AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (hatodik tanács)
2009. október 7.(*)
„Növényvédő szerek – Klórtalonil hatóanyag – A 91/414/EGK irányelv I. mellékletébe történő felvételre vonatkozó módosítás – 2006/76/EK irányelv – Visszaható hatály – Átmeneti időszak hiánya – Jogbiztonság – Jogos bizalom – Az egyenlő bánásmód elve”
A T‑380/06. sz. ügyben,
a Vischim Srl (székhelye: Cesano Maderno [Olaszország], képviselik: C. Mereu és K. Van Maldegem ügyvédek)
felperesnek
az Európai Közösségek Bizottsága (képviselik: L. Parpala és B. Doherty, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen
a 91/414/EGK tanácsi irányelvnek a klórtalonil hatóanyag specifikációjára vonatkozó módosításáról szóló, 2006. szeptember 22‑i 2006/76/EK bizottsági irányelv (HL L 263., 9. o.) 2. cikke második bekezdésének megsemmisítése iránti kérelme tárgyában,
AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK
ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁGA (hatodik tanács),
tagjai: A. W. H. Meij elnök, F. Dehousse és V. Vadapalas (előadó) bírák,
hivatalvezető: C. Kantza tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2008. szeptember 25‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet
Jogi háttér
A 91/414/EGK irányelv
1 A növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló, 1991. július 15‑i 91/414/EGK irányelv (HL L 230., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 11. kötet, 332. o.) 4. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében „[a] tagállamok biztosítják, hogy növényvédő szereket csak akkor engedélyeznek, ha a szerben lévő hatóanyagok az I. mellékletben szerepelnek, és teljesül minden, ott előírt követelmény”.
2 A 91/414 irányelv 5. cikkének (1) bekezdése értelmében „[a]z adott időpontban érvényes tudományos és technikai ismeretek alapján egy hatóanyagot akkor vesznek fel az I. mellékletbe egy kezdeti, 10 évet meg nem haladó időszakra, ha feltételezhető, hogy a hatóanyagot tartalmazó növényvédő szer megfelel majd [bizonyos] feltételeknek”, amelyek az irányelv további részében kerülnek meghatározásra, és amelyek biztosítják, hogy a növényvédő szerek nincsenek ártalmas hatással az emberek vagy az állatok egészségére, illetve a környezetre.
3 Ugyanezen irányelv 5. cikke (4) bekezdésének első és második francia bekezdése értelmében a felvétel függhet „a hatóanyag minimális tisztasági fok[ára]”, valamint „egyes szennyezések jelleg[ére] és maximális tartalm[ára]” vonatkozó követelményektől.
4 A 91/414 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„Egy hatóanyagnak az I. mellékletbe való felvételéről a döntéshozatal a 19. cikkben meghatározott eljárás szerint történik.
A fenti eljárással hoznak döntést a következőkről is:
– a felvétel feltételei,
– az I. melléklet módosításai, ha szükségesek,
[…]”
5 A 91/414 irányelv 8. cikke (2) bekezdésének első albekezdése szerint „[a] 4. cikktől eltérve […] a tagállamok az irányelvről szóló értesítést követő 12 éves időszakon belül területükön engedélyezhetik olyan, az I. mellékletben nem szereplő hatóanyagot tartalmazó növényvédő szerek forgalomba hozatalát, amely hatóanyagok az irányelvről szóló értesítés után két évvel már forgalomban voltak”.
6 Ezen irányelv 8. cikke (2) bekezdésének második albekezdése szerint ugyanezen 12 éves időszakon belül az Európai Közösségek Bizottsága munkaprogramot indít, amelynek keretében sor kerül e hatóanyagok fokozatos vizsgálatára.
7 A 91/414 irányelv 8. cikke (2) bekezdésének negyedik albekezdése értelmében „[ezen] időszakban, azt követően, hogy a 19. cikkben említett bizottság megvizsgál [valamely] hatóanyagot, az ugyanabban a cikkben meghatározott eljárással hozható döntés arról, hogy az érintett hatóanyag felvehető‑e az I. mellékletbe, és ha igen, milyen feltételekkel, vagy azokban az esetekben, amikor az 5. cikk követelményei nem teljesülnek, vagy a megkívánt tájékoztatást és adatokat az előírt időszakon belül nem nyújtották be, arról, hogy az adott hatóanyag nem vehető fel az I. mellékletbe”. E rendelkezés pontosítja továbbá, hogy „[a] tagállamok biztosítják, hogy a megfelelő engedélyeket a helyzethez mérten, meghatározott határidőn belül megadják, visszavonják vagy módosítják”.
8 A 91/414 irányelvnek a 2003. április 14‑i 806/2003/EK tanácsi rendelettel (HL L 122., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás, 1. fejezet, 4. kötet, 301. o.) módosított 19. cikke előírja, hogy a Bizottságot egy szabályozási bizottság, nevezetesen az élelmiszerlánc- és állat‑egészségügyi állandó bizottság (a továbbiakban: bizottság) segíti.
9 Ami klórtalonil hatóanyagot illeti, a 91/414 irányelv 8. cikkének (2) bekezdésében meghatározott időszakot, mivel az 2003. július 26‑án lejárt, elsőként a 2002. november 20‑i 2076/2002/EK bizottsági rendelettel (HL L 319., 3. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 37. kötet, 374. o.) hosszabbították meg 2005. december 31‑ig, ezt követően pedig a 2005. augusztus 12‑i 1335/2005/EK bizottsági rendelettel (HL L 211., 6. o.) 2006. december 31‑ig, feltéve hogy ezen határidő letelte előtt nem születik döntés a hatóanyagnak a 91/414 irányelv I. mellékletébe történő felvételéről.
A 3600/92/EGK rendelet
10 A 91/414 irányelv 8. cikkének (2) bekezdésében említett munkaprogram első szakaszának végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1992. december 11‑i 3600/92/EGK bizottsági rendelet (HL L 366., 10. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 13. kötet, 242. o.) szabályozza több hatóanyag – amelyek között a klórtalonil is szerepel – értékelési eljárását azoknak a 91/414/EGK irányelv I. mellékletébe történő lehetséges felvétele céljából.
11 A 3600/92 rendelet 4. cikkének (1) bekezdése értelmében „[b]ármelyik termelő, aki […] hatóanyag[nak] […] a [91/414] irányelv I. mellékletébe történő felvételét kéri, e rendelet hatálybalépésétől számított hat hónapon belül köteles bejelentést tenni a Bizottságnak”.
12 A 3600/92 rendeletnek az 1997. június 27‑i 1199/97/EK bizottsági rendelettel (HL L 170., 19. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 21. kötet, 166. o.) módosított 7. cikkének (1) és (2) bekezdése meghatározza a bejelentők által benyújtott dossziék vizsgálatára vonatkozó szabályokat.
13 A 3600/92 rendeletnek a módosított 8. cikke (3) bekezdésének negyedik albekezdése értelmében:
„A […] vizsgálatot követően a Bizottságnak […] be kell nyújtania a bizottságnak:
a) egy irányelvtervezetet a hatóanyagnak a [91/414] irányelv I. mellékletébe történő felvételére vonatkozóan, megállapítva – amennyiben helyénvaló – a feltételeket, beleértve a felvétel határidejét;
[…]”
A jogvita előzményei
A klórtalonilnak a 91/414 irányelv I. mellékletébe történő felvétele
14 1993. július 8‑án a felperes, a Vischim Srl, amely klórtalonilgyártással foglalkozó olasz társaság, értesítette a Bizottságot, hogy e hatóanyagnak a 91/414 irányelv I. mellékletébe történő felvételét kérelmezi.
15 A klórtalonilra vonatkozóan csak két bejelentő – nevezetesen az ISK Biotech Europe (amelynek helyébe az értékelési eljárás ideje alatt a Zeneca Agrochemicals, későbbi nevén Syngenta társaság lépett) és a felperes – nyújtotta be határidőben dossziéját.
16 2005. szeptember 16‑án, e dossziék vizsgálatát követően, a Bizottság elfogadta a 91/414 irányelvnek a klórtalonil, klórtoluron, cipermetrin, daminozid és tiofanát‑metil hatóanyagként való felvételének céljából történő módosításáról szóló 2005/53/EK irányelvet (HL L 241., 51. o.).
17 A 2005/53 irányelv 1. cikke és melléklete szerint a klórtalonil a 91/414 irányelv I. mellékletében szereplő táblázatban a 102. szám alatt került felvételre. E táblázat negyedik oszlopa, melynek címe „Tisztaság”, a következőt tartalmazza: „Hexaklór‑benzol: legfeljebb 0,01 g/kg”.
18 A klórtalonilról szóló felülvizsgálati jelentésből (a 2005. február 11‑i SANCO/4343/2000 végleges dokumentum; a továbbiakban: felülvizsgálati jelentés) következik, hogy a hexaklór‑benzol (HCB) megengedett legmagasabb mértéke vonatkozásában említett feltétel az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) által a klórtalonil tekintetében elfogadott specifikáció figyelembevételével került megállapításra 2005 februárjában.
19 A 2005/53 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése szerint a tagállamok – adott esetben – 2006. augusztus 31‑ig kötelesek módosítani vagy visszavonni az olyan növényvédő szerek meglévő engedélyeit, amelyek hatóanyagként klórtalonilt tartalmaznak, vizsgálva egyrészt, hogy a 91/414 irányelv I. mellékletében meghatározott feltételek teljesültek‑e, másrészt pedig, hogy az ugyanezen irányelv 13. cikkében előírt feltételekkel összhangban az engedély jogosultja rendelkezett‑e a 91/414 irányelv II. mellékletében meghatározott követelményeket kielégítő dossziéval vagy az ahhoz való hozzáféréssel.
20 A 2005/53 irányelv 2006. március 1‑jén lépett hatályba. A 2. cikkének első és második bekezdése értelmében a tagállamoknak legkésőbb 2006. augusztus 31‑ig kellett elfogadni és kihirdetni az irányelvnek való megfeleléshez szükséges rendelkezéseket, amelyeket 2006. szeptember 1‑jétől kell alkalmazniuk.
21 2005. november 25‑én a felperes keresetet indított különösen a 2005/53 irányelv megsemmisítése iránt (T‑420/05. sz. ügy).
22 Az említett keresetben a felperes két egymást követő ideiglenes intézkedés iránti kérelmet nyújtott be, amelyeket az Elsőfokú Bíróság elnöke a T‑420/05. R. sz., Vischim kontra Bizottság ügyben 2006. április 4‑én hozott végzésével (az EBHT‑ban nem tették közzé), illetve a T‑420/05. R. II. sz., Vischim kontra Bizottság ügyben 2006. október 13‑án hozott végzésével (az EBHT‑ban nem tették közzé) elutasított, utóbbi végzést a Bíróság elnöke a C‑459/06. P(R). sz., Vischim kontra Bizottság ügyben 2007. április 3‑án hozott végzésével (az EBHT‑ban nem tették közzé) helybenhagyta.
A 91/414 irányelv I. mellékletébe történő felvételre vonatkozó módosítás
23 2005 decemberében a FAO a felperes által a rendelkezésére bocsátott információk alapján új specifikációt tett közzé a klórtalonilra vonatkozóan, amely annak HCB‑tartalmát legfeljebb 0,04 g/kg‑ban határozza meg.
24 A felperes 2005. december 16‑én kelt levelében értesítette a Bizottságot az új specifikációról.
25 2006 márciusában a Bizottság felkérte a referens tagállamot, hogy értékelje a klórtalonil azon különböző változatait, köztük a felpers termékét, amelyek megfelelnek a FAO által meghatározott új specifikációnak.
26 Mindeközben a Bizottság szolgálatai elektronikus levelet küldtek a tagállamoknak, amely a következőket tartalmazza:
„[A referens tagállam] megkezdte a különböző eredetű termékek (köztük a Vischim terméke) megfelelőségének vizsgálatát. Amennyiben bebizonyosodik, hogy azok ugyanolyan biztonságosak, mint a referenciatermék, a Bizottság megfontolja a [91/414] irányelvnek az engedélyezett HCB‑szint tekintetében való módosítását. Ebben az esetben nehézségekbe ütközhet a szöveg 2006. szeptember 1‑je előtt való hivatalos módosítása, így annak lefolytatása tekintetében bizonyos rugalmasságra lehet szükség ezen időpontot illetően. Sajnálatos lenne, ha bizonyos termékeket azért kellene visszavonni a nemzeti piacról, hogy röviddel később azokat újból engedélyezhessék. Nyilvánvaló, hogy továbbra is vissza kell vonni az engedélyeket, amennyiben bebizonyosodik, hogy a dosszié vizsgálatának eredménye nem egyértelműen kedvező, vagy az adminisztratív követelmények nem teljesülnek.”
27 Az értékelés alapján 2006 áprilisában a referens tagállam megállapította, hogy a 0,04 g/kg HCB‑t tartalmazó klórtalonil nem jelent nagyobb kockázatot a 2005/53 irányelv elfogadásakor figyelembe vett anyagokhoz képest. Így a klórtalonil a 2005/53 irányelvben előírt specifikációjának módosítását javasolta.
28 A bizottság 2006. július 13‑án és 14‑én jóváhagyta az említett módosítást. A módosított specifikáció bevezetéséhez kapcsolt határidőt illetően a bizottsági ülésen készült jegyzőkönyv különösen az alábbiakat tartalmazza:
„[A] szóban forgó specifikáció módosítására általános konszenzus alapján került sor, és a Bizottság vállalta, hogy rövid időn belül tervet fogad el […]. A hiányzó tudományos tanulmányok bemutatására meghatározott hat hónapos határidő meghosszabbításának lehetőségére vonatkozó kérdés nem tűnik indokoltnak. Az precendenst teremthetne, és a bejelentők közötti eltérő bánásmódon alapuló támadásoknak tenné ki a Bizottságot […]. Ezen okokból nem célszerű eltérni a felvételről szóló irányelvben szokásosan meghatározott határidőtől […] Az Egyesült Királyság kéri a dossziéban szereplő megfeleltetésre előírt határidő meghosszabbítását, hogy lehetővé tegye a Vischim számára, hogy az a nemzeti jog szerinti választottbírósághoz fordulhasson, hogy hozzáférhessen a gerincesekről szóló tanulmányokhoz, amennyiben az anyag felvételét megszavazzák.”
29 2006. július 27‑i levelében a felperes jelezte a Bizottságnak, „ahhoz, hogy biztosítható legyen a módosítás hatékonysága az [abban foglalt] engedélyek vonatkozásában, annak egyrészt 2006. augusztus 31. előtt hatályba [kell] lépnie, másrészt pedig a tagállamoknak új határidőt [kell] meghatározni, hogy igazolhassák az irányelv I. mellékletében meghatározott feltételek tiszteletben tartását”. A Bizottság nem válaszolt erre a levélre.
30 2006 júliusa és szeptembere között a felperes levelet kapott Nagy‑Britannia és Észak‑Írország Egyesült Királysága, a Belga Királyság, valamint Írország hatáskörrel rendelkező hatóságaitól, amelyben tájékoztatták arról a szándékukról, hogy termékét kivonják a piacukról.
31 Különösen, az Egyesült Királyság hatóságai által a felperes részére küldött, 2006. július 28‑án kelt levél a következőképpen fogalmaz:
„[Az ön terméke] megfelel a [bizottság] által 2006. július 13‑án és 14‑én módosított, [tisztaságra vonatkozó] új specifikációknak, [azonban] ön még nem bizonyította, hogy megfelelő hozzáféréssel rendelkezik a II. mellékletben szereplő adatokhoz […] a már engedélyezett, klórtalonilt tartalmazó termékek kapcsán. A már meglévő, klórtalonilt tartalmazó termékek visszavonására irányuló szándékunkról szóló értesítést tehát a jelen levélhez csatoltuk.”
32 A Bizottság 2006. szeptember 22‑én elfogadta a 91/414/EGK tanácsi irányelvnek a klórtalonil hatóanyag specifikációjára vonatkozó módosításáról szóló 2006/76/EK irányelvet (HL L 263., 9. o.; a továbbiakban: megtámadott irányelv).
33 A megtámadott irányelv 1. cikke szerint a klórtalonil specifikációját, amely a 91/414 irányelv I. mellékletébe való felvétel keretében kerül meghatározásra, a megtámadott irányelv mellékletében szereplő táblázat váltja fel. A táblázat negyedik oszlopa, melynek címe „Tisztaság”, a következőt tartalmazza: „Hexaklór‑benzol: legfeljebb 0,04 g/kg”.
34 A megtámadott irányelv 2006. szeptember 23‑án lépett hatályba. A 2. cikke alapján a tagállamoknak legkésőbb 2006. augusztus 31‑ig kellett elfogadni és kihirdetni az irányelvnek való megfeleléshez szükséges rendelkezéseket, amelyeket 2006. szeptember 1‑jétől kell alkalmazniuk.
Eljárás és a felek kérelmei
35 Az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2006. december 15‑én benyújtott keresetlevelével a felperes előterjesztette a jelen keresetet.
36 Egy ugyanezen a napon benyújtott külön beadványban a felperes az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzatának 76a. cikke alapján gyorsított eljárás iránti kérelmet terjesztett elő. E kérelmet az Elsőfokú Bíróság negyedik tanácsának elnöke 2007. január 24‑i határozatával elutasította.
37 2007. február 27‑én a Bizottság – külön benyújtott beadványban – elfogadhatatlansági kifogást emelt. Miután a felperes előterjesztette észrevételeit, az Elsőfokú Bíróság a 2007. június 27‑i végzésében úgy határozott, hogy az elfogadhatatlansági kifogásról az eljárást befejező határozatban dönt.
38 Az ellenkérelem benyújtását követően az Elsőfokú Bíróság az eljárási szabályzat 47. cikke 1. §‑ának megfelelően úgy határozott, hogy szükségtelen a második beadványváltás.
39 Mivel az Elsőfokú Bíróság tanácsainak összetétele módosult, az előadó bírót a hatodik tanácsba osztották be, következésképpen a jelen ügyet e tanács elé utalták.
40 A tanács egyik tagjának akadályoztatása miatt az Elsőfokú Bíróság elnöke az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 32. cikkének 3. §‑a alapján a tanács létszámának kiegészítése érdekében másik bírót jelölt ki.
41 A felek meghallgatását követően a jelen ügyet a szóbeli szakasz lefolytatása céljából egyesítették a T‑420/05. sz. üggyel.
42 Az előadó bíró jelentése alapján az Elsőfokú Bíróság úgy határozott, hogy megnyitja az eljárás szóbeli szakaszát, és a pervezető intézkedések keretében a felekhez írásban kérdéseket intézett, amelyekre azok a 2008. június 16‑án, illetve július 7‑én és 14‑én kelt levelekben válaszoltak.
43 A 2008. szeptember 25‑i tárgyaláson az Elsőfokú Bíróság meghallgatta a felek szóbeli előadásait és a kérdéseire adott válaszaikat.
44 A felperes keresetében azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:
– részben semmisítse meg a megtámadott irányelvet és különösen annak 2. cikke második bekezdését;
– kötelezze a Bizottságot arra, hogy a megtámadott irányelv tekintetében írjon elő pontos, ésszerű és jogilag elfogadható jövőbeni időkorlátokat;
– a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.
45 A Bizottság azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:
– utasítsa el a keresetet mint elfogadhatatlant, vagy másodlagosan mint megalapozatlant;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
A jogkérdésről
Az elfogadhatóságról
46 Először a felperes arra irányuló kérelme tekintetében, hogy az Elsőfokú Bíróság kötelezze a Bizottságot, hogy a megtámadott irányelv tekintetében írjon elő pontos, ésszerű és jogilag elfogadható jövőbeni időkorlátokat, emlékeztetni kell arra, hogy EK 230. cikkre alapozott jogszerűségi vizsgálat keretében nem tartozik a közösségi bíróság hatáskörébe, hogy az intézményekkel szemben meghagyással éljen (az Elsőfokú Bíróság T‑155/04. sz., SELEX Sistemi Integrati kontra Bizottság ügyben 2006. december 12‑én hozott ítéletének [EBHT 2006., II‑4797. o.] 28. pontja).
47 Ennélfogva az említett kérelem – amely a felperes második kereseti kérelmében került kifejtésre – elfogadhatatlan.
48 Ezt követően a megtámadott irányelv 2. cikke második bekezdésének megsemmisítése iránti kérelem tekintetében a Bizottság azt állítja, hogy ez a kérelem elfogadhatatlan, hivatkozva először arra, hogy a felperes által kért részleges megsemmisítés nem lehetséges, illetve másodszor a megtámadott irányelv jogi természetére.
49 A felperes azt állítja, hogy kérelme elfogadható.
50 A Bizottság által felhozott első elfogadhatatlansági kifogás tekintetében meg kell állapítani, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat alapján a közösségi jogi aktus részleges megsemmisítése csak akkor lehetséges, ha a megsemmisíteni kért elemek a jogi aktus egyéb elemeitől elválaszthatók (lásd a Bíróság C‑540/03. sz., Parlament kontra Bizottság ügyben 2006. június 27‑én hozott ítéletének [EBHT 2006., I‑5769. o.] 27. és 28. pontját, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
51 A megtámadott irányelv 2. cikkének második bekezdése alapján a tagállamok 2006. szeptember 1‑jétől, tehát visszaható hatállyal alkalmazzák az elfogadott rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy megfeleljenek az irányelvnek.
52 A felperes azt állítja, hogy keresete nem a megtámadott irányelv – amely alapvetően kedvező a számára – teljes megsemmisítésére irányul, hanem csak annak időbeli hatályára vonatkozik, amely különösen a vitatott rendelkezésben kerül meghatározásra.
53 A Bizottság előadja, hogy a szóban forgó rendelkezés, mivel meghatározza a megtámadott irányelv időbeli hatályát, nem függetleníthető ez utóbbitól, mivel e rendelkezés megsemmisítése esetén a megtámadott irányelv alkalmazhatatlanná válna.
54 E tekintetben meg kell jegyezni, hogy nincs akadálya annak, hogy valamely közösségi jogi aktus jogszerűségét kizárólag az időbeli hatálya, különösen visszaható hatálya alapján vitassák (lásd ebben az értelemben a C‑368/89. sz. Crispoltoni‑ügyben 1991. július 11‑én hozott ítéletet [EBHT 1991., I‑3695. o.], valamint a C‑260/91. és C‑261/91. sz., Diversinte és Iberlacta egyesített ügyekben 1993. április 1‑jén hozott ítéletet [EBHT 1993., I‑1885. o.]).
55 Egyébként olyan kereset keretében, amely nem valamely – a felperes számára kedvező – anyagi jogi rendelkezés visszavonására, hanem az annak időbeli hatályát meghatározó rendelkezés megsemmisítésére irányul, a közösségi bíróság az EK 231. cikk második bekezdése alapján úgy határozhat, hogy a megtámadott jogi aktust az adott formájában hatályában fenntartja, amíg a hatáskörrel rendelkező közösségi intézmények megteszik az ítéletben foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket (lásd ebben az értelemben a T‑7/99. sz., Medici Grimm kontra Tanács ügyben 2000. június 29‑én hozott ítélet [EBHT 2000., II‑2671. o.] 93. és 94. pontját, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot). Ezenkívül, jóllehet az EK 231. cikk második bekezdése kizárólag a rendeletekre vonatkozik, e rendelkezés alkalmazási körét az intézmények összes olyan jogi aktusára ki kell terjeszteni, amely ugyan nem rendelet, mégis hasonló a hatása (lásd ebben az értelemben a C‑295/90. sz., Parlament kontra Tanács ügyben 1992. július 7‑én hozott ítélet [EBHT 1992., I‑4193. o.] 26. pontját).
56 Ennélfogva a Bizottság által felhozott, a megtámadott irányelv részleges – az irányelv időbeli hatályát meghatározó 2. cikke második bekezdésére korlátozódó – megsemmisítésének lehetetlenségére alapított elfogadhatatlansági kifogást el kell utasítani.
57 A Bizottság által felhozott, a megtámadott irányelv jogi természetére alapított második elfogadhatatlansági kifogást illetően emlékeztetni kell arra, hogy az a tény, hogy az EK 230. cikk negyedik bekezdése nem említi kifejezetten a természetes vagy jogi személy által valamely irányelv megsemmisítése iránt indított keresetek elfogadhatóságát, nem elegendő az ilyen kereset elfogadhatatlanná nyilvánításához (az Elsőfokú Bíróság T‑135/96. sz., UEAPME kontra Tanács ügyben 1998. június 17‑én hozott ítéletének [EBHT 1998., II‑2335. o.] 63. pontja és az Elsőfokú Bíróság T‑223/01. sz., Japan Tobacco és JT International kontra Parlament és Tanács ügyben 2002. szeptember 10‑én hozott végzés [EBHT 2002., II‑3259. o.] 28. pontja).
58 Ezenkívül meg kell állapítani, hogy a klórtalonil hatóanyagnak a 91/414 irányelv I. mellékletébe történő felvétele, amelyet a 2005/53 irányelv ír elő, és ebből következően az említett felvétel feltételeit módosító megtámadott irányelv a felperest – bejelentői minőségében, illetve klórtalonilt tartalmazó növényvédő szerek meglévő engedélyeinek jogosultjaként – személyében és közvetlenül érinti. Ezenkívül meg kell állapítani, hogy a megtámadott irányelvet a felperes által kezdeményezett értékelés alapján fogadták el, és az különösen az ő termékére vonatkozott.
59 A fentiekben kifejtettekből következően a felperesnek a megtámadott irányelv megsemmisítésére irányuló keresete az irányelv 2. cikke második bekezdésében meghatározott időbeli hatályát illetően elfogadható.
Az ügy érdeméről
A felek érvei
60 Keresete alátámasztására a felperes első jogalapjában az indokolási kötelezettség megsértésére hivatkozik. A megtámadott irányelv nem tartalmaz indokolást, amely igazolná annak visszaható hatályát. A Bizottság nem szolgált magyarázattal arra, hogy az irányelv visszaható hatályának miként kellene – de jure és de facto – megvalósulnia a módosított specifikáció megfelelő végrehajtásához.
61 A felperes második jogalapja a 91/414 irányelv 8. cikke (2) bekezdésének és a 3600/92 rendelet 8. cikke (3) bekezdése a) pontjának megsértésén alapul. Álláspontja szerint ezek a rendelkezések arra kötelezik a Bizottságot, hogy az olyan irányelvben, amely valamely hatóanyagnak a 91/414 irányelv I. mellékletébe való felvételére vonatkozik, átmeneti időszakot kell előírnia a meglévő nemzeti engedélyek felülvizsgálatához. A Bizottság gyakorlata is megerősíti az ilyen kötelezettség fennállását. Ahhoz, hogy az átmeneti időszaknak értelme legyen, és hatékonyan érvényesülhessen, szükségszerűen a jövőben, tudniillik a megtámadott irányelv hatálybalépésének időpontjától kell kezdődnie. Az ilyen átmeneti időszak jelen ügyben való előírásának elmaradása miatt a Bizottság olyan lényeges eljárásjogi kötelezettséget sértett meg, amelyet számára a 91/414 irányelv és a 3600/92 rendelet ír elő.
62 Továbbra is a jövőbeni átmeneti időszak megtámadott irányelvbeli hiányára vonatkozó érvelésnél maradva, a felperes ezt követően hivatkozik a visszaható hatály tilalma, a jogbiztonság, a bizalomvédelem és az egyenlő bánásmód elvének megsértésére.
63 E tekintetben a felperes arra az ítélkezési gyakorlatra hivatkozik, amely szerint valamely közösségi intézkedés csak olyan kivételes esetben alkalmazható visszamenőlegesen, ha annak célja azt megköveteli, és ha az érdekeltek jogos bizalmát tiszteletben tartják. A jelen ügyben azonban ezen feltételek egyike sem teljesül.
64 A megtámadott irányelv visszaható hatálya nem igazolható a 2005/53 irányelvben előírt szigorúbb specifikáció alkalmazása elkerülésének szükségességével. Ugyanis ez utóbbi irányelv már olyan joghatásokat váltott ki, mint a felperes engedélyeinek visszavonása. Ilyen körülmények között a visszamenőleges módosítás csak akkor jár joghatással, ha ahhoz egy azt megelőző átmeneti időszakot határoznak meg, amelynek során bizonyítható az új specifikációnak való megfelelés.
65 Ráadásul, az a tény, hogy nem került új átmeneti időszak előírásra, ellentétes a gazdasági szereplőkben az alkalmazandó szabályozás által keltett jogos elvárásokkal és a Bizottság gyakorlatával. Különösen, új átmeneti időszak hiányában, a megtámadott irányelv visszaható hatálya sértette a felperes jogos bizalmát, mivel utóbbi nem tudta érvényesíteni a klórtalonil specifikációjának módosításából eredő jogait.
66 Átmeneti időszak hiányában a felperes arra hivatkozik, hogy nem volt képes „visszamenni az időben”, hogy benyújtsa dossziéját a nemzeti hatóságokhoz, hogy azok igazolják termékének a megtámadott irányelv által bevezetett specifikáció tekintetében való megfelelését. A tagállamok a maguk részéről nem tudták teljesíteni az alkalmazandó új rendelkezések tekintetében fennálló kötelezettségeiket, különösen a felperes nemzeti engedélyeinek az új specifikáció tükrében való vizsgálatát és felülvizsgálatát. Így a megtámadott irányelv nem érvényesül hatékonyan, és sérti a jogbiztonság elvét.
67 Ezenkívül a Bizottság nem kezelte azonos módon a felperest azokkal a termelőkkel, akikre az ugyanezen területen meghozott azon intézkedések vonatkoznak, amelyek a hatóanyagok 91/414 irányelv I. mellékletébe történő felvételét követően átmeneti időszakot írtak elő, és különösen nem kezelte azonos módon a klórtalonil másik bejelentőjével, a Syngentával, amelynek tekintetében a 2005/53 irányelv előírt ilyen időszakot.
68 A Bizottság vitatja a felperes érveit.
Az Elsőfokú Bíróság álláspontja
69 Az Elsőfokú Bíróság úgy véli, hogy elsőként meg kell vizsgálni a 91/414 irányelv 8. cikke (2) bekezdésének és a 3600/92 rendelet 8. cikke (3) bekezdése a) pontjának állítólagos megsértését, valamint a Bizottság korábbi gyakorlatát, azt követően pedig a felperes által hivatkozott különböző általános jogelvek megsértését és végül az indokolási kötelezettség megsértését.
– A 91/414 irányelv 8. cikke (2) bekezdésének és a 3600/92 rendelet 8. cikke (3) bekezdése a) pontjának, valamint a Bizottság korábbi gyakorlatának állítólagos megsértéséről
70 Először, az állítólagosan megsértett rendelkezéseket illetően meg kell jegyezni, hogy azok közül egyik sem kötelezi a Bizottságot arra, hogy átmeneti időszakot írjon elő a meglévő nemzeti engedélyek felülvizsgálata céljából.
71 Egyrészt, a 91/414 irányelv 8. cikkének (2) bekezdése különböző időszakokra munkaprogramot határoz meg az irányelvről szóló értesítés után két évvel már forgalomban levő hatóanyagok tekintetében az említett irányelv I. mellékletébe való esetleges felvételük végett. A 91/414 irányelv 8. cikkének (2) bekezdése tehát egyáltalán nem rendelkezik olyan átmeneti időszakról, amelyet a Bizottság a hatóanyagoknak az I. mellékletbe történő felvétele tekintetében határoz meg.
72 Másrészt a 3600/92 rendelet 8. cikke (3) bekezdésének a) pontja előírja, hogy valamely hatóanyagnak a 91/414 irányelv I. mellékletébe történő felvételére vonatkozó irányelvtervezetben a Bizottság adott esetben megállapítja a felvételre vonatkozó feltételeket, valamint a határidőt. E rendelkezés ennélfogva bizonyos olyan szabályokra vonatkozik, amelyek valamely hatóanyagnak a 91/414 irányelv I. mellékletébe történő felvételi szakaszára vonatkoznak. Ebből következően nem áll fenn a Bizottság azon kötelezettsége, hogy átmeneti időszakot írjon elő a nemzeti engedélyeknek az említett felvételt követő felülvizsgálata céljából.
73 Ez a jelen ügyben annál is inkább igaz, mivel a megtámadott irányelv nem helyezi hatályon kívül a 2005/53 irányelvet, pusztán a 91/414 irányelv I. mellékletének a szóban forgó anyag specifikációja tekintetében való módosítására korlátozódik. Egyáltalán nem vonja kétségbe az említett anyagnak a 91/414 irányelv I. mellékletébe való felvételére vonatkozó eljárás egészét. E felvételi eljárás keretében kellett a felperesnek benyújtania egy összefoglaló és egy teljes dossziét a növényvédő szerek hatóanyagainak megállapításáról és a referens tagállamoknak a 3600/92/EGK bizottsági rendelet végrehajtására történő kijelöléséről szóló, 1994. április 27‑i 933/94/EK bizottsági rendeletnek (HL L 107., 8. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 16. kötet, 84. o.) az 1995. szeptember 21‑i 2230/95 rendelettel (HL L 225., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 18. kötet, 196. o.) módosított 2. cikke, valamint a 3600/92 rendeletnek a 2002. október 12‑i 2266/2000/EK bizottsági rendelettel (HL L 259., 27. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 30. kötet 388. o.) kiegészített 6. cikke alapján. Ezen eljárás nyomán fogadták el a 2005/53 irányelvet, amely felveszi a szóban forgó anyagot a 91/414 irányelv I. mellékletébe, és e felvétel hatálybalépését megelőző átmeneti időszakot ír elő. A jelen ügyben a klórtalonilnak a 91/414 irányelv I. mellékletébe történő felvételét tehát az előírt módon átmeneti időszak követte, amely lehetővé tette a meglévő nemzeti engedélyek nemzeti hatóságok által történő vizsgálatát.
74 Ennélfogva az a tény, hogy a megtámadott irányelv nem ír elő ilyen átmeneti időszakot, nem minősül a felperes által hivatkozott rendelkezések megsértésének.
75 Másodszor, a felperes által a Bizottság gyakorlatára alapított érvét illetően meg kell jegyezni, hogy a hatályos szabályozást nem sértő, és a mérlegelési jogkör gyakorlását nem érintő egyszerű közigazgatási gyakorlat megalapozhatja az érdekeltek jogos bizalmát (lásd az Elsőfokú Bíróság T‑310/00. sz., MCI kontra Bizottság ügyben 2004. szeptember 28‑án hozott ítéletének [EBHT 2004., II‑3253] 112. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
76 A jelen ügyben a Bizottság azzal érvel, hogy állandó gyakorlata lényegében megköveteli, hogy a tagállamok valamely anyagnak a 91/414 irányelv I. mellékletébe való felvételétől számított hat hónapon belül meghozzanak bizonyos intézkedéseket.
77 A Bizottság azon gyakorlata, amelynek lényege az ilyen határidő előírása, hogy az érdekelt felek felkészülhessenek az új követelményekre, a tagállamok pedig felülvizsgálhassák a meglévő engedélyeket, szintén a 2005/53 irányelv (9) és (10) preambulumbekezdéséből következik.
78 Meg kell állapítani azonban, hogy az ilyen gyakorlat egyrészt mindenekelőtt a tagállamokra vonatkozik, amelyekre az kötelezettségeket hárít, különösen az általuk a felülvizsgálat lefolytatására megszabott határidőt illetően, másrészt a hatóanyagnak a 91/414 irányelv I. mellékletébe történő eredeti felvételét foglalja magában.
79 Ennélfogva meg kell állapítani, hogy a felperes szintén tévesen hivatkozik a Bizottság gyakorlatára az utóbbit terhelő azon kötelezettség igazolása végett, hogy a jelen ügyben átmeneti időszakot írjon elő a meglévő nemzeti engedélyek felülvizsgálata céljából. A felperes által hivatkozott gyakorlat nem vonatkozik a jelen ügyre.
80 Következésképpen azzal, hogy a Bizottság a megtámadott irányelvben nem írt elő átmeneti időszakot a meglévő nemzeti engedélyek felülvizsgálata céljából, nem sértette meg a 91/414 irányelv 8. cikkének (2) bekezdését, sem pedig a 3600/92 rendelet 8. cikke (3) bekezdésének a) pontját, illetve nem tért el a korábbi gyakorlatától.
– A visszaható hatály tilalma, a jogbiztonság, a bizalomvédelem és az egyenlő bánásmód elvének állítólagos megsértéséről
81 Emlékeztetni kell arra, hogy a jogbiztonság elve megköveteli, hogy a jogalanyokra vonatkozó közösségi szabályozás egyértelmű és világos legyen, lehetővé téve a jogalanyok számára jogaik és kötelezettségeik egyértelmű megismerését, és azt, hogy ennek megfelelően járjanak el (a Bíróság 169/80. sz., Gondrand és Garancini ügyben 1981. július 9‑én hozott ítéletének [EBHT 1981., 1931. o.] 17. pontja).
82 Egyébként, főszabály szerint a jogbiztonság elve általában nem teszi lehetővé, hogy valamely közösségi jogi aktus időbeli hatályának kezdő időpontját az aktus megjelenése előtti időpontban állapítsa meg, kivéve olyan kivételes esetben, ha azt közérdekű cél követeli meg, és ha az érdekeltek jogos bizalmát megfelelően tiszteletben tartják (a Bíróság 98/78. sz. Racke‑ügyben 1979. január 25‑én hozott ítéletének [EBHT 1979., 69. o.] 20. pontja; lásd szintén az irányelvek visszaható hatályát illetően a Bíróság C‑331/88. sz., Fedesa és társai ügyben 1990. november 13‑án hozott ítéletének [EBHT 1990., I‑4023. o.] 45. pontját).
83 Ennélfogva meg kell vizsgálni a jelen ügyben, hogy egyrészt a megtámadott irányelv célja igazolja‑e annak visszaható hatályát, és másrészt hogy a felperes jogos bizalmát megfelelően tiszteletben tartották‑e, illetve hogy ez utóbbi egyértelműen megismerhette‑e jogait és kötelezettségeit, és az irányelv rendelkezéseinek megfelelően járhatott‑e el.
84 Az első feltételt illetően a megtámadott irányelv (1) és (2) preambulumbekezdéséből következik, hogy a Bizottság a FAO által, a 2005/53 irányelv elfogadását követően közzétett új specifikációra tekintettel módosította a klórtalonil specifikációját. A FAO említett specifikációja, amely hatályon kívül helyezte a 2005/53 irányelv elfogadása idején hatályban levő specifikációt, módosította a HCB‑tartalomra vonatkozó követelményt, 0,01‑ről 0,04 g/kg‑ra emelve annak értékhatárát.
85 E tekintetben a Bizottság a megtámadott irányelv (4) preambulumbekezdésében kifejtette, hogy „[m]ivel a 2005/53 […] irányelv szerint a tagállamoknak az irányelv 2. cikkét 2006. szeptember 1‑jétől kell[ett] alkalmazniuk, a klórtalonil módosított specifikációj[ának] is ekkor [kellett] […] hatályba [lépnie]”.
86 E kijelentésekből következik, hogy a módosított specifikáció visszaható hatályának előírásával a Bizottság azt kívánta elkerülni, hogy a tagállamok kötelesek legyenek – ha csak rövid időre is – a 2005/53 irányelvben előírt szigorúbb specifikációkat alkalmazni. Tekintettel e célra, a klórtalonil módosított specifikációjának alkalmazhatóságát az eredeti specifikáció alkalmazása tekintetében előírt időponttól kezdődően kellett előírni.
87 Meg kell tehát állapítani, hogy a jelen ügyben a fenti 82. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatban megfogalmazott első feltétel, azaz hogy a kitűzött cél megköveteli, hogy a megtámadott irányelv az új, kevésbé szigorú specifikáció visszamenőleges alkalmazását írja elő, teljesül. A felperes ráadásul nem vitatja a megtámadott irányelvnek az új, kevésbé szigorú specifikációjára vonatkozó visszaható hatályát.
88 A második feltételt, azaz az érdekeltek jogos bizalma tiszteletben tartását illetően először is hangsúlyozni kell, hogy amennyiben a megtámadott irányelvben előírt módosított specifikáció célja kizárólag a felvételre vonatkozó feltételek enyhítése volt, visszaható hatálya – ilyen formában – nem sérthette az érintett gazdasági szereplők jogos bizalmát.
89 A felperes azonban hangsúlyozza, hogy a megtámadott irányelv sérti a jogbiztonság és a bizalomvédelem elvét, mivel nem határoz meg átmeneti időszakot, amely lehetővé tenné számára az új követelményekhez való alkalmazkodást, és amely a tagállamokkal szemben a meglévő nemzeti engedélyek felülvizsgálatára irányuló kötelezettséget vonna maga után.
90 E tekintetben emlékeztetni kell arra (lásd a 70–80. pontot), hogy sem az alkalmazandó rendelkezések, sem pedig a Bizottság gyakorlata nem kötelezi az utóbbit arra, hogy a jelen ügyben ilyen átmeneti időszakot írjon elő.
91 A felperes továbbá nem szolgáltatott olyan információkat, amelyek alátámasztották volna, hogy a Bizottság jogos várakozást keltett benne a tekintetben, hogy egy új, átmeneti időszak bevezetését követően a specifikáció módosítására kerül sor. Mivel maga a felperes kezdeményezte e módosítást (lásd a 23. és 24. pontot), amely enyhített a termékeivel szemben támasztott követelményeken, nem ellentétes a jogbiztonság és a bizalomvédelem elvével, hogy nem került előírásra olyan átmeneti időszak, amely lehetővé tette a felperes számára az új követelményekhez való alkalmazkodást.
92 A jelen ügyben minden, a 2005/53 irányelv specifikációjának alávetett termék még inkább megfelel a megtámadott irányelv által előírt specifikációnak, ily módon az új követelményekhez való alkalmazkodás látszólag sem a tagállamoktól, sem pedig a felperestől nem igényel különös intézkedéseket vagy erőkifejtést, ami igazolná az egy átmeneti időszak e célból való bevezetésébe vetett jogos bizalmat.
93 Pontosabban, a jogbiztonság elve tiszteletben tartásának szempontjából, a 2005/53 irányelv és az abban az időszakban alkalmazandó egyértelmű és világos rendelkezések, amelyeket a megtámadott irányelv nem helyezett hatályon kívül, lehetővé tették a felperes számára kötelezettségei terjedelmének egyértelmű megismerését. A felperes ezeknek megfelelően járhatott el, és különösen, amennyiben meg kívánta tartani a meglévő engedélyeit, a 91/414 irányelv II. mellékletében előírt követelményeknek megfelelően összeállított teljes dossziét nyújthatott be. A 2005/53 irányelv elfogadását követő átmeneti időszak alatt a felperesnek egyértelműen érdekében állt az ilyen dosszié benyújtása vagy az ilyen dossziéhoz való hozzáférésének bizonyítása, hogy megtarthassa meglévő engedélyeit.
94 Ugyanis a 2005/53 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése alapján felhívták a felperes figyelmét arra, hogy e kötelezettség teljesítésének elmaradása esetén – függetlenül azon követelménytől, hogy adott termék megfelel‑e a közösségi specifikációnak – engedélyeit visszavonják.
95 A jelen ügy tényállásából – járulékosan és az összefüggéseket tekintve – ezenkívül az következik, hogy a felperes értesült a Bizottság azon szándékáról, hogy a FAO által 2005 decemberében elfogadott új specifikációra tekintettel módosítja a klórtalonil specifikációját, és hogy ez a módosítás a 2005/53 irányelv 3. cikke (1) bekezdésének megfelelően lefolytatott felülvizsgálat keretébe illeszkedik.
96 A megtámadott irányelv elfogadását megelőző eljárást ugyanis a felperes által 2005. december 16‑án szolgáltatott információk alapján indították meg, és a felperest értesült mind a referens tagállam által 2006 áprilisában készített jelentésben foglalt következtetésekről, amely jelentés javasolta a 2005/53 irányelvben meghatározott specifikáció módosítását, mind pedig a bizottság ez irányú javaslatának 2006. július 13‑án és 14‑én történt elfogadásáról.
97 Azonban a Nagy‑Britannia és Észak‑Írország Egyesült Királysága hatóságainak 2006. július 28‑i, a felperes által csatolt leveléből (lásd a fenti 31. pontot), valamint az Írország hatóságainak 2006. augusztus 30‑i és a Belga Királyság hatóságainak 2006. szeptember 7‑i, a Bizottság által csatolt leveleiből kitűnik, hogy a felperes bizonyos engedélyeit nem azon okból vonták vissza, hogy azok nem felelnek meg a klórtalonil 2005/53 irányelvben előírt specifikációjának, hanem mivel a felperes nem nyújtott be a 91/414 irányelv II. mellékletében előírt követelményeknek megfelelő dossziét, vagy nem bizonyította az ilyen dossziéhoz való hozzáférését.
98 A felperes tehát nem követelheti, hogy egy új átmeneti időszakban az engedélyeire irányuló új vizsgálat keretében pótolhassa dossziéja hiányosságait, még ha teljes mértékben igazolni tudta is az ahhoz fűződő érdekét, hogy a 91/414 irányelv II. mellékletében előírt követelményeknek megfelelő dossziét nyújtson be a 2005/53 irányelv elfogadását követő átmeneti időszakban. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a dosszié benyújtására vonatkozó követelmények nem változtak. Minden, a 91/414 irányelv II. mellékletében előírt követelményeknek megfelelő dosszié egyúttal megfelelt a 2005/53 irányelv, illetve a megtámadott irányelv hatálya alatt előírt követelményeknek. Sem a követelményeknek megfelelő dosszié specifikációja, sem pedig a dossziéval való rendelkezés szempontjából egyáltalán nem volt indokolt tehát a Bizottság számára a megtámadott irányelv elfogadása során, hogy arra kötelezze a tagállamokat, hogy azok új vizsgálatot kezdeményezzenek a meglévő engedélyek tekintetében, sem pedig hogy e célból átmeneti időszakot írjanak elő.
99 Ebből következően a megtámadott irányelv által bevezetett új specifikáció visszamenőleges alkalmazása nem sérti a jogbiztonság és a bizalomvédelem elvét. Hozzá kell tenni, hogy ellentétben a felperes által állítottakkal, a megtámadott irányelv nem veszíti el hatékony érvényesülését sem. Ugyanis lehetővé teszi a meglévő engedélyek fenntartását olyan termékek tekintetében, amelyek megfelelnek az általa bevezetett új specifikációnak, feltéve hogy az engedély jogosultja teljesíti a 2005/53 irányelvben előírt egyéb követelményeket.
100 Az egyenlő bánásmód elvét illetően, ez az elv csak akkor sérül, ha hasonló helyzeteket eltérő módon kezelnek, vagy eltérő helyzeteket ugyanolyan módon kezelnek, kivéve ha e bánásmód objektíve indokolt (a Bíróság C‑174/89. sz. Hoche‑ügyben 1990. június 28‑án hozott ítéletének [EBHT 1990., I‑2681. o.] 25. pontja).
101 Márpedig a jelen ügyben a felperes érvelése lényegében eltérő helyzetek összehasonlításán alapul. Ugyanis valamely anyagnak a 91/414 irányelv I. mellékletébe történő felvétele nem hasonlítható össze kizárólag ezen – már felvett – anyag specifikációjának módosításával, oly módon, hogy a megtámadott irányelvnek nem kellett kötelezően ugyanazon átmeneti szabályokat előírnia, mint a 2005/53 irányelvnek, amelyet ráadásul nem helyeztek hatályon kívül.
102 Egyébként, mivel a felperes – a többi termelőhöz hasonlóan – részesülhetett az átmeneti időszak kedvezményéből, amely a 2005/53 irányelv elfogadását, így tehát a klórtalonilnak a 91/414 irányelv I. mellékletébe történő felvételét követte, illetve különösen ennek keretében a 91/414 irányelv II. mellékletében előírt követelményeknek megfelelő dossziét nyújthatott be a nemzeti hatóságoknak, nem hivatkozhat arra, hogy eltérő bánásmódban részesült volna ugyanezen vagy bármely más anyag termelőihez képest ezen anyagnak az említett irányelv I. mellékletébe történő felvétele során. A felperes továbbá nem bizonyította, hogy a Bizottság más termelők tekintetében átmeneti időszakot írt elő valamely, a 91/414 irányelv I. mellékletébe már felvett anyag specifikációjának módosítása során.
103 Következésképpen a Bizottság nem sértette meg az egyenlő bánásmód elvét, amikor a megtámadott irányelvben nem írt elő átmeneti időszakot a 2005/53 irányelv 3. cikkének (1) bekezdésében szereplő, meglévő engedélyek felülvizsgálata végett.
104 Ebből következően a felperes által hivatkozott általános jogelvek egyik megsértése sem fogadható el.
– Az indokolási kötelezettség állítólagos megsértéséről
105 Emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EK 253. cikk által megkövetelt indokolásból világosan és egyértelmű módon ki kell tűnnie a kifogásolt jogi aktust elfogadó közösségi hatóság érvelésének, oly módon, hogy az érdekeltek a jogaik védelme érdekében megismerhessék a meghozott intézkedés indokait, illetve hogy a közösségi bíróság gyakorolhassa felülvizsgálati jogkörét (lásd az Elsőfokú Bíróság T‑89/00. sz., Europe Chemi‑Con (Deutschland) kontra Tanács ügyben 2002. szeptember 12‑én hozott ítéletének [EBHT 2002., II‑3651. o.] 65. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot.
106 E tekintetben a megtámadott irányelvnek az időbeli hatályát meghatározó rendelkezésére vonatkozó indokolási kötelezettség állítólagos megsértését illetően egyrészt meg kell állapítani, hogy a megtámadott irányelvnek – a fenti 84. és 85. pontban hivatkozott – (1), (2) és (3) preambulumbekezdéséből egyértelműen megállapíthatók azok az indokok, amelyek nyomán a Bizottság visszaható hatállyal ruházta fel a módosított specifikációt.
107 Másrészt, a Bizottság nem volt köteles meghatározni azokat az indokokat, amelyek alapján nem írt elő átmeneti időszakot a meglévő nemzeti engedélyek felülvizsgálatához. Ugyanis, ahogyan az a fenti megfontolásokból következik, sem az alkalmazandó rendelkezések, sem a Bizottság korábbi gyakorlata, sem pedig bármely, a felperes által hivatkozott általános jogelv nem kötelezi a Bizottságot arra, hogy ilyen átmeneti időszakor írjon elő.
108 Ennélfogva a felperes tévesen állítja, hogy a megtámadott irányelv megsértette az indokolási kötelezettséget.
109 A fentiekre tekintettel a jelen keresetet el kell utasítani.
A költségekről
110 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a alapján az Elsőfokú Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a felperes pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.
A fenti indokok alapján
AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG (hatodik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A keresetet elutasítja.
2) A Vischim Srl‑t kötelezi a költségek viselésére.
Kihirdetve Luxembourgban, a 2009. október 7‑i nyilvános ülésen.