A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (második tanács)
2014. december 17.(*)
„Közös kül‑ és biztonságpolitika – A terrorizmus leküzdése érdekében egyes személyekkel és szervezetekkel szemben hozott korlátozó intézkedések – A pénzeszközök befagyasztása – A pénzeszközök befagyasztására vonatkozó határozatok ténybeli alapja – Terrorcselekményekre történő hivatkozás – A 2001/931 közös álláspont értelmében vett hatáskörrel rendelkező hatóság határozatának szükségessége – Indokolási kötelezettség – A megsemmisítés joghatásainak időbeli változtatása”
A T‑400/10. sz. ügyben,
a Hamász (székhelye: Doha [Katar], képviseli: L. Glock ügyvéd)
felperesnek
az Európai Unió Tanácsa (képviselik kezdetben: B. Driessen és R. Szostak, később: B. Driessen és G. Étienne, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
támogatja:
az Európai Bizottság (képviselik kezdetben: M. Konstantinidis és É. Cujo, később: M. Konstantinidis és F. Castillo de la Torre, meghatalmazotti minőségben)
beavatkozó,
eredetileg a terrorizmus elleni küzdelem érdekében egyes személyekkel és szervezetekkel szemben hozott különleges korlátozó intézkedésekről szóló 2580/2001/EK tanácsi rendelet 2. cikke (3) bekezdésében meghatározott listán szereplő személyek, csoportok és szervezetek számára szóló tanácsi értesítés (HL 2010. C 188., 13. o.), a terrorizmus elleni küzdelemre vonatkozó különös intézkedések alkalmazásáról szóló 2001/931/KKBP közös álláspont 2., 3. és 4. cikkének hatálya alá tartozó személyek, csoportok és szervezetek listájának naprakésszé tételéről szóló, 2010. július 12‑i 2010/386/KKBP tanácsi határozat (HL L 178., 28. o.), valamint a 2580/2001 rendelet 2. cikke (3) bekezdésének végrehajtásáról és az 1285/2009/EU végrehajtási rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2010. július 12‑i 610/2010/EU tanácsi végrehajtási rendelet (HL L 178., 1. o.) felperest érintő részében való megsemmisítése iránt benyújtott kérelme tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (második tanács),
tagjai: N. J. Forwood elnök, F. Dehousse (előadó) és J. Schwarcz bírák,
hivatalvezető: C. Kristensen tanácsos,
a 2014. február 28‑i tárgyalást és a szóbeli szakasz 2014. április 9‑i befejezését követően,
tekintettel a szóbeli szakasz újbóli megnyitására vonatkozó 2014. október 15‑i határozatra és az újból megnyitott szóbeli szakasz 2014. november 20‑i befejezésére,
meghozta a következő
Ítéletet
A jogvita előzményei
1 2001. december 27‑én az Európai Unió Tanácsa elfogadta a terrorizmus leküzdésére vonatkozó különös intézkedések alkalmazásáról szóló 2001/931/KKBP közös álláspontot (HL L 344., 93. o.; magyar nyelvű különkiadás 18. fejezet, 1. kötet, 217. o.), a terrorizmus leküzdése érdekében egyes személyekkel és szervezetekkel szemben hozott különleges korlátozó intézkedésekről szóló 2580/2001/EK rendeletet (HL L 344., 70. o.; magyar nyelvű különkiadás 18. fejezet, 1. kötet, 207. o.), valamint a 2580/2001 rendelet 2. cikkének (3) bekezdésében előírt lista létrehozásáról szóló 2001/927/EK határozatot (HL L 344., 83. o.).
2 A „Hamas‑Izz al‑Din al‑Qassem (a Hamasz terrorista szárnya)” a 2001/931 közös állásponthoz és a 2001/927 határozathoz mellékelt listákon szerepelt.
3 E két jogi aktust a 2001/931 közös álláspont 1. cikkének (6) bekezdése, valamint a 2580/2001 rendelet 2. cikkének (3) bekezdése alapján rendszeresen naprakésszé tették, és a „Hamas‑Izz al‑Din al‑Qassem (a Hamasz terrorista szárnya)” továbbra is szerepelt a listákon. 2003. szeptember 12. óta a listákon szereplő szervezet a „Hamász”, idetartozik a „Hamas‑Izz al‑Din al‑Qassem”.
4 2010. július 12‑én a Tanács elfogadta a 2001/931 közös álláspont 2., 3. és 4. cikkének hatálya alá tartozó személyek, csoportok és szervezetek listájának naprakésszé tételéről szóló 2010/386/KKBP határozatot (HL L 178., 28. o.), valamint a 2580/2001 rendelet 2. cikke (3) bekezdésének végrehajtásáról és az 1285/2009/EU végrehajtási rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 610/2010/EU végrehajtási rendeletet (HL L 178., 1. o.) (a továbbiakban együttesen: a Tanács 2010 júliusában elfogadott jogi aktusai).
5 A „Hamász”, idetartozik a „Hamas‑Izz al‑Din al‑Qassem” továbbra is szerepelt az e jogi aktusokban lévő listákon.
6 2010. július 13‑án a Tanács közzétette az Európai Unió Hivatalos Lapjában a 2580/2001 rendelet 2. cikke (3) bekezdésében meghatározott listán szereplő személyek, csoportok és szervezetek számára szóló értesítést (HL C 188., 13. o., a továbbiakban: 2010 júliusi értesítés).
Az eljárás és az eljárás során felmerült újabb fejlemények
7 A Törvényszék Hivatalához 2010. szeptember 12‑én benyújtott beadvánnyal a felperes, a Hamász előterjesztette a jelen keresetet.
8 A felperes a keresetlevelében azt kéri, hogy a Törvényszék:
– semmisítse meg a 2010 júliusi értesítést, valamint a Tanács 2010 júliusában elfogadott jogi aktusait;
– kötelezze a Tanácsot a költségek viselésére.
9 A Törvényszék Hivatalához 2010. december 21‑én benyújtott beadványával az Európai Bizottság a Tanács kereseti kérelmeinek a támogatása érdekében kérte beavatkozását. A Törvényszék második tanácsának elnöke 2011. február 7‑i végzésével helyt adott ennek a kérelemnek.
10 2011. január 31‑én a Tanács elfogadta a 2001/931 közös álláspont 2., 3. és 4. cikkének hatálya alá tartozó személyek, csoportok és szervezetek listájának naprakésszé tételéről szóló 2011/70/KKBP határozatot (HL L 28., 57. o.), amellyel fenntartotta a felperest a listán, valamint a 2580/2001 rendelet 2. cikke (3) bekezdésének végrehajtásáról és a 610/2010 végrehajtási rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 83/2011/EU végrehajtási rendeletet (HL L 28., 14. o.) (a továbbiakban együttesen: a Tanács 2011 januárjában elfogadott jogi aktusai).
11 2011. február 2‑án a Tanács közzétette az Európai Unió Hivatalos Lapjában a 2580/2001 rendelet 2. cikke (3) bekezdésében meghatározott listán szereplő személyek, csoportok és szervezetek számára szóló értesítést (HL 2011. C 33., 14. o.).
12 A felperessel 2011. február 7‑én közölt 2011. február 2‑i levélben a Tanács elküldte neki a listán történő fenntartásának az indokolását.
13 A 2011. február 17‑i levélben – amelyet a Törvényszék Hivatalához ugyanezen a napon nyújtottak be – a felperes hivatkozott a Tanács 2011 januárjában elfogadott jogi aktusaira, valamint a 2011. február 2‑i levélre. A felperes rámutatott arra, hogy fenntartja a keresetlevelében az e jogi aktusokkal szemben megjelölt jogalapokat, valamint kifejtette kritikáit a 2011. február 2‑i levélben közölt, a listán történő fenntartására vonatkozó indokokkal szemben.
14 A 2011. május 30‑i levéllel a Tanács arról a szándékáról tájékoztatta a felperest, hogy a korlátozó intézkedések következő felülvizsgálatakor fenntartja őt a 2580/2001 rendelet által előírt korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó személyek, csoportok és szervezetek listáján.
15 Miután a többi felet meghallgatták, a Törvényszék a Hivatalának 2011. június 15‑i levelével engedélyezte a felperesnek, hogy a válaszában a Tanács 2011 januárjában elfogadott jogi aktusai tekintetében módosítsa keresetének jogalapjait és kereseti kérelmeit, adott esetben a 2011. február 2‑i levélben szereplő indokok fényében. A Törvényszék ellenben nem engedélyezte a felperes számára azt, hogy módosítsa kereseti kérelmeit a 2011. február 2‑i levél tekintetében.
16 A válasz benyújtására nyitva álló határidőként 2011. július 27‑ét jelölték meg.
17 2011. július 18‑án a Tanács elfogadta a 2001/931 közös álláspont 2., 3. és 4. cikkének hatálya alá tartozó személyek, csoportok és szervezetek listájának naprakésszé tételéről szóló 2011/430/KKBP határozatot (HL L 188., 47. o.), amellyel fenntartotta a felperest a listán, valamint a 2580/2001 rendelet 2. cikke (3) bekezdésének végrehajtásáról, valamint a 610/2010 és a 83/2011 végrehajtási rendeletek hatályon kívül helyezéséről szóló 687/2011/EU végrehajtási rendeletet (HL L 188., 2. o.) (a továbbiakban együttesen: a Tanács 2011 júliusában elfogadott jogi aktusai).
18 2011. július 19‑én a Tanács közzétette az Európai Unió Hivatalos Lapjában a 2580/2001 rendelet 2. cikke (3) bekezdésében meghatározott listán szereplő személyek, csoportok és szervezetek számára szóló értesítést (HL 2011. C 212., 20. o.).
19 A 2011. július 19‑i levéllel a Tanács elküldte a felperesnek a listán történő fenntartásának az indokolását.
20 A 2011. július 27‑i levélben a felperes úgy hivatkozott a Tanács 2011 júliusában elfogadott jogi aktusaira, valamint a 2011. július 19‑i levélre, mint amelyek az eredetileg megtámadott jogi aktusokat váltják fel. Megállapította, hogy e jogi aktusok közzététele vagy kézbesítése új két hónapos keresetindítási határidőt indított. Megjelölte azokat az indokokat, amelyek miatt nem nyújtott be választ.
21 A 2011. július 27‑i levelet a határidő válasz benyújtása érdekében történő meghosszabbítása iránti kérelemként csatolták az ügy irataihoz.
22 A Törvényszék Hivatalának 2011. szeptember 16‑i leveleivel a Törvényszék tájékoztatta a feleket arról a határozatáról, hogy nem ad helyt e határidő‑hosszabbítás iránti kérelemnek, valamint 2011. november 2‑ában állapította meg a Bizottság beavatkozási beadványának a benyújtására nyitva álló határidőt.
23 2011. szeptember 28‑án a felperes a Törvényszék Hivatalához kiegészítő beadványt nyújtott be. A felperes ebben a beadványban megjelölte, hogy „kiterjeszti megsemmisítés iránti kérelmeit [a Tanács 2011 júliusában elfogadott jogi aktusaira]”.
24 A felperes arra is rámutatott, hogy az eredeti keresetlevélre, a 2011. február 17‑i levélre, valamint a kiegészítő beadványra tekintettel a jelen keresetet ezentúl úgy kell tekinteni, hogy az a Tanács 2010 júliusában, 2011 januárjában és 2011 júliusában elfogadott jogi aktusai ellen irányul. A felperes hozzátette, hogy a 2010 júliusi értesítéssel szemben előterjesztett kérelmeket szintén fenntartja, valamint pontosította, hogy a megsemmisítés iránti kérelmei a szóban forgó jogi aktusokat kizárólag az őt érintő részükben érintik.
25 2011. október 28‑án a Bizottság benyújtotta beavatkozási beadványát.
26 A 2011. november 15‑i levéllel a Tanács arról a szándékáról tájékoztatta a felperes jogi tanácsadóját, hogy a korlátozó intézkedések következő felülvizsgálatakor fenntartja a felperest a 2580/2001 rendelet által előírt korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó személyek, csoportok és szervezetek listáján.
27 A Törvényszék 2011. december 8‑i határozatával a kiegészítő beadványt az ügy irataihoz csatolták.
28 A 2011. december 20‑i levéllel a Törvényszék arról tájékoztatta a feleket, hogy a Tanács 2011 januárjában elfogadott jogi aktusaival szembeni megsemmisítés iránti kereset határidejének – a kiegészítő beadvány benyújtását megelőző – lejártára tekintettel az e jogi aktusokkal szemben előterjesztett keresettel kapcsolatos kérelmek módosítása – amely önmagában elfogadható, mivel azt már kérték és a jogilag megkövetelt módon a felperes 2011. február 17‑i levelével teljesítették – csak az e fél által kizárólag az ezen jogi aktusokkal szembeni megsemmisítés iránti kereset határidejének lejárta előtt – azaz a keresetlevélben –felhozott jogalapokra és érvekre tekintettel kerül megvizsgálásra.
29 A Törvényszék 2012. február 17‑ben állapította meg a Tanácsnak és a Bizottságnak a Tanács 2011 januárjában elfogadott jogi aktusaival szembeni kereseti kérelmek módosításával kapcsolatos észrevételeik benyújtására nyitva álló határidőt, és 2012. március 5‑ben – amelyet 2012. április 3‑ra hosszabbítottak meg – az ugyanezen felek által a kiegészítő beadvánnyal kapcsolatos észrevételeik benyújtására nyitva álló határidőt.
30 2011. december 22‑én a Tanács elfogadta a 2001/931 közös álláspont 2., 3. és 4. cikkének hatálya alá tartozó személyek, csoportok és szervezetek listájának naprakésszé tételéről és a 2011/430 határozat hatályon kívül helyezéséről szóló 2011/872/KKBP határozatot (HL L 343., 54. o.), amellyel fenntartotta a felperest a listán, és a 2580/2001 rendelet 2. cikke (3) bekezdésének végrehajtásáról, valamint a 687/2011 végrehajtási rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 1375/2011/EU végrehajtási rendeletet (HL L 343., 10. o.) (a továbbiakban együttesen: a Tanács 2011 decemberében elfogadott jogi aktusai).
31 2011. december 23‑án a Tanács közzétette az Európai Unió Hivatalos Lapjában a 2580/2001 rendelet 2. cikke (3) bekezdésében meghatározott listán szereplő személyek, csoportok és szervezetek számára szóló értesítést (HL 2011. C 377., 17. o.).
32 A Törvényszék Hivatalához 2012. február 1‑jén benyújtott levélben a felperes módosította kereseti kérelmeit a Tanács 2011 decemberében elfogadott jogi aktusai tekintetében.
33 A Törvényszék Hivatalához 2012. február 13‑án és 16‑án benyújtott beadványokkal a Bizottság és a Tanács a Törvényszék felhívására előterjesztette a Tanács 2011 januárjában elfogadott jogi aktusaival szembeni kereseti kérelmek módosításával kapcsolatos észrevételeit.
34 A Törvényszék Hivatalához 2012. április 3‑án benyújtott beadványokkal a Tanács és a Bizottság a Törvényszék felhívására előterjesztette a kiegészítő beadvánnyal kapcsolatos észrevételeit.
35 2012. június 25‑én a Tanács elfogadta a 2001/931 közös álláspont 2., 3. és 4. cikkének hatálya alá tartozó személyek, csoportok és szervezetek listájának naprakésszé tételéről és a 2011/872 határozat hatályon kívül helyezéséről szóló 2012/333/KKBP határozatot (HL L 165., 72. o.), amellyel fenntartotta a felperest a listán, valamint a 2580/2001 rendelet 2. cikke (3) bekezdésének végrehajtásáról, valamint az 1375/2011 végrehajtási rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 542/2012/EU végrehajtási rendeletet (HL L 165., 12. o.) (a továbbiakban együttesen: a Tanács 2012 júniusában elfogadott jogi aktusai).
36 2012. június 26‑án a Tanács közzétette az Európai Unió Hivatalos Lapjában a 2580/2001 rendelet 2. cikke (3) bekezdésében meghatározott listán szereplő személyek, csoportok és szervezetek számára szóló értesítést (HL 2012. C 186., 1. o.).
37 A Törvényszék Hivatalához 2012. június 28‑án benyújtott beadvánnyal a felperes a Törvényszék felhívására előterjesztette a Tanács és a Bizottság 2012. április 3‑i észrevételeire válaszul adott észrevételeit.
38 A Törvényszék Hivatalához 2012. július 10‑én benyújtott levélben a felperes módosította kereseti kérelmeit a Tanács 2012 júniusában elfogadott jogi aktusai tekintetében.
39 A Törvényszék Hivatalához 2012. július 20‑án és 23‑án benyújtott beadványokkal a Bizottság és a Tanács a Törvényszék felhívására előterjesztette a Tanács 2012 júniusában elfogadott jogi aktusaival szembeni kereseti kérelmek módosításával kapcsolatos észrevételeit.
40 A Törvényszék Hivatalához 2012. szeptember 5‑én és 6‑án benyújtott beadványokkal a Bizottság és a Tanács a Törvényszék felhívására válaszolt a felperes 2012. június 28‑i észrevételeire.
41 2012. december 10‑én a Tanács elfogadta a 2001/931 közös álláspont 2., 3. és 4. cikkének hatálya alá tartozó személyek, csoportok és szervezetek listájának naprakésszé tételéről és a 2012/333 határozat hatályon kívül helyezéséről szóló 2012/765/KKBP határozatot (HL L 337., 50. o.), amellyel fenntartotta a felperest a listán, továbbá a 2580/2001 rendelet 2. cikke (3) bekezdésének végrehajtásáról, valamint az 542/2012 végrehajtási rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 1169/2012/EU végrehajtási rendeletet (HL L 337., 2. o.) (a továbbiakban együttesen: a Tanács 2012 decemberében elfogadott jogi aktusai).
42 2012. december 11‑én a Tanács közzétette az Európai Unió Hivatalos Lapjában a 2580/2001 rendelet 2. cikke (3) bekezdésében meghatározott listán szereplő személyek, csoportok és szervezetek számára szóló értesítést (HL 2012. C 380., 6. o.).
43 A Törvényszék Hivatalához 2013. február 11‑én benyújtott levélben a felperes módosította kereseti kérelmeit a Tanács 2012 decemberében elfogadott jogi aktusai tekintetében.
44 A Törvényszék Hivatalához 2013. március 11‑én és 13‑án benyújtott beadványokkal a Bizottság és a Tanács a Törvényszék felhívására előterjesztette a Tanács 2012 decemberében elfogadott jogi aktusaival szembeni kereseti kérelmek módosításával kapcsolatos észrevételeit.
45 2013. július 25‑én a Tanács elfogadta a 2001/931 közös álláspont 2., 3. és 4. cikkének hatálya alá tartozó személyek, csoportok és szervezetek listájának naprakésszé tételéről és a 2012/765 határozat hatályon kívül helyezéséről szóló 2013/395/KKBP határozatot (HL L 201., 57. o.), amellyel fenntartotta a felperest a listán, továbbá a 2580/2001 rendelet 2. cikke (3) bekezdésének végrehajtásáról, valamint az 1169/2012 végrehajtási rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 714/2013/EU végrehajtási rendeletet (HL L 201., 10. o.) (a továbbiakban együttesen: a Tanács 2013 júliusában elfogadott jogi aktusai).
46 A 2013. szeptember 24‑i levélben a felperes módosította kereseti kérelmeit a Tanács 2013 júliusában elfogadott jogi aktusai tekintetében.
47 A 2013. október 4‑i levélben a Törvényszék felhívta a Tanácsot – amely e kérelemnek a 2013. október 28‑i beadvánnyal eleget tett –, hogy mutasson be bizonyos dokumentumokat, valamint a tárgyalásra tekintettel bizonyos kérdéseket tett fel a feleknek.
48 A Törvényszék Hivatalához 2013. október 28‑án és 30‑án benyújtott beadványokkal a Tanács és a Bizottság a Törvényszék felhívására előterjesztette a Tanács 2013 júliusában elfogadott jogi aktusaival szembeni kereseti kérelmek módosításával kapcsolatos észrevételeit.
49 2014. február 10‑én a Tanács elfogadta a 2001/931 közös álláspont 2., 3. és 4. cikkének hatálya alá tartozó személyek, csoportok és szervezetek listájának naprakésszé tételéről és módosításáról, valamint a 2013/395 határozat hatályon kívül helyezéséről szóló 2014/72/KKBP határozatot (HL L 40., 56. o.), amellyel fenntartotta a felperest a listán, továbbá a 2580/2001 rendelet 2. cikke (3) bekezdésének végrehajtásáról, valamint a 714/2013 végrehajtási rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 125/2014/EU végrehajtási rendeletet (HL L 40., 9. o.) (a továbbiakban együttesen: a Tanács 2014 februárjában elfogadott jogi aktusai).
50 2014. február 28‑án a felperes módosította kereseti kérelmeit a Tanács 2014 februárjában elfogadott jogi aktusai tekintetében.
51 A Törvényszék Hivatalához 2014. március 4‑én és 5‑én benyújtott beadványokkal a Bizottság és a Tanács a Törvényszék felhívására előterjesztette a Tanács 2014 februárjában elfogadott jogi aktusaival szembeni kereseti kérelmek módosításával kapcsolatos észrevételeit.
52 2014. július 22‑én a Tanács elfogadta a 2001/931 közös álláspont 2., 3. és 4. cikkének hatálya alá tartozó személyek, csoportok és szervezetek listájának naprakésszé tételéről és módosításáról, valamint a 2014/72 határozat hatályon kívül helyezéséről szóló 2014/483/KKBP határozatot (HL L 217., 35. o.), amellyel fenntartotta a felperest a listán, továbbá a 2580/2001 rendelet 2. cikke (3) bekezdésének végrehajtásáról, valamint a 125/2014 végrehajtási rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 790/2014/EU végrehajtási rendeletet (HL L 217., 1. o.) (a továbbiakban együttesen: a Tanács 2014 júliusában elfogadott jogi aktusai; a Tanács 2010 júliusában, 2011 januárjában, júliusában és decemberében, 2012 júniusában és decemberében, 2013 júliusában, valamint 2014 februárjában és júliusában elfogadott jogi aktusai, a továbbiakban együttesen nevezve: a Tanács 2010 júliusától 2014 júliusáig elfogadott jogi aktusai).
53 2014. szeptember 21‑én a felperes módosította kereseti kérelmeit a Tanács 2014 júliusában elfogadott jogi aktusai tekintetében.
54 A Törvényszék Hivatalához 2014. október 23‑án és november 4‑én benyújtott beadványokkal a Tanács és a Bizottság a Törvényszék felhívására előterjesztette a Tanács 2014 júliusában elfogadott jogi aktusaival szembeni kereseti kérelmek módosításával kapcsolatos észrevételeit.
A felek kérelmei
55 A fenti tényekből kitűnik, hogy a felperes a jelen keresettel azt kéri, hogy a Törvényszék:
– semmisítse meg az őt érintő részében a 2010 júliusi értesítést, valamint a Tanács 2010 júliusától 2014 júliusáig elfogadott jogi aktusait (a továbbiakban: megtámadott jogi aktusok);
– kötelezze a Tanácsot a költségek viselésére.
56 A Bizottság által támogatott Tanács azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet;
– kötelezze a felperest a költségek viselésére.
A jogkérdésről
Előzetes megfontolások a kereset tárgyáról, valamint a felperes 2012. június 28‑i észrevételeinek hatályáról és elfogadhatóságáról
A kereset tárgyáról
57 Ahogy az a tényállásból kitűnik, a Tanács 2011 januárjában, júliusában és decemberében, 2012 júniusában és decemberében, 2013 júliusában, valamint 2014 februárjában és júliusában elfogadott jogi aktusai egymást követően hatályon kívül helyezték és felváltották a Tanács 2010 júliusában elfogadott jogi aktusait.
58 A felperes egymást követően úgy módosította eredeti kereseti kérelmeit, hogy keresete e különböző jogi aktusoknak az őt érintő részében történő megsemmisítésére vonatkozott. Egyébiránt kifejezetten fenntartotta a hatályon kívül helyezett jogi aktusok megsemmisítésére vonatkozó kereseti kérelmeit.
59 A 2580/2001 rendelet alapján elfogadott, a pénzeszközök befagyasztására vonatkozó egymást követő intézkedésekkel szemben előterjesztett keresetek tárgyában az állandó ítélkezési gyakorlatnak megfelelően a felperes megőrzi a későbbi korlátozó határozattal hatályon kívül helyezett és felváltott, korlátozó intézkedéseket előíró határozat megsemmisítéséhez fűződő érdekét, amennyiben valamely intézmény jogi aktusának hatályon kívül helyezése nem jelenti annak jogellenessége elismerését, és ex nunc hatással jár, eltérően a megsemmisítési ítélettől, amelynek értelmében a megsemmisített jogi aktust visszamenőleg törlik a jogrendből, mintha soha nem létezett volna (2006. december 12‑i Organisation des Modjahedines du peuple d’Iran kontra Tanács ítélet, T‑228/02, a továbbiakban: T‑228/02. sz. OMPI‑ítélet, EBHT, EU:T:2006:384, 35. pont; lásd szintén: 2008. október 23‑i People’s Mojahedin Organization of Iran kontra Tanács ítélet, T‑256/07, a továbbiakban: T‑256/07. sz. PMOI‑ítélet, EBHT, EU:T:2008:461, 45–48. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2009. szeptember 30‑i Sison kontra Tanács ítélet, T‑341/07, a továbbiakban: T‑341/07. sz. Sison‑ítélet, EBHT, EU:T:2009:372, 47. és 48. pont).
60 Ebből az következik, hogy a jelen megsemmisítés iránti kereset nem vált okafogyottá a Tanács 2014 júliusában elfogadott jogi aktusainál korábbi megtámadott jogi aktusok tekintetében.
A felperes 2012. június 28‑i észrevételei hatályáról és elfogadhatóságáról
61 2012. június 28‑án a felperes a Törvényszék felhívására válaszul benyújtotta a Tanácsnak és a Bizottságnak a kiegészítő beadvánnyal kapcsolatos, 2012. április 3‑i észrevételeire vonatkozó észrevételeit.
62 Mivel a felperes észrevételeinek a „válasz” címet adta, a Tanács 2012. szeptember 6‑i észrevételeiben arra hivatkozott, hogy a felperes számára nem engedélyezhető a keresetlevél benyújtásával eredetileg kezdeményezett ügy egészére vonatkozó válasz benyújtása.
63 A Tanács úgy vélte, hogy az ügy érdemére vonatkozó beadványok váltásának a felperes által a kiegészítő beadvány, a Tanács által pedig az e beadvánnyal kapcsolatos észrevételei benyújtásával kellett volna befejeződnie.
64 Meg kell állapítani, hogy nem vitatott, hogy a felperesnek a Törvényszék felhívására benyújtott 2012. június 28‑i észrevételei nem minősülhetnek a jelen ügyben a Törvényszék eljárási szabályzata 47. cikkének 1. §‑a értelmében vett válasznak.
65 Ahogy az ugyanis a fenti 20–22. pontban megjelölésre került, a felperes a jelen ügyben nem nyújtott be választ az előírt határidőn belül, és a Törvényszék által a felperes 2011. július 27‑i leveléből következtetett, a válasz benyújtására nyitva álló határidő meghosszabbítása iránti kérelmet elutasították.
66 Ettől még noha a 2012. június 28‑i észrevételek nem vehetők figyelembe a jelen kereset keretében, amennyiben az a Tanács 2010 júliusában és 2011 januárjában elfogadott jogi aktusai megsemmisítésére vonatkozik (lásd ez utóbbi tekintetben a fenti 28. pontot), az észrevételek elfogadhatók a Tanács 2011 júliusában elfogadott jogi aktusai megsemmisítése iránti kérelem esetében (amelyet a kiegészítő beadvány benyújtásával terjesztettek elő) – amennyiben ezen észrevételek a kiegészítő beadványnak a 2011 júliusában elfogadott jogi aktusokkal szemben benyújtott új jogalapjaival kapcsolatos tanácsi észrevételekre válaszolnak –, valamint a Tanács későbbi jogi aktusai megsemmisítése iránti kérelmek esetében.
67 A Törvényszék egyébként pontosan azért hívta fel a felperest észrevételek benyújtására, mivel szükségesnek ítélte a felperes számára annak lehetővé tételét, hogy válaszoljon e tekintetben a Tanácsnak a kiegészítő beadvánnyal kapcsolatos 2012. április 3‑i észrevételeire.
68 Végül e 2012. június 28‑i észrevételeknek magukból a kifejezéseiből kitűnik (lásd ezen észrevételek 1. pontját), hogy az észrevételek célja kizárólag a Tanácsnak a kiegészítő beadvánnyal kapcsolatos 2012. április 3‑i észrevételeire történő válaszadás.
69 A 2012. június 28‑i észrevételek hatályára vonatkozó e pontosításokra tekintettel el kell utasítani a Tanácsnak az említett észrevételek elfogadhatóságával kapcsolatos kifogásait.
A keresetnek a 2010 júliusi értesítés megsemmisítését érintő részében való elfogadhatóságáról
70 A Bizottság által támogatott Tanács azt kifogásolja, hogy a kereset a 2010 júliusi értesítés tekintetében elfogadhatatlan, mivel olyan jogi aktusról van szó, amely nem támadható meg.
71 Az EUMSZ 263. cikk első bekezdésének megfelelően kereset tárgyát képezhetik azon jogi aktusok, amelyek „harmadik személyekre joghatással jár[nak]”.
72 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint jóllehet annak meghatározásához, hogy a megtámadott intézkedések az EUMSZ 263. cikk értelmében vett jogi aktusoknak minősülnek‑e, azok lényegére kell támaszkodni, csak azon intézkedések minősülnek az megsemmisítés iránti kereset tárgyát képezhető jogi aktusoknak, illetve határozatoknak, amelyek olyan kötelező joghatásokat váltanak ki, amely joghatások a felperes érdekeit érintik, jelentősen módosítva annak jogi helyzetét (2012. május 14‑i végzés, Sepracor Pharmaceuticals [Írország] kontra Bizottság, C‑477/11 P, EU:C:2012:292, 50. és 51. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
73 A jelen esetben a felperesnek az Európai Unió pénzeszközök befagyasztását előíró listáján (a továbbiakban: a pénzeszközök befagyasztását előíró lista) történt fenntartása a Tanács 2010 júliusában elfogadott jogi aktusaival történt.
74 Az Európai Unió Hivatalos Lapjában az e jogi aktusok elfogadásának a napját követő napon közzétett 2010 júliusi értesítés tárgya kizárólag annak a megkísérlése volt, hogy azon személyeket, csoportokat és szervezeteket, akiknek, illetve amelyeknek a pénzeszközei az e jogi aktusok végrehajtása miatt továbbra is befagyasztás hatálya alatt állnak, a számukra biztosított azon lehetőségekről tájékoztassák, hogy kérhetik a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságoktól a befagyasztott pénzeszközök bizonyos szükségletek érdekében való felhasználásának engedélyezését, hogy kérhetik a Tanácstól a pénzeszközök befagyasztását előíró listán történt fenntartásuknak az indokolását, hogy kérhetik a Tanácstól a fenntartásra vonatkozó határozatának a felülvizsgálatát, végül pedig hogy az uniós bíróság előtt keresetet terjeszthetnek elő.
75 A 2010 júliusi értesítés ezáltal nem váltott ki olyan kötelező joghatásokat, amelyek a felperes érdekeit érinthetik, jelentősen módosítva annak jogi helyzetét.
76 Mivel tehát ezen értesítés nem minősül megtámadható jogi aktusnak, a jelen keresetet mint elfogadhatatlant el kell utasítani annyiban, amennyiben az ezen értesítés megsemmisítésére vonatkozik.
A Tanács 2010 júliusától 2014 júliusáig elfogadott jogi aktusainak a megsemmisítése iránti kérelemről
77 A Tanács 2010 júliusában és 2011 januárjában elfogadott jogi aktusainak a megsemmisítése iránti kérelmének alátámasztása érdekében a felperes a keresetlevélben négy jogalapra hivatkozik, amelyek közül lényegében az első a védelméhez való jogának a megsértésén, a második nyilvánvaló értékelési hibán, a harmadik a tulajdonhoz való jog megsértésén, a negyedik pedig az indokolási kötelezettség megsértésén alapul.
78 A Tanács 2011 júliusában és decemberében, 2012 júniusában és decemberében, 2013 júliusában, valamint 2014 februárjában és júliusában elfogadott jogi aktusainak (a továbbiakban együttesen: a Tanács 2011 júliusától 2014 júliusáig elfogadott jogi aktusai) a megsemmisítése iránti kérelmének alátámasztása érdekében a felperes a kiegészítő beadványban és a kereseti kérelmeinek a későbbi módosításaiban nyolc megsemmisítési jogalapra hivatkozik, amelyek közül az első a 2001/931 közös álláspont 1. cikke (4) bekezdésének a megsértésén, a második a tények valóságtartalmának a hibáin, a harmadik a felperes terrorista jellegével kapcsolatos értékelési hibán, a negyedik a helyzetnek „az idő múlása folytán” történő változása elégtelen figyelembevételén, az ötödik a be nem avatkozás elvének a megsértésén, a hatodik az indokolási kötelezettség megsértésén, a hetedik a védelemhez való jogának és a hatékony bírói jogvédelemhez való jognak a megsértésén, a nyolcadik pedig a tulajdonhoz való jog megsértésén alapul.
79 Először a Tanács 2011 júliusától 2014 júliusáig elfogadott és együttesen figyelembe vett jogi aktusaival kapcsolatos negyedik és hatodik megsemmisítési jogalapot kell megvizsgálni, amely jogalapok a helyzetnek „az idő múlása folytán” történő változása elégtelen figyelembevételén, valamint az indokolási kötelezettség megsértésén alapulnak.
80 A felperes kifejti, hogy a pénzeszközök befagyasztásának olyan különleges és konkrét indokokon kell alapulnia, amelyek bizonyítják, hogy ezen intézkedés továbbra is szükséges. A Tanácsnak egészen különleges figyelmet kellene fordítania a nemzeti szinten folytatott eljárásokkal kapcsolatos további intézkedésekre. Márpedig a jelen esetben a Tanács megelégedett tények sorozatára való hivatkozással, valamint annak megállapításával, hogy a nemzeti határozatok továbbra is hatályban voltak. A Tanács 2011 júliusától 2014 júliusáig elfogadott jogi aktusainak az indokolásából nem tűnik ki, hogy ezen intézményt valóban érdekelték a felperessel szemben hozott intézkedésekkel kapcsolatos további nemzeti lépések. A felperes tehát a helyzetnek „az idő múlása folytán” történő változása elégtelen figyelembevételét rója fel a Tanácsnak.
81 A Tanácsnak szerepeltetnie kellett volna a jogi aktusai indokolásában azon tényezőket, amelyek bizonyítják a nemzeti határozatok alapjául szolgáló komoly bizonyítékok és körülmények fennállását. A felperesnek elküldött indokolások egyébként nem tartalmaznak e tekintetben semmilyen pontosítást. A Tanács 2011 júliusától 2014 júliusáig elfogadott jogi aktusainak az indokolása nem korlátozódhatott volna a nemzeti határozatok létezésének a felidézésére, hanem ezenkívül azokat a releváns információkat is meg kellett volna jelölnie, amelyeket a Tanács – a saját határozatának a megalapozásához – e határozatokból vett át. Márpedig a Tanács semmilyen utalást nem tett az e nemzeti határozatokban a felperesnek felrótt tényekre.
82 A Tanács vitatja, hogy a helyzetnek „az idő múlása folytán” történő változását nem megfelelően vette figyelembe. A felperesnek a pénzeszközök befagyasztását előíró listára 2003‑ban történt első felvétele óta a Tanács időszakos felülvizsgálatait követően az amerikai hatóságok és az Egyesült Királyság hatóságai által elfogadott intézkedések alapján tartották fenn e listán.
83 A Tanács úgy véli, hogy a Tanács 2011 júliusától 2014 júliusáig elfogadott jogi aktusaival együttesen értelmezett indokolások olyan meggyőző indokokat mutatnak be, amelyek eleget tesznek az indokolási kötelezettségnek.
84 Először is emlékeztetni kell arra, hogy a Tanácsnak a valamely személynek vagy csoportnak a pénzeszközök befagyasztását előíró listára történő felvételére vonatkozó határozatnak a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságok határozatai alapján történő elfogadását követően rendszeresen és legalább hat hónaponként meg kell győződnie arról, hogy az érintettnek a vitatott listán történt fenntartása továbbra is igazolt‑e.
85 Míg annak ellenőrzése, hogy van‑e olyan nemzeti hatósági határozat, amely megfelel a 2001/931 közös álláspont 1. cikkének (4) bekezdésében szereplő fogalommeghatározásnak, úgy tűnik, lényeges előzetes feltétele a pénzeszközök befagyasztására vonatkozó eredeti határozat Tanács általi meghozatalának, az e határozathoz kapcsolódó további intézkedések nemzeti szinten történő ellenőrzése elengedhetetlennek tűnik a pénzeszközök befagyasztására vonatkozó későbbi határozat elfogadásával összefüggésben (T‑228/02. sz. OMPI‑ítélet, fenti 59. pont, EU:T:2006:384, 117. pont; 2007. július 11‑i Sison kontra Tanács ítélet, T‑47/03, EU:T:2007:207, 164. pont). Valamely személynek a vitatott listán történő további szerepeltetésének vizsgálata során az a kérdés fontos, hogy e személynek az említett listára történő felvétele vagy az előző felülvizsgálat óta a ténybeli helyzet oly módon változott‑e, hogy az már nem teszi lehetővé ugyanazon következtetés levonását e személynek a terrorista tevékenységekben való részvételével kapcsolatban (2012. november 15‑i Al‑Aqsa kontra Tanács és Hollandia kontra Al‑Aqsa ítélet, C‑539/10 P és C‑550/10 P, EBHT, EU:C:2012:711, 82. pont).
86 Másodszor emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EUMSZ 296. cikkben előírt indokolásnak a szóban forgó jogi aktus és elfogadási körülményeinek jellegéhez kell igazodnia, a jogi aktust kibocsátó intézmény érvelésének olyan világosan és félreérthetetlenül kell belőle kitűnnie, hogy lehetővé tegye az érintettek számára a meghozott intézkedés indokainak megismerését és a hatáskörrel rendelkező bíróság számára a jogszerűségi vizsgálat elvégzését. Az indokolási kötelezettséget az eset összes körülményeire, így különösen a jogi aktus tartalmára, a felhozott indokok jellegére és a címzettek vagy a jogi aktus által közvetlenül és személyükben érintett egyéb személyek magyarázathoz fűződő érdekére tekintettel kell vizsgálni (lásd: T‑228/02. sz. OMPI‑ítélet, fenti 59. pont, EU:T:2006:384, 141. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
87 A pénzeszközök befagyasztására vonatkozó határozatnak a 2580/2001 rendelet alapján történő meghozatalával összefüggésben annak indokolását mindenekelőtt e rendelet valamely egyedi esetre történő alkalmazása olyan jogi feltételeire tekintettel kell megítélni, mint a rendelet 2. cikkének (3) bekezdésében, és utalás útján vagy a 2001/931 közös álláspont 1. cikkének (4) bekezdésében, vagy 1. cikkének (6) bekezdésében kifejtettek, aszerint hogy a pénzeszközök befagyasztására vonatkozó eredeti vagy valamely későbbi határozatról van szó (T‑228/02. sz. OMPI‑ítélet, fenti 59. pont, EU:T:2006:384, 142. pont).
88 E tekintetben a Törvényszék nem tudja elfogadni, hogy az indokolás állhat csak a 2580/2001 rendelet 2. cikke (3) bekezdésének és a 2001/931 közös álláspont 1. cikke (4) vagy (6) bekezdésének szövegezését átmásoló, általános és sztereotip megfogalmazásból. A fent felidézett elveknek megfelelően a Tanács köteles megemlíteni azon ténybeli és jogi elemeket, amelyektől a határozata jogszerű indokolása függ, valamint azon megfontolásokat, amelyek a határozat meghozatalára indították. Az ilyen intézkedés indokolásának tehát meg kell jelölnie azon különös és konkrét okokat, amelyek miatt a Tanács úgy véli, hogy a releváns szabályozás alkalmazandó az érintettre (lásd: T‑228/02. sz. OMPI‑ítélet, fenti 59. pont, EU:T:2006:384, 143. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
89 Következésképpen a pénzeszközök befagyasztására vonatkozó eredeti határozat indokolásának és a későbbi határozatok indokolásának nemcsak a 2580/2001 rendelet alkalmazásának jogszabályi feltételeire, így különösen a hatáskörrel rendelkező hatóság által hozott nemzeti határozat meglétére kell irányulnia, hanem azokra az egyedi és konkrét okokra is, amelyek miatt a Tanács mérlegelési jogköre gyakorlása során úgy ítéli meg, hogy az érintettel szemben pénzeszközök befagyasztására irányuló intézkedést kell hozni (T‑341/07. sz. Sison‑ítélet, fenti 59. pont, EU:T:2009:372, 60. pont).
90 Harmadszor, ami a Törvényszék által végzett felülvizsgálatot illeti, utóbbi elismerte, hogy a Tanács széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik a közös kül‑ és biztonságpolitika alapján elfogadott közös álláspontnak megfelelően az EUMSZ 75., EUMSZ 215. és EUMSZ 352. cikk alapján gazdasági és pénzügyi szankciók meghozatala érdekében figyelembe veendő tényezőket illetően. Ez a mérlegelési jogkör különösen azokra a célszerűségi megfontolásokra vonatkozik, amelyeken az ilyen határozatok alapulnak (lásd: T‑341/07. sz. Sison‑ítélet, fenti 59. pont, EU:T:2009:372, 97. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Ugyanakkor, jóllehet a Törvényszék az adott területen mérlegelési jogkört ismer el a Tanács számára, ez nem jelenti azt, hogy nem vizsgálhatja felül, hogyan értelmezi a Tanács a releváns adatokat. Az uniós bíróságnak ugyanis nem csupán a hivatkozott bizonyítékok tárgyi pontosságát, megbízhatóságát és koherenciáját kell vizsgálnia, hanem azt is ellenőriznie kell, hogy ezek a bizonyítékok tartalmazzák‑e az adott helyzet értékeléséhez figyelembe veendő összes releváns adatot, valamint hogy alátámasztják‑e a belőlük levont következtetéseket. E felülvizsgálat keretében azonban az uniós bíróság nem helyettesítheti a Tanács célszerűségi értékelését a sajátjával (lásd: T‑341/07. sz. Sison‑ítélet, fenti 59. pont, EU:T:2009:372, 98. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
91 Negyedszer a terrorizmus tárgyában a pénzeszközök befagyasztására vonatkozó határozat jogi és ténybeli alapjai tekintetében emlékeztetni kell arra, hogy a 2001/931 közös álláspont 1. cikkének (4) bekezdése értelmében a pénzeszközök befagyasztását előíró listát az ügyiratok pontos információi, illetve anyagai alapján állítják össze, amelyek értelmében a hatáskörrel rendelkező hatóság határozatot hozott e személyről, e csoportról vagy e szervezetről, függetlenül attól, hogy a határozat terrorcselekményre irányuló nyomozás vagy büntetőeljárás megindítására, komoly és hitelt érdemlő bizonyítékok vagy jelek alapján ilyen cselekmény elkövetésének kísérletére, abban való részvételre vagy annak elősegítésére, vagy ilyen cselekmények miatt kiszabott ítéletekre vonatkozik‑e.
92 A Bíróság az Al‑Aqsa kontra Tanács és Hollandia kontra Al‑Aqsa ítéletében (fenti 85. pont, EU:C:2012:711) emlékeztetett arra, hogy a 2001/931 közös álláspont 1. cikkének (4) bekezdésében az „illetékes [helyesen: hatáskörrel rendelkező] hatóság” határozatára való hivatkozásból, valamint a „pontos információ[k]” és a „komoly és hitelt érdemlő bizonyítékok vagy jelek” említéséből következik, hogy e rendelkezés célja az érintett személyek védelme, azáltal hogy biztosítja, hogy a Tanács által a vitatott listára történő felvételükre csak kellően biztos ténybeli alap alapján kerülhet sor, és hogy az említett közös álláspont e cél elérésére törekszik a nemzeti hatóság által hozott határozat követelményét alkalmazva (az ítélet 68. pontja). A Bíróság ugyanis megállapította, hogy az Unió nem rendelkezik ahhoz szükséges eszközökkel, hogy maga folytasson vizsgálatokat valamely személy terrorcselekményekben való részvételével kapcsolatban (az ítélet 69. pontja).
93 A fenti megfontolások fényében kell megvizsgálni a Tanács által a 2011 júliusától 2014 júliusáig elfogadott jogi aktusai megalapozása érdekében felhozott indokokat.
94 A Tanács 2011 júliusától 2014 júliusáig elfogadott jogi aktusainak az indokolásai olyan bekezdéssel kezdődnek, amelyben a Tanács úgy mutatja be a felperest, mint „terrorcselekményekben részt vevő csoport, amely 1988‑tól rendszeresen követett el és vállalt magára izraeli célpontú támadásokat, többek között emberrablásokat, polgári személyek ellen vágó‑ és szúrófegyverrel, illetve lőfegyverrel elkövetett támadásokat, valamint öngyilkos bombatámadásokat a tömegközlekedésben és a közterületeken”. A Tanács megemlíti, hogy „a Hamász mind »a Zöld vonal« izraeli oldalán, mind pedig a megszállt területeken szervezett támadásokat”, valamint hogy „a Hamász 2005 márciusában »tahdiát« (nyugalom) hirdetett, amely tevékenységei számának a csökkenésével járt”. A Tanács annak kijelentésével folytatja, hogy „mindazonáltal 2005. szeptember 21‑én a Hamász egy sejtje elrabolt, majd megölt egy izraeli férfit, [valamint hogy] a Hamász egy videofelvételen elismerte, hogy azért rabolta el ezt a férfit, hogy megkíséreljen tárgyalni az Izraelben börtönben lévő palesztin foglyok szabadon bocsátásáról”. A Tanács megállapítja, hogy „a Hamász harcosai részt vettek a Gázai övezetből kiinduló, Izrael déli részét érintő rakétalövésekben, [valamint hogy] a Hamász korábban öngyilkos merénylőket toborzott – úgy, hogy segítséget nyújtott családjuknak – Izraelben polgári személyek elleni támadások elkövetése érdekében”. A Tanács rámutat arra, hogy „2006 júniusában a Hamász (beleértve a Hamas‑Izz al‑Din al‑Qassemet) részt vett abban a műveletben, amely Gilad Shalit izraeli katona elrablásához vezetett” (a Tanács 2011 júliusától 2014 júliusáig elfogadott jogi aktusai indokolásának első bekezdése). A Tanács a 2011. december 22‑i 1375/2011 végrehajtási rendelet indokolása alapján arra utal, hogy „2011. október 11‑én a Hamász a foglyok Izraellel való kicserélésének keretében ötévi fogvatartás után szabadon engedte [Gilad Shalit katonát]”.
95 Ezt követően a Tanács összeállítja azon „terrorista tevékenységek” listáját, amelyeket véleménye szerint a Hamász nemrég, 2010 januárjától követett el (a Tanács 2011 júliusától 2014 júliusáig elfogadott jogi aktusai indokolásának második bekezdése).
96 A Tanács miután megállapította, hogy „e cselekmények a 2001/931 közös álláspont 1. cikke (3) bekezdésének a), b), c), d), f) és g) [pontjának] hatálya alá tartoznak, és azokat az említett közös álláspont 1. cikke (3) bekezdésének i., ii. és iii. [pontjában] meghatározott célok elérése érdekében követték el”, valamint hogy „a Hamász (beleértve a Hamas‑Izz al‑Din al‑Qassemet) a 2580/2001 rendelet 2. cikke (3) bekezdése ii. [pontjának] hatálya alá tartozik” (a Tanács 2011 júliusától 2014 júliusáig elfogadott jogi aktusai indokolásának harmadik és negyedik bekezdése), felidézi azokat a határozatokat, amelyeket az amerikai hatóságok és az Egyesült Királyság hatóságai – ahogy az az indokokból és az ügy irataiból kitűnik – 2001‑ben fogadtak el a felperessel szemben (a Tanács 2011 júliusától 2014 júliusáig elfogadott jogi aktusai indokolásának ötödik, hatodik és hetedik bekezdése). A Tanács a 2014. július 22‑i 790/2014 végrehajtási rendelet indokolásában első alkalommal idézi fel a 2012. július 18‑i amerikai határozatot.
97 A Tanács által felidézett e határozatok egyrészt a Secretary of State for the Home Departement (belügy‑minisztérium, Egyesült Királyság) 2001. március 29‑i határozata, másrészt pedig az Egyesült Államok kormányának a US Immigration and Nationality Act (az Egyesült Államoknak a bevándorlásról és az állampolgárságról szóló törvénye, a továbbiakban: INA) 219. szakasza, valamint az 13224. sz. végrehajtási rendelet alapján elfogadott határozatai.
98 E határozatokat illetően a Tanács arra a tényre hivatkozik, hogy az Egyesült Királyság határozatát egy nemzeti kormányzati bizottság rendszeresen felülvizsgálja, ami pedig az amerikai határozatokat illeti, azok közigazgatási és bírósági felülvizsgálat tárgyát képezhetik.
99 A Tanács e megfontolásokból azt a következtetést vonja le, hogy „[a] Hamász (beleértve a Hamas‑Izz al‑Din al‑Qassemet) tekintetében hozott határozatokat tehát a 2001/931 közös álláspont 1. cikkének (4) bekezdése értelmében vett hatáskörrel rendelkező hatóságok hozták” (a Tanács 2011 júliusától 2014 júliusáig elfogadott jogi aktusai indokolásának nyolcadik bekezdése).
100 Végül a Tanács „megállapítja, hogy a […] fent említett határozatok továbbra is hatályban vannak, és […] úgy véli, hogy a Hamásznak (beleértve a Hamas‑Izz al‑Din al‑Qassemet) [a pénzeszközök befagyasztását előíró] listára történt felvételét igazoló indokok továbbra is érvényesek” (a Tanács 2011 júliusától 2014 júliusáig elfogadott jogi aktusai indokolásának kilencedik bekezdése). A Tanács ebből azt a következtetést vonja le, hogy a felperesnek továbbra is szerepelnie kell e listán (a Tanács 2011 júliusától 2014 júliusáig elfogadott jogi aktusai indokolásának tizedik bekezdése).
101 Először is – és függetlenül attól, hogy a fenti 99. pontban kifejtett következtetések helyesek‑e – meg kell állapítani, hogy noha a 2004‑et követő időszak – különösen pedig a 2010 és 2011 közötti időszak – tekintetében az erőszakos cselekményeknek a Tanács által a 2011 júliusától 2014 júliusáig elfogadott jogi aktusai indokolásának első és második bekezdésében összeállított listája meghatározó szerepet játszik a felperes pénzeszközei befagyasztásának fenntartására vonatkozó célszerűségi értékelés tekintetében – mivel e lista alapozza meg a felperes által ebben az időszakban elkövetett terrorcselekmények fennállásának Tanács általi megállapítását –, az említett indokolás ötödik és hatodik bekezdésében hivatkozott 2001. évi nemzeti határozatokban e cselekmények egyikét sem vizsgálták meg.
102 E cselekmények mindegyike ugyanis e nemzeti határozatoknál későbbi, tehát azok e határozatokban nem vizsgálhatók.
103 Márpedig noha a Tanács 2011 júliusától 2014 júliusáig elfogadott jogi aktusainak indokolásai kimondják, hogy az általuk felidézett nemzeti határozatok továbbra is hatályban vannak, nem tartalmaznak egyébként a későbbi nemzeti határozatokra való hivatkozást, még kevésbé az ilyen határozatok indokait, a Tanács 2014 júliusában elfogadott jogi aktusainak a kivételével, amelyek első alkalommal említik a 2012. július 18‑i amerikai határozatot.
104 A Tanács – a felperes e tekintetben tett kritikáival szembekerülve – nem szolgál az amerikai hatóságok vagy az Egyesült Királyság hatóságai semmilyen olyan későbbi határozatával, amelynek tekintetében bizonyítja, hogy a 2011 júliusától 2014 júliusáig elfogadott jogi aktusai elfogadásakor rendelkezett vele, és amelyből konkrétan kitűnne, hogy az indokolásokban felsorolt 2004 utáni cselekményeket e hatóságok ténylegesen megvizsgálták és figyelembe vették.
105 Ekképpen az Egyesült Királyságban folytatott eljárást tekintve a Tanács nem mutat be semmilyen, 2001‑nél később elfogadott határozatot.
106 Az INA 219. szakasza alapján hozott amerikai határozatokat tekintve a Tanács nem szolgáltat semmilyen, 2003‑nál később hozott határozatot. Ami az INA 219. szakasza alapján hozott és első alkalommal a Tanács 2014 júliusában elfogadott jogi aktusainak az indokolásában említett 2012. július 18‑i határozatot illeti, a Tanács nem szolgáltat semmilyen olyan információt, amely lehetővé teszi e határozatnak az e jogi aktusok indokolásában szereplő erőszakos cselekmények listájával kapcsolatos konkrét indokolásának megismerését. Általánosabban és az INA 219. szakasza alapján tett listára vétel indokait illetően a Tanács kizárólag egy 1997‑es dokumentumot mutat be. A 13224. sz. végrehajtási rendelet alapján hozott amerikai határozatokat illetően a Tanács a Törvényszék előtt csak a 2001. október 31‑i határozatot mutatja be. A Tanács e végrehajtási rendelet alapján az Egyesült Államok kormányának semmilyen későbbi határozatát nem szolgáltatja. Ami a megjelölés indokait illeti, a Tanács egy olyan, dátummal el nem látott dokumentumot mutatott be, amely az amerikai kincstártól származott, és amely olyan tényekre hivatkozva említi a Hamászt, amelyek közül a legkésőbbiek 2003 júniusáig nyúlnak vissza.
107 Ami az első alkalommal a tárgyaláson felhozott nemzeti határozatokat illeti, azok – magán azon a tényen túl, hogy nem mutatták be azokat – késedelmes indokolás kísérletének minősülnek, amely elfogadhatatlan (lásd ebben az értelemben: 2013. november 12‑i North Drilling kontra Tanács ítélet, T‑552/12, EU:T:2013:590, 26. pont; 2013. december 12‑i Nabipour és társai kontra Tanács ítélet, T‑58/12, EU:T:2013:640, 36–39. pont). Végezetül meg kell állapítani, hogy e határozatok nem szerepelnek a Tanács 2014 júliusában – a tárgyalásnál később – elfogadott jogi aktusai indokolásában.
108 A Tanács ellenben arra hivatkozik a kiegészítő beadvánnyal kapcsolatos észrevételeiben, hogy elegendő a sajtó megtekintése annak megállapításához, hogy a felperes rendszeresen vállal magára terrorcselekményeket.
109 E megfontolás – a Tanács 2011 júliusától 2014 júliusáig elfogadott jogi aktusai indokolásában a hatáskörrel rendelkező hatóságoknak a betudott tényekhez képest későbbi határozataira való bármilyen utalás hiányával együtt és visszautalva az említett cselekményekre – egyértelműen arról tanúskodik, hogy a Tanács a 2004‑et követő időszak tekintetében figyelembe vett terrorcselekmények felperesnek való betudását nem a hatáskörrel rendelkező hatóságok határozataiban szereplő értékelésekre, hanem a sajtóból származó információkra alapította.
110 Pedig – ahogy az a fenti 91. és 92. pontban felidézett körülményekből kitűnik – a 2001/931 közös álláspont az érintett személyek védelme érdekében, valamint az Unió saját nyomozási eszközeinek hiányára tekintettel azt követeli meg, hogy a terrorizmus tárgyában a pénzeszközök befagyasztására vonatkozó uniós határozat ténybeli alapja ne a Tanács által a sajtóban vagy az interneten talált információkon, hanem a 2001/931 közös álláspont értelmében vett hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságok határozataiban konkrétan megvizsgált és figyelembe vett információkon alapuljon.
111 A Tanács kizárólag ilyen megbízható ténybeli alap alapján gyakorolhatja ezt követően az őt a pénzeszközök befagyasztására vonatkozó határozatok uniós szintű elfogadásának keretében megillető széles mérlegelési jogkört, különösen azon célszerűségi megfontolások tekintetében, amelyeken az ilyen határozatok alapulnak.
112 A fenti megfontolásokból kitűnik, hogy a Tanács nem tartotta tiszteletben a 2001/931 közös álláspont e követelményeit.
113 A Tanács 2011 júliusától 2014 júliusáig elfogadott jogi aktusainak az indokolása egyébként olyan tanácsi érvelést fed fel, amelyet az e közös álláspont által megkövetelttel ellentétesen vezettek le.
114 Így a Tanács, ahelyett hogy a pontos tényeket figyelembe vevő és az azok alapján eljáró hatáskörrel rendelkező hatóságok által elfogadott határozatokat venné értékelésének ténybeli alapjaként, majd ellenőrizné, hogy a 2001/931 közös álláspont fogalommeghatározásai értelmében az említett cselekmények tényleg „terrorcselekmények”‑e, és az érintett csoport tényleg „csoport”‑e, hogy végül ezen az alapon és széles mérlegelési jogkörének gyakorlása során arról határozzon, hogy esetlegesen határozatot fogad el uniós szinten, a 2011 júliusától 2014 júliusáig elfogadott jogi aktusainak indokolásában éppen ellenkezőleg jár el.
115 Olyan értékelésekkel indít – amelyek valójában a saját értékelései –, amelyek már az indokolás első mondatától kezdve terroristaként minősítik a felperest, ami lezárja azt a kérdést, amelyet ezen indokok szándékoztak megválaszolni, és olyan erőszakos cselekmények sorozatát róják fel neki, amelyeket a Tanács a sajtóban és az interneten talált (a Tanács 2011 júliusától 2014 júliusáig elfogadott jogi aktusai indokolásának első és második bekezdése).
116 E tekintetben meg kell jegyezni, hogy az a körülmény, hogy a pénzeszközök befagyasztását előíró lista felülvizsgálatáról – tehát egy, a korábbiakat követő vizsgálatról – van szó, nem igazolhatja ezen azonnal elvégzett minősítést. A múlt figyelmen kívül hagyása nélkül a pénzeszközök befagyasztására vonatkozó intézkedés felülvizsgálata feltételezhetően alkalmas arra, hogy az érintett személy vagy csoport a Tanács határozathozatalának időpontjában már ne minősüljön terroristának. A Tanács tehát csak e felülvizsgálatot követően vonhatja le a következtetését.
117 A Tanács ezt követően megállapítja, hogy az általa a felperesnek betudott cselekmények a 2001/931 közös álláspont értelmében a terrorcselekmény fogalommeghatározásának hatálya alá tartoznak, valamint hogy a felperes az ezen közös álláspont értelmében vett csoport (a Tanács 2011 júliusától 2014 júliusáig elfogadott jogi aktusai indokolásának harmadik és negyedik bekezdése).
118 A Tanács csak e kijelentéseket követően idézi fel a nemzeti hatóságok azon határozatait, amelyek azonban legalábbis a Tanács 2011 júliusától 2014 februárjáig elfogadott jogi aktusai tekintetében a betudott cselekményeknél korábbiak.
119 A Tanács az e jogi aktusok indokolásaiban nem azt szándékozik igazolni, hogy a későbbi felülvizsgálatokra vonatkozó esetleges nemzeti határozatok vagy a hatáskörrel rendelkező hatóságok egyéb határozatai ténylegesen megvizsgálták és figyelembe vették az említett indokolások elején szereplő konkrét cselekményeket. A Tanács megelégszik a 2011 júliusától 2014 februárjáig elfogadott jogi aktusai indokolásában az eredeti nemzeti határozatok idézésével, valamint annak megjelölésével – és nem többel –, hogy azok továbbra is hatályban vannak. A Tanács csak a 2014 júliusában elfogadott jogi aktusai indokolásában említ a felperesnek konkrétan betudott cselekményeknél későbbi amerikai határozatot, azonban itt is annak igazolása nélkül, hogy e határozat ténylegesen megvizsgálta és figyelembe vette az említett indokolás elején szereplő konkrét cselekményeket.
120 A jelen ügy tehát – a 2014. október 16‑i LTTE kontra Tanács ítélet (T‑208/11 és T‑508/11, EBHT, EU:T:2014:885) alapjául szolgáló ügyhöz hasonlóan – világosan eltér az egyéb olyan ügyektől, amelyek a 2001/931 közös álláspont elfogadását követően bevezették a terrorizmus tárgyában a pénzeszközök befagyasztására vonatkozó intézkedésekkel kapcsolatos Törvényszék előtti peres eljárásokat (Al‑Aqsa kontra Tanács ügy, Sison kontra Tanács ügy és People’s Mojahedin Organization of Iran kontra Tanács ügy).
121 Miközben ugyanis a terrorizmus tárgyában első ezen uniós peres eljárásokban a Tanács rendeleteinek ténybeli alapja a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságok határozataiból származott, a Tanács a jelen esetben már nem alapít azokra a tényekre, amelyeket először a nemzeti hatóságok értékeltek, hanem a sajtó vagy az internet alapján maga végzi el a betudással kapcsolatos saját önálló ténybeli értékelését. A Tanács így eljárva a 2001/931 közös álláspont 1. cikkének (4) bekezdése értelmében vett „illetékes [helyesen: hatáskörrel rendelkező] hatóság” feladatait gyakorolja, ami egyébként – ahogy azt a Bíróság lényegében megállapította – e közös álláspont szerint nem tartozik a hatáskörébe, és amihez nincsenek meg az eszközei.
122 Ekképpen a T‑256/07. sz. PMOI‑ítélet (fenti 59. pont, EU:T:2008:461, 90. pont) alapjául szolgáló ügyben a pénzeszközök befagyasztására vonatkozó, a Tanács által a People’s Mojahedin Organization of Irannak (a továbbiakban: PMOI) megküldött indokolásban felsorolt cselekmények nem a Tanács önálló értékeléseiből, hanem a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóság értékeléseiből eredtek. Ahogy az a T‑256/07. sz. PMOI‑ítélet (fenti 59. pont, EU:T:2008:461) 90. pontjából kitűnik, az érintett csoportnak (a PMOI) megküldött 2007. január 30‑i indokolás említette azokat a terrorcselekményeket, amelyekért a PMOI felelős volt, valamint utalt arra, hogy „e cselekmények miatt a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóság határozatot hozott”. A Tanács PMOI‑nak megküldött 2007. január 30‑i indokolásában felsorolt cselekményeket tehát a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóság vizsgálta meg és fogadta el e csoporttal szemben. Felsorolásuk a jelen üggyel ellentétben nem a Tanács önálló értékeléseiből eredt.
123 Ugyanígy a Törvényszék a T‑348/07. sz., Al‑Aqsa kontra Tanács ügyben rendelkezett a megtámadott rendeletek indokolásában hivatkozott hatáskörrel rendelkező hatóságok határozatainak a szövegével, és e határozatokat részletesen elemezte. Azt a következtetést vonta le, hogy a Tanács nem követett el nyilvánvaló értékelési hibát annak elfogadásával, hogy a felperes tudta azt, hogy az általa összegyűjtött pénzeszközöket a terrorizmus céljaira használják fel (2010. szeptember 9‑i Al‑Aqsa kontra Tanács ítélet, T‑348/07, EBHT, EU:T:2010:373, 121–133. pont). A Tanács által figyelembe vett ténybeli alap tehát a Törvényszék megállapításai szerint teljesen megfelelő volt, és közvetlenül a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságok által tett megállapításokból következett. A 2007. július 11‑i Al‑Aqsa kontra Tanács ítéletben (T‑327/03, EU:T:2007:211) az indokolásból is egyértelműen kitűnik (az ítélet 17–20. pontja), hogy a pénzeszközök befagyasztására vonatkozó uniós intézkedés alapját képező értékeléseket nem a Tanács saját ténybeli megállapításaira alapították, hanem azok a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságok határozataiból származtak.
124 Hasonlóan a T‑341/07. sz., Sison kontra Tanács ügyben a pénzeszközök befagyasztására vonatkozó intézkedés alapját képező értékelések nem a Tanács saját ténybeli megállapításain alapultak, hanem azok a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságok (Raad van State [államtanács, Hollandia] és [arrondissementsrechtbank te ‘s‑Gravenhage [hágai kerületi bíróság, Hollandia]) által elfogadott jogerős határozatokból származtak (T‑341/07. sz. Sison‑ítélet, fenti 59. pont, EU:T:2009:372, 1., 88. és 100–105. pont).
125 Hozzá kell tenni, hogy a Tanács 2011 júliusától 2014 júliusáig elfogadott jogi aktusainak ténybeli indokolása – tehát a jelen esetben a Tanács által a felperesnek betudott cselekmények listája – kétségtelenül nem minősül jogerős bírósági értékelésnek. Ugyanakkor az, hogy a szóban forgó jogi aktusok e ténybeli indokolása meghatározó szerepet játszott a felperesnek a pénzeszközök befagyasztását előíró listán történt fenntartása célszerűségére vonatkozó tanácsi értékelésben, valamint hogy a Tanács egyáltalán nem bizonyította azt, hogy ezen indokolást a hatáskörrel rendelkező hatóságok határozataira alapította, valójában azt tanúsítja, hogy döntését a sajtóból származó információkra alapította.
126 A Törvényszék úgy véli, hogy e megközelítés ellentétes a 2001/931 közös álláspont által a terrorizmus tárgyában létrehozott kétszintű rendszerrel.
127 Amennyiben – ahogy azt a Bíróság megállapította – a felülvizsgálat során a lényeges kérdés az, hogy az érintett személynek a pénzeszközök befagyasztását előíró listára történt felvétele vagy az előző felülvizsgálat óta a ténybeli helyzet oly mértékben megváltozott‑e, hogy abból e személynek a terrorista tevékenységekben való részvétele tekintetében már nem vonható le ugyanez a következtetés (Al‑Aqsa kontra Tanács és Hollandia kontra Al‑Aqsa ítélet, fenti 85. pont, EU:C:2012:711, 82. pont), amely azzal a következménnyel jár, hogy a Tanács adott esetben és széles mérlegelési jogkörének keretében határozhat a ténybeli helyzet változásának hiányában valamely személynek a pénzeszközök befagyasztását előíró listán történő fenntartásáról, ugyanakkor minden új terrorcselekménynek – amelyet a Tanács e felülvizsgálat alkalmával indokolásába illeszt az érintett személynek a pénzeszközök befagyasztását előíró listán történő fenntartásának igazolása érdekében – a 2001/931 közös álláspont kétszintű döntéshozatali rendszerében és a Tanács nyomozási eszközei hiányában vizsgálatnak és az e közös álláspont értelmében vett hatáskörrel rendelkező hatóság határozatának tárgyát kell képeznie LTTE kontra Tanács ítélet, fenti 120. pont, EU:T:2014:885, 204. pont).
128 A Tanács és a Bizottság hiába sugallja, hogy a Tanács 2011 júliusától 2014 júliusáig elfogadott jogi aktusainak indokolásában a hatáskörrel rendelkező hatóságok pontos határozataira – amelyek az említett indokolás elején szereplő tényeket konkrétan megvizsgálták és figyelembe vették – való hivatkozás hiánya a felperesnek róható fel, aki a Tanács és a Bizottság szerint vitathatta, és akinek vitatnia kellett volna a nemzeti szinten vele szemben meghozott korlátozó intézkedéseket.
129 Egyrészt a Tanács arra vonatkozó kötelezettsége, hogy a terrorizmus tárgyában a pénzeszközök befagyasztására vonatkozó határozatait a hatáskörrel rendelkező hatóságok határozataiban szereplő ténybeli alapra alapítsa, az Al‑Aqsa kontra Tanács és Hollandia kontra Al‑Aqsa ítéletben (fenti 85. pont, EU:C:2012:711, 68. és 69. pont) megerősített, a 2001/931 közös álláspont által létrehozott kétszintű rendszerből közvetlenül ered.
130 E kötelezettség tehát nem függ az érintett személy vagy csoport magatartásától. A Tanácsnak az indokolási kötelezettség – amely lényeges eljárási szabály – alapján meg kell jelölnie a pénzeszközök befagyasztására vonatkozó határozatai indokaiban a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságok azon határozatait, amelyek konkrétan megvizsgálták és figyelembe vették azon terrorcselekményeket, amelyeket saját határozatai ténybeli alapjaként átvesz.
131 Másrészt a Tanács és a Bizottság érve végső soron csak megerősíti a fenti 109. pontban már kimondott azon megállapítást, amely szerint a Tanács valójában nem a hatáskörrel rendelkező hatóságok határozataiban szereplő értékelésekre, hanem az általa a sajtóban és az interneten talált információkra alapozott. E tekintetben ellentmondásosnak tűnik az, hogy a Tanács azt rója fel a felperesnek, hogy nem vitatta nemzeti szinten azon ténybeli betudásokat, amelyeket maga sem tud a hatáskörrel rendelkező hatóság valamely konkrét határozatához kötni.
132 Végül meg kell állapítani, hogy a fent tett megállapítások nem haladják meg a Törvényszéket megillető korlátozott felülvizsgálat terjedelmét, amely – egyébként a Tanács széles mérlegelési jogkörének a megkérdőjelezése nélkül – abból áll, hogy ellenőrzi az eljárás tiszteletben tartását és a tények tárgyi valószínűségét. A Törvényszék egyébként ezért vizsgálta – és állapíthatta meg – a T‑341/07. sz. Sison‑ítéletben (fenti 59. pont, EU:T:2009:372) azt, hogy a J. M. Sisonnal szembeni, a pénzeszközök befagyasztását előíró listán történt fenntartásának indokolásában szereplő ténymegállapításokat megfelelően alátámasztották a Tanács által ugyanezen indokokban hivatkozott, a holland hatóságok (Raad van State és arrondissementsrechtbank te ‘s‑Gravenhage) határozataiban tett megfellebbezhetetlen ténymegállapítások (T‑341/07. sz. Sison‑ítélet, fenti 59. pont, EU:T:2009:372, 87. és 88. pont).
133 Ezzel szemben a Törvényszék a jelen ügyben nem rendelkezik a Tanács 2011 júliusától 2014 júliusáig elfogadott jogi aktusainak indokolását illetően a hatáskörrel rendelkező hatóság semmilyen olyan határozatára való hivatkozásokkal, amelynek indokai alapján összeköthetné a Tanács által a felperessel szemben figyelembe vett ténybeli körülményeket.
134 Ezen túlmenően és továbbra is a T‑341/07. sz. Sison‑ítélettel kapcsolatban (fenti 59. pont, EU:T:2009:372) meg kell állapítani, hogy a Törvényszék megállapította, hogy a Tanács jogi aktusainak indokolásaiban szereplő tények az ugyanezen indokolásokban hivatkozott két holland határozatból származnak, ugyanakkor ezt követően tagadta e holland határozatok tekintetében a hatáskörrel rendelkező hatóságok határozatai jellegét azzal az indokkal, hogy e határozatok nem a terrorizmus elleni küzdelem céljából megelőző vagy megtorló jellegű intézkedés érdekelttel szembeni meghozatalára vonatkoztak (T‑341/07. sz. Sison‑ítélet, fenti 59. pont, EU:T:2009:372, 107–115. pont).
135 Amennyiben a Törvényszék ekképpen elutasíthatta az egyébként hatáskörrel rendelkező hatóságoktól származó ténymegállapításokat abból az indokból, hogy e hatóságok határozatai nem „ítéletek, nyomozás vagy büntetőeljárás megindításai” voltak, ez azzal a következménnyel jár, hogy a jelen ügyben nem biztosítható – a Tanács 2011 júliusától 2014 júliusáig elfogadott jogi aktusainak indokolásaiban mindenesetre nem említett – a sajtócikkeknek olyan eljárásjogi és bizonyító státusz, amelyet a 2001/931 közös álláspont kizárólag a hatáskörrel rendelkező hatóságok határozatainak tulajdonít.
136 A Törvényszék végül célszerűnek tartja az ebben az összefüggésben az alapvető jogok által biztosított garanciák fontosságának hangsúlyozását (lásd: Franciaország kontra People’s Mojahedin Organization of Iran ügyre vonatkozó indítvány, C‑27/09 P, EBHT, EU:C:2011:482, 235–238. pont).
137 A fenti megfontolások összességére tekintettel azt a következtetést kell levonni, hogy a Tanács a 2011 júliusától 2014 júliusáig elfogadott jogi aktusainak a fent kifejtett feltételek mellett történt elfogadásával megsértette a 2001/931 közös álláspont 1. cikkét, valamint az indokolási kötelezettséget.
138 A Tanács mindazonáltal arra hivatkozik, hogy a felperesnek a terrorizmusban való részvétele mindenesetre a jelen kereset keretében bizonyításra került. E tekintetben utal a keresetlevél azon fordulataira, amelyekben a felperes megjelöli, hogy csak pillanatnyilag – 1994. február 25‑én egy izraeli férfi által elkövetett, a „pátriárkák sírjánál történt mészárlást” követően – hagyott fel azon magatartásával, hogy a polgári lakosságot támadja, valamint amelyekben rámutat arra, hogy az öngyilkos merényletekhez való folyamodás csak átmeneti jellegű volt. A Tanács hozzáteszi, hogy a felperes nem vitatja felelősségét Gilad Shalit katona elfogása, valamint az izraeli katonák halála miatt.
139 Meg kell állapítani, hogy a Tanács így eljárva a Törvényszék előtt lényegében felváltja a 2010 júliusától 2014 júliusáig elfogadott jogi aktusainak indokait – az e jogi aktusokban eredetileg felhozott indokok számának csökkentésével – néhány olyan ténybeli körülménnyel, amelyet a felperes a Tanács szerint a Törvényszék előtt elismert.
140 A Törvényszék ugyanakkor a jelen ügy körülményei között nem végezhet olyan értékelést, amely egyhangú határozat alapján a Tanács feladata.
141 A fenti megfontolásokra tekintettel, amelyekből kitűnik, hogy a Tanács megsértette a 2001/931 közös álláspont 1. cikkét, valamint – az indokolásban a hatáskörrel rendelkező hatóságoknak a felperesnek betudott tényekre vonatkozó határozataira történő hivatkozás hiányában – az indokolási kötelezettséget, meg kell semmisíteni a felperesre vonatkozó részükben a Tanács 2011 júliusától 2014 júliusáig elfogadott jogi aktusait, valamint a 2010 júliusában és 2011 januárjában elfogadott jogi aktusait, amelyek tekintetében nem vitatott, hogy ugyanúgy nem tartalmaznak a hatáskörrel rendelkező hatóságoknak a felperesnek betudott tényekre vonatkozó határozataira történő hivatkozást, és amelyek tehát az indokolási kötelezettség ugyanazon megsértésével járnak.
142 A Törvényszék hangsúlyozza, hogy e megsemmisítések – amelyeket alapvető eljárási indokok miatt rendeltek el – semmilyen érdemi értékelést nem tartalmaznak a felperesnek a 2001/931 közös álláspont értelmében vett terrorista csoportként történő minősítésének kérdéséről.
143 A fenti megfontolások összességére tekintettel helyt kell adni a jelen keresetnek, és meg kell semmisíteni a megtámadott jogi aktusokat a 2010 júliusi értesítés kivételével, amely tekintetében a keresetet el kell utasítani (lásd a fenti 76. pontot).
144 Ami e megsemmisítések időbeli hatályát illeti, meg kell állapítani – anélkül, hogy szükséges lenne az Európai Unió Bírósága alapokmánya 60. cikkének második bekezdése tekintetében a megtámadott jogi aktusok jellegéről határozni –, hogy az EUMSZ 264. cikk második bekezdése lehetővé teszi az uniós bíróság számára azt, hogy ha azt szükségesnek ítéli, megjelöli a semmisnek nyilvánított jogi aktusoknak azokat a joghatásait, amelyek továbbra is fennmaradnak.
145 A jelen ügy körülményei között a Törvényszék úgy véli, hogy a korlátozó intézkedések hatékonyságának súlyos és visszafordíthatatlan megsértése kockázatának elkerülése érdekében – figyelembe véve a szóban forgó korlátozó intézkedések jelentős hatását a felperes jogaira és szabadságaira – az EUMSZ 264. cikk alapján a jelen ítélet hatálybalépését a Tanács 2014 júliusában elfogadott jogi aktusai tekintetében a kihirdetésétől számított három hónapos időszakra, vagy – ha a Bíróság alapokmánya 56. cikkének első bekezdésében előírt határidőn belül fellebbezést nyújtanak be – a Bíróság e fellebbezéssel kapcsolatos határozathozataláig fel kell függeszteni.
A költségekről
146 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a Tanács lényegében pervesztes lett, a felperes kérelmeinek megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.
147 Az eljárási szabályzat 87. cikke 4. §‑ának első bekezdése értelmében az eljárásba beavatkozó tagállamok és intézmények maguk viselik saját költségeiket. Következésképpen a Bizottság maga viseli a saját költségeit.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (második tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék megsemmisíti a terrorizmus elleni küzdelemre vonatkozó különös intézkedések alkalmazásáról szóló 2001/931/KKBP közös álláspont 2., 3. és 4. cikkének hatálya alá tartozó személyek, csoportok és szervezetek listájának naprakésszé tételéről szóló, 2010. július 12‑i 2010/386/KKBP, 2011. január 31‑i 2011/70/KKBP és 2011. július 18‑i 2011/430/KKBP tanácsi határozatokat, valamint a terrorizmus leküzdésére vonatkozó különös intézkedések alkalmazásáról szóló 2001/931/KKBP közös álláspont 2., 3. és 4. cikkének hatálya alá tartozó személyek, csoportok és szervezetek listájának naprakésszé tételéről és a 2011/430, a 2011/872, a 2012/333, a 2012/765, a 2013/395, illetve a 2014/72 határozatok hatályon kívül helyezéséről szóló, 2011. december 22‑i 2011/872/KKBP, 2012. június 25‑i 2012/333/KKBP, 2012. december 10‑i 2012/765/KKBP, 2013. július 25‑i 2013/395/KKBP, 2014. február 10‑i 2014/72/KKBP, valamint a 2014. július 22‑i 2014/483/KKBP tanácsi határozatokat annyiban, amennyiben e jogi aktusok a Hamászra (idetartozik a Hamas‑Izz al‑Din al‑Qassem) vonatkoznak.
2) A Törvényszék megsemmisíti a terrorizmus elleni küzdelem érdekében egyes személyekkel és szervezetekkel szemben hozott különleges korlátozó intézkedésekről szóló 2580/2001/EK rendelet 2. cikke (3) bekezdésének végrehajtásáról és az 1285/2009/EU, a 610/2010/EU, a 83/2011/EU, a 687/2011/EU, az 1375/2011/EU, az 542/2012/EU, az 1169/2012/EU, a 714/2013/EU, illetve a 125/2014/EU végrehajtási rendeletek hatályon kívül helyezéséről szóló, 2010. július 12‑i 610/2010/EU, 2011. január 31‑i 83/2011/EU, 2011. július 18‑i 687/2011/EU, 2011. december 22‑i 1375/2011/EU, 2012. június 25‑i 542/2012/EU, 2012. december 10‑i 1169/2012/EU, 2013. július 25‑i 714/2013/EU, 2014. február 10‑i 125/2014/EU és 2014. július 22‑i 790/2014/EU tanácsi végrehajtási rendeleteket annyiban, amennyiben e jogi aktusok a Hamászra (idetartozik a Hamas‑Izz al‑Din al‑Qassem) vonatkoznak.
3) A Törvényszék a 2014/483 határozat és a 790/2014 végrehajtási rendelet joghatásait a jelen ítélet kihirdetésétől számított három hónapig, vagy – ha az Európai Unió Bírósága alapokmánya 56. cikkének első bekezdésében előírt határidőn belül fellebbezést nyújtanak be – a Bíróság e fellebbezéssel kapcsolatos határozathozataláig fenntartja.
4) A Törvényszék a keresetet ezt meghaladó részében elutasítja.
5) A Törvényszék az Európai Unió Tanácsát a saját költségein kívül a Hamász részéről felmerült költségek viselésére kötelezi.
6) Az Európai Bizottság maga viseli saját költségeit.
Forwood | Dehousse | Schwarcz |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2014. december 17‑i nyilvános ülésen.
Aláírások
Tartalomjegyzék
A jogvita előzményei
Az eljárás és az eljárás során felmerült újabb fejlemények
A felek kérelmei
A jogkérdésről
Előzetes megfontolások a kereset tárgyáról, valamint a felperes 2012. június 28‑i észrevételeinek hatályáról és elfogadhatóságáról
A kereset tárgyáról
A felperes 2012. június 28‑i észrevételei hatályáról és elfogadhatóságáról
A keresetnek a 2010 júliusi értesítés megsemmisítését érintő részében való elfogadhatóságáról
A Tanács 2010 júliusától 2014 júliusáig elfogadott jogi aktusainak a megsemmisítése iránti kérelemről
A költségekről