AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (első tanács)
2005. február 15. (*)
„Közösségi védjegy – Felszólalási eljárás – A »negra modelo« szóelemet tartalmazó sörösüveget ábrázoló közösségi ábrás védjegy bejelentése – Modelo korábbi nemzeti ábrás védjegy – Összetéveszthetőség – A 40/94/EK rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja”
A T‑169/02. sz. ügyben,
a Cervecería Modelo SA de CV (székhelye: Mexikóváros [Mexikó], képviselik: C. Lema Devesa és A. Velázquez Ibáñez ügyvédek)
felperesnek
a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) (képviselik: J. Crespo Carrillo és I. de Medrano Caballero, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
a másik fél az OHIM fellebbezési tanácsa előtti eljárásban, beavatkozó az Elsőfokú Bíróság előtt:
a Modelo Continente Hipermercados SA (székhelye: Senhora da Hora [Portugália], képviselik: N. Cruz, J. Pimenta és T. Colaço Dias ügyvédek),
az OHIM harmadik fellebbezési tanácsának 2002. március 6-i (R 536/2001‑3. és R 674/2001‑3. sz. ügy), a Cervecería Modelo SA de CV és a Modelo Continente Hipermercados SA közötti felszólalási eljárásra vonatkozó határozata ellen benyújtott keresete tárgyában,
AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁGA (első tanács),
tagjai: B. Vesterdorf elnök, P. Mengozzi és I. Labucka bírák,
hivatalvezető: H. Jung,
tekintettel az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2002. május 30‑án benyújtott keresetlevélre,
tekintettel az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2002. december 12‑én benyújtott válaszbeadványra,
tekintettel a beavatkozónak az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2002. november 25‑én benyújtott válaszbeadványára,
a 2004. szeptember 14‑i tárgyalást követően,
meghozta a következő
Ítéletet
A jogvita előzményei
1 1999. május 19-én a Cervecería Modelo SA de CV a közösségi védjegyről szóló, 1993. december 20-i 40/94/EK módosított tanácsi rendelet (HL 1994. L 11., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 146. o..) alapján közösségi védjegybejelentést nyújtott be a Belső Piaci Harmonizációs Hivatalhoz (védjegyek és formatervezési minták) (a továbbiakban: OHIM).
2 A lajstromoztatni kívánt védjegy az alább ábrázolt arany, narancs, fehér, fekete és barna színű ábrás megjelölés volt (a továbbiakban: „NEGRA MODELO” védjegy):
3 A bejelentést a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, felülvizsgált és módosított, 1957. június 15-i Nizzai Megállapodás szerinti 25., 32 és 42. osztályokba tartozó áruk és szolgáltatások vonatkozásában tették, az alábbi leírással:
– – 25. osztály: „ruházat”;
– – 32. osztály: „sörök”;
– – 42. osztály: „büfé-, éttermi és mulatói vendéglátás”.
4 A védjegybejelentést a Közösségi Védjegyértesítő 2000. január 17-i, 5/2000. számában hirdették meg.
5 2000. április 17-én a Modelo Continente Hipermercados SA a 40/94 rendelet 42. cikke alapján felszólalást tett a bejelentett védjeggyel szemben. A felszólalás a felperes közösségi védjegybejelentésében szereplő valamennyi árura és szolgáltatásra kiterjedt. Ezt a felszólalást a következő nemzeti ábrás védjegyre alapították:
6 Ezt a védjegyet Portugáliában 1995. január 20-án lajstromozták a 25. osztályba tartozó „ruházati cikkek ‑ ideértve a cipőket ‑” vonatkozásában, 1995. április 20-án pedig a 32. osztályba tartozó „szörpök, sörök, üdítőitalok és alkoholmentes italok” vonatkozásában.
7 A 2001. március 23-i 763/2001. sz. határozatával az OHIM felszólalási osztálya helyt adott a védjegybejelentésnek a „ruházat” és a „büfé-, éttermi és mulatói vendéglátás” vonatkozásában, és a felszólalásnak részben helyt adva elutasította a kérelmet a 32. osztályba tartozó áruk („sörök”) vonatkozásában azzal az indokolással, hogy erre az árura vonatkozóan az ütköző megjelölések között fennáll az összetévesztés veszélye.
8 2001. május 23-án a beavatkozó fellebbezést (R 536/2001‑3. sz. ügy) nyújtott be a felszólalási osztály határozata ellen azt állítva, hogy nem lehetett volna elutasítani a bejelentett védjegy lajstromozását a 32. osztályba tartozó áruk („sörök”) vonatkozásában.
9 2001. május 23-án a beavatkozó fellebbezést (R 674/2001 3. sz. ügy) nyújtott be ugyanezen határozat ellen, amennyiben az helyt ad a védjegybejelentésnek.
10 2002. március 6-i határozatával (a továbbiakban: megtámadott határozat) az OHIM harmadik fellebbezési tanácsa a védjegynek a 25. és 42. osztályba tartozó áruk és szolgáltatások vonatkozásában történő lajstromozását, valamint a lajstromozásnak a 32. osztályba tartozó áruk vonatkozásában történő elutasítását megerősítve elutasította a fellebbezést azzal az indokolással, hogy ezen áruk vonatkozásában fennáll az összetévesztés veszélye a bejelentett közösségi védjegy és a korábbi nemzeti védjegy között.
A felek kérelmei
11 A felperes azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:
– – helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;
– – az OHIM-ot kötelezze a költségek viselésére.
12 Az OHIM és a beavatkozó azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:
– – utasítsa el a keresetet;
– – a felperest kötelezze a költségek viselésére.
Indokolás
13 Keresete alátámasztására a felperes egyetlen, a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértésére vonatkozó jogalapra hivatkozik.
A felek érvei
14 A felperes elsőként arra hivatkozik, hogy a bejelentett NEGRA MODELO védjegy és a beavatkozó Modelo védjegye közötti összetéveszthetőséget ez utóbbi védjegy korábbi használata alapján kell megítélni. Mivel a felperes szerint a beavatkozó nem terjesztett elő bizonyítékot a védjegye tényleges használatára vonatkozóan, nem állhat fenn az összetévesztés veszélye ez utóbbi védjegy és a felperes védjegye között.
15 A felperes másodikként a NEGRA MODELO védjegy jó hírnevére hivatkozik, megjegyezve egyfelől, hogy a fellebbezési tanács nem vette kellően figyelembe ezt a jó hírnevet, amikor a beavatkozó védjegyével való összetéveszthetőséget mérlegelte, másfelől pedig hogy ez a jó hírnév megakadályozza a fogyasztók megtévesztését, és ezáltal teljességgel kizárja az összetéveszthetőséget.
16 Harmadikként a felperes vitatja a fellebbezési tanácsnak a korábbi védjegy és a lajstromoztatni kívánt védjegy közötti összetéveszthetőséget illető megítélését. Eszerint a fellebbezési tanács a Bíróság C‑342/97. sz, Lloyd Schuhfabrik Meyer ügyben 1999. június 22-én hozott ítéletének (EBHT 1999., I‑3819. o.) 25. pontjában megállapítottakkal ellentétben nem értékelte átfogóan az összetéveszthetőséget a szóban forgó védjegyek által keltett vizuális, hangzásbeli és fogalmi összbenyomás alapján. A tanács ezenkívül kizárta az összmérlegelésből a NEGRA MODELO közösségi védjegybejelentésben említett ábrás elemeket és színeket. Végezetül a fellebbezési tanács a „negra” és a „modelo” szavakat helytelenül elkülönítette egymástól azáltal, hogy az előbbit leíró jellegűnek tekintette.
17 Az OHIM mindenekelőtt előadja, hogy a 40/94 rendelet 43. cikkének (2) bekezdése szerint a felszólalás alapjául szolgáló korábbi védjegy használatát a felszólalónak a bejelentő kérelmére igazolnia kell. A szóban forgó ügyben a bejelentő nem kért a felszólalótól ilyen igazolást.
18 A felperesnek a védjegye állítólagos jó hírnevére vonatkozó érvét illetően az OHIM kifejti, hogy a jó hírnév alátámasztására bemutatott iratok a védjegy spanyolországi használatára vonatkoznak, jóllehet az összetéveszthetőséget Portugáliában kell megítélni. Az OHIM a tárgyaláson egyébként kétségbe vonta az említett iratok elfogadhatóságát, mivel azokat első ízben az Elsőfokú Bíróság előtt mutatták be.
19 Az összetéveszthetőség mérlegelésének vonatkozásában az OHIM előadja, hogy míg a szóban forgó védjegyek között vizuálisan kisebb mértékű a hasonlóság, addig hangzásban és fogalmilag nagyobb. Különösen a fogalmi hasonlóságra vonatkozóan az OHIM úgy ítéli meg, hogy a tanács nem önkényesen bontotta fel elemeire a védjegy tárgyát képező megjelölést, hanem éppen ellenkezőleg, átfogóan elemezte az azt alkotó elemek összességét.
20 A beavatkozó előadja, hogy nem áll fenn ellentmondás az összetéveszthetőség átfogó értékelése és a védjegy megkülönböztető és domináns elemeinek kiemelése között, mivel a védjegy egységes és megbontatlan látványa alapján felismerhető, hogy a védjegy egyik eleme döntő súllyal érvényesül.
21 Fogalmi szempontból a beavatkozó fenntartja továbbá, hogy a „negra” szó sajátos, a „nagyon sötét színű: fekete” jelentéssel bír, és hogy Portugáliában a köznyelvben ezzel a barna sör egyik fajtáját jelölik. A szóban forgó védjegyekkel jelölt áruk vonatkozásában a „negra” szónak tehát nincsen megkülönböztető jellege.
Az Elsőfokú Bíróság álláspontja
22 A 40/94 rendelet 74. cikkének (1) bekezdése értelmében a lajstromozás viszonylagos kizáró okaival összefüggő eljárásban az OHIM a vizsgálat során a felek által előterjesztett tényálláshoz, bizonyítékokhoz és érvekhez, valamint a kérelem szerinti igényekhez van kötve. Következésképpen a lajstromozás viszonylagos kizáró okai vonatkozásában az Elsőfokú Bíróság előtt hivatkozott azon jogi és ténybeli elemek, amelyeket nem ismertettek az OHIM fórumai előtt, nem befolyásolhatják a fellebbezési tanács határozatának jogszerűségét (lásd a ténybeli helyzetre vonatkozóan az Elsőfokú Bíróság T‑115/03. sz., Samar kontra OHIM – Grotto [GAS STATION] ügyben 2004. július 13-án hozott ítéletének [EBHT 2004., II‑0000. o.] 13. pontját).
23 Következésképpen az OHIM fellebbezési tanácsai által hozott határozatok jogszerűségének vizsgálata során, amely a 40/94 rendelet 63. cikkénél fogva az Elsőfokú Bíróság feladatkörébe tartozik, az ilyen ténybeli és jogi elemeket a fellebbezési tanács határozata jogszerűségének megállapításakor nem lehet vizsgálni, és így azokat elfogadhatatlannak kell minősíteni (a GAS STATION ítélet [hivatkozás fent] 14. pontja).
24 Mivel nem vitatott, hogy a fellebbezési tanács azért nem mérlegelte a korábbi védjegy használatának elmaradására és a lajstromoztatni kívánt védjegy jó hírnevére alapított kifogásokat, mert a felperes ezeket nem terjesztette elő, ezért a szóban forgó ügyben ezeket elfogadhatatlannak kell minősíteni.
25 A szóban forgó védjegyek összetéveszthetőségének mérlegelésével kapcsolatban hivatkozni kell arra, hogy a Bíróságnak a védjegyekre vonatkozó tagállami szabályok közelítéséről szóló, 1988. december 21-i 89/104/EGK első tanácsi irányelv (HL 1989. L 40., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 92. o.) értelmezésére vonatkozó és az Elsőfokú Bíróságnak a 40/94 rendeletre vonatkozó ítélkezési gyakorlata szerint az összetévesztés veszélye akkor áll fenn, ha a vásárlóközönség azt hiheti, hogy a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások ugyanattól a vállalkozástól vagy adott esetben gazdaságilag kapcsolatban álló vállalkozástól származnak (a Bíróság C‑39/97. sz. Canon-ügyben 1998. szeptember 29-án hozott ítéletének [EBHT 1998., I‑5507. o.] 29. pontja és a Lloyd Schuhfabrik Meyer ítélet [hivatkozás fent] 17. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑104/01. sz., Oberhauser kontra OHIM – Petit Liberto (Fifties) ügyben 2002. október 23-án hozott ítéletének [EBHT 2002., II‑4359.o.] 25. pontja; a T‑99/01. sz., Mystery Drinks kontra OHIM – Karlsberg Brauerei (MYSTERY) ügyben 2003. január 15-án hozott ítéletének [EBHT 2003., II‑43. o.] 29. pontja és a T‑183/02. és T‑184/02. sz., El Corte Inglés kontra OHIM – González Cabello et Iberia Líneas Aéreas de España (MUNDICOR) egyesített ügyekben 2004. március 17-én hozott ítéletének [EBHT 2004., II‑0000. o.] 64. pontja).
26 A 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerint az összetévesztés veszélye fennállásának mérlegelése különösen egyrészt az ütköző megjelölésekkel ellátott áruk vagy szolgáltatások azonosságát vagy hasonlóságát, másrészt az ütköző megjelölések azonosságát vagy hasonlóságát feltételezi.
27 A szóban forgó ügyben az áruk hasonlóságát illetően a felek nem vitatják, hogy a korábbi védjegy és a lajstromoztatni kívánt védjegy által jelölt áru ‑ azaz a sör ‑ megegyezik.
28 Az ütköző megjelölések közötti hasonlóságot illetően meg kell jegyezni, hogy a fellebbezési tanács a portugál piacon állapította meg az összetéveszthetőséget (a megtámadott határozat 50. pontja). A fellebbezési tanács azt is megállapította, hogy a célzott fogyasztó a szokásosan tájékozott, ésszerűen figyelmes és körültekintő átlagos portugál fogyasztó, akit alapul véve felmérte, milyen benyomást alakíthattak ki benne a szóban forgó védjegyek. A fellebbezési tanács ezen következtetéseit a jelen eljárás során nem vonták kétségbe.
29 Az összetéveszthetőség mérlegelését illetően a megtámadott határozatból (36. és azt követő pontok) kitűnik, hogy a fellebbezési tanács az ütköző védjegyek által keltett vizuális, hangzásbeli és fogalmi összbenyomás alapján hasonlította össze a szóban forgó védjegyeket.
30 A felperes által előadottakkal ellentétben a fellebbezési tanács tehát nem mulasztotta el az összetéveszthetőség átfogó értékelésének kötelezettségét.
31 A felperesnek a „negra” és a „modelo” szavak szétválasztására vonatkozó észrevételét illetően emlékeztetni kell arra, hogy két védjegy összetéveszthetőségét a védjegyek által keltett együttes benyomást alapul véve, átfogóan kell értékelni, figyelembe véve különösen megkülönböztető és domináns jegyeiket (lásd értelemszerűen a Bíróság C‑251/95. sz. SABEL-ügyben 1997. november 11-én hozott ítéletének [EBHT 1997., I‑6191. o.] 23. pontját és a Lloyd Schuhfabrik Meyer ítélet [hivatkozás fent] 25. pontját és a Fifties-ítélet [hivatkozás fent] 34. pontját).
32 A több szóból álló védjegyek esetében a domináns elemek vizsgálata mindenképpen magában foglalja annak elemzését, hogy miként értelmezi az érintett fogyasztó az egyes szavakat.
33 Ezt a vizsgálatot egyrészt a szóban forgó, „külön-külön egésznek” tekintett védjegyek, másrészt az egyes alkotóelemek más alkotóelemekével összehasonlított „lényeges tulajdonságainak” tanulmányozása alapján kell elvégezni (az Elsőfokú Bíróság T‑6/01. sz., Matratzen Concord kontra OHIM –Hukla Germany (MATRATZEN) ügyben 2002. október 23-án hozott ítéletének [EBHT 2002., II‑4335. o.] 34. és 35. pontja).
34 Meg kell jegyezni azt is, hogy az érintett vásárlóközönség valamely összetett védjegy egyik leíró jellegű alkotóelemét nem tekinti megkülönböztető és az általa kiváltott együttes összbenyomást meghatározó elemnek (az Elsőfokú Bíróság T‑129/01. sz., Alejandro kontra OHIM – Anheuser-Busch (BUDMEN) ügyben 2003. július 3-án hozott ítéletének [EBHT 2003., II‑2251. o.] 53. pontja; a T‑10/03. sz., Koubi kontra OHIM – Flabesa (CONFORFLEX) ügyben 2004. február 18-án hozott ítéletének [EBHT 2004., II‑0000. o.] 60. pontja és a T‑117/02. sz., Grupo El Prado Cervera kontra OHIM – Debuschewitz (CHUFAFIT) ügyben 2004. július 6-án hozott ítéletének [EBHT 2004., II‑0000.] 51. pontja).
35 A jelen ügyben nem vitatható, hogy a „modelo” szó a NEGRA MODELO összetett védjegy domináns eleme.
36 A „negra” szó valóban leíró elem, mivel a portugál nyelvben a barna sör, vagyis a NEGRA MODELO védjeggyel forgalmazott sörfajta jelölésére használhatják.
37 Következésképpen a portugál átlagfogyasztó figyelme elsősorban a „modelo” szóra irányul.
38 Ebből következően a „modelo” szó domináns eleme a NEGRA MODELO védjegynek, akár a védjegy más elemeihez viszonyítva vizsgáljuk ezt a szót, akár az általa kiváltott együttes benyomást vesszük figyelembe. A fellebbezési tanács a megtámadott határozat 42. pontjában tehát jogosan minősítette meghatározónak a lajstromoztatni kívánt védjegyet alkotó „modelo” szót.
39 A felperes azon érvét illetően, miszerint a tanács nem vette figyelembe a NEGRA MODELO védjegy grafikai jellemzőit, meg kell jegyezni, hogy a szóban forgó védjegyek által keltett vizuális, hangzásbeli és fogalmi összbenyomás elemzésénél nem szükséges, hogy az összetéveszthetőség mindhárom tekintetben fennálljon. Mint arra az OHIM is jogosan mutatott rá, lehetséges ugyanis, hogy a fogyasztóban kialakult összbenyomásban az egyik vonatkozásban fennálló hasonlóságok közömbösítik a másik vonatkozásban meglévő különbségeket. Figyelembe véve a szóban forgó megjelölések hangzásbeli és fogalmi hasonlóságait, a megjelölések vizuális különbségei nem alkalmasak az összetéveszthetőség kizárására (a Fifties-ítélet [hivatkozás fent] 46. pontja).
40 A jelen ügyben a lajstromoztatni kívánt és a korábbi védjegy domináns elemei közötti hangzásbeli és fogalmi azonosság oly mértékben közömbösíti a lajstromoztatni kívánt védjegy grafikai jellemzőiből eredő vizuális különbségeket, hogy a különbségek ellenére sem zárható ki az összetéveszthetőség.
41 Ez a hasonlóság továbbá két olyan védjegyet érint, amelyek ugyanazt az árut, a sört jelölik. E vonatkozásban emlékeztetni kell arra, hogy a védjegyek közötti hasonlóság csekély fokát ellensúlyozhatja az azokkal ellátott áruk vagy szolgáltatások közötti hasonlóság (lásd értelemszerűen a Canon-ítélet [hivatkozás fent] 17. pontját, a Lloyd Schuhfabrik Meyer ítélet [hivatkozás fent] 19. pontját és a Fifties-ítélet [fent hivatkozott] 27. pontja).
42 Az előbbiekből az következik, hogy a megtámadott határozatnak a felperes NEGRA MODELO védjegye és a beavatkozó Modelo védjegye közötti összetéveszthetőségre vonatkozó értékelése nem jogellenes, mivel a fellebbezési tanács jogosan állapította meg, hogy a „modelo” szó a felperesi védjegyben domináns jellegű, és ez a szó azonos a korábbi védjegyet alkotó egyetlen szóval.
43 A jelen ügyben az ütköző megjelölésekkel jelölt áruk azonossága még tovább erősíti a megjelölések közötti hasonlóságot.
44 Az előbbiek alapján megállapítható, hogy fennáll annak veszélye, hogy az érintett vásárlóközönség azt hiszi, hogy az ütköző megjelölésekkel jelölt áruk ugyanattól a vállalkozástól vagy legalábbis gazdaságilag kapcsolatban álló vállalkozástól származnak.
45 Mindent egybevetve, az összetévesztés veszélyének fennállását tovább erősíti az a tény, hogy az átlagos fogyasztónak ritkán adódik lehetősége arra, hogy a különböző védjegyeket közvetlenül összehasonlítsa, így kénytelen az azokról alkotott tökéletlen emlékképre hagyatkozni (a Lloyd Schuhfabrik Meyer ítélet [hivatkozás fent] 26. pontja és a GAS STATION ítélet [hivatkozás fent] 37. pontja).
46 Következésképpen meg kell állapítani, hogy a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében fennáll az összetévesztés veszélye a NEGRA MODELO és a Modelo védjegyek között.
47 Az eddigiekből összességben az következik, hogy nem fogadhatók el a felperes kifogásai, amelyek annak megállapítására irányulnak, hogy a fellebbezési tanács megsértette a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontját. Ezért a keresetet el kell utasítani.
A költségekről
48 Az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 87. cikkének 2. §-a alapján az Elsőfokú Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A felperest, mivel pervesztes lett, az OHIM és a beavatkozó kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.
A fenti indokok alapján
AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG (első tanács)
a következőképpen határozott:
1) A keresetet elutasítja.
2) A felperest kötelezi a költségek viselésére.
Vesterdorf | Mengozzi | Labucka |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2005. február 15-i nyilvános ülésen.