Ideiglenes változat
A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (kibővített nyolcadik tanács)
2024. április 10.(*)
„Gazdasági és monetáris unió – Bankunió – A hitelintézetekre és bizonyos befektetési vállalkozásokra vonatkozó Egységes Szanálási Mechanizmus (ESZM) – Egységes Szanálási Alap (ESZA) – Az ESZT 2022. évi hozzájárulási időszakra vonatkozó előzetes hozzájárulások kiszámításáról szóló határozata – A 806/2014/EU rendelet 70. cikkének (2) bekezdése – Téves jogalkalmazás – Az ítélet időbeli hatályának korlátozása”
A T‑411/22. sz. ügyben,
a Dexia, korábban Dexia Crédit Local (székhelye: Párizs [Franciaország], képviselik: H. Gilliams és J.‑M. Gollier ügyvédek)
felperes
az Egységes Szanálási Testület (ESZT) (képviselik: K.‑P. Wojcik, J. Kerlin és C. De Falco, meghatalmazotti minőségben, segítőik: H.‑G. Kamann, F. Louis és P. Gey ügyvédek)
alperes ellen,
támogatják:
az Európai Parlament (képviselik: J. Etienne, M. Menegatti és G. Bartram, meghatalmazotti minőségben)
és
az Európai Unió Tanácsa (képviselik: E. d’Ursel, J. Haunold és A. Westerhof Löfflerová, meghatalmazotti minőségben)
beavatkozó felek,
A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített nyolcadik tanács),
tagjai: A. Kornezov elnök, G. De Baere, D. Petrlík (előadó), Kecsmár K. és S. Kingston bírák,
hivatalvezető: S. Jund tanácsos,
tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára,
tekintettel a 2024. február 8‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az EUMSZ 263. cikken alapuló keresetében a felperes Dexia, korábban Dexia Crédit Local az Egységes Szanálási Testületnek (ESZT) az Egységes Szanálási Alapba (ESZA) fizetendő 2022. évi előzetes hozzájárulások kiszámításáról szóló, 2022. április 11‑i SRB/ES/2022/18 határozatának (a továbbiakban: megtámadott határozat) őt érintő részében történő megsemmisítését kéri.
A jogvita előzményei
2 A felperes francia hitelintézet volt.
3 A megtámadott határozattal az ESZT a hitelintézeteknek és bizonyos befektetési vállalkozásoknak az Egységes Szanálási Mechanizmus keretében történő szanálására vonatkozó egységes szabályok és egységes eljárás kialakításáról, valamint az Egységes Szanálási Alap létrehozásáról és az 1093/2010/EU rendelet módosításáról szóló, 2014. július 15‑i 806/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2014. L 225., 1. o.; helyesbítés: HL 2014. L 372., 9. o.) 70. cikke (2) bekezdésének megfelelően meghatározta az e rendelet 2. cikkének és 67. cikke (4) bekezdésének együttesen értelmezett rendelkezéseinek hatálya alá tartozó intézmények (a továbbiakban: intézmények), köztük a felperes ESZA‑hoz való előzetes hozzájárulásait (a továbbiakban: előzetes hozzájárulások) a 2022. évre vonatkozóan (a továbbiakban: 2022. évi hozzájárulási időszak).
4 Az Autorité de contrôle prudentiel et de résolution (prudenciális és szanálási hatóság, ACPR, Franciaország) mint a 806/2014 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének 3. pontja értelmében vett nemzeti szanálási hatóság 2022. április 25‑i beszedési értesítésében felszólította a felperest, hogy fizesse meg a 2022. évi hozzájárulási időszakra vonatkozó, az ESZT által meghatározott előzetes hozzájárulását.
A megtámadott határozat
5 A megtámadott határozat főszövegből, valamint három mellékletből áll.
6 A megtámadott határozat főszövege ismerteti a 2022. évi hozzájárulási időszakra vonatkozó előzetes hozzájárulások meghatározásának folyamatát, amely valamennyi intézményre irányadó.
7 E célból az ESZT mindenekelőtt a megtámadott határozat 5. szakaszában emlékeztetett arra, hogy a 2016. január 1‑jétől induló, nyolc évig tartó kezdeti időszak (a továbbiakban: kezdeti időszak) elteltét követően az ESZA‑ban rendelkezésre álló pénzügyi eszközöknek el kell érniük a hitelintézetekre és bizonyos befektetési vállalkozásokra vonatkozó egységes szanálási mechanizmusban (ESZM) részt vevő összes tagállam (a továbbiakban: részt vevő tagállamok) területén engedélyezett összes intézmény biztosított betétei (a továbbiakban: biztosított betétek) összege legalább 1%‑ának megfelelő célszintet (a továbbiakban: végső célszint).
8 Ezt követően a megtámadott határozat 5. szakaszában az ESZT a 2022. évi hozzájárulási időszak tekintetében meghatározta a 806/2014 rendelet egységes alkalmazási feltételeinek az ESZA‑hoz való előzetes hozzájárulás tekintetében történő meghatározásáról szóló, 2014. december 19‑i (EU) 2015/81 tanácsi végrehajtási rendelet (HL 2015. L 15., 1. o.) 4. cikkében említett éves célszintet (a továbbiakban: éves célszint). E tekintetben az ESZT jelezte, hogy figyelembe vette a 806/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek az előzetes hozzájárulások kiszámítására vonatkozó feltételek és a rendkívüli utólagos hozzájárulások befizetésének részleges vagy teljes elhalasztását lehetővé tevő körülmények és feltételek tekintetében történő kiegészítéséről szóló, 2015. december 17‑i (EU) 2017/747 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (HL 2017. L 113., 2. o.) 3. cikkében előírt elemeket.
9 Ezenkívül az ESZT kifejtette, hogy az éves célszintet a 2014/59/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a szanálásfinanszírozási rendszerhez való előzetes hozzájárulás tekintetében történő kiegészítéséről szóló, 2014. október 21‑i (EU) 2015/63 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (HL 2015. L 11., 44. o.; helyesbítés: HL 2017. L 156., 38. o.) 16. cikkének megfelelően a betétbiztosítási rendszerek által közölt adatok alapján kapott, az összes intézmény biztosított betéteinek 2021. évi összege 1,6%‑ának egynyolcadában állapította meg.
10 A megtámadott határozat 6. szakaszában az ESZT ismertette a 2022. évi hozzájárulási időszakra vonatkozó előzetes hozzájárulások kiszámítása során követendő módszert.
11 A megtámadott határozat 6. szakaszában az ESZT azt is kifejtette, hogy a sajátos jellemzőikre tekintettel átalányjellegű hozzájárulást fizető intézményektől eltérő intézményeknek a kockázati profiljukhoz igazított előzetes hozzájárulást kell fizetniük, amelyet az ESZT a következő főbb szakaszoknak megfelelően határozott meg.
12 Az első szakaszban az ESZT a 806/2014 rendelet 70. cikke (2) bekezdése második albekezdése a) pontjának megfelelően kiszámította az egyes intézmények alapvető éves hozzájárulását, amelyet az adott intézmény biztosított betétekkel csökkentett (szavatolótőke nélküli) kötelezettségei (a továbbiakban: nettó kötelezettségek) összegének és az összes részt vevő tagállam területén engedélyezett valamennyi intézmény nettó kötelezettségei összegének az aránya alapján állapított meg. A 2015/63 felhatalmazáson alapuló rendelet 5. cikke (1) bekezdésének megfelelően az ESZT bizonyos típusú kötelezettségeket levont az intézmény e hozzájárulás meghatározása során figyelembe veendő nettó kötelezettségeiből.
13 Az előzetes hozzájárulás kiszámításának második szakaszában az ESZT a 806/2014 rendelet 70. cikke (2) bekezdése második albekezdése b) pontjának megfelelően elvégezte az alapvető éves hozzájárulásnak az érintett intézmény kockázati profilja alapján történő kiigazítását.
14 Az ESZT úgy számította ki az egyes intézmények előzetes hozzájárulását, hogy az éves célszintet a kockázati profilnak megfelelően kiigazított alapvető éves hozzájáruláson alapuló arány alapján felosztotta valamennyi intézmény között.
A felek kérelmei
15 A felperes lényegében azt kéri, hogy a Törvényszék:
– semmisítse meg a megtámadott határozatot az őt érintő részében;
– az ESZT‑t kötelezze a költségek viselésére.
16 Az ESZT azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet;
– másodlagosan, a megtámadott határozat megsemmisítése esetén tartsa fenn annak joghatásait egy új határozattal való felváltásáig vagy az ítélet jogerőre emelkedésétől számított hat hónapig;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
17 Az Európai Parlament azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet annyiban, amennyiben az a negyedik és az ötödik jogalapban felhozott, a 806/2014 rendelet jogellenességére vonatkozó kifogáson alapul;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
18 Az Európai Unió Tanácsa azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
A jogkérdésről
19 Keresete alátámasztása érdekében a felperes öt jogalapra hivatkozik:
– az első jogalap a 806/2014 rendelet 69. cikke (2) bekezdésének és 70. cikke (2) bekezdésének megsértésén alapul;
– a második jogalap az arányosság és az egyenlő bánásmód elvének a 2015/63 felhatalmazáson alapuló rendelet általi megsértésén alapul;
– a másodlagosan felhozott harmadik jogalap az arányosság és az egyenlő bánásmód elvének a megtámadott határozat általi megsértésén alapul;
– a negyedik jogalap a 806/2014 rendelet 5., 69. és 70. cikkével kapcsolatos jogellenességi kifogáson alapul, amennyiben az EUMSZ 114. cikk nem minősül megfelelő jogalapnak e rendelkezések számára;
– az ötödik jogalap a 806/2014 rendelet 69. és 70. cikkével kapcsolatos jogellenességi kifogáson alapul, az előzetes hozzájárulások állítólagos adójellege miatt, amely kétségessé teszi az EUMSZ 114. cikket mint e rendelkezések jogalapját.
A 806/2014 rendelet 69. cikke (2) bekezdésének és 70. cikke (2) bekezdésének megsértésére alapított első jogalapról
20 Az első jogalap lényegében két kifogás köré épül, amelyek közül az első a 806/2014 rendelet 69. cikke (2) bekezdésének megsértésén, a második pedig e rendelet 70. cikke (2) bekezdésének megsértésén alapul.
21 Először a második kifogást kell megvizsgálni.
22 E kifogással a felperes azt állítja, hogy az ESZT azáltal, hogy az éves célszintet 14 253 573 821,46 euróban állapította meg, amely a 2021‑ben biztosított betétek 1,6%‑a egynyolcadának felel meg, megkerülte, tehát megsértette a 806/2014 rendelet 70. cikkének (2) bekezdését, amely az egyéni előzetes hozzájárulások oly módon történő kiszámítását írja elő számára, hogy az összes részt vevő tagállam területén engedélyezett valamennyi intézmény által befizetendő hozzájárulás ne haladja meg a végső célszint 12,5%‑át (a továbbiakban: 12,5%‑os felső határ).
23 Az ESZT elsődlegesen azt állítja, hogy a 806/2014 rendelet 70. cikkének (2) bekezdésében előírt, a 12,5%‑os felső határ túl nem lépésére vonatkozó szabály a kezdeti időszakban nem alkalmazandó. Álláspontja szerint az e rendelet 69. cikkének (2) bekezdésében előírt szabály, amely szerint az előzetes hozzájárulásokat a célszint eléréséig a lehető legegyenletesebben kell elosztani az időszak során, elsőbbséget élvez az említett rendelet 70. cikkének (2) bekezdéséből eredő követelménnyel szemben, mivel az első szabály az időbeli hatálya folytán lex specialisnak minősül a második követelményhez képest, amely viszont csupán lex generalis.
24 Másodlagosan az ESZT arra hivatkozik, amint azt többek között a tárgyaláson megismételte, hogy a 806/2014 rendelet 70. cikkének (2) bekezdésében előírt, a 12,5%‑os felső határ túl nem lépésére vonatkozó szabály nem abszolút jellegű. Álláspontja szerint e szabályt lehetetlen az e rendelet 69. cikkének (1) bekezdéséből eredő követelménnyel egyidejűleg alkalmazni, amely utóbbi annak biztosítására kötelezi, hogy az ESZA a kezdeti időszak végére elérje a biztosított betétek legalább 1%‑ának megfelelő végső célszintet. E lehetetlenség főként a végső célszint dinamikus jellegéből következik, abban az értelemben, hogy az a kezdeti időszak során emelkedhet. Így abban az esetben, ha a biztosított betétek növekednek, ami a végső célszint növekedéséhez, valamint e célszint összegének a kezdeti időszak elején az ESZT által történő alulértékeléséhez vezetne, a 806/2014 rendelet 70. cikke (2) bekezdésének szó szerinti alkalmazása megakadályozná az ESZT‑t abban, hogy ezen alulértékelés orvoslása érdekében elvégezze az ESZA‑ban összegyűjtendő pénzügyi eszközök bármilyen későbbi kiigazítását. Márpedig azon kockázatok miatt, amelyek a kezdeti időszakban felmerülhetnek, és amelyek befolyásolnák a biztosított betétek összegét, az ESZT számára nehéz, sőt lehetetlen pontosan előre látni, hogy mi lesz a végső célszint. E körülményekre figyelemmel, valamint az ESZA által elérni kívánt közérdekű célra – vagyis az Európai Unió pénzügyi stabilitásához való hozzájárulásra – tekintettel az ESZT‑nek elsőbbséget kell biztosítania az arra irányuló célnak, hogy a kezdeti időszak végére elérjék a végső célszintet, amely folytán a 806/2014 rendelet 70. cikkének (2) bekezdésében előírt követelményt figyelmen kívül kell hagyni vagy rugalmasan kell értelmezni.
25 E tekintetben az ESZT ezenkívül azt állítja, hogy ha a 806/2014 rendelet 70. cikkének (2) bekezdésében előírt, a 12,5%‑os felső határ túl nem lépésére vonatkozó szabály a kezdeti időszakban alkalmazandó lenne, és ha azt szigorúan kellene alkalmazni, lehetetlen lenne számára, hogy tiszteletben tartsa az említett rendelet 69. cikkének (2) bekezdését, amely megköveteli egyrészt, hogy az előzetes hozzájárulásokat időben a lehető legegyenletesebben osszák el, másrészt pedig azt, hogy figyelembe vegye az üzleti ciklus fázisát, és azokat a hatásokat, amelyeket a prociklikus hozzájárulások gyakorolhatnak az intézmények pénzügyi pozíciójára. A két érintett rendelkezés közötti feszültség feloldása érdekében többek között a 12,5%‑os felső határt úgy kell értelmezni, hogy az csak azon követelmény nem kötelező jelleggel történő konkretizálására irányul, amely szerint az előzetes hozzájárulásokat időben a lehető legegyenletesebben kell elosztani.
26 A Parlament és a Tanács úgy véli, hogy ellentétben azzal, amit az ESZT elsődlegesen állít, a 806/2014 rendelet 70. cikkének (2) bekezdéséből eredő, a 12,5%‑os felső határ túl nem lépésére vonatkozó követelményt alkalmazni kell a kezdeti időszakban. Ugyanakkor egyetértenek az ESZT másodlagos álláspontjával, amely szerint e követelmény nem abszolút jellegű, és azt rugalmasan kell értelmezni és alkalmazni azon elsődleges célkitűzés fényében, amely szerint az ESZA‑nak a kezdeti időszak végére el kell érnie a végső célszintet.
27 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a 806/2014 rendelet 69. cikkének (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a kezdeti időszak végén az ESZA rendelkezésére álló pénzügyi eszközöknek el kell érniük a végső célszintet, amely a részt vevő valamennyi tagállam területén engedélyezett valamennyi intézmény biztosított betétei összegének legalább 1%‑át teszi ki.
28 A 806/2014 rendelet 69. cikkének (2) bekezdése szerint a kezdeti időszakban az előzetes hozzájárulásokat a lehető legegyenletesebben kell elosztani időben mindaddig, amíg el nem érik ezt a fenti 27. pontban említett végső célszintet, megfelelően figyelembe véve azonban az üzleti ciklus fázisát és a prociklikus hozzájárulásoknak az intézmények pénzügyi helyzetére gyakorolt lehetséges hatását.
29 Ezt követően a 806/2014 rendelet 70. cikke (2) bekezdésének első albekezdése előírja, hogy „[az ESZT] minden évben […] kiszámolja az egyéni hozzájárulások összegét annak biztosítása érdekében, hogy az összes részt vevő tagállam területén engedélyezett valamennyi intézmény által befizetendő hozzájárulás ne haladja meg a célszint 12,5%‑át”. E rendelet 70. cikke (2) bekezdésének negyedik albekezdése hozzáteszi, hogy „[a]z összes részt vevő tagállam területén engedélyezett valamennyi intézmény által befizetendő egyéni hozzájárulásoknak [a] […] kiszámított aggregált összege azonban egy évben sem haladhatja meg a célszint 12,5%‑át”.
30 Elsősorban, ami a 806/2014 rendelet 70. cikke (2) bekezdésének első és negyedik albekezdésében előírt, 12,5%‑os felső határra vonatkozó követelmény időbeli alkalmazását illeti, emlékeztetni kell arra, hogy a Törvényszék már kimondta, hogy e követelmény a kezdeti időszakban alkalmazandó (lásd ebben az értelemben: 2021. január 20‑i ABLV Bank kontra ESZT ítélet, T‑758/18, EU:T:2021:28, 68., 69. és 100. pont).
31 Ez mindenekelőtt a 806/2014 rendelet 69. cikke (2) bekezdésének egyértelmű szövegéből következik, amely előírja, hogy a „kezdeti időszakban” az előzetes hozzájárulásokat e rendelet „70. cikk[e] szerint” kell kiszámítani, mivel ez a hivatkozás egyértelműen jelzi, hogy az ez utóbbi rendelkezésben előírt valamennyi követelményt, a (2) bekezdés első és negyedik albekezdésében előírt követelményt is beleértve, alkalmazni kell a kezdeti időszakban.
32 A 806/2014 rendelet 70. cikke (2) bekezdésének első albekezdése továbbá rögzíti, hogy az ESZT‑nek „minden évben” tiszteletben kell tartania a 12,5%‑os felső határra vonatkozó követelményt, anélkül hogy annak időbeli alkalmazását a kezdeti időszakot követő időszakra korlátozná.
33 Hasonlóképpen, a 806/2014 rendelet egyetlen más rendelkezése sem jelzi, hogy a 12,5%‑os felső határra vonatkozó követelmény nem alkalmazandó a kezdeti időszakban, vagy hogy az ESZT ezen időszak alatt eltérhet attól.
34 Végül azt az értelmezést, amely szerint az említett követelmény a kezdeti időszakban alkalmazandó, a 806/2014 rendelet keletkezése is megerősíti.
35 A 806/2014 rendelet elfogadásához vezető, 2013. július 10‑i COM(2013) 520 final bizottsági javaslat indokolásának 4.3.2. pontjából és 65. cikkének (1) bekezdéséből ugyanis kitűnik, hogy a Bizottság jogalkotási javaslatában azt javasolta, hogy az ESZA létrehozásának kezdeti időszaka tíz évig tartson.
36 A jogalkotási eljárás ezt követő szakaszaiban a Tanács – amint az a tárgyaláson megvitatott, 2014. március 27‑i intézményközi dokumentumból (8078/1/14 REV 1) kitűnik – azt javasolta, hogy az összes részt vevő tagállam területén engedélyezett valamennyi intézmény által fizetendő előzetes hozzájárulások tekintetében minden évre vonatkozóan a végső célszint 10%‑ának megfelelő felső határt állapítsanak meg. Márpedig, amikor a Parlament és a Tanács a jogalkotási eljárás során megállapodott a kezdeti időszak nyolc évre történő lerövidítéséről, ugyanakkor úgy döntöttek, hogy a 806/2014 rendelet 70. cikke (2) bekezdésének első és negyedik albekezdésében előírt felső határt 12,5%‑ra emelik.
37 Ebből következik, amint azt egyébként a jelen eljárás keretében a Tanács is megerősítette, hogy az uniós jogalkotó kapcsolatot teremtett a kezdeti időszakot alkotó évek száma és a 806/2014 rendelet 70. cikke (2) bekezdésének első és negyedik albekezdésében rögzített felső határ százalékos mértéke között.
38 A fentiek összességéből az következik, hogy a 806/2014 rendelet 70. cikke (2) bekezdésének első és negyedik albekezdésében előírt 12,5%‑os felső határt alkalmazni kell a kezdeti időszakban.
39 Ezt egyébiránt maga az ESZT is elismerte a megtámadott határozat III. mellékletének 106. pontjában, amely melléklet az ESZA‑hoz való 2022. évi előzetes hozzájárulásokkal kapcsolatos konzultációban részt vevő intézmények észrevételeire vonatkozó értékelését tartalmazza, mivel az ESZT kifejtette, hogy „[a]zzal, hogy az együtthatót a szóban forgó betétek teljes összegének [egynyolcadára] alkalmazza, tiszteletben tartja a 12,5%‑os felső határt”.
40 Másodsorban, a 12,5%‑os felső határra vonatkozó követelmény tartalmát illetően emlékeztetni kell arra, hogy a 806/2014 rendelet 70. cikke (2) bekezdésének első és negyedik albekezdése értelmében az ESZT köteles biztosítani, hogy az összes részt vevő tagállam területén engedélyezett valamennyi intézmény által fizetendő hozzájárulás ne haladja meg a 806/2014 rendelet 69. cikkének (1) bekezdésében előírt végső célszint 12,5%‑át.
41 E tekintetben meg kell állapítani, amint azt a 806/2014 rendelet előkészítő munkálatai is megerősítik, hogy e rendelet 69. cikkének (1) bekezdése a végső célszinttel kapcsolatos dinamikus megközelítésen alapul, abban az értelemben, hogy e célszintet a biztosított betétek kezdeti időszak végén fennálló összegére tekintettel kell meghatározni. Az említett rendelet elfogadásához vezető, 2013. július 10‑i COM(2013) 520 final javaslata indokolásának 4.3.2. pontjában a Bizottság ugyanis kifejtette, hogy a végső célszint dinamikusan változik, és a banki ágazat növekedésével nőni fog.
42 A biztosított betétek összegében bekövetkező változások figyelembevételének szükségessége ezenkívül az előzetes hozzájárulások célkitűzésével magyarázható, amely többek között abban áll, hogy a pénzügyi ágazat biztosítási logika alapján megfelelő pénzügyi források nyújtását biztosítsa az ESZM számára ahhoz, hogy feladatait elláthassa, amint az a 806/2014 rendelet (41) preambulumbekezdéséből kitűnik (2021. július 15‑i Bizottság kontra Landesbank Baden‑Württemberg és ESZT ítélet, C‑584/20 P és C‑621/20 P, EU:C:2021:601, 113. pont). Az ESZM célja e rendelet (12) preambulumbekezdésének megfelelően többek között az, hogy fokozza a részt vevő tagállamokban levő intézmények stabilitását, és megelőzze az esetleges válságok tovagyűrűzését a részt nem vevő tagállamokba.
43 E tekintetben a COM(2013) 520 final javaslat indokolásának 4.3.2. pontjából kitűnik, hogy minél nagyobb mértékben nő idővel a banki ágazat mérete, annál inkább nőnie kell az ESZA rendelkezésére bocsátandó pénzügyi forrásoknak. E méret becslése ily módon lehetővé teszi azon pénzügyi eszközök összegének előírását, amelyeket az ESZA számára biztosítani kell annak érdekében, hogy ez utóbbit a banki ágazatot érintő válság esetén a szanálási eszközök finanszírozására és ily módon azok hatékony alkalmazásának biztosítására lehessen felhasználni, a 806/2014 rendelet (101) preambulumbekezdésére tekintettel értelmezett 76. cikke (1) bekezdésének megfelelően.
44 Márpedig a 806/2014 rendelet 69. cikke (1) bekezdésének keretében az uniós jogalkotó olyan megközelítés mellett döntött, amely szerint a biztosított betétek összege a banki ágazat méretének becslésére, és az ESZA rendelkezésére bocsátandó pénzügyi források ily módon történő kiszámítására irányul. Ebből a szempontból a biztosított betétek összegének a kezdeti időszak kezdete és vége közötti esetleges növekedése a banki ágazat méretének növekedését tükrözi, ami az ESZA számára ezen időszak végén szükséges pénzügyi eszközök növekedését jelenti.
45 A fentiekből következik, hogy a végső célszint összegét, amelyhez képest a 12,5%‑os felső határt alkalmazni kell, a biztosított betétek kezdeti időszak végén fennálló összege alapján kell meghatározni, azzal, hogy ez az összeg csak ezen időszak végén ismerhető bizonyossággal.
46 Mindemellett, mivel a 806/2014 rendelet 69. és 70. cikke alapján az előzetes hozzájárulások kiszámítását évente kell elvégezni, és az a kezdeti időszak végén elérendő végső célszint, majd az intézmények között felosztandó éves célszint meghatározásán alapul (lásd ebben az értelemben: 2021. július 15‑i Bizottság kontra Landesbank Baden‑Württemberg és ESZT ítélet, C‑584/20 P és C‑621/20 P, EU:C:2021:601, 113. pont), az ESZT‑nek minden egyes hozzájárulási időszak tekintetében az e becslés időpontjában rendelkezésre álló adatokra tekintettel a lehető legpontosabban meg kell becsülnie a végső célszint mértékét (a továbbiakban: előre jelzett végső célszint).
47 Ebből következik, hogy a 12,5%‑os felső határ alkalmazása szempontjából az előre jelzett végső célszint a meghatározó.
48 Következésképpen, amikor az ESZT egy adott hozzájárulási időszak során kiszámítja az előzetes hozzájárulásokat, a 806/2014 rendelet 70. cikke (2) bekezdése első és negyedik albekezdésének megfelelően biztosítania kell, hogy az összes részt vevő tagállam területén engedélyezett valamennyi intézmény által fizetendő előzetes hozzájárulások összege ne haladja meg az előre jelzett végső célszint 12,5%‑át.
49 E következtetést nem kérdőjelezi meg az ESZT, a Parlament és a Tanács azon érvelése, amely szerint a 12,5%‑os felső határra vonatkozó követelményt mellőzni kell vagy azt „rugalmasan” kell értelmezni. E tekintetben az ESZT lényegében azt állította, hogy számára lehetetlen egyszerre tiszteletben tartani az említett felső határt és a 806/2014 rendelet 69. cikkének (1) és (2) bekezdéséből eredő követelményeket, amelyek szerint először is biztosítania kell, hogy az ESZA a kezdeti időszak végén elérje a biztosított betétek legalább 1%‑ának megfelelő végső célszintet, másodszor pedig az előzetes hozzájárulásokat a végső célszint eléréséig időben a lehető legegyenletesebben kell elosztani, megfelelően figyelembe véve azonban az üzleti ciklus fázisát, és azokat a hatásokat, amelyeket a prociklikus hozzájárulások gyakorolhatnak az intézmények pénzügyi pozíciójára. Az ESZT ebből – a Parlament és a Tanács támogatásával – többek között azt a következtetést vonta le, hogy a 806/2014 rendelet 70. cikke (2) bekezdésének első és negyedik albekezdését e rendelet 69. cikkének (2) bekezdésére tekintettel kell értelmezni, amely szerint az előzetes hozzájárulásokat „a lehető legegyenletesebben kell elosztani az időszak során”, ami véleményük szerint lehetővé teszi a 12,5%‑os felső határ követelményének rugalmas értelmezését.
50 E tekintetben meg kell állapítani, hogy a 806/2014 rendelet 70. cikke (2) bekezdése első és negyedik albekezdésének értelme magából e rendelkezés szövegéből egyértelműen kitűnik.
51 Márpedig az állandó ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy valamely uniós jogi rendelkezésnek a szövegkörnyezetére és céljára tekintettel történő értelmezése nem járhat olyan eredménnyel, amely teljesen megfosztja hatékony érvényesülésétől e rendelkezés világos és pontos szövegét, mivel ez contra legem, és ennélfogva a jogbiztonság elvének követelményeivel összeegyeztethetetlen lenne. Így amennyiben az uniós jog valamely rendelkezésének értelme magából a rendelkezés szövegéből egyértelműen kitűnik, az uniós bíróság nem térhet el ettől az értelmezéstől (lásd ebben az értelemben: 2023. július 13‑i Mensing ítélet, C‑180/22, EU:C:2023:565, 34. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2021. június 16‑i Lucaccioni kontra Bizottság ítélet, T‑316/19, EU:T:2021:367, 118. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
52 Ez még inkább igaz a 806/2014 rendelet 70. cikke (2) bekezdésének első és negyedik albekezdése esetében, mivel e rendelkezést kötelező jelleget kifejező módon fogalmazták meg, amint azt a „ne haladja meg a célszint 12,5%‑át” (első albekezdés) és a „hozzájárulásoknak az […] aggregált összege azonban egy évben sem haladhatja meg a célszint 12,5%‑át” (negyedik albekezdés) kifejezés használata mutatja. Ezenkívül az említett rendelkezés pontosan 12,5%‑ban állapítja meg a felső határt, azt kétszer és bármilyen kivétel nélkül megismételve, így az előzetes hozzájárulások kiszámításáért felelős hatóság azt nem módosíthatja vagy igazíthatja ki.
53 E körülmények között nem állítható, hogy a 806/2014 rendelet 70. cikke (2) bekezdésének első és negyedik albekezdését az említett rendelet 69. cikkének (1) bekezdésében előírt követelmény fényében lehet úgy értelmezni, hogy a 12,5%‑os felső határ figyelmen kívül hagyható vagy pusztán tájékoztató jellegű, amely folytán az ESZT a végső célszint elérése érdekében eltérhet attól.
54 Hasonlóképpen, a 806/2014 rendelet 69. cikkének (2) bekezdése, amely többek között azt írja elő, hogy az előzetes hozzájárulásokat a végső célszint eléréséig a lehető legegyenletesebben kell elosztani időben, nem teszi lehetővé az e rendelet 70. cikke (2) bekezdésének első és negyedik albekezdésében előírt 12,5%‑os felső határ olyan értelmezését, hogy az nem kötelező vagy pusztán tájékoztató jellegű lenne. Azonkívül ugyanis, hogy az ilyen értelmezés ellentétes lenne az említett rendelet 70. cikke (2) bekezdése első és negyedik albekezdésének világos és pontos szövegével, egyrészt hangsúlyozni kell, hogy az uniós jogalkotó azzal, hogy ugyanezen rendelet 69. cikkének (2) bekezdésében kifejezetten előírta, hogy az előzetes hozzájárulásokat „a 70. cikk szerint [kell] kiszámít[ani]”, maga is előirányozta mind a 12,5%‑os felső határnak, mind az említett előzetes hozzájárulások időben a lehető legegyenletesebben történő elosztására vonatkozó követelménynek az egyidejű alkalmazását. Másrészt a 806/2014 rendelet 69. cikkének (2) bekezdése arra irányul, hogy időben és a lehető legegyenletesebben elosszák az intézményekre nehezedő pénzügyi terhet annak érdekében, hogy elkerüljék e teher évről évre történő jelentős változását, és ily módon figyelembe vegyék az üzleti ciklus fázisát, és azokat a hatásokat, amelyeket a prociklikus hozzájárulások gyakorolhatnak ezen intézmények pénzügyi pozíciójára. Ezzel szemben e rendelet 70. cikke (2) bekezdésének első és negyedik albekezdése arra irányul, hogy külön‑külön minden egyes évben az összes részt vevő tagállam területén engedélyezett valamennyi intézmény által fizetendő hozzájárulások összegére vonatkozó felső határt állapítson meg. Ebből következik, hogy a 806/2014 rendelet 69. cikkének (2) bekezdése, valamint 70. cikke (2) bekezdésének első és negyedik albekezdése eltérő, noha egymást kiegészítő célokat követ. Következésképpen el kell utasítani azt az érvet, amely szerint e rendelet 69. cikkének (2) bekezdése az említett rendelet 70. cikke (2) bekezdésének első és negyedik albekezdésében előírt 12,5%‑os felső határra vonatkozó követelmény „rugalmas” értelmezését követeli meg.
55 E következtetés annál inkább is érvényes, mivel az ESZT állításával ellentétben nem lehetetlen összeegyeztetni a fenti 49. pontban felidézett követelményeket.
56 Kétségtelen, hogy a kezdeti időszak időtartama és az előre nem látható események ezen időszak során történő bekövetkezésének kockázata miatt a végső célszint becslése a biztosított betétek összege alakulásának jövőre vonatkozó elemzésén alapul, amelyet az ezen értékeléssel kapcsolatos bizonytalanságok jellemeznek.
57 Az ilyen bizonytalanságok figyelembevétele azonban szorosan hozzátartozik az ESZT‑re ruházott feladatokhoz. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a 806/2014 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének megfelelően az ESZT felel az ESZM egységes és következetes működéséért. E célból az ESZT feladata annak biztosítása, hogy a kezdeti időszak végére elérjék a végső célszintet, tiszteletben tartva ugyanakkor a 12,5%‑os felső határt. A végső célszintre vonatkozó becslésének jövőre vonatkozó jellege azt jelenti, hogy kellő körültekintéssel kell megbecsülnie a biztosított betétek összegének a kezdeti időszak során történő alakulását annak érdekében, hogy elegendő forrással rendelkezzen a 12,5%‑os felső határ tiszteletben tartásának a fenti 49. pontban felidézett követelményekkel való összeegyeztetéséhez.
58 Ez annál is inkább így van, mivel a 806/2014 rendelet 69. cikke (1) bekezdésének megfelelően a végső célszintnek a kezdeti időszak végén el kell érnie a biztosított betétek „legalább” 1%‑át. E rendelkezés tehát nem annak biztosítására kötelezi az ESZT‑t, hogy e célszint pontosan a biztosított betétek összege 1%‑ának feleljen meg, hanem lehetővé teszi számára, hogy konzervatív előrejelzések alapján megbecsülje a biztosított betétek összegének alakulását, úgy, hogy a 12,5%‑os felső határ tiszteletben tartása mellett elérjék az említett célszintet.
59 Mindemellett rá kell mutatni, hogy a 2017/747 felhatalmazáson alapuló rendelet kidolgozása során a Bizottság szintén a 12,5%‑os felső határ és a 806/2014 rendelet 69. cikkének (1) és (2) bekezdéséből eredő, a fenti 49. pontban felidézett követelmények egyidejű alkalmazását irányozta elő. A 2017/747 felhatalmazáson alapuló rendelet ugyanis, amelynek tárgya az 1. cikkének 1. pontja szerint többek között az ESZA‑ba befizetendő hozzájárulások a 806/2014 rendelet 69. cikkének (2) bekezdése szerinti időbeli elosztására vonatkozó feltételek meghatározása, 3. cikkének (4) bekezdésében előírja, hogy bármely adott hozzájárulási időszakban az éves hozzájárulások szintje csak akkor lehet alacsonyabb „a 806/2014[…] rendelet 69. cikkének (1) bekezdése és 70. cikkének (2) bekezdése szerint számított” éves hozzájárulások átlagos értékénél, ha az ESZT meggyőződött arról, hogy konzervatív előrejelzések alapján a végső célszint a kezdeti időszak végére elérhető.
60 Harmadsorban meg kell tehát vizsgálni, hogy az ESZT a megtámadott határozatban tiszteletben tartotta‑e a 12,5%‑os felső határ 806/2014 rendelet 70. cikke (2) bekezdésének első és negyedik albekezdésében előírt követelményét.
61 E tekintetben mindenekelőtt a megtámadott határozat (45) és (60) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy az ESZT az előre jelzett végső célszintet 79 987 450 580 euróra becsülte.
62 Ily módon, amikor az ESZT kiszámította a 2022. évi hozzájárulási időszakra vonatkozó előzetes hozzájárulásokat, a 806/2014 rendelet 70. cikke (2) bekezdése első és negyedik albekezdésének megfelelően és a végső célszintre vonatkozó saját becslése alapján biztosítania kellett, hogy az összes részt vevő tagállam területén engedélyezett valamennyi intézmény által fizetendő előzetes hozzájárulások összege ne haladja meg a 9 998 431 322,50 euró összeget.
63 Márpedig, amint az a megtámadott határozat (62) preambulumbekezdéséből – e határozat III. mellékletének 124. pontjával és az említett határozat II. mellékletének első oldalán szereplő táblázat „2022‑re vonatkozó közölt végleges összeg (iiii)” oszlopával összefüggésben – kitűnik, az ESZT a 2022. évi hozzájárulási időszak éves célszintjét 14 253 573 821,46 euróban állapította meg, amely összeg többek között a 2015/81 végrehajtási rendelet 8. cikkének (2) bekezdése alapján végrehajtott levonásokat követően 13 675 366 302,18 euróra csökkent.
64 Következésképpen meg kell állapítani, amint azt egyébként a tárgyaláson az ESZT is elismerte, hogy a megtámadott határozat az összes részt vevő tagállam területén engedélyezett valamennyi intézmény által fizetendő előzetes hozzájárulások összegét az előre jelzett végső célszint 12,5%‑os felső határát meghaladó összegben állapította meg.
65 Ebből következik, hogy az ESZT megsértette a 806/2014 rendelet 70. cikke (2) bekezdésének első és negyedik albekezdését, és így az első jogalap második kifogásának helyt kell adni.
66 E téves jogalkalmazás önmagában megalapozza a megtámadott határozatnak a felperest érintő részében történő megsemmisítését.
67 Ennélfogva a megtámadott határozatot a felperest érintő részében meg kell semmisíteni, anélkül hogy meg kellene vizsgálni az első jogalap alátámasztására felhozott első kifogást vagy a többi jogalapot.
Az ítélet időbeli hatályának korlátozásáról
68 Az ESZT azt kéri, hogy a Törvényszék a megtámadott határozat megsemmisítése esetén tartsa fenn e határozat joghatásait, amíg annak felváltására nem kerül sor, de legalább az ítélet jogerőre emelkedésétől számított hat hónapos időszakra, mivel a megsemmisítés súlyos következményekkel járna a bankunióban a pénzügyi stabilitásra nézve.
69 A felperes előadta, hogy a Törvényszék mérlegelésére bízza a megsemmisítés joghatásainak esetleges időbeli módosítását.
70 Az EUMSZ 264. cikk második bekezdése értelmében az uniós bíróság, ha szükségesnek ítéli, megjelöli a semmisnek nyilvánított jogi aktus azon joghatásait, amelyek továbbra is fennmaradnak. Az e cikk által ráruházott hatáskör gyakorlása során az uniós bíróság figyelembe veszi a jogbiztonság elvének, valamint egyéb köz‑ és magánérdekeknek a tiszteletben tartását (lásd: 2021. február 25‑i Bizottság kontra Svédország ítélet, C‑389/19 P, EU:C:2021:131, 72. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; lásd még ebben az értelemben: 2008. december 22‑i Régie Networks ítélet, C‑333/07, EU:C:2008:764, 122. pont).
71 Így az EUMSZ 264. cikk második bekezdését többek között úgy értelmezték, hogy az a jogbiztonsághoz kapcsolódó okokból, valamint az Unió által folytatott vagy támogatott politikák végrehajtását érintő megszakadás vagy visszalépés elkerülését célzó indokok miatt lehetővé teszi a megsemmisített jogi aktus joghatásainak észszerű időn át tartó fenntartását (lásd: 2021. január 27‑i Lengyelország kontra Bizottság ítélet, T‑699/17, EU:T:2021:44, 61. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
72 A jelen ügyben, noha a megtámadott határozatot a 806/2014 rendelet 70. cikke (2) bekezdése első és negyedik albekezdésének megsértésével hozták meg, így az túl magas összegben határozhatta meg a felperes előzetes hozzájárulását, a Törvényszéknek a jelen eljárásban nem kellett olyan hibát megállapítania, amely magát a felperesnek a 2022. évi hozzájárulási időszak tekintetében előzetes hozzájárulás fizetésére vonatkozó kötelezettségét érintette.
73 E körülmények között és a Bíróság által a 2021. július 15‑i Bizottság kontra Landesbank Baden‑Württemberg és ESZT ítéletben (C‑584/20 P és C‑621/20 P, EU:C:2021:601, 177. pont) kimondottakhoz hasonlóan a megtámadott határozatnak a joghatásai fenntartása nélkül történő megsemmisítése veszélyeztetheti a hitelintézetek és befektetési vállalkozások helyreállítását és szanálását célzó keretrendszer létrehozásáról és a 82/891/EGK tanácsi irányelv, a 2001/24/EK, 2002/47/EK, 2004/25/EK, 2005/56/EK, 2007/36/EK, 2011/35/EU, 2012/30/EU és 2013/36/EU irányelv, valamint az 1093/2010/EU és a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról szóló, 2014. május 15‑i 2014/59/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2014. L 173., 190. o.; helyesbítések: HL 2019. L 165., 129. o.; HL 2021. L 104., 56. o.), a 806/2014 rendelet és a 2015/63 felhatalmazáson alapuló rendelet végrehajtását, amelyek az euróövezet stabilitásához és az Unió egészének pénzügyi stabilitásához hozzájáruló bankunió lényeges részét képezik. Ha ugyanis az ESZT köteles lenne azonnali hatállyal visszatéríteni a felperes előzetes hozzájárulásának összegét, valamint az olyan más intézmények előzetes hozzájárulásainak összegét, amelyek hasonló keresetet nyújtottak be, ugyanarra a jogalapra hivatkozva, mint amelynek a jelen kereset keretében a Törvényszék helyt adott, miközben ezen intézmények főszabály szerint továbbra is kötelesek előzetes hozzájárulás fizetésére, az ilyen visszatérítés azzal a veszéllyel járna, hogy megfosztja az ESZA‑t azoktól a pénzügyi eszközöktől, amelyek szükségesnek bizonyulhatnak az euróövezet stabilitásának és az Unió pénzügyi stabilitásának biztosításához.
74 Következésképpen a megtámadott határozat joghatásainak fenntartása iránti kérelem elutasítása azzal a kockázattal járna, hogy veszélyezteti a pénzügyi stabilitásra vonatkozó célkitűzést, valamint az EUSZ 3. cikk (4) bekezdésében előírt, arra irányuló célkitűzést, hogy gazdasági és monetáris unió kerüljön létrehozásra, amelynek pénzneme az euró.
75 E körülmények között fenn kell tartani a megtámadott határozat joghatásait a felperest érintő részében mindaddig, amíg az ESZT a jelen ítélet jogerőre emelkedésétől számított hat hónapot meg nem haladó észszerű határidőn belül meg nem hozza a jelen ítéletben foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket.
A költségekről
76 A Törvényszék eljárási szabályzata 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel az ESZT pervesztes lett, a felperes kérelmének megfelelően kötelezni kell őt a saját és a felperes költségeinek viselésére.
77 Az eljárási szabályzat 138. cikke (1) bekezdésének megfelelően a Parlament és a Tanács maga viseli saját költségeit.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített nyolcadik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék az Egységes Szanálási Testületnek (ESZT) az Egységes Szanálási Alapba (ESZA) fizetendő 2022. évi előzetes hozzájárulások kiszámításáról szóló, 2022. április 11‑i SRB/ES/2021/18 határozatát a Dexiát érintő részében megsemmisíti.
2) A Törvényszék az SRB/ES/2022/18 határozat joghatásait a Dexiát érintő részében mindaddig fenntartja, amíg az ESZT a jelen ítélet jogerőre emelkedésétől számított hat hónapot meg nem haladó észszerű határidőn belül meg nem hozza a jelen ítéletben foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket.
3) Az ESZT saját költségein felül viseli a Dexia részéről felmerült költségeket.
4) Az Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa maga viseli saját költségeit.
Kihirdetve Luxembourgban, a 2024. április 10‑i nyilvános ülésen.
Aláírások
Tartalomjegyzék
A jogvita előzményei
A megtámadott határozat
A felek kérelmei
A jogkérdésről
A 806/2014 rendelet 69. cikke (2) bekezdésének és 70. cikke (2) bekezdésének megsértésére alapított első jogalapról
Az ítélet időbeli hatályának korlátozásáról
A költségekről