2010. szeptember 14-én benyújtott kereset - ArcelorMittal España kontra Bizottság
(T-399/10. sz. ügy)
Az eljárás nyelve: angol
Felek
Felperes: ArcelorMittal España, SA (Gozón, Spanyolország) (képviselők: A. Creus Carreras és A. Valiente Martin ügyvédek)
Alperes: az Európai Bizottság
Kereseti kérelmek
A Törvényszék semmisítse meg a határozat 1., 2., 3. cikkének az ArcelorMittal España, SA-t érintő részét;
másodlagosan a Törvényszék semmisítse az ArcelorMittal España, S.A-val szemben kiszabott bírságot;
harmadlagosan a Törvényszék csökkentse az ArcelorMittal España, S.A-val szemben kiszabott bírságot.
Jogalapok és fontosabb érvek
A felperes keresetében a COMP/38.344 feszített acél ügyben 2010. június 30-án hozott C(2010) 4387 végleges bizottsági határozat 1., 2. és 3. cikkének megsemmisítését kéri, amely határozat megállapította, hogy a felperes más vállalkozásokkal közösen megsértette az EUMSz 101. cikket és az EGT-Megállapodás 53. cikkét azzal, hogy feszített acél piacán európai és/vagy nemzeti/regionális szinten egységes jogsértésnek tekinthető megállapodásokban és összehangolt magatartásokban vettek részt. A felperes továbbá a vele szemben kiszabott bírság megsemmisítését vagy csökkentését kéri.
Keresete alátámasztására a felperes hat jogalapra hivatkozik.
Először is a felperesek azt állítják, hogy a Bizottság megsértette az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény (EJEE) 6. cikkének (1) bekezdésében szabályozott pártatlan bírósághoz való jogot, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: Charta) 47. cikkét azzal, hogy olyan közigazgatási hatóság szabta ki a bírságot, amely egyszerre rendelkezik vizsgálati és szankcionálási jogkörrel.
Másodszor arra hivatkozik, hogy a Bizottság tévesen számította ki a bírságot, és ezért a felperesnek magasabb összegű bírságot kell megfizetnie.
Harmadszor arra hivatkozik, hogy a Bizottság tévesen állapította meg, hogy a felperes 1997 decemberét megelőzően meghatározó befolyást gyakorolt az Emesára és a Galycasra.
Negyedszer azzal érvel, hogy a Bizottság jogellenesen nem nyújtott a felpereseknek részleges mentességet a 2002. évi engedékenységi közlemény
1 23. cikke alapján, miközben meghatározó bizonyítékot szolgáltatott a jogsértés időtartamára és súlyára vonatkozóan, és ezzel teljesítette a hivatkozott közleményben meghatározott követelményeket.
Végül a felperes azt állítja, hogy a Bizottság tévesen alkalmazta a 2006. évi bírságkiszabási bizottsági iránymutatás
2 30. pontjában meghatározott "elrettentő hatás érdekében történő speciális növelést", amelynek következtében a felperessel szemben kiszabott bírság összegét jogellenesen 20%-kal növelte.