2011. január 7-én benyújtott kereset - Bank Melli Iran kontra Tanács

(T-7/11. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperes: Bank Melli Iran (Teherán, Irán) (képviselők: L. Defalque és S. Woog ügyvédek)

Alperes: az Európai Unió Tanácsa

Kereseti kérelmek

A Törvényszék semmisítse meg az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről és a 2007/140/KKBP közös álláspont hatályon kívül helyezéséről szóló 2010/413/KKBP határozat módosításáról szóló, 2010. október 25-i 2010/644/KKBP tanácsi határozat¹ melléklete B részének 5. pontját, és az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről és a 423/2007/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2010. október 25-i 961/2010/EU tanácsi rendelet² VIII. melléklete B részének 5. pontját, és semmisítse meg a Tanács 2010. október 28-i levelében foglalt határozatot;

állapítsa meg, hogy a 2010. július 26-i tanácsi határozat³ 20. cikke (1) bekezdésének b) pontja, valamint a 961/2010/EU tanácsi rendelet 16. cikkének (2) bekezdése jogellenes és nem alkalmazható a felperesre;

kötelezze a Tanácsot a felperes ezen eljárás során felmerült költségeinek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresete alátámasztására a felperes az alábbi jogalapokra hivatkozik:

1. Első jogalap, amellyel a felperes az EUMSZ 215. cikk (2) és (3) bekezdése, valamint az EUSZ 40. cikk megsértésére hivatkozik, ami lényeges eljárási szabály megsértésének minősül tekintettel arra, hogy:

- a Külügyek Tanácsa korlátozó intézkedéseket hozott anélkül, hogy mérlegelési jogkört hagyott volna a Tanácsnak;

- a 961/2010 rendelet alapjául szolgáló 2010/413 határozat tévesen alapszik az EUSZ 29. cikken, mivel nem határozza meg, hogy az Unió hogyan viszonyul egy adott földrajzi vagy tematikus természetű kérdéshez, ahogyan azt az EUSZ 29. cikk megköveteli, hanem pontos kötelezettségeket ír elő a tagállamoknak és az azok joghatósága alá tartozó személyeknek;

- a 961/2010 rendelet nem tartalmazza a szükséges rendelkezéseket a jogi biztosítékokra vonatkozóan, megsértve az EUMSZ 215. cikk (3) bekezdését.

2. Második jogalap, amellyel a felperes az Európai Unió jogalkotója által a megtámadott határozat és rendelet jogalapjának megválasztása során elkövetett hibára hivatkozik, tekintettel arra, hogy szankciókat hoztak a felperessel és a tagjaival szemben, amelyek olyan jogi személyek és nem állami szervezetek, amelyeket az ENSZ Biztonsági Tanácsa nem vett fel a listára. Ebben a tekintetben a felperes az alábbiakat állítja:

- bár az EUSZ 29. cikk és az EUMSZ 215. cikk jogalapjának megválasztása igazolt, amennyiben az Unió intézményei ENSZ-határozatot hajtanak végre, e cikkek választása nem feltétlenül igazolt akkor, ha olyan közigazgatási intézkedéseket hoznak, mint a jogi személyek és nem állami szervezetek pénzeszközeinek befagyasztása;

- a megtámadott jogi aktusokat az EUMSZ 75. cikk alapján kellett volna elfogadni az Európai Parlament közreműködésével az együttdöntési eljárás keretében.

3. Harmadik jogalap, amellyel a felperes azt állítja, hogy a megtámadott határozatot és rendeletet az egyenlőség elve és a hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének megsértésével fogadták el, tekintettel arra, hogy hasonló határozatokat más jogalap - például az EUMSZ 75. cikk - alapján, és következésképpen, az Európai Parlament és a Tanács által elfogadott, igazságügyi garanciákat tartalmazó keretben hoztak meg, ami nem állt fenn a megtámadott jogi aktusok esetében a felperesre vonatkozóan.

4. Negyedik jogalap, amellyel a felperes azt állítja, hogy a megtámadott jogi aktusokat a védelemhez való jog, és különösen a tisztességes eljáráshoz való jog megsértésével fogadták el, tekintettel arra, hogy:

- a felperes nem kapott a Tanács állításait alátámasztó, semmilyen bizonyítékot vagy dokumentumot, tekintettel arra, hogy a 2008. évi határozattal kapcsolatban 2009-ben tett és 2010-ben megerősített kiegészítő állítások homályosak voltak, nem egyértelműek és kétségkívül lehetetlen, hogy a felperes reagáljon azokra;

- a felperestől megtagadták a dokumentumokhoz való hozzáférést, valamint a meghallgatáshoz való jogot;

- a megtámadott jogi aktusok nem tartalmaznak megfelelő indokolást, ami sérti a felperes hatékony bírói jogvédelemhez való jogát.

5. Ötödik jogalap, amellyel a felperes azt állítja, hogy a megtámadott jogi aktusok ugyanazon okoknál fogva, mint amelyeket a negyedik jogalappal kapcsolatban megállapítottak, sértik a gondos ügyintézés elvét és a bizalomvédelem elvét.

6. Hatodik jogalap, amellyel a felperes azt állítja, hogy a Tanács nem közölte vele a határozatát, beleértve a felperes ezen listára történő felvételének indokait is, és ezáltal megsértette a 961/2010 rendelet 36. cikkének (3) bekezdését, valamint 36. cikkének (4) bekezdését, amely szerint a Tanács felülvizsgálja a határozatát, ha észrevételeket tesznek.

7. Hetedik jogalap, amellyel a felperes nyilvánvaló értelmezési hibára, valamint hatáskörrel való visszaélésre hivatkozik a 2010. július 26-i 2010/413 tanácsi határozat felperesre történő alkalmazásával kapcsolatban, tekintettel arra, hogy a Tanács tévesen értelmezte e határozat 20. cikke (1) bekezdésének b) pontját, amikor úgy határozott, hogy a felperesnek a megtámadott jogi aktusokban bemutatott tevékenységei megfelelnek a megkívánt feltételeknek ahhoz, hogy olyan tevékenységeknek lehessen azokat tekinteni, amelyeket szankcionálni kell.

8. Nyolcadik jogalap, amellyel a felperes az arányosság elvének és a tulajdonhoz való jogának megsértésére hivatkozik, tekintettel arra, hogy a Tanács nem vette figyelembe az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának határozatát, ami a 2010. július 26-i 2010/413 tanácsi határozat 20. cikke (1) bekezdése b) pontja alkalmazhatatlanságához kellene, hogy vezessen.

____________

¹ - HL L 281., 81. o.

² - HL L 281., 1. o.

³ - Az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről és a 2007/140/KKBP közös álláspont hatályon kívül helyezéséről szóló, 2010. július 26-i 2010/413/KKBP tanácsi határozat (HL L 195., 39. o.; helyesbítés: HL L 197., 2010.7.29., 19. o.)