2006. július 18-án benyújtott kereset - Arkema France kontra Bizottság
(T-189/06. sz. ügy)
Az eljárás nyelve: francia
Felek
Felperes: az Arkema France (Puteaux, Franciaország) (képviselők: A. Winckler ügyvéd, S. Sorinas ügyvéd és P. Geffriaud ügyvéd)
Alperes: az Európai Közösségek Bizottsága
Kereseti kérelmek
A felperes azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:
- az EK 230. cikk alapján semmisítse meg a Bizottság által a COMP/F/38.620 ügyben 2006. május 3-án hozott határozatát annyiban, amennyiben az az Arkemát érinti;
- másodlagosan semmisítse meg vagy csökkentse az ebben a határozatban vele szemben kiszabott bírságot az EK 229. cikk alapján;
kötelezze a Bizottságot az összes költség viselésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
A felperes a jelen keresettel a COMP/F/38.620 hidrogén peroxid és perborát-ügyben 2006. május 3-án hozott C (2006) 1766 végleges bizottsági határozat részleges megsemmisítését kéri, amely határozatban a Bizottság azt állapította meg, hogy a határozat által címzett vállalkozások - többek között a felperes - megsértették az EK 81. cikk (1) bekezdését és az EGT Megállapodás 53. cikkét azzal, hogy több olyan megállapodásban és összehangolt magatartásban vettek részt, amelyek a versenytársak közötti információcserére, valamint az árakról és termelési kapacitásokról szóló megállapodásokra, továbbá e megállapodásoknak a hidrogén peroxid és a nátrium perborát ágazatban történő megvalósításának felügyeletére terjedtek ki. Másodlagosan az e határozatban vele szemben kiszabott bírság összegének megsemmisítését, illetve csökkentését kéri.
A felperes négy jogalapot hoz fel állításainak alátámasztására.
Az első jogalapban a felperes fenntartja, hogy azáltal, hogy a Bizottság az Arkema által elkövetett jogsértést az Elf Aquitaine-nek és a Totalnak tudja be arra az egyszerű vélelemre támaszkodva, hogy a tényállás megvalósulása idején e két társaság tulajdonában volt alaptőkéje majdnem teljes egésze, a leányvállalat által megvalósított magatartás anyavállalatának való betudhatóságára vonatkozó szabályok alkalmazásában jogi és ténybeli hibákat vétett, továbbá megsértette a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét. A felperes azt állítja, hogy a vizsgálat során vitatta az irányításra vonatkozó vélelmet. Ezenfelül azzal érvel, hogy a Bizottság megsértette az EK 253. cikk értelmében reá háruló indokolási kötelezettséget, valamint a gondos ügyintézés elvét azzal, hogy nem adott választ a felperesnek a kifogásközlésre adott válaszában kifejtett érvek összességére.
A második jogalapban a felperes azt állítja, hogy a Bizottság jogban való tévedést követett azzal, hogy az Arkema bírságának "kiindulási összegét" elrettentő hatás címén 20%-kal megemelte úgy, hogy az anyavállalatok, vagyis az Elf Aquitaine és a Total a jogsértés idején elért forgalmára támaszkodott, mivel a kifogásolt jogsértés egyik anyavállalatnak sem tudható be. A felperes e jogalapon belül másodlagosan fenntartja, hogy a Bizottság megsértette az arányosság és az egyenlő bánásmód elvét azzal, hogy az Arkema tekintetében megállapított bírság "kiindulási összegét" elrettentő hatás címén 3-szoros szorzóval növelte (vagyis 200%-os emelést hajtott végre).
Harmadszor a felperes fenntartja, hogy a Bizottság jogszabályt sértett azzal, hogy az Arkemával szemben kiszabott bírság "alapösszegét" visszaesés címén 50%-kal megemelte. Arra hivatkozik, hogy a visszaesés fogalmának alkalmazása a jelen ügyben nyilvánvalóan túlzott, és ellentétes a jogbiztonság elvével, mivel a Bizottság által szankcionált, a távoli múltban történt ténybeli elemekre alapozott jogsértésekről van szó. Egyébiránt a felperes azt kifogásolja, hogy a Bizottság megsértette a "ne bis idem" elvét, mivel az előző jogsértéseket a Bizottság több újabb keletű határozatában már több alkalommal figyelembe vette, amelyekben a bírságok összegét visszaesés címén 50%-kal emelte. A felperes azt állítja, hogy a Bizottság ugyanazon tényekért bünteti az Arkonát újabb alkalommal.
Végül a felperes arra hivatkozik, hogy a határozat sem jogilag, sem ténybelileg nem megalapozott, mivel nem csökkentette 30%-kal a bírság összegét az általa a közigazgatási eljárás során tanúsított együttműködés alapján. A felperes azzal érvel, hogy a Bizottság nyilvánvaló mérlegelési, valamint jogi hibát vétett azzal, hogy tekintetében nem alkalmazta az engedékenységi közlemény
1 B. pontját a rá vonatkozó bírság összegének 50%-os csökkentése érdekében.