2006. július 19-én benyújtott kereset - Total SA és Elf Aquitaine kontra Bizottság

(T-190/06. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperesek: a Total SA és az Elf Aquitaine (Courbevoie, Franciaország) (képviselők: E. Morgan de Rivery ügyvéd és A. Noël-Baron ügyvéd)

Alperes: az Európai Közösségek Bizottsága

Kereseti kérelmek

A felperesek azt kérik, hogy az Elsőfokú Bíróság:

-        elsődlegesen: semmisítse meg a 2006. május 3-án hozott C(2006) 1766 végleges bizottsági határozat 1. cikkének (o) és (p) pontját, 2. cikkének (i) pontját, 3. cikkét, valamint 4. cikkét;

-        másodlagosan: változtassa meg a 2006. május 3-án hozott C(2006) 1766 végleges bizottsági határozat 2. cikkének (i) pontját annyiban, amennyiben az az Arkema SA-t 78 663 millió euró összegű bírság megfizetésére kötelezi - amely összegből 42 millió eurót a Total SA az Arkema SA-val egyetemlegesen tartozik megfizetni, 65,1 millió eurót pedig az Elf Aquitaine SA köteles megfizetni -, továbbá csökkentse megfelelő mértékűre a kérdéses bírság összegét;

-    kötelezze a Bizottságot az össze költség megfizetésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A jelen keresettel a felperesek a COMP/F/38.620 hidrogén peroxid és perborát-ügyben 2006. május 3-án hozott C (2006) 1766 végleges bizottsági határozat részleges megsemmisítését kérik, amely határozatban a Bizottság azt állapította meg, hogy a határozat által címzett vállalkozások - többek között a felperesek - megsértették az EK 81. cikk (1) bekezdését és az EGT Megállapodás 53. cikkét azzal, hogy több olyan megállapodásban és összehangolt magatartásban vettek részt, amelyek a versenytársak közötti információcserére, valamint az árakról és termelési kapacitásokról szóló megállapodásokra, továbbá e megállapodásoknak a hidrogén peroxid és a nátrium perborát ágazatban történő megvalósításának felügyeletére terjedtek ki. Másodlagosan az e határozatban a leányvállalatukkal szemben kiszabott bírság összegének - amelynek megfizetéséért a felperesek egyetemlegesen felelősek -csökkentését kérik.

A felperesek keresetükben elsődlegesen tíz jogalapra hivatkoznak.

Először is a felperesek fenntartják, hogy a megtámadott határozat sérti védelemhez való jogukat, illetve az ártatlanság vélelmét.

Másodszor is arra hivatkoznak, hogy a megtámadott határozat - amely őket szankcionálja a leányvállalatuk által elkövetett jogsértésért - megsérti az indokolási kötelezettség elvét, egyrészt mivel a Bizottság nem fejtette ki megfelelően a felek által részben ellentmondásosnak tartott érvelését a velük szemben újonnan elfogadott állásfoglalásával kapcsolatosan, másrészről pedig azért, mert a Bizottság figyelmen kívül hagyta a felperesek által hivatkozott pontos ténybeli elemeket - amelyek annak igazolására vonatkoztak, hogy nem avatkoztak be leányvállalatuk irányításába - azzal, hogy e bizonyítékokra nem reagált.

A felperesek ezenfelül úgy vélik, hogy a megtámadott határozat megsérti a vállalkozásnak az EK 81. cikk, valamint az 1/2003 rendelet¹ 23. cikke (2) bekezdése értelmében fennálló egységes fogalmát, valamint a leányvállalat által elkövetett jogsértéseknek az anyavállalattal szembeni betudhatóságát meghatározó szabályokat. Ezen utóbbi jogalappal kapcsolatosan a felperesek azt állítják, hogy a Bizottság figyelmen kívül hagyta a közösségi bíróság megszorító értelmezését a Bizottságnak azon jogkörével kapcsolatban, hogy a leányvállalat által elkövetett jogsértéseket az anyavállalatnak tudja be. A betudhatóságra vonatkozó ítélkezési gyakorlatot ugyancsak hibásan értelmezte, amely az ebben a tárgyban létező határozathozatali gyakorlatával is ellentétes. A felperesek szerint a Bizottság ezenfelül megsértette a jogi személyek önállóságára vonatkozó elvet.

A felperesek továbbá úgy vélik, hogy a Bizottság nyilvánvaló mérlegelési hibákat vétett azzal, hogy a Totallal szemben helytelenül alkalmazta a betudhatóság vélelmét, és a visszaesés értékelésénél azt állapította meg, hogy a megtámadott határozatban szankcionált leányvállalata mindig is a Total tulajdonában állt.

Ezen túlmenően a felperesek azzal érvelnek, hogy a Bizottság több olyan lényeges elvet sért, amelyeket az összes tagállam elismer, és amelyek a közösségi jogrendszer szerves részét képezik, így a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét, a saját cselekményekért való személyes felelősség elvét, a büntetés egyéniesítésének elvét, valamint a törvényesség elvét.

A felperesek arra is hivatkoznak, hogy a megtámadott határozat a gondos eljárás, valamint a jogbiztonság elvét is megsérti.

Végül a felperesek úgy vélik, hogy a Bizottság megsérti a bírságok kiszámítására vonatkozó szabályokat, így az egyenlő bánásmód elvét, mivel a felperesekkel szemben megállapított kiindulási összeget nem csökkentette 25%-kal, miközben ezt a megtámadott határozat másik címzettje esetében megtette. A felperesek szerint a megtámadott határozat figyelmen kívül hagyja a Bizottságnak az elrettentő hatás figyelembe vételére vonatkozó jogköre korlátait, mivel megsérti az ártatlanság vélelmét, valamint a jogbiztonság elvét.

Utolsósorban a felperesek állítása szerint a megtámadott határozat hatáskörrel való visszaélésnek minősül, mivel nekik tudja be a leányvállalatuk által elkövetett jogsértést, és a leányvállalattal egyetemlegesen szankcionálja azokat.

Másodlagosan a felperesek úgy vélik, hogy a leányvállalatukkal szemben kiszabott bírság - amelyért egyetemlegesen felelősek - arányos csökkentésének van helye. A felperesek a bírság kiindulási összegének 25%-os csökkentését, valamint azt kérik, hogy a Bizottság a tekintetükben vegye figyelembe az enyhítő körülményeket, mivel a Bizottság két hasonló esetben nagyjából egy időben szabott ki rájuk nagy összegű bírságokat.

____________

¹ - A Szerződés 81. és 82. cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16-i 1/2003/EK tanácsi rendelet (HL 2003. L 1., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. kötet, 2. fejezet, 205. o.)