T‑372/10. sz. ügy
Bolloré
kontra
Európai Bizottság
„Verseny – Kartellek – Az önmásoló papír piaca – Az árak rögzítése – Az EUMSZ 101. cikk megsértését megállapító határozat – Az első határozat megsemmisítését követően hozott határozat – A jogsértés anyavállalatnak, mint közvetlenül eljáró jogalanynak való betudása –A bűncselekmények és a büntetések törvény általi meghatározottsága – Jogbiztonság – A büntetés egyéniesítése – Tisztességes eljárás – Egyenlő bánásmód – Ésszerű határidő – Védelemhez való jog – Bírságok – Elévülés – Enyhítő körülmények – Együttműködés”
Az ítélet összefoglalása
1. Verseny – Uniós szabályok – Jogsértések – Betudhatóság – Anyavállalat és leányvállalatok – Gazdasági egység – A bűncselekmények és büntetések törvény általi meghatározottsága elvének megsértése – Hiány
(EUMSZ 101. cikk; EGT‑Megállapodás, 53. cikk)
2. Verseny – Uniós szabályok – Jogsértések – Betudhatóság – Anyavállalat és leányvállalatok – Gazdasági egység – Értékelési szempontok – Az anyavállalatok felelősségének előreláthatatlansága – Hiány – A jogbiztonság elvének megsértése – Hiány
(EUMSZ 101. cikk; EGT‑Megállapodás, 53. cikk)
3. Verseny – Uniós szabályok – Jogsértések – Betudhatóság – Anyavállalat és leányvállalatok – Gazdasági egység – Az anyavállalat objektív felelősségnek nem tekinthető felelőssége – Az anyavállalattal szemben kiszabott szankció – A büntetések egyéniesítése elvének megsértése – Hiány
(EUMSZ 101. cikk és EUMSZ 102. cikk)
4. Verseny – Közigazgatási eljárás – Meghallgatások – A vállalkozás meghallgatása a Bizottság tagjainak távollétében – A tisztességes eljáráshoz való jog megsértése – Hiány
(EUMSZ 101. cikk és EUMSZ 102. cikk; az Európai Unió Alapjogi Chartája 47. cikk; 773/2004 bizottsági rendelet, 14. cikk, (1) bekezdés)
5. Verseny – Közigazgatási eljárás – A tisztességes eljáráshoz való jog – A vizsgálati és jogsértés esetén szankciókiszabási feladatok Bizottság általi halmozása – A pártatlanság követelményének megsértése – Hiány
(EUMSZ 101. cikk; az Európai Unió Alapjogi Chartája 47. cikk)
6. Verseny – Közigazgatási eljárás – A tisztességes eljáráshoz való jog – Az uniós bíróság általi megsemmisítést követő újabb jogi aktus elfogadása a korábbi érvényes előkészítő aktusok alapján – A Bizottság azon elhatározásának megerősítése, mely szerint nem teszi lehetővé a vállalkozások számára a szankciók alól eljárási okokból való kibújást – A pártatlanság követelményének megsértése – Hiány
(EUMSZ 101. cikk és EUMSZ 102. cikk)
7. Verseny – Közigazgatási eljárás – A Bizottságnak a jogsértés megvalósulására vonatkozó vélekedésének idő előtti kinyilvánítása – A jogsértéssel kapcsolatban később előterjesztett bizonyíték valós mivoltára gyakorolt hatás – Hiány
8. Verseny – Bírságok – A vállalkozás egyéni magatartásának figyelembevételével történő értékelés – A más gazdasági szereplővel szembeni szankció hiányának következménye – Hiány
(EUMSZ 101. cikk, (1) bekezdés; 1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk)
9. Uniós jog – Elvek – Ésszerű határidő betartása – Közigazgatási eljárás – Értékelési szempontok – Verseny – Közigazgatási és bírósági eljárás – Az ésszerű határidő betartásának értékelése céljából tett megkülönböztetés
(Az Európai Unió Alapjogi Chartája 47. cikk, (2) bekezdés; 17 és 1/2003 tanácsi rendeletek)
10. Verseny – Közigazgatási eljárás – Bírságokra vonatkozó elévülési idő – A 2988/74 és az 1/2003 rendeletek kizárólagos alkalmazása – Az ésszerű határidő elvével kapcsolatos megfontolások alkalmazhatatlansága
(2988/74 és 1/2003 tanácsi rendeletek)
11. Verseny – Közigazgatási eljárás – A Bizottság kötelezettsége – Ésszerű határidő betartása – A jogsértést megállapító határozat megsemmisítése az eljárás túlzott időtartama miatt – Feltétel – Az érintett vállalkozások védelemhez való jogának megsértése – Az anyavállalat számára leányvállalatának és irattárának átruházását követően ellehetetlenült védekezés – Kizárólag e vállalkozásnak betudható körülmények
(EUMSZ 101. cikk; 1/2003/EK tanácsi rendelet)
12. Verseny – Közigazgatási eljárás – A védelemhez való jog tiszteletben tartása – Ésszerű határidő betartása
(EUMSZ 101. cikk; 1/2003/EK tanácsi rendelet)
13. Verseny – Közigazgatási eljárás – Bírságokra vonatkozó elévülési idő – Elévülés a leányvállalat tekintetében – Az anyavállalat felelősségére gyakorolt hatás hiánya
(1/2003 tanácsi rendelet, 25. cikk)
14. Verseny – Közigazgatási eljárás – Elévülés az eljárásjogban – Megszakadás – Terjedelem – A jogsértés valamennyi résztvevője tekintetében megszakadt elévülési idő – A jogsértésben részt vevő vállalkozás fogalma
(1/2003 tanácsi rendelet 25. cikk, (3) és (4) bekezdés)
15. Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – A Bizottság mérlegelési jogköre – Bírósági felülvizsgálat – Az uniós bíróság korlátlan felülvizsgálati jogköre – Terjedelem
(EUMSZ 261. cikk; 1/2003 tanácsi rendelet, 31. cikk)
16. Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Szempontok – A jogsértés súlya – Enyhítő körülmények – A szóban forgó ágazat rossz pénzügyi helyzete – A Bizottság mérlegelési mozgástere
(1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk)
17. Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Szempontok – A bírság összegének csökkentése az eljárás alá vont vállalkozás együttműködése miatt – Feltételek – A jogsértés Bizottság általi megállapítását megkönnyítő magatartás szükségessége – Fogalom
(1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk; EK 81. cikk; 96/C 207/04 bizottsági közlemény, D. szakasz)
1. A bűncselekmények és büntetések törvény általi meghatározottságának elve megköveteli, hogy a törvény egyértelműen meghatározza a jogsértéseket és a hozzájuk kapcsolódó büntetéseket. E feltétel akkor teljesül, ha a jogalany – a releváns rendelkezés megfogalmazásából, szükség esetén a bíróságok által nyújtott értelmezés segítségével – megtudhatja, hogy mely cselekmények és mulasztások vonják maguk után a büntetőjogi felelősségét. E tekintetben az Emberi Jogok Európai Egyezménye 7. cikkének (1) bekezdése szerinti „jog” fogalma megfelel az ugyanezen egyezmény egyéb rendelkezéseiben használt „törvény” fogalmának, és magában foglalja a törvényhozói eredetű és az ítélkezési gyakorlatból levezetett jogot egyaránt.
Ekképpen a Bizottság határozata, amely az alapján szab ki egy vállalkozással szemben bírságot, hogy az a kartell egyik résztvevőjének anyavállalata, és azzal gazdasági egységet alkot, egyáltalán nem sérti a bűncselekmények és büntetések törvény általi meghatározottságának elvét, mivel a Bizottság által megállapított jogsértést egyértelműen meghatározza az EUMSZ 101. cikk és az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás 53. cikke, és a leányvállalat által elkövetett jogsértés anyavállalatnak való betudhatósága a Bíróság és a Törvényszék régóta követett ítélkezési gyakorlata értelmében világosan következik az uniós jogból azon az alapon, hogy e társaságok egyetlen vállalkozást alkotnak az uniós versenyjog szerint, és így az anyavállalatot mint a jogsértésben a leányvállalatával azonos címen részt vevőt kell tekinteni.
(vö. 35–37., 42. pont)
2. A versenyjogban az anyavállalatok leányvállalataik magatartásáért fennálló felelősségének feltételei egyáltalán nem olyan előreláthatatlanok, hogy az sértené a jogbiztonság elvét.
Azon körülmény, mely szerint a vállalkozás fogalma a gazdasági tevékenység folytatásának potenciálisan eltérő módjait is magában foglalja, mivel az uniós versenyjogban a vállalkozás fogalma minden gazdasági tevékenységet folytató jogalanyra kiterjed, függetlenül azok jogállásától és finanszírozási módjától, és ugyanebben az összefüggésben a vállalkozás fogalmát úgy kell értelmezni, mint amely gazdasági egységet jelent, még akkor is, ha jogi szempontból ez az egység több természetes vagy jogi személyből áll, semmit sem változtat azon a tényen, hogy a vállalkozás mint gazdasági egység fogalma teljesen meghatározott és előre látható a 100%‑os tulajdonban lévő leányvállalatok és anyavállalataik kapcsolatát illetően.
Egyébiránt azon körülmény, hogy a Bizottság kiszabhat kizárólag a leányvállalattal, kizárólag az anyavállalattal vagy mindkettővel szemben is szankciót, egyáltalán nem sérti a jogbiztonság elvét, amely azt írja elő, hogy a jogszabályok legyenek egyértelműek és pontosak, és amelynek célja a jogi helyzetek és jogviszonyok kiszámíthatóságának garantálása. A Bizottság azon lehetősége, hogy az EUMSZ 101. cikket vagy az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás 53. cikkét megsértő vállalkozást alkotó anyavállalat és leányvállalat egysége egyikével és/vagy másikával szemben szabjon ki szankciót, egyértelműen következik a felelősségük egyetemleges jellegéből.
(vö. 43., 48–50. pont)
3. A versenyjogban az anyavállalat felelősségének alapja nem mások vétkességét nélkülöző, objektív felelősség, hanem személyes jellegű, vétkességen alapuló felelősség.
Az uniós versenyjog ugyanis a jogsértést elkövető gazdasági egység személyes felelősségének elvén alapul. Márpedig amennyiben az anyavállalat e gazdasági egység részét képezi, az anyavállalatot az e gazdasági egységet alkotó többi jogi személlyel egyetemlegesen felelősnek kell tekinteni a versenyjogot sértő magatartásokért. Ugyanis még abban az esetben is, ha az anyavállalat nem vesz közvetlenül részt a jogsértésben, az ilyen feltételezett helyzetben meghatározó befolyást gyakorol az abban résztvevő leányvállalatokra. Következésképpen a fenti összefüggésben az anyavállalat felelőssége nem tekinthető objektív felelősségnek. Ilyen körülmények között az anyavállalat felelősségét az általa állítólag elkövetett jogsértés miatt állapítják meg.
Ennélfogva a szankció, melyet a Bizottság egy anyavállalattal szemben kiszab a leányvállalatának adott kartellben való részvétele miatt, nem sérti a büntetések egyéniesítésének elvét, melynek értelmében mindenki csak a saját cselekményeiért büntethető.
(vö. 51., 52. pont)
4. Az uniós versenyszabályok megsértése miatti eljárás keretében a vállalkozás tisztességes eljáráshoz való joga nem sérül azáltal, hogy e vállalkozás meghallgatására a Bizottság testületének tagjai távollétében került sor.
A Bizottság ugyanis nem bíróság az Emberi Jogok Európai Egyezményének 6. cikke és az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikke értelmében. Ezenfelül azon körülmény, hogy a Bizottság testületének tagjai nem vettek részt az adott vállalkozás meghallgatásán, nem teszi érvénytelenné a Bizottság előtti közigazgatási eljárást. A versenyügyekben folytatott közigazgatási eljárás keretében nincs akadálya annak, hogy a Bizottság bírságot kiszabó határozat elfogadásáért felelős tagjait tájékoztassák a meghallgatás eredményéről azon személyek, akiket a Bizottság megbízott az eljárás lefolytatásával. Ezen, a Bizottság előtti eljárás közigazgatási – és nem bírósági – jellegén alapuló megoldás érvényes marad az EUMSZ 101. cikk és az EUMSZ 102. cikk alapján folytatott eljárásokról szóló 773/2004/EK rendelet, pontosabban e rendelet 14. cikke (1) bekezdésének összefüggésében is.
(vö. 56–60. pont)
5. A versenyügyekben folytatott közigazgatási eljárások során a Bizottságnak tiszteletben kell tartania az uniós jog általános elveit, amelyek között szerepel a tisztességes eljáráshoz való jog, amelyet az Emberi Jogok Európai Egyezményének 6. cikke és az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikke megismétel, és amelynek a pártatlanság követelménye az egyik megnyilvánulása. Azon tény azonban, hogy a Bizottság mint közigazgatási szerv egyszerre lát el vizsgálati feladatokat és az EUMSZ 101. cikk megsértése esetén szankció kiszabására irányuló feladatokat, nem jelenti a pártatlanság követelményének megsértését, mivel határozatai az uniós bíróságok felülvizsgálatának tárgyát képezhetik. E megállapítást egyáltalán nem kérdőjelezi meg azon körülmény, miszerint az első határozat uniós bíróság általi megsemmisítését követően a Bizottság újabb határozatot hozott.
(vö. 65–67. pont)
6. Az uniós versenyjog szabályainak megsértése miatt folytatott eljárás keretében nincs semmi részrehajlás azon tényben, hogy a Bizottság onnantól folytatja az eljárást, ahol az első határozatot érintő jogellenesség bekövetkezett, mivel a megsemmisített aktus pótlására irányuló eljárás főszabály szerint pontosan onnan folytatható, ahol a jogellenesség bekövetkezett.
Egyáltalán nem a részrehajlás megnyilvánulása a Bizottság azon állítása sem, hogy szándéka szerint a versenyellenes kartellek tagjai nem vonhatják ki magukat eljárási okokból az uniós jog szankciói alól, hanem csupán egy egyértelmű akarat hangoztatása, amely teljes összhangban van a Bizottságra bízott feladattal, mely az eljárás szabálytalanságainak esetenkénti orvoslása annak érdekében, hogy az uniós versenyjog hatékonysága ne csökkenjen.
(vö. 73., 74. pont)
7. Lásd a határozat szövegét.
(vö. 78. pont)
8. Lásd a határozat szövegét.
(vö. 93. pont)
9. Lásd a határozat szövegét.
(vö. 103–105., 107., 111. pont)
10. Míg az ésszerű határidő túllépése bizonyos feltételek mellett indokolhatja a versenyjogi szabályok megsértését megállapító határozat megsemmisítését, ez a helyzet nem áll fenn, amennyiben az e határozatban kiszabott bírságok összegét vitatják, mivel a Bizottság bírságkiszabási jogkörét rendelet szabályozza, amely e tekintetben elévülési időt ír elő.
Az eljárások időtartamának korlátozásáról, valamint az Európai Gazdasági Közösség szállításra és versenyre vonatkozó szabályai alapján kezdeményezett szankciók végrehajtásáról [helyesen: az Európai Gazdasági Közösség közlekedésre és versenyre vonatkozó szabályain alapuló eljáráskezdeményezési és végrehajtási jog elévüléséről] szóló 2988/74/EGK tanácsi rendelet, majd a versenyjog terén azt felváltó 1/2003 rendelet teljes körű szabályrendszert alkotott, részletekbe menően szabályozva azon határidőket, amelyeken belül a Bizottság jogosult, a jogbiztonság alapvető követelményének veszélyeztetése nélkül, bírságot kiszabni azon vállalkozásokra, amelyek az uniós versenyszabályok alkalmazására vonatkozó eljárásokban érintettek. E szabályozás fennállásával minden ahhoz kötődő megállapítást el kell utasítani, hogy a Bizottság köteles a bírságkiszabási hatáskörét ésszerű időn belül gyakorolni.
(vö. 115–117. pont)
11. Az uniós versenyjog megsértését megállapító bizottsági határozat esetében az ésszerű határidő túllépése csak akkor szolgálhat a határozat megsemmisítésének alapjául, ha bizonyítható, hogy ezen elv megsértése sértette az érintett vállalkozások védelemhez való jogát. E sajátos eseten kívül az ésszerű határidőn belüli határozathozatal kötelezettségének megsértése nem érinti a 17. rendelet és az 1/2003 rendelet alapján folytatott közigazgatási eljárás érvényességét.
E tekintetben az anyavállalat feladata arra ügyelni, hogy leányvállalatának átruházásakor megőrizze saját könyveiben és irattárában, vagy bármi más módon – például az átadott irattárhoz biztosított hozzáférési jog formájában – azokat az elemeket, amelyek lehetővé teszik leányvállalata tevékenységének nyomon követését annak érdekében, hogy rendelkezzen a védelméhez szükséges bizonyítékokkal esetleges bírósági vagy közigazgatási eljárások esetén. Ekképpen amennyiben egy vállalkozás arra hivatkozik, hogy képtelen volt védekezni az ellen, hogy a második közigazgatási eljárás anyavállalatként érintette őt, mivel a leányvállalatát az irattárával együtt ruházta át, e védekezési képtelenség egyáltalán nem a jogsértés befejezése és az e második közigazgatási eljárásban megküldött kifogásközlés között eltelt időnek vagy a Bizottság hibájának a következménye, hanem kizárólag az ezen anyavállalatnak betudható körülményeknek.
(vö. 119., 152., 153. pont)
12. Lásd a határozat szövegét.
(vö. 142–149. pont)
13. Azon esetleges körülmény, hogy egy anyavállalat valamely leányvállalata már nem szankcionálható az uniós versenyszabályok megsértéséért, akár e leányvállalat megszűnése miatt, akár az e leányvállalat vonatkozásában bekövetkezett elévülés miatt, irreleváns azon kérdés tekintetében, hogy az anyavállalat, amelyet szintén a jogsértés elkövetőjének kell tekinteni, mivel gazdasági egységet képez a leányvállalatával, szankcionálható‑e. Az anyavállalat felelőssége ugyan nem állna fenn, ha bizonyított lenne, hogy nem történt jogsértés, de e felelősség nem szűnhet meg amiatt, hogy a leányvállalat vonatkozásában a szankció elévült. Az 1/2003 rendelet 25. cikkében meghatározott elévülés nem vonja maga után a jogsértés fennállásának eltörlését, hanem csupán az elévülés által érintettek szankció alól mentesülését.
(vö. 194. pont)
14. Az 1/2003 rendelet 25. cikke (3) bekezdésének célja a Bizottság azon intézkedései hatókörének meghatározása, amelyek az elévülést megszakítják. E rendelkezés kifejezetten korlátozza e hatókört azon, vizsgálat vagy eljárás céljából tett intézkedésekre, amelyekről (legalább) egy, a jogsértésben részt vevő vállalkozás értesítést kap, tehát végeredményben egy olyan vállalkozás, amelyet a jogsértést szankcionáló határozat ilyenként azonosított.
Az 1/2003 rendelet 25. cikkének (4) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az elévülési idő megszakadása a jogsértésben részt vevő „összes” vállalkozásra vagy a vállalkozások „összes” ilyen társulására nézve bekövetkezik. E rendelkezés célja tehát a vállalkozások azon körének meghatározása, amelyet az elévülést megszakító cselekmények érintenek. Az „összes” kifejezés használata e rendelkezésben azt kívánja hangsúlyozni, hogy jelentőséggel az érintett vállalkozás jogsértésben való objektív részvétele bír, függetlenül tehát azon kérdéstől, hogy az adott vállalkozás milyen minőségben vett részt e jogsértésben, vagy hogy e vállalkozás ismert volt‑e a Bizottság előtt a kifogásközlést megelőzően, vagy az e kifogásközlést megelőző, elévülést megszakító aktus címzettje volt‑e, vagy korábban elérte‑e a Bizottság első, szankciót kiszabó határozatának rá vonatkozó megsemmisítését.
Ennélfogva, amennyiben egy vállalkozást részt vett a jogsértésben, azaz végeredményben amennyiben e vállalkozást a megtámadott határozat ilyenként azonosította, a vonatkozásában az elévülés megszakad azzal a vizsgálati vagy eljárási cselekménnyel, amelyről legalább egy (ezen vagy egy másik), a jogsértésben részt vevőként azonosított vállalkozás értesítést kap.
(vö. 198., 199., 201–203., 205. pont)
15. Lásd a határozat szövegét.
(vö. 220. pont)
16. Lásd a határozat szövegét.
(vö. 234., 235. pont)
17. Lásd a határozat szövegét.
(vö. 253., 254., 258–261. pont)