T‑419/07. sz. ügy

Okalux GmbH

kontra

Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM)

„Közösségi védjegy – Megszűnés megállapítása iránti eljárás – Az OKATECH közösségi szóvédjegy – Részleges visszavonás – Fellebbezési határidő – A 40/94/EK rendelet 57. és 77a. cikke (jelenleg a 207/2009/EK rendelet 58. és 80. cikke) – A bizalomvédelem és a jogbiztonság elve – A meghallgatáshoz való jog”

Az ítélet összefoglalása

1.      Közösségi védjegy – Eljárási rendelkezések – Visszavonás

(40/94 tanácsi rendelet, 77a. cikk)

2.      Eljárás – Határidők – Jogvesztés – A bizalomvédelem elvére való hivatkozás lehetősége – Feltétel

1.      Jóllehet a közösségi védjegyről szóló 40/94 rendelet 77a. cikke nem írja elő kifejezetten a részleges visszavonást, azonban azt e rendelkezés megfogalmazása kifejezetten nem is zárja ki. Ezenkívül a 40/94 rendelet végrehajtásáról szóló 2868/95 rendelet 53a. szabálya előírja, hogy a visszavonás előtt a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) „tájékoztatja az érintett felet a tervezett visszavonásról”. Az érintett fél benyújthatja észrevételeit a „tervezett visszavonásról”, és ha az érintett fél nem járul hozzá a visszavonáshoz, az OHIM határozatot hoz „a visszavonásról”. Az alkalmazandó eljárás tehát lehetővé teszi, hogy a visszavonás adott esetben a határozat egy részére korlátozódjon, feltéve hogy a kontradiktórius eljárás elvét tiszteletben tartják.

A határozatok részleges visszavonása lehetőségének elismeréséből álló értelmezés a 40/94 és a 2868/95 rendeletek szelleméből következik, amelyek a jogvitában a fellebbezési szerv döntéshozataláig előírják az OHIM határozatai kijavításának lehetőségét többek között a 40/94 rendeletnek a saját hatáskörben való jogorvoslatról szóló 60a. cikkében, a 2868/95 rendeletnek a hibák kijavításáról szóló 53. szabályában és a 2868/95 rendeletnek a határozatok visszavonásáról szóló 53a. szabályában.

(vö. 37., 39. pont)

2.      A fellebbezési határidő túllépéséből eredő jogvesztés elkerülése érdekében a bizalomvédelem elvére való hivatkozás céljából a felperesnek képesnek kell lennie olyan elvárásokra hivatkozni, amelyek a közösségi adminisztráció határozott ígéretén vagy ezen adminisztráció olyan magatartásán alapulnak, amelyek a jóhiszemű és egy szokásosan tájékozott személytől megkövetelt gondosságot tanúsító gazdasági szereplő menthető tévedését okozhatták.

(vö. 52. pont)