T‑301/04. sz. ügy
Clearstream Banking AG és
Clearstream International SA
kontra
az Európai Közösségek Bizottsága
„Verseny – Erőfölénnyel való visszaélés – Pénzügyi szolgáltatások – Az EK 82. cikk megsértését megállapító határozat – Határokon átnyúló klíring‑ és elszámolási szolgáltatások nyújtásának megtagadása – Hátrányosan megkülönböztető árak – Az érintett piac – A jogsértő magatartás betudhatósága”
Az ítélet összefoglalása
1. Verseny – Erőfölény – Az érintett piac – Meghatározás – Összetett gazdasági értékelés – A Bizottság mérlegelési jogköre – Bírósági felülvizsgálat – Korlátok
(EK 82. cikk)
2. Verseny – Erőfölény – Az érintett piac – Meghatározás – Szempontok
(EK 82. cikk)
3. Verseny – Erőfölény – Az érintett piac – Meghatározás – Szempontok – A termékek vagy szolgáltatások kínálati és keresleti oldalon való helyettesíthetősége
(EK 82. cikk; 97/C 372/03 bizottsági közlemény)
4. Verseny – Erőfölény – Az érintett piac – Meghatározás – A Bizottság korábbi határozathozatali gyakorlatának jelentősége – Hiány
(EK 82. cikk)
5. Verseny – Erőfölény – Az érintett piac – Meghatározás – Szempontok – Más részlegesen felcserélhető szolgáltatás által keltett verseny teljes hiánya – Nem szükséges feltétel
(EK 82. cikk)
6. Verseny – Közigazgatási eljárás – Jogsértést megállapító bizottsági határozat – Összetett gazdasági vagy technikai értékelést igénylő határozat – Bírósági felülvizsgálat – Korlátok
(EK 81. cikk és EK 82. cikk)
7. Verseny – Erőfölény – Visszaélés – Az erőfölényben levő vállalkozásra háruló kötelezettségek – Az erőfölényes helyzetben lévő vállalkozás azon lehetősége, hogy saját kereskedelmi érdekeit védje, feltéve hogy nem erősíti meg erőfölényes helyzetét, és azzal nem is él vissza
(EK 82. cikk)
8. Verseny – Erőfölény – Visszaélés – Fogalom – Vétkesség hiánya – A visszaélésszerű magatartások céljának jelentősége
(EK 82. cikk)
9. Verseny – Erőfölény – Visszaélés – Fogalom – Olyan magatartások, amelyek hatása vagy célja a verseny fenntartásának vagy fejlődésének megakadályozása
(EK 82. cikk)
10. Verseny – Erőfölény – Visszaélés – A német jog szerint kibocsátott értékpapírokra vonatkozó elsődleges klíring‑ és elszámolási szolgáltatásokhoz való hozzáférés hátrányos megkülönböztetésen alapuló megtagadása
(EK 82. cikk)
11. Verseny – Erőfölény – Visszaélés – Hátrányosan megkülönböztető árak alkalmazása
(EK 82. cikk)
12. Verseny – Erőfölény – Visszaélés – Eltérő feltételek alkalmazása egyenértékű szolgáltatásokra – A verseny tényleges torzulása bizonyításának követelménye – Hiány
(EK 3. cikk, (1) bekezdés, g) pont, és EK 82. cikk, 2. cikk, c) pont)
13. Verseny – Közösségi szabályok – Leányvállalat által elkövetett jogsértés – Az anyavállalatnak való betudás – Feltételek
14. Verseny – Közigazgatási eljárás – Bizottsági határozat – A szankcionált jogsértések megjelölése
(EK 81. cikk és EK 82. cikk)
15. Eljárás – Bizonyítási eszközök – Tanúkihallgatás – Az Elsőfokú Bíróság mérlegelési jogköre
(Az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata, 68. cikk, 1. §)
1. Mivel az érintett piacnak a közösségi versenyjog alkalmazása során való meghatározása a Bizottság részéről összetett gazdasági értékelést igényel, az csak a közösségi bíróság korlátozott felülvizsgálatának képezheti tárgyát. Mindazonáltal ez nem akadályozza meg a közösségi bíróságot abban, hogy felülvizsgálja a gazdasági adatok bizottsági értékelését. E tekintetben a közösségi bíróságnak ellenőriznie kell, hogy a Bizottság az értékelését valószerű, megbízható és koherens bizonyítékokra alapozta‑e, amelyek tartalmazzák az adott összetett helyzet értékeléséhez figyelembe veendő valamennyi adatot, és alátámasztják a belőlük levont következtetéseket.
(vö. 47. pont)
2. A vállalkozás meghatározott ágazati piacon elfoglalt – esetlegesen erőfölényes – helyzetének vizsgálata céljából a versenyhelyzetet azon termékek vagy szolgáltatások összességét magában foglaló piac keretében kell értékelni, amelyek jellegzetességeikre tekintettel különösen alkalmasak az állandó szükségletek kielégítésére, és más termékekkel, illetve szolgáltatásokkal kevéssé felcserélhetők.
Ezenfelül, mivel az érintett piac meghatározása annak értékelésére szolgál, hogy az érintett vállalkozás megakadályozhatja‑e a hatékony verseny fenntartását, valamint a versenytársaitól és az ügyfeleitől jelentős mértékben független magatartást tanúsíthat‑e, e célból nem lehet az érintett termékek vagy szolgáltatások objektív jellegzetességeinek vizsgálatára szorítkozni, hanem figyelembe kell venni a versenyfeltételeket, valamint a piaci kereslet és kínálat szerkezetét is.
Az érintett piac fogalma feltételezi, hogy hatékony verseny létezhet a piacon lévő termékek vagy szolgáltatások között, ami feltételezi, hogy az ugyanazon piacon lévő valamennyi termék vagy szolgáltatás között bizonyos mértékű helyettesíthetőség áll fenn az azonos felhasználás tekintetében.
(vö. 48–49. pont)
3. Ahogyan a közösségi versenyjog alkalmazásában az érintett piac meghatározásáról szóló bizottsági közleményből kitűnik, „az érintett termékpiac mindazokat a termékeket és/vagy szolgáltatásokat magában foglalja, amelyeket a fogyasztó a jellemzőik, áruk és rendeltetésük alapján egymással felcserélhetőnek vagy helyettesíthetőnek tart”. A kínálati oldali helyettesíthetőséget is figyelembe lehet venni az érintett piac olyan helyzetekben történő meghatározásakor, amelyekben e helyettesíthetőség hatásai ugyanolyan hatékonyak és közvetlenek, mint a keresleti helyettesíthetőség hatásai. Ez azt jelenti, hogy a szállítók a relatív árak kismértékű, de tartós változásaira adott válaszként át tudják állítani a termelést az érintett termékekre, és rövid távon forgalomba tudják hozni azokat jelentős további költségek vagy kockázatok nélkül.
E tekintetben a Bizottság nem követ el nyilvánvaló mérlegelési hibát annak megállapításával, hogy a német jog szerint kibocsátott értékpapírokra vonatkozó elsődleges klíring‑ és elszámolási szolgáltatásoknak a másodlagos szolgáltatásokétól elkülönülő piaca van, mivel annak okán, hogy valamely vállalkozás de facto monopóliummal rendelkezik e piacon, és ennélfogva az említett elsődleges szolgáltatások tekintetében megkerülhetetlen kereskedelmi partnernek minősül, e szolgáltatásoknak sem a keresleti, sem a kínálati oldalán nem áll fenn helyettesíthetőség.
Ugyanis az olyan alpiac, amely a kereslet és a kínálat szempontjából sajátos jellemzőkkel rendelkezik, és olyan termékeket vagy szolgáltatásokat kínál, amelyek elengedhetetlenül szükségesek és felcserélhetetlen helyet foglalnak el azon az általánosabb piacon, amelynek részét képezi az alpiac, elkülönült termék‑ vagy szolgáltatáspiacnak tekintendő. Ebben az összefüggésben elegendő, ha lehetséges – vagy akár feltételezett – piacot meg lehet határozni, amely abban az esetben áll fenn, ha a termékek vagy szolgáltatások elengedhetetlenek egy adott tevékenység gyakorlásához, és ezekre vonatkozóan az e tevékenységet folytatni szándékozó vállalkozások részéről tényleges kereslet áll fenn. Döntő fontosságú tehát, hogy olyan két különböző előállítási szakaszt lehessen megállapítani, amelyeket az kapcsol össze, hogy a forgalmazási láncban feljebb lévő (upstream) piac terméke nélkülözhetetlen a forgalmazási láncban lejjebb lévő (downstream) piac termékének kínálásához.
(vö. 50–51., 57., 62., 64–68., 73. pont)
4. A Bizottság versenyügyekre vonatkozó döntési jogkörében köteles minden eset körülményeit egyedileg értékelni, anélkül hogy korábbi határozatokat figyelembe kellene vennie. Ebből következik, hogy a Bizottság EK 82. cikket alkalmazó határozatával érintett felek nem vonhatják kétségbe a Bizottság megállapításait azon az alapon, hogy azok eltérnek a korábban, más ügyben tett megállapításaitól, még akkor sem, ha az érintett piac a két ügyben hasonló, vagy éppen azonos.
(vö. 55. pont)
5. Noha a versenyviszony két szolgáltatás közötti fennállása nem feltételez tökéletes felcserélhetőséget valamely meghatározott használatot illetően, az adott szolgáltatást illetően fennálló erőfölény megállapításához nem szükséges a többi részlegesen felcserélhető szolgáltatás által keltett verseny teljes hiánya, mivel e verseny nem vonja kétségbe a vállalkozás azon képességét, hogy egyfelől jelentős mértékben befolyásolja azon körülményeket, amelyek között e verseny alakulni fog, másfelől hogy nagyrészt e verseny figyelembevételének szükségessége nélkül működhessen, anélkül hogy e magatartás kárt okozna neki.
(vö. 64. pont)
6. Jóllehet általában a közösségi bíróság teljes ellenőrzést gyakorol afelett, hogy a versenyjogi szabályok alkalmazásának feltételei fennállnak‑e, a Bizottság összetett gazdasági értékelésének felülvizsgálata csak az eljárásra és az indokolásra vonatkozó szabályok betartásának, a tényállás‑megállapítás pontosságának, valamint nyilvánvaló mérlegelési hiba, illetve a hatáskörrel való visszaélés hiányának ellenőrzésére terjed ki.
Hasonlóképpen, amennyiben a Bizottság valamely határozata összetett technikai megfontolások eredménye, e megfontolások főszabály szerint csak korlátozott bírósági felülvizsgálat tárgyát képezhetik, ami azt jelenti, hogy a közösségi bíróság a tények bizottsági értékelését nem helyettesítheti saját értékelésével.
Ugyanakkor, noha a közösségi bíróság elismeri a Bizottság mérlegelési lehetőségét a gazdasági vagy technikai jellegű értékelések vonatkozásában, ez nem jelenti azt, hogy nem vizsgálhatja felül, hogy a Bizottság miként értelmezte az ilyen jellegű tényeket. Ugyanis a közösségi bíróságnak többek között nem csupán a hivatkozott bizonyítékok tárgyi valószerűségét, megbízhatóságát és következetességét kell vizsgálnia, hanem azt is ellenőriznie kell, hogy a bizonyítékok tartalmazzák‑e az adott összetett helyzet értékeléséhez figyelembe veendő valamennyi adatot, továbbá hogy e bizonyítékok alátámasztják‑e a belőlük levont következtetéseket.
(vö. 93–95. pont)
7. Jóllehet az erőfölény fennállásának megállapítása önmagában nem jelenti az érintett vállalkozás elmarasztalását, az érintett vállalkozás – függetlenül ezen erőfölényes helyzet kialakulásának okaitól – különleges felelősséggel tartozik azért, hogy magatartásával ne sértse a közös piacon fennálló hatékony és torzulásmentes versenyt. Hasonlóképpen, jóllehet az erőfölény fennállása nem akadályozza meg az erőfölényes helyzetben lévő vállalkozást abban, hogy saját kereskedelmi érdekeit védje, amikor azokat veszélyeztetik, és a vállalkozásnak lehetősége van – ésszerű mértékben – megtenni azokat az intézkedéseket, amelyeket érdekei védelméhez megfelelőnek ítél, nem tanúsíthat olyan magatartást, amelynek célja az erőfölényes helyzet megerősítése, és az azzal való visszaélés.
Ennek megfelelően az EK 82. cikkből eredő kötelezettségekből az következik, hogy az erőfölényes helyzetben lévő vállalkozásokat meghatározott körülményekre tekintettel el lehet tiltani olyan magatartás tanúsításától, vagy olyan cselekményektől, amelyek önmagukban nem jelentenek visszaélést, és amelyeket nem is ítélnének el, ha azokat nem erőfölényes helyzetben lévő vállalkozások tanúsítanák, illetve tennék.
E tekintetben visszaélésszerű magatartásnak minősül, ha a német jog szerint kibocsátott értékpapírokra vonatkozó elsődleges klíring‑ és elszámolási szolgáltatások piacán erőfölényben lévő vállalkozás késlelteti valamely más vállalkozásnak az említett szolgáltatásokhoz szükséges számítógépes rendszerhez való hozzáférését.
(vö. 132–133., 136. pont)
8. A visszaélés objektív fogalom, amely az erőfölényben lévő vállalkozások olyan magatartására vonatkozik, amely alkalmas arra, hogy befolyásolja a piac szerkezetét, ahol pontosan az érintett vállalkozás jelenlétének következtében a verseny már meggyengült, és amelynek hatására a termékek vagy szolgáltatások gazdasági szereplők teljesítményén alapuló rendes versenyét jellemző eszközöktől eltérő eszközökkel korlátozzák a piacon még létező versenyszint fenntartását vagy e verseny fejlődését. Ennélfogva az erőfölényben lévő vállalkozás magatartása az EK 82. cikk értelmében visszaélésszerűnek minősíthető vétkesség hiányában is. Következésképpen azon tény, hogy valamely erőfölényben lévő vállalkozás semmilyen versenyellenes célt nem követett, nem befolyásolja a tények jogi értékelését. Ebben az összefüggésben az említett vállalkozás vitatott cselekményei céljának megállapítása megerősítheti az erőfölénnyel való visszaélés fennállására vonatkozó következtetést, azonban annak nem feltétele.
(vö. 140–142. pont)
9. Az EK 82. cikk megsértésének megállapítása céljából elegendő azt bizonyítani, hogy az erőfölényben lévő vállalkozás visszaélésszerű magatartása a verseny korlátozására irányul, vagy – másképpen fogalmazva – a magatartás ilyen hatást vált vagy válthat ki.
(vö. 144. pont)
10. Az EK 82. cikk értelmében vett visszaélésnek valamely szolgáltatás megtagadása esetében való megállapításához az szükséges, hogy a kérdéses szolgáltatás megtagadása alkalmas legyen a szolgáltatás igénybevevőjének piacán a verseny teljes mértékben való megszüntetésére, és hogy a megtagadást ne lehessen objektíve indokolni, továbbá hogy a szolgáltatás maga elengedhetetlen legyen a szolgáltatás igénybevevője tevékenységének gyakorlásához. Az adott termék vagy szolgáltatás abban az esetben tekinthető lényegesnek vagy elengedhetetlennek, ha nem létezik tényleges vagy lehetséges helyettesítője. Ezenkívül a verseny megszüntetésére vonatkozó követelmény teljesüléséhez nem szükséges, hogy a Bizottság megállapítsa, hogy minden verseny megszűnt a piacon, elegendő annak veszélyét megállapítania, hogy minden hatékony verseny megszűnhet a piacon.
E tekintetben visszaélésszerű magatartásnak minősül, ha a német jog szerint kibocsátott értékpapírokra vonatkozó elsődleges klíring‑ és elszámolási szolgáltatások piacán erőfölényben lévő vállalkozás – amely az említett piacon de facto monopóliummal rendelkezik, így tehát megkerülhetetlen kereskedelmi partner az említett szolgáltatások nyújtásánál – hátrányosan megkülönböztető módon megtagadja valamely vállalkozástól az említett szolgáltatásokhoz való hozzáférést, miközben az elengedhetetlen az értékpapírokra vonatkozó, határokon átnyúló másodlagos klíring‑ és elszámolási szolgáltatások nyújtásához, ezáltal objektív indok nélkül árt az említett, határokon átnyúló szolgáltatások nyújtása versenyének és innovációjának, és végső soron az egységes piac fogyasztóinak.
(vö. 145–150. pont)
11. Az EK 82. cikk (2) bekezdésének c) pontja tiltja a hátrányosan megkülönböztető árak erőfölényben lévő vállalkozások általi alkalmazását. Így a vállalkozások nem különböztethetik meg áraikat olyan mesterséges módon, amely hátrányt okozhat ügyfeleiknek, és torzíthatja a versenyt.
(vö. 169–170. pont)
12. Az EK 82. cikk (2) bekezdésének c) pontja szerinti megkülönböztetés tilalma olyan rendszer részét képezi, amely az EK 3. cikk (1) bekezdésének g) pontja értelmében megakadályozza a belső piaci verseny torzulását. Az erőfölényben lévő vállalkozás kereskedelmi magatartása nem torzíthatja a forgalmazási láncban feljebb (upstream) vagy lejjebb lévő (downstream) piacon megvalósuló, azaz az e vállalkozás beszállítói vagy ügyfelei közötti versenyt. Az említett vállalkozással szerződő feleket nem lehet előnyben részesíteni vagy hátrányos helyzetbe hozni a közöttük fennálló versenyben. Ezért annak meghatározása céljából, hogy az EK 82. cikk (2) bekezdése c) pontja alkalmazásának feltételei fennállnak‑e, fontos azt megállapítani, hogy az erőfölényben lévő vállalkozás magatartása a piacon nemcsak hátrányos megkülönböztetést valósít meg, hanem ezen túlmenően e versenyhelyzet torzítására – azaz e vállalkozás egyik kereskedelmi partnere versenyhelyzetének a többiekkel szembeni akadályozására – irányul.
E tekintetben semmi nem tiltja azt, hogy a versenyhelyzetben lévő kereskedelmi partnerek hátrányos megkülönböztetését visszaélésszerűnek minősítsék azon időponttól kezdve, hogy az erőfölényben lévő vállalkozás magatartása az ügy összes körülményére tekintettel az e kereskedelmi partnerek közötti verseny torzításához kezd vezetni. Ilyen helyzetben nem követelhető meg annak bizonyítása, hogy a kereskedelmi partnerek egyénileg elfoglalt versenyhelyzete számszerűsíthetően ténylegesen romlott.
(vö. 192–193. pont)
13. A vállalkozás versenykorlátozó magatartása akkor tudható be más vállalkozásnak, ha nem önálló módon határozza meg saját magatartását a piacon, hanem lényegében azokat az utasításokat követi, amelyeket e másik vállalkozás szabott meg a számára, tekintettel különösen a köztük lévő gazdasági és jogi kapcsolatokra. Ennek megfelelően a leányvállalat magatartása az anyavállalatnak tudható be, ha a leányvállalat nem önálló módon határozza meg saját magatartását a piacon, hanem lényegében az anyavállalat által megszabott utasításokat követi.
Abban a különleges esetben, ha az anyavállalat a jogsértést elkövető leányvállalatának egyedüli tulajdonosa, fennáll azon egyszerű vélelem, amely szerint az adott anyavállalat meghatározó befolyást gyakorol a leányvállalata magatartására, és versenyjogi értelemben egyetlen vállalkozásnak minősülnek. Ennélfogva, amikor a közösségi bíróság előtt vitatja a Bizottságnak a leányvállalata magatartása miatt vele szemben bírságot kiszabó határozatát, az anyavállalatot terheli e vélelem megdöntése olyan bizonyítékok nyújtásával, amelyek alkalmasak a leányvállalat önállóságának alátámasztására.
(vö. 198–199. pont)
14. A Bizottság a határozatai rendelkező részében állapítja meg az általa szankcionált vagy megállapított jogsértések jellegét és terjedelmét. Ami különösen a jogsértések hatályát és jellegét illeti, főszabály szerint a rendelkező rész, és nem az indokolás a mérvadó. Kizárólag abban az esetben lehet a megtámadott határozat rendelkező részét az indokolás alapján értelmezni, ha a rendelkező részben használt kifejezések nem egyértelműek. E tekintetben semmilyen ellentmondást nem tartalmaz a határozat olyan rendelkező része, amely megjelöli a versenyszabályokat sértő magatartások jellegét, időtartamát és elkövetőit, és az utóbbiakat felszólítja az e magatartások jövőbeni elkövetésétől való tartózkodásra.
(vö. 210–212. pont)
15. Egyedül az Elsőfokú Bíróság dönthet az előtte folyamatban lévő üggyel kapcsolatban a rendelkezésére álló információk kiegészítésének esetleges szükségességéről. Még ha a keresetlevélben megfogalmazott, tanúkihallgatásra irányuló indítvány pontosan meg is jelöli, hogy mely tényekre vonatkozóan, illetve milyen okokból szükséges a tanút vagy tanúkat kihallgatni, az Elsőfokú Bíróságnak kell értékelnie az indítvány helytállóságát a jogvita tárgyára és a megnevezett tanúk kihallgatásának szükségességére tekintettel. Így ha az Elsőfokú Bíróság úgy véli, hogy megfelelően tud dönteni úgy az írásbeli, mint a szóbeli szakasz során előadott megállapítások, jogalapok és érvek alapján, elutasíthatja a tanúkihallgatásra irányuló indítványt.
(vö. 216–218. pont)