A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (hetedik tanács)

2015. december 17.(*)

„Állami támogatások – A Franciaország által a Sernam SCS javára végrehajtott támogatások – Az SNCF által a Sernam részére biztosított szerkezetátalakítási és újratőkésítési támogatások, garanciák és adósságelengedés – A támogatásokat a belső piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánító határozat – A támogatás visszaélésszerű felhasználása – Visszatéríttetés – Gazdasági folytonosság – A magánbefektető kritériuma”

A T‑242/12. sz. ügyben,

a Société nationale des chemins de fer français (SNCF) (székhelye: Párizs [Franciaország], képviselik: P. Beurier, O. Billard és V. Landes avocats)

felperesnek,

támogatja:

a Francia Köztársaság (képviselik kezdetben: D. Colas és J. Gstalter, később: D. Colas és J. Rossi, végül: D. Colas és J. Bousin, meghatalmazotti minőségben)

beavatkozó fél,

az Európai Bizottság (képviselik: T. Maxian Rusche és B. Stromsky, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen,

támogatják:

a Mory SA, felszámolás alatt (székhelye: Pantin [Franciaország]),

és

a Mory Team, felszámolás alatt (székhelye: Pantin)

(képviselik őket: B. Vatier és F. Loubières avocats)

beavatkozó felek,

az SA.12522. (C 37/08.) számú Állami támogatás – Franciaország – A „Sernam 2” ügyben hozott határozat végrehajtásáról szóló, 2012. március 9‑i 2012/398/EU bizottsági határozat (HL L 195., 19. o.) megsemmisítése iránti kérelme tárgyában,

A TÖRVÉNYSZÉK (hetedik tanács),

tagjai: M. van der Woude elnök, I. Wiszniewska‑Białecka és I. Ulloa Rubio (előadó) bírák,

hivatalvezető: S. Bukšek Tomac tanácsos,

tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára és a 2015. február 12‑i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

 A jogvita előzményei

1.     A felperesről és a Sernamról a tényállás idején

1        Miután 1938‑ban anonim társaságként megalapították, a Société nationale des chemins de fer (SNCF) (a továbbiakban: SNCF vagy felperes) 1983. január 1‑jei hatállyal ipari‑kereskedelmi állami vállalattá (EPIC) vált a belső közlekedési orientációról szóló, 1982. december 30‑i 82‑1153. sz. törvény értelmében. A (nem részvényekből, hanem állami előirányzatból álló) alaptőke egésze az államot illeti.

2        1970 óta, amikor a felperes belső szolgálatként létrehozta a Sernamot, a vállalkozás kézbesítési, valamint expressz küldemény‑ és raklapszállítási tevékenységeket folytat.

3        1993‑ban egy átszervezés eredményként létrejött a Sernam Domaine és a Sernam Transport SA leányvállalat. A Sernam Domaine az SNCF belső szolgálata maradt, míg a Sernam Transport SA az SNCF 100%‑os tulajdonban lévő leányvállalataként jött létre, és megtartott huszonnégy leányvállalatot, amelyek révén közúti fuvarozási tevékenységet végez.

4        2000. február 1‑jén a Sernam Domaine‑t a Sernam SCS nevű új betéti társasággá alakították át, amely önálló jogi személyiséggel rendelkezik és az SNCF 100%‑os tulajdonában lévő leányvállalat. A Sernam SCS volt a tulajdonosa többek között a 100%‑os leányvállalatává vált Sernam Transportnak.

5        2001. decemberben a Sernam SCS a Sernam SA részvénytársasággá alakult. A Sernam SA 2005‑ben 10 működő leányvállalattal rendelkezett, valamint hozzá tartozott a Sernam Transport Route elnevezésű közúti szolgáltató vállalat (korábban Sernam Transport).

2.     A „Sernam 1” határozatról

6        2001. május 23‑i NN 122/00. (korábbi N 140/00.) számú határozatával (a továbbiakban: „Sernam 1” határozat) az Európai Közösségek Bizottsága úgy ítélte meg, hogy a Sernam SCS kereskedelmi és helyreállítási segítségnyújtási intézkedései, amelyeket a felperes vezetett be, és amelyeket 2001 eleje és 2004 vége között kell végrehajtani, az EK‑Szerződéssel összeegyeztethető állami támogatásnak számítanak. A támogatások teljes összege 503 millió euró volt. Emellett „sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy a [Francia Köztársaság] a szóban forgó támogatást a Szerződés 88. cikke (3) bekezdésének megsértésével hajtotta végre”.

7        Az 503 millió euró összegű támogatást többek között a Francia Köztársaság arra irányuló kötelezettségvállalása alapján engedélyezték, hogy a vállalkozást értékesíti. A Sernam SCS tőkéjének 60%‑át ugyanis a Geodis SA‑nak kellett felvásárolnia. A Geodisnak így korlátlanul felelőssé kellett volna válnia a Sernam SCS tartozásaiért, és 67 millió euró erejéig fedeznie kellett volna a Sernam szerkezetátalakításának járulékos költségeit. A Sernam SCS a maga részéről kötelezettséget vállalt arra, hogy 1999 és 2004 között 107‑ről 72‑re csökkenti a telephelyeinek számát, 18%‑kal csökkenti az árbevételét, csökkenti a személyzeti létszámát, és a fent említett költségvetéssel és a kitűzött időn belül végrehajtja a szerkezetátalakítást.

3.     A „Sernam 2” határozatról

8        A 2002. június 17‑i levéllel a francia hatóságok arról tájékoztatták a Bizottságot, hogy a „Sernam 1” határozatban jóváhagyott támogatásokat más feltételek mellett folyósították, mint amelyek alapján a Bizottság meghozta a döntését.

9        A 2003. április 30‑án kelt levélben a Bizottság tájékoztatta a Francia Köztársaságot arról a határozatáról, hogy az említett támogatással kapcsolatban megindítja az EK‑Szerződés 88. cikkének (2) bekezdésében említett eljárást („Állami támogatások – Franciaország – Felhívás az EK‑Szerződés 88. cikkének (2) bekezdése alapján az észrevételek megtételére a C 32/03. (korábbi NN 122/2000.) számú állami támogatással kapcsolatban – »Sernam 2: A szerkezetátalakítás felülvizsgálata«” című határozat, HL C 182., 2. o.).

10      A Bizottság az aktualizált és az új körülményeket tükröző, teljes átszervezési terv alapján elvégezte az iratanyag újbóli elemzését. Elemezte az új tényeket annak megállapítása érdekében, hogy azok milyen mértékben felelnek meg a „Sernam 1” határozatnak, és ellenőrizte, hogy a határozat meghozatalának időpontjában a tényállás egésze – a „Sernam 1” határozatéval összehasonlítva – milyen mértékben felel meg a nehéz helyzetben lévő vállalkozások megmentéséhez és szerkezetátalakításához nyújtott állami támogatásokról szóló közösségi iránymutatásnak (HL 1999. C 288., 2. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 322. o.; helyesbítés: magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 4. kötet, 142. o.), különös tekintettel az egyedi támogatás elvére.

11      A Franciaország által a Sernam vállalat részére részben végrehajtott állami támogatásról szóló, 2004. október 20‑i 2006/367/EK határozatával (HL 2006. L 140., 1. o.; a továbbiakban: „Sernam 2” határozat) a Bizottság azt a következtetést vonta le, hogy nem tartották be a „Sernam 1” határozatot, ami az [EUMSZ 108. cikk] alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22‑i 659/1999/EK tanácsi rendelet (HL L 83., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 339. o.) 1. cikkének g) pontja és a nehéz helyzetben lévő vállalkozások megmentéséhez és szerkezetátalakításához nyújtott állami támogatásokról szóló közösségi iránymutatás (43) pontja alkalmazásában a támogatással való visszaélésnek számít.

12      Ugyanakkor megállapította, hogy a francia hatóságok a „Sernam 1” határozattal összhangban lévő több célkitűzést is teljesítettek, valamint hogy a megvizsgált támogatás megfelel a szerkezetátalakítási terv módosítása kapcsán a nehéz helyzetben lévő vállalkozások megmentéséhez és szerkezetátalakításához nyújtott állami támogatásokról szóló közösségi iránymutatás 3.2.4. szakaszában előírt feltételeknek. A Bizottság tehát megerősítette, hogy a „Sernam 1” határozat által jóváhagyott, 503 millió euró mértékű támogatás új feltételek mellett összeegyeztethető a közös piaccal.

13      Azt is megállapította, hogy a felperes által a Sernam részére fizetett 41 millió euró összegű kiegészítő támogatást, amely a „Sernam 1” határozat által jóváhagyott támogatás visszaélésszerű alkalmazásának közvetlen következménye, a közös piaccal összeegyeztethetetlennek kell nyilvánítani, és azt kamatokkal együtt vissza kell téríttetni.

14      A „Sernam 2” határozat végső rendelkező része a következőképpen szól:

„1. cikk

(1) A Sernam cég javára 2001 májusában jóváhagyott, 503 millió euró összegű állami támogatás összhangban van a közös piaccal a 3. és 4. cikkben előírt feltételek mellett.

(2) A [Francia Köztársaság] által a Sernam cég részére folyósított, 41 millió euró összegű állami támogatás összeegyeztethetetlen a közös piaccal.

2. cikk

(1) [A Francia Köztársaság] megtesz minden ahhoz szükséges intézkedést, hogy visszavegye annak kedvezményezettjétől az 1. cikk (2) bekezdésében említett és jogtalanul rendelkezésre bocsátott támogatást.

(2) A visszavétel haladéktalanul történik a nemzeti joggal összhangban, olyan mértékben, amennyire az lehetővé teszi e határozat azonnali és eredményes végrehajtását. A támogatás visszavétele kamatokkal együtt történik, amelyet a kedvezményezett számára történő rendelkezésre bocsátás napjától a visszavétel napjáig számítanak. A kamatokat a regionális felhasználású támogatások támogatástartalmának kiszámításához használt referencia‑kamatláb alapján számítják ki.

3. cikk

(1) A (2) bekezdésre is figyelemmel a következő feltételeket kell teljesíteni:

a)      A Sernam csak a vasúton történő, expressz zárt tehervonat (»TBE«) koncepciójú kézbesítési tevékenységeit fejlesztheti. E tekintetben az SNCF garantálja, hogy az azt kérelmező minden más szereplőnek ugyanolyan feltételeket biztosít, mint a Sernamnak a vasúti teherszállítás, a »TBE« fejlesztéséhez.

b)      Ezzel szemben a Sernamnak az e határozat kihirdetésének napjától számított két éven belül teljes egészében egy vagy több, jogilag és gazdaságilag az SNCF‑től független és nyílt, átlátható és megkülönbözetéstől mentes eljárásban kiválasztott vállalat közúti fuvarozási eszközeivel és szolgáltatásaival kell felváltania a saját közúti fuvarozási eszközeit és szolgáltatásait.

A Sernam saját közúti fuvarozási eszközei és szolgáltatásai alatt a Sernam tulajdonában lévő vagy általa lízingelt vagy bérbe vett közúti eszközök – azaz a közúti fuvarozási járművek – összességét kell érteni;

A Sernam közúti tevékenységét átvevő vállalatoknak saját erőforrásból kell biztosítaniuk a közúti fuvarozási szolgáltatás teljes egészét.

(2) Amennyiben mostantól fogva 2005. június 30‑ig a Sernam egyben, piaci áron, átlátható és nyílt eljárásban értékesíti az aktíváit az SNCF‑fel jogi kapcsolatban nem lévő társaságnak, az (1) bekezdés feltételei nem alkalmazandók.

4. cikk

A Sernam mindenfajta részleges vagy teljes értékesítésének piaci áron és az összes konkurens számára átlátható és nyílt eljárás során kell történnie. Ilyen körülmények között a 41 [millió euró] támogatás visszafizetése a Sernamot terheli, amennyiben az tovább létezik.

[…]”.

4.     A Sernam tevékenységeinek a Financière Sernamra történő átruházásáról és az azt követő eseményekről

15      A „Sernam 2” határozatot követően a francia hatóságok 2004. november 24‑én látogatást tettek a Bizottságnál, és 2004. december 21‑én hivatalos levélben tájékoztatták az eszközök együttes értékesítésére vonatkozó döntésükről, a „Sernam 2” határozat 3. cikke (2) bekezdésének megfelelően.

16      A felperes, egy bank (a továbbiakban: X bank) segítségével ajánlati felhívást szervezett. 34 csoportot kerestek meg.

17      A francia hatóságok szerint a Sernam gazdasági helyzete nem tette lehetővé pozitív értékű ajánlatok benyújtását. Az eljárás keretében benyújtott valamennyi ajánlat súlyosan negatív értékkel bírt:

–        1. pályázó (előzetes ajánlat): – 120 millió euró;

–        2. pályázó (előzetes ajánlat): – 90,4 millió euró;

–        3. pályázó (előzetes ajánlat): – 90,4 millió euró;

–        4. pályázó (második fordulóban tett nem kötelező ajánlat): – 65,2 millió euró;

–        5. pályázó (második fordulóban tett nem kötelező ajánlat): – 56,4 millió euró.

18      Egy érvényes ajánlat sem érkezett. Ugyanakkor két ajánlattevő, a 4. és 5. pályázó – az utóbbi a Sernam vezetőségéhez kötődött – komoly érdeklődést mutatott egy második forduló kimenetele iránt. Az a döntés született, hogy kizárólag a Sernam vezetőségéhez kötődő 5. pályázó által alakított konzorciummal (a továbbiakban: konzorcium) folytatják a tárgyalásokat.

19      Az 5. pályázó végül 2005. június 15‑én szóban jelezte a felperesnek, hogy 2005. június 30. előtt nem tud még csak feltételes felvásárlási ajánlatot sem tenni.

20      A Sernam vezetősége, egy később létrehozandó és kezdetben Bidco, később Financière Sernam nevű vállalat révén önálló felvásárlási ajánlatot tett, amelyet 2005. június 30‑án továbbítottak a felperesnek, és amelyet a felperes főigazgatósága elvben még aznap elfogadott.

21      Az felperes, a Sernam, a SAS Sernam Xpress (a Sernam kizárólagos tulajdonában álló 10 leányvállalat egyike, amelyet 2002‑ben hoztak létre; a továbbiakban: Sernam Xpress), valamint a későbbi Financière Sernam vezetői között létrejött egyetértési megállapodást (a továbbiakban: 2005. július 21‑i egyetértési megállapodás) 2005. július 21‑én írták alá.

22      Az átruházási folyamat négy szakaszban zajlott:

–        a felperes 57 millió euró összeggel feltőkésítette a kizárólagos tulajdonában álló Sernam leányvállalatot;

–        a Sernam ezt követően a kizárólagos tulajdonában álló Sernam Xpress leányvállalat javára a francia code de commerce (kereskedelmi törvénykönyv) L 236‑16–L 236‑21. cikkében foglalt, a szétválásra vonatkozó szabályok hatálya alá tartozó részleges eszközapportot (a továbbiakban: apport) hajtott végre, aminek ellentételezéseként a Sernam 100 euró névértékű részesedést szerzett a Sernam Xpressben (a részleges apport ellentételezése értékpapírok formájában történt). Ez az apport valamennyi eszközt érintette, beleértve az 57 millió euró összegű feltőkésítést, és a Sernam eszközeit, egyes, összesen 38,5 millió euró összegű pénzügyi kötelezettségek (a továbbiakban: pénzügyi kötelezettségek) kivételével, amelyek a következőkre terjedtek ki:

–        a Sernam által az SNCF csoporttól 2001. december 21‑én felvett tagi kölcsönhöz kapcsolódó tartozás;

–        az „IBM – GPS” szerződéstől való elálláshoz kapcsolódó eszközök és kötelezettségek;

–        közvetlenül az apport megvalósulását követően a Sernam Xpress 2 millió euró összegű tőkeemelést hajtott végre, amelyet teljeskörűen a felperes jegyzett. E művelet nyomán a felperes a Sernam Xpress többségi tulajdonosává vált;

–        a Sernam és a felperes ezt követően 2 millió euró ellenében a Financière Sernam rendelkezésére bocsátotta a Sernam Xpressbeli teljes részesedését, amely ez utóbbi összes tőkéjét jelentette.

23      Ezenkívül egy árkiegészítési mechanizmust is előírtak arra az esetre, ha utóbb részben vagy egészben harmadik személyre ruházzák az átruházott társaság tőkéjét vagy eszközeit, valamint egy elállási kikötést is rögzítettek, a 2005. július 21‑i egyetértési megállapodás aláírásától számított öt éven belül hozott kedvezőtlen bizottsági határozat esetére.

24      Az átruházás során a felperes garanciákat is szolgáltatott.

25      Az eszközök részleges apportjára vonatkozó, a Sernam és a Sernam Xpress között kötött szerződés 2005. szeptember 14‑én kelt. A Financière Sernamot 2005. október 14‑én jegyezték be a cégnyilvántartásba.

26      Az átruházási folyamat különböző, a fenti 22. pontban leírt műveleteire ugyanazon a napon, 2005. október 17‑én, az úgynevezett „closing” napon került sor.

27      A Sernamot 2005. december 15‑én bírósági határozattal felszámolták. A felperes részére a „Sernam 2” határozat értelmében visszatérítendő 41 millió eurót a felszámolás során kötelezettségként elszámolták, ugyanúgy, ahogy az apportból kizárt 38,5 millió euró pénzügyi kötelezettséget is (lásd a fenti 22. pont második francia bekezdését).

28      2006 során egy befektetési alap 51,8%‑os tőkerészesedést szerzett a Sernam Xpressben.

29      A Sernam Xpress a Sernam márkát 2011 májusában a Sernam Services elnevezésű, működő leányvállalatához apportálta.

30      2011. június 30‑án a Sernam Xpress társaság megszűnt, és a Financière Sernam egyedüli tagként magába olvasztotta annak vagyonát (úgynevezett „egyetemes vagyonátruházási” művelet).

31      A Sernam csoport tagjai a megtámadott határozat meghozatalának időpontjában a Financière Sernam és a korábbi Sernam Xpress leányvállalatai, azaz a Sernam Services és az Aster (korábban Sernam Transport Route) voltak.

32      A Financière Sernam és a Sernam Services esetében 2012. január 31‑én indult csődeljárás. Az Aster leányvállalat ellen 2012. február 3‑án felszámolási eljárás indult tevékenységei folytatásának ideiglenes engedélyezésével.

33      Mivel nem tűnt életszerűnek a Sernam csoport tevékenységének folyatására vonatkozó terv, a kijelölt felszámoló elkezdett jelölteket keresni a felvásárlásra.

5.     A megtámadott határozat meghozatalához vezető eljárásról

34      2005. június 24‑én az első panaszos (a továbbiakban: első panaszos) a Bizottságnál kifogásolta a „Sernam 2” határozat nem megfelelő alkalmazását.

35      2006. február 22‑én az első panaszos intézményi mulasztás megállapítása iránti keresetet nyújtott be a Bizottság ellen.

36      A 2006. április 10‑i és 2007. április 23‑i levelekben a második érdekelt fél (a továbbiakban: második panaszos) egy másik panaszt terjesztett a Bizottság elé.

37      A két panaszos lényegileg úgy ítélte meg, hogy a „Sernam 2” határozatot visszaélésszerűen hajtották végre.

38      2008. július 16‑i „Állami támogatások – Franciaország – Állami támogatás C 37/08. – A »Sernam 2« határozat végrehajtása – Felhívás észrevételek megtételére az [EUMSZ 108. cikk] (2) bekezdése szerint” című határozatával (HL 2009. C 4., 5. o.; a továbbiakban: az eljárást megindító határozat) a Bizottság megindította az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdésében előírt hivatalos vizsgálati eljárást.

39      2009. április 29‑én a Törvényszék megállapította, hogy az első panaszos által a Bizottság ellen indított intézményi mulasztás megállapítása iránti kereset okafogyottá vált (2009. április 29‑i HALTE kontra Bizottság végzés, T‑58/06, EU:T:2009:125).

40      2012. március 9‑én a Bizottság elfogadta az „Az SA.12522. (C 37/08.) számú Állami támogatás – Franciaország – A »Sernam 2« ügyben hozott határozat végrehajtása” című 2012/398/EU határozatot (HL L 195., 19. o.; a továbbiakban: megtámadott határozat). A határozatot 2012. március 10‑én továbbították a francia hatóságoknak. A francia hatóságok azt 2012. március 26‑án továbbították a felperesnek.

6.     A megtámadott határozat

41      Előzetesen a Bizottság kiemelte, hogy az eljárást a 659/1999 rendelet 16. cikke alapján indította, mivel a Bizottság szerint több jel utalt arra, hogy a Francia Köztársaság visszaélésszerűen alkalmazta a „Sernam 2” határozatban feltételekkel engedélyezett támogatást, méghozzá azt követően, hogy a korábban a „Sernam 1” határozatban szintén feltételekkel engedélyezett támogatást is visszaélésszerűen alkalmazta.

 A „Sernam 2” határozatban feltételekkel engedélyezett támogatás visszaélésszerű alkalmazásáról

42      A Bizottság úgy ítélte meg, hogy mivel a francia hatóságok megerősítették, hogy a „Sernam 2” határozat 3. cikkének (1) bekezdésében felsorolt feltételeket nem tartották tiszteletben, a Bizottságnak mindössze azt kell ellenőriznie, hogy a Francia Köztársaság eleget tett‑e a „Sernam 2” határozat 3. cikkének (2) bekezdésében foglalt feltételeknek.

43      A Bizottság úgy ítélte meg, hogy a „Sernam 2” határozat 3. cikkének (2) bekezdésében előírt számos feltétel nem teljesült.

44      Először, a Bizottság a megtámadott határozat 3.2.1. pontjában úgy vélte, hogy a tevékenységek átruházására nem 2005. június 30‑án került sor.

45      Másodszor, a Bizottság a megtámadott határozat 3.2.2. pontjában úgy ítélte meg, hogy mivel a vételár negatív volt, a tevékenységek átruházása nem minősül adásvételnek, és ugyanezen okból nem tartották tiszteletben a „Sernam 2” határozat 3. cikkének (2) bekezdését.

46      Harmadszor, a Bizottság a megtámadott határozat 3.2.3. pontjában úgy vélte, hogy a tevékenységek átruházása nem tekinthető eszközértékesítésnek, hanem a Sernam (eszközeinek és kötelezettségeinek) teljes körű átruházását jelentette, mivel egyrészt az átruházás két eleme az eszközök és kötelezettségek csoporton belüli átruházása, majd az azokat átvevő leányvállalat részvényeinek értékesítése (részvényügylet) volt (a megtámadott határozat (108)–(112) preambulumbekezdése), másrészt az átruházás nem az eszközökre korlátozódott, hanem a Sernam (eszközeinek és kötelezettségeinek) egészét érintette (a megtámadott határozat (113)–(116) preambulumbekezdése).

47      Negyedszer, a Bizottság a megtámadott határozat 3.2.4. pontjában úgy ítélte meg, hogy az átruházás nem korlátozódott a „Sernam 2” határozat elfogadásának időpontjában a Sernam tulajdonát képező eszközökre, hanem a nettó 57 millió euró összegű feltőkésítés az eszközök értékének olyan növelését jelentette, amelyet a „Sernam 2” határozat 3. cikkének (2) bekezdése nem engedett meg.

48      Ötödször, a Bizottság a megtámadott határozat 3.2.5. pontjában úgy ítélte meg, hogy a tevékenységek átruházására nem átlátható és nyílt eljárás útján került sor.

49      Hatodszor, a Bizottság a megtámadott határozat 3.2.6. pontjában úgy ítélte meg, hogy az eszközértékesítés végső célját nem tartották tiszteletben.

50      Következésképpen a Bizottság úgy tekintette, hogy a „Sernam 2” határozat 3. cikkét nem tartották tiszteletben, és ebből következően, hogy az 503 millió euró összegű támogatást visszaélésszerűen alkalmazták.

51      A Bizottság úgy vélte, hogy mivel a kedvezményezett a „Sernam 2” határozatot megsértve használta fel azt, az 503 millió euró összegű támogatás a „Sernam 2” határozat alapján nem egyeztethető össze a belső piaccal. Álláspontja szerint, mivel a Francia Köztársaság nem hivatkozott semmilyen, a támogatás összeegyeztethetőségét igazoló okra, a támogatás összeegyeztethetetlen, és azt a Financière Sernam, valamint leányvállalatai, többek között a Bizottság véleménye szerint a korábban a Sernam, majd a Sernam Xpress (ennek vagyona a 2011. június 30‑i egyetemes vagyonátruházást követően a Financière Sernam birtokába került) által folytatott, támogatásban részesült tevékenységet folytató Sernam Services és az Aster részére való rendelkezésre bocsátás időpontjától számított kamatokkal megnövelve vissza kell téríttetni.

 A 41 millió euró összegű támogatás visszatéríttetéséről

52      A Bizottság a megtámadott határozat (132)–(151) preambulumbekezdésében megvizsgálta, hogy a Francia Köztársaság szabályosan visszatéríttette‑e a „Sernam 2” határozatban összeegyeztethetetlennek nyilvánított 41 millió euró összegű támogatást, oly módon, hogy azt a Sernam felszámolásakor kötelezettségként elszámolták, valamint hogy a visszatéríttetésre vonatkozó uniós ítélkezési gyakorlatra figyelemmel helye van‑e az említett visszatéríttetés kiterjesztésének a Financière Sernamra és leányvállalataira, a Sernam Services‑re és az Asterre. A Bizottság különösen a 2003. május 8‑i Olaszország és SIM 2 Multimedia kontra Bizottság ítéletre (C‑399/00 és C‑328/99, EBHT, a továbbiakban: Seleco‑ítélet, EU:C:2003:252), a 2004. április 29‑i Németország kontra Bizottság ítéletre (C‑277/00, EBHT, a továbbiakban: SMI‑ítélet, EU:C:2004:238), valamint a 2005. október 19‑i CDA Datenträger Albrechts kontra Bizottság ítéletre (T‑324/00, EBHT, a továbbiakban: CDA‑ítélet, EU:T:2005:364) hivatkozott.

53      Először, a megtámadott határozat (144)–(148) preambulumbekezdésében a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a Sernam tevékenységeinek a Sernam Xpressre történő átruházása nyomán a Sernam Xpress megőrizte a nyújtott támogatások kedvezményéhez kapcsolódó versenyelőny tényleges élvezetét, mivel a két társaság között gazdasági folytonosság állt fenn, és a Sernamról a Sernam Xpressre történő átruházás a Sernamot kötő visszatérítési utasítás megkerülésének tekinthető.

54      Másodszor, a megtámadott határozat (149) preambulumbekezdésében a Bizottság emlékeztetett arra, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint a valamely jogellenes támogatásban részesülő társaság részvényeinek egy részvényes által harmadik fél részére történő értékesítése nem érinti a kedvezményezett társasággal szembeni visszatérítési kötelezettséget. Következésképpen a jelen esetben a 41 millió euró visszatérítésére irányuló kötelezettség a benne fennálló részesedések Financière Sernam részére való eladását követően is a Sernam Xpresst terhelte.

55      Harmadszor, a Bizottság a megtámadott határozat (150) preambulumbekezdésében úgy ítélte meg, hogy a Sernam Xpress és a Financière Sernam közötti 2011. június 30‑i egyesülés eredménye a 41 millió euró összegű támogatásban részesülés, és így a visszatérítési kötelezettség átruházását is eredményezte a Financière Sernamra, valamint leányvállalataira, köztük a Sernam és a Sernam Xpress tevékenységét folytató Sernam Services‑re és Asterre.

 A Sernam Xpress – la Financière Sernam javára nyújtott új támogatásokról

56      A Bizottság úgy ítélte meg, hogy a 2005. július 21‑i egyetértési megállapodás által előírt intézkedések új állami támogatásoknak minősülnek. Ezek az intézkedések a Sernam felperes általi, nettó 57 millió euró összegű feltőkésítése, a felperes két, Sernammal szemben fennálló, összesen 38,5 millió euró összegű követelésének elengedése, valamint a felperes által a Sernam Xpress – la Financière Sernam részére nyújtott négy garancia.

57      A Bizottság mindenekelőtt a megtámadott határozat (154)–(158) preambulumbekezdésében kifejtette azokat az indokokat, amelyek miatt úgy döntött, hogy nem alkalmazza a piacgazdasági magánbefektető kritériumát ezen intézkedések EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése alapján történő minősítésére.

58      Először, a Bizottság a megtámadott határozat (154) preambulumbekezdésében úgy ítélte meg, hogy a támogatás visszatéríttetése esetén nem helyénvaló a magánbefektető elvének alkalmazása.

59      Másodszor, a Bizottság a megtámadott határozat (155) preambulumbekezdésében úgy tekintette, hogy a „Sernam 2” határozat 3. cikkének (2) bekezdése az eszközértékesítést az említett határozat 3. cikke (1) bekezdésében előírt kompenzációs intézkedésekkel egyenértékűként határozta meg. Márpedig a nehéz helyzetben lévő vállalkozások megmentéséhez és szerkezetátalakításához nyújtott állami támogatásokról szóló közösségi iránymutatás (HL 2004. C 244., 2. o.; helyesbítés: HL 2011. C 122., 12. o.; a továbbiakban: megmentési és szerkezetátalakítási iránymutatás) 40. pontja értelmében valamely veszteséges tevékenység átruházása nem tekinthető kompenzációs intézkedésnek. A Bizottság kiemelte, hogy a negatív ár azt bizonyítja, hogy veszteséges tevékenység átruházásáról van szó, amely nem lehet egy kompenzációs intézkedéssel egyenértékű, valamint hogy a szóban forgó ügyben a negatív ár a vállalatnak nyújtott működési támogatás összegének felel meg, amely tehát természetéből adódóan nem alkalmas a versenytorzulások csökkentésére.

60      Az állami támogatásnak minősülést illetően a Bizottság a megtámadott határozat (159) preambulumbekezdésében úgy ítélte meg, hogy az intézkedéseket egy állami vállalat, a felperes forrásaiból biztosították. Mivel a felperes rendkívül szigorú állami felügyelet alatt álló közjogi szervezetnek (EPIC) minősül, az előny nyújtása szintén az államnak tulajdonítható. Mivel a Sernam Xpress és a Financière Sernam az Unión belül nyílt versenypiacként működő közúti szállítási ágazatban tevékenykedett, fennállt a veszélye, hogy az előny versenytorzulásokat eredményez és érinti a tagállamok közötti kereskedelmet. A Bizottság rámutatott arra, hogy nem kell megkülönböztetni a Sernam Xpress és a Financière Sernam javára biztosított előnyöket, mivel a két vállalat egyesült.

61      Mivel a Francia Köztársaság nem hivatkozott a támogatás belső piaccal való összeegyeztethetőségét igazoló okokra, noha ennek bizonyítása őt terhelte, a Bizottság mindebből azt a következtetést vonta le, hogy e támogatások összeegyeztethetetlenek a belső piaccal, és azok kamatokkal növelt összegét vissza kell téríttetni.

62      A megtámadott határozat rendelkező részének szövege a következő:

„1. cikk

(1) A [Francia Köztársaság] által a Sernam SCS (később [Sernam]) részére nyújtott és a Bizottság által a [»Sernam 2«] határozattal jóváhagyott, összesen 503 millió EUR összegű állami támogatásokkal visszaéltek. Ennélfogva azok nem egyeztethetők össze a belső piaccal. E támogatásokból a Sernam Xpress, valamint a Financière Sernam és leányvállalatai, a Sernam Services és az Aster is részesült.

(2) A [Francia Köztársaság] által a Sernam SCS részére nyújtott és a »Sernam 2« határozatban összeegyeztethetetlennek nyilvánított 41 millió EUR összegű állami támogatás előnyeit a Sernam Xpress, valamint a Financière Sernam és leányvállalatai, azaz a Sernam Services és az Aster is élvezte.

(3) A [Sernam] SNCF általi, 57 millió EUR összegű feltőkésítése, az SNCF [Sernammal] szemben fennálló 38,5 millió EUR összegű követeléseinek elengedése, valamint a [Sernam] tevékenységeinek a Financière Sernamra történő átruházásakor az SNCF által nyújtott garanciák – a vasutasoknak nyújtott garancia kivételével – a belső piaccal összeegyeztethetetlen támogatásnak minősülnek.

2. cikk

(1) [A Francia Köztársaság] köteles visszafizettetni a Financière Sernammal, valamint a Sernam Services és az Aster leányvállalatokkal az 1. cikkben említett támogatásokat.

(2) A visszafizettetendő összegek után a kedvezményezett rendelkezésére bocsátásuk napjától a tényleges visszafizettetésükig kamatot kell fizetni.

(3) A kamatokat a 2004. április 21‑i 794/2004/EK bizottsági rendelet V. fejezetével összhangban kamatos kamattal kell kiszámítani.

3. cikk

(1) Az 1. cikkben említett támogatás visszafizettetése azonnali és tényleges.

(2) [A Francia Köztársaság] biztosítja, hogy e határozatot az arról szóló értesítéstől számított négy hónapon belül végrehajtja.

(3) A végrehajtás keretében [a Francia Köztársaság] az SNCF által a [Sernam] felszámolása után visszafizettetett összegekkel a fent említett feltételek mellett számolhat.

4. cikk

(1) E határozat kihirdetésétől számított két hónapon belül [a Francia Köztársaság] a Bizottság rendelkezésére bocsátja az alábbi információkat:

a)      az egyes támogatás[i] intézkedések kedvezményezett rendelkezésére bocsátásának időpontja, a kedvezményezettel visszafizettetendő egyes támogatási intézkedések teljes összege (tőke és kamatok);

b)      az e határozat végrehajtása érdekében már meghozott és tervezett intézkedések részletes leírása;

c)      az azt igazoló dokumentumok, hogy a kedvezményezettet felszólították a támogatás visszafizetésére.

(2) [A Francia Köztársaság] az 1. cikkben említett támogatás maradéktalan visszafizettetéséig folyamatosan tájékoztatja a Bizottságot az e határozat végrehajtása érdekében hozott nemzeti intézkedésekről. A Bizottság egyszerű kérésére Franciaország haladéktalanul elküldi az e határozat alkalmazása érdekében már meghozott és tervezett intézkedésekre vonatkozó információkat. Ezenfelül részletes adatokat szolgáltat a kedvezményezett által már ténylegesen visszafizetett támogatási és kamatösszegekről.

5. cikk

Ennek a határozatnak a Francia Köztársaság a címzettje.”

7.     A megtámadott határozatot követő tényekről

63      A megtámadott határozat meghozatalát követően a francia hatóságok 2012. március 23‑án azt kérték a Bizottságtól, hogy erősítse meg, hogy az állami támogatások visszatérítésére irányuló, a Sernam csoport tekintetében a megtámadott határozat 2. cikkében előírt kötelezettség nem terjed ki (a felperes csoportjához tartozó) Geodis csoport és a BMV csoport társaságaira, amennyiben ezek a csődeljárás során átveszik a Sernam társaságok eszközeit.

64      Az SA. 34547. (2012/N.) számú állami támogatásról (Franciaország – A Sernam csoport eszközeinek átvétele a csődeljárás keretében) szóló, 2012. április 4‑i határozatában (a továbbiakban: „Sernam 4” határozat) a Bizottság megállapította, hogy nem áll fenn gazdasági folytonosság a Sernam csoport és utóbbi eszközeinek átvevői, a Geodis és a BMV között, valamint hogy nem indokolt a megtámadott határozatban megállapított jogellenes és összeegyeztethetetlen támogatások visszatéríttetését kiterjeszteni a Geodisra és a BMV‑re.

65      2012. április 13‑án bírósági felszámolás alá vonták a Financière Sernamot és a Sernam Services‑t. A Geodis ugyanezen a napon ajánlatot nyújtott be, és a tribunal de commerce de Nanterre (nanterre‑i kereskedelmi bíróság, Franciaország) kijelölte őt a Sernam csoport eszközei átvevőjének.

 Az eljárás és a felek kérelmei

66      A Törvényszék hivatalához 2012. június 4‑én benyújtott keresetlevelével a felperes megindította a jelen keresetet.

67      A Törvényszék Hivatalához 2012. október 18‑án benyújtott beadványával a Francia Köztársaság kérte, hogy a felperes kérelmeinek támogatása végett beavatkozhasson. 2012. november 26‑án hozott végzésével a Törvényszék hatodik tanácsának elnöke engedélyezte e beavatkozást. A Francia Köztársaság 2013. február 11‑én nyújtotta be a beavatkozási beadványát.

68      A Törvényszék Hivatalához 2013. február 14‑én benyújtott beadványával a felperes kérte, hogy csatoljanak új bizonyítékfelajánlást az iratokhoz. A hatodik tanács elnöke az új bizonyítékfelajánlást 2013. február 26‑án csatolta az iratokhoz. A Bizottság az új bizonyítékra 2013. március 14‑én tett észrevételt. A Francia Köztársaság jelezte, hogy nincs észrevétele.

69      Mivel módosult a Törvényszék tanácsainak összetétele, az előadó bírót a hetedik tanácsba osztották be, következésképpen a jelen ügyet 2013. szeptember 23‑án e tanács elé utalták.

70      A Törvényszék Hivatalához 2013. november 25‑én érkezett beadványában a Mory SA, a Mory Team és a Superga Invest kérte, hogy a jelen ügybe a Bizottság kérelmeinek támogatása végett beavatkozhasson.

71      A Törvényszék Hivatalához 2014. január 29‑én érkezett beadványában a felperes kérte eljárási iratai egyes elemeinek és részeinek bizalmas kezelését arra az esetre, ha kivételesen helyt adnának a beavatkozást kérők azon kérésének, hogy betekinthessenek valamennyi eljárási iratba. A felperes ennek érdekében benyújtotta a szóban forgó eljárási iratok nem bizalmas változatát.

72      2014. május 23‑án hozott végzésével a Törvényszék hetedik tanácsának elnöke a Törvényszék 1991. május 2‑i eljárási szabályzata 116. cikkének 6. §‑a alapján engedélyezte a Mory és a Mory Team beavatkozását, és elutasította a Superga Invest beavatkozási kérelmét. A felperes bizalmas kezelésre irányuló kérelméről az eljárás e szakaszában nem döntött.

73      2014. október 23‑i levelével, az 1991. május 2‑i eljárási szabályzat 64. cikke szerinti pervezető intézkedések keretében a Törvényszék írásbeli kérdéseket tett fel a felperesnek, a Bizottságnak és a Francia Köztársaságnak, felhíva azokat, hogy azokra írásban válaszoljanak, valamint felhívta a felperest és a Bizottságot bizonyos okiratok benyújtására. E felek e felhívásnak az előírt határidőn belül eleget tettek.

74      A Törvényszék Hivatalához 2014. november 17‑én benyújtott beadványával a felperes kérte, hogy csatoljanak egy második új bizonyítékfelajánlást az iratokhoz. A Törvényszék hetedik tanácsának elnöke az új bizonyítékfelajánlást 2014. november 21‑én csatolta az iratokhoz, felhíva a Bizottságot és a Francia Köztársaságot arra, hogy a tárgyaláson ismertessék az azzal kapcsolatos észrevételeiket.

75      A Törvényszék Hivatalához 2014. november 27‑én benyújtott levelében a felperes előterjesztette a Bizottság által benyújtott, a kérdésekre adott válaszokra vonatkozó észrevételeit. A Törvényszék hetedik tanácsának elnöke 2014. december 3‑i határozatával úgy döntött, hogy e levelet nem csatolja az iratokhoz.

76      A Törvényszék a 2015. február 12‑én tartott tárgyaláson meghallgatta a felek szóbeli előterjesztéseit és a Törvényszék kérdéseire adott válaszaikat.

77      A Francia Köztársaság által támogatott felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        semmisítse meg a megtámadott határozatot;

–        a Bizottságot kötelezze az eljárás költségének viselésére.

78      A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        nyilvánítsa a keresetet elfogadhatatlannak vagy – másodlagosan – megalapozatlannak;

–        a felperest kötelezze a költségek viselésére.

79      A Mory és a Mory Team azt kérik, hogy a Törvényszék utasítsa el a keresetet mint elfogadhatatlant vagy – másodlagosan – mint megalapozatlant.

 A jogkérdésről

80      A felperes hat jogalapra hivatkozik a megsemmisítés iránti kérelmének alátámasztására. Az első jogalap a védelemhez való jogának megsértésén alapul, amennyiben a Bizottság a megtámadott határozatban olyan állásfoglalást fogalmazott meg a magánbefektető kritériumának jelen ügyben való alkalmazhatatlanságát illetően, amely nem szerepelt az eljárást megindító határozatban. E tekintetben a Francia Köztársaság előadja, hogy az ő védelemhez való jogát is megsértették, ugyanezen indokok miatt. A második jogalap a bizalomvédelem elvének megsértésén alapul. A harmadik jogalap az észszerű határidő tiszteletben tartására irányuló kötelezettségnek és a jogbiztonság elvének megsértésére vonatkozik. A negyedik jogalap alapja a Bizottság téves jogalkalmazása és ténybeli tévedése, amennyiben úgy ítélte meg, hogy a Sernam eszközeinek együttes átruházása nem tartotta tiszteletben a „Sernam 2” határozat 3. cikkének (2) bekezdésében rögzített feltételeket. Az ötödik jogalap a Bizottság téves jogalkalmazásán alapul, mivel az úgy ítélte meg, hogy a „Sernam 2” határozatban összeegyeztethetetlennek nyilvánított 41 millió euró összegű állami támogatás visszatérítésére irányuló kötelezettség átszállt a Financière Sernamra és leányvállalataira. A hatodik jogalap a Bizottság téves jogalkalmazására vonatkozik, mivel az úgy ítélte meg, hogy a 2005. július 21‑i egyetértési megállapodás által előírt intézkedések új állami támogatásokat valósítottak meg a Sernam Xpress – la Financière Sernam javára.

81      A Törvényszék úgy ítéli meg, hogy először az utolsó három jogalapot kell megvizsgálni, majd az első három, az uniós jog általános elveinek megsértésére vonatkozó jogalapot, mivel az utóbbiak által felvetett számos kérdés a negyedik, ötödik és hatodik jogalap értékelésétől függ.

1.     A negyedik, a Bizottság téves jogalkalmazásán és ténybeli tévedésén alapuló jogalapról, amennyiben úgy ítélte meg, hogy a Sernam eszközeinek együttes átruházása nem tartotta tiszteletben a „Sernam 2” határozat 3. cikkének (2) bekezdésében rögzített feltételeket

82      A felperes negyedik jogalapja hat részre oszlik. Az első rész a Bizottság téves jogalkalmazásán és ténybeli tévedésén alapul, amennyiben a megtámadott határozat (97) és (98) preambulumbekezdésében úgy ítélte meg, hogy a Sernam eszközeinek együttes átruházása nem 2005. június 30‑án történt. A második rész a Bizottság téves jogalkalmazásán és ténybeli tévedésén alapul, amennyiben a megtámadott határozat (99)–(102) preambulumbekezdésében úgy ítélte meg, hogy a Sernam eszközeinek együttes átruházása negatív áron nem minősült adásvételnek. A harmadik rész a Bizottság téves jogalkalmazásán és ténybeli tévedésén alapul, amennyiben a megtámadott határozat (103)–(116) preambulumbekezdésében úgy ítélte meg, hogy az ügylet a Sernam „teljes körű” átruházását jelentette. A negyedik rész alapja a Bizottság téves jogalkalmazása, amennyiben a megtámadott határozat (117) preambulumbekezdésében úgy ítélte meg, hogy az átruházás nem korlátozódott a Sernam eszközeire, hanem magában foglalt további 59 millió eurót (nettó 57 millió eurót). Az ötödik rész a Bizottság téves jogalkalmazásán és ténybeli tévedésén alapul, amennyiben a megtámadott határozat (118) és (119) preambulumbekezdésében úgy ítélte meg, hogy a Sernam eszközeinek együttes átruházására nem átlátható és nyílt eljárás útján került sor. A hatodik rész a Bizottság téves jogalkalmazásán és ténybeli tévedésén alapul, amennyiben a megtámadott határozat (121)–(123) preambulumbekezdésében úgy ítélte meg, hogy nem tartották tiszteletben az eszközértékesítés célját.

83      A támogatások visszaélésszerű alkalmazása terén az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdésének, valamint a 659/1999 rendelet 1. cikke g) pontjának és ugyanezen rendelet 16. cikkének együttes olvasatából következik, hogy főszabály szerint a Bizottságnak kell bizonyítania, hogy a kedvezményezett visszaélésszerűen használta fel a korábbi határozattal engedélyezett támogatást. Ha ugyanis ezt nem bizonyítja, e támogatást úgy kell tekinteni, mint amelyre kiterjed a korábbi jóváhagyó határozat (2005. május 11‑i Saxonia Edelmetalle és ZEMAG kontra Bizottság ítélet, T‑111/01 és T‑133/01, EBHT, EU:T:2005:166, 86. pont).

 Az első, a Bizottság téves jogalkalmazásán és ténybeli tévedésén alapuló részről, amennyiben a megtámadott határozat (97) és (98) preambulumbekezdésében úgy ítélte meg, hogy a Sernam eszközeinek együttes átruházása nem 2005. június 30‑án történt

84      Először, a felperes azt kifogásolja, hogy a Bizottság a megtámadott határozat (98) preambulumbekezdésében elferdítette a „Sernam 2” határozat szövegét, amennyiben azt állította, hogy „a [Sernam] tevékenységeinek a Financière Sernamra történő átruházására – a »Sernam 2« határozatban előírt feltétellel ellentétben – nem került sor legkésőbb 2005. június 30‑ig”. Előadja, hogy a „Sernam 2” határozat 3. cikkének (2) bekezdése csak a szigorúan vett tevékenységek „értékesítését” említi, nem pedig az „átruházást”. Másodszor, a felperes azt kifogásolja, hogy a Bizottság a megtámadott határozat (97) preambulumbekezdésében úgy ítélte meg, hogy az, hogy az SNCF elnöke 2005. június 30‑án elfogadta a Financière Sernam kötelező ajánlatát, a francia jog szempontjából nem volt elegendő az adásvétel megkötéséhez. Előadja, hogy a francia jogban a dolgot és a vételárat illető megállapodás a vevő és az eladó között a jogi formától függetlenül lehetővé teszi visszavonhatatlan adásvételi aktus megkötését, még akkor is, ha a dolgot még nem adták át, és a vételárat még nem fizették ki.

85      A megtámadott határozat (97) és (98) preambulumbekezdésében a Bizottság kiemelte, hogy 2005. június 30‑án a felperes vezetése elvben fogadta el a Financière Sernam kötelező erejű ajánlatát. Megállapította, hogy az ügyletben érintett valamennyi felet kötő egyetértési megállapodást csak 2005. július 21‑én írták alá, valamint hogy különböző átruházási műveletek végrehajtására csak 2005. október 17‑én került sor. A Bizottság mindebből arra a következtetésre jut, hogy a Sernam tevékenységeinek a Financière Sernamra történő átruházására – a „Sernam 2” határozatban előírt feltétellel ellentétben – nem került sor legkésőbb 2005. június 30‑ig, és hogy ez már önmagában is elegendő ok annak megállapításához, hogy Franciaország visszaélt a „Sernam 2” határozatban feltételekkel engedélyezett támogatással.

86      Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint valamely uniós jogi rendelkezés értelmezéséhez nemcsak annak kifejezéseit kell figyelembe venni, hanem a szövegkörnyezetét is, és annak a szabályozásnak a célkitűzéseit is, amelynek az részét képezi (1983. november 17‑i Merck‑ítélet, 292/82, EBHT, EU:C:1983:335, 12. pont; 2013. február 21‑i RVS Levensverzekeringen ítélet C‑243/11, EBHT, EU:C:2013:85, 23. pont).

87      Az ítélkezési gyakorlatból az is kitűnik, hogy valamely jogi aktus rendelkező része elválaszthatatlan annak indokolásától, abban az értelemben, hogy a jogi aktust szükség esetén az elfogadásához vezető okok figyelembevételével kell értelmezni (1997. május 15‑i TWD kontra Bizottság ítélet, C‑355/95 P, EBHT, EU:C:1997:241, 21. pont).

88      A felperes első érvét illetően, amely szerint a Bizottság elferdítette a „Sernam 2” határozat szövegét, rá kell mutatni arra, hogy a „Sernam 2” határozat 3. cikkének (2) bekezdése arra az esetre vonatkozik, ha „mostantól fogva 2005. június 30‑ig a Sernam egyben […] értékesíti az aktíváit”.

89      A „Sernam 2” határozat (217) preambulumbekezdése rögzíti, hogy „[e]zzel szemben, ha a Sernamnak »egyben« kellene értékesítenie az aktíváit, a Bizottság emlékeztet arra, hogy a társaság átszervezésével kapcsolatban [a 3. cikk (1) bekezdésében említett két feltétel] nem érvényes, tekintve, hogy a Sernam már nem a jelenlegi cégforma szerint működik, és a piaci részesedések felszabadulnak a független átvevő számára (aki a Sernam aktíváival ténylegesen végezheti annak tevékenységeit)”.

90      Következésképpen, ahogyan azt a Bizottság hangsúlyozza, a jelen ügyben az annak értékelése céljából figyelembe veendő időpont, hogy az adásvételre szükségszerűen sor került‑e, az eszközök tényleges átadásának időpontja, mivel a „Sernam 2” határozat 3. cikkének (2) bekezdésében hivatkozott cél, a határozat (217) preambulumbekezdésének fényében értelmezve, az volt, hogy arra kötelezzék a Sernamot, hogy mondjon le minden eszközéről és szabadítsa fel piaci részesedését. A „Sernam 2” határozat 3. cikke (2) bekezdésének ellentétes és formalista értelmezése megbénítaná annak hatályosulását azzal a kockázattal, hogy az eszközök tényleges átadása jóval azutánra halasztódna, hogy a szó jogi értelmében megkötötték az „adásvételt”.

91      Ennélfogva tehát elegendő azt megállapítani, hogy a Bizottság megalapozottan állapította meg, hogy a különböző átadási műveletekre csak 2005. október 17‑én, az úgynevezett „closing” napon került sor, és hogy ebből következően a „Sernam 2” határozat 3. cikkének (2) bekezdésében megállapított 2005. június 30‑i határidőt nem tartották tiszteletben.

92      Következésképpen meg kell állapítani, hogy a felperes második, az „adásvétel” francia jog szerinti megkötésének pontos időpontjára vonatkozó érve hatástalan.

93      Ennélfogva a negyedik jogalap első részét el kell utasítani.

 A második, a Bizottság téves jogalkalmazásán és ténybeli tévedésén alapuló részről, amennyiben a megtámadott határozat (99)–(102) preambulumbekezdésében úgy ítélte meg, hogy a Sernam eszközeinek együttes átruházása negatív áron nem minősült adásvételnek

94      A Francia Köztársaság által támogatott felperes lényegileg azt adja elő, hogy a Bizottság tévesen alkalmazta a jogot és ténybelileg tévedett, amikor a megtámadott határozat (99)–(102) preambulumbekezdésében úgy ítélte meg, hogy megsértették a „Sernam 2” határozat 3. cikkének (2) bekezdését, mivel a felperes és a Financière Sernam között kötött szerződés nem minősült adásvételnek, mert az ár negatív volt.

95      A megtámadott határozat felperes által szintén kifogásolt (124) preambulumbekezdése egy másik kérdést érint, mint amelyre az említett határozat (99)–(102) preambulumbekezdése utal, mivel az az ügylet két szakaszra bontására (a Sernam apportja a Sernam Xpressbe, amelyet a Sernam Xpress társasági részesedéseinek a Financière Sernamra ruházása követ), valamint arra a tényre vonatkozik, hogy a Bizottság lényegileg elutasította annak elfogadását, hogy e különböző műveleteket összességükben véve a Sernam „eszközeinek egyben való” adásvételével egyenértékűnek tekintse. Mivel a (124) preambulumbekezdés hasonló érveket vet fel, mint amelyek a megtámadott határozat (108)–(112) preambulumbekezdését érintik, a Törvényszék úgy ítéli meg, hogy a felperes e különböző preambulumbekezdésekkel szemben hivatkozott érveit együttesen kell megvizsgálni a jelen jogalap harmadik részével összefüggésben (lásd a lenti 140–149. pontot).

96      A megtámadott határozat (99) és (100) preambulumbekezdésében a Bizottság úgy ítélte meg, hogy az „adásvétel” javak tulajdonjogának a vételár megfizetése ellenében történő átruházása, e vételárnak pedig pozitívnak kell lennie, az az ügylet pedig, amelynek során az adott jószág vagy javak tulajdonjogát átruházni kívánó személy pénzt ajánl a javakat átvevő személynek, nem adásvétel, hanem más jellegű szerződés. A megtámadott határozat (101) preambulumbekezdésében a Bizottság úgy ítélte meg, hogy ebben az esetben a felperes 59 millió eurót, azaz a Sernam feltőkésítése során 57 millió eurót, a Sernam Xpress feltőkésítése során pedig 2 millió eurót fizetett, és különféle garanciákat nyújtott a Financière Sernam részére. Úgy tekintette, hogy a Financière Sernam által a felperes és a Sernam javára kifizetett 2 millió euró kiegyenlítette a Sernam Xpress feltőkésítését, az ügylet további elemeit azonban nem. A Bizottság ennek alapján a megtámadott határozat (102) preambulumbekezdésében megállapította, hogy a felperes és a Financière Sernam között megkötött szerződés nem minősül adásvételi szerződésnek, valamint hogy ugyanezen okból nem teljesült a „Sernam 2” határozat 3. cikkének (2) bekezdése.

97      E tekintetben a Francia Köztársaság által támogatott felperes lényegileg három érvre hivatkozik.

98      Először, előadja, hogy az „adásvétel” generikus fogalmának használata a „Sernam 2” határozatban közömbös volt a megkötött szerződés típusa szempontjából, mivel az ügylet a várt hatással járt, vagyis a Sernam eszközei tulajdonjogának együttes átruházásával a felperestől független harmadik személyre. Másodszor, előadja, hogy a francia jog megkötései, így a negatív áron történő adásvétel tilalma, kötelezték arra, hogy úgy alakítsa ki az ügyletet, ahogyan tette, és hogy előzetesen feltőkésítse a Sernamot, azzal, hogy ugyanakkor a negatív ár mindazonáltal piaci ár, ami a „Sernam 2” határozat 3. cikkének (2) bekezdésében előírt egyedüli feltétel. Harmadszor, a felperes és a Francia Köztársaság olyan precedensekre hivatkoznak, amelyek bemutatják, hogy a Bizottság határozathozatali gyakorlatában elfogadta eszközök vagy részvények negatív áron történő átruházása „adásvételnek” minősítését.

99      A Bizottság vitatja ezeket az érveket, és először, úgy ítéli meg, hogy a felperes hallgatólagosan elismeri, hogy az ügylet nem a francia code civil (polgári törvénykönyv) 1582. cikke értelmében vett adásvétel, mivel műveleteket végzett annak érdekében, hogy megkerülje a negatív áron történő adásvétel tilalmát a francia jogban. Másodszor, úgy ítéli meg, hogy a tevékenységek negatív áron történő átruházásának nem ugyanaz a gazdasági hatása, mint az eszközök pozitív áron történő adásvételének, mivel az első esetben egy gazdasági szereplőnek azért fizetnek, hogy tartson életben egy olyan tevékenységet és egy olyan vállalkozást, amelyek egyébként szükségképpen megszűnnének, míg a másik esetben egy valós, pozitív értékkel rendelkező vagyontárgyat ruháznak át annak érdekében, hogy azt gazdasági szempontból racionális módon aknázzák ki. E körülmény alapvető fontosságú, különösen a támogatások szabályozásának követelményeire és a „Sernam 2” határozat céljára figyelemmel. Harmadszor, a Bizottság emlékeztet arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a Bizottság más ügyeket érintő határozathozatali gyakorlata nem érintheti a megtámadott határozat érvényességét, amelyet kizárólag a Szerződés objektív szabályai alapján kell megítélni. Ezt követően lényegileg kifejti, hogy a Francia Köztársaság és a felperes által hivatkozott határozatok nem alkalmazhatók a jelen ügyben, többek között azért, mert későbbiek, mint az ügylet teljesítése, valamint mert részvények adásvételéről volt szó, míg a jelen ügyben választott forgatókönyv eszközök eladása volt.

100    Először, meg kell jegyezni, hogy a „Sernam 2” határozat 3. cikke (2) bekezdésének betű szerinti értelmezése alapján „az eszközök egyben eladását” írták elő, és az árral kapcsolatos egyetlen követelmény az átlátható és nyílt eljárásban megjelenő piaci ár volt.

101    Ahogyan az a fenti 86. pontból kitűnik, a „Sernam 2” határozat értelmezésénél nemcsak annak kifejezéseit kell figyelembe venni, hanem a szövegkörnyezetét is, és annak a gazdasági szabályozásnak a célkitűzéseit is, amelynek az részét képezi.

102    Következésképpen a Bizottság nem hivatkozhat kizárólag jogi fogalmakra vagy formákra annak érdekében, hogy abból arra következtessen, hogy az egyik határozatában a szerkezetátalakítási támogatások vonatkozásában előírt összeegyeztethetőségi feltételeket nem tartották tiszteletben. Ezenfelül rá kell mutatni arra, hogy az adásvétel jogi fogalma minden tagállam jogának saját fogalma.

103    A felperes tehát megalapozottan hangsúlyozza, hogy az állami támogatások joga nem azzal foglalkozik, hogy az ügyletek milyen jogi formát ölthetnek, hanem azok valós gazdasági tartalmával.

104    Következésképpen el kell utasítani a Bizottságnak a francia jogra alapított formalista érveit.

105    Másodszor, meg kell állapítani, hogy a felperes meggyőzően hivatkozik arra, hogy az adásvételt megelőző feltőkésítés olyan eszköz, amely lehetővé teszi, hogy elkerüljék az adásvételi szerződésben a negatív ár kikötésére vonatkozóan a francia jogban fennálló tilalmat.

106    Azt a kérdést, hogy a jelen ügyben milyen gazdasági hatással jár ez a negatív áron történő adásvétel, a jelen jogalap harmadik és hatodik részével összefüggésben vizsgáljuk meg.

107    Harmadszor, hangsúlyozni kell, hogy a felperes és a Francia Köztársaság által hivatkozott határozatok annak lehetőségét illusztrálják, hogy el lehet adni vállalkozások részvényeit „negatív áron”, vagyis a vevő későbbi feltőkésítései ellenében (lásd többek között a Combus AS javára nyújtott szerkezetátalakítási támogatásról szóló, 2009. július 13‑i határozatot és az Austrian Airlines javára nyújtott intézkedések kapcsán a C 6/09. [korábbi N 663/08.] számú állami támogatásról szóló, 2009. augusztus 28‑i határozatot).

108    Ennélfogva meg kell állapítani, hogy téves az a Bizottság által a megtámadott határozat (99)–(102) preambulumbekezdésében követett okfejtés, amely szerint, mivel az átadási ár negatív, nem került sor adásvételre, és ugyanezen okból nem tartották tiszteletben a „Sernam 2” határozat 3. cikkének (2) bekezdését.

109    Ennélfogva a negyedik jogalap második részének helyt kell adni.

 A harmadik, a Bizottság téves jogalkalmazásán és ténybeli tévedésén alapuló részről, amennyiben a megtámadott határozat (103)–(116) preambulumbekezdésében úgy ítélte meg, hogy az ügylet a Sernam „teljes körű” (eszközök és kötelezettségek) átruházását jelentette

110    A felperes a harmadik rész alátámasztása érdekében két kifogásra hivatkozik. Először, azt kifogásolja, hogy a Bizottság a megtámadott határozat (103) és (113)–(116) preambulumbekezdésében úgy ítélte meg, hogy az általa végzett átruházás nem az eszközökre korlátozódott, hanem a Sernam (eszközeinek és kötelezettségeinek) egészét érintette, valamint hogy ugyanezen ok miatt nem tartották tiszteletben a „Sernam 2” határozat 3. cikkének (2) bekezdésében előírt, a Sernam eszközeinek együttes eladására vonatkozó feltételt. Másodszor, lényegileg azt kifogásolja, hogy a Bizottság a megtámadott határozat (108)–(112) és (124) preambulumbekezdésében mesterségesen választotta szét a Sernam eszközeinek együttes eladását két külön ügyletre – egy első, a Sernam eszközeinek a Sernam Xpressbe való apportálásából álló ügyletre, és egy második, a Sernam Xpress részvényeinek a Financière Sernam részére való eladásából álló ügyletre –, noha valójában egységes, teljesen egyidejű és elválaszthatatlan ügyletről volt szó, amelyet egyetlen „eszmei pillanatban” ugyanazon aktus valósított meg, és amely egyetlen azonos célra irányult, mégpedig a Sernam eszközeinek együttes eladására a Financière Sernam részére.

 Az első, arra alapított kifogásról, hogy a Bizottság a megtámadott határozat (103) és (113)–(116) preambulumbekezdésében tévesen ítélte meg úgy, hogy a felperes által végzett átruházás nem az eszközökre korlátozódott, hanem a Sernam (eszközeinek és kötelezettségeinek) egészét érintette

111    A felperes lényegileg három érvet terjeszt elő. Először, úgy ítéli meg, hogy a Bizottság tévesen értelmezte a „Sernam 2” határozat 3. cikkének (2) bekezdését, amikor a megtámadott határozat (103) preambulumbekezdésében feltételezte, hogy az eszközök adásvétele kizárólag a Sernam eszközeinek összességére vonatkozhat, a kötelezettségek kizárásával. Másodszor, a nemzeti jog kötöttségeire hivatkozik annak kifejtése érdekében, hogy kénytelen volt egyes kötelezettségeket, mégpedig a működési kötelezettségeket is idekapcsolni, kizárólag azért, hogy ne lehessen gyakorolni a hitelezőket a francia jog alapján megillető kifogásolási jogot. Harmadszor, a felperes előadja, hogy a Bizottságnak a megtámadott határozat (116) preambulumbekezdésében szereplő állításával ellentétben az átruházás nem a Sernam (eszközeinek és kötelezettségeinek) teljes körű átruházására vonatkozott, amit a megtámadott határozat azon ellentmondásos részei is megerősítenek, amelyek az átruházás pontos tárgyának körülhatárolására vonatkoznak.

–       Az első érvről, amely szerint a Bizottság tévesen értelmezte a „Sernam 2” határozat 3. cikkének (2) bekezdését, amikor feltételezte, hogy az eszközök adásvétele kizárólag a Sernam eszközeinek összességére vonatkozhat, a kötelezettségek kizárásával

112    Először, a felperes előadja, hogy az eszközök együttes eladásának fogalma fogalmilag azt igényli, hogy az adásvétel a Sernam eszközeinek összességét érintse, és hogy azokat „egyben” adják el, vagyis az összeset egy és ugyanazon vevőnek, ugyanakkor arra nem terjed ki, hogy ezen eszközöket szükségképpen egyedül adják el.

113    A megtámadott határozat (103) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy „[m]ég ha a [Sernam] tevékenységeinek a Financière Sernamra történő átruházását [helyesen: átruházása] adásvételnek is tekintendő, a »Sernam 2« határozat 3. cikkének (2) bekezdése csak akkor teljesülne, ha ez az adásvétel kizárólag az eszközöket és nem a [Sernam] (eszközeinek és kötelezettségeinek) egészét érintené”, valamint hogy „[e]z a »Sernam 2« határozat (217) preambulumbekezdéséből következik”. A megtámadott határozat (113) preambulumbekezdésében a Bizottság azt is kifejtette, hogy „[a] »Sernam 2« határozat (217) preambulumbekezdése megkülönbözteti egyrészről az eszközök értékesítését és másrészről a [Sernam] (eszközeinek és kötelezettségeinek) teljes körű értékesítését”.

114    A fenti 87. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat szerint valamely jogi aktus rendelkező része elválaszthatatlan annak indokolásától, abban az értelemben, hogy a jogi aktust szükség esetén az elfogadásához vezető okok figyelembevételével kell értelmezni.

115    A „Sernam 2” határozat 3. cikkének két alternatív bekezdése a következőképpen szól:

„(1) A (2) bekezdésre is figyelemmel a következő feltételeket kell teljesíteni:

a)      A Sernam csak a vasúton történő, expressz zárt tehervonat (»TBE«) koncepciójú kézbesítési tevékenységeit fejlesztheti. […]

b)      Ezzel szemben a Sernamnak az e határozat kihirdetésének napjától számított két éven belül teljes egészében egy vagy több, jogilag és gazdaságilag az SNCF‑től független és nyílt, átlátható és megkülönbözetéstől mentes eljárásban kiválasztott vállalat közúti fuvarozási eszközeivel és szolgáltatásaival kell felváltania a saját közúti fuvarozási eszközeit és szolgáltatásait. […]

(2) Amennyiben mostantól fogva 2005. június 30‑ig a Sernam egyben, piaci áron, átlátható és nyílt eljárásban értékesíti az aktíváit az SNCF‑fel jogi kapcsolatban nem lévő társaságnak, az (1) bekezdés feltételei nem alkalmazandók.”

116    A „Sernam 2” határozat (217) preambulumbekezdése a következőképpen szól:

„A Bizottság arra is emlékeztet, hogy a Sernam egészének (aktíváinak és passzíváinak) a francia hatóságok által tervezett értékesítése esetén a határozat feltételeit (a Sernam közúti tevékenységének átadása más vállalatoknak és a Sernam tevékenységének diverzifikálása a vasúti teherszállítás felé) minden esetben alkalmazni kell. Ezzel szemben, ha a Sernamnak »egyben« kellene értékesítenie az aktíváit, a Bizottság emlékeztet arra, hogy a társaság átszervezésével kapcsolatban fent említett két feltétel nem érvényes, tekintve, hogy a Sernam már nem a jelenlegi cégforma szerint működik, és a piaci részesedések felszabadulnak a független átvevő számára (aki a Sernam aktíváival ténylegesen végezheti annak tevékenységeit).”

117    E szövegezésből az következik, hogy a „Sernam 2” határozat egyértelműen szembeállítja a „Sernam (eszközei és kötelezettségei) egészének eladását” és a Sernam „eszközeinek egyben való eladását”.

118    Következésképpen a Bizottság megalapozottan vélte úgy, hogy az eszközök együttes eladásának a „Sernam 2” határozat (217) preambulumbekezdése fényében értelmezett 3. cikkének (2) bekezdése értelmében kizárólag az eszközökre kellett vonatkoznia, a kötelezettségek kizárásával.

119    E rendelkezés ellentétes értelmezése egyenértékű lenne azzal, hogy tagadjuk a fennálló különbséget a „Sernam 2” határozat 3. cikkének (1) és (2) bekezdésében szereplő két alternatíva (és az említett határozat (217) preambulumbekezdésében felvázolt két értékesítési forgatókönyv) között. Rá kell ugyanis mutatni arra, hogy amennyiben az eszközök együttes eladását úgy kellene értelmezni, hogy az kiterjed a kötelezettségekre is, úgy illogikussá és következetlenné válna az eltérő feltételek kapcsolása a „Sernam 2” határozat 3. cikkének (1) és (2) bekezdéséhez.

120    Másodszor, a felperes előadja, hogy amennyiben az eszközök együttes eladásával szembe kellene állítani egy ügyletet, az az eszközök külön‑külön történő eladása lenne, nem pedig a Sernam (eszközei és kötelezettségei) összességének eladása, ahogyan maga a Bizottság is állította az SMI‑ítélet, fenti 52. pont (EU:C:2004:238, 68. és 70. pont), valamint a CDA‑ítélet, fenti 52. pont (EU:T:2005:364, 73. pont), alapjául szolgáló ügyekben.

121    Ezt az érvet el kell utasítani, mivel a Bizottság más ügyeket érintő határozathozatali gyakorlata nem érintheti a megtámadott határozat érvényességét, amelyet kizárólag a Szerződés objektív szabályai alapján kell megítélni (2010. május 20‑i Todaro Nunziatina & C. ítélet, C‑138/09, EBHT, EU:C:2010:291, 21. pont).

122    A jelen ügyben a „Sernam 2” határozatot saját indokolása, nem pedig a Bizottság más ügyekben képviselt álláspontja alapján kell értelmezni. Márpedig meg kell állapítani, hogy az eszközök együttes eladása és az eszközök külön‑külön történő eladása közötti szembeállítás sehol nem található meg a „Sernam 2” határozatban.

123    Harmadszor, a felperes előadja, hogy ha ez lett volna a szándéka, akkor a Bizottságnak kifejezetten ki kellett volna mondania a „Sernam 2” határozatban, hogy az eszközök együttes eladásából ki vannak zárva a kötelezettségek, és e tekintetben a tárgyalás során utalt a „lengyel hajógyárak” ügyben hozott határozatokban szereplő álláspontokra, amelyek részletesebbek voltak az előírt feltételeket illetően – e tekintetben többek között hivatkozott a Lengyelország által a Stocznia Szczecińska javára nyújtott C 19/05. (korábbi N 203/05.) számú állami támogatásról szóló, 2008. november 6‑i bizottsági határozat (HL 2010. L 5., 1. o.) (349), (350) és (354) preambulumbekezdésére, valamint a Lengyelország által a Stocznia Gdynia javára nyújtott C 17/05. (korábbi N 194/05. és PL 34/04.) számú állami támogatásról szóló, 2008. november 6‑i bizottsági határozat (HL 2010. L 33., 1. o.) (401)–(410) preambulumbekezdésére.

124    Márpedig azon kívül, hogy a „Sernam 2” határozat jogerős, és jogorvoslattal nem lehet megtámadni, (217) preambulumbekezdéséből az is kitűnik, hogy a „Sernam 2” határozat kellően egyértelmű volt azzal kapcsolatban, hogy az eszközök együttes értékesítéséből ki vannak zárva a kötelezettségek, mivel szembeállította a Sernam (eszközei és kötelezettségei) egészének eladásához kapcsolódó feltételeket a Sernam eszközei együttes eladásához kapcsolódó feltételekkel. Mindenesetre, mivel a Bizottság köteles minden egyes ügy sajátos körülményeinek egyedi elemzésére, nem kötik más határozatok, különösen nem korábbi határozatok.

125    Következésképpen az első érvet el kell utasítani.

–       A második érvről, amely szerint a nemzeti jog kötöttségei kötelezték a felperest arra, hogy egyes kötelezettségeket a Sernam eszközeihez kapcsoljon (a pénzügyi kötelezettségek kivételével)

126    A felperes előadja, hogy abból az egyetlen célból volt kénytelen az üzemeltetési kötelezettségeket hozzákapcsolni a Sernam eszközeihez, hogy ne lehessen gyakorolni a francia jog által a hitelezők számára biztosított kifogásolási jogot. Előadja, hogy a francia jog lehetővé teszi a hitelezők számára, hogy kifogást emeljenek az apportügyletekkel vagy az átruházási ügyletekkel szemben, valamint hogy elérjék vagy a hiteleik azonnali visszafizetését, vagy a garanciák biztosítását. Ezenfelül későbbi kollektív eljárás megindítása esetén a hitelezők kifogást emelhetnek az adósuk vagyonát csökkentő olyan aktusok ellen, amelyekre legfeljebb 18 hónappal a kollektív eljárás megindítását megelőzően került sor. Ilyen módon, a felperes szerint, ha csak a Sernam eszközeit értékesítették volna, akkor a Sernam hitelezői egy olyan társaság hitelezőivé váltak volna, amelynek nincs semmilyen eszköze, és nagyon súlyosan el van adósodva, ebből következően pedig nagy valószínűséggel kifogással éltek volna kizárólag a Sernam eszközeinek együttes értékesítésével szemben, vagy pedig, ha el is fogadták volna kizárólag az eszközök átruházását, akkor is bizonyosan kifogásolták volna az ezt követően elinduló felszámolási eljárás során. Ebből a felperes szerint az következett volna, hogy a működési kötelezettségeket kapcsolták volna ide annak érdekében, hogy lehetővé tegyék a Sernam eszközeinek átruházását.

127    E tekintetben, azon kívül, hogy a felperes nem bizonyítja, hogy kizárólag az eszközök értékesítése megfosztotta a hitelezőket minden visszafizetési lehetőségtől, amennyiben ennek az eladásnak rendes esetben bevételeket kellett volna eredményeznie a Sernam számára, rá kell mutatni arra, hogy az ilyen jellegű, a nemzeti jog sajátosságaira alapított érvelés azon a téves előfeltevésen alapul, amely szerint a Bizottság azt írta elő, hogy tiszteletben kell tartani a „Sernam 2” határozat 3. cikkének (2) bekezdésében szereplő feltételeket, holott fennállt a választási lehetőség ugyanezen határozat 3. cikkének két bekezdése között.

128    Ahogyan azt a Bizottság hangsúlyozza védekezésében, ha a felperes és a tagállam nehézségekkel szembesülne a „Sernam 2” határozat 3. cikke (2) bekezdésének végrehajtása során gyakorlati akadályok vagy a nemzeti jogban felmerült akadályok miatt, akkor több választási lehetőségük lenne, így alkalmazhatnák a „Sernam 2” határozat 3. cikkének (1) bekezdésében előírt feltételeket, a Bizottsághoz fordulhatnának, hogy tájékoztassák ezekről a nehézségekről, és megvitassák e feltétel esetleges módosítását a megmentési és szerkezetátalakítási iránymutatásnak megfelelően, illetve eljárhatnának a jogellenes összeegyeztethetetlen támogatások visszatérítése érdekében, szükség esetén a Sernam felszámolása mellett.

129    Következésképpen a felperes a jelen ügyben nem hivatkozhat a nemzeti jogban fennálló kötöttségekre az általa választott feltétel kijátszásának igazolása érdekében.

130    Ennélfogva a második érvet el kell utasítani.

–       A harmadik érvről, amely szerint az átruházás nem a Sernam (eszközeinek és kötelezettségeinek) „teljes körű” átruházására vonatkozott

131    Először, a felperes előadja, hogy ellentétben a Bizottságnak a megtámadott határozat (116) preambulumbekezdésében szereplő állításával, az átruházás nem a Sernam (eszközeinek és kötelezettségeinek) „teljes körére” vonatkozott, mivel a pénzügyi kötelezettségeket és a „Sernam 2” határozatban összeegyeztethetetlennek nyilvánított 41 millió eurós támogatás visszafizetésére irányuló kötelezettség összegét nem ruházták át a Financière Sernamra. Másodszor, a felperes kiemeli a megtámadott határozatnak az átruházás tárgyának pontos körülhatárolására vonatkozó, ellentmondásos részeit, így: a határozat 3.2.3.2. pontjában és (113) preambulumbekezdésében „(eszközeinek és kötelezettségeinek) egészét”, ugyanezen határozat (114) preambulumbekezdésében „[a Sernam] eszközei és kötelezettségei összességéhez […] az alábbiak kivételével”, a megtámadott határozat (115) preambulumbekezdésében „eszközeit és kötelezettségeit”, a megtámadott határozat (116) preambulumbekezdésében pedig „a [Sernam] (eszközeinek és kötelezettségeinek) – néhány kivételtől eltekintve – teljes körű átruházást” kifejezés szerepel.

132    A Bizottság a megtámadott határozat (114) és (115) preambulumbekezdésében a következőket jelentette ki:

„[A] Financière Sernam a Sernam Xpress felvásárlásával a [Sernam] meglévő eszközei és kötelezettségei összességéhez hozzájutott, az alábbiak kivételével: egyrészről az eszközök értéke a [Sernam] javára kifizetett 57 millió EUR összegű, illetve a Sernam Xpress javára kifizetett 2 millió EUR összegű tőkeinjekcióval növekedett […], és másrészről a kötelezettségek értéke a [Sernam] által az SNCF‑től felvett tagi kölcsön, az »IBM – GPS« szerződéstől való elállásból fakadó kötelezettség, valamint a 41 millió EUR összeegyeztethetetlen támogatás visszafizetésére vonatkozó kötelezettség összegével csökkent.

E kisebb kiigazítások ellenére is egyértelmű azonban, hogy a [Sernam] eszközeit és kötelezettségeit valóban átruházták először a Sernam Xpressre, majd a Financière Sernamra.”

133    A Bizottság ebből a megtámadott határozat (116) preambulumbekezdésében azt a következtetést vonta le, hogy „[a] tevékenységek átruházása tehát nem minősül eszközértékesítésnek, hanem a [Sernam] (eszközeinek és kötelezettségeinek) – néhány kivételtől eltekintve – teljes körű átruházását jelenti”, valamint hogy „[k]övetkezésképpen ez is azt támasztja alá, hogy a »Sernam 2« határozat 3. cikkének (2) bekezdésében felsorolt feltételeket nem tartották tiszteletben”.

134    Először, rá kell mutatni arra, hogy a felperes nem vitatja, hogy az apport keretében a Sernam eszközeinek teljes köréhez kapcsolta annak szinte minden kötelezettségét, egyes (összesen 38,5 millió euró összegű) pénzügyi kötelezettségek és a „Sernam 2” határozat által jogellenesnek és összeegyeztethetetlennek nyilvánított 41 millió euró összegű állami támogatás visszatérítésére irányuló kötelezettség kivételével.

135    Ez tűnik az iratok összességéből is. A 2005. július 21‑i egyetértési megállapodás ugyanis azt írta elő, hogy a Sernamnak a Sernam Xpressbe kell apportálnia a „Sernam eszközeinek és kötelezettségeinek teljes körét, [a pénzügyi kötelezettségek] kivételével”. A 2005. szeptember 14‑i részleges eszközapportról szóló szerződésből is kitűnik, hogy többek között ide kapcsoltak (a legjelentősebb kötelezettségeket illetően) egy ebből következő negatív megszerzési értéket (badwill) (az üzleti érték negatív), a közbenső veszteségekre képzett tartalékokat, az üzemeltetési adósságokat, a vegyes adósságokat, valamint a részesedéssel kapcsolatos adósságokat. A commission des participations et des transferts (részesedésekért és átruházásokért felelős bizottság) 2005. július 22‑i 2005‑AC 2. sz. hozzájárulása a Sernam eszközeinek a felperes részéről a magánszektorra ruházásához szintén arra hivatkozik, hogy a felperes úgy döntött, hogy „együttesen ruházza át a társaság üzemeltetési eszközeit és kötelezettségeit”. Ezenkívül az X bank jelentése egyértelműen rögzíti, hogy „[a] gyakorlatban az [á]truházott [t]ársaság a [Sernam] eszközeinek és kötelezettségeinek teljes körével fog rendelkezni (beleértve valamennyi leányvállalatot és a márkát is), a pénzügyi kötelezettségek kivételével”.

136    Másodszor, ellentétben a felperes állításával, a pénzügyi kötelezettségek és a 41 millió euró összegű jogellenes és összeegyeztethetetlen támogatás visszafizetésére irányuló kötelezettség nem alkalmas azon következtetés megkérdőjelezésére, amely szerint nem tartották tiszteletben a „Sernam 2” határozat 3. cikkének (2) bekezdését, mivel a fenti 118. pontból kitűnik, hogy pusztán az, hogy nem szorítkoztak kizárólag a Sernam eszközeinek eladására, és hozzájuk kapcsolták a kötelezettségek többségét, elegendő e rendelkezés megsértéséhez. E tekintetben rá kell mutatni arra, hogy a megtámadott határozat felperes által kiemelt szövegezési változatai az említett határozat (114), (115), illetve (116) preambulumbekezdésében koherensek maradnak, és nem érintik a megtámadott határozat érvényességét.

137    A Bizottság tehát nem alkalmazta tévesen a jogot és nem követett el ténybeli tévedést a ügylet tárgyát illetően, amikor a megtámadott határozat (116) preambulumbekezdésében azt állította, hogy a tevékenységek átruházása tehát nem minősül eszközértékesítésnek, hanem a Sernam (eszközeinek és kötelezettségeinek) – néhány kivételtől eltekintve – teljes körű átruházását jelenti.

138    Ennélfogva a harmadik érvet el kell utasítani.

139    A fentiekből kitűnik, hogy a felperes első kifogását el kell utasítani.

 A második, arra alapított kifogásról, hogy a Bizottság a megtámadott határozat (108)–(112) és (124) preambulumbekezdésében tévesen ítélte meg úgy, hogy az átruházás az eszközök és kötelezettségek csoporton belüli együttes átruházásából, illetve ezt követően az azokat megszerző leányvállalat részvényeinek eladásából (share deal) állt

140    A felperes számos, szintén a második rész (lásd a fenti 95. pontot) keretében kifejtett érvével lényegileg azt kívánja bizonyítani, hogy az, hogy a Bizottság a Sernam eszközeinek együttes eladását két külön ügyletre bontotta (a Sernam eszközeinek a Sernam Xpressbe való apportálására és a Sernam Xpress részvényeinek a Financière Sernamra való átruházására), mesterséges és nem felel meg az egységes, teljesen egyidejű és elválaszthatatlan ügylet való jellegének, amely egyetlen azonos célra irányult, mégpedig a Sernam eszközeinek együttes eladására a Financière Sernam részére. E tekintetben hangsúlyozza, hogy a részleges eszközapport, amelyet az átvevő társaság részvényeinek átruházása követ, a francia jogban „eladásnak” minősül.

141    Rá kell mutatni arra, hogy ezek az érvek hatástalanok, mivel az első kifogás vizsgálatából kitűnik, hogy a megvalósult ügylet felperes kérésének megfelelő, egységes eladási ügyletként történő elemzése esetén is az a helyzet, hogy e két szakasz végső „eredménye” sem felel meg semmiféleképpen kizárólag az eszközök eladásának, valamint hogy nem tartották tiszteletben az adásvétel tárgyát, ahogyan arra a Bizottság megalapozottan mutatott rá a megtámadott határozat (103) és (113)–(116) preambulumbekezdésében.

142    Mindenesetre rá kell mutatni arra, hogy a Bizottság nem tévedett elemzésében, amikor úgy ítélte meg, hogy e két ügylet nem felel meg a „Sernam 2” határozat 3. cikkének (2) bekezdésében szereplő elemzésben rögzített feltételeknek, függetlenül attól, hogy azokat elszigetelten elemzik, mint a megtámadott határozat (108)–(112) preambulumbekezdésében, vagy összesítve, mint a megtámadott határozat (113)–(116) preambulumbekezdésében.

143    Azt kell megvizsgálni, hogy a különböző átruházási műveletek hatása a várt volt‑e, vagyis legkésőbb 2005. június 30‑ig a Sernam eszközeinek együttes és tényleges átruházása piaci áron, átlátható és nyílt eljárásban, egy a felperessel jogi kapcsolatban nem lévő társaságra. Márpedig a megtámadott határozat tanulmányozása során kitűnik, hogy a Bizottság megfelelően értékelte az eladás szakaszainak egyedi és összesített hatásait.

144    Az első kifogás vizsgálatából ugyanis kitűnik, hogy a Bizottság megalapozottan állapította meg a megtámadott határozat (109) és (110) preambulumbekezdésében, hogy a „»részleges eszközapportnak« nevezett (valójában eszközöket és kötelezettségeket is érintő) […] művelet [nem] tekinthető »harmadik fél részére történő eszközértékesítésnek«”, többek között mert az utóbbi „nem csupán az eszközöket, hanem a [Sernam] anyavállalatával, [a felperessel] szemben fennálló egyes tartozásainak kivételével valamennyi kötelezettséget is érinti[, így a Sernam] (eszközeinek és kötelezettségeinek) teljes körű átruházásáról, és nem csupán az eszközök értékesítéséről van tehát szó”, valamint hogy mivel „a szóban forgó átruházást a Sernam Xpress […] javára teljesítették, [a]z apport kedvezményezettje tehát nem [a felperestől] független harmadik vállalat volt”.

145    A Bizottság azt is megalapozottan állapította meg a megtámadott határozat (108) és (111) preambulumbekezdésében, hogy a Sernam Xpress részvényeit a Financière Sernamnak értékesítették, ami „share dealnek” vagy részvényeladásnak minősül.

146    Részvényeladásról vagy konkrétabban egy üres társaság, a Sernam Xpress társasági részesedéseinek eladásáról volt szó, amelybe előzőleg apportálták a Sernam valamennyi eszközét, illetve üzemeltetési kötelezettségeit, vagyis szinte az egész Sernamot.

147    Következésképpen a Bizottság nem követett el hibát, amikor a megtámadott határozat (111) preambulumbekezdésében úgy tekintette, hogy e részvényértékesítés szintén nem minősül harmadik fél részére történő részvényeladásnak.

148    Ennélfogva a Bizottságot semmilyen ténybeli tévedés, illetve téves jogalkalmazás nem terheli, és megalapozottan elemezte a megtámadott határozatban az ügylet egészének, illetve alkotórészeinek gazdasági hatásait, annak vizsgálata céljából, hogy tiszteletben tartották‑e a „Sernam 2” határozat 3. cikkének (2) bekezdésében rögzített összeegyeztethetőségi feltételeket.

149    A fentiekre tekintettel a második kifogást is el kell utasítani.

150    Ennélfogva az negyedik jogalap harmadik részét el kell utasítani.

 A negyedik, a Bizottság téves jogalkalmazásán alapuló részről, amennyiben a megtámadott határozat (117) preambulumbekezdésében úgy ítélte meg, hogy az átruházás nem korlátozódott a Sernam eszközeire, hanem magában foglalt további nettó 57 millió eurót

151    A felperes azt kifogásolja, hogy a Bizottság a megtámadott határozat (117) preambulumbekezdésében úgy ítélte meg, hogy a Sernam eszközeihez további nettó 57 millió euró járult. Először, előadja, hogy a Bizottság itt összekeverte az adásvétel tárgyát (az eszközöket), illetve az azokért fizetett árat, valamint hogy e nettó 57 millió eurós negatív ár egy nyílt, átlátható, feltétlen és megkülönböztetésmentes ajánlati felhívási eljárás eredménye, amit több független szakvélemény is megerősít. Másodszor előadja, hogy mivel teljes mértékben tisztában volt azzal, hogy a Sernam veszteséges, a Bizottságnak a „Sernam 2” határozatában ki kellett volna emelnie, hogy megtiltja a negatív áron történő átruházást.

152    A megtámadott határozat (117) preambulumbekezdésében a Bizottság lényegileg úgy ítélte meg, hogy a Sernam és a Sernam Xpress feltőkésítései révén nettó 57 millió euró adódott a Sernam eszközeihez, valamint hogy a „Sernam 2” határozat 3. cikkének (2) bekezdése nem engedélyezi az eszközök értékének ilyen növelését.

153    Először, elegendő azt megállapítani, hogy a Bizottság egyáltalán nem keverte össze az adásvétel tárgyát és a vételárat. A nettó 57 millió eurós összeg a Sernam, majd a Sernam Xpress feltőkésítése eredményeként ténylegesen hozzáadódott a Sernam, majd a Sernam Xpress eszközeihez.

154    Másodszor, a harmadik rész vizsgálatából kitűnik, hogy a felperes tévesen tekinti úgy, hogy a Bizottságnak rögzítenie kellett volna, hogy nem kíván negatív árat, figyelemmel a Sernam veszteséges helyzetére, mivel a negatív ár abból ered, hogy nem tartották tiszteletben az arra irányuló kötelezettséget, hogy csak a Sernam eszközeit adják el, a kötelezettségek nélkül.

155    A felperes ugyanis a Törvényszék által a tárgyaláson feltett kérdésre válaszolva elismerte, hogy amennyiben egy eszközt egyedileg ruháznak át, annak fogalmilag van egy értéke, amely pozitív vagy nulla lehet, de nem lehet negatív.

156    E tekintetben a Bizottság hangsúlyozza, hogy az ajánlati felhívás első körében azt kérték a pályázóktól, hogy „cash free, debt free” értékeljék a Sernam eszközeit, vagyis a cash‑flow és az adósságok figyelembevétele nélkül, ami egyöntetűen pozitív árajánlatokat eredményezett.

157    Ezt a felperes nem vitatja, ugyanakkor azzal válaszol, hogy ezek a nem kötelező előzetes ajánlatok pusztán csak egy valorizációs technika tükröződését jelentették, és hogy ez semmiképpen nem jelentette azt, hogy a tevékenységet adósság és cash‑flow nélkül ruházzák át, hanem pusztán azt, hogy azt kérték a jelentkezőktől, hogy a céltársaság adósságainak és cash‑flow‑jának szintjétől függetlenül ismertessék értékelésüket a vállalkozás értékét illetően, annak érdekében, hogy ez lehetővé tegye a benyújtott ajánlatok objektív összehasonlítását.

158    Következésképpen, ahogyan azt a Bizottság hangsúlyozza, ezek a pozitív „cash free, debt free” (a cash‑flow és az adósságok figyelembevétele nélküli) értékelések azt bizonyítják, hogy ha a felperes az eszközök értékesítésére szorítkozott volna, a kötelezettségek nélkül, ezek vételára pozitív vagy nulla lett volna, de nem negatív.

159    Ennélfogva a negyedik jogalap negyedik részét el kell utasítani.

 Az ötödik, a Bizottság téves jogalkalmazásán és ténybeli tévedésén alapuló részről, amennyiben a megtámadott határozat (118) és (119) preambulumbekezdésében úgy ítélte meg, hogy a Sernam eszközeinek együttes átruházására nem átlátható és nyílt eljárás útján került sor

160    A Francia Köztársaság által támogatott felperes azt adja elő, hogy a Bizottság hibákat követett el a megtámadott határozat (118) és (119) preambulumbekezdésében. A Francia Köztársaság által támogatott felperes lényegileg négy kifogásra, míg a Francia Köztársaság egy kifogásra hivatkozik.

161    E kifogások taglalása előtt fel kell idézni a megtámadott határozat (118) és (119) preambulumbekezdését, amelyek a következőképpen szólnak:

„A francia hatóságok elsőként átlátható és nyílt eljárást szerveztek. Az eljárás lezárásakor azonban [a felperes] egyetlen kötelező erejű ajánlatot sem kapott.

Az átlátható és nyílt eljárás kudarcát követően megkötötték a Financière Sernammal a [Sernam] tevékenységeinek átruházását célzó különböző műveletekről szóló szerződést. Mivel a vállalat mint ilyen önállóan nem vett részt az átlátható és nyílt eljárásban, a tevékenységek átruházása végül nem átlátható és nyílt eljárás útján valósult meg.”

 Az első, arra alapított kifogásról, hogy a vezetőség a kezdetektől fogva részt vett az ajánlati felhívásban

162    A felperes és a Francia Köztársaság lényegileg azt adják elő, hogy a Sernam vezetőségének ajánlata átlátható és nyílt eljárás eredménye, mivel a vezetőség az ajánlati eljárás folyamatában a kezdetektől fogva részt vett az 5. pályázóval alkotott konzorcium keretében, és azt követően nyújtott be egyedül egy eredetileg az 5. pályázóval közös ajánlatot, hogy partnere 2005. június 15‑én jelezte, hogy nem tud az előírt határidőben jogilag kötelező ajánlatot tenni.

163    Először, meg kell állapítani, hogy eredetileg az 5. pályázó és a vezetőség által alkotott konzorcium vett részt az ajánlati felhívásban, és nyújtott be előzetes ajánlatot, nem pedig annak tagjai külön‑külön.

164    Hangsúlyozni kell ugyanis, hogy eredetileg az 5. pályázó által vezetett konzorcium által képviselt projekt tartalmát választották ki a 4. pályázó projektjével szemben az ajánlati felhívás második fordulójának eredményeként. A francia hatóságok tehát ezt teljesen egyértelművé tették a Bizottság kérdéseire adott 2012. január 6‑i válaszukban:

„[Az 5. pályázó] javaslata több nagy elvi elgondoláson alapult, így többek [a felperes] részéről a Sernam cash‑flow szükségleteinek átvállalásán, amelyeket [az 5. pályázó] [jelentős összegre] becsül, a Sernam pénzügyi adósságai ([…] euró, amely a cash‑flow szükségletek [jelentős összegének] átvételéhez csatlakozva, 56,4 millió euró összegű negatív árat eredményez) átvételének elmaradásán, valamint a Sernam vezetőségével alkotott partnerségen.

A várható előzetes feltőkésítési igények az [5. pályázó] részéről kisebbek voltak, mint amelyeket a [4. pályázóval] folytatott tárgyalás során jeleztek előre. [A 4. pályázó] ugyanis hallgatólagosan arra hivatkozott, hogy [a felperesnek] előzetesen fel kell tőkésítenie a Sernamot [az 5. pályázó összegénél jelentősen magasabb összeggel], ami a pénzügyi adósságok átvállalásával ‑65,2 millió euró összegű negatív árat eredményezett.

Következésképpen a [felperes] olyan döntést hozott, hogy kizárólag az [5. pályázóval] és a Sernam vezetőségével folytatja a tárgyalásokat.”

165    Másodszor, meg kell állapítani, hogy a vezetőség kötelező ajánlata igen távol állt az 5. pályázó által vezetett konzorcium által a második fordulóban tett ajánlattól, és sokkal hátrányosabb volt az eladó számára.

166    A francia hatóságok fenti 164. pontban hivatkozott válaszából, valamint a konzorcium 2005. március 29‑i és április 7‑i leveléből (az április 7‑i levél átveszi a március 29‑i ajánlat főbb feltételeit, beépítve a megtétele óta megvitatott módosításokat) kitűnik, hogy a konzorcium második forduló során tett ajánlata ebben a szakaszban jelentős összegre becsülte a felperes általi feltőkésítés szükségleteit, míg a vezetőség azt végül jóval magasabb összegre, 59 millió euróra (vagy nettó 57 millió euróra) becsülte végső ajánlatában. Ahogyan azt a Bizottság hangsúlyozta a tárgyaláson, ezt a jelentős, az 5. pályázó által vezetett konzorcium által a második forduló során megbecsült összeget kell összehasonlítani a vezetőség kötelező ajánlatában szereplő, jóval magasabb 57 millió eurós összeggel, mivel e két összeg felel meg a cél felperes általi feltőkésítésére vonatkozó előre jelzett szükségleteknek. E cash‑flow szükségletekhez adódott azután az adósságelengedés, amelyet a konzorcium második fordulós ajánlatában és a vezetőség kötelező ajánlatában viszonylag hasonló összegre becsültek.

167    Következésképpen a konzorcium második fordulóban tett negatív ajánlata 2005 áprilisában (nem számítva azt a jelentős tőkeinjekciót, amelyet az 5. pályázó tőkeemelés révén tervezett elérni) maximum ‑56,4 millió eurót tett ki („mindenre kiterjedő ajánlat”, vagyis tartalmazza a felperes részéről a feltőkésítést és az adósságelengedést), míg a vezetőség ajánlata ‑95,5 millió euró volt, hasonló körben (vagyis nettó 57 millió eurós feltőkésítés, amelyhez hozzáadódik a felperes részéről 38,5 millió euró adósságelengedés).

168    A fentiekből az következik, hogy a Bizottság megalapozottan nem tekintette egyenértékűnek a hitelesség és a megalapozottság szempontjából egy pénzügyi befektető, az 5. pályázó ajánlatát – amely ezenfelül jelentős összeg bevitelét ajánlotta a Sernam alaptőkéjébe – és a 84 vezető beosztású munkavállaló és igazgató ajánlatát, akik az árból kis összeget, 2 millió eurót finanszíroztak saját forrásaikból.

169    Harmadszor, a felperes és a Francia Köztársaság hangsúlyozzák, hogy egy eljárás átlátható és nyílt jellege nem szűnik meg attól, hogy végül a jobb ajánlatot tevő pályázót kiválasztják, és a többit fogalmilag elutasítják, a tárgyalások pedig az „utolsó érdekelt féllel” folytatódnak.

170    Egyrészt, az átlátható és nyílt ajánlati felhívási eljárás „utolsó érdekelt személye” a 4. pályázó volt. A fenti 164. pontból ugyanis kitűnik, hogy a vezetőség kötelező ajánlata, vagyis a ‑95,5 millió eurós ajánlat szintén kevésbé volt érdekes az eladó számára, mint a 4. pályázó előzetes második fordulós ajánlata, amely ‑65,2 millió eurós negatív árat tartalmazott, azonos körben (vagyis a felperes általi feltőkésítéssel és adósságelengedéssel). Márpedig, ahogyan azt a Bizottság a beadványaiban hangsúlyozza, az 5. pályázó visszavonulása után a folyamatban az elejétől fogva részt vevő, és a második forduló kimenetele iránt érdeklődését szintén kifejező 4. pályázóhoz kellett fordulni.

171    Másrészt, a vezetőség ajánlata nem tekinthető az „utolsó érdekelt fél” ajánlatának, mivel az nem önállóan vett részt az átlátható és nyílt eljárásban.

172    Negyedszer, a felperes előadja, hogy nem releváns a vezetőség kötelező ajánlatának összehasonlítása azon konzorcium nem kötelező ajánlatával, amelynek a vezetőség is tagja volt, mivel kizárólag a kötelező ajánlat érvényes, még ha nem is az a legjobb.

173    Ezt az érvet el kell utasítani, mivel az itt feltett kérdés az, hogy a vezetőség kötelező ajánlata ajánlati felhívási folyamat eredménye volt‑e, ami szükségképpen azzal jár, hogy meg kell vizsgálni az ajánlati felhívási eljárás során benyújtott nem kötelező ajánlatokat.

174    Ennélfogva az annak bizonyítására irányuló érvet, hogy a vezetőség a kezdettől fogva részt vett az ajánlati felhívásban, el kell utasítani, mivel abban nem önállóan vett részt, és nem egyedül nyújtotta be azt az ajánlatot, amelyet eredetileg az 5. pályázóval együttesen nyújtott be. Ajánlata tehát nem tekinthető átlátható és nyílt eljárásból eredő ajánlatnak.

175    Ennélfogva az első kifogást el kell utasítani.

 A második, a Financière Sernam ajánlatának érvényességére alapított kifogásról, annak ellenére, hogy az a vezetőség ajánlatának benyújtásakor még nem volt megalapítva

176    A felperes egyrészt rámutat arra, hogy egy társaságnak az ajánlat elfogadását követő megalapítása megfelel a szokásos gyakorlatnak az ajánlati felhívások területén, másrészt pedig hogy a vezetőséget alkotó természetes személyeknek maguknak fennállt az ajánlat benyújtásához elégséges jogi létezése.

177    Rá kell mutatni arra, hogy ezek az érvek hatástalanok, mivel a megtámadott határozatból nem tűnik ki, hogy a Bizottság azt kifogásolta volna, hogy a Financière Sernam nem rendelkezett jogi személyiséggel az ajánlati felhívási eljárás során, hanem azt, hogy a vezetőség és így a Financière Sernam ajánlata nem átlátható és nyílt eljárás eredménye volt.

178    A második kifogást tehát el kell utasítani.

 A harmadik, arra alapított kifogásról, hogy valamennyi pályázónak volt alkalma ajánlat tételére, velük szemben egyenlő bánásmódot alkalmaztak, és azonos tájékozódási lehetőségek, illetve határidőkkel kapcsolatos feltételek vonatkoztak rájuk

179    A Francia Köztársaság által támogatott felperes előadja, hogy a Bizottság határozathozatali gyakorlatából és az ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy az ajánlati felhívás nyílt és átlátható jellege azt feltételezi, hogy valamennyi pályázónak volt alkalma ajánlat tételére, és ennek érdekében azonos tájékozódási lehetőségek, illetve határidőkkel kapcsolatos feltételek vonatkoztak rájuk, ami a jelen esetben megvalósult.

180    Ezt a résztvevőkkel szemben alkalmazott egyenlő bánásmódról szóló érvet el kell utasítani, mivel a vezetőség ajánlata nem képezte részét ennek az ajánlati felhívási eljárásnak.

181    A harmadik kifogást tehát el kell utasítani.

 A negyedik, arra alapított kifogásról, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint az, ha a jelen ügyhöz hasonlóan az eszközök értékesítését egy másik társasággal folytatott sikertelen kísérletek előzték meg, olyan „jel, amely alkalmas annak alátámasztására, hogy a követett eljárás kellően nyílt és átlátható volt”

182    A felperes előadja, hogy az SMI‑ítéletben, fenti 52. pont (EU:C:2004:238), és a CDA‑ítéletben, fenti 52. pont (EU:T:2005:364), az, hogy az eszközök értékesítését egy másik társasággal folytatott sikertelen kísérletek előzték meg, olyan „jel [volt], amely alkalmas annak alátámasztására, hogy a követett eljárás kellően nyílt és átlátható volt” (SMI‑ítélet, fenti 52. pont, EU:C:2004:238, 95. pont; CDA‑ítélet, fenti 52. pont, EU:T:2005:364, 110. pont). Úgy véli, hogy a jelen ügyben is ez a helyzet, mivel a vezetőség részére történő eladást megelőzték a sikertelen kísérletek az 5. pályázóval együtt alkotott konzorciummal.

183    Rá kell mutatni arra, hogy bár egyes ügyekben az ilyen körülmények lehetnek arra utaló jelek, hogy a követett eljárás kellően nyílt és átlátható volt, ez nem képez meggyőző bizonyítékot. A jelen ügyben a Bizottság nem elégedhetett meg egy ilyen jel esetleges létezésével annak ellenőrzése céljából, hogy a „Sernam 2” határozat 3. cikkének (2) bekezdésében kifejezetten előírt átlátható és nyílt eljárás feltétele teljesült‑e. Márpedig az első kifogás fenti 162–175. pontban szereplő elemzéséből az következik, hogy e feltétel nem teljesült.

184    Következésképpen a negyedik kifogást el kell utasítani.

 A Francia Köztársaság arra alapított kifogásáról, hogy az 57 millió eurós negatív árat a benyújtott szakvélemények piaci árként erősítették meg

185    A Francia Köztársaság előadja, hogy az 57 millió eurós negatív árat a benyújtott szakvélemények megerősítették, az ítélkezési gyakorlat elismeri az ilyen szakvélemények értékét annak eldöntésénél, hogy egy adásvételre rendes piaci feltételek mellett került‑e sor.

186    E kifogást el kell utasítani mint hatástalant, mivel itt a „Sernam 2” határozat 3. cikke (2) bekezdése tiszteletben tartásának vizsgálatáról van szó, amennyiben az átlátható és nyílt eljárást ír elő, nem pedig egy ár szakértői vélemény révén történő ellenőrzéséről.

187    A fentiekre figyelemmel a negyedik jogalap ötödik részét el kell utasítani.

 A hatodik, a Bizottság téves jogalkalmazásán és ténybeli tévedésén alapuló részről, amennyiben a megtámadott határozat (121)–(123) preambulumbekezdésében úgy ítélte meg, hogy nem tartották tiszteletben az eszközértékesítés célját

188    A felperes lényegileg két kifogást ad elő. Első kifogásával a felperes arra hivatkozik, hogy tiszteletben tartották a „Sernam 2” határozat 3. cikke (2) bekezdésének célját, mivel a Sernam tevékenysége megszűnt. Második kifogásával úgy ítéli meg, hogy az eszközök együttes értékesítésének fogalma valójában lehetővé tette a tevékenység folytatását.

 Az első, arra alapított kifogásról, hogy tiszteletben tartották az együttes eszközértékesítés célját, mivel a Sernam gazdasági tevékenysége megszűnt

189    A megtámadott határozat (121) és (122) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a „Sernam 2” határozat (217) preambulumbekezdésében előírthoz hasonló eszközértékesítés célja a piaci részesedéseknek és a Sernam eszközeinek felszabadítása, valamint hogy lehetővé tegyék egy harmadik személy számára ezen eszközök használatát, továbbá hogy ebből következően az eszközök értékesítése a Sernam gazdasági tevékenységének megszüntetését célozta. A megtámadott határozat (123) preambulumbekezdésében a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a szóban forgó ügyben a Sernamot annak vezetősége teljeskörűen felvásárolta, így az egyesült a későbbi Financière Sernammal, és a gazdasági folytonosság maradéktalanul megvalósult. Ezenfelül úgy ítélte meg, hogy a vállalat tartozásai jelentős részétől megszabadult, valamint 59 millió euró értékben új tőkéhez jutott, amelyből 57 millió euró gazdasági terhét továbbra is a felperes viseli. A Bizottság ebből arra a következtetésre jutott, hogy ennélfogva, azontúl, hogy a végrehajtott művelet nem tesz eleget a „Sernam 2” határozat 3. cikkének (2) bekezdésében foglalt feltételeknek, a határozatban kitűzött célok elérését sem teszi lehetővé, sőt, ellenkezőleg, a gazdasági jogalany megerősödését eredményezi oly módon, hogy az tovább súlyosbíthatja a határozatban előírt intézkedések által éppen enyhíteni kívánt versenytorzulásokat.

190    Mielőtt a lenti 196–211. pontban megvizsgálná a felperes különböző érveit, a Törvényszék úgy ítéli meg, hogy indokolása fényében értékelni kell a „Sernam 2” határozat 3. cikke (2) bekezdésének célját.

191    Többek között a „Sernam 2” határozatnak „A verseny torzulásának megelőzése – konkrét ellentételezések” című részében elhelyezkedő (200) és (208)–(211) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a Bizottság úgy ítélte meg, először, hogy intézkedéseket kell elfogadni annak érdekében, hogy a Sernam részére nyújtott 503 millió eurós támogatás a lehető legkevesebb kedvezőtlen következménnyel járjon a konkurensek számára, hogy az olyan piac(ok)on való jelenlét kényszerkorlátozása, ahol a vállalat működik, ellentételezést jelent a konkurensek számára, valamint hogy az ellentételezések különböző formákat ölthetnek attól függően, hogy a vállalat működik‑e túlkapacitással rendelkező piacon, vagy sem. Ezenkívül, figyelemmel a támogatás ugyanezen határozatban megállapított visszaélésszerű alkalmazására, valamint az átszervezési terv időtartamának növekedésére, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a Sernamnak különös ellentételezést kell nyújtania azzal, hogy tartósan visszavonul az alapvetően túlkapacitással rendelkező piacokról, vagyis a jelen esetben a közúti gyűjtőfuvarozás, illetve hagyományos kézbesítés piacáról a támogatás egy részét érintő jóváhagyás igazolása érdekében. A Bizottság hangsúlyozta, hogy az állami támogatások strukturális túlkapacitással rendelkező, sőt visszaesést mutató piacokon történő folyósítása valójában azzal az azonnali következménnyel jár, hogy lehetővé teszi egy vállalat számára, amelynek a bejelentett nehézségei miatt abba kellett volna hagynia a tevékenységét, hogy mesterségesen szélsőséges részesedéssel rendelkezzen a kérelmezett piacokon a pénzügyileg egészséges konkurens vállalatok kárára.

192    Ezek az indokok igazolják a „Sernam 2” határozat 3. cikkének (1) bekezdésében előírt feltételeket, vagyis a Sernam közúti tevékenységének átadását más vállalatoknak és a Sernam tevékenységének diverzifikálását a vasúti teherszállítás felé, amelyek célja a Sernam jelenlétének megszüntetése volt a túlkapacitással rendelkező piacon, annak érdekében, hogy magakadályozzanak minden, az 503 millió eurós szerkezetátalakítási támogatás nyújtásához kapcsolódó versenytorzulást.

193    A „Sernam 2” határozatnak a fent hivatkozott (200) és (208)–(211) preambulumbekezdésével azonos, a verseny torzulásának megelőzéséről szóló részében található (217) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy ha a Sernamnak „egyben” kellene értékesítenie az eszközeit, a társaság átszervezésével kapcsolatban fent említett két feltétel „nem érvényes, tekintve, hogy a Sernam már nem a jelenlegi cégforma szerint működik, és a piaci részesedések felszabadulnak a független átvevő számára (aki a Sernam aktíváival ténylegesen végezheti annak tevékenységeit)”.

194    Ahogyan arra a Bizottság emlékeztetett a tárgyalás során, a „Sernam 2” határozat 3. cikkének egymással kifejezetten alternatív viszonyban álló két bekezdése feltételeket állapított meg az 503 millió eurós szerkezetátalakítási támogatást illetően, és mindkettő ugyanarra az e támogatás által eredményezett versenytorzulások megelőzésére vonatkozó célra irányult. Azt, hogy az eszközök együttes eladása esetén már nem volt szükséges a kivonulás a közúti ágazatból, csak az magyarázhatja, hogy a Sernam eszközeinek átlátható és nyílt eljárás során, piaci áron, a felperessel jogi kapcsolatban nem álló társaság részére való eladása esetén a Sernam gazdaságilag eltűnik a piacról, és vele együtt eltűnik a Sernam részére nyújtott szerkezetátalakítási támogatással járó versenytorzulás is. Következésképpen a „Sernam 2” határozat (217) preambulumbekezdésében említett „piaci részesedések felszabadulása a független átvevő számára” úgy értendő, mint amely véget vet a versenytorzulásnak, vagyis a Sernam támogatott tevékenységének.

195    A fentiekből kitűnik, hogy a Bizottság megalapozottan tekintette úgy a megtámadott határozat (122) preambulumbekezdésében, hogy a Sernam eszközei együttes értékesítésének célja a Sernam gazdasági tevékenységének megszakítása volt.

196    Először, a Francia Köztársaság által támogatott felperes előadja, hogy a Sernam tevékenysége megszakadt, mivel eszközeit ugyanazon időpontban együttesen átruházták egy másik vevőre, valamint hogy a Sernamot nem teljeskörűen vették meg, ahogyan azt a harmadik részben bizonyította.

197    A negyedik jogalap harmadik részének vizsgálatából (lásd a fenti 134–137. pontot) ugyanakkor kitűnik, hogy a felperes nem szorítkozott valamennyi eszközének ugyanazon vevőre történő együttes átruházására, hanem átruházta szinte valamennyi kötelezettségét is, megsértve ezzel a „Sernam 2” határozat 3. cikkének (2) bekezdését. Az az érv, amely szerint ennek ellenére sem ruházta át teljeskörűen a Sernamot, már elutasításra került a fenti 136–137. pontban.

198    Másodszor, a felperes előadja, hogy a Sernam a továbbiakban már nem az átruházást megelőző jogi formájában működött, mivel az átruházott eszközök révén a Financière Sernam folytatta a Sernam tevékenységeit.

199    Az eszközök teljes köre „Sernam 2” határozat által előírt együttes értékesítésének céljából – amely arra irányult, hogy gazdaságilag megszüntessen egy veszteséges társaságot a piacon – ugyanakkor kitűnik, hogy a kizárólag a Sernam jogi megnevezését érintő módosítás nem lehet elegendő ahhoz, hogy meg lehessen állapítani gazdasági tevékenységének tényleges megszűnését.

200    Harmadszor, a felperes hangsúlyozza, hogy semmilyen jogi kapcsolatban nem állt a vezetőséggel, és így a Financière Sernammal, valamint hogy ebből következően a Sernam vezetőség általi átvétele nem a gazdasági folytonosság jele.

201    Mivel erre a körülményre a megtámadott határozat (123) preambulumbekezdésében csak a teljesség kedvéért hivatkoznak, azon tényre figyelemmel, hogy a Sernamot teljeskörűen megvették, az ilyen érvek hatástalanok.

202    Mindenesetre rá kell mutatni arra, hogy 2005. június 30‑án a Sernam ajánlatot tevő vezetői még nem mondtak le a Sernam elnök‑vezérigazgatói és vezérigazgató‑helyettesi posztjáról (a 2005. július 21‑i egyetértési megállapodás 4. cikke rögzítette, hogy az ügylet lebonyolításának időpontjában mondanak le), vagyis még a felperes csoportjához tartoztak.

203    Negyedszer, a felperes előadja, hogy a Sernam piaci részesedéseit a Financière Sernam javára szabadították fel, amely a Sernam eszközeivel folytathatta a tevékenységet.

204    Az iratokból ugyanakkor kitűnik, hogy a felperes által kialakított ügylet célja a Sernam teljes körű átruházása volt, annak életben tartása és szanálása érdekében, ellentétben a gazdasági tevékenység megszüntetésére és a piaci részesedések vevő javára történő felszabadítására irányuló céllal.

205    Először, rá kell mutatni arra, hogy a felperes ajánlati felhívásáról szóló, 2004. november 29‑i közleményben az szerepelt, hogy a felperes elindította az olyan vevő kiválasztására irányuló folyamatot, amely alkalmas „a Sernam tevékenységei folytatásának biztosítására”, valamint hogy a felperes különös figyelmet fordít „a Sernam tevékenységeinek folytatására [és] a munkahelyek megőrzésére”. Ehhez hasonlóan, az X bank commission des participations et des transferts részére tett 2005. július 21‑i jelentésében az szerepelt, hogy „[a] tervezett ügylet a társaság” és „a Sernam csoport átvétele”.

206    Másodszor, a commission des participations et des transferts 2005. július 22‑i 2005‑AC 2. sz. hozzájárulása egyértelművé tette, hogy „az új társaság rendelkezésére bocsátott pénzeszközök célja az [volt], hogy lehetővé tegyék számára a szerkezetátalakításához kapcsolódó szükségletek finanszírozását annak érdekében, hogy vissza lehessen térni a kiegyensúlyozott működtetéshez”, valamint hogy „az új Sernam éppen azokkal az eszközökkel rendelkezik majd, amelyek lehetővé teszik [a felperestől] teljesen független vállalkozás számára, hogy túllépve a továbbra is nehéz első üzleti éveken, egyedül vagy befektetők segítségével visszataláljon a rendes működés helyzetébe”.

207    Harmadrészt, az iratok összességéből és különösen az X bank jelentéséből, illetve a vezetőség által benyújtott kötelező ajánlatból kitűnik, hogy az átvételi ajánlatot alakító két kulcsfontosságú elem a Sernam cash‑flow szükséglete szanálási tervének finanszírozása céljából, illetve a szükséges feltőkésítés, figyelemmel a 2005 és 2008 közötti időszakra várható becsült veszteségre, valamint hogy az 59 millió eurós negatív ár részben a Sernam szerkezetátalakításához kapcsolódó finanszírozási szükségletek rendkívül magas összegéből, részben az üzleti tervben előírt létszámcsökkentés azon végrehajtási költségeinek finanszírozási szükségleteiből eredt, amelyek meghaladták az e címen a törvény és a vonatkozó kollektív szerződés alapján fizetendő összegeket. Az X bank jelentése e tekintetben rögzíti, hogy „a vezetőség ajánlatához […] a jelen ügyben egy olyan feltőkésítés kapcsolódik, amelyet a vezetőség elengedhetetlennek tart szanálási terve végrehajtásához, valamint ahhoz, hogy meglegyen a kötelező átvételi ajánlata megtételéhez szükséges bizalma, vagyis 59 [millió euró]”.

208    Negyedszer, a harmadik és negyedik rész fenti vizsgálatából kitűnik, hogy a Bizottság megalapozottan állította a megtámadott határozat (123) preambulumbekezdésében, hogy a vállalat tartozásai jelentős részétől megszabadult (a pénzügyi kötelezettségeket ugyanis nem kapcsolták az apporthoz), valamint 59 millió euró értékben új tőkéhez jutott, amelyből 57 millió euró gazdasági terhét továbbra is a felperes viseli.

209    Ötödször, arra is rá kell mutatni, hogy a „Sernam 2” határozat azt írta elő, hogy a Sernam piacon maradása esetén – akár a felperes csoportjában, akár a Sernam teljes körű (eszközök és kötelezettségek) eladása révén – a 3. cikk (1) bekezdésében szereplő feltételeket kell alkalmazni, valamint hogy ebben az esetben a Sernamnak ki kellett volna vonulnia a közúti fuvarozás túlkapacitással rendelkező piacáról. Márpedig meg kell állapítani, hogy a felperes nem hivatkozik arra, hogy a 3. cikk (1) bekezdésében szereplő feltételeket érvényesítették, annak ellenére, hogy a Sernamot szinte teljeskörűen értékesítette.

210    A fentiekből az következik, hogy a felperes tévesen hivatkozik arra, hogy a Sernam gazdasági tevékenysége megszűnt, mivel valójában a Sernamot szinten teljeskörűen (eszközök és kötelezettségek) átruházták, és fenntartották a piaci tevékenységét, jelentős feltőkésítési szükséglet mellett, egy új szanálási terv finanszírozása érdekében, valamint hogy a megvalósított ügylet nem tette lehetővé a „Sernam 2” határozat által kitűzött célok, vagyis a „Sernam 2” határozat által jóváhagyott szerkezetátalakítási támogatás nyújtásához kapcsolódó versenytorzulások megelőzésének elérését, hanem ellenkezőleg, e torzulások súlyosbodását eredményezte, megerősítve az említett támogatásban részesülő gazdasági jogalanyt, különösen a túlkapacitással rendelkező piacokon.

211    Ennélfogva az első jogalapot el kell utasítani.

 A második, arra alapított kifogásról, hogy az eszközök együttes értékesítésének fogalma valójában lehetővé tette a Sernam tevékenységének folytatását

212    A felperes lényegileg úgy ítéli meg, hogy ha a Bizottság szándéka a „Sernam 2” határozatban az volt, hogy leszerelje a Sernamot, akkor az eszközök együttes értékesítésétől – amely mind jogi, mind gazdasági szempontból valójában egyenértékű volt a Sernam tevékenységének folytatásával – eltérő ügyletet kellett volna előírnia. Következésképpen a Bizottság most már nem kifogásolhatja a gazdasági tevékenység folytonosságának egy bizonyos formáját a Sernam és a Financière Sernam között.

213    Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy amennyiben a felperes ezen érveléssel a „Sernam 2” határozat 3. cikke (2) bekezdésének szövegezését és relevanciáját kívánja megkérdőjelezni, akkor érveit el kell utasítani, mivel a „Sernam 2” határozat megtámadására nem került sor, így az jogerőre emelkedett. A jelen keresettel összefüggésben tehát nem vizsgálható annak jogszerűsége. A „Sernam 2” határozat szövegezésében szereplő hibákra vonatkozó állítások ebből következően elfogadhatatlanok.

214    Amennyiben ezek az érvek annak bizonyítására irányulnak, hogy a „Sernam 2” határozat megengedte a felperes számára, hogy oly módon alakítsa ki az együttes eszközértékesítést, ahogyan tette, mivel az eszközök együttes értékesítése valójában egyenértékű a tevékenység folytatásával, úgy rá kell mutatni arra, hogy azok közvetlen ellentmondásban állnak a felperes előző érveivel, amelyek szerint a Sernam gazdasági tevékenységét az ügylet ténylegesen megszüntette.

215    Először, a felperes előadja, hogy a SMI‑ítélet, fenti 52. pont (EU:C:2004:238), 68–70. pontjából, valamint a CDA‑ítélet, fenti 52. pont (EU:T:2005:364), 73. pontjából kitűnik, hogy az eszközök együttes értékesítése mind jogi, mind gazdasági szempontból egyenértékű a tevékenység folytatásával, szemben az eszközök egyenkénti értékesítésével, ami a tevékenység teljes vagy részleges megszűnésével jár.

216    Először, meg kell állapítani, hogy ez az érv hatástalan, mivel a harmadik rész vizsgálatából kitűnik, hogy valójában a Sernam egészét eladták, nem csak az eszközöket.

217    Másodszor, a felperes által előadottak a Bizottság részéről az uniós bíróságok előtt konkrét ügyekben felhozott érvekre vonatkoznak, nem pedig az uniós bíróságok együttes eszközértékesítés fogalmára vonatkozó általános értékelésére. Márpedig a megtámadott határozatot a Szerződés és a „Sernam 2” határozat alapján kell megvizsgálni, nem pedig a Bizottság által más peres eljárásokban előadott érvekre figyelemmel.

218    E tekintetben a fenti 122. pontban már megállapítást nyert, hogy az „eszközök együttes eladása” és az „eszközök külön‑külön történő eladása” közötti szembeállítás nem szerepelt a „Sernam 2” határozatban, valamint hogy a „Sernam 2” határozat kellően egyértelmű volt azzal kapcsolatban, hogy a kötelezettségeket nem szabad eladni abban az esetben, ha az eszközök együttes eladásának forgatókönyvét követik. Egyébként a „Sernam 2” határozat (217) preambulumbekezdésének vége szerint a Sernam eszközeinek együttes megszerzője a Sernam eszközeivel ténylegesen végezheti annak tevékenységeit. Bár ez olyan benyomást kelthet, hogy tovább folytatják a „Sernam 2” határozat által összeegyeztethetőnek nyilvánított szerkezetátalakítási támogatásokban részesülő vállalkozás gazdasági tevékenységét, mindazonáltal rá kell mutatni arra, hogy szükségképpen egy a Sernamtól eltérő szereplő, a vevő tevékenységéről van szó, amely a Sernam eszközeit saját üzleti stratégiájába építi, aminek hiányában a kedvezményezett piaci részesedését nem tekinthetnék „felszabadultnak”.

219    Harmadszor, a felperes által hivatkozott, az állami támogatások visszatéríttetésére irányuló kötelezettség körülhatárolásával kapcsolatos pontokból (SMI‑ítélet, fenti 52. pont, EU:C:2004:238, 68–70. pont; CDA‑ítélet, fenti 52. pont, EU:T:2005:364, 73. pont) kitűnik, hogy bár a Bizottság ott azt hangsúlyozta, hogy „[e]zzel szemben jelentős problémák merülnek fel abban az esetben, ha az eszközöket »együttesen« adják el úgy, hogy a vevő számára lehetővé válik a kedvezményezett társaság tevékenységének folytatása[, valamint hogy] ebben az esetben a szubvencionált tevékenység folytatása rögzítheti a versenytorzulást, és ezért különös éberség szükséges annak elkerülése végett, hogy a kedvezményezett társaság javainak átruházása az említett eszközök biztonságba helyezésével lehetővé tegye a visszatérítési kötelezettség megkerülését”, ugyanott arra is emlékeztetett, hogy ilyen helyzetben „az ilyen visszaélés csak akkor zárható ki, ha – azon kívül, hogy piaci áron megy végbe – a kedvezményezett társaság javainak »együttes« átruházása feltétel nélküli, a társaság valamennyi versenytársa számára elérhető eljárásban megy végbe[, és ily módon] csak ebben az esetben nem kötelesek a vevők a támogatások visszatérítésére” (SMI‑ítélet, fenti 52. pont, EU:C:2004:238, 70. pont; CDA‑ítélet, fenti 52. pont, EU:T:2005:364, 73. pont).

220    Márpedig a „Sernam 2” határozat 3. cikkének (2) bekezdése éppen a piaci árat és az átlátható és nyílt eljárás során történő értékesítést írta elő. Ugyanakkor az ötödik rész vizsgálatából kitűnik, hogy e követelményt a jelen ügyben szintén nem tartották tiszteletben.

221    Másodszor, a felperes úgy ítéli meg, hogy ha az lett volna a célja, hogy megszüntesse a Sernam tevékenységét, akkor a Bizottságnak ki kellett volna emelnie, hogy kizárólag a materiális eszközök olyan átruházását kívánja (az üzleti érték kivételével), amely lehetővé teszi a gazdasági tevékenység folytonosságát.

222    Először, meg kell állapítani, hogy egyrészt a „Sernam 2” határozat (217) preambulumbekezdése nem tesz semmilyen különbséget a materiális és az immateriális eszközök között, másrészt pedig hogy a megtámadott határozat nem azt kifogásolja, hogy a felperes az immateriális eszközöket kapcsolta össze, beleértve az üzleti értéket is, hanem azt, hogy a kötelezettségeket.

223    Másodszor, bár a fenti 221. pontban hivatkozott érvben a felperes a negatív megszerzési értékre (badwill) hivatkozik, ami a negatív üzleti értékre vonatkozik, a francia hatóságok által az eljárást megindító határozatra tett észrevételek 139. és 140. pontjából kitűnik, hogy e „badwillt” úgy határozzák meg, mint azt az eltérést, amely a készpénzben vagy értékpapírban fizetett vételár és az egyedileg vett megszerzett eszközök és érvényesíthető követelések értéke között állhat fenn. A francia hatóságok hangsúlyozzák, hogy a „badwillt” nem önállóan határozták meg, hogy az valójában csak a könyvelésben leképezett következménye az ajánlati felhívásból következő nettó 57 millió euró összegű negatív piaci értéknek, valamint hogy összege utólag jelent meg, figyelemmel a Sernam „eszközei” tekintetében a piac által megadott árra, amelyet magát is az egyetlen beérkezett kötelező ajánlat határozott meg. Továbbra is a francia hatóságok szerint a „badwill” „tehát a vevő részéről várt veszteségeket és szerkezetátalakítási költségeket tükrözi, amit egyébként [az X bank] is kimond, amikor rámutat arra, hogy az átvételi ajánlatot helyes esetben alakító két kulcsfontosságú elem a társaság cash‑flow szükséglete szanálási tervének finanszírozása céljából, illetve a szükséges feltőkésítés, figyelemmel a 2005 és 2008 [közötti] időszakra várható becsült veszteségre (a jelentés 47. oldala)”.

224    Következésképpen az iratokból az tűnik ki, hogy az, amit a felperes „üzleti értéknek” nevez, nem egy immateriális eszközre utal, hanem valójában a vezetőség feltőkésítési igényei könyvelésben megjelenő leképeződésének felel meg, amely igények nagyrészt annak tudhatók be, hogy egy veszteséges vállalkozás egészét ruházták át, a kötelezettségeivel együtt.

225    Harmadszor, a felperes úgy ítéli meg, hogy valójában a Bizottság a Sernam eszközeinek együttes átruházását az iparághoz tartozó átvevőkre kívánta korlátozni, ami azonban nem jelent meg a „Sernam 2” határozatban.

226    A megtámadott határozatból ugyanakkor nem tűnik ki, hogy annak oka, hogy megállapították, hogy nem tartották tiszteletben a „Sernam 2” határozat 3. cikkének (2) bekezdését, az volt, hogy az átvevő nem az ágazathoz tartozó gazdasági szereplő volt, mivel e megállapítás elsődlegesen abból fakadt, hogy a Sernam egészét átruházták, anélkül azonban, hogy a „Sernam 2” határozat 3. cikkének (1) bekezdésében szereplő feltételeket, köztük többek között a túlkapacitással rendelkező ágazatra vonatkozó feltételt tiszteletben tartották volna.

227    Ennélfogva a második kifogást is el kell utasítani.

228    A fentiekre tekintettel a negyedik jogalap hatodik részét el kell utasítani.

 A negyedik jogalappal kapcsolatos következtetések

229    A felperes úgy véli, hogy a Bizottságnak a „Sernam 2” határozat 3. cikke (2) bekezdésének megsértésére vonatkozó okfejtésében szereplő egyetlen hiba sem eredményezhet mást, mint a megtámadott határozat megsemmisítését.

230    Az ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy amennyiben valamely határozat egyes indokai önmagukban is a jogilag megkövetelt módon alátámasztják e határozatot, akkor a határozat alapját képező többi elemet érintő esetleges hibák semmi esetre sem érinthetik annak rendelkező részét. Egyébként, amennyiben a Bizottság határozatának a rendelkező része az érvelés több pillérén alapul, amelyek mindegyike önmagában elegendő ahhoz, hogy e rendelkező részt megalapozza, főszabály szerint csak abban az esetben kell megsemmisíteni ezt a jogi aktust, ha mindegyik pillér jogsértő. Ebben az esetben valamely hiba vagy más olyan jogsértés, amely az érvelésnek csak az egyik pillérét érinti, nem elegendő ahhoz, hogy igazolja a vitatott határozat megsemmisítését, mivel annak nem lehetett meghatározó befolyása az intézmény által elfogadott rendelkező részre (lásd: 2011. október 20‑i Eridania Sadam kontra Bizottság ítélet, T‑579/08, EU:T:2011:608, 56. és 57. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

231    A jelen ügyben rá kell mutatni arra, hogy ellentétben a felperes állításával, mivel a „Sernam 2” határozat 3. cikke (2) bekezdése tiszteletben nem tartására és ebből következően az 503 millió euró összegű állami támogatás összeegyeztethetetlenségére vonatkozó megállapítás a megtámadott határozat több olyan elemén alapult, amelyek mindegyike önmagában elegendő volt ahhoz, hogy e rendelkező részt megalapozza, meg kell állapítani, hogy az a tény, hogy egy ilyen elem, a jelen esetben a fenti 108. pontban foglaltaknak megfelelően az adásvételnek minősítés, téves, önmagában nem elegendő a megtámadott határozat megsemmisítéséhez a Bizottság által a „Sernam 2” határozatban feltételekkel jóváhagyott 503 millió euró összegű állami támogatás visszaélésszerű alkalmazásának megállapítását illetően.

232    Következésképpen a negyedik jogalapot teljes egészében el kell utasítani.

2.     Az ötödik, a Bizottság téves jogalkalmazásán alapuló jogalapról, amennyiben az úgy ítélte meg, hogy a „Sernam 2” határozatban összeegyeztethetetlennek nyilvánított 41 millió euró összegű állami támogatás visszatérítésére irányuló kötelezettség átszállt a Financière Sernamra és leányvállalataira

233    A felperes lényegileg előadja, hogy az állandó ítélkezési gyakorlatnak megfelelően, a Sernam felszámolásakor a „Sernam 2” határozatban összeegyeztethetetlennek nyilvánított 41 millió euró összegű állami támogatás kötelezettségek közötti rögzítése elegendő volt az e támogatásból eredő versenytorzulás kiküszöbölésének biztosításához, és e tekintetben vitatja, hogy az említett támogatás visszatérítésére irányuló kötelezettséget átruházták a Financière Sernamra és leányvállalataira. Először, előadja, hogy a jelen ügyben a gazdasági folytonosságnak a Seleco‑ítélet, fenti 52. pont (EU:C:2003:252), értelmében vett egyik kritériuma sem teljesült, ellentétben a Bizottságnak a megtámadott határozat (144)–(148) preambulumbekezdésében szereplő állításával. Másodszor, előadja, hogy a Sernam felszámolásakor a 41 millió euró kötelezettségek közötti rögzítése megfelelt a „Sernam 2” határozat 4. cikkének.

234    Előzetesen, ahogyan azt a Bíróság visszatérően kimondta, az érintett támogatások visszatérítésére vonatkozó követelésnek a hitelezői követelések jegyzékébe való felvétele csak akkor elegendő a visszatéríttetési kötelezettség teljesítéséhez, ha – olyan esetben, amikor az állami hatóságok nem tudják visszaszerezni a támogatások teljes összegét – a csődeljárás a jogellenes támogatásban részesült vállalkozás felszámolását, vagyis a tevékenység végleges beszüntetését eredményezi. E tekintetben megjegyzendő, hogy a belső piaccal összeegyeztethetetlen támogatások visszatéríttetése arra irányul, hogy megszüntesse a verseny azon versenyelőnyből fakadó torzulását, amelyet a támogatás kedvezményezettje a piacon a versenytársaival szemben élvezett, helyreállítva ezzel az említett támogatás nyújtása előtti helyzetet. Márpedig, amikor a jogellenes támogatásban részesült vállalkozás csődbe kerül, és e csődben lévő vállalkozás tevékenységei egy részének folytatására társaságot alapítanak, e tevékenység folytatása, mindaddig, amíg az érintett támogatásokat teljes egészében vissza nem térítik, továbbra is fenntartja az azon versenyelőny által okozott versenytorzulást, amelyet e vállalkozás a piacon a versenytársaival szemben élvezett. Így az ilyen, újonnan alapított társaság, amennyiben ezen előny az ő javára továbbra is fennáll, a szóban forgó támogatások visszatérítésére kötelezhető. Többek között ez az eset áll fenn olyankor, ha megállapításra kerül, hogy e társaság továbbra is élvezi az e támogatások kedvezményéhez kötődő versenyelőnyt, különösen amikor az a felszámolás alatt álló társaság aktíváit anélkül szerzi meg, hogy ennek ellenértékeként piaci értéknek megfelelő árat fizetne, vagy ha megállapításra kerül, hogy e társaság alapításának az volt a célja, hogy megkerülje az említett támogatások visszatérítésére vonatkozó kötelezettséget. Ez különösen érvényes akkor, ha a piaci feltételeknek megfelelő ár megfizetése sem lenne elegendő a jogellenes támogatások révén szerzett versenyelőny semlegesítéséhez. Ilyen esetben a jogellenesnek és a belső piaccal összeegyeztethetetlennek minősített támogatásokra vonatkozó követelésnek a hitelezői követelések jegyzékébe való felvétele önmagában nem elegendő a létrejött versenytorzulás megszüntetéséhez (lásd: 2012. december 11‑i Bizottság kontra Spanyolország ítélet, C‑610/10, EBHT, EU:C:2012:781, 104–107. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2013. január 24‑i Bizottság kontra Spanyolország ítélet, C‑529/09, EBHT, EU:C:2013:31, 107. és 109. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

235    Az eszközértékesítésre vonatkozó ítélkezési gyakorlatnak megfelelően annak értékelésénél, hogy egy nehéz helyzetben lévő társaságnak juttatott támogatás visszatérítésére irányuló kötelezettség kiterjeszthető‑e egy olyan új társaságra, amelyre a korábbi társaság átruházta eszközei egy részét, amennyiben az átruházás alapján megállapítható, hogy gazdasági folytonosság állt fenn a két társaság között, a következő körülmények vehetők figyelembe: az átruházás célja (aktívák és passzívák, a munkaerő folytonossága, a vagyoni eszközök egyben tartása stb.), az átruházási ár, az eredeti és az átvevő cég részvényeseinek vagy tulajdonosainak személyazonossága, az átruházás időpontja (vizsgálat megkezdése, eljárás indítása vagy végleges határozathozatal után), és végül az ügylet gazdasági logikája (lásd ebben az értelemben: Seleco‑ítélet, fenti 52. pont, EU:C:2003:252, 78. pont; 2010. szeptember 13‑i Görögország és társai kontra Bizottság ítélet, T‑415/05, T‑416/05 és T‑423/05, EBHT, EU:T:2010:386, 135. pont; 2012. március 28‑i Ryanair kontra Bizottság ítélet, T‑123/09, EBHT, EU:T:2012:164, 155. pont). A Bizottság azonban nem köteles az összes ilyen körülményt figyelembe venni (lásd ebben az értelemben: a fent hivatkozott Ryanair kontra Bizottság ítélet, EU:T:2012:164, 156. pont).

236    Rá kell mutatni arra, hogy a felek nem a gazdasági folytonosság ezen elemzési keretét vitatják, hanem annak jelen ügyben történt alkalmazását a Bizottság részéről.

 Az első, arra alapított kifogásról, hogy a jelen ügyben a gazdasági folytonosság egyik feltétele sem teljesült

237    A felperes előadja, hogy a jelen ügyben a Bizottságnak a megtámadott határozat (144)–(148) preambulumbekezdésében szereplő elemzésével ellentétben a Seleco‑ítélet (fenti 52. pont, EU:C:2003:252) értelmében vett gazdasági folytonosság egyik feltétele (az átruházás célja, az átruházási ár, az eredeti és az átvevő cég részvényeseinek vagy tulajdonosainak személyazonossága, az átruházás időpontja és végül az ügylet gazdasági logikája) sem teljesült.

238    A megtámadott határozat (144) preambulumbekezdésének szövege a következő:

„Elsőként, ami az eszközöknek és kötelezettségeknek a [Sernamról] a Sernam Xpressre történő együttes átruházását illeti – három pénzügyi kötelezettség […] kivételével –, a Bizottság úgy véli, hogy ez az átruházás a vállalat egészét érintette (lásd a 3.2.3. szakaszt). A [Sernam] és a Sernam Xpress között tehát gazdasági folytonosság áll fenn. […] Ezenfelül az átruházás vállalatcsoporton belül történt. Az átruházást a támogatás visszafizettetését elrendelő végleges bizottsági határozatot követően hajtották végre, és az gazdasági szempontból kizárólag azzal indokolható, hogy lehetővé teszi a [Sernam] tevékenységeinek folytatását anélkül, hogy eleget kellene tenni a »Sernam 2« határozat 3. cikkében előírt feltételeknek. Ennélfogva a gazdasági folytonosság igazolására a határozatban és a Seleco‑ítéletben előírt valamennyi kritérium teljesül.”

 Az átruházás céljáról

239    A felperes előadja, hogy nem a Sernam egészét adták el a Financière Sernamnak.

240    A negyedik jogalap harmadik részének vizsgálatából és különösen a fenti 134–137. pontból azonban kitűnik, hogy a Bizottság a megtámadott határozat (144) preambulumbekezdésében megalapozottan tekintette úgy, hogy a vállalkozás egészét átruházták, ezzel megsértve a „Sernam 2” határozat 3. cikkének (2) bekezdését.

 Az eredeti és az átvevő cég részvényeseinek vagy tulajdonosainak személyazonosságáról

241    A felperes előadja, hogy a Sernam eszközei és kötelezettségei teljes körének átruházására nem egy vállalatcsoporton belül került sor, ellentétben a Bizottságnak a megtámadott határozat (144) preambulumbekezdésében szereplő állításával, mert a Financière Sernam részvényeseinek és a Sernam részvényesének személyazonossága eltér, mivel a Financière Sernam részvényesei a Sernam volt vezetőségének tagjai, míg a Sernam részvényese maga a felperes volt. E tekintetben a felperes hangsúlyozza, hogy végül a Financière Sernam a Sernam Sernam Xpressnél elhelyezett eszközeinek tulajdonosa, illetve ő használja azokat. E körülmények között a felperes úgy ítéli meg, hogy az eredeti és az átvevő cég részvényeseinek vagy tulajdonosainak személyazonosságára vonatkozó, a Seleco‑ítélet, fenti 52. pont, értelmében vett feltétel nem teljesült.

242    E kell utasítani ezt az érvet, mivel a Bizottság okfejtésének e szakaszában a Sernam és a Sernam Xpress közötti gazdasági folytonosság értékeléséről van szó. A Bizottság ugyanis csak a Sernam és a Sernam Xpress közötti gazdasági folytonosság fennállásának megállapítását követően (a megtámadott határozat (144)–(148) preambulumbekezdésében) állapította meg a megtámadott határozat (150) preambulumbekezdésében, hogy az összeegyeztethetetlen támogatásban részesülés végül átszállt a Financière Sernamra, mivel az egyesült a Sernam Xpress‑szel.

243    Következésképpen a Bizottság megalapozottan emlékeztetett arra a megtámadott határozat (144) preambulumbekezdésében, hogy a Sernam Sernam Xpressbe való apportjára a felperes vállalatcsoportján belül került sor.

 Az átruházás időpontjáról

244    Az eszközök egyben való értékesítésének időpontját illetően a felperes előadja, hogy a Seleco‑ítéletben, fenti 52. pont (EU:C:2003:252), az SMI‑ítéletben, fenti 52. pont (EU:C:2004:238), és a CDA‑ítéletben, fenti 52. pont (EU:T:2005:364), a Bizottság által „megkerülésiként” jelölt ügyleteket végeztek vagy a hivatalos vizsgálati eljárás során, vagy olyan időpontban, amikor az illetékes nemzeti hatóságok arra számítottak, hogy a Bizottság vizsgálati eljárást indít. Márpedig a jelen ügyben a Sernam eszközeinek egyben történő átruházására a „Sernam 2” határozat meghozatalát követően került sor, a határozat 3. cikkének (2) bekezdésében előírt határidőben, az e rendelkezés által előírt végrehajtási szabályok szerint, ami kizárta, hogy az a támogatás visszatérítésének elkerülése érdekében történt volna.

245    A megtámadott határozat (144) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a Bizottság rámutatott arra, hogy az eszközök és kötelezettségek teljes körű átruházására a végleges „Sernam 2” határozatot követően került sor, amelynek tekintetében fel kell idézni, hogy a 2. cikk a 41 millió eurós támogatás visszatéríttetését írta elő.

246    Meg kell állapítani, hogy a támogatás kedvezményezettje eszközeinek együttes eladását, valamint a jogellenes és összeegyeztethetetlen támogatás visszatérítésére irányuló kötelezettséget tartalmazó határozat végrehajtásának időpontja legalább olyan kedvezőnek tűnik a visszatérítési kötelezettség megkerülésére, mint a hivatalos vizsgálati eljárás szakasza. Ha ugyanis az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése szerinti hivatalos vizsgálati eljárás megindításának alapját egy állami támogatás fennállásával és összeegyeztethetőségével kapcsolatos kétségek jelentik, az állami támogatás visszatérítését elrendelő határozat elfogadása e tekintetben minden kétséget eloszlat.

247    Egyébként a negyedik jogalap első, harmadik, negyedik és ötödik részének vizsgálatából kitűnik, hogy a teljesített ügylet nem tartotta tiszteletben a „Sernam 2” határozat 3. cikkének (2) bekezdésében rögzített határidőt (lásd a fenti 84–93. pontot), sem a végrehajtási szabályait (lásd a fenti 110–187. pontot).

 Az ügylet gazdasági logikájáról

248    Az ügylet gazdasági logikáját illetően a Francia Köztársaság által támogatott felperes először előadja, hogy a „Sernam 2” határozatban rögzített követelmények tiszteletben tartása mellett kellett megszabadulnia egy veszteséges vállalkozástól.

249    Másodszor, hangsúlyozza, hogy a Sernam Xpress „üres” társaság igénybevétele nem a támogatások visszatérítésére irányuló kötelezettség megkerülésének szándékából eredt, hanem kizárólag annak lehetővé tételére irányult, hogy a Financière Sernam együttese meg tudja szerezni a Sernam eszközeit, figyelemmel arra, hogy a „Sernam 2” határozatnak megfelelően biztosítani kellett, hogy az eszközök vevője semmilyen kapcsolatban ne legyen a felperessel. E tekintetben egy francia jogászprofesszor által írt, a francia joggal kapcsolatos véleményre támaszkodik annak alátámasztása érdekében, hogy a „részleges eszközapportnak” nevezett ügylet volt az egyetlen olyan művelet, amely lehetővé tette a működési kötelezettségek összekapcsolását az eszközökkel, anélkül, hogy a hitelezők egyedi hozzájárulását kellett volna kérni (annak érdekében, hogy el lehessen érni ezen ügylet „egyetemes vagyonátruházási” hatását). Márpedig a vevő felperessel szembeni függetlenségének követelménye megtiltotta, hogy a részleges eszközapportot közvetlenül a Financière Sernamba végezzék, aminek hiányában a felperes apportja ellenszolgáltatásaként (értékpapírok formájában teljesített ellenszolgáltatás) a Financière Sernam részvényesévé vált volna. Ez magyarázza, hogy miért kellett először a részleges eszközapportot a Sernam Xpressbe végezni, majd átruházni az utóbbiban fennálló részesedéseket a Financière Sernamra.

250    A megtámadott határozat (144) és (147) preambulumbekezdésében a Bizottság úgy ítélte meg, hogy az egyetlen gazdasági logika az volt, hogy lehetővé tegyék a Sernam tevékenységeinek folytatását anélkül, hogy eleget kellene tenni a „Sernam 2” határozat 3. cikkében előírt feltételeknek.

251    Először, a fenti 247. pontban már megállapítást nyert, hogy a negyedik jogalap első, harmadik, negyedik és ötödik részének vizsgálatából kitűnik, hogy a „Sernam 2” határozat 3. cikkében rögzített feltételeket nem tartották tiszteletben. Ehhez hasonlóan, a negyedik jogalap hatodik részének vizsgálatából (lásd a fenti 189–211. pontot) kitűnik, hogy mivel a Sernam gazdasági tevékenysége nem szűnt meg, a „Sernam 2” határozat 3. cikkének (2) bekezdésében megállapított célt nem tartották tiszteletben.

252    Másodszor, a fenti 127–129. pontból kitűnik, hogy a felperes nem hivatkozhat a nemzeti jogban fennálló kötöttségekre a „Sernam 2” határozat 3. cikkének (2) bekezdésében előírt feltételek kijátszásának igazolása érdekében. Ki kell emelni különösen azt, hogy a fenti 249. pontban szereplő érvelése annak állítólagos szükségességén alapul, hogy a kötelezettségeket a Sernam eszközeihez kapcsolják. Márpedig a fenti 113–119. pontból kitűnik, hogy az eszközöket nem kell a „Sernam 2” határozat 3. cikkének (2) bekezdése értelmében vett együttes eszközértékesítéshez kapcsolni.

 Az átruházási árról

253    Az átruházási árat illetően a Francia Köztársaság által támogatott felperes először előadja, hogy a Sernam eszközeinek teljes köréért a Financière Sernam által fizetett ár átlátható és nyílt ajánlati felhívás eredményeként előállt piaci ár volt, ellentétben azzal, amit a Bizottság állított a megtámadott határozat (145) és (146) preambulumbekezdésében. Ugyanezen indokok miatt a felperes úgy ítéli meg, hogy a megtámadott határozat (145) preambulumbekezdésében hivatkozott, a közötte és a Financière Sernam között fennálló szerződéses egyensúlyra való hivatkozás nem releváns. A felperes és a Francia Köztársaság úgy ítélik meg, hogy ezért semmilyen visszatérítés nem írható elő sem a szóban forgó eszközök átvevője, vagyis a Sernam Xpress, sem pedig vevője, a jelen esetben a Financière Sernam részére, továbbá előadják, hogy az eladótól, vagyis a Sernamtól kell igényelni a visszatérítést.

254    A megtámadott határozat (145) preambulumbekezdésének szövege a következő:

„A Bizottság továbbá megjegyzi, hogy a Sernam Xpressre történő átruházás nem felel meg a piaci feltételeknek. Erre az átruházásra negatív áron került sor, és azt nem átlátható és nyílt eljárás eredményeképpen hajtották végre (lásd a [megtámadott határozat] 3.2.5. szakasz[á]t). A Sernam Xpresst 2005 és 2008 között ért veszteségek fedezésére szolgáló működési támogatásnak tekinthető 57 millió EUR összegű negatív árhoz hozzá kell adni [a felperes Sernammal] szemben fennálló és elengedett 38,5 millió EUR összegű követelését (lásd a [megtámadott határozat] (27) preambulumbekezdés[é]t). […] Az 57 millió EUR összegű tőkeinjekcióval [a felperes] lehetővé tette a Sernam Xpress számára, hogy legalább a 2005 és 2008 közötti időszakban maradéktalanul teljesítse ezeket a követeléseket. Ellenkező esetben, ha [a felperes] kizárólag pozitív áron értékesítette volna eszközeit, a [Sernam] harmadik felekkel szemben fennálló tartozásait csak az értékesítésből származó bevétel erejéig törlesztették volna. Ez is arra utal, hogy [a felperes] és a Financière Sernam közötti szerződéses egyensúly nem felel meg a piaci feltételeknek.”

255    Azt az érvet, amely szerint a jelen ügyben fizetett negatív ár átlátható és nyílt ajánlati felhívás eredményeként előállt piaci ár volt, el kell utasítani, mivel a negyedik jogalap ötödik részének elemzéséből kitűnik, hogy a vezetőség ajánlata nem tekinthető átlátható és nyílt eljárás eredményének. A felperes és a Financière Sernam között fennálló szerződéses egyensúlyra való hivatkozásra vonatkozó kifogást ugyanezen indokok miatt szintén el kell utasítani.

256    A fenti 207. pontból az is kitűnik, hogy a vezetőség átvételi ajánlatát a Sernam egy új szanálási tervének finanszírozása céljából, illetve a 2005 és 2008 közötti időszakra várható becsült veszteség kezelése érdekében szükséges feltőkésítés céljából alakították ki. Ennélfogva a Bizottság a megtámadott határozat (145) preambulumbekezdésében azt is megalapozottan hangsúlyozta, hogy az 57 millió eurós negatív árat a Sernam Xpresst 2005 és 2008 között ért veszteségek fedezésére szolgáló működési támogatásnak szánták, amelyhez hozzá kell adni a felperes Sernammal szemben fennálló és elengedett 38,5 millió euró összegű követelését.

257    Másodszor, a felperes keresete több részében és jogalapjában hivatkozik arra, hogy a nettó 57 millió eurós negatív árat több független szakvélemény is megerősítette, és e tekintetben hivatkozik az X bank, az ajánlati felhívást szervező tanácsadó bankja audit részlegének 2005. július 21‑i jelentésére, egy könyvvizsgáló cég (a továbbiakban: Y könyvvizsgáló cég) 2005. június 3‑i (2008‑ban frissített) jelentésére, amelyeket ő maga rendelt meg, egy másik bank, a Z bank 2005. július 18‑i jelentésére, amelyet a commission des participations et transferts rendelt meg, valamint a commission des participations et des transferts 2005. július 22‑i 2005‑AC 2. sz. hozzájárulására, amely a szakvélemények egybevágására figyelemmel azt állapította meg, hogy az átruházási terv tűnik „annak a megoldásnak, amely amellett, hogy nem észszerűtlen esélyeket nyújt az új Sernam sikerének, a legolcsóbb a felperes számára”.

258    E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a „Sernam 2” határozat 3. cikke (2) bekezdésének megfelelően az eszközök együttes értékesítésének piaci áron „átlátható és nyílt eljárásban” kell történnie. Ugyanígy a „Sernam 2” határozat 4. cikke rögzítette, hogy „[a] Sernam mindenfajta részleges vagy teljes értékesítésének piaci áron és az összes konkurens számára átlátható és nyílt eljárás során kell történnie”. Ennélfogva a Bizottság a „Sernam 2” határozatban azt követelte meg, hogy a piaci ár átlátható és nyílt ajánlati felhívás eredménye legyen, amit a jelen ügyben nem tartottak tiszteletben (lásd a fenti 160–187. pontot).

259    Mindenesetre a két szóban forgó jelentés, az említett Y könyvvizsgáló cég jelentése és a Z bank jelentése kizárólag a magánbefektető kritériuma alkalmazásának kérdésére vonatkozik, vagy pedig a tervezett átruházás költségeinek és a Sernam esetleges felszámolása költségeinek összehasonlítására, vagyis nem releváns azon kérdés szempontjából, hogy a Sernam eszközeiért és kötelezettségeiért fizetett ár piaci ár volt‑e. Ehhez hasonlóan a commission des participations et transferts véleményének hivatkozott része az átruházási költségek és a Sernam felszámolási költségeinek összehasonlítására vonatkozik. Egyébként az X bank audit részlegének 2005. július 21‑i jelentését illetően meg kell állapítani, hogy a vezetőség ajánlatának benyújtását követően született, és ezen ajánlat (valamint a vezetőség 2005–2008 vonatkozásában készített üzleti terve) alapján készített szakértői véleményről van szó.

260    Ennélfogva a felperes tévesen hivatkozik arra, hogy a benyújtott szakértői vélemények megerősítik azt az elgondolást, hogy az átruházási ár piaci ár volt.

261    Harmadszor, a felperes azt kifogásolja, hogy a Bizottság a megtámadott határozat (145) preambulumbekezdésének utolsó két mondatában azt állapította meg, hogy ha a felperes kizárólag pozitív áron értékesítette volna eszközeit, a Sernam harmadik felekkel szemben fennálló tartozásait csak az értékesítésből származó bevétel erejéig törlesztették volna. Előadja, hogy mivel az együttes eszközértékesítés a nemzeti jogban nemcsak az adósságok, hanem a code du travail (a munka törvénykönyve) L 1224‑1. cikke alapján a munkavállalók átvételét is jelenti, egyik átvevő sem tudott pozitív árat javasolni ezen eszközök együttes megszerzésére.

262    A felperesnek a megtámadott határozat (145) preambulumbekezdésének utolsó két mondatával szemben hivatkozott érvét el kell utasítani mint hatástalant. A felperes által kifogásolt állítást ugyanis a Bizottság az ugyanezen preambulumbekezdés elején szereplő egyéb megállapításokkal szemben a teljesség kedvéért tette, mintegy „arra utaló jelként”, hogy a felperes és a Financière Sernam közötti szerződéses egyensúly nem felel meg a piaci feltételeknek. Mivel megállapítást nyert, hogy a Bizottság megalapozottan állapította meg a megtámadott határozat (145) preambulumbekezdésének elején, hogy a Sernam Xpressre való átruházás negatív ára nem átlátható és nyílt eljárás eredménye volt, az e preambulumbekezdés utolsó két mondatával szemben hivatkozott érvek nem alkalmasak arra, hogy lehetővé tegyék a megtámadott határozat megsemmisítését.

263    Negyedszer, a felperes azt kifogásolja, hogy a Bizottság a megtámadott határozat (146) preambulumbekezdésében megállapította, hogy az 57 millió eurós negatív ár magasabb, mint a sikertelen ajánlati felhívásra érkezett legjobb ajánlat, amelynek értéke 56,4 millió euró volt (az 5. pályázó második fordulóban tett ajánlata), és előadja, hogy e második fordulós ajánlat nem volt kötelező ajánlat, tehát azt nem szabad figyelembe venni.

264    A fenti 167. pontból kitűnik, hogy a Bizottság megalapozottan állította a megtámadott határozat (146) preambulumbekezdésében, hogy az 57 millió eurós negatív ajánlat kevésbé volt érdekes, mint az 5. pályázó által vezetett konzorcium részéről a második fordulóban benyújtott 56,4 millió eurós negatív ajánlat. E tekintetben hatástalanok a felperes azon érvei, amelyek szerint az 5. pályázóval alkotott konzorcium érdeklődésének kifejezését nem szabad figyelembe venni, mert az nem kötelező, ellentétben a vezetőség ajánlatával, mivel a negyedik jogalap ötödik részének vizsgálatából kitűnik, hogy a vezetőség ajánlatát szintén nem lehet figyelembe venni, mert az nem átlátható és nyílt ajánlati felhívási eljárás eredményeként jött létre.

265    A fentiekből (lásd a fenti 237–264. pontot) kitűnik, hogy a Bizottság megalapozottan jutott arra a következtetésre a megtámadott határozat (148) preambulumbekezdésében, hogy a Sernam tevékenységeinek a Sernam Xpressre történő átruházása nyomán a Sernam Xpress megőrizte a nyújtott támogatások kedvezményéhez kapcsolódó versenyelőny tényleges élvezetét, mivel a két társaság között gazdasági folytonosság állt fenn.

266    Egyebekben a Francia Köztársaság hivatkozik a részvények eladására vonatkozó ítélkezési gyakorlatra, amely szerint, ha egy olyan vállalkozást, amely jogellenes támogatásban részesült, piaci áron, vagyis azon a legmagasabb áron vásárolnak meg, amelyet a rendes versenyfeltételek mellett eljáró magánbefektető hajlandó volt e társaságért fizetni abban a helyzetben, amelyben az – különösen az állami támogatás nyújtását követően – található, a támogatási elemet a piaci árra értékelték, és beépítették a vételárba. Ilyen körülmények között a vevő nem tekinthető úgy, hogy előnyben részesült a piacon működő többi gazdasági szereplőhöz képest. Ugyanakkor főszabály szerint, ha a támogatás kedvezményében részesült valamely társaságot piaci áron értékesítették, az eladási árban megjelennek a korábbi támogatás következményei, a támogatásból származó előnyök pedig az említett társaság eladójánál maradnak. Ebben az esetben az eredeti állapot helyreállítását elsősorban úgy lehetne biztosítani, hogy az eladó téríti vissza a támogatást (lásd ebben az értelemben: 2001. szeptember 20‑i Banks‑ítélet, C‑390/98, EBHT, EU:C:2001:456, 77. és 78. pont). A Francia Köztársaság úgy ítéli meg, hogy ha az eladott vállalkozást, vagyis a Sernam Xpresst köteleznék a jogellenes és összeegyeztethetetlen támogatás visszatérítésére, az végső soron azt eredményezné, hogy e vállalkozás vevőjét, vagyis a Financière Sernamot szankcionálnák, amely pedig az említett vállalkozás piaci árának kifizetése révén már megfizette a jogellenes és összeegyeztethetetlen támogatást. Ez a Francia Köztársaság szerint azzal lenne egyenértékű, hogy az említett jogellenes és összeegyeztethetetlen támogatást kétszer fizettetnék meg az eladott vállalkozás részvényeinek megszerzőjével.

267    Márpedig, ahogyan az a megtámadott határozat (138) és (149) preambulumbekezdéséből, valamint 32. lábjegyzetéből kitűnik, az ítélkezési gyakorlat különbséget tesz a részvények megszerzője és a jogellenes támogatásban részesülő társaság között, amelynek részvényeit eladják. Az állandó ítélkezési gyakorlatból ugyanis kitűnik, hogy valamely jogellenes támogatásban részesülő társaság részvényeinek egy részvényes által harmadik fél részére történő értékesítése nem érinti a visszatérítési kötelezettséget (lásd ebben az értelemben: Seleco‑ítélet, fenti 52. pont, EU:C:2003:252, 83. pont), valamint hogy ha a jogellenes állami támogatásban részesülő vállalkozás megőrzi jogi személyiségét, és saját nevében továbbra is folytatja az állami támogatással segített tevékenységeket, akkor rendszerint továbbra is ez a vállalkozás élvezi az említett támogatásokhoz kapcsolódó versenyelőnyt, és ezért ezt a vállalkozást kell kötelezni a támogatásokkal megegyező összeg visszafizetésére. A vevőtől tehát nem követelhető az ilyen támogatások visszatérítése (lásd ebben az értelemben: SMI‑ítélet, fenti 52. pont, EU:C:2004:238, 81. pont).

268    Következésképpen a Bizottság megalapozottan vezette le ebből az ítélkezési gyakorlatból a megtámadott határozat (149) preambulumbekezdésében, hogy a Sernam Xpress részvényeinek a Financière Sernam részére történő értékesítése nem mentesítette a Sernam Xpresst a 41 millió euró összegű támogatás visszafizetésére irányuló kötelezettség alól.

269    El kell utasítani a Francia Köztársaság és a felperes azon tényre vonatkozó kifogásait, hogy az ilyen okfejtés azzal lenne egyenértékű, hogy az említett jogellenes és összeegyeztethetetlen támogatást kétszer fizettetnék meg az eladott vállalkozás részvényeinek megszerzőjével. Ahogyan ugyanis a Bizottság hangsúlyozza, a részvények megszerzője és az eladott társaság közötti ezen megkülönböztetés gyakorlati következményekkel járhat, mivel ebben az esetben a részvények megszerzője különleges körülmények kivételével nem köteles a megvásárolt vállalkozás részére nyújtott támogatás visszafizetésére, mivel a megvásárolt vállalkozás korlátolt felelősségi alapon működő társaság formájában van a tulajdonában.

270    Másrészt, ellentétben a Francia Köztársaság érvelése által sugalltakkal, a Financière Sernamra nem a Sernam Xpress társasági részesedéseinek megszerzőjeként szállt át a 41 millió euró összegű jogellenes és összeegyeztethetetlen támogatás visszafizetésére irányuló kötelezettség, hanem mint annak jogutódjára, a Sernam Xpress‑szel 2011. június 30‑án történt egyesülés folytán, az ezen ügylethez kapcsolódó egyetemes vagyonátruházási hatás eredményeként (lásd a megtámadott határozat (150) preambulumbekezdését). Mivel a Sernam és a Sernam Xpress közötti gazdasági folytonosságot a Bizottság a jog által megkövetelt mértékben bizonyította (lásd a fenti 237–265. pontot), a felperes pedig nem vitatja az egyesülést a Sernam Xpress és a Financière Sernam között, ezt az okfejtést helyben kell hagyni.

271    Végül a Francia Köztársaság előadja, hogy a magánbefektető kritériuma a jelen ügyben teljesült, mivel, ahogyan azt 2008. október 8‑i és 2009. május 5‑i leveleiben kifejtette, a Sernam eszközeinek a Financière Sernam részére történő együttes eladásával járó költségek alacsonyabbak voltak azon költségeknél, amelyeket a felperes a Sernam bírósági felszámolása esetén viselt volna.

272    Rá kell ugyanakkor mutatni arra, hogy a Francia Köztársaságnak a magánbefektető kritériumára vonatkozó érvei nem a 41 millió euró visszatérítésére irányuló kötelezettséghez kapcsolódnak, hanem a megtámadott határozatban az úgynevezett „új támogatásoknak” az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése alapján történő minősítésére vonatkoznak. Ezek az érvek a jelen jogalap keretében tehát hatástalanok.

273    Következésképpen a Bizottság kontra Spanyolország ítéletben (fenti 234. pont, EU:C:2012:781), felidézett ítélkezési gyakorlatnak megfelelően a Bizottság megalapozottan tekintette úgy, hogy a „Sernam 2” határozat által jogellenesnek és összeegyeztethetetlennek nyilvánított támogatás puszta rögzítése az eszközök között a felszámoláskor nem elegendő az említett támogatás által okozott versenytorzulás kiküszöböléséhez.

274    Ennélfogva a felperes első kifogását el kell utasítani.

 A második, arra alapított kifogásról, hogy a Sernam felszámolásakor a 41 millió euró kötelezettségek közötti rögzítése megfelelt a „Sernam 2” határozat 4. cikkének

275    A felperes előadja, hogy a Sernam felszámolásakor a „Sernam 2” határozat által jogellenesnek és összeegyeztethetetlennek nyilvánított támogatás kötelezettségek közötti rögzítése megfelelt a „Sernam 2” határozat 4. cikkének, amely azt írta elő, hogy a Sernam piaci áron és az összes konkurens számára átlátható és nyílt eljárás során történő részleges vagy teljes értékesítése esetén a 41 millió euró támogatás visszafizetése „a Sernamot terheli, amennyiben az tovább létezik”. A felperes előadja, hogy a „Sernam 2” határozat 4. cikke egyáltalán nem utal a Sernam gazdasági tevékenységének megszűnésére, és csak annak alapján tesz különbséget, hogy a Sernam társaság tovább létezik‑e, vagy sem.

276    A megtámadott határozat (135) preambulumbekezdésében a Bizottság azt állítja, hogy „[a »Sernam 2« határozat] 4. cikk[e] különbséget tesz aszerint, hogy folyamatos‑e a Sernam gazdasági tevékenysége[, valamint hogy a] tevékenység megszűnése esetén a [támogatás összegére vonatkozó] követelés az eszközöket átlátható és nyílt eljárás során, piaci áron megvásárló jogalanyokkal szemben nem érvényesíthető”.

277    A Bizottság kontra Spanyolország ítéletben (fenti 234. pont, EU:C:2012:781) felidézett ítélkezési gyakorlatnak megfelelően a támogatást azzal a társasággal kell visszatéríttetni, amelyik az állami támogatások nyújtásához fűződő előnyből eredetileg részesülő vállalkozás gazdasági tevékenységét folytatja, és amelyik ennélfogva megőrzi annak tényleges élvezetét.

278    Az állami támogatások visszafizettetésével összefüggésben a „Sernam 2” határozat 4. cikkében szereplő, a Sernam továbblétezésére vonatkozó hivatkozás csak a Sernam gazdasági tevékenységének fennmaradására utalhat.

279    Ennélfogva a felperes tévesen hivatkozik arra, hogy a Sernam felszámolásakor a 41 millió euró kötelezettségek közötti rögzítése megfelelt a „Sernam 2” határozat 4. cikkének, mivel az első kifogás vizsgálatából kitűnik, hogy a Sernam gazdaságilag tovább létezett a Sernam Xpress, majd a Financière Sernam keretében.

280    Ennélfogva a második kifogást el kell utasítani.

281    Ebből következik, hogy az ötödik jogalap egészét el kell utasítani.

3.     A hatodik, a Bizottság téves jogalkalmazására vonatkozó jogalapról, amennyiben az úgy ítélte meg, hogy a Sernam eszközeinek együttes átruházásáról szóló, 2005. július 21‑i egyetértési megállapodás által előírt intézkedések új állami támogatásokat valósítottak meg a Sernam Xpress – la Financière Sernam javára

282    A hatodik jogalap lényegileg két részre oszlik. Az első részben a felperes azt kifogásolja, hogy a Bizottság a megtámadott határozat (154)–(158) preambulumbekezdésében kijelentette, hogy a magánbefektető kritériuma alkalmazhatatlan egy negatív eladási árral jellemezhető helyzetben, a 2005. július 21‑i egyetértési megállapodás intézkedései, vagyis a nettó 57 millió eurós feltőkésítés, a 38,5 millió euró összegű adósságelengedés és a garanciák (a továbbiakban: vitatott intézkedések) állami támogatásnak minősítése alapján. A második részben a felperes azt kifogásolja, hogy a Bizottság a megtámadott határozat (159)–(171) preambulumbekezdésében úgy ítélte meg, hogy a vitatott intézkedések előnyt biztosítanak a Sernam Xpress – la Financière Sernam számára.

 Az első, arra alapított részről, hogy a Bizottság tévesen alkalmazta a jogot, amikor a jelen ügyben alkalmazhatatlannak nyilvánította a magánbefektető kritériumát

283    A Francia Köztársaság által támogatott felperes lényegileg úgy ítéli meg, hogy a magánbefektető kritériuma alkalmazható volt a vitatott intézkedésekre, mivel az ítélkezési gyakorlatból az tűnik ki, hogy annak meghatározásához, hogy egy vállalkozás áron aluli privatizációja tartalmazott‑e állami támogatási elemeket, azt kell mérlegelni, hogy hasonló körülmények között valamely magánbefektető, akinek mérete az állami ágazatot irányító szervezetéhez hasonlítható, rászánhatta volna‑e magát ilyen jelentőségű tőkejuttatásokra a szóban forgó vállalkozás értékesítése keretében, vagy inkább a vállalat felszámolása mellett döntött volna (lásd ebben az értelemben: 2003. január 28‑i Németország kontra Bizottság ítélet, C‑334/99, EBHT, EU:C:2003:55, 133. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat) (a továbbiakban: a Gröditzer típusú magánbefektető kritériuma).

284    A felperes és a Francia Köztársaság úgy ítélik meg, hogy a jelen ügyben a megvalósult átruházás keretében semmilyen állami támogatást nem nyújtottak, mivel annak összesített költsége alacsonyabb volt, mint a Sernam felszámolásának előrelátható költségei, ahogyan azt a Bizottság részére a közigazgatási eljárás során benyújtott bizonyítékokkal alá is támasztották.

285    A Francia Köztársaság által támogatott felperes érvei lényegileg a Bizottság által a megtámadott határozat (154) és (155) preambulumbekezdésében hivatkozott, a fenti 283. pontban ismertetett Gröditzer típusú magánbefektető kritériuma alkalmazhatóságának kizárása érdekében hivatkozott két indok ellen irányulnak.

286    Annak első indokát, hogy nem alkalmazták a magánbefektető kritériumát, a megtámadott határozat (154) preambulumbekezdése fejti ki. A Bizottság ebben úgy ítélte meg, hogy a támogatás visszafizettetése esetén nem helyénvaló a magánbefektető elvének alkalmazása, mivel valamely támogatás visszafizettetésekor az állam az uniós jogból fakadó kötelezettségei jogcímén, nem pedig részvényes államként jár el.

287    Annak második indokát, hogy nem alkalmazták a magánbefektető kritériumát, a megtámadott határozat (155) preambulumbekezdése fejti ki. A Bizottság ebben lényegileg úgy ítélte meg, hogy a „Sernam 2” határozat 3 cikkének (2) bekezdésében az eszközértékesítés a 3. cikk (1) bekezdésében előírt kompenzációs intézkedésekkel egyenértékű, valamint hogy a megmentési és szerkezetátalakítási iránymutatás 40. pontja értelmében valamely veszteséges tevékenység átruházása nem tekinthető kompenzációs intézkedésnek. A Bizottság rámutatott arra, hogy a felperes és a Financière Sernam által közösen elfogadott negatív ár azt bizonyította, hogy veszteséges tevékenység átruházásáról van szó, amely nem lehet egy kompenzációs intézkedéssel egyenértékű. Ebből azt a következtetést vonta le, hogy a szóban forgó ügyben a negatív ár a vállalatnak nyújtott működési támogatás összegének felel meg, amely tehát természetéből adódóan nem alkalmas a versenytorzulások csökkentésére.

288    A megtámadott határozat (155) preambulumbekezdéséből az tűnik ki, hogy a Bizottság a magánbefektető kritériuma alkalmazásának elkerülése érdekében az ügy különleges összefüggésére hivatkozik azzal összefüggésben, hogy a felperes szabálytalanul hajtott végre egy kompenzációs intézkedést, amely feltételhez kötötte az 503 millió eurós szerkezetátalakítási támogatás összeegyeztethetőségét. A Törvényszék úgy ítéli meg, hogy először a felperes részéről a magánbefektető kritériuma alkalmazása elmaradásának második indoka kapcsán előterjesztett érvelést kell megvizsgálni.

289    A magánbefektető kritériuma alkalmazása elmaradásának a megtámadott határozat (155) preambulumbekezdésében szereplő második indokát illetően a felperes lényegileg két kifogásra hivatkozik. Először, úgy ítéli meg, hogy az eszközök együttes értékesítése nem jelentette a „Sernam 2” határozat 3. cikkének (1) bekezdésében szereplő kompenzációs intézkedések alternatíváját, másodszor pedig, hogy egy támogatás összeegyeztethetőségét feltételhez kötő kompenzációs intézkedés végrehajtása nem jelenti akadályát a magánbefektető kritériuma alkalmazásának, mivel soha nem az állam mint közhatalom köteles végrehajtani egy kompenzációs intézkedést.

290    A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint az állami támogatás fogalma, amint azt a Szerződés meghatározza, jogi természetű, és azt objektív körülmények alapján kell értelmezni. Emiatt az uniós bíróságnak főszabály szerint – mind az előtte folyamatban lévő jogvita konkrét tényeinek, mind a Bizottság által előterjesztett értékelés szakmai vagy összetett jellegének figyelembevételével – teljes felülvizsgálatot kell gyakorolnia azon kérdés vonatkozásában, hogy valamely intézkedés az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének hatálya alá tartozik‑e (lásd: 2008. december 22‑i British Aggregates kontra Bizottság ítélet, C‑487/06 P, EBHT, EU:C:2008:757, 111. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

291    Az ítélkezési gyakorlat szerint a közvállalkozások és a magánvállalkozások közötti egyenlő bánásmód elvéből az következik, hogy az állam által a rendes piaci feltételeknek megfelelő körülmények között közvetlenül vagy közvetetten valamely vállalkozás rendelkezésére bocsátott tőkét nem lehet állami támogatásnak minősíteni (2002. május 16‑i Franciaország kontra Bizottság ítélet, C‑482/99, EBHT, EU:C:2002:294, 69. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). E mérlegelést az állami vállalkozások esetében főszabály szerint a magánbefektető kritériumának alkalmazásával kell lefolytatni (2012. június 5‑i Bizottság kontra EDF ítélet, C‑124/10 P, EBHT, EU:C:2012:318, 78. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

292    A Bíróság azt mondta ki, hogy a magánbefektető kritériumának alkalmazása végeredményben attól függ, hogy az érintett tagállam részvényesi minőségében, ne pedig közhatalmi szervként nyújtson gazdasági előnyt a hozzá tartozó vállalkozásnak (Bizottság kontra EDF ítélet, fenti 291. pont, EU:C:2012:318, 81. pont; 2014. április 3‑i Bizottság kontra Hollandia és ING Groep ítélet, C‑224/12 P, EBHT, EU:C:2014:213, 31. pont). Az állam azon beavatkozásai ugyanis, melyek a rá mint a közhatalom gyakorlójára háruló kötelezettségek teljesítésére irányulnak, nem hasonlíthatók össze a piacgazdasági magánbefektető beavatkozásaival (2009. december 15‑i EDF kontra Bizottság ítélet, T‑156/04, EBHT, EU:T:2009:505, 228. pont). E szempontból különösen az intézkedés természete és tárgya, a hátterét képező összefüggések, valamint az elérni kívánt cél és az említett intézkedésre vonatkozó szabályok lehetnek relevánsak (lásd ebben az értelemben: a fent hivatkozott Bizottság kontra EDF ítélet, EU:C:2012:318, 86. pont).

 Az első, a megtámadott határozat (155) preambulumbekezdésével kapcsolatos kifogásról, melynek alapja, hogy az eszközök együttes értékesítése nem jelentette a „Sernam 2” határozat 3. cikkének (1) bekezdésében szereplő kompenzációs intézkedések alternatíváját

293    A felperes e kifogás alátámasztására három érvet terjeszt elő.

294    Először, a felperes úgy ítéli meg, hogy a Sernam eszközeinek együttes értékesítése nem tekinthető a „Sernam 2” határozat 3. cikkének (1) bekezdésében előírt kompenzációs intézkedésekkel, vagyis az „expressz zárt tehervonat” („train bloc express”, a továbbiakban: TBE) tevékenység köré szervezéssel és a közúti szállítási tevékenységekkel való felhagyással egyenértékűnek.

295    E tekintetben rá kell mutatni arra, hogy a „Sernam 2” határozat 3. cikkének (2) bekezdése megfelel a szerkezetátalakítási támogatás összeegyeztethetősége kapcsán a „Sernam 2” határozat 3. cikkében a szerkezetátalakítási támogatás megelőzését szolgáló intézkedésként, illetve a versenytársak részére konkrét ellentételezések nyújtása érdekében meghatározott alternatív feltételek egyike végrehajtásának. Ez kitűnik többek között a „Sernam 2” határozat 3. cikkében szereplő feltételek indokolásából, amely a „Sernam 2” határozat fenti 191. és 193. pontban már hivatkozott (200)–(217) preambulumbekezdését tartalmazó, „A verseny torzulásának megelőzése – konkrét ellentételezések” című 6.3.7. pont.

296    A „Sernam 2” határozat 3. cikkének (2) bekezdése az ugyanezen cikk (1) bekezdésében szereplő feltételek egyenértékű alternatívája, mivel az utóbbiak „[a] (2) bekezdésre is figyelemmel” alkalmazandóak. Ahogyan az a fenti 194. pontból kitűnik, a „Sernam 2” határozat (217) preambulumbekezdésének rendelkezései szerint a Sernam piaci részesedéseinek felszabadulása a független átvevő számára, piaci áron, átlátható és nyílt eljárás során ugyanarra a kompenzációs célra irányul, mint a túlkapacitásos közúti piacról való kivonulás. Ebben a forgatókönyvben ugyanis teljes mértékben megszűnt volna a Sernam támogatott tevékenysége.

297    Ennélfogva a felperes tévesen hivatkozik arra, hogy a jelen ügyben a Sernam eszközeinek ugyanazon vevő számára történő együttes értékesítését nem lehet a TBE tevékenység köré szervezéssel és a közúti szállítási tevékenységekkel való felhagyással egyenértékűnek tekinteni.

298    Másodszor, a felperes előadja, hogy a „Sernam 2” határozat (217) preambulumbekezdése szerint a Sernam átruházást megelőző cégformájában való továbbműködése igazolja a „Sernam 2” határozat 3. cikkének (1) bekezdésében előírt kompenzációs intézkedések tiszteletben tartását.

299    A fenti 191. és 192. pontból ugyanakkor kitűnik, hogy ezt az érvet el kell utasítani, mivel a szerkezetátalakítási támogatás kedvezményezettje gazdasági tevékenységének piacon való fenntartása jelenti a „Sernam 2” határozat 3. cikkének (1) bekezdésében előírt feltételek tiszteletben tartását igazoló tényezőt, nem pedig pusztán az a tény, hogy fennmaradt a jogi személyisége.

300    Harmadszor, a felperes úgy ítéli meg, hogy ha a Bizottság a Sernam eszközeinek együttes értékesítését a „Sernam 2” határozat 3. cikkének (1) bekezdésében előírt kompenzációs intézkedésekkel egyenértékűnek szánta volna, akkor az említett határozatban rögzítenie kellett volna, hogy a negatív áron történő átruházás nem képzelhető el, mivel teljes mértékben ismerte a Sernam pénzügyi helyzetét, és számítania kellett volna ilyen lehetőségre.

301    Ezt az érvet is el kell utasítani. Mivel az eszközök értékesítésére vonatkozó feltétel kizárta a kötelezettségeket, a jelen ügyben fogalmilag ki volt zárva a negatív ár elérésének lehetősége, ahogyan az kitűnik a fenti 154–158. pontból.

302    Ennélfogva a megtámadott határozat (155) preambulumbekezdésével szemben hivatkozott első kifogást (lásd a fenti 287. pontot) el kell utasítani.

 A második, a megtámadott határozat (155) preambulumbekezdésével kapcsolatos kifogásról, melynek alapja, hogy a kompenzációs intézkedés végrehajtása a támogatás kedvezményezettjét, illetve a részvényes államot terheli, de semmiképpen nem az államot mint közhatalmat

303    A felperes előadja, hogy a Bizottság határozata által elrendelt kompenzációs intézkedés esetén mindenféleképpen a támogatásban részesülő vállalkozás az, aki a kompenzációs intézkedés költségét viseli, nem pedig az állam mint közhatalom.

304    A felperes és a Francia Köztársaság azt is előadják, hogy amennyiben egy állami vállalat úgy dönt, hogy a Bizottság határozatát alkalmazva eladja egy leányvállalatát vagy eszközeinek egy részét, ez az állami vállalat és adott esetben rajta keresztül az állam részvényesi minőségében jár el. Következésképpen, figyelemmel a vitatott intézkedések jellegére, tárgyára és céljára, azok a magánbefektető befektetéséhez hasonló befektetést jelentenek.

305    A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy ellentétben a felperes és a Francia Köztársaság által előadottakkal, a Sernam eszközeinek a „Sernam 2” határozat 3. cikkének (2) bekezdésén alapuló értékesítése nem olyan döntés volt, amelyet egy magánbefektetőnek a gazdasági racionalitásnak megfelelően a haszon maximalizálása vagy a veszteségek minimalizálása érdekében „rendes” piaci körülmények között meg kellett volna hoznia.

306    A „Sernam 2” határozat 3. cikkében rögzített kompenzációs intézkedések mögött meghúzódó logika ugyanis arra irányult, hogy megakadályozzon minden, a „Sernam 2” határozat által összeegyeztethetőnek nyilvánított szerkezetátalakítási támogatás által eredményezett túlzott versenykorlátozást.

307    E kompenzációs intézkedések tehát mind a támogatás kedvezményezettjét, mind részvényesét olyan, tisztán pénzügyi jövedelmezőség szempontjából nem optimális megoldásra kényszerítik, amelyet úgynevezett „rendes” piaci helyzetben egy magánbefektető nem venne tervbe.

308    A Sernam eszközeinek kompenzációs intézkedések címén történő együttes értékesítése a jelen ügyben azt feltételezte, hogy azokat a pozitív értékkel rendelkező eszközöket értékesítik, amelyeket a kedvezményezett nem szükségképpen lett volna kénytelen a gazdasági racionalitáshoz kapcsolódó megfontolások miatt átruházni.

309    Ennélfogva a Sernam eszközei értékesítésének a megtámadott határozat (155) preambulumbekezdésében felidézett kompenzációs logikája eltért a nyereségének maximalizálására, illetve a jelen esetben veszteségének minimalizálására törekvő magánszereplő logikájától.

310    Egyebekben a negyedik jogalap harmadik, negyedik és hatodik részének fenti vizsgálatából kitűnik, hogy a „Sernam 2” határozat 3. cikkének (2) bekezdése szerint nem egy teljes és veszteséges társaság, hanem kizárólag a pozitív gazdasági értékkel rendelkező eszközök eladásáról volt szó. A jelen ügyben a vezetőség ajánlata azért tartalmazott feltőkésítési, adósságelengedési és az eladó részéről nyújtandó garanciákra vonatkozó igényeket, mert a Sernam egészét adták el, finanszírozási szükségletekkel együtt. A vitatott intézkedések tehát közvetlenül a „Sernam 2” határozat 3. cikke (2) bekezdésének megsértéséből erednek, vagyis semmilyen kapcsolatban nem állnak a magánbefektető kritériumának alkalmazásával.

311    Ennélfogva a megtámadott határozat (155) preambulumbekezdésével kapcsolatos második kifogást el kell utasítani.

312    E körülmények között a továbbiakban nem kell megvizsgálni a Bizottság által az állami támogatások „visszatéríttetésével” összefüggésben felmerült magánbefektető kritériuma alkalmazhatatlanságának igazolása érdekében hivatkozott első indokkal kapcsolatos érveket.

313    A fentiekre tekintettel a hatodik jogalap első részét el kell utasítani.

 A második, arra alapított részről, hogy egyik vitatott intézkedés sem jelent előnyt a Sernam Xpress – la Financière Sernam számára

314    A felperes lényegileg azt vitatja, hogy a feltőkésítés és az adósságelengedés előnyöket biztosított a Sernam Xpress – la Financière Sernam számára. Elsőként a garanciákat illetően az indokolás hiányára hivatkozik, amennyiben a megtámadott határozat hallgat arról a kérdésről, hogy ezek eltérnek‑e a magáneladó részéről történő átruházás rendes feltételeitől. Ezt követően másodlagosan kifejti, hogy minden garanciát magáneladó nyújtott. Lényegileg előadja, hogy e garanciák nem biztosítottak előnyöket a Sernam Xpress – la Financière Sernam számára, mivel csekély összegűek voltak, és azokat nem érvényesítették.

315    Először, a felperes úgy ítéli meg, hogy a Sernam együttes eszközértékesítés érdekében történt feltőkésítése semmilyen előnyt nem biztosított a Financière Sernam vagy bármelyik vállalkozás számára, mivel ez az átruházás piaci áron történt.

316    Meg kell állapítani, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban nem a Financière Sernam mint a Sernam Xpress részesedéseinek vevője, hanem mint a Sernam Xpress egyesülésüket követő jogutódja részére biztosított előny kérdéséről döntött.

317    E tekintetben ugyanis a Bizottság a megtámadott határozat (159) preambulumbekezdésében kiemelte, hogy mivel a Sernam Xpress és a Financière Sernam „később egyesült, nem [kellett] megkülönböztetni az egyik vagy a másik javára biztosított előnyöket”. Ezt az okfejtést valamennyi vitatott intézkedésre alkalmazta, beleértve a feltőkésítést is.

318    Ezenkívül a megtámadott határozat (172) preambulumbekezdésének szövege a következő:

„Az eljárást megindító határozat (164) preambulumbekezdésében a Bizottság azzal kapcsolatban is kételyeinek adott hangot, hogy vajon a Financière Sernam által »kifizetett« negatív ár valóban megfelelt‑e a piaci árnak. E tekintetben a Bizottság megjegyzi, hogy időközben a Sernam Xpress és a Financière Sernam egyesült, és hogy a Financière Sernam részére nyújtott, túlságosan magas negatív árban megnyilvánuló lehetséges támogatás összege nem haladná meg a Sernam Xpress által új támogatásként kapott 57 millió EUR összegű támogatást. Ennélfogva a vevő részére nyújtott lehetséges támogatás kérdéséről a későbbiekben nem kell határozni.”

319    A Sernamot illetően a feltőkésítés vitathatatlan pénzügyi előnyt jelent versenytársaihoz képest. Egyébként a hatodik jogalap első részének vizsgálatából kitűnik, hogy a jelen ügy sajátos esetében a Bizottság megalapozottan nem hasonlította az állam magatartását egy magánbefektető rendes piaci körülmények között tanúsított magatartásához. Ennélfogva az e feltőkésítés által képviselt pénzügyi előnyt az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak kell tekinteni.

320    Egyébként az ötödik jogalapból kitűnik, hogy gazdasági folytonosság áll fenn a Sernam és a Sernam Xpress között, valamint hogy ebből következően a feltőkésítéshez kapcsolódó előny átszállt a Sernam Xpressre. Mindenesetre, még ha feltételezzük is, hogy az eladási ár piaci ár volt, ez nem jelenti akadályát annak, hogy a Sernam Xpress – amelyről fent bebizonyítottuk, hogy tovább folytatta a Sernam állami támogatások által érintett tevékenységeit – megőrizze a szóban forgó állami támogatások összessége, köztük a nettó 57 millió euró összegű feltőkésítés által jelentett előnyt (lásd ebben az értelemben: SMI‑ítélet, fenti 52. pont, EU:C:2004:238, 80. és 81. pont).

321    Meg kell tehát állapítani, hogy a Bizottság megalapozottan tekintette úgy a megtámadott határozat (160) preambulumbekezdésében, hogy „[a] [Sernam felperes általi], 57 millió EUR összegű feltőkésítése révén a [Sernam] jelentős gazdasági előnyhöz jutott, amellyel versenytársai nem rendelkeznek”, valamint hogy „[e]zt az előnyt később a többi eszközzel és kötelezettséggel együtt a Sernam Xpressre ruházták át”.

322    Másodszor, a felperes előadja, hogy a Bizottság tévesen alkalmazta a jogot, és ténybeli szempontból is tévedett, amikor a megtámadott határozat (162) preambulumbekezdésében azt állította, hogy a felperes Sernammal szemben fennálló 38,5 millió eurós követeléséről való lemondás előnyt biztosított a Sernam Xpress, illetve a Financière Sernam számára, mivel a felszámolásnál a kötelezettségek között rögzítette az adósságot, továbbá nem volt a Sernam Xpress, illetve a Financière Sernam hitelezője.

323    Ezt az érvet el kell utasítani, mivel a felperes a Sernam hitelezője volt, továbbá az ötödik jogalap vizsgálatából kitűnik, hogy gazdasági folytonosság áll fenn a Sernam és a Sernam Xpress, majd egyesülésüket követően a Sernam Xpress és a Financière Sernam között. E körülmények között az, hogy e tartozásokat a Sernam felszámolásánál a kötelezettségek között rögzítették, egyenértékű az előny nyújtásával a Sernam Xpress, majd a Financière Sernam részére.

324    Harmadszor, a felperes előadja, hogy a Bizottság nem indokolta a megtámadott határozat (163)–(171) preambulumbekezdésében szereplő, a felperes által a Sernam részére történt úgynevezett „együttes eszközértékesítés” kapcsán nyújtott garanciákra vonatkozó okfejtését, mivel a megtámadott határozat hallgat arról a kérdésről, hogy ezek eltérnek‑e a magáneladó részéről történő átruházás rendes feltételeitől. E tekintetben a felperes kiemeli, hogy az átruházásokhoz (függetlenül attól, hogy eszközök vagy vállalkozások átruházásáról van szó) következetesen garanciákat kapcsolnak, valamint hogy az e garanciák állami támogatási szempontból történő értékelésénél az a kérdés merül fel, hogy azok a piacgazdasági magánszereplő (a jelen esetben piacgazdasági „magáneladó”) magatartásának körébe tartoznak‑e. A felperes úgy ítéli meg, hogy az eszközökkel kapcsolatos garanciák csak akkor minősülhetnek állami támogatásnak, ha azokat olyan feltételek mellett nyújtják, amelyek nem lennének elfogadhatóak egy piacgazdasági magáneladó számára.

325    Az [EUMSZ 107. és EUMSZ 108. cikknek] a kezességvállalás formájában nyújtott állami támogatásra való alkalmazásáról szóló bizottsági közleménynek (HL 2000. C 71., 14. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 369. o.) megfelelően ugyanolyan módon, mint a lehetséges támogatás egyéb formái, állami támogatásnak minősülhet az állam által közvetlenül, valamint a hatóságok meghatározó befolyása alatt álló vállalkozások által adott kezességvállalás.

326    Először, meg kell állapítani, hogy a Bizottság általános jelleggel, valamennyi vitatott intézkedés vonatkozásában megindokolta azt, hogy elutasította a magánbefektető kritériumának alkalmazását, a megtámadott határozat (152)–(158) preambulumbekezdésében. Nem volt tehát szükség arra, hogy a Bizottság konkrét indokolást adjon erre a garanciák vonatkozásában. Ennélfogva e tekintetben nem lehet az indokolás hiányát megállapítani. Ezenfelül az egyes garanciák által a Sernam Xpress (és az egyesülés folytán a Financière Sernam) számára jelentett előnyre vonatkozó szabályszerű indokolás a megtámadott határozat (164)–(171) preambulumbekezdésében szerepel.

327    Ezt követően, a fenti 293–313. pontból kitűnik, hogy a Bizottság megalapozottan nem alkalmazta a magánbefektető kritériumát a vitatott intézkedésekre, amelyek közé a garanciák is tartoznak. Következésképpen nem lehet helyt adni a felperes másodlagosan megfogalmazott, annak bizonyítására irányuló érveinek, hogy az egyes garanciákat egy magáneladó is biztosította volna.

328    Végül a felperes egyéb, annak vitatására vonatkozó érveit is el kell utasítani, hogy az egyes garanciák előnyt biztosítottak a Sernam Xpress – la Financière Sernam számára, a következő okok miatt.

 A valentoni telephely berendezésére vonatkozó garanciáról és az új üzemeltetési helyek bérleti díjának emelkedésére vonatkozó garanciáról

329    A felperes hangsúlyozza, hogy a TBE hasznosításához szükséges valentoni telephely berendezésére vonatkozó garancia – a munkálatok késedelme esetén 1 millió euró kötbérfizetés terhével –, illetve az új üzemeltetési helyek bérleti díjának emelkedésére vonatkozó garancia – legfeljebb 3 millió euró különbözetig, illetve korlátozott, három éves időtartamra – korlátozott összegű volt, valamint azokat nem hajtották végre.

330    Először, a Bizottság megalapozottan tekintette úgy a megtámadott határozat (164) preambulumbekezdésében, hogy e garanciák előnyt biztosítanak, mivel ezek hiányában a Sernam Xpress – la Financière Sernam maga lett volna kénytelen viselni a szóban forgó költségeket.

331    Ezt követően a felperesnek a vitatott támogatások mérsékelt összegére vonatkozó érvelése kapcsán emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az, hogy valamely támogatás viszonylag jelentéktelen, vagy a kedvezményezett vállalkozás viszonylag kicsi, nem zárja ki eleve a tagállamok közötti kereskedelem érintettségét (lásd: 2003. július 24‑i Altmark Trans és Regierungspräsidium Magdeburg ítélet, C‑280/00, EBHT, EU:C:2003:415, 81. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; lásd még ebben az értelemben: 2001. április 4‑i Regione Autonoma Friuli‑Venezia Giulia kontra Bizottság ítélet, T‑288/97, EBHT, EU:T:2001:115, 44. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

332    Végül arra is rá kell mutatni, hogy a fenti 325. pontban hivatkozott, a kezességvállalás formájában nyújtott állami támogatásról szóló közlemény 2.1.2 pontjának megfelelően az, hogy e garanciákat nem fizették meg, nem releváns a támogatásnak minősítés szempontjából, mivel a támogatást a kezesség elvállalásának időpontjában nyújtják, nem pedig a kezességvállalás kérésének vagy a kezességvállalás feltételei alapján történő kifizetések időpontjában.

333    Ezenfelül a felperes azon érvét, amely szerint a valentoni telephely berendezésére vonatkozó garancia abból a szándékából eredt, hogy másik telephelyet szerezzen, el kell utasítani, mivel a felperes anélkül is igényelhette a Valentonba (Franciaország) való átköltözést, hogy garanciát adott volna az e telephely e helyen történő berendezésével kapcsolatos munkálatok elvégzésére.

 A TBE fenntartásával és hozzáférhetőségével kapcsolatos garanciáról

334    A TBE fenntartásával és hozzáférhetőségével kapcsolatos garanciát illetően a felperes előadja, hogy annak egyáltalán nem volt kizárólagos jellege, és így semmilyen előnyt nem biztosított a Sernam Xpress számára versenytársaival szemben.

335    Rá kell ugyanakkor mutatni arra, hogy a Bizottság a megtámadott határozat (165) preambulumbekezdésében megalapozottan ítélte meg úgy, hogy e garancia jelentős mértékben csökkenti a Sernam Xpress – la Financière Sernam által vállalt kockázatot, és ezáltal előnyt biztosít számukra. E tekintetben rá kell mutatni arra, hogy a felperes nem fejtette ki, hogy a gyakorlatban mely más vállalkozások használják a TBE‑t. Egyébként a megtámadott határozat (163) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy e garancia alapján a felperes nem vitatottan 3 millió eurót fizetett a Sernam Xpressnek. Ennélfogva nem kétséges a Sernam Xpress‑t a versenytársaihoz képest megillető előny fennállása.

 A munkavállalóknak a felperes vállalatcsoportján belüli újbóli elhelyezkedését biztosító garancia három évvel való meghosszabbításáról

336    A felperes úgy ítéli meg, hogy a megtámadott határozat (169) preambulumbekezdése, amely szerint a munkavállalóknak a felperes vállalatcsoportján belüli újbóli elhelyezkedését biztosító garancia hatására a munkavállalók szívesebben maradnak a Sernam Xpress foglalkoztatásában, egy indokolást nélkülöző körkörös érvelés.

337    Meg kell ugyanakkor állapítani, hogy a Bizottság a megtámadott határozat (169) és (171) preambulumbekezdésében a jog által megkövetelt mértékben indokolta a Sernam Xpress javára fennálló azon előnyt, miszerint e garancia hatására a munkavállalók ezen időszakban szívesebben maradnak a Sernam Xpress foglalkoztatásában, valamint az lehetővé teszi a Sernam Xpress számára, hogy megőrizze a munkavállalókat, anélkül hogy többletköltséget kellene viselnie. Az előnyt tehát nem a kifizetett munkabérek összessége jelentette, hanem a munkabérek azon emelésének megfelelő különbözet, amelyet a Sernam Xpressnek e garancia hiányában ezen munkavállalók megőrzése érdekében kellett volna fizetnie.

338    Következésképpen a hatodik jogalap második részét el kell utasítani.

339    A fentiekből következik, hogy a hatodik jogalapot teljes egészében el kell utasítani.

4.     A felperes első jogalapjáról, valamint a Francia Köztársaság jogalapjáról, amelyek alapja a védelemhez való joguk megsértése

340    Első jogalapjával a felperes lényegileg azt kifogásolja, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban olyan álláspontot foglalt el, amely nem szerepelt az eljárást megindító határozatban, és amely vonatkozásában a felperesnek nem volt lehetősége arra, hogy hatékonyan előterjessze észrevételeit. Hivatkozik a megtámadott határozat (154)–(158) preambulumbekezdésére, amelyek szerint a jelen ügyben nincs helye a magánbefektető kritériuma alkalmazásának.

341    A Francia Köztársaság önálló jogalapban előadja, hogy ez az eltérés az eljárást megindító határozat és a megtámadott határozat között az ő védelemhez való jogát is sérti.

342    A Bizottság vitatja a felperes érveit, és úgy ítéli meg, hogy a Francia Köztársaság által hivatkozott jogalap nyilvánvalóan elfogadhatatlan, és mindenféleképpen megalapozatlan.

343    Amikor úgy tűnik, hogy a beavatkozó fél által hivatkozott jogalapot, amelynek az eljárás tárgyához való kapcsolódása vitatható, mint más okból elfogadhatatlant vagy mint megalapozatlant mindenképpen el kell utasítani, a bíróság megteheti, hogy ezt a jogalapot anélkül utasítja el, hogy határozna abban a kérdésben, hogy a beavatkozó fél eltért‑e a felperes vagy az alperes támogatására vonatkozó szerepétől (lásd: 2005. június 15‑i Regione autonoma della Sardegna kontra Bizottság ítélet, T‑171/02, EBHT, EU:T:2005:219, 155. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

344    A jelen ügyben a pergazdaságosság érdekében a Törvényszék úgy ítéli meg, hogy anélkül kell megvizsgálni a Francia Köztársaság által hivatkozott, a védelemhez való jogának megsértésén alapuló jogalapot, hogy előzetesen elbírálná a Bizottság által e jogalap elfogadhatóságát illetően hivatkozott elfogadhatatlansági kifogást, mivel ezek az érvek összességükben az alábbiakban kifejtett indokok miatt nem teszik lehetővé annak bizonyítását, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban megsértette a tagállam védelemhez való jogát. Ezt követően megvizsgáljuk a felperes első jogalapját, amely ugyanerre az eljárást megindító határozat és a megtámadott határozat között fennálló eltérésre vonatkozik.

 A Francia Köztársaság védelemhez való jogának megsértésén alapuló jogalapról

345    A Francia Köztársaság lényegileg azt kifogásolja, hogy az eljárást megindító határozatban, de a közigazgatási eljárás egésze során is, annak utolsó szakaszáig, a Bizottság nem tekintette úgy, sőt, még csak nem is utalt arra, hogy a magánbefektető kritériuma főszabály szerint alkalmazhatatlan a jelen ügyben. A francia hatóságoknak nem volt lehetőségük arra, hogy észrevételeket tegyenek a Németország kontra Bizottság ítéletben (fenti 283. pont, EU:C:2003:55) rögzített magánbefektetői kritérium jelen ügyben való alkalmazhatóságát illetően, és éppen ellenkezőleg, elsődlegesen a Sernam eszközei átruházásának költségei és a Sernam felszámolásának költségei közötti összehasonlítás alkalmazhatósági feltételeivel kapcsolatban tettek fel nekik kérdéseket. Márpedig a megtámadott határozatban a Bizottság hirtelen és váratlan módon előadta, hogy ez az összehasonlítás irreleváns, mivel a magánbefektető kritériuma nem alkalmazható a jelen ügy sajátos körülményei között. Azáltal, hogy nem közölte a Francia Köztársasággal értékelésének radikális módosulását az eljárás során, a Bizottság nem tette lehetővé a Francia Köztársaság számára, hogy a hivatalos vizsgálati eljárás során vitassa az intézmény álláspontját a Sernam eszközeinek együttes értékesítéséről szóló, 2005. július 21‑i egyetértési megállapodás intézkedéseinek az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak minősítése tárgyában.

346    A felperes a Francia Köztársaság beavatkozási beadványára tett észrevételeiben közölte, hogy támogatja az utóbbinak mint tagállamnak a védelemhez való jogának megsértésére alapított jogalapját.

347    Az ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy az uniós jog alapelvei közé tartozik a védelemhez való jog minden olyan eljárásban történő tiszteletben tartása, amely meghatározott személyre nézve hátrányos intézkedéshez vezethet, és ezt a jogot még különleges szabályozás hiánya esetén is biztosítani kell (lásd: 1990. március 21‑i Belgium kontra Bizottság ítélet, C‑142/87, EBHT, EU:C:1990:125, 46. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). A Bíróság már kimondta, hogy ez az elv megköveteli az is, hogy az érintett tagállam hatékonyan tudja ismertetni azon tényekre vonatkozó álláspontját, amelyekre a Bizottság értékelését alapozta (lásd ebben az értelemben analógia útján: a fent hivatkozott Belgium kontra Bizottság ítélet, EU:C:1990:125, 47. pont).

348    A 659/1999 rendelet 6. cikkének megfelelően, amikor a Bizottság hivatalos vizsgálati eljárás indításáról határoz, az eljárást megindító határozat szorítkozhat a vonatkozó ténybeli és jogi kérdések összefoglalására, a szóban forgó állami intézkedés támogatási jellegére vonatkozó előzetes értékelésre és a közös piaccal való összeegyeztethetőségével kapcsolatban felmerült kétségek ismertetésére (2002. október 23‑i Diputación Foral de Guipúzcoa és társai kontra Bizottság ítélet, T‑269/99, T‑271/99 és T‑272/99, EBHT, EU:T:2002:258, 104. pont; 2008. október 22‑i TV2/Danmark és társai kontra Bizottság ítélet, T‑309/04, T‑317/04, T‑329/04 és T‑336/04, EBHT, EU:T:2008:457, 138. pont).

349    Meg kell állapítani, hogy a hivatalos vizsgálati eljárás lehetővé teszi a vizsgálati eljárást megindító határozatban felvetett kérdések alaposabb vizsgálatát és tisztázását (2009. március 4‑i Olaszország kontra Bizottság ítélet, T‑424/05, EU:T:2009:49, 69. pont).

350    A 659/1999 rendelet 7. cikkéből következik, hogy a hivatalos vizsgálati eljárás végén ölthet formát a Bizottság által végzett elemzés, mivel a Bizottság végleges határozatot hozhat arról, hogy az intézkedés nem minősül támogatásnak, vagy a belső piaccal való összeegyeztethetőségére vonatkozó kételyek megszűntek. Ebből következik, hogy a végleges határozat bizonyos eltéréseket mutathat az eljárást kezdeményező határozathoz képest, anélkül hogy ezek az eltérések érvénytelenné tennék a végleges határozatot (Olaszország kontra Bizottság ítélet, fenti 349. pont, EU:T:2009:49, 69. pont; 2010. december 16‑i Hollandia és NOS kontra Bizottság ítélet, T‑231/06 és T‑237/06, EBHT, EU:T:2010:525, 50. pont).

351    A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy az eljárást megindító határozatban, többek között az említett határozat (131)–(133) és (166) preambulumbekezdésében a Bizottság kiemelte, hogy annak megállapítása érdekében, hogy a feltőkésítés és az adósságelengedés állami támogatásnak minősült‑e, a Gröditzer típusú magánbefektető kritériumát kívánta alkalmazni, összehasonlítva a „Sernam 2” határozat 3. cikkének (2) bekezdése alapján teljesített ügylet költségeit azokkal a költségekkel, amelyeket a Sernam felszámolása jelentett volna a felperes számára.

352    Ugyanakkor, először, rá kell mutatni arra, hogy az eljárást megindító határozat (141) és (142) preambulumbekezdése egyértelműen rávilágított ezen okfejtés előzetes jellegére az új támogatásnak minősítést illetően, ahogyan azt az „e szakaszban” kifejezés használata is jelzi. Az a tény, hogy más szakaszok határozottabban állító jellegűek voltak, nem alkalmas e következtetés megcáfolására, figyelemmel különösen az eljárást megindító határozat céljára, valamint az abban szereplő elemzés előzetes jellegére.

353    Ekképpen, bár a Bizottság szerint szükséges volt információkat gyűjteni a Sernam felszámolási költségeiről, az eljárást megindító határozat (140) preambulumbekezdésében szereplő azon következtetést, amely szerint meg kell határozni, hogy a feltőkésítés összesített költsége magasabb vagy alacsonyabb volt‑e, mint a Sernam felszámolásának hipotetikus költsége, a hivatalos vizsgálati eljárásnak és célkitűzéseinek keretébe kell helyezni, amely szerint biztosítani kell az érdekelt felek meghallgatását, és lehetővé kell tenni, hogy a Bizottság a határozathozatal előtt teljes körű információval rendelkezzen az ügy adatainak összességéről. A hivatalos vizsgálati eljárás csupán a fentiekben ismertetettekre irányulhat, így arra nem, hogy a végleges határozat meghozatala előtt végérvényesen döntsenek az ügy egyes kérdéseiben (lásd ebben az értelemben: 2010. július 1‑jei ThyssenKrupp Acciai Speciali Terni kontra Bizottság ítélet, T‑62/08, EBHT, EU:T:2010:268, 174. és 175. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

354    Másodszor, mivel az eljárást megindító határozatban a magánbefektető kritériumára annak értékelése céljából hivatkoztak, hogy a feltőkésítés és az adósságelengedés az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett előnyt jelent‑e, a tagállam előadhatott minden olyan érvet, amely kifejti, hogy miért kell alkalmazni e kritériumot, tekintettel különösen az ügy sajátos összefüggésére. A Bizottság e tekintetben hangsúlyozza, hogy nem voltak precedensek a magánbefektető kritériumának alkalmazására egy feltételes összeegyeztethetőségi határozat végrehajtásának összefüggésében.

355    Arra is rá kell mutatni, hogy az eljárást megindító határozat (161) preambulumbekezdésében a Bizottság kiemelte, hogy az SNCF által nyújtott garanciákból egyéb további, a Sernam Xpress rendelkezésére álló források is következhettek, többek között pénzügyi előny formájában.

356    Következésképpen, figyelemmel az eljárást megindító határozatra, a Francia Köztársaságnak megvolt a lehetősége arra, hogy megismerje azt az okfejtést, amely alapján a Bizottság ideiglenesen úgy tekintette, hogy a feltőkésítés, az adósságelengedés és a garanciák új összeegyeztethetetlen támogatásokat jelentenek, valamint arra, hogy hatékonyan ismertesse észrevételeit azon elemekkel kapcsolatban, amelyekre a Bizottság az értékelését alapozta.

357    Harmadszor, sem az állami támogatásokra vonatkozó rendelkezésekből, sem az ítélkezési gyakorlatból nem következik az, hogy a kérdéses intézkedés jogi megítélése céljából a Bizottság köteles lenne meghallgatni az állami források kedvezményezettjeit, vagy hogy az érintett tagállamot – a támogatás kedvezményezettjéről nem is beszélve – a határozat elfogadása előtt értesítenie kellene álláspontjáról, ha az érdekelt feleket és az érintett tagállamot felhívták észrevételeik megtételére (2010. július 1‑jei Olaszország kontra Bizottság ítélet, T‑53/08, EBHT, EU:T:2010:267, 123. pont).

358    Negyedszer, figyelemmel a magánbefektető kritériuma jelen ügyben való alkalmazhatatlanságának a megtámadott határozat (154) preambulumbekezdésében szereplő indokolására, vagyis az állami támogatások visszatéríttetésének összefüggésére, illetve arra a megtámadott határozat (155) preambulumbekezdésében szereplő tényre, hogy a „Sernam 2” határozat 3. cikkének (2) bekezdése az (1) bekezdés szerinti kompenzációs intézkedésekkel egyenértékű intézkedés volt, amelyet nem tartottak tiszteletben, meg kell állapítani, hogy az eljárást megindító határozat szakaszában a Bizottságnak még meg kellett vizsgálnia, hogy a „Sernam 2” határozat 3. cikkének (2) bekezdését, illetve a 41 millió euró összegű jogellenes és összeegyeztethetetlen támogatás visszatéríttetését megfelelően alkalmazták‑e. Ennélfogva az eljárást megindító határozat meghozatalának időpontjában a Bizottság még nem volt képes megállapítani, hogy a magánbefektető kritériuma nem alkalmazható a jelen ügyben.

359    Ebből következik, hogy a Francia Köztársaság védelemhez való jogának megsértésére alapított jogalapot el kell utasítani.

 A felperes által hivatkozott első, a védelemhez való jogának megsértésére alapított jogalapról

360    A Francia Köztársaság által támogatott felperes lényegileg két kifogást terjeszt elő. Első kifogásával a felperes előadja, hogy az eljárást megindító határozat és a megtámadott határozat közötti, a fenti 345. pontban hivatkozott eltérés megsértette a védelemhez való jogát. Második kifogásával előadja, hogy az említett eltérés sérti érdekelt félként az észrevételek előterjesztéséhez való jogát, egy olyan lényeges elem vonatkozásában, amely lehetővé tette annak megállapítását, hogy az átruházás feltételei állami támogatásnak minősültek.

361    A felperes eljárási jogait illetően emlékeztetni kell arra, hogy azok mindazonáltal nem olyan széles körűek, mint a Francia Köztársaságéi, amely az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése értelmében a hivatalos vizsgálati eljárásban érintett tagállam. E tekintetben a Bíróság ítélkezési gyakorlatából az következik, hogy az állami támogatások ellenőrzésére irányuló eljárásban az érintett tagállamon kívüli érdekeltek – mint a jelen ügyben a felperes – lehetősége arra korlátozódik, hogy közöljék a Bizottsággal mindazon információkat, amelyek arra irányulnak, hogy a Bizottságot a jövőbeli eljárását illetően tájékoztatással lássák el, és ezek az érdekeltek maguk nem tarthatnak igényt arra, hogy a Bizottsággal olyan kontradiktórius vitát folytassanak le, mint amely az említett tagállam számára nyitva áll (lásd ebben az értelemben: 2011. november 15‑i Bizottság és Spanyolország kontra Government of Gibraltar és Egyesült Királyság ítélet, C‑106/09 P és C‑107/09 P, EBHT, EU:C:2011:732, 180. és 181. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Az érdekeltek információhoz való joga nem terjeszkedhet túl a Bizottság általi meghallgatásukhoz való jogukon. Különösen nem terjeszkedhet addig az általános jogosultságig, hogy a hivatalos vizsgálati eljárás során felmerült valamennyi esetlegesen jelentős kérdéssel kapcsolatban kifejezhessék véleményüket (lásd: 2009. november 30‑i Franciaország kontra Bizottság ítélet, T‑427/04 és T‑17/05, EBHT, EU:T:2009:474, 149. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

362    Ezen elvekre figyelemmel meg kell állapítani, hogy a felperes, aki a védelemnek az eljárás alá vont személyeket megillető jogait nem érvényesítheti, csupán azon joggal élhet, hogy a közigazgatási eljárásban az eset körülményeire tekintettel megfelelő mértékben részt vehet (1988. június 25‑i British Airways és társai kontra Bizottság ítélet, T‑371/94 és T‑394/94, EBHT, EU:T:1998:140, 60. pont; 2003. március 6‑i Westdeutsche Landesbank Girozentrale és Land Nordrhein‑Westfalen kontra Bizottság ítélet, T‑228/99 és T‑233/99, EBHT, EU:T:2003:57, 125. pont).

363    Ennélfogva a felperes védelemhez való jogának megsértésére alapított jogalapot el kell utasítani.

364    A felperes érdekelt félként fennálló jogainak megsértésére alapított jogalapja kapcsán rá kell mutatni arra, hogy a felperesnek megvolt a lehetősége arra, hogy észrevételeket intézzen a Bizottsághoz az eljárást megindító határozatot illetően, amely pontosan megjelölte a vitatott intézkedéseket mint potenciálisan összeegyeztethetetlen állami támogatásokat alkotó elemeket, és a felperes e lehetőséggel élt is. Következésképpen a felperes kellő mértékben tudomással bírt a vizsgálati eljárás fennállásáról, továbbá lehetővé tették számára, hogy ismertessen minden olyan észrevételt, amelyet érdekelt félként hasznosnak ítélt.

365    Mivel az eljárást megindító határozat és a megtámadott határozat között észlelt eltérés nem jelenti a Francia Köztársaság védelemhez való jogának megsértését, és a felperes lényegileg ugyanazokra az érvekre hivatkozik, mint a Francia Köztársaság, meg kell állapítani, hogy az eljárást megindító határozat és a megtámadott határozat között fennálló említett eltérés nem jelenti a felperes eljárásban érdekelt félként fennálló eljárási jogainak megsértését sem.

366    Ennélfogva a felperes érdekelt félként hasznos észrevételek előterjesztéséhez való jogának megsértésére alapított kifogást el kell utasítani.

367    A fentiekben kifejtettekre tekintettel a felperes első jogalapját el kell utasítani.

5.     A második, a bizalomvédelem elvének megsértésén alapuló jogalapról

368    A felperes lényegileg három kifogásra hivatkozik. Első kifogásával előadja, hogy a „Sernam 2” határozat 3. cikkének (2) bekezdése és 4. cikke megalapozott várakozásokat keltett benne azt illetően, hogy engedélyt kapott arra, hogy úgy járjon el, ahogy az eszközök értékesítése és a „Sernam 2” határozat által összeegyeztethetetlennek nyilvánított támogatás 41 millió eurós összegének visszatéríttetése során eljárt. Második kifogásával a felperes előadja, hogy a Bizottságnak a Sernam felszámolási költségeivel kapcsolatos részletes adatokra vonatkozó 2006. március 14‑i információkérése megerősítette abban, hogy a magánbefektető kritériumát fogják alkalmazni a Sernam eszközeinek együttes értékesítésére, valamint hogy ebből következően az nem tartozik az állami támogatások körébe. Harmadik kifogásával a felperes lényegileg a megtámadott határozat (126) és (177)–(182) preambulumbekezdését vitatja.

 Az első, arra alapított kifogásról, hogy a „Sernam 2” határozat 3. cikkének (2) bekezdése és 4. cikke megalapozott várakozásokat keltett a felperesben azt illetően, hogy engedélyt kapott arra, hogy úgy járjon el, ahogy az eszközök értékesítése és a „Sernam 2” határozat által összeegyeztethetetlennek nyilvánított támogatás 41 millió eurós összegének visszatéríttetése során eljárt

369    A felperes előadja, hogy a „Sernam 2” határozat 3. cikkének (2) bekezdése és 4. cikke olyan „teljesen egyértelmű elveket” és „rögzített álláspontokat” jelentettek, amelyek megalapozták jogos bizalmát abban, hogy engedélyt kapott azok olyan módon történő végrehajtására, ahogy eljárt.

370    Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint bármely olyan jogalany hivatkozhat a bizalomvédelem elvére, akiben valamely uniós intézmény megalapozott várakozásokat keltett (lásd: 1987. március 11‑i Van den Bergh en Jurgens és Van Dijk Food Products [Lopik] kontra EGK ítélet, 265/85, EBHT, EU:C:1987:121, 44. pont). Ehhez három feltétel együttes teljesülése szükséges. Először is az uniós adminisztrációnak pontos, feltétel nélküli és ellentmondásmentes, jogosultsággal rendelkező és megbízható forrásokból származó biztosítékokat kell nyújtania az érintett számára. Másodszor e biztosítékoknak jogos elvárást kell kelteniük abban a személyben, akihez intézik őket. Harmadszor az adott biztosítékoknak összhangban kell állniuk az alkalmazandó szabályokkal (lásd: 2005. június 30‑i Branco kontra Bizottság ítélet, T‑347/03, EBHT, EU:T:2005:265, 102. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2006. február 23‑i Cementbouw Handel & Industrie kontra Bizottság ítélet, T‑282/02, EBHT, EU:T:2006:64, 77. pont; 2009. június 30‑i CPEM kontra Bizottság ítélet, T‑444/07, EBHT, EU:T:2009:227, 126. pont).

371    Rá kell mutatni arra, hogy a „Sernam 2” határozat 1. cikke (lásd a fenti 14. pontot) kifejezetten úgy rendelkezik, hogy a Sernam javára 2001 májusában jóváhagyott, 503 millió euró összegű állami támogatás összhangban van a közös piaccal, az ugyanezen határozat 3. és 4. cikkében előírt feltételek mellett.

372    A fenti 118., 278. és 279. pontból kitűnik, hogy a „Sernam 2” határozat 3. cikkének (2) bekezdése és 4. cikke kellően érthető volt azzal kapcsolatban, hogy a Sernam eszközeinek együttes eladása nem jelent engedélyt a Sernam kötelezettségeinek átruházására, valamint hogy ha a Sernam vagy a Sernammal gazdasági folytonosságban álló más jogalany továbbra is jelen van a piacon, akkor őt terheli a 41 millió euró visszatérítése, még az átlátható és valamennyi versenytársa számára nyílt eljárás által eredményezett piaci ár esetén is. Egyébként a negyedik és ötödik jogalap vizsgálatából kitűnik, hogy a felperes tévesen alkalmazta a „Sernam 2” határozat e két rendelkezését.

373    Következésképpen a „Sernam 2” határozat 3. cikkének (2) bekezdése és 4. cikke nem volt alkalmas arra, hogy bármilyen jogos bizalmat keltsen a felperesben azzal kapcsolatban, hogy a Sernam kötelezettségeit az eszközökhöz kapcsolhatja, és arra szorítkozhat, hogy a Sernam felszámolásakor a kötelezettségek között rögzítheti a 41 millió eurót, noha gazdasági folytonosság állt fenn a Sernam és a Sernam Xpress között.

374    Ezenkívül a „Sernam 2” határozat 3. cikkének (2) bekezdése és 4. cikke feltételeket állapított meg, és ennélfogva nem voltak alkalmasak arra, hogy pontos és feltétel nélküli biztosítékokat adjanak arra, hogy ezeket a feltételeket teljesítettnek tekintik. Ahogyan azt a Bizottság megalapozottan megjegyezte, e kifogás nem a bizalomvédelem elvének körébe tartozik, hanem a „Sernam 2” határozatban előírt összeegyeztethetőségi feltételek tiszteletben tartása vizsgálatának hatókörébe.

375    Ebből következik, hogy az első kifogást el kell utasítani.

 A második, a Sernam felszámolási költségeivel kapcsolatos részletes adatokra vonatkozó 2006. március 14‑i információkérés tartalmára alapított kifogásról

376    A felperes előadja, hogy a Bizottságnak a Sernam felszámolási költségeivel kapcsolatos részletes adatokra vonatkozó 2006. március 14‑i információkérése megerősítette abban, hogy a Bizottság a negatív árú értékesítésekre vonatkozó Gröditzer típusú magánbefektető kritériumát fogja alkalmazni, és hogy ebből következően a Sernam eszközeinek együttes értékesítése nem tartozik az állami támogatások körébe.

377    Először, rá kell mutatni arra, hogy a 2006. március 14‑i levél a „Sernam 2” határozat tiszteletben tartásának ellenőrzését célzó eljárásba illeszkedik, és az későbbi, mint a felperes által a „Sernam 2” határozat 3. cikke (2) bekezdésének végrehajtása érdekében szervezett ügylet. Következésképpen e levél nem volt alkalmas arra, hogy megalapozza a felperesben az azzal kapcsolatos jogos bizalmat, hogy az e levélnél korábbi ügylete nem tartalmaz új állami támogatást.

378    Másodszor, ellentétben a felperes állításával, egy ilyen kijelentés a 2006. március 14‑i levélben semmiképpen nem volt alkalmas arra, hogy olyan pontos, feltétel nélküli és ellentmondásmentes biztosítékokat szolgáltasson számára, amelyek szerint egyrészt a magánbefektető kritériumát ténylegesen alkalmazni fogják a Bizottság végleges határozatában, másrészt pedig úgy fogják tekinteni, hogy az a jelen ügyben teljesült. Az ellenőrzést célzó eljárásba illeszkedő puszta információkérésről volt ugyanis csak szó a Bizottság részéről, nem pedig a szóban forgó intézkedések lezárt és végleges elemzéséről.

379    Következésképpen a második kifogást el kell utasítani.

 A harmadik, arra alapított kifogásról, hogy a Bizottság tévedett a megtámadott határozat (126) és (177)–(182) preambulumbekezdésében

380    A felperes lényegileg előadja, hogy a Bizottság tévedett a megtámadott határozat (177)–(182) preambulumbekezdésében, amennyiben cáfolta, hogy jogos bizalom alakult ki a Francia Köztársaságban, illetve a támogatás kedvezményezettjeiben az ügylet „Sernam 2” határozatnak való megfelelését illetően a francia hatóságok Bizottság felé tett lépései folytán.

381    A Törvényszék úgy ítéli meg, hogy e kifogás keretében kell megvizsgálni egyes, a negyedik jogalap hatodik részében a megtámadott határozat (126) preambulumbekezdésével szemben hivatkozott érveket is, amelyek nagyrészt egybevágnak a jelen kifogás keretében hivatkozott érvekkel.

382    A felperes lényegileg három érvet terjeszt elő harmadik kifogásának alátámasztása érdekében.

383    A megtámadott határozat (126) és (177)–(182) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a Bizottság lényegileg cáfolta, hogy jogos bizalom alakult ki a teljesített ügylet „Sernam 2” határozatnak és az uniós jognak való megfelelését illetően a francia hatóságok olyan lépéseinek eredményeként, mint a Bizottságnál tett, 2004. november 24‑i látogatásuk, a 2004. december 21‑i levelük, illetve egyéb kapcsolattartások a Bizottsággal. A Bizottság a (178)–(181) preambulumbekezdésben úgy ítélte meg, hogy a Francia Köztársaság által közölt adatok arra korlátozódtak, hogy tájékoztatták a Bizottságot az együttes eszközértékesítésre vonatkozó döntésről, a Sernam eszközeinek átruházását célzó művelet lényegi elemeit azonban nem ismertették részletesen, valamint hogy a francia hatóságok semmiféleképpen nem hivatkozhatnak a jogos elvárás alkalmazására anélkül, hogy 2004. december 21‑én vagy később önként tájékoztatták volna a Bizottságot e lényegi elemekről. A Bizottság a megtámadott határozat (126) és (182) preambulumbekezdésében hozzátette, hogy ha a francia hatóságok nehézségekbe ütköztek a „Sernam 2” határozat végrehajtása során, akkor hozzá kellett volna fordulniuk annak érdekében, hogy közösen más jellegű megoldást találjanak az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésében foglalt lojális együttműködés elvével, valamint a megmentési és szerkezetátalakítási iránymutatás 3.2.3. szakaszával összhangban, amely szerint valamely tagállam kizárólag a Bizottság előzetes tájékoztatását és jóváhagyását követően térhet el a szerkezetátalakítási tervtől.

384    Először, a felperes ismerteti a Bizottsággal folytatott kommunikáció azon elemeit, amelyek megalapozták az azzal kapcsolatos jogos bizalmát, hogy a teljesített ügylet megfelel a „Sernam 2” határozatnak.

385    Ami az Agence des participations de l’État (állami részesedéskezelő, APE) vezérigazgatója, és az Energiaügyi és Közlekedési Főigazgatóság főigazgatója között 2004. november 8‑án folyt telefonbeszélgetést illeti, meg kell állapítani, hogy a felperes nem hivatkozik semmilyen, ezzel az eszmecserével kapcsolatos beszámolóra, és az iratok között nem található meg a beszélgetés hivatalos összefoglalója sem. Ugyanezen megállapítások tehetők meg az Energiaügyi és Közlekedési Főigazgatóság általános igazgatója és az APE–SNCF küldöttség 2004. november 24‑én tartott találkozóját, illetve az SNCF elnöke és az Energiaügyi és Közlekedési Főigazgatóság igazgatója között 2005 júliusában folytatott telefonbeszélgetést illetően. Az iratok között szereplő néhány rövid utalás nem teszi lehetővé sem azt, hogy egyértelmű és kimerítő képet lehessen alkotni ezen eszmecserékről, sem pedig annak megállapítását, hogy a francia hatóságok engedélyt kaptak az ügylet vitatott elemeire.

386    Másodszor, a felperes hivatkozik a francia hatóságok által 2004. december 21‑én a Bizottsághoz intézett levélre. Márpedig e dokumentumból kitűnik, hogy a Bizottság megalapozottan ítélte úgy a megtámadott határozat (179) preambulumbekezdésében, hogy e levél nem tette lehetővé számára, hogy előre lássa, hogy a francia hatóságok pontosan miként fogják végrehajtani a „Sernam 2” határozatot, mivel abban nem szerepeltek az ügylet lényeges és vitatott elemei, így az a tény, hogy az átruházás az eszközök és kötelezettségek egy másik jogi személynek (Sernam Xpress) történő csoporton belüli átadásával, majd e másik jogalany értékesítésével (részvényügylet) valósul meg, hogy a kötelezettségek egy részét az eszközökkel együtt átruházzák, és hogy a Sernam csak a 41 millió euró összegű támogatáshoz kapcsolódó visszatérítési utasítást, valamint az SNCF 38,5 millió euró értékű követeléseit tartja meg kötelezettségként, továbbá hogy negatív árú vételi ajánlat esetén a Francia Köztársaság kész volt feltőkésíteni a Sernamot és a Sernam Xpresst.

387    E körülmények egyike sem szerepel egyértelműen ebben a levélben. Ahogyan azt a Bizottság hangsúlyozza, „[é]ppen ellenkezőleg, a 2004. december 21‑i tájékoztatás arra engedett következtetni, hogy az átruházásra az eszközök megkülönböztetése nélkül és pozitív áron került sor, mivel abban az állt, hogy »[a]z átruházás végrehajtását követően az ebből származó termékeket a Sernam jogi személy kötelezettségeinek, köztük az összeegyeztethetetlen támogatásnak a visszafizetésére használják fel, szokásos nemzeti eljárások keretében«”.

388    Harmadszor, a felperes vitatja a megtámadott határozat (126) és (182) preambulumbekezdését, azzal az indokkal, hogy a „Sernam 2” határozatot megfelelően alkalmazták, és hogy nem került sor a szerkezetátalakítási terv semmilyen módosítására. Ezt az érvelést el kell utasítani, mivel a negyedik jogalap vizsgálatából kitűnik, hogy a „Sernam 2” határozat 3. cikkének (2) bekezdését valójában nem tartották tiszteletben. Márpedig a támogatás összeegyeztethetőségének e feltétele szerves részét képezte a „Sernam 2” határozat által jóváhagyott szerkezetátalakítási tervnek. Ennélfogva a francia hatóságoknak a megmentési és szerkezetátalakítási iránymutatás 52. pontjának megfelelően kérniük kellett volna a Bizottságtól, hogy fogadja el a szerkezetátalakítási terv módosításait.

389    Ebből következik, hogy a harmadik kifogást el kell utasítani.

390    A fentiekre tekintettel a második jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani.

6.     A harmadik, az észszerű határidő tiszteletben tartására irányuló kötelezettség és a jogbiztonság elvének megsértésére vonatkozó jogalapról

391    A felperes lényegileg előadja, hogy azáltal, hogy több mint hét évvel az „együttes eszközértékesítés” megnevezésű ügylet megvalósulása után fogadta el a megtámadott határozatot, a Bizottság megsértette az Európai Unió Alapjogi Chartája 52. cikkének (3) bekezdésével együttesen értelmezett 41. cikkének (1) bekezdésében szereplő, az észszerű határidő tiszteletben tartására vonatkozó kötelezettséget, valamint a jogbiztonság elvét. Érvei lényegileg három kifogásra bonthatók.

392    Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy a versenyjog területén az igazgatási eljárások tekintetében az észszerű határidő betartása az uniós jog általános elvének minősül, amelynek a tiszteletben tartását az uniós bíróságok biztosítják, és amelyet egyébként az Európai Unió Alapjogi Chartája 41. cikkének (1) bekezdése a megfelelő ügyintézéshez való jog elemeként nevesít (2004. január 13‑i JCB Service kontra Bizottság ítélet, T‑67/01, EBHT, EU:T:2004:3, 36. pont).

393    Ugyanakkor az észszerű határidőn belüli eljárás elvének megsértése csak annyiban igazolná a versenyügyekben folytatott közigazgatási eljárásokban hozott határozat megsemmisítését, amennyiben az érintett vállalkozás védelemhez való jogának megsértésével jár. Ha nem állapítható meg, hogy az indokolatlan késedelem hátrányosan befolyásolta az érintett vállalkozások hatékony védekezésre vonatkozó képességét, az észszerű határidőn belüli eljárásra vonatkozó kötelezettség elvének megsértése nem érintheti a közigazgatási eljárás érvényességét, vagyis nem elemezhető olyan kárt okozó okként, amelyre az uniós bíróság előtt hivatkozni lehet. Mindenesetre arra is emlékeztetni kell, hogy az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdésében hivatkozott vizsgálat szakaszában az érdekeltek, mint a jelen ügyben a felperes, a védelemnek az eljárás alá vont személyeket megillető jogait nem érvényesíthetik, csupán azon joggal élhetnek, hogy a közigazgatási eljárásban az eset körülményeire tekintettel megfelelő mértékben részt vehetnek (lásd ebben az értelemben: Eridania Sadam kontra Bizottság ítélet, fenti 230. pont, EU:T:2011:608, 80. és 81. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

 Az első kifogásról, melynek alapja az a hároméves időtartam, amely a Sernam eszközeinek együttes értékesítését követően a hivatalos vizsgálati eljárás 2008. július 16‑i megindításáig eltelt

394    A felperes lényegileg azt kifogásolja, hogy a Bizottság részéről túlzottan sok az a hároméves időtartam, amely a Sernam eszközeinek együttes értékesítését követően a hivatalos vizsgálati eljárás 2008. július 16‑i megindításáig eltelt. A felperes különböző körülményekre hivatkozik annak bizonyítása érdekében, hogy a Bizottságot gyorsan tájékoztatták a Sernam eszközei általa végzett értékesítésének feltételeiről, így az első panaszos által 2005 júniusában benyújtott panaszról, az SNCF elnöke által a Les Echos‑ban 2005. július 26‑án adott interjúról, az Energiaügyi és Közlekedési Főigazgatóság főigazgatója részére az átruházás feltételeiről 2005 júliusában adott telefonos tájékoztatásról. Egyébként előadja, hogy 2006. február 22‑én intézményi mulasztás megállapítása iránti keresetet nyújtottak be a Bizottság ellen, így 2006. április 11‑től a Bizottság minden, az elemzéséhez szükséges információval és irattal rendelkezett.

395    Ahogyan arra már emlékeztettünk, a versenyjog területén a határozatok elfogadását eredményező közigazgatási eljárások során a Bizottság részéről az észszerű határidő betartása a megfelelő ügyintézés egyik elvének minősül (lásd ebben az értelemben: 2003. november 27‑i Regione Siciliana kontra Bizottság ítélet, T‑190/00, EBHT, EU:T:2003:316, 136. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; JCB Service kontra Bizottság ítélet, fenti 392. pont, EU:T:2004:3, 36. pont).

396    Az ítélkezési gyakorlat szerint az, hogy az előzetes vizsgálati szakasz panaszra indult, nem pedig bejelentésre, nem vezethet ahhoz, hogy a Bizottság tetszés szerint meghosszabbíthassa az előzetes vizsgálati szakaszt. Ahogyan a Bíróság kimondta, mivel az állami támogatások belső piaccal való összeegyeztethetőségének értékelése a Bizottság kizárólagos hatáskörébe tartozik, a Bizottságnak a Szerződés állami támogatásokra vonatkozó alapvető rendelkezéseinek gondos végrehajtása érdekében alaposan és pártatlanul kell megvizsgálnia a belső piaccal összeegyeztethetetlen támogatást bejelentő panaszt, és a Bizottság nem hosszabbíthatja meg korlátlanul az állami támogatásra vonatkozó panasz tárgyát képező állami intézkedések előzetes vizsgálatát. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az ilyen közigazgatási eljárás időtartamának észszerű jellegét minden ügy egyedi körülményei, különösen az ügy összefüggései, a Bizottság által lefolytatandó eljárás különböző szakaszai, az ügy összetettsége, valamint a különböző érintett felek számára való jelentősége alapján kell értékelni (lásd ebben az értelemben: 2011. szeptember 20‑i Regione autonoma della Sardegna és társai kontra Bizottság ítélet, T‑394/08, T‑408/08, T‑453/08 és T‑454/08, EBHT, EU:T:2011:493, 98. és 99. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

397    A jelen ügyben az iratokból kitűnik, hogy a Bizottság a visszaélésszerű támogatásokra a 16. cikke szerint megfelelően alkalmazandó 659/1999 rendelet 10. cikke (1) bekezdésének megfelelően késedelem nélkül megvizsgálta a támogatás visszaélésszerű alkalmazására vonatkozó panaszokat, és nem maradt tétlen az eljárást megindító határozatot megelőző három év során.

398    A főbb szakaszok a következők voltak:

–        a Bizottság által a 2005. szeptember 30‑i levelekkel a francia hatóságokhoz intézett kérdések és a francia hatóságok 2005. november 2‑i válaszai;

–        a Bizottság által a 2006. március 14‑i levéllel a francia hatóságokhoz intézett kérdések és a francia hatóságok 2006. április 11‑i válasza;

–        a 2006. április 10‑i és 2007. április 23‑i levelekben egy második érdekelt fél szintén panaszt terjesztett a Bizottság elé;

–        a Bizottság által a 2006. szeptember 8‑i levéllel a francia hatóságokhoz intézett kérdések és a francia hatóságok 2006. október 10‑i válaszai;

–        a francia hatóságok és a Bizottság között 2007. május 14‑én tartott találkozó; a francia hatóságok a Bizottság kérdéseire a 2007. július 25‑i levéllel válaszoltak;

–        a francia hatóságok és a Bizottság között 2008. április 18‑án tartott találkozó, és e találkozót követően a francia hatóság 2008. május 6‑i memoranduma, amely az e találkozón megfogalmazott kérdésekre adott válaszokat tartalmazza.

399    Ellentétben a felperes által előadottakkal, a Bizottság 2006. április 11‑én nem ismerte teljeskörűen az iratokat, mivel 2006. szeptember 8‑i új kérdéseiben úgy ítélte meg, hogy a francia hatóságoktól kapott két válasz, illetve a hozzá benyújtott új bizonyítékok további kérdéseket vetnek fel.

400    Egyébként ez az időtartam nem tűnik észszerűtlennek, figyelemmel az ügy ténybeli és jogi összetettségére.

401    Ennélfogva az első kifogást el kell utasítani.

 A második kifogásról, melynek alapja az a több mint hároméves időtartam, amely a hivatalos vizsgálati eljárás 2008. július 16‑i megindításától a 2011. november 29‑i információkérésig eltelt

402    A felperes lényegileg azt több mint hároméves időtartamot kifogásolja a Bizottsággal szemben, amely a hivatalos vizsgálati eljárás 2008. július 16‑i megindításától a 2011. november 29‑i információkérésig eltelt. Először, a felperes előadja, hogy a francia hatóságok által az első panaszos eljárást megindító határozatra vonatkozó észrevételei kapcsán tett észrevételeket 2009. május 7‑én küldték meg, vagyis két és fél évvel a megtámadott határozat meghozatalát megelőzően. Másodszor, ami a 2011. november 29‑i információkérést illeti, a felperes meglepetését fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy feltett kérdések kizárólag a Sernam felszámolási költségeire, vagyis olyan problémakörre vonatkoztak, amelyet három hónappal később, a megtámadott határozat elfogadása során teljesen elhagytak, valamint azzal kapcsolatban is, hogy a Bizottságnak hat évre volt szüksége, mire bekérte a Sernam eszközei együttes átvételére vonatkozó, az ajánlati felhívási eljárás során beérkezett ajánlatokat.

403    Először, rá kell mutatni arra, hogy a hivatalos vizsgálati eljárás 2008. július 16‑i megindítását követően az eljárás főbb állomásai a következők voltak:

–        2008. október 8‑án, 2008. november 13‑án, 2009. február 6‑án és 9‑én a francia hatóságok, az első panaszos, a felperes és a Sernam Xpress tőkéjében részesedést szerző befektetési alap egymást követően benyújtották az eljárást megindító határozatra vonatkozó észrevételeiket; a Bizottság 2009. március 25‑én továbbította a beérkezett észrevételeket a Francia Köztársaságnak;

–        2009. május 5‑én a francia hatóságok benyújtották az első panaszos (a Bizottsághoz 2009. május 7‑én beérkezett) észrevételeire vonatkozó észrevételeiket;

–        2009. november 25‑én a Bizottság új információkérést intézett a francia hatóságokhoz, amelyek arra 2010. január 14‑én válaszoltak;

–        2011. március 15‑én a második panaszos felszólította a Bizottságot, hogy a „Sernam 2” határozat végrehajtási feltételeinek ellenőrzése érdekében hajtson végre vizsgálati intézkedéseket; a Bizottság 2011. május 18‑án adott választ;

–        2011. november 29‑én és 2012. január 13‑án a Bizottság ismét kérdéseket intézett a francia hatóságokhoz, amelyek 2012. január 6‑án és 25‑én válaszoltak;

–        2012. március 9‑én meghozták a megtámadott határozatot.

404    Rá kell mutatni arra, hogy a hivatalos vizsgálati eljárás megindulása és a 2011. novemberi információkérés között eltelt több mint hároméves, a felperes által kifogásolt időtartamot megszakították ugyanakkor az eljárást megindító határozattal kapcsolatos különböző észrevételek és a 2009. november 25‑i információkérés.

405    Ekképpen a Bizottságnak meg kellett ismernie, illetve elemeznie kellett az eljárást megindító határozatra érkezett észrevételeket, köztük a Francia Köztársaság 2008. október 8‑i észrevételeihez mellékletként csatolt egyes dokumentumokat, mint az Y könyvvizsgáló cég frissített jelentése és a francia jogászprofesszor által írt, a francia joggal kapcsolatos jelentés.

406    Figyelemmel az ügy ténybeli és jogi összetettségére, ez az elemzési időtartam nem tűnik észszerűtlennek. Az ügy összefüggése ugyanis sajátos volt, amennyiben a Bizottságnak már két alkalommal meg kellett vizsgálnia a jogellenesen nyújtott támogatásokat, és már megállapította a „Sernam 1” határozatban összeegyeztethetőnek nyilvánított támogatások visszaélésszerű alkalmazását. Ezenfelül az elemzendő átruházási ügyletek bonyolultak voltak, és a Bizottságnak nemcsak a „Sernam 2” határozat összeegyeztethetőségi feltételeinek végrehajtását, a „Sernam 2” határozatban összeegyeztethetetlennek nyilvánított 41 millió euró összegű támogatás visszatérítésének kérdését és a több jogalany közötti gazdasági folytonosságot kellett megvizsgálnia, hanem a 2005. július 21‑i egyetértési megállapodásban található új támogatások kérdését is.

407    Egyébként sem a felperes, sem a Francia Köztársaság nem hivatkozik arra, hogy az eljárás során panasszal éltek volna a közigazgatási eljárás tartama miatt.

408    Másodszor, egyrészt rá kell mutatni arra, hogy a Bizottság megalapozottan várhatott, mielőtt bekérte volna az ajánlati felhívás során beérkezett ajánlatok másolatát. Eredetileg ugyanis elegendőnek ítélhette a francia hatóságok ezen ajánlatokkal kapcsolatos, korábban benyújtott magyarázatait, amelyek többek között a 2006. április 11‑i és 2008. május 6‑i levélben, az eljárást megindító határozatra tett 2008. október 8‑i észrevételeikben és 2009. május 5‑i észrevételeikben szerepeltek. Másrészt az, hogy a 2011. november 29‑i információkérésben feltett kérdések többek között, de nem kizárólagosan a Sernam felszámolási költségeire, vagyis olyan problémakörre vonatkoztak, amelyet három hónappal később, a megtámadott határozat meghozatala során elhagytak, nem alkalmas az észszerű határidő elve megsértésének megállapítására, mivel a Bizottság nem maradt tétlen, és megalapozottan kívánta finomítani a kérdéssel kapcsolatos álláspontját.

409    Ebből következik, hogy a második kifogást el kell utasítani, és hogy ennélfogva nincs helye az ügy észszerű időn belül történő elbírálásához való jog megsértése megállapításának.

 A harmadik, a jogbiztonság elvének – amely gondos eljárást ír elő a Bizottság számára – megsértésére, illetve az Alapjogi Charta 41. cikke (1) bekezdésének megsértésére alapított kifogásról

410    Először, a felperes előadja, hogy az eljárás túlzott tartama sérti az Alapjogi Charta 41. cikkének (1) bekezdését. E tekintetben válaszában hangsúlyozza, hogy ez a Charta 52. cikkének (3) bekezdésével együttesen értelmezett rendelkezés azt írja elő, hogy egy alapvető jog, így az észszerű időn belüli elbíráláshoz való jog megsértése esetén hatékony jogorvoslatokat kell biztosítani. Márpedig a bárminemű szankcióról való lemondás és az eljárások megszüntetése az egyik lehetséges módja az Alapjogi Charta 41. cikke értelmében vett észszerű határidő elvének megsértéséhez kapcsolódó következmények megszüntetésének.

411    A fenti 409. pontból kitűnik, hogy nincs helye az ügy észszerű időn belül történő elbírálásához való jog megsértése megállapításának. Ennélfogva el kell utasítani az Alapjogi Charta 52. cikkének (3) bekezdésével együttesen értelmezett 41. cikke (1) bekezdésének megsértésére alapított kifogást is.

412    Másodszor, a felperes előadja, hogy az eljárás túlzott tartama sértette a jogbiztonság elvét, amely gondos eljárást ír elő a Bizottság számára.

413    Az ítélkezési gyakorlat szerint a jogbiztonság elve azt követeli meg, hogy az uniós jog szabályai egyértelműek és pontosak legyenek annak érdekében, hogy az érdekeltek tájékozódni tudjanak az uniós jogrend körébe tartozó helyzetekben és jogviszonyokban (lásd: 2014. április 30‑i Tisza Erőmű kontra Bizottság ítélet, T‑468/08, EU:T:2014:235, 221. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

414    Mivel a felperes csak arra hivatkozik, hogy az eljárás tartama sértette a jogbiztonság elvét, anélkül, hogy pontos érvelést terjesztene elő, a fenti 409. pontból az következik, hogy ezt a kifogást el kell utasítani, mivel az iratokból nem tűnik ki, hogy a Bizottság megsértette volna az észszerű határidő tiszteletben tartására irányuló kötelezettségét.

415    E tekintetben rá kell mutatni arra, hogy a felperes a 2008. július 16‑i eljárást megindító határozat óta biztos lehetett abban, hogy a Bizottság végleges határozatot fog hozni a „Sernam 2” határozat feltételeinek tiszteletben tartásáról, a „Sernam 2” határozatban összeegyeztethetetlennek nyilvánított 41 millió eurós támogatás visszatérítéséről, valamint az új állami támogatásokról. Nem állíthatja tehát, hogy az uniós jog szabályai e tekintetben nem voltak egyértelműek és pontosak.

416    Abban a feltételezett esetben, ha a felperes, aki meglepődött azon, hogy a 2011. november 29‑i információkérésben feltett kérdések kizárólag a Sernam felszámolási költségeire, vagyis olyan problémakörre vonatkoztak, amelyet később elhagytak, és mindezzel a jogbiztonság elvének megsértésére kíván hivatkozni, elegendő arra rámutatni, hogy egy olyan információkérés, mint a 2006. március 14‑i, nem sérti a jogbiztonság elvét, ahogy a bizalomvédelem elvét sem, amint az kiderül a fenti 376–379. pontból, mivel a hivatalos vizsgálati eljárás keretébe illeszkedett, valamint, bár a felperes bizonyos lehetett arról, hogy határozatot fognak hozni az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése alapján a 2005. július 21‑i egyetértési megállapodás intézkedéseiről, azt nem kérhette, hogy előre megismerhesse azt a jogi értékelést, amelyet a Bizottság végül az említett intézkedések tekintetében el fog fogadni.

417    Ennélfogva a harmadik kifogást el kell utasítani.

418    Ebből következik, hogy a harmadik jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani.

419    A fentiekből az következik, hogy a kereset egészét el kell utasítani, pergazdaságossági okokból anélkül, hogy dönteni kellene annak elfogadhatóságáról (2002. február 26‑i Tanács kontra Boehringer ítélet, C‑23/00 P, EBHT, EU:C:2002:118, 51. és 52. pont; Regione autonoma della Sardegna kontra Bizottság ítélet, fenti 343. pont, EU:T:2005:219, 155. pont).

 A költségekről

420    A Törvényszék eljárási szabályzata 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A felperest, mivel pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a Bizottság részéről felmerült költségek viselésére.

421    A Francia Köztársaság az eljárási szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése értelmében maga viseli a saját költségeit.

422    A Mory és a Mory Team az eljárási szabályzat 138. cikkének (3) bekezdése értelmében maga viseli a saját költségeit.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (hetedik tanács)

a következőképpen határozott:

1)      A Törvényszék a Société nationale des chemins de fer français (SNCF) keresetét elutasítja.

2)      Az SNCF a saját költségein kívül köteles viselni az Európai Bizottság részéről felmerült költségeket is.

3)      A Francia Köztársaság maga viseli saját költségeit.

4)      A Mory és a Mory Team maguk viselik saját költségeiket.

van der Woude Wiszniewska‑Białecka Ulloa Rubio

Kihirdetve Luxembourgban, a 2015. december 17‑i nyilvános ülésen.

Aláírások

Tartalomjegyzék

A jogvita előzményei

1. A felperesről és a Sernamról a tényállás idején

2. A „Sernam 1” határozatról

3. A „Sernam 2” határozatról

4. A Sernam tevékenységeinek a Financière Sernamra történő átruházásáról és az azt követő eseményekről

5. A megtámadott határozat meghozatalához vezető eljárásról

6. A megtámadott határozat

A „Sernam 2” határozatban feltételekkel engedélyezett támogatás visszaélésszerű alkalmazásáról

A 41 millió euró összegű támogatás visszatéríttetéséről

A Sernam Xpress – la Financière Sernam javára nyújtott új támogatásokról

7. A megtámadott határozatot követő tényekről

Az eljárás és a felek kérelmei

A jogkérdésről

1. A negyedik, a Bizottság téves jogalkalmazásán és ténybeli tévedésén alapuló jogalapról, amennyiben úgy ítélte meg, hogy a Sernam eszközeinek együttes átruházása nem tartotta tiszteletben a „Sernam 2” határozat 3. cikkének (2) bekezdésében rögzített feltételeket

Az első, a Bizottság téves jogalkalmazásán és ténybeli tévedésén alapuló részről, amennyiben a megtámadott határozat (97) és (98) preambulumbekezdésében úgy ítélte meg, hogy a Sernam eszközeinek együttes átruházása nem 2005. június 30‑án történt

A második, a Bizottság téves jogalkalmazásán és ténybeli tévedésén alapuló részről, amennyiben a megtámadott határozat (99)–(102) preambulumbekezdésében úgy ítélte meg, hogy a Sernam eszközeinek együttes átruházása negatív áron nem minősült adásvételnek

A harmadik, a Bizottság téves jogalkalmazásán és ténybeli tévedésén alapuló részről, amennyiben a megtámadott határozat (103)–(116) preambulumbekezdésében úgy ítélte meg, hogy az ügylet a Sernam „teljes körű” (eszközök és kötelezettségek) átruházását jelentette

Az első, arra alapított kifogásról, hogy a Bizottság a megtámadott határozat (103) és (113)–(116) preambulumbekezdésében tévesen ítélte meg úgy, hogy a felperes által végzett átruházás nem az eszközökre korlátozódott, hanem a Sernam (eszközeinek és kötelezettségeinek) egészét érintette

– Az első érvről, amely szerint a Bizottság tévesen értelmezte a „Sernam 2” határozat 3. cikkének (2) bekezdését, amikor feltételezte, hogy az eszközök adásvétele kizárólag a Sernam eszközeinek összességére vonatkozhat, a kötelezettségek kizárásával

– A második érvről, amely szerint a nemzeti jog kötöttségei kötelezték a felperest arra, hogy egyes kötelezettségeket a Sernam eszközeihez kapcsoljon (a pénzügyi kötelezettségek kivételével)

– A harmadik érvről, amely szerint az átruházás nem a Sernam (eszközeinek és kötelezettségeinek) „teljes körű” átruházására vonatkozott

A második, arra alapított kifogásról, hogy a Bizottság a megtámadott határozat (108)–(112) és (124) preambulumbekezdésében tévesen ítélte meg úgy, hogy az átruházás az eszközök és kötelezettségek csoporton belüli együttes átruházásából, illetve ezt követően az azokat megszerző leányvállalat részvényeinek eladásából (share deal) állt

A negyedik, a Bizottság téves jogalkalmazásán alapuló részről, amennyiben a megtámadott határozat (117) preambulumbekezdésében úgy ítélte meg, hogy az átruházás nem korlátozódott a Sernam eszközeire, hanem magában foglalt további nettó 57 millió eurót

Az ötödik, a Bizottság téves jogalkalmazásán és ténybeli tévedésén alapuló részről, amennyiben a megtámadott határozat (118) és (119) preambulumbekezdésében úgy ítélte meg, hogy a Sernam eszközeinek együttes átruházására nem átlátható és nyílt eljárás útján került sor

Az első, arra alapított kifogásról, hogy a vezetőség a kezdetektől fogva részt vett az ajánlati felhívásban

A második, a Financière Sernam ajánlatának érvényességére alapított kifogásról, annak ellenére, hogy az a vezetőség ajánlatának benyújtásakor még nem volt megalapítva

A harmadik, arra alapított kifogásról, hogy valamennyi pályázónak volt alkalma ajánlat tételére, velük szemben egyenlő bánásmódot alkalmaztak, és azonos tájékozódási lehetőségek, illetve határidőkkel kapcsolatos feltételek vonatkoztak rájuk

A negyedik, arra alapított kifogásról, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint az, ha a jelen ügyhöz hasonlóan az eszközök értékesítését egy másik társasággal folytatott sikertelen kísérletek előzték meg, olyan „jel, amely alkalmas annak alátámasztására, hogy a követett eljárás kellően nyílt és átlátható volt”

A Francia Köztársaság arra alapított kifogásáról, hogy az 57 millió eurós negatív árat a benyújtott szakvélemények piaci árként erősítették meg

A hatodik, a Bizottság téves jogalkalmazásán és ténybeli tévedésén alapuló részről, amennyiben a megtámadott határozat (121)–(123) preambulumbekezdésében úgy ítélte meg, hogy nem tartották tiszteletben az eszközértékesítés célját

Az első, arra alapított kifogásról, hogy tiszteletben tartották az együttes eszközértékesítés célját, mivel a Sernam gazdasági tevékenysége megszűnt

A második, arra alapított kifogásról, hogy az eszközök együttes értékesítésének fogalma valójában lehetővé tette a Sernam tevékenységének folytatását

A negyedik jogalappal kapcsolatos következtetések

2. Az ötödik, a Bizottság téves jogalkalmazásán alapuló jogalapról, amennyiben az úgy ítélte meg, hogy a „Sernam 2” határozatban összeegyeztethetetlennek nyilvánított 41 millió euró összegű állami támogatás visszatérítésére irányuló kötelezettség átszállt a Financičre Sernamra és leányvállalataira

Az első, arra alapított kifogásról, hogy a jelen ügyben a gazdasági folytonosság egyik feltétele sem teljesült

Az átruházás céljáról

Az eredeti és az átvevő cég részvényeseinek vagy tulajdonosainak személyazonosságáról

Az átruházás időpontjáról

Az ügylet gazdasági logikájáról

Az átruházási árról

A második, arra alapított kifogásról, hogy a Sernam felszámolásakor a 41 millió euró kötelezettségek közötti rögzítése megfelelt a „Sernam 2” határozat 4. cikkének

3. A hatodik, a Bizottság téves jogalkalmazására vonatkozó jogalapról, amennyiben az úgy ítélte meg, hogy a Sernam eszközeinek együttes átruházásáról szóló, 2005. július 21‑i egyetértési megállapodás által előírt intézkedések új állami támogatásokat valósítottak meg a Sernam Xpress – la Financičre Sernam javára

Az első, arra alapított részről, hogy a Bizottság tévesen alkalmazta a jogot, amikor a jelen ügyben alkalmazhatatlannak nyilvánította a magánbefektető kritériumát

Az első, a megtámadott határozat (155) preambulumbekezdésével kapcsolatos kifogásról, melynek alapja, hogy az eszközök együttes értékesítése nem jelentette a „Sernam 2” határozat 3. cikkének (1) bekezdésében szereplő kompenzációs intézkedések alternatíváját

A második, a megtámadott határozat (155) preambulumbekezdésével kapcsolatos kifogásról, melynek alapja, hogy a kompenzációs intézkedés végrehajtása a támogatás kedvezményezettjét, illetve a részvényes államot terheli, de semmiképpen nem az államot mint közhatalmat

A második, arra alapított részről, hogy egyik vitatott intézkedés sem jelent előnyt a Sernam Xpress – la Financičre Sernam számára

A valentoni telephely berendezésére vonatkozó garanciáról és az új üzemeltetési helyek bérleti díjának emelkedésére vonatkozó garanciáról

A TBE fenntartásával és hozzáférhetőségével kapcsolatos garanciáról

A munkavállalóknak a felperes vállalatcsoportján belüli újbóli elhelyezkedését biztosító garancia három évvel való meghosszabbításáról

4. A felperes első jogalapjáról, valamint a Francia Köztársaság jogalapjáról, amelyek alapja a védelemhez való joguk megsértése

A Francia Köztársaság védelemhez való jogának megsértésén alapuló jogalapról

A felperes által hivatkozott első, a védelemhez való jogának megsértésére alapított jogalapról

5. A második, a bizalomvédelem elvének megsértésén alapuló jogalapról

Az első, arra alapított kifogásról, hogy a „Sernam 2” határozat 3. cikkének (2) bekezdése és 4. cikke megalapozott várakozásokat keltett a felperesben azt illetően, hogy engedélyt kapott arra, hogy úgy járjon el, ahogy az eszközök értékesítése és a „Sernam 2” határozat által összeegyeztethetetlennek nyilvánított támogatás 41 millió eurós összegének visszatéríttetése során eljárt

A második, a Sernam felszámolási költségeivel kapcsolatos részletes adatokra vonatkozó 2006. március 14‑i információkérés tartalmára alapított kifogásról

A harmadik, arra alapított kifogásról, hogy a Bizottság tévedett a megtámadott határozat (126) és (177)–(182) preambulumbekezdésében

6. A harmadik, az észszerű határidő tiszteletben tartására irányuló kötelezettség és a jogbiztonság elvének megsértésére vonatkozó jogalapról

Az első kifogásról, melynek alapja az a hároméves időtartam, amely a Sernam eszközeinek együttes értékesítését követően a hivatalos vizsgálati eljárás 2008. július 16‑i megindításáig eltelt

A második kifogásról, melynek alapja az a több mint hároméves időtartam, amely a hivatalos vizsgálati eljárás 2008. július 16‑i megindításától a 2011. november 29‑i információkérésig eltelt

A harmadik, a jogbiztonság elvének – amely gondos eljárást ír elő a Bizottság számára – megsértésére, illetve az Alapjogi Charta 41. cikke (1) bekezdésének megsértésére alapított kifogásról

A költségekről

* Az eljárás nyelve: francia.