T‑281/21. sz. ügy
Nowhere Co. Ltd
kontra
Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala
A Törvényszék ítélete (harmadik tanács), 2022. március 16.
„Európai uniós védjegy – Felszólalási eljárás – APE TEES európai uniós ábrás védjegy bejelentése – Majmot ábrázoló korábbi nem lajstromozott nemzeti ábrás védjegyek – Viszonylagos kizáró ok – A 207/2009/EK rendelet 8. cikkének (4) bekezdése (jelenleg az (EU) 2017/1001 rendelet 8. cikkének (4) bekezdése) – Common law szerinti jellegbitorlási kereset (action for passing off) – Az Egyesült Királyság Unióból és Euratomból való kilépéséről szóló megállapodás”
1. Európai uniós védjegy – Az európai uniós védjegy meghatározása és megszerzése – Viszonylagos kizáró okok – A viszonylagos kizáró ok vizsgálata szempontjából mérvadó időpont – A lajstromozás iránti kérelem benyújtásának napja – Az érintett tagállamnak az Európai Unióból való kilépése – Hatás hiánya
(EUSZ 50. cikk; 207/2009 tanácsi rendelet, 8. cikk; Nagy‑Britannia és Észak‑Írország Egyesült Királyságának az Európai Unióból és az Európai Atomenergia‑közösségből való kilépéséről szóló megállapodás, 126. és 127. cikk)
(lásd: 28–30. pont)
2. Európai uniós védjegy – Az európai uniós védjegy meghatározása és megszerzése – Viszonylagos kizáró okok – Nem lajstromozott védjegy, illetve a kereskedelmi forgalomban használt más megjelölés jogosultjának felszólalása – Az Egyesült Királyságban oltalom alatt álló védjegyre alapított felszólalás – Az Egyesült Királyság Unióból való kilépése – Hatás – A fellebbezési tanácsnak az átmeneti időszak lejártát követően hozott határozata – Az eljáráshoz fűződő érdeknek a lajstromozás iránti kérelem benyújtásának napja és az átmeneti időszak lejárta közötti időszak tekintetében történő fennmaradása
(EUSZ 50. cikk; 207/2009 tanácsi rendelet, 8. cikk, (4) bekezdés, 42. cikk, (2) és (3) bekezdés; 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 51. és 52. cikk; 2868/95 bizottsági rendelet, 1. cikk, 19. szabály, (1) bekezdés és 20. szabály, (1) bekezdés; Nagy‑Britannia és Észak‑Írország Egyesült Királyságának az Európai Unióból és az Európai Atomenergia‑közösségből való kilépéséről szóló megállapodás, 126. és 127. cikk)
(lásd: 34., 36–39., 41–43., 45., 46. pont)
3. Európai uniós védjegy – Jogorvoslati eljárás – Az uniós bírósághoz benyújtott kereset – A Törvényszéknek a megtámadott határozat megváltoztatására vonatkozó jogosultsága – Korlátok
(2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 72. cikk, (3) bekezdés)
(lásd: 47. pont)
Összefoglalás
Junguo Ye az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatalánál (EUIPO) az APE TEES európai uniós ábrás védjegy lajstromozását kérte különböző áruk és szolgáltatások vonatkozásában. A Nowhere Co. Ltd felszólalt e védjegy lajstromozásával szemben az Egyesült Királyságban a kereskedelmi forgalomban használt három, korábbi nem lajstromozott ábrás védjegy alapján, amelyek ezen ország alkalmazandó joga alapján lehetővé tették számára a bejelentett védjegy használatának megtiltását.
2021. február 10‑i határozatával az EUIPO fellebbezési tanácsa elutasította a fellebbezést azzal az indokkal, hogy az Egyesült Királyság Európai Unióból való kilépését és a kilépési megállapodásban előírt átmeneti időszak lejártát követően(1) a Nowhere Co. már nem hivatkozhat az Egyesült Királyság joga értelmében vett, common law szerinti jellegbitorlási keresetre (action for passing off) vonatkozó szabályokra. Úgy vélte egyrészt, hogy a korábbi jogok fennállása szempontjából releváns időpont a megtámadott határozat elfogadásának időpontja, amelyre a jelen ügyben az átmeneti időszak lejártát követően került sor. Másrészt az átmeneti időszak végétől kezdve nem állhat fenn a bejelentett védjegy és a korábbi nem lajstromozott védjegyek közötti ütközés, amennyiben azokat az Egyesült Királyságban használják a kereskedelmi forgalomban.
A Törvényszék hatályon kívül helyezi az EUIPO fellebbezési tanácsának határozatát. Úgy ítéli meg, hogy az Egyesült Királyságnak az Európai Unióból való kilépése és az átmeneti időszak vége ellenére a Nowhere Co.‑nak jogos érdeke fűződik felszólalásának sikeréhez az európai uniós védjegybejelentés benyújtásának napja és az átmeneti időszak lejárta közötti időszak tekintetében.
A Törvényszék álláspontja
A Törvényszék elöljáróban emlékeztet arra, hogy a viszonylagos kizáró ok fennállását azon európai uniós védjegybejelentés benyújtásának időpontjára tekintettel kell vizsgálni, amellyel szemben a felszólalást benyújtották. E tekintetben azon körülmény, hogy a 207/2009 rendelet 8. cikkének (4) bekezdése(2) szerinti felszólalás az Egyesült Királyságban a kereskedelmi forgalomban használt, korábbi nem lajstromozott védjegyeken és az Egyesült Királyság joga szerinti jellegbitorlásra vonatkozó jogon alapul, nem releváns a kilépési megállapodás hatálybalépése és az átmeneti időszak lejárta előtt benyújtott európai uniós védjegybejelentéssel szembeni felszólalás esetében.
Ami az EUIPO azon állítását illeti, amely szerint a jelen ügyben a korábbi jogok fennállása szempontjából releváns időpont a megtámadott határozat elfogadásának időpontja, a Törvényszék elsősorban megállapítja, hogy pusztán a kijelentő mód jelen időnek a 207/2009 rendelet 8. cikkének (4) bekezdésében történő használata nem teszi lehetővé semmilyen következtetés levonását e rendelkezés értelmezését illetően. Mivel e rendelkezés „[a] nem lajstromozott védjegy […] jogosultjának felszólalása alapján” kifejezéssel kezdődik, nem zárható ki, hogy az ezt követően e rendelkezésben használt jelen idő inkább a felszólalás benyújtásának időpontjára, és nem a megtámadott határozat elfogadásának időpontjára utal.
Másodsorban, a Törvényszék hangsúlyozza, hogy azt a határidőt, amelynek lejárta előtt a korábbi jog fennállására, érvényességére és oltalmi hatályára vonatkozó bizonyítékot be kellett nyújtani, az EUIPO a kilépési megállapodás hatálybalépését és az átmeneti időszak lejártát megelőző időpontban állapította meg. Ezenkívül a 207/2009 rendelet 42. cikkének (2) bekezdése, amely a felszólalónak a korábbi védjegy tényleges használatának bizonyítására vonatkozó kötelezettségét írja elő, az európai uniós védjegybejelentés közzétételét megelőző öt évre vonatkozik, nem pedig arra az időszakra, amely azon a napon ér véget, amikor az EUIPO a felszólalásról szóló végleges határozatát meghozza.
Harmadsorban, a Törvényszék úgy ítéli meg, hogy még ha el is ismerjük, hogy az átmeneti időszak lejártát követően a szóban forgó védjegyek között már nem állhat fenn ütközés, a bejelentett védjegy lajstromozása esetén mégis fennállhatott volna ilyen összeütközés az európai uniós védjegybejelentés benyújtásának napja és az átmeneti időszak lejárta közötti időszakban. Így elismeri, hogy a Nowhere Co.‑nak jogos érdeke fűződik ahhoz, hogy ezen időszak tekintetében felszólalása sikeres legyen. Ye ezzel szemben a bejelentett védjegyre vonatkozó újabb védjegybejelentést nyújthatott volna be az átmeneti időszak lejártát követően, amely már semmiképpen sem ütközött volna a korábbi nem lajstromozott védjegyekkel, amennyiben azokat az Egyesült Királyságban használták a kereskedelmi forgalomban.
Következésképpen a Törvényszék megállapítja, hogy az EUIPO által felhozott érvek egyike sem alkalmas arra, hogy alátámassza azon álláspontját, amely szerint a megtámadott határozat elfogadásának időpontja, amely a jelen ügy egyetlen, az átmeneti időszak lejárta után bekövetkezett eleme, a jelen jogvita megoldása szempontjából releváns időpont.