A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (nyolcadik tanács)
2024. május 30.(*)
„Előzetes döntéshozatal – 93/13/EGK irányelv – A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételek – Az 1. cikk (2) bekezdése – Hatály – Kötelező érvényű törvényi vagy rendeleti rendelkezéseket tükröző szerződési feltételek kizárása – A hitelmegállapodásnak az eladó vagy szolgáltató által a nemzeti szabályozásnak való megfelelés céljából a fogyasztóval közölt módosító záradéka – A 3. cikk (2) bekezdése – Egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltételek – A módosító záradék fogyasztó általi aláírásának hiánya – E módosító záradék hallgatólagos elfogadásának vélelme – Az ilyen módosító záradékban szereplő szerződési feltétel tisztességtelen jellegének bírósági felülvizsgálatát kizáró nemzeti ítélkezési gyakorlat”
A C‑176/23. sz. ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Tribunalul Specializat Mureş (marosi különös hatáskörű törvényszék, Románia) a Bírósághoz 2023. március 21‑én érkezett, 2021. március 2‑i határozatával terjesztett elő az
UG
és
az SC Raiffeisen Bank SA
között folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (nyolcadik tanács),
tagjai: N. Piçarra tanácselnök, N. Jääskinen (előadó) és M. Gavalec bírák,
főtanácsnok: J. Kokott,
hivatalvezető: A. Calot Escobar,
tekintettel az írásbeli szakaszra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– a román kormány képviseletében R. Antonie, E. Gane és L. Ghiţă, meghatalmazotti minőségben,
– a portugál kormány képviseletében P. Barros da Costa, A. Cunha, A. Luz és L. Medeiros, meghatalmazotti minőségben,
– az Európai Bizottság képviseletében A. Boitos és N. Ruiz García, meghatalmazotti minőségben,
tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5‑i 93/13/EGK tanácsi irányelv (HL 1993. L 95., 29. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 2. kötet, 288. o.) 1. cikke (2) bekezdésének értelmezésére vonatkozik.
2 E kérelmet az UG fogyasztó és az SC Raiffeisen Bank SA közötti, az e felek által kötött hitelmegállapodásban foglalt feltételek tisztességtelen jellegének megállapítása tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.
Jogi háttér
Az uniós jog
3 A 93/13 irányelv tizenharmadik preambulumbekezdése szerint:
„mivel a tagállamoknak azok a törvényi vagy rendeleti rendelkezései, amelyek közvetve vagy közvetlenül meghatározzák a fogyasztói szerződések feltételeit, vélhetően nem tartalmaznak tisztességtelen feltételeket; mivel ezért nem tűnik szükségesnek, hogy alárendeljék ennek az irányelvnek azokat a feltételeket, amelyek kötelező érvényű törvényi vagy rendeleti rendelkezéseket, valamint olyan nemzetközi egyezmények alapelveit vagy rendelkezéseit tükrözik, amely egyezményeknek a tagállamok vagy a Közösség aláíró felei; mivel ebben a vonatkozásban az 1. cikk (2) bekezdésében szereplő »kötelező törvényi vagy rendeleti rendelkezések« kifejezés azokat a szabályokat is lefedi, amelyeket a jogszabály szerint akkor kell alkalmazni a szerződő felek között, ha ők másban nem állapodtak meg.”
4 Ezen irányelv 1. cikkének (2) bekezdése a következőket írja elő:
„Azok a feltételek, amelyek kötelező érvényű törvényi vagy rendeleti rendelkezéseket, valamint olyan nemzetközi egyezmények alapelveit vagy rendelkezéseit tükrözik, amely egyezményeknek a tagállamok vagy a Közösség aláíró, különösen a fuvarozás területén, nem tartoznak az ebben az irányelvben előírt rendelkezések hatálya alá.”
5 Az említett irányelv 3. cikke a következőképpen rendelkezik:
„(1) Egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel abban az esetben tekintendő tisztességtelen feltételnek, ha a jóhiszeműség követelményével ellentétben a felek szerződésből eredő jogaiban és kötelezettségeiben jelentős egyenlőtlenséget idéz elő a fogyasztó kárára.
(2) Egy szerződési feltétel minden olyan esetben egyedileg meg nem tárgyalt feltételnek tekintendő, ha azt már előzetesen megfogalmazták, és ezért a fogyasztó nem tudta annak tartalmát befolyásolni, különösen az előzetesen kidolgozott szabványszerződések esetében.
Az a tény, hogy egy feltétel bizonyos elemeit vagy egy kiragadott feltételt egyedileg megtárgyaltak, nem zárja ki ennek a cikknek az alkalmazhatóságát a szerződés többi részére, ha a szerződés átfogó megítélése arra enged következtetni, hogy a szerződés mégiscsak egy előre kidolgozott szabványszerződés.
Olyan esetekben, amikor egy eladó vagy szolgáltató arra hivatkozik, hogy egy szabványfeltételt egyedileg megtárgyaltak, ennek bizonyítása az eladót vagy szolgáltatót terheli.”
A román jog
A tisztességtelen feltételekről szóló törvény
6 A 2000. november 6‑i Legea nr. 193 privind clauzele abuzive din contractele încheiate între profesioniști și consumatori (az eladók vagy szolgáltatók fogyasztókkal kötött szerződéseiben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló 193/2000. sz. törvény; újbóli közzététel Monitorul Oficial al României, I. rész, 2012. augusztus 3‑i 543. sz., a továbbiakban: tisztességtelen feltételekről szóló törvény) 3. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy az egyéb hatályos normatív aktusok alapján megállapított szerződési feltételekre e törvény rendelkezései nem vonatkoznak.
Az 50/2010. sz. kormányrendet
7 A 2010. június 9‑i Ordonanța de urgență a Guvernului n°50 privind contractele de credit pentru consumatori (a fogyasztói hitelmegállapodásokról szóló 50. sz. sürgősségi kormányrendelet; Monitorul Oficial al României, I. rész, 2010. június 11‑i 389. sz.) alapügyre alkalmazandó változatának (a továbbiakban: 50/2010. sz. OUG) 37. cikke értelmében:
„A változó kamatozású hitelszerződésekre a következő szabályokat kell alkalmazni:
a) a kamatlábnak a hitel pénznemétől függően az Euribor/ROBOR/LIBOR referenciamutató/a BNR (Banca Națională a României, román nemzeti bank) irányadó kamatlábának ingadozásához kell igazodnia, amelyet a hitelező a szerződés teljes időtartamára rögzített mértékű árréssel egészíthet ki;
b) a kamatláb‑különbözet csak az azt kifejezetten előíró jogszabály‑módosítást követően módosítható;
c) az egyes hitelintézetek üzletpolitikájának megfelelően, a b) pont rendelkezéseitől eltérve, az árrés és a referenciamutatók értéke csökkenthető;
d) a szerződésben kifejezetten fel kell tüntetni a kamatláb változásának számítási módszerét, megjelölve a kamatláb változásának gyakoriságát és/vagy feltételeit, felfelé vagy lefelé;
e) a kamatláb változásának számítási módszerében szereplő elemeket és a kamatláb értékét a hitelezők honlapján és valamennyi helyiségében közzé kell tenni.”
8 Az 50/2010. sz. OUG 95. cikke értelmében:
„(1) A már létező szerződések esetében a hitelezők a jelen sürgősségi kormányrendelet hatálybalépését követő 90 napon belül kötelesek biztosítani a szerződésnek a jelen sürgősségi kormányrendelet rendelkezéseivel való összhangját.
(2) A már létező szerződéseket a jelen sürgősségi kormányrendelet hatálybalépését követő 90 napon belül módosító záradékokkal módosítani kell.
(3) A hitelezőnek kell tudnia bizonyítani, hogy kellő körültekintéssel járt el a fogyasztóknak a módosító záradékok aláírásáról történő tájékoztatása érdekében.
(4) A módosító záradékokba tilos a jelen sürgősségi kormányrendeletben előírtaktól eltérő rendelkezést bevezetni. A jelen sürgősségi kormányrendelet által előírtaktól eltérő bármely más rendelkezésnek a módosító záradékokba történő bevezetését semmisnek kell tekinteni.
(5) Amennyiben a fogyasztó nem írja alá a (2) bekezdésben előírt módosító záradékokat, ezt hallgatólagos elfogadásnak kell tekinteni.”
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
9 2007. március 23‑án UG 15 300 svájci frank (CHF) (hozzávetőleg 16 048 euró) összegű változó kamatozású hitelmegállapodást (a továbbiakban: szóban forgó hitelmegállapodás) kötött a Raiffeisen Bankkal. E hitelmegállapodás megkötésének időpontjában az aktuális kamatláb évente 5,9% volt, azonban az említett megállapodás feltételei szerint a szolgáltatónak lehetősége volt arra, hogy e kamatlábat a pénzügyi piac alakulásának függvényében módosítsa, az új kamatlábról az általános szerződési feltételekben előírt módon tájékoztatva az adóst.
10 2010. szeptember 10‑én a Raiffeisen Bank a szóban forgó hitelmegállapodást módosító záradékról értesítette UG‑t annak érdekében, hogy a megállapodás megfeleljen az 50/2010. sz. OUG követelményeinek. Ezen értesítéssel a Raiffeisen Bank jelezte UG‑nek, hogy a nemzeti jogalkotó valamennyi fogyasztói hitelmegállapodás tekintetében módosításokat írt elő. Módosítani kellett többek között a változó kamatláb meghatározására vonatkozó szerződési feltételeket, a változó kamatlábat a hitelnyújtás pénznemétől függően objektív mutatóhoz kötve, amelyet a hitelintézet a szerződés teljes időtartamára érvényes, rögzített árréssel növel. Az előzetes döntéshozatal iránti kérelemből kitűnik, hogy e módosító záradékot UG nem írta alá, így azt az 50/2010. sz. OUG 95. cikke (5) bekezdésének megfelelően úgy tekintették, hogy ahhoz hallgatólagosan hozzájárult.
11 2017. december 29‑én UG keresetet indított a Judecătoria Sighișoara (segesvári helyi bíróság, Románia) előtt többek között a szóban forgó hitelmegállapodás azon feltételei tisztességtelen jellegének megállapítása iránt, amelyek a bank kamatláb‑módosítási lehetőségére vonatkoznak. UG az elsőfokú bíróságtól ebből az okból e feltételek semmisségének megállapítását és az annak alapján kifizetett összegek visszatérítését is kérte.
12 2020. június 10‑i határozatával az elsőfokú bíróság elutasította e keresetet, többek között azzal az indokkal, hogy tekintettel a 93/13 irányelvet a román jogba átültető, a tisztességtelen feltételekről szóló törvényre, nem vizsgálhatta a szóban forgó hitelmegállapodásnak a jelen ítélet 10. pontjában említett módosító záradékból eredő feltételei esetlegesen tisztességtelen jellegét, tekintettel többek között arra, hogy azok egy nemzeti rendeleti aktus, nevezetesen az 50/2010. sz. OUG kötelező érvényű rendelkezéseivel bevezetett kötelezettséget tükröznek.
13 UG fellebbezést nyújtott be ezen ítélettel szemben a Tribunalul Specializat Mureşhez (marosi különös hatáskörű törvényszék, Románia), a kérdést előterjesztő bírósághoz, többek között arra hivatkozva, hogy az 50/2010. sz. OUG rendelkezéseinek célja kizárólag a fogyasztóvédelem megerősítése, és hogy a szóban forgó hitelmegállapodást illetően a Raiffeisen Bank által vele közölt módosító záradékkal bevezetett módosítások nem feleltek meg e nemzeti rendeleti aktusnak.
14 A Raiffeisen Bank szerint a szóban forgó hitelmegállapodásnak az e szerződésben eredetileg szereplő kamatláb meghatározására vonatkozó feltétele a 2010. szeptember 10‑i módosító záradék hatálybalépésének időpontjában már nem váltott ki joghatásokat, mivel az említett feltétel helyébe ebben az időpontban az UG keresete benyújtásakor hatályban lévő feltétel lépett, amely szerint e kamatláb immár egy ellenőrizhető referenciamutatóhoz kapcsolódik, amelyet az 50/2010. sz. OUG követelményeinek megfelelően a bank által megállapított, rögzített árréssel növeltek. A Raiffeisen Bank arra hivatkozik, hogy a releváns nemzeti rendelkezések végrehajtása révén így megfelelt az alkalmazandó jogszabályoknak.
15 A kérdést előterjesztő bíróság szerint azt a kérdést, hogy értékelheti‑e az 50/2010. sz. OUG hatálya alá tartozó bizonyos szerződési feltételek esetlegesen tisztességtelen jellegét, a 93/13 irányelv és a Bíróság releváns ítélkezési gyakorlata fényében kell megvizsgálni, különösen arra tekintettel, hogy a 93/13 irányelv 1. cikkének (2) bekezdését – amely kivételt képez a fogyasztók tisztességtelen szerződési feltételekkel szembeni védelmének rendszere alól – szigorúan kell értelmezni.
16 Kétségtelen, hogy a Bíróság abból az elvből indult ki, hogy a nemzeti jogalkotó azáltal, hogy olyan szerződési feltételt ír elő a felek számára, amelynek tartalma kötelező érvényű nemzeti jogi rendelkezést tükröz, egyensúlyt kívánt teremteni az említett szerződés feleinek valamennyi joga és kötelezettsége között, így az ilyen feltétel nem képezheti az esetlegesen tisztességtelen jellege bírósági felülvizsgálatának tárgyát. Mindazonáltal a kérdést előterjesztő bíróság véleménye szerint, még ha a hitelmegállapodás valamely feltétele meg is felel az 50/2010. sz. OUG 37. cikkében foglalt követelményeknek, a fogyasztó akkor sem tudja elképzelni a rá háruló kötelezettségek terjedelmét, mivel e rendelkezés annak előírására szorítkozik, hogy a változó kamatlábat nem csupán egy objektív mutató, hanem a szolgáltató érdekeinek megfelelő, rögzített árrés alapján is meg kell határozni. Ezenkívül ez az objektív mutató, jóllehet azt a felek akaratától függetlenül határozták meg, jelentősen ingadozhat. Márpedig e bíróság szerint az átlagos és körültekintő fogyasztótól eltérően az ilyen ingadozásokat a szolgáltató a tapasztalatának és a nagyobb előrejelző képességének köszönhetően kihasználhatja.
17 Ennélfogva az említett bíróságnak kétségei vannak afelől, hogy a fogyasztó védelmét szolgáló megfelelő mechanizmusok hiányában az 50/2010. sz. OUG releváns rendelkezései úgy tekinthetők‑e, mint amelyek a felek szándékától függetlenül alkalmazhatók, vagy hogy a felek közötti bármely más megállapodás hiányában hivatalból alkalmazhatók. Az e rendelkezéseket tükröző szerződési feltételek esetlegesen tisztességtelen jellegének értékelését tehát nem kellene kivonni a bírósági felülvizsgálat alól.
18 Ez a következtetés ugyanakkor nem felel meg az uralkodó nemzeti ítélkezési gyakorlatnak, amely szerint az eladók vagy szolgáltatók által az 50/2010. sz. OUG alapján bevezetett módosító záradékokban szereplő szerződési feltételek nem képezhetik ilyen felülvizsgálat tárgyát.
19 E körülmények között a Tribunalul Specializat Mureş (marosi különös hatáskörű törvényszék) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:
„1) A [93/13] irányelv 1. cikke (2) bekezdése rendelkezéseinek alkalmazása során, amelyeket a nemzeti jogba a [tisztességtelen feltételekről szóló törvény] 3. cikke (2) bekezdésének rendelkezései ültettek át,
különösen [ezen] irányelv tizenkettedik és tizenharmadik preambulumbekezdésének fényében,
de figyelembe véve [az 50/2010. sz. OUG] 80. és 81. cikkének rendelkezéseit is,
azokat úgy kell‑e értelmezni, hogy azok nem zárják ki annak lehetőségét, hogy a nemzeti bíróságok az eladók vagy szolgáltatók által a fogyasztókkal az utóbbi törvényerejű jogi aktus hatálybalépése előtt kötött hitelszerződések kiegészítő aktusaiban foglalt szerződési feltételek tisztességtelen jellegének gyanúját is vizsgálják, azaz az 50/2010. sz. OUG 95. cikkének rendelkezései alapján, ha azokat a fogyasztó kifejezetten elfogadta a fogyasztói hitelszerződésekről szóló 50/2010. sz. OUG 40. cikkének rendelkezéseiben foglalt módon, vagy ha a törvény alapján azok ope legis elfogadottnak minősültek az 50/2010. sz. OUG 40. cikke (3) bekezdésének rendelkezései alapján?
2) Az első kérdésre adott igenlő válasz esetén a kérdést előterjesztő bíróság azt a kérdést is felteszi, hogy ellentétes‑e [az 1. kérdésben említett lehetőséggel] a fenti előfeltevések és a folyamatban lévő ügy körülményei alapján a nemzeti bíróságok azon ítélkezési gyakorlata, amely kimondja, hogy a fogyasztói hitelszerződésekről szóló [50/2010. sz. OUG] 40. cikke (1) bekezdésének rendelkezéseiben foglalt módon és az [50/2010. sz. OUG] 95. cikkének rendelkezései alapján megfogalmazott kiegészítő jogi aktus kifejezett elfogadása automatikusan azt a következtetést vonja maga után, hogy [az említett kiegészítő jogi aktus] megtárgyalásra került, következésképpen az abban foglalt feltételek ki vannak zárva a tisztességtelen jellegük gyanújának vizsgálatából?”
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről
Az első kérdésről
20 Első kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 93/13 irányelv 1. cikkének (2) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes a fogyasztó és a szolgáltató között létrejött fogyasztói hitelmegállapodásban foglalt feltételek tisztességtelen jellegének értékelése olyan körülmények között, amikor e szolgáltató e feltételeket annak biztosítása érdekében módosította, hogy e hitelmegállapodás megfeleljen a kamatláb meghatározásának szabályaira vonatkozó kötelező érvényű nemzeti szabályozásnak, amelynek értelmében e kamatlábat az e szabályozásban előírt referenciamutatók egyike alapján meghatározott kamatlábbal kell felváltani, és az e szolgáltató által a szerződés teljes időtartamára megállapított rögzített árréssel növelni.
21 Mindenekelőtt hangsúlyozni kell, hogy a 93/13 irányelv 1. cikkének (2) bekezdése kizárja ezen irányelv hatálya alól azokat a feltételeket, amelyek kötelező érvényű törvényi vagy rendeleti rendelkezéseket tükröznek.
22 Ezenkívül tekintettel az ezen irányelv által kitűzött célra, azaz a fogyasztóknak az eladóval vagy szolgáltatóval kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekkel szembeni védelmére, az ezen 1. cikk (2) bekezdésében foglalt kizárást szigorúan kell értelmezni (lásd ebben az értelemben: 2021. december 21‑i Trapeza Peiraios ítélet, C‑243/20, EU:C:2021:1045, 37. pont).
23 Az állandó ítélkezési gyakorlatból egyrészt kitűnik, hogy a „kötelező érvényű törvényi vagy rendeleti rendelkezések” kifejezés – az említett irányelv (13) preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezve – egyaránt magában foglalja azokat a nemzeti jogszabályi rendelkezéseket, amelyek a szerződő felek között azok választásától függetlenül alkalmazandók, valamint azokat, amelyek diszpozitív jellegűek, vagyis amelyek alapértelmezés szerint, a felek közötti eltérő megállapodás hiányában alkalmazandók (2021. december 21‑i Trapeza Peiraios ítélet, C‑243/20, EU:C:2021:1045, 30. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
24 Ami másrészt azt a kérdést illeti, hogy valamely szerződési feltétel a 93/13 irányelv 1. cikkének (2) bekezdése értelmében a nemzeti jog ilyen kötelező érvényű törvényi vagy rendeleti rendelkezését tükrözi‑e, emlékeztetni kell arra, hogy az e rendelkezéssel bevezetett kizárást az igazolja, hogy főszabály szerint joggal feltételezhető, hogy a nemzeti jogalkotó bizonyos szerződések feleinek jogai és kötelezettségei között egyensúlyt teremtett, amely egyensúlyt az uniós jogalkotó kifejezetten meg kívánt őrizni. Ezenkívül az a körülmény, hogy ilyen egyensúlyt teremtettek, nem feltétele az említett 1. cikk (2) bekezdésében foglalt kizárás alkalmazásának, hanem éppen az ilyen kizárást igazolja (2023. július 6‑i First Bank ítélet, C‑593/22, EU:C:2023:555, 22. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
25 Így a jelen ügyben annak értékelése érdekében, hogy az 50/2010. sz. OUG valamely rendelkezését tükröző szerződési feltétel a 93/13 irányelv 1. cikkének (2) bekezdése értelmében ki van‑e zárva ezen irányelv hatálya alól, nem a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak előzetes vizsgálata, hogy ezen aktussal a nemzeti jogalkotó ügyelt‑e arra, hogy egyensúlyt teremtsen a szóban forgó szerződés feleinek jogai és kötelezettségei között.
26 A Bíróság ítélkezési gyakorlatából továbbá kitűnik, hogy a fogyasztó és az eladó vagy szolgáltató között létrejött szerződés azon feltétele, amely a nemzeti jog olyan kötelező érvényű rendelkezését tükrözi, amely e szerződésre nem alkalmazandó, vagy amely arra szorítkozik, hogy nem egy ilyen rendelkezésre, hanem a nemzeti szabályozás egészére hivatkozik, nem tekinthető úgy, hogy a 93/13 irányelv 1. cikkének (2) bekezdése értelmében vett kötelező érvényű nemzeti jogi rendelkezést tükröz, és ennélfogva nem zárható ki az esetlegesen tisztességtelen jellegének bírósági felülvizsgálata alól (lásd ebben az értelemben: 2013. március 21‑i RWE Vertrieb ítélet, C‑92/11, EU:C:2013:180, 30. pont; 2019. április 3‑i Aqua Med ítélet, C‑266/18, EU:C:2019:282, 35–38. pont).
27 Következésképpen ahhoz, hogy valamely szerződési feltétel a 93/13 irányelv 1. cikkének (2) bekezdése értelmében kötelező érvényű törvényi vagy rendeleti rendelkezést „tükrözzön”, e kikötésnek meg kell ismételnie a szóban forgó szerződésre alkalmazandó, kötelező érvényű rendelkezés normatív tartalmát oly módon, hogy úgy lehessen tekinteni, hogy e feltétel konkrétan ugyanazt a jogi normát fejezi ki, mint amelyre e kötelező érvényű rendelkezés vonatkozik (2023. július 6‑i First Bank ítélet, C‑593/22, EU:C:2023:555, 25. pont).
28 A jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróság feladata, hogy elvégezze az annak meghatározásához szükséges értékeléseket, hogy az alapügyben szóban forgó szerződési feltétel a 93/13 irányelv 1. cikkének (2) bekezdése értelmében az 50/2010. sz. OUG releváns rendelkezéseit tükrözi‑e.
29 Mindazonáltal a Bíróság rendelkezésére álló iratokból kitűnő információkra tekintettel megállapítható, hogy az alapügyben szóban forgó hitelmegállapodásban szereplő szerződési feltételek az 50/2010. sz. OUG rendelkezéseiből erednek. E rendelkezések ugyanis arra kötelezték a bankokat, hogy bizonyos mértékben módosítsák valamennyi fogyasztói hitelmegállapodást. E jogi kötelezettség különösen a változó kamatláb meghatározásának szabályaira vonatkozó feltételeket érintette. Ezenkívül úgy tűnik, hogy az 50/2010. sz. OUG megfosztotta a fogyasztókat attól a lehetőségtől, hogy e módosításokat elfogadják vagy elutasítsák. Az 50/2010. sz. OUG ugyanis előírta, hogy amennyiben a fogyasztók nem írják alá a bank által közölt módosító záradékot, úgy kell tekinteni, hogy annak feltételeit hallgatólagosan elfogadták.
30 Noha az 50/2010. sz. OUG 37. cikkének a) pontja előírta, hogy a hitelmegállapodások kamatlábát a szerződés teljes időtartamára alkalmazandó referenciamutató és rögzített árrés alapján meghatározott kamatlábbal kell felváltani, a Bíróság rendelkezésére álló iratokból mindazonáltal kitűnik, hogy a bankok mérlegelési mozgástérrel rendelkeztek mind a referenciamutató megválasztását, mind pedig e rögzített árrés mértékét illetően.
31 E körülmények között megállapítható – aminek vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata –, hogy a nemzeti szabályozás általános keretet és az új változó kamatláb meghatározásához betartandó feltételeket hozott létre, ugyanakkor mérlegelési mozgásteret hagyott a hitelintézetek számára ezen új kamatláb kiszámítását illetően.
32 Márpedig a Bíróság a 2020. március 3‑i Gómez del Moral Guasch ítéletében (C‑125/18, EU:C:2020:138, 33–37. pont) kimondta, hogy a 93/13 irányelv 1. cikkének (2) bekezdésében előírt kizárás nem alkalmazandó az olyan szerződési feltételre, amely előírja, hogy a kölcsönre alkalmazandó kamatláb a nemzeti szabályozásban előírt hivatalos referenciamutatók valamelyikén alapul, amennyiben e szabályozás nem írja elő e mutató kötelező alkalmazását, hanem a bank számára biztosítja annak lehetőségét, hogy a változó kamatlábat más módon határozza meg.
33 Ebből következik, hogy a 93/13 irányelv 1. cikkének (2) bekezdésében előírt kizárás nem alkalmazandó olyan helyzetben, amikor a szolgáltató valamely fogyasztói hitelmegállapodás feltételeit annak biztosítása érdekében módosította, hogy e megállapodás megfeleljen valamely, az annak megkötését követően elfogadott nemzeti szabályozásnak, amennyiben e szabályozás csupán általános keretet hoz létre e hitelmegállapodás kamatlábának meghatározása érdekében, ugyanakkor mérlegelési mozgásteret hagy e szolgáltató számára mind e kamatláb referenciamutatójának megválasztását, mind pedig az említett kamatlábhoz hozzáadható rögzített árrés mértékét illetően.
34 Végül, figyelemmel az előterjesztő bíróság kérdéseire, mindenesetre emlékeztetni kell arra, hogy a 93/13 irányelv 1. cikke (2) bekezdésének alkalmazása objektív jellegű, és nem függ például az eladó vagy szolgáltató által a fogyasztónak nyújtott információktól, sem pedig attól, hogy a fogyasztó ismeri‑e az alkalmazandó jogi rendelkezéseket (2023. július 6‑i First Bank ítélet, C‑593/22, EU:C:2023:555, 31. pont).
35 Ennélfogva az, hogy a fogyasztó esetlegesen kifejezetten vagy hallgatólagosan elfogadja a szóban forgó szerződés módosításait, nem befolyásolhatja azt a kérdést, hogy az e módosításokkal érintett szerződési feltételek a 93/13 irányelv 1. cikkének (2) bekezdése értelmében ki vannak‑e zárva ezen irányelv hatálya alól.
36 A fenti indokokra tekintettel az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 93/13 irányelv 1. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes a fogyasztó és a szolgáltató között létrejött fogyasztói hitelmegállapodásban foglalt feltételek tisztességtelen jellegének értékelése olyan körülmények között, amikor e szolgáltató e feltételeket annak biztosítása érdekében módosította, hogy e szerződés megfeleljen a kamatláb meghatározásának szabályaira vonatkozó kötelező érvényű nemzeti szabályozásnak, amennyiben e szabályozás csupán általános keretet hoz létre az említett megállapodás kamatlábának meghatározása érdekében, ugyanakkor mérlegelési mozgásteret hagy az említett szolgáltató számára mind e kamatláb referenciamutatójának megválasztását, mind pedig az említett kamatlábhoz hozzáadható rögzített árrés mértékét illetően.
A második kérdésről
37 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a nemzeti bíróságok és a Bíróság között az EUMSZ 267. cikkel bevezetett együttműködési eljárás keretében a Bíróság feladata, hogy a nemzeti bíróságnak az előtte folyamatban lévő ügy eldöntéséhez hasznos választ adjon. Ennek érdekében adott esetben a Bíróságnak át kell fogalmaznia a feltett kérdéseket. A Bíróság ezenkívül figyelembe vehet olyan uniós jogi szabályokat, amelyekre a nemzeti bíróság a kérdésében nem hivatkozott (2021. július 15‑i Ministrstvo za obrambo ítélet, C‑742/19, EU:C:2021:597, 31. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
38 A Bíróságnak kell a kérdést előterjesztő bíróság által szolgáltatott elemek összessége, és különösen az előzetes döntéshozatalra utaló határozat indokolása alapján kiválasztani az uniós jog azon elemeit, amelyek a jogvita tárgyára figyelemmel értelmezést igényelnek (2024. március 21‑i Profi Credit Bulgaria [A hitelmegállapodáshoz kapcsolódó járulékos szolgáltatások] ítélet, C‑714/22, EU:C:2024:263, 48. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
39 A jelen ügyben az alapügy tárgyát képező módosító záradékban szereplő szerződési feltételeket a Raiffeisen Bank előzetesen határozta meg, és az alapeljárás felperesének nem volt lehetősége arra, hogy megtárgyalja e záradék feltételeit, vagy bármilyen módon befolyásolja azok tartalmát. Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy az uralkodó nemzeti ítélkezési gyakorlat szerint az eladók vagy szolgáltatók által az 50/2010. sz. OUG alapján bevezetett módosító záradékokban szereplő szerződési feltételek esetlegesen tisztességtelen jellegét nem lehet vizsgálni, még akkor sem, ha e feltételeket nem tárgyalták meg a fogyasztóval.
40 E körülmények között meg kell állapítani, hogy második kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 93/13 irányelv 3. cikkét úgy kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti ítélkezési gyakorlat, amelynek értelmében a fogyasztói hitelmegállapodás feltételeinek a szolgáltató által annak érdekében bevezetett módosításai, hogy biztosítsák e szerződés – a szolgáltatónak mérlegelési mozgásteret hagyó ‑ nemzeti szabályozásnak való megfelelését, nem képezhetik az esetlegesen tisztességtelen jellegük vizsgálatának tárgyát, még akkor sem, ha e feltételeket nem tárgyalták meg a fogyasztóval.
41 E tekintetben a 93/13 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében csak az eladó vagy szolgáltató és a fogyasztó között létrejött szerződés egyedileg meg nem tárgyalt feltétele képezheti annak esetlegesen tisztességtelen jellege bírósági felülvizsgálatának tárgyát.
42 Ezen irányelv 3. cikkének (2) bekezdése ezenkívül pontosítja, hogy egy feltétel minden olyan esetben egyedileg meg nem tárgyalt feltételnek tekintendő, ha azt az eladó vagy szolgáltató már előzetesen megfogalmazta, és ezért a fogyasztó nem tudta annak tartalmát befolyásolni, különösen az előzetesen kidolgozott szabványszerződések esetében.
43 Noha a kérdést előterjesztő bíróság feladata, hogy mindazon körülményeket figyelembe vegye, amelyek között az ilyen feltételt a fogyasztó elé terjesztették, annak meghatározása érdekében, hogy a fogyasztó befolyásolhatta‑e annak tartalmát (lásd ebben az értelemben: 2020. július 9‑i Ibercaja Banco ítélet, C‑452/18, EU:C:2020:536, 35. pont), a Bíróság ugyanakkor már kimondta, hogy a fogyasztó által az eladóval vagy szolgáltatóval kötött olyan szerződés puszta aláírása, amely kiköti, hogy az aláírással e fogyasztó elfogadja az eladó vagy szolgáltató által előzetesen megfogalmazott valamennyi szerződési feltételt, nem eredményezi azon vélelem megdöntését, amely szerint az ilyen feltételeket egyedileg nem tárgyalták meg (2019. október 24‑i Topaz végzés, C‑211/17, EU:C:2019:906, 51. pont).
44 A Bíróság azt is kimondta, hogy a kamatlábra vonatkozó feltétel olyan módosítása, amely a változó kamatozású jelzálog‑fedezetű kölcsönszerződések újratárgyalására irányuló általános politikába illeszkedik annak érdekében, hogy e feltételt összhangba hozzák valamely legfelsőbb bíróság határozatával, arra enged következtetni, hogy a fogyasztó nem tudta befolyásolni az említett feltétel tartalmát. Ezenkívül az a körülmény, hogy a fogyasztó az aláírása elé elhelyezett, kézzel írt megjegyzésben kijelentette, hogy megértette ugyanezen feltétel mechanizmusát, nem elegendő annak megállapításához, hogy azt egyedileg megtárgyalták (lásd ebben az értelemben: 2020. július 9‑i Ibercaja Banco ítélet, C‑452/18, EU:C:2020:536, 36. és 38. pont).
45 Ebből következik, hogy a szolgáltató és a fogyasztó között létrejött hitelmegállapodásban foglalt feltétel megtárgyalt jellege nem alapulhat egyszerű vélelmen, anélkül hogy bizonyítást nyerne, hogy a fogyasztó valójában ténylegesen megtárgyalhatta e feltételt, és így befolyásolhatta annak tartalmát.
46 A fenti indokokra tekintettel a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 93/13 irányelv 3. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti ítélkezési gyakorlat, amelynek értelmében a fogyasztói hitelmegállapodás feltételeinek a szolgáltató által annak érdekében bevezetett módosításai, hogy biztosítsák e megállapodás – a szolgáltatónak mérlegelési mozgásteret hagyó – nemzeti szabályozásnak való megfelelését, nem képezhetik az esetlegesen tisztességtelen jellegük vizsgálatának tárgyát, még akkor sem, ha e feltételeket nem tárgyalták meg a fogyasztóval.
A költségekről
47 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (nyolcadik tanács) a következőképpen határozott:
1) A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5‑i 93/13/EGK tanácsi irányelv 1. cikkének (2) bekezdését
a következőképpen kell értelmezni:
azzal nem ellentétes a fogyasztó és a szolgáltató között létrejött fogyasztói hitelmegállapodásban foglalt feltételek tisztességtelen jellegének értékelése olyan körülmények között, amikor e szolgáltató e feltételeket annak biztosítása érdekében módosította, hogy e szerződés megfeleljen a kamatláb meghatározásának szabályaira vonatkozó kötelező érvényű nemzeti szabályozásnak, amennyiben e szabályozás csupán általános keretet hoz létre az említett megállapodás kamatlábának meghatározása érdekében, ugyanakkor mérlegelési mozgásteret hagy az említett szolgáltató számára mind az e kamatláb referenciamutatójának megválasztását, mind pedig e kamatlábhoz hozzáadható rögzített árrés mértékét illetően.
2) A 93/13 irányelv 3. cikkét
a következőképpen kell értelmezni:
azzal ellentétes az olyan nemzeti ítélkezési gyakorlat, amelynek értelmében a fogyasztói hitelmegállapodás feltételeinek a szolgáltató által annak érdekében bevezetett módosításai, hogy biztosítsák e megállapodás – a szolgáltatónak mérlegelési mozgásteret hagyó – nemzeti szabályozásnak való megfelelését, nem képezhetik az esetlegesen tisztességtelen jellegük vizsgálatának tárgyát, még akkor sem, ha e feltételeket nem tárgyalták meg a fogyasztóval.
Aláírások