A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (negyedik tanács)
2015. november 11.(*)
„2010/30/EU irányelv – Az energiával kapcsolatos termékek energia‑ és egyéb erőforrás‑fogyasztásának címkézéssel és szabványos termékismertetővel történő jelölése – 665/2013/EU felhatalmazáson alapuló rendelet – A Bizottság hatásköre – Egyenlő bánásmód – Indokolási kötelezettség”
A T‑544/13. sz. ügyben,
a Dyson Ltd (székhelye: Malmesbury [Egyesült Királyság], képviselik: F. Carlin barrister, valamint E. Batchelor és M. Healy solicitors)
felperesnek
az Európai Bizottság (képviselik: E. White és K. Herrmann, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen
a 2010/30/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a porszívók energiafogyasztásának címkézése tekintetében történő kiegészítéséről szóló, 2013. május 3‑i 665/2013/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (HL L 192., 1. o.) megsemmisítése iránti kérelme tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (negyedik tanács),
tagjai: M. Prek elnök, I. Labucka (előadó) és V. Kreuschitz bírák,
hivatalvezető: C. Heeren tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2015. február 4‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet
1 A jelen kereset a 2010/30/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a porszívók energiafogyasztásának címkézése tekintetében történő kiegészítéséről szóló, 2013. május 3‑i 665/2013/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (HL L 192., 1. o., a továbbiakban: megtámadott rendelet) megsemmisítésére irányul, amely keresetet a felperes, az angol jog szerint bejegyzett, világszerte 4400 személyt foglalkoztató, és porzsák nélkül működő porgyűjtővel ellátott háztartási porszívókat fejlesztő, gyártó és azokat több mint hatvan országban forgalmazó Dyson Ltd terjesztett elő.
Jogi háttér
2 A megtámadott rendeletet az Európai Bizottság fogadta el az energiával kapcsolatos termékek energia‑ és egyéb erőforrás‑fogyasztásának címkézéssel és szabványos termékismertetővel történő jelöléséről szóló, 2010. május 19‑i 2010/30/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek (HL L 153., 1. o.) a porszívók energiafogyasztásának címkézése tekintetében történő kiegészítése érdekében.
A 2010/30 irányelv
3 A 2010/30 irányelv az 1. cikkének (1) és (2) bekezdés értelmében „létrehozza a használat közbeni energia‑ és adott esetben egyéb alapvetőerőforrás‑fogyasztásra vonatkozó, különösen címkézés és szabványos termékismertető révén történő végfelhasználói tájékoztatásra, valamint az energiával kapcsolatos termékeket érintő kiegészítő információra vonatkozó nemzeti intézkedések összehangolásának kereteit, lehetővé téve ezáltal a végfelhasználók számára, hogy hatékonyabb termékeket választhassanak”, mivel az irányelvet „azokra az energiával kapcsolatos termékekre kell alkalmazni, amelyek használatuk során jelentős közvetlen vagy közvetett hatással vannak az energia‑ és – adott esetben – egyéb alapvetőerőforrás‑fogyasztásra”.
4 A 2010/30 irányelv 5. cikkének a) pontja szerint a tagállamok biztosítják, hogy „a felhatalmazáson alapuló jogi aktus hatálya alá tartozó termékeket forgalomba hozó vagy használatba vevő szállítók az […] irányelvnek és a felhatalmazáson alapuló jogi aktusnak megfelelően címkét és adatlapot bocsássanak rendelkezésre”.
5 A 2010/30 irányelv „Felhatalmazáson alapuló jogi aktusok” című 10. cikke az alábbiak szerint rendelkezik:
„(1) A címkére és az adatlapra vonatkozó részleteket a Bizottság a 11., 12. és 13. cikkel összhangban, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok útján határozza meg, az e cikk szerinti egyes terméktípusok vonatkozásában.
Ha egy termék megfelel a (2) bekezdésben felsorolt kritériumoknak, annak egy, a (4) bekezdéssel összhangban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktus hatálya alá kell tartoznia.
A felhatalmazáson alapuló jogi aktusoknak a használat közbeni energia‑ és egyéb alapvetőerőforrás‑fogyasztásról a címkén és az adatlapon megadott tájékoztatásra vonatkozó rendelkezéseinek lehetővé kell tenniük a végfelhasználók számára, hogy tájékozottabb vásárlói döntéseket hozhassanak, a piacfelügyeleti hatóságok számára pedig, hogy ellenőrizhessék, a termékek megfelelnek‑e a megadott tájékoztatásnak.
Ha egy felhatalmazáson alapuló jogi aktus rendelkezéseket tartalmaz mind a termék energiahatékonyságára, mind alapvetőerőforrás‑fogyasztására vonatkozóan, a címke megjelenésének és tartalmának a termék energiahatékonyságát kell hangsúlyoznia.
(2) Az (1) bekezdésben említett kritériumok a következők:
a) a rendelkezésre álló legfrissebb adatok alapján és az uniós piacon forgalmazott mennyiségek ismeretében a termékeknek jelentős potenciállal kell rendelkezniük az energia‑ és – adott esetben – egyéb alapvetőerőforrás‑megtakarítást illetően;
b) a piacon hozzáférhető, rendeltetésükben egyenértékű termékeknek jelentős eltérést kell mutatniuk a vonatkozó teljesítményszintek tekintetében;
c) a Bizottság figyelembe veszi a releváns uniós jogszabályokat és önszabályozást – így például az önkéntes megállapodásokat –, amelyek várhatóan gyorsabban vagy kisebb költséggel valósítják meg a politikai célkitűzéseket, mint a kötelező előírások.
(3) Felhatalmazáson alapuló jogi aktus tervezetének elkészítésekor a Bizottság:
a) figyelembe veszi a 2009/125/EK irányelv I. mellékletének 1. részében felsoroltak közül azokat a környezetbarát paramétereket, amelyeket a 2009/125/EK irányelv alapján elfogadott, vonatkozó végrehajtási intézkedés lényegesnek minősít, és amelyek relevánsak a végfelhasználó számára a termékhasználat során;
b) értékeli a jogi aktus hatását a környezetre, a végfelhasználókra és a gyártókra, beleértve a kis‑ és középvállalkozásokat (kkv‑k) is, az Unión kívüli piacokon is fennálló versenyképesség, az innováció, a piacra jutás és a költség‑haszon arány tekintetében;
c) megfelelő konzultációt folytat az érdekeltekkel;
d) meghatározza a végrehajtás időpontját, a fokozatos vagy átmeneti intézkedéseket vagy időszakokat, figyelembe véve különösen a kkv‑kre vagy az elsősorban kkv‑k által gyártott egyes termékcsoportokra gyakorolt lehetséges hatásokat.
(4) A felhatalmazáson alapuló jogi aktusoknak meg kell határozniuk különösen a következőket:
a) a szabályozandó termékek típusának pontos meghatározása;
b) az 1. cikk (1) bekezdésében említett információ megszerzéséhez alkalmazandó mérési szabványok és módszerek;
c) az 5. cikkben előírt műszaki dokumentáció részletei;
d) a 4. cikkben említett címke megjelenése és tartalma, azzal, hogy a címkének lehetőség szerint egységes megjelenési jellemzőkkel kell rendelkeznie az egyes termékcsoportokon belül, és minden esetben jól láthatónak és olvashatónak kell lennie. A címke formátumának alapként meg kell tartania az A‑tól G‑ig terjedő besorolást; a besorolás fokozatainak a végfelhasználó szemszögéből nézve jelentős energia‑ és költségmegtakarításoknak kell megfelelniük.
Ha a műszaki fejlődés megkívánja, három további osztállyal bővíthető a besorolás. E további osztályok: A+, A++, és A+++ a leghatékonyabb osztály esetében; elvileg az osztályok teljes száma hétre fog korlátozódni, kivéve ha ennél több osztályban vannak még termékek.
A színskála legfeljebb hét különböző színből áll, a sötétzöldtől a pirosig. Minden esetben kizárólag a legmagasabb osztály színkódja lehet sötétzöld. Ha hétnél több osztály van, akkor kizárólag a piros színt lehet többször használni.
A besorolást felül kell vizsgálni különösen akkor, ha a belső piacon a termékek jelentős aránya eléri a két legmagasabb energiahatékonysági osztályt, és a termékek további megkülönböztetése révén további megtakarítások érhetők el.
A termékek lehetséges újrabesorolásának részletes kritériumait – adott esetben – eseti alapon kell meghatározni, a vonatkozó, felhatalmazáson alapuló jogi aktusban;
e) […]
f) az adatlap tartalma és – adott esetben – formája és egyéb részletei, vagy a 4. cikkben és az 5. cikk c) pontjában meghatározott további információ. A címkén feltüntetett információnak szerepelnie kell az adatlapon is;
g) a reklámozásra szolgáló címke részletes tartalma, beleértve a szóban forgó termék energiaosztályát és egyéb lényeges teljesítményszintjét (‑szintjeit) is, olvasható és jól látható formában;
h) adott esetben a címkén feltüntetendő besorolás(ok) érvényességi ideje, a d) ponttal összhangban;
i) a címkén és az adatlapokon szereplő nyilatkozatokban foglalt pontossági szint;
j) a felhatalmazáson alapuló jogi aktus értékelésének és lehetséges felülvizsgálatának időpontja, figyelemmel a technológiai fejlődés ütemére.”
6 A 2010/30 irányelvnek „A felhatalmazás gyakorlása” című 11. cikke a következőket mondja ki:
„(1) A Bizottság felhatalmazást kap a 10. cikkben említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására. Ez a felhatalmazás a 2010. június 19‑én kezdődő ötéves időszakra vonatkozik. A Bizottság legkésőbb hat hónappal az ötéves időszak vége előtt jelentést készít a felhatalmazásról. Amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács a 12. cikk szerint nem vonja vissza a felhatalmazást, akkor az a korábbinak megfelelő időtartamra automatikusan meghosszabbodik.
(2) A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően arról egyidejűleg értesíti az Európai Parlamentet és a Tanácsot.
[…]”
A megtámadott rendelet
7 A 2010/30 irányelvnek a porszívók energiafogyasztásának címkézése tekintetében történő kiegészítése érdekében a Bizottság 2013. május 3‑án elfogadta a megtámadott rendeletet.
8 A megtámadott rendelet az 1. cikkének (1) bekezdése szerint „címkézési és kiegészítő termékinformációs követelményeket állapít meg a villamos hálózatról működtethető porszívókra vonatkozóan, beleértve a hibrid hajtású porszívókat is”.
9 A megtámadott rendeletnek „A szállítók kötelezettségei és időütemezésük” című 3. cikke a következőképpen rendelkezik:
„(1) A szállítók kötelesek gondoskodni arról, hogy 2014. szeptember 1‑jétől:
a) minden porszívó el legyen látva egy, a II. mellékletben meghatározott formai és tartalmi követelményeket kielégítő nyomtatott címkével;
b) a terméket egy, a II. melléklet szerinti termékismertető adatlap kísérje;
c) a IV. mellékletben meghatározott műszaki dokumentációt kérésre a tagállami hatóságok és a Bizottság megkapják;
d) ha egy adott porszívómodellre vonatkozó reklámanyag energiafogyasztással vagy vételárral kapcsolatos információkat tartalmaz, akkor ez a reklámanyag tartalmazza az energiahatékonysági osztály megjelölését is;
e) az egyes porszívómodellek sajátos műszaki jellemzőit ismertető műszaki promóciós anyagokban szerepeljen az adott készülékek energiahatékonysági osztálya.
(2) A II. mellékletben meghatározott kivitelű címkéket a következő időütemezés szerint kell alkalmazni:
a) a 2014. szeptember1‑je után forgalomba hozott porszívókra a II. mellékletben meghatározott 1. címkét kell felhelyezni;
b) a 2017. szeptember1‑je után forgalomba hozott porszívókra a II. mellékletben meghatározott 2. címkét kell felhelyezni.”
10 A megtámadott rendelet „Mérési módszerek” című 5. cikke kimondja, hogy „[a] 3. és a 4. cikkben felsorolt információkat a VI. melléklet szerinti megbízható, pontos és megismételhető, az általánosan korszerűként elfogadott mérési és számítási módszertanhoz igazodó mérési és számítási eljárásokkal kell megállapítani”.
11 A megtámadott rendelet „Felülvizsgálat” című 7. cikke a következőképpen rendelkezik:
„A Bizottság ezt a rendeletet a technológiai haladás fényében legkésőbb a hatálybalépése után öt évvel felülvizsgálja. Ennek során megvizsgálja különösen a VII. mellékletben meghatározott ellenőrzési tűréseket, azt, hogy a teljes értékű akkumulátoros porszívókat indokolt‑e a rendelet hatálya alá vonni, valamint azt, hogy lehetséges‑e az éves energiafogyasztásra, a porfelszívásra és a porvisszabocsátásra vonatkozóan olyan mérési módszereket alkalmazni, amelyek üres helyett részlegesen telített porgyűjtővel végrehajtott méréseken alapulnak.”
12 A megtámadott rendelet VI. mellékletének 1. pontja szerint:
„Az e rendeletben foglalt követelmények teljesülése és teljesülésük ellenőrzése céljából végzett méréseket és számításokat olyan megbízható, pontos és megismételhető módszerekkel kell végezni, amelyek figyelembe veszik az általánosan korszerűként elfogadott mérési és számítási módszereket, ideértve az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett hivatkozási számú harmonizált szabványokban található módszereket is. E méréseknek és számításoknak meg kell felelniük az e mellékletben meghatározott műszaki fogalommeghatározásoknak, feltételeknek, összefüggéseknek és paramétereknek.”
13 A megtámadott rendeletet az Európai Unió Hivatalos Lapjában 2013. július 13‑án tették közzé.
Az eljárás és a felek kérelmei
14 A Törvényszék Hivatalához 2013. október 7‑én benyújtott keresetlevelével a felperes a megtámadott rendelet megsemmisítését kérte a Törvényszéktől.
15 A Törvényszék Hivatalához ugyanazon a napon benyújtott külön iratban a felperes gyorsított eljárás iránti kérelmet terjesztett elő a Törvényszék 1991. május 2‑i eljárási szabályzata 76a. cikkének 1. §‑a alapján.
16 A Bizottság a Törvényszék Hivatalához 2013. október 31‑én benyújtott levelében előterjesztette a felperes gyorsított eljárás iránti kérelemével kapcsolatos észrevételeit.
17 A Törvényszék a 2013. november 26‑i határozatában elutasította a felperes gyorsított eljárásban való döntéshozatal iránti kérelmét.
18 Az előadó bíró jelentése alapján a Törvényszék 2014. november 21‑én úgy határozott, hogy a szóbeli szakaszt megnyitja.
19 A Törvényszék a 2015. február 4‑i tárgyaláson meghallgatta a felek szóbeli előterjesztéseit és az általa feltett szóbeli kérdésekre adott válaszaikat.
20 A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
– semmisítse meg a megtámadott rendeletet;
– a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.
21 A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
A jogkérdésről
22 A felperes a keresete alátámasztására három jogalapra hivatkozik. Az elsőt a Bizottság hatáskörének hiányára, a másodikat a megtámadott rendelet indokolásának hiányára, a harmadikat pedig az egyenlő bánásmód elvének megsértésére alapítja.
23 A Törvényszék megállapítja, hogy először is az első jogalapot, majd a harmadik jogalapot, végül pedig a második jogalapot kell megvizsgálni.
A Bizottság hatáskörének hiányára alapított, első jogalapról
24 A felperes az első jogalapban azt állítja, hogy a megtámadott rendelet jogellenes, mivel a Bizottság túllépte az irányelvből eredő hatáskörét.
25 Az első jogalap két részre bontható.
26 Az első részben a felperes különösen azt állítja, hogy a megtámadott rendelet megtéveszti a fogyasztókat a porszívó energiahatékonyságával kapcsolatban.
27 A második részben a felperes azt rója fel a Bizottságnak, hogy a megtámadott rendeletben nem írta elő a használat során elhasználódó alapvető erőforrásokról, így a porzsákokról és a szűrőkről való tájékoztatás kötelezettségét.
Az első jogalap elfogadhatóságáról
28 A Bizottság, anélkül hogy kifejezetten hivatkozna az első jogalap elfogadhatatlanságára, felveti az elfogadhatóság kérdését, amennyiben megjegyzi, hogy bár a felperes a 2010/30 irányelv 10. cikkének (1) bekezdésére tekintettel a Bizottság hatáskörének hiányára hivatkozik, valójában azt állítja, hogy a megtámadott rendelet összeegyeztethetetlen e rendelkezéssel. Ugyanis nem azzal érvel, hogy a megtámadott rendelet olyan kötelezettségeket állapít meg, vagy olyan követelményeket, illetve feltételeket ír elő, amelyek meghaladják azt, mint amelyeknek megállapítására vagy előírására a Bizottság jogosult lenne, hanem csupán a 2010/30 irányelv 10. cikke (1) bekezdésének egy részletét idézi annak alátámasztására, hogy az energiahatékonyság mérési módszerét részlegesen telített porgyűjtővel végzett tesztek alapján kellett volna meghatároznia, és a porzsákokat és a szűrőket mint alapvető erőforrásokat illetően követelményeket kellett volna előírnia.
29 A felperes tehát a Bizottságnak az irányelvből fakadó felhatalmazása végrehajtásának keretében végzett tényfeltárását és szabályozási választását vitatja, a Bizottság azonban a Törvényszék mérlegelésére bízza annak eldöntését, hogy az első jogalapot ezek alapján elfogadhatatlannak kell‑e nyilvánítani az 1991. május 2‑i eljárási szabályzat 44. cikke 1. §‑ának c) pontjában meghatározott követelmény be nem tartása miatt.
30 Amennyiben a Bizottság arra kéri a Törvényszéket, hogy értékelje az első jogalap elfogadhatóságát, kétségkívül e jogalap elfogadhatatlanságára való kifejezett hivatkozás nélkül, annak elfogadhatóságát azt megelőzően kell megvizsgálni, hogy adott esetben a megalapozottságának értékelésére sor kerülne.
31 Lényegében a Bizottság azt állítja, hogy az első jogalap, mivel nem a Bizottság hatáskörének, hanem a megtámadott rendelet anyagi jogi jogszerűségének vizsgálatára irányul, szükségszerűen nem tesz eleget az 1991. május 2‑i eljárási szabályzat 44. cikke 1. §‑ának c) pontjában meghatározott követelményeknek.
32 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy e rendelkezésnek a Törvényszék új eljárási szabályzata 76. cikkének d) pontja szerinti változata értelmében a keresetlevél „tartalmazza […] a jogvita tárgy[át], a […] jogalapok[at] és érvek[et], valamint az említett jogalapok rövid ismertetés[ét]”.
33 Márpedig meg kell állapítani, hogy a jelen ügyben a keresetlevél megfelel az új eljárási szabályzat 76. cikkének d) pontjában meghatározott követelményeknek.
34 Igazából ugyanis nem vitatható, hogy a felperes a keresetlevél 2. pontjában meghatározta, mégpedig egyértelműen, a jogvita tárgyát, a keresetlevél 66–102. pontjában pedig kifejtette, legalábbis röviden, a kereset alátámasztására felhozott jogalapokat, köztük a Bizottság hatáskörének hiányára alapított első jogalapot a keresetlevél 66–84. pontjában, hiszen az ezen jogalap alátámasztására felhozott, és a keresetlevélben kifejtett érvek hatásosságától függetlenül, ha valamely érv adott esetben hatástalan, ez egyáltalán nem befolyásolja azon jogalap elfogadhatóságát, amelynek alátámasztására ezt az érvet felhozták.
35 Ennélfogva a kereset első jogalapja, amennyiben a Bizottság hatáskörének hiányára alapít, az új eljárási szabályzat 76. cikkének d) pontjában előírt követelményekre tekintettel elfogadható.
Az első jogalap érdeméről
36 Mindenekelőtt meg kell jegyezni, hogy a Törvényszék előtti eljárás felperesének beadványaiból egyértelműen kitűnik, hogy a felperes az első jogalapjában nem a Bizottság felhatalmazáson alapuló rendelet elfogadását illető hatáskörének hiányára hivatkozik, hanem lényegében inkább e hatáskör gyakorlását kifogásolja.
37 Ezért a Törvényszék úgy látja, hogy a felperes az első jogalapjában a Bizottság által a megtámadott rendelet elfogadása során elkövetett nyilvánvaló mérlegelési hibával érvel.
– Előzetes megfontolások a bírósági felülvizsgálat intenzitásáról és a 2010/30 irányelv céljairól
38 Elöljáróban emlékeztetni kell elsősorban arra, hogy az Európai Unió Bírósága az uniós hatóságok számára széles körű mérlegelési jogkört ismert el a ráruházott hatáskörök gyakorlása során, amennyiben a magatartásuk politikai, gazdasági és szociálpolitikai döntéseket igényel, illetve amennyiben összetett értékelést és mérlegelést kell végezniük. Mindazonáltal az uniós jogalkotónak a választását még ilyen jogkör birtokában is objektív és a szóban forgó szabályozás által követett célnak megfelelő megfontolásokra kell alapoznia, tekintetbe véve a szóban forgó aktus elfogadásakor rendelkezésre álló valamennyi ténybeli elemet, illetve műszaki és tudományos adatot (lásd: 2008. december 16‑i Arcelor Atlantique és Lorraine és társai ítélet, C‑127/07, EBHT, EU:C:2008:728, 57. és 58. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
39 Az állandó ítélkezési gyakorlattal összhangban, mivel az uniós hatóságok, különösen a tudományos és technikai rend fölöttébb összetett tényeinek értékelésében, széles mérlegelési jogkörrel rendelkeznek az általuk tett intézkedések természete és terjedelme meghatározásának tekintetében, az uniós bíróság felülvizsgálatának annak vizsgálatára kell korlátozódnia, hogy az ilyen jogkör gyakorlása nem volt‑e nyilvánvalóan hibás, vagy nem követtek‑e el hatáskörrel való visszaélést, illetve hogy e hatóságok nem lépték‑e nyilvánvalóan túl a mérlegelési jogkörüket (2011. július 21‑i Etimine‑ítélet, C‑15/10, EBHT, EU:C:2011:504, 60. pont).
40 Másodsorban a 2010/30 irányelv céljait illetően először is ki kell emelni, hogy az irányelv (4) és (5) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy ennek célja „[a]z energiával kapcsolatos termékek hatékonyságának javítása […] tájékozott vásárlói választások révén”, hiszen [a]z egyes, energiával kapcsolatos termékek energiafogyasztására vonatkozó pontos, megfelelő és összehasonlítható információnak az olyan termékek javára kell befolyásolnia a végfelhasználók választását, amelyek kevesebb energiát és egyéb alapvető erőforrást fogyasztanak vagy közvetetten kevesebb fogyasztást eredményeznek használat során”, ily módon egyrészt „ösztönözve a gyártókat arra, hogy lépéseket tegyenek az általuk gyártott termékek által fogyasztott energia és egyéb alapvető erőforrás mennyiségének csökkentésére”, másrészt pedig „[k]özvetetten ösztön[özve] a termékek […] hatékony használatára is”, így ez az információ hozzájárul „az EU 20%‑os energiahatékonysági céljának”.
41 Továbbá a 2010/30 irányelv (13) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy „[a]z energiával kapcsolatos termékek használatuk során közvetlen vagy közvetett hatással vannak az energiaforrások széles körének fogyasztására, amelyek közül a villamos energia és a földgáz a legfontosabbak”, így indokolt, hogy a 2010/30 irányelv „hatálya kiterjedjen az olyan energiával kapcsolatos termékekre, amelyek használat során közvetlen vagy közvetett hatással vannak bármely fajta energiaforrás fogyasztására”.
42 Végül a 2010/30 irányelv (14) preambulumbekezdése kimondja, hogy „[a]zon energiával kapcsolatos termékeket, amelyek használat során jelentős közvetlen vagy közvetett hatást gyakorolnak az energia‑ vagy – adott esetben – egyéb alapvetőerőforrás‑fogyasztásra, és amelyek esetében kellő mozgástér van a hatékonyság növelésére, indokolt valamely felhatalmazáson alapuló jogi aktus hatálya alá vonni, ha a címkézés útján történő tájékoztatásnyújtás a végfelhasználókat hatékonyabb termékek vásárlására ösztönözheti”.
43 E megfontolások fényében kell értékelni a lényegében nyilvánvaló mérlegelési hibára alapított első jogalap megalapozottságát.
– Az első jogalap első részéről
44 Az első jogalap első részében a felperes azt állítja, hogy az üres porgyűjtővel végrehajtott teszteket előíró, megtámadott rendelet alkalmazása elsősorban pontatlan információkhoz vezet, másodsorban ahhoz, hogy a szolgáltatandó információk nem tartalmazzák a „használat során” mért energiahatékonysági adatokat, harmadsorban nem ösztönzi a gyártókat arra, hogy a porszívó energiahatékonyságának növelése érdekében beruházásokat végezzenek, negyedsorban pedig olyan címkék alkalmazásához vezet, amelyek nem teszik lehetővé az energiafogyasztás csökkentésére irányuló cél elérését, hanem éppen ellenkezőleg, az energiafogyasztás növekedésével járnak.
45 Elsősorban a felperes lényegében azt rója fel a Bizottságnak, hogy megtéveszti a fogyasztókat a porszívó energiahatékonyságával kapcsolatban, amennyiben a takarításhatékonyságot kizárólag üres porgyűjtővel végrehajtott tesztekkel mérik.
46 Igaz, nem zárható ki, hogy egy olyan porszívó porfelszívó teljesítménye, amelynek porgyűjtője részlegesen telítve van, ezáltal pedig az ebből fakadó energiahatékonysága a por felgyülemlésével csökken.
47 Mindazonáltal nem róható fel a Bizottságnak az, hogy nem követelte meg a részlegesen telített porgyűjtővel végzett teszteket, amennyiben széles mérlegelési jogkörében eljárva úgy értékelhette, hogy ezek a tesztek még nem lettek volna megbízhatók, pontosak és megismételhetők.
48 Egyébiránt, és attól függetlenül, hogy a tesztek kidolgozása tekintetében a Bizottság széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik, meg kell jegyezni, hogy a részlegesen telített porgyűjtővel végzett teszt megismételhető jellegét illetően a Bizottság arra hivatkozik, hogy nem állnak rendelkezésre a laboratóriumok közötti „kör”‑tesztek, amelyek lehetővé tennék a megismételhetőség meghatározását.
49 E tekintetben, jóllehet a felperes számos érvet hoz fel a részlegesen telített porgyűjtővel végzett teszt megbízhatóságának és pontosságának alátámasztására, az említett teszt megismételhetősége mégis kétséges marad.
50 Amint ugyanis azt a Bizottság helyesen megjegyzi, a tesztek megismételhetőségének megállapításához a gyakorlatban az szükséges, hogy legyenek olyan, laboratóriumok között végzett úgynevezett körtesztek, amelyek az egységes minta alapján a különböző laboratóriumokban ismételten elvégzett tesztek során kapott eredmények állandóságát biztosítják.
51 Márpedig meg kell állapítani, hogy a felperes csupán egyetlen olyan, laboratóriumban végzett tesztre hivatkozik, amely véleménye szerint bizonyítja a megismételhetőséget, úgyhogy a részlegesen telített porgyűjtővel végzett teszt megismételhetősége nem kellően bizonyított ahhoz, hogy megállapítható legyen a Bizottság által elkövetett nyilvánvaló mérlegelési hiba.
52 Ráadásul, a felperes kijelentésével ellentétben, a laboratóriumok közötti „körteszteket” elvégezték az üres porgyűjtővel végrehajtott tesztek esetében, amint az a megtámadott rendelet elfogadását megelőzően a Bizottság által végzett hatásvizsgálatból kitűnik, úgyhogy a megismételhetőségük bizonyított.
53 Ennélfogva nem állapítható meg a korlátozott bírósági felülvizsgálat keretében, hogy a Bizottság nyilvánvaló mérlegelési hibát követett el, amikor a részlegesen telített porgyűjtővel végzett teszt helyett az üres porgyűjtővel végzett tesztet részesítette előnyben.
54 Így a felperesnek lényegében a tesztek üres porgyűjtővel való elvégzésének kötelezettségével kapcsolatos, nyilvánvaló mérlegelési hibára alapított kifogását el kell utasítani.
55 Másodsorban a felperes lényegében azt rója fel a Bizottságnak, hogy nem követelte meg a porszívók használat közbeni energiahatékonyságára vonatkozó információkat, amennyiben az üres porgyűjtővel végzett tesztek a tényleges használat melletti energiahatékonyság kimutatását nem tették lehetővé.
56 E tekintetben kétséget kizáróan emlékeztetni kell arra, hogy a 2010/30 irányelv a (2), (5), (13), (14) és (19) preambulumbekezdése értelmében az 1. cikkének (1) bekezdése előírja a „használat közbeni” energia‑ és adott esetben egyéb alapvetőerőforrás‑fogyasztásra vonatkozóan a végfelhasználók tájékoztatását, a (2) bekezdése pedig azt, hogy a 2010/30 irányelv azokra az energiával kapcsolatos termékekre alkalmazandó, amelyek „használatuk során” jelentős közvetlen vagy közvetett hatással vannak az energia‑ és – adott esetben – egyéb alapvetőerőforrás‑fogyasztásra (lásd még a 2010/30 irányelv 2. cikkének a), c), e) és f) pontját, 3. cikke (1) bekezdésének b) pontját, és 4. cikkének a) pontját).
57 Hasonlóképpen a 2010/30 irányelv 10. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdése a felhatalmazáson alapuló jogi aktusoknak a „használat közbeni” energia‑ és egyéb alapvető erőforrás‑fogyasztásról a címkén és az adatlapon megadott tájékoztatásra vonatkozó rendelkezéseire hivatkozik.
58 Nyilvánvaló, hogy amennyiben a porszívók energiahatékonyságának mérését üres porgyűjtővel végzett tesztek alapján folytatják le, nem kizárt, hogy a porszívót nem használták a teszt elvégzése előtt.
59 Mégis a felperes ezzel kapcsolatos érvelése a „használat közben” fogalom túl tág értelmezésén alapul, hiszen nehezen elképzelhető valamely porszívó takarításhatékonyságának mérése annak használata nélkül, még ha első használatról is van szó.
60 Ennélfogva a felperesnek lényegében a porszívó „használat közbeni” hatékonyságára vonatkozó információ hiányát illető nyilvánvaló mérlegelési hibára alapított kifogását el kell utasítani.
61 Harmadsorban a felperes lényegében úgy véli, hogy a megtámadott rendelet jogellenes, mivel nem ösztönzi a porszívógyártókat az energiahatékonyság javítása szempontjából legjobb terv kiválasztására.
62 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a megtámadott rendelet 7. cikke előírja, hogy a Bizottság ezt a rendeletet a technológiai haladás fényében legkésőbb a hatálybalépése után öt évvel felülvizsgálja, és hogy ennek során megvizsgálja, hogy lehetséges‑e olyan mérési módszereket alkalmazni, amelyek üres helyett részlegesen telített porgyűjtővel végrehajtott méréseken alapulnak.
63 Ennélfogva e kifogás elutasításához elegendő azt megállapítani, hogy a felperes által előadottakkal ellentétben a „porzsákos” porszívókat gyártóknak kell kidolgozniuk a megtámadott rendelet 7. cikke értelmében vett, lehetséges jövőbeni fejlesztéseket.
64 Ezáltal nem állapítható meg, hogy a megtámadott rendelet nem ösztönzi a porszívógyártókat az energiahatékonyság javítása szempontjából legjobb terv kiválasztására.
65 Így a felperesnek lényegében a porszívógyártóknak az energiahatékonyság javítására való ösztönzésének hiányát illető nyilvánvaló mérlegelési hibára alapított kifogását is el kell utasítani.
66 Negyed‑ és utolsósorban, a felperes lényegében azt rója fel a Bizottságnak, hogy a megtámadott rendeletben olyan tájékoztatási kötelezettségeket állapított meg, amelyek nem teszik lehetővé az energiafogyasztás csökkentésére irányuló cél elérését, hanem éppen ellenkezőleg, az energiafogyasztás növekedésével járnak.
67 E kifogás elutasításához elegendő azt megjegyezni, hogy olyan, rendkívül spekulatív adatokon nyugszik, amelyek alapján nem állapítható meg a megtámadott rendelettel kapcsolatos nyilvánvaló mérlegelési hiba.
68 Következésképpen, a felperesnek lényegében az energiafogyasztás csökkentésére irányuló cél elérését lehetővé nem tevő, hanem éppen ellenkezőleg, az energiafogyasztás növekedésével járó tájékoztatási kötelezettségekkel kapcsolatos nyilvánvaló mérlegelési hibára alapított kifogását szintén el kell utasítani.
69 Ennélfogva az első jogalapnak lényegében a nyilvánvaló mérlegelési hibára alapított első részét el kell utasítani.
70 Következésképpen az első jogalap első részét el kell utasítani.
– Az első jogalap második részről
71 Az első jogalap második részében a felperes azt rója fel a Bizottságnak, hogy nem írta elő a fogyóeszközök használatára vonatkozó tájékoztatás kötelezettségét, holott a 2010/30 irányelv 10. cikkének (1) bekezdése értelmében erre köteles lett volna.
72 Az első jogalap második részében a felperes lényegében azt állítja, hogy a Bizottság nyilvánvaló mérlegelési hibát követett el, amikor nem írta elő a fogyóeszközök, vagyis a porzsákok és szűrők használatára vonatkozó tájékoztatás kötelezettségét, holott egyrészt a Bizottság köteles lett volna azt belefoglalni a használat során elhasználódó alapvető erőforrásokra vonatkozóan a fogyasztóknak nyújtott tájékoztatásba, másrészt pedig, mivel a porzsákok és szűrők a használat során elhasználódó alapvető erőforrásoknak minősülnek.
73 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a 2010/30 irányelv 1. cikkének (2) bekezdéséből kitűnik, hogy az irányelv „azokra az energiával kapcsolatos termékekre alkalmazandó, amelyek használatuk során jelentős közvetlen vagy közvetett hatással vannak az energia‑ és – adott esetben – egyéb alapvetőerőforrás‑fogyasztásra”.
74 Ugyanakkor a 2010/30 irányelv 2. cikkének c) pontja szerint az ezen irányelv értelmében vett „egyéb alapvető erőforrások” alá tartozik a „víz, vegyi anyagok, vagy bármely más anyag, amelyet a termék a rendeltetésszerű használat során fogyaszt”.
75 Márpedig nem állítható teljes komolysággal, hogy a szóban forgó fogyóeszközök, vagyis a porzsákok és szűrők, a 2010/30 irányelv 2. cikkének c) pontja értelmében vett víznek, vegyi anyagoknak vagy bármely más anyagnak tekintendők.
76 Így a felperesnek lényegében a fogyóeszközökkel kapcsolatos tájékoztatás hiányát illető nyilvánvaló mérlegelési hibára alapított kifogását el kell utasítani.
77 Következésképpen az első jogalap második részét, ennélfogva pedig az első jogalapot teljes egészében el kell utasítani.
Az egyenlő bánásmód elvének megsértésére alapított, harmadik jogalapról
78 A kereset harmadik jogalapjában a felperes azt állítja, hogy a Bizottság megsértette az egyenlő bánásmód elvét.
79 A felperes szerint a Bizottság azáltal sértette meg az egyenlő bánásmód elvét, hogy előnyben részesítette a „porzsákos” porszívókat a „porzsák nélküli” porszívókkal, illetve a „ciklonrendszerű” porszívókkal szemben, hiszen a porfelszívás erősségének eltömődés okozta csökkenése, ami különösen a „porzsákos” porszívók sajátja, nem mutatható ki a „por nélkül” végzett tesztek alapján. Ráadásul ezek a tesztek nem tették lehetővé azon „porzsák nélküli” porszívókat és a „ciklonrendszerű” porszívókat gyártók által megvalósított fejlesztések figyelembevételét, amelyek közül néhány képes az eltömődés elkerülésére és a használat során állandó szívóhatás fenntartására.
80 A megtámadott rendeletben a Bizottság a porszívók takarításhatékonyságának mérésére egy egységes, „üres porgyűjtővel” végzett tesztet írt elő, mind a „ciklonrendszerű”, mind pedig a „porzsák nélküli” porszívók tekintetében, így figyelmen kívül hagyta azt, hogy a „ciklonrendszerű” porszívókkal ellentétben a „porzsákos” porszívókat nem lehet „üres porzsákkal” tesztelni, mivel ezek a porszívók a használat során apránként megtelnek porral.
81 Így, míg a „ciklonrendszerű” porszívók kifejezetten arra hivatottak, hogy csökkentsék a porfelgyülemlés folytán fellépő energiahatékonysági visszaesést, a „porzsákos” porszívók energiahatékonysága csökken a porfelgyülemlés folytán a porzsák pórusainak eldugulása miatt, amely eltérést a megtámadott rendeletben előírt „üres porgyűjtővel” végzett tesztek nem tükrözik.
82 Ebből az következik, hogy a megtámadott rendelet előnyben részesíti a „porzsákos” porszívókat a „ciklonrendszerű” porszívókkal szemben.
83 A Bizottság a maga részéről azt állítja, hogy a megtámadott rendelet nem írja elő, hogy a porszívóteszteket üres porgyűjtővel kell elvégezni, hiszen csupán megbízható, pontos és megismételhető, az általánosan korszerűként elfogadott mérési és számítási módszertanhoz igazodó mérési és számítási eljárások alkalmazását követeli meg, jóllehet ilyen módszerek még nem léteznek a porral teli porgyűjtők esetében.
84 A Bizottság szerint nem kellett megvárnia az ilyen módszerek kidolgozását ahhoz, hogy egy, a porszívók energiafogyasztásának címkézésére vonatkozó rendeletet elfogadjon, hiszen ellenkező esetben elképzelhető lenne, hogy soha nem kerülne abba a helyzetbe, hogy e téren jogszabályi rendelkezéseket fogadjon el, amennyiben mindig lenne olyan gyártó, aki szerint az alkalmazott mérési módszerek a technológiai fejlesztéseit értékén alul veszik figyelembe, és hogy ennélfogva a meglévő mérési módszerek alkalmazása hátrányos helyzetbe hozza.
85 E tekintetben meg kell állapítani, hogy a kereset harmadik jogalapjában a felperes lényegében azt állítja, hogy a megtámadott rendelet sérti az egyenlő bánásmód elvét, amennyiben a porszívók takarításhatékonyságának mérésére vonatkozó módszerek szempontjából eltérő helyzeteket hasonló módon kezel.
86 Így a harmadik jogalap megalapozottságának értékeléséhez arra kell választ adni, hogy a megtámadott rendeletben meghatározott egységes módszer alkalmazása a „porzsákos”, a „porzsák nélküli” és a „ciklonrendszerű” porszívók takarításhatékonyságának mérésére, bármi legyen is annak módja, sérti‑e az egyenlő bánásmód elvét.
87 Elöljáróban meg kell jegyezni, hogy a megtámadott rendelet a 2010/30 irányelvből eredő felhatalmazáson alapuló jogi aktusnak minősül, amely irányelv az 1. cikkében megállapítja a használat közbeni energia‑ és adott esetben egyéb alapvetőerőforrás‑fogyasztásra vonatkozó, különösen címkézés és szabványos termékismertető révén történő végfelhasználói tájékoztatásra, valamint az energiával kapcsolatos termékeket érintő kiegészítő információra vonatkozó nemzeti intézkedések összehangolásának kereteit, lehetővé téve ezáltal a végfelhasználók számára, hogy hatékonyabb termékeket választhassanak.
88 Ennek érdekében a 2010/30 irányelv 10. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy a Bizottság a címkézésre vonatkozó részleteket felhatalmazáson alapuló jogi aktusok útján határozza meg. Ugyanezen bekezdés harmadik albekezdése szerint a felhatalmazáson alapuló jogi aktusoknak a használat közbeni energia‑ és egyéb alapvetőerőforrás‑fogyasztásról a címkén és az adatlapon megadott tájékoztatásra vonatkozó rendelkezéseinek lehetővé kell tenniük a végfelhasználók számára, hogy tájékozottabb vásárlói döntéseket hozhassanak.
89 A 2010/30 irányelv 10. cikke (4) bekezdésének b) pontja azt is kimondja, hogy a felhatalmazáson alapuló jogi aktusoknak meg kell határozniuk az ugyanezen irányelv 1. cikkének (1) bekezdésében említett információ megszerzéséhez alkalmazandó mérési szabványokat és módszereket.
90 Ezért a megtámadott rendelet, mint felhatalmazáson alapuló jogi aktus, az 5. cikkben meghatározza, hogy a szolgáltatandó információkat megbízható, pontos és megismételhető, az általánosan korszerűként elfogadott mérési és számítási módszertanhoz igazodó mérési és számítási eljárásokkal kell megállapítani, amint azt e rendelet VI. melléklete megállapítja.
91 Márpedig a jelen ügyben nem vitatott, hogy az említett módszerek egységesek, és nem alkalmaznak megkülönböztetést a porszívó típusától, vagyis attól függően, hogy „porzsákos” vagy „porzsák nélküli” porszívóról van‑e szó.
92 Következésképpen meg kell vizsgálni, hogy a Bizottság a megtámadott rendeletben megsértette‑e az egyenlő bánásmód elvét azáltal, hogy a „porzsák nélküli” porszívók, mint amelyeket a felperes gyárt, és a „porzsákos” porszívók takarításhatékonyságának mérésére egységes tesztet írt elő.
93 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Bizottság köteles tiszteletben tartani az általános jogelveket, amelyek közé sorolandó az uniós bíróságok által értelmezett egyenlő bánásmód elve, és hogy az egyenlő bánásmód elvének megfelelően a Bizottság az összehasonlítható helyzeteket nem kezelheti eltérően és az eltérő helyzeteket nem kezelheti ugyanúgy, hacsak az ilyen bánásmód objektíven nem igazolható (2012. március 29‑i Bizottság kontra Észtország ítélet, C‑505/09 P, EBHT, EU:C:2012:179, 64. pont; 2009. november 19‑i Denka International kontra Bizottság ítélet, T‑334/07, EBHT, EU:T:2009:453, 169. pont; 2013. március 7‑i Lengyelország kontra Bizottság ítélet, T‑370/11, EBHT, EU:T:2013:113, 30. pont).
94 Ugyanez a követelmény vonatkozik a Bizottságra akkor, amikor – mint a jelen ügyben is – valamely irányelvben ráruházott hatáskör címén felhatalmazáson alapuló jogi aktus keretében jár el.
95 A jelen ügyben először is meg kell állapítani, hogy a Bizottság nem vitatja, hogy a porszívók energiahatékonyságának tesztelésére egységes mérési módszert alkalmaz, függetlenül attól, hogy „porzsákos” vagy „porzsák nélküli” porszívóról van szó.
96 Másodszor, meg kell továbbá állapítani, hogy a Bizottság nem vitatja azt sem, hogy műszaki szempontból különbség van a „porszákos” porszívók és a „porzsák nélküli” porszívók között.
97 A Bizottság ugyanis nem vitatja, hogy a „porzsák nélküli” porszívók olyan porszívók, amelyek „ciklonrendszerű” technikát, vagyis a porszemcsék folyadékban való feloldásával történő, mechanikus kiszűrési technikát alkalmaznak, amely technika lehetővé teszi a porszemcsék centrifugális erő (a test forgástengelytől kifelé távolodása) révén történő kiszűrését a levegőből, miközben a port egy kemény tartályban fogja fel; ily módon sem központi szűrőre, sem pedig porzsákra nincs szükség, hiszen a levegő oly gyorsan kering, hogy a por folyamatosan kilökődik a légáramlatból.
98 Azt sem vitatja, hogy a „zsákos” porszívók esetében a por egy porzsákba kerül, ily módon a zsák pórusai a zsák telítődésével eltömődnek, ennélfogva pedig a porszívó szívóteljesítménye csökkenhet a kevésbé sűrű légáramlat következtében.
99 Ugyanígy a Bizottság kifejezetten elismeri, hogy „a porral telítettség befolyásolhatja a hatékonyságot”.
100 A Bizottság azt is elismeri, hogy objektív különbségek vannak a „porzsákos” porszívók és a „porzsák nélküli” porszívók között.
101 Harmadszor, a Bizottság mégis vitatja a felperes által benyújtott eltérő, és a „porzsákos” porszívók szívóteljesítményének visszaesését alátámasztó eredményekhez vezető mérési módszereket, amennyiben ezek a módszerek nem megbízhatók, nem pontosak és nem megismételhetők.
102 A Bizottság szerint egyedül a megtámadott rendeletben meghatározott teszt veszi figyelembe a porszívók takarításhatékonyságát, és a felperes által ajánlott tesztek nem megbízhatók, nem pontosak és nem megismételhetők, tekintetbe véve a megtámadott rendelet elfogadásakor rendelkezésre álló műszaki és tudományos adatot, így a „porzsákos” porszívók és a „porzsák nélküli” porszívók azonos módon való kezelése indokolt.
103 Márpedig az ítélkezési gyakorlat szerint az eltérő helyzetek azonos módon történő kezelése indokolt, ha objektív és megfelelő szempontra támaszkodik (lásd ebben az értelemben: Arcelor Atlantique és Lorraine és társai ítélet, fenti 38. pont, EU:C:2008:728, 47. pont).
104 Meg kell tehát vizsgálni, hogy a Bizottság által kifejtett indokok a 2010/30 irányelv célkitűzéseinek fényében objektívek és megfelelők‑e.
105 A jelen ügyben a felperes ismételten hangsúlyozza, hogy a részlegesen telített porgyűjtővel végzett tesztek elképzelhetők a porszívók takarításhatékonyságának ellenőrzésére, és ebben az értelemben azzal érvel, hogy az Európai Elektrotechnikai Szabványügyi Bizottság (Cenelec) egy szabványa már meghatározza a részlegesen telített porgyűjtővel végzett takarítás hatékonysága tesztelésének átfogó és bevált módszerét, és hogy a nemzeti fogyasztóvédelmi szervezetek és a minősítő szervek mind részlegesen telített porgyűjtővel végzett teszteket alkalmaznak ilyen‑olyan formában.
106 A Bizottság, anélkül hogy a második jogalap keretében a részlegesen telített porgyűjtővel végzett tesztekkel kapcsolatban állást foglalna, vitatja ezeket a teszteket, és a megtámadott rendelet 7. cikkére hivatkozik, amely szerint az említett rendelet jövőbeni felülvizsgálata figyelembe fogja venni az olyan, megbízható, pontos és megismételhető mérési és számítási módszerek bevezetésének esetleges lehetőségét, amelyek üres helyett részlegesen telített porgyűjtővel végrehajtott méréseken alapulnak.
107 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az uniós bíróság az uniós hatóságok számára széles körű mérlegelési jogkört ismert el a ráruházott hatáskörök gyakorlása során, amennyiben a magatartásuk politikai, gazdasági és szociálpolitikai döntéseket igényel, illetve amennyiben összetett értékelést és mérlegelést kell végezniük, de az uniós jogalkotónak a választását még ilyen jogkör birtokában is objektív és a szóban forgó szabályozás által követett célnak megfelelő megfontolásokra kell alapoznia, tekintetbe véve a szóban forgó aktus elfogadásakor rendelkezésre álló valamennyi ténybeli elemet, illetve műszaki és tudományos adatot (lásd: Arcelor Atlantique és Lorraine és társai ítélet, fenti 38. pont, EU:C:2008:728, 57. és 58. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
108 Márpedig a jelen ügyben a Bizottságnak a mérlegelési jogkörének a megtámadott rendelet elfogadása érdekében történő gyakorlása során az energiahatékonyság mérési módszereinek megválasztásakor a 2010/30 irányelv azon célkitűzéseinek megfelelő, objektív szempontokra kellett volna támaszkodnia, hogy megbízható és egységes tájékoztatást nyújtsanak a fogyasztóknak ahhoz, hogy a leghatékonyabb termékeket választhassák.
109 E tekintetben, amint arra a jelen ítélet 70–75. pontja hivatkozik, maguk a részlegesen telített porgyűjtővel végzett tesztek nem szerepeltek a laboratóriumok közti „körtesztek” közt, így a megismételhetőségük megkérdőjelezhető.
110 Ennélfogva az, hogy a felperes által javasolt tesztek nem tesznek egyszerre eleget a megbízhatóság, a pontosság és a megismételhetőség követelményének, olyan objektív oknak minősül, amely indokolja az eltérő technológiákat alkalmazó porszívók, vagyis a „porszákos” porszívók és a „porzsák nélküli” porszívók azonos módon való kezelését.
111 Ennélfogva a kereset harmadik jogalapját el kell utasítani.
Az indokolás hiányára alapított, második jogalapról
112 A felperes a kereset második jogalapjában azt állítja, hogy a Bizottság megsértette az EUMSZ 296. cikk szerinti indokolási kötelezettségét.
113 A felperes szerint a megtámadott rendelet nem fejti ki kellőképpen, sőt egyáltalán nem fejti ki, hogy a „technológiai haladás” jelenlegi állapota miért nem teszi lehetővé az energiahatékonyság és a porszívó takarításhatékonyságának mérését akkor, amikor a porgyűjtő részlegesen telített, és hogy a Bizottság a megtámadott rendelet 7. cikkében miért tolta ki e mérési technika vizsgálatát öt évvel.
114 Sem a megtámadott rendelet, sem a javaslat indokolása, sem pedig az előkészítő munkálatok nem szolgálnak elegendő magyarázattal e tekintetben.
115 Ráadásul a Bizottságnak a részlegesen telített porgyűjtővel végzett tesztekkel kapcsolatos értékelése nehezen érthető a megtámadott rendelet általános háttere és keletkezése fényében, hiszen a felperes ismételten hangsúlyozza, hogy az egész Unióban bevett gyakorlat, hogy a porszívók takarításhatékonyságát részlegesen telített porgyűjtővel mérik, mivel ez a gyakorlat olyannak tekinthető, mint amely a készülék valós használati körülmények közötti teljesítményét tükrözi, amint az a Cenelec egyik szabványából, illetve a fogyasztóvédelmi szervezetek és minősítő szervek által elvégzett valamennyi tesztből kitűnik, és amelyre az érdekelt felek, köztük a felperes a megtámadott rendelet elfogadását megelőző konzultációs folyamat során hivatkozott.
116 A Bizottság azt állítja, hogy a kereset második jogalapja arról tesz tanúbizonyságot, hogy a felperes nem jól értelmezi a megtámadott rendeletet, hiszen e rendelet nem tiltja a „porral telített” porgyűjtővel végzett teszteket, hanem csupán „megbízható, pontos és megismételhető, az általánosan korszerűként elfogadott mérési és számítási módszertanhoz igazodó mérési és számítási eljárások” alkalmazását követeli meg, jóllehet „megbízható, pontos és megismételhető mérési és számítási eljárások” nem állnak rendelkezésre a „porral telített” porgyűjtővel végzett kísérletek tekintetében, ily módon a Bizottságnak nem kellett kifejtenie annak okát, hogy a kísérletek porral telített porgyűjtővel való elvégzésének kötelezettségét miért nem írta elő.
117 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EUMSZ 296. cikk által megkövetelt indokolásnak meg kell felelnie az adott jogi aktus jellegének, valamint világosan és egyértelműen kell megjelenítenie az azt meghozó intézmény érvelését, oly módon, amely lehetővé teszi az érintettek számára a meghozott intézkedés igazolásának megismerését és az illetékes bíróságnak a felülvizsgálat gyakorlását (lásd: 2005. november 24‑i Olaszország kontra Bizottság ítélet, C‑138/03–324/03 és C‑431/03, EBHT, EU:C:2005:714, 54. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
118 E kötelezettséget az eset összes körülményeire, így különösen a jogi aktus tartalmára, a felhívott indokok jellegére, és a címzettek vagy a jogi aktus által közvetlenül és személyükben érintett egyéb személyek magyarázathoz fűződő érdekére tekintettel kell vizsgálni. Nem szükséges, hogy az indokolás valamennyi jelentőséggel bíró tény‑ és jogkérdésre külön kitérjen, amennyiben azt, hogy valamely aktus indokolása megfelel‑e az EUMSZ 296. cikk követelményeinek, nem pusztán a szövegére figyelemmel kell megítélni, hanem az összefüggéseire, valamint az érintett tárgyra vonatkozó jogszabályok összességére való tekintettel is (lásd: Olaszország kontra Bizottság ítélet, fenti 117. pont, EU:C:2005:714, 55. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
119 Pontosan e megfontolások fényében kell meghatározni azt, hogy a megtámadott rendelet indokolása megfelelő‑e a rendeletben elfogadott mérési módszerek megválasztását illetően.
120 Meg kell jegyezni, hogy e tekintetben a megtámadott rendelet indokolásának lényege a megtámadott rendelet „Felülvizsgálat” című 7. cikkében található, amely a következőképpen rendelkezik:
„A Bizottság ezt a rendeletet a technológiai haladás fényében legkésőbb e rendelet hatálybalépését követően öt évvel felülvizsgálja. Ennek során megvizsgálja különösen […] lehetséges‑e az éves energiafogyasztásra, a porfelszívásra és a porvisszabocsátásra vonatkozóan olyan mérési módszereket alkalmazni, amelyek üres helyett részlegesen telített porgyűjtővel végrehajtott méréseken alapulnak”.
121 Ebből kétségkívül az következik, hogy a megtámadott rendelet 7. cikke nem fejti ki kifejezetten és részletesen azon konkrét okokat, amelyek a Bizottságot arra ösztönözték, hogy az elfogadott mérési módszereket válassza.
122 Mindazonáltal, amikor rendeleti jellegű jogi aktusról van szó, mint a jelen ügyben is, az indokolás szorítkozhat egyfelől az aktus elfogadásához vezető általános helyzet, másfelől pedig az általa elérni kívánt általános célok megjelölésére (1985. július 3‑i Abrias és társai kontra Bizottság ítélet, 3/83, EBHT, EU:C:1985:284, 30. pont; 2005. március 10‑i Spanyolország kontra Tanács ítélet, C‑342/03, EBHT, EU:C:2005:151, 55. pont).
123 Egyébiránt, ha valamely általános hatályú jogi aktusból, mint amelyről a jelen ügyben szó van, kitűnik az intézmény által követett cél lényege, túlzás lenne külön indokolást megkövetelni az alkalmazott különböző technikai megoldásokra (lásd: 2006. szeptember 7‑i Spanyolország kontra Tanács ítélet, C‑310/04, EBHT, EU:C:2006:521, 59. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
124 Márpedig a Bizottság által a megtámadott rendeletben kitűzött célok kitűnnek az említett rendelet (4) preambulumbekezdéséből, amelynek értelmében „[a] címkén feltüntetendő információkat olyan megbízható, pontos és megismételhető mérési módszerekkel indokolt meghatározni, amelyek figyelembe veszik az általánosan elismert legkorszerűbb mérési eljárásokat, beleértve – amennyiben ilyenek rendelkezésre állnak – az európai szabványosításról szóló, 2012. október 25‑i 1025/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet I. mellékletében felsorolt európai szabványügyi szervezetek által elfogadott harmonizált szabványokban foglaltakat is”.
125 Ebben az értelemben a megtámadott rendelet „Mérési módszerek” című 5. cikke kimondja, hogy „[a] [...] felsorolt információkat a VI. melléklet szerinti megbízható, pontos és megismételhető, az általánosan korszerűként elfogadott mérési és számítási módszertanhoz igazodó mérési és számítási eljárásokkal kell megállapítani”.
126 A megtámadott rendelet VI. mellékletének 1. pontja tükrözi ezt, amennyiben kifejti, hogy „[a]z e rendeletben foglalt követelmények teljesülése és teljesülésük ellenőrzése céljából végzett méréseket és számításokat olyan megbízható, pontos és megismételhető módszerekkel kell végezni, amelyek figyelembe veszik az általánosan korszerűként elfogadott mérési és számítási módszereket, ideértve az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett hivatkozási számú harmonizált szabványokban található módszereket is”, és hogy ezeknek „meg kell felelniük az e mellékletben meghatározott műszaki fogalommeghatározásoknak, feltételeknek, összefüggéseknek és paramétereknek”.
127 Ennélfogva a Bizottság a rendeletben elfogadott mérési módszerek megválasztását illetően kellőképpen indokolta a megtámadott rendeletet.
128 Ugyanis a megtámadott rendelet 5. cikkével, (4) preambulumbekezdésével és VI. mellékletének 1. pontjával összefüggésben értelmezett 7. cikkéből kikövetkeztethető, hogy a Bizottság azért fogadta el inkább az üres porgyűjtővel végzett mérésekre, mintsem a részlegesen telített porgyűjtővel végzett mérésekre alapított mérési módszereket – anélkül azonban, hogy kifejezetten az egyik vagy másik tesztre kötelezne –, mert a Bizottság szerint a technológiai ismeretek jelenlegi állása szerint a részlegesen telített porgyűjtővel végzett tesztekre alapított mérések elvégzéséhez nem léteznek olyan megbízható, pontos és megismételhető mérési módszerek, amelyek figyelembe veszik az általánosan elismert legkorszerűbb mérési eljárásokat.
129 Ugyanezen okból a Bizottság nem volt köteles részletesebben kifejteni, hogy a megtámadott rendelet 7. cikkében a technológiai haladás miatt miért tolta ki a részlegesen telített porgyűjtővel rendelkező porszívó energiahatékonyságát és takarításhatékonyságát mérő tesztek vizsgálatát öt évvel.
130 Végeredményben, amint a kereset első és harmadik jogalapjának vizsgálatából kiderül, e tekintetben a megtámadott rendelet indokolása lehetővé teszi a felperes számára, hogy megismerje a Bizottság érvelését, és ezáltal megismerhesse a meghozott intézkedés indokait, valamint a Törvényszék számára, hogy gyakorolhassa felülvizsgálati jogkörét.
131 Ezt az értékelést nem vonja kétségbe a felperesnek az előkészítő munkálatokra vonatkozó érvelése, legyen szó akár az érdekelt felek – köztük a felperes – által a konzultációs folyamatban előterjesztett észrevételekről, akár pedig a megtámadott rendelet alapjául szolgáló javaslat indokolásáról.
132 Ugyanis ezen érvelés elutasításához elegendő megjegyezni azt, hogy nem a megtámadott jogi aktus ellen irányul, hanem az annak elfogadását megelőző jogi aktusok ellen, így a jelen ügyben az említett jogi aktusokat nem lehet figyelembe venni a megtámadott rendelet eljárásjogi jogszerűségének értékeléséhez.
133 A felperes továbbá nem hivatkozhat eredményesen a Cenelec egyik szabványára, illetve a fogyasztóvédelmi szervezetek és minősítő szervek tesztelési gyakorlatának egységességére, még ha azt bizonyítottnak is kellene tekinteni.
134 Ezek a megfontolások ugyanis a megtámadott rendelet anyagi jogszerűségére, nem pedig az alaki jogszerűségére vonatkoznak, így nem támaszthatják alá a keresetnek az indokolás hiányára alapított, második jogalapját.
135 Következésképpen a második jogalapot, és így a kereset egészét el kell utasítani.
A költségekről
136 Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A felperest, mivel pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a saját költségeinek viselésén kívül a Bizottság részéről felmerült költségek viselésére.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (negyedik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék a keresetet elutasítja.
2) A Törvényszék a Dyson Ltd‑et kötelezi a költségek viselésére.
Kihirdetve Luxembourgban, a 2015. november 11‑i nyilvános ülésen.
Aláírások