A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE
(első tanács)
2008. február 21.
F‑4/07. sz. ügy
Eleni‑Eleftheria Skoulidi
kontra
az Európai Közösségek Bizottsága
„Közszolgálat – Tisztviselők – A Bizottság és a tagállamok közötti tisztviselőcsere – Közösségi tisztviselőnek a görög közigazgatás rendelkezésére bocsátása – Megtagadás – Kártérítés iránti kereset – Nem vagyoni kár – Pert megelőző eljárás – Elfogadhatóság – A Közösség szerződésen kívüli felelőssége megállapításának alapfeltételei”
Tárgy: Az EK 236. cikk és az EA 152. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben E‑E. Skoulidi a Bizottság kinevezésre jogosult hatóságként eljáró „Személyzeti és Igazgatási” főigazgatóságának főigazgatója 2006. március 28‑i azon határozatával okozott nem vagyoni kárának megtérítését kéri, amely nem engedélyezi a görög közoktatási és vallásügyi minisztériumnak való rendelkezésre bocsátását a Bizottság és a tagállamok között tisztviselőcsere keretében.
Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja. A felek maguk viselik saját költségeiket.
Összefoglaló
1. Tisztviselők – Kereset – Kártérítési kereset – A megsemmisítés iránti keresethez képesti önállóság
(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)
2. Tisztviselők – Kereset – Kártérítési kereset – Pert megelőző eljárás
(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)
3. Tisztviselők – Kereset – Kártérítési kereset – Keresetindítási határidő
(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)
4. Tisztviselők – Egyenlő bánásmód – Korlátok
5. Eljárás – Keresetlevél – Közösségi intézmény által okozott károk megtérítésére irányuló kereset – Nem vagyoni kár megtérítésére irányuló kérelem
(Az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata, 44. cikk, 1. §, c) pont)
1. A megsemmisítés iránti kereset és a kártérítési kereset önálló jogorvoslati utak, és az érintett jogosult vagy az egyiket, vagy a másikat, avagy a kettőt együttesen választani. Következésképpen a tisztviselőnek sérelmet okozó határozat esetében, a tisztviselő a szóban forgó aktus megsemmisítésének kérése nélkül, ezen aktus állítólagos jogellenessége alapján kizárólag azon kár megtérítésére irányuló keresetet jogosult benyújtani, amelyet az aktus neki okozott.
(lásd a 49. és 50. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság 9/75. sz., Meyer‑Burckhardt kontra Bizottság ügyben 1975. október 22‑én hozott ítéletének (EBHT 1975., 1171. o.) 10.és 11. pontja;
az Elsőfokú Bíróság T‑27/90. sz., Latham kontra Bizottság ügyben 1991. január 24‑én hozott ítéletének (EBHT 1991., II‑35. o.) 36. pontja; T‑59/96. sz., Burban kontra Parlament ügyben 1997. május 28‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1997., I‑A‑109. o. és II‑331. o.) 25. pontja; T‑136/03. sz., Schochaert kontra Tanács ügyben 2004. július 8‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2004., I‑A‑215. o. és II‑957. o.) 24. pontja; T‑249/04. sz., Combescot kontra Bizottság ügyben 2007. szeptember 12‑én hozott ítéletének (az EBHT‑ban még nem tették közzé, az ítélettel szemben C‑525/07. P. ügyszám alatt fellebbezés van folyamatban a Bíróság előtt) 30. pontja,;
a Közszolgálati Törvényszék F‑85/06. sz., Bellantone kontra Számvevőszék ügyben 2007. október 9‑én hozott ítéletének (az EBHT‑ban még nem tették közzé) 80. pontja.
2. A pert megelőző eljárás különbözik aszerint, hogy a kár, amelynek megtérítését kérték, a személyzeti szabályzat 90. cikke (2) bekezdésének értelmében vett sérelmet okozó határozatból vagy az adminisztráció határozati jelleget nélkülöző magatartásából fakad; az első esetben az érdekeltnek kell a megszabott határidőn belül a kinevezésre jogosult hatóságnál a szóban forgó aktus ellen panasszal élnie, mivel a kártérítés iránti kérelmek előterjeszthetőek akár e panaszban, akár első alkalommal a keresetben; ezzel szemben a második esetben a közigazgatási eljárásnak a személyzeti szabályzat 90. cikke (1) bekezdése szerinti, kártérítésre irányuló kérelem benyújtásával kell kezdődnie, majd – adott esetben – a kérelmet elutasító határozat elleni panasz benyújtásával kell folytatódnia.
A tisztviselőnek a számára sérelmet okozó határozat esetén a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdésében előírt panaszeljárást kell igénybe vennie nemcsak akkor, ha a neki sérelmet okozó aktus megsemmisítését kéri, hanem a tisztán kártérítési jellegű kereset keretében akkor is, amikor csak azon kár megtérítését kéri, amelyet ezen aktus okozott neki.
(lásd az 56. és 66. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑14/91. sz., Weyrich kontra Bizottság ügyben 1991. június 7‑én hozott végzésének (EBHT 1991., II‑235. o.) 32. és 34. pontja; T‑36/93. sz., Ojha kontra Bizottság ügyben 1995. július 6‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1995., I‑A‑161. o. és II‑497. o.) 117. pontja; T‑500/93. sz., Y kontra Bíróság ügyben 1996. június 28‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1996., I‑A‑335. o. és II‑977. o.) 64. pontja; T‑15/96. sz., Liao kontra Tanács ügyben 1997. november 6‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1997., I‑A‑329. o. és II‑897. o.) 57. pontja; T‑11/01., Mascetti kontra Bizottság ügyben 2003. április 1‑jén hozott végzésének (EBHT‑KSZ 2003., I‑A‑117. o. és II‑579. o.) 33. pontja;
a Közszolgálati Törvényszék F‑27/05. sz., Le Maire kontra Bizottság ügyben 2006. június 28‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2006., I‑A‑1‑47. o. és II‑A‑1‑159. o. 36. pontja; F‑23/05. sz., Giraudy kontra Bizottság ügyben 2007. május 2‑án hozott ítéletének (az EBHT‑ban még nem tették közzé) 69. pontja; F‑87/06. sz., Manté kontra Tanács ügyben 2007. március 27‑én hozott végzésének (az EBHT‑ban még nem tették közzé) 19. pontja.
3. Az a tisztviselő, aki azon jogellenesség alapján kíván kártérítési keresetet benyújtani, amely a sérelmet okozó aktust jellemzi, ezen aktus közlésétől, vagy azon időponttól számított három hónapon belül, amikor tudomást szerzett az aktus létezéséről, meg kell indítania a pert megelőző eljárást nem csak a vagyoni, hanem a nem vagyoni kár tekintetében is.
(lásd a 70. pontot)
4. Az egyenlő bánásmód elvét összhangba kell hozni a jogszerűség elvével, miszerint senki sem hivatkozhat valamely harmadik személy javára elkövetett jogellenes magatartásra előnyök szerzése végett, az ilyen megközelítés a „jogellenességben való egyenlő bánásmód” elvének elismerését jelentené. Következésképpen a tisztviselő nem támaszkodhat jogellenes határozatra az egyenlő bánásmód elvének sérelmére való hivatkozás érdekében. Ez nem csak a megsemmisítés iránti, hanem a kártérítési keresetre is érvényes.
(lásd a 81. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑120/04. sz., Peróxidos Orgánicos kontra Bizottság ügyben 2006. november 16‑án hozott ítéletének (EBHT 2006., II‑4441. o.) 77. pontja.
5. A valamely közösségi intézmény által részben jogellenes határozattal, részben jogellenes magatartással állítólagosan okozott károk megtérítése iránti keresetnek meg kell jelölnie, hogy a felperes által kért kártérítés összegének mely része felel meg az intézmény jogellenes magatartásának, és mely része felel meg a sérelmet okozó aktus jogellenességének. Következésképpen a felperes az állítólagos nem vagyoni kár jellegének pontos megjelölését követően köteles meghatározni – még ha megközelítőlegesen is – a kár értékét, megkülönböztetve a közösségi intézmény határozatán és jogellenes magatartásán alapuló kárt, annak érdekében hogy a Törvényszék értékelhesse a kár terjedelmét és jellegét.
(lásd a 82. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság F‑95/05. sz., N kontra Bizottság ügyben 2007. december 13‑án hozott ítéletének (az EBHT‑ban még nem tették közzé) 91. pontja.