T‑67/11. sz. ügy
Martinair Holland NV
kontra
Európai Bizottság
„Verseny – Kartellek – A légi árufuvarozás európai piaca – A légi árufuvarozási szolgáltatások árösszetevőire vonatkozó megállapodások és összehangolt magatartások (üzemanyagpótdíjak és biztonsági pótdíjak bevezetése, a pótdíjak után fizetendő jutalék fizetésének megtagadása) – Az EUMSZ 101. cikk, az EGT‑Megállapodás 53. cikke, valamint a Közösség és Svájc között létrejött légi közlekedési megállapodás 8. cikke – Indokolási kötelezettség”
Összefoglaló – A Törvényszék ítélete (első tanács), 2015. december 16.
1. Intézmények jogi aktusai – Indokolás – Kötelezettség – Terjedelem – A versenyszabályokat alkalmazó határozat – Jogsértést megállapító és bírságot kiszabó bizottsági határozat – A hatékony bírói jogvédelem elvéből eredő követelmények – A határozat rendelkező részének egyértelműsége és pontossága
(EUMSZ 101. cikk, (1) bekezdés, és EUMSZ 296. cikk; EGT‑Megállapodás 53. cikk, EK‑Svájc légi közlekedési megállapodás, 8. cikk; 1/2003 tanácsi rendelet, 2. cikk, és 23. cikk, (5) bekezdés)
2. Verseny – Közigazgatási eljárás – Jogsértést megállapító bizottsági határozat – A szankcionált jogsértések megjelölése – A határozat tárgyát képező személyek megjelölése – A rendelkező résznek az indokolással szembeni elsőbbsége
(EUMSZ 101. cikk, (1) bekezdés, és EUMSZ 296. cikk; EGT‑Megállapodás 53. cikk, EK‑Svájc légi közlekedési megállapodás, 8. cikk; 1/2003 tanácsi rendelet, 2. cikk)
3. Kartellek – Tilalom – Közvetlen hatály – A magánszemélyek arra vonatkozó joga, hogy az őket ért kár megtérítését kérjék – Gyakorlási módok – Bizottsági határozat tárgyát képező jogsértések – A határozat nemzeti bíróságokkal szembeni kötelező jellege – Terjedelem – A határozat rendelkező része egyértelműségének és pontosságának jelentősége
(EUMSZ 101. cikk, (1) bekezdés, és EUMSZ 296. cikk; EGT‑Megállapodás 53. cikk, EK‑Svájc légi közlekedési megállapodás, 8. cikk; 1/2003 tanácsi rendelet, 2. cikk, és 16. cikk, (1) bekezdés)
4. Kartellek – Egységes jogsértést megvalósító megállapodások és összehangolt magatartások – Vállalkozások, amelyek terhére átfogó kartellben való részvételben megnyilvánuló jogsértés róható – Szempontok – Egységes célkitűzés és átfogó terv
(EUMSZ 101. cikk, (1) bekezdés; EGT‑Megállapodás 53. cikk, EK‑Svájc légi közlekedési megállapodás, 8. cikk; 1/2003 tanácsi rendelet, 2. cikk)
5. Intézmények jogi aktusai – Indokolás – Kötelezettség – Terjedelem – A versenyszabályokat alkalmazó határozat – Jogsértést megállapító és bírságot kiszabó bizottsági határozat – A határozat belső ellentmondásai – Következmények – Megsemmisítés – Feltételek – A szankcionált vállalkozás védelemhez való jogának megsértése – Annak lehetetlensége, hogy az uniós bíróság felülvizsgálatot gyakoroljon
(EUMSZ 101. cikk, (1) bekezdés, és EUMSZ 296. cikk; EGT‑Megállapodás 53. cikk, EK‑Svájc légi közlekedési megállapodás, 8. cikk; 1/2003 tanácsi rendelet, 2. cikk)
6. Intézmények jogi aktusai – Indokolás – Kötelezettség – Terjedelem – A versenyszabályokat alkalmazó határozat – Az indokolási kötelezettség megsértésének a peres eljárás során való helyrehozatala – Megengedhetetlenség
(EUMSZ 101. cikk, (1) bekezdés, és EUMSZ 296. cikk; EGT‑Megállapodás 53. cikk, EK‑Svájc légi közlekedési megállapodás, 8. cikk; 1/2003 tanácsi rendelet, 2. cikk)
1. Az uniós versenyszabályok alkalmazásának biztosításához elfogadott határozat indokolása érdekében a Bizottság az EUMSZ 296. cikk értelmében köteles legalább azokat a tényeket és megfontolásokat megemlíteni, amelyek a határozatának összefüggésében alapvető jelentőségűek, lehetővé téve ily módon az illetékes bíróságnak és az érdekelt feleknek azon feltételek megismerését, amelyek mellett a Bizottság az uniós jogot alkalmazta. Továbbá az indokolásnak logikusnak kell lennie, és különösen nem tartalmazhat olyan belső ellentmondást, amely megakadályozza a jogi aktus indokainak megfelelő megértését.
Egyébiránt az 1/2003 rendelet 23. cikkének (5) bekezdésében foglalt rendelkezések ellenére – amelyekből kitűnik, hogy a versenyjog megsértése miatt bírságot kiszabó határozatok nem büntetőjogi jellegűek – az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésének, az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás 53. cikkének, valamint az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség között létrejött légi közlekedési megállapodás 8. cikkének a megsértése olyan magatartást feltételez, amelyet általában tisztességtelennek tekintenek a széles értelemben vett közönség kárára, amely valódi helytelenítő értékítéletet vált ki, és amely a felelős vállalkozások tekintetében olyan bírsághoz vezethet, amely az éves forgalmuk 10%‑áig terjedhet, tehát e bírságok tagadhatatlanul súlyosak. Tekintettel az említett jogsértések jellegére, valamint az azokhoz kapcsolódó szankciók jellegére és súlyára, e szankciók az emberi jogok európai egyezményének (EJEE) 6. cikke értelmében vett büntetőügyek hatálya alá tartoznak. E tekintetben az Emberi Jogok Európai Bírósága emlékeztetett arra, hogy ha a „büntetést” egy közigazgatási hatóság határozata szabta ki, az érdekeltnek képesnek kell lennie arra, hogy a vele szemben hozott ilyen határozattal szemben az EJEE 6. cikkében meghatározott garanciákat biztosító bírósághoz forduljon.
Márpedig a hatékony bírói jogvédelem elve, amely az uniós jog általános elve, és amely jelenleg az uniós jogban az EJEE 6. cikke (1) bekezdésének megfelelőjeként az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikkében jut kifejezésre, azt vonja maga után, hogy a Bizottság által elfogadott, a versenyszabályok megsértését megállapító határozat rendelkező része különösen egyértelmű és pontos legyen, valamint hogy a felelősnek tartott és szankcionált vállalkozásoknak lehetőségük legyen megérteni és vitatni e felelősség megállapítását, valamint e szankciók – ahogy azok az említett rendelkező rész szövegéből kitűnnek – kiszabását.
(vö. 27–31. pont)
2. Az uniós versenyjogban a Bizottság a határozatok rendelkező részében jelöli meg azoknak a jogsértéseknek a jellegét és terjedelmét, amelyeket szankcionál. Így konkrétan a szankcionált jogsértések terjedelmét és jellegét illetően a rendelkező rész, és nem az indokolás a mérvadó. Kizárólag abban az esetben kell a határozat rendelkező részét az indokolás alapján értelmezni, ha a rendelkező részben használt kifejezések nem egyértelműek. Azon személyek meghatározása érdekében, akikre a jogsértést megállapító határozat alkalmazandó, e határozat rendelkező részét kell figyelembe venni, amikor az nem kétséges.
(vö. 32. pont)
3. Az uniós versenyjogban az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésének közvetlen hatálya van a magánszemélyek közötti jogviszonyokban, és jogokat keletkeztet a jogalanyok számára annak a megkövetelésével, hogy valamely személy kártérítést kérhessen az olyan szerződés vagy magatartás által neki okozott kárért, amely alkalmas a verseny korlátozására vagy torzítására. A hatáskörükben eljárva e rendelkezést alkalmazó nemzeti bíróságoknak a feladata tehát nem csupán az, hogy e rendelkezés teljes érvényesülését biztosítsák, hanem az is, hogy védjék e jogokat. Így bármely személy kártérítést igényelhet az őt ért kárért, amennyiben okozati összefüggés áll fenn az említett kár és az EUMSZ 101. cikk által tiltott kartell vagy magatartás között.
Márpedig az 1/2003 rendelet 16. cikke (1) bekezdésének megfelelően, amennyiben a nemzeti bíróságok hoznak határozatot az EUMSZ 101. cikk hatálya alá tartozó olyan megállapodásokról, döntésekről vagy magatartásokról, amelyek már bizottsági határozat tárgyát képezik, nem hozhatnak a Bizottság határozatával ellentétes határozatot, ideértve a vizsgált magatartások időbeli vagy földrajzi kiterjedésének, vagy a vizsgálat alá vont személyek felelősségének kérdését is. Ebből az következik, hogy a nemzeti bíróságokat köti a Bizottság által elfogadott határozat, amennyiben azt nem semmisítették meg, vagy nem érvénytelenítették, ami azt követeli meg, hogy a határozat rendelkező része egyértelmű legyen.
Különösen a nemzeti bíróságoknak a versenyszabályokkal kapcsolatos jogsértés fennállását megállapító határozat rendelkező részének egyértelmű szövege alapján képeseknek kell lenniük arra, hogy megértsék e jogsértés terjedelmét, valamint azonosítsák a jogsértésért felelős személyeket annak érdekében, hogy levonhassák a szükséges következtetéseket a jogsértés által okozott károk megtérítése iránt azon személyek által benyújtott kérelmeket illetően, akik ugyanezen jogsértés miatt sérelmet szenvedtek.
E tekintetben nem zárható ki, hogy a Bizottság által megállapított, a versenyszabályokba ütköző jogsértésért felelősnek tekintett személynek meg kell térítenie az ugyanazon jogsértésért felelősnek tekintett egyéb személyek ügyfeleinek okozott kárt. A versenyszabályokba ütköző jogsértést megállapító határozat rendelkező részének a szövege e tekintetben döntő jelentőségűnek mutatkozik, mivel meghatározza az érintett személyek közötti kölcsönös jogokat és kötelezettségeket. A nemzeti bíróság – amennyiben azt a nemzeti jog előírja – annak a megállapítására is kötelezhető, hogy a Bizottság által megállapított, a versenyszabályokba ütköző jogsértésért felelősnek tartott valamennyi személynek egyetemlegesen kell megtérítenie az okozott kárt. Ebben az esetben a versenyszabályokba ütköző jogsértést megállapító határozat rendelkező részének a szövege az érintett személyek tekintetében is meghatározó lehet.
(vö. 33–39. pont)
4. Lásd a határozat szövegét.
(vö. 55., 60. pont)
5. Versenyügyekben, amikor a jogsértést megállapító és bírságot kiszabó bizottsági határozat indokolása olyan egyetlen egységes és folyamatos jogsértést ír le, amelyben az eljárás alá vont valamennyi vállalkozás részt vett, miközben az említett határozat több cikkből álló rendelkező része vagy több különböző, egységes és folyamatos jogsértést, vagy olyan egyetlen egységes és folyamatos jogsértést állapít meg, amellyel kapcsolatban a felelősség kizárólag azoknak a vállalkozásoknak tudható be, amelyek közvetlenül részt vettek az egyes említett cikkekben megállapított jogsértő magatartásokban, ellentmondás van a határozat indokolása és rendelkező része között.
E tekintetben egy ilyen ellentmondás puszta fennállása nem elegendő annak a megállapításához, hogy az említett határozatot az indokolási kötelezettség megsértésével hozták, amennyiben először is a határozat egésze lehetővé teszi az érdekeltek számára ezen következetlenség azonosítását és az arra való hivatkozást, másodszor a rendelkező rész szövege kellően egyértelmű és pontos ahhoz, hogy lehetővé tegye számukra a határozat pontos tartalmának a megértését, harmadszor pedig azok a bizonyítékok, amelyeket az eljárás alá vont vállalkozásoknak a rendelkező részben megállapított jogsértésekben való részvételének a bizonyítása érdekében vesznek figyelembe, az indokolásban egyértelműen azonosításra és megvizsgálásra kerülnek.
Ellenben, amennyiben a határozat belső ellentmondásai sértik a szankcionált vállalkozások védelemhez való jogát, és megakadályozzák az uniós bíróságot felülvizsgálatának a gyakorlásában, a határozatot az indokolási kötelezettség megsértésével hozták, ami a határozat megsemmisítését indokolja. Erről van szó különösen akkor, ha a határozat nem teszi lehetővé egyrészt az indokolásban bemutatott bizonyítékok elégséges jellegének értékelését, másrészt pedig annak a logikának a megértését, amely a Bizottságot arra vezette, hogy a határozat címzettjeit felelősnek tekintse.
(vö. 58., 74–76., 78., 84. pont)
6. Az uniós versenyjogba ütköző jogsértést megállapító és bírságot kiszabó bizottsági határozat esetében az indokolást főszabály szerint ugyanakkor kell közölni az érdekelttel, mint a számára sérelmet okozó aktust, mivel az indokolás hiányát nem orvosolhatja azon tény, hogy az érdekelt az uniós bíróság előtti eljárás során megismeri a jogi aktus indokait.
Ennek hiányában az egyedi határozat indokolásával kapcsolatos kötelezettség azzal a kockázattal jár, hogy nem felel meg a céljának, amely az, hogy az érintettnek elegendő tájékoztatást nyújtson annak eldöntéséhez, hogy a határozat megalapozott‑e, vagy hogy tartalmaz‑e esetlegesen valamilyen, az érvényességének vitatását lehetővé tevő hibát, valamint annak lehetővé tétele, hogy az uniós bíróság gyakorolja a határozat jogszerűsége feletti felülvizsgálatát.
(vö. 80., 81. pont)