AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (első tanács)
2009. július 1‑je(*)
„Közösségi védjegy – Megszűnés megállapítása iránti eljárás – Az OKATECH közösségi szóvédjegy – Részleges visszavonás – Fellebbezési határidő – A 40/94/EK rendelet 57. és 77a. cikke (jelenleg a 207/2009/EK rendelet 58. és 80. cikke) – A bizalomvédelem és a jogbiztonság elve – A meghallgatáshoz való jog”
A T‑419/07. sz. ügyben,
az Okalux GmbH (székhelye: Marktheidenfeld [Németország], képviseli: M. Beckensträter ügyvéd)
felperesnek
a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) (képviseli: S. Schäffner, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
a másik fél az OHIM fellebbezési tanácsa előtti eljárásban, beavatkozó az Elsőfokú Bíróság előtti eljárásban:
a Messe Düsseldorf GmbH (székhelye: Düsseldorf [Németország], képviseli kezdetben: I. Friedhoff, később: S. von Petersdorff‑Campen ügyvédek),
az OHIM második fellebbezési tanácsának a Messe Düsseldorf GmbH és Okalux GmbH közötti megszűnés megállapítása iránti eljárásra vonatkozó, 2007. szeptember 3‑i határozatával (R 766/2007‑2. sz. ügy) szemben benyújtott keresete tárgyában,
AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁGA
(első tanács),
tagjai: V. Tiili elnök, F. Dehousse (előadó) és I. Wiszniewska‑Białecka bírák,
hivatalvezető: T. Weiler tanácsos,
tekintettel az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2007. november 19‑én benyújtott keresetlevélre,
tekintettel az OHIM‑nak az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2008. február 26‑án benyújtott válaszbeadványára,
tekintettel a beavatkozónak az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2008. január 30‑án benyújtott válaszbeadványára,
tekintettel a beavatkozó 2008. március 17‑i és a felperes 2008. március 25‑i leveleire, amelyekben jelezték, hogy a tárgyaláson nem fognak részt venni,
tekintettel a válasz benyújtását elutasító 2008. április 11‑i határozatra,
tekintettel a felperes 2008. december 16‑i levelére, amelyben közli, hogy a tárgyaláson részt fog venni,
a 2009. január 13‑i tárgyalást követően,
meghozta a következő
Ítéletet
A jogvita előzményei
1 1998. augusztus 25‑én a felperes, az Okalux GmbH a közösségi védjegyről szóló, 1993. december 20‑i 40/94/EK módosított tanácsi rendelet (HL 1994. L 11., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 146. o.) (helyébe lépett a közösségi védjegyről szóló, 2009. február 26‑i 207/2009/EK tanácsi rendelet [HL L 78., 1. o.]) alapján közösségi védjegy lajstromozása iránti kérelmet nyújtott be a Belső Piaci Harmonizációs Hivatalhoz (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM). A lajstromoztatni kívánt védjegy az OKATECH szómegjelölés volt. A bejelentést a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, felülvizsgált és módosított, 1957. június 15‑i Nizzai Megállapodás szerinti 6., 19. és 42. osztályba tartozó áruk és szolgáltatások vonatkozásában tették. A védjegyet 2000. december 15‑én lajstromozták.
2 2005. december 16‑án a beavatkozó, a Messe Düsseldorf GmbH a 40/94 rendelet 50. cikke (1) bekezdésének a) pontja (jelenleg a 207/2009 rendelet 51. cikke (1) bekezdésének a) pontja) alapján az OKATECH szóvédjegy részleges megszűnésének megállapítása iránti kérelmet terjesztett elő arra hivatkozva, hogy a védjegy tényleges használatát megszakítás nélkül öt éven át elmulasztották. Ezt a kérelmet a megjelölt szolgáltatásokra korlátozták, azaz a Nizzai Megállapodás szerinti 42. osztályba tartozó szolgáltatásokra, az alábbi leírással: „építészet, tervezés”.
3 A 2006. december 21‑i, ugyanezen a napon közölt határozatával a törlési osztály helyt adott a beavatkozó védjegy részleges megszűnése megállapítása iránti kérelmének, és elrendelte, hogy mindegyik fél viselje az eljárásban felmerült saját költségeit.
4 A beavatkozó kérelmét követően a törlési osztály a 2007. február 6‑i levelében a következőképpen tájékoztatta a feleket arról a szándékáról, hogy a 40/94 rendelet 77a. cikke (jelenleg a 207/2009 rendelet 80. cikke) értelmében visszavonja a határozatát:
„A jelen levél útján tájékoztatom, hogy a törlési osztály vissza kívánja vonni a fent említett eljárásban 2006. december [21‑én] hozott határozatát […]
A visszavonásnak az az indoka, hogy a határozat az [OHIM]‑nak felróható nyilvánvaló eljárási hibát tartalmaz. Az OHIM a határozatában tévesen akként határozott, hogy mindegyik fél viselje a saját költségeit, jóllehet teljes egészében helyt adtak a [beavatkozó] kérelmének, amely a fent említett szolgáltatások tekintetében a megtámadott közösségi védjegy részleges megszűnésének megállapítására vonatkozott.
Ennélfogva a törlési osztály a [40/94] rendelet 77a. cikkének megfelelően vissza fogja vonni a határozatát, és azt esetleg annak meghatározásával javítja ki, hogy a közösségi védjegy jogosultja köteles megfizetni az eljárás keretében a [beavatkozó] részéről felmerült költségeket.
Az észrevételeit a jelen értesítés kézhezvételétől számított egy hónapos nem meghosszabbítható határidőn belül jogosult megtenni.
Az esetleges észrevételeinek az [OHIM] általi kézhezvételekor az OHIM a költségek meghatározására vonatkozóan vissza fogja vonni a határozatát, és új határozatot fog hozni.”
5 2007. február 7‑én a felperes telefonon érintkezésbe lépett az OHIM‑mal az eljárás további lefolyása és a fellebbezési határidők megismerése céljából.
6 2007. március 5‑én a felperes benyújtotta az észrevételeit a törlési osztály 2007. február 6‑i levele alapján.
7 A 2007. március 21‑i határozatával a törlési osztály a 40/94 rendelet 77a. cikke és a közösségi védjegyről szóló 40/94/EK tanácsi rendelet végrehajtásáról szóló, 1995. december 13‑i 2868/95/EK bizottsági rendelet (HL L 303., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 189. o.) 53a. szabálya alapján kizárólag az eljárás költségeinek meghatározása vonatkozásában visszavonta a 2006. december 21‑i határozatát. A törlési osztály a felperest kötelezte a 2006. december 21‑i határozathoz vezető eljárás keretében a beavatkozó részéről felmerült költségek megfizetésére. A törlési osztály ugyanis megállapította, hogy a 2006. december 21‑i határozata a törlési osztálynak felróható nyilvánvaló eljárási hibát tartalmaz, mivel a törlési osztály tévesen úgy határozott, hogy mindegyik fél viseli az eljárásban felmerült saját költségeit annak ellenére, hogy a beavatkozó kérelmének helyt adtak. A törlési osztály a 2007. március 21‑i határozatában arra is emlékeztetett, hogy a 2007. február 6‑i levélben a feleket tájékoztatta erről a visszavonásról, felhívta őket az észrevételeik megtételére, a felperes 2007. március 5‑i észrevételei nem érintették az eljárási költségeket, és a beavatkozó nem terjesztett elő észrevételeket.
8 2007. május 16‑án a felperes a 40/94 rendelet 57–62. cikke (jelenleg a 207/2009 rendelet 58–64. cikke) alapján a 2007. március 21‑i határozat ellen fellebbezést terjesztett az OHIM elé, amelyben azt állítja, hogy a vitatott szolgáltatások vonatkozásában bizonyította az OKATECH védjegy tényleges használatát, és ebből következően kéri a törlési osztály 2006. december 1‑jei határozatának hatályon kívül helyezését.
9 2007. május 30‑i levelében az OHIM elismerte a felperes keresetének kézhezvételét, és az ugyanezen a napon kelt levelében tájékoztatta a beavatkozót ezen keresetlevél létezéséről. A beavatkozó 2007. június 26‑án nyújtotta be az észrevételeit.
10 2007. május 30‑i második levelében, amelyet a 2007. május 31‑i faxüzenettel küldött el, az OHIM tájékoztatta a felperest az OKATECH védjegy részleges megszűnésének bejegyzéséről. 2007. június 11‑én a felperes képviselője a 2007. február 7‑i, a fellebbezési határidőkre vonatkozó megbeszélés összefoglalását tartalmazó levelet intézett az OHIM‑hoz, és hangsúlyozta a 2007. május 16‑i fellebbezésének létezését, amelyben védjegy részleges megszűnése bejegyzésének visszavonását kéri a 2005. december 16‑i védjegy részleges megszűnésének megállapítása iránti kérelemről hozott határozat jogerőre emelkedéséig.
11 A 2007. június 19‑i levélben az OHIM többek között arról tájékoztatta a felperest, hogy a 2007. május 16‑i fellebbezése a második fellebbezési tanács elé került, amely határozni fog annak elfogadhatóságáról. A 2007. július 3‑i és 10‑i leveleivel a felperes az OHIM elé terjesztette az észrevételeit. A 2007. július 3‑i levelében a felperes hivatkozik többek között a 40/94 rendelet 60a. cikkének (jelenleg a 207/2009 rendelet 62. cikke) megsértésére, arra a tényre, hogy a 2007. május 30‑i levelet nem a képviselője, hanem közvetlenül a felperes részére küldték el, arra a tényre, hogy a részleges visszavonás ellentétes a 40/94 rendelet 77a. cikkével és arra a tényre, hogy a 2007. február 6‑i levél, amely bejelentette a visszavonást, jelezte, hogy új határozatot fognak elfogadni. A 2007. július 10‑i levelében a felperes külön kiemeli a 2007. február 6‑i levélben alkalmazott „és új határozatot fog hozni” kifejezést, és azt állítja, hogy az eljárási költségekre vonatkozó határozat nem képezheti külön fellebbezés tárgyát.
12 A felperessel 2007. szeptember 18‑án közölt, 2007. szeptember 3‑i határozatában (a továbbiakban: megtámadott határozat) az OHIM második fellebbezési tanácsa a fellebbezést mint elfogadhatatlant elutasította. A fellebbezési tanács először is rámutatott, hogy ezt a fellebbezést, amely a védjegy részleges megszűnését megállapító 2006. december 21‑i határozat hatályon kívül helyezésére irányult, a 40/94 rendelet 59. cikkében (jelenleg a 207/2009 rendelet 60. cikke) előírt két hónapos határidőn túl terjesztették elő, és hogy a fellebbezés indokait kifejtő beadványt a 2868/95 rendelet 49. szabályának (1) bekezdésében előírt négy hónapos határidő leteltét követően nyújtották be. A fellebbezési tanács ezt követően megállapította, hogy a törlési osztály 2007. március 21‑i határozata csak részlegesen helyezte hatályon kívül az eljárási költségekre vonatkozó 2006. december 21‑i határozatot, és hogy az ügy érdemére vonatkozó rész 2007. február 21‑ét követően már nem képezheti fellebbezés tárgyát.
A felek kérelmei
13 A felperes keresetében azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:
– helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;
– utasítsa el az OKATECH közösségi védjegy oltalma részleges megszűnésének megállapítása iránti kérelmet;
– másodlagosan utalja vissza az ügyet az OHIM törlési osztálya elé, abból a célból, hogy az utóbbi bírálja el a 2007. május 16‑i fellebbezést;
– az OHIM‑ot vagy a beavatkozót kötelezze a költségek viselésére, az alapeljárásban felmerült költségeket is beleértve.
14 Az OHIM és a beavatkozó azt kérik, hogy az Elsőfokú Bíróság:
– utasítsa el a keresetet;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
A jogkérdésről
Egyes kereseti kérelmek elfogadhatóságáról
A felek érvei
15 Az OHIM azt állítja, hogy a felperesnek a közösségi védjegy részleges megszűnésének megállapítása iránti második kereseti kérelme elfogadhatatlan.
16 Az OHIM másrészt azt állítja, hogy a felperes másodlagos kereseti kérelme sérti a 40/94 rendelet 130. cikkének (1) bekezdését (jelenleg a 207/2009 rendelet 135. cikkének (1) bekezdése), amely szerint a fellebbezési tanácsok feladata a fellebbezések elbírálása.
17 Végül az OHIM rámutat a felperesnek az OHIM előtti elsőfokú eljárásban felmerült költségekre vonatkozó kérelmének elfogadhatatlanságára.
18 A felperes ebben a vonatkozásban nem tett észrevételt.
Az Elsőfokú Bíróság álláspontja
19 A felperes második kereseti kérelme, amely arra irányul, hogy az Elsőfokú Bíróság utasítsa el a közösségi védjegy részleges megszűnésének megállapítása iránti kérelmet, és a felperes másodlagos kérelme, amely arra irányul, hogy az ügyet utalják vissza a törlési osztály elé a fellebbezésről való határozathozatal céljából, úgy is értelmezhetők, hogy azok lényegében arra irányulnak, hogy az OHIM‑ot utasítsák a védjegy részleges megszűnésének megállapítása iránti kérelem elutasítására. Márpedig a 40/94 rendelet 63. cikkének (6) bekezdése (jelenleg a 207/2009 rendelet 65. cikkének (6) bekezdése) szerint az OHIM köteles megtenni a közösségi bíróság ítéletének végrehajtásához szükséges intézkedéseket. Ennélfogva az Elsőfokú Bíróság nem utasíthatja az OHIM‑ot (az Elsőfokú Bíróság T‑331/99. sz., Mitsubishi HiTec Paper Bielefeld kontra OHIM [Giroform] ügyben 2001. január 31‑én hozott ítéletének [EBHT 2001., II‑433. o.] 33. pontja; a T‑34/00. sz., Eurocool Logistik kontra OHIM [EUROCOOL] ügyben 2002. február 27‑én hozott ítéletének [EBHT 2002., II‑683. o.] 12. pontja és a T‑388/00. sz., Institut für Lernsysteme kontra OHIM – Educational Services [ELS] ügyben 2002. október 23‑án hozott ítéletének [EBHT 2002., II‑4301. o.] 19. pontja).
20 Másrészt, ha ezeket a kérelmeket úgy kellene értelmezni, hogy azok arra irányulnak, hogy az Elsőfokú Bíróság változtassa meg a megtámadott határozatot, rá kell mutatni, hogy bár a 40/94 rendelet 63. cikkének (3) bekezdése (jelenleg a 207/2009 rendelet 65. cikkének (3) bekezdése) felhatalmazza az Elsőfokú Bíróságot a fellebbezési tanács határozatainak a megváltoztatására, ez a lehetőség lényegében olyan helyzetekre korlátozódik, amikor az ügy már az ügydöntő határozat meghozatalának a szakaszában van. Márpedig a jelen esetben a fellebbezési tanács nem vizsgálta meg sem az OKATECH védjegy részleges megszűnésének megállapítására vonatkozó tényállást és bizonyítékokat, sem a felperes által erre vonatkozóan előterjesztett érveket. A megtámadott határozat megváltoztatása azzal járna, hogy érdemben először az Elsőfokú Bíróság értékelné azon kérelmeket, amelyekről a fellebbezési tanács nem döntött. Azonban az ilyen értékelés nem tartozik az Elsőfokú Bíróságnak a 40/94 rendelet 63. cikkének (2) és (3) bekezdésében (jelenleg a 207/2009 rendelet 65. cikkének (2) és (3) bekezdése) meghatározott hatáskörébe (az Elsőfokú Bíróság T‑85/07. sz., Gabel Industria Tessile kontra OHIM – Creaciones Garel [GABEL] ügyben 2008. június 10‑én hozott ítéletének [az EBHT‑ban még nem tették közzé] 28. pontja).
21 Ebből következően a felperes második kereseti kérelme és a másodlagos kereseti kérelme elfogadhatatlan.
22 Végül a felperes azt kéri, hogy az OHIM‑ot kötelezzék a költségek viselésére az alapeljárásban felmerült költségeket is beleértve. Az OHIM hivatkozik a felperesnek az OHIM előtti elsőfokú eljárásban felmerült költségekre vonatkozó kérelmének elfogadhatatlanságára.
23 Az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 136. cikkének 2. §‑a szerint „a feleknél a fellebbezési tanács előtti eljárással kapcsolatban szükségszerűen felmerült költségeket […] megtéríthető költségeknek kell tekinteni”. Ebből következik, hogy a törlési eljárás során felmerült költségeket nem lehet megtéríthető költségeknek tekinteni (lásd ebben az értelemben az Elsőfokú Bíróság T‑164/03. sz., Ampafrance kontra OHIM – Johnson & Johnson [monBeBé] ügyben 2005. április 21‑én hozott ítéletének [EBHT 2005., II‑1401. o.] 21. pontját).
24 Következésképpen ezt a kereseti kérelmet el kell utasítani mint elfogadhatatlant, amennyiben az a törlési osztály előtti eljárásban felmerült költségekre vonatkozik.
Az ügy érdeméről
25 A keresetének alátámasztására a felperes lényegében öt jogalapra hivatkozik, melyek először is a 40/94 rendelet 57. és 77a. cikkének megsértésén, másodszor a bizalomvédelem és a jogbiztonság elvének megsértésén, harmadszor a meghallgatáshoz való jog megsértésén, negyedszer az eljárási szabálytalanságok fennállásán, ötödször a védjegy részleges megszűnésének megalapozatlan jellegén alapulnak.
A 40/94 rendelet 57. és 77a. cikkének megsértésére alapított első jogalapról
– A felek érvei
26 A felperes azt állítja, hogy a megszűnés megállapítására irányuló eljárás csak a 2007. március 21‑i határozattal fejeződött be, mivel a 2006. december 21‑i határozatot nem lehetett külön megtámadni a 40/94 rendelet 57. cikkének (2) bekezdése (jelenleg a 207/2009 rendelet 58. cikkének (2) bekezdése) alapján. Ezenkívül a 40/94 rendelet 77a. cikke nem írja elő az egységes határozat részleges visszavonásának lehetőségét.
27 Az OHIM és a beavatkozó vitatja a felperes érvelését.
– Az Elsőfokú Bíróság álláspontja
28 A 40/94 rendelet 57. cikkének (1) bekezdése (jelenleg a 207/2009 rendelet 58. cikkének (1) bekezdése) előírja, hogy a törlési osztályok határozatai ellen fellebbezésnek van helye, amely fellebbezésnek halasztó hatálya van.
29 A 40/94 rendelet 59. cikke előírja, hogy az OHIM határozatával szembeni fellebbezést a határozat kézbesítésének napjától számított két hónapon belül kell benyújtani.
30 A jelen esetben a 2006. december 21‑i határozattal a törlési osztály helyt adott a beavatkozónak a felperes védjegyével szemben előterjesztett részleges megszűnés megállapítása iránti kérelemének, és elrendelte, hogy mindegyik fél viselje az eljárásban felmerült saját költségeit. Ez a határozat így befejezte a törlési osztály előtti eljárást. A fent hivatkozott cikkek feltételei mellett fellebbezéssel megtámadható határozatról van tehát szó, ahogyan azt ez a határozat kifejezetten megemlíti.
31 A 2007. február 6‑i levél, amelyben a törlési osztály arról a szándékáról tájékoztatta a feleket, hogy az eljárási költségek felosztását illetően visszavonja ezt a határozatot, egyáltalán nem módosítja a fellebbezési határidő kezdő időpontját, amire a 2006. december 21‑i határozat kifejezetten emlékeztet.
32 Ez a levél ugyanis a következőket közli (lásd a fenti 4. pontot):
„[A]z OHIM tévesen akként határozott, hogy mindegyik fél viselje a saját költségeit, jóllehet teljes egészében helyt adtak a [beavatkozó] kérelmének, azaz a fent említett szolgáltatások tekintetében a megtámadott közösségi védjegy oltalma részleges megszűnésének. Ennélfogva a törlési osztály a [40/94] rendelet 77a. cikkének megfelelően vissza fogja vonni a határozatát, és azt esetleg annak meghatározásával javítja ki, hogy a közösségi védjegy jogosultja köteles megfizetni az eljárás keretében a [beavatkozó] részéről felmerült költségeket […] Az esetleges észrevételei [OHIM] általi kézhezvételekor az OHIM a költségek meghatározására vonatkozóan vissza fogja vonni a határozatát, és új határozatot fog hozni.”
33 E levél megfogalmazásából kitűnik, hogy a visszavonás csak a eljárási költségek felosztására vonatkozik, és hogy a védjegy részleges megszűnésének megállapítására vonatkozó határozatot annak ellenére nem kérdőjelezi meg a bejelentett visszavonás, hogy a levél végén az „új határozat” kifejezést használják. Ezenfelül a védjegy oltalma részleges megszűnése érdemi kérdésének újbóli vizsgálatát, sőt az ebben a vonatkozásban hozott határozat módosítását csak a fellebbezési tanács végezheti el, és arra nem kerülhet sor a 40/94 rendelet 77a. cikke keretében.
34 A 2006. december 21‑i határozat tehát a felperes számára sérelmet okozó aktusnak minősül. Mivel a felperes vitatni kívánta a védjegye részleges megszűnésének megállapítására vonatkozó ezen határozatot, a 40/94 rendelet 59. pontjában előírt és az említett határozatban kifejezetten hivatkozott két hónapos határidőn belül keresetet kellett volna benyújtania. Az ettől eltérő értelmezés a 40/94 rendeletben előírt jogvesztő határidő megkerülésével lenne egyenértékű.
35 Következésképpen a fellebbezési tanács előtt 2007. május 16‑án benyújtott, a részleges megszűnést megállapító 2006. december 21‑i határozatot vitató fellebbezést elkésettnek kell tekinteni.
36 Nem teheti kétségessé ezt a következtetést a felperesnek az az érve, hogy a 2006. december 21‑i határozat részleges visszavonása nem lehetséges.
37 Ugyanis először is rá kell mutatni arra, hogy jóllehet a 40/94 rendelet 77a. cikke nem írja elő kifejezetten a részleges visszavonást, azonban azt e rendelkezés megfogalmazása kifejezetten nem is zárja ki. Ezenkívül a 2868/95 rendelet 53a. szabálya előírja, hogy a visszavonás előtt az OHIM „tájékoztatja az érintett felet a tervezett visszavonásról”. Az érintett fél benyújthatja észrevételeit a „tervezett visszavonásról”, és ha az érintett fél nem járul hozzá a visszavonáshoz, az OHIM határozatot hoz „a visszavonásról”. Az alkalmazandó eljárás tehát lehetővé teszi, hogy a visszavonás adott esetben a határozat egy részére korlátozódjon, feltéve hogy a kontradiktórius eljárás elvét tiszteletben tartják. Ez volt a helyzet a jelen esetben, mivel a felperesnek, akit a tervezett visszavonásról, annak indokairól és annak tárgyáról a 2007. február 6‑i levélben értesítették, lehetősége volt az észrevételei benyújtására, amit 2007. március 5‑én tett meg (lásd a fenti 6. pontot). Ebben a tekintetben nincs jelentősége annak, hogy az észrevételek nem vonatkoztak az eljárási költségek kérdésére (lásd a fenti 7. pontot).
38 A jelen esetben a természetüknél fogva megosztható eljárási költségek felosztása a törlési osztály 2006. december 21‑i határozatában nyilvánvalóan téves, amit a felperes nem is vitat. Ugyanis, mivel a beavatkozó védjegy részleges megszűnése iránti kérelmének teljesen helyt adtak, az eljárási költségek viselésére a felperest kell kötelezni a 40/94 rendelet 81. cikkének (1) bekezdése (jelenleg a 207/2009 rendelet 85. cikkének (1) bekezdése) alapján, anélkül hogy a törlési osztálynak ebben a vonatkozásban döntéshozatali mozgástere lenne.
39 Végül a határozatok részleges visszavonása lehetőségének elismeréséből álló értelmezés a 40/94 és a 2868/95 rendeletek szelleméhez tartozik, amelyek a jogvitában a fellebbezési szerv döntéshozataláig előírják az OHIM határozatai kijavításának lehetőségét többek között a 40/94 rendeletnek a saját hatáskörben való jogorvoslatról szóló 60a. cikkében, a 2868/95 rendeletnek a hibák kijavításáról szóló 53. szabályában és a 2868/95 rendeletnek a határozatok visszavonásáról szóló 53a. szabályában.
40 A fentiekre tekintettel el kell fogadni, hogy 2006. december 21‑i határozatot az eljárási szabályok és az általános jogelvek betartása mellett csak részlegesen lehetett visszavonni. Következésképpen a határozatnak az eljárási költségek felosztása vonatkozásában való visszavonása nem volt alkalmas a 2006. december 21‑i határozattal szembeni fellebbezési határidő újbóli megindítására, amely határidő 2007. február 21‑én lejárt.
41 A fellebbezési tanács tehát a 40/94 rendelet 57. cikke és 77a. cikke megsértése nélkül utasította el a fellebbezést annak elkésettsége miatt.
42 Másrészt, még annak feltételezése esetén is, hogy a részleges visszavonás nem lehetséges – ahogyan azt a felperes állítja – és a 2007. március 21‑i második határozat jogellenes, a 2006 december 21‑i első határozat jogellenességét a fellebbezési határidőn belül nem vonták kétségbe.
43 Következésképpen az első jogalapot el kell utasítani.
A bizalomvédelem és a jogbiztonság elvének megsértésére alapított második jogalapról
– A felek érvei
44 A felperes azt állítja, hogy a fellebbezési határidőkre vonatkozó vizsgálatát megerősítette az OHIM egyik alkalmazottja, aki a felperesnek 2007. február 7‑én úgy nyilatkozott, hogy a fellebbezési határidő az új határozat elfogadásától újból elkezdődik. A felperes következésképpen hivatkozik a 40/94 rendelet 79. cikkében (jelenleg a 207/2009 rendelet 83. cikke) meghatározott bizalomvédelem és jogbiztonság elvének megsértésére.
45 Az OHIM vitatja a felperes érvelését.
– Az Elsőfokú Bíróság álláspontja
46 A bizalomvédelemhez való jog, amely a közösségi jog alapelve, minden olyan magánszemélyre kiterjed, akinek a helyzete akként jellemezhető, hogy a közösségi közigazgatás pontos biztosítékok adásával jogos bizalmat keltett benne. Ilyen biztosítéknak minősül, a közlés formájától függetlenül, a feljogosított és megbízható forrásból származó pontos, feltétlen és egybehangzó tájékoztatás. Azonban az adminisztráció nyújtotta biztosíték hiányában senki nem hivatkozhat ezen elv megsértésére (a Bíróság C‑182/03. és C‑217/03. sz., Belgium és Forum 187 kontra Bizottság egyesített ügyekben 2006. június 22‑én hozott ítéletének [EBHT 2006., I‑5479. o.] 147. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑388/04. sz., Kachakil Amar kontra OHIM [háromszögben végződő hosszanti sáv] ügyben 2006. április 5‑én hozott ítéletének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 26. pontja és a T‑271/04. sz., Citymo kontra Bizottság ügyben 2007. május 8‑án hozott ítéletének [EBHT 2007., II‑1375. o.] 108. és 138. pontja).
47 A jelen esetben a felperes azt állítja, hogy az OHIM egyik alkalmazottja telefonon biztosította őt arról, hogy az eljárási költségek vonatkozásában új határozatot fognak elfogadni, és hogy új fellebbezési határidő kezdődik. A felperes ebben a vonatkozásban előterjeszti egyrészt a 2007. február 7‑én kelt általa fogalmazott kézírásos feljegyzést, amely az ugyanezen a napon történt telefonbeszélgetést foglalja össze, másrészt az OHIM‑hoz intézett 2007. június 11‑i levelét, amely ezt a 2007. február 7‑i telefonbeszélgetést írja le. Az OHIM nem vitatja ennek a 2007. február 7‑i telefonos megbeszélésnek a megtörténtét, és a tárgyalás során azt állította, hogy e megbeszélés során a 2007. február 6‑i levélre adandó válaszról volt szó, amelyben csak a költségekre vonatkozó tervezett új határozatról volt szó.
48 A bizalomvédelem elvének megsértésére alapított kifogást a jelen esetben mindazonáltal el kell utasítani mint megalapozatlant.
49 Először ugyanis a 2006. december 21‑i határozat sérelmet okozó aktusnak minősül, amelynek a megtámadhatósága nem kétséges, és amely ráadásul kifejezetten megemlíti a fellebbezés lehetőségét, valamint az alkalmazandó – közrendi jellegű – határidőt.
50 Másodszor a 2007. február 6‑i levél, amely bejelenti a 2006. december 21‑i határozat visszavonását, feljogosított és megbízható forrásból származó pontos tájékoztatásnak minősül, amelyből kitűnik, hogy a visszavonás hatálya az eljárási költségek felosztására fog korlátozódni (lásd a fenti 4. pontot). A bejelentett visszavonás korlátozott hatálya tehát egyértelműen ezen levél megfogalmazásából következik, és ezen levél egészére tekintettel ezt a következtetést nem kérdőjelezi meg a levél végén szereplő megjegyzés, amely szerint a törlési osztály „a költségek meghatározására vonatkozóan vissza fogja vonni a határozatát, és új határozatot fog hozni”.
51 Figyelembe véve ezeket a tényeket, a 2007. február 7‑i telefonos megbeszélés, ahogyan arról a felperes beszámolt, nem tűnik a fenti 46. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében vett pontos, feltétlen és egybehangzó tájékoztatásnak, amely jogos bizalmat alapozhatna meg azon tény vonatkozásában, hogy a részleges megszűnésről szóló határozattal szembeni új fellebbezési határidő a részleges visszavonásról szóló, tervezett határozat meghozatalától kezdődik.
52 Harmadszor, a fellebbezési határidő túllépéséből eredő jogvesztés elkerülése érdekében a bizalomvédelem elvére való hivatkozás lehetőségét illetően az ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy a felperesnek képesnek kell lennie olyan elvárásokra hivatkozni, amelyek a közösségi adminisztráció határozott ígéretén vagy ezen adminisztráció olyan magatartásán alapulnak, amelyek a jóhiszemű és egy szokásosan tájékozott személytől megkövetelt gondosságot tanúsító gazdasági szereplő menthető tévedését okozhatták (lásd ebben az értelemben a Bíróság C‑44/00. P. sz., Sodima kontra Bizottság ügyben 2000. december 13‑án hozott végzésének [EBHT 2000., I‑11231. o.] 50. pontját).
53 A jelen esetben figyelembe véve a fellebbezési határidők jogvesztő jellegét, és tekintettel a 2007. február 6‑i levélben kifejtett indokokra az OHIM‑mal folytatott telefonos megbeszélés, még annak a feltételezése esetén is, hogy az a felperes részéről bizonyos tévedést okozhatott, nem teheti a felperes számára lehetővé a 2006. december 21‑i határozat vitatására előírt határidő túllépéséből eredő jogvesztés megkerülését. Ugyanis a felperes, aki nem kérte az OHIM‑tól ezen telefonos megbeszélés tartalmának írásbeli megerősítését, a szokásosan tájékozott gazdasági szereplőtől megkövetelt gondosságot tanúsította volna azzal, ha – akár óvatosságból – fellebbezést terjesztett volna elő a 2006. december 21‑i határozatban említett határidőn belül, amely közrendi jellegű, ezért a felek azt nem határozhatják meg tetszésük szerint (lásd ebben az értelemben a fenti 52. pontban hivatkozott Sodima kontra Bizottság ügyben hozott végzés 51. pontját).
54 A bizalomvédelem elvének megsértésére alapított kifogást tehát el kell utasítani.
55 Mivel egyetlen különálló érvet sem hoztak fel a jogbiztonság elvének megsértésére alapított kifogás alátámasztására, a második jogalapot mint megalapozatlant teljes egészében el kell utasítani.
A meghallgatáshoz való jog megsértésére alapított harmadik jogalapról
– A felek érvei
56 A felperes felrója a fellebbezési tanácsnak, hogy nem hivatkozott a 2007. június 11‑i, július 3‑i és július 10‑i leveleire a szóban forgó fellebbezési határidő betartásának lehetetlenségére vonatkozóan, és nem határozott a felperes által képviselt jogi álláspontról.
57 Az OHIM és a beavatkozó vitatja a felperes érvelését.
– Az Elsőfokú Bíróság álláspontja
58 A 40/94 rendelet 73. cikkének második mondata (jelenleg a 207/2009 rendelet 75. cikkének második mondata) szerint az OHIM határozatai csak olyan érveken és bizonyítékokon alapulhatnak, amelyekkel kapcsolatban az érintett feleknek módjukban állt nyilatkozatot tenni.
59 Az ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy bár az e rendelkezésben foglalt meghallgatáshoz való jog kiterjed minden ténybeli vagy jogi helyzetre, valamint a határozat alapjául szolgáló bizonyítékokra, nem vonatkozik azonban a hatóság által elfogadni kívánt végleges álláspontra (lásd ebben az értelemben az Elsőfokú Bíróság T‑303/03. sz., Lidl Stiftung kontra OHIM – REWE-Zentral [Salvita] ügyben 2005. június 7‑én hozott ítéletének [EBHT 2005., II‑1917. o.] 62. pontját).
60 A jelen esetben a felperesnek a fellebbezési határidő betartásának és a részleges visszavonás lehetetlenségére vonatkozó érvei, amelyekre a felperes lényegében az OHIM‑hoz intézett 2007. június 11‑i (lásd a fenti 10. pontot) és a 2007. július 3‑i és 10‑i leveleiben (lásd a fenti 11. pontot) hivatkozott, rá kell mutatni, hogy a megtámadott határozat, a tényállás összefoglalására vonatkozó részében nemcsak a felperes 2007. május 16‑i, a védjegy részleges megszűnésének kérdésére vonatkozó beadványát említi, hanem a később benyújtott észrevételeket is (a megtámadott határozat 6. pontja).
61 A fellebbezési tanács hivatkozik a 2007. június 11. és július 3‑i és 10‑i észrevételekre, amelyek az egyedüli olyan észrevételek, amelyek későbbiek, mint a felperes által az OHIM‑nak elküldött 2007. május 16‑i beadvány, amelyeket ennélfogva ténylegesen figyelembe vett a fellebbezési tanács.
62 Ezenkívül a fellebbezési tanács kifejti, hogy a törlési osztály 2007. március 21‑i határozata kizárólag a „határozat költségekre vonatkozó részére” vonatkozik. A megtámadott határozat tehát hallgatólagosan, de szükségszerűen megerősíti a 2006. december 21‑i határozat részleges visszavonásának lehetőségét, amelyet a törlési osztály alkalmazott, és ezáltal megválaszolja a felperes erre vonatkozó érvét.
63 Ebből következik, hogy többek között a fellebbezési határidő és a részleges visszavonás kérdését illetően a felperes nem bizonyította a meghallgatáshoz való jogának megsértését.
64 Következésképpen a harmadik jogalapot el kell utasítani.
Az eljárási szabálytalanságok fennállásán alapuló negyedik jogalapról
– A felek érvei
65 A felperes hivatkozik a 40/94 rendelet 60a. cikke (4) bekezdésének (jelenleg a 207/2009 rendelet 62. cikkének (4) bekezdése) megsértésére, és lényegében az átláthatóság hiányát hangsúlyozza az OHIM belső működésében. A felperes azt is előterjeszti, hogy az OHIM anélkül jegyezte be az OKATECH védjegy részleges törlését, hogy figyelembe vette volna a felperes függőben lévő fellebbezését, megsértve a 40/94 rendelet 77a. cikkét, és az OHIM erről a részleges törlésről nem a felperes képviselőjét, hanem közvetlenül a felperest értesítette. Ezenkívül a felperes szerint, ha fellebbezési tanács úgy vélte, hogy a 2007. május 16‑i fellebbezését a határidő túllépése miatt elfogadhatatlannak nyilváníthatja, akkor a 2868/95 rendelet 49. és 51. szabályának megfelelően rendelkeznie kellett volna a szintén a határidőn túl megfizetett fellebbezés díjának visszatérítéséről.
66 Az OHIM vitatja a felperes érvelését.
– Az Elsőfokú Bíróság álláspontja
67 Először is a felperesnek az állítása szerint az OHIM előtti eljárás során elkövetett különböző eljárási szabálytalanságokra alapított kifogásait illetően emlékeztetni kell arra, hogy a 40/94 rendelet 63. cikkének (1) bekezdése (jelenleg a 207/2009 rendelet 65. cikkének (1) bekezdése) szerint a közösségi bíróság előtt keresettel csak a fellebbezési tanácsok határozatai támadhatók meg. Következésképpen meg kell állapítani, hogy ilyen keresetben csak azok a jogalapok engedhetők meg, amelyek a fellebbezési tanács határozata ellen irányulnak (a fenti 59. pontban hivatkozott Salvita‑ügyben hozott ítélet 59. pontja).
68 Márpedig, még annak feltételezése esetén is, hogy a hivatkozott eljárási szabálytalanságokat – azaz a határozathozatali folyamat átláthatóságának hiányát és a védjegy részleges törlése – bizonyítják, a felperes kifogásai nem a fellebbezési tanács megtámadott határozata ellen irányulnak.
69 Ezeket a kifogásokat tehát el kell utasítani, mint elfogadhatatlanokat.
70 Másodszor a 40/94 rendelet jogorvoslat saját hatáskörben ellenérdekű fél esetén című 60a. cikke (4) bekezdésének megsértésére vonatkozó kifogását illetően emlékeztetni kell arra, hogy a 40/94 rendelet 63. cikkének (2) bekezdése alapján az Elsőfokú Bíróság előtt indított eljárások célja a fellebbezési tanács által hozott határozatok jogszerűségének a vizsgálata. Ezt a vizsgálatot a jogvita – a fellebbezési tanács előtt előadott ó – ténybeli és jogi hátterének alapján kell lefolytatni (lásd az Elsőfokú Bíróság T‑10/06. sz., Portela & Companhia kontra OHIM – Torrens Cuadrado és Sanz [Bial] ügyben 2007. december 11‑én hozott ítéletének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 61. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot). Továbbá az eljárási szabályzat 135. cikke 4. §‑ának bekezdése értelmében a felek beadványai nem változtathatják meg a fellebbezési tanács előtti eljárás tárgyát (a fent hivatkozott Bial‑ügyben hozott ítélet 62. pontja).
71 Márpedig a jelen esetben – eltekintve attól, hogy nem a 40/94 rendelet 60a. cikke szerinti jogorvoslati eljárásról van szó – ilyen érvet nem terjesztettek a fellebbezési tanács elé.
72 Következésképpen a 40/94 rendelet 60a. cikke (4) bekezdésének megsértésére alapított jogalap szintén elfogadhatatlan.
73 Harmadszor a 2868/95 rendelet 49. és 51. szabályának megsértésére alapított kifogást és azon tényt illetően, hogy a megtámadott határozatnak rendelkeznie kellett volna szintén a határidőn túl megfizetett fellebbezés díjának visszatérítéséről, emlékeztetni kell arra, hogy a 2868/95 rendelet 49. szabályának (3) bekezdése előírja, hogy „[h]a a fellebbezés díját a fellebbezés benyújtására a [40/94] rendelet 59. cikke alapján megjelölt határidő lejárta után fizetik meg, a fellebbezést be nem nyújtottnak kell tekinteni, és a fellebbezés díját a fellebbezőnek vissza kell téríteni”.
74 A jelen esetben a felperes 2007. május 16‑i fellebbezése hivatalosan a részleges visszavonásról szóló 2007. március 21‑i határozat (lásd a fenti 8. pontot) ellen irányult, és azt e határozat meghozatalától számított két hónapon belül nyújtották be. Ennélfogva a felperes nem fizette meg a fellebbezés díját a 40/94 rendelet 59. cikkében előírt két hónapos határidő lejártát követően.
75 Ezenkívül a 2868/95 rendelet 51. szabályának b) pontja előírja a fellebbezés díjának visszatérítését, ha a fellebbezési tanács helyt ad a fellebbezésnek, és méltányosnak ítéli meg az ilyen visszatérítést lényeges eljárási hibákra tekintettel. Márpedig a jelen esetben nem ez a helyzet, mivel a fellebbezési tanács – éppen ellenkezőleg – elutasította a felperes fellebbezését.
76 Következésképpen a 2868/95 rendelet 49. és 51. szabályának megsértésére alapított kifogást el kell utasítani, mint megalapozatlant.
77 Ennélfogva a negyedik jogalapot részben mint elfogadhatatlant, részben pedig mint megalapozatlant el kell utasítani.
A részleges megszűnés megalapozatlan jellegére alapított ötödik jogalapról
– A felek érvei
78 A felperes azt állítja, hogy a vitatott szolgáltatások vonatkozásában bizonyítékot szolgáltatott az OKATECH védjegy használatára, és úgy véli, hogy a fellebbezési tanácsnak – a törlési osztály 2006. december 21‑i és 2007. március 21‑i határozatának hatályon kívül helyezésével – helyt kellett volna adnia a keresetének.
79 Az OHIM ezen jogalap elfogadhatatlanságára hivatkozik, mivel csak azok a jogalapok engedhetők meg, amelyek a fellebbezési tanács határozata ellen irányulnak.
– Az Elsőfokú Bíróság álláspontja
80 Emlékeztetni kell arra, hogy a megtámadott határozatban a fellebbezési tanács elfogadhatatlannak nyilvánította a felperes fellebbezését, így nem határozott a védjegy részleges megszűnésének kérdéséről.
81 Márpedig az Elsőfokú Bíróság ebben a vonatkozásban nem helyettesítheti az OHIM‑ot, ennélfogva nem határozhat az ebben a kérdésben a felperes által előterjesztett érvekről (az Elsőfokú Bíróság T‑481/04. sz., Advance Magazine Publishers kontra OHIM – Capela & Irmãos [VOGUE] ügyben 2007. október 4‑én hozott ítéletének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 22. pontja).
82 Ebből következik, hogy az ötödik jogalapot, amennyiben az elfogadhatatlan kérelmek alátámasztására irányul (lásd a fenti 19–21. pontot), el kell utasítani, mint elfogadhatatlant.
83 A fenti megfontolások összességéből következik, hogy a keresetet el kell utasítani.
A költségekről
84 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a alapján az Elsőfokú Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a felperes pervesztes lett, az OHIM és a beavatkozó kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.
A fenti indokok alapján
AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG (első tanács)
a következőképpen határozott:
1) A keresetet elutasítja.
2) Az Okalux GmbH‑t kötelezi a költségek viselésére.
Tiili | Dehousse | Wiszniewska-Białecka |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2009. július 1‑jei nyilvános ülésen.
Aláírások