A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (második tanács)
2012. november 29.(*)
„Közösségi védjegy – Törlési eljárás – A Fagumit közösségi szóvédjegy és a FAGUMIT közösségi ábrás védjegy – A korábbi FAGUMIT nemzeti ábrás védjegy – Viszonylagos törlési ok – A 207/2009/EK rendelet 8. cikkének (3) bekezdése és 165. cikke (4) bekezdésének b) pontja”
A T‑537/10. és T‑538/10. sz. ügyekben,
Ursula Adamowski (lakóhelye: Hamburg [Németország], képviseli: D. von Schultz ügyvéd)
felperesnek
a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) (képviseli: G. Schneider, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
a másik fél az OHIM fellebbezési tanácsa előtti eljárásban, beavatkozó a Törvényszék előtt:
a Fabryka Węży Gumowych i Tworzyw Sztucznych Fagumit sp. z o.o. (székhelye: Wolbrom [Lengyelország], képviselik: M. Krekora, T. Targosz és P. Podrecki ügyvédek),
az OHIM első fellebbezési tanácsának a Fabryka Węży Gumowych i Tworzyw Sztucznych Fagumit sp. z o.o. és Ursula Adamowski közötti két törlési eljárással kapcsolatban 2010. szeptember 3‑án hozott két határozata (R 1002/2009‑1. és R 1003/2009‑1. sz. ügy) ellen benyújtott két keresete tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (második tanács),
tagjai: N. J. Forwood elnök (előadó), F. Dehousse és J. Schwarcz bírák,
hivatalvezető: E. Coulon,
tekintettel a Törvényszék Hivatalához 2010. november 26‑án benyújtott keresetlevelekre,
tekintettel az OHIM által a Törvényszék Hivatalához 2011. április 5‑én benyújtott kereseti ellenkérelmekre,
tekintettel a beavatkozó által a Törvényszék Hivatalához 2011. március 17‑én benyújtott kereseti ellenkérelmekre,
tekintettel a Törvényszék Hivatalához 2011. július 1‑jén benyújtott válaszokra,
tekintettel a beavatkozó által a Törvényszék Hivatalához 2011. szeptember 26‑án benyújtott viszonválaszokra,
tekintettel a feleknek a jelen ügyek ítélethozatal céljából történő egyesítésével kapcsolatos észrevételeire,
tekintettel arra, hogy a felek az írásbeli szakasz befejezését követő egy hónapos határidőn belül nem kérték tárgyalás megtartását, valamint arra, hogy az előadó bíró jelentése és a Törvényszék eljárási szabályzatának 135a. cikke alapján a Törvényszék úgy döntött, hogy az eljárás szóbeli szakaszának mellőzésével határoz a keresetről,
meghozta a következő
Ítéletet
1 2003. február 18‑án és 2003. március 12‑én a felperes, Ursula Adamowski a közösségi védjegyről szóló, 1993. december 20‑i 40/94/EK módosított tanácsi rendelet (HL 1994. L 11., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 146. o. [helyébe lépett a közösségi védjegyről szóló, 2009. február 26‑i 207/2009/EK tanácsi rendelet {HL L 78., 1. o.}]) alapján két közösségi védjegybejelentést nyújtott be a Belső Piaci Harmonizációs Hivatalhoz (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM).
2 A 2003. február 18‑án bejelentett védjegy a következő ábrás megjelölés volt:
3 A 2003. március 12‑én bejelentett védjegy a Fagumit szómegjelölés volt.
4 A bejelentett védjegyek árujegyzékeiben szereplő áruk a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, felülvizsgált és módosított, 1957. június 15‑i Nizzai Megállapodás szerinti 12. és 17. osztályba tartoztak, a következő leírással:
– 12. osztály: kaucsuk és gumi, autóipari késztermékek formájában, nevezetesen új gumiabroncsok, akár egész abroncs, akár tömítőszalagok formájában;
– 17. osztály: csövek; kaucsuk és gumi, félkész termékként lapok, táblák, profilok, tömbök, rudak, szalagok, csövek és csővezetékek formájában, kaucsuk és gumi ipari csövekhez való késztermékként, nevezetesen PVC‑csövek, vízvezetékek, légvezetékek, kábelvédők, súrlódásálló csövek, olaj‑ és benzinvezetékek, vezetékek vegyi anyagokhoz, autogén anyagokhoz, acetilén‑, propánvezetékek, ikervezetékek; kaucsuk és gumi, autóipari késztermékek formájában, nevezetesen újrafutózott gumiabroncsok, akár egész abroncs, akár tömítőszalagok formájában, csővezetékek, alátét‑ és tömítőgyűrűk.
5 A fenti 2. és 3. pontban említett védjegyeket 2004. június 28‑án lajstromozták.
6 2008. április 7‑én és 2008. április 8‑án a beavatkozó, a Fabryka Węży Gumowych i Tworzyw Sztucznych Fagumit sp. z o.o., két törlés iránti kérelmet terjesztett elő a vitatott védjegyekkel szemben, a következők alapján:
– a 40/94 rendelet 51. cikke (1) bekezdésének b) pontja (jelenleg a 207/2009 rendelet 52. cikke (1) bekezdésének b) pontja), azzal az indokkal, hogy a felperes rosszhiszeműen járt el a védjegybejelentések benyújtásakor;
– a 40/94 rendelet 52. cikke (1) bekezdésének b) pontja (jelenleg a 207/2009 rendelet 53. cikke (1) bekezdésének b) pontja), azzal az indokkal, hogy a felperes a saját nevében járt el a vitatott védjegyek bejelentésekor, a beavatkozó hozzájárulása nélkül, aki az alábbi, 1997. január 15‑én a Nizzai Megállapodás szerinti 17. osztályba tartozó, „kaucsuk és PVC‑csövek” megnevezésű áruk tekintetében lajstromozott lengyel védjegy jogosultja:
– a 40/94 rendelet 52. cikke (1) bekezdésének c) pontja (jelenleg a 207/2009 rendelet 53. cikke (1) bekezdésének c) pontja), a beavatkozó – 1993‑ban Lengyelországban bejegyzett és az üzleti életben használt – cégnevére, továbbá az ugyanezen évtől kezdődő, több tagállamba, többek között Németországba irányuló árukivitel tényére való hivatkozással.
7 A 2009. június 25‑én hozott két határozatával a törlési osztály elutasította a törlés iránti kérelmeket.
8 2009. augusztus 27‑én a beavatkozó, a 207/2009 rendelet 58–64. cikke alapján, a törlési osztály határozataival szemben két fellebbezést terjesztett elő az OHIM‑nál.
9 A 2010. szeptember 3‑án hozott két határozattal (a továbbiakban: megtámadott határozatok) az első fellebbezési tanács helyt adott a fellebbezéseknek, hatályon kívül helyezte a törlési osztály határozatait, és megállapította a vitatott védjegyek oltalmának érvénytelenségét, miután úgy ítélte meg, hogy a beavatkozó által hivatkozott három törlési ok megalapozott.
10 Főként a 207/2009 rendelet 53. cikke (1) bekezdésének c) pontjára alapított indokot illetően (lásd a fenti 6. pont harmadik francia bekezdését), a fellebbezési tanács úgy ítélte meg, hogy a beavatkozó bizonyítékot szolgáltatott arra, hogy a „fagumit” szónak az üzleti életben 1997. június 1‑je óta történő használata a felperes ügyvezetése alatt álló Adamex Handels‑ u. Transportgesellschaft mbH nevű társasággal kötött forgalmazási megállapodás értelmében, a célországokba, többek között Németországba történő kivitel miatt nemzetközi léptékűnek tekinthető. E megjelölés szerinte Németországban a Markengesetz (német védjegytörvény) 5. §‑ának (2) bekezdése értelmében oltalom alatt áll. Ami a 207/2009 rendelet 53. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértésére alapított indokot illeti (lásd a fenti 6. pont második francia bekezdését), a fellebbezési tanács először is úgy ítélte meg, hogy a fenti 3. pontban ábrázolt vitatott védjegy domináns elemét képezte a törlési kérelem alátámasztásaként hivatkozott lengyel védjegynek, miközben a fenti 2. pontban látható vitatott védjegy lényegében ez utóbbi mása volt. Ezt követően, mivel a 207/2009 rendelet 8. cikkének (3) bekezdésében alkalmazott „képviselő vagy ügynök” kifejezések kiterjednek a képviselő, az ügynök vagy a forgalmazó ügyvezetőjére is, és mivel a 1998. április 10‑én kelt dokumentum nem értelmezhető úgy, hogy az jogot adott volna a felperesnek a vitatott védjegyek lajstromozására, a fellebbezési tanács azt állapította meg, hogy ezen indok szintén megalapozott. Ami a 207/2009 rendelet 52. cikke (1) bekezdésének b) pontjára alapított indokot illeti, a fellebbezési tanács hangsúlyozza, hogy a fent említett forgalmazási megállapodás értelmében a felperes köteles volt a beavatkozó kereskedelmi érdekeinek védelmét szem előtt tartani, amely célkitűzést a közösségi védjegyek bejelentése veszélybe sodorta, emellett a fent említett 1998. április 10‑i dokumentum nem alkalmas annak bizonyítására, hogy a felperes jóhiszeműen járt el a szóban forgó védjegybejelentések benyújtásakor. Mivel egyébként semmilyen egyéb körülmény nem utalt arra, hogy a beavatkozó a Fagumit megjelöléshez fűződő jogairól lemondott volna, vagy arra, hogy a felperes jóhiszeműen járt volna el, ezért ezt az indokot szintén megalapozottnak minősítették.
A felek kereseti kérelmei
11 A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
– helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatokat;
– utasítsa el a törlés iránti kérelmeket;
– az OHIM‑ot kötelezze a törlési osztály, a fellebbezési tanács és a Törvényszék előtti eljárással kapcsolatos költségek viselésére.
12 Az OHIM és a beavatkozó azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el keresetet;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
A jogkérdésről
13 Miután erről a feleket meghallgatta, a Törvényszék úgy határozott, hogy az eljárási szabályzat 50. cikke alapján ítélethozatal céljából egyesíti a jelen ügyeket.
14 A felperes a jelen ügyek mindegyikében három jogalapra hivatkozik, amelyeket a 207/2009 rendelet – 8. cikke (4) bekezdésével összefüggésben értelmezett – 53. cikke (1) bekezdése c) pontjának megsértésére, a 207/2009 rendelet – 8. cikke (3) bekezdésével összefüggésben értelmezett – 53. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértésére, és az említett rendelet 52. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértésére alapít.
15 Miként azt az OHIM állítja, a fellebbezési tanács által elfogadott törlési okok mindegyike önmagában is elegendő a vitatott védjegyek érvénytelenségének megállapításához. Ezzel összefüggésben elsőként a második jogalap vizsgálatára kerül sor, amely a 207/2009 rendelet 53. cikke (1) bekezdésének b) pontjában szereplő törlési okra vonatkozik.
16 E jogalap keretében a felperes először is azt állítja, hogy a 207/2009 rendelet 165. cikke (4) bekezdésének b) pontja akadályát képezi annak, hogy a beavatkozó a saját érdekében ugyanezen rendelet 53. cikke (1) bekezdésének b) pontjára hivatkozzon.
17 Ezen érvnek nem lehet helyt adni. A 207/2009 rendelet 165. cikke (4) bekezdésének b) pontja szerint ugyanis a közösségi védjegyet nem lehet érvénytelennek nyilvánítani ugyanezen rendelet 53. cikkének (1) és (2) bekezdése alapján, ha a korábbi jogot 2004. május 1‑je előtt lajstromozták, jelentették be vagy szerezték meg valamely olyan tagállamban, amely ebben az időpontban csatlakozott az Európai Unióhoz.
18 E rendelkezés célja azon lehetőség kizárása, hogy a 2004. május 1‑je előtt lajstromozott vagy bejelentett közösségi védjegyeket ne lehessen megtámadni pusztán egyes államoknak az Unióhoz való csatlakozásának ténye miatt, miközben e lehetőség nem állt fenn az említett csatlakozás előtt. A szóban forgó rendelkezés tehát nem annak megakadályozására irányul, hogy valamely védjegy jogosultja 2004. május 1‑je után olyan törlés iránti kérelmet nyújthasson be, amelyet már ezen időpontot megelőzően is benyújthatott volna.
19 E tekintetben a 207/2009 rendelet 53. cikke (1) bekezdésének b) pontjában szereplő törlési okra az e rendelet 8. cikkének (3) bekezdésében említett védjegy jogosultja akkor is hivatkozhat, ha az említett védjegy csak valamely Unión kívüli országban képezte lajstromozás tárgyát. Ugyanis a 207/2009 rendelet 8. cikkének (1), (2), (4) és (5) bekezdésével ellentétben, annak (3) bekezdése nem a valamely tagállamban lajstromozott vagy ott joghatásokkal járó védjegyekre utal. Ezenkívül, ha a 207/2009 rendelet 8. cikke (3) bekezdése alkalmazásának egyik feltétele az lenne, hogy a védjegyet valamely tagállamban lajstromozták, e rendelkezés ugyanezen cikk (1) és (5) bekezdésével feleslegesen ismétlődne. Így, miként azt az OHIM is tette, azt kell megállapítani, hogy a beavatkozó már a Lengyel Köztársaság Unióhoz való csatlakozása előtt is benyújthatta volna a fenti 6. pontban említett törlési kérelmeket, jóllehet a 207/2009 rendelet 165. cikke (4) bekezdésének b) pontja nincs kihatással sem e kérelmek megalapozottságára, sem a megtámadott határozatok jogszerűségére.
20 Jelen esetben a felperes érvelése arra összpontosul, hogy a fenti 6. pont második francia bekezdésében ábrázolt védjegy jogosultja részéről megtörtént a hozzájárulás, anélkül hogy vitatná a beavatkozó képviselői vagy ügynöki minőségét. Ebben az összefüggésben a felperes azt állítja, hogy ő az 1998. április 10‑én kelt dokumentum értelmében beszerezte a beavatkozó hozzájárulását, mielőtt benyújtotta volna a fenti 1–3. pontban hivatkozott kérelmeket.
21 Az OHIM és a beavatkozó vitatja e vélekedést.
22 A 207/2009 rendelet 8. cikke (3) bekezdésének alkalmazásához az szükséges, hogy a védjegybejelentő a védjegyjogosult képviselője vagy ügynöke, illetve korábban az volt, és hogy a védjegybejelentési kérelmet a jogosult engedélye nélkül a képviselő vagy az ügynök nevében nyújtották be, anélkül hogy ennek hátterében a képviselő vagy az ügynök eljárásának igazolására alkalmas, jogszerű okok álltak volna fent. E rendelkezés annak megakadályozására irányul, hogy a védjegyjogosult képviselője kisajátíthassa a védjegyet, mivel e képviselő kihasználhatja a közte és a védjegyjogosult között fennálló kereskedelmi kapcsolat során megszerzett ismereteket és tapasztalatokat, és így tisztességtelen előnyre tehet szert a védjegyjogosult által tett erőfeszítésekből és beruházásokból (a Törvényszék T‑6/05. sz., DEF‑TEC Defense Technology kontra OHIM – Defense Technology [FIRST DEFENSE AEROSOL PEPPER PROJECTOR] ügyben 2006. szeptember 6‑án hozott ítéletének [EBHT 2006., II‑2671. o.] 38. pontja).
23 Ami a képviselő vagy az ügynök nevében történő védjegylajstromozáshoz való esetleges hozzájárulást illeti, annak egyértelműnek, pontosnak és feltétel nélkülinek kell lennie (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott FIRST DEFENSE AEROSOL PEPPER PROJECTOR ügyben hozott ítélet 40. pontját). Márpedig a jelen esetben hangsúlyozni kell, hogy miként azt a fellebbezési tanács is megállapította, a felperes által hivatkozott, 1998. április 10‑én kelt dokumentum nem tesz eleget e feltételeknek.
24 Közelebbről megvizsgálva, az Adamex Industrie GmbH‑nak címzett ezen dokumentum szövege szerint a beavatkozó képviselője ahhoz adta beleegyezését, hogy a Fagumit cég „eredeti jelképét” és „megnevezését” („Or[i]ginal‑Symbol” és „Bezeichnung”) Európa‑szerte használják, illetve annak használatát továbbra is fenntartsák („Benutzung” és „Vorbehalt”), továbbá pontosította, hogy szerinte e lehetőség a Fagumit GmbH Deutschland, a Fagumit SARL Frankreich és a Fagumit Schweiz társaságokra is vonatkozik.
25 Ezen összefüggésben kiemelendő, hogy a kérdéses dokumentum nem tesz említést arról a lehetőségről, hogy a felperes a fenti 2. pontban ábrázolt megjelölést közösségi védjegyként bejelentheti. E tekintetben megjegyzendő, hogy a felperest e dokumentumban nem említik, továbbá az nem utal az említett megjelölés közösségi védjegyként való bejelentésének lehetőségére sem.
26 Másodszor, miként azt a felperes a törlési osztály és a fellebbezési tanács előtt nyilatkozta, a Fagumit Deutschland, a Fagumit Frankreich és a Fagumit Schweiz nevű társaságok a kérdéses dokumentum elküldése idején még nem is léteztek, és ez utóbbi körülmény úgy is felfogható, hogy a beavatkozó nem tiltakozott az ellen, hogy a szóban forgó társaságok a Fagumit nevet viseljék, és a hozzá kapcsolódó védjegyet tevékenységük során azt kizárólagos jelleggel használják.
27 A felperes nem támaszkodhat arra a tényre, hogy a beavatkozó nem tiltakozott a jogvita tárgyát képező megjelölésnek az 1998. április 10‑én kelt dokumentumban említett társaságokon kívüli, más társaságok általi használata ellen. E tekintetben, miként arra a felperes a keresetlevelek 33. pontjában rámutat, és miként az az általa az OHIM‑hoz benyújtott iratokból is kiderül, a kérdéses használatra a beavatkozó által gyártott árucikkek forgalmazása keretében került sor. Márpedig az ilyen használat a beavatkozó és az ő termékeit forgalmazó személyek közötti együttműködés logikájának felel meg, anélkül hogy a beavatkozó bizonyítaná, hogy bármilyen módon lemondtak volna a fenti 6. pont második francia bekezdésében ábrázolt megjelöléshez fűződő jogokról, ami bárki számára lehetővé tette volna a megjelölésnek, illetve annak domináns elemének közösségi védjegyként történő bejelentését.
28 Ebből következik, hogy a fellebbezési tanács nem vétett hibát azzal, hogy úgy ítélte meg, hogy a 1998. április 10‑i dokumentum nem tekinthető úgy, mint amely bárminemű hozzájárulást adott volna a felperesnek a 207/2009 rendelet 8. cikkének (3) bekezdése értelmében a vitatott védjegyek lajstromozásához.
29 Ebben az összefüggésben a felperes által hivatkozott azon körülménynek, miszerint a beavatkozóval fennálló kapcsolata nem felelt meg az alaki előírásoknak, még ha az érintett vállalkozások felsorolása az 1998. április 10‑i dokumentumban nem is tekinthető kimerítő jellegűnek, nincs jelentősége. Ugyanis, mivel a kérdéses dokumentum nem képez a 207/2009 rendelet 8. cikkének (3) bekezdése értelmében vett hozzájárulást, e körülmény, még ha bizonyításra is kerül, nem teszi érvénytelenné azt a következtetést, amelyre a fellebbezési tanács jutott.
30 Ennélfogva a második jogalapot el kell vetni, és a fenti 15. pontban említett indokok miatt a kereseteket teljes egészükben el kell utasítani.
A költségekről
31 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a felperes pervesztes lett, ezért az OHIM és a beavatkozó kérelmének megfelelően őt kötelezni kell az OHIM és a beavatkozó költségeinek viselésére.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (második tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék a T‑537/10. és a T‑538/10. sz. ügyeket ítélethozatal céljából egyesíti.
2) A Törvényszék a kereseteket elutasítja.
3) Ursula Adamowski viseli a saját, valamint a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) és a Fabryka Węży Gumowych i Tworzyw Sztucznych Fagumit sp. z o.o. Törvényszék előtti eljárás során felmerült költségeit.
Kihirdetve Luxembourgban, a 2012. november 29‑i nyilvános ülésen.
Aláírások