PEDRO CRUZ VILLALÓN
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2014. október 16.(1)
C‑266/13. sz. ügy
L. Kik
(A Hoge Raad der Nederlanden [Hollandia] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„Migráns munkavállalók szociális biztonsága – 1408/71/EGK rendelet – Nemzetközi vizeken és két tagállam mentén húzódó kontinentális talapzaton működő csőfektető hajón alkalmazott munkavállaló – Biztosítási kötelezettség – Alkalmazandó nemzeti jogszabályok”
1. A Bírósághoz ismét azzal fordultak, hogy az 1408/71/EGK rendeletben(2) foglalt, az alkalmazandó jogszabályok meghatározására vonatkozó szabályok tekintetében foglaljon állást. Ez alkalommal egy olyan ügy kapcsán, amelyben újra felvetődik a kontinentális talapzat jogi jellegére és a tagállamok e terület vonatkozásában fennálló szuverenitása funkcionális terjedelmének értelmére és hatályára vonatkozó kérdés is. Mindenesetre a jelen ügy igazi érdekessége abban a látszólagos nehézségben rejlik, hogy a szóban forgó rendelet rendelkezéseit egy olyan tényállásra kell alkalmazni, amelynek tekintetében a felek véleménye szerint kizárólag egyetlen, analógia útján meghatározott megoldás fogadható el. Azonban, ahogy azt majd bizonyítom, a rendelet sajátos választ ad.
I – Jogi háttér
A – Nemzetközi jog
2. Az Egyesült Nemzetek Montego Bayben (Jamaika), 1982. december 10‑én aláírt Tengerjogi Egyezményét, amely 1994. november 16‑án lépett hatályba, a Holland Királyság 1996. június 28‑án ratifikálta, és az Európai Közösség nevében az 1998. március 23‑i 98/392/EK tanácsi határozattal(3) fogadták el.
3. A „Mesterséges szigetek, berendezések és létesítmények a kizárólagos gazdasági övezetben” című 60. cikke a következőképpen rendelkezik:
„(1) A kizárólagos gazdasági övezetben a parti államnak kizárólagos joga van a következők létesítésére, létesítésének engedélyezésére és szabályozására, üzemben tartására és használatára:
a) mesterséges szigetek;
b) az 56. cikkben foglalt és más gazdasági célokra szolgáló berendezések és létesítmények;
c) a parti államot az övezetben jogainak gyakorlásában esetlegesen zavaró berendezések és létesítmények.
(2) A parti államnak kizárólagos joghatósága van az ilyen mesterséges szigetek, berendezések és létesítmények felett, beleértve a vám‑, pénzügyi, egészségügyi, biztonsági és bevándorlási törvényeket és előírásokat.
[…]”
4. Az Egyezmény „A parti állam jogai a kontinentális talapzat felett” című 77. cikke így rendelkezik:
„(1) A parti állam a kontinentális talapzat felett, annak felkutatása és természeti erőforrásainak kiaknázása céljából, szuverén jogokat gyakorol.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott jogok kizárólagosak abban az értelemben, hogy amennyiben a parti állam a kontinentális talapzatot nem kutatja fel, vagy nem aknázza ki annak természetes [helyesen: természeti] erőforrásait, a parti állam kifejezett hozzájárulása nélkül senki sem foghat bele ezen tevékenységekbe.
(3) A parti államnak a kontinentális talapzat feletti jogai sem tényleges vagy jelképes elfoglalástól, sem valamely kifejezett nyilatkozattól nem függenek.
[…]”
5. Az Egyezmény „Tenger alatti kábelek és csővezetékek” címet viselő 79. cikkének szövege így szól:
„(1) Minden államnak joga van – az ebben a cikkben foglalt rendelkezéseknek megfelelően – tenger alatti kábelek és csővezetékek elhelyezésére a kontinentális talapzaton.
(2) A parti állam nem akadályozhatja meg e kábelek és csővezetékek fektetését és fenntartását, a parti állam azon jogának sérelme nélkül, hogy ésszerű intézkedéseket tegyen a kontinentális talapzat felkutatására, az ott található természeti források [helyesen: erőforrások] kiaknázására, és a csővezetékekből származó szennyezés megelőzésére, csökkentésére és ellenőrzésére.
(3) A kábelfektetés nyomvonalának kijelölése a kontinentális talapzaton a parti állam hozzájárulásával történik.
(4) E rész semmilyen rendelkezése nem érinti a parti állam azon jogát, hogy megállapítsa a területén vagy parti tengerén áthaladó kábelek vagy csővezetékek fektetésének feltételeit, továbbá a parti állam joghatóságát kontinentális talapzata felkutatásával vagy forrásai kiaknázásával kapcsolatban megépített vagy használt kábelek vagy csővezetékek, illetve a joghatósága alatt álló mesterséges szigetek, létesítmények üzemeltetése tekintetében.
[…]”
6. A 80. cikk értelmében („A kontinentális talapzaton lévő mesterséges szigetek, berendezések és létesítmények”) „[a] 60. cikk rendelkezései megfelelően vonatkoznak a kontinentális talapzaton lévő mesterséges szigetekre, berendezésekre és létesítményekre”.
B – Az uniós jog
1. Az 1408/71 rendelet
7. Az 1408/71 rendelet preambulumbekezdései közül az ügy szempontjából releváns rendelkezések a következők:
„mivel a szociális biztonságra vonatkozó nemzeti jogszabályok összehangolását célzó rendelkezések a személyek szabad mozgásának keretébe tartoznak, és e rendelkezéseknek hozzá kell járulniuk e személyek életszínvonalának és alkalmazási feltételeinek javításához;
[…]
mivel a nemzeti jogszabályok között a hatályuk alá tartozó személyek vonatkozásában jelentősek az eltérések, kívánatos annak az alapelvnek az alkalmazása, amely szerint a rendelet a munkavállalókra vagy önálló vállalkozókra vonatkozó szociális biztonsági rendszerekben vagy munkaviszonyuk, illetve önálló vállalkozóként végzett tevékenységük folytán biztosított valamennyi személyre vonatkozik;
mivel tiszteletben kell tartani a nemzeti szociális biztonsági jogszabályok különleges sajátosságait, és csak koordinációs rendszert kell létrehozni;
[…]
mivel a Közösségen belül mozgó munkavállalók és önálló vállalkozók csak egyetlenegy tagállam szociális biztonsági rendszerébe tartozhatnak az alkalmazandó nemzeti jogszabályok átfedései és az ebből származó esetleges bonyodalmak elkerülése érdekében;
[…]
mivel annak lehető leghatékonyabb biztosítása érdekében, hogy az egy tagállam területén foglalkoztatott valamennyi munkavállaló egyenlő bánásmódban részesüljön, általában annak a tagállamnak a jogszabályait kell alkalmazandó jogszabályként meghatározni, amelyben az érintett személy munkavállalóként vagy önálló vállalkozóként tevékenységet folytat;
mivel ettől az általános szabálytól az alkalmazhatóság egyéb kritériumait indokoló bizonyos helyzetekben el lehet térni.
[…]”
8. Az 1408/71 rendelet „Fogalommeghatározások” címet viselő 1. cikke a következőképpen rendelkezik:
„E rendelet alkalmazásában:
a) »munkavállaló« és »önálló vállalkozó«:
i. aki akár kötelezően, akár szabadon választható folytatólagos biztosítás keretében a munkavállalókra vagy önálló vállalkozókra vonatkozó szociális biztonsági rendszerek vagy a köztisztviselőkre vonatkozó különleges rendszer ágazataiba tartozó egy vagy több kockázattal szemben biztosított;
[…]”
9. „A rendelet személyi hatálya” című 2. cikk (1) bekezdése előírja:
„E rendelet vonatkozik azokra a munkavállalókra vagy önálló vállalkozókra és diákokra, akik egy vagy több tagállam jogszabályainak a hatálya alá tartoznak vagy tartoztak, és akik a tagállamok egyikének állampolgárai, valamint azokra a hontalanokra vagy menekültekre, akiknek a lakóhelye valamely tagállam területén található, és ezek családtagjaira és túlélő hozzátartozóira.”
10. A rendelet „Az alkalmazandó jogszabályok meghatározása” címet viselő II. címe a 13. cikkel („Általános szabályok”) kezdődik, amely a következőképpen rendelkezik:
„(1) A 14c. és 14f. cikkre is figyelemmel, a rendelet hatálya alá tartozó személyekre csak egy tagállam jogszabályai alkalmazandóak. E jogszabályokat e cím rendelkezései szerint kell meghatározni.
(2) A 14–17. cikk rendelkezéseire is figyelemmel:
a) egy tagállam területén alkalmazott személy e tagállam jogszabályainak hatálya alá tartozik, még abban az esetben is, ha egy másik tagállam területén rendelkezik lakóhellyel, vagy ha az őt alkalmazó vállalkozás vagy magánszemély székhelye vagy lakóhelye egy másik tagállam területén található;
[…]
c) egy tagállam lobogója alatt közlekedő hajó fedélzetén alkalmazott személy a lobogó szerinti tagállam jogszabályainak hatálya alá tartozik;
[…]
f) az a személy, akire az egyik tagállam jogszabályai már nem alkalmazhatók és egy másik tagállam jogszabályai sem alkalmazandók rá az előző pontokban megállapított szabályok egyikével összhangban vagy a 14–17. cikkekben megállapított kivételeknek vagy különös rendelkezéseknek megfelelően, azon tagállam jogszabályainak a hatálya alá tartozik, amelyiknek a területén lakóhellyel rendelkezik, kizárólag azon tagállam jogszabályi rendelkezéseivel összhangban.”
11. Az 1408/71 rendelet „Az ellenérték fejében munkát végző személyekre (kivéve a tengerészekre) alkalmazandó különös szabályok” címet viselő 14. cikkének szövege a következő:
„A 13. cikk (2) bekezdésének a) pontja az alábbi kivételekkel és körülmények között alkalmazandó:
[…]
(2) Az a személy, akit szokásosan két vagy több tagállam területén foglalkoztatnak, a következők szerint meghatározott jogszabályok hatálya alá tartozik:
a) az a személy, aki egy olyan vállalkozás hajózó [helyesen: utazó vagy hajózó] személyzetének tagja, amely más vagy saját számlájára nemzetközi vasúti, közúti, légi vagy belvízi személyszállítási vagy árufuvarozási szolgáltatást végez, és amely vállalkozás székhelye egy tagállamban található, ez utóbbi tagállam jogszabályainak hatálya alá tartozik a következő megszorításokkal:
i. ha az említett vállalkozás fiókteleppel vagy állandó képviselettel rendelkezik más tagállamban, mint amelyikben a székhelye található, e fióktelep vagy állandó képviselet által alkalmazott személy azon tagállam jogszabályainak hatálya alá tartozik, amely tagállamban e fióktelep vagy állandó képviselet található;
ii. ha az adott személyt elsődlegesen annak a tagállamnak a területén alkalmazzák, amelyben lakóhellyel rendelkezik, e személy e tagállam jogszabályainak hatálya alá tartozik még abban az esetben is, ha az őt alkalmazó vállalkozás annak a tagállamnak a területén nem rendelkezik székhellyel, fiókteleppel vagy állandó képviselettel;
b) az a) pontban nem említett személy, azon tagállam jogszabályainak hatálya alá tartozik:
i. amelynek területén lakóhellyel rendelkezik, ha tevékenységét részben e tagállam területén végzi, vagy ha több olyan vállalkozás vagy több olyan munkáltató számára végez munkát, amelynek vagy akinek székhelye vagy lakóhelye különböző tagállamok területén található;
ii. amelynek területén az őt alkalmazó vállalkozás vagy magánszemély székhelye vagy lakóhelye található, ha tevékenységét nem annak a tagállamnak a területén végzi, ahol lakóhellyel rendelkezik.
[…]”
12. A 14b. cikk értelmében („Tengerészekre vonatkozó különös szabályok”):
„A 13. cikk (2) bekezdésének c) pontja az alábbi kivételekkel és körülmények között alkalmazandó:
[…]
(4) Ugyanakkor az a személy, akit egy tagállam lobogója alatt közlekedő hajó fedélzetén alkalmaznak, és aki az e munkáért járó javadalmazást olyan vállalkozástól vagy személytől kapja, amelynek vagy akinek a székhelye vagy lakóhelye más tagállamban található, az utóbbi tagállam jogszabályainak hatálya alá tartozik, ha e tagállamban rendelkezik lakóhellyel; az említett jogszabályok alkalmazásában a javadalmazást fizető vállalkozás vagy személy munkáltatónak tekintendő.”
13. A rendelet 15. cikkének szövege („Az önkéntes biztosításra vagy szabadon választott folyamatos biztosításra vonatkozó szabályok”) következőképpen szól:
„(1) A 13. és 14d. cikk [helyesen: 13–14d. cikk] rendelkezései nem vonatkoznak az önkéntes biztosításra vagy a szabadon választható folytatólagos biztosításra, kivéve ha a 4. cikkben említett ágak vonatkozásában bármely tagállamban csak önkéntes biztosítási rendszer létezik.
(2) Ha két vagy több tagállam jogszabályainak alkalmazása a biztosítások halmozódásához vezet:
– egy kötelező biztosítási rendszer és egy vagy több önkéntes vagy választható folytatólagos biztosítási rendszer közül az érintett személy kizárólag a kötelező biztosítási rendszer hatálya alá tartozik,
[…]”
C – A Svájci Államszövetséggel kötött megállapodás(4)
14. Az EK–Svájc‑megállapodás 8. cikke értelmében:
„A Szerződő Felek, a II. mellékletnek megfelelően, rendelkezéseket fogadnak el a szociális biztonsági rendszerek összehangolásáról, különösen az alábbiak érdekében:
a) egyenlő bánásmód;
b) az alkalmazandó jogszabályok meghatározása;
c) a különböző nemzeti jogszabályok szerint figyelembe veendő biztosítási időszakok összeadása az ellátásra való jogosultság megszerzése és fenntartása, valamint az ellátások kiszámítása céljából;
d) a juttatások kifizetését a tagállamok [helyesen: kifizetése a Szerződő Felek] területén lakó személyek számára;
e) a hatóságok és intézmények közötti segítségnyújtás és együttműködés.”
15. Az EK–Svájc megállapodás II. mellékletének 1. cikke:
„(1) A szociális biztonsági rendszerek összehangolása területén a Szerződő Felek megállapodnak a megállapodás aláírásának időpontjában hatályos és az e melléklet A. szakaszával módosított, e megállapodásban említett közösségi jogi aktusok vagy e jogi aktusokkal egyenértékű szabályok egymás közötti alkalmazásában.
(2) A jelen melléklet A. szakaszában hivatkozott jogi aktusokban szereplő »tagállam(ok)« kifejezést úgy kell érteni, hogy az a kérdéses közösségi jogi aktusok hatálya alá tartozó tagállamokon kívül Svájcot is magában foglalja.”
16. A szóban forgó II. melléklet A. szakasza az 1408/71 rendeletre hivatkozik, amelyet a 883/2004/EK rendelet(5) váltott fel, 2010. május 1‑jei hatállyal. Az EK–Svájc megállapodás II. mellékletét a hivatkozott megállapodás értelmében létrehozott vegyes bizottsági 1/2012 határozat(6) naprakésszé tette, 2012. április 1‑jei hatállyal. A II. melléklet új változata az említett 883/2004 rendeletre hivatkozik. Ennek ellenére, a 883/2004 rendelet 90. cikkének (1) bekezdése és a módosított EK–Svájc megállapodás II. melléklete A. szakaszának 3. pontja alapján, a 2012. április 1‑jét megelőző tényállások tekintetében az 1408/71 rendeletet kell alkalmazni.
D – Holland jog
17. Az előzetes döntéshozatalra utaló végzés szerint a holland társadalombiztosítási jogszabályok értelmében főszabály szerint a Hollandiában lakóhellyel rendelkező személyek kötelezően biztosítottak és járulékfizetésre kötelesek a törvényes biztosítási rendszerekben. Kivételesen és a Besluit uitbreiding en beperking kring verzekerden volksverzekeringen 1999 (a társadalombiztosítás alá tartozó biztosítottak körének kiterjesztéséről és korlátozásáról szóló 1999. évi rendelet) 12. cikkének (1) bekezdése értelmében a Hollandiában lakóhellyel rendelkező személyek nem biztosítottak a társadalombiztosítási rendszerben, ha legalább három hónapig megszakítás nélkül kizárólag Hollandián kívül dolgoznak, kivéve ha a munkavégzésre kizárólag egy Hollandiában lakóhellyel vagy székhellyel rendelkező munkáltatóval fennálló munkaviszony keretében kerül sor.
18. A Besluit verzekeringsplicht zeevarenden (a tengerészek kötelező biztosításáról szóló rendelet) értelmében, ha egy adott tagállamban lakóhellyel rendelkező tengerész az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás részes államától eltérő harmadik állam lobogója alatt közlekedő hajón végzi a tevékenységét Hollandiában székhellyel rendelkező munkáltató számára, a munkavállalók társadalombiztosítására vonatkozó holland jogszabályokat kell alkalmazni.
II – A tényállás
19. Az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet a holland társadalombiztosítás és L. Kik közötti jogvita keretében terjesztették elő, aki holland állampolgár, és lakóhelye Hollandiában található, egy svájci vállalkozás panamai lobogó alatt közlekedő csőfektető hajón alkalmazott munkavállalója, és 2004. május 31‑ig dolgozott holland területen (a holland társadalombiztosítási rendszerekben kötelezően biztosított volt), illetve 2004. június 1‑je és augusztus 24‑e között egymást követően dolgozott az Egyesült Államok kontinentális talapzatán, nemzetközi vizeken és a kontinentális talapzat holland, brit részén, majd újra a holland részén.
20. Az alapeljárásban vitatott kérdés tárgya, hogy L. Kik köteles volt‑e, vagy sem járulékot fizetni a holland társadalombiztosítási rendszerekben a 2004. június 1‑je és augusztus 24‑e közötti időszakban.
21. A nemzeti bíróságok szerint (első fokon és fellebbezési szakaszban is) erre igenlő választ kell adni, mivel a nemzeti jog előírja, hogy a Hollandiában lakóhellyel rendelkezők kötelezően biztosítottak, és kötelesek megfizetni a megfelelő járulékokat.
22. L. Kik felülvizsgálati kérelmet terjesztett a Hoge Raad der Nederlanden (legfelsőbb bíróság, Hollandia) elé, és e bíróság terjesztette elő a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelmet.
III – Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
23. A 2013. május 15‑én előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések a következőképpen szólnak:
„1. a) Úgy kell‑e értelmezni az 1408/71/EGK rendelet személyi hatályra vonatkozó szabályait és a rendelet II. címében foglalt utaló szabályok területi hatályára vonatkozó szabályokat, hogy ezek az utaló szabályok alkalmazandók olyan esetben, mint a jelen ügybeli, amelyben a) olyan, Hollandiában lakóhellyel rendelkező munkavállalóról van szó, aki b) holland állampolgár, c) legalábbis korábban kötelezően biztosított volt Hollandiában, d) tengerészként egy svájci székhelyű munkáltatónak dolgozik, e) munkáját egy panamai zászló alatt közlekedő csőfektető hajó fedélzetén végzi, és f) e munkát először az Unió területén kívül (körülbelül három hétig az Egyesült Államok kontinentális talapzatán és körülbelül két hétig nemzetközi vizeken), majd Hollandia kontinentális talapzatán (egy hónapig, majd körülbelül egy hétig) és az Egyesült Királyság kontinentális talapzatán (körülbelül egy hétig) végezte, miközben g) az ezzel szerzett jövedelem a holland jövedelemadó hatálya alá tartozik?
1. b) Amennyiben igen, csak azokra a napokra alkalmazandó‑e az 1408/71/EGK rendelet, amelyeken az érintett személy valamely uniós tagállam kontinentális talapzatán dolgozott, vagy az ezt megelőző időszakra is, amelyben máshol, az Unió területén kívül dolgozott?
2. Amennyiben az 1408/71/EGK rendelet alkalmazandó az olyan munkavállalóra, akit az 1.a) kérdés említ, a rendelet mely jogrendszert vagy jogrendszereket jelöli ki alkalmazandóként?”
IV – A Bíróság előtti eljárás
24. Az eljárásban L. Kik, a holland kormány és a Bizottság vettek részt és terjesztettek elő írásbeli észrevételeket. Mindannyian megjelentek a 2014. július 3‑án tartott tárgyaláson, és e tárgyaláson a Bíróság felhívta a résztvevőket, hogy a Hoge Raad által előterjesztett második kérdésre összpontosítsák szóbeli előadásaikat.
V – Érvelések
A – Az első kérdés
25. Valamennyi fél egyetért azon megállapítással, hogy az 1408/71 rendelet az ügy körülményei között alkalmazandó. A holland kormány pedig azt is megállapítja, hogy a szóban forgó rendelet a teljes érintett időszakra alkalmazandó.
B – A második kérdés
26. L. Kik és a Bizottság álláspontja szerint az ügy körülményei és az Aldewereld‑ügyben(7) megállapított ítélkezési gyakorlat alapján a munkáltató székhelye szerinti állam, azaz a Svájci Államszövetség rendelkezik joghatósággal.
27. A holland kormány szerint az 1408/71 rendelet 13. cikke (2) bekezdésének f) pontja és 14. cikke (2) bekezdésének b) pontjának i. alpontja értelmében a munkavállaló lakóhelye szerinti állam rendelkezik joghatósággal.
VI – Értékelés
28. A Hoge Raad azt kérdezi a Bíróságtól, hogy az alapeljárásban vizsgált ügy körülményei között alkalmazandó‑e az 1408/71 rendelet, és amennyiben igen, akkor melyik az a nemzeti jogrendszer, amelyre a szóban forgó rendelet kollíziós szabályai hivatkoznak, jóllehet e szabályok a Hoge Raad álláspontja és a felek véleménye szerint sem kifejezetten illenek a jelen ügyben szereplő tényállásra.
29. A kérdés helyes megfogalmazásához pontosan meg kell állapítani a jelen ügy körülményeit.
A – L. Kik munkakörülményei az előzetes döntéshozatal iránti kérelemben hivatkozott időszakban
30. L. Kik holland állampolgár és lakóhelye Hollandiában van. 2004. május 31‑ig egy hollandiai székhelyű vállalkozásnál dolgozott és e tagállamban volt kötelezően biztosított személy.
31. 2004. június 1‑jétől tengerészként egy svájci vállalkozás munkavállalója és egy panamai lobogó alatt közlekedő hajón dolgozott. Nincs adat arra nézve, hogy ekkortól biztosított lett volna Svájcban, arra azonban igen, hogy 2004. augusztus 25‑től Hollandiában már nem volt kötelezően biztosított, mivel a holland szabályok értelmében legalább három hónap megszakítás nélküli, Hollandián kívül és Hollandiában székhellyel nem rendelkező munkáltató számára történő munkavégzés esetén megszűnik a hollandiai biztosítási kötelezettség. Ezen kívül L. Kik egész idő alatt Hollandiában adózott.
32. A vitatott időszak 2004. június 1‑jétől 2004. augusztus 24‑ig tartott. Ezen időszak alatt L. Kik: a) három hétig az Egyesült Államok kontinentális talapzatán; b) két hétig nemzetközi vizeken; c) egy hónapig és egy hétig Hollandia kontinentális talapzatán; d) egy hétig az Egyesült Királyság kontinentális talapzatán dolgozott.
33. Ez alapján L. Kik a vita tárgyát képező összesen három hónapból egy hónapot és egy hetet dolgozott a hollandiai kontinentális talapzaton. A brit kontinentális talapzaton egy hétig végzett munkát, így a kérdéses összesen három hónapból öt hetet teljes mértékben az Unión kívül (nemzetközi vizeken és harmadik állam kontinentális talapzatán) dolgozott. Másképpen fogalmazva, a vitatott időszak több mint felében tagállami kontinentális talapzaton dolgozott.(8)
B – Az első kérdés
34. A kérdést előterjesztő bíróság elsősorban arra keresi a választ, hogy az eset körülményei között alkalmazandó‑e az 1408/71 rendelet, és ha igen, akkor kizárólag azon napok tekintetében, amikor L. Kik tagállami kontinentális talapzaton dolgozott, vagy azon időszak alatt is, amikor az Unió területén kívül végzett munkát.
35. Valamennyi fél véleményével egyezően, álláspontom szerint nem vitatható az 1408/71 rendelet alkalmazhatósága, mivel 2. cikke (1) bekezdésének rendelkezése szerint e rendelet „vonatkozik azokra a munkavállalókra […], akik egy vagy több tagállam jogszabályainak a hatálya alá tartoznak vagy tartoztak, és akik a tagállamok egyikének állampolgárai”. A jelen ügyben L. Kik a holland általános társadalombiztosítási rendszer biztosítottja volt 2004. augusztus 25‑ig, és felmerül a kétség, hogy ezt megelőzően június 1‑jétől valójában nem inkább valamely másik tagállam jogszabályainak kellett volna vonatkozniuk rá, ennek következtében az alkalmazandó nemzeti szabályozás meghatározásához az 1408/71 rendelet 13. cikkében foglalt kollíziós szabályokhoz kell fordulni.
36. Véleményem szerint nem jelent nehézséget annak megállapítása, hogy az L. Kik által a Hollandia és az Egyesült Királyság mentén húzódó kontinentális talapzaton végzett munka az Unió területén végzett munkának minősül‑e, vagy sem. A Bíróság által a 2012. január 17‑i Salemink‑ítéletben megalapozott ítélkezési gyakorlat szerint(9) valamely tagállam mentén húzódó kontinentális talapzat funkcionálisan a tagállam szuverén területének részét képezi, és ennek következtében az itt végzett munkát nem lehet az uniós jog alkalmazása alól kivonni. Márpedig a Bíróság akkor úgy értelmezte, hogy ez érvényes „az említett kontinentális talapzaton, a természeti erőforrás[ainak] felkutatása és/vagy kiaknázása tevékenységének keretében”(10) végzett munkára. A jelen ügyben L. Kik az Unió területe mentén húzódó kontinentális talapzaton működő csőfektető hajón dolgozott, azaz olyan tevékenységet végzett, amely főszabály szerint nem minősülhetne „a kontinentális talapzat természeti erőforrásai felkutatásának és kiaknázásának”.
37. Kétségtelen, hogy a kontinentális talapzat bizonyos mértékben tengeralatti kábelek és csővezetékek lefektetése esetében is azon állam szuverenitása alá tartozik, amely mentén húzódik, mivel a Tengerjogi Egyezmény 79. cikkének (3) bekezdése értelmében, „[a] kábelfektetés nyomvonalának kijelölése a kontinentális talapzaton a parti állam hozzájárulásával történik”, és ugyanezen cikk (4) bekezdése kivételt tesz „a parti állam azon jog[a tekintetében], hogy megállapítsa a területén [...] áthaladó kábelek vagy csővezetékek fektetésének feltételeit” és „a joghatóságát [illetően is,] a kontinentális talapzata feltárásával vagy forrásai kiaknázásával kapcsolatban megépített vagy használt kábelek vagy csővezetékek, illetve a joghatósága alatt álló mesterséges szigetek, létesítmények üzemeltetése tekintetében”.
38. Első megközelítésben a szuverenitás Tengerjogi Egyezmény által biztosított e minimális megnyilvánulása elegendő lehet annak megállapításához, hogy a kontinentális talapzat funkcionálisan és korlátozottan ebben az esetben is az Unió területe részének tekinthető. Mindazonáltal a Salemink‑ítéletben a „[valamely tagállam partja] mentén húzódó kontinentális talapzat részének felkutatására és/vagy kiaknázására vonatkozó gazdasági előjogokból” származó haszon és azon lehetőség hiánya között, hogy „[a tagállam] kivonhassa magát az ilyen létesítményeken alkalmazott munkavállalók szabad mozgásának biztosítását célzó uniós jogi rendelkezések alkalmazása alól” szükségszerű kapcsolatot állított fel a Bíróság.(11) Nyilvánvalónak tűnik tehát, hogy a parti tagállam kontinentális talapzaton fennálló szuverenitásának „funkcionalitása” kizárólag akkor működik, ha e talapzaton felkutatásra és/vagy kiaknázásra irányuló olyan tevékenységet végeznek, amelyhez munkavállalók közreműködése szükséges, azonban nem működik, ha az említett talapzat csak egy olyan tér, amelyen annak felkutatásától és/vagy kiaknázásától idegen tevékenységet végeznek, és amelynek tekintetében a parti állam csak hozzájárulási jogkörrel rendelkezik, e hozzájárulásnak pedig nem feltétele semmilyen munkavégzés.
39. Mindazonáltal a fentiek nem relevánsak a jelen ügy szempontjából, mivel úgy vélem, hogy az 1408/71 rendelet még abban az esetben is alkalmazandó, ha megállapítást nyer, hogy L. Kik a vitatott időszak alatt végig az Unió területén kívül dolgozott.
40. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint ugyanis e körülmény nem releváns, ha a munkaviszony kellően szoros kapcsolatban áll valamely tagállam területével.(12) A Bíróság megállapította, hogy hajón dolgozó munkavállaló esetén ilyen jellegű kapcsolatot feltételez az a hely, ahol a munkavállaló a munkaviszonyt létesítette, a munkaszerződésre alkalmazandó jogrendszer, a társadalombiztosítási rendszer alá tartozás és a jövedelem utáni adófizetés helye.(13) Véleményem szerint a jelen esetben kellően szoros kapcsolat áll fenn az Unió területével, tekintettel arra, hogy L. Kik Hollandiában fizet adót, illetve a holland kormány észrevételei szerint(14) jövedelmét hol Hollandiában, hol Svájcban kapja meg, és ezáltal vélelmezhető – mivel L. Kik nem szolgáltatott olyan bizonyítékokat, amelyek másra engednének következtetni –, hogy a munkaszerződésre valamely említett állam jogszabályait kell alkalmazni.
41. Következésképpen, és első közbenső következtetésként javaslom, hogy a Bíróság azt a választ adja a Hoge Raad által előterjesztett első kérdésre, hogy az ügy körülményei között, az egész vitatott időszakra, azaz a 2004. június 1‑jétől augusztus 24‑ig tartó időszakra az 1408/71 rendeletet kell alkalmazni.
C – Második kérdés
42. A fentiek megállapítását követően most meg kell határozni, hogy az 1408/71 rendelet alkalmazásában az L. Kik körülményeihez hasonló körülmények között lévő munkavállalóra melyik jogrendszer alkalmazandó az alapeljárásban vitatott időszak tekintetében.
43. E kérdés nehézsége abban rejlik, hogy úgy tűnik, mintha az 1408/71 rendelet kollíziós szabályai nem tartalmaznának a jelen ügyhöz hasonló esetre kifejezetten alkalmazható rendelkezést. Ezen első benyomás helytállóságát kell bizonyítanunk.
44. Az 1408/71 rendelet II. címében („Az alkalmazandó jogszabályok meghatározása”; 13–17a. cikk) megállapított számos eset közül kizárólag a 13. cikk („Általános szabályok”) és a 14b. cikk („Tengerészekre vonatkozó különös szabályok”) érdekesek számunkra.(15) Véleményem szerint ezek közül a következő esetek nem vonatkoznak L. Kik körülményeire:
a) Egy tagállam területén alkalmazott személy (a 13. cikk (2) bekezdésének a) pontja), amely esetben e tagállam jogszabályait kell alkalmazni, és nem ez a helyzet L. Kik esetében, aki, ahogy azt láttuk, egyik tagállam területén sem végzett munkát, vagy, ha úgy tekintjük, hogy esetünkben valamely tagállam mentén húzódó kontinentális talapzat uniós terület, nem egyetlen, hanem két tagállam területén dolgozott (Hollandia és az Egyesült Királyság).
b) Egy tagállam területén önálló vállalkozóként tevékenykedő személy (a 13. cikk (2) bekezdésének b) pontja), akinek tekintetében ezen állam jogszabályait kell alkalmazni, és akire egyértelműen nem illik L. Kik profilja, aki munkavállalóként dolgozik.
c) Egy tagállam lobogója alatt közlekedő hajó fedélzetén alkalmazott személy (a 13. cikk (2) bekezdésének c) pontja), amely esetben e tagállam jogszabályai alkalmazandók, és amely a jelen esettel szintén nem azonosítható, mivel L. Kik panamai hajón dolgozott.
d) a köztisztviselők és a köztisztviselőnek minősülő más személyek (a 13. cikk (2) bekezdésének d) pontja).
e) katonai szolgálatra vagy polgári szolgálatra behívott személyek (a 13. cikk (2) bekezdésének e) pontja).
f) Az a személy, akit az őt szokásosan alkalmazó vállalkozás egy tagállam területén vagy egy tagállam lobogója alatt közlekedő hajó fedélzetén alkalmaz, és akit munkavégzés céljából egy másik tagállam lobogója alatt közlekedő hajó fedélzetére küld ki (a 14b. cikk 1) pontja), amely esetben az első tagállam jogszabályait kell alkalmazni. Nyilvánvalóan ez sem L. Kik esete, mivel nem tűnik úgy, hogy a svájci munkáltató őt „szokásosan alkalmazza”, nem is dolgozott – ahogy már említettük – az Unió területén, sem egy másik tagállam lobogója alatt közlekedő hajón.
g) Az a személy, aki tevékenységét egy tagállam területén vagy a tagállam lobogója alatt közlekedő hajó fedélzetén szokásosan önálló vállalkozóként végzi (a 14b. cikk 2) pontja), a jelen esetben e körülmények egyike sem áll fenn.
h) Az a személy, aki egy tagállam felségvizein vagy kikötőjében végez munkát (a 14b. cikk 3) pontja), mivel L. Kik egyik helyen sem dolgozott.
i) Az a személy, akit egy tagállam lobogója alatt közlekedő hajó fedélzetén alkalmaznak, és aki az e munkáért járó javadalmazást olyan vállalkozástól vagy személytől kapja, amelynek vagy akinek a székhelye vagy lakóhelye más tagállam területén található (a 14b. cikk 4) pontja): ez utóbbi tagállam jogszabályait kell alkalmazni, ha a munkavállaló e tagállamban rendelkezik lakóhellyel. (L. Kik helyzete eltérő, mivel az első feltétel hiányzik, ugyanis egy panamai hajón dolgozik).
45. Mivel a fent kifejtett esetek egyike sem szolgálhat megoldásként, megfontolandó a rendelet 14. cikkében foglalt rendelkezések analógia útján történő alkalmazásának lehetősége. A holland kormány csakugyan javasolja a 14. cikk (2) bekezdése b) pontjának analógia útján történő alkalmazását, amely azon személyre vonatkozik, akit szokásosan két vagy több tagállam területén foglalkoztatnak, és nem tagja nemzetközi szállítást végző vállalkozás utazó vagy hajózó személyzetének.
46. Az analógia útján történő alkalmazás jogszerű megoldás lenne abban az esetben, ha azok a rendelkezések, amelyek L. Kikhez hasonló tengerészek tekintetében közvetlenül alkalmazhatók, nem tennék lehetővé az esetre alkalmazandó jogszabályok meghatározását.
47. Mégis az a helyzet, hogy a rendelet egyik rendelkezése, amelyre a holland kormány is hivatkozik egy adott ponton, szükségtelenné teszi az analógián alapuló megoldások keresésére irányuló erőfeszítést. Az 1408/71 rendelet 13. cikke (2) bekezdésének f) pontjáról van szó, amelynek értelmében „az a személy, akire az egyik tagállam jogszabályai már nem alkalmazhatóak és egy másik tagállam jogszabályai sem alkalmazandók rá az előző pontokban megállapított szabályok egyikével összhangban [...], azon tagállam jogszabályainak a hatálya alá tartozik, amelyiknek a területén lakóhellyel rendelkezik, kizárólag azon tagállam jogszabályi rendelkezéseivel összhangban”. E rendelkezésnek a jelen ügyre történő alkalmazása a tárgyalás során merült fel, és véleményem szerint pontosan ráillik L. Kik ügyére.
48. Ahogy az bizonyítást nyert, és senki nem vitatta, L. Kik ugyanis 2004. május 31‑ig a holland jogszabályok hatálya alatt állt. Ezen időponttól e jogszabályok főszabály szerint nem voltak alkalmazhatóak, mivel az 1408/71 rendeletben foglalt és fent vizsgált egyik rendelkezés sem eredményezi a holland jog alkalmazását. Ugyanakkor ezek a szabályok nem írják elő szükségképpen más tagállam jogának alkalmazását sem, mivel L. Kik munkakörülményei nem felelnek meg egyik esetnek sem.
49. Ilyen helyzetben, azaz az addig alkalmazott jog alkalmazásának mellőzésekor és valamely más jog alkalmazhatóságának hiánya esetén – amely pontosan megfelel a 13. cikk (2) bekezdésének f) pontjában foglalt tényállásnak –, az 1408/71 rendelet általánosságban támaszkodik a munkavállaló lakóhelyén alapuló feltételre az alkalmazandó jog meghatározásához. Az említett feltétel alapján L. Kik, akinek lakóhelye Hollandiában van, e tagállam jogszabályainak hatálya alatt marad.
50. Kétségtelen, hogy a rendelkezés első fordulata („az a személy, akire az egyik tagállam jogszabályai már nem alkalmazhatóak [...]”) azt sugallja, hogy e rendelkezésből nehezen következhet azon jogszabályok alkalmazása, amelyek már nem alkalmazhatók. Másképpen fogalmazva, ha a holland szabályozás 2004. május 31‑étől már nem alkalmazható L. Kik esetében, meglepőnek tűnhet, hogy az 1408/71 rendeletből ugyanezen jogszabályok alkalmazása következik, noha azok éppen ugyanezen rendelet rendelkezése nyomán már nem alkalmazhatók.
51. A helyzet azonban az, hogy e jogszabályok – a holland jogszabályok – azok, amelyek alkalmazását 2004. május 31‑étől mellőzik, és amelyeket következésképpen az 1408/71 rendelet alapján újra alkalmaznak, ugyanakkor mindkét esetben eltérő a jogcím, amelynek értelmében e jogszabályokat, először már nem alkalmazzák, majd kötelező jelleggel újra alkalmazzák.
52. A holland jogot ugyanis 2004. május 31‑ig alkalmazták, mert ezen időpontig L. Kik egy Hollandiában székhellyel rendelkező vállalkozásnál dolgozott, ahol a lakóhelye is volt, ahol dolgozott és adót fizetett. A holland jog alapján e jog alkalmazhatósága megszűnt, amikor L. Kik három hónapot megszakítás nélkül Hollandián kívül dolgozott egy svájci székhelyű vállalkozás számára. Ilyen körülmények között az 1408/71 rendelet 13. cikke (2) bekezdésének f) pontjában előírt feltétel teljesítésére figyelemmel, azaz mivel „az egyik tagállam jogszabályai már nem alkalmazhatóak” (és „egy másik tagállam jogszabályai sem alkalmazandók rá”), ugyanezen rendelkezés szerint a munkavállaló lakóhelye az alkalmazandó jogszabályok megállapításának döntő kritériuma. Az ügy körülményei között a szóban forgó feltétel történetesen újra a holland joghoz vezet, vagyis ugyanazon joghoz, amely alkalmazásának mellőzése szükségessé tette más alkalmazandó jogszabályok keresését. Habár gyakorlatilag ugyanarról a jogról van szó, kétségtelen, hogy alkalmazhatósága mindkét esetben eltérő jogcímen alapul: már nem volt alkalmazható, amikor változás történt L. Kik munkakörülményeiben (2004. május 31.), és újra alkalmazandóvá vált, amikor az 1408/71 rendeletben előírt, az alkalmazandó jogszabályok meghatározásának L. Kik 2004. május 31‑ét követő helyzetére illő feltétel így rendelkezett. Az egyik esetben a holland jogot azért kellett alkalmazni, mert L. Kik lakóhelye és munkahelye Hollandiában volt, és munkáltatója is e tagállamban rendelkezett székhellyel, a másik esetben pedig, mivel az említett körülmények megváltozása folytán már nem volt alkalmazható, azért, mert az volt a lakóhelye szerinti jog.
53. Végeredményben, és az 1408/71 rendelet azon rendelkezéseinek analógia útján történő alkalmazásának a szükségessége nélkül, amelyek nem olyan esetre vonatkoznak, mint a jelen ügybeli, úgy vélem, hogy a 13. cikk (2) bekezdésének már hivatkozott f) pontja azonnal és elsődlegesen választ ad az esetre alkalmazandó jogszabályokra irányuló kérdésre.
54. Második közbenső következtetésként tehát azt javaslom, hogy a Bíróság úgy válaszolja meg a második kérdést, hogy az 1408/71 rendelet 13. cikke (2) bekezdésének f) pontja alapján L. Kik tekintetében a holland jogszabályokat kell alkalmazni, mivel azok a lakóhelye szerinti területre irányadó jogszabályok.
VII – Végkövetkeztetések
55. A fentiekben kifejtettek alapján azt javaslom, hogy a Bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre a következő választ adja:
„1. Az alapeljárásban tárgyalt ügy körülményei között a teljes vitatott időszakra az 1996. december 2‑i 118/97/EK tanácsi rendelettel módosított és naprakésszé tett, a szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra, önálló vállalkozókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló, 1971. június 14‑i 1408/71/EGK tanácsi rendeletet kell alkalmazni.
2. Az 1408/71 rendelet 13. cikke (2) bekezdésének f) pontja értelmében az alapeljárásban tárgyalt ügy körülményei között az adott munkavállalóra alkalmazandó jogszabályok azon tagállam jogszabályai, amelynek területén az említett munkavállaló lakóhelye található.”