel, hogy a megtámadott határozat a Caterpillar‑termékek forgalmazási rendszerének 1982‑től bekövetkezett módosításainak leírása (5.2. pont) és az EK 81. cikk (1) bekezdésének az EK/EFTA‑területen belüli vitatott megállapodásokra és magatartásokra való alkalmazhatóságának vizsgálata (7.1. pont) keretében a Caterpillar európai forgalmazóinak küldött 1982. december 15‑i levelének egy hibás változatán alapszik. A megtámadott határozatban hivatkozott változat szerint a Caterpillar arra kéri európai forgalmazóit, hogy ne adjanak el pótalkatrészeket olyan viszonteladónak, aki azokat az Egyesült Államokon, illetve az EK/EFTA‑országokon kívülre kívánja exportálni. Míg az egyetlen figyelembe veendő változata e levélnek az, amelyet a Leverton, az Egyesült Királyságban székhellyel rendelkező forgalmazók egyike továbbított a Haladjiannak, és amelyből kitűnik, hogy a kijelölt területen kívüli eladás tilalma csak az Egyesült Államokra vonatkozott, és nem az EK/EFTA‑terület országaira, ahogyan azt a megtámadott határozat tévesen állítja.

80      A felperes továbbá úgy érvel, hogy a megtámadott határozat elfogadása sérti a 2842/98 rendelet 6. cikkét, amely szerint a panaszosnak lehetőséget kell biztosítani észrevételei megtételére azon indokokkal kapcsolatban, amelyek alapján a Bizottság panaszát el kívánja utasítani, mivel az 1982. december 15‑i levél azon változata, amelyen a határozat alapul, nem ugyanaz, mint az, amely a 6. cikk szerinti levélhez volt csatolva, és a Bizottság nem tájékoztatta a felperest arról, hogy milyen értelmezést kívánt ezen iratnak adni, és mekkora jelentőséget kívánt neki tulajdonítani a végső határozatban (a Bíróság 107/82. sz., AEG kontra Bizottság ügyben 1983. október 25‑én hozott ítéletének [EBHT 1983., 3151. o.] 26. és 27. pontja).

81      A Bizottság, a Caterpillar támogatásával, vitatja ezt az elemzést.

82      Az Elsőfokú Bíróság először is rámutat, hogy az 1982. december 15‑i levélnek nincs két változata, ahogyan azt a felperes állítja, hanem két különböző levél létezik, azonos keltezéssel, amelyeket a Caterpillar különböző címzetteknek küldött. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a megtámadott határozatban idézett levél tartalma megfelel a Caterpillar által az EK/EFTA‑terület forgalmazóinak 1982. december 15‑én küldött levél tartalmának (a keresetlevél 46. melléklete, 1034. oldal). A megtámadott határozat nem téves e tekintetben. Egyébként a felperes által hivatkozott 1982. december 15‑i levelet illetően meg kell állapítani, hogy e levél ténylegesen a Caterpillar által ugyanazon a napon azon forgalmazóknak küldött levelének felel meg, akiknek a kijelölt területe nem az EK/EFTA földrajzi területén található (a keresetlevél 46. melléklete, 1038. oldal, lásd még a beavatkozási kérelem 1. mellékletét). A Bizottságnak tehát nem kellett e levelet figyelembe vennie az EK 81. cikk (1) bekezdésének az EK/EFTA‑területen belüli vitatott megállapodásokra és magatartásokra való alkalmazhatóságának vizsgálatánál.

83      Végeredményben meg kell állapítani, hogy a CES‑rendszert csak 1990‑től vezette be a Caterpillar, a forgalmazóknak 1982‑ben adott utasítások be nem tartásának orvoslására. Tehát csak 1990‑től volt a Caterpillarnak ténylegesen módja a pótalkatrészek egyik földrajzi területről másik földrajzi területre irányuló kivitelét irányítani és ellenőrizni. E tekintetben az iratokból kitűnik, hogy egy belga viszonteladónak történő eladásnak a Zeppelin német forgalmazó általi megtagadását követően az 1990. december 13‑án a Közösség területén székhellyel rendelkező valamennyi forgalmazójának küldött levelében a Caterpillar kifejezetten emlékeztet arra, hogy a CES‑rendszer nem vonatkozik azon viszonteladókra, akik az EK/EFTA területén székhellyel rendelkező felhasználóknak adnak el terméket. Ezen irat lehetővé tette a Bizottság számára annak megállapítását, hogy jelen esetben a Caterpillar nem adott olyan írásbeli utasítást az európai forgalmazóinak, amelyben arra szólította volna fel őket, hogy ne adjanak el alkatrészeket olyan viszonteladóknak, akik azzal a céllal kívánnak az EK/EFTA‑terület valamely országában vásárolni, hogy e terület egy másik országában adják el újra a terméket, ahogyan arra a megtámadott határozat 6.1. pontja rámutat.

84      Ráadásul a felperes nem hivatkozhat a 2842/98 rendelet 6. cikkének megsértésére, mivel a közigazgatási eljárás során megküldték számára az 1982. december 15‑i két levelet, mint a Caterpillarnak az 1994. február 9‑i panasszal kapcsolatos észrevételeihez csatolt iratokat, és a felperes megjegyzéseket fűzött azokhoz a 6. cikk szerinti levéllel kapcsolatos észrevételeiben, felhíva a Bizottság figyelmét arra, hogy véleménye szerint a Bizottságnak az 1982. december 15‑i levél általa jónak gondolt változatát kell figyelembe vennie az EK/EFTA‑területen belüli vitatott megállapodások és magatartások értékelésénél. A felperes nem kifogásolhatja, hogy a Bizottság a Caterpillar által ténylegesen az EK/EFTA‑területen székhellyel rendelkező forgalmazóinak küldött levél tartalmát ismertette, és abból vont le következtetéseket.

85      A fentiekből következik, hogy a felperesnek a Caterpillar európai forgalmazóinak küldött 1982. december 15‑i levelével kapcsolatos kifogásait el kell utasítani.

3.     A Bergerat-t érintő iratokkal és a Bergerat által a Haladjian ügyfeleinek tett ajánlatokkal kapcsolatos kifogásokról

a)     A Caterpillar által a Bergerat részére küldött 1990. július 19‑i levéllel kapcsolatos kifogásról

 A megtámadott határozat

86      A Caterpillar és francia forgalmazója, a Bergerat közötti kapcsolatra vonatkozó vizsgálat eredményeinek leírása keretében a megtámadott határozat a 6.2. pontban kifejti az e két vállalkozás közötti levélváltás tartalmát. Egyrészt a Bergerat által a Caterpillar részére 1990. július 10‑én küldött levélről van szó, amelyben a Bergerat az Egyesült Államokból származó pótalkatrészek behozatala által a területére gyakorolt versenynyomással kapcsolatban tesz panaszt, és tájékoztatást kér a CES‑rendszer egyesült államokbeli bevezetésének eredményeiről, másrészt pedig a Caterpillarnak a Bergerat részére válaszként 1990. július 19‑én küldött leveléről, amelyben arról tájékoztatja a Bergerat‑t, hogy a CES‑rendszer akkor éri majd el a célját, amikor a viszonteladóknak a Caterpillar‑pótalkatrész‑beszerzési forrásai csökkenni kezdenek, és végül teljesen elapadnak. E 1990. július 19‑i levél kifejti továbbá, hogy a CES‑rendszer célja, hogy véget vessen a viszonteladók tevékenységének, és közben gondoskodjon a többleteladások lehetőségeinek optimalizálásáról, valamint arról, hogy ne veszítsenek el egy fontos szerződést sem a Caterpillar által gyártott eredeti pótalkatrészekre vonatkozóan (a megtámadott határozat 6.2. pontja, 11. o.).

87      A megtámadott határozat szerint ezek az iratok megerősítik a Caterpillar politikáját, amelynek célja a CES‑rendszeren keresztül a területek közötti eladások ellenőrzése, és annak megakadályozása, hogy az ilyen eladások a rendszer keretein kívül valósuljanak meg. E feltevés alátámasztására a megtámadott határozat rámutat, hogy míg úgy tűnik, a Caterpillar 1990. július 19‑i levele olyan üzletpolitikát javasol, amely a viszonteladók tevékenységének kíván véget vetni, e levél – figyelembe véve a szövegösszefüggést – valójában csak a viszonteladóknak az Egyesült Államokból származó, a CES‑rendszeren kívüli behozatalára vonatkozik. Ezt az értelmezést támasztja alá az a tény, hogy e levél a Bergerat 1990. július 10‑i levelére ad választ, amelyben e társaság a CES‑rendszernek az Egyesült Államokból származó exportra történő szigorú alkalmazása problémáját vetette fel, valamint az a tény, hogy „nincs bizonyíték olyan politika megvalósulására, amely a viszonteladóknak az Egyesült Államokból Európába irányuló alkatrész‑behozatalát kívánná megszüntetni” (a megtámadott határozat 6.2. pontja, 12. o.).

 A felek érvei

88      A felperes arra hivatkozik, hogy a Caterpillar által a Bergerat részére küldött 1990. július 19‑i levélből kifejezetten következik, hogy a CES‑rendszer célja, hogy teljesen elapassza a viszonteladók beszerzési forrásait a Caterpillar által az Egyesült Államokban gyártott eredeti alkatrészekre vonatkozóan. A megtámadott határozat tehát tévesen állapítja meg azt, hogy ezen iratból nem tűnik ki az EK/EFTA‑területnek a többi földrajzi területektől való elhatárolására irányuló kísérlet. A határozat e következtetés megtételekor arra hivatkozik, hogy az 1990. július 19‑i levél csak a viszonteladók „CES‑rendszeren kívüli” tevékenységét érinti. A felperes szerint ezen értelmezés ellentmond mind a levél szövegének, mind a CES‑rendszer felépítésének, amely utóbbi azon az elven alapszik, hogy a viszonteladók nem valósíthatnak meg területek közötti kereskedelmet, ez a jog csak a végső felhasználókat illeti meg. A felperes szerint a kivitel 1990. július 19‑i levélben említett tilalma által érintett viszonteladók az összes viszonteladót jelentik, és nem csupán a CES‑rendszeren kívül tevékenykedőket.

89      A Bizottság a Caterpillar támogatásával úgy érvel, hogy e kritikák figyelmen kívül hagyják az 1990. július 19‑i levél szövegét, amely levél arról kíván megbizonyosodni, hogy mindegyik fél, különösen a viszonteladók tiszteletben tartják a CES‑rendszert, amely lehetővé teszi a Haladjian számára, hogy az Egyesült Államokból rendeljen az ügyfelei számára.

 Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

90      Az Elsőfokú Bíróság rámutat, hogy a felperesnek azon kifogásai, amelyeket a Caterpillar 1990. július 19‑i levele tartalmának a megtámadott határozatban kifejtett értelmezésével kapcsolatban emelt, egyáltalán nem teszik lehetővé ezen értelmezés megkérdőjelezését. A megtámadott határozat ugyanis jogosan állapította meg, hogy a „stopping resellers’ activities” kifejezést (a viszonteladók tevékenységeinek megszüntetése), amely a Caterpillar Overseas 1990. július 19‑i levelében szerepel, és amely önmagában jelezhetné a Caterpillarnak a viszonteladók kirekesztésére irányuló szándékát, szükségszerűen a szövegösszefüggésében kell olvasni, azaz tekintettel a Bergerat 1990. július 10‑i levelére, amelyben ez utóbbi a CES‑rendszer Egyesült Államokból származó exportra történő szigorú alkalmazásának a problémáját vetette fel. Ebben az összefüggésben a „viszonteladók tevékenysége”, amelynek a Caterpillar a megszüntetését kívánja, értelmezhető úgy, mint a CES‑rendszer által korlátozni kívánt tevékenység, azaz a CES‑rendszer közvetítését megkerülő viszonteladók Egyesült Államokból Európába irányuló importja. E beszerzési forrásokat kívánja a CES‑rendszer elapasztani, és nem azokat, amelyek a CES‑rendszer keretében lehetővé teszik az európai viszonteladók számára, hogy beszerzéseiket az Egyesült Államok intézzék, amennyiben egy európai felhasználó nevében teszik ezt, ahogyan arra a felperes próbál hivatkozni további bizonyítékok nélkül.

91      A fentiekből következik, hogy a felperesnek a Caterpillar által a Bergerat számára küldött 1990. július 19‑i levelével kapcsolatos kifogását el kell utasítani.

b)     A Bergerat által a Haladjian ügyfeleinek tett ajánlatokkal kapcsolatos kifogásokról

 A megtámadott határozat

92      Az EK 81. cikk (1) bekezdésének az EK/EFTA‑területen belüli vitatott megállapodásokra és összehangolt magatartásra való alkalmazhatóságának vizsgálata keretében a megtámadott határozat kifejti, hogy a közigazgatási eljárás során a Haladjian több olyan iratot is benyújtott, amelyek a francia forgalmazó, a Bergerat által a Haladjian bizonyos ügyfeleinek 1993 júniusában tett kereskedelmi ajánlatokkal kapcsolatosak. A Haladjian szerint ezek az ajánlatok „versenykorlátozó kikötéseket [tartalmaztak], mivel különleges árengedményeket ajánlott a vásárlások növekedése esetére”, azaz mennyiségi árengedményeket és „egyéb ajánlatokat [tartalmaztak], mint a két évre szóló árrögzítés”. A megtámadott határozat ezzel szemben azt állítja, hogy „az a tény, miszerint a Bergerat a CES‑rendszeren keresztülmenő adatok alapján próbálja a Haladjian ügyfeleinek a nevét megismerni, és azon tevékenykedik, hogy megnyerje őket, nem jelenti a verseny korlátozását” (a megtámadott határozat 7.1. pontjának b) albekezdése, 21. o., első bekezdés).

 A felek érvei

93      A felperes úgy érvel, hogy a megtámadott határozat téves, amennyiben a Bergerat által a felperes ügyfeleinek tett ajánlatokra hivatkozik, anélkül hogy kifogásolná, hogy a Bergerat a „CES‑rendszeren keresztülmenő adatok” előnyeit élvezi. Ezzel a Bizottság mintegy elismeri, hogy a CES‑rendszer lehetővé teszi, hogy a forgalmazók tájékozódjanak a viszonteladók tevékenységéről. A felperes kiemeli, hogy a közigazgatási eljárás során benyújtott iratokból kitűnik, hogy a Bergerat 1993. április 14. óta rendelkezik a Haladjian ügyfelei nevével, tehát az azt követő naptól, hogy a felperes jelezte a Caterpillarnak, hogy ezen ügyfelek nevében kíván eljárni a CES‑rendszer keretében. Ráadásul a Bizottság nem veszi figyelembe azt a tényt, hogy a Bergerat képviselője a Caterpillar képviselőjének kíséretében felkereste a felperes ügyfeleit, ami bizonyítja az e vállalkozások közötti összejátszást. Továbbá a felperes kiemeli, hogy a Caterpillar 1999. szeptember 21‑én egy görög forgalmazónak küldött leveléből kitűnik, hogy a CES‑rendszer vonja maga után azt, hogy a Caterpillar termékeinek forgalmazója a rendeltetési helyen értesüljön a CES‑rendszert használó valamennyi új vásárlóról, valamint ez utóbbiak ügyfeleinek kilétéről. Ennélfogva a Bizottságnak az EK 81. cikk szerinti tiltott összehangolt magatartásnak kellett volna minősítenie a Haladjian tevékenységére vonatkozó érzékeny információknak a Bergerat részére azon céllal történő továbbítását, hogy a piaci versenytársi helyzetét korlátozza, illetve megszüntesse.

94      A felperes úgy érvel továbbá, hogy a megtámadott határozat hibás, amennyiben a Bergerat által a felperes ügyfeleinek ajánlott kedvezményeket olyan „mennyiségi kedvezménynek” minősíti, amelyek nem képezik a verseny korlátozását. Az említett engedmények azonban nem arányosak a vásárolt mennyiséggel, hanem a vásárlások növekedésével arányosak, tehát ezek nem mennyiségi kedvezmények (a Bíróságnak a 322/81. sz., Michelin kontra Bizottság ügyben 1983. november 9‑én hozott ítélete [EBHT 1983., 3461. o.]). A megtámadott határozat nem veszi figyelembe, hogy a Bergerat az árak két évre szóló rögzítését is felajánlotta. Tekintetbe véve az árengedmények körülményeit, amely engedmények a Haladjian azon ügyfeleit célozzák meg, akik – a felperest mint közvetítőt megbízva – épp az egyesült államokbeli alternatív beszerzési forrás megtartására vonatkozó aggodalmukat fejezték ki akkor, amikor a Haladjiannak, a Bergerat francia piacon jelen lévő egyetlen versenytársának cselekvési lehetőségei szigorú megszorítását kellett elviselnie, nyilvánvaló tehát, hogy ezen árajánlatok célja a Haladjian kizárásával a verseny korlátozása volt az érintett piacon.

95      A Bizottság arra hivatkozik, hogy semmi sem enged arra következtetni, hogy a Bergerat ajánlatai ne lettek volna jogosak, vagy a CES‑rendszer keretében szerzett adatokra alapultak volna, mivel a Haladjian ügyfelei lehettek egyben a Bergerat ügyfelei is. Továbbá a Haladjian nem bizonyította, hogy a CES‑rendszer szükségszerűen a viszonteladót megbízó ügyfelekkel kapcsolatos adatok továbbításával jár.

96      A Caterpillar a maga részéről kifejti, hogy a CES‑nek az a politikája, hogy nem bocsátja a forgalmazók rendelkezésére a területükre importáló végső felhasználók nevét.

 Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

97      A Haladjian azon állítása, miszerint versenytársa, a Bergerat francia forgalmazó, felhasználta azokat az adatokat, amelyekről a felperes a Caterpillart tájékoztatta – azaz az őt a CES‑rendszeren keresztül az amerikai forgalmazóktól történő pótalkatrész-vásárlással megbízó ügyfelek nevét –, azzal a céllal, hogy az ügyfeleit megkörnyékezze, és arra ösztönözze, hogy inkább a Bergerat‑nál vásároljanak, mint a felperesnél, az EK 81. cikk (1) bekezdése megsértésének minősíthető, amennyiben megfelelő bizonyítékok támasztják alá, amelyek lehetővé tehetnék az e rendelkezésben előírt jogi feltételeknek való megfelelést. Ebben az összefüggésben, azaz az iratokban szereplő adatok alapján, kell a megtámadott határozat azon – valóban rövid – állítását vizsgálni, amely szerint „az a tény, miszerint a Bergerat a CES‑rendszeren keresztülmenő adatok alapján próbálja a Haladjian ügyfeleinek a nevét megismerni, és azon tevékenykedik, hogy megnyerje őket, nem jelenti a verseny korlátozását”.

98      A felperes által hivatkozott, a Bergerat‑t érintő iratok vizsgálata csupán annak megállapítását teszi lehetővé, hogy e vállalkozás képviselője a Caterpillar képviselője kíséretében felkereste a Haladjiant a CES‑rendszer keretében megbízó ügyfelek egyikét (a Bergerat 1993. április 14‑én [B.] számára küldött faxüzenete, a keresetlevélhez csatolt 32. melléklet, 766. o.), és e látogatást követően ezen ügyfél kereskedelmi ajánlatot kapott a Bergerat‑tól, amely „az 1993. július 1. és december 31. közötti – nem exportra szánt – pótalkatrész-vásárlások növekedése esetén további 10%‑os árengedményt” tartalmazott, valamint a pótalkatrészek árának befagyasztását ígérte 1993‑ra és 1994‑re (a Bergerat 1993. június 30‑án [B.] számára küldött levele, a keresetlevélhez csatolt 32. melléklet, 768. o.). Ezen iratokból az is kitűnik, hogy a Bergerat ugyanezen kötelezettségeket vállalta a Haladjian egy másik ügyfele irányában is, ez utóbbi vállalkozásnál tett látogatásokat követően (a Bergerat 1993. június 30‑án [G.] számára küldött levele, a keresetlevélhez csatolt 32. melléklet, 772. o.).

99      Ezen iratok nem elegendőek azonban annak megállapításához, hogy a Bergerat a Haladjian ügyfeleinek nevéről a CES‑rendszeren keresztül szerzett tudomást. E tekintetben meg kell állapítani, hogy – a tárgyalás során ezzel kapcsolatban elhangzott kérdésre válaszként – a felperes jelezte az Elsőfokú Bíróságnak, hogy az 1993. május 25‑i keltezésű CES‑dokumentumot (a keresetlevélhez csatolt 32. melléklet, 767. o.), amelyen bizonyos olyan ügyfeleinek a neve szerepel, akik nevében az Egyesült Államokban vásárol a CES‑rendszer keretében – többek között a fent hivatkozott két ügyfelének neve, akiknek a Bergerat kereskedelmi ajánlatot tett –, a Caterpillar küldte meg számára, és amelyről nem tudta megállapítani, hogy azt a Bergerat számára is megküldték‑e, vagy a Bergerat a Caterpillaron keresztül szerzett róla tudomást. Ráadásul figyelembe kell venni azt a tényt, hogy a Caterpillar által gyártott pótalkatrészek vonatkozásában a Haladjian valamennyi ügyfele szükségszerűen a Caterpillar ügyfele is, mivel megvásárolta az építőipari gépet, amelyhez ezen alkatrészek tartoznak. Érthető tehát, hogy a Caterpillar képviselője felkeresi az építőipari gép felhasználóit, és tudakozódik a pótalkatrészekre vonatkozó szükségleteik felől. Következésképpen a Bergerat‑nak – néha a Caterpillar képviselőjének jelenlétében – a Haladjian ügyfeleinél tett látogatásai a Bergerat kereskedelmi lépésének tekinthetők, amelyeket ez utóbbi a Caterpillar termékeket vásárló valamennyi ügyfele irányába tett, amely ügyfelek egyben lehetnek a Haladjian ügyfelei is, anélkül hogy ez az EK 81. cikk értelmében a verseny korlátozását jelentené.

100    A Caterpillar 1999. szeptember 21‑én egy görög forgalmazónak küldött levelét illetően, annak tartalma ellentétes a felperes állításával. E levél, amely kifejti a CES‑rendszer elveit, kifejezetten rámutat, hogy ebben a keretben az európai viszonteladó a Caterpillar bármely szerződéses forgalmazójánál intézheti beszerzéseit, és kifejti, hogy amennyiben a forgalmazó úgy dönt, hogy Belgiumban a CES‑nél intézi beszerzéseit, a CES a termék rendeltetési helye szerinti forgalmazótól engedélyt kér, hogy a nevében járhasson el. E kérés nem jár azonban azzal, hogy a CES tájékoztatná a forgalmazót az ügyfél kilétéről, akinek a nevében a viszonteladó eljár.

101    Így semmilyen irat nem támasztja alá a felperes azon állítását, miszerint a Bergerat – vagy az EK/EFTA‑terület bármely más forgalmazója – hozzáférhet a CES‑rendszeren keresztül a Haladjiant területek közötti eladásokkal megbízó ügyfelek nevéhez.

102    Egyébként a felperes azon kifogásait illetően, amelyek szerint a megtámadott határozat téves, mivel az nem vizsgálta meg a Bergerat által a felperes két ügyfelének ajánlott árengedményeket és árrögzítést, pedig ezen ajánlatok célja a Haladjiannak a szóban forgó piacról történő kizárása, meg kell állapítani, hogy ezen állításokat, amelyek az EK 82. cikk megsértésére vonatkoznak, és nem az EK 81. cikk megsértésére, nem vizsgálta meg a Bizottság a Haladjian panaszának kivizsgálása keretében, amely panaszt ez utóbbi a Caterpillarral szemben, és nem a Bergerat‑val szemben tette. E tekintetben a felperes a Caterpillar és a Bergerat között a kereskedelmi ajánlatok tekintetében a legkisebb összejátszást sem tudta bizonyítani.

103    A fentiekből következik, hogy a felperesnek a Bergerat által a Haladjian ügyfeleinek tett ajánlatokkal kapcsolatos kifogásait el kell utasítani.

4.     A Levertonra vonatkozó iratokkal kapcsolatos kifogásról

a)     A megtámadott határozat

104    A Levertonra, a Caterpillar egyik egyesült királysági forgalmazójára vonatkozó iratokat illetően, amely iratokat a Haladjian terjesztette elő annak alátámasztására, hogy e forgalmazó túl magas árat határozott meg számára, a megtámadott határozat a 6.4. pontban kifejti, hogy a Leverton 1993. április 21‑i levelében a Haladjian számára megszabott ár megegyezik az egyesült királysági felhasználók számára ajánlott árral. Ennélfogva a határozat megállapítja, hogy amennyiben ez az ár túl magas a Haladjian számára, akkor az egyesült királysági felhasználók számára is az.

b)     A felek érvei

105    A felperes úgy érvel. hogy a megtámadott határozat elmulasztott ezzel kapcsolatban arra emlékeztetni, hogy a Leverton 1983‑ban bejelentette, hogy be kell szüntetnie a Haladjiannak való szállítást, továbbá elmulasztott rámutatni arra, hogy a Leverton 1993. április 21‑i, nemzeti áron tett ajánlata– a Caterpillar ösztönzésére – megegyezik az ugyanakkor a Maia által a Haladjiannak tett ajánlattal. Egyébként azon állítás, miszerint „amennyiben ez az ár túl magas a Haladjian számára, akkor a[z egyesült királysági] felhasználók számára is az”, téves, mivel a viszonteladók Közösségen belüli kereskedelem céljából leadott megrendeléseinek mennyisége lehetővé tette a „consumer price” (a Maia által „nemzetközi ár”‑nak is nevezett ár) alapján történő árszabást a CES‑rendszer felállítása előtt, és ezen árak alacsonyabbak voltak az európai forgalmazók által a területükön alkalmazott nemzeti áraknál.

106    A Bizottság a Caterpillar támogatásával vitatja ezt az elemzést.

c)     Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

107    Az Elsőfokú Bíróság rámutat, hogy a felperes által felhozott érvek egyike sem enged arra következtetni, hogy a Bizottság nyilvánvaló mérlegelési hibát követett volna el.

108    Annak figyelmen kívül hagyását illetően, hogy a Leverton megtagadta a Haladjiannak történő eladást 1983 márciusában, a kérdéses irat vizsgálata (a keresetlevélhez csatolt 5. melléklet, 380. o.) csak annak megállapítását teszi lehetővé, hogy a Leverton felfüggesztette a Haladjian megrendeléseinek teljesítését a Caterpillar‑termékek – épp létrehozott – forgalmazási rendszerének felállításával kapcsolatos vita lezárulásáig. Mindenesetre ezen irat a CES‑rendszer felállítása előtti időből származik.

109    Azt illetően, hogy a megtámadott határozat figyelmen kívül hagyta az ugyanakkor a Maia által a Haladjiannak tett ajánlatot, meg kell állapítani, hogy ezen ajánlatot megvizsgálja a határozat a Maiával kapcsolatos iratok vizsgálatának keretében. E vizsgálatot nem ismételte meg a határozat a Levertonnal kapcsolatos iratok vizsgálatakor. Ráadásul a Maia ajánlata az olasz árakra, és nem az Egyesült Királyságban érvényben levő árakra hivatkozik, és 10%‑os árengedményt tartalmaz. Feltételei tehát nem azonosak a Leverton ajánlatának feltételeivel. Egyébként a felperes nem fejti ki, hogy ezen ajánlatok mennyiben bizonyítják, hogy a Caterpillar és az olasz és angol forgalmazói összejátszottak vele szemben.

110    A felperesnek a megtámadott határozat azon állításával szembeni kifogását illetően, amely állítás szerint „amennyiben [az Egyesült Királyságban érvényben lévő] ár túl magas a Haladjian számára, akkor a felhasználók számára is az” – amely kifogás azon állításon alapszik, miszerint a viszonteladók Közösségen belüli eladás céljából leadott megrendeléseinek mennyisége lehetővé tette a CES‑rendszer felállítása előtt a nemzeti áraknál alacsonyabb árak kikötését –, elég azt megállapítani, hogy e kritikák nincsenek hatással a megtámadott határozatra. A megtámadott határozat rámutat, hogy a forgalmazó továbbra is szabadon eltérhet a viszonteladókkal szemben ajánlott ártól, így ajánlhatja a nemzeti árat, vagy bármilyen általa megfelelőnek talált árat. E tekintetben a felperes nem bizonyította, hogy az adott esetben a Leverton által ajánlott ár mennyiben volt vele szemben hátrányosan megkülönböztető.

111    A fentiekből következik, hogy a felperesnek a Levertonra vonatkozó iratokkal kapcsolatos kifogásait el kell utasítani.

5.     A Maiára vonatkozó iratokkal kapcsolatos kifogásokról

112    A felperes úgy érvel, hogy a megtámadott határozat tévesen értékelte a közigazgatási eljárás során előterjesztett azon iratok tartalmát, amelyek a Maiát érintik. Ahelyett, hogy ezen iratokat úgy értékelte volna, mint annak illusztrálását, hogy a viszonteladóknak mit kell tenniük ahhoz, hogy megkerüljék a Közösségen belüli párhuzamos behozatal de facto tilalmát, a határozat úgy értékeli azokat, mint a Caterpillar magatartásának magyarázatát és igazolását.

a)     A Maia/ICBO/Schmidt‑hálózattal kapcsolatos iratokról

 A megtámadott határozat (6.3. pont és 7.1. pont c) bekezdés)

113    A megtámadott határozat szerint a Haladjian által a közigazgatási eljárás során előterjesztett, a Maiával kapcsolatos iratok alapján megállapítható, hogy e forgalmazó egy párhuzamos forgalmazási hálózatot hozott létre, amely a Haladjiant a CES‑rendszeren kívül látta el. Az e tekintetben releváns iratokat a megtámadott határozat 6.3. pontja ismerteti. Ezek a következők: a névtelen levél, amelyet a Caterpillar 1990 februárjában kapott, és amely arról tájékoztatta, hogy az olasz ICBO társaság – amelynek A. úr, a Maia egyik vezetője és az amerikai Schmidt társaság a részvényese – pótalkatrészeket vásárol a Maiától a Schmidt nevében, aki a Haladjiannak szánja azokat; A. úr által a Schmidt részére 1990. február 13‑án küldött faxüzenet, amely arról tájékoztatja az utóbbit, hogy a Caterpillar magyarázatot szeretne kapni a Maiának a ICBO részére történt eladásaival kapcsolatban; valamint az A. úr által a Schmidt részére 1990. szeptember 21‑én küldött levél, amelyben tájékoztatja a Caterpillar látogatásáról és a Maia által a Caterpillarnak adott válaszról az ICBO részére történt eladásokat illetően.

114    Az 1990. szeptember 21‑i levél megtámadott határozatban megismételt tartalma a következő:

„[…] Felkerestek minket a [a Caterpillar franciaországi és olaszországi képviselői]. A következőkről tájékoztattak: Franciaországban van egy igen erős versenytárs (a Haladjian, ahogyan az a viszonteladók listáján is szerepel!), aki a múltban számos, az Egyesült Államokból származó konténert kapott. Már nem kap konténereket, de a Haladjian továbbra is jó üzleteket köt. Ki/hol az új forrás? [A Bergerat‑nak] Marseille‑ben tudomására jutottak bizonyos híresztelések az Olaszországból származó eredeti CAT‑alkatrésznek az olasz maffia által „irányított” kereskedelmére vonatkozóan... Azt a választ adtuk, mint legutóbb. Ismerjük az ICBO‑t, afrikai országokba adnak el használt felszereléseket... A Caterpillar képviselői igen udvariasan azt mondták, hogy hisznek nekünk, de nagyon körültekintőnek kell lennünk, mert a reakciójuk végső soron (a szerződés felbontása) lehet … A vállalkozásunknál most mindenki nagyon aggódik. Úgy gondolom, személyesen kellene e kérdésről beszélnünk, mert a helyzet egyre veszélyesebbé kezd válni […]” (a megtámadott határozat 6.3. pontja, negyedik bekezdés).

115    A megtámadott határozat szerint ezen iratok lehetővé teszik a Haladjian által a Maiának 1993‑ban leadott megrendelés körülményeinek megállapítását (a megtámadott határozat 6.3. pontja, 15. o., második bekezdés). A Bizottság többek között a következő tényeket állapította meg. Először is a Maia, a Caterpillar hivatalos forgalmazója, az ICBO‑t használta párhuzamos hálózatként a hivatalos hálózata mellett a célból, hogy Európán kívüli országokban kereskedjen pótalkatrészekkel a CES‑rendszer megkerülésével, megsértve ezzel a forgalmazási szerződését. Másodszor az ICBO és a Schmidt az olaszországi áraktól eltérő áron szereztek a Maiától alkatrészeket, azt színlelve, hogy azokat az Egyesült Államokba szánják. Ezen alkatrészeket valójában a Haladjiannak szánták, az afrikai, és esetleg – legalábbis a Haladjian állításai szerint – a franciaországi kereskedelmi tevékenységéhez. Harmadszor a Maiának a Haladjian számára, az ICBO és a Schmidt közvetítésével történő eladásai Afrikába szánt használt termékekként jelentek meg a Caterpillar felé. Negyedszer 1993‑ban, amikor a Caterpillar tudomást szerzett a Maia tiltott párhuzamos tevékenységéről, ez utóbbi úgy döntött, hogy véget vet az ICBO‑t, a Schmidtet és a Haladjiant magában foglaló hálózatban való részvételének. E tekintetben A. úr azt írta a Schmidtnek, hogy a főigazgatójától azt az utasítást kapta, miszerint kerülje a kapcsolatot a Haladjiannal, ami kizárólag a titkos kereskedelmi tevékenységeik miatt lehet.

116    A megtámadott határozat rámutat, hogy a Haladjian nem vitatja ezen összefüggéseket. A Haladjian nem bizonyította, hogy melyik országba szánta azokat az alkatrészeket, amelyekkel az ICBO és a Schmidt közvetítésével a Maia látta el. A megtámadott határozat továbbá megállapítja, hogy a Haladjian nem bizonyította azt, hogy a Maiának 1993. február 24‑én leadott megrendelés (a továbbiakban: az 1993. február 24‑i megrendelés) előtt megpróbált volna a francia piacra vagy az EK/EFTA‑terület más piacára szánt alkatrészeket vásárolni közvetlenül a Maiától, sem azt, hogy a Maia megtagadta volna ezen alkatrészek számára történő eladását, sem azt, hogy – árvita esetén ilyen esetben – a Caterpillar beavatkozott volna az árak tekintetében (a megtámadott határozat 6.3. pontja, 16. és 17. o.).

 A felek érvei

117    A felperes úgy érvel, hogy a Maiára az 1990. évvel kapcsolatban vonatkozó három iratból világosan kitűnik, hogy a Haladjian Franciaországba szánt olaszországi beszerzéseit a Caterpillar és bizonyos forgalmazói korlátozták, ellentétben azzal, amit a CES‑rendszer ajánl, és amit a megtámadott határozat állít.

118    Azon névtelen levelet illetően, amelyet a Caterpillar 1990 februárjában kapott, a felperes rámutat, hogy ezen irat kifejezetten azt állítja, hogy az ICBO által a Schmidt közvetítésével Olaszországban vásárolt árukat Marseille‑be szállították, ahol a Haladjian átvette és vámkezeltette azokat. E pontosítás, amely hiányzik a megtámadott határozatból, alátámasztja, hogy a Haladjian az ICBO és a Schmidt közvetítésével vett termékeket Franciaországba, és nem Afrikába szánta.

119    Az A. úr által a Schmidt részére 1990. február 13‑án küldött faxüzenetet illetően a felperes megjegyzi, hogy e faxüzenet nem csupán az arról történő tájékoztatásra korlátozódik, hogy a Maia találkozni fog a Caterpillarral, hogy magyarázatot adjon az ICBO‑nak történt eladásokkal kapcsolatban. E faxüzenetben A. úr ezenkívül a címzett véleményét kérte egy olyan – az adott körülményekre felállított – forgatókönyvvel kapcsolatban, amely egy afrikai rendeltetési helyű eladást valósítana meg 1986‑ban. A névtelen levéllel együttes olvasatban e faxüzenet lehetővé tenné annak megállapítását, hogy a Maia elferdítette a Caterpillarnak előadott tényeket, az Afrikába szánt eladásokra hivatkozva – amely eladások megsértenék a CES‑rendszert, amely megtiltja a forgalmazóknak a területen kívülre exportáló forgalmazónak történő eladásokat –, ahelyett hogy elismerte volna az Olaszországból Franciaországba irányuló eladásokat, amint az a névtelen levélből kiderült. Mivel az Olaszországból Franciaországba irányuló eladások teljesen megengedettek – mind a Caterpillar, mind a Bizottság szerint –, a felperes kifejti, hogy nehezen érthető, hogy az Olaszországból Franciaországba irányuló eladásoknak – beleértve a közvetítő, az ICBO segítségével megvalósultakat – miért kell névtelen feljelentés tárgyát képezniük, amelyet a Caterpillarnak adott „magyarázatok” követnek.

120    Az A. úr által a Schmidt részére 1990. szeptember 21‑én küldött levelet illetően, amely a Caterpillar franciaországi és olaszországi képviselőinek a Maiánál tett látogatásáról számol be, a felperes kiemeli, hogy e levél a Haladjian helyzetével kapcsolatban megjegyzi, hogy e viszonteladó a múltban számos konténert kapott az Egyesült Államokból a le havre‑i és marseille‑i kikötőkön keresztül, „ahol [a Bergerat‑nak] informátorai vannak”. A Bergerat‑ra a levél e pontján és máshol tett utalások lehetővé teszik annak megállapítását, hogy a Caterpillar a francia forgalmazójával szorosan összejátszva járt el, valamint nyilvánvalóvá teszik a Bergerat‑nak a Haladjian felügyeletében, valamint az abban játszott szerepét, hogy a Caterpillar próbálta elvenni a Maia kedvét attól, hogy a Haladjiannak adjon el. E levelet továbbá össze kellene hasonlítani a Bergerat által 1990. július 10‑én a Caterpillarnak küldött levéllel, amely valamennyi résztvevőt a szabályok tiszteletben tartására emlékezteti.

121    A felperes egyébként kifogásolja a megtámadott határozat azon állítását, miszerint az ICBO közvetítésével történt eladások a CES‑rendszer megkerülésére szolgáltak olyan vásárlások lehetővé tételével, amelyek rendeltetési helye Afrika. Ezen állítás csupán az 1990. február 13‑i faxüzenetre alapul, amelyben A. úr tájékoztatta a Schmidtet arról, hogy mit mond majd a Caterpillarnak a Haladjian marseille‑i beszerzéseivel kapcsolatos nyomok összezavarása végett. Pusztán látszatmagyarázatról van szó, amely nem felel meg az itt szóban forgó tényeknek. A megtámadott határozat ezt vette figyelembe, amennyiben megjegyzi, hogy akárhogyan is értelmeznénk e levelet, a Haladjian soha nem bizonyította, hogy a Maia az ICBO közvetítésével történt eladásait egészében vagy részben Franciaországba szánta (lásd a megtámadott határozat 6.3. pontját, 17. o.). Mivel tehát nem tudta bizonyítani az állítását, a Bizottság úgy találta, hogy a Haladjiannak kell az ellenkezőjét bizonyítania. E kifogás a fent említett iratok fényében – amelyek világosan bizonyítják, hogy ezen eladásokat Franciaországba szánták, és nem Afrikába –, nyilvánvalóan téves voltán túl, a panaszos jogainak megsértése is, amelyet először a megtámadott határozatban kifogásol, hogy nem nyújtott be e tekintetben bizonyítékot, anélkül hogy erre az eljárás tíz éve alatt kérték volna. Ráadásul a Bizottság nem kételkedhet a Maiától az ICBO és a Schmidt közvetítésével rendelt alkatrészek végső rendeltetési helyével kapcsolatban, mivel a Haladjian eladásainak nagy része Franciaországban történik.

122    A Bizottság vitatja a felperes azon érvelését, miszerint ezen iratok azt bizonyítanák, hogy a Maia nem a CES-rendszernek – az Afrikába irányuló be nem jelentett kivitelek általi – megsértését próbálta a Caterpillar előtt eltitkolni, hanem egy olyan íratlan szabályét, amely nem teszi lehetővé, hogy a Maia olyan európai viszonteladónak adjon el, aki az EK/EFTA‑területre szánt alkatrészeket vásárol. A felperes kiindulási pontként a rejtett korlátozások létét venné figyelembe, anélkül hogy bizonyítékkal támasztaná alá azt, amikor pedig tudta volna bizonyítani a Maiától az ICBO közvetítésével vett alkatrészek tényleges rendeltetési helyét.

 Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

123    A felperes lényegében a megtámadott határozat azon értékelését vitatja, amely szerint az 1993. február 24‑i megrendelés előtti időszakot érintően a Maiával kapcsolatos iratok nem teszik lehetővé annak megállapítását, hogy a Közösségen belüli kereskedelem az európai viszonteladók tekintetében korlátozás alá került. E tekintetben a felperes nem vitatja, hogy a Maia/ICBO/Schmidt‑hálózatot vette igénybe az olaszországi beszerzéseinek intézéséhez, de úgy érvel, hogy e beszerzéseket csupán Közösségen belüli – Olaszországból Franciaországba irányuló – eladásokra szánta, az ilyen eladások – a Caterpillar és forgalmazói, különösen a Bergerat magatartása miatt – szerinte gyakorlatilag lehetetlen voltának megkerülésére.

124    A megtámadott határozat ugyanakkor elutasította ezt az érvelést, azzal az indokkal, hogy semmilyen irat nem teszi lehetővé a Közösségen belüli eladások tilalmának megállapítását. A határozat rámutat, hogy a Haladjian nem bizonyítja, hogy az Olaszországban az ICBO közvetítésével szerzett pótalkatrészek végső rendeltetési helye valóban Franciaország volt. A felperes érvelésének kiindulási pontja tehát nem bizonyított. A megtámadott határozat továbbá kifejti, hogy még ha feltételezzük is, hogy e pótalkatrészek végső rendeltetési helye valóban Franciaország volt, ez nem bizonyítaná, hogy a Caterpillar megtiltotta az európai forgalmazóinak, hogy pótalkatrészeket adjanak el a Haladjiannak (lásd a megtámadott határozat 6.3. pontja, 16. o., harmadik bekezdése).

125    Meg kell tehát vizsgálni az iratok releváns elemeit annak megállapításához, hogy a Bizottság vétett‑e nyilvánvaló mérlegelési hibát, amikor úgy határozott, hogy bizonyítékok hiányában elutasítja a felperes azon állításait, amelyek a Maiától az ICBO és a Schmidt közvetítésével vásárolt alkatrész francia rendeltetési helyével, valamint azzal a ténnyel kapcsolatosak, hogy a felperes számára gyakorlatilag lehetetlen volt a beszerzéseit közvetlenül a Maiánál intézni a Caterpillar és az európai forgalmazói közötti állítólagos megállapodás, illetve összehangolt magatartás miatt.

126    Mindenekelőtt ki kell emelni, hogy a felperes által hivatkozott iratok bizonyító ereje természetükből és körülményeikből kifolyólag igen korlátozott. A Maia/ICBO/Schmidt‑hálózat 1990. évi tevékenységére vonatkozó első irat egy névtelen levél, amelyet a Caterpillar 1990 februárjában kapott. A felperes által idézett másik két irat, azaz az A. úr által a Schmidt részére 1990. február 13‑án küldött faxüzenet és az A. úr által a Schmidt részére 1990. szeptember 21‑én küldött levél azzal kapcsolatos, hogy a Caterpillar a névtelen levelet követően arra keres választ, hogy olasz forgalmazójának magatartása tisztességes‑e, és megfelel‑e a forgalmazási szerződés feltételeinek.

127    E három irat vizsgálata a következő tájékoztatást nyújtja. Először is, a Caterpillarnak 1990 februárjában küldött névtelen levél megjegyzi, hogy az ICBO közvetítésével a Schmidtnek eladott alkatrészeket egy marseille‑i raktárba szállították, ahol „a Haladjian átvette és vámkezeltette azokat”. Másodszor, az A. úr által a Schmidt részére 1990. február 13‑án küldött faxüzenet 1986‑ban 120 millió olasz líra értékű, a Maiától az ICBO‑nak történő eladásokat említ, olyan pótalkatrészekkel kapcsolatban, amelyeket olasz vállalkozások használnak majd Kamerunban és Gabonban. Harmadszor, az A. úr által a Schmidt részére 1990. szeptember 21‑én küldött levél kifejti először is, hogy a Caterpillar képviselőinek a Maiánál tett látogatása során a Caterpillar jelezte a Maiának, hogy tudomására jutott, miszerint a Haladjian számos, az Egyesült Államokból származó, pótalkatrészeket tartalmazó konténert kapott Le Havre‑ban és Marseille‑ben, valamint hogy bár már nem kapja az ilyen konténereket, a Haladjian eladásai nem csökkennek, és hogy a Caterpillar ennélfogva tudni szeretné, hogy mi lehet a Haladjian új beszerzési forrása. Majd e levél kifejti a Maia válaszát, amelyet már előadott a Caterpillarnak, és amelyből kitűnik, hogy a Maiának tudomása volt – bizonyos értelemben legalábbis – arról, hogy az ICBO számos afrikai országban történő felhasználás céljával használt pótalkatrészeket értékesít.

128    E három irat olvasatában tehát a megtámadott határozat értékelése, miszerint a Haladjian által benyújtott iratok nem teszik lehetővé a Haladjian által Olaszországban vásárolt alkatrészek végső rendeltetési helyének megállapítását, nem nyilvánvalóan téves. A névtelen levélből származó felvilágosítást, amely szerint a Haladjian által az ICBO és a Schmidt közvetítésével a Maiától vett alkatrészeket Marseille‑be szállították, és ott vámkezelték, ami arra enged következtetni, hogy az Egyesült Államokba – ahol a Schmidt tevékenykedik – exportált alkatrészeket később Franciaországba újraexportálták, ahol vámkezelték azokat, össze kell hasonlítani a Maia által a Caterpillarnak nyújtott tájékoztatásokkal, amelyek afrikai eladásokat említenek. Egyes iratok tehát arra engedtek következtetni, hogy bizonyos alkatrészek végső rendeltetési helye valójában Afrika volt. Ennélfogva, mivel a Haladjian nem nyújtott be bizonyítékot az általa az ICBO és a Schmidt közvetítésével a Maiától vett alkatrészek tényleges rendeltetési helyére vonatkozóan, nem kifogásolható, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban úgy találta, semmi sem bizonyítja, hogy ezen alkatrészek végső rendeltetési helye valóban Franciaország lenne.

129    Ráadásul bármi is volt a szóban forgó alkatrészek végső rendeltetési helye, a megtámadott határozatban hivatkozott, és a felperes által kifogásolt iratok alapján nem állapítható meg, hogy a Közösségen belüli eladások ne lettek volna lehetségesek a Caterpillar miatt. E tekintetben meg kell állapítani, hogy a felperes nem bizonyította a legcsekélyebb jelét sem a Caterpillar és az európai forgalmazói közötti megállapodásnak vagy összehangolt magatartásnak, amelyek miatt lehetetlenné vált volna számára, hogy Olaszországban vásároljon franciaországi eladás céljával, ami a jelen keresetben az érvelése lényegét képezi.

130    Egyébként a felperes nem hivatkozhat arra, hogy panaszosi jogait megsértette az, hogy nem volt módja a közigazgatási eljárás során az ICBO és a Schmidt közvetítésével a Maiától vett alkatrészek végső rendeltetési helyét bizonyítani, mivel a felperes maga állította a 6. cikk szerinti levélre tett észrevételeiben, hogy ezen alkatrészek rendeltetési helye Franciaország, anélkül azonban, hogy ezt bizonyítékokkal támasztotta volna alá. A felperes nem kifogásolhatja tehát, hogy a Bizottság bizonyítékok hiányában elutasította ezt az állítást.

131    A fentiekből következik, hogy a felperesnek a Maia/ICBO/Schmidt‑hálózatra – amelyen keresztül a Haladjian a beszerzéseit intézte az 1993. február 24‑i megrendelés előtt – vonatkozó iratokkal kapcsolatos kifogásait el kell utasítani.

b)     Az 1993. február 24‑i megrendeléssel kapcsolatos iratokról

 A megtámadott határozat

132    A megtámadott határozat más iratokat is megvizsgál továbbá az 1993. február 24‑i megrendeléssel, annak a Maia, és mellékesen a Caterpillar általi intézésével kapcsolatban. A vonatkozó iratok a következők:

133    A Haladjian 1993. február 24‑én a Maiának küldött levelében arról tájékoztatott, hogy több francia felhasználó – akiknek a leveleit csatolta – megbízta Caterpillar által gyártott pótalkatrészek vásárlásával, valamint hogy e levelek tartalmát megvitatta a Caterpillarral, aki jelezte, hogy egy forgalmazónál kell a megrendelését leadnia, és ennélfogva pótalkatrészeket kíván vásárolni amerikai dollárban (a továbbiakban: dollár) számított consumer price‑on (a megtámadott határozat 6.3. pontja, ötödik bekezdés).

134    A Haladjian 1993. március 30‑i ismételt kérését követően a Maia 1993. március 31‑én faxüzenetet küldött a Caterpillarnak, amelyben a követendő magatartásról kívánt tájékozódni, továbbá telefonon is felvette a kapcsolatot a Caterpillarral. A Maia 1993. április 20‑i belső feljegyzését követően a Caterpillar azt válaszolta, hogy a Maiának választ kell adnia a Haladjiannak, és amennyiben a Maia ezzel egyetért, ajánlatot tehet neki az olasz áron (a megtámadott határozat 6.3. pontja, hetedik bekezdés).

135    A megtámadott határozat szerint az 1993. február 24‑i megrendelés rendellenes jelleggel bír. Először is a Haladjian előadja, hogy francia ügyfelek Caterpillar által gyártott alkatrészek vásárlásával bízták meg, noha nincs szükség ilyen megbízásra, amikor egy viszonteladó az EK/EFTA‑terület valamely országában vásárol alkatrészeket, amelyeket e terület egy másik országába szán. Másodszor a Haladjian előadja, hogy beszélt e megbízólevelekről a Caterpillar egyik vezetőjével, pedig a Közösségen belüli kereskedelemmel foglalkozó viszonteladónak senkivel sem kell megvitatnia megrendeléseit. Harmadszor az 1993. február 24‑i megrendelés nem helyi pénznemben kifejezett árakat kér, hanem a dollárban számított consumer price‑ra alapulókat; noha minden forgalmazó a saját pénznemében, és nem dollárban számított eladási árakat alkalmaz (a megtámadott határozat 6.3. pontja).

136    E tekintetben a megtámadott határozat először is arra emlékeztet, hogy a Haladjian nem bizonyította, hogy korábban a Maiától vagy más európai forgalmazótól dollárban számított árajánlatot kapott volna a Franciaországba vagy az EK/EFTA‑terület más országába szánt termékek esetén; másodszor a Haladjian sosem nyújtotta annak bizonyítékát, hogy a Maia ezen állítólagos dollárban számított nemzetközi árat alkalmazta volna más közösségi ügyfelekkel szemben, valamint annak, hogy – következésképpen – ezen ár Haladjiannal szembeni alkalmazásának megtagadása megkülönböztetésnek minősül; és harmadszor, a Haladjian nem bizonyította, hogy a Caterpillar beavatkozása nélkül a Maia által az 1993. április 8‑i levelében ajánlottnál alacsonyabb árban részesülhetett volna. Tartalmát tekintve az 1993. február 24‑i megrendelés arra való reakciónak tekinthető, hogy a Maia úgy határozott, nem látja el a továbbiakban a Haladjiant a CES‑rendszer megkerülésével, és arra szolgál, hogy ez utóbbi számára lehetővé tegye bizonyítékok megszerzését panaszának alátámasztására (a megtámadott határozat 6.3. pontja és 7.1. pontjának c) bekezdése).

137    Egyébként a megtámadott határozat (6.3. pont hatodik bekezdés) az A. úr által a Schmidt részére – az 1993. február 24-i megrendelés után – 1993. március 30‑án küldött levélre hivatkozik. E levél a következőképpen szól:

„Az első hírek a Caterpillartól nem jók. Hétfő délután a főigazgatóm hívott, hogy elmondja, telefonhívást kapott Genfből, amelyben azt tanácsolták neki, hogy ne szállítson a H. F. Avignonnak; ezt hivatalosan nem lehet megtenni, következésképpen válaszunkban az olasz árlistát fogjuk ajánlani (ez a dollárban számított fogyasztói ár [Consumer price] átlagosan kétszeresét!!! jelenti); nemsokára megkapjuk a Caterpillar végleges válaszát. […]”

138    1993. április 8‑i levelében a Maia az olasz árakat követő árajánlatot tett a Haladjiannak 10%‑os kedvezménnyel. 1993. április 22‑i levelében a Haladjian elutasította ezt az ajánlatot, és a dollárban számított consumer price alkalmazását kérte, amit a Maia más közösségi ügyfeleinek is ajánlott, kedvezménnyel. Miután ez nem történt meg, a Haladjian jelezte a Maiának azon szándékát, hogy panaszt terjeszt a Bizottság elé a megkülönböztető árak alkalmazásával kapcsolatban. A Maia fent hivatkozott 1993. április 20‑i belső feljegyzése szerint ez utóbbi tájékoztatta a Caterpillart és a Bergerat‑t a Haladjian reakciójáról (a megtámadott határozat 6.3. pontjának nyolcadik és kilencedik bekezdése).

139    A Maia 1993. április 20‑i belső feljegyzését követően a Haladjian a Maiához fordult, mert a Maiát tudta zsarolni, mivel először is a Maia a múltban bizonyos közösségi ügyfeleivel szemben a nemzetközi árat alkalmazta (a megtámadott határozathoz: e feljegyzés az előző pontban hivatkozott, a Haladjian által 1993. április 22‑én a Maiának küldött levél tartalmát ismétli meg, amely a dollárban számított consumer price‑ra hivatkozik), másodszor, a Maia nem tartotta tiszteletben a CES-rendszernek a Közösségen kívüli eladásra vonatkozó szabályait, harmadszor, a Haladjian bizonyítani tudta, hogy a Maia az ICBO közvetítésével adott el neki, negyedszer, a Caterpillar egyes vezetői ismerik a Maia párhuzamos tevékenységeit, amelyeket eddig lepleztek (a megtámadott határozat 6.3. pontjának tizedik bekezdése és a 10. lábjegyzet).

140    Mivel az 1993. február 24‑i megrendelés vita tárgyát képezi a Caterpillarral, és figyelembe véve a Maiának a forgalmazási szerződése a CES‑rendszer megkerülése miatti felbontására vonatkozó aggodalmát, a megtámadott határozat rámutat, hogy „nem meglepő”, ha a Maia magyarázatot kért a Caterpillartól e megrendelés intézésével kapcsolatban. A megtámadott határozat ezzel kapcsolatban kifejti, hogy a Caterpillar azt válaszolta erre a kérésre, hogy a Maia adjon választ a Haladjiannak, és amennyiben a Maia ezzel egyetért, ajánlatot tehet neki az olasz árat követő áron. A megtámadott határozat szerint itt csak „javaslatról” van szó. A Maia e javaslatot követte – a megtámadott határozat szerint teljesen önállóan eljárva – 1993. április 8‑án, amikor a Haladjiannak az olasz áron alapuló árat ajánlott 10%‑os kedvezménnyel – ugyanazt az árat, amelyet a Maia egyik legjelentősebb ügyfelével szemben alkalmaz. Ennélfogva a megtámadott határozat azt a következtetést vonta le, hogy a Maia és a Caterpillar közötti megbeszélés nem minősül olyan összejátszásnak, amely a tagállamok közötti párhuzamos kereskedelmet kívánja megakadályozni vagy megnehezíteni az EK 81. cikk értelmében. Ráadásul a megtámadott határozat rámutat, hogy a fent hivatkozott iratokból nem tűnik ki a verseny korlátozása az EK 81. cikk értelmében, és a Bergerat állítólagos nyomásgyakorlása a Caterpillarra, hogy ez utóbbi felügyelje a Franciaországba irányuló behozatalt, sem képezi a verseny korlátozását (a megtámadott határozat 6.3. pontja, 17. o., és a 7.1. pontjának c) bekezdése).

 A felek érvei

141    A felperes elsősorban azt kifogásolja, ahogyan a megtámadott határozat bizonyos, az 1993‑as évvel kapcsolatos, a Maiát érintő iratokat értékelt.

142    Először is kifogásolja a megtámadott határozat azon értékelését, miszerint az 1993. február 24‑i megrendelés rendellenes jelleggel bír. Először is, megjegyzi, hogy a megtámadott határozat elmulasztja annak megállapítását, hogy az említett megrendelés a Haladjiannak az abban az időpontban a CES‑rendszer Haladjian tekintetében való alkalmazásával kapcsolatban a Caterpillarral folytatott vitájának összefüggésébe illeszkedik, és a Caterpillar és a felperes közötti 1993. március 30‑i és április 13‑i levélváltásra hivatkozik. Másodszor, a felperes úgy érvel, hogy a határozat abból indul ki, hogy a Közösségen belüli kereskedelem nincs korlátozva, és következésképpen nem szokásos a francia piaccal kapcsolatos kéréssel a Maiához fordulni, a Caterpillarral kötött korábbi megállapodásra hivatkozva. Noha ilyen megjegyzés elméletileg alátámasztható lehet, a felperes arra hivatkozik, hogy a Maiával kapcsolatos iratokból valójában kitűnik, hogy a Közösségen belüli kereskedelem korlátozott. Így a Maia reakciója, aki siet a Caterpillar véleményét kikérni a Haladjian megrendeléséről, a Közösségen belüli szabad és nyílt kereskedelem lehetetlenségét szemlélteti. E tekintetben a felperes kifejti, hogy amennyiben az 1993. február 24‑i megrendelés a Haladjiannak a Caterpillarral való kapcsolatára való utal, ez legfeljebb azt indokolhatja, hogy a Maia ez utóbbihoz fordul magyarázatért, de azt nem indokolja, hogy a Maia utasításért fordul ez utóbbihoz. Harmadszor, a felperes kiemeli, hogy a megtámadott határozat nem veszi figyelembe a Közösségen belüli kereskedelem árszerkezetét, amikor „rendellenesnek” minősíti a Haladjiannak a dollárban számított consumer price alapján szabott árra vonatkozó kérését. Valójában ezen ár (amelyet „nemzetközi árnak” is nevez a Maia 1993. április 30‑i belső feljegyzése), és nem a túl magas nemzeti ár alapján vásároltak általában a viszonteladók, amíg a Caterpillar ezt nem ellenezte.

143    Majd a felperes kiemeli, hogy a Maia 1993. április 20‑i – a Caterpillarnak április 23‑án megküldött – belső feljegyzése nem korlátozódik a megtámadott határozatban hivatkozott két tényezőre, azaz arra, hogy a Caterpillar arra ösztönözte a Maiát, hogy válaszoljon a Haladjiannak, az olasz ár követését tanácsolva, és hogy a Maia tájékoztatta a Bergerat‑t a Haladjiannak az ezen árajánlattal kapcsolatos reakciójáról. E feljegyzésből továbbá kitűnik, hogy a Caterpillar először azt tanácsolta a Maiának, hogy nyerjen időt, mielőtt a Haladjiannak válaszol, valamint hogy a Maia szerette volna megtudni, hogy a másik olasz viszonteladó is megkapta‑e ugyanezt a kérést, hogy adott esetben ugyanúgy válaszolhasson, valamint hogy a Caterpillar „tanácsai” nem csupán arra a javaslatra szorítkoztak, hogy a Maia az olasz árat ajánlja a Haladjiannak, hiszen a Caterpillar részletesen kifejtette az értékesítési feltételeket, és azt ajánlotta, hogy a Maia tudakozódjon a francia ügyfél gépeinek típusa és száma felől, hogy a Maia ismét csak időt próbált nyerni, amikor 1993. április 16‑án a Haladjian kérte, hogy közölje vele az olasz árakat, végül hogy a Maia nem csupán a „Haladjian reakciójáról” tájékoztatta a Bergerat‑t, amint azt a megtámadott határozat tévesen állítja, hanem arról is, hogy miként járt el a Haladjiannal szemben.

144    Végül a felperes kiemeli, hogy a megtámadott határozatnak figyelembe kellett volna vennie az A. úr által a Schmidt részére 1993. március 30‑án küldött levélben adott magyarázatot, amelyből kitűnik, hogy a Caterpillar azt „tanácsolta” a Maiának, hogy ne szállítson a „HF Avignon”‑nak (azaz a Haladjiannak), mivel „ezt hivatalosan nem lehet megtenni”, és hogy a Maia következésképpen az olasz árakat ajánlja a Haladjiannak, valamint hogy a Maia ezzel kapcsolatban várta a Caterpillar végleges válaszát.

145    Másodsorban a felperes kifogásolja a megtámadott határozatban az annak alátámasztására felhozott érveket, hogy a Maia teljesen önállóan ajánlotta az árakat, valamint hogy az a tény, hogy a Maia kikérte a Caterpillar véleményét, nem jelent összejátszást az EK 81. cikk értelmében, azaz azon értékelést, miszerint a Haladjian Maiához intézett kéréseinek célja csak a Maia zsarolása volt, és azon értékelést, miszerint a Maia és a Caterpillar közötti levélváltás tartalma azzal magyarázható, hogy az ICBO és a Schmidt közvetítésével megvalósított vásárlások rendeltetési helye Afrika volt.

146    Az állítólagos zsarolást illetően a felperes szerint ez a magyarázat ellentmond az események időrendjének, mivel az 1993. február 24‑i megrendelés korábbi, mint a Maia közvetítésével fennálló kereskedelmi kapcsolatok befejeződésének – az A. úr által a Schmidt részére 1993. március 30‑án küldött levélben szereplő – bejelentése. Továbbá az említette megrendelés két hónappal korábbi, mint a Haladjiannak az 1993. április 22‑i levelében szereplő fenyegetése, hogy a közösségi hatóságokhoz fordul, azt követően, hogy a Maia megtagadta, hogy a Haladjiannal szemben a hasonló helyzetben lévő más közösségi vásárlóknak ajánlott árral azonos árat alkalmazzon.

147    Egyébként az 1990‑re vonatkozó iratokkal kapcsolatban elkövetett hibát követve a megtámadott határozat ismét megállapítja, hogy az ICBO közvetítésével megvalósított ügyleteket – a CES‑rendszer megkerülésével – Afrikába szánták, és hogy a Haladjian nem bizonyította ennek ellenkezőjét. A Maiának a Haladjian számára az ICBO közvetítésével megvalósított eladásainak kérdése teljesen független az 1993. február 24‑i megrendelés kérdésétől, amikor is közvetlenül és nyíltan szándékozott vásárolni a Maiától a Caterpillar által felállított rendszer keretein belül. Ennélfogva az 1993. február 24‑i megrendelésnek a Maia és a Haladjian közötti korábbi üzleti kapcsolatok fényében történő értelmezése szükségszerűen a helyzet teljes félreértéséhez vezet. Bármi legyen is az ICBO‑val való kapcsolatokra vonatkozó értékelés, akár elismeri, akár nem, hogy azok a Közösségen belüli kereskedelem akadályairól tanúskodnak, e kapcsolatok semmiképpen sincsenek hatással a Maia és a Caterpillar közötti, a Haladjian megrendelésére adandó válasszal kapcsolatos összejátszás közvetlen bizonyítékaira vonatkozó értékelésre.

148    Harmadsorban a felperes úgy érvel, hogy a megtámadott határozat hibás, amennyiben azt állítja, hogy a felperes nem bizonyította az árdiszkriminációt, amit a Haladjian az 1993. április 22‑i levelében rótt fel a Maiának. Elegendő az A. úr által a Schmidt részére 1993. március 30‑án küldött levélre utalni az említett árak nyíltan és tudatosan megkülönböztető voltának megállapításához. A megtámadott határozat nem vitathatja, anélkül hogy ellentmondásba kerülne önmagával, hogy a Maia más közösségi ügyfelekkel szemben a nemzetközi árat alkalmazta, mivel e tényt ugyanezen határozat kétszer is megemlíti a Maia 1993. április 30‑i, kézzel írott belső feljegyzésének figyelembe vételekor (6.3. pont, 14. o., utolsó előtti albekezdés, 15. o. utolsó francia bekezdés), jóllehet a 10. lábjegyzetben a megtámadott határozat kifejti, hogy a Maia e belső feljegyzésében a nemzetközi ár említése nem a Maia „vallomása”, hanem csupán a Haladjian 1993. április 22‑i levele tartalmának megismétlése.

149    Az ilyen értelmezés téves, mivel még ha feltételezzük is, hogy az 1993. április 30‑i belső feljegyzés írója csupán idézi a Haladjian 1993. április 22‑i levelét, az említett feljegyzés előadja, hogy ez olyan tény, amelyet a Haladjian bizonyítani tud, valamint hogy nyugtalanítja, hogy a Caterpillar tudomást szerezhet erről. E feljegyzés így nem csupán azt bizonyítja, hogy a Haladjian valóban megkülönböztetés áldozata, hanem azt is, hogy a Maia attól tart, hogy a Caterpillar tudomást szerez arról, hogy versenyképes áron exportált más tagállamokba („avrà certamente ‘material’ che puo ‘inchiodarci e avvalorare la sua affermazione dell’ultima lettera’ [noi vendiamo usando il listino Internazionale a clienti EEC]”).

150    Egyébként a felperes arra hivatkozik, hogy 1994 májusában tudomást szerzett a Maia részéről egy angol felhasználónak (a továbbiakban: C.) tett ajánlatokról, amelyek sokkal kedvezőbbek, mint a Maia Haladjiannak tett ajánlata – a különbség alkatrészektől függően 90 és 160% közötti. Ebben az időben a Haladjian egy olyan olasz viszonteladótól (a továbbiakban: M.) is kapott ajánlatot, akit a Maia lát el, és ez előbbi alacsonyabb árakat tudott ajánlani a Haladjiannak, mint amelyeket az közvetlenül a Maiától kapott.

151    Negyedsorban a felperes úgy érvel, hogy a fentiekből kitűnik, hogy a Bizottság jogban való tévedést követett el, amikor nem állapította meg a Caterpillar és a Maia közötti összehangolt magatartás fennállását. A Bizottság érvelése az 1993. február 24‑i megrendelés rendellenes jellegén és azon a körülményen alapul, hogy a Haladjian nem bizonyította, hogy e megrendelést korábbi hasonló megrendelések előzték meg. Annak meghatározásánál, hogy fennáll‑e versenykorlátozás a Közösségen belüli megrendelés esetében, érdektelen az ügyletek szubjektív indokaira, vagy a korábbi hasonló ügyletek létére vagy azok hiányára történő hivatkozás.

152    A Bizottság vitatja a felperes érvelését, emlékeztetve arra, hogy a megtámadott határozatból kitűnik, hogy a Caterpillar és a Maia közötti kapcsolatok az 1993. február 24‑i megrendelést követően nem bizonyítják az állítólagos íratlan szabály létét, amely az EK/EFTA‑területen belül tiltaná a viszonteladóknak történő exportot, hanem e megrendelés különös körülményeivel magyarázhatóak. Ráadásul semmi sem bizonyítja, hogy a Maia nem szabadon szabta meg adott ügylet eladási árát, beleértve a Haladjiannak nyújtott 10%‑os kedvezményt. A Bizottság vitatja továbbá a Maia részéről a C‑nek tett ajánlatokkal, valamint az M. részéről a Haladjiannak tett ajánlattal kapcsolatos iratok megfelelő bizonyító erejét.

153    A Caterpillar egyébként kiemeli, hogy a Maia egyoldalúan döntött úgy, hogy felveszi a kapcsolatot a Caterpillarral és a Bergerat‑val, valamint hogy válaszában csupán azt javasolta, hogy a Maia kezelje a Haladjiant ugyanúgy, mint a többi pótalkatrész‑vásárlót, azaz a kiskereskedelmi árlistát alkalmazva.

 Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

154    A felperes által előterjesztett érvek egyike sem enged arra következtetni, miszerint a Bizottság nyilvánvaló mérlegelési hibát követett volna el. A felperes megelégszik azzal, hogy az 1993. február 24‑i megrendelés intézésével kapcsolatban a Bizottság által megvizsgált és idézett különböző iratok tartalmát vitatja, anélkül hogy előterjesztene bármely olyan bizonyítékot, amely alkalmas arra, hogy megkérdőjelezze a megtámadott határozat erre vonatkozó következtetéseit, tudniillik egyrészt azon értékelést, amely szerint e megrendelés intézése tekintetében a Caterpillar és a Maia közötti összejátszás nem jelenti a verseny korlátozását az EK 81. cikk értelmében, és másrészt azon értékelést, amely szerint a Maia a Haladjiannak ajánlott árat – az olasz ár 10%‑os kedvezménnyel – teljesen önállóan szabta meg, a Caterpillar tanácsa ellenére, amely az olasz ár alkalmazását javasolta.

155    A megtámadott határozat szerint a Maia és a Caterpillar között a Haladjian megrendelésére adandó válasz tekintetében történt összejátszás, amely kitűnik többek között a Maia 1993. április 20‑i, a Caterpillarnak 1993. április 23‑án megküldött belső feljegyzéséből is, a megrendelés körülményeivel magyarázható, valamint azzal, hogy az említett megrendelés kifejti, hogy e megrendelés bizonyos elemeivel – tudniillik a Haladjian ügyfeleitől kapott megbízólevelekkel – kapcsolatban a Haladjian már megbeszélést folytatott a Caterpillarral.

156    Emlékeztetni kell arra, hogy a múltban a Maia részéről a Haladjiannak történt eladások az Olaszországban az ICBO, az Egyesült Államokban pedig a Schmidt közreműködésével működő hálózaton keresztül valósultak meg. Ráadásul a Caterpillar által folytatott vizsgálatot követően a Maia úgy döntött, hogy megszünteti e beszerzési hálózatot, hogy elkerülje forgalmazási szerződésének felbontását, amivel a Caterpillar megfenyegette (lásd az A. úr által a Schmidt részére 1993. március 30‑án küldött levelet, a keresetlevél 29. mellékletében). E körülmények között a megtámadott határozat nem nyilvánvalóan hibás, amennyiben a Maia azon szándékának, hogy nem kívánta elveszíteni a forgalmazási szerződés előnyeit, tulajdonítja azt, hogy a Maia megkérdezte a Caterpillart, hogy hogyan kellene az 1993. február 24‑i megrendelésre válaszolnia. E magatartást az említett megrendelés tartalma is magyarázza, amely a Caterpillarral történt megbeszélésre és francia felhasználók által adott vásárlási megbízásokra hivatkozik, míg ilyen megbeszélések és megbízások nem szükségesek az Olaszországból Franciaországba irányuló Közösségen belüli eladások esetében. A Maia tehát jogosan érezhette szükségét annak, hogy felvegye a kapcsolatot a Caterpillarral, hogy több információt szerezzen ezzel kapcsolatban.

157    Következésképpen a megtámadott határozat nem követ el nyilvánvaló mérlegelési hibát, amennyiben arra a következtetésre jut, hogy a Maia és a Caterpillar közötti összejátszás konjunkturális okokkal magyarázható, amelyek nem teszik lehetővé, hogy jogilag megkövetelt módon megállapítható legyen a Közösségen belüli viszonteladóknak történő eladások korlátozásának fennállása.

158    A Maia által tett ajánlat – azaz a 10%‑os kedvezménnyel csökkentett olasz nemzeti ár – önálló voltát illetően ki kell emelni, hogy a megtámadott határozat nem nyilvánvalóan hibás, amikor megjegyzi: jóllehet ezen ajánlatot legalábbis részben a Caterpillar javasolta, aki azt ajánlotta a Maiának, hogy az olasz nemzeti ár alapján válaszoljon a Haladjiannak, ezt a Maia teljesen önállóan tette, amint az az 1993. április 20‑i belső feljegyzésében szereplő, „amennyiben egyetértünk” kifejezésből is kitűnik, amely feljegyzés a Caterpillar képviselőjének a Haladjian megrendelésével kapcsolatban a Maiával történt telefonos megbeszélésének a tartalmát fejti ki. Ráadásul a 10%‑os kedvezményt a Maia saját kezdeményezésére ajánlotta. E kedvezmény alátámasztja a megtámadott határozatban kifejtett általános elvet, amely szerint a forgalmazó maga határozza meg, milyen árat ajánl a viszonteladóknak. A CES‑rendszer alkalmazásában az említett forgalmazónak csupán a területek közötti eladásokra vonatkozó szabályok tiszteletben tartására kell ügyelnie, ám itt látszólag nem ez történt, tekintetbe véve, hogy az 1993. február 24‑i megrendelés a francia felhasználók által adott megbízólevelekre hivatkozik.

159    Következésképpen a megtámadott határozat nem követ el nyilvánvaló mérlegelési hibát, amennyiben arra a következtetésre jut, hogy a Maia teljesen önállóan tette az ajánlatot a Haladjiannak, és ezen ajánlat nem korlátozza a Közösségen belüli viszonteladóknak történő eladásokat.

160    Ráadásul a felperes az ez irányú állításai ellenére sem bizonyította, hogy a Maia ajánlata vele szemben hátrányosan megkülönböztető, vagy általánosságban versenykorlátozó lett volna. Meg kell állapítani, hogy a Bizottság nem juthatott ilyen következtetésre az elé terjesztett információk alapján, így az A. úr által a Schmidt részére 1993. március 30‑án küldött levélben (a „dollárban számított consumer price”), valamint a Maia 1993. április 30‑i belső feljegyzésében a nemzetközi árra tett utalás alapján, mivel a szóban forgó ügyletre nem vonatkozik a CES‑rendszer, és az mindenképpen a Caterpillar bármiféle ez irányú beavatkozása nélkül valósult meg.

161    Azon ajánlatokat illetően, amelyeket a Maia 1994. január 26‑án és február 21‑én C. angol felhasználónak tett – a Haladjiannak 1993. április 8‑án ajánlottnál jóval kedvezőbb áron – meg kell állapítani, hogy ezen ajánlatokat olasz lírában, és nem dollárban tette a Maia, valamint hogy ezen ajánlatok és a Haladjiannak tett ajánlat között tíz, illetve tizenegy hónap különbség van, mindez olyan időszakban, amikor az olasz líra jelentős monetáris ingadozásnak volt kitéve. Olyan bizonyítékok hiányában, amelyek lehetővé tennék annak megállapítását, hogy a Haladjian valamely, ebben az időszakban leadott megrendelését máshogy intézték volna, mint az angol felhasználó megrendelését, a Bizottság nem követett el nyilvánvaló mérlegelési hibát, amikor megállapította, hogy a Haladjian nem bizonyította, hogy árdiszkrimináció érte a Maia részéről, és e diszkrimináció a Caterpillarnak tudható be.

162    Ugyanígy azon ajánlatot illetően, amelyet a Haladjiannak tett M. olasz viszonteladó, aki a Maiától szerezte be szükségleteit, és aki alacsonyabb árat tudott ajánlani a Haladjiannak, mint amit ez utóbbi közvetlenül a Maiától kaphatott, meg kell állapítani, hogy ezen ajánlatnak önmagában nincs megfelelő bizonyító ereje a felperes által kifogásolt árdiszkrimináció megállapításához. E dollárban számított ajánlatban semmi sem enged arra következtetni, hogy az olasz viszonteladó a Maiától vásárolta volna az alkatrészeket, ahogyan azt a felperes állítja. Ennélfogva ezen ajánlat nem hasonlítható össze megfelelően a Maia által a Haladjiannak tett ajánlattal, a Bizottság így nem követett el nyilvánvaló mérlegelési hibát, amikor megállapította, hogy a nem bizonyította, hogy árdiszkrimináció érte a Maia részéről, és e diszkrimináció a Caterpillarnak tudható be.

163    Egyébként a felperesnek a Maia állítólagos zsarolásával kapcsolatos kifogásai nem relevánsak, mivel a megkülönböztető árazás miatt a Bizottsághoz fordulással való fenyegetés egyértelműen következik a Haladjian 1993. április 22‑i leveléből, amely elutasítja a Maia ajánlatát, és a dollárban számított consumer price alapján kér ajánlatot. E tekintetben az események időrendje, amelyre a felperes a zsarolás fennállásának cáfolataként hivatkozik, ellentmond ez utóbbi állításainak, mivel az 1993. április 22‑i levelében a felperes maga fenyeget a közösségi hatóságokhoz fordulással a Maia által 1993. április 8‑án ajánlott árfeltételekkel kapcsolatos elégedetlenségének jelzéseként. Ugyanígy a felperesnek az Afrikába szánt eladásokkal kapcsolatos érve sem releváns, amennyiben nincs hatással a megtámadott határozatban a Haladjian megrendelésével és a Maia arra adott válaszával kapcsolatban kifejtett érvelésre.

164    A fentiekből következik, hogy a felperesnek az 1993. február 24‑i megrendelésre vonatkozó iratokkal kapcsolatos kifogásait el kell utasítani.

6.     Következtetés

165    A fentiekből következik, hogy a felperes nem terjesztett elő olyan bizonyítékot, amely alkalmas arra, hogy megkérdőjelezze a megtámadott határozatnak az EK 81. cikk alkalmazására vonatkozó értékelését.

166    Különösen a CES‑rendszernek az EK/EFTA‑területen belüli eladásokra gyakorolt hatásával kapcsolatos értékelést illetően meg kell jegyezni, hogy egyetlen, a felperes által előterjesztett bizonyíték sem kérdőjelezi meg azon következtetést, amelyre a Bizottság a panasz vizsgálatát követően jutott, miszerint „semmi olyan versenykorlátozás nem bizonyítható, amely az e területen belüli pótalkatrész‑kereskedelmet kívánná megakadályozni vagy megnehezíteni” (a megtámadott határozat 7.1. pontja, 22. o., harmadik bekezdés).

167    Hasonlóképpen a CES‑rendszernek az Egyesült Államok és az EK/EFTA között történő területek közötti eladásokra gyakorolt hatásával kapcsolatos értékelést illetően egyetlen, a felperes által előterjesztett bizonyíték sem kérdőjelezi meg azon következtetést, amelyre a Bizottság a közigazgatási eljárás eredményeképpen jutott, miszerint a CES‑rendszer nem határolja el a közös piacot, mivel nem tiltja az Egyesült Államokból behozott alkatrészeknek az európai árnál alacsonyabb áron történő versenyét, és nincs hatással e pótalkatrészek Közösségen belüli kereskedelmére sem (a megtámadott határozat 7.2. pontja, 25. o., első és második bekezdés). E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a versenyszabályok olyan megállapodásra történő alkalmazásának indokolásához, amely megállapodás az Egyesült Államokban a Közösségben történő eladás szándékával vásárolt árukra vonatkozik, e megállapodásnak lehetővé kell tennie jogi vagy ténybeli objektív tényezők egy csoportja alapján annak megállapítását, hogy kellő mértékű valószínűséggel előre láthatóan több mint jelentéktelen hatást gyakorol a Közösségen belüli és a tagállamok közötti kereskedelemre (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Javico‑ítélet 16. és 18. pontját). A puszta tény, hogy egy magatartás valamilyen hatást gyakorolt a Közösség gazdaságára, magában nem jelent kellően szoros kapcsolatot a közösségi hatáskör fennállásának megállapításához. Ahhoz, hogy figyelembe lehessen venni, e hatásnak lényegesnek, azaz érzékelhetőnek, és nem elhanyagolhatónak kell lennie.

168    Következésképpen az első jogalapot el kell utasítani.

D –  A megtámadott határozatnak az EK 82. cikk alkalmazásával kapcsolatos érvelésére vonatkozó második jogalapról

1.     A panasz tartalmáról

169    A felperes úgy érvel, hogy a megtámadott határozat tévesen állítja 8. pontjában azt, hogy a panasz nem hivatkozott az EK 82. cikk megsértésére.

170    Az Elsőfokú Bíróság kifejti az EK 82. cikk állítólagos megsértését illetően, hogy a panasz pusztán annak közlésére szorítkozott az utolsó részében, hogy a Caterpillar magatartása „az EK [82]. cikk által tiltott erőfölénnyel való visszaélésnek tekinthető”, és a Haladjian a Bizottság rendelkezésére áll az érintett piac, a Caterpillar erőfölénye, és az ezzel való visszaélés meghatározása tekintetében, amennyiben a Bizottság vizsgálatokat tart szükségesnek ezzel kapcsolatban. Ráadásul ki kell emelni, hogy a 6. cikk szerinti levéllel kapcsolatos észrevételeiben a felperes elismerte ezzel kapcsolatban, hogy jóllehet a panaszban nem fejtette ki az EK 82. cikk megsértésére vonatkozó állításait, meg volt – és változatlanul meg van – győződve arról, hogy a Caterpillarnak felrótt magatartásokat tiltja az EK 81. cikk. Ennélfogva mivel a panaszban semmilyen olyan utalás nincs, amely lehetővé tette volna a Bizottság számára annak megértését, hogy a Caterpillar magatartása mennyiben valósít meg erőfölénnyel való visszaélést, a felperes tévesen kifogásolja, hogy a megtámadott határozat szerint a panasza nem hivatkozott az EK 82. cikk megsértésére.

2.     A 2000. augusztus 11‑i összegző feljegyzésben szereplő állításokról

171    A megtámadott határozat a 8. pontban rámutat, hogy a Haladjian csupán a 2000. augusztus 11‑i összegző feljegyzésben hivatkozik kifejezetten – bár általánosságban teszi ezt, bizonyítékok előterjesztése nélkül – az EK 82. cikk megsértésével kapcsolatos állításokra, és e hivatkozások a rendelkezésben említett bizonyos visszaélésszerű magatartások felsorolására szorítkoznak. Azonban még ha elfogadottnak is tekintjük, hogy a Caterpillar erőfölénnyel rendelkezik pótalkatrészei piacán, a megtámadott határozat elutasítja e kifogásokat.

a)     Az állítólag tisztességtelen ügyleti árak alkalmazásáról

172    Az EK 82. cikk megsértésére vonatkozó első, az állítólag tisztességtelen ügyleti árak alkalmazásával kapcsolatos állítást illetően a megtámadott határozat kifejti, hogy ezen állítás nem fogadható el, mivel a Caterpillar nem szab meg semmilyen árat, és forgalmazói szabadon határozzák meg a viszonteladók és a felhasználókkal szemben alkalmazandó árakat (a megtámadott határozat 8. pontja, második bekezdés).

173    A felperes előadja, hogy ezen értékelés téves, tekintettel a Caterpillar által 1993‑ban a Maiára gyakorolt nyomásra. Ráadásul a lényegi kérdés jelen esetben annak eldöntése, hogy tisztességtelen árnak minősül‑e az, hogy a Caterpillar 10 százalékponttal megemelte az Európába szánt pótalkatrészek amerikai forgalmazókkal szemben alkalmazott eladási árát, és nem engedi meg azon európai viszonteladóknak, akik az Egyesült Államokból szerzik be szükségleteiket, hogy mennyiségi kedvezményben részesüljenek. E tekintetben a felperes előadja, hogy még ha feltételezzük is, hogy a többletköltség az európai forgalmazó „kárpótlásának” tekinthető, amely forgalmazónak a területére a termékeket exportálják, az Európába exportáló amerikai forgalmazó büntetése meghaladja e célt. Ráadásul a megtámadott határozat nem vette figyelembe a felperes által a közigazgatási eljárás során nyújtott információkat, az Egyesült Államokban közvetlenül vagy egy európai viszonteladó közvetítésével vásárló, a piaci árat dollárban fizető európai felhasználónak azon európai forgalmazókkal szemben történő hátrányos megkülönböztetést illetően, akik Belgiumban vásárolnak európai devizában, a dollár tényleges árfolyamánál szükségszerűen alacsonyabb áron. E támogatás, amelyet a Caterpillar nyújt az európai forgalmazóinak, torzítja a piacon belüli versenyt, mivel lehetővé teszi számukra az Egyesült Államokból származó behozatallal való versenyt.

174    Az Elsőfokú Bíróság először is és általánosságban rámutat, hogy az EK 82. cikk állítólagos megsértése, amelyet a felperes először a 2000. augusztus 11‑i összegző feljegyzésében fejt ki, csupán annak kijelentésére szorítkozik, hogy a Caterpillar kedvezőtlen és megkülönböztető eladási feltételeket szabott a Haladjian és más európai viszonteladók számára, következésképpen „a [Caterpillar] magatartása erőfölénnyel való visszaélést valósít meg az EK 82. cikk értelmében”, amely egyebek mellett a tisztességtelen ügyleti árak kikötésében, az értékesítés fogyasztók kárára történő korlátozásában, valamint az üzletfelekkel szemben egyenértékű ügyletek esetén eltérő feltételek alkalmazásában nyilvánult meg, amelyek mind az EK 82. cikkben meghatározott jogsértések”. A felperes azonban csupán az EK 82. cikk alakszerű megsértésére hivatkozik, anélkül hogy ezen állítást alátámasztaná a jelen ügy tényeivel, vagy hogy a legcsekélyebb bizonyítékot előterjesztené ezen állítás alátámasztására.

175    A Haladjian első állítását illetően meg kell állapítani, hogy a felperes nem vitatja, hogy a Caterpillar lehetővé teszi, hogy a forgalmazói, különösen az amerikai forgalmazói szabadon állapítsák meg a pótalkatrészeknek az ügyfeleikkel – mint például a Haladjiannal – szemben alkalmazandó viszonteladási árat. A felperes itt csupán olyan érveket ismétel meg, amelyekre már választ kapott, illetve olyan állításokat tesz, amelyek nincsenek kellőképpen bizonyítva.

176    A Caterpillar által 1993‑ban a Maiára gyakorolt állítólagos nyomást illetően az e két vállalkozás között az 1993. február 24‑i megrendelés kapcsán létrejött kommunikációnak az első jogalap keretében történt vizsgálata alapján megállapítható, hogy a Bizottság nem követett el nyilvánvaló mérlegelési hibát, amikor megállapította, hogy e kommunikációt az említett megrendelés különös körülményei indokolják (lásd a fenti 155. és 156. pontot). Ugyanezen okokból e kommunikáció nem teszi lehetővé a Haladjian által kifogásolt állítólagos tisztességtelen ügyleti árak fennállásának kellőképpen bizonyított megállapítását. Ugyanígy az európai viszonteladó azon lehetőségét illetően, hogy mennyiségi engedményeket kapjon a Caterpillar amerikai forgalmazóinál, e kérdést már az első jogalap keretében megvizsgálta az Elsőfokú Bíróság, és a verseny esetleges korlátozásának fennállása nem volt megállapítható a jelen esetben (lásd a fenti 62. pontot).

177    Egyébként a felperes azon állítását, miszerint az, hogy a Caterpillar 10%‑kal megemelte az amerikai forgalmazóival szemben alkalmazott árat az EK/EFTA területre való kivitelre szánt pótalkatrészek megrendelése esetén, meghaladja a CES-rendszer szükségleteit, semmilyen bizonyíték nem támasztja alá ezen intézkedés aránytalan vagy indokolatlan voltát illetően. Ezen állítás tehát nem elegendő ahhoz, hogy megkérdőjelezze a Caterpillar által a kivitelre szánt eladások esetében az amerikai forgalmazókkal szemben alkalmazott árai közötti különbségnek a megtámadott határozatban említett objektív okait, azaz lényegében az európai forgalmazási hálózata minősége és teljessége megőrzésének szükségességét.

178    Hasonlóképpen a Bergerat által Franciaországban alkalmazott, és az Egyesült Államokban a Haladjiannak nyújtott árak 1992 és 2000 közötti változásaira vonatkozó adatok, amelyeket a felperes a közigazgatási eljárás során a 2000. augusztus 11‑i összegző feljegyzés mellékleteként nyújtott be annak bizonyítékaként, hogy a Caterpillar európai forgalmazóival szemben hátrányos megkülönböztetésben részesül, amennyiben az egyesült államokbeli vásárlásaiért dollárban kell fizetnie, míg az európai forgalmazók vásárolhatnak Európában a Caterpillar Overseasnél a dollár számukra kedvező árfolyamához indexált európai pénznemben fizetve, nem elegendő a megtámadott határozatnak az állítólag tisztességtelen ügyleti árak kikötésére vonatkozó értékelésének megkérdőjelezéséhez. A Haladjian által tapasztalt árkülönbségeket tökéletesen indokolhatja egyrészt a dollárnak az európai pénznemekhez viszonyított ingadozása az 1992 és 2000 közötti időszakban, másrészt pedig a Caterpillar forgalmazási hálózatának szükségletei, amennyiben a Caterpillar üzletpolitikája keretében úgy határozhat, hogy nem kívánja, hogy az európai forgalmazóit közvetlenül sújtsák a pénzpiacok ingadozásának következményei. Továbbá és főként, az európai viszonteladók helyzete nem hasonlítható a Caterpillar európai forgalmazóinak helyzetéhez, tekintettel arra, hogy az előbbieket nem terhelik azon szerződéses kötelezettségek, mint az utóbbiakat.

179    Következésképpen a felperes nem bizonyította, hogy a Bizottság nyilvánvaló mérlegelési hibát követett volna el a felperesnek az EK 82. cikk megsértésére vonatkozó, a Caterpillar által szabott tisztességtelen ügyleti árakkal kapcsolatos állításának vizsgálatát illetően.

b)     Az értékesítés fogyasztók kárára történő állítólagos korlátozásáról

180    Az EK 82. cikk megsértésére vonatkozó második – az értékesítés fogyasztók kárára történő korlátozásával kapcsolatos – állítást illetően a megtámadott határozat kifejti, hogy ezen állítás megalapozatlan, mivel a felhasználók korlátozás nélkül intézhetik beszerzéseiket bárhol a világban, a viszonteladók pedig intézhetik beszerzéseiket más földrajzi területeken is, megjelölve a megrendelt alkatrészek rendeltetési helye szerinti földrajzi terület felhasználóinak kilétét (a megtámadott határozat 8. pontjának második bekezdése).

181    A felperes kifogásolja ezt az értékelést, kiemelve, hogy az nem veszi figyelembe a CES‑rendszer nehézkességét és rugalmatlanságát, amely a szükségeseken túl más információkat is megkövetel. Ugyanígy azon tény, hogy az európai viszonteladó nem tud készleteket felhalmozni az Egyesült Államokból, ahol a pótalkatrészek jelentősen olcsóbbak, még egy bejelentett felhasználó részére sem, korlátozza az európai felhasználók beszerzési lehetőségeit. A felperes e tekintetben két olyan ügyfele által 1993 januárjában és februárjában kiállított tanúsítványra hivatkozik, akik azt szerették volna, ha a Haladjian jelentős pótalkatrészkészlettel rendelkezik.

182    Az Elsőfokú Bíróság rámutat, hogy az első jogalap keretében felhozott érvek vizsgálatából következik, hogy az érvek egyike sem enged arra következtetni, hogy a CES‑rendszer keretében a Haladjiant megbízó európai felhasználók által leadott megrendeléseket nem teljesítették volna (lásd a fenti 74–77. pontot). Az értékesítéseket tehát nem korlátozták a felhasználók kárára, amint azt a felperes állítja.

183    Egyébiránt figyelembe kell venni azt is, hogy az európai felhasználók azon – teljesen jogos – kívánságát, hogy az Egyesült Államokban vásárolhassanak alkatrészeket, ahol azok jelentősen olcsóbbak, a Caterpillar – a Bizottság által elismert – értékesítési politikájának fényében kell értékelni, amely politika korlátozni kívánja az ilyen területek közötti eladásokat európai forgalmazói előnyben részesítése végett, akik ahhoz, hogy helyben jelen legyenek, és a Caterpillar által megkívánt valamennyi szolgáltatást – többek között az építőipari gépek értékesítését – nyújtani tudják, olyan költségeket kell vállalniuk, amelyek nem terhelik azokat az európai viszonteladókat, akik európai felhasználók nevében az Egyesült Államokban intézik beszerzéseiket. A felperes által felhozott érvek nem teszik lehetővé e helyzet megkérdőjelezését, amely mérlegeli a különböző érintett felek érdekeit, a Haladjian két ügyfelének kifejezett kívánsága ellenére, akik a beszerzési lehetőségeiket szeretnék maximalizálni, anélkül azonban, hogy figyelembe vennék a Caterpillarnak és forgalmazási hálózatának az érdekeit.

184    Következésképpen a felperes nem bizonyította, hogy a Bizottság nyilvánvaló mérlegelési hibát követett volna el, amikor megvizsgálta a felperesnek az EK 82. cikk megsértésére vonatkozó azon állítását, amely szerint a Caterpillar fogyasztók kárára korlátozta az értékesítést.

c)     Az üzletfelekkel szemben egyenértékű ügyletek esetén eltérő feltételek állítólagos alkalmazásáról

185    Az EK 82. cikk megsértésére vonatkozó harmadik – az üzletfelekkel szemben egyenértékű ügyletek esetén eltérő feltételek alkalmazásával kapcsolatos – állítást illetően a megtámadott határozat megállapítja, hogy a panaszos nem terjesztett elő semmilyen bizonyítékot annak alátámasztására, hogy más viszonteladókhoz képest hátrányos megkülönböztetést szenvedett el. Épp ellenkezőleg a CES‑rendszer azonos módon kezeli az összes európai viszonteladót (a megtámadott határozat 8. pontjának második bekezdése).

186    A felperes úgy érvel, hogy a lényeges kérdés itt nem az általa a többi európai viszonteladóval szemben elszenvedett megkülönböztetés, hanem az általa a többi európai vásárlóval – forgalmazókkal, viszonteladókkal és felhasználókkal – szemben elszenvedett megkülönböztetés hasonló mennyiségű vásárlás esetén. Ennélfogva az a tény, hogy a CES‑rendszer csak azzal a feltétellel fogadja el az európai viszonteladók (mint a Haladjian) megrendeléseit, amennyiben azok csupán a végső felhasználók megbízottjaiként tevékenykednek, objektív módon nem igazolható feltételeket szab, amelyek egyetlen célja az alternatív ajánlatok lehetőségének csökkentése.

187    Az Elsőfokú Bíróság rámutat, hogy a felperes itt sem követelhet azonos üzleti bánásmódot, mint amit a Caterpillar nyújt az európai forgalmazóinak, mivel e forgalmazókat olyan szerződéses kötelezettségek kötik, amelyeknek a Haladjian nincs alávetve. A vásárlók e csoportja különbözik tehát a viszonteladóktól és a felhasználóktól, akik nincsenek ilyen kötelezettségeknek alávetve.

188    Következésképpen a felperes nem bizonyította, hogy a Bizottság nyilvánvaló mérlegelési hibát követett volna el a felperesnek az EK 82. cikk megsértésére vonatkozó, az üzletfelekkel szemben egyenértékű ügyletek esetén eltérő feltételek alkalmazásával kapcsolatos állításának vizsgálatát illetően.

3.     A felperes többi kifogásáról

189    A felperes kifogásolja, hogy a megtámadott határozat teljesen figyelmen kívül hagyja a Caterpillar egyéb tevékenységeit, amelyekből a Haladjian módszeres kizárásának politikája tűnik ki, mivel e társaság az európai forgalmazók egyetlen Európában megmaradt versenytársa. E magatartás, amelyeket nagyrészt a Bergerat‑val közösen követett el a Caterpillar, a következőkből áll: a Haladjian beszerzéseinek felügyelete, a CES‑rendszerből „kiszivárgó” adatok, amelyek lehetővé tették a Bergerat számára a Haladjian ügyfeleinek megkörnyékezését, a „profit credit” Bergerat‑nak történő átengedése, amely lehetővé tette e társaságnak, hogy megismerje azon vásárlások összegét, amelyeket a Haladjian az Egyesült Államokban intéz francia ügyfelei megbízásából, a Haladjian és általánosságban a viszonteladók tevékenységeinek rossz hírbe hozására irányuló taktikák, amelyek azt sejtetik, hogy az általuk eladott alkatrészek minősége és eredetisége nem biztosított.

190    Az Elsőfokú Bíróság kifejti, hogy e kifogásokra, különösen a Bergerat‑nak tulajdonítható tevékenységekre nem hivatkozott a felperes a közigazgatási eljárás során mint az EK 82. cikk állítólagos megsértésére. Nem kifogásolható tehát, hogy a megtámadott határozat nem vizsgálta meg e kifogásokat ebből a szempontból.

4.     Következtetés

191    A fentiekből következik, hogy azon, a felperes által felhozott érvek, amelyek a megtámadott határozatnak az EK 82. cikk alkalmazhatóságával kapcsolatos érvelésére vonatkoznak, nem teszik lehetővé a Bizottság ténybeli és jogi értékelésének megkérdőjelezését. Következésképpen a második jogalapot el kell utasítani.

E –  Az eljárási szabályok megsértésére alapított harmadik jogalapról

1.     Az eljárás ésszerűtlen elhúzódására alapított kifogásról

192    A felperes megállapítja, hogy a közigazgatási eljárás, a panasz benyújtásától az elutasító határozatig, közel hat évig tartott, és úgy érvel, hogy ez az időtartam nem ésszerű. A vizsgálat túl hosszú volt, amennyiben hét év telt el a panasz 1993. októberi benyújtásától 2000 szeptemberéig, amikor is a Bizottság szolgálatai szóban tájékoztatták a panasz vizsgálatának lezárásáról. A felperesnek több keresetet kellett benyújtania 2000 októberétől kezdődően, köztük egy intézményi mulasztás megállapítása iránt benyújtott keresetet, ahhoz, hogy a 6. cikk szerinti levél és a végleges határozat meghozatalát elérje. Ráadásul a közigazgatási eljárás ésszerűtlen elhúzódása befolyásolta az iratok tartalmát, mivel így a felperesnek nem volt lehetősége további bizonyítékokat gyűjteni az áraknak a CES‑rendszer felállításával bekövetkezett változásairól.

193    Az Elsőfokú Bíróság először is arra emlékeztet, hogy amennyiben a megtámadott határozat panaszt elutasító határozat, a panasz elbírálásának esetleg túlzott késedelme elvben nincs befolyással a Bizottság végleges határozatának tartalmára. E késedelem – kivételes esetektől eltekintve – nem módosítja azokat a lényegi elemeket, amelyek – az esettől függően – lehetővé teszik annak megállapítását, hogy fennáll‑e, vagy sem a versenyszabályok megsértése, illetve amelyek azt indokolják, hogy a Bizottság nem folytat vizsgálatot (a Bíróság C‑39/00. P. sz., SGA kontra Bizottság ügyben 2000. december 13‑án hozott végzésének [EBHT 2000., I‑11201. o.] 44. pontja). A panasz kivizsgálásának időtartama tehát elvben nem okoz sérelmet a panaszosnak, ha a panasz elutasítására kerül sor.

194    Ráadásul a jelen esetben a felperes érdemlegesen nem bizonyította, hogy a megtámadott határozatban figyelembe vett lényegi elemeket mennyiben érintette vagy módosította a közigazgatási eljárás időtartama.

195    Egyébként meg kell állapítani, hogy a versenypolitika terén a közigazgatási eljárások végén hozott határozatok elfogadása ésszerű határidejének Bizottság általi betartása a gondos ügyintézés elvének alkalmazása (lásd a panaszok elutasítása tárgyában a Bíróság C‑282/95. P. sz., Guérin automobiles kontra Bizottság ügyben 1997. március 18‑án hozott ítéletének [EBHT 1997., I‑1503. o.] 37. és 38. pontját). Az ilyen eljárás időtartamának ésszerű jellegét az adott ügy sajátos körülményeinek, különösen az ügy összefüggéseinek, a Bizottság által követendő eljárás különböző szakaszainak, az ügy összetettségének, valamint a különböző érdekelt felek tekintetében az ügy tétjének a fényében kell értékelni (az Elsőfokú Bíróság T‑213/95. és T‑18/96. sz., SCK és FNK kontra Bizottság ügyben 1997. október 22‑én hozott ítéletének [EBHT 1997., II‑1739. o.] 57. pontja).

196    A jelen esetben az eljárás időtartamát a tényállás összetettsége – amely egy jelentős vállalkozás világ‑ és Európa‑szintű értékesítési politikáját kérdőjelezi meg –, valamint a felperes által előterjesztett számos állítás és benyújtott irat megvizsgálásának szükségessége indokolja. Így a korábban a Bizottság által a Caterpillarral szemben – az 1993. május 12‑én elküldött kifogásközlést követően – indított eljárás keretében 1993. október 18‑án benyújtott panasz kiegészítéseként a felperes több levelet küldött a Bizottság részére 1994 áprilisában és májusában, 1995 augusztusában, 1997 májusában, augusztusában, novemberében és decemberében és 2000 augusztusában, avégett hogy új elemekről értesítse a Bizottságot, illetve megjegyzéseket fűzzön az eljárás állásához. A felperesnek 2001. július 19‑én megküldött 6. cikk szerinti levelet követően ez utóbbi terjedelmes észrevételeket nyújtott be 2001. október 22‑én, amelyeket a Bizottságnak a megtámadott határozat 2003. április 1‑jei meghozatala előtt meg kellett vizsgálnia.

197    Következésképpen a közigazgatási eljárás ésszerűtlen elhúzódására alapított kifogást el kell utasítani.

2.     A panasz kivizsgálásában a gondosság és pártatlanság hiányára, valamint a megtámadott határozat indokolásának hiányára alapított kifogásokról

198    A felperes úgy érvel, hogy a Bizottság gondatlanul és részrehajlóan járt el, amikor a releváns piac helyzetének megvizsgálása nélkül elutasította a panaszát, annak ellenére, hogy a Bizottság rendelkezésére álltak ezzel kapcsolatos információk: tudniillik a panaszhoz csatolt táblázat, amely a Haladjian eladásainak 1989 és 1992 közötti csökkenését tanúsította, és amelyet 1999‑ben a panaszos naprakésszé tett, valamint a különböző európai és egyesült államokbeli forgalmazók által értékesített termékekkel és alkalmazott árakkal kapcsolatos adatok, amelyeket a Haladjian, illetve a forgalmazók nyújtottak be. A felperes úgy érvel, hogy a Bizottságnak a megtámadott határozatban meg kell indokolnia, hogy miért határozott a panasz elutasítása mellett, míg hét éven keresztül ezzel ellentétes tájékoztatást adott a panaszosnak. E tekintetben a felperes előadja, hogy a Bizottság arról tájékoztatta 1995. április 13‑i levelében, hogy bizonyos vizsgálati anyagok „különös jelentőséggel” bírnak, valamint hogy K. Van Miert biztosnak – aki akkor a Bizottság versenypolitikáért felelős tagja volt – az 1999. június 15‑i levele arra engedett következtetni, hogy a Bizottság kifogásközlést szándékozik küldeni a Caterpillarnak.

199    Az Elsőfokú Bíróság rámutat, hogy azon határozatok indokolásában, amelyeket a versenyszabályok alkalmazásának biztosítása érdekében hoz, a Bizottság nem köteles megvitatni minden érvet, amelyet az érdekeltek a kérelmük alátámasztására felhoznak. Elegendő, ha a Bizottság leírja azokat a ténybeli és jogi megfontolásokat, amelyek a határozat összefüggéseiben lényegesek (az Elsőfokú Bíróság T‑111/96. sz., ITT Promedia kontra Bizottság ügyben 1998. július 17‑én hozott ítéletének [EBHT 1998., II‑2937. o.] 131. pontja).

200    E tekintetben azon állítást illetően, miszerint a Bizottság nem vizsgálta meg a releváns piac helyzetét, meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozat a 4. pontban meghatározza a szóban forgó piacot, mind az érintett termékek – azaz az építőipari gépek és pótalkatrészeik –, mind az említett piac földrajzi kiterjedése tekintetében. Ráadásul a megtámadott határozat világosan kifejti az EK 81. és 82. cikk állítólagos megsértését illetően a panasz elutasítását igazoló tényeket és jogi megfontolásokat. Nem kifogásolható tehát, hogy a Bizottság nem hivatkozott a közigazgatási eljárás során, illetve a megtámadott határozatban olyan iratokra, amelyeknek a felperes nem bizonyította a lényeges voltát.

201    Egyébként ki kell emelni, hogy a Bizottság 1995. április 13‑i levele arra korlátozódott, hogy megkérdezze a felperest, hogy az ügy iratai közül melyek bírnak különös jelentőséggel, melyeket a Caterpillarral szemben bizalmasan kell kezelni, és e bizalmas jellegük miatt nem küldhetők meg e társaságnak. A felperesnek 1999. június 15‑én K. Van Miert, a Bizottság tagja által küldött levél annak jelzésére szorítkozott, hogy „a Javico‑ügyben nemrégiben hozott ítéletet követően a szolgálat[ai] éppen befejez[ték] egy újabb kifogásközlés küldéséhez előzetesen szükséges konzultációs eljárásokat”, és hogy a panaszosnak be kell látnia, hogy „lehetetlen [számára] ebben a szakaszban e konzultáció eredményéről nyilatkozni”. Ezen iratok nem teszik lehetővé annak megállapítását, hogy a Bizottság hét éven át olyan tájékoztatást nyújtott a felperesnek, amely alapján ez utóbbi arra következtethetett, hogy a Bizottság az EK 81. és 82. cikk címén a Caterpillar szankcionálása mellett határozott, ahelyett hogy elutasítaná a panaszt, és így ezen iratokat nem szükséges megvizsgálni a végleges határozat keretében.

202    Következésképpen a panasz kivizsgálásában a gondosság és pártatlanság hiányára, valamint a megtámadott határozat indokolásának hiányára alapított kifogásokat el kell utasítani.

3.     A 2842/98 rendelet 6. cikkének megsértésére alapított jogalapról

203    A felperes úgy érvel, hogy a Bizottság megsértette a 2842/98 rendelet 6. cikkét, amelynek értelmében amennyiben a Bizottság a rendelkezésére álló adatok alapján úgy ítéli meg, hogy nincs megfelelő alap arra, hogy a panasz ügyében eljárjon, tájékoztatja a panaszost az indokokról, és megjelöli a határidőt, amelyen belül a panaszos írásban ismertetheti észrevételeit. A jelen esetben a Bizottság nem adott lehetőséget a felperesnek arra, hogy a panasz elutasításának indokaival kapcsolatos észrevételeit megtegye. A megtámadott határozat felrója a felperesnek, hogy nem nyújtott be bizonyos bizonyítékokat, többek között a Maiánál az 1993. február 14. előtt dollárban számított consumer price alapján kötött üzletek tényleges megtörténtének alátámasztására, valamint az arra vonatkozó bizonyítékokat, hogy a Maiánál megrendelt termékeket Franciaországba, és nem Afrikába szánta, anélkül hogy lehetőséget biztosított volna a felperesnek, hogy e kérdésekkel kapcsolatban kifejthesse érveit a 6. cikk szerinti levélre tett észrevételeiben.

204    Az Elsőfokú Bíróság azonban rámutat, hogy a 6. cikk szerinti levél kifejti, hogy a közigazgatási eljárás keretében szerzett különböző iratok vizsgálatát követően a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy „a dolgok jelenlegi állásában[,] a benyújtott iratok nem teszik lehetővé, hogy helyt adjon a kérelemnek”. A Maiára vonatkozó iratokat illetően a 6. cikk szerinti levél többek között a következőket írja:

„Az ICBO és a Schmidt a Maiától az olasz ártól eltérő – és a jelek szerint határozottan alacsonyabb – áron (dollárban számított „consumer price”, illetve dollárban számított „nemzetközi ár”) vásárol alkatrészeket, azt színlelve, mintha ezen alkatrészeket az Egyesült Államokba szánnák, ahova az Európában alkalmazott áraknál lényegesen alacsonyabb árak miatt a mindenkori európai áron általában nem kifizetődő exportálni. Ezen alkatrészeket valójában a Haladjiannak szánják […] az afrikai és franciaországi kereskedelmi tevékenységeihez”.

205    Ezen, a Bizottság által követni kívánt érvelésre válaszul a Haladjian – anélkül, hogy ezzel kapcsolatban bizonyítékokat terjesztene elő – úgy érvel, hogy az ICBO és a Schmidt közvetítésével vásárolt pótalkatrészek rendeltetési helye Franciaország volt, és hogy a Maia nem mert közvetlenül eladni a Haladjiannak, hiszen a Caterpillar azzal fenyegette, hogy felbontja vele a szerződést. Ennélfogva a felperes nem csodálkozhat, hogy a megtámadott határozat ezen észrevételekre azt a választ adja, hogy a Haladjian sosem bizonyította, hogy a Maiánál a nemzetközi ár alapján vásárolhatott, valamint azt sem bizonyította, hogy az ICBO és a Schmidt közvetítésével megvalósított vásárlások végső rendeltetési helye Franciaország volt, és nem Afrika.

206    Következésképpen a 2842/98 rendelet 6. cikkének megsértésére alapított kifogást el kell utasítani.

4.     Az iratbetekintési jog megsértésére alapított kifogásokról

207    A felperes emlékeztet arra, hogy a 2001. október 23‑i levelében a meghallgató tisztviselőtől másolatot kért a 6. cikk szerinti levélben szereplő két iratról, azaz azon árral kapcsolatos információkról, amelyeket a Caterpillar bizonyos európai forgalmazói nyújtottak be (lásd a 6. cikk szerinti levél 5.1. pontját), valamint a Bizottság birtokában lévő, a Levertontól származó iratokról (lásd a 6. cikk szerinti levél 7.1. pontjának d) bekezdését). 2001. december 10‑i levelében a meghallgató tisztviselő egyrészt azt a választ adta, hogy a Caterpillarnak a különböző forgalmazóival szemben alkalmazott áraira vonatkozó adatok bizalmas adatok, kifejtve azonban, hogy mivel a panasz tervezett elutasítása nem az adott árak szintjén alapul, ezen iratok ismerete nem elengedhetetlen a panaszos számára. A meghallgató tisztviselő másrészt rámutatott, hogy a Leverton által benyújtott, szintén nem közölt dokumentum megtiltja ez utóbbinak, hogy az amerikai leányvállalatán keresztül a CES‑rendszeren kívül intézze beszerzéseit. A meghallgató tisztviselő arra a következtetésre jutott, hogy ezen irat nem releváns a panasz elutasítása szempontjából.

208    A felperes azonban úgy érvel, hogy a meghallgató tisztviselő állításával ellentétben az azzal kapcsolatos irat, hogy a Caterpillar miképp alkalmazza a CES‑rendszert egy európai forgalmazó amerikai leányvállalatára, nagyon is releváns az ügy elbírálása szempontjából, amennyiben lehetővé teszi a CES‑rendszer Közösségen belüli versenyre gyakorolt hatásainak vizsgálatát. Ráadásul a felperes előadja, hogy a 6. cikk szerinti levél ismertet bizonyos adatokat a Caterpillar által a forgalmazóival szemben alkalmazott árakkal kapcsolatban, a megtámadott határozat azonban nem tartalmaz semmilyen, ezzel kapcsolatos megfontolást. Ezen információk pedig relevánsak a Caterpillar forgalmazóival szemben alkalmazott árpolitikájának a meghatározásához. Így hasznos lenne megvizsgálni, hogy van‑e összefüggés a Bergerat által a Haladjian bizonyos ügyfeleinek 1993‑ban ajánlott árengedmények és a Caterpillarnak az ebben az időszakban e forgalmazóval szemben alkalmazott, az amerikai forgalmazókkal szemben alkalmazottaktól jelentősen eltérő árai között, és amennyiben igen, milyen okból.

209    Egyébként a felperes kifejti, hogy a megtámadott határozat figyelmen kívül hagyja, hogy a Maia egyik alkalmazottja a közigazgatási eljárás során elismerte, hogy a Caterpillar megszüntette a kedvezményeket a Haladjiannak történő eladások esetén.

210    Mindezen okokból a felperes azt kéri az Elsőfokú Bíróságtól, hogy tegyen meg minden szükséges intézkedést annak ellenőrzése érdekében, hogy a Bizottság aktája nem tartalmaz‑e olyan iratot, amelyeket a Bizottság figyelmen kívül hagyott, illetve nem megfelelően értékelt, annak ellenőrzése végett, hogy a határozat valóban pontos tényeken alapul‑e, és nem tartalmaz‑e nyilvánvaló mérlegelési hibákat azokon kívül is, amelyekre a felperes rá tudott világítani. E kérés előterjesztésekor a felperes tudatában van annak, hogy mint panaszos nem rendelkezik olyan széles körű iratbetekintési joggal, mint az érintett vállalkozások. Azt sem állítja, hogy üzleti titkokról szerzett tudomást. Ezért javasolja, hogy az Elsőfokú Bíróság közvetlenül kérjen tájékoztatást az aktáról, vagy legalább mindazon iratokról, amelyeket hasznosnak talál, figyelembe véve azt, hogy a jogvita eldöntésének érdekében ki kell küszöbölni mindenféle bizonytalanságot.

211    Az Elsőfokú Bíróság rámutat, hogy a felperes által az iratbetekintési jog megsértésére alapított kifogás keretében felhozott érvek egyáltalán nem kérdőjelezik meg a meghallgató tisztviselő azon értékelését, miszerint a szóban forgó iratok tartalma az üzleti titokhoz kapcsolódó okokból bizalmas a felperes tekintetében. Tehát a jelen esetben nincs szó az iratbetekintési jog megsértéséről.

212    Ráadásul a meghallgató tisztviselő azon értékelésének bírálataként, miszerint a szóban forgó iratok ismerete egyáltalán nem nélkülözhetetlen a Haladjian panaszának elutasításához vezető okok megértéséhez, a felperes csupán teljesen hipotetikus és jövőre vonatkozó módon annak jelzésére szorítkozik, hogy miért érdeke a Bizottságnak megvizsgálni a Caterpillarnak a forgalmazóival szemben alkalmazott árpolitikáját. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az EK 81. és 82. cikk megsértésére vonatkozó panaszt követően a Bizottság nem köteles eljárást indítani a jogsértések megállapítása céljából, csupán figyelmesen meg kell vizsgálnia a panaszos által elé terjesztett ténybeli és jogi elemeket annak értékelése végett, hogy ezen elemekből következik‑e olyan magatartás, amely torzíthatja a közös piacon belüli versenyt, és érintheti a tagállamok közötti kereskedelmet (lásd a fenti 26. és 28. pontot). Nem kifogásolható tehát, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban nem részletezte a Caterpillarnak a forgalmazóival szemben alkalmazott árpolitikáját, mivel e határozat jogilag megfelelően megindokolja, hogy a Haladjiannak az EK 81. és 82. cikk megsértésre vonatkozó állításait miért utasította el.

213    Az Elsőfokú Bíróság nem találja tehát szükségesnek, hogy bizonyításfelvételt rendeljen el annak céljából, hogy a Bizottság nyújtsa be az ügy elbírálásához szükséges valamennyi iratot, a felperes ez irányú kérésére.

214    Végül meg kell állapítani, hogy a felperes nem hivatkozhat első alkalommal a bírósági eljárás szakaszában a megtámadott határozat megsemmisítését kérve arra a tényre, hogy szerinte K. Van Miertnek, a Bizottság tagjának 1998. június 29‑i kabinetülésén az egyik felszólaló előadta, hogy „egy vizsgálat során a Maia egyik vezetője [írásban] elismerte, hogy ha a Caterpillar tudná, hogy elad a Haladjiannak, megszüntetné az engedményeit”. Még ha feltételezzük is, hogy e tény bizonyított, ami nem következik az iratokból, önmagában nem elegendő a megtámadott határozat megkérdőjelezésére, mivel ez utóbbi kifejti, hogy 1993 februárja előtt a Caterpillar forgalmazási szerződése felbontásával fenyegette a Maiát, abban az esetben, ha bebizonyosodik, hogy a CES‑rendszer szabályait megkerülve területek közötti eladásokat valósít meg a vonatkozó szabályok tiszteletben tartása nélkül. A Maia vezetőjének a fent idézett megjegyzése tökéletesen illeszkedik a Caterpillar azon fenyegetésének keretébe, amely szerint felbontja a Maia szerződését, amennyiben továbbra is elad az ICBO/Schmidt‑hálózatnak, amelyet az 1990. februári névtelen levél leplezett le.

215    Következésképpen a 2842/98 rendelet 6. cikkének megsértésére alapított kifogásokat el kell utasítani.

216    A fentiekből következik, hogy a harmadik jogalapot teljes egészében el kell utasítani.

217    Következésképpen a keresetet teljes egészében el kell utasítani.

 A költségekről

218    Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a alapján az Elsőfokú Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a felperes pervesztes lett, a Bizottság kereseti kérelmének megfelelően a saját költségei, valamint a Bizottság és a beavatkozók részéről felmerült költségek viselésére kell kötelezni.

A fenti indokok alapján,

AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG (első tanács)

a következőképpen határozott:

1)      A keresetet elutasítja.

2)      A felperes maga viseli saját költségeit, valamint a Bizottság és a beavatkozók költségeit.

García-Valdecasas Cooke Trstenjak

Kihirdetve Luxembourgban, a 2006. szeptember 27‑i nyilvános ülésen.

E. Coulon        R. García‑Valdecasas

hivatalvezető        elnök

Tartalomjegyzék

A kereset alapjául szolgáló tényállás

A –  Az érintett társaságok

B –  A közigazgatási eljárás

1.  A Bizottság által a Caterpillar ellen indított eljárás

2.  A Haladjian panasza alapján indított eljárás

Az eljárás és a felek kérelmei

A jogkérdésről

A –  Előzetes észrevételek az EK 81. és 82. cikk megsértése miatti panasz kivizsgálásakor a Bizottságot terhelő kötelezettségek terjedelmét illetően

B –  A „CES‑rendszernek”, a Haladjian kifogásainak és a megtámadott határozatnak az általános bemutatása

1.  A CES‑rendszer leírása

2.  A Haladjian kifogásainak leírása

3.  A megtámadott határozat és a Haladjian keresete

C –  Az EK 81. cikk (1) bekezdésének a CES‑rendszerre való alkalmazhatóságát illetően a tényállás mérlegelése során elkövetett nyilvánvaló hibákra és jogban való tévedésre alapított első jogalapról

1.  A CES‑rendszerrel kapcsolatos kifogásról

a)  A területek közötti eladások korlátozásának következményeiről

A felek érvei

Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

b)  A területek közötti viszonteladók listájával kapcsolatos kifogás

c)  A terület közötti eladások rendeltetési helyének ellenőrzésével kapcsolatos kifogásról

d)  A CES‑kódok késedelmes kiosztásával kapcsolatos kifogásról

2.  A Caterpillar európai forgalmazóinak küldött 1982. december 15‑i levelével kapcsolatos kifogásokról

3.  A Bergerat-t érintő iratokkal és a Bergerat által a Haladjian ügyfeleinek tett ajánlatokkal kapcsolatos kifogásokról

a)  A Caterpillar által a Bergerat részére küldött 1990. július 19‑i levéllel kapcsolatos kifogásról

A megtámadott határozat

A felek érvei

Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

b)  A Bergerat által a Haladjian ügyfeleinek tett ajánlatokkal kapcsolatos kifogásokról

A megtámadott határozat

A felek érvei

Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

4.  A Levertonra vonatkozó iratokkal kapcsolatos kifogásról

a)  A megtámadott határozat

b)  A felek érvei

c)  Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

5.  A Maiára vonatkozó iratokkal kapcsolatos kifogásokról

a)  A Maia/ICBO/Schmidt‑hálózattal kapcsolatos iratokról

A megtámadott határozat (6.3. pont és 7.1. pont c) bekezdés)

A felek érvei

Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

b)  Az 1993. február 24‑i megrendeléssel kapcsolatos iratokról

A megtámadott határozat

A felek érvei

Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

6.  Következtetés

D –  A megtámadott határozatnak az EK 82. cikk alkalmazásával kapcsolatos érvelésére vonatkozó második jogalapról

1.  A panasz tartalmáról

2.  A 2000. augusztus 11‑i összegző feljegyzésben szereplő állításokról

a)  Az állítólag tisztességtelen ügyleti árak alkalmazásáról

b)  Az értékesítés fogyasztók kárára történő állítólagos korlátozásáról

c)  Az üzletfelekkel szemben egyenértékű ügyletek esetén eltérő feltételek állítólagos alkalmazásáról

3.  A felperes többi kifogásáról

4.  Következtetés

E –  Az eljárási szabályok megsértésére alapított harmadik jogalapról

1.  Az eljárás ésszerűtlen elhúzódására alapított kifogásról

2.  A panasz kivizsgálásában a gondosság és pártatlanság hiányára, valamint a megtámadott határozat indokolásának hiányára alapított kifogásokról

3.  A 2842/98 rendelet 6. cikkének megsértésére alapított jogalapról

4.  Az iratbetekintési jog megsértésére alapított kifogásokról

A költségekről

*Az eljárás nyelve: francia.